IndianaAndrisSolo

Még egyáltalán nem biztos, hogy a nagy farkas nem Kanan megtestesülése valamilyen módon.

Szerintem most már világos, hogy Pryce-nak ez semmilyen szinten sem győzelem. Neki vége. Csak ideig-óráig hihette, hogy jót tett. Egyetlen egynek győzelem, az pedig Kanan, aki a halálával együtt teljesítette az akciót. Pontosan ezért nem lehetett, hogy Thrawn skalpja legyen Kanan, mert Kanan olyan hősi halált halt, ami arról szólt, hogy a halálával győzelmet ért el. Nyilván ez volt a célja az íróknak, ezért találták ki, hogy akkor a TIE defender program lássa kárát, mint kb. a sorozat legfontosabb fegyverténye a birodalmi oldalon. Szóval így Thrawn csak veszített volna a megbecsüléséből, a fenyegető jellegéből, főképp a végjátékra. Kíváncsi leszek, hogy zárják le a sztoriját, mert most nekem úgy tűnik, h vmiképp átadja az uccsó részekre a stafétát Palpatine-nak. De szerintem Thrawn figurájának ez a sorozat még csak a pilot-ja volt, ahogy Ahsoka-t is szerintem még fogjuk látni fontos szerepben. Ahsoka visszatérése most már nem nagyon lehet más szerintem, csak egy clifhanger-szerű visszahozás, ami tease-elheti az esetleges jövőbeli sorozatát.

Luke-nak döbbenetesen csodálatos vége van. És az az izgalmas, hogy bennünk lehet az az érzés, hogy még nincs vége! Hogy még láthatjuk! Amúgy én nem vagyok biztos benne, hogy Luke projekciója és Yoda feltűnése a Rebelsben ugyanaz a technika-e. Mert Luke kivetítette magát egy nem "Erőbolygóra". Yoda és Ezra kommunikációja pedig nekem már akkor is, amikor néztem, olyan volt, mintha telefonálnának. Nem azt éreztem, hogy Yoda odaprojektálja magát Lothal-ra, hanem Ezra egyszerűen csak rá tud látni Yodára, aki a Dogobah-n ül. Meg ott a környezet is más, körülöttük csillagok (azt is akkor odaprojektálta volna Yoda?). Lehet, hogy Yoda is épp ezt látta maga körül: űrt, és Ezrát. Szóval simán lehet, hogy ott valahogy a két Jedi templom (szerk: a Jedi templom és a bolygó közt, ahol különösen hatalmas az Erő), a két misztikus-mágikus hely közt tudtak kapcsolatot létesíteni, egy csatorna, egy ablak nyílt a két tér közt. Luke erőhasználata közben pedig olyan dolgot kellett csinálni, ami alapvetően is megerőltető lenne egy Erőhasználónak: úgy kellett harcolnia Kylo ellen (aki azért biztos jól ismeri a technikáit), hogy véletlenül se tudjon hozzáérni, hogy minél később lepleződjön le a trükk. Ez gondolom, hogy Luke koncentrációját meghatványozza: nem elég, hogy odaprojektálja magát, úgy kell fénykardoznia, ahogy még soha, hiba nélkül, és a kard elől való kitéréssel. Ez is talán oka lehet a halálának, de azt gondolom, ha már képes volt így odaprojektálni magát az Erőn keresztül, akkor jóformán bármire képes. A reális jelenlétét úgy éreztem, elvesztette ezzel, és talán ezért is vált eggyé az Erővel. Mintha túlságosan átadta volna magát neki, ahonnan már nem lehet visszajönni.

Bocsi, csak nehéz külön beszélni a kettőről, mert lényegében mindannyian egy dolgot láttunk, egymás után a két részt. Jhaj, de megnehezítik az életünket ezek a duplarészek

Á, Ahsoka túlélése már annyira be lett lengetve! Meg egyébként pl. ez a rész sokkal jobban felépíti Kanan halálát, mint a Twilight of the Apprentice Ahsoka-ét, főleg, hogy azért az egész 2. évad szerintem eléggé alulhasználja őt. Csalódás volt az ott, meg kell mondjam. Pedig az egyik legtöbbször általam újranézett rész a Twilight of the Apprentice. Csak abban bízom, hogy tényleg nem hal meg Ahsoka. De ez most baromi erős volt. Egy dolgot emelnék ki, amit már megtettetek feljebb: Kanan látni kezd az utolsó pillanatokban. Ennél egyszerűbb és finomabb megoldást keveset láttam a sorozatban. Nagyon-nagyon tetszik. Am Kanan volt az a szereplő, akinek a halálát kb. már az első évad végére is el lehetett képzelni. Meg azóta kb. minden sejthetően jelentősebb, vízválasztó rész (Siege of Lothal, évadzárók, Steps into Shadow, Zero Hour) előtt. Ahhoz képest jól bírta! Amúgy a sorozatzáró rész címe, talán az nem spoileres, megelőlegezi, hogy marad valami a csapatból, és ez tényleg úgy fel volt építve, hogy nehéz elképzelni, hogy még lesznek ilyen halálok. Bár én azért Kallus-ét el tudom képzelni sajna...

Én kitérőnek biztos nem mondanám. Az 50. percnél Snoke beköszön, aztán lelövik a Hosnian-rendszert 10-12 percre rá, onnantól kezdve minden lépés arra irányul, hogy a bázist elpusztítsák, vagy pl. kiszabadítsák Rey-t (de ez Finn célja, és ezt csak utólag tudjuk meg, hogy ez volt a valódi célja - Han-éknak meg nyilván nem ez). Ha kitérő is, a film eredeti témájára, eltekintve azt az egy pillanatot, amikor C-3PO megemlíti, hogy BB-8 térképe hiányos, csak a legvégén térünk vissza, a Starkiller elpusztítása után, az eredeti cél pedig varázsütésszerűen oldódik meg akkor. De hogy konkrét példát mondjak: Han Solo halála, ami a film érzelmi csúcsa, nem Luke keresése közben történik meg (pl. nem abban akarja megakadályozni Kylo-t, hogy tudomást szerezzen Luke-ról), hanem a Starkiller elpusztítására tett kísérlete közben. Épp ezért felemás struktúra: valami fő plotnak tünteti fel magát, aztán hirtelen subplotba megy át, lehet, hogy persze ott lebeg a szereplők feje körül, de a figurák már baromira mással kapcsolatban cselekszenek. A subplot meg hirtelen kiköveteli a film climax-át magának. Be kell látnunk, hogy az, hogy a végén még ott van a Luke-jelenet valójában a TFA sztorijához nem ad hozzá. Persze jó, hogy ott van, tease-eli a következő filmet, stb, de a lényeg ott van, hogy Rey-ék sikerrel vették első küldetésüket, és elindulnak egy újabb kalandra. A film akár azzal is befejeződhetne, hogy a Falcon fénysebességre kapcsol Luke felé véve az irányt (mivel már exponálva van, hogy a térkép teljes). A filmet csak amiatt éreznénk hiányosnak, mert eleve hiányolnánk Luke-ot (de az sokaknak így is megtörtént), és mert beígérték, hogy Mark Hamill szerepel a filmben. Annyiban egyetérthetünk, hogy a Starkillernek a történetben alapvetően azt a célt kéne szolgálnia, hogy az egy dolog, ami kapcsán a szereplők leküzdik félelmeiket, az egy eszköz, amiben a karakterük fejlődik, ez lényegében csak részben történik meg, az ANH-ban mind az élesebben, feszültebben van megcsinálva vizuálisan is, hogy a Halálcsillag komoly veszélyt jelent a Yavin 4-re, és az is, hogy Luke-nak (és Han-nak) mi a szerepe a HCS elpusztításában, ami persze elsősorban nem erről a konkrét célról szól, hanem a jellemfejlődésükről, a döntéseikről, értékalapú ítéletről. Itt ez sokkal kevésbé éleződik ki Rey és Finn kapcsán. De pl. a TLJ-ben azok a quest-ek, amik a szereplők elé kerülnek, mint akadály, egyértelműen másodlagosak, és arról szólnak, hogy a figurák konfrontálódjanak egymással. Ha a Star Wars arról szólna csak önmagában, hogy fel kell robbantani a gonoszok nagy szarját, akkor egy felszínes dolog lenne. Tudom, nehéz ezekbe belegondolni, hogy mi lenne, ha, és azon ötletem, hogy legyen-e benne a felvezető szövegben a Starkiller persze csak teoretikus, ezt ki kéne próbálni konkrétan, hogy jobban működik-e, csak úgy lehetne erről megmondani, ha látjuk. De a gondolatom az, hogy szerintem éppen arról van szó, hogy ha az elején exponálva van, akkor nem érezzük magunkat átverve. Gondoljatok bele, az, hogy egy sorozatot rebootolnak, az ma önmagában nem jelent se jót, se rosszat, az egy tény, egy körülmény, egy abszolút valid választási lehetőség. A filmet ért legtöbb kritika arról szólt, hogy nem új történet, hanem a IV. rész sztorijának lemásolása. Ennek nem kéne negatívumnak lennie, ez egy járható út. Csak ez a film előzetesen nem ezt hirdette magáról, minderre a film nézése során, fordulatról fordulatra kellett ráeszmélnünk, a neuralgikus pont pedig egyértelműen a Starkiller. A film eleje is követi a IV. részt, de azért ott még bőven megvan a lehetőség új utakra, mint ahogy egyébként a film eleje alapvetően új utakat be is dob: pl. Finn, a rohamosztagos; az egyik főszereplő bizonytalan sorsa (Poe), stb. Ha a film elején minimálisan, pl. a szövegben exponálva van a Starkiller, akkor már, ha nem is mondjuk azt, hogy na ez akkor az a történet lesz, de megmarad a fejünkben, mint nyom, és akkor talán nem vesz (szerintem) bántóan új irányt a film, hanem ez a része akkor puhább, mármint a jó értelemben - finomabban adagolt. Akkor lehet, hogy a néző nem a nagy fordulatokat várja, hanem inkább a karakterekre, a hangulatra helyeződik a hangsúly, mint ahogy Abrams ténylegesen ezt is akarta, ez volt a célja a film rendezőjének ezzel a filmmel.

