Wilde

Nem akarom azt írni, hogy a legjobb epizód, mert lehet még ennél is kiemelkedőbbek várnak ránk a folytatásban. Nekem eddig is nagyon tetszett az Ahsoka, de itt úgy érzem szintet lépett a széria. A bátorság, bevállalósság, merészség és a hamisítatlan SW hangulat összeházasítása volt ez az epizód, a lehetőségek, amelyeket megnyitnak pedig elképesztőek. Mindemellett érzelmi szempontból is egy nagyon megható fináléja volt a résznek, aki teheti minél hamarabb nézzen rá.

Én csak Chuck Norrist, Jack Bauert, meg egy kávét kérek... amit addig megiszok, amíg ők elintézik az összes szereplőt a képekről.

Nekem az első két rész valahogy jobban tetszett, de ez sem volt rossz, a rövidsége ellenére sem. Ami már rögtön az elején feltűnt az Ahsoka és Sabine kapcsolata, amit jól vezettek át ezen az epizódon az első közös gyakorlástól odáig, hogy Ahsoka valamennyire Sabinera bízza magát és mintha kicsit felengedne a kettejük közötti kimondatlan feszültség. Nagyon kíváncsi leszek arra, hogy mi is történt ezen a mester-tanítvány viszonyon közöttük a korábbiakban és tényleg baromi jó lenne, ha megvalósulna egy Tales of the Jedi sztori keretében, ahogy Bence jósolta. Amúgy, az is hozzátartozik ehhez a dinamikához, hogy Ahsoka jelentősen megváltozott a korábbi önmagához képest. Ez persze érthető, hiszen rengeteg mindenen ment keresztül, de számomra nagyon szembetűnő látni, hogy az a vidám, energikus optimizmus mintha átadta volna a helyét, egy ilyen sztoikus, nyugodt, kimérten érett bölcsnek. Amikor tanítgatta Sabinet a harcra ott nekem is eszembe jutott a Kanannal való hasonló jelenet és ott is mennyire impulzív volt Sabine, akit akkor a családjával és a Mandaloreral való érzelmei befolyásoltak, most meg úgy érzem, hogy nagyon meg akar felelni Ahsokának. Utóbbi pedig igzán egy olyan távolságtartó öreg mester benyomását keltett, ahogy szenvtelenül reagálta le Sabine kapkodó mozdulatait. Ezen a ponton meg kell még említenem Huyangot is, aki ugyan nem új szereplő, de úgy érzem, hogy most bomlik ki előttünk igazán. Eddig nekem ő a kedvenc karakterem talán a sorozatból. Az egész széria hangulatán érződik egy furcsa kettősség, de akár hármasságot is mondhatnék (ha van ilyen szó egyáltalán). Egyrészt ízig vérig támaszkodik a Rebelsre, de egyben pedzegeti a visszásságait, nehézségeit ennek a poszt-birodalmi helyzetnek, amiben a sorozat játszódik, de közben önmagában a címszereplő miatt van egy ilyen régies, köztársasági-klón háborús vibeja is számomra az egésznek, ettől az összhatás pedig egy ilyen hídszerű érzést kelt a különböző SW korszakok között, ami nagyon jól áll a sorozatnak. Nem csak Ahsoka karaktere járul hozzá ehhez, a hajója, a különböző erőhasználók, az éjnővérek felemlegetése és akivel elkezdtem, maga Huyang. Ő valahogy egyszemélyben megtestesít valamit egy rég letűnt korszakból. Amikor mindig a jedi irányelveket veszi elő és arra hivatkozik, akkor olyan érzésem van, mintha abból a már a múlt ködébe vesző korszakból valami kis szikra visszatérne a jelenbe és megidézné azt az időszakot, amikor még Huyang a jedik alkalmazásban állt és kis jedi ifjoncoknak segített a fénykardjukkal. Jó látni ezt és egy speciális hangulatot kölcsönöz a közös jeleneteiknek Ahsokával és Sabinenal, ahol utóbbi már egy teljesen másik kor gyermeke. Az Erő kérdése egyelőre annyira nem zavar vele kapcsolatban, ha nem akarnak valami nagyon nagy spílert faragni belőle, hanem csak lazan képes kapcsolódni az Erőhöz, ami lehet már régebben is ott volt benne, csak nem fókuszált rá igazán, akkor számomra ez elfogadható. Azt a kijelentését Ahsokának, hogy jó jedi lehetett volna belőle lehet úgy is értelmezni, hogy megvannak benne azok az erények, amelyek a jediket jellemzik, de nem az Erő-érzékenységre kihegyezve gondolta ezt. Eleinte amúgy idegenkedtem én is ettől a koncepciótól, hogy Sabine jedi lehet, de ebben a formában, ha úgy