Strange magic
Minden bizonnyal az elfogultság is beszél belőlem - mármint hogy a mese egy Lucasfilm logoval kezdődik -, de ez nekem nagyon tetszett. Igazából egy musical, olyan mint mondjuk a Rocky Horror, vagy a Jézus Krisztus, csak ezúttal egy animációs mesébe öltve. Egy hót egyszerű, rengeteg énekkel színesített történet a szerelemről, amiben Marianne, egy pillangó hercegnő az esküvője előtti napon épp hűtlenkedésen kapja kiszemelt vőlegényét - a lány pedig durcás lesz. Esküvő természetesen ugrott, Roland herceg azonban nem hagyja annyiban a dolgot, megbíz egy manót, hogy a szomszédos gonosz királyságban raboskodó tündérrel készíttessen el egy szerelmi bájitalt, amivel majd Marianne-t újból magához édesgeti. Hisz neki nem csak a lány kell, hanem a trón is.
A manó elmegy, a bájital elkészül, de rossz kezekbe kerül, így hamarosan a fél erdő szerelmes lesz: gombák puszilgatnak békákat, nyulak sárkányokat, stb... ami nagyon nem tetszik a szitatkötőre emlékeztető Láp Királynak. Az igazi kaland aztán akkor kezdődik, mikor a Láp Királya elrabolja Marianne húgát (akire megint csak került a bájitalból), a harcos testvér meg elindul kiszabadítani. A bájital sok kalamajkát okoz, de aztán a végére csak az igaz szerelem győz.
Mióta a gyerekek megnőttek, minimális mennyiségű mesét nézek, de ez nagyon bejött. Egyrészt bámultos képi világa van, annyira jók a karakterei, az egész színvilága, hogy az csoda: első blikkre a Villangók ugranak be a nagy fülek miatt, de annál jóval színesebb, összetettebb az egész. Először még zavart a sok ének, de mikor sorban hallottam az ismert (és nekem tetsző) dalok feldolgozásait, megenyhült a lelkem. Valahogy ez az egész, ebben a formában nagyon bejött, aranyos, kedves, látványos mese, jó zenével. Nem tudom, miért nem lett belőle nagyobb siker, de attól félek, ez is beleesett a Lucas-utálat sodrába - pedig aztán nem is ő rendezte.
Melegen ajánlom.