IndianaAndrisSolo

Hát, az lehet, hogy nem. De mindenesetre most viszont meg KELL nyernie, mert ami ebben a filmben van az tényleg forradalmi. John Knoll, a Rogue One ötletgazdája is jelölt, és azt gondolom, hogy így, hogy még ráadásul ez az egész az ő ötlete, nagyon megérdemelné az Oscar-t. Viszont a production design-ban nem értem a jelölés hiányát. A TFA-nál szerintem jobb volt.

Ezek közül, amit írsz, egyik sem túl valószínű. Bár szerintem is jó lenne egy keserédes végérvényes befejezése a saga-nak, pl. az, hogy kihalnak a Skywalkerek, vagy megszűnik a jedi-rend, stb. Miért fura egy esetleges új, eljövendő jedi-nemzedék kontextusában az, hogy az Utolsó Jedi? Jelen pillanatban ő az utolsó, az egyedüli, ezt mindenki tudja. Yoda is így értette. Ennyi erővel az is fura, hogy klónok támadása, mert később már a klónok nem aktuálisak. Ha Luke-nak lesz lehetősége kinevelnie egy új Jedi-generációt, esetleg Rey-t, hogy aztán ő folytassa a hagyományokat, akkor már nyilván a Last Jedi titulus nem lesz igaz, bár az igen, hogy egy régi rend utolsó sarja. Amúgy a legendsben is különbözött a Luke utáni Jedi-vallás szabályai a Luke előttitől, mégis ugyanúgy Jedik voltak. És miben lenne jobb az, hogy az évezredes Jedi-tanokat, a kultúrájukat feláldozza, és kitalál egy új világos oldali Erő-vallást? Nagyon sokban nem tudna eltérni a Jedik tanításaitól, ha azt akarja, hogy világos oldali Erő-használók legyenek, azaz a jó úton járjanak. A genyók szempontjából megnézve, mert nyilván arra lehet alapozni azt a tézist, hogy egy új világos oldali erőhasználó rend jöhet létre, hogy ez már a sötét oldalon megtörtént, hiszen a Sith-eket váltották a Renek: A Ren lovagjairól viszont roppant keveset tudunk, egyáltalán nem biztos, hogy ők a Sith-ek "jogutódai". Az se biztos, hogy teljesen spirituális erőhasználókról, kvázi papokról van szó, hanem valami orgyilkosokból álló csürhéből. Ráadásul Kylo a "Master of the Knights of Ren" titulus birtokosa, nem Snoke, és nekem az az elképzelés is tetszik, hogy akárcsak a "Vader's fist" esetén, a Knights of Ren is valójában csak Kylo Ren lovagjai, azaz a Ren nekik nem egy titulus, vagy egy vallás, hanem arra utal, hogy az ő halálbrigádja, esetleg olyanok, akik szintén Luke tanítványai voltak, és Kylo-val együtt álltak át a sötét oldalra. Mellesleg az sem tuti, hogy a Sith-ek teljesen eltüntek, mert lehet, hogy Snoke az csak tényleg simán Snoke (és nem Plagueis, Mace Windu, Inkvizítor, Jar Jar vagy Salacious Crumb), de attól ő még lehet, hogy egy Sith nagyúr.

Ez naggyon nagy hír!!! Egyre jobban érdekel ez a Maul-képregény! Bane első feltűnése lesz a TCW 4. évada óta az új canon-ban. Disney-produktumban pedig az első feltűnése. Remélem, hogy ez egy első lépés, hogy visszahozzák a köztudatba őt.

Szerintem Cad Bane nagyot ütne, mint egy antagonista! De akár egy esetleges Boba Fett-filmben is. Mindenesetre én azt érzem, hogy őt alaposan alulhasználja a Lucasfilm, már rég vissza kellett volna hozniuk a Rebelsben, pl. Hondo-nál sokkal nagyobb kultusza volt. Szóval szerintem az az oka ennek, hogy a Han Solo-, vagy legkésőbb a Boba Fett-filmre tartogatják Bane-t. A Solo-film említett western-stílusával teljesen harmonizálna a karakter. Igen, kellenek huttok, meg egyáltalán egy űrlényektől, a legfurább szerzetektől hemzsegő filmet várnék. Greedo-nak lehetne hasonló cameo-ja, mint a RO-ban Dr. Evazannak és Ponda Babának.

Asszem a könyvben van egy POV-rész, ahol a kislány szemszögéből van leírva az a pillanat, amikor felrobban Jedha City.