valósulna meg, hogy egy mester-tanítvány dinamikát valósítanak meg közöttük az még valahol tetszene is. A politikai szálnál számomra az volt a legmeglepőbb, mikor utólag olvastam, hogy az az akadékoskodó szenátor valójában Kaz apja volt a Resistanceből. Az egész beszélgetés engem egy kicsit emlékeztetett arra a Rebelsből, amikor a 4. évadban Hera próbál csapatokat kérni a Lázadóktól a Lothal felszabadítására tervezett akcióra és Mon Mothmával egyezkedik, de nem igazán jár sikerrel. Az Új Köztársaság politikai játszmáit nem igazán ismerem, de feltűnő volt, hogy Mon Mothmának nincs igazán olyan tekintélye, amit adott esetben egy vezetői pozícióhoz társítani szoktunk. A többi szenátornál pedig a tagadás, a naivitás jeleit véltem felfedezni, mintha nem is akarnák elhinni, hogy ez egy komoly fenyegetés lenne, amiről Hera beszél. Ebben szerepet játszhat egyfajta vágyvezérelt gondolkodás is, hogy a galaxist a sok háború és széthúzás után egy olyan helynek szeretnék látni, ahol néhány apró cseprő incidens ugyan van (ők így kezelik ezt a jelenlegi problémát is), de alapvetően rendben mennek a dolgok, ami persze az ő irányításuknak is a gyümölcse. Hera sem kezelte a legjobban ezt az ellnállást, de azt el kell mondani, hogy ő nem politikus, pedig, ha arra irányította volna a figyelmüket, hogy van itt egy incidens, ami lehet, hogy nem komoly dolog, de egy kisebb csapat ránézhetne, akkor lehet jobban célt tudott volna érni, mint így, hogy egyből Thrawnra, meg Ezrára terelődött a figyelem, ami félelmet kelthetett a szenátorokban, hogy az általuk jónak és működőképesnek gondolt ÚK-ban komolyabb gondok is adódhatnak. Jacen feltűnése tényleg örvendetes volt, nekem egyből beugrottak a Kanan és Hera közötti jelenetek a Rebelsből, ahol eleinte nem volt annyira szembetűnő, hogy milyen viszonyban is vannak, de szépen fokozatosan egyértelművé tették kettejük kapcsolatát. Idevonatkozóan talán az volt a kedvencem, amikor találkoztak Cham Syndullával és Kanan eleinte teljesen be volt sózva, hogy jó benyomást keltsen az "apósánál", ami kifejezetten megmosolyogtató jelenetekhez vezetett. Jacen kinézete a Rebels végén elég furára sikerült, nehezen tudtam elképzelni, hogy fogják ezt majd átültetni az élőszereplős vonalra, de egész jó lett a körülményekhez képest szerintem. Jó, hogy megmaradt a zöld haj, meg a vállap is sokat adott hozzá az összhatáshoz. Valamint tetszett, ahogy utaltak Sabine nénire és olyan érzésem volt, hogy azt a gondolatot, hogy a Rebels legénysége igazából egy nagy család, ami annak a sorozatnak az egyik központi eleme volt, így megőrizték itt az Ahsokában is. Végezetül még néhány gondolat az űrcsatáról, szerintem nagyon rendben volt ez az összecsapás és én picit meglepődtem, hogy így nyiltan konfrontációba kerültek már itt a 3. részben Elsbethékkel. Azt hittem még nem találnak itt rájuk, vagy valami, de ez előrevetíti számomra, hogy Thrawn hamarabb talán hamarabb tűnhet fel és nem csak mondjuk az utolsó epizódban teszi tiszteletét, mintegy előrevetítve a második évadot. A legjobb talán az volt az egész űrcsatában, amikor Ahsoka megkérdezte Sabinetól, hogy miben segítsen neki és tényleg itt éreztem azt, hogy úgy igazán összekovácsolódtak ebben az ütközetben. Ahsoka űrruhás kalandjáról másokhoz hasonlóan nekem is a TCW ugrott be, ahol volt, hogy Anakinnal így szálltak át az űrben egyik hajóról a másikra. Ez az űrruha meg nagyon jópofa volt a lekkuit is becsomagoló részekkel. Persze láthattuk már régebben is űrruhában Ahsokát, de így nem animációs formában ez olyan meghökkentő volt, az villant be, mint mikor most a Star Trekben láthattunk egy űrruhás gornt is, ami szintén nagyon jópofa volt. A kicsoda Marrok dologhoz annyit tennék hozzá, hogy én nem örülnék neki, ha Ezra lenne, mert felmerülne bennem, hogy ő hogyan jött vissza úgy, hogy Thrawn nem tudott, meg miért dolgozna Baylanékkel. Azt kicsit