Szerintem nem lett volna baj, ha a nyitószövegben valamiképp megemlítik, hogy az Első Rendnek van a Starkiller Base fegyvere. A film 50. percéig arról szól, hogy hőseink Luke Skywalkert keresik. A film ezen a ponton, a rathtar-jelenet után bedobja derült égből villámcsapásként a Starkiller Base-t, és onnantól kezdve nem az a road movie lesz, amit az első 50 percben sugall, innentől kezdve már látványosan a IV. rész struktúráját követi, és a végső konkrét cél is a Starkiller felrobbantása lesz, ami után Luke megtalálása már mellékes slusszpoénként történik meg. "Az Ellenállás nem tudja, hogy az Első Rend kifejlesztett egy titkos fegyvert, a Csillagpusztító Bázist, amely egész bolygórendszerek elpusztítására is képes" - vagy vmi ilyesmi, és akkor az is benne van, hogy a Starkiller Base-ről nem tudnak az Ellenállók. Ugye van a párhuzam a IV. résszel, hogy a Lukehoz vezető térkép = Halálcsillag tervei; Starkiller Base elpusztítása = Halálcsillag elpusztítása, ugyanakkor a IV. részben ez sokkal tisztább volt, mivel a tervrajzok kellettek a HCS elpusztításához, itt pedig a Luke hollétére vonatkozó térképnek semmi köze sincs a Starkiller elpusztításához. Sokak talán nem lennének annyira rosszul attól, hogy a film a IV. rész remake-je, ha pl. a Starkiller-sztori már az elején exponálva lenne. Ettől az újranézések sem mentik meg a filmet, mivel nagyrészt a néző azt az élményt éli át egy újranézésnél, amit először (csak ritka esetben nem), így ha valami rosszul struktúrált, akkor az másodjára is annak fog tűnni, hiába tudja, mire fog kifutni az egész. Mire gondolok? Nyilván másodjára már tudjuk, hogy a film az első 50 perc ígéretével szemben nem Luke megtalálásáról, hanem a Starkiller felrobbantásáról fog szólni, és hogy a IV. rész fordulatai fognak egymás után jönni. De ha a film elején a térkép-szál mellé be lett volna már dobva valamennyire, hogy van a Starkiller, ami komoly fenyegetést jelent a Resistance-re, akkor a néző azért hamar rájön, hogy ez milyen irányba fog menni, és nem érzi átverve magát. Persze nem baj, ha egy sztori kiszámíthatatlan. Úgy talán sztem igen, hogy ha egy meglepő irány lehetőségét veti fel, miközben tudja, hogy aztán nem fog semmi igazán meglepőt tenni, mert elsősorban a karakterek felépítése a célja, és a sablonsztorit erre használja fel. Meg összességében azt gondolom, hogy talán jobban lekommunikálhatták volna a nézők felé Abrams-ék már a film bemutatója előtt, szerintem nem lett volna ezzel semmi baj, ha azt mondják, hogy most szeretnék kicsit feleleveníteni a régi SW-hangulatot, és hogy ez most egy múltba révedő epizód lesz. Így meg orrba-szájba nyomták a titkolózást, azt sugallva, hogy fordulatok tengere lesz majd a filmben. A film egyetlen nagy fordulata pedig legkésőbb ott sejthetővé válik, hogy Han-éknak a Starkiller-re kell mennie - mivel tudjuk, hogy az ANH-ban is a negatív figurák területén halt meg a mentorfigura a vele személyes konfliktusban álló főellenség által. A poszteren ott volt a Starkiller, de azért a posztert még nem számolom be a film narratívájába, és eleve elég formátlan, kontextus nélküli valaminek tűnt, engem a hatalmas mellbimbóra (azaz a lázadók ionágyújára) is emlékeztetett a hoth-i csatából. Az ANH-ban és a RotJ-ban mi a konkrét materializálódott cél? A Halálcsillagok felrobbantása. Mindkét film esetében már a nyitójelenetben exponálva van, sőt, a nyitószövegben exponálva van, hogy ez a fő célja a filmnek, ez a quest. Vader a RotJ-ban ráadásul belengeti, hogy Palpatine is rajta lesz, szóval a különböző szálak, célok itt is összekapcsolódnak.

Ha lenne egy újrabemutatása, akkor meglenne a ww 8. és a dom. 5. hely. A TFA bevételeihez hozzászámolták pl. a TFA/TLJ maratont, amit Amerikában és kis hazánkban is rengeteg helyen toltak?

Ne nyissátok meg, uramisten, a legnagyobb spoiler van ebben a videóban!!!4!!!454!!4 Ody: megérte várni!!!!! Mindkét rész erős! Én újranéztem a 4. évad 9-est hozzá, kicsit felelevenítettem. Jót tett az is. Nem filler epizódok, az biztos.

A kalózöbölben már elérhető mindkét rész!

Ja, csak vidéki tescok játszanak. Békéscsabai tutira, ha marad ott még vmi holnapra - de sztem igen. Talán néhány napon belül Bp-n is lesz.

Szerintem az ep. IX-ben szerepelnek majd. Johnson azért nem akarta őket a Snoke halála utáni jelenetben (a praetorianok helyett eredetileg ők lettek volna), mert szerinte az fura lett volna, hogy van egy csapat rejtélyes figura, már exponálva vannak egy rész óta, és rögtön meghalnak. Abrams pedig korábban ilyet mondott, hogy szeretne a Ren lovagoknak spinoffot. Én egyelőre baromira nem szeretném ezt, de a IX. részben megnézném őket, szerintem Abrams használni fogja, ha neki ilyen kedvesek ezek az egyelőre a nézők számára homályos figurák. Amúgy sem maradt sok figura a VIII. rész végén a sötét oldalon.

Én szívesen válaszoltam. Amúgy ez tleg nehéz ügy, ez a lény-kérdés. Én most a TLJ-re, ami félelmetesen tetszik, pont nem fogok kiakadni emiatt, ahogy a RO-ra sem tettem, mivel ott meg igazán nem lehetett okunk panaszra. A TFA-nál meg el tudom képzelni, hogy Abrams úgy érezte, elég klasszikus lény már Ackbar, Nien Nunb és Chewie. Két dolog biztos: az új SW-filmekben csak ímmel-ámmal vannak klasszikus lény fajok. Az új SW-filmekben félve tesznek űrlény-figurát fontos szerepbe, inkább pl. droidot akkor már, és alapvetően irreálisan nagy az emberi szereplők száma. Ez nagy kár. Lehet, hogy az OT-ben is így volt, ugyanakkor ott jóval kisebb volt a költségvetés, és - bár a TESB-ben nem jelent meg ANH-s űrlény - lényegében egy filmként épült be a három film látványvilága a köztudatba (pl. egy képes enciklopédia jelent meg a 3 filmre, most ugynaolyan vastag könyvet egy-egy film kitermel). Kevés volt az űrlény ott is, nem volt se a lázadás, se a birodalom oldalán űrlény (-kiv. RotJ-ban), de közben aki csak megjelent bármikor a három film során, az ikonikus szereplő lett. Itt nem ez a helyzet egyelőre. De szerintem az az alkotók gondolkodásmódja, hogy meg akarják alkotni a saját ikonikus űrlényeiket. Egy ponton sztem ezzel fel fognak hagyni, emiatt már rengetegen kritizálták őket. Az eddigi filmekben nagy kapaszkodót jelentett, hogy iszonyúsok karakter megjelent az első hat filmből, így megvolt a néző folytonosságérzete. Pl. amiatt, hogy Harrison Ford Han Solo-ként rohangál a Millennium Falcon fedélzetén, nem merül fel bennem a kérdés, hogy SW-t nézek-e. De ha pl. Johnson vagy a Benioff-Weiss-duó csinál egy filmet, ahol már nem lesz kapocs a régi filmekkel, akkor az ilyen eszközök pl. felértékelődhetnek, és lépten-nyomon klasszik SW fajok jöhetnek szembe, hogy ne azt érezzük, hogy akár az Ötödik elem világában is lehetünk. Egyben ezeknél a filmeknél az is fel fog merülni, hogy mitől SW az SW. Mert pl. ha nagyon elhagyjuk ezt a 60-70 éves időszakot, akkor nem lehetnek TIE fighterek, lépegetők, rohamosztagosok stb. Szerintem végső soron majd a fénykard és a Jedik (vagy legalábbis Erőhasználók) jelenléte és a klasszikus űrlény és droid design-ok fogják elérni, hogy akkor is SW-ről beszélgessünk majd, ha már egy filmben semmi konkrét utalás nem lesz a korábbi epizódokra.