Teljesen más az egész kontextusa egy könyvnek, mint a filmeknek, mégha szeretjük is in-universe nézni a dolgokat. Mégiscsak ez az egésznek a gerince, és ezeknek kell azonos ok-okozati összefüggésrendszeren, azonos fundamentumokon nyugodnia. Nem biztos, hogy a rendszeres soft reboot az örök járható út a filmsorozat számára. Ody-nak: szerintem a Baljós árnyak sokkal kevésbé volt ennyire a IV. rész dramaturgiájába láncolva, mint a TFA. Sokkal szabadabb volt az egész, persze, ugyanaz a történet, a főhős felkerekedik, igen, de az egész sokkal ínyencebben, változatosabban, az alapműtől elrugaszkodva mesélődik el. Legutóbb kifejezetten úgy néztem meg, hogy vajon fogom-e azt érezni ennél is, hogy a 4. rész dramaturgiai mása (a TFA ismeretében), de nem, egyszerűen tényleg nem éreztem. Teljesen szuverén műként láttam. Egyébként ebben szerepe lehet a motívumoknak is: míg a TPM ellene megy az addig használt legtöbb motívumnak (rohamosztagosok, klasszikus űrhajók hiánya; nincs igazi diktatórikus berendezkedés; klasszikus karakterek OT-vel radikálisan ellentétes megjelenítése: Palpatine álságos, de emberi arca, Darth Vader mint cuki kisgyerek, C-3PO mint félkész és háttérbe szoruló droid, a Jedik, mint egy begyöpösödött társaság; ráadásul a bemutatás pillanatában felvetett önmagában continuity-errorokat is: Anakinnak nincs testvére, akkor hogy jön a képbe az Owen; stb.), mert a PT éppen azzal játszik el, hogy csak nagyon lassan hozza be és teszi külsőségeiben egyre inkább hasonlatossá az eredeti trilógiához magát, de addigra meg már stílusában tér el nagyon, ezért lehet mondani rá tényleg bármit, de azt, hogy bőrlehúzás, azt nem.. Míg a TFA teljesen a lehetőségeitől megrészegülten nyomja az összes létező motívumot, nem kell felsorolnom, jól látszik az Unkar Pluttos kivágott jelenetből, hogy még kézlevágás is volt itt tervezve.

Nagyon nagyon nagyon szeretném ezt, amiről te most írsz. Leginkább az innovációt szeretném. De akkor nem az a tét, hogy most akkor ki hal meg, ki nem, stb. Nagyon jó lenne, ha teljesen új távlatok nyílnának meg a következő két részben, és különösen az lenne a bravúros, ha mindezt úgy tennék, hogy alapvetően mind a 7 korábbi film közti kohéziót hoznának létre ezzel, amitől tényleg egységesnek látszik a saga. Ez talán a Darth Plagueis kapcsán emlegetett, élet fölötti uralom kérdéskörét jelenthetné, amelyet bár megpedzegetett a PT, de valójában fajsúlyosan nem tematizálta (csak katalizátora Anakin tetteinek). Bár ez most merész elképzelés, azt hiszem, azzal is egybevágna, amit a spirituális jelleggel, a jedikről való tudásunk elmélyítésével. Ugyanakkor nem tudom, mennyire következik ilyesmi egy ilyen nosztalgikus VII. részből... Nem tudjuk a Disney távlati terveit, de meglepne, ha a sorozatot éppen most akarnák a mindfuck kategóriába terelni. Én alapvetően úgy érzem, hogy a trilógia filmjei alapvetően a biztos kezű, nosztalgikus, nem olyan bevállalós történetek lesznek, és a spin-offok az elrugaszkodottabb történetek. De ne legyen nekem igazam! Remélem, hogy ez a vörös Star Wars felirat már ekképp, ennek a váltásnak a metaforájaként értelmezhető.

