R2-D2

Egyetértek. Néha már kínos, amit e téren művel. A követőivel együtt....

Jövő héten én is magamévá teszem az utolsó nyolc epizódot.

Vagy ha épp seggrészeg, esetleg másnapos, mindenkit elküldene melegebb éghajlatra. Amúgy biztosan kicsit más lett volna a jelleme, ha - Laudához hasonlóan - aktívan részt vehetett volna a film elkészítésében. Bár, ha élne, lehet nem is lenne film...

Ehhez kapcsolódóan jamamura (alias Aeon Flux) ismét hozza a formáját. http://aeonflux.blog.hu/2013/09/29/kedves_j_j_abrams Kommenteket olvasni szokás szerint csak saját felelősségre...

A DD nekem kb. harmadszorra jött be, azóta viszont imádom. Már csak a Mad world miatt is. Abban a képsorban, arra a zenére több érzelem van, mint némely más moziban összesen.

Láttam úgy is, tényleg üt.

Ja, tudom, olvastam, igazából nem is akadtam fönn rajt annyira - csak szimplán nonszensznek, erőltetettnek tartom.

Tegnap este óta azon gondolkodom, mi az, amit ajánlhatnék Neked, és még esetleg nem láttad volna. Ha a hasonló témánál akarunk maradni, akkor mindenképp a Pillangó-hatás és a Forráskód az, ami csont nékül ajánlható, ha viszont "szimplán" csak sokkolóan jó filmre vágysz, ami elkanyarodik a tucat filmektől, akkor meg a Korcs szeremek, az A hullám, az Isten városa , a Lé meg a Lola , az Amistad és az eredeti, német A kísérlet jut eszembe elsőre. No meg az olyan örök klasszikusok, mint a Pokoli lecke , a Legbelső félelem, meg az Egyenesen át - bár szerintem ezeket már korodnál fogvan láttad. Remélem, tudtam újat is mondani.

Most kicsit örülök, hogy megérte írni valamiről, megérte ajánlani valamit. Jó érzés, hogy ennyi embernek bejött a Triangle!

A búra alatt Először is: lóf@sz az alkotók valagába, hogy úgy fejezték be az évadot, ahogy azt tették. Ilyeneket a SupNat-ban szoktak csinálni, s már akkor is eléggé bosszantott ... Egy vígasztal, hogy ebből is legalább lesz folytatás, nem úgy, mint némely korábbi, ígéretes sorozatból: Flashforward, Rejtélyek városa, stb… A hatalmas felhajtás ellenére – különösen a TV2 promójára gondolva – eléggé vegyes érzelmeim vannak az első évaddal kapcsolatban. Messze nem azt hozta, amit vártam tőle, így messze nem hozta azt, amit vártam tőle… A nyakatekert mondat pedig csupán azt érzékelteti, hogy az A búra alatt (továbbiakban BA) teljesen más irányba megy el, mint amire számít az ember: a misztikus, megdöbbentően jó felütés után egy társadalomkritikai, emberi jellemeket boncolgató tömegsorozattá szelídül, ami témát viszont már sokat láttunk filmen is - akár magától Stephen Kingtől, hisz a Ködben a boltban összezárt csoport kicsiben ugyanez volt… Én a BA-tól nem igazán ezt vártam, inkább egy jófajta sci-fit, némi Lost beütéssel, netán icipici horror feelinggel. Mert az előzetese, sőt a pilot is ezt sugallta… De kezdjük az elején. A BA zseniális ötlettel kezdődik: egy amerikai kisvárosra egy láthatatlan és elpusztíthatatlan búra telepszik, senki nem tudja, mi az és miért van ott. Azt olvastam, hogy az alkotók kibővítették a karakterek listáját a könyvhöz képest – vélhetően pont ezzel ölve meg annak feszességét. Lehet, az összes bajom ide vezethető vissza, de mivel magát a könyvet nem ismerem, erről nem szívesen ítélkezem. Számomra most csak a látottak a mérvadóak: van egy fickó, ex katona, akinek a neve Barbie!!!!! … Anyám… Aztán van egy polgármester szerű valaki, „Big Jim” Rennie, aki a maga 165 cm-ével minden, csak nem big (egyébként tök örültem neki, ő volt Hank a Breaking Badben, bírom a faszit)... Aztán van egy vöröshajú csaj, akiről nem tudtam eldönteni, Liptai Klaudiára vagy Scarlett Johanssonra hasonlít jobban, de ami legfontosabb, van egy iszonyat idegesítő fekete hajú kölök, Big Jim fia, Junior, no meg néhány tini, egy pap, egy rendőrnő, egy leszbikus apuka/anyuka – „Üdvözöllek a 21-ik században!”. Ők alakítják a sorozatot, az ő kavarásuk, egymáshoz való viszonyuk adja a feszültséget, ami helyenként még működik is. A baj azzal van, hogy az összes többi figura a városban olyan, mintha ott sem lenne, a főszereplők meg olyan szinten logikátlan és hiteltelen dolgokat csinálnak, hogy totál kiábrándulsz az egészből. Spoiler nélkül nehéz alátámasztani ezt az állítást, de simán megesik, hogy aki egyik epizódban rád fogja a fegyvert, a következő epizódban a legjobb barátod – minden átmenet nélkül. Értem én, hogy a cél egyfajta görbe tükör mutatása volt az emberi természetről, de ezek a váltások borzasztóan hiteltelenek. Big Jim térnyerése feltételez egy rakás hülyét körülötte, fia a pszichopata nőrablóból az egyik kulcsfigurává válása, majd onnan visszatérése szintén. Egyszerűen az a kritika, amit próbáltak belevinni a sorozatba, iszonyat tömény és adott szituban értelmezhetetlen és hiteltelen. Nagyon. S sajnos ez a fő szál… Ami jobban érdekelt volna, a Búra maga, totál mellékes. Kapunk némi Lost-szerű rejtélyt, némi idióta szituációt, gyakorlatilag semmit nem tudunk meg arról, ami igazán érdekes. Ami viszont pozitívum, de igazából a finálé körülre jött elő: az az összetett, árulással, ármánykodással, megdöbbentő csavarokkal tarkított történet, Kár, hogy ennek az egésznek, a politikai és bűnözői harchoz a búrának nem sok köze volt. A Gengszterkorzóban élmény volt, itt nem annyira. Összegezve: nem olyan szép az egész, mint amennyire mondják – igaz, annyira nem is rossz, mint azt néhány weboldalon írják róla. Nálam erős közepes, a minek megvan a maga bája, de az nem az, ami miatt leülsz elé. A második évadért nem fogok remegni, hogy rögtön lássam. 60%

