IndianaAndrisSolo

Luthen Rael abszolút MVP, olyat tol itt a rész végén, hogy attól Han Solo és James Bond is megnyalná mind a tíz ujját. Akinek hiányzik a spektákulum a sorozatból, annak időről időre ad a sorozat valami egészen szemkápráztatót. Luthen nem csak a nagymonologokban szuper. Nagyon remélem, hogy Skarsgard figurája nem a következő részben halálozik el, hanem marad a második évadra. Sajnos érik a halála, de úgy elnézném még ezt a príma színészt ebben a príma karakterben. Kíváncsi leszek a fináléra, de úgy tűnik, a Ferrix és a sokat emlegetett Spelhaus (és Coruscant) egyszerre lesz a finálé helyszíne, szóval a szálak nem kulminálódnak majd egy helyszínre.

Nem értek egyet a Son of Dathomirral kapcsolatban, az kész forgatókönyvek alapján készült, tehát nem is lenne eltérés, hiszen azt eredetileg Filoni és csapata csinálta volna meg. A Rise of Kylo-val persze más a helyzet, de hozzátenném, hogy azt az a Soule írta, aki a könyves-képregényes vonalon kezd hasonlóan befolyásos és ikonikus alak lenni, mint maga Filoni. És alapember az LFL-nél. Emellett ha elkészülne egy pontos Son of Dathomir adaptáció, és (nyilván) jól sikerülne (mivel jó sztori), akkor az utat nyithatna annak, hogy a Lucasfilm merészebben nyúljon már meglévő tartalmak, akár legends tartalmak adaptálásához. Engem zavar az, hogy van két ilyen kulcsfontosságú történet, amik tényleg hiányos mozaikjai a mozgóképes SW-univerzumnak, és csak képregényben olvashatóak. Megértem aggodalmadat, hogy Filoni valami mást kezdene velük (a TCW finálé, a TBB pilot és a TotJ egyik része alapján). Mivel itt amúgy is teoretikusan gondolkozunk a dolgokról, ráhatásunk nincs az eseményekre. Én most azt feltételeztem, hogy egy hiteles adaptáció készülhetne el. Sam Witwerrel, Corey Burtonnel, Matthew Wooddal és persze Ian McDiarmiddel. Azért Maul, Grievous, Dooku és Palpatine egy fightban? Ki ne akarná látni?

Szerintem még bőven ki lehetne fejteni mind Plagueis, mind Tenebrous, mind Palpatine sztoriját a könyvhöz képest is. De való igaz, hogy az egy kiváló matéria, talán a legjobb. Mindenesetre ha van eszük, márpedig úgy sejtem, tudnak erről a hatalmas story potenciálról, csak még nem akarnak beletenyerelni, akkor ezt egy bővebb lére eresztett dolognak szánják majd. És biztos vagyok benne, hogy a Lucasfilmnél is pontosan tudják, hogy a Darth Plagueis az egyik legjobban sikerült SW-regény.

Én inkább Plagueist meghagynám a jövőre nézve, egy epic élőszereplős filmtrilógiának, vagy egy hosszabb sorozatnak, Tenebrous-től (vagy a kánon megfelelőjétől) a fiatal Palpatine-ig. Viszont egy Sith-esben el lehetne mesélni a Son of Dathomirt, amit úgy érzem, kulcsfontosságú lenne látni. Vagy a Rise of Kylo Rent.

Nagyon bírom Hidalgót. Néhány éve, a Rebels, Rogue One, TLJ idején frekventáltan mutogatott alakja volt a Lucasfilmnek, már-már egy fan-favourite irányba mozdult el a Star Wars Show-kkal, Celebration panelekkel. Ő szimbolizálta azt a rajongót, aki a világ legjobb állását tölti be. Na és persze ott voltak a háttérkönyvek, a képes enciklopédiák. Sajnos az utóbbi időben igencsak eltűnt. Tudom, hogy volt egy konfliktusa a Star Wars Theory-s arccal. Mindenesetre szürke eminenciássá vált, határozottan ott van, ki van írva a produktumokon a neve, de már a háttérkönyvek többségével is leállt, a Celebrationökön egyáltalán nem szerepelt. Mi lehet vele? Mi történhetett vele?

