IndianaAndrisSolo

Jó, de hát szerintem ebben a momentumban az a csodálatos, hogy ebben a tudom-ban, ahogy mondja, benne van subtext-ben az is, hogy én is téged. Szerintem ez egy nagy pillanat, nagy jelenet. A FAGYASZTÁS. A lefagyasztott Han Solo a leghíresebb képek egyike az SW kapcsán (hopp mi van a profilképemen ). Kershner amúgy emlékeim szerint úgy meséli az Empire of Dreams-ben, hogy Ford szólt neki, hogy írják át. De az nagyon fura, hogy erre Lucas kiakadt volna... Nem ő írta elsősorban a forgatókönyvet, dialógszinten meg tuti nem. Gyerekkori emlékeim szerint a jelenetet magát imádtam, egyben hátborzongatónak találtam, a szeretlek-tudom-ot nyilván csak később értékeli és fogja fel az ember. De mennyi minden van, amit csak később fog fel az ember, és jön rá, hogy nem csak, hogy gyerekkora óta kötődik hozzá, hanem hogy még jó is. Hát ezért van ez a fórum! Mert imádtuk a filmet gyerekként, és percenként fedezzük fel az újabb és újabb rétegeit, mert amellett, hogy mese, jó mese is. Az meg szerintem nem baj, hogy egy film köré kiépül egy ilyen legendárium, mint pl. ez az anekdota Ford imprójáról. Am sztem az, hogy ezt a jelenetet utólag a rajongótársadalom kapta fel, és emelte piedesztálra a netkorszakban, azért nem gondolom, mert már a RotJ is reflektált rá, hiszen ott fordítva ismétlődik meg ugyanez, egyébként ezzel némileg külön felhívva a figyelmet az eredeti jelenet dialógusára.

Kedves Mestal, idecitálod nekem a Forbes-ot, ami lehet, hogy híres újság, de ugyanígy idecitálhatod akkor már a Nők lapja film rovatát, vagy a Playboyét (ami mellesleg volt idő, amikor nem számított teljesen szarnak filmes szempontból, de az is inkább az egyedi interjúk miatt). Ugyanis egyik sem mértékadó filmes újság. A rajongói kommenteket meg pláne válaszuk szét a mértékadó, filmesztéták által írt kritikáktól. De itt a rottentomatoes, amin nem akarom sarkítani és elrejteni (mert azt állítod, sarkítok) a rajongói értékeléseket, borzalmasan rosszak, míg az összes arra jogosult filmes szaklap értékelése ott van rajta összegyűjtve, és az 91%-ban pozitív, az értékelési átlagban 8.1-gyel. Ez az egyik legjobb a saga-ban, egyébként nem jobb, mint a TFA-é, de azért azt is hozzá kell tenni, hogy abban benne van egy 10 éves gap utáni lelkesedés, itt pedig már zsinórban a harmadik SW-filmet kapjuk, ezúttal már némileg megfáradtan (legalábbis a kritikusok fejével gondolkozva) de azt is ki kell emelnünk, hogy a Rogue One-énál, a RotJ-nál és a prequeleknél jobb. https://www.rottentomatoes.com/m/star_wars_the_last_jedi/reviews/?page=7&sort= De csakhogy egy, EGY konkrét kritikát-esszét hozzak fel, ami talán az egyik legfontosabb. Egészen addig, amíg nem kezdtél el idecitálni mindenféle neked tetsző kritikákat, nem tudtam, hogy hányasra osztályozták ezen az oldalon a filmet. Illetve sejtettem, ugyanis a filmekről prímán gondolkodó emberek írnak oda, akikkel általában egyet tudok érteni. Hallottál már Roger Ebert-ről? Amerika valaha volt legnagyobb filmkritikusa és esztétája. Nagy SW rajongó is volt, ő volt az egyike azon pioníroknak, akik az akkori felemás értelmiségi kritikákból, amik a klasszikus SW-t érték, észre tudta venni, hogy mesterműről van szó. Sajnos már évek óta meghalt. Ugyanakkor van néhány kiváltságos ember, tanítványai, általa megbecsült egykori kolégái, akik folytatják munkásságát, és az ő elemzési módszereivel (amik ténylegesen elemzések, nem csak annyi, hogy pl. a karakterek jók/szarok, az újítások jók/szar a régi dolgok jók/szarok, a forgatókönyv jó/szar és mindezt szofisztikáltba csomagolva, hanem megemlít filmeket, konkrét pillanatokat, stb.). 4 csillagot kapott a film. A 4 azt gondolod, hogy hát az a jó, az nem a kiváló. Csakhogy Ebert egyik jellegzetes fogása volt, egyike a legendáriumának, hogy nála négy csillag volt a maximális megszerezhető - ezt később sokan átvették tőle. "Most importantly, the damned thing moves, both in a plot sense and in the sense of a skilled choreographer-dancer who has visualized every millisecond of his routine and practiced it to the point where grace seems to come as easily as breathing. Or skywalking" "There’s greater attention paid here to color and composition than in any entry since “The Empire Strikes Back.” Particularly dazzling are Snoke’s throne room, with its Dario Argento-red walls and red-armored guards, and the final battle, set on a salt planet whose flat white surfaces get ripped up to reveal shades of crimson. (Seen from a distance, the battlefield itself seems to be bleeding.)" "A self-enclosed setpiece in the opening space battle is more emotionally powerful than any action sequence in any blockbuster this year, save the "No Man's Land" sequence of "Wonder Woman," and it's centered on a character we just met." Lifting a bit of business glimpsed briefly in “The Empire Strikes Back” and "Return of the Jedi," Johnson lets these all-powerful characters telepathically “speak” to each other across space as easily as you or I might Skype with a friend. This gimmick offers so much potential for drama and wry humor that you might wonder why nobody did it earlier. https://www.rogerebert.com/reviews/star-wars-the-last-jedi-2017 Látod, itt pl. említenek ilyeneket, hogy Dario Argento. Megemlítenek más filmeseket, párhuzamba állítják, fogásokat írnak le, stb. Kiemelik azt a jelenetet is, amit én is fejtegettem, hogy a néző egy pillanat alatt elkezd menni egy karakterrel egy akciójelenetben, akivel csak most találkozott először. Kiemeli azt a zseniális megoldást, ami csak egy egyszerű ansnittes dialógus-plánozás, egymásra vágva és működik, és ott a varázslat, Rey és Kylo összenéz, beszélgetnek. Az egész apropója persze az, hogy két különböző helyszín közt történik. A technika in-universe is exponálva van az OT-ből - a Birodalom végén kommunikált így utoljára Vader és Luke. Remek megoldás, mert az SW-filmek nagy nehézsége volt, hogy a filmvégi fénykardpárbaj összecsapásában résztvevő szereplők (akik közti konfliktusról lényegében az adott film szól) addig nem igazán találkoztak, elválasztotta őket egy galaxis, így a köztük húzódó dráma felépítetlen marad, abban a jelenetben kell elmondaniuk a közös backstory-jukat (pl. Obi-Wan és Vader közti párbaj az ANH-ban, Yoda és Dooku közt az AotC-ban) - már ha van nekik közös (pl. Obi-Wan és Maul a TPM-ben). Abramsnek emiatt el kellett raboltatnia Rey-t Kylo-val, hogy összeismertesse egymással a két szereplőjét, hogy érzelmileg megalapozott legyen a dráma köztük. Itt meg egy ilyen egyszerű fogással Johnson lehetővé teszi, hogy Rey és Kylo folyamatos kommunikációban legyen egymással VÉGIG az egész filmen. Hiszen ez a film kettejük, na jó, Luke-kal együtt a hármuk története. De itt van egy magyar abszolúte filmesztétikai tanulmány, ami visszakanyarodik a korábbi részekhez is, de alapvetően a TLJ-t elemzi: https://dunszt.sk/2018/01/16/a-star-warsok-vizualis-erzekenysege/ Nekem ez pl. már sok, túlmagyarázó, túlintellektualizáló. Nem filmes gondolkodói-alkotói szemmel van megírva, hanem bölcsész szemmel. Ugyanakkor az, hogy felfedezték maguknak esztétikai szemszögből is ezt a filmet, az önmagában fantasztikus. Művészet pedig az, amit a befogadók, a kánon (nem SW kánon) alakítói befogadják, írnak róla, tematizálják. És csapj fel pl. egy képzőművészeti könyvet az avantgárdról, meg fogod találni ezt benne. (pl. Duchamp egy WC-csészét megfordított, kitette egy múzeumba és a Fountain nevet adta neki - ez az avantgárd kezdete). Én tudok úgy nézni a TLJ-re, mint műalkotásra, ahogy a RotS-ra és a TESB-re is. Viszont elismerem, lehet, hogy sokan csak szórakozni akarnak. Fasza stormtroopereket, akciókat, utalásokat régi részekre és a sorozatokra stb. És én is amúgy, épp ezért nem Tarr Béla-rajongó oldalakra írogatok. Szerintem a RotS, TESB, TLJ - ezek az epizódok a legjobb elegyei szórakozásnak és művészi ambícióknak. Mint mondtam, az SW-filmek rendezői sosem abból a fan-szemszögből fognak nekiállni filmet készíteni, hogy mit szeretnek a rajongók pl. a játékokban. Ők azt remélik, hogy majd mindenben a maguk saját nagy pillanatát alkotják meg, úgy, ahogy azt Lucas tette. De hogy mondjak valamit Johnson ellen is, van, amiben pl. kudarcot vallott. Nem voltak igazán olyan varázslatos új űrlények a filmben. Értem, miért nem akarják, hogy legyenek klasszikus SW-fajok. Nyilván meg akarják teremteni a maguk kultikus Greedo-ját, Ponda Babáját, Jabbáját. Az egészen más, hogy Lucas a saját korábbi filmjeiben mutatott figurákat hozza elő újra - de pl. az ő új űrlényei a prequelekben is zseniálisak voltak. Érdemes megnézni ezt a videót, hogy micsoda gondossággal, ihletettséggel segít Tion Medon megalkotásában (jól látszik az is, hogy az animatronic-os parasztvakítás, amivel a Lucasfilm manapság eléggé él, hogy mi "mindent megépítünk" - ezek a technológiák tökéletesen megvoltak már a RotS idején is, és az a film, amit ma hajlamosak CGI-pixel-rettenetnek nevezni, ugyanígy él ezzel a technikával). Rengeteg fejtegetésemre nem reagáltál, azt kell hinnem, nem értetted meg, amit mondani akarok, vagy letojtad, felületesen futottad őket át, esetleg bele sem mertél gondolni, hogy mondjuk te is abba a kategóriába esel, mint én az új Solo-film kapcsán, hogy valójában a végtelen nézői fantáziával ütközik Rian Johnson konkrét, materializálódott víziója. De egyébként mi a célod mindezzel? Nem értek egyet veled, a többiek sem, jól láthatóan, én a stílusoddal sem értek egyet, de az már más kérdés. Én se tudlak meggyőzni téged. Tudok ezzel együtt élni, hogy neked nem tetszik ez a film. Meggyőzni nem foglak, legfeljebb abban bízom, hogy majd egyszer megtetszik, hogy egyszer majd újranézed és rájössz. Lehet, hogy utópisztikus gondolat. Gondolj bele, a klasszikus Csillagok háborúja mennyire megosztotta a mozirajongókat, egyedi volt, új volt, ami pedig egyedi és új, az mindig botrányos is valamiképp, az mindig megosztó, ilyenek a prequelek is. A Star Wars egy jelenség volt, és voltak utálói, kialakult egy mániákus rajongótábora, ez lennénk mi mindannyian. De a Last Jedi-nél, mivel ez is megosztó, ez már nem azt a teljes filmrajongó közeget osztja meg, amit anno az SW, hanem az SW iránt rajongó közeget osztja ketté. Most már egészen sok kis ilyen alrajongói körök alakultak: prequel haterek, prequel loverek, sequel-prequel haterek, RO loverek, stb. Bár főként én már leginkább SW-hatereket látok vmi oknál fogva. A TFA pedig egy biztonsági játék valamelyest, szerintem bőven megvannak az értékei, de az meg tipikusan az a film, ami inkább arra megy rá, hogy mindenkinek tetsszen, visszahozza a nosztalgiát, engem épp ezért nem fog meg annyira (de fenti fejtegetésemben Abrams egyik-másik fogását is kiemeltem), mert igazából úgy gondolom, hogy Abrams George Lucas tollaival ékeskedik, az általa elért eredményeket vette elő újra - írói és rendezői szinten egyaránt. Meg igazából mit vársz ettől a fórumtól? Az, hogy "MÉ TETSZIK NEKED, NEKED SE TETSSZEN", szerintem nem visz előbbre minket. Kritizáltál, én pedig próbáltam rád úgy reagálni, hogy azért azt elkanyarítsam egy valamilyen értéket képvielő fejtegetésbe. Te erre újra csak kritizáltál, nem írtál valódi ellenvéleményt. Csak elmondtad, hogy ez szar, én csúsztatok (de én azért magamról csak tudom, hogy nem csúsztatok), itt ez a kritika, szerintük is szar, stb. Ha a rajongóknak van joga kritizálni az új SW-filmeket, akkor nekem is van jogom kritizálni a rajongókat, és kérdőre vonni őket véleményükben. A különbség a kettő közt, hogy az SW-filmek létrehozása több száz ember komoly több éves munkájába kerül, míg a rajongói vélemény akár két chips bezabálása közt, egy böfögés keretei közt is elhangozhat, beleértve az én ellenvéleményemet is. De most már egyet szeretnék kérni tőled. Erre már lécci ne úgy reagálj, hogy én csúsztatok, mert megeszem a hajam.