elrugaszkodottnak gondolnám, hogy beépült közéjük és belülről bomlasztaná a terveiket, de azt továbbra is el tudnám képzelni, hogy valami olyan karakter, akinek így-úgy de jelentősége van, szóval nem pusztán egy arctalan noname senki, akit a következő részben egyszerűen levágnak és nem tudunk meg róla semmit. Az, hogy ő az egyetlen itt a gonoszok közül, akinek takarják az arcát, ráadásul a hangja is el van torzítva nekem nagyon afelé mutat, hogy ő nem pusztán egy senki, de aztán lehet ez a csel és csak beetetés az egész, jövőhéten lehet többet tudunk erről is majd. Kíváncsi vagyok a folytatásra, itt akkor fognak igazán beindulni a dolgok, hogy megtudjuk mi történt Thrawnékkal ott a másik galaxisban. Akkor fog kiderülni mi az az elképesztő hatalom, amit Baylanék el akarnak érni, mit vár tőle Elsbeth, hogyan kerültek ők kapcsolatba és mégis mi lett Ezrával és milyen szerepet fognak ők mind játszani a nagy egészben a jövőt illetően, hiszen a sequel trilógi idejére már nincsenek ott az események közepében. Az, hogy itt voltak a purrgilek mindenképpen érdekes lehetőséget jelent, mondjuk mi van akkor, ha velük tudnának eljutni a másik galaxisba Ahsokáék, mert a hiperűrgyűrűt Elsbethék elviszik, vagy megsérül. Ezra tudott igazán kapcsolódni ezekhez a lényekhez, de lehet másoknak is menne, de mindenképpen izgalmas helyzet, amit teremtettek.

Ha 15 évvel ezelőtt, amikor szintén ha jól emlékszem így augusztusban volt a TCW mozis premierje, azt mondja valaki, hogy erről az Ahsoka nevű karakterről készül egy élőszereplős sorozat... fogalmazzunk úgy, hogy nem lelkesedtem volna. Azóta a kedvenc karakteremmé vált (ha nem lenne ez a sorozat, nálam akkor is ő nyerné a Madness-t) és közben jött egy Rebels is, aminek már szintén vagy 5 éve vége és most ott tartunk, hogy az animációs fronton megismert karakterek átköltöznek élőszereplősként a képernyőre. Talán elcsépelt már, sokszor elhangzott az elmúlt években itt a fórumon, hogy milyen kivételes kor ez amiben SW rajongók lehetünk ilyen tartalmakkal. Számomra ez a sorozat hozta el azt, amiben ott van a SW esszenciája és egyben megvan az az érzése is, hogy én ezeket a szereplőket, ezt a világot már ismerem és szeretem is, mégis ahogy az eddigi két részben láttuk rengeteg titkot, új lehetőséget rejt magában. Eddig az Andor tetszett a legjobban, ami a megvalósítást, írást, rendezést tekintve egyértelműen a kedvencem volt. Az Ahsoka viszont hozza azt a hamisítatlan Filoni féle SW hangulatot, ami miatt emelem kalapomat Dave előtt. Várom én is a holnapot, még ha csak estefelé tudom is majd megnézni.

Szerintem nem tudják pontosan merre van Thrawn. A purrgilekről tudtak és ezen a vonalon jutottak el most az új galaxisig, ahol megközelítőleg tudják most megmondani, hogy hová vihették Ezráékat a purrgilek. Ez lehet nem igazán pontos helymeghatározás, de eddig lövésük sem volt róla, hogy hol lehetnek most már mindenképpen közelebb vannak. A szentély, vagy rejtekhely, ahol Ahsoka rátalált a gömbre egy ősinek tűnő, lezárt struktúra volt, ahova nem lehetett csak úgy bemenni, nekem nagyon fura lett volna, ha a térképet Thrawn eltűnése után készítik és dugják el erre a helyre. Az amúgy számomra egy igen izgalmas kérdés, hogy Elzbeth honnan ismeri Thrawnt, egyáltalán milyen nexusban vannak ők ketten? Ha jól emlékszem vissza a Thrawn könyvekre, még említés szintjén sincs szó erről a karakterről, akkor mikor kerültek kapcsolatba... adja magát, hogy csak Thrawn eltűnése után (persze mind a chissek, mind a Birodalom kötelékében tölt időben lehetnek vakfoltjaink Thrawn karakterével kapcsolatban, amire azt lehet mondani, hogy nem írta meg Zahn). Ebből arra következtetnék, hogy a másik galaxisban történt valami. Nem gondolom, hogy egy teljesen kietlen, nulla hely lenne az ahová átugrottak, még ha értem és adom is azokat a félelmeket, hogy most egy teljesen új galaxist behozni a történetbe, csoli