IndianaAndrisSolo

Látom, Ody, az avatarodból, hogy te is nézed a Twin Peaks-et! Eddig nekem az új szinte jobb, mint a régi, pedig azt is imádtam. Meg persze nagyon más is lett, de nekem az új stílus is tetszik. Kár, hogy vége lesz, de persze nagyon kíváncsi vagyok a lezárásra.

Balett-táncos és úszó esetén ez már vénségnek meg nyugdíjasnak számít. Filmrendezők kapcsán a '75-ös születés szemtelenül pofátlanul fiatal, a karrierje elején álló filmest jelent. Az ipart nyilván nem ma kezdték, de mire eljut az ember addig, hogy rendezőként kezdik el jegyzeni a nevét, az rengeteg idő.

A kisebb sorozatokra (Leia, Chewbacca, Lando, Shattered Empire+C-3PO, Obi Wan and Anakin, Han Solo) továbbra sincs esély? Ha esetleg beérik a Vaderrel és a Star Wars-szal a jelenleg futó számokat, akkor talán?

Ráadásul Adam Driver arca - eleve a színészválasztás - egy nagyon érzékeny és bátor döntésről tanúskodik. Nagy Hollywood-i filmekben szokás, hogy minden adandó módon esztétizálnak, ezért látunk a gonosz szerepekben is hihetetlenül esztétikus arcú embereket, akik az aktuális szépségideálnak felelnek meg. Ezzel megy szembe Adam Driver választása, akinek így már a tekintetében benne van mindaz a kirekesztettség, megkeseredettség, ami már az első pillanattól (amikor leveszi Rey-nek a maszkot) szavak, előzménytörténet nélkül is sejteti a szereplő múltját. Ez persze sokakat zavart, sokan "primadonnának" tartották emiatt Kylo Ren-t, valószínűleg azért, mert Darth Vadert vártak, egy cool gonoszt, és ehelyett kaptak egy olyan zavarba ejtően különleges karaktert, amit nem tudtak igazán hova tenni. Ezért tartom pontatlan dolognak a sebhely ilyennemű megváltoztatását, mert az egy esztétizálás egy olyan karakter esetében, akinél éppen szembe kellett volna menni minden hagyománnyal. A 7-ben épp, hogy nem egy olyan menő vágást kapott, mint Anakin Skywalker, hanem egy olyat, ami még az amúgy is "szabálytalan" arcát két részre vágja.

Ez a teljesen deviáns, dilettantó kategória. Nettó baromság, és az illető fundamentálisan nem értette meg nem csak a Star Wars de általában a filmek lényegét, üzenetrendszerét.

Szerintem a Dantooinera gondolsz.

Ez nem Darth Vader sisakja a trailerben, bár kétségkívül megtévesztő, mert ugyanúgy, mint a TFA második trailerében az ő szuszogása van alá vágva. Valójában Kylo-é, jól látszik a szemet fedő rész a fémes csíkokkal körülötte. 100%-ig biztos vagyok benne, hogy Luke Skywalker ebben a filmben fénykardot fog ragadni, és a film csúcspontján használni is fogja azt. Rian Johnson megerősítette, hogy a The Last Jedi singular, ami szintén evidens volt, mert az egy állítás, hogy az utolsó Jedi. Az nem, hogy az utolsó jedik, az semmitmondó, mint a Forces of Destiny... Főleg a trailer fényében evidens, hogy Luke az utosó Jedi, és nem akarja, hogy folytatódjon a Jedik hagyománya. Ebből kifolyólag ő a címszereplő, és biztos vagyok benne, hogy kulcsszerepe lesz, sokkal inkább, mint Obi-Wannak a IV-ben és Yodának az V-ben.