A jelenet jó. Ford jó. Nyilván a film legerősebb jelenete... lenne. De a film nagyon nem erre épít dramaturgiailag. Nem erről szól a film! (vö. Anakin Skywalker Darth Vaderré válásával, amiről az egész III. rész szól) Nem ez a tétje! Nem arról szól, hogy Han Solo hogyan rohan a vesztébe, hogyan bukik el, mint apa, mint férj, de még csak Kylo Ren apagyilkosságig való eljutásáról sem szól. Egyszerűen csak oda van maszatolva a film fő íve szempontjából néhány teljesen mellékes jelenettel, pl. amikor Snoke jelzi, hogy Kylo apjánál van BB-8, amikor Leia és Han beszélnek Kylo-ról, és kb ennyi is. Ráadásul ez a szál nem is vetül ki a film két valódi főhősére, Rey-re és Finn-re, a történet során ők erről csak minimálisan tudnak (Kylo mondata Rey felé Han-ról, illetve maga Han halála, ami meg már a végső megoldása a dolognak). Éppen ezért nem áll össze teljesen a TFA, egyszerre akar sok dologról szólni, nem lehet eldönteni, hogy egyszerűen mire megy ki a játék. Nem ennek a topiccnak a témája, de azért röviden leírom: elkezdődik a történet azzal, hogy Luke Skywalker-t meg kell keresni. Ez a fő tét. Eközben az is tét hogy Rey, a főhős fel tud-e nőni a kalandhoz, amire hívják, tkp. egy coming of age-sztori, pont, mint a legtöbb mese és mítosz évszázadok, évezredek óta. Emellett viszont egyrészt totál mellékesként, a film 40. percében megjön Han Solo, és kialakul egy konfliktus közte és Kylo Ren között, amit egyszerűen nem tudok nézőként felfogni, mert az okai ismeretlennek találtatnak, ráadásul a két szereplőt nem látom együtt, csak már akkor, amikor az egyik megöli a másikat, ezzel fel is oldva a konfliktust, amire valójában addig csak ködös utalások voltak a dialógban, és az is minimálisan. Az 55. percben viszont bejön egy 4. tét is a Starkiller Base képében, ami aztán 100%-ig rátelepszik a másik három sztorira és az egész filmre, Luke megtalálása szabályosan elfelejtődik, és totál banálisan oldódik meg. Így a film végül a legsúlyosabb pillanatának Han halálát teszi meg, míg a fő konfliktusfeloldásnak a Starkiller Base felrobbanását (ami először 55. percben jelenik meg, tehát tisztán mellékszálnak kéne lennie!). Egyik sem hiteles, pláne az előzmények fényében. Rám hatott Han Solo halála, de nem a film itt és mostjában, hanem az előzmények kontextusában, azért mert a kedvenc karakterem az egész filmtörténetben, a gyerekkorom hőse. Han még percekkel a végső kudarca előtt is poénkodik párat, és tökre nincs benne a levegőben, hogy neki meg kéne halnia, persze csak akkor már, amikor találkozik Kylo-val. Akkor tudjuk, hogy vége. És miért? A 4. rész miatt, mert ezt a szabályrendszert már az a film megtanította. Ahogy azt is, hogy a genyók bolygója a végére mindenképp felrobban. Csak mivel sokkal pongyolábban van az is odadobva, ezért érezzük úgy, hogy a 4. rész paneljeiből (nyilván sok más motívum miatt is, de ez adja a fő gerincét), de sokkal következetlenebbül építkezik ez a film. És hogy visszakanyarodjak a VIII. részhez: különösen meglep, hogy azt mondod, azt várod, haljon meg valaki. Az emberekből már kiveszett volna a karakterek féltése, a szurkolás, hogy majd minden sikerül nekik? Ez nyilván csak a pozitív figurák esetén lehetséges, vagy az igazán megérthető, azonosulható negatív figurák esetében, olyan viszont az SW-ben nem nagyon van. Az egyetlen kivétel az antagonista pozitív hőssé válása, és feloldozása Vader esetén. Olyan is van, aki iránt a végén szánalmat érzünk, mert rájövünk velük együtt, hogy ők csak mindössze sakkbábuk voltak egy játszmában (Nute Gunray és a szepi tanács). De olyan nincs, akinek azt kívánjuk, hogy a negatív céljait érje el. Azokon maximum jót szórakozunk, ha esetleg bámulatos, "látványos" gonoszok, mint pl. Palpatine. Nyilván van olyan lélektani film, amire az ember azért ül be, hogy konkrét, reprezentált traumákat lásson a vásznon, de szerintem a Star Wars - elemeltségéből, és meseszerűségéből is adódóan - nem ilyen film. Persze nyilván méregerős drámája van, ez az egészben a legjobb, de az sem egy halálhoz kötődő dráma: nyilván az a konfliktus, hogy én a világ leggonoszabb emberének, az ősellenségemnek a fia vagyok. Egyébként meg miért gondolják az emberek, hogy a halál-motívum tud lenni az egyedüli drámai hatás? Épp a Birodalom visszavág erre az élő példa: sokkal katartikusabb az SW-ben bármilyen szereplő halálánál az az a ráébredés, hogy a gonosz valójában egyáltalán nem olyan távol áll tőled, mint azt gondolnád.