Neeem láttam sehol, hogy Lucas rendezné. Én csak azt mondtam, hogy örülnék neki Mert ilyen a földön nincs, hogy ő menjen el terepszemlézni a Disney-nek, ez így ahogy van, ki van zárva... Max megnézte a stúdiót, arra járt. Ha viszont ez iga, hogy az Obi-Wan miatt volt ott, akkor tuti, hogy nem csak egy sima terepszemle miatt járt ott. Amúgy úgy tapasztalom, hogy Lucas egyre közeledik újra az SW felé. 40th panel Orlando-ban, beugrás a Han-filmre, VIII. rész tetszett neki és végre azt is láthatta, hogy nem kukázták az ötleteit. Most már ott volt a Black Panther premierjén is, holott a TLJ, RO premierjén nem volt ott. Egyébként meg: Obi-Wan film Belfastban? Én tuti Tatooine-on tartanám a csávót végig (szerintem érdekes lenne egy egybolygós SW), de persze a stúdiónál lehet, hogy a belső részek merültek fel, amikben az épített belsőket lehet forgatni. Ez fura, ha váltanak, mert eddig nagyon jónak és tartósnak tűnt a Pinewood-dal való együttműködés.

Utánanéztem, azért tleg lehozta jónéhány újság: Ez a Belfast Telegraph hozta le: https://www.belfasttelegraph.co.uk/entertainment/news/belfast-to-join-star-wars-universe-as-spinoff-movie-comes-to-town-36591457.html https://geektyrant.com/news/lucasfilm-will-reportedly-start-shooting-their-obi-wan-kenobi-movie-in-2019-in-belfast https://www.buzz.ie/movies-tv/obi-wan-kenobi-movie-filmed-ireland-272859 Meglátjuk, ha még egy helyről jelentik, az már jobb jel, egyelőre mindenki a Belfast Telegraph-ra hivatkozik. De számomra mindenesetre nehéz ügy az Obi-Wan film. A Lucasfilm eddig min. 5 filmet (Johnson-trilógia, Benioff-Weiss-sorozat, úgyh min. 2 rész az is) jelentett be a IX. rész utánra, épp az Obi-Wan filmet nem. Persze lehet, h azért, mert itt ugye a főszereplővel is alá kell írni, nem elég a rendezővel. Obi-Wan nélkül elég nehéz Obi-Wan filmet forgatni. Bízom benne, hogy egyszercsak bedörren a médiába a veretes cím: "Ewan McGregor signed for an Obi-Wan Kenobi spinoff movie" vagy "Ewan McGregor and original Star Wars creator George Lucas signed for an Obi-Wan Kenobi spinoff movie"

http://widescreen.hu/2019-tol-belfastban-foroghat-az-obi-wan-kenobi-spin-off-mozifilm/ Na most ehhez mit szóltok? Számomra ordas nagy kacsának tűnik. Mi köze lenne Lucasnak a Kenobi-filmhez??? Kétlem, hogy foglalkozna helyszínnézéssel a Lucasfilmnek. Ugyanakkor nagyon örülnék, ha valami fura módon mégis igaz lenne, és Lucas rendezné... Persze álmodik a nyomor. Először azt hittem, úgy ahogy van kacsa az egész magyar cikk, mert külföldi SW-oldalakon nem találtam hírként, még rumorként se, de most rákerestem, és tleg az elmúlt 20 órában hoztak le cikkeket a témában.

