R2-D2

Nem érzem, hogy igazad lenne, de ismerlek már hozzászólásaidból annyira, hogy nem látom értelmét vitázni veled. Továbbra is úgy gondolom, hogy csak az nem tudott róla, aki nem is akart... Abrams egy ideig valóban sejtelmes ködbe burkolta a főgonosz szerepét, de az már jóval a bemutató előtt publikus lett (itthon és külföldön is, még az imdb-n is fenn volt/van) - az meg, hogy ez lenne a film fő fordulata, az költői túlzás. A másik dologban részben lehet igazság, bár az is úgy fogalmaztam hogy aki még nem látta a filmet, annak semmit sem jelenthet.

Már bocs, de miután teljesen nyilvánvaló volt már hetekkel a bemutató előtt, a május elején megjelent VOX pedig főcímben is foglakozott vele, nem tekintem spoilernek. Ha valaki annyira meg akar lepődni, úgysem olvas róla semmit, aki meg olvas, az nem tőlem fogja megtudni...

Úgy mégis, mi volt a spoiler írásomban??? Csak hogy tanuljak...

Star Trek – Sötétségben 90% .

Ha már Star Trek...

Helyettük van Starbuck!!!!

Annyi megjegyzéssel, hogy "meglepő" módon pont ezek voltak a Darth Plagueisban is...

Én úgy értelmeztem, hogy nem tért vissza a világos oldalra, csupán Jedi elemeket és filozófiákat próbált beolvasztani a Sith gondolkodásba, valamint egy csomó Sith erekyét megsemmisített...

Ez lennék én. Valahol, valamikor biztosan megnézem. Sok szöveg is van benn, vagy inkább zene?

Totál szívás S1 Egy csomó díjat nyert drámai” sorozatba szívesen vág bele az ember, hisz mindig bízik a csodában. A csodában, hogy valami elemi erejű újdonságot fog látni, egy magával ragadó történetet, ami újra oda tud szegezni a képernyő elé, körömrágva várva a következő epizódot, valamint új szeretnivaló karakterek sokaságát, akikre sokáig lehet emlékezni… Nos, a Totál szívás – eh, megint milyen ecebóca cím, szívesebben használom az eredetit – ebből a szempontból sokáig alaposan alulteljesít. A parádés pilot után olyan szinten leül az egész, hogy gyakorlatilag nézhetetlen lesz - erre mondta az egyik barátom, hogy mínuszból kell újraindulni a sorozatnak. Egyébként alapból erősen hullámvasút feelingje van az évadnak, de ami a közepe táján történik, az felér egy kínzással. A mélypont a kispárnás rész – ott majdnem abba is hagytam az egészet… Szerencsére nem tettem. A Breaking Bad (továbbiakban BB) a végére egészen kiváló kis mozi lett, olyannyira, hogy kifejezetten várom a többi évadot, állítólag ötöt rendeltek be, kint az ötödik felénél járnak. Egy ideig lesz mit nézni. A BB alapötlete zseniális. Egy kémiatanárról kiderül, hogy gyógyíthatatlan tüdőrákos, ezért – vesztenivalója nem lévén – szövetkezik korábbi tanítványával és speedet kezdenek előállítani. A faszi zsenialitásából kifolyólag az anyag osztályon felüli lesz, ami persze kapóra jön a helyi drogmaffiának, s Walterre, a kémiatanárra, valamint Jesse-re, a terítőre nehéz napok várnak. Már rögtön az elején egészen elképesztő képsorokat látunk, a nyitány baromi magasra tette a lécet – ennek a csúcspontja talán a fürdőkádas jelenet. Nagyon jó, valósághű képsorok, nagyszerű képi megoldásokkal, kamerahasználttal, megfelelő súlyú feszültségoldó poénokkal. A két főszereplő ki nem állhatja egymást, ebből rengeteg feszült és humoros helyzet adódik, remek indítása a történetnek – mindez az évad felére gyakorlatilag köddé válik. Ami akkor történik, az kínszenvedés. Oké, hogy ez egy lassú folyású sztori (állítólag ennek a TV társaságnak ilyenjei vannak), de Walter kínlódása a rákkal, magával, a családjával iszonyat unalmas és felesleges, ekkor csak elvétve akad egy-egy ütősebb pillanat. Azonban ha ezeket mind átvészeli az ember, utána olyan finálé kap, hogy csak na. Talán a kopaszságtól kezdődően újraindul a motor, onnantól nincs a BB-ben hiba, sőt, egyöntetűen az a vélemény a BB bennfentesek közt, akik már előbbre járnak, hogy innentől lineárisan emelkedik a színvonal. Majd meglátjuk. A BB-re egyszerre három típust is rá lehet húzni: drogos sorozat, hisz végig annak gyártásával, terítésével foglakozik, picit bepillantva a maffia berkeibe is. Okos sorozat, hisz a kémiát szervesen beépíti a történetbe – már a főcím is zseniális a periódusos rendszer használatával -, Walter tudása e témában pedig lenyűgöző és kiváló poénforrás is egyben. Harmadszorra pedig tényleg első osztályú dráma, egy rákos ember története, egy betegség és annak elfogadásának kálváriája. Az összes feeling egybeolvasztása ugyanakkor egy elég érdekes végeredményt adott, amiben néha az arányok a fejük tetejére álltak. A stílus kavalkád ugyanakkor a későbbiekre nézve sok-sok ígéretet rejt magában – már ha az alkotók elhagyják azt a sok felesleges időhúzást. Mint minden sorozatban, itt is fontosak a karakterek: nos, bátran állíthatom, azok zseniálisak. A kezdetben teszefosza Walter a végére igazi szerethető vezér lesz, Jesse viszont már a kezdetektől bírható arc a maga lúzerségével. A többiek, akik körítik a fő szálat, nemkevésbé érdekes és színes egyéniségek, legyen szó akár a fogyatékos fiúról, akár a dagadt drogvadász sógorról, akár az elmebeteg drogvezérről. Néhány pillanat annyira jól sikerült, annyira ütős lett, hogy simán maradandó képsorok lettek az agyamban – innentől pedig nem is kérdés az értékítélet és a folytatás szükségszerűsége. .

