Nute Gunray

Sajnos ez a % nagyon is indokolt.

Bomarr írásával egyetértek. Nálam is valahol leghátul van ez a könyv, talán csak az Ébredő erő regényváltozata és A végső dobás kullog mögötte.

Gondolom már mindent leírtatok (mindjárt egy kávé mellett végigolvasom a topikot), így csak a benyomásaimat osztanám meg. - Számomra továbbra is a Mandalorian legfőbb erénye a világépítés. A helyszín, a Trask nevű óceánbolygó eszméletlenül szép volt. Láthatóan a sorozat sokkal nagyobb büdzsével rendelkezik, mint az előző évad, mert részről-részre mozis minőséget tesznek le elénk az alkotók. A kikötőváros valósággal pezsgett, a mon calamari, quarren és ember halászok tettek-vettek, mindenki intézte a dolgát (mennyivel másabb ez, mint a kihalt Mos Eisley az első évadban). A lépegető daru fantasztikus volt, imádom ezeket a helyi logisztikai megoldásokat. És azok a quarren maszkok a mozgó csápokkal... rendkívül életszerűek voltak. Míg az első évadban éreztem fenntartásokat e téren, pl. a twi'lekek olcsó lekkuit vagy a buckalakók jelmezének cosplay hatását illetően, itt ilyenről szó sincs. - Nagyon jól működött a humor ebben az epizódban. "Ne játssz az étellel", vagy a mon calamari fejcsóválása a landoláskor. - A két béka egymásra találása nagyon szép jelenet volt. Amikor Mando rájuk bízta Baby Yodát, kicsit tartottam tőle, hogy ez kínos jeleneteket fog szülni (az előző rész végére a tojásevés nekem már nem volt annyira vicces), de mintha most a kis éhenkórász is megértette volna, hogy egy értelmes lényt nem szabad megenni. Vagy csak talán jó erősen fogták Mr. és Mrs. Frog-ék. - Amikor kiderült, hogy az útvezetőjük egy quarren lesz, már sejtettem, hogy baj lesz. Volt-e egyáltalán quarren, aki pozitív szerepben tűnt fel a Star Wars-ban? Most így hirtelen nem rémlik (persze név szerint is csak Tikkes ugrik be így gondolkodás nélkül, mint ismertebb quarren). Ritka ellenszenves faj, hihetetlen, hogy egy bolygón osztoznak a jóval szofisztikáltabb mon calamariakkal. Mindenesetre a quarren szépen megkapta a magáét, bár én a szörnyet etettem volna meg vele. Remélem, ha majd jön egyszer a Visual Dictionary, ezek a szereplők is fognak neveket kapni. - Egyelőre nem lettem meggyőzve, hogy feltétlenül fontos, hogy előbukkanjanak animációs karakterek, bár tény, ez itt jól működött. Din eddig meglehetősen egyoldalúan ismerkedett a mandalori kultúrával, föl se merült benne, hogy az övétől eltérő "Út" lehetséges, pedig egyértelmű, hogy az ő szektája kisebbségben van. Nem lennék meglepődve, ha az ideológiai rokonságban a Halálőrség is felbukkanna előbb-utóbb (már csak Paz Vizsla személye miatt is lehet erre következtetni). Lehet, hogy az Őrség Gyermekei a Klónháború forgatagában megsemmisült Halálőrség egyik szellemi jogutóda? - Nagy Battlestar Galactica-rajongóként iszonyúan megörültem Katee Sackhoff felbukkanásának. Egyébként eszméletlen, hogy pl. Bo-Katan karaktere hova nőtte ki magát. Jó 8-9 éve, a TCW 4. évadában még csak egy jelentéktelennek tűnő mellékszereplő volt. Itt a színésznő révén tényleg meg van a folytonosság a karaktert illetően. a TCW-s és a későbbi Saw Gerrera között azért jóval nagyobb szakadék tátong. Ahsokánál majd meglátjuk - most már biztos, hogy szerepelni fog - de nyilván Eckstein nem olyan kaliberű színész, mint Rosario Dawson, vagy akár Katee Sackhoff. No majd meglátjuk. Kicsit Ahsoka karakteréből már nekem sok, nem lenne jó, ha a sorozat ezután a TCW és a Rebels képi és hangulati stílusát venné fel, de nagyon kíváncsi leszek az utazás következő szegmensére (bár gyanítom, Ahsoka inkább csak később bukkan fel). - Ugyanilyen jó érzés volt látni Titus Welliver-t is, a Lost óta nagy rajongója vagyok, vérbeli sorozatszínész. A Gideon-féle birodalmi maradvány egyébként már sokkal inkább a majdani Első Rendet idézi, semmint a Birodalmat (az öngyilkosságnál egy az egyben a nácik és a ciánkapszula jutott eszembe). A tisztek fanatizálva vannak - a közkatonák láthatóan kevésbé - és Gideon láthatóan rendszeresen és előszeretettel tisztogat a tisztjei között. Félelmetes szociopata egyébként, az összes jeleneténél uralja a vásznot, és ehhez a baljós zene is hozzátesz.

