Nute Gunray

Szerintem nem. Egyelőre a Tatooine-ból is elég volt ennyi, következzenek új helyszínek és kalandok.

Szerintem jövőre még kell a maszk, zárt helyen mindenképp. Még azt sem tudjuk, hogy egyáltalán lesz-e elegendő vakcina és/vagy milyen hatásfokkal képes majd annulálni a járványt. Sokan úgy várják, mint valami "csodafegyvert", hogy már csak addig kell kibírni, pedig még nincs konkrét dátum és vakcinaanyag sem.

Meg itt feloldhatatlan ellentmondás egyáltalán nem feszül a könyv és az epizód között. Az is jó, amit rixon mond a videóban - nevezetesen, hogy Cobb Vanth jobb színben akarta feltűntetni magát - de szerintem az a verzió jobban megállja a helyét, hogy a marsall nem untatta a részletekkel Mandót a páncél megszerzését illetően. Elmondta, hogy a javáktól szerezte a páncélt és ez lényegében igaz is. Régen, Lucas alatt lazán kihagyták volna Cobb Vanth karakterét és valami teljesen új sztorit fabrikáltak volna Boba Fett és páncélját illetően (és mehetne a rajongói erőlködés, hogy valahogy egyeztessék a kettőt). A készítők alázata és alapossága nem kérdés, a lehető legjobban figyeltek a részletekre, még egy nem éppen csúcsszínvonalú könyvtrilógia olyan huszadrangú mellékszálának esetében is, mint Mos Pelgo ("Freetown") története.

Ez a szörny szerintem jól néz ki. Ez a Marchion Ro kicsoda?

Én először arra gondoltam itt, hogy a sárkány megsejtette, hogy csapdába akarják csalni és ezzel "finoman" jelzett, nem lesz ez olyan könnyű menet.

Ezek teljesen felesleges részek voltak, de ugyanez elmondható a rövidke Darth Maul- és Jar Jar-centrikus fejezetekre is. Az pedig, ahogy bejelentkezett Gunray elsőízben, szerintem is röhejes volt. Meg az egész blokád úgy összességében, ahogy ez kezelve volt. A politikai vetületről az égadta világon semmit sem tudtunk meg.

Biztos hogy Boba volt. Rexnek én egyébként se osztanék lapot ebben a sorozatban.

Fantasztikus kezdés volt. Amennyire nem tetszett a Tatooine az előző évadban, itt minden a helyén volt (most a buckalakók kinézete is rendben volt). A krayt sárkányból kiszedett gyöngynél el is érzékenyültem, ez a rész maga az alázat volt a kontinuitás irányába, lásd Cobb Vanth szerepeltetését. Hogy a történetszál nem haladt előre, engem egyáltalán nem zavart, annyira szépen volt tálalva minden és igen, a Tatooine nálam circa 15 év után itt tért vissza először igazán a képernyőre. Olyan szép képsorokat kaptunk ismét, hogy eszembe jutott, érdemes volt ilyen sokáig várni egy Star Wars élőszereplős tv-sorozatra. Most már garantálni tudják azt a képi és technológiai minőséget, amely ez elvárható. A krayt sárkány szerintem bármely blockbusterben megállja a helyét. Mozifilm színvonal volt az egész epizód, nem vitás. Ez Lucas idején még kivitelezhetetlen lett volna. Nagyon örültem a sokszínű faj-kavalkádnak is, twi'lek, gamorreai, abyssin, weequay... csak így tovább.

Igen, egy-két hete.

Szerintem az Ahsoka is túl van értékelve.

No, akkor @Dzséjt, te tovább szűkítetted, a Wookiee 21-35 közötti intervallumot ír. Pedig logikus a YU 28.

Hoppá! Jaj de jó, este előtt nem számítottam rá.