szavaival mindent kettővel megszorozni szükségtelennek tűnne elsőre. Ráadásul kérdéses, hogy a narratíva szempontjából nem e egyszerűen csak egy olyan szerepet szántak ennek a másik galaxisnak, hogy kivegyék Thrawnt a képből és minden fontos elem, a főadmirálissal és a Baylanék által áhított hatalommal kapcsolatban is mind a már általunk is ismert galaxishoz kötődik... Viszont az a kb. 10 év, amíg ott dekkoltak Ezráék tényleg nagy idő ahhoz, hogy semmi ne történjen, szerintem biztos lesz ott valami kavarás, valamit felfedeznek, ami módosítja az eredeti elképzeléseiket, lehet sokban változnak ezek a figurák és arra tippelnék, hogy itt lépett kapcsolatba Thrawn Elzbeth-el még azt sem zárnám most ki, hogy valahogy Ezra segítségével tette ezt. Akár új fenyegetéssel néznek szembe ott a másik helyen, akár a semmiben kell túléljenek mindenképpen egymásra voltak utalva. Ez persze mind csak feltételezés, holnap lehet már többet tudunk. Amúgy abba gondoltam még bele, hogy ami a Rebels végén számomra leginkább csak egy csattanós finálénak tűnt, hogy Ezra egyfajta tartaléktervként odahívta a purrgileket, hogy segítsenek megmenteni a helyzetet, végül ennyire kinőtte magát és most már olyanokról beszélünk, hogy ősi civilizációk, meg új galaxisok. Bomarrhoz hasonlóan én sem zárkóznék el ettől így jelenleg, de azért remélem, nem borulnak el nagyon az esetleges új fenyegetésekkel, hanem amellett, hogy érdekessé és adott esetben élettel telivé teszik a másik galaxist, azért megmarad a fókusz a miáltalunk is ismert közegen. A purrgileknek viszont szerintem biztos lesz szerepe ebben az új érában, ugye a Mandoverzum része ez a sorozat is, ezek az alkotások pedig ha jól tudom majd egy filmben összekapcsolódnak. Idén a Mandalorian első epizódjában feltűnt egy purrgil, lehet nem véletlenül...

Hát nem örülök a hírnek, de mintha már korábban pletykáltak volna ilyesmit. Szerettem volna újraolvasni a film előtt közvetlenül az első könyvet, de így ezt is jövő évre halasztom. Némi pozitívum, de egyelőre csak feltételezés szintjén, hogy akár készülhet egy harmadik film is. Villeneuve szeretné kibővíteni az adaptációit a második könyvvel, A Dűne messiásával (a harmadik könyv nincs tervbe véve), aminek nagyon örülnék.

Ez érdekes felvetés, egyfelől tetszene a dolog, viszont mégis inkább elzárkóznék ettől az ötlettől. Az mondjuk jó lenne, hogy valamilyen szinten magyarázatot adnának rá, hogy miért várják annyira epekedve Thrawnt nem csak Morgan Elsbeth, hanem Baylanék is, akik egyelőre úgy tűnik, mintha kicsit kényszerből lennének szövetkezve. Talán nem is a kényszer a legjobb kifejezés erre, de nem feltétlenül azonosak a céljaik, illetve mintha mindkét oldalról inkább felhasználnák egymást a saját céljaik elérésére. Az viszont közös bennük, hogy számomra elsőre túlzónak tűnő jelentőséget tulajdonítanak Thrawnnak. Oké a Birodalom romokban és a chiss tényleg hatalmas koponya, képes a vesztes helyzeteket is megfordítani, de azért nem mindenható és olyan hatalmat várni tőle, amit el se tudunk képzelni az fölöttébb érdekes. A másik része az elméletnek viszont azért nem tetszene, mert nekem ez a világok közti világ is egy kicsit már talán sok. Arra még oké volt, hogy Ahsokát így ki lehetett venni a képből és egy olyan feloldást tudtak ezzel adni a Malachoros párbajukra, amiből nem következett sem az, hogy Vader legyőzte Ahsokát, sem az, hogy direkt életben hagyta és ugyanez fordítva, hanem nem kellett erre a kérdésre választ adni. Ahsoka aztán eltűnt, később pedig visszatért, közben visszahozták a köztudatba a Mortis-szálat, de ennyi. Már a Mortis kapcsán is felmerült bennem az, hogy mennyire illeszthető ez be az általunk ismert SW világ keretei közé. Nekem anno a TCW-s történetszál nagyon tetszett, a mai napig a legkülönlegesebbnek tartom, de csak óvatosan hozzanak be ilyen elemeket. Erre a wbw-re már Sidious is rá akarta