Nálam az Árulás tetszési indexét nagy mértékben befolyásolta a Deceived SWTOR trailer, annak látványával,hangulatával, zenéjével, mndennel. Plusz jó pont volt a néhány kikacsintás a Hope trailer felé. A Végzetes Szövetségben viszont a két tanítvány útja, harcuk egymással és a madalorival, no meg a legvégén az az elképesztő felállás/páros mindent vitt.

Nekem eddig csak a Végzetes szövetség volt az, ami ennél jobban tetszett.

Akár...

Ajaj... már az Olympos is katasztrófa volt..

Szuper! Örülök, hogy tetszett! Igen, én is újranézem hamarosan, mert rengeteg kérdésem van...

Karen Traviss: Tűzharc Nehezen vettem rá magam az olvasásra, egyszerűen nem tudtam elképzelni, milyen lehet egy könyv, ami klónokról szól, klón kommandósokról. Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy érdekelni fog egy történet, amiben vélhetően SEMMI ismerős karakter nem szerepel majd, ráadásul valahogy úgy viszonyultam mindig is a klónokhoz, hogy a tömeggyártásuk miatt egyforma, unalmas figurák. A TCW mondjuk próbált más irányba terelni, de az igazi áttörést a Tűzharc hozta meg. Nagyon jó volt. A történet dióhéjban annyi, hogy hónapokkal az első, jedimentő geonosisi csata után négy kommandós összekerül egy új csapatba, feladatuk pedig egy idegen bolygón megszerezni egy doktornőt, aki titkos kísérletekben klónpusztító vírust fejleszt ki. Az ismeretlen helyszínen társuk lesz egy padawan, aki leginkább magában kételkedik, valamint egy gurlanin nevű alakváltó faj egyede. A sztori tipikus katonás-kommandós történet - filmeken rengeteg ilyet láttunk már -, jó harcokkal, bajtársiassággal, izgalmas eseményekkel, mindez kegyetlen jól leírva: szinte látjuk magunk előtt a fehér páncélos katonákat, a robbanásokat, mindent. Megismerhetjük a négy fiú, Darman, Niner, Fi és Atin jellemét, a testvéri érzéseiket, képességeiket, s rá kell jönnünk, ők is csak emberek. Mert számomra ez a lényeg: Etain Tu-Mukan (a padawan) szemszögéből nézve rájövünk, hogy a páncélok mögött valódi egyéniségek rejtőznek, hiába a közös genetika, az egyes egyedet ért eltérő külső események eltérő személyiségeket eredményeznek. A számok helyett nevük van, képesek szeretni, és meghalni egymásért. A legmegdöbbentőbb számomra az volt – amibe eddig bele sem gondoltam -, hogy a kész felnőtt testben a felgyorsított növekedés miatt egy 10 éves elme szorult… ez óriási húzás, totál máshogy lehet nézni rájuk e könyv után. Etain pedig, az ifjú padawan szerepén keresztül ismét kibővíti a jedi létről alkotott elképzeléseinket, képességeivel, hozzáállásával, dilemmáival, mindennel. Ráadásul – bár még csak ezt olvastam -, felvetődik majd a kérdés: ha ilyen kötelékek alakulhattak ki klón és jedi parancsnoka között, lehet-e, hogy a 66-os parancsot valaki nem hajtotta végre? Gondolkodhatott-e ezen később egy klón??? Talán Karen Traviss későbbi könyveiből erre is megkapjuk a választ. Mert, hogy a Tűzharc után rögtön nekiesek a következő kötetnek, az biztos.