A negyedik részről beszéltem, amikor a halott sarlaccből kijön a páncélját keresve. Azt gondolom, a mi testünkben sincs minden területen gyomorsav, így simán lehet, hogy nem ment olyan részre Boba, ahol a sav újra megkezdte volna őt. Egyébként azt se tudhatjuk, meddig volt a sarlaccban a Jedi és a TBoBF között. A bárka nem úgy néz ki, mintha pár órája robbant volna fel. Tatooine pedig elég frekventált területté vált a rengeteg újabb SW produktum hatására, nem lennék meglepve, ha rohamosztagosok jártak volna már itt korábban is. Elvégre 9BBY-ben Inkvizítorok is jártak itt, tehát volt birodalmi aktivitás. Az ezer év nyilvánvalóan túlzás így is. Az lehet, hogy ezer évig kérődzi, de hogy már az áldozatai nem élnek pár nap után, az is biztos.

szerintem az csak trutymó a fején. a Sarlacc több ezer évig emészti az áldozatait, ha az olyan gyorsan marna, akkor meghalna baromi gyorsan. Ami sebek vannak a fején, az meg az első bent tartózkodása miatt van, illetve amiatt, hogy utána napokig égették a fejét az ikernapok is.

Egyetértek, Ody, és én is valami ilyesmit akartam korábban megfogalmazni. És néha az van, hogy már el is felejtjük rohanó világunkban a régebbi dolgokat. Ez nem csak ide igaz, hanem pl. Rixon is most az Andorral szemben többször negatív ellenpólusként hozta fel a Book of Bobát. Hogy az gyenge írás ehhez képest, meg tele van aggatva cameókkal. Szerintem más a célja, más a zsánere is. Én a megjelenésekor eléggé fanyalogtam a Boba egyes részeire, de azóta egyébként az az a sorozat, amit a legszívesebben nézek újra (egyébként nagyon ajánlom egyben, vagy relatíve egyben, így már az is egy nagy egész!). És sokan elfelejtik, hogy annak volt egy egészen elképesztő második, egy erős negyedik, és valami csillagászati színvonalú 5-6. része. Vagy valóban ott a Mandóból a The Believer. De hát érzelmi csúcs tekintetében Grogu és Din búcsúja is elképesztően katartikus. A Kenobiból is ott a teljesen odaverő utolsó két rész. Az Andor rendezése és írása valóban pazar, de azt gondolom, volt is egy színvonalbeli javulás, mert bár jó az első három rész is, engem az közel sem kötött le olyan mértékben, mint az újabb epizódok. Amiatt is meg voltam ijedve, hogy az első három rész figurái elég laposak és semmilyenek voltak nagy többségben, de azóta, aki nem halt meg, az érdekesebbé vált, az újabb figurák, mint Kino Loy, Mon és családja, stb. már jóval izgibbek voltak. Látványban is sokat javult a sorozat. Illetve mondjuk úgy, nagyon-nagyon egyben van, és láthatóan a végefelé tartogatja a puskaport. Folyamatos színvonalbeli javulást mutat, amiért le a kalappal, mert nagyon ritka az ilyen, hogy ez nem egy ingadozó pálya (mint a legtöbb sorozatnál, ami leül a közepe felé), hanem egy megszakítás nélkül felfelé ívelő görbe. Szerintem ettől van az, hogy hétről hétre mindig egyre jobban leesik az állunk.