tenni a kezét, amihez képest a Halálcsillag adta hatalom is eltörpül. Ha tényleg ezt akarja Baylan az megmagyarázza, hogy miért kell nekik ennyire Thrawn tartózkodási helye és hogy valójában nem is a főadmirálist akarják, de a wbw olyan távlatokat nyithat meg, ami nem biztos, hogy jót tenne a sztorinak. Szerintem az lehet, amit Yoda meg Bomarr ír, hogy a purrgileknek valamiféle útvonala az, ami a gömbben volt. Elképzelhető, hogy ennek az ősi civilizációnak, akik a térképet készítették a kultúrájában a purrgilek kitüntett szerepet kapnak, tisztelik őket, vagy kihasználják, de mindenesetre olyan jelentőségük volt, hogy csináltak róluk egy térképet. Ezt Morgan Elsbeth valamikor megtudta, de lehet, hogy még nem tudott, vagy addig nem akart elmenni az információért, amíg a hipehajtóműves projektje nem volt készen, csak Ahsoka keresztülhúzta a számításait és így cselekednie kellett, máshogy ütemezeni az akciót. Ezért nem ment el korábban a térképért, de szerintem biztos nem ő készítette, de lehet, hogy az Éjnővéreken keresztül (volt valami feljegyzésük róla, amit ő megtalált) szerzett tudmást a térképről. Ami ennél izgalmasabb, az Thrawn visszatérése, mert olyan mintha ezt többen megérezték volna, Ahsoka is sejti, Morgan lehet, hogy csak vágyakozik utána, de valami ott a másik galaxisban biztos történt. Thrawn, aki két ecsetvonásból komplett hadmozdulatokat következtet ki, biztosan felfedezett ott valamit és nem tétlenkedett az eltelt időben és ennek a hullámai valahogy eljuthattak Ahsokához, de arra számítanék, hogy tartogat meglepetéseket ez a másik galaxis, csak annak nem örülnk, ha valami nagyon elrugaszkodott over the top dolog lenne. Ha Thrawn az Ismeretlen Régiókba került volna akkor a grysk konfliktust kellett volna megoldani, de a gryskekről ha jól emlékszem a Rebelsben, vagy bármelyik másik sorozatban soha nem tettek említést. Ez a fenyegetés arra kellett, hogy Thrawnt behozza a képbe és a mi általunk is ismert galaxisba, de úgy érzem ezt meg fogják hagyni Zahn terepének és esetleg majd egy újabb könyv trilógiában tesznek pontot a gryskek végére. Ezzel a másik galaxissal szerintem az volt a cél, hogy Thrawn ne tudjon visszatérni (az Ismeretlen Régiókból legfeljebb nem akart volna visszajönni, ha a kötelesség a chissek iránti lojalitásában nyilvánul meg), mert egy ilyen speciális "purrgil-ugrással" tudnak csak oda elmenni és Elsbeth szerkezete kell majd a visszatéréshez, ez meg könnyen elképzelhető, hogy Thrawnnak nem állt ott rendelkezésére és nem is tudott építeni a másik galaxisban, így ha akart volna se tudott volna visszajönni.

Kellett ez az epizód az első után, mert úgy érzem itt nagyobbat haladt a történet és ha csak egy részt kaptunk volna, nem örültem volna, hogy úgy ér véget, hogy Sabinet leszúrják. Ez a rész viszont mindent megmutatott, ami miatt érdemes volt várni ezt a sorozatot. A misztikumot, remek karakter pillanatokat, kitekintést a galaxis eseményeibe és mindezt kifejezetten ügyesen elegyítették. Nekem a legfontosabb kérdés a sorozat kapcsán most a sztorival van, hogy mire akarják felépíteni ezt az évadot. Nem tudom, hogy Thrawn mikor fog színre lépni, egészen az évad végéig húzzák és itt csak a rátalálás, meg az odavezető út lesz kibontva, vagy hamarabb becsatlakozik. Az itt kiderült felfedezés, miszerint egy teljesen másik galaxisban van nagyon érdekes távlatokat nyit ki a jövőre nézve... Az egyik ilyen kérdés, ami felmerült bennem, az Thrawn karakteréhez, motivációihoz kapcsolódik. Azt a Thrawn könyvekből lehet tudni, hogy az ő legfőbb motivációja a gryskekkel való leszámolás, a grysk fenyegetés neutralizálása lenne. Ezért jött az ismert régiókba, ezért csatlakozott a Birodalomhoz és később is végig ez az érv volt motivációként a Birodalom kötelékében végrehajtott cselekedetei mögött. Most, ha kikerül a képből, ráadásul egy másik galaxisban találjuk, ahol jó pár