Kizártnak tartom, hogy Luke Skywalker ebben a filmben meghaljon. Han Solo-nak is ebben kellett volna, és akkor az két film után lehetett volna egy "Én vagyok az apád"-szerű fordulat. Így az a momentum Ben Kenobi halálának erős invokációja. Még ha esetleg Luke halála be is volt tervezve a 8. rész végére (amit alapvetően egy rossz döntésnek tartok), így Carrie Fisher halálával tuti, hogy megváltoztatnák. A néző érzelmi hevítése szempontjából erősebb lenne Leiát a 8. végén kiírni, mint a 9-re hagyni azt. Ez Luke-ot is motiválhatná a film végén egy esetleges összecsapására Kylo Ren-nel. Kétlem, hogy a 8. rész végére kiírnák az összes klasszikus karaktert a sorozatból (Chewie-t és a két droidot leszámítva, de ők nem a "nagy trió"!). Eleve problémásnak tartom azt a gondolatot, hogy az idős, a klasszikus szereplőknek meg kell halnia. Főleg, hogy a Star Wars, mint filmfolyam, a 6. résszel lezárult, a folytatás pedig problematikus a "boldogan éltek.." elmondása után. Ezt persze a világ nem csak, hogy feldolgozza, nagyon is örülünk, hogy vannak új részek. DE! Ezeknek nem arról kéne szólniuk, hogy hogyan halnak meg azok a hősök, akiknek szorítottunk korábban, és akiknek a halála így hiábavaló mindahhoz képest, amin keresztülmentek. Továbbra sem a Trónok harcáról beszélünk, mégha egyre több szereplő is játszik mindkettőben, és már egyrészt ott is elcsépelt kezd lenni a folyamatos halál, mert már a sorozat megtanította a nézőknek a saját szabélyrendszerét. Másrészt meg itt még csak azt a váratlanságot sem éri el a halál, mert az SW-ben visszatérő motívum, hogy idős segítők elhullanak. Amikor Han Solo szembetalálkozik Kylo-val, nem hiszem, hogy volt olyan ember a moziteremben, aki ne tudta volna, mi fog most jönni, különösen, hogy pontosan ugyanaz a felállás volt, mint a '77-es filmben, ugyanúgy a gonoszok támaszpontján, ugyanúgy a rég ismert, de már ellene fordult gyermek (oké, Vader tanítvány, de azért az is egy apa-fiú viszony volt), ráadásul még a filmidőben is kb. ott tartott, mint az A New Hope. Oké, Carrie Fisher meghalt, Leiának meg kell halnia, nincs mese. Amúgy sem tudok nagyon elképzelni olyan befejezést, ami neki nyugodt feloldozás lenne. A legfontosabbat már elvesztette. De Luke halálának miért is kéne megtörténnie? A Mózes-motívum miatt, hogy a Szép, új világot már nem láthatja? RÁADÁSUL: valójában Han Solo előtt a Star Wars sorozatában jóformán senki sem halt meg. Igen, erős mondat, tudom. De ha belegondoltok: Ben Kenobi, amikor meghal, még ugyanabban a jelenetben Luke-hoz szól az Erőn keresztül. Talán elsőre a nézők anno még furcsának találhatták, de a végére Ben, Yoda és Anakin együtt nézik, hogy az új, békés világrend felállt, Erő-szellemekként, ők az utolsó előtti snittje a VI. résznek, és ez megnyugvással tölti el őket. Jóformán olyan, mintha egyik sem halt volna meg, mert egyesültek az Erővel, látták, hogy amiért küzdöttek, az nem volt hiábavaló, és mi is láttuk, hogy ők látták mindezt. A prequelek esetében tudható volt, hogy az új szereplők nem fogják túlélni azt a 3 részt, így Padmé, Mace Windu, Qui-Gon Jinn esetén mindig volt egy memento mori a néző fejében. Utóbbi esetén ráadásul szintén a Force Ghost-dolog ad végső megnyugvást, bár az eredeti trilógiától idegen lenne őt is látni a Jedi visszatér végén, nyilván ő is "látta" a végső győzelmet. Han Solo viszont a saját fia által elárultan, teljesen reménytelenül zuhan a mélybe, ő nyilván nem jöhet vissza Force Ghost-ként, ahogy valószínűleg Leia sem... Csínján, ésszel kell bánni ezekkel a klasszikus szereplőkkel. Egyrészt ők a gyerekkorunk hősei, az enyém legalábbis már nem lesz Rey, bármennyire kedvelem is. És rengeteg embert az vonz, hogy ők még mindig ott vannak, igen, ez konkrétan bevonzza a nézőket a moziba. Szerintem ez az oka, hogy bár Harrison kiszállt, a második spinoff nem véletlenül Han Solo-film lesz, aki szintén az egyik legikonikusabb karakter. Ahogy az sem véletlen, hogy az első spin-off film legfontosabb visszatérője a Star Wars és a filmtörténet leghíresebb karaktere, aki az új trilógiában kontinuitásbeli problémák miatt egyszerűen nem térhetett vissza. Én nagyon fontosnak tartom a klasszikus karaktereket. Talán miattuk nézem a Star Wars-t. Talán miattuk Star Wars a Star Wars. Ezért sem vágyok egy The Old Republic nem tudom micsodára, pláne élőszereplős sorozatra, mert azt gondolom, hogy pont az élőszereplős sorozat ma Hollywood-ban a legigényesebb, komplex történetmesélési struktúrára képes műfaj, pont az, ami nekünk, rajongóknak kell, hogy csemegézzük az utalásokat, easter eggeket, amik viszont egy mozifilmet, aminek önmagában kell jelentést hordoznia, tönkre tudnak tenni. Ezért lett volna szerintem méltó megkoronázása a Star Wars Underworld Lucas birodalmának, egy komplex drámai sorozat a 3 és a 4 között, teljesen jól látta Lucas azt, hogy mi felé tendál a világ, még épp azelőtt, hogy A Trónok harca, Breaking Bad és társai berobbantak volna (akkor ő Rómára, Sopranosra, meg Deadwoodra hivatkozott), nagy kár, hogy sok kritikus és prequel-hater végülis eltántorította attól, hogy feltehesse az I-re a pontot. És szerintem, ha esetleg mégis fontolgatják egy ilyen sorozat elkészültét, akkor jobban örülnék annak, ha a klasszikus karaktereket abban a sorozatban valamilyen formában mégiscsak elhelyeznék (a Rebels ezt TÖKÉLETESEN csinálja). Röviden összefoglalva kissé csapongó gondolataimat: nem gondolom, hogy az új trilógiának feltétlenül arról kéne szólnia, hogy hogyan nyírjuk ki a klasszikus karaktereket. Oké, Harrison nem akart játszani, nem is volt igazán emlékezetes a búcsú (legnagyobb sajnálatomra), oké, Carrie Fisher meghalt, erre tényleg nem lehetett számítani. De Luke karaktere esetén nagyságrendekkel jobb befejezésnek tartanám, ha a története egy új Jedi templom alapkövének letételével végződne a IX. részben (az alapkőletételt szimbolikusan értem), nem pedig azzal, hogy Erő-szellemként, bárgyún mosolyogva letekint (pláne nem Ben Solo társaságában) Rey-re, Finn-re, Poe-ra. Mert akkor csak azok hiányát fogjuk érezni, akik ezt nem láthatják. Ráadásul, ha a IX. rész végére meg is oldódik a konfliktus, felmerül az emberben a kérdés: mennyivel számít jobban az Első Rend akár végérvényes bukása egy megoldott konfliktusnak, mint a Jedi visszatér esetében? Mi vagy ki szavatolja, hogy nem lesz újra egy rosszcsont padawan, vagy Skywalker-sarj, aki épp, hogy még a stáblistát megvárva ugyan, de máris világuralomra tör, hogy aztán kb. a 2030-as években ismét egy fasiszta berendezkedés által sújtott galaxist kapjunk a nyakunkba Episode X. gyanánt?

