IndianaAndrisSolo

Egyetértek. Ennek a sorozatnak valahogy olyan hamisítatlan SW-hangulata van, amitől így egy év távlatából egyre magasabbra kerül számomra ez a sorozat. Örülök a Tribes of Tatooine sikerének!

Az nem egy toposz, hanem a mese műfajának legtágabb értelemben vett keretrendszere, maga az archetipikus struktúra. Btw. ugyanígy ráhúzható az Avatarra is, ahol szintén a makulátlan jó és az elnyomó gonosz csap össze, szintén van hercegnő, és szintén az a fiú menti meg, aki eredetileg a konfliktustól távol áll, és rátermettsége nem magától értetődő. (Nyilván a folytatások feszültségének megtartása érdekében itt is a makulátlan jó és az elnyomó gonosz idővel némiképp közeledik egymás felé, ahogy a Star Warsban is. Ez adja magát, hiszen meg kell valahogy kevernie az alkotóknak a kártyákat, és ennek más módja nincs.) Annyi absztracháló képességünk pedig legyen, hogy a parasztfiút akkor is felismerjük, ha történetesen nem paraszti sorból származik, a gonosz varázslót is felismerjük, ha történetesen nem varázslónak hívja magát. Egyébként a Star Warsban azért az egy nagy csavar volt a korában, hogy a hercegnőt történetesen nem kell megmenteni, és kompetensebb, mint a megmentői. A Star Wars esetében egyidejűleg ugrik be mind a görög mitológia, a skandináv mitológia, akár a Biblia, a klasszikus értelemben vett mesék, a westernek, a japán szamurájfilmek és az amerikai 30-as-40-es évekbeli kaland-matinéfilmek világa, ami teljesen homogénen ötvöződik. Mindezek metszetében tanyázik a Star Wars. De végső soron egy mítosz, egy modern mítosz, műmítosz (hiszen nem organikusan fejlődött ki, hanem egy ember megírta). Amikor azt mondod, a szegény parasztfiú megmenti a hercegnőt a gonosz varázslótól, és azt mondod, mindössze ennyi a Star Wars (vagy csak a IV. rész), akkor rögtön kizárod a westernt, kizárod a szamurájfilmet, de még a mitikus kereteket is, holott mindezek a film sajátjai. Amikor azt mondjuk, hogy az Avatar egy science fiction, ami arról szól, hogyan hajt igába a civilizáció egy törzsi kultúrát, akkor nem több, nem esik ki egy másik ős, ami kimarad a referenciákból. S ez is jelenti az Avatar univerzumának végességét, mert míg a Star Wars univerzumában elképzelhető olyan történet, ami pl. az Avatart is foglalkoztató tematikáról szól (pl. a mostani TBB rész esetében, hiszen azt nem tagadom, hogy ez a rész ugyanígy a törzsi kultúra és az elnyomó technokrata hatalom szembenállásáról szól), addig az Avatarban nem képzelhető el egy másik zsáner története (mondjuk pl. ha készülne egy Avatar anim. sorozat). Persze a Star Wars nagy előnyben van az Avatarral szemben, hiszen egy sokfilmes franchise, ugyanakkor bevételek ide vagy oda, A víz útja nem lett A Birodalom visszavág (inkább Az ébredő Erő lett), és nehéz elképzelni, hogy a következő részben más is fog történni azon kívül, hogy találnak még egy törzset, és azzal is konfrontálódnak valamiképp, jobban vagy rosszabbul. A történet továbbra is abban a dimenzióban marad, mint az első filmben, a Star Wars esetében pedig mind az V. rész, mind a prequelek megújították a franchise-t, és további új jelentésekkel ruházták fel, amiknek a magva valójában már ott volt az első filmben is.