évet kénytelen volt eltölteni, ez hogyan hathat rá majd. Ez persze felmerül Ezra esetében is, ő mennyire változik meg, hogy alakul azon a másik helyen, egyáltalán hova kerültek, ott mit csináltak stb. Az előzetes feltevések alapján szinte biztos, hogy Thrawn "gonoszok" oldalán lesz, akit Ahsokáéknak majd le kell győznie, de kíváncsi leszek a gysk fenyegetés hogyan kereteződik át Thrawnban az új tapasztalatok által. Annak viszont semmiképpen sem örülnék, ha még a gryskeknél is nagyobb fenyegetéssel találkoznának a másik galaxisban és attól kellene majd megmenteni mindenkit. A másik dolog ezzel az új galaxissal ami eszembe jutott, hogy egyrészt érthető, mert így nem csak Thrawnt, vagy Ezrát lehetne kivenni a képből, de akár magát Ahsokát is, ha később átmenne ő is oda és ott tevékenykedne, a ST idején pedig nem lenne ott, hogy segítsen Rey-nek. Ami egyelőre kulcsszerepet játszott ebben a másik galaxisban az ez a gömb és a benne lévő térkép. (Cupsy-hoz hasonlóan nekem is eszembe jutottak az "Éden Almái" az Assassin's Creed játékokból, persze csak így a kűlső megjelenést tekintve.) Itt nekem Darth Sky elmélete tetszik, mert az fura lenne, ha adott egy ősi templom ahol el van rejtve egy ilyen ereklye, amiből ki tudják találni Thrawn tartózkodási helyét. Thrawnékról tudomásom szerint csak annyi infója van mindenkinek, hogy a purrgilek elugrottak velük valahová. Szerintem a purrgilekhez mindenképpen köze kell, hogy legyen ennek az ősi népnek, hiszen honnan tudták volna, hogy ezzel a másik civilizációval kapcsolatosan tudnak megtudni információt arról, hogy csak úgy random módon hova vihették a purrgilek a Chimaerát. Az első részben mikor Ahsoka megtalálta a gömböt, azoknak az alakoknak, akik oda voltak a falakba vésve az alakja valahogy engem az éjnővérekre emlékeztet, lehet, hogy ők valamilyen leszármazottai a másik galaxisból érkezőknek. Az Erőhasználatuk különlegesebb módja, tekintve, hogy ők nem úgy használják az Erőt, mint a jedik, vagy a Sithek, akár kapcsolatban állhat azzal, hogy a másik galaxisból milyen tudást, praktikákat hoztak magukkal. Heráról nem sokat írtam az előző résznél, itt sokkal hangsúlyosabb szereplőnek éreztem. Kicsit még szokni kell a kinézetét, de kezdek kibékülni vele. Maga a karakter nagyon jó párost alkotott Ahsokával és a Corellián játszódó jelenetek a kedvenceim voltak. Tetszett, ahogy bemutatták a Birodalom "továbbélését" az ott dolgozókon keresztül és ahogy intézték Ahsokáék a dolgokat az is remek volt. A fénykardpárbaj sokkal jobban bejött, mint amit az előző rész végén láthattunk, egyedül a végén azt hiányoltam, hogy mennyire badass lett volna, hogy mikor Ahsoka elhajol a kardját az Erővel visszavevő Marrok kardja elől, akkor egy laza mozdulattal kettévághatta volna a markolatot. Nekem ez úgy adta volna magát. Ezek a "sötét jedik" amúgy az egyik színfoltja eddig a sorozatnak. Baylan mellett a másik kettő eddig nem mozgatott annyira meg, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy hol helyezkednek el ők az Erőben. Baylan a hatlmat emlegetí mint célt, ami nem a jedi út és az sem igazán a világos oldalra vall, hogy képesek bárkin átgázolni a céljaik érdekében, de egyáltalán nem tűnnek klasszikus sitheknek sem, nehéz bekategorizálni őket, de pont ettől érdekesek. Ez a Marrok elsőre nekem egy kiugrott inkvizítornak tűnik, lehet, hogy Baylan, aki egykor jedi lehetett, miután túlélte a 66-os parancsot újraértelmezte a Rend alapvető dogmáit és talált maga mellé követőket is és úgy érzi, hogy jobban tudná terelgetni a galaxist, mint egykor a jedik, vagy aztán az Uralkodó és ezért szeretne hatalmat... Az mondjuk egy érdekes kérdés, hogy úgy várják Thrawnt, mint a messiást és tény, hogy a chiss nagy stratéga, de nekem kicsit túlzónak tűnik, hogyha majd ő itt lesz, akkor minden összejön nekik, lehet van még valami más is a háttérben. Amúgy Marrok kapcsán olvastam egy