Igen, ha belegondoltok, a Legacy-karakterekből eléggé kevés maradt. Carrie elment, Kenny Baker elment, Han a történeten belül. Nem hiszem, hogy a 9. részben a - most már sajnos tolószékes - Peter Mayhew lenne Chewie. Főleg, hogy szerintem már eleve nem lesz Chewie-nak nagy szerepe a VIII.-ban sem. Az Episode IX.-re simán lehet, hogy már csak Hamill és Anthony Daniels lesz az eredeti trilógiából, persze úgy, hogy R2 és Chewie is némileg feltűnik majd, de már Jimmy Vee és Joonas Suotamo által játszva. De R2 figuráját erősen, érezhetően leváltotta BB-8, Chewie pedig Han nélkül nem igazán működik. Ackbar-t sem tudom, hogy hogyan oldják majd meg, elvégre az ő hangja is elhunyt. Én azért nagyon örülnék a következő két film bármelyikében legalább egy Lando-kameonak. Hátha Billy Dee csak kamuzott, amikor azt mondta, hogy nincs benne a VIII.-ban. Még tán Wedge tűnhetne fel, mint a Köztársaság, vagy az Ellenállás egyik vezetője.

Azt mondjuk már a TFA végével is sejteni lehetett, hogy erre a tanításra sor kerül. Sőt, igazából már az új trilógia előtt sejteni lehetett, hogy Luke egy Obi-Wan/Yoda-szerű szerepben lesz az új főhős mellett.

A Rebelsből tavaly Tiya Sircar, Sam Witwer A TFA-ból (és a TLJ-ből) a Rogue One előadáson házigazdaként Gwendoline Christie, a záróceremónián Boyega A Rogue One-ból nem lehetett tudni, ki lesz ott, és mindenki ott volt, ráadásul Mendelsohn Krennic-ként, valamint Ehrenreich a Han-filmből. Azért ezek sem voltak rosszak! (nem beszélve Thrawn főadmirális bejelentéséről)

Sokat gondolkoztam a napokban, és egyre jobb epizódnak kezdem tartani. Egy különös, bátor epizódnak, ami nem is igazán Rebels-es (ahogy az egész Maul szál sem az). Nekem egyedül Ezra lóg már ki. Úgyhogy visszaszívom, amit írtam korábban. Egyszerűen maradandó volt az egész, iszonyú érzékeny, és hangulatos rész volt, és nagyon finom gesztusokkal él. Tény: Obi-Wan és Maul keveset van a "vásznon", és az interakciójuk is kevés, de a mondataik, a gesztusaik felidézik azt, milyen összetett dráma húzódik mögöttük. Minden szavuk mögött ott az az elképesztő előtörténet, amit megéltek.

Igazából nem a karakter fáradt meg, hanem a készítők választottak neki egy olyan utat, ami eléggé felszínesre és érdektelenre sikeredett. Sajnos egyszerűen nem megy egyidejűleg a régi karakterek behozása, és a Rebels saját karakterei történetének mesélése. Szerintem ebben a részben tovább tartott Zeb horkolása, mint a fénykardpárbaj, és Maul utolsó pillanatai együttvéve. De ha nem is tartott tovább, érzetre igen. Ez a rész nagyon arányt tévesztett. Sajnos pont azt érzem, mint egy éve Ahsoka esetén is, akkor viszont legalább épp jó pontnak tartottam, hogy Maul-nak jó volt a visszatérése. Bárhová elvihették volna a karakterét, nyilván nem akarták nagyon kibontakoztatni ezt a szálat. A rész egy pontján, kb. 6-7 perccel a vége előtt még azt gondoltam, hogy itt még nem lesz lezárva semmi, és cliffhanger lesz a végén. Hiába tűnik pofátlan és progresszív megoldásnak a rész végi fénykardpárbaj, én sem azt hiányolom belőle, hanem az érzelmi átélhetőséget, egyszerűen az epizód nem juttat el minket abba az állapotba, amibe kéne, és aminek látszólagosan megteremti a körülményeit. Ennek a résznek Maul-ról, és Obi-Wan-ról kellett volna szólnia, de egyik sem szerepelt eleget, ellenben voltak olyan teljesen felesleges pillanatok, mint: buckalakók (annak ellenére, hogy imádom őket) és hajólopás. Egyszerűen tényleg egy dupla évadzárónak kellett volna lennie, akkor jutott volna idő egyidejűleg arra is, hogy Ezra szemszögéből lássuk mindezt (ami íy megvolt), és arra is, hogy azért viszont mégis csak a két nagy nemezisről szóljon a történet. Tavaly megvolt a duplarész, ellenben ott viszont csak Ahsoka-ról és Vaderről kellett volna szólnia az epizódnak, ennek ellenére ott behozták Maul-t, kiírták az inkvizítorokat, megvakíttatták Kanan-t, stb, ott sem azzal voltak elfoglalva, amit aztán, mint "nagy epikus drámát", a rész vége felkínál (jelzésértékű, hogy Vader abban is mindössze az utolsó 10 percben bukkan fel). Nagyon reménykedem a jövő heti évadzáróban, de szerintem az nem fog csalódást okozni, mert az már most sokkal alaposabban fel van építve.