Szeretnék olyan hulladék forgatókönyvet írni, mint a The Last Jedi-é. Nem csak SW viszonylatban, hanem en bloc egy ritka jó forgatókönyv. Szerintem meg a te jelzőid a csúsztatások. Tkp. sok változatos jelzővel leírod, hogy mi minden rossz, valójában konkrétumot egyszer sem írsz... Ezek nem érvek, már ne is haragudj. És az enyém meg nem csúsztatás, mert tapasztalati alapon látom, mi mindent írnak ki az interneten mocskolódók. Egyébként jellegzetesen ők vannak kevesebben, nem gondolom, hogy ők a nagyobb fan-ek, vagy a régebbi fan-ek, csak sokkal nagyobb a hangjuk. Ugye volt ez, hogy milyen rossz a TLJ értékelése az internetes oldalakon, miközben érdekes módon a kritikák rendkívül dicsérik. Most ugyanez a helyzet a Fekete párduccal. A kritika magasztalja, közben internetes trollok maroknyi hada kurvasokat regisztrálva leszavazta az audience score-okat a fenébe. Tulajdonképpen egyetlen ponton találok konkrétumot rövid és felszínes (ugye milyen könnyú dobálózni a jelzőkkel?) írásodban: "cilinderből előhúzott erőképességek" - tipikusan olyan dolog, ami fan-szemszögből, in-universe van vizsgálva, rohadtul nem esztétikai szemmel. Az embereket nagyon zavarja az, hogy Luke nem tanította ki Rey-t. (Nem mintha az OT-ben Yodánál nem ideig-óráig lenne, a következő részben meg kb. mint felkent Jedi vonul be, és rögtön Force choke-kal kezd be a gamorrean guardokkal szemben - csak az nem zavar, mert gyerekként láttad, alapvetés neked, ahogy nekem is) Na már most, ha a fan-eket ennyire foglalkoztatja a saga történelmi-kronológiai alapja, mindenki rohadtul fontosnak tartja, hogy tudja, Yavin előtt hányban avatta fel Tarkin a Halálcsillag WC-jét, stb, akkor bizonyára a saga filozófiai vonala is igen fontos lehet. Ez olyan dolog, ami esszenciálisan benne van már a legelső filmben, nem úgy mint a sok backstory, stb, ami az expanded universe-zel lett fontos. Ez egy olyan dolog, ami benne van a mesében magában. Tehát a kérdés: mitől lesz valaki Jedi? Szerintem attól Jedi egy Jedi, hogy ellen tud állni a sötét oldal hatalmának. Ez az egyetlen dolog, amit meg kell tanulni. Kanyarodjunk vissza a prequelek idejére: az érv az, hogy Anakin kilenc éves kora óta tanult Jedinek, míg Rey pikpakk megtanulja az egészet. Én úgy látom, hogy a PT egy egyértelműen düledező, bukásra ítélt, bigott Jedi-rendet mutat be, ami a saját elavult dogmáihoz rettenetesen ragaszkodik, ez roppantja őket össze. Tulajdonképpen a Jedik dogmái azok, amikkel Anakin konfliktusba kerül, és ez is vezet az elpusztulásukhoz. A Jedi-rend se más, mint egy diktatúra. És érezhetően balfaszok gyülekezete. Megszámlálhatatlan rossz döntést hoznak. Jellegzetes, hogy a kilenc éves naiv kisgyereket, aki abszolút jóindulattal, lelkesedéssel érkezik hozzájuk, sőt, igazából magától eszébe se jutott volna odamenni, hanem Qui-Gon hozza el, ilyeneket mondanak neki, hogy túlkoros, a jövője sötétségbe burkolózik, stb. Mivel a Sith-ek bosszúja abszolút egy Oidipusz-parafrázis, ezért nyugodtan mondhatom, hogy ez tipikusan az az eset, hogy azért sötét Anakin jövője, mert a Jedi-rend így viszonyul hozzá. A Jedi-rend a prequelekben egy reformáció előtti katolikus egyház. Bár azt hirdetik, hogy nem szabad birtokolni, valójában nagyon is imádták a hatalmat: ezt főként Mace Windu karakterén látom, szerintem ő a főkolompos az egészben. Csak ketten maradnak életben, akiknek drasztikusan életmódot és szemléletmódot kell váltaniuk. Nem véletlenül emlegeti Yoda, a 880 éves Jedi-mester, hogy tanulnia kell. Ráadásul megtudnak valami esszenciálisat az Erőről, amit addig egyáltalán nem tudtak: van élet a halál után. A szeretteink elengedése nem csak egy üres frázis csupán, egyszerű hitegetés, hanem valósan bizonyított tény Qui-Gon személyében. Ezután Luke az OT-ben elment Yodához, bár már addig is volt jónéhány erőképessége, amit hát kétlem, hogy Obi-Wan tanított volna meg neki abban a negyed óra-húsz perces gyakorlógömbös gyorstalpalóban. Yoda már öregnek tartotta a tanuláshoz, hasonlóan Anakinhoz, mondjuk eléggé különböző a két srác életkora. Bár volt néhány sziklaemelgető óra, a tanításának a lényege itt már nem a saját dogmák átadása, nem azzal jött, hogy nem lehet feleséged, nem szerethetsz senkit, hanem azzal, hogy próbálj ellenállni a sötét oldalnak. Ugyanis Yoda tanításának lényege ez: a Dark Side Cave. Hogy ellen tud állni a sötét oldal hatalmának. Jellegzetes jelenet, amikor Yoda azzal teszteli Luke-ot, hogy másnak adja ki magát, mint aki. Luke végtelenül pökhendien bánik vele, lenézi. Emiatt tapasztalja azt Yoda, hogy nem tanulhat tőle. Azt is szokták nagy érvként mondani, hogy Rey hogy lehet partiban Kylo-val szemben: Luke se kardozott semmit, mégis elég szépen partiban van a valaha volt egyik, ha nem a legerősebb Erőhasználóval. Szóval jó lenne elfelejteni, hogy a Jedi-képzés lényege az, hogy feltárja a képességeket a mester. Hogy megmutatja, hogy nézd, ezt is tudjuk. Ez egy öngerjesztő folyamat. Anakinban is már megvolt a Baljós árnyak elején, és Luke-ról sem hiszem, hogy Yodától tanulta volna pl. a force choke-ot. A TLJ-s kisgyerek is magához tudja húzni a seprűt. Ahogy egyébként a TESB-ben is magához húzza Luke a kardot, pedig Obi-Wan nem tanított neki force pull-t az előző filmben. Az OT óta még egyszer elpusztították a Jedi-rendet. Zseniális az a pillanat, amikor egy Jedi-mester, aki talán maga a bölcs ember szinonimája, belenéz egy ember elméjébe, és megérzi, hogy mindent elpusztít, ami kedves neki, és hatalmába keríti a vágy, hogy megölje, véget vetve ezzel a sötét jövőnek. Mint oly sokszor a saga-ban előtte (és nem csak a saga-ban, hanem az irodalom- és filmtörténetben egyaránt: fatalizmus), éppen ez az a pont, ami miatt az egész elindul abba az irányba, amit megérzett. Azt hiszem egyébként, ez az a pont, ami miatt ennyire utálják a TLJ-t. Szerintem borzalmasan félreértelmezik, főleg amiatt, mert előtte hosszan abban a tudatban élnek, hogy Kylo verziója az igaz, ami ténylegesen kiábrándító képet fest Luke Skywalkerről. Csakhogy azt felülírja Luke verziója, ami szerintem csodálatos, és esszenciális a fent hosszan kifejtett gondolatomhoz: Luke a haláláig viaskodott a sötét oldallal. Luke Jedi-rendje nyilvánvalóan már nem arról szólt, hogy nem lehet házasodni, nem lehet szeretni, a sikereiben alapvető szerepet játszott az, hogy voltak barátai, akikhez kötődött. Persze látszólag ez az út is elbukik (holott valójában mégiscsak ez a helyes út, vissza is tér rá a TLJ végén), mivel itt meg a szerettei féltéséből ered az a pillanat, ami miatt elbizonytalanodik. Ezért gondolhatja azt, konklúzióként levonva, hogy talán ez az egész, amivel már így is-úgy is próbálkoztak, bukásra ítéltetett, az egész Jedi-rend. Azzal, hogy kiszáll, hogy elvonul, éppen ezt a fatalizmust akarja megállítani: szembemenni a végzet által kirendelt útnak. (A jövő mozgásának ábrázolásában egyébként többféle lehetőség van a filmekben, és irodalomban: van a megváltoztatható jövő, ilyen a Terminator-ban vagy a Vissza a jövőbé-ben, és van az akármit csinálsz, ez lesz a jövő, ez van az Oidipusz-mítosztól kezdve a Harry Potter 3. részéig rengeteg műben.) Na, és akkor térjünk rá Rey-re, bár azt hiszem, a fent leírtakban benne van, miért vannak Rey-nek cilinderből előhúzott erőképességei, vagy miért gondolják sokan, hogy az van neki: mert ez a franchise és a Jedi-képzés egy felszínes oldala, hogy Jedivé válni annyi, hogy sziklákat mozgatunk. Ezt maga Luke is megcáfolja, ezután megmutatja a természet önálló egyensúlyát, amiben ott a sötétség és a fény, de megférnek egymás mellett. Ezután Rey megérzi a sötét barlangot - nem áll ellen, gondolkodás nélkül elnyeli: ugyanolyan teszt ez, mint amikor Yoda látja Luke pökhendiségét, és mindkettőben esszenciálisan érzik meg a mesterek a tanítványok sötét oldal iránti vonzását. Persze aztán mindkét tanítvány rácáfol később, de nem véletlen, hogy Luke először elutasítja Rey-t, mivel később önmaga is elbizonytalanodott, amikor bekapcsolta a fénykardját Kylo feje fölött. Rey karakterének felszínességéről: fogalmam sincs, hogy ez nem abból származik-e, hogy a férfi rajongók nehezen azonosulnak Rey-jel. Viszont tudom, hogy nőismerőseim soha ennyire nem szimpatizáltak női figurával az SW-ben, mint Rey-jel. Ez a "Mary Sue", amit szoktak mondani, amit valamikor elkezdett mondani valami hülye rajongó, és különben ezért tudja mindenki, hogy mi ez, különben egyáltalán nem egy filmszakmai-dramaturgiai fogalom, nem egy szakzsargon, és ismét a dolgok felszínes vizsgálatát látom ebben. Szerintem Daisy Ridley döbbenetesen jó színésznő, nagyon apró, finom, elképesztően szerethető gesztusokkal jeleníti meg Rey-t, és szerencsére Abrams sem sajnálta az időt Rey exponálására, véleményem szerint az, ahogy Rey mindennapjai be vannak mutatva a Jakku-n a film legerősebb pillanatai: az a kiábrándultság, az a melankólia, az az elhagyatottság, ami ennek a fiatal lánynak az arcán látszik, hogy ő nem azt az életet éli, amit kellene, az elképesztően mély és csodálatos. És az, ahogyan ezt Abrams bemutatja, az valami elképesztően bravúros, kövezzetek meg, de talán jobb, mint Luke OT-s exponálása, pedig a Binary Sunset-jelenet a filmtörténet legjobbjai között van. Pl. ott van az, ahogy csak feltekint egy elszálló űrhajóra sikálás közben, eközben az új éra legmeghatóbb, és legújítóbb SW-zenéje, a Rey's theme. Ebben minden benne van. Való igaz, hogy Rey nem az az önbizalomhiányos balfasz, mint Luke az OT-ben, ebben inkább Han Solo-ra emlékeztet: ő nem egy Tom Sawyer, hanem inkább egy Huckleberry Finn. Humora van, csintalan. Luke éretlen zárkózottságát, naivitását inkább Finn karakterében fedezhetjük fel. Egyébként Leiára ugyanúgy igaz ennyi erővel a Mary Sue, pláne Padméra. Nekik szinte nincs is valódik karakterfejlődésük, Leia kapcsán max annyi, hogy rájön, hogy nem is annyira szararc ez a Han Solo. De míg Luke, Rey, Han és Finn kapcsán van változás, sőt, a TLJ-ben már Poe-nak is írtak konfliktust, addig Leiáról, Padméról ez nemigen mondható el (külső konfliktusuk persze van, de önmagukkal szemben, az önképükkel szemben nincs). Nekik nincs egy olyan tulajdonságuk, világszemléletük, amit meg kell ugraniuk, hogy legyőzzék a saját árnyékukat. Luke kapcsán ez egyértelműen a saját önbizalomhiánya, Rey kapcsán meg tkp. a vak hit: a TFA-ban a hit abban, hogy majd a szülei egyszer csak visszajönnek, és megmentik, ezt az idealisztikus képet kell levetkőznie azért, hogy továbbléphessen. Utána pedig hasonlóan a TLJ-ben egy ilyen hit van Luke-kal szemben is: bízik benne, hogy a bölcs Jedi majd segít, és rá kell jönnie, hogy nem fog, ellenben ha valamit változtatni kell, akkor akkor azt magának kell kiharcolnia (hasonló a gondolat a príma Blade Runner 2049-ben is) - sőt, még ugyanígy elkezd megbízni Kylo Renben, és benne is csalódnia kell. Szóval ez tkp. Rey-nek az emberekkel szembeni naivitása. Míg azt láthatjuk, hogy sok dologban magabiztos, mivel egyedül élt, megedződött, tud űrhajót vezetni, meg tud szökni és el tud bújni a Starkiller Base-en, stb, addig az emberekkel való kapcsolata, és a kép, amit lát róluk elsőre nagyon naiv, gyermeki. Ez még Finn-nél is így van, akiről Han egy pillanat alatt rájön, kicsoda, és jellegzetes félmosolyával nyugtázza, Rey pedig vakon hisz abban, hogy a rohamosztagos valójában ellenálló. Mellesleg azt állítod, hogy te csak Kylo miatt vagy hajlandó tovább nézni: sokan meg Kylo karakterét utálják. Ugyanannyira megosztó Kylo karaktere, mint Rey-é. És sokkal kevésbé megosztóak, mint a többi új szereplő a saga-ban. Az meg egyszerűen nem igaz a teljes rajongótábor viszonylatában, hogy nem fordulat, hogy Rey szülei senkik: az, hogy kik Rey szülei, az volt a nr.1 kérdés a film előtti várakozásban. Tehát igencsak érdekelte a rajongókat, legfeljebb téged nem. - A csúsztatás tehát ott van, hogy te a saját elvárásaidat a teljes rajongótábor elvárásaira húzod rá. A probléma ott volt, hogy az emberek nem meglepődtek, hanem kiakadtak, mert nem az ő saját kis elméletük igazolódott. Nem Obi-Wan unokája, nem Obi-Wan lánya, nem Luke lánya, stb. Ha ezek mellett döntött volna Johnson, nem lett volna kevésbé nagy a kiakadás. Meg mellesleg arra is kíváncsi lennék, h mondjuk Obi-Wannal való rokonságot hogy exponálta volna a filmben, miközben Rey azt sem tudja ki, és van elég sok hiányzó láncszemünk. De ez még Luke kapcsán is igaz: nem volt exponálva egyáltalán egy anya-figura még a TFA-ban sem. Illetve egy igen: az, hogy Leia és Han másik gyereke, az a verzió szorult volna a legkevesebb utólagos magyarázatra a TFA alapján. És még egy dolog: egy film kapcsán az a szubjektív állítás, hogy szeretnemszeret, az áll. Számomra is van olyan nagy filmtörténeti klasszikus, amit nem szeretek, nem szívesen nézek meg, de a lejsztungot elismerem. Egy film rendezése és dramaturgiája viszont csak egyféleképpen értelmezhető, és szinte, mint egy mértékegység mérhető. Az, hogy egy forgatókönyv mennyire rétegzett, strukturált, összetett, vagy egy rendezősi metódus mennyire dinamikus, bátor, változatos, hatásos, az bizony teljesen fekete-fehér dolog. A The Last Jedi, bár kilencedik nekifutás egy sorozatban, amik már nemigen szoktak jól sikerülni, elképesztően összetett mind rendezésben, mind forgatókönyvben, mindkettő szinten a legjobb a sorozatban. Csak hogy néhány egyszerű, és zseniális rendezői-írói fogást mondjak: az egyik ugye a fent említett Rashomon-effektus, azaz az események többszemszögű bemutatása, ami baromi erős suspense, hogy mi az igazság (ez az, hogy Kylo árulását bemutatja először Luke téziseként, majd Kylo antitéziseként, végül az igazságot a megtört Luke szintéziseként). Ilyen eszközzel él a Rashomon Kuroszavától és a Citizen Kane Orson Welles-től. És ilyen eszközzel baromira nem élt korábban SW-film, és rendkívül örülök, hogy ilyen okosan dobta fel Johnson a filmjét. Ez azért is nagyon jó, mert ugye ezek a szemszögek elképesztően hatnak a befogadóra, jelesül Rey-re, akin ez úgy csapódik le, hogy elképesztően oda-vissza megkérdőjelez kb. mindent. A másik ilyen eszköz pl. az a zseniális párhuzamos montázs-szekvencia, ami Finn-ék lebukásától tart Holdo önfeláldozásáig. Az, hogy különböző szálak egy pontban érjék el a csúcspontot, és ezen a ponton még egymásra is hatással legyenek, az valami elképesztő bravúr. Csúcspont a filmben. Ilyet én nagyon kevés filmben láttam ennyire jól használva. Sokkal kevésbé dinamikus és kevésbé érzelmileg megalapozott a RotJ végén a három szálon zajló csata, valamint ugyanígy a TPM-ben a háromfrontos küzdelem. Vagy pl ott van pl. az az egyszerű jelenet a film elejéről, amikor egy pillanat alatt elkezdek menni egy olyan figurával, akit addig még egyáltalán nem láttunk (Paige Tico), és a bravúros plánozással, dramaturgiával szintén nagyon nagy feszkót teremt. Ez lényegében a Mission Impossible-helyzet. És mielőtt ellenem fordítanád a szavaim, és mondanád, hogy na látod, az egész film tiszta lopás, stb, mert ez ebből, az abból van. Az egész filmtörténet egy lopás, beleértve a legelső SW-t is. Egyidejűleg meg semmi sem az. A lényeg az, hogy a kliséket, a filmesek számára ismert eszközöket úgy használjuk, hogy egy új kompozíció álljon össze belőle, ami aztán már nem klisé. Művészet: a klisék feltöltése és egyedi összekapcsolása új tartalmat hoz létre. És talán a leglényegesebb momentum: az, hogy Luke projekció, és ott sem volt, hogy a mester ilyen bravúrosan keni el a tanítvány száját. Ha már mesét csinálunk, jó, ha megtörténik a csoda benne. Lehet, hogy ez is vmi olyasmi, amit eddig nem láthattunk (mondjuk maga az első SW is olyan, amit eddig nem láthattunk, épp ezért varázslatos), de én inkább ezt szeretném, mint azt a "csodát", amit max a felnőtt rajongók fanfictionös nedves álmaiból szedtek, hogy Darth Vader százával kaszabolja a lázadókat (minden tiszteletem a Rogue One-é, és én is szeretem azt a jelenetet, de a film hőseinek arc-jához vajmi kevés köze van, és csak huszonéves fejjel tudom értékelni). Ettől a jelenettől, ha én gyerekként láttam volna, lehet, hogy baromira zavarba jövök. Ez minden, csak nem mese. Az a baj, hogy sokan az egész saga-t nem mint a gyerekkora kedvenc meséjét látja, pedig az, hanem egy túl komolyan vett valamit. Sajnos szerintem az olyan EU-könyvek, mint az a zombi rohamosztagosos, meg hogy ilyen TOR-játékokban a főszereplő figura, aki nagyon népszerű valami rejtélyes oknál fogva, ez a Revan, úgy váltogatja a nézeteit a sötét és a világos oldal közt, mint más a koszos alsógatyáját, ezek szerintem erodálják azt az oldalát az SW-nek, hogy egy csodálatos filozofikus, komplex meseként lássuk, és a felnőtt rajongók inkább egy túl komolyan vett high-fantasy-t akarnak bele látni. Nekik sith-ek kellenek, vagány figurák, kaszabolás, stb. Ez az, ami miatt szerintem ráaggatták az SW-re az "eszképizmus" jelzőt. Azaz, hogy a rajongás iránta olyan, mint az RPG-k iránt - egy alternatív valóság, ahova el lehet menekülni, ahol hihetetlen erejű cool figurákkal azonosulhatnak. Én pl. nem ezért szeretem, és sztem az SW-filmek alkotói sem ezért szeretik: szinte már-már elfelejtjük, hogy az OT-ból két film abszolút filmtörténeti klasszikus, George Lucas egyetemi tananyag filmes iskolákban, de szerintem a RotS is minimum megemlítendő, mint Lucas kései nagyon erős és vizionárius filmje. Ezért írtam, hogy a rajongók az SW-filmeket nem úgy vizsgálják, mint egy filmet, hanem in-universe, az addigi könyvekben és merchandising-termékekben lefektetett szabályrendszer szerint. Persze próbálják egy-két olyan, valódi esztétikainak látszó fogalommal kipótolni írásukat, mint pl. "Rey felszínes karakter", stb. Az OT meg a megkerülhetetlen alap nekik, mert az volt az indikátor gyerekkorukban. De van egy dolog, amivel egyébként nem lehet vitatkozni, és amivel semmilyen filmes sem veheti fel a versenyt. Az a gondolat, az emberi képzelet, amikor még nem materializálódott a TFA. Hogy jön a hetedik rész, és BÁRMI megtörténhet. Ugyanez igaz a prequelekre. Amíg nem tudtuk, hogy hogyan lett Darth Vader, akkor ezerféleképpen lehetett elképzelni, csodálatos, fantasztikus módokon. Aztán a filmen meg már csak egyféleképpen láthattuk. A könyvek egyébként szerintem ezért is népszerűek, és az SW RPG-k is. A regény ugyanis jobban ráhagyja az emberre, hogy elképzelje a történetet, a helyszíneket, a helyzeteket. Így lehet, szerintem, hogy bár egyetlen SW-könyvről sem gondolom, hogy bármelyik filmmel is felvenné a versenyt, ha megfilmesítenék őket, gyenge, széteső ponyvasztorik lennének, de jobban megadják azt a szabadságot, hogy mi képzeljük el. Az RPG-k kapcsán pedig az a kulcs, hogy mi dönthetünk, és a döntési helyzetek százféle különböző irányt foglalnak magukban. A képregény is azért olyan szerethető műfaj, mert nem ott történik meg a fantázia, hogy Pókember hálót lő éppen egy képkockán az ellenségeire, hanem azon a vékony fehér vonalkán, ami elválaszt két képkockát egymástól, és ahol a kettő közti távolság az olvasó agyában kötődik össze. Biztos ti is tapasztaltátok már azt, hogy egy barátotok elmondta nektek egy neki tetsző film történetét, és a néhány mondatával, plusz a lelkesedésével iszonyúan felkeltette az érdeklődést bennetek, azt hiszitek, hogy a világ legjobb sztoriját halljátok, aztán a filmet megnézve nagyot csalódtatok. Mert elképzeltétek, hogy úristen, ez mennyire jó történet, aztán már a filmet látva, ami már nem tökéletes, mert nincs tökéletes film, már közel sem érzitek annyira elképesztőnek. Itt az SW kapcsán valóban felmerül az, hogy jó-e az nekünk, hogy orrba-szájba kapjuk az új filmeket. A Disney pénzügyi okoknál fogva így döntött, ahogy anno a Lucasfilm is, amikor megjelentette a zombirohamosztagosos sztorit, mert tudta, hogy van rá igény. Ugyanakkor az is látszik, hogy törekszenek az igényességre. Ez látszik a rendezőválasztásokon, látszik Kennedy rizikóvállalásain, sőt, szerintem a RO és a TLJ minőségén is. Mert mindkettő roppant igényes film. Pl. ez nagyon érdekes, mert bár feljebb mindennek elmondtam az SW-könyveket (és ez csak a filmek kontextusában igaz rájuk, mert van egy-két remek), nekem is van olyan, ami nagyon nagy kedvencem, ilyen a Han Solo-trilógia A. C. Crispin tollából. Szerintem az egyik legszebben, legérzékenyebben megírt regény az SW kapcsán. Nagyon pontos képet ad Han-ról, és a múltjának eseményeiről. Érdekes lesz ezt összevetni a Solo-val. Már most egyébként én érzek valahol egy csalódást, ami tudom, hogy az imént leírt okokból fakad: pl. van a Han-regényben az Ylesia nevű bolygó, amit én egy egészen édenkerti helynek képzelek, a mélyén ezzel ellentmondásosan zord bányákkal, meg vannak rajta ezek a t'landa tilek, ez az ott élő faj, akik átverik a zarándokokat, és rabszolgamunkára kényszerítik őket. Ezekről nemrég találtam rajzot a wookieepedián. Ugyanúgy négy lábuk van, csökevényes kezük, mint a könyvben, de baromira máshogy néznek ki, mint ahogy azt én a könyv alapján elképzeltem. Ugyanígy a Solo-ban megjelenő bolygók már most nem veszik fel a versenyt a bennem élő Ylesia képével. Szóval egyidejűleg az új SW filmek az emberi fantáziával szemben eleve kudarcra vannak ítélve, mert az már csak egy ember víziója lesz, ami a vásznon van. És ez így lesz azokkal a filmekkel, amik majd még ezután jönnek, és amiknek a befogadói azok a húsz-harmincéves rajongók lesznek, akiknek már a sequel trilógia is annyira alap és gyerekkori élmény, mint nekem az OT meg a PT.