Egyébként a Star Wars az. Hiába merített ennyi helyről, az egész, ahogy össze van gyúrva, egy homogén, eredeti dolog, aminek csak egyes építőelemei monitorozásában fedezhető fel hasonlóság, az összképre nem lehet azt mondani, hogy na, ez olyan, mint a Dűne (a Dűne valamennyi verziója, beleértve a könyvet, teljesen más hangulatú és stílusú), na, ez pontosan olyan, mint a Rejtett erőd. Ha megnézed a Rejtett erődöt, nem fogod azt mondani, hogy hát a Star Wars ezt lopta le! A civakodó komikus ellentétpárra pedig Kuroszavának ugyanúgy nincs joga, mint Lucasnak, ahogy nincs Laurel és Hardynak, de még Cervantesnek sem. A Star Wars csak annyiban hasonlítható más műalkotásokhoz, amennyire két teljesen különböző házban megegyezőek a téglák, amikkel építették őket. Egyébként a világ valamennyi filmalkotásának vannak referenciái, legfeljebb olyan helyről merítenek, vagy olyan sok helyről (ld. Tarantino), hogy nem lehet felismerni, vagy nincsenek már szemünk előtt a referenciák. Mondhatjuk úgy is, a filmesek jól ismerik az igazságot, egy újszülöttnek minden vicc új. Az Avatar ezzel szemben - és el kell sajnos ismerni, hogy ez jogos, egyben az egyik legáltalánosabb kritika vele szemben - egy nagyon triviális toposzt mesél el újból, amiben mindössze annyit csavar, hogy az űrbe helyezi (ami szintén nem eredeti gondolat, hiszen az, hogy a kolonizációt, a nomád népek megszállását sci-fi környezetbe helyezik, szintén baromi régi ötlet). De ne vegyétek rossz néven, mert Cameronnak ez is volt a célja, hogy azt érezzük, ezt a történetet ismerjük, de így még sosem láttuk, így tudott teljesen rabul ejteni milliókat az Avatar látványvilága, kétszer is ráadásul. De azért kicsit abszurdnak tartom, hogy az Avatar után viszont már valaki azt mondja a hasonló tematikájú filmekre, hogy na, ez Avatar-utánérzés. Tény viszont, hogy vizualitásában markánsabb és eredetibb az Avatar, mint történetvezetésében, ugyanakkor vizualitásában nem is lehet hasonlóságot felfedezni ezen epizód és az Avatar között (értsd: nem kékek a fák, és nem fénylenek). Már amennyiben feltételezzük, hogy James Cameron szerzői joga egyelőre még nem terjed ki az erdő fogalmára úgy általában. Egyébként az önmagát szerényen a világ királyának aposztrofáló rendezőről beszélünk, így nem lepődnék meg, ha így lenne. (Tudom, hogy részben off, de kérlek titeket, ne rakjátok el más topicba a kommentem, mert azzal megfosztanátok a kontextusától.)

Szerintem ez az epizód pont ezért nem filler. Gyakorlatilag már egy mini-lázadásban vannak lassan. Immár nem csak klónoknak, hanem Jediknek is segítenek.

A na'vikat pedig az amerikai őslakosokkal, de az újabb filmben a vízi navikat nem is túl leplezetten a polinézekkel is. Az életfa, világfa pedig szintén egy mitológiai, bibliai toposz, germán mitológiában Yggdrasil, a Teremtés könyvében ott van a jó és rossz tudás fája. Arról nem is beszélve, hogy Lucas, Cameron és a többi Hollywood-i fenegyerek mind Campbelltől tanulta mindezt, aki ezekről az ősfákról baromi sokat írt Az ezerarcú hősben.

Igazi ínyenc falat epizód volt, és pörgött, mint állat! Vajon folytatódni fog a jövő héten Gungi történetszála? Lesznek még túlélő youngling-ek a TCW 5. évad story arc-ból? A BB-nek lett volna még egy story arc-ja a TCW-ben, amiből vannak is félkész animatic-ok. Ott ugyanígy Kinrath-okkal küzdtek volna, és ugyanígy hátasként használták volna ezeket az óriás majmokat: Nem nehéz felfedezni, hogy tkp. azon rész számos koncepciója valósult most meg. A Kinrath pedig először jelenik meg mozgóképes formában, eredetileg a KotOR-ban debütált.

