Nute Gunray

Vader: Sötét látomások @Bomarr, köszi az ajánlást, nagyon tetszett mind az öt történet. Mindegyikben a Galaxist behálózó Vader-jelenség egy-egy aspektusát ismerhetjük meg. Az első történetben Vader egy valóságos lovagként száll le egy szörnyeteg által letarolt és rettegésben tartott bolygóra, amelynek akaratlanul is a felszabadítója lesz. Az elmaradott nép szemében Vader istenné válik. Ez a koncepció azért már ismerős lehet, több történetben korábban visszaköszönt, pl. a noghrik is hasonló módon tekintettek a nagyúrra a Legends-ben. A rajzok nagyon szépek voltak, a borítón is látható, furcsa lovon ülő Vader az egyik legjobb ábrázolása a nagyúrnak, propagandaplakátra kívánkozik. A második történet megmutatja, hogy a Vadertől való rettegés, amely szétterjed az egész flottában, mennyire bénítóan hat, sőt kontraproduktív, hiszen a félelemtől az eszét vesztett főtiszt egyet lázadóért mindent hajlandó beáldozni, s végső soron a hideg taktikai gondolkodás helyett űzött vadként nyomul előre, ez okozva a vesztét. A képi ábrázolás összhangban van a mind jobban eluralkodó páni félelemmel és rettegéssel. A harmadik történet elsőre groteszknek és röhejesnek tűnik, de aztán jobban belegondolva, egyáltalán nem elrugaszkodott. Hiszen hányszor olvashattunk olyat, hogy a mi valóságunkban a halálsoron ülő megátalkodott sorozatgyilkosok (Ted Bundy pl.) tömegével kapnak szerelmes levelet és házassági ajánlatot. Itt egy meg nem nevezett ápolónő őrületbe torkolló rajongását és szenvedélyét követhetjük nyomon, apránként válik a tévképzeteinek rabjává, minden apró mozzanatba Vader iránta való vonzalmának megnyilvánulását látja bele. Van valami tragikus ebben a történetben, hogy a végén Vader, mint egy kellemetlenkedő élősködőt lecsapva, egyszerű hulladékként hivatkozik a leszúrt nőre. A negyedik történet egy nagyszájú, ám legbelül a lehető legbizonytalanabb lázadó pilóta történetét meséli el, akinek felnövését az elszalasztott lehetőség (apja életének megoltalmazása) végig kíséri, és végső soron ez okozza a teljes kudarcát is. Az alkalmas pillanatban egyszerűen megbénul, és ezzel megpecsételi bajtársai sorsát is. Nem véletlenül mondta parancsnoka, hogy csak a megfelelő kiképzés után lehet valaki pilóta. Az ötödik történetben Vader egy hallucináció révén valóságos rémálombeli szörnyetegként jelenik meg az előle menekülő fejében. A rajzok nagyon szépek, mást azért nem tudok ehhez hozzátenni. Nyilván egyik történet sem váltja meg a világot, de a Vader-mítoszt tovább színesítik, tovább bővítik. Különösen az első három történet tetszett nagyon, ezek a maguk nemében mélyebb gondolatok megfogalmazása is késztetik az olvasót. Nekem ez 5/5.

A szinkronban ezt ügyesen megkerülték, Obi egyszerűen csak háborúról beszél.

A Kristálycsillagot nem Hambly, hanem Vonda N. McIntyre írta. Star Trek-körökben elég ismert szerző, de ez az egyetlen SW-regénye.

Azért én díjazom, ha a fordítások között van összhang. Mindig is utáltam pl. régebben, hogy a fordítótól függően egyszer Kereskedelmi Szövetséget, máskor Kereskedői Föderációt kellett olvasnom.

Én is teszek vele egy próbát.

Sem a jáki templomot, sem a trencséni várat nem írjuk nagy kezdőbetűvel.

Én nagyon várom azt a könyvet, remélem még idén nálunk is megjelenik.

Köszi! Már nagyon régen olvastam a könyvet és valamiért úgy rémlett, hogy az ostrom körülményeire csak elvétve utalnak ott és az események egyáltalán nincsenek részletezve.

Bocsi, de melyik könyvről beszéltek?