Aranyat szóltál! Bár számomra a TCW egyértelműen jobb, és a teljes sorozatot újranézve ott alig tudok töltelékepizódokat megnevezni, a Rebels-t nem egyszerűen egy jó sorozatnak tartom, hanem a TCW egyértelmű folytatásának, számomra olyan, mintha a TCW folytatódott volna egy kicsit élesebb design-váltással, és idő-ugrással. Egyébként a 2. évad vége újra életet lehelt számomra ebbe a sorozatba, és a 3. évadot most már ismét nagyon színvonalasnak tartom, akárcsak a jól nyitó elsőt.

Szerintem is épp, hogy a hangulata, az atmoszférája nagyon erős igazán a film első felének. Gondoljunk csak a nyitó westernszerű jelenetre.

Á, ég és föld van animációban a Rebels és a TCW között az utóbbi javára. Egyszerű oka van: amikor a TCW futott, az volt a Lucasfilm fő projektje. Most a Rebels egy nagyon erősen figyelembevett és megtisztelt mellékvágánya a Lucasfilmnek. A TCW világa hihetetlenül gazdag és változatos volt, ráadásul sokkal több szereplő (sokkal több animációs modell, szinkronszínész, stb.) jelent meg benne, köszönhetően annak, hogy nem egy lineáris, alapvetően egy szálon futó sztori volt. A Rebels esetén különösen abban vehető észre a kisebb költségvetés, hogy sokszor ugyanazok a helyszínek térnek vissza, és meglepően - számomra kicsit már zavaróan - sok az űrcsata benne, amibe, ha belegondoltok, elképesztően olcsó lehet megcsinálni egy animációs sorozat esetében: a háttér az űr, az animációs modellek pedig űrhajók, amik max felrobbannak, mindenesetre mimikájuk nincs, amit külön meg kéne változtatni. Nagyrészt 3 féle hajó belső (TIE belső, Ghost belső, esetleg A-wing belső) van, azt a sorozat elején elkészítették. A fényreflexiókkal nagyon ritkán játszanak, de még a külső képek esetében sem, ellentétben a nagyjátékfilmekkel, ami meg szinte biztosan kihasználja az ilyesmi lehetőségeket.