Hú. srácok, inkább már félek megközelíteni a dolgot "szakmai szemmel". Nem tudom pontosan, hogy mit is jelent a szakmai szem, mivel azért elsősorban arra lenne való a szakmai szem, hogy kikövetkeztessük, mi a nézők vágya. Meg egyébként mélyen elbizonytalanított Mestal írása, abban, hogy valóban jó-e mindenféle izmusokat a filmhez citálni, a részemről, visszaolvasva egyik-másik hsz-emet eléggé elundorodtam magamtól. Vannak hibái a Last Jedi-nak, ahogy a saga összes többi filmjének is. Ahogy más filmeknek is. Én régen nem úgy nézek filmeket, hogy keresem, hogy na hol cseszte el az illető, hanem inkább próbálom magam átadni az élménynek, és aztán megérteni, hogy ha okozott bennem valódi élményt (márpedig Johnson szerintem a legjobb, legprofibb, legtehetségesebb eszközökkel, valódi hatást kelt), akkor azt milyen eszközökkel éri el, milyen gondolkodásmód vezérli az adott illetőt. Sokkal nehezebb azt megfogalmazni, hogy mi az, ami ott van, mint ami nincs. Valószínűleg a film alkotói is eljutottak oda, hogy ami nincs benne a filmben, az miért nincs ott, még sokkal inkább átgondolták (azaz vért izzadtak az ágyukban forgolódva minden este), mint mi, rajongók. Persze a rajongók különösen kritikusak a kedvenc filmjük új részével kapcsolatban. Az biztos, hogy akivel csak beszéltem a filmes közegben, és látták a filmet, mind el voltak ájulva, annyira tetszett nekik. (a TFA-t utálták, még én védtem nekik kétségbeesve) Egyetlen egy gyártásvezető sráccal beszéltem, aki utálta a filmet, és azt mondta, hogy tönkretette a gyerekkorát, mert pl. neki ne faroljon az x-szárnyú, meg ne essenek le a bombák az űrben. Na szerintem ez az, amit én teljesen letojok, na meg van egy Pablo Hidalgo, aki erre van, hogy az ilyen helyzetekre magyarázatokat adjon, meg ezek az ötletek már eleve az ő segédlete mellett születtek meg. Az SW-filmek sosem akartak sci-fik lenni. Leia lebegéséről: én nagyon meg vagyok lepve. Amikor először láttam a filmet, azt gondoltam, erről a jelenetről ódákat fognak zengeni, hogy ez a saga egyik legjobb jelenete. Én már vártam, hogy Leia használja az Erőt, és én nagyon csalódott voltam, hogy a TFA-ban lényegében úgy tálalják a szeretett OT-s hőseimet, mint akik kb. semmit nem változtak, én biztos, hogy az egyik legizgalmasabb dolognak azt tartottam volna az új trilógia megírásakor, hogy mi minden történhetett a régi hősökkel, mennyit változhattak az elmúlt 30 évben. Szerintem nem ördögtől való ötlet lett volna, hogy Leiát Jedi-lovagként ábrázolják. Ez nem történt meg, lényegében ugyanazt a pozíciót tölti be, ugyanazt csinálja, mint 30 éve. Nekem egyébként így a két film kontextusában nagyon tetszik már, hogy mindenkiből az lett, ami a 4 elején is volt: Leia katonai vezető, Han csempész, Luke remete egy félreeső planétán. De azt nagyon sajnáltam volna, hogy Leiát egyszer sem látom Erőt használni. Korábban kifejtettem, hogy szerintem a Jedi-lét, meg az Erőhasználat szerintem nem tanulás kérdése, egyébként jóformán ezeket a képességeket a legtöbb figura már akkor használja, mikor még nem tanítják őket (pl. kis Anakin fogatversenye és megérzései, Leia megérzi Luke-ot a TESB végén, Luke kilövi a Halálcsillagot, pedig semmit nem tanított neki jóformán Obi-Wan, Luke kardozik Vaderrel, pedig egyáltalán nem kardozott addig, Luke fojtogatja a gamorreanokat pedig nem tanította őt ilyesmire Yoda, Rey kb. mindent maga fedez fel, a kisgyerek a TLJ végén magához húzza a seprűt, Asajj Ventress-t se láttuk pontosan, hogy hogyan szerezte meg a képességeit). A Jedi-lét az, hogy az Erőt a helyes úton használod-e, hogy ellen tudsz állni a sötét oldalnak. Amúgy meg most csak a nagy távolságból tűnik soknak, de Obi-Wan és Yoda tanításai Luke-nak is eléggé elenyészőek voltak. Főleg a prequelek kontextusában, ahol iszonyú hosszú ideig tanulnak Jedi-nek az emberek, követnek mindenféle elavult dogmát, de - mint írtam korábban - szerintem az egy bukásra ítélt Jedi-rend története. Amúgy elsősorban a prequelek kontextusában furcsa az, hogy Rey felfedezi magában az Erőt, meg Leia vissza tud jönni az űrből. Szerintem tökéletesen exponálva van az, hogy Leia miért tudja ezt megcsinálni. Anakin Skywalker lánya, valószínűleg túlcsordul benne a midiklorián . Nem Han és nem is Ackbar admirális használta így az Erőt, na AZ fura lett volna. A TESB egyik topicjában beszélgettünk arról, hogy miért lett kultikus a szeretlek-tudom jelenet, és hogy sokak szerint utólag lett arra rámondva, hogy zseniális. Itt is azt érzem, hogy valahogy az a konszenzus alakult ki, hogy ez egy szar jelenet, pedig én gyönyörűnek tartom, és nem hiszem, hogy ízlésficamodott lennék. Amúgy meg, tényleg azt gondolom, hogy az SW egy mese, amiben szerintem a legfontosabb elem a csoda. Csoda volt, amikor az öreg Obi-Wan után csak a köpenye maradt, csoda volt, amiko Luke fel tudta robbantani a Halálcsillagot, hátborzongató csoda volt, amikor Darth Vader először fojtott meg valakit távolról (ahogy ennek a fokozása volt, amikor Vader Ozzel-t már képernyőn keresztül is meg tudta fojtani), csoda volt, amikor Yoda kihúzta az X-szárnyút a mocsárból, és csoda volt az is, amikor először kapcsoltak be fénykardot. Ezek azóta alapvetőek lettek. El lehet ezeket a dolgokat lőni még ötezerszer, de csodának már biztos nem lehet őket nevezni. Nem baj, ha látunk újabb Erő-képességeket, és nem csak azokhoz ragaszkodunk, amik az OT-ban megtörténtek. De a RotJ-ban sem lepődött meg senki, amikor Palpatine villámokat szórt, pedig eléggé más jellegű képesség, mint amit addig láthattunk. És a TLJ talán először próbálkozik meg ilyesmivel (megjegyzem, egy franchise 9. filmjében elég nehéz újat mondani brutális méretű szabályrendszerhez kell alkalmazkodni). De pl. ott volt a TFA legelején, amikor Kylo megállította a lövedéket. A TLJ-ben pedig: mikor Leia az űrből tér vissza, vagy amikor Luke-ról kiderül, hogy csak egy projekció, és nagyon ötletes az az apró gesztus is, amikor Yoda szelleme rákoppint Luke fejére a botjával, mondanom sem kell, hogy ezt is sokan szétszedték, pedig nekem azt jelenti, hogy a mester tréfás tanításainak a halál sem áll az újtában, mert annyira hatalmas és bölcs a mester. Mivel én el akarok veszni ebben a mesében, ilyen érzelmekben gazdag, mágikus pillanatokat szeretnék még átélni a következő filmekben is.

Nekem a legelső a scifi nap volt, ami valszeg az utolsó scifi nap volt, az említett Julian Glover-es, még a Pecsában. Azóta nem volt magyar klubnapokon SW színész. Utána emlékszem, hogy még gyerek- tinikoromban járogattam, akkor már a Lurdy-ban voltak. Volt egy félelmetes holtidőszak az új trilógia előtt 1-2 évvel, amikor meg lehetett számolni a résztvevőket. Most van az Országos Csillagok háborúja találkozó, ami évente egyszer van, ez volt 2015-ben, 2016-ban és 2017-ben, mindig november-december környékén. Na ezeken iszonyúan sokan vannak! (és amúgy ingyenesek) A 2015-ösön Barta szerint többen voltak, mint az esseni Celebrationön - ne kérdezzétek, hogy hogyan mérte le, én viszont azt tapasztaltam, hogy egy gombostűt nem lehetne leejteni, és kb. a fél Lurdy ki volt bérelve gy csomó programra. Persze az a TFA előtt volt, ott volt Csernák, stb. Nagy szám volt az egész. Most a TLJ előtti már jóval szerényebb volt, de még mindig nagy, erre asszem már volt egy 500 Ft-os belépő. Emellett vannak a klubnapok félévente, de úgy, hogy a találkozó félévében, októberben is mindig van egy klubnap, így összvissz 3 tali mindig van az évben. Ezek persze a jól megszokott moziteremben vannak, de jóval többen vannak ma már, mint abban az említett holtidőben, amikor tényleg egy kis csapat volt. Most telítődik a terem. Ami szuper, hogy sokan családdal, gyerekkel látogatnak ki, mert a 2010-es évek elején az volt a jellemző, hogy tényleg túlnyomó többségben a 30-as-40-es öreg rókák voltak. De emlékszem, volt a Corvinban is egy Fanboys premier vetítés, na arról nagyon kedves emlékeim vannak. Most is lesz márciusban, levetítik az ANH-t eredeti régi magyarországi feliratos mozikópiáról. Mivel úgy hirdette meg Barta, hogy Csillagok háborúja I-II, a két részre szedett, szünetes verzió miatt, vmi netes portál ezt már úgy hozta le, hogy levetítik a Birodalom visszavágot :D:D:D:D:D

Hát figyi, lehet egyet nem érteni vele, és tényleg látszik rajta egy erős cinizmus, kb. a világ bármilyen témája felé, de a találkozói nekem örömet szereznek, az év csúcspontja számomra SW témában (a filmeket leszámítva), tök jól felvezetik a filmeket, és hálás vagyok neki, hogy pl. kiharcolta a Jedi visszatér képregényt Fazekas Attilától, hogy - ha jól emlékszem - az ő segédletével jött el Magyarországra Julian Glover, akitől kapott autogramom az egyik legkedvesebb a gyűjteményemben. Az is szimpatikus, hogy nagyon megbecsüli a magyar szinkronszínészeket, akiknek tényeg jól esik, hogy ilyen rendezvényre hívják őket. Hogy egy csomó csillogó szemű gyerek kaphat tőlük autogramot. Én pl. Moser Károlyt csodálom, hogy nem röstellett neki leszinkronizálni mind a hat évadát a TCW-nek, és láthatóan élvezi, hogy Anakin-ruhában ő lehet a műsorvezető ezeken a találkozókon. Ugyanúgy, ahogy itt ez a szuper fórum, ahol megoszthatjuk egymással gondolatainkat az SW kapcsán, nagyon szép szerintem, hogy Barta vezet egy klubot, aminek keretei között maradandó élményekre tettem szert. Lehet, ti talán tudtok róla többet, vagy van valami konfliktusotok, de én mindenesetre hálás vagyok neki, hogy csinálja a klubot. És persze megértem, hogy zavar titeket, hogy itt éltetem őt, de higyjétek el, ha fordítva épp neki kéne valamit mondanom erről a fórumról, csak ugyanilyen pozitívan tudnék nyilatkozni, mint ahogyan most őróla tettem meg nektek. (és am a Rogue One-t kifejezetten imádta, nem csak a TLJ-t - utóbbit inkább csak szolidan dicsérte)