Köszi, nem emlékeztem erre a jelenetre! Valóban volt valaha egy fordulat, amikor még baromira nem alakult ki a rajongói kultúra, amikor még bőven nem voltak a filmfolytatások annyira népszerűek, és az volt a tapasztalat, hogy a folytatás többnyire nem ért fel az első részhez. Akkor nem volt expanded universe, és nem volt egy alternatív expanded universe. És nem voltak elvárások sem. Akkor meg lehetett azt csinálni. Ma már az én vagyok az apád nem egy fordulat, még vissza tudunk következtetni, milyen volt, amikor fordulat volt, jól felépített fordulat volt, a világ legnagyobb fordulata, de ma már evidencia. Ma már a harmadik világbeli Messi-pólós utcagyerekek is tudják, hogy Darth Vader Luke apja, pedig egy filmet sem láttak. Az a fordulat az első filmmel, sőt, a harmadikkal együtt vésődött be az emberek agyába, az lett a Star Wars, kb. az ószövetség. Ami azóta van, azt ahhoz mérik, és - bár egy ideig úgy tűnt, hogy az emberek az azóta elkészült dolgokat tényleg minőségi alapon vizsgálgatják - valójában ahhoz minden, ami új, az gyengének találtatik, mert más, mert nem olyan. Ami meg olyan, mint az, azt meg pl. én magam tartom gyengének, mert a redundancia, önismétlés a legkárosabb dolog a filmművészetben, filmiparban, szórakoztatóiparban - főleg úgy, hogy a Star Wars az számomra maga az innováció. Ha valamiben másolni kell az OT-t szerintem, az az, hogy legyen innovatív az új produktum is. Én nem szittyaimire értettem a dolgot. De ha megnyittok bármilyen fan-oldalt, jön a sok önjelölt esztéta és forgatókönyvíró szövegelése arról, hogy Luke karaktere pl. mennyire félresikerült a VIII. részben, mert hogy "ő soha nem adja fel". Már ez ennyire nagy botrányt keltett az emberekben, és nem értem, hogy ugyanez az általános fanbase-megnyilvánulás és feltételezés hogy lehetett az a TFA előtt, hogy Luke biztos átállt a sötét oldalra - miközben a kettő homlokegyenesen ellentmond egymásnak. A lényeg, és tényleg ezt általában a fanbase-re értettem: irreális prekoncepciók, aztán a filmet látva a legapróbb változtatás, fordulat is kiveri a biztosítékot. Prekoncepciókból a kedvenceim a Solo kapcsán: az indián törzsfő csávó = Boba mellett az, hogy a kis négykarú idegen biztosan Maz, és le fogják vágni két kezét a film során. Változások, amik felkavarták a rajongói bázist: Luke-nak bárminemű konfliktusa van, mert nem egy übermensch, hanem egy filmfőhős, akinek adott, hogy van valami konfliktusa; Rey szülei; Snoke vége ésatöbbi. És hogy visszatérjek a gondolatodra: így, ebben az ellentmondásban elég nehéz pl. megismételni egy olyan fordulatot, mint az Én vagyok az apád. Ezt próbálta meg Johnson. Szerintem sikerült neki, az emberek többsége meg úgy beszél róla, mint egy darab szrról. És igazából az, hogy vki azt feltételezi, h mondjuk Rey apja Luke, az azért hibádzik, mert az egyszerűen már egy elsütött fordulat, arra számítanak a nézők. Nem attól lesz vmi fordulat, hogy valakik közt kapcsolat van, vagy valakinek van egy titkos identitása, hanem attól, hogy egy esemény, egy információ megborítja az addigi valóságérzékelésünket. Ezért húzott váratlant Johnson, mert éppen az Én vagyok az apádnak az az antitézise, a megcsavarása: Rey szülei senkik. Ez a normális fordulat, ez a jó fordulat. Na, de eléggé eltértem a tárgytól. A lényeg: manapság nagyon nehéz bármi egyedit húzni, mert még azt is halálba szidták, hogy hogy néz ki az új Falcon, elsősorban nem is a kinézetért, hanem azért, mert a NAGY KESSEL RUNT nem AZ A FALCON fogja megcsinálni, az a lelakott szürke villás orrú. És az új szereplőkről meg azt várják, hogy az derüljön ki róluk, hogy a régiek rokona, vagy éppen maguk a régi figurák. Na, itt az én fan theorym: L3-37 szerintem K-2SO anyja, és valószínűleg C-3PO kameoszereplésével fog megfoganni K-2SO. A Falcon-nem Falcon kérdéskör kapcsán meg mondok egy egész egyszerű dolgot: az egyik haverom, aki nem éppen SW-fan, de mondjuk tudja, mi az a Millennium Falcon. Megnézte a trailert, és azt mondta, mennyire máshogy néz ki a Falcon, de jól. Fel se merült benne, hogy ez nem az a hajó. Hogy miért? Mert akkor nem így, nem ezekkel a snittekkel lenne bemutatva. Ez nem csak a Lego-szettből derült ki, egyszerűen szerintetek az jelentene bármit is, ha egy 45 mperces trailerben hosszan kitartva megmutatják egy másik hajó belsejét? Vagy inkább az üt, hogy nézzétek, ez a Falcon, és mennyire máshogy néz ki! Vagy pl. van-e jelentősége annak a snittnek, hogy Han "epic" módon, egy ködös-füstös térben felnéz egy, a Falconra rettenetesen hasonlító másik hajóra? Vagy mondjuk inkább az üt: Han első találkozása A Falconnal! Egyszerűen ezek azok a dolgok is, hogy mennyire van valaminek jelentőség tulajdonítva képileg, a film nyelvén. De, mint mondtam, ilyenen az egész világon egyedül csak a rajongók képesek elgondolkozni, mindenki másnak evidens.