Teljesen egyetértek. Krennic egy elképesztően erős karakter. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy azok a kritikák, amik nem nevezik őt annyira erősnek, akárcsak Kylo Rent egy évvel korábban, mire számíthattak. Sokan mindkét karaktertől egy új Darth Vadert vártak, esetleg Krennic esetében néhányan egy új Tarkint. Vannak, akik megjelenésében Thrawn-ra asszociáltak. Most már lehet tudni, hogy ő egy mindezektől teljesen eltérő, és éppen ezért is izgalmas, teljesen szuverén karakter. Krennic abszolút az érdekember, a gátlástalan, aki mindenhogyan keresztülviszi a terveit. Mendelsohn beszéde, és a figura külső megjelenése nagyon finoman épp csak sejtetik a múltját, és nem az arcunkba nyomják: a munkásosztálybeli akcentusa, és az urizáló megjelenése: saját, teljesen egyedi űrhajó, egyedi elit rohamosztagosok, fehér, köpenyes egyenruha: ez a fickó nagyon mélyről tört fel, ott annyira sok pofon érte, hogy a feljutás érdekében már nem ismer határokat, fékeket. Elképesztően jól zárul a karakter története, amikor a saját teremtménye néz vele farkasszemet, és lövi le őt, valamint a klasszikus drámai hübriszt egy másik szinten is megtapasztalja: évekkel azelőtt megölt egy nőt, és annak a lánya visszajött bosszút állni. Az a pillanat, amikor felnéz, és látja a Halálcsillagot, szerintem az egyik legerősebb momentum az egész SW történetében, főleg, ha nem mint mitológiát, hanem mint filmeket nézzük. Ez egy nagyon erős filmes gesztus. És baromijó Mendelsohn játéka, ahogy felnéz. Különösen szeretem Mendelsohn-ban, hogy - bár remek - nem tolja a képünkbe, nem játssza túl úgy, ahogy szokták azt a kiváló színészek, amikor jutalomjátékra van lehetőségük. Nem brillírozik öncélúan. Na pl. szerintem Whitaker valami ilyesmit csinál Saw Gerrera-ként, túlzott gesztusai vannak, uralni akarja a vásznat, el akarja lopni a show-t, totál színpadias. Persze az ilyesmi tud végülis jó lenni, ld. Joker-alakítások, de nekem a RO-ban Gerrera karaktere és Whitaker játéka nekem teljesen kontraproduktív. Számomra Krennic K-2SO mellett a legjobb karakter, akit a Rogue One adott hozzá a Star Wars történetéhez. Lehet, hogy egyik-másik karakter nem elég kidolgozott a RO-ban, nem kapnak elég időt a filmben. Lehet. De ez biztos, hogy Krennicre egyáltalán nem igaz.

Most már elég szépen megközelítette az 1 milliárdot, és a Zootopiát és a Finding Dory-t a 2016-os listán. Van esély ezeknek a befogására? Ha a Finding Dory-t is befogná, azzal egyébként az Episode I.-t is behozná. Az Amerika Kapitányra már nem sok esélyt látok.

Nyilván nem ő a kedvenc karaktered a sorozatból, ez látszik, de szerintem azért nem ennyire egyszerű a helyzet. Szerintem az egyik legösszetettebb karakter a sorozatból, mégha a drámai jellege nem is annyira harsány, nincsenek olyan nagy tétjei, mint a többi figurának, mégis baromira finom eszközökkel operál Ford. Nem beszélve arról, hogy ez a négy film az élete alakítása, valljuk be. Egyik másik alakítása, beleértve a Polanski Őrület, a Szökevény, a Kis szemtanú, vagy a Blade Runner a nyomába sem érhet, és még Indy sem, utóbbi meg ráadásul Han mellényzsebéből bújt elő. Azért, mert egy karakter komikus, még nem jelenti azt, hogy nem mély. Hogy a legevidensebb példákat hozzam: Chaplin Csavargója, vagy Woody Allen. Azok a teljesen a személyiségéből jövő, üde, végtelenül tehetséges gesztusok, amiket Ford csinál, nem leutánozhatóak megfelelő hasonló hihetetlenül erős komikus tehetség nélkül. És sokkal unikálisabbá teszik őt, mint a legtöbb Broadway-ről vagy az Actors Studio-ból jött, erősen dramatikus és teátrális, önmagát tudatosan fejlesztő színészt. Csak hogy jelezzem, mennyire nem csak ennyi Han Solo karaktere, amennyit leírtál: ha ezeket a jellemvonásokat, mint instrukciókat adnánk meg egy színésznek, az ugyanennyi eséllyel kezdené el játszani Doktor House-t, de talán még Joker-t is.