Szerintem pedig elég szellemes és pimasz ötlet volt ez az alkotóktól, és az - amúgy eléggé érdektelen részt - eléggé feldobta. Nem beszélve arról, hogy az egész teljesen önreflexív, ráadásul a végén a jelenet abszolút visszarántódik a "realitásba". Az szerintem gyönyörű kép, ahogy a végén az űrben lebeg AP-5. Nagy ötletnek tartom, hogy kitaláltak egy ilyen Woody Allen-szerű, neurotikus droidot is, mondjuk ez nem ennek a résznek az erénye, de itt is mélyül ez az érzés. A Star Wars továbbra is egy mese. Én elsősorban azért nézem, hogy elvarázsoljon, rabul ejtsen. Ha volt ilyen pillanat ebben a részben, az épp az AP-5-jelenet volt.

Nekem ez így többes számban sokkal gyengébbnek hangzik, ha tényleg ez lesz (következtetve a német, francia címadásból, nem pedig a magyarból). Az, hogy "Az utolsó Jedi-k", az így lényegében oximoron.

Engem meglep, hogy nem a figurák borítójára nem Luke vagy valami sötét oldali került. De jól néznek ki! Örülök neki, hogy nincs változás a rohamosztagosokban, elvégre a RO-4-5-6-nál sem volt változás, és itt meg tleg annyi idő telik majd el a két film között, mint a RO-4 közt, azaz kb semmi. A rendes rohamosztagos páncél ne változzon sztem a 9-re se, így is örüljünk neki, hogy egy ilyen bravúros design készült hozzá. De persze biztos lesz majd újfajta különleges rohamosztagos, ahogy azt megszokhattuk, meg már pletykák is voltak egy új típusról. És olyanok jöhetnek dögivel! Én megnéznék egy First Order Death Trooper-t!

Hát, az lehet, hogy nem. De mindenesetre most viszont meg KELL nyernie, mert ami ebben a filmben van az tényleg forradalmi. John Knoll, a Rogue One ötletgazdája is jelölt, és azt gondolom, hogy így, hogy még ráadásul ez az egész az ő ötlete, nagyon megérdemelné az Oscar-t. Viszont a production design-ban nem értem a jelölés hiányát. A TFA-nál szerintem jobb volt.