Ez a hajó 100%, hogy a Millennium Falcon. A Falcon az nem egy hajótípus, hogy ez összetörik, és akkor van másik, hanem az egy egyedi darab. A hajó típusa Corellian YT-1300 Light Freighter, ráadásul a Falcon azért is tér el a sima YT-1300-astól, legalábbis a későbbi, mert Han egy csomó ponton átalakította ("heavily modified") Akinek az ilyesmi felmerül, hogy ez nem a Falcon, az sztem tipikusan az a fajta rajongó, aki túlgondolja a filmeket. Aki elgondolkozik azon, hogy a Solo-trailerből a sisakos-"tollas' figura lehet, hogy Boba Fett :D:D:D Aki még mindig bízik benne, hogy Snoke Mace Windu. Aki azzal kalkulált a TFA bemutatása előtt, hogy Luke = Kylo Ren, és Luke átállt. Szóval olyan irreális konspirációkat gyártanak, amilyeneket egyébként a Saga még egyszer sem lépett meg, egyszer sem igazolt. És akik, ha egy olyan felépített és reális fordulat van a filmben, mint hogy Rey szülei egyszerű roncsvadászok, vagy hogy Luke-nak Jedi-mester létére valódi konfliktusa van, idős remeteként is bizonytalan a tetteiben, azonnal billentyűzetet ragadnak, leírják, hogy hát ez a Disney teljesen elkrvult, "tönkretették a gyerekkorom", stb.

