Hatalmasat csalódtam ebben a filmben, őszintén megvallom. Méghozzá pozitívan! Olyan elégedett fejjel jöttem ki a moziból, amit sajnos a TFA nem tudott anno kiváltani belőlem (pedig az is nagyon tetszett a maga módján). Volt nagyon kevés dolog, ami nem nyerte el a tetszésemet, de ezek a remek összképet tekintve számomra teljesen hangsúlytalanok voltak.
Akkor sorjában, a néhány apró negatívummal kezdem:
- A főcím nekem se tetszett. Azt hittem, azért a Star Wars fontot megtartják attól még, hogy nincs főtéma és beúszó szöveg.
- Párbeszédek lehettek volna kicsit jobbak is. Igaz, én szinkronosan néztem, és meg fogom majd feliratosan is nézni, hátha az eredeti szövegek jobbak, és csak a fordítások a furák.
- Viszont magával a szinkronnal is gondjaim voltak, pedig én alapvetően nem az vagyok, aki könyökből utája a szinkront. sőt! De néhol erőtlennek, lagymatagnak éreztem a hangokat. Ez se tudta elrontani nálam azt az élmény, amit a film adott, szerencsére.
- Chirrut Imwe. Annak ellenére, hogy a párbajjelenetei különösen jóra sikeredtek, ő lett számomra a második olyan Star Wars-karakter, akit valahol irtó idegesítőnek tartok. (Az első nem Jar-Jar, hanem C-3PO ) Az jó, hogy vannak olyan Erő-hívők, akik nem Erőérzékenyek, kitűnő ötlet. Az már nem az, hogy egy meglehetősen feszült helyzet közepette hangosan, mormolva imádkozik, mert valahol elvesz a jelenet komolyságából. Bőven elég lett volna, ha egyszer elrecitálja, aztán a film további részében csendben, néma áhítattal folytatja az imádkozást.
- Tarkin. Örültem, hogy ennyit szerepelt, de szerintem a CGI rosszul sikerült, ami az arcmimikáit illeti.
- Ben Mendelsohn. Őszintén, a képeket, TV spotokat és trailereket nézve sokkal jobb színészi játékra számítottam, de csalódtam, nekem olyan semmilyen volt, olyan hiteltelen, mintha nem élte volna bele magát eléggé a szerepbe. Azt hittem, lesz közel olyan félelmetes, mint Domhnall Gleeson Hux-a. Ehhez a rossz szinkron hozzátett, kíváncsi lennék az eredeti hangra, lehet, akkor változni fog a véleményem.
És azok a dolgok, melyek borzasztóan megfogtak:
- Remek látványvilág, a csatajelenetek különösen jóra sikeredtek, egy percig se unatkoztam rajtuk. 3D-ben néztem a filmet, és mondhatjuk úgy is, hogy a látvány lesütötte a hajamat. A Leia CGI eszméletlen jóra sikeredett, nagyon élethű lett.
- Maga a tény, hogy tudtam, hogy fog véget érni a film, mégis minden egyes percét végigizgultam. Arra nem számítottam, hogy kivétel nélkül mindenki meg fog halni, de ezért le a kalappal a Disney előtt, hogy meglépték! Jyn Erso és Cassian Andor végső jelenete pedig talán az egyik legnagyobb érzelmi töltetű jelenet, amit Star Wars-ban láttam, meg is könnyeztem rendesen. Fura módon K-2SO "halála" is hasonló reakciót váltott ki, remekül megoldották azt a jelenetet is.
- Új bolygók, méghozzá sok. Ha ilyet látok Star Wars-ban, az számomra maga a mennyország. Főleg, hogy ezekről a bolygókról tényleg elhittem, hogy a Star Wars univerzum részei, és nem a szomszéd városban/erdőben/pusztában vették fel. Csillagos ötös! Jedha jó példa arra, hogy lehet mégegy sziklás-sivatagos bolygót behozni úgy, hogy az még véletlenül se legyen Tatooine-klón.
- Saw Gerrera. Őszintén szólva már nem nagyon emlékszem rá a TCW-ból (tehát: érik mégegy újranézés ) , de a Rogue One-ban remek a karaktere. Sajnálom, hogy ilyen kevés időt adtak neki. Mindenesetre jó látni egy morálisan úgymond semleges személyt, aki ugyanúgy fellép az elnyomó rendszer ellen, de ehhez bármit bevet. A történések és a tettek mondjuk az egész lázadásról kialakult képet árnyalták, de azért nah... Gerreránál durván ledöbbentem, milyen módszerhez folyamodott Bodhi Rook-nál.
- Örültem az ismerős fajoknak, még Twi'lek-et is lehetett látni, mégha csak hologramon is.
- Van egy új kedvenc droidom! Nem hittem volna, hogy a KOTOR-os HK-47 után fogok droidot így kedvelni, de K-2SO az intellektuális humorával belopta magát a szívembe.
- Jyn Erso előtörténete úgy, ahogy van, az egész.
- Nekem nem volt bajom a zenével egyáltalán. Sokat hozzáadott a hangulathoz, minden jelenethez remekül passzoltak a muzsikák.Tarkin és Krennic első jeleneténél pedig egyszerűen lenyűgöző volt a téma!
- Meg lett magyarázva a szellőzőnyílás, de méghozzá hogy! Így visszatekintve tök evidens, hogy szabotázs volt, mi mégsem tudtuk ezidáig normálisan elképzelni.
- És végül, de nem utolsó sorban: Vader nagyúr. A leghíresebb Sith sohasem volt a kedvenc karaktereim között , igazából még annyira félelmetesnek és erősnek sem tartottam, mikor először láttam az EP IV-et. A Rogue One-ban viszont brutál volt minden egyes jelenete, és se a bactatankban való fürdést, se pedig az azt a hihetetlen erődemonstrációt, amit a végén lezavart, nem fogom elfelejteni.
Összességében pofátlanul jó lett a Rogue One, és örök hálám a készítőknek, hogy ilyen pozitív csalódást tudtak nekem okozni! 9,5/10
