Nute Gunray

@Bence1997, köszi az infókat. Engem ez most felvillanyozott. Ez a Soh kancellár elég karakán egy személyiség lehet. Jó végre azt az időszakot, amikor a Köztársaságot még valóban határozott és erőskezű, de ezzel együtt demokráciapárti politikusok irányították. A stabil és prosperáló Köztársaságot gyakorlatilag most láthatjuk először.

R.I.P Pont a Mindörökké Batmant emelik ki, miközben olyan zseniális filmeket is rendezett, mint az Összeomlás.

Nem volt azért tragédia, főleg inkább a könyv első felében volt tapasztalható néhány helyen.

A három hír közül ez az egyik, amiért ez a nap ismét a magyar demokrácia fekete napjaként vonul be a történelembe. RIP

Azzal nincs baj, ha torrentezik valaki, ez jobbára tényleg megkerülhetetlen (még), de azért erkölcsi blablával és önmentegetéssel ne támogassa már meg ezen ténykedését senki. Aki torrentezik, az lop, ez tény. Hogy mi okból teszi, ezen a tényen nem változtat. Ha egy illető ellop egy pénztárcát egy gyanútlan nyugdíjastól, akkor is lopás, ha ezt azért teszi, hogy etethesse a gyerekeit. Nyilván vannak olyan elérhetetlen dolgok, amíg ha szükségesek, bizony torrentezni kell. Én például egy szakkönyvet töltöttem le nemrég. A könyv egyszerűen beszerezhetetlen volt (30 éve adták ki), pedig áldoztam is volna rá pénzt, mert jobb szeretem a hagyományos könyveket, ha ott csücsülnek a polcomon. Casey, a fenti érveidből kiindulva nem lenne bűn, ha ellopnék egy Ferrari Portofinót, mert a mostani fizetésemből kiindulva 200+ év múlva se tudnám megvenni., ergo "elérhetetlen" számomra. De attól még ez lopás. Legalább önmagunkat ne csapjuk már be.