Ezek közül, amit írsz, egyik sem túl valószínű. Bár szerintem is jó lenne egy keserédes végérvényes befejezése a saga-nak, pl. az, hogy kihalnak a Skywalkerek, vagy megszűnik a jedi-rend, stb. Miért fura egy esetleges új, eljövendő jedi-nemzedék kontextusában az, hogy az Utolsó Jedi? Jelen pillanatban ő az utolsó, az egyedüli, ezt mindenki tudja. Yoda is így értette. Ennyi erővel az is fura, hogy klónok támadása, mert később már a klónok nem aktuálisak. Ha Luke-nak lesz lehetősége kinevelnie egy új Jedi-generációt, esetleg Rey-t, hogy aztán ő folytassa a hagyományokat, akkor már nyilván a Last Jedi titulus nem lesz igaz, bár az igen, hogy egy régi rend utolsó sarja. Amúgy a legendsben is különbözött a Luke utáni Jedi-vallás szabályai a Luke előttitől, mégis ugyanúgy Jedik voltak. És miben lenne jobb az, hogy az évezredes Jedi-tanokat, a kultúrájukat feláldozza, és kitalál egy új világos oldali Erő-vallást? Nagyon sokban nem tudna eltérni a Jedik tanításaitól, ha azt akarja, hogy világos oldali Erő-használók legyenek, azaz a jó úton járjanak. A genyók szempontjából megnézve, mert nyilván arra lehet alapozni azt a tézist, hogy egy új világos oldali erőhasználó rend jöhet létre, hogy ez már a sötét oldalon megtörtént, hiszen a Sith-eket váltották a Renek: A Ren lovagjairól viszont roppant keveset tudunk, egyáltalán nem biztos, hogy ők a Sith-ek "jogutódai". Az se biztos, hogy teljesen spirituális erőhasználókról, kvázi papokról van szó, hanem valami orgyilkosokból álló csürhéből. Ráadásul Kylo a "Master of the Knights of Ren" titulus birtokosa, nem Snoke, és nekem az az elképzelés is tetszik, hogy akárcsak a "Vader's fist" esetén, a Knights of Ren is valójában csak Kylo Ren lovagjai, azaz a Ren nekik nem egy titulus, vagy egy vallás, hanem arra utal, hogy az ő halálbrigádja, esetleg olyanok, akik szintén Luke tanítványai voltak, és Kylo-val együtt álltak át a sötét oldalra. Mellesleg az sem tuti, hogy a Sith-ek teljesen eltüntek, mert lehet, hogy Snoke az csak tényleg simán Snoke (és nem Plagueis, Mace Windu, Inkvizítor, Jar Jar vagy Salacious Crumb), de attól ő még lehet, hogy egy Sith nagyúr.

Ez naggyon nagy hír!!! Egyre jobban érdekel ez a Maul-képregény! Bane első feltűnése lesz a TCW 4. évada óta az új canon-ban. Disney-produktumban pedig az első feltűnése. Remélem, hogy ez egy első lépés, hogy visszahozzák a köztudatba őt.

Szerintem Cad Bane nagyot ütne, mint egy antagonista! De akár egy esetleges Boba Fett-filmben is. Mindenesetre én azt érzem, hogy őt alaposan alulhasználja a Lucasfilm, már rég vissza kellett volna hozniuk a Rebelsben, pl. Hondo-nál sokkal nagyobb kultusza volt. Szóval szerintem az az oka ennek, hogy a Han Solo-, vagy legkésőbb a Boba Fett-filmre tartogatják Bane-t. A Solo-film említett western-stílusával teljesen harmonizálna a karakter. Igen, kellenek huttok, meg egyáltalán egy űrlényektől, a legfurább szerzetektől hemzsegő filmet várnék. Greedo-nak lehetne hasonló cameo-ja, mint a RO-ban Dr. Evazannak és Ponda Babának.

Asszem a könyvben van egy POV-rész, ahol a kislány szemszögéből van leírva az a pillanat, amikor felrobban Jedha City.

Teljesen más az egész kontextusa egy könyvnek, mint a filmeknek, mégha szeretjük is in-universe nézni a dolgokat. Mégiscsak ez az egésznek a gerince, és ezeknek kell azonos ok-okozati összefüggésrendszeren, azonos fundamentumokon nyugodnia. Nem biztos, hogy a rendszeres soft reboot az örök járható út a filmsorozat számára. Ody-nak: szerintem a Baljós árnyak sokkal kevésbé volt ennyire a IV. rész dramaturgiájába láncolva, mint a TFA. Sokkal szabadabb volt az egész, persze, ugyanaz a történet, a főhős felkerekedik, igen, de az egész sokkal ínyencebben, változatosabban, az alapműtől elrugaszkodva mesélődik el. Legutóbb kifejezetten úgy néztem meg, hogy vajon fogom-e azt érezni ennél is, hogy a 4. rész dramaturgiai mása (a TFA ismeretében), de nem, egyszerűen tényleg nem éreztem. Teljesen szuverén műként láttam. Egyébként ebben szerepe lehet a motívumoknak is: míg a TPM ellene megy az addig használt legtöbb motívumnak (rohamosztagosok, klasszikus űrhajók hiánya; nincs igazi diktatórikus berendezkedés; klasszikus karakterek OT-vel radikálisan ellentétes megjelenítése: Palpatine álságos, de emberi arca, Darth Vader mint cuki kisgyerek, C-3PO mint félkész és háttérbe szoruló droid, a Jedik, mint egy begyöpösödött társaság; ráadásul a bemutatás pillanatában felvetett önmagában continuity-errorokat is: Anakinnak nincs testvére, akkor hogy jön a képbe az Owen; stb.), mert a PT éppen azzal játszik el, hogy csak nagyon lassan hozza be és teszi külsőségeiben egyre inkább hasonlatossá az eredeti trilógiához magát, de addigra meg már stílusában tér el nagyon, ezért lehet mondani rá tényleg bármit, de azt, hogy bőrlehúzás, azt nem.. Míg a TFA teljesen a lehetőségeitől megrészegülten nyomja az összes létező motívumot, nem kell felsorolnom, jól látszik az Unkar Pluttos kivágott jelenetből, hogy még kézlevágás is volt itt tervezve.