Ez: https://ncore.cc/torrents.php?action=details&id=728256 Feliratot keress hozzá külön.

Te is gondolkodsz rajt, mi???

Triangle. Kétféle változat van fönn, a 4 gigásat válaszd, a másik nagyon gáz.

Találtam valamit, amit erősen ajánlok megnézésre: Triangle Még mindig sokszor meg tud lepni egy-egy mozi sikere/sikertelensége, még mindig rá tudok csodálkozni néha a különféle pontozásokra, amik állítólag hivatottak értékítéletet mondani a filmekről … Most épp ennél a filmnél történt ez meg, fejcsóválva bámulom az imdb 6.8-as értékét, s bosszankodva csodálkozom, hogy ez, 2009 óta hazánkba miért is nem jutott el. Pedig egyszerűen zseniális. A Triangle – talán Háromszög, de még magyar címe sincs -, kegyetlen jó film. Olyan film, amiről jóformán semmit nem szabad elmondani, még csak támpontokat sem célszerű adni, megnevezni más mozikat – mert jelentősen befolyásolhatja a filmélményt. Így hát meglehetősen nehéz dolog írni is róla, pedig az ember szíve szerint világgá kiabálná, mit is látott, ugyanakkor meg ismeretlensége miatt beszélgetni is nehezebb róla – már pedig ha valamiről lehetne, akkor ez bizony az. A történetről annyit el lehet árulni, hogy egy fiatal társaság kihajózik a tengerre, ahol egy viharban hajótörést szenvednek, ám hamarosan fel tudnak szállni egy épp arra járó óceánjáróra… a többi a képzeletetekre van bízva. Egyébként a mozi talán leggyengébb része ez az egész vitorlázásos, az alkotók próbálnak minket megismertetni a főbb karakterekkel – ámde ennek sem sikere, sem jelentősége nincs. Rég láttam ennyire megdöbbentően csavaros sztorit, ennyire figyelmet igénylő filmet. Nem az első ebben a témában – s biztosan nem is az utolsó -, azonban talán az első, ami ezt a témát ebből a megközelítésből tálalja. Sok helyen horrornak van aposztrofálva, én inkább egy kib@szott jó thrillerként tudok rá tekinteni, hisz végig inkább izgalmas, mint félelmetes. A fiatal, s számomra ismeretlen színészgárda nagyon jó, karaktereik szerepét tekintve meg pláne. A mezőnyből természetesen kiemelkedik a szőke csaj, aki a borítókon, posztereken is szerepel: Melissa George (Jess). Most olvastam, hogy először Lindsay Lohannak szánták a szerepet, szerintem nem jártunk rosszul, hogy nem ő kapta. A csaj, amiken keresztülmegy, a komplett szitu, amit játszik, meglehetősen kemény és összetett – a zavarodott tekinteten túl komoly munka lehet alakításában. Nagyon tetszett a helyszín, ahol a mozi eseményei történnek: hiteles, egyszerre klausztrofób és tágas, köszönhető az események láncolatának. Az eseményeknek, amik megdolgoztatják a szürkeállományt, amik első alkalommal megdöbbenést, majd pedig elégedett csettintést váltanak ki a nézőből. Irtó okosan szerkesztett történet, már közben lehet rajt agyalni, de igazából utána. Most akkor mi is volt? Ez hogyan? És akkor az, hogy? Persze, lehet a hibákat is keresni, mint minden ilyen filmnél eleve benn van a pakliban néhány elvarratlan szál – ugyanakkor a tökömet sem érdekelte nézés közben, annyira magával ragadó volt, amit láttam a képernyőn. S nem is önmagában az izgalom miatt, hanem az ötlet miatt. Lehet, hogy valóban nem hibátlan mozi a Triangle. De hogy az utóbbi idők legnagyobb élményét nyújtotta, az biztos. S legvégül nem bírom ki, hogy spoiler mögé ne írjam le, mihez lehet a mozit viszonyítani (történésekről nem írok, csupán csak útmutatónak néhány címet) : .