Kedves a többes harmadik, meg az "ezek" használata, köszönöm, ennél még Jabba, a Hutt is inkább emberszámba vette a protokolldroidjait. Kissé nyúlfarknyibb érveléssel Bomarr és Nute Gunray túlértékeltnek tartja a Taxisofőrt, bizonyára akkor az ő kijelentésük is zavar téged, hiszen a nagy átlaggal, a fősodorral szemben állítanak valamit (egyébként szívük joga akár indoklás nélkül is túlértékeltnek tartani a Taxisofőrt, ahogy nekem is a Jokert). A releváns állításaim a következők: mind a Taxisofőr, mind a Joker jelenleg a filmes kánon része, azért azt gondolom, a Taxisofőr magasabb polcon van, már csak a kora, a hatása miatt is (a kánon nem az én véleményem - ld. kritikák, díjak, elemzések amik a két filmet öregbítik). A Joker számomra túlzóan merít a Taxisofőrből és egy másik Scorsese-filmből, tehát mélységeiben egy másik alkotó teljesítményén élősködik, abban bízva, hogy az a két film kellően régi és kellően másik célközönségnek szól, mint a Joker, ahhoz, hogy ne legyen feltűnő a lopás. Ami a lényeges viszont az Andorra vonatkozólag a Joker kapcsán, és ebben talán egyetérthetünk, hogy mindezeken felül csak nyomokban, vagy abban sem tartalmaz se Batmant, se Jokert. Csak a felszínen. Ez a lényeges. (Ha a DC-Warner valamilyen oknál fogva Todd Philipsnek még a forgatás előtt azt mondta volna, hogy a Joker scriptjére nem ad engedélyt, a rendező kevesebb, mint egy óra alatt tudta volna a filmet teljesen jogtisztára átírni és függetleníteni a DC comics karaktereitől.) És állításom pusztán annyi volt, hogy nem szeretném, hogy ide valaha is eljussunk a Star Wars kapcsán. És azt gondolom, nagy veszélyt rejt az, ha azt gondoljuk, egy filmben ábrázolt nyílt brutalitás mélyebb vagy felnőttesebb. Sem a Jokerre, sem a Taxisofőrre ennél bővebben azért nem szeretnék reagálni, mert az már túlzóan off lenne, és a világért sem akarnék az önjelölt filmesztéta képében tetszelegni. De ha kell ez a hitelesítés, nem gondolom, hogy az egy objektív igazság lenne, amit állítok, hanem ez az én véleményem. Marginális vélemény a Joker kapcsán. Sajnos. Nem kevés időt töltöttem a véleményem leírásával, magamban is tarthattam volna (lehet, legközelebb így is fogok tenni, vagy csak kilúgozom), abban bíztam, kulturált vitaindító lehet. Mi több, nem győztem abba a keretbe foglalni, hogy mennyire tetszik az Andor. Bár nem vagyok túl aktív ezen a fórumon, szeretek néha ide írni, és a legtöbb esetben nagyon érdekes fejtegetésekről volt szó néhány korábbi írásom kapcsán. Mi több, volt olyan komplexebb gondolatom, amivel egészen egyetértett a nagy többség, ld. TLJ kapcsán. Ezúttal sem fogalmaztam meg túlságosan radikális dolgokat, de te, @Donát érvek nélkül, ám cserébe legalább jó utálatosan reagáltál mindarra, amit írtam. Akkor ezúton kérlek, tételesen, mondatról mondatra cáfold állításaimat, miért is tapogatózok a sötétben. Továbbá kéretik nem belém törölni a lábad, ugyanis emberből vagyok én is... @Bomarr, köszönöm az érveid és a reakciód, ez egészen más hangnem. Az lehet persze, hogy téged más ragadott meg a szerencsére egyre növekvő Star Wars-galaxisban vagy épp az ANH-ban, de azért ha belegondoltok, szerintetek lett volna akkora sikere a Star Wars-nak, ha 1977-ben emberek milliói a moziban ülve nem azonosulnak kellőképp a főhősével? (Fontos megjegyezni, hogy a IV. részre gondolok, valóban a későbbiekben Luke eléggé nem evilági lett, leginkább a RotJ-ben.) Vagy például ugyanígy, amikor 1980-ban a nem emberi léptékű galaktikus konfliktus egyszerre egy apa-fiú viszonnyá válik? Hány apakomplexusos fiatal tudott azzal azonosulni? Szerintem jónéhány. Azonosulás, szurkolás és szeretet, "vele menni" ezek a fogalmak számomra itt összemosódnak. Persze mondhatjuk, hogy az is már egy abszolút idegen pillanat Luke esetében, hogy az emberünk felrobbantja a Halálcsillagot, de azért azt tegyük hozzá, hogy az a pillanat a film végén történik, és általában a film elején történik meg az azonosulás, amikor a hőst megismerjük az átlagos életében. Ahol ő egy lúzer farmer, evilági problémákkal, ügyetlenséggel, naivitással. Leveri a buckalakó, és épp, hogy Dr. Evazanék nem, nem tud elmenni az akadémiára, és még a büdös szemétledobóban is megfürdik. Linus Mosknak hiába van hétköznapi állása, és valóban a sokunk által ismert házmester-archetípust testesíti meg, én azért kevésbé azonosulok vele, mint az ANH Luke-kal, de mivel előbbi egy abszolút elrajzolt mellékszereplő, nem is ez a cél vele. Egyébként az azonosulásnak van még egy változója, a szerződés a nézővel: ha nézőként már az elején elfogadom, hogy egy kellően nem evilági környezetben mozgok, megtanulom a világ szabályrendszerét, akkor onnantól kezdve bármilyen nem hétköznapi figurával azonosulni lehet. Az Andor pusztán más szerződést köt, mint pl. a saga-filmek. Ezzel biztosan egyetértünk, a léptékében is csökkent, a tempójában is lassít a dolgon. Nem várhatjuk, hogy a következő részben egy Jedi-lovag majd mindenkit legyak, szürreális lenne, idegen, mint az Indy 4-ben az ufók. Mélyen egyetértek gondolatoddal, hogy nem szabad csak végletekben gondolkozni, ugyanakkor nem is ezt állítottam. Majd még gondolkozom, hogyan is fogalmazhatnám meg pontosabban. Most egyelőre azt érzem, hogy ahhoz, hogy valami demitizált, nem kellene feltétlenül rögtön azt is kapcsolni, hogy jobb, mélyebb, vagy akár csak azt, hogy valóságosabb. És lehetséges, hogy ezen a fórumon éppen nem ennyire harsányan folyt az a diskurzus, hogy jobb az Andor, mint bármi más SW-sorozat, de a tágabb rajongói közösségben már voltak ilyen hangok is. Talán tévesen talált be nálam a korábbi SW-filmek lematinézása.