Gondolom, azért van ez, mert itt még Saw nincs vastüdőn, mint a Rogue One jelenidejében. Ezért itt még nem olyan herélt a hangja. Érdekesebb számomra, hogy Obi-Wan-t ki szinkronizálja? Elég Alec Guinness-es a hangja, ennek ellenére talán lehet Ewan McGregor? Filoni nagyon szerette volna őt. A Maul-Ben párbaj nekem nagyon fura. A TCW-ben is mindig rematch-cseltették őket. Ami rohadtul idegesített, Obinak legalább 3x nem sikerült legyőznie őt... Ez az egész rematch dolog mindig nagyon futott a TCW-ben, gondoljatok csak a temérdek Anakin-Dooku párbajra, az Obi-Wan-Grievous párbajra, és persze a végén még egy Yoda-Palpatine párbaj is volt. Örülök az öreg Obi-Wannak, hogy visszatér, meg hogy látjuk Tatooine-t (remélem, Mos Eisley-t is). De ez így külön fura lehet, legalábbis az előzetes elképzeléseim szerint, hogy öregként meg lenyomja Maul-t (miközben ez elég sokszor nem ment neki ereje teljében), mert tuti, hogy ezzel lezárják Maul sztoriját. Számomra izgalmasabb lett volna, ha Vader nyomja le, és ezzel, az ő pozíciójának bitorlóját legyőzve, beállítja a Rule of Two-t. És az különleges pillanat lett volna, Vadert látni Maul ellen egy fénykardpárbajban.

Bár úgy látom, ezen a fórumon nem igazán lelkesedtek ezért a filmért, más rajongók meg a Han Solo recast miatt éreznek előre szentségtörést (nem hasonlít, nem olyan jó, nem Harrison, stb.), ugyanakkor én ezt a filmet várom a legjobban, nagyjából azóta, mióta bejelentették, hogy a két rendező Phil Lord és Chris Miller. Számomra egyértelműen ők a legtehetségesebbek a Disney-korszak SW-rendezői közül. Ha kételkedtek, javaslom, nézzétek meg a Lego-kalandot (ők rendezték azt is), azon felül, hogy van benne egy minimális SW-utalás is, elképesztően szellemes, üde, humoros, kreatív, újító, fordulatos, és egyedi látványvilágú (nem csak simán látványos) film, a humor mellett megható dráma is van benne, és komoly tanulság, ha egy hasonlóan nagy filmet tesznek le az asztalra, én el tudom képzelni, hogy ez lesz a legnagyobb SW-meglepetés, és saját jogán vívja ki magának a film a sikerét. De nem akarom elkiabálni. A két fickó Celebration-ös megjelenése, az ott megosztott gondolataik rettenetesen bíztatóak számomra, elkötelezettek, mégis lazák, láthatóan nem görcsösek. Ez kell az SW-nek, aminek a megrendezése hihetetlen teher lehet (nyilván amellett, hogy áldás is), és ez csak úgy működhet, ha a feszültség nincs rossz hatással a kreativitásra.

Lehet, hogy az idővonal szerint nem idegen, de azért elég érezhetően stílusidegen. Han Solo abszolút az eredeti trilógia figurája, sokkal inkább, mint bárki más a sorozatban. Ahsoka, mint Fulcrum megjelenése pedig értelmezhetetlen lenne a legtöbb néző számára (azoknak, akik nem követik a sorozatokat), ha nem fedné fel valódi kilétét. De teljesen mindegy, mert rendkívül kicsi az esélye annak, hogy szerepeljen ebben a filmben Ahsoka. Ahogyan más Jedi is. Nem kell mindig intertextus, én azt várom, hogy egy jó, érdekfeszítő történetet kapjunk. Mint írtam, ezúttal maguk a főszereplők gondoskodnak a kapcsolódási pontokról az eddig látottakhoz. De ha már TCW-s és Rebelses utalások megjelenése, ami szerintem nem lenne idegen tőle, az Coruscant alvilágának, illetve Cad Bane-nek a szerepeltetése, pláne, ha igaz, hogy némiképp westernes hangvételű lesz a film. Bolygók szintjén Kessel, Tatooine és talán Kashyyyk visszatértére, és Corellia debütálására is van esély szerintem.

Nagyon nagyon idegen Han Solo-tól ez az egész Ahsoka-vonal. Szerintem ebben még kevésbé lesznek Jedik, mint a Rogue One-ban. Igazából ha belegondolunk, ez lesz az első film az új érában, aminek a klasszikus karakterek lesznek ténylegesen a főszereplői (ha eltekintünk persze attól, hogy új színészek játsszák majd őket), az új trilógiában csak mellékszerepig juthatnak a klasszikus karakterek, a Rogue One-ban Tarkin és Vader is csak epizódszereplő volt. Itt viszont Han-t, Lando-t és Chewie-t fogjuk látni, a Falcont, és nagy valószínűséggel Jabba és talán Boba Fett is nagy szerephez jut a sztoriban, utóbbi maximum akkor nem, ha őt megtartják egy későbbi spin-offra. Más ne térjen vissza, és az is jó lenne, ha elszakadnánk egy picit a birodalom-lázadók konfliktustól, és ebben a filmben még rohamosztagosok is csak néhol jelennének meg. Amúgy el tudom azt is képzelni, hogy a Han Solo-film után a Boba Fett-mozi jön, és utána lesz egy olyan film, ahol már össze is találkoznak, így elindítva egy sorozatszerűséget. Bár én a magam részéről jobban örülnék egy Obi-Wan-filmnek Ewan McGregorral Han után. Amúgy el tudok képzelni Ewan McGregorral, Alden Ehrenreich-hal, Donald Gloverrel talán 10-15 év múlva egy tényleges eredeti trilógia-remake-et. Mondjuk valószínűleg addig nézném az SW-t. Nem tudom, melyik lenne rosszabb, az Episode X, vagy a remake-elt Episode IV.