Kevin Shinick: Az Erő nyomában A számomra nagy csalódást jelentő Királynő végveszélyben után ez a könyv maga volt a felüdülés. A szerző számos olyan kérdéssel foglalkozik - a Jedik emlékezete, hagyatéka, a köznép viszonya és recepciója a galaktikus nagy eseményeket illetően - amelyek eddig csak elvétve merültek fel a különböző művekben. A szereplők szimpatikusak voltak. Tetszett, hogy a főszereplő fiú, Karr végre nem egy szegény árva egy borzasztó életkörülményeket biztosító elmaradott bolygón, hanem éli az átlagosak életét, van szerető családja, iskolába jár és otthona, a Merokia nevű jelentéktelen bolygó is többé-kevésbé biztonságos, békés és biztosítja az elfogadható életkörülményeket is, még ha - ahogy az többször felmerül - unalmas is itt élni. Közel fekszik az Ismeretlen Régiókhoz, így az Új Köztársaság egy nagyon távoli entitás (a könyvben épphogy csak említik), míg az Első Rend nagyon is a látóhatáron belül van, de ez egyáltalán nem jelent problémát, még Karr sem akad fenn azon, hogy esetleg egy ER-tisztviselő lányával (Maize) barátkozzon, sőt az apa, Vroc már-már szimpatikus figuraként, szerető szülőként van ábrázolva. Ez azért az eddigiek fényében nagyon furcsa volt, de még van pár év a Hosnian-kataklizmáig, és nyilván az Első Rend is sok helyen elfogadható alternatívaként tűnhet. Az azért érdekes, hogy morális kérdések e tekintetben egyáltalán nem merülnek fel Karr és Maize között, és hiába megrögzött Jedi-mániás a fiú, az egykorvolt Palpatine Birodalmát még gondolatban sem köti össze az Első Renddel. Maize egyébként a kezdeti flegmasága ellenére hamar szimpatikussá vált, a fanyar humorú és hűséges RZ-7 nem különben. Karr képessége egyszerre áldás és átok, egyértelmű, hogy hosszú távon nem képes palástolni az Erő-érzékenységét és abbéli problémáját, hogy ha egy Jedikkel kapcsolatos tárgyat, ereklyét megérint, látomások kíséretében menten elájul, miközben feje majd szétrobban a fájdalomtól. Amíg megértő nagyanyja a maga korlátozott módján képes utat mutatni a fiúnak, addig ez a képesség kordában tartható, ám halála után Karr végleg egyedül marad a titkával. A történet tulajdonképpen egy látomásvadászatok láncolata, Karr és két társa rögtönzött felfedezőútra indulnak. A regény remekül érzékelteti, hogy a Jedikre már nem igazán emlékszik semmi. Karr információ- és látomásmorzsákból próbálja összeilleszteni a hiányzó darabkákat. Az utazás során gyakorlatilag végig megyünk a teljes saga több jelentős eseményén. Szinte végig az az érzése az olvasónak, hogy