Én is most végeztem a könyvvel. Nem lett rossz, de annyira nem voltam elájulva tőle. A Vérvonal sokkal ambiciózusabb és komplexebb. Apropó, több utalás is történt Gray könyvére, ez kimondottan tetszett. Emellett még a Poe Dameron képregény történéseire voltak utalások, de abban lemaradásom van, amint egyszer megjelenik a magyar kiadás, majd pótolom. Mint ahogy egyszer játszanom kell a Battlefront 2-vel is, hiszen például a duros Shriv és a Versio család is ott debütálnak. Az Ellenállás gyakorlatilag megszűnik a TLJ végére. Leia kivételével a vezérkar halott, nincs már se Ackbar, se Holdo, se Statura (utóbbit majd még meg kell halasztani egy kiadványban). A semmiből kell kiépíteni újra a logisztikát és muníciót, nem is beszélve a politikai kapcsolatokról. Leia kénytelen visszahívni olyan kiöregedett veteránokat, akik már rég szögre akasztották a bakancsot, azt gondolva, most már nyugodtan leélhetik hátralévő életüket. Az Első Rend azonban kíméletlenül terjeszkedik, még ha arra ereje nincs is, hogy mindenütt brutálisan lépjen fel. Ez az expanzió több formában is jelentkezik: "védelmi" szerződések, gazdasági blokádok, kisebb fenyegetések. A Galaxis egészét behálózó nyílt terrorra az Első Rendnek, már csak méreténél fogva sem, nincs módja. Sokan azonban így is a pillanatnyi békéért cserébe, és talán abban a naivitásukban, hogy egész olcsón megúszhatják, hajlandóak behódolni, lásd Korélia. Igazából nagyon kíváncsi lennék, hogy a Hosnian Prime kataklizmája után hogyan is alakult a galaktikus politika. Létezett-e még névleg az Új Köztársaság? Maradtak erősebb befolyású politikusok? Igazából az egész helyzet úgy tűnik, mintha a Galaxis gazdátlanná vált volna, a már egyébként is meglazult kötelékek (lásd Vérvonal, ahol az ÚK már csak béna kacsa volt) meg is szűntek, a bolygók befelé fordultak, a hírek már alig jutnak el a távoli szektorokig. Teljes a bizonytalanság, és a Birodalom bukása óta eltemetett félelmi reflexiók pillanatok alatt a felszínre kerülnek, mint ha nem is lett volna 30 évig béke és demokrácia. Az egész Galaxis retteg és az összes bolygó próbálja meghúzni magát, nehogy az Első Rend figyelmét felkeltse. Az Ellenállás újraépítkezési folyamatának csak az első szakaszát láthatjuk. Ahogy Leia a könyv végén remekül megfogalmazza, egyik lépés után jön a másik, miközben bármelyik nap megsemmisülhetnek. Az Ellenállás a háttérbe vonul, ilyen iszonyú helyzetben még a Felkelők Szövetsége sem volt soha, gyakorlatilag a Millenium Falcon és néhány vadászgép maradt! Bár mardossa Leiát emiatt a bűntudat, de muszáj a régi barátokhoz fordulnia. Jó volt viszont látni az olyan régi hősöket, mint Carlist Riekaan, Orrimaarko vagy Nien Nunb. Ami kimondottan tetszett, az Wedge és Norra nyugodt életének bemutatása az Akiván. Szívbemarkoló, ahogy a mostohafia beszámolóját döbbenten hallgatja Wedge, miközben felfogja, hogy rengeteg egykori bajtársa odaveszett. Nem csak Ackbar, meg a többiek, de még Luke, a megtestesült legenda is. Ebben a helyzetben egész egyszerűen nincs mód arra, hogy ott folytassák az életüket, ahogy eddig. És láthatjuk, hogy az Első Rend előbb-utóbb mindenhova eljut... kiderül, hogy már ott vannak az amúgy jelentéktelen Akiván is, így igazából Wedge-nek és Norrának sok választása nincs. Wedge-ből nagyon jó karaktert csinált az írónő, Norra kicsit szürke volt, bár őt az Aftermath-trilógiában sem szerettem. Fura egy nőszemély az biztos. A történet alapvetően két helyszínen játszódik, két ikonikus bolygó a Star Wars-ban: Ryloth és Korélia. Nagyon örültem Yendor felbukkanásának, a Lost Stars óta elég szép ívet járt be az ő karaktere. Jól sikerült érzékeltetni a Ryloth érzékeny politikai viszonyait is. Leia tudja, hogy maroknyi csapatával minden potenciális menedékadó hátára célkeresztet rak ki, de egész egyszerűen nem tehet mást, és ha kell, kíméletlenül behajt régi szívességeket. A toborzás azonban nem megy simán. Ha még egy olyan bolygó, mint Ikkrukk, amelyet épp most meg az Ellenállás az Első Rend megszállásától, sem hajlandó segíteni az ügyet (és álláspontjuk érthető, nagyon is), akkor mi várható a többiektől, ahol még a háború szele se ért el? Lásd Korélia, amelynek hajógyárai zökkenőmentesen állnak át az Első Rend szolgálatába. Nagyon meglepett Maz Kanata passzív hozzáállása is, de a kalózkirálynő mindig is kiismerhetetlen volt, hűen önmagához. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi kellett a folytatásban, hogy aztán a TROS idejére már ott álljon a többiek között. A sequel trilógia főhősei közül Poe-n van a hangsúly. Vele szemben Finn, de főleg Rey nagyon a háttérbe szorult. Poe viszont hatalmas. Nagyon tetszett, hogy a TLJ-ben látott ámokfutássorozata, főleg a zendülésre gondolok itt, nem lett elfelejtve és vissza kell nyernie Leia bizalmát. És bár maga is küszködik a bűntudattal, azért a könyv elején még érződik, hogy ő legszívesebben már elfelejtené az egészet és továbblépne. Stronghammer és a többiek fellépése azonban azt mutatja, hogy ez nem megy olyan simán és nem fogják automatikusan elfogadni Poe-t vezetőjüknek. Persze Poe-t marcangolja a bizonyítási vágy és hogy kijavítsa a tévedését, de úgy éreztem, hogy az elején ezt még nem fogja fel olyan komolyan és bizony kellett neki az a kijózanító pofon. Az a "szerencséje", hogy az Ellenállás egész egyszerűen senkit nem tud nélkülözni, hát még egy ilyen remek pilótát és stratégát. Máskülönben minden épeszű szervezetben egy ilyen zendülés halálbüntetést vont volna maga után. A könyv közepétől beindul az akciózás, a cselekmény három szálon fut, de én ezeket elég unalmasnak és összecsapottnak találtam, mind a Kacat osztag akciózását a Bracca szeméttelep-bolygón, mint a két szálon futó koréliai küldetést. Ezeket szerintem érdekesebbnek is meg lehetett volna írni. Volt egy kvázi főgonosz is, Winshur Bratt, az ő karaktere meglehetősen furcsára sikeredett, és hosszas felvezetés után hamar rövidre vágták a sorsát. Nagyon örültem Ransolm Casterfo felbukkanásának, őt nagyon megkedveltem a Vérvonalban. Kíváncsi leszek, hogy a későbbiekben milyen szerep jut neki az Ellenállás kiépítésében, de a börtönévek láthatóan azért megtörték és rehabilitációja hosszadalmas lesz. Számomra néha nagyon furcsa volt a könyv nyelvezete és egy-két helyen a fordítás is hagyott kívánni valót maga után, mintha gyorsan összecsapták volna (több helyen is szóismétlések vannak egy-egy összetett mondaton belül). Igazából minden pozitívuma ellenére nem lett kedvencem a könyv, egy picit többre számítottam, ehhez képest csalódás volt. Nekem ez tipikusan egyszer olvasható mű csak, ami azért messze van mondjuk a Vérvonal vagy a Thrawn grandiózusságától. Egy erős négyes.