Nem vagyok sznob, ezt kikérem magamnak. Tudok neked mutatni valódi sznobokat. Már csak az is mutatja, hogy nem vagyok sznob, hogy forgatókönyvíró hallgató létemre a Csillagok háborúja a kedvenc filmem - ez nem túl gyakori eset. Sznob pl. az a csávó, aki azt a magyar elemzést írta, amit szintén belinkeltem, és nem azt írtam annak a kapcsán, hogy tetszik, hanem hogy milyen jó, hogy az ilyenek is felfedezték. És még én vagyok a sznob, és az érthetetlenül fogalmazó, miközben te írsz ilyen ostobácska hasonlatokat. De azt gondolom, hogy nem árt, ha már szakértesz filmekről, ismerni is filmeket, meg úgy általában az egész filmszakmát. Meg a fogalmakat. Menj el a Szabó Ervinbe, és mondjuk csapj fel egy filmes könyvet. Mindenhol azt fogod olvasni, amiket én írtam. Max. az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz-ban nem. Betegnek, sznobnak nevezel, gratulálok. Ki a beteg? Úgy képzellek, ahogy ezeket mondod, amilyen stílusban ezeket mondod, hogy közben habzik a szád és acsarogsz. Érvelni nem tudsz, mert csak a szavaim forgatod ki, a felvetéseimre nem reagálsz. Én ezekkel az eszközökkel élek, ezekkel tudok élni, nyilván először próbálom köznapian megfogalmazni. Ha nem megy, mert a párbeszéd túlsó oldaláról csak fröcsögést kapok vissza, akkor szakmaian, hogy látszódjon: az én jelzőim mögött van is valami. Erre a leggázabb érv, hogy a srác sznob, hogy jaj, hát én vele nem kommunikálok. Ezzel a saját primitivizmusodat ismered el. Ez a Trump-féle módszer egyébként, elég sikeres manapság. De én hadd nevezzem felszínesnek. Az is vicces, hogy még gyerekesnek is nevezel: majd kinövöm, stb, ezzel jelezve, hogy egy kis porbafingó vagyok. Ez a "TISZTELJ, mert idősebb vagyok"-érvelés a legsúlyosabb - ezzel csak azt éred el, hogy nem foglak tisztelni. Ha valóban idősebb vagy (lelki-tudati értelemben is, nem csak korban), akkor biztos megvan a bölcsességed, hogy meggyőzz, és nem kell erre hivatkozni. Aki ezzel hozakodik elő, az rögtön fejen is lövi magát, és csak azt éri el, hogy mindennek lássák, csak bölcsnek nem. Egészen egyszerűen nem értetted meg, amit írtam. Behoztam a legnagyobb kritikagyűjtő oldalt, behoztam a legnívósabb filmkritikai oldalt (arra jól láthatóan semmit nem reagáltál, biztos ott is szemellenző rajongók ülnek), és még azt is mondtam, hogy a rottenen szar a nézői megítélés. Mellesleg a kettő igenis szét van választva, mert a rotten, az imdb és a metacritic is úgy gyűjti. És ha nem számít a kritikusok véleménye, egy lenne a nézői értékelések közt, csak a bevétel számítana, akkor a világ egyik legjobb filmje a Halálos iramban sorozat hetedik része lenne, ellenben elveszne egy csomó igényes film. Tehát te hoztad a redditet - erre mondtam a rottent, ami átfogóbb és kevésbé részrehajló, hoztad a forbes-t, ami nem filmes újság, én erre mondtam a rogerebert.com-ot. A vita ezen része ismét zátonyra futott, semmit sem reagáltál az én hivatkozásaimra. De akkor tessék, itt van egy nagy régi rajongó véleménye is, akinek kétségtelen, hogy drasztikus véleménye van minden SW-produktumról. A TFA-t pl. utálta. Barta Zoliról van szó, a magyar rajongói élet legfontosabb figurájáról. Tetszett neki a film: https://www.starwarsklub.hu/12_video_dvd/video_dvd_030/video_dvd_030_ep8_kritika_1.htm Ha mond is negatívumokat, azokat elsősorban in-universe szemszögből teszi (pl. Leia lebegése - azzal elsősorban in-universe nem lehet egyetérteni), a film rendezését pedig méltatja. Ő pl. elég erőteljesen összeveti Johnson és Abrams módszereit. De akkor tessék, megint mondok egy konkrétumot a két rendező közti különbségben: Carrie Fisher színészvezetése. Míg Abrams-nél kifejezetten gyengén muzsikált Carrie, a figurája súlytalan volt, láthatóan nem talált fogást az idős Leián, a TLJ-ben már iszonyú finoman, apró gesztusokkal él, egy-két ötlete be is került a forgatókönyvbe, amik a legjobb pillanatai. Ebben a filmben méltósága van, és valódi konfliktusa, amit a színésznő így már el is tud játszani. Humora van, játékossága, miközben az ő drámája talán a legsúlyosabb. Amit ebben a filmben művel, az valami rendkívüli. Már csak a kinézetén is látszik Johnson másféle értelmezése: nem egy hatvanéves nőt próbálnak középkorúnak beállítani, a hajával, a ruházatával, stb (kvázi a régi Leia haj és ruházat van rajta), a TFA-ban azt éreztem rajta, amit a legtöbb idős színészen, akik nem tudják elfogadni, hogy elrepült felettük az idő, hogy nem képesek észrevenni, mennyire sok új szereplehetőséget hordoz ez a kor magában. Erre itt meg tényleg nem tudom máshogy leírni, minthogy méltósága van, egy idős nőt látok, aki elegáns, elszánt, magabiztos, és közben iszonyú mély ez, mivel legbelül meg teljesen össze van törve. Kérlek, sorold a fogalmakat, írd le, én hogy értelmezem őket, és hogy hol értelmezem rosszul. Nem írsz egyetlen konkrétumot sem. Képzeld el, az ansnittes dialóg-plánozás olyasmi, amit filmesek naponta használnak. Lehet, hogy a rajongók, akiknek a filmek összeolvadnak a számítógépes játékok, a képregények és a Pop vinyl játékfigurák világával, nem. De nem akarok általánosítani. Lehet, hogy te nem ismered ezt a fogalmat. Sajnálom. nem ez lett volna a lényeg. Az, hogy két ember úgy néz össze, hogy nem egy helyen vannak, és ezzel fel tudja építeni a köztük lévő drámát úgy, hogy nem egy helyen vannak, ráadásul már ezzel élt korábbi rész is. DE MINDENEKELŐTT: jó lenne, ha már a filmről is mondanál valamit. Mondjuk kiemelnél egy konkrét elemet, ami szerinted gyenge, miért gyenge, ne csak azt, hogy Rey karaktere sztem gyenge, akkor indokold meg, mi az a pont, ami az benne. Ez a baj, hogy neked csak a megérzés van, mögöttem egy fogalomrendszer, a megérzés sosem tud érvvé válni, a mondandómat pedig láthatóan sem időd sem energiád sincs, hogy megértsd. Annyira szívesen leülnék veled személyesen is beszélgetni, mert akkor nem tudnál kibújni a felvetéseim 90%-a alól. Bizonyára azt is látod, hogy ebben a bejegyzésemben már legcseréltem fogalomtáramat a tiédre, hátha ezzel jobban dűlőre jutunk, egyben ezzel szeretnék görbe tükröt is mutatni neked, hogy milyen eszközökkel élsz. Mától fogva kopasz emberként élem az életem. Már másodjára próbáltam veled békésen konszenzusra jutni, de most már egyre kevésbé megy ez, úgy érzem. De még egyszer feldobom: miért baj, az, ha nekem tetszik egy film, neked meg nem? Engem egyáltalán nem zavar, hogy neked nem. Engem már az zavar, hogy nyíltan pocskondiázol. Donát hasonlata alapján nem vagy más, csak egy sneci. De mutatok normális ellenvéleményt is (ha már neked nem sikerült írni), csak hogy lásd, mennyire nem vagyok egyoldalú és szemellenzős: Redlettermedia. Mindannyian tudjuk, milyen drasztikus véleményük van mindarról, ami 1983 után jelent meg és SW-produktum. A TLJ-t is utálták. DE! Azt mondják, hogy nem tudnak vitatkozni Rian Johnson döntéseivel, mindent értenek, de egyszerűen az egész nem működik nekik SW-kontextusban, láthatóan a magas rajongói elvárásaiknak nem felel meg (de ez utóbbi már az én konklúzióm, mielőtt azt gondolnád, hogy csúsztatok), miközben Johnson tehetségét elismerik. Mert elsősorban erre akarok kilyukadni, hogy az az érve a rajongóknak, hogy a forgatókönyv, a rendezés rossz, nem állja meg a helyét, és lehet, hogy máshol van a probléma. Rich Evans úgy fogalmaz, az egész film arról szól, hogy Rian Johnson hogyan küszködik, tesz meg mindent, és ismeri fel, hogy mennyire limitált a Star Wars-galaxis világa.

Jó, de hát szerintem ebben a momentumban az a csodálatos, hogy ebben a tudom-ban, ahogy mondja, benne van subtext-ben az is, hogy én is téged. Szerintem ez egy nagy pillanat, nagy jelenet. A FAGYASZTÁS. A lefagyasztott Han Solo a leghíresebb képek egyike az SW kapcsán (hopp mi van a profilképemen ). Kershner amúgy emlékeim szerint úgy meséli az Empire of Dreams-ben, hogy Ford szólt neki, hogy írják át. De az nagyon fura, hogy erre Lucas kiakadt volna... Nem ő írta elsősorban a forgatókönyvet, dialógszinten meg tuti nem. Gyerekkori emlékeim szerint a jelenetet magát imádtam, egyben hátborzongatónak találtam, a szeretlek-tudom-ot nyilván csak később értékeli és fogja fel az ember. De mennyi minden van, amit csak később fog fel az ember, és jön rá, hogy nem csak, hogy gyerekkora óta kötődik hozzá, hanem hogy még jó is. Hát ezért van ez a fórum! Mert imádtuk a filmet gyerekként, és percenként fedezzük fel az újabb és újabb rétegeit, mert amellett, hogy mese, jó mese is. Az meg szerintem nem baj, hogy egy film köré kiépül egy ilyen legendárium, mint pl. ez az anekdota Ford imprójáról. Am sztem az, hogy ezt a jelenetet utólag a rajongótársadalom kapta fel, és emelte piedesztálra a netkorszakban, azért nem gondolom, mert már a RotJ is reflektált rá, hiszen ott fordítva ismétlődik meg ugyanez, egyébként ezzel némileg külön felhívva a figyelmet az eredeti jelenet dialógusára.