Ebben mi az Avatar? Azt pedig, hogy az Avatar néhány konkrét téma még csak nem is különösen szellemes összemixelése, eddig is tudtuk, nehogy már azokra a teljesen klisés és triviális témákra, amiket felvonultat, kizárólagossága legyen. Az ep1-gyel, Indy-vel jobban egyetértek, de mivel azok a Lucasfilm és az SW-univerzum termékei, nem meglepőek.

Igen, kiváló rész volt! Meglepett, hogy valaki ezt is fillernek nevezte vmi csoportban. Akkor minden filler gyakorlatilag ebben a sorozatban, mert ilyen értelemben nem tudom, hogy minek kéne történnie egy részben, hogy ne annak minősüljön.

Tényleg brutálisak az árak. Most már egy olyan rajongó vagyok, aki sokkal többet költ a szenvedélyére, mint 2016-ban, amikor még csak egyetlen Peter Mayhew autogramot vettem, és húztam a szám Mark Hamill-en, amit azóta is bánok. Most ez olyan áron van, hogy háromszor is meggondolom, kiket választok. Fontos infó: lehet refundolni március 30-ig, és át is lehet váltani a megvett photo op, autogram jegyeket más guest-ekre, amennyiben bejelentenek még valaki ütőset.

Fú, az nagyot szólna, de szerintem az új trilógia színészei, talán Isaac-ot és Kelly Marie Tran-t kivéve, nem annyira conokra, SW Celebration-ökre járó típusok. Akikre sajnos nem nagyon lehet számítani: James Earl Jones, Frank Oz, Natalie Portman, Adam Driver, Daisy, John Boyega. Náluk még Samuel L. Jackson-t is jobban el tudom képzelni.

Szerintem nem ördögtől való ötlet a másik George Lucas alkotta John Williams zenéjével ellátott Harison Ford főszereplésével készült filmes franchise-t, ami ráadásul ezer egyéb apró szállal kötődik az SW-hez, egyaránt megreklámozni az SW Celebrationön. Szerencsére a rajongók többsége sem fogja fel olyan hermetikusan elzártnak a két dolgot, és a Celebrationön általában nagy számban vannak jelen Indiana Jones-relikviák illetve cosplayerek. Az Indy 5 júniusban kerül bemutatásra, és azelőtt már nem lesz se D23, se SDCC, tehát valszeg itt fogják bemutatni a rendes előzetest. @Bence1997 Nem biztos, hogy lesz egyelőre Hamill. Nagyon örülnék neki, az összes eddigi európain jelen volt és a RotJ 40th adja magát, de már 2017 óta nem vett részt SW Celebration-ön. Jó lenne, ha ismét jönne. Szerintem a fő guest(-ek) a következők közül kerül(nek) ki: Hamill, Ewan McGregor, Hayden Christensen, Rosario Dawson, Pedro Pascal. Akik szinte biztosan jönnek, azt érzem: Ian McDiarmid, Billy Dee Williams, Temuera Morrison. Akiket még simán bejelenthetnek: Diego Luna, Ahmed Best, Daniel Logan, Sam Witwer, Ray Park, James Arnold Taylor, Lars Mikkelsen, Jim Cummings, Corey Burton, Katee Sackhoff.