Nagyon nagyon nagyon szeretném ezt, amiről te most írsz. Leginkább az innovációt szeretném. De akkor nem az a tét, hogy most akkor ki hal meg, ki nem, stb. Nagyon jó lenne, ha teljesen új távlatok nyílnának meg a következő két részben, és különösen az lenne a bravúros, ha mindezt úgy tennék, hogy alapvetően mind a 7 korábbi film közti kohéziót hoznának létre ezzel, amitől tényleg egységesnek látszik a saga. Ez talán a Darth Plagueis kapcsán emlegetett, élet fölötti uralom kérdéskörét jelenthetné, amelyet bár megpedzegetett a PT, de valójában fajsúlyosan nem tematizálta (csak katalizátora Anakin tetteinek). Bár ez most merész elképzelés, azt hiszem, azzal is egybevágna, amit a spirituális jelleggel, a jedikről való tudásunk elmélyítésével. Ugyanakkor nem tudom, mennyire következik ilyesmi egy ilyen nosztalgikus VII. részből... Nem tudjuk a Disney távlati terveit, de meglepne, ha a sorozatot éppen most akarnák a mindfuck kategóriába terelni. Én alapvetően úgy érzem, hogy a trilógia filmjei alapvetően a biztos kezű, nosztalgikus, nem olyan bevállalós történetek lesznek, és a spin-offok az elrugaszkodottabb történetek. De ne legyen nekem igazam! Remélem, hogy ez a vörös Star Wars felirat már ekképp, ennek a váltásnak a metaforájaként értelmezhető.