Kedves Mestal, idecitálod nekem a Forbes-ot, ami lehet, hogy híres újság, de ugyanígy idecitálhatod akkor már a Nők lapja film rovatát, vagy a Playboyét (ami mellesleg volt idő, amikor nem számított teljesen szarnak filmes szempontból, de az is inkább az egyedi interjúk miatt). Ugyanis egyik sem mértékadó filmes újság. A rajongói kommenteket meg pláne válaszuk szét a mértékadó, filmesztéták által írt kritikáktól. De itt a rottentomatoes, amin nem akarom sarkítani és elrejteni (mert azt állítod, sarkítok) a rajongói értékeléseket, borzalmasan rosszak, míg az összes arra jogosult filmes szaklap értékelése ott van rajta összegyűjtve, és az 91%-ban pozitív, az értékelési átlagban 8.1-gyel. Ez az egyik legjobb a saga-ban, egyébként nem jobb, mint a TFA-é, de azért azt is hozzá kell tenni, hogy abban benne van egy 10 éves gap utáni lelkesedés, itt pedig már zsinórban a harmadik SW-filmet kapjuk, ezúttal már némileg megfáradtan (legalábbis a kritikusok fejével gondolkozva) de azt is ki kell emelnünk, hogy a Rogue One-énál, a RotJ-nál és a prequeleknél jobb. https://www.rottentomatoes.com/m/star_wars_the_last_jedi/reviews/?page=7&sort= De csakhogy egy, EGY konkrét kritikát-esszét hozzak fel, ami talán az egyik legfontosabb. Egészen addig, amíg nem kezdtél el idecitálni mindenféle neked tetsző kritikákat, nem tudtam, hogy hányasra osztályozták ezen az oldalon a filmet. Illetve sejtettem, ugyanis a filmekről prímán gondolkodó emberek írnak oda, akikkel általában egyet tudok érteni. Hallottál már Roger Ebert-ről? Amerika valaha volt legnagyobb filmkritikusa és esztétája. Nagy SW rajongó is volt, ő volt az egyike azon pioníroknak, akik az akkori felemás értelmiségi kritikákból, amik a klasszikus SW-t érték, észre tudta venni, hogy mesterműről van szó. Sajnos már évek óta meghalt. Ugyanakkor van néhány kiváltságos ember, tanítványai, általa megbecsült egykori kolégái, akik folytatják munkásságát, és az ő elemzési módszereivel (amik ténylegesen elemzések, nem csak annyi, hogy pl. a karakterek jók/szarok, az újítások jók/szar a régi dolgok jók/szarok, a forgatókönyv jó/szar és mindezt szofisztikáltba csomagolva, hanem megemlít filmeket, konkrét pillanatokat, stb.). 4 csillagot kapott a film. A 4 azt gondolod, hogy hát az a jó, az nem a kiváló. Csakhogy Ebert egyik jellegzetes fogása volt, egyike a legendáriumának, hogy nála négy csillag volt a maximális megszerezhető - ezt később sokan átvették tőle. "Most importantly, the damned thing moves, both in a plot sense and in the sense of a skilled choreographer-dancer who has visualized every millisecond of his routine and practiced it to the point where grace seems to come as easily as breathing. Or skywalking" "There’s greater attention paid here to color and composition than in any entry since “The Empire Strikes Back.” Particularly dazzling are Snoke’s throne room, with its Dario Argento-red walls and red-armored guards, and the final battle, set on a salt planet whose flat white surfaces get ripped up to reveal shades of crimson. (Seen from a distance, the battlefield itself seems to be bleeding.)" "A self-enclosed setpiece in the opening space battle is more emotionally powerful than any action sequence in any blockbuster this year, save the "No Man's Land" sequence of "Wonder Woman," and it's centered on a character we just met." Lifting a bit of business glimpsed briefly in “The Empire Strikes Back” and "Return of the Jedi," Johnson lets these all-powerful characters telepathically “speak” to each other across space as easily as you or I might Skype with a friend. This gimmick offers so much potential for drama and wry humor that you might wonder why nobody did it earlier. https://www.rogerebert.com/reviews/star-wars-the-last-jedi-2017 Látod, itt pl. említenek ilyeneket, hogy Dario Argento. Megemlítenek más filmeseket, párhuzamba állítják, fogásokat írnak le, stb. Kiemelik azt a jelenetet is, amit én is fejtegettem, hogy a néző egy pillanat alatt elkezd menni egy karakterrel egy akciójelenetben, akivel csak most találkozott először. Kiemeli azt a zseniális megoldást, ami csak egy egyszerű ansnittes dialógus-plánozás, egymásra vágva és működik, és ott a varázslat, Rey és Kylo összenéz, beszélgetnek. Az egész apropója persze az, hogy két különböző helyszín közt történik. A technika in-universe is exponálva van az OT-ből - a Birodalom végén kommunikált így utoljára Vader és Luke. Remek megoldás, mert az SW-filmek nagy nehézsége volt, hogy a filmvégi fénykardpárbaj összecsapásában résztvevő szereplők (akik közti konfliktusról lényegében az adott film szól) addig nem igazán találkoztak, elválasztotta őket egy galaxis, így a köztük húzódó dráma felépítetlen marad, abban a jelenetben kell elmondaniuk a közös backstory-jukat (pl. Obi-Wan és Vader közti párbaj az ANH-ban, Yoda és Dooku közt az AotC-ban) - már ha van nekik közös (pl. Obi-Wan és Maul a TPM-ben). Abramsnek emiatt el kellett raboltatnia Rey-t Kylo-val, hogy összeismertesse egymással a két szereplőjét, hogy érzelmileg megalapozott legyen a dráma köztük. Itt meg egy ilyen egyszerű fogással Johnson lehetővé teszi, hogy Rey és Kylo folyamatos kommunikációban legyen egymással VÉGIG az egész filmen. Hiszen ez a film kettejük, na jó, Luke-kal együtt a hármuk története. De itt van egy magyar abszolúte filmesztétikai tanulmány, ami visszakanyarodik a korábbi részekhez is, de alapvetően a TLJ-t elemzi: https://dunszt.sk/2018/01/16/a-star-warsok-vizualis-erzekenysege/ Nekem ez pl. már sok, túlmagyarázó, túlintellektualizáló. Nem filmes gondolkodói-alkotói szemmel van megírva, hanem bölcsész szemmel. Ugyanakkor az, hogy felfedezték maguknak esztétikai szemszögből is ezt a filmet, az önmagában fantasztikus. Művészet pedig az, amit a befogadók, a kánon (nem SW kánon) alakítói befogadják, írnak róla, tematizálják. És csapj fel pl. egy képzőművészeti könyvet az avantgárdról, meg fogod találni ezt benne. (pl. Duchamp egy WC-csészét megfordított, kitette egy múzeumba és a Fountain nevet adta neki - ez az avantgárd kezdete). Én tudok úgy nézni a TLJ-re, mint műalkotásra, ahogy a RotS-ra és a TESB-re is. Viszont elismerem, lehet, hogy sokan csak szórakozni akarnak. Fasza stormtroopereket, akciókat, utalásokat régi részekre és a sorozatokra stb. És én is amúgy, épp ezért nem Tarr Béla-rajongó oldalakra írogatok. Szerintem a RotS, TESB, TLJ - ezek az epizódok a legjobb elegyei szórakozásnak és művészi ambícióknak. Mint mondtam, az SW-filmek rendezői sosem abból a fan-szemszögből fognak nekiállni filmet készíteni, hogy mit szeretnek a rajongók pl. a játékokban. Ők azt remélik, hogy majd mindenben a maguk saját nagy pillanatát alkotják meg, úgy, ahogy azt Lucas tette. De hogy mondjak valamit Johnson ellen is, van, amiben pl. kudarcot vallott. Nem voltak igazán olyan varázslatos új űrlények a filmben. Értem, miért nem akarják, hogy legyenek klasszikus SW-fajok. Nyilván meg akarják teremteni a maguk kultikus Greedo-ját, Ponda Babáját, Jabbáját. Az egészen más, hogy Lucas a saját korábbi filmjeiben mutatott figurákat hozza elő újra - de pl. az ő új űrlényei a prequelekben is zseniálisak voltak. Érdemes megnézni ezt a videót, hogy micsoda gondossággal, ihletettséggel segít Tion Medon megalkotásában (jól látszik az is, hogy az animatronic-os parasztvakítás, amivel a Lucasfilm manapság eléggé él, hogy mi "mindent megépítünk" - ezek a technológiák tökéletesen megvoltak már a RotS idején is, és az a film, amit ma hajlamosak CGI-pixel-rettenetnek nevezni, ugyanígy él ezzel a technikával). Rengeteg fejtegetésemre nem reagáltál, azt kell hinnem, nem értetted meg, amit mondani akarok, vagy letojtad, felületesen futottad őket át, esetleg bele sem mertél gondolni, hogy mondjuk te is abba a kategóriába esel, mint én az új Solo-film kapcsán, hogy valójában a végtelen nézői fantáziával ütközik Rian Johnson konkrét, materializálódott víziója. De egyébként mi a célod mindezzel? Nem értek egyet veled, a többiek sem, jól láthatóan, én a stílusoddal sem értek egyet, de az már más kérdés. Én se tudlak meggyőzni téged. Tudok ezzel együtt élni, hogy neked nem tetszik ez a film. Meggyőzni nem foglak, legfeljebb abban bízom, hogy majd egyszer megtetszik, hogy egyszer majd újranézed és rájössz. Lehet, hogy utópisztikus gondolat. Gondolj bele, a klasszikus Csillagok háborúja mennyire megosztotta a mozirajongókat, egyedi volt, új volt, ami pedig egyedi és új, az mindig botrányos is valamiképp, az mindig megosztó, ilyenek a prequelek is. A Star Wars egy jelenség volt, és voltak utálói, kialakult egy mániákus rajongótábora, ez lennénk mi mindannyian. De a Last Jedi-nél, mivel ez is megosztó, ez már nem azt a teljes filmrajongó közeget osztja meg, amit anno az SW, hanem az SW iránt rajongó közeget osztja ketté. Most már egészen sok kis ilyen alrajongói körök alakultak: prequel haterek, prequel loverek, sequel-prequel haterek, RO loverek, stb. Bár főként én már leginkább SW-hatereket látok vmi oknál fogva. A TFA pedig egy biztonsági játék valamelyest, szerintem bőven megvannak az értékei, de az meg tipikusan az a film, ami inkább arra megy rá, hogy mindenkinek tetsszen, visszahozza a nosztalgiát, engem épp ezért nem fog meg annyira (de fenti fejtegetésemben Abrams egyik-másik fogását is kiemeltem), mert igazából úgy gondolom, hogy Abrams George Lucas tollaival ékeskedik, az általa elért eredményeket vette elő újra - írói és rendezői szinten egyaránt. Meg igazából mit vársz ettől a fórumtól? Az, hogy "MÉ TETSZIK NEKED, NEKED SE TETSSZEN", szerintem nem visz előbbre minket. Kritizáltál, én pedig próbáltam rád úgy reagálni, hogy azért azt elkanyarítsam egy valamilyen értéket képvielő fejtegetésbe. Te erre újra csak kritizáltál, nem írtál valódi ellenvéleményt. Csak elmondtad, hogy ez szar, én csúsztatok (de én azért magamról csak tudom, hogy nem csúsztatok), itt ez a kritika, szerintük is szar, stb. Ha a rajongóknak van joga kritizálni az új SW-filmeket, akkor nekem is van jogom kritizálni a rajongókat, és kérdőre vonni őket véleményükben. A különbség a kettő közt, hogy az SW-filmek létrehozása több száz ember komoly több éves munkájába kerül, míg a rajongói vélemény akár két chips bezabálása közt, egy böfögés keretei közt is elhangozhat, beleértve az én ellenvéleményemet is. De most már egyet szeretnék kérni tőled. Erre már lécci ne úgy reagálj, hogy én csúsztatok, mert megeszem a hajam.

Neeem láttam sehol, hogy Lucas rendezné. Én csak azt mondtam, hogy örülnék neki Mert ilyen a földön nincs, hogy ő menjen el terepszemlézni a Disney-nek, ez így ahogy van, ki van zárva... Max megnézte a stúdiót, arra járt. Ha viszont ez iga, hogy az Obi-Wan miatt volt ott, akkor tuti, hogy nem csak egy sima terepszemle miatt járt ott. Amúgy úgy tapasztalom, hogy Lucas egyre közeledik újra az SW felé. 40th panel Orlando-ban, beugrás a Han-filmre, VIII. rész tetszett neki és végre azt is láthatta, hogy nem kukázták az ötleteit. Most már ott volt a Black Panther premierjén is, holott a TLJ, RO premierjén nem volt ott. Egyébként meg: Obi-Wan film Belfastban? Én tuti Tatooine-on tartanám a csávót végig (szerintem érdekes lenne egy egybolygós SW), de persze a stúdiónál lehet, hogy a belső részek merültek fel, amikben az épített belsőket lehet forgatni. Ez fura, ha váltanak, mert eddig nagyon jónak és tartósnak tűnt a Pinewood-dal való együttműködés.

Utánanéztem, azért tleg lehozta jónéhány újság: Ez a Belfast Telegraph hozta le: https://www.belfasttelegraph.co.uk/entertainment/news/belfast-to-join-star-wars-universe-as-spinoff-movie-comes-to-town-36591457.html https://geektyrant.com/news/lucasfilm-will-reportedly-start-shooting-their-obi-wan-kenobi-movie-in-2019-in-belfast https://www.buzz.ie/movies-tv/obi-wan-kenobi-movie-filmed-ireland-272859 Meglátjuk, ha még egy helyről jelentik, az már jobb jel, egyelőre mindenki a Belfast Telegraph-ra hivatkozik. De számomra mindenesetre nehéz ügy az Obi-Wan film. A Lucasfilm eddig min. 5 filmet (Johnson-trilógia, Benioff-Weiss-sorozat, úgyh min. 2 rész az is) jelentett be a IX. rész utánra, épp az Obi-Wan filmet nem. Persze lehet, h azért, mert itt ugye a főszereplővel is alá kell írni, nem elég a rendezővel. Obi-Wan nélkül elég nehéz Obi-Wan filmet forgatni. Bízom benne, hogy egyszercsak bedörren a médiába a veretes cím: "Ewan McGregor signed for an Obi-Wan Kenobi spinoff movie" vagy "Ewan McGregor and original Star Wars creator George Lucas signed for an Obi-Wan Kenobi spinoff movie"

http://widescreen.hu/2019-tol-belfastban-foroghat-az-obi-wan-kenobi-spin-off-mozifilm/ Na most ehhez mit szóltok? Számomra ordas nagy kacsának tűnik. Mi köze lenne Lucasnak a Kenobi-filmhez??? Kétlem, hogy foglalkozna helyszínnézéssel a Lucasfilmnek. Ugyanakkor nagyon örülnék, ha valami fura módon mégis igaz lenne, és Lucas rendezné... Persze álmodik a nyomor. Először azt hittem, úgy ahogy van kacsa az egész magyar cikk, mert külföldi SW-oldalakon nem találtam hírként, még rumorként se, de most rákerestem, és tleg az elmúlt 20 órában hoztak le cikkeket a témában.