Nagyon nem gondolom, hogy az Andor magasan a legjobb lenne, baromijó, tényleg, veszettül jó, és nagyon más. Nagyon nagyon más. Melyik a jobb film akkor, az Űrodüsszeia vagy Chaplin Nagyvárosi fényekje? Egy pont után értelmét vesztik az ilyen kérdések. Nem értem, miért alantasabb a Star Wars "matiné-jellege", amely kifejezést nagyon lealacsonyítónak tartom, így ez az egész franchise-t beárazza. Én hiszem, hogy ez egy mitikus történetfolyam. Az Andorban kevesebb a mítosz, a mágia, a kaland, és azt egyébként mindenképp hibájának rónám fel, hogy egyébként ha egy kicsit lenne a vizualitásában Star Wars-osabb, semmit az égvilágon nem veszítenénk a drámájából. Valljuk be, az eutanázia-pillanat hatása semmivel sem lenne kisebb, ha mondjuk néhány űrlénnyel többet látunk az epizódban. Ezeket össze lehet hangolni. A Zsivány ezt szerintem nagyon jól csinálta, ahol Vader mágikus jelenléte és Jynék tragédiája teljesen jól megfértek egymás mellett. Azt se gondolom, hogy ezek a figurák hétköznapi emberek lennének. A galaxist vezető politikusnő, a Che Guevara-szerű szabadságharcos vagy az örök időkre elítélt rabok. Földhözragadtnak, darkosnak, "gritty"-nek mondanám inkább az Andort, a mágia hiányzik belőle, de azért ne nevezzük már hétköznapinak, kisrealistának. S ne gondoljuk, hogy igen, ez az életünk, mi így élünk. Mert még az Andorhoz képest is lenne hova elmenni, és szerintem jobb, ha ez nem történik meg. Azt sem gondolom, hogy ettől azonosulhatóbbá válnak ezek a figurák, pl. A New Hope-ban, azt hiszem, Luke Skywalker is kellően emberi, hiszen egy farmergyerek, emberi problémákkal, identitáskereséssel, az élethelyzetével való elégedetlenséggel. Ügyetlen és jószívű, szerethető figura. Sőt, egyébként a viselkedésük alapján a legtöbben kifejezetten nem emberi figurák ebben a sorozatban. Mindenki végtelenül számító, még az is, aki a "jó" oldalon áll, mintha a House of Cards-ból pattantak volna elő. Mindenkinek elképesztően nagy az intelligenciája, embertelenül okos és pazar megfigyelő, s úgy megválogatják minden egyes szavukat, ahogy nagyon kevesen teszik a mi életünkből, szerencsére. Egyébiránt azt gondolom, ez egy, az amerikai sorozatok által kedvelt, domináns stílus mostanság. Úgy beszéltetni a figurákat, ahogy egyébként ember nem beszél, és mégis azt a gondolatot megteremteni a nézőben, hogy ez basszus, mennyire valóságos (ld. Trónok harca). Igazán esendő, emberi pillanata talán csak Kino Loynak volt eddig igazán, meg Luthen-nek. Talán Syril Karn az egyedüli, akit leginkább hétköznapi embernek neveznék, de ő ez a groteszk kisember, s erősen szocio-, de méginkább pszichopátiás jegyeket mutat. Az anyja és a sosem látott Uncle Harlo egy nagyon groteszk humort visz a sorozat ezen szálába. Van egy nagyfokú kafkai hatás az egész sorozatban, ami jót tesz neki. Itt említeném meg, hogy Kafkát az irodalom nem épp a realizmushoz, a naturalizmushoz sorolja, éppen ellenkezőleg. A diktatúra hatalmi gépezetének működését hitelesen mutatja be az Andor is (azt gondolom, ebben valóban hiteles), hogy milyen az, amikor nem rohamosztagosok erőszakkal, fegyverekkel teremtenek