Gunga csak a régi, Nemes István-féle fordításokban fordult elő. Ahogy a fényszablya is. Régebbi fordításokban a "Szith" is gyakori. Na az rémálom. Viszont az egyes, az angol kiejtés szerinti írásmódból magyarított névformákat már megszoktam, lásd Tatuin és társai. Egyébként nyelvtanilag a Jedi-rend lenne a helyes, és kisbetűvel az egyes tagok, tehát "jedi lovagok" (kötőjel nélkül). Obi mellett a másik személy, akinek máshogy írják a nevét, az Qui-Gon. A magyarban "Qui-gon". Ha ezek kínai nevek lennének, akkor a magyar átírás (kisbetű, magyar kiejtés szerint) helyes. Így viszont nekem ez furcsa. De ha a magyar fordításokban 1980 óta egységesen Obi-van-t használnak, akkor most már maradjon így.

Szerintem érdemes egy próbát tenni vele. Nekem eddig nagyon tetszik.

Kíváncsiságból összeszedem a Goodreads értékeléseit is. Maximálisan 5 csillagot lehet adni ott. Végső dobás: 3.35 (3782 értékelés) Utóhatás: 3.22 (24516) Canto Bight: 3.46 (2255) Az ébredő Erő: 3.72 (14914) Utóhatás - Adósság: 3.73 (11178) Utóhatás - A Birodalom vége: 3.79 (9086) Az ébredés előtt: 3.82 (6518) Az utolsó Jedik: 3.96 (5489) Széthasadt Birodalom: a gyűjteményes kiadást nem lehet külön értékelni Phasma: 3.76 (8088) Alphabet osztag: 3.79 (2405) Vérvonal: 4.06 (18172) Elveszett csillagok: 4.25 (18135) Olyan nagy különbségek nincsenek, talán egyedül az Ébredő Erő százalékát tartom viszonylag magasnak (nyilván ennek a film népszerűsége is az oka, de maga a könyvváltozat katasztrófa). A Vérvonal nálam 4-5 tizeddel magasabban van, a többi százalékkal nagy vonalakban egyetértek. Érdekességképp a más érákban megjelent könyvek értékelései (csak ami megjelent magyarul), a képregényeket kihagyom. Dooku: Az elveszett Jedi: 3.74 (2574) Mester és tanítványa: 4.15 (5999) A királynő árnyéka: 3.80 (3797) Katalizátor: 3.73 (13564) Sötét tanítvány: 3.97 (12809) Ahsoka: 4.02 (15551) Sith nagyurak: 3.78 (11969) Tarkin: 3.77 (13948) Koréliai hajsza: 3.73 (1758) Solo: 3.90 (1602) A lázadás hajnala: 3.83 (3850) Thrawn: 4.27 (23867) Thrawn: Szövetségek: 3.90 (11455) Thrawn: Árulás: 4.24 (6305) Új hajnal: 3.77 (10963) Alkony század: 3.75 (5236) Inferno osztag: 3.82 (4446) Leia: Az Alderaan hercegnője: 4.13 (8094) Zsivány egyes: 4.15 (6633) Bizonyos szemszögből: 3.93 (7251) A Jedik örököse: 3.35 (7818) Jól látható, hogy átlagban azért itt magasabbak a pontok, de csak pár tizeddel, olyan nagy különbségek nincsenek, megítélés szempontjából az új kánon azért egységes. Hogy sokak számára mennyire érdektelen volt a Solo-film, szerintem azt jól jelzi a könyvváltozatának és az ahhoz kapcsolódó kísérőkönyvek kirívóan kevés olvasottsága (A mintegy egy hónapja megjelenő Rise of Skywalker már most kapott majdnem annyi értékelést, mint a Solo regényváltozata). Ami nekem érthetetlen, az az Ahsoka magas értékelése, de ezt már a moly.hu-n is megfigyeltem. Nálam ez a könyv a listám leghátsó részében szerepel, de sokaknak bejött (itt a fórumon is, ahogy olvastam).