olyan teóriát, hogy ezzel az alakkal, valahogy Galen Mareket akarják behozni a kánonba, az hogy takarják az arcát és még nem láthattuk felveti a kérdést, hogy lehet e valaki olyan, akit arcról megismerhetnénk, vagy nincs jelentősége? Sabine túlélése nem lepett meg, tetszik ahogy Ahsokával működnek, nem az az igazi olajozott mester-tanítvány viszony, viszont van benne potenciál. Sabine vélt, vagy valós Erőérzékenységét eddig nehezen tudom hova tenni, bízom benne, hogy erre adnak valamilyen magyarázatot, vagy visszautalást, hogy ott volt benne korábban is, vagy lesz még ezzel valami. Nekem egyébként teljesen az jött le a rész nézése közben, hogy a végén az ugyanaz a jelenet akart lenni, mint amit a Rebels epilógusában láthattunk, így hogy Sabine levágta a hosszú haját, ahogy megérintette a falfestményt, nekem ez mind arra játszott rá, hogy megidézzék a Rebels finálét. Néhány eltérés persze volt benne, de az számomra még belefért, mielőtt itt olvastam volna róla én nem is gondoltam rá, hogy ez másik jelenet lenne. Kíváncsi leszek rá mi lesz ezzel a hiperhajtóművel, gondolom ide akarják hozni a Chimaerát, de meglepődnék, ha ez a másik galaxis csak egy megálló lenne, ahol felszedik Thrawnt, azt már jönnek is vissza, ahhoz túl misztikus és túl sok lehetőséget rejt egy ilyen koncepció. Ja és várom Ezrát, hogy ő is színre lépjen majd valamikor. Eddig én nagyon jól szórakozom, úgyhogy várom a folytatást...

Egyelőre úgy érzem, hogy elég erőteljesen feltételezi a sorozat, hogy a nézők ismerik ezeket a karaktereket, meg az előtörténetet. Kicsit jobban belemehettek volna a helyzet felvázolásába, vagy egy-két karakterépítő jelenet keretében közelebb hozni a nézőkhöz ezeket a figurákat. Olyan társaságban néztem az első két részt, ahol én vagyok igazán SW rajongó és sokat kellett magyaráznom, hogy ki kicsoda és mi miért van. Az elején az az eligazító szöveg csak nagyon az alapokban adott támpontokat, de szerintem ennek a sorozatnak az élvezetéhez kell minimum a Rebels, opcionálisan a TCW, az mondjuk örvendetes, hogy ezt ma már szinte bárki könnyen tudja pótolni a Disney+ segítségével, ahol mindezek elérhetőek. Még ide az elejére annyit, hogy csolihoz hasolóan számomra is nagyon fura volt az a szöveg, nem a színe zavart, hanem az egész olyan gagyi volt, mintha mindenféle szépérzék és esztétika nélkül csak pirossal beillesztették volna oda, egyszerűen bántotta a szememet. A nyitány talán a kedvencem volt az egész részben, ez a két "sötét jedi" nagyon jópofa volt, az egész jelenettől valamiért nekem ilyen prequeles utánérzésem volt, mikor Qui-Gon és Obi-Wan megérkeznek a Baljós Árnyak elején a Kereskedelmi Szövetség hajójára. Az akciójelenetek is rendben voltak és hamar képbe hoztak Morgan Elsbethel is, nem húzták sokáig, hogy kiszabadítják, vagy majd hogy fog ő kapcsolódni Thrawnhoz. Csatlakozva Dzséjthez, Baylanből tényleg árad egy ilyen fenyegető nyugodt erő, ahogy kezelte ezt az egész helyzetet, amilyen szenvtelenül nyugodtan leszúrta azt a csávót. Ahsoka első feltűnése a sorozatban szintén jó volt. Ez a kincskeresős, puzzle megoldós stílus nekem nagyon bejött, ahogy megfejtei a hely titkát és megszerzi a gömböt. Az orgyilkos droidok megjelenése is emlékezetes volt, az mondjuk egy kicsit furcsa volt, hogy ekkora robbanást idéztek elő, lehet ebben valami más is szerepet játszott, de egy kicsit túlzásnak éreztem. Huyang viszont nagyon jól kiegészíti ezzel a visszafogottan joviális, kissé tudálékos stílusával Ahsokának ezt a merevebb, kimértebb viselkedését, amikor meg elkezdte vizsgálgatni a fénykardokat az meg egy remek visszacsatolási pont volt a TCW 5. évadára. Elképesztő volt élőben látni a Lothalt, még sokkal jobb volt, mint mondjuk a Manadloret viszontlátni, ami szintén először animációs formában tárult elénk, de amennyire jó sztorik kötődtek a Mandalorehoz a rajzfilmsorozatokban, most a Rebels újranézés