rendet, hanem amikor az ügyrendi működés zajlik: az ellehetetlenítés, a megfigyelés, a folyamatos bizonytalanságban tartás. Ebben pontos. De azt az állítást, hogy az Andor hétköznapi, az életünket ragadja meg, ezáltal jobb, mint az összes eddigi Star Wars (vagy akár csak Star Wars-sorozat), hibás következtetésnek gondolom. Miért fontos mindez? Úgy hiszem, a Batman-sorozat már átélt hasonlót. Az emberek a The Dark Knight-ra tévesen következtetve azt állították, hogy sokkal valósabb, valóságosabb, mint mondjuk Tim Burton szürreális Batmanje (holott az eredeti közelebb állt az adaptálandó műhöz, persze az is igaz, hogy a Batman képregény a történelme során stilisztikailag rendkívül csapongó volt). Szerintem ez csak egy felszínes valóságosság volt, amit tkp. stílusban leír az angol "gritty" jelző. A Trónok harca "valóságossága" ez. Holott lássuk be, ezek a filmek is ugyanúgy látványfilmek, közönségfilmek, szórakoztatóipari produktumok, amelyekben ugyanolyan lehetetlen helyzetben tángálják egymást szuperhősök. Azt elfogadom, hogy a borongós jellegük miatt a mai korszellemmel jobban korrelálnak. Mi a gondolatfolyam vége? A Joker című film, amit (a The Dark Knight-tal ellentétben) Hollywood egyik legfantáziátlanabb, csak a felületén felnőttes, valójában igen primitív termékének tartok, ami még sajnálatosan az európai filmszakmát is megtévesztette (velencei Arany Oroszlánt nyert). Nem akarok túl hosszan erről értekezni, de legyen elég annyi, hogy aki látta a Taxi Driver vagy a The King of Comedy című filmeket, az tudja, mire gondolok. És ami a legfontosabb, a Joker című film igenis csak a nevében Joker, bárhogy máshogy is nevezhetnék, ugyanis a Batman-mitológia jóformán egyetlen elemét sem használja fel, egy-két felületes, a narratívát semennyire sem megborító easter egget leszámítva. Nem akarnám, hogy erre a sorsra jusson a Star Wars. Ne tartsuk az Andort vélt emberközelisége okán többnek, mint a korábbi SW-produktumokat. Helyette azt javaslom, üdvözöljük az újító szándékot, és eredeti ízt, amit magán visel, s bízzunk benne, hogy nem ez lesz a követendő irány a jövő Star Wars-produktumainak nagy többsége számára. Ebben benne foglaltatik az is, hogy igenis helye van ilyen produktumnak is. DE ne legyen olyan, amelyik azt gondolja, hogy felállhat a startkőre úgy, hogy a mítoszt szántszándékkal megfosztja az összes létező jellegzetességétől (az Andor nem teszi ezt szerencsére), s ennek a meglepő, sokkoló, hatásvadász jellegét majd elégségesnek találja a nézők szórakoztatására. Nálam a Star Wars-sorozatok etalonja továbbra is a The Mandalorian (és animációs fronton a The Clone Wars), esetleg bővebben Mandoverse, és bízom benne, hogy az is marad. Az volt az a sorozat, ami mert kellő mértékben újítani, és mégis kellő mértékben folytatni a sagát, mindezt egy nagyon homogén, egységes stílusban tartva, ami talán az egész Disney-deal óta a legjobban idézi meg Lucas Star Warsát a helyszínek, az űrlények, a droidok, a design-ok, a jelmezek, s a pátosz, a (jó értelemben vett) giccs, a drámai pillanatok, a humor és a groteszk megfelelő vegyítése kapcsán.