Már előzetesen láttam, hogy a spoilermentes topicban sokaknak nem tetszett, illetve Rixon sem volt elájulva az összefoglaló videó címe alapján. Tehát alacsonyra tettem a lécet, nem voltak nagy elvárásaim. És mégis! Nagyon jó epizód lett szerintem! Nem csak az általam imádott Indy vibejait hozta, hanem a Jedi Fallen Order zeffo-síremlékes nyomozásait, régészkedéseit, amit a játék egyik legerősebb, legizgalmasabb részének éreztem (és remélem, ez megmarad a Survivorban is). Filler-filler, nem volt híres mellékkarakter, stb, de olyan jó hangulatú volt az egész, Phee Genoaról nekem beugrott Hondo is kissé, meg Omegához való viszonyában a Hondo-Ezra viszonyra lehet ráismerni. Érdekes, hogy mintha kicsit le akarnák cserélni Cidet a bolondos mentorfigura szerepkörében, és ha belegondolok, hogy már volt némi utalás Cid múltjára, illetve hogy lesz trandoshan gang a jövőben, simán el tudom képzelni, hogy Cid "átáll a sötét oldalra", és a helyét Phee Genoa veszi át. A furcsa robot-kaiju tönkrement, de simán el tudom képzelni, hogy valaki, mondjuk a Birodalom, még később rátalál és megszerelik. Ami viszont nem teljesen világos, hogy ezeknek a csapdáknak, amik védték a kaijut, mi volt a funkciója, ha a "jutalom" az, hogy a kaiju kontrollálhatatlanul lő mindenre, ami él és mozog. Nem tudom, hogy ezt hogyan zabolázhatta volna meg még akár olyasvalaki, aki tudja, hogy mit fog kapni a szív megszerzése után.

A leakek nagyon nagy kamuk voltak, mert ebben a trailerben egy pillanatra sem fedezem fel sem Bo-Katant sem Boba Fettet. Azért lesznek izgi dolgok itt! De kevés cselekményelemet lő le a trailer, inkább csak azt mutatja, mennyire rohadtsok mandalorian lesz ebben az évadban már. Meg aki megnézte a Celebrationös kamerás trailereket, azok lehet úgy találják majd, kevés az újdonság ebben a trailerben. Jedik! Grogu emlékét hosszabban megismerjük? Coruscant! Nyilván Andor után talán már nem akkora szám, de ez az éjjeli fényeivel jobban idézi a PT Coruscantját. A második évados trailerek sem lőttek el sokat, ahogy a Boba trailerek sem. Az s02-nél baromira fel volt vezetve a gamorrean harc meg Gor Koresh, aztán az valójában az évad nyitójelenete volt. Simán el tudom képzelni hogy Grogu és a szörny trailer végi hangsúlyos harca valójában az évad egyik első jelenete. Szóval várhatóan sok meglepetés lesz még itt majd!

Én őszintén szólva, nem is igazán értettem a hype-ot körülötte. Persze most nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz vele, de amikor a Celebration-ön kiderült, hogy szerepelni fog, az emberek úgy reagáltak, mint Thrawn első felbukkanásakor a 2016-os Celebration-ön. Ami azért kicsit szürreális. Ugyanígy a Lego Star Wars-közösség már évek óta követelt egy Cody-minifigurát, amit idén megkaptak egy AT-TE lépegetőhöz. Mi lehetett az ok szerintetek, hogy Cody ilyen népszerűségnek örvendett, holott Rex, Fives, Wolffe, Echo, Gregor és a többiek személyisége sokkal kidolgozottabb volt nála? (Mondjuk szerintem Rex és Fives népszerűségét nem übereli.) Lehet, hogy csak annyi, hogy ő volt az első nevesített klónkatona a mozifilmekben egyedi páncéllal, akit szintén Temuera alakított? Nekem a TCW-ben sem nőtt különösebben nagyot a szememben. Nyilván ebben a részben már nagyon menő volt Cody, meg az mindig is érdekelt, hogy pl. Rexékkel ellentétben ő aztán nem chipezett, hanem gondolkodás nélkül tüzelt Kenobira. Kár amúgy, hogy az OWK-ban nem tűnt fel, jó lett volna, ha egy klón buddy-ként jelenik meg Obi-Wan mellett. Vagy akár egy algonosz is lehetett volna, aki megrögzötten keresi Kenobit.