Azért, mert kint volt két forgatáson, ezt nem állítanám. A 7-8-9-re egyértelműen ő terelte össze a nagy triót, és az ötleteit sem vetették el, hanem csak eltolták az Ep. VIII-ig, amely információt nyilvánvalóan visszatartott a Lucasfilm addig, amíg ki nem jött a Last Jedi. Forgatókönyve pedig nem is volt soha. Amire volt elméletileg könyve, bár akkor igazán nem értem, hogy mi lehetett az akadály az elkészítésében, az a Star Wars Underworld. Abban előzetes híresztelések szerint story arc lett volna Saw Gerrera ős-lázadása, a Halálcsillag terveinek ellopása és a Han-Lando sabaccjátszma (plusz ugye Boba Fett elég nagy szerepet kapott volna abban), szóval ezek igazán azok az ötletek, amiket most a Lucasfilm lényegében a Stories-filmekben mond el, és el tudom képzelni, hogy néhány éven belül kapunk egy Fett-filmet is, mivel talán az az egyik legrégebb óta híresztelt projekt, még jóval a Disney-LFL-deal előtt voltak pletykák, hogy Joe Johnston csinálná meg. Amúgy az is lehet, hogy Lucas azért látogatott ki a forgatásra, mert Howard mégiscsak az ő felfedezettje, a Lord-Miller duóval nem volt ilyen viszonya. A RO-nál pedig azért számomra fura volt, hogy csak telefonon, ha jól emlékszem John Knoll-on keresztül üzente meg Edwardsnak, hogy tetszett neki a film. Érdekes módon Lucast egyetlen premiervetítésen lehetett látni, de javítsatok ki, ha nem így van: a Force Awakens-én (meg most indokolatlanul a Black Pantherén is ott volt). Ami után konkrétan kiakadt, ugye azon a karácsonyon volt az ikonikus Charlie Rose interjú, meg a "white slavers" - máig nem tudom, hogy ezt elsősorban Kennedy-re, vagy Iger-re értette-e. Korábban úgy tűnt, és azóta is többé-kevésbé úgy tűnik, hogy baráti viszonya van Kennedy-vel és Iger-rel is. Amit egészen biztosan imádott a Disney-érából az a Marjorie Liu-Mark Brooks-féle Marvel Han Solo-képregény, látták, hogy egy New York-i képregényboltban megvett belőle példányokat, aztán pedig a képregény eredeti rajzaiból is rendelt - megjegyzem, tényleg kurvajó képregény. Én titkon még mindig bízok benne, hogy valamelyik sorozatra, ha már több készül, visszatér producernek-creatornak, hiszen az élőszereplős SW sorozat maradt ki az életéből nagyon, vagy még az Obi-Wan-filmre is örülnék a visszatérésének, az meg szintén indokolt lenne, mivel McGregor az ő választása volt. Örömteli lenne, mégha tudom, hogy aligha van erre esély. De az tuti, hogy egy McGregor-Lucas fémjelezte SW-film hirtelen mindenkinek nagyon megdobná a lelkesedését. Kb. olyan lenne, mint a várakozás, hogy a TFA-ban újra láthassuk az OT hőseit. És mára már kikoptak azok az arcok, akik fújolnak a PT-re. A kemény mag most már azokból áll, akik azon a trilógián nőttek fel. Egy átlagos SW figurás adok-veszek csoportban jellegzetesen a TCW figurái, különösképpen a klónok futnak nagy számban.