A jelenet jó. Ford jó. Nyilván a film legerősebb jelenete... lenne. De a film nagyon nem erre épít dramaturgiailag. Nem erről szól a film! (vö. Anakin Skywalker Darth Vaderré válásával, amiről az egész III. rész szól) Nem ez a tétje! Nem arról szól, hogy Han Solo hogyan rohan a vesztébe, hogyan bukik el, mint apa, mint férj, de még csak Kylo Ren apagyilkosságig való eljutásáról sem szól. Egyszerűen csak oda van maszatolva a film fő íve szempontjából néhány teljesen mellékes jelenettel, pl. amikor Snoke jelzi, hogy Kylo apjánál van BB-8, amikor Leia és Han beszélnek Kylo-ról, és kb ennyi is. Ráadásul ez a szál nem is vetül ki a film két valódi főhősére, Rey-re és Finn-re, a történet során ők erről csak minimálisan tudnak (Kylo mondata Rey felé Han-ról, illetve maga Han halála, ami meg már a végső megoldása a dolognak). Éppen ezért nem áll össze teljesen a TFA, egyszerre akar sok dologról szólni, nem lehet eldönteni, hogy egyszerűen mire megy ki a játék. Nem ennek a topiccnak a témája, de azért röviden leírom: elkezdődik a történet azzal, hogy Luke Skywalker-t meg kell keresni. Ez a fő tét. Eközben az is tét hogy Rey, a főhős fel tud-e nőni a kalandhoz, amire hívják, tkp. egy coming of age-sztori, pont, mint a legtöbb mese és mítosz évszázadok, évezredek óta. Emellett viszont egyrészt totál mellékesként, a film 40. percében megjön Han Solo, és kialakul egy konfliktus közte és Kylo Ren között, amit egyszerűen nem tudok nézőként felfogni, mert az okai ismeretlennek találtatnak, ráadásul a két szereplőt nem látom együtt, csak már akkor, amikor az egyik megöli a másikat, ezzel fel is oldva a konfliktust, amire valójában addig csak ködös utalások voltak a dialógban, és az is minimálisan. Az 55. percben viszont bejön egy 4. tét is a Starkiller Base képében, ami aztán 100%-ig rátelepszik a másik három sztorira és az egész filmre, Luke megtalálása szabályosan elfelejtődik, és totál banálisan oldódik meg. Így a film végül a legsúlyosabb pillanatának Han halálát teszi meg, míg a fő konfliktusfeloldásnak a Starkiller Base felrobbanását (ami először 55. percben jelenik meg, tehát tisztán mellékszálnak kéne lennie!). Egyik sem hiteles, pláne az előzmények fényében. Rám hatott Han Solo halála, de nem a film itt és mostjában, hanem az előzmények kontextusában, azért mert a kedvenc karakterem az egész filmtörténetben, a gyerekkorom hőse. Han még percekkel a végső kudarca előtt is poénkodik párat, és tökre nincs benne a levegőben, hogy neki meg kéne halnia, persze csak akkor már, amikor találkozik Kylo-val. Akkor tudjuk, hogy vége. És miért? A 4. rész miatt, mert ezt a szabályrendszert már az a film megtanította. Ahogy azt is, hogy a genyók bolygója a végére mindenképp felrobban. Csak mivel sokkal pongyolábban van az is odadobva, ezért érezzük úgy, hogy a 4. rész paneljeiből (nyilván sok más motívum miatt is, de ez adja a fő gerincét), de sokkal következetlenebbül építkezik ez a film. És hogy visszakanyarodjak a VIII. részhez: különösen meglep, hogy azt mondod, azt várod, haljon meg valaki. Az emberekből már kiveszett volna a karakterek féltése, a szurkolás, hogy majd minden sikerül nekik? Ez nyilván csak a pozitív figurák esetén lehetséges, vagy az igazán megérthető, azonosulható negatív figurák esetében, olyan viszont az SW-ben nem nagyon van. Az egyetlen kivétel az antagonista pozitív hőssé válása, és feloldozása Vader esetén. Olyan is van, aki iránt a végén szánalmat érzünk, mert rájövünk velük együtt, hogy ők csak mindössze sakkbábuk voltak egy játszmában (Nute Gunray és a szepi tanács). De olyan nincs, akinek azt kívánjuk, hogy a negatív céljait érje el. Azokon maximum jót szórakozunk, ha esetleg bámulatos, "látványos" gonoszok, mint pl. Palpatine. Nyilván van olyan lélektani film, amire az ember azért ül be, hogy konkrét, reprezentált traumákat lásson a vásznon, de szerintem a Star Wars - elemeltségéből, és meseszerűségéből is adódóan - nem ilyen film. Persze nyilván méregerős drámája van, ez az egészben a legjobb, de az sem egy halálhoz kötődő dráma: nyilván az a konfliktus, hogy én a világ leggonoszabb emberének, az ősellenségemnek a fia vagyok. Egyébként meg miért gondolják az emberek, hogy a halál-motívum tud lenni az egyedüli drámai hatás? Épp a Birodalom visszavág erre az élő példa: sokkal katartikusabb az SW-ben bármilyen szereplő halálánál az az a ráébredés, hogy a gonosz valójában egyáltalán nem olyan távol áll tőled, mint azt gondolnád.