Gyilkos hajsza/The Following Ha valaki érez még úgy, mint én, miszerint a 24 S8 fináléja óta keresi azt a sorozatot, ami felérhet Jack Bauer kalandjaihoz, nos, annak jó hírem van. A Gyilkos hajsza majdnem felér. Legalábbis lendületben, izgalomban, kiszámíthatatlanságban. Talán karakterekben is, azok színességében mindenképp… Ennél mélyebben viszont nem érdemes belemenni, mert a 24 számomra véglegesen a trón tetejére telepedett, s azt csak egy új 24 taszíthatja le onnan… Ahogy a Gyilkos Hajsza (továbbiakban GYH) kezdődik, az kegyetlen jó: a Sweet dreams metálosított gitárdallamaira börtönből megszökő sorozatgyilkos kiváló felütés, a pilot végtelenül feszült és rendesen megdöbbentő is egyben. A sorozatgyilkos Joe Caroll (James Purefoy, aki Marcus Antonius volt Rómában) ördögi tervet eszel ki legnagyobb ellenfele, Ryan Hardy (Kevin Bacon) FBI ügynök ellen, aki börtönbe jutatta őt 14 lány meggyilkolásáért. Minden cselekedetnek súlya van, minden mindennel összefügg, Caroll mosolya mögött egy lángelme tűnik fel: Hardy pedig, mint egy kiégett, alkoholista FBI-ügynök csak kénytelen-kelletlen veszi fel a harcot a bűnözővel szemben. A gyilkos hajszát… Mert bizony Caroll ténykedésének egyre több ártatlan ember esik áldozatul, az események előrehalad tával egyre csavarosabb és megdöbbentőbb lesz a sztori. Már önmagában Hardy figurája megidézi a 24-et - annak is harmadik évadát, mikor Jack volt maga alatt -, hisz Hardy hasonlóan öntörvényű, szabályokat kikerülő figura, de a kiszámíthatatlan fordulatok, a váratlan halálesetek csak ráerősítenek erre az érzésre. Ismét – végre!!! – egy olyan sorozat, ahol nem lehet kitalálni, mi fog történni, ahol nem tudhatod, ki marad életben az epizódok végére. A két főhősön kívül bárki meghalhat, s az írók nem szégyellik kihasználni ezt a tudatot: cliffhangerekkel, időszakosan bizonytalanságban hagyott nézőkkel. Feszültsége és fordulatai miatt méltó társa lehet a 24-nek, a CTU szerepét átvéve az FBI, a terroristák helyét pedig a sorozatgyilkos. És a követői… Minden sorozat lelke a történeten kívül a karakterek. Nos, azokra lehet itt végképp a legkevesebb panasz. A rossz oldalon számtalan érdekes figura van, némelyiknél idő is jut arra, hogy megtudjuk, miért lett gyilkos, a csúcs természetesen egyértelműen Caroll, aki szinte már Hannibal Lecteri magasságokat ér el a végére. A másik oldal, az FBI tagjai nem kevésbé érdekes alakok, Parker vagy Weston szerintem önmagában elbírna egy sorozatot, de Claire, Caroll exe a maga különleges viszonyával, illetve fia, Joey is remekül megírt karakter. A bőrükbe bújt színészek nagyon jók, mégis kimagasodik a mezőnyből Purefoy és Bacon. Ahogyan kell is. Nem véletlen Kevin Bacon díja – de igazából én Purefoyt (is) díjaztam volna Tetszett, hogy sem a szerelmi szálat, sem a zsaru szenvedését nem vitték túlzásba, ezzel nem törték meg a sorozat lendületét. Tetszettek a többé-kevésbé hiteles akciójelenetek, s ha az FBI illetve a többi hatóság kevésbé lett volna néha töketlen, tényleg egy életszagú sorozat lehetne. Bár, ha őszinte akarok lenni Jack Bauer kalandjai sem voltak mentesek a túlzásoktól… annál több meg itt sincs… Ehh, de nem akarok őszinte lenni. A The following – ami címnek a kinti követőkkel teljesen más a valós jelentése, mint azt a magyar címe utalhat -, hasonlóan kiváló szórakozás, mint a 24. De nem jobb. 85%

Az égvilágon semmi gond nincs ezzel, nem vagyunk egyformék. Ha mindenben egyetértenénk, akkor én lennék Te, Te meg én. Az meg nem jó. Nem lepődök meg rajta, hogy Neked bejött, a neved alapján valahol elvárható is volt. Egyébként nekem is a második rész a kedvencem, s ezzel sem önmagában az volt a bajom, hogy hasonlít az elsőre, hanem hogy gyakorlatilag ötlettelenül ugyanaz. De az is hagyján, viszont azoktól a dialógusoktól fogtam a fejem. Ha egyáltalán valaha meg is veszem, lehet, otthon hang nélkül nézem

Szerintem nem fogod megbánni... A mai nap után szívesen néztem volna még egy JÁTÉKfilmet a Senna vs Prost, vagy esetleg a Piquet vs Mansell párharcról is...