Szeretnék olyan hulladék forgatókönyvet írni, mint a The Last Jedi-é. Nem csak SW viszonylatban, hanem en bloc egy ritka jó forgatókönyv. Szerintem meg a te jelzőid a csúsztatások. Tkp. sok változatos jelzővel leírod, hogy mi minden rossz, valójában konkrétumot egyszer sem írsz... Ezek nem érvek, már ne is haragudj. És az enyém meg nem csúsztatás, mert tapasztalati alapon látom, mi mindent írnak ki az interneten mocskolódók. Egyébként jellegzetesen ők vannak kevesebben, nem gondolom, hogy ők a nagyobb fan-ek, vagy a régebbi fan-ek, csak sokkal nagyobb a hangjuk. Ugye volt ez, hogy milyen rossz a TLJ értékelése az internetes oldalakon, miközben érdekes módon a kritikák rendkívül dicsérik. Most ugyanez a helyzet a Fekete párduccal. A kritika magasztalja, közben internetes trollok maroknyi hada kurvasokat regisztrálva leszavazta az audience score-okat a fenébe. Tulajdonképpen egyetlen ponton találok konkrétumot rövid és felszínes (ugye milyen könnyú dobálózni a jelzőkkel?) írásodban: "cilinderből előhúzott erőképességek" - tipikusan olyan dolog, ami fan-szemszögből, in-universe van vizsgálva, rohadtul nem esztétikai szemmel. Az embereket nagyon zavarja az, hogy Luke nem tanította ki Rey-t. (Nem mintha az OT-ben Yodánál nem ideig-óráig lenne, a következő részben meg kb. mint felkent Jedi vonul be, és rögtön Force choke-kal kezd be a gamorrean guardokkal szemben - csak az nem zavar, mert gyerekként láttad, alapvetés neked, ahogy nekem is) Na már most, ha a fan-eket ennyire foglalkoztatja a saga történelmi-kronológiai alapja, mindenki rohadtul fontosnak tartja, hogy tudja, Yavin előtt hányban avatta fel Tarkin a Halálcsillag WC-jét, stb, akkor bizonyára a saga filozófiai vonala is igen fontos lehet. Ez olyan dolog, ami esszenciálisan benne van már a legelső filmben, nem úgy mint a sok backstory, stb, ami az expanded universe-zel lett fontos. Ez egy olyan dolog, ami benne van a mesében magában. Tehát a kérdés: mitől lesz valaki Jedi? Szerintem attól Jedi egy Jedi, hogy ellen tud állni a sötét oldal hatalmának. Ez az egyetlen dolog, amit meg kell tanulni. Kanyarodjunk vissza a prequelek idejére: az érv az, hogy Anakin kilenc éves kora óta tanult Jedinek, míg Rey pikpakk megtanulja az egészet. Én úgy látom, hogy a PT egy egyértelműen düledező, bukásra ítélt, bigott Jedi-rendet mutat be, ami a saját elavult dogmáihoz rettenetesen ragaszkodik, ez roppantja őket össze. Tulajdonképpen a Jedik dogmái azok, amikkel Anakin konfliktusba kerül, és ez is vezet az elpusztulásukhoz. A Jedi-rend se más, mint egy diktatúra. És érezhetően balfaszok gyülekezete. Megszámlálhatatlan rossz döntést hoznak. Jellegzetes, hogy a kilenc éves naiv kisgyereket, aki abszolút jóindulattal, lelkesedéssel érkezik hozzájuk, sőt, igazából magától eszébe se jutott volna odamenni, hanem Qui-Gon hozza el, ilyeneket mondanak neki, hogy túlkoros, a jövője sötétségbe burkolózik, stb. Mivel a Sith-ek bosszúja abszolút egy Oidipusz-parafrázis, ezért nyugodtan mondhatom, hogy ez tipikusan az az eset, hogy azért sötét Anakin jövője, mert a Jedi-rend így viszonyul hozzá. A Jedi-rend a prequelekben egy reformáció előtti katolikus egyház. Bár azt hirdetik, hogy nem szabad birtokolni, valójában nagyon is imádták a hatalmat: ezt főként Mace Windu karakterén látom, szerintem ő a főkolompos az egészben. Csak ketten maradnak életben, akiknek drasztikusan életmódot és szemléletmódot kell váltaniuk. Nem véletlenül emlegeti Yoda, a 880 éves Jedi-mester, hogy tanulnia kell. Ráadásul megtudnak valami esszenciálisat az Erőről, amit addig egyáltalán nem tudtak: van élet a halál után. A szeretteink elengedése nem csak egy üres frázis csupán, egyszerű hitegetés, hanem valósan bizonyított tény Qui-Gon személyében. Ezután Luke az OT-ben elment Yodához, bár már addig is volt jónéhány erőképessége, amit hát kétlem, hogy Obi-Wan tanított volna meg neki abban a negyed óra-húsz perces gyakorlógömbös gyorstalpalóban. Yoda már öregnek tartotta a tanuláshoz, hasonlóan Anakinhoz, mondjuk eléggé különböző a két srác életkora. Bár volt néhány sziklaemelgető óra, a tanításának a lényege itt már nem a saját dogmák átadása, nem azzal jött, hogy nem lehet feleséged, nem szerethetsz senkit, hanem azzal, hogy próbálj ellenállni a sötét oldalnak. Ugyanis Yoda tanításának lényege ez: a Dark Side Cave. Hogy ellen tud állni a sötét oldal hatalmának. Jellegzetes jelenet, amikor Yoda azzal teszteli Luke-ot, hogy másnak adja ki magát, mint aki. Luke végtelenül pökhendien bánik vele, lenézi. Emiatt tapasztalja azt Yoda, hogy nem tanulhat tőle. Azt is szokták nagy érvként mondani, hogy Rey hogy lehet partiban Kylo-val szemben: Luke se kardozott semmit, mégis elég szépen partiban van a valaha volt egyik, ha nem a legerősebb Erőhasználóval. Szóval jó lenne elfelejteni, hogy a Jedi-képzés lényege az, hogy feltárja a képességeket a mester. Hogy megmutatja, hogy nézd, ezt is tudjuk. Ez egy öngerjesztő folyamat. Anakinban is már megvolt a Baljós árnyak elején, és Luke-ról sem hiszem, hogy Yodától tanulta volna pl. a force choke-ot. A TLJ-s kisgyerek is magához tudja húzni a seprűt. Ahogy egyébként a TESB-ben is magához húzza Luke a kardot, pedig Obi-Wan nem tanított neki force pull-t az előző filmben. Az OT óta még egyszer elpusztították a Jedi-rendet. Zseniális az a pillanat, amikor egy Jedi-mester, aki talán maga a bölcs ember szinonimája, belenéz egy ember elméjébe, és megérzi, hogy mindent elpusztít, ami kedves neki, és hatalmába keríti a vágy, hogy megölje, véget vetve ezzel a sötét jövőnek. Mint oly sokszor a saga-ban előtte (és nem csak a saga-ban, hanem az irodalom- és filmtörténetben egyaránt: fatalizmus), éppen ez az a pont, ami miatt az egész elindul abba az irányba, amit megérzett. Azt hiszem egyébként, ez az a pont, ami miatt ennyire utálják a TLJ-t. Szerintem borzalmasan félreértelmezik, főleg amiatt, mert előtte hosszan abban a tudatban élnek, hogy Kylo verziója az igaz, ami ténylegesen kiábrándító képet fest Luke Skywalkerről. Csakhogy azt felülírja Luke verziója, ami szerintem csodálatos, és esszenciális a fent hosszan kifejtett gondolatomhoz: Luke a haláláig viaskodott a sötét oldallal. Luke Jedi-rendje nyilvánvalóan már nem arról szólt, hogy nem lehet házasodni, nem lehet szeretni, a sikereiben alapvető szerepet játszott az, hogy voltak barátai, akikhez kötődött. Persze látszólag ez az út is elbukik (holott valójában mégiscsak ez a helyes út, vissza is tér rá a TLJ végén), mivel itt meg a szerettei féltéséből ered az a pillanat, ami miatt elbizonytalanodik. Ezért gondolhatja azt, konklúzióként levonva, hogy talán ez az egész, amivel már így is-úgy is próbálkoztak, bukásra ítéltetett, az egész Jedi-rend. Azzal, hogy kiszáll, hogy elvonul, éppen ezt a fatalizmust akarja megállítani: szembemenni a végzet által kirendelt útnak. (A jövő mozgásának ábrázolásában egyébként többféle lehetőség van a filmekben, és irodalomban: van a megváltoztatható jövő, ilyen a Terminator-ban vagy a Vissza a jövőbé-ben, és van az akármit csinálsz, ez lesz a jövő, ez van az Oidipusz-mítosztól kezdve a Harry Potter 3. részéig rengeteg műben.) Na, és akkor térjünk rá Rey-re, bár azt hiszem, a fent leírtakban benne van, miért vannak Rey-nek cilinderből előhúzott erőképességei, vagy miért gondolják sokan, hogy az van neki: mert ez a franchise és a Jedi-képzés egy felszínes oldala, hogy Jedivé válni annyi, hogy sziklákat mozgatunk. Ezt maga Luke is megcáfolja, ezután megmutatja a természet önálló egyensúlyát, amiben ott a sötétség és a fény, de megférnek egymás mellett. Ezután Rey megérzi a sötét barlangot - nem áll ellen, gondolkodás nélkül elnyeli: ugyanolyan teszt ez, mint amikor Yoda látja Luke pökhendiségét, és mindkettőben esszenciálisan érzik meg a mesterek a tanítványok sötét oldal iránti vonzását. Persze aztán mindkét tanítvány rácáfol később, de nem véletlen, hogy Luke először elutasítja Rey-t, mivel később önmaga is elbizonytalanodott, amikor bekapcsolta a fénykardját Kylo feje fölött. Rey karakterének felszínességéről: fogalmam sincs, hogy ez nem abból származik-e, hogy a férfi rajongók nehezen azonosulnak Rey-jel. Viszont tudom, hogy nőismerőseim soha ennyire nem szimpatizáltak női figurával az SW-ben, mint Rey-jel. Ez a "Mary Sue", amit szoktak mondani, amit valamikor elkezdett mondani valami hülye rajongó, és különben ezért tudja mindenki, hogy mi ez, különben egyáltalán nem egy filmszakmai-dramaturgiai fogalom, nem egy szakzsargon, és ismét a dolgok felszínes vizsgálatát látom ebben. Szerintem Daisy Ridley döbbenetesen jó színésznő, nagyon apró, finom, elképesztően szerethető gesztusokkal jeleníti meg Rey-t, és szerencsére Abrams sem sajnálta az időt Rey exponálására, véleményem szerint az, ahogy Rey mindennapjai be vannak mutatva a Jakku-n a film legerősebb pillanatai: az a kiábrándultság, az a melankólia, az az elhagyatottság, ami ennek a fiatal lánynak az arcán látszik, hogy ő nem azt az életet éli, amit kellene, az elképesztően mély és csodálatos. És az, ahogyan ezt Abrams bemutatja, az valami elképesztően bravúros, kövezzetek meg, de talán jobb, mint Luke OT-s exponálása, pedig a Binary Sunset-jelenet a filmtörténet legjobbjai között van. Pl. ott van az, ahogy csak feltekint egy elszálló űrhajóra sikálás közben, eközben az új éra legmeghatóbb, és legújítóbb SW-zenéje, a Rey's theme. Ebben minden benne van. Való igaz, hogy Rey nem az az önbizalomhiányos balfasz, mint Luke az OT-ben, ebben inkább Han Solo-ra emlékeztet: ő nem egy Tom Sawyer, hanem inkább egy Huckleberry Finn. Humora van, csintalan. Luke éretlen zárkózottságát, naivitását inkább Finn karakterében fedezhetjük fel. Egyébként Leiára ugyanúgy igaz ennyi erővel a Mary Sue, pláne Padméra. Nekik szinte nincs is valódik karakterfejlődésük, Leia kapcsán max annyi, hogy rájön, hogy nem is annyira szararc ez a Han Solo. De míg Luke, Rey, Han és Finn kapcsán van változás, sőt, a TLJ-ben már Poe-nak is írtak konfliktust, addig Leiáról, Padméról ez nemigen mondható el (külső konfliktusuk persze van, de önmagukkal szemben, az önképükkel szemben nincs). Nekik nincs egy olyan tulajdonságuk, világszemléletük, amit meg kell ugraniuk, hogy legyőzzék a saját árnyékukat. Luke kapcsán ez egyértelműen a saját önbizalomhiánya, Rey kapcsán meg tkp. a vak hit: a TFA-ban a hit abban, hogy majd a szülei egyszer csak visszajönnek, és megmentik, ezt az idealisztikus képet kell levetkőznie azért, hogy továbbléphessen. Utána pedig hasonlóan a TLJ-ben egy ilyen hit van Luke-kal szemben is: bízik benne, hogy a bölcs Jedi majd segít, és rá kell jönnie, hogy nem fog, ellenben ha valamit változtatni kell, akkor akkor azt magának kell kiharcolnia (hasonló a gondolat a príma Blade Runner 2049-ben is) - sőt, még ugyanígy elkezd megbízni Kylo Renben, és benne is csalódnia kell. Szóval ez tkp. Rey-nek az emberekkel szembeni naivitása. Míg azt láthatjuk, hogy sok dologban magabiztos, mivel egyedül élt, megedződött, tud űrhajót vezetni, meg tud szökni és el tud bújni a Starkiller Base-en, stb, addig az emberekkel való kapcsolata, és a kép, amit lát róluk elsőre nagyon naiv, gyermeki. Ez még Finn-nél is így van, akiről Han egy pillanat alatt rájön, kicsoda, és jellegzetes félmosolyával nyugtázza, Rey pedig vakon hisz abban, hogy a rohamosztagos valójában ellenálló. Mellesleg azt állítod, hogy te csak Kylo miatt vagy hajlandó tovább nézni: sokan meg Kylo karakterét utálják. Ugyanannyira megosztó Kylo karaktere, mint Rey-é. És sokkal kevésbé megosztóak, mint a többi új szereplő a saga-ban. Az meg egyszerűen nem igaz a teljes rajongótábor viszonylatában, hogy nem fordulat, hogy Rey szülei senkik: az, hogy kik Rey szülei, az volt a nr.1 kérdés a film előtti várakozásban. Tehát igencsak érdekelte a rajongókat, legfeljebb téged nem. - A csúsztatás tehát ott van, hogy te a saját elvárásaidat a teljes rajongótábor elvárásaira húzod rá. A probléma ott volt, hogy az emberek nem meglepődtek, hanem kiakadtak, mert nem az ő saját kis elméletük igazolódott. Nem Obi-Wan unokája, nem Obi-Wan lánya, nem Luke lánya, stb. Ha ezek mellett döntött volna Johnson, nem lett volna kevésbé nagy a kiakadás. Meg mellesleg arra is kíváncsi lennék, h mondjuk Obi-Wannal való rokonságot hogy exponálta volna a filmben, miközben Rey azt sem tudja ki, és van elég sok hiányzó láncszemünk. De ez még Luke kapcsán is igaz: nem volt exponálva egyáltalán egy anya-figura még a TFA-ban sem. Illetve egy igen: az, hogy Leia és Han másik gyereke, az a verzió szorult volna a legkevesebb utólagos magyarázatra a TFA alapján. És még egy dolog: egy film kapcsán az a szubjektív állítás, hogy szeretnemszeret, az áll. Számomra is van olyan nagy filmtörténeti klasszikus, amit nem szeretek, nem szívesen nézek meg, de a lejsztungot elismerem. Egy film rendezése és dramaturgiája viszont csak egyféleképpen értelmezhető, és szinte, mint egy mértékegység mérhető. Az, hogy egy forgatókönyv mennyire rétegzett, strukturált, összetett, vagy egy rendezősi metódus mennyire dinamikus, bátor, változatos, hatásos, az bizony teljesen fekete-fehér dolog. A The Last Jedi, bár kilencedik nekifutás egy sorozatban, amik már nemigen szoktak jól sikerülni, elképesztően összetett mind rendezésben, mind forgatókönyvben, mindkettő szinten a legjobb a sorozatban. Csak hogy néhány egyszerű, és zseniális rendezői-írói fogást mondjak: az egyik ugye a fent említett Rashomon-effektus, azaz az események többszemszögű bemutatása, ami baromi erős suspense, hogy mi az igazság (ez az, hogy Kylo árulását bemutatja először Luke téziseként, majd Kylo antitéziseként, végül az igazságot a megtört Luke szintéziseként). Ilyen eszközzel él a Rashomon Kuroszavától és a Citizen Kane Orson Welles-től. És ilyen eszközzel baromira nem élt korábban SW-film, és rendkívül örülök, hogy ilyen okosan dobta fel Johnson a filmjét. Ez azért is nagyon jó, mert ugye ezek a szemszögek elképesztően hatnak a befogadóra, jelesül Rey-re, akin ez úgy csapódik le, hogy elképesztően oda-vissza megkérdőjelez kb. mindent. A másik ilyen eszköz pl. az a zseniális párhuzamos montázs-szekvencia, ami Finn-ék lebukásától tart Holdo önfeláldozásáig. Az, hogy különböző szálak egy pontban érjék el a csúcspontot, és ezen a ponton még egymásra is hatással legyenek, az valami elképesztő bravúr. Csúcspont a filmben. Ilyet én nagyon kevés filmben láttam ennyire jól használva. Sokkal kevésbé dinamikus és kevésbé érzelmileg megalapozott a RotJ végén a három szálon zajló csata, valamint ugyanígy a TPM-ben a háromfrontos küzdelem. Vagy pl ott van pl. az az egyszerű jelenet a film elejéről, amikor egy pillanat alatt elkezdek menni egy olyan figurával, akit addig még egyáltalán nem láttunk (Paige Tico), és a bravúros plánozással, dramaturgiával szintén nagyon nagy feszkót teremt. Ez lényegében a Mission Impossible-helyzet. És mielőtt ellenem fordítanád a szavaim, és mondanád, hogy na látod, az egész film tiszta lopás, stb, mert ez ebből, az abból van. Az egész filmtörténet egy lopás, beleértve a legelső SW-t is. Egyidejűleg meg semmi sem az. A lényeg az, hogy a kliséket, a filmesek számára ismert eszközöket úgy használjuk, hogy egy új kompozíció álljon össze belőle, ami aztán már nem klisé. Művészet: a klisék feltöltése és egyedi összekapcsolása új tartalmat hoz létre. És talán a leglényegesebb momentum: az, hogy Luke projekció, és ott sem volt, hogy a mester ilyen bravúrosan keni el a tanítvány száját. Ha már mesét csinálunk, jó, ha megtörténik a csoda benne. Lehet, hogy ez is vmi olyasmi, amit eddig nem láthattunk (mondjuk maga az első SW is olyan, amit eddig nem láthattunk, épp ezért varázslatos), de én inkább ezt szeretném, mint azt a "csodát", amit max a felnőtt rajongók fanfictionös nedves álmaiból szedtek, hogy Darth Vader százával kaszabolja a lázadókat (minden tiszteletem a Rogue One-é, és én is szeretem azt a jelenetet, de a film hőseinek arc-jához vajmi kevés köze van, és csak huszonéves fejjel tudom értékelni). Ettől a jelenettől, ha én gyerekként láttam volna, lehet, hogy baromira zavarba jövök. Ez minden, csak nem mese. Az a baj, hogy sokan az egész saga-t nem mint a gyerekkora kedvenc meséjét látja, pedig az, hanem egy túl komolyan vett valamit. Sajnos szerintem az olyan EU-könyvek, mint az a zombi rohamosztagosos, meg hogy ilyen TOR-játékokban a főszereplő figura, aki nagyon népszerű valami rejtélyes oknál fogva, ez a Revan, úgy váltogatja a nézeteit a sötét és a világos oldal közt, mint más a koszos alsógatyáját, ezek szerintem erodálják azt az oldalát az SW-nek, hogy egy csodálatos filozofikus, komplex meseként lássuk, és a felnőtt rajongók inkább egy túl komolyan vett high-fantasy-t akarnak bele látni. Nekik sith-ek kellenek, vagány figurák, kaszabolás, stb. Ez az, ami miatt szerintem ráaggatták az SW-re az "eszképizmus" jelzőt. Azaz, hogy a rajongás iránta olyan, mint az RPG-k iránt - egy alternatív valóság, ahova el lehet menekülni, ahol hihetetlen erejű cool figurákkal azonosulhatnak. Én pl. nem ezért szeretem, és sztem az SW-filmek alkotói sem ezért szeretik: szinte már-már elfelejtjük, hogy az OT-ból két film abszolút filmtörténeti klasszikus, George Lucas egyetemi tananyag filmes iskolákban, de szerintem a RotS is minimum megemlítendő, mint Lucas kései nagyon erős és vizionárius filmje. Ezért írtam, hogy a rajongók az SW-filmeket nem úgy vizsgálják, mint egy filmet, hanem in-universe, az addigi könyvekben és merchandising-termékekben lefektetett szabályrendszer szerint. Persze próbálják egy-két olyan, valódi esztétikainak látszó fogalommal kipótolni írásukat, mint pl. "Rey felszínes karakter", stb. Az OT meg a megkerülhetetlen alap nekik, mert az volt az indikátor gyerekkorukban. De van egy dolog, amivel egyébként nem lehet vitatkozni, és amivel semmilyen filmes sem veheti fel a versenyt. Az a gondolat, az emberi képzelet, amikor még nem materializálódott a TFA. Hogy jön a hetedik rész, és BÁRMI megtörténhet. Ugyanez igaz a prequelekre. Amíg nem tudtuk, hogy hogyan lett Darth Vader, akkor ezerféleképpen lehetett elképzelni, csodálatos, fantasztikus módokon. Aztán a filmen meg már csak egyféleképpen láthattuk. A könyvek egyébként szerintem ezért is népszerűek, és az SW RPG-k is. A regény ugyanis jobban ráhagyja az emberre, hogy elképzelje a történetet, a helyszíneket, a helyzeteket. Így lehet, szerintem, hogy bár egyetlen SW-könyvről sem gondolom, hogy bármelyik filmmel is felvenné a versenyt, ha megfilmesítenék őket, gyenge, széteső ponyvasztorik lennének, de jobban megadják azt a szabadságot, hogy mi képzeljük el. Az RPG-k kapcsán pedig az a kulcs, hogy mi dönthetünk, és a döntési helyzetek százféle különböző irányt foglalnak magukban. A képregény is azért olyan szerethető műfaj, mert nem ott történik meg a fantázia, hogy Pókember hálót lő éppen egy képkockán az ellenségeire, hanem azon a vékony fehér vonalkán, ami elválaszt két képkockát egymástól, és ahol a kettő közti távolság az olvasó agyában kötődik össze. Biztos ti is tapasztaltátok már azt, hogy egy barátotok elmondta nektek egy neki tetsző film történetét, és a néhány mondatával, plusz a lelkesedésével iszonyúan felkeltette az érdeklődést bennetek, azt hiszitek, hogy a világ legjobb sztoriját halljátok, aztán a filmet megnézve nagyot csalódtatok. Mert elképzeltétek, hogy úristen, ez mennyire jó történet, aztán már a filmet látva, ami már nem tökéletes, mert nincs tökéletes film, már közel sem érzitek annyira elképesztőnek. Itt az SW kapcsán valóban felmerül az, hogy jó-e az nekünk, hogy orrba-szájba kapjuk az új filmeket. A Disney pénzügyi okoknál fogva így döntött, ahogy anno a Lucasfilm is, amikor megjelentette a zombirohamosztagosos sztorit, mert tudta, hogy van rá igény. Ugyanakkor az is látszik, hogy törekszenek az igényességre. Ez látszik a rendezőválasztásokon, látszik Kennedy rizikóvállalásain, sőt, szerintem a RO és a TLJ minőségén is. Mert mindkettő roppant igényes film. Pl. ez nagyon érdekes, mert bár feljebb mindennek elmondtam az SW-könyveket (és ez csak a filmek kontextusában igaz rájuk, mert van egy-két remek), nekem is van olyan, ami nagyon nagy kedvencem, ilyen a Han Solo-trilógia A. C. Crispin tollából. Szerintem az egyik legszebben, legérzékenyebben megírt regény az SW kapcsán. Nagyon pontos képet ad Han-ról, és a múltjának eseményeiről. Érdekes lesz ezt összevetni a Solo-val. Már most egyébként én érzek valahol egy csalódást, ami tudom, hogy az imént leírt okokból fakad: pl. van a Han-regényben az Ylesia nevű bolygó, amit én egy egészen édenkerti helynek képzelek, a mélyén ezzel ellentmondásosan zord bányákkal, meg vannak rajta ezek a t'landa tilek, ez az ott élő faj, akik átverik a zarándokokat, és rabszolgamunkára kényszerítik őket. Ezekről nemrég találtam rajzot a wookieepedián. Ugyanúgy négy lábuk van, csökevényes kezük, mint a könyvben, de baromira máshogy néznek ki, mint ahogy azt én a könyv alapján elképzeltem. Ugyanígy a Solo-ban megjelenő bolygók már most nem veszik fel a versenyt a bennem élő Ylesia képével. Szóval egyidejűleg az új SW filmek az emberi fantáziával szemben eleve kudarcra vannak ítélve, mert az már csak egy ember víziója lesz, ami a vásznon van. És ez így lesz azokkal a filmekkel, amik majd még ezután jönnek, és amiknek a befogadói azok a húsz-harmincéves rajongók lesznek, akiknek már a sequel trilógia is annyira alap és gyerekkori élmény, mint nekem az OT meg a PT.