a fiatalokat az Erő (vagy a fatális véletlen) vezeti az útjukon. Ott van először Utapau, ahol az első fontos látomást éli át Karr, mikor megérinti a rég elfeledett Tion Medon sétapálcáját. Rendkívül hatásos volt újra átélni egy más szemszögből Obi-Wan megérkezését a bolygóra mintegy 50 évvel korábban. Meg vannak Karr számára az első nevek: Kenobi és Skywalker. Egy helyi melós aztán megosztja azt a legendát, hogy "Skywalker" puszta kézzel rántott le birodalmi csillagrombolókat az égről a jakkui csata során. Persze itt összekeveredik apa és fia személye, Karr nem is tudja kibogozni a szálakat és az időrendet először. Ez a jelenet is mutatja, hogy a Galaxis átlagpolgára számára Luke Skywalker mennyire ismeretlen személy maradt az események pontos menetével egyetemben. 30 évvel Yavin után már nem sokaknak mond az a név valamit, hogy Skywalker, a Jedik pedig még annyira sem. A Palpatine-féle propaganda egy az egyben működött, ezt az utapaui régiségkereskedő reakciója is jól mutatja. Jakku esetében örülök, hogy a felesleges ziccert Shinick nem lépte meg, és Karr-ék nem találkoztak a fiatal Rey-jel. Ellenben felbukkan Unkar Plutt, aki nincs nagy segítségükre, ám a porosodó Millenium Falcon már annál inkább. A fentiekben Sky elég részletesen leírta, hogy hogyan következnek egymásból az események, így csak azt hangsúlyoznám, hogy ezek révén valóban végig megyünk a 6 film egyes kulcsmozzanatain. Nagyon tetszik, hogy sokáig mégis sok minden homályban marad. Teljesen hiteles, hogy Nabrun Leids ennyi évtized után arra már nem emlékszik, melyik bolygó melyik kocsmájában történt az a híres eset, amikor egy öreg remete kék fénykarddal megszabadította Ponda Babát a karjától. Tényleg csak információdarabkák vannak, amiket össze kell rakni. Persze a történet célegyenesbe ér, amikor Karr eljut Maz Kanata kastélyába. Ennél direktebb módon csak akkor ért volna célt, ha Luke Skywalker-t találja meg. De hát ugye, őt az Első Rend is hiába keresi. Kicsit sajnáltam, hogy Karr a Tatooine-ra végül nem jutott el. A könyv végén aztán Karr megismeri valós származását és saját szerepét is megtalálja, az általa írt krónika megírásával kívánja rehabilitálni annyi évtized után a Jediket és az események valós narratíváját megörökíteni. A történet érdekes, maga a folyamat is izgalmas, ahogy Karr végigmegy az úton az elé került nyomokat követve, miközben egyre teljesebb lesz előtte a kép. Minden aggodalma ellenére végül aztán személyes hivatását is megtalálja. Nekem ez a regény egyértelműen ötös.