Boy George The Crying Game-je szenzációs alatta.

Szerintem Jim Carrey hamarosan sűrűn elnézést fog kérni ezért a jelenetért.

Igen, Almec azért nem túl szavahihető, gerinctelen opportunista lévén minden oldalt kiszolgált.

Jöhet bármilyen infó, erre a projektre nagyon kíváncsi vagyok.

A transz dolog az már olyan, amit sok ember gyomra nem vesz be, innen ezek a szélsőséges példák, ha valaminek az abszurditását jelezni kívánjuk. Nálam például kizáró ok, hogy egy film transz főszereplőt vonultasson fel. Már maga a téma is teljesen hidegen hagy, de ha egy, a transz-témával egyáltalán nem foglalkozó sima akciófilmnek lenne transz főszereplője, már attól is a hideg rázna. Nálam itt a határ.

Ahogy elnézem, az utánpótlás még rosszabb. Most nem mondok neveket, direkt. Nem fog felnőni ilyen generáció, mert az efféle közösség kitermeli magából az ezen a stíluson és hozzáálláson szocializálódó figurákat. Csak ezek még rosszabbak.

Én már adtam ki egyetlen könyvért 40 ezret is.

De hiába volt ott normális Bayer, ha másnap a saját műsorában ugyanúgy fröcsög, és olyanokat mond, hogy "Kib*szott négerek mocskos bakancsát kell csókolgatni".

A Cyberpunk 2077-et várja még valaki rajtam kívül? Úgy tűnik, a megjelenés csúszni fog. A játékhoz kísérőként szánt enciklopédia könyv magyar nyelven már előrendelhető.

Köszi! Szépen kezdik betömni a hézagokat.

A cselekmény az Endor és a Jakku között játszódik?

Koronavírus, fosztogatások-tüntetések, szobordöntögetések, és most már India és Kína is egymásnak esett. Megőrült a világ.

Én sem akarok eladni SW-könyveket, pedig elég nagy a valószínűsége, hogy a Külső Űrt nem fogom újra olvasni, még ha kéne is, hátha változik a véleményem. De jó helye van a polcomon.

Egész nap, meló közben is ezen a halálhíren kattog az agyam. Sokkoló és igazságtalan. Hasnyálmirigyrák végzett vele egyébként.

Ez a sorozat nekem is örök kedvenc. Javaslom a spin-off Better call Saul-t is. Illetve a Breaking Bad-mozifilmet, bár utóbbi a sorozathoz képest azért akkorát nem üt.

Jaj tényleg, már el is felejtettem. Az a könyv igazi fan service a javából.

Egyelőre engemet se, talán az ugnaught-sztorit kivéve. Az ilyen adalékul szolgáló háttértörténeteket nagyon kedvelem.

Még sokszor 15 évet!

Boldog születésnapot, @Sinistra