Kizártnak tartom, hogy Luke Skywalker ebben a filmben meghaljon. Han Solo-nak is ebben kellett volna, és akkor az két film után lehetett volna egy "Én vagyok az apád"-szerű fordulat. Így az a momentum Ben Kenobi halálának erős invokációja. Még ha esetleg Luke halála be is volt tervezve a 8. rész végére (amit alapvetően egy rossz döntésnek tartok), így Carrie Fisher halálával tuti, hogy megváltoztatnák. A néző érzelmi hevítése szempontjából erősebb lenne Leiát a 8. végén kiírni, mint a 9-re hagyni azt. Ez Luke-ot is motiválhatná a film végén egy esetleges összecsapására Kylo Ren-nel. Kétlem, hogy a 8. rész végére kiírnák az összes klasszikus karaktert a sorozatból (Chewie-t és a két droidot leszámítva, de ők nem a "nagy trió"!). Eleve problémásnak tartom azt a gondolatot, hogy az idős, a klasszikus szereplőknek meg kell halnia. Főleg, hogy a Star Wars, mint filmfolyam, a 6. résszel lezárult, a folytatás pedig problematikus a "boldogan éltek.." elmondása után. Ezt persze a világ nem csak, hogy feldolgozza, nagyon is örülünk, hogy vannak új részek. DE! Ezeknek nem arról kéne szólniuk, hogy hogyan halnak meg azok a hősök, akiknek szorítottunk korábban, és akiknek a halála így hiábavaló mindahhoz képest, amin keresztülmentek. Továbbra sem a Trónok harcáról beszélünk, mégha egyre több szereplő is játszik mindkettőben, és már egyrészt ott is elcsépelt kezd lenni a folyamatos halál, mert már a sorozat megtanította a nézőknek a saját szabélyrendszerét. Másrészt meg itt még csak azt a váratlanságot sem éri el a halál, mert az SW-ben visszatérő motívum, hogy idős segítők elhullanak. Amikor Han Solo szembetalálkozik Kylo-val, nem hiszem, hogy volt olyan ember a moziteremben, aki ne tudta volna, mi fog most jönni, különösen, hogy pontosan ugyanaz a felállás volt, mint a '77-es filmben, ugyanúgy a gonoszok támaszpontján, ugyanúgy a rég ismert, de már ellene fordult gyermek (oké, Vader tanítvány, de azért az is egy apa-fiú viszony volt), ráadásul még a filmidőben is kb. ott tartott, mint az A New Hope. Oké, Carrie Fisher meghalt, Leiának meg kell halnia, nincs mese. Amúgy sem tudok nagyon elképzelni olyan befejezést, ami neki nyugodt feloldozás lenne. A legfontosabbat már elvesztette. De Luke halálának miért is kéne megtörténnie? A Mózes-motívum miatt, hogy a Szép, új világot már nem láthatja? RÁADÁSUL: valójában Han Solo előtt a Star Wars sorozatában jóformán senki sem halt meg. Igen, erős mondat, tudom. De ha belegondoltok: Ben Kenobi, amikor meghal, még ugyanabban a jelenetben Luke-hoz szól az Erőn keresztül. Talán elsőre a nézők anno még furcsának találhatták, de a végére Ben, Yoda és Anakin együtt nézik, hogy az új, békés világrend felállt, Erő-szellemekként, ők az utolsó előtti snittje a VI. résznek, és ez megnyugvással tölti el őket. Jóformán olyan, mintha egyik sem halt volna meg, mert egyesültek az Erővel, látták, hogy amiért küzdöttek, az nem volt hiábavaló, és mi is láttuk, hogy ők látták mindezt. A prequelek esetében tudható volt, hogy az új szereplők nem fogják túlélni azt a 3 részt, így Padmé, Mace Windu, Qui-Gon Jinn esetén mindig volt egy memento mori a néző fejében. Utóbbi esetén ráadásul szintén a Force Ghost-dolog ad végső megnyugvást, bár az eredeti trilógiától idegen lenne őt is látni a Jedi visszatér végén, nyilván ő is "látta" a végső győzelmet. Han Solo viszont a saját fia által elárultan, teljesen reménytelenül zuhan a mélybe, ő nyilván nem jöhet vissza Force Ghost-ként, ahogy valószínűleg Leia sem... Csínján, ésszel kell bánni ezekkel