Jaybo karaktere a TCW-ből erőteljesen merít a fel nem használt Sith-ek bosszújás Han Solo-concept artokból, vázlatos történetszálából. Azért a Rebels szinte nagyrészt (számomra) arról szólt, hogy új figurák szemszögéből hogyan látunk rá bizonyos legacy karakterek OT előtti állapotára. Nekem ezek a legemlékezetesebb részek, és ezek is voltak a leginkább beharangozva. Pl. Rex, Ahsoka, Vader, Maul, Tarkin, Thrawn, Hondo, Obi-Wan stb. feltűnése. Talán üdítő kivétel Sabine Mandalore-szála, meg Kallus sztorija a második évadtól. De én most nem is nagyon tudok mondani olyan részt, ahol a fenti karakterek vagy egyéb legacy-karakterek nem jelentek meg, és nem éreztem filler epizódnak. Talán az első évad néhány része. Most a negyedik évad persze próbálja lezárni a hőseink sztoriját, de az eddigi kilenc rész engem nem győzött meg, nem érzem azt, hogy annyira felépítődne és egy nagy konklúzió felé tartana. És ennek lehet, hogy az az oka, hogy még az egész Rebels elején valahogy a főhősöket nem igazán kedveltem meg, vagy jóóóval kevésbé, mint a TCW-s figurákat, meg a filmek visszatérőit. Kivéve talán Kallust és Zebet, utóbbi mert egy jópofa jellegzetes űrlény és jó, igazi SW-s humora van. Meg is lep némileg, hogy mennyire népszerűek a Rebels fő figurái sok rajongó körében. Persze iszonyúan várom a befejezést! De közben ott is lesz egy beharangozott nagy visszatérő, Palpatine, sőt, kettő is (Ahsoka).

Nekem Tarkin igazán a RO-val került a helyére! Imádtam minden pillanatát, tetszett, hogy nem csak megjelent, mint Ponda Baba és Dr. Evazan, hanem történt is vele valami, szituációba volt hozva, jó volt a konfliktus közte és Krennic közt. Mellesleg a TCW-ben és a Rebelsben is a kedvenc részeim között vannak azok, amiben feltűnik. Így kell viszontlátni a legacy karaktereket, ahogy a RO-ban láttuk Tarkint, Vadert, és főként ahogy a TLJ-ben Yodát. Mindhárom szereplése egyszerűen tökéletes volt. Abban bízom, hogy ebben a filmben hasonlóan emlékezetes, de a történethez kapcsolódó bejelentkezése lesz Jabbának, és talán Fett-nek. Utóbbi szereplésében egyébként elbizonytalanodtam. Fő antagonistaként egyre kevésbé valószínű... Az is lehet, hogy a Disney akarja használni őt egy Fett-filmben vagy valamelyik sorozatban. Ha már eltávolodunk a következő filmekkel a Skywalker-saga korától, és több sorozat is van készülőben, én nagyon örülnék neki, ha azért egy maradna a Birodalom korában, és pl. szerepeltetné, akiknek indokolt lenne a feltűnése. Én a Disney helyében tuti azt csinálnám, ami rajongói szemmel is kedvező és marketing szempontjából is megérné: a Han Solo-filmben szerepeltetném Boba Fettet kisebb szerepben vagy antagonizmusként, a Boba Fett-filmben (ha egyáltalán lesz) meg ugyanígy Han Solo-t. Sőt, én még a Zsivánnyal is összekötném, valamelyik szereplővel, pl. K-2SO-t vicces lenne látni birodalmi droidként, átprogramozás előtt. Kicsit avengers-fíling lenne, de jó értelemben.

Részben örülök csak ennek. Két nagyon tehetséges ember, ugyanakkor érdekes lett volna, ha Rian mellett kapjuk a stories-filmeket, amikben azért vissza-visszatérünk a régi időkbe. Így akkor majd felváltva kell újat és egy másik fajta újat befogadni. Egy Boba- és egy Obi-Wan filmet nagyon megnéztem volna!!!! Persze a sorozat még egy kiaknázatlan lehetőség lehetne a szerepeltetésükre és McGregor amúgy is az utóbbi időben átszokott a sorozatokra. És - bár szerepelni fog Palpatine a Rebelsben - úgy gondolom, hogy amíg McDiarmid még bőven elérhető, addig jó lenne őt is filmen viszontlátni még egyszer! És akkor a klasszikus ikonikus SW-karakterek mindegyikét (a nagy trió, a két droid, a wookiee, a két túlélő idős jedi, a két sith és a fejvadász + Jabbában bízom, hogy feltűnik a Han-filmben) végleg letudtuk, és továbbléphetünk az újabb korokra, hősökre, el nem mondott történetekre. Aztán majd megint úgyis eljön az igény a klasszikus SW-hősök korára visszakanyarodni, mondjuk nem egy új x-xi-xii-t tudok elképzelni, hanem inkább az OT remake-jét. Tudom, hogy ez most így vérlázítóan hangzik, az is, de 20 év múlva lehet, hogy telítődés lesz, és megint lesz majd egy visszatérés a gyökerekhez. De akkor már sehogyan sem lesznek elérhetőek sajnos a klasszikus színészek. Egyébként azért, és ez értelmezés kérdése, azt mondta Andi, hogy nem kapcsolódik sem a Skywalker-sagához, sem Rian új trilógiájához. Rian trilógiájánál az be volt jelentve, hogy teljesen üres vásznat fog megtölteni, teljesen új sztorikkal, figurákkal, de eszerint simán lehet, hogy a Benioff-Weiss duó filmjei pl. stories filmek lesznek, csak mondjuk egy trilógia, és úgy kapcsolódnak az eddigiekhez, mint a Rogue One, vagy a Solo, és ezek is ilyen módon spinoffok lesznek. Amúgy meglepő lenne, ha offolnák a stories-okat. a RO hatalmas siker volt. A Solo trailerét pedig meglepően jól fogadják mindenhol, még a legalávalóbb youtube-kommentfalakon is! Oké, az megy, hogy Ehrenreich = Solo? De azon felül a látvány, a figurák, a témák, amik be vannak dobva, mindenkit megfognak - én úgy veszem észre.

Nem elég a Palpatine-szereplés? Meg hogy lesz Ahsoka (valamilyen formában)? Én kifejezetten örültem, hogy sem a Rebelsben, sem a TCW-ben nem használták Hant. Az túl nagy kihívás lett volna. Meg zavarna, ha a Rebelsben, ami most már hónapokra van Scariftól és Yavin-tól, Ehrenreich-hangú Han lenne, Ford meg már idős hozzá némileg. De talán az ő hangját még meg lehetne fiatalítani. Han szerepe annyira jó volt, hogy sokáig csak az OT-re korlátozott, míg a "holdudvara" feltűnt gyakran más filmekben is. A TFA-ben az az őszinte véleményem, hogy nem használták jól ki a benne rejlő potenciált, mégha nagyon is tetszik a TFA-s Han. De ahol kifejezetten gyengének és feleslegesnek éreztem a szerepét az ezek a Forces of Destiny-epizódok, ahol valami nevenincs színészekre bízták a szinkronját is, miközben minden más szerepre leakasztották a filmek színészeit. Nagyon-nagyon nem tetszett az egész sorozat, de ha már amúgy is ilyen kis filler epizódok, akkor jobb lett volna, ha inkább nem használják Han figuráját, főleg, ha nem tudják leakasztani a színészt, aki játssza a filmekben.