Imádom, a második kedvencem a 24 után. Csak én nem nézek egyenként részeket, hanem majd egybe a nyolcadik évadot. ha érdekel, majd megírom, hol fogok róla írni.

Jól gondoltad. Fejezd be a Bane könyveket.

James Lucerno: Darth Plagueis A nagy többséggel ellentétben nekem pont azért nem tetszett a könyv maradéktalanul, mert annyi mindent akar markolni: az egész mű egy hatalmas SW olvasztótégely, gyakorlatilag egy enciklopédia, ami Naga Shadow-tól Bane-en át Darth Sidiousig átfogja a Sithek gondolkodását, név szerint pedig majdnem az összes EU-s és filmes karaktert megelíti. Talán ha egy kicsit kevesebb lett volna belőlük, talán akkor jobban élveztem volna, így nem tűnt másnak, min egy görcsös igyekeztenek, hogy az író bebizonyítsa: én aztán ismerem ezt a világot, vazze! Nekem Lucerno eddig sem volt kedvenc íróm, ez után sem lesz, pedig nagyon jól és olvasmányosan alkot. Csak szerintem ez esetben is elveszett a részletekben.

Vasember 3

Én meg a kést a térdkalács alá...

Még '86-ban sem volt. 90-ben kezdték adni az M1-en...

1984. Hatalmas élmény volt. De érdemes még megfigyelni a tv műsor egyéb elemeit is. Műsorszünet nappal, stb...

Ezzel nagyon mellélőttél... s remélem én sem sértettelek meg. Ami meg a Feledést illeti, pontosan azt árultad el, ami miatt egy picit is meg lehetne lepődni a filmen. Ezért spoiler. Most gondolj bele: ha Te elmész ennek az informácónak a birtokában a moziba, mennyire fog ütni a fordulat????

Bár túl sok reakció eddig nem volt, megcsinálatm az utolsó EP I-es szkennelést is...

Meg mint tudjuk, Obinál sokminden "bizonyos nézőpontból" értelmezhető...