Köszi, nem emlékeztem erre a jelenetre! Valóban volt valaha egy fordulat, amikor még baromira nem alakult ki a rajongói kultúra, amikor még bőven nem voltak a filmfolytatások annyira népszerűek, és az volt a tapasztalat, hogy a folytatás többnyire nem ért fel az első részhez. Akkor nem volt expanded universe, és nem volt egy alternatív expanded universe. És nem voltak elvárások sem. Akkor meg lehetett azt csinálni. Ma már az én vagyok az apád nem egy fordulat, még vissza tudunk következtetni, milyen volt, amikor fordulat volt, jól felépített fordulat volt, a világ legnagyobb fordulata, de ma már evidencia. Ma már a harmadik világbeli Messi-pólós utcagyerekek is tudják, hogy Darth Vader Luke apja, pedig egy filmet sem láttak. Az a fordulat az első filmmel, sőt, a harmadikkal együtt vésődött be az emberek agyába, az lett a Star Wars, kb. az ószövetség. Ami azóta van, azt ahhoz mérik, és - bár egy ideig úgy tűnt, hogy az emberek az azóta elkészült dolgokat tényleg minőségi alapon vizsgálgatják - valójában ahhoz minden, ami új, az gyengének találtatik, mert más, mert nem olyan. Ami meg olyan, mint az, azt meg pl. én magam tartom gyengének, mert a redundancia, önismétlés a legkárosabb dolog a filmművészetben, filmiparban, szórakoztatóiparban - főleg úgy, hogy a Star Wars az számomra maga az innováció. Ha valamiben másolni kell az OT-t szerintem, az az, hogy legyen innovatív az új produktum is. Én nem szittyaimire értettem a dolgot. De ha megnyittok bármilyen fan-oldalt, jön a sok önjelölt esztéta és forgatókönyvíró szövegelése arról, hogy Luke karaktere pl. mennyire félresikerült a VIII. részben, mert hogy "ő soha nem adja fel". Már ez ennyire nagy botrányt keltett az emberekben, és nem értem, hogy ugyanez az általános fanbase-megnyilvánulás és feltételezés hogy lehetett az a TFA előtt, hogy Luke biztos átállt a sötét oldalra - miközben a kettő homlokegyenesen ellentmond egymásnak. A lényeg, és tényleg ezt általában a fanbase-re értettem: irreális prekoncepciók, aztán a filmet látva a legapróbb változtatás, fordulat is kiveri a biztosítékot. Prekoncepciókból a kedvenceim a Solo kapcsán: az indián törzsfő csávó = Boba mellett az, hogy a kis négykarú idegen biztosan Maz, és le fogják vágni két kezét a film során. Változások, amik felkavarták a rajongói bázist: Luke-nak bárminemű konfliktusa van, mert nem egy übermensch, hanem egy filmfőhős, akinek adott, hogy van valami konfliktusa; Rey szülei; Snoke vége ésatöbbi. És hogy visszatérjek a gondolatodra: így, ebben az ellentmondásban elég nehéz pl. megismételni egy olyan fordulatot, mint az Én vagyok az apád. Ezt próbálta meg Johnson. Szerintem sikerült neki, az emberek többsége meg úgy beszél róla, mint egy darab szrról. És igazából az, hogy vki azt feltételezi, h mondjuk Rey apja Luke, az azért hibádzik, mert az egyszerűen már egy elsütött fordulat, arra számítanak a nézők. Nem attól lesz vmi fordulat, hogy valakik közt kapcsolat van, vagy valakinek van egy titkos identitása, hanem attól, hogy egy esemény, egy információ megborítja az addigi valóságérzékelésünket. Ezért húzott váratlant Johnson, mert éppen az Én vagyok az apádnak az az antitézise, a megcsavarása: Rey szülei senkik. Ez a normális fordulat, ez a jó fordulat. Na, de eléggé eltértem a tárgytól. A lényeg: manapság nagyon nehéz bármi egyedit húzni, mert még azt is halálba szidták, hogy hogy néz ki az új Falcon, elsősorban nem is a kinézetért, hanem azért, mert a NAGY KESSEL RUNT nem AZ A FALCON fogja megcsinálni, az a lelakott szürke villás orrú. És az új szereplőkről meg azt várják, hogy az derüljön ki róluk, hogy a régiek rokona, vagy éppen maguk a régi figurák. Na, itt az én fan theorym: L3-37 szerintem K-2SO anyja, és valószínűleg C-3PO kameoszereplésével fog megfoganni K-2SO. A Falcon-nem Falcon kérdéskör kapcsán meg mondok egy egész egyszerű dolgot: az egyik haverom, aki nem éppen SW-fan, de mondjuk tudja, mi az a Millennium Falcon. Megnézte a trailert, és azt mondta, mennyire máshogy néz ki a Falcon, de jól. Fel se merült benne, hogy ez nem az a hajó. Hogy miért? Mert akkor nem így, nem ezekkel a snittekkel lenne bemutatva. Ez nem csak a Lego-szettből derült ki, egyszerűen szerintetek az jelentene bármit is, ha egy 45 mperces trailerben hosszan kitartva megmutatják egy másik hajó belsejét? Vagy inkább az üt, hogy nézzétek, ez a Falcon, és mennyire máshogy néz ki! Vagy pl. van-e jelentősége annak a snittnek, hogy Han "epic" módon, egy ködös-füstös térben felnéz egy, a Falconra rettenetesen hasonlító másik hajóra? Vagy mondjuk inkább az üt: Han első találkozása A Falconnal! Egyszerűen ezek azok a dolgok is, hogy mennyire van valaminek jelentőség tulajdonítva képileg, a film nyelvén. De, mint mondtam, ilyenen az egész világon egyedül csak a rajongók képesek elgondolkozni, mindenki másnak evidens.