Ez is egy új poszter: https://vignette.wikia.nocookie.net/starwars/images/6/62/The_Paradise_Snare_cover.jpg/revision/latest?cb=20100105134300 Csak viccelek de érdemes újra felidézni Drew Struzan borítótervét, nekem abszolút beugrott ez a könyvborító a trailer kapcsán. Emilia Clarke figurája is nagyon emlékeztet Bria Tharen-re. Talán a sorsa is ugyanolyan tragikus lesz.

Ez a két kép összerakva :D:D:D::DD hát vagy ezer western van, ami pontosan ugyanezt a snittet hsználja. Ez egy mindenki számára ismert, a zsánerben bevett plán, és nem a Silverado még kevésbé Kasdan találmánya. A forgatókönyvíró amúgy sem szólhat bele a plánozásba, az tipikusan rendezői feladat, esetleg kikérheti az operatőr véleményét. És kétlem hogy Ron Howard ezzel a snittel akart volna kedveskedni a méltán ismert Silverado c. mesterműnek. Viszont a snitt erősen behozza a western stílust. Mondjuk Han egész énje, meg mondjuk az egész Saga tele van vele. Láttam egy ilyen kiírást az egyik facebookos fan csoportban, hogy "a Solo az tényleg egy western lesz Star Wars-szal vegyítve", ami megmosolyogtató, mert maga az egész Star Wars egy western Star Wars-szal vegyítve. A western is egy mitikus műfaj, ennélfogva erősen igazak azok a tulajdonságok rá, amiket Campbell lefektetett. A westernek, hasonlóan a szuperhős-képregényekhez, az amerikaiak mítoszai (kb. mint az ógörögöknél Homérosz és Szophoklész művei), a Star Wars meg szerintem konkrétan a legnagyobb amerikai mítosz. A csúcs mind közül. Annyira mélyen benne van az amerikai kultúrában, nem véletlen, hogy domesticben mennyire brutálisan kiemelkedően jól hoz mindegyik SW-film.

A TLJ 2. trailerében benne volt a The Spark. A TFA spotjai valamelyikében pedig már volt a Jedi Steps.

Szerintem igen. Ebbe a filmbe határozottan nem illik Vader. Így is lesz elég ikonikus karakter, nem az van, hogy alapvetően tökúj karakterekről szól, mint a RO, és ezt kellett egyensúlyozni Vader és Tarkin felbukkanásával (és a tervek ellopása-sztoriba tökéletesen illeszkedett, mivel sejthető volt, hogy már előtte ott lófrált). Elég pici a birodalom, ha annál a helyőrségnél, ahol Han jelentkezett, ott is tiszteletét tenné Vader (de persze úgy, hogy elkerülik egymást). Persze mindenre "van esély", de azért ez már kicsit sok lenne. Meg elég fura lenne, hogy miközben a spinoffok a skywalker-saga-ról terelik el a történetet kicsit más irányba, zsinórban a két elsőben feltűnne Darth Vader, aki az esszenciális szereplője a Skywalker-sagának, mi több, ő maga az. A Zsiványba beleillett, jó jelenetei is voltak, már most ikonikusak lettek, és úgy megadta a fanservice-t, ahogy csak kell. De ha itt feltűnne Vader, akkor elég erősen belerondítana az ő fanservice jelenléte azon karakterekébe, akiknek a jelenléte amúgy is fanservice: Han, Chewie, Lando és talán Jabba és Fett. Arról nem is beszélve, hogy nem találkozhat velük, így a film főhősének, Han-nak a történetéhez nincs köze (oké, Jyn-éhez sem volt, de nagy egészben végülis szerepet játszott, és Krennic, a fő antagonista szempontjából ott már fontos volt Vader, míg itt nem hiszem, hogy egy birodalmi lenne a gonosz, mégha fel is bukkannak birodalmiak a trailerben - inkább ez a "tollas" ipse, vagy Beckett, ha áruló, vagy hasonlók). Imádtam Vadert a RO-ban, és a filmre várakozva arra vágytam, hogy őt lássam (bizonyos mértékig kicsit Vader-spinoffnak is tekintem a RO-t). Tökéletes volt ott a szereplése, de őt se kéne túlhasználni. Vader olyan, mint a Cápa Spielbergnél, vagy az Alien. Pont attól félelmetes és egyben varázslatos, attól lengi körül őt az az elmondhatatlan misztikum, mert keveset és velősen van jelen a színen. Az ő misztikuma és Han-ék jelenléte is jelentősen inflálódna szerintem, ha ismét feltűnne. Éppen ezért nem gondolom azt se, hogy kell majd a jövőben Vader-spinoff, meg hogy egyáltalán kell-e valaha is újra látni őt vásznon. Róla már mindent elmondtak, még kapott egy kettős búcsúkoncertet a Sith-ek bosszújával és a Rogue One-nal. És ha már elkészül ez a film, ne a Star Wars azon részeit kérjük számon rajta, amik kevéssé illenek bele, hanem azok, amik minden korábbinál erősebben és intenzívebben tűnhetnek fel: az ALVILÁG! Őrült lények! Koszos kantina-szerű kocsmák! A Star Wars riasztó külvárosa!

De hát ebben lesz Williams papa! Egyébként ez a zene közel sem biztos, hogy benne lesz. A RO egyetlen zenéjét sem lehetett hallani az előzetesekben. Amúgy az a furcsa esszenciálisan, hogy inkább elektronikus, mint szimfonikus hangzás. Jól mondjátok, Zimmer-re hasonlít, meg a Drive is eszembe jut, ami jó referencia, mivel hasonló ez az üldözéses szcéna. De ha Williams szerez zenét, akkor ő tuti inkább szimfonikusat fog, és mivel egységes hangzás kell, tuti, hogy végül az fog dominálni.

Ki lehet ám szedni néhány dolgot. Visszatérő faj, és történetszál is, utóbbi a Legendsből, Belülről is elég vagány a Falcon!

ilyen!

Hopp. Lement egy Jurassic World 2 trailer, én inkább már végignézem a meccset

Igen, de mint írtam, ilyenkor nem a hosszabb spotokat adják le, hanem az új M and Ms reklámot és társait. A "nagy" filmtrailerek várhatóan a félidőben jönnek.

Na, felhívtam egy, az amerikai focihoz jól értő barátomat. Nagyon nagy valószínűséggel a spot a félidőben lesz. Minden nagyobb spot a félidőben debütál. A reklámblok gyakori, de a meccs állásától függ. Olyan pontokon nem szoktak beadni filmspotot, csak a pepsi új reklámját, stb., mert azok elég rövidek ahhoz, ha esetleg utána folytatódna a játék. a 2. blokk is erre utalhat, a 2. negyed után, a félidőre (az első tervezett blokk az első negyed után van). A sport1 biztos, hogy nem adja be a spotot. https://www.reddit.com/r/nflstreams/comments/7v7q5u/super_bowl_2018_all_day_coverage_kickoff_1830_et/ Ez egy reddit link több streammel, ha az egyik leáll, lehet váltani a másikra. Egy átlagos Superbowl-meccs 3 óra 45 perces. Nagyon eltérő lehet a hossza, asszem tavaly volt az egyik leghosszabb. 00:30-kor kezdődik itteni idő szerint, szóval érdemes 01:50-02:00 körül elkezdeni nézni a meccset, ha addig nem jött már ki a Star Wars youtube-csatornájára a spot. Akkortájt talán már kezd közel lenni a meccs a félidőhöz. Akkor jön a Justin Timberlake-es zenélgetés is, de a lényeg, hogy első spotként a SOLO!!!

A meccs maga 00:30-kor kezdődik. Vajon már az előtte levő fél órában látható időszak is játszik, mint esély a Solo-ra? Akkor biztos, hogy a Sport1-en beadják a reklámspotokat?

Igazából nagyon nem a leváltás volt a szándék. De kicsit fura, mert ez a brigád eléggé hasonlít az inkvizítorokra a funkcióiban. Amúgy az a lényeg, hogy az Erőt valóban nem tudják használni, de azon felül nagyjából mindent úgy tudnak kezelni, mintha tudnák használni az Erőt. Pl, dolgokat úgy lebegtetni, mint Magneto.