Igazad van! Csak tréfásan jegyeztem ezt meg, bár való igaz, nehéz kiérezni a leírt szövegekből az ilyesmit

Jó, hát Crosshair is a BB. Csak egy másik ága. Szóval nem mentem szemben az autópályán, amikor múltkor középszerű epizódokról beszéltem, s néhányan nekem estek, ugyanis ilyen a kiemelkedő. Még az akció is szellemesebb volt, pedig jóval kevesebb volt ebben a részben. A solitary clone cím többértelmű, de mégiscsak Crosshair marad egyre inkább magára. Vele kezd a történet, és vele is végződik. Néha azért nem világos, mit szeretnének ezzel, hogy ő a teljes környezetének ellentmondva hisz valamiben, amiről ő sem tudja, miért is jó neki, ha segíti. Chipje már nincs ugye. Cody-ról biztosan hallunk még, de ez így elég hatásos volt, hogy lecserélték. Jó, hogy a szepikről is rendszeresen szó van. A sorozat egyik legjobb része volt ez most.

Talán érdemes lenne adni neki még egy esélyt... Főleg, mert nagyon ráépülnek az újabb tartalmak.

Captain Poe Dameron. Drive?

A TCW valamennyi része szerintem abszolút klasszikussá nemesedett. Nem nagyon fogja tudni más sorozat ezt abszolválni, mert 8 évig az volt a Star Wars. Egyébként minden rész jó történet volt a TCW esetében, nem igazán tudok kiemelni kifejezetten gyenge történetszálat, komolyan mondom! A sokak szerint gyerekesebb Jar Jaros, C-3PO és R2-s részek is működtek számomra, talán pont a lezártságuk miatt, mert mindig az adott rész, vagy két-három-négy epizód teljesen lekerekítette a sztorit. Valódi mesék voltak, szellemes tanulsággal. A TBB inkább a Rebelsre hasonlít, hiszen ez nem antológia, inkább lineáris sztori. Az ingerküszöbünk is már máshol van a temérdek SW tartalom miatt.