Ez a hajó 100%, hogy a Millennium Falcon. A Falcon az nem egy hajótípus, hogy ez összetörik, és akkor van másik, hanem az egy egyedi darab. A hajó típusa Corellian YT-1300 Light Freighter, ráadásul a Falcon azért is tér el a sima YT-1300-astól, legalábbis a későbbi, mert Han egy csomó ponton átalakította ("heavily modified") Akinek az ilyesmi felmerül, hogy ez nem a Falcon, az sztem tipikusan az a fajta rajongó, aki túlgondolja a filmeket. Aki elgondolkozik azon, hogy a Solo-trailerből a sisakos-"tollas' figura lehet, hogy Boba Fett :D:D:D Aki még mindig bízik benne, hogy Snoke Mace Windu. Aki azzal kalkulált a TFA bemutatása előtt, hogy Luke = Kylo Ren, és Luke átállt. Szóval olyan irreális konspirációkat gyártanak, amilyeneket egyébként a Saga még egyszer sem lépett meg, egyszer sem igazolt. És akik, ha egy olyan felépített és reális fordulat van a filmben, mint hogy Rey szülei egyszerű roncsvadászok, vagy hogy Luke-nak Jedi-mester létére valódi konfliktusa van, idős remeteként is bizonytalan a tetteiben, azonnal billentyűzetet ragadnak, leírják, hogy hát ez a Disney teljesen elkrvult, "tönkretették a gyerekkorom", stb.