Szerintem nem a korszakkal van a baj, hanem a könyvekkel. A legrosszabb (vagy inkább kevésbé jó) könyvek mind erre az érára összpontosulnak. Older szerintem is katasztrófa, a régi Legends-borzadályokat idézi. Wendig trilógiája a 2. és 3. részre egészen fogyasztható lett. Whill, most felkeltetted a kíváncsiságomat, meg fogom nézni, milyen mondatok szerepelnek az eredeti változatban. A százalékokkal nagyrészt egyetértek, talán csak az Alphabet-osztag van nálam magasabban, de azért az sem 90%-os szint. Az Ébredő Erő nálam a 71-et se érné el, a Vérvonal meg az Elveszett csillagok meg nálam bőven 90+ %.

Óriási rész volt, igazi ROTS-hangulat a köbön! Ennek függvényében a rész tele volt baljós és szomorú jelenettel. Gondolok főleg arra, amikor Anakin bizakodik, hogy egyszerre kiiktathatják Mault és Grievous-t is, és kis szerencsével vége is a háborúnak. Az utolsó kegyelmi pillanatok ezek. De emellett ott voltak a pozitív töltetek is. Anakin (enyhe bűntudattal?) nagyon örült, hogy ennyi idő után láthatja újra Ahsokát, láthatóan nem is tud mit kezdeni először a helyzettel, miközben a lány eleinte ignoránsnak tűnik. Aztán ahogy Rex és emberei fogadják a togruta ex-Jedit, az valóban szívbemarkoló. Ezek a mély érzelmekkel teli hűséges és bajtársias klónok, kevés kivétellel, nemsokára a Birodalom arctalan gépezetének első képviselői lesznek... Számomra ezek jelentették a rész legfőbb élvezeti faktorát, nem is a látványos harci cselekmények. A rész elején bemutatott bolygó, Yerbana nagyon tetszett. Remélem, még fogjuk látni egyszer. Az akciók mellett számos régen látott ismerős is megjelent: Almec, Gar Saxon vagy éppen Rook Kast (ő a Son of Dathomir képregényben debütált). Bár Obi-Wan kezdetben a hivatalos út mellett érvel, az események annyira felgyorsulnak, hogy már nem számít a Tanács értesítése, utasításának kérése, vagy, hogy a Köztársaságot egyezmények kötik és kvázi agresszorként lerohan egy "semleges" bolygót... ezek már tényleg a hosszúra nyúló háború utolsó mozzanatai.

Azok régi legends művek, amelyek még teljesen más koncepció alapján születtek (és egyébként se citáljuk ide). Dooku bármikor kaphat még regényt. Én például nagyon kíváncsi vagyok az EP1-et követő éveire, amikor az évek alatt kiformálódott a CIS.

Mindjárt nézem, felcsigázott ez a sok lelkes hozzászólás.

Jó kérdés, nem tudom. Igazából a szövegkönyv is azért jelent meg odaát, mert nagyon sokan kérték.

Nekem régebben minimum 3-4 nap kellett egy felnőtt SW-regény elolvasásához. Mivel az utóbbi években csak buszon, a munkába menet olvasok, így azért több mint egy hét, mire átrágom magam egy könyvön.

Goodreads szerintem jó.

Az elmúlt 24 órában volt 3101 teszt (ez az eddigi rekord) és ehhez képest "csak" 111 új beteg. Reménykedem, hogy ez talán azt jelzi, hogy lassul a járvány üteme.

Most meglestem, az én példányom hátlapján nincs kiemelve a "családba" szó.

Már megjelent. Olyan, mintha egy forgatókönyvet olvasnál, tehát nem rendes regény.

Mert feleannyi tesztet végeztek, mint az azt megelőző napokban.

Tisztes lezárást kapott ez a szál, bár az előző részek azért jobban tetszettek. A Solo-s utalások (Maul, Vörös Hajnal) továbbra is fantasztikusak, Marg Krim-et már szinte megsajnáltam, amikor lemondóan sóhajtotta, hogy ő elől nem tud semmit sem eltitkolni. Az akciójelenetek az előző epizódhoz képest gyengébbek voltak, de most nem is ez volt a lényeg. A toong-ok felbukkanásának örültem, örvendetes, amikor a készítők leporolnak és használnak egy régen bemutatott, ám azóta nem sokszor előkerülő fajt. Ahsokával kapcsolatban Wilde leírt mindent szépen.

Álleejtős képsorok. A sorozat méltó lezárása lesz. Aztán jöhet egy instant EP3 megtekintés.