E. K. Johnston: Királynő végveszélyben Ez a könyv egy kihagyott ziccer volt. A jó alapanyag ellenére sikerült egy érdektelen, semmitmondó és rövid történetet írna Johnstonnak, amely igazából túl sokat nem tesz hozzá a SW-univerzumhoz. Ha csak azt nem, hogy az udvarhölgyek kaptak némi eredettörténetet, de igazából ők számomra mindig érdektelenek voltak, még a nevüket sem tudtam soha. Ha már a könyv ott kezdődik, hogy Padmé megnyeri a választást, lehetett volna a motivációiról is írni, de még a családi kapcsolatai is csak nagyon futólag vannak érintve, szülei pl. Ruwee és Jobal éppencsak egy jelenet erejéig szerepelnek. A könyv első felében viszonylag nagyobb szerepet kap Panaka, aki az udvarhölgyeket toborozza és persze megjelennek az ehhez hasonló történetekben már unalomig ismert konfliktusok, mikoris a biztonsági főnök korlátozza a védett tinédzser személyt a szabadságában. Sajnos a politika éppen csak érintve van. Az örvendetes, hogy a Chommel-szektor többi világát is megismerhetjük, de ezt a csúcstalálkozót jobban is ki lehetett volna fejteni. Meg az egész kormányzati szerepkört, Amidala és a tanácsadói kapcsolatát, a felmerülő problémákat vagy éppen a gungan helyzetet. De egyébként a naboo-i kultúra bemutatása is elég felemásra sikerült nálam. Politika tehát nincs, azt azonban két ízben is megtudhatjuk, hogy egy tizenéves lány menstruációja bizony véresen komoly dolog (bocs, nem hagyhattam ki). A különböző öltözködési és sminkelési rituálék szerencsére most nem voltak túltolva, mint A királynő árnyékában. Ki kell még térnem az elvétve felbukkanó POV-karakterekre is (Maul, Sidious, Jar-Jar, Anakin vagy éppen Yoda...), ezek a fejezetek teljesen feleslegesek voltak. A Kereskedelmi Szövetség derült égből villámcsapásként jelenik meg a történetben, úgy a történet felénél. Óhatatlanul is párhuzamba állítottam a Legends-szel, ahol bizony Luceno a prequel politikai történései közé szép kis háttértörténetet rajzolt fel könyveiben, és az a megoldás sokkal jobban tetszett. Itt azonban a Naboo szinte korábban még nem is hallott a KSZ-ről, a Szenátusban uralkodó adóviták is csak nagyon futólag vannak említve. A Szövetség megjelenik, Nute Gunray két mondatban követel valami aláírást és ennyi. Semmi diplomáciai ügyeskedés vagy valami, az írnő meg sem próbálta mélyíteni a történések hátterét, amit az EP1 bevezető szövegéből már egyébként is megtudhatunk. Ég és föld a különbség e téren a Legends és a canon között, azt kell mondjam, az előbbi javára. Persze Luceno mérföldekkel jobb író, mint Johnston, és sajnálom hogy ilyen fontos témát erre az írónőre bíztak. Az eddigi ellentmondásokat (Veruna teljes negligálása) nem is említem. Pedig ha valamiben, itt tényleg volt potenciál. Be lehetett volna mutatni politikai törésvonalakat, az uralkodói feladatok nehézségeit, ám ehelyett Johnston a blokádot leredukálta alig egy hétre (mindig azt képzeltem, ez azért legalább hónapos folyamat volt), hogy aztán jöjjön az invázió és az eddig is rohamléptékben haladó történet mintegy 60 oldalban végig száguldjon az EP1 történésein. Itt egyedül azok a részek voltak érdekesek, amelyek úgy-ahogy, de legalább bemutatták a megszállás viszontagságait (élelmiszerhiány, fogság, kínzások stb.). Választ kaptunk arra, hogy manipulálva lett-e a Sio Bibble-féle felvétel a nép szenvedéseiről, kaptunk extra jeleneteket, amelyek kiegészítik a filmet (pl. Panaka besurranását Theed-be), de igazából ennyi. Hogy pl. Padmé hogyan viszonyul a gunganekhez, az teljesen elsikkad. Egyébként is a megszállástól kezdve az volt az érzésem, hogy már nem ő a főszereplő, csak statisztál az eseményekhez. Én egyébként egy bővebb történetet írtam volna Johnston helyébe, az eseményeket lezárva az EP1 nyitójelenetével. Így egy tök részletes történet születhetett volna a blokádról és annak naboo-i illetve szenátusi interpretációjáról, akár Palpatine is nagyobb szerepet kaphatott volna. A királynő árnyéka sem volt egy nagy eresztés, a sok öltözködés néha már elvitte az egészet, de ott legalább a Szenátus mindennapi ügyvitelének bemutatása ill. Padmé új szerepkörének betanulása tetszetősen meg volt oldva. Ez a könyv viszont egy tinilány fan-fiction irományának érzetét adja, amely semmilyen mértékben sem bővíti az univerzumot. Sokáig gondolkodtam, hogy 2-es vagy 3-as értékelést adjak, de azért nem volt olvashatatlan. Inkább csak érdektelen, biztos vagyok benne hogy pár hónap múlva már nem sok minden marad meg belőle, már persze ami nem párhuzamosan történik a film eseményeivel. Kár ezért a regényért.