Nekem sokkal többet jelentett a TBoBF néhány része, mint a Kenobié. Számomra a Kenobi súlyos mértékben megkopott az első élmény óta, mind az alakításokat, rendezést, írást tekintve. Persze, Vadert és Kenobit jó látni együtt, de igazából minden tekintetben alulmúlta az elvárásaimat, ha lefejtek mindent, ami kevéssé tetszett, néhány fan service-pillanatot látok csak magam előtt. Olyanokat, amikre számítani lehetett. Valóban azt el kell ismerni, a gyerek Leiát jó volt nézni, ő üdítő eleme volt a sorozatnak, ahogy én szerettem azt is, hogy Owen és Beru a végén komolyabb szerepet kap. Főleg, hogy a fan service-pillanatok se mind sikerültek. Qui-Gon - ahhoz képest, hogy a sorozat első epizódjától vezették fel - rettenetesen rövid időre ugrott be, de azért ez persze örömteli volt így is látni, de ahogy a sorozat felvezette, az ember igazán olyan pillanatot várt volna, mint Yoda és Luke találkozása a TLJ-ben, vagy Luke és Rey találkozása a TRoS-ben. A sorozat negyedik része számomra igazán gyenge volt, már első nézésre is, rengeteg eleme pedig a JFO-nak szeretett volna főhajtást tenni, viszont minden, ami ott működött, itt valahogy - számomra legalábbis - félrement. A Kenobiban óriási potenciál volt, szerintem kevéssé használták ki. Szvsz nem hiszem, hogy a prequelek, főként a RotS szintjét akár csak megkarcolná. Nekem őszintén Obi-Wan karakterfejlődése sem volt világos. Nem azzal van bajom, hogy ő is Luke-hoz hasonlóan az elején kiégett remete lett, hanem az, hogy Luke-kal ellentétben én itt nem látom magam előtt azt a pillanatot, azt a jelenetet, azt a dilemmát, amikor újra erőt vesz magán igazán. Amikor megtörténik a döntés. Amikor újra visszatalál az Erőhöz. Ezt ti hol fedezitek fel? Számtalan jelenet van, ami a kétségbeesett helyzetét ábrázolja, de nem látom a fordulópontokat, legfőképp azt a fő fordulópontot nem. Ugyanígy Anakin RotS-os átállásánál tökéletesen látszik, mik azok a pontok: a döntéshelyzet akkor van, amikor Windut rászabadítja Palpatine-ra, és ő hátramarad. Majd eldönti, hogy mégis megmenti Palpatine-t. És mindezekkel együtt elég lapos ötlet a TLJ után pár évvel elmesélni a kiégett remete sztoriját, főleg, ha csak gyengébben tudják elmesélni. Ugyanígy az is egy újramelegített elem, hogy a kiégett harcosnak egy gyermeket kell védelmeznie. Az SW-ben persze számtalan motívum keveredik, újra előjön (poetry, ahogy Lucas mondaná) de mégis ez a kettő pont a közelmúlt markáns produktumainak volt a sajátja: a TLJ-nek és a Mandónak. A Kenobi és a TBoBF között az a különbség, hogy a Kenobinak mindezekkel együtt egységes stílusa és színvonala van (hiszen Deborah Chow rendezte az összes részt), így aki rá tud csatlakozni, annak homogénen tetszhet, elejétől a végéig. Míg a Boba Fettnél egyértelműen néhány rész, és különösen Rodriguez igénytelensége (különösen a 3. rész) okozta a zavart az Erőben, míg más epizódok, mint pl. a 2., az 5. vagy a 6. rész egészen parádés, amelyek abszolút hozzák a Mando színvonalát. Azt leszámítva, hogy Kenobi és Vader találkoznak, nem gondolom, hogy bármi is az OWK-ból a TBoBF 6. részének a nyomába érne, amely epizód tökéletes összefűzése a sagának, miközben vannak a jövőre mutató felvezetései is, amiket majd az Ahsokában, a Mando s03-ban és a többi Mandoverse sorozatban láthatunk. Szóval míg az OWK egy konstans vonal a színvonalát tekintve, addig a Boba Fetté egy össze-vissza cikázó görbe. De ennek a görbének néhány pillanata hiába van nagyon lent, más pillanatai sokkal magasabban vannak, mint az OWK-nak (nálam legalábbis), és végső soron nálam azok a csúcspontok számítanak igazán. Végső soron az OWK számomra múltidézés volt, nosztalgia, jövőbe mutató aspektusai alig voltak, míg a TBoBF részese volt annak a nagy projektnek, ami a Lucasfilm közelmúltja és egyben jövője is. A Kenobit ebből az aspektusból a The Force Awakenshez tudnám hasonlítani, azt leszámítva, hogy az a matéria (itt a prequelek), ami előtt a Kenobi főt hajtott, vizualitásában messze a Kenobi előtt járt. Az Andor más helyzet. Az Andor annyira más sorozat (és persze rohadtjó), hogy szinte nem is lehet összehasonlítani a Kenobival vagy a Fett-tel. Olyan SW-pillanatok, topikok, mágia, mítosz kevéssé van benne, amiért én rendszeresen az SW világába menekülök (azért van egy-kettő), de egyúttal tényleg nagyon jó sorozat a saját jogán. Dzséjt jól fogalmazta meg korábban, nem ez lesz az a sorozat, amit az egyszeri SW-rajongó ezerszer újranéz. És még egy dolog! Habár a Főinkvizítort sokan bírálták a kinézete miatt, és mert nem Isaacs játssza, szerintem Rupert Friend pazar munkát végzett, és igazán guilty pleasure volt nézni a jó értelemben vett ripacskodását. "Hello, Third Sister!" Főleg, hogy Rupert barátunk jelentette be az európai Celebration-t, amely pillanatot örök emlékként őrzök Amúgy nem tudtam, hogy két szereplőt is lehet jelölni... Még lettek volna tippjeim.