Én csak tegnap olvastam, hogy ebből a tojás dologból mekkora hiszti lett az óceán túlpartján.

Hát igen. Ezzel szemben van olyan csoport hogy Hollandia, Ukrajna, Ausztria és É-Macedónia. Itt nyilván több keresnivalónk lenne. Ennek ellenére örülök, hogy a 3 jelenlegi legerősebb európai csapattal mérkőzünk meg, lehet bizonyítani. De szép is lenne, ha arról szólnának a szalagcímek, hogy a magyar válogatott bravúrt hajt végre a csoportban.

Végre tud hátrányból fordítani a magyar csapat, ezt egyre többször megmutatja! Nagy taps, innentől örömjáték kell hogy legyen az EB.

Irdatlan sok kretén él ebben az országban/bolygón, én sem gondolom, hogy majd a félelem miatt nő a fegyelmezettség. Ma többen is méltatlankodtak a Libriben, hogy miért elvitelre van a kávé (mondjuk az egy másik cég, nekem aztán mi közöm van hozzájuk...), mások meg megvették elvitelre, hogy aztán ott helyben el kezdjék inni, mint valami állófogadáson. Persze szétcsaptam közöttük.

kocsma, kávézó. étterem, cukrászda minden.

És a végén azt is megmutatta, hogy egész jól céloz.

Este 7-ig be kell zárnia mindennek (ez lesz a Közlönyben is), hogy 8-ra hazaérjenek az emberek.

Nagy baj lehet a színfalak mögött, ha ez az utcai maszkhordás már most felmerült.

Azt mondja, véleménynyilvánítás.... ő sem öregíti a BME hírnevét, az biztos.

Az itt feltöltött felirat a "vérvonal" kifejezést használta, nem volt félrefordítás.

Ez gyakorlatilag minden a Peremvidéket leszámítva. Jó-jó az Ismeretlen Régiók, de azon túl már jó lenne megismerni az "ismert" Galaxist is.

Utólag is boldog születésnapot @Darth Revan9

Abban egyetértek, hogy elég egyoldalúan van tálalva ez a történet. A feleség minden nyilatkozatát kritika nélkül átveszi a sajtó.

Szerintem a Csőre-féle jobb

A világépítés és a jellemfejlődés miatt is ez egy jó epizód. Végre van egy élőszereplős sorozat, amely lehetővé teszi a hétköznapi élet bemutatását. Erre, érthető okokból, a filmek kevésbé képesek.

Frenkie-nek igaza van. Nálam a jó színész, sportoló stb. egyben példaértékű ember is kell, hogy legyen. A sztárallűr kifejezés is csak arra jó, hogy mismásoljuk ezeket a dolgokat.

Boldog születésnapot!

No megnéztem én is. Gyorsan írok véleményt, aztán olvasom a fentieket. Ez a sorozat már az elejétől kezdve epizodikus jellegű, ahol van egy átívelő szál, amely azért kisebb-nagyobb léptékben halad előre. Így nincs is értelme itt a "filler" kifejezésnek. Ezzel együtt is ez a rész kevésbé tetszett, mint az előző, néhol vontatottnak éreztem. Mos Eisley-t most sokkal hangulatosabbnak találtam, mint az előző évadban, még ha csak egy rövid pillanatra is tűnt fel. Végre a kantin is nyüzsgött (ha jól láttam, az egyik vendég egy gigoran volt). Elég sok börleszk jelenettel operált ez a rész, gondolok itt Peli megnyilvánulásaira (most szokatlanul harapós kedvében volt), "Dr. Csáprágóra" vagy éppen a nagyra nőtt nőstény békára és Baby Yoda csillapíthatatlan étvágyára (rá férne amúgy már a nevelés, Mando egyáltalán nem szigorú szülő ). Tetszett, hogy a végére az "utas" nem csak egy szerencsétlen megvédendő rinyagép volt, hanem pontos lövései megmentették Baby Yodát, kivívva ezzel Mando tiszteletét (pedig ha tudta volna hogy a kis zöld vakarék folyamatosan nyesi vissza a "vérvonalát"...) Jó volt, hogy az 1x06 történéseire visszautaltak. Nagyon pofás volt az üldözési jelenet az X-szárnyúakkal. A pókinváziót viszont kicsit untam már a végére (a szörnyek pofásra sikeredtek, szerencsére a krayt-sárkány nem vitte el a teljes büdzsét). Nagyon sok mindent nem tudok írni. Összességében élvezhető rész volt, de ha a 10 részt nézem, akkor egyértelműen valahol hátul szerepel.

A Picard második évad mikor jön?

Most meló, de a mai esti program már meg van.

Sajnos most már olyan a helyzet, hogy ennél jóval szigorúbb szabályozás kell. Kezdhetnék a meccsekkel. Most nézem a Bayern-Salzburg BL-mérkőzést, érdekes ott nem probléma a zártkapu.