Ő azért színvonalasabb volt, bár ennél fogva lassabb is.

Boldog születésnapot!

Hát igen, most tartok ennél a résznél. Ez az egész blokádos és inváziós dolog végletesen össze van csapva itt (gyakorlatilag egyetlen fejezet az egész). Pedig annyi potenciál volt ebben...

Csatlakozom Donáthoz, ha szükséges, én is szívesen segítek. Most már mindketten dolgoztok, apró lépésenként kell előre haladni, és meglátod, fokozatosan minden jobb és simább lesz. Hullámvölgyek mindig is lesznek az életben (én éppen most kászálódok ki, bár az nem anyagi természetű), ezeket egyszerűen muszáj leküzdeni.

Leírod spoiler gomb mögött, melyik két ponton volt csalódás a könyv?

Nekem egyre rosszabbak az élményeim a mozik kapcsán, de lehet hogy én lettem érzékenyebb. Megmondom őszintén, látványos blockbusterre már nem is ülök be szívesen, mert az ottani célközönség egy jelentős része számomra már túl vállalhatatlan. Zabálnak, harsánykodnak, pofáznak, mobiloznak, ki-be járnak a mosdóba és még sorolhatnám. Régen ez azért nem volt jellemző ilyen mértékben (persze összességében egyre prolibbak az emberek és ez nem csak magyar sajátosság, egész Európában így van). Ha valami blockbuster nagyon érdekel és moziban akarom megnézni, akkor a film vetítési időszakának vége felé megyek, amikor már kevesebben vannak és olyan napszakban hétköznap, amikor a kis kretének még iskolában vannak/dolgoznak (?). Másik dolog, hogy feliratos változatra kell menni. Oda jórészt értelmesebb emberek ülnek be. Szerintem a Star Wars-nál is ez a helyzet, ott ezért nem volt igazán kellemetlen élmény még, minden premiert feliratosan láttam. Bár a RO-féle bakit (szinkronosan indult el) én sem feledtem, azóta is szekunder szégyen fog el, a TLJ esetében a mellettem ülő fazon meg minden egyes történést hangosan méltatlankodva fogadott (pl. Leia "superman"-mozdulatát), de ezen kis kellemetlenségektől eltekintve egytől-egyig hatalmas élmény volt mindegyik. Rétegfilmre viszont bármikor hajlandó vagyok mozijegyet áldozni. Ott a fentiektől nem kell félnem.

Elkezdtem olvasni. Egyelőre csalódás, még az előző kötet színvonalát sem éri el. Pedig a téma - elsőrészt Amidala, mint újdonsült uralkodó, másodrészt a Naboo politikai helyzete a szektorban ill. a Galaktikus közösségben - megérdemelt volna egy jobb írót.

Azért remélem inkább a drámára helyezik a hangsúlyt a gyorsan pörgő akciódús jelenetek helyett. Ha máshol nem is, itt indokoltabb lenne.

Műhiszti, csak intelligencia kérdése, hogy ki mennyire képes felfogni, hogy egy nyár "feladása" nem olyan nagy áldozat azért, hogy utána permanensen visszatérjünk a régi kerékvágásba. Persze akinek a "kulturális töltekezés" csak és kizárólag a heringparti bulizást jelenti a VOLT-on, annak tényleg kutyakemény éve lesz, jaj szegények.

Kár ezért a sok gólért, mert ennyire alárendelt azért nem volt a Fradi, kiváltképp az első félidőben. Persze a pontszerzésre egy pillanatig sem volt esély.

Most még a kedvezménnyel elég baráti áron van.

Boldog születésnapot Pildi és Bence!