Tegnap kis késéssel sajnos, már korábban akartam, de megnézem a Glass Oniont. Ez a film is megerősít abban, hogy a hollywoodi filmes közegben Rian Johnson az egyik leginnovatívabb, talán legtehetségesebb író-rendező napjainkban. Aki szereti a filmeket, aki szereti a murder mystery-ket, a krimikek, Hitchcockot, az imádni fogja ezt a filmet. A legapróbb elemén is látszik, rengeteget agyalt rajta Johnson, jól átgondolta és szívből jövően készítette el. Merem állítani, jobb, mint az első film, mert még ráadásul nem csak az, ami, nem csak egy murder mystery, egyben nagyon erős, humorral teli társadalmi szatíra is. Amennyire komplexen és szellemesen van megírva, bravúros dialógusokkal, karakterekkel, színészi alakításokkal, fantasztikus díszlettel, blocking-gal, operatőri munkával, vágással, tévén is átjövő sound design-nal, sajnos az embernek összeszorul a szíve, hogy ezt már (vélhetően) nem fogja tudni Johnson egy újabb Star Wars-filmben kamatoztatni. A The Last Jedi nálam továbbra is a Star Wars egyik csúcsa, ha nem a legmagasabb csúcsa. Hihetetlen ez az ember. Nem hogy nincs rossz filmje, olyan sincs nagyon, amire azt mondom, csak szimplán jó: mind kiemelkedő a maga nemében.

Az valószínűleg néhány évvel játszódik az ANH előtt, és már inkább Harrison, mint Alden amúgy is. De igen, az, hogy kijött a képregény, azt mutatja, hogy filmes-tévés fronton nem nagyon akarnak kezdeni semmit Han Solo ezen korszakával, mert általában az ilyeneket addig tilos megpiszkálniuk a képregényeseknek, amíg a filmesek foglalkoznak vele (elsősorban ezért játszódik a legtöbb képregény a IV-VI között, és ezért foglalkoztak a könyvek, képregények a IX. rész megjelenéséig olyan sequel karakterekkel, akikről nem akartak nagy revealt a filmekben: Phasma, Poe; majd a IX. után kijött Kylo backstory-ja).

Az szerintem szinte egyérteműen a képi-hangi asszociáció miatt volt az OT-re mg a Birodalomra.

Pozitívumként én is hadd említsem meg Echót, Tech-et. Tech nagyon jól viselte a balesetét és humora is van, lassan kezd a kedvencemmé válni a csapatból. Echónak meg végre volt egy személyesebb pillanata Omegával. Az első évad előtt Echót vártam a legjobban a sorozatban, ám az az évad nem nagyon kezdett vele semmit. Még azt is gondoltam előzetesen, hogy talán ő lesz a főhőse a sorozatnak, mint az új tag, meg akinek a története régebbről datálódik.

Azt állítom szembe, hogy ott 10-15 perces részek alatt több esemény történt, emlékezetes konflktusok, dilemmák, helyzetek, mint itt két teljes epizód alatt. Feszesebben voltak megírva, nem a végtelen akcióra fecsérelve az időt. Valamennyi epizód azért egy érdekes történet volt a TotJ-ban, elejével, közepével, végével. Nem tudom, szerintem mindhárom Dookus príma rész, és az Ahsokások közül is csak a lore kontextusa miatt problémás két epizód, önmagukban azok is rendben lennének, mint filmek, mint elmesélt történetek. A "függetlenség" kiharcolása egyetlen rablással, hát nem tudom, mekkora tét ez, nekem eléggé botcsinálta volt. Az is elég nagy függetlenség volt, hogy a Birodalom nem tud a létezésükről. Szemérmetlen filler volt ez a két rész, valljuk be, és azért SW-sorozat évadok nem szoktak fillerekkel indítani. De azért jó volt ismét elmerülni az SW-ben, azt hiszem, egy nagyszerű SW-év nyílt meg ezzel, és várom a folytatást. A kritikák elég pozitívak, szóval biztosan jó lesz.