a klasszikus szereplőkkel. Egyrészt ők a gyerekkorunk hősei, az enyém legalábbis már nem lesz Rey, bármennyire kedvelem is. És rengeteg embert az vonz, hogy ők még mindig ott vannak, igen, ez konkrétan bevonzza a nézőket a moziba. Szerintem ez az oka, hogy bár Harrison kiszállt, a második spinoff nem véletlenül Han Solo-film lesz, aki szintén az egyik legikonikusabb karakter. Ahogy az sem véletlen, hogy az első spin-off film legfontosabb visszatérője a Star Wars és a filmtörténet leghíresebb karaktere, aki az új trilógiában kontinuitásbeli problémák miatt egyszerűen nem térhetett vissza. Én nagyon fontosnak tartom a klasszikus karaktereket. Talán miattuk nézem a Star Wars-t. Talán miattuk Star Wars a Star Wars. Ezért sem vágyok egy The Old Republic nem tudom micsodára, pláne élőszereplős sorozatra, mert azt gondolom, hogy pont az élőszereplős sorozat ma Hollywood-ban a legigényesebb, komplex történetmesélési struktúrára képes műfaj, pont az, ami nekünk, rajongóknak kell, hogy csemegézzük az utalásokat, easter eggeket, amik viszont egy mozifilmet, aminek önmagában kell jelentést hordoznia, tönkre tudnak tenni. Ezért lett volna szerintem méltó megkoronázása a Star Wars Underworld Lucas birodalmának, egy komplex drámai sorozat a 3 és a 4 között, teljesen jól látta Lucas azt, hogy mi felé tendál a világ, még épp azelőtt, hogy A Trónok harca, Breaking Bad és társai berobbantak volna (akkor ő Rómára, Sopranosra, meg Deadwoodra hivatkozott), nagy kár, hogy sok kritikus és prequel-hater végülis eltántorította attól, hogy feltehesse az I-re a pontot. És szerintem, ha esetleg mégis fontolgatják egy ilyen sorozat elkészültét, akkor jobban örülnék annak, ha a klasszikus karaktereket abban a sorozatban valamilyen formában mégiscsak elhelyeznék (a Rebels ezt TÖKÉLETESEN csinálja). Röviden összefoglalva kissé csapongó gondolataimat: nem gondolom, hogy az új trilógiának feltétlenül arról kéne szólnia, hogy hogyan nyírjuk ki a klasszikus karaktereket. Oké, Harrison nem akart játszani, nem is volt igazán emlékezetes a búcsú (legnagyobb sajnálatomra), oké, Carrie Fisher meghalt, erre tényleg nem lehetett számítani. De Luke karaktere esetén nagyságrendekkel jobb befejezésnek tartanám, ha a története egy új Jedi templom alapkövének letételével végződne a IX. részben (az alapkőletételt szimbolikusan értem), nem pedig azzal, hogy Erő-szellemként, bárgyún mosolyogva letekint (pláne nem Ben Solo társaságában) Rey-re, Finn-re, Poe-ra. Mert akkor csak azok hiányát fogjuk érezni, akik ezt nem láthatják. Ráadásul, ha a IX. rész végére meg is oldódik a konfliktus, felmerül az emberben a kérdés: mennyivel számít jobban az Első Rend akár végérvényes bukása egy megoldott konfliktusnak, mint a Jedi visszatér esetében? Mi vagy ki szavatolja, hogy nem lesz újra egy rosszcsont padawan, vagy Skywalker-sarj, aki épp, hogy még a stáblistát megvárva ugyan, de máris világuralomra tör, hogy aztán kb. a 2030-as években ismét egy fasiszta berendezkedés által sújtott galaxist kapjunk a nyakunkba Episode X. gyanánt?

Aranyat szóltál! Bár számomra a TCW egyértelműen jobb, és a teljes sorozatot újranézve ott alig tudok töltelékepizódokat megnevezni, a Rebels-t nem egyszerűen egy jó sorozatnak tartom, hanem a TCW egyértelmű folytatásának, számomra olyan, mintha a TCW folytatódott volna egy kicsit élesebb design-váltással, és idő-ugrással. Egyébként a 2. évad vége újra életet lehelt számomra ebbe a sorozatba, és a 3. évadot most már ismét nagyon színvonalasnak tartom, akárcsak a jól nyitó elsőt.