Számomra nagyon zavaros, hogy ez a rész pontosan mikor játszódik (nyilván a rész végi jelenetet be tudom azonosítani). Ahsoka idősebbnek néz már ki, mint az első két és fél TCW évadban, és a későbbi ruháját is idézi a ruhája (bár nem teljesen azonos). Viszont Obi-Wan és Anakin úgy néz ki, mintha a TCW előtt járnának, hiszen Anakin haja rövidebb (vagy ugyanolyan in-universe, csak máshogy van megrajzolva), míg Kenobi egyértelműen az AotC-s haját viseli. Yoda is a későbbi look-jában jelenik meg, de azt el tudom fogadni, mert ott csak újradesignolták a kinézetét, de in-universe nem változott.

Nekem egyben megvolt a napi SW-túladagolás. Elképesztő élmény volt együtt a TotJ egyre kikopó varázslatával, sötétedésével ez a kiüresedett, embertelen, Blade Runnert idéző világ. Príma rész volt, számos visszatérővel, vàrttal és váratlannal egyaránt. Imádtam ezt a börtönt. A várhatók voltak: Yularen, Saw, Edrio és a váratlanok: Melshi, illetve Andy Serkis!!! Mindenekelőtt kizártnak tartom, hogy ennek a karakternek bármi köze legyen Snokehoz. Ezen felül viszont baromijó volt látni Serkist, és valami elképesztően jól játszott!!! Az egész sorozatban egyébként rendkívül élvezik a színészek, hogy üvöltő, szemét birodalmiakat kell játszaniuk, nagyon szórakoztató!!! Elméletileg ez egy három részes történetszál lesz, szóval még két epizód tuti lesz a börtönben, de nem bánom, mert rendkívül élvezem. Azért azt nem bántam volna, ha a rabok közt lett volna legalább egy nem emberi lény, de az is lehet, hogy a Birodalom őket nem is ilyen munkatáborba zárja, hanem még rosszabb helyekre…

Na, most nekem ez volt előbb, mint az Andor... Isszonyatosan jó, basszus. Filoni megint megcsinálta!!! Nekem ez a hamisítatlan SW-vibe! Hányszor támad még fel a TCW??? Sokszor fog. Bad Batch új évadok, talán lesz ebből is új. Nagyon jó lenne. És az Ahsoka-sorozat. Lehet, hogy csak részenként 1-2 nagy jelenetsor, de nagyon egyben van tartva, prímán sűrít, és nagyon feszült mindegyik epizód. Jutalomjáték az egész!

igen, a héten megkapjuk az elmúlt évek talán legnagyobb SW-kontentjét!!! Kb. 2 óra 15 perces, mozifilm mennyiségű SW-tartalom, az új Andor-rész plusz a teljes TotJ.

De érdekes ez a kép, első blikkre olyan hatást kelt, hogy akár a Rogue One-ból is lehetne (Jyn és Cassian Jedha City utcai harc előtt).

Saw Gerrera a tippem. In-universe értem, amit mondasz, amúgy meg ha mint filmet nézed, kissé más a helyzet... Kétlem, hogy csak úgy behoznának egy ilyen droidot, hogy aztán mondjuk még 10 részig egy szó se essen K-2-ról... Amúgy meg az, hogy Alan Tudyk nem volt bejelentve az első évadra, szerintem igazán nem jelent semmit, hiszen hány olyan Lucasfilm-produktum volt, ahol előzetesen nem volt bejelentve egy-egy ikonikus színész szerepeltetése. Én arra számítok, hogy legkésőbb az évadzáró végére behozzák K-2-t.