Sajnos eddig nem igazán tudtam követni a box office adatokat. Szerintetek a jelenlegi bevétel alapján mennyi esély van rá, hogy a legtöbb bevételt hozó film legyen 2016-ban világszinten? A domestic - ahogy nézem - már borítékolható. Észrevettem, hogy USA-n kívül sokkal kisebb a százalékos bevételi aránya az SW-knek, mint a hasonló blockbuster filmeknek. Kb. mindig a felét adja a amcsi bevétel, míg más toplistás filmeknél ez az arány 60-70 százalék.

Sajnos Leia halála így borítékolható. Ugyanakkor nem gondolom, hogy a sequel trilógiának arról kéne szólnia, hogy hogyan nyírjuk ki az OT karaktereit. Azért, mert öregek!? Bízom benne, hogy Luke, Chewie és a két droid (illetve Lando, aki talán feltűnik a VIII-ban vagy a IX-ben) túlélik a kilencedik részt, és a Star Wars végső happy endjének részesei lehetnek, onnantól kezdve pedig remélem, hogy már csak spin-off filmek fognak jönni.

Öröm az ürömben, hogy még láthatjuk majd jövőre a 8. részben. De vigasztalhatatlan vagyok.

Ha már a Rogue One ilyen következetesen elvarrta a szálakat, akkor a Rebels is kénytelen. Még Herán és Chopperen kívül Zeb, Rex és Sabine jelenléte tud indokolt lenni a RO és az OT idejére, még bele tudják magyarázni, hogy miért nem voltak ott sem a yavini csatában, sem a Hothon, de a 2 jedi sztorija lezárásának még addig meg kell történnie, amíg el vannak szeparálva a Főnix-sejtben a teljes lázadástól. Ha Mothmáék tudnák, hogy már a Rebels idején rendelkeznek 2 jedivel, kizártnak tartom, hogy nem szóltak volna hamarabb Obi-Wannak Bailen keresztül. Meg még az jutott eszembe, hogy korábban volt egy ilyen pletyka, hogy terveznek direct to video, meg TV-filmeket, amikben a Rebels folytatódhatna a sorozat befejezése után. Szerintem az nagyon jó lenne, ha a sorozat Kanan és Ezra halálával fejeződne be, aztán pedig folytatódnának a többiek kalandjai különálló kisfilmekben. Zebről nagyon megnéznék egy ilyet, szegény indokolatlanul háttérbe került az utóbbi időben, pedig az egyik legérdekesebb karakter. Az egyik ilyen direct to video film lehetne egy olyan, ami a teljes Scarifot meséli el a (megmaradt) Ghost crew szemszögéből.

Nem is azért írtam, bocsi, h ilyen hosszú marhaságot írtam, csak annyira megviseltek ezzel a filmmel, az utóforgatásokkal kapcsolatos összeesküvés-elméletek milliói. Nem itt ezen a fórumon, hanem amúgy. Hogy mindenkinek azt kellett bizonygatnom, nem biztos, hogy rossz lesz attól még, mert voltak pótforgatások. És ennek ellenére sokan még most is így nézik, ilyen szemmel...

Egy fontos szakmai fogalmat tisztáznék, mielőtt esetleg az terjedne el, hogy az "eredeti" forgatókönyvben ilyen nem volt, és esetleg azt gondolnánk, hogy a pótforgatások során lett a vége ez a történetnek. Edwards pontosan ezt mondta: "The very first version, they didn’t" Egy film forgatókönyve megannyi változaton, ún. drafton megy át, ő kb. a legelső verziónak, azaz "eredeti forgatókönyvnek" a First draftot nevezheti, közel sem a Final Draftot, amit aztán elkezdenek forgatni, és amiről aztán azt lehetne mondani, mondjuk egy rendező-író konfliktus esetén, hogy "az eredeti könyvben nem így volt". Szóval semmiképp se gondoljátok, hogy az írók eredetileg mást akartak, persze, először más jutott eszükbe, de a forgatókönyvek teljesen természetes rewriting procedúrája alatt (ami még abszolút a forgatókönyvírás része) ráakadtak erre az ötletre, hogy mindenki meghal, teljes konszenzusban a rendezővel és a producerekkel: én biztos vagyok benne, hogy ekkor szerethettek bele igazán a dologba, hogy találtak neki egy, a Hollywood-i filmekben ennyire formabontó és unikális megoldást. Tudták, hogy ettől majd igazán emlékezetes marad a Rogue One.