Na, végre megjelent Yularen... Epic volt, így kell kezdeni egy részt! Még hogy nem lesznek cameók. Jó, hogy Cassian visszatért a Ferrix-re. A rész végével kapcsolatban pedig kétlem, hogy behoznának KX-series droidokat, ha nem magának K-2-nak lenne az előkészítése ez. Szerintem a 8-9. részben behozzák majd K-2-t. Tippre a következő két részben szökik meg Andor, akkor programozza át K-2-t (lehet, hogy retcon-olják a Cassian and K-2SO képregényt, sajnos ). Imádom ezt a strand-bolygót. Szerintem a sorozat utolsó történetszála lesz a Saw Gerrera-sztori, és akkor érkezik meg Cassian is a lázadásba, és ér össze a szála Mon Mothmáéval. Meglepően sokat emlegették Palpatine-t: Mothma, Yularen, még az is, aki elítéli Cassian-t, bár ő csak úgy szófordulatként használta. Mothma jelenete a "földijével" hidegrázós volt. Szerintem Amedda és Palpie hamarosan beugranak... A flashback-részeket még vissza kéne néznem, nem volt elsőre teljesen világos a helyzet Clemmel meg a fiatal Cassian-nel.

Össz-vissz. másfél órás kontent, szerintem rendben leszünk!

Újranéztem a trailereket, ugye nem volt még Saw, a senate chamber is lesz még valószínűleg (csomó más snitt is volt ebből, csak nem ennyi volt a senate), és van egy snitt Mon Mothma férjéről is egy tömegben, szerintem lesz még egy ilyen szenátori vacsora (talán éppen Sly Moore-ékkal?).

Ez vmi tényleg hihetetlen Star Wars volt. Star Wars volt, látványos volt, ott volt az igazi feeling. Amikor a TIE-vadászok bekapcsolódtak. Az elmúlt évek egy sokszor látott, triviális eleme. Mégis itt hidegrázósan tudták tálalni. Az Eye zseniális koncepció volt. Áh, még érlelni kell, annyira jó. Na ERRE azt mondom, hogy ez már tényleg lassan Zsivány-szint. Ismét a dolog eszkalálódni fog, és megint szintet lép. Nem nagyon van olyan elem, amit ne láttunk volna a trailerben és az első hat epizódban (mínusz Saw). Én pedig alig várom, hogy mi jöhet még!!! Sajnos Karisnak ez volt a k...ott világ vége. Jayhold Beehaz az egyik legutálatosabb, egyszerre imádnivaló birodalmi, akit valaha láttam.

Az első három rész egyben volt egy nagy történet, az első résznél fenntartotta a figyelmet a sok új szereplő, az újdonság ereje, a második (ami a legjobban emlékeztetett erre az ötödikre) esetében tovább tudta nézni az ember, mert egyszerre jöttek ki, a harmadik katartikus volt. A negyedik megint egy kissé új világba, új szereplők sorába vezetett bele, ráadásul sok kapcsolódás is volt a tágabb Star Wars-világra, így megint nagyon hatásos volt önmagában. Most itt az ötödik rész, amiről ez már nem mondható el (mármint hogy annyira bedob megint egy csomó újdonságba), de nem is lehet folytatni a payoffokat adó trilógiazáró rész felé úgy, mint két hete. Így most először érezheti az ember azt, hogy mi az Andor egyedüli nagy hátránya: a lassúság kiváló, de a kontent továbbra is 40 perc, így egy kicsi hiányosságot hagy maga után. Lehet, hogy a Kenobi egynémely pillanatához hasonlóan jobb lenne ezt binge-watcholni. De ez csak a fogyasztási szokások problematikája. A jó hírem, hogy a következő ilyen építkező, köztes epizóddal egy időben, ami a 8. rész lesz és október 26-án érkezik, majd kijön a Tales of the Jedi is! A rész maga nagyon érdekes volt! Most már Andor szála végre elkezdett igazán érdekelni. Szerintem a szenátust csak az utolsó részre fogjuk látni, az az érzésem.

Uhh ez elég király, klasszik Drew Struzan-fíling.

Igazából nálam is. Nagyon vártam ezt a politikai szálat, és most már a Birodalom is a tiszteletét teszi.

De gondolom nem nyilvános alapítás volt. Hogy jutott el az infó mégis egy olyan womp rathez, mint Cassian?