alatt tudatosult bennem, hogy mennyire szeretem a Lothalt. Ez a bolygó rengeteg érdekességet tartogat, az Erő misztikumával kapcsolatban, a helyiek hősies ellenállását tekintve és mindazt az emléket, amit az animációs sorozat felhalmozott bennem a Lothal kapcsán. Persze jó volt látni Sabinet, Rydert, Jai Kellen teljesen meglepődtem, de a füves puszták, az adótorony, a loth-macska mind legalább ilyen jó volt és hozzáadott az élményhez. Az is tetszett, hogy nem csupán a történet, vagy a karakterek szempontjából folytatása ez a produkció a Rebelsnek, hanem a mindennapok szövetébe is sikerült beleszőni a korábban történet eseményeket. Ilyen volt a Rebelsben például a Birodalom napja rendezvény, ahol azt lehetett érezni, hogy egy korábbi nagyszabású esemény a társadalmi gyakorlat részévé vált, a Birodalom hatalomátvétele nem csupán egy történelmi tény. Itt ezzel az ünnepséggel kapcsolatban hasonlót érzek, ahogy a Lothalért vívott csatáról, a szabadságért küzdö hősökről megemlékeztek. Sabine volt az, akivel kapcsolatban előzetesen a legkevésbé voltak ellenérzéseim. Számomra ő látatlanba is nagyon illett ahhoz a figurához, akit a Rebelsben megismertem és itt sem hazudtolta meg önmagát. Másabb volt, mint amikor elengedtük a kezét a Rebels végén, ott sokkal inkább egy ilyen tetterős, határozott kisugárzása volt Sabinnak, ahogy ott beszélt a finálé végén. Ezzel szemben itt egy kissé kiábrándult, bizonytalan, útkereső hősnek tűnt, aki nincs igazán a helyén. Ez a fordulat nekem viszont kifejezetten tetszett. Még azt is megkockáztatom, hogy ez a Sabine nekem szimpatikusabb most, mint a sorozat főszereplője Ahsoka. Amúgy tetszik a párosuk és nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi történt kettejük között, nagyon adnám Bencének azt az ötletét, hogy egy Tale of the Jedi sztori keretében bemutatnák ezt bővebben is, de Ahsoka nekem kicsit hidegebbnek tűnt, mint bármelyik korábbi szerepében. Mindig volt benne egy ilyen vidám, opitimista, élettől duzzadó energia, most meg egy idősebb, megfontoltabb, kevésébé játékos Ahsokát láthattunk, ami az életkorából, illetve az idő közben megélt tapasztalatokból is fakadhat. Visszatérve Sabinra még, ami leginkább nem tetszett a részben az a leszúrása volt. Nem mintha egy ilyet nem lehetne túlélni, arra is van már precedens, hogyha deréktájon félbevágnak még azt is túlélheted, szóval nem ez zavart, de olyan feleslegesnek éreztem. Mindenki tudta, hogy nem fog meghalni itt rögtön az elején, az is bőven elég lett volna, ha megvágja a csaj, valamint az egész jelenetnek a befejezése olyan fura volt, ahogy utána az éppen összerogyni készülő Sabinera mereven ránéz és csak egyszerűen kisétál a képből. Amúgy ez a Shin (utána kellett nézni a nevének, mert nekem egyáltalán nem maradt meg) volt az a szereplők közül, aki a egyelőre a legkevésbé fogott meg, de ez a jövőben még könnyen változhat.

Strange New Worlds - 2. évad Már vagy egy hete láttam, de most jutottam odáig, hogy írjak is róla... Nagyon tetszett az új évad is, továbbra is baromi jók a karakterek, összességében tetszett az is, ahogy a különböző zsánerekhez nyúltak, egyedül az a musicales epizód nem tetszett (a musical egész egyszerűen nem az én műfajom, bevallom kicsit szenvedős volt végignézni azt a részt). Azt viszont nagyon értékelem, hogy ilyen sokszínű, változatos stílusú kalandokkal színesítik az évadokat. Már az előző szezonban is volt fantasy, horror, vígjáték, meg klasszikus Star Trek kaland is, de itt most kaptunk, időutazást, tárgyalótermi drámát, erkölcsi dilemmát, rajzfilmes crossovert, musicalt és még sok minden mást is. A kedvenc részem nekem talán az évadból a harmadik epizód volt, La'an karaktere most került először úgy igazán közelebb hozzám, valamint a Lower Deckses crossovert emelném még ki, ami egészen kiválóra sikeredett, még ha nem is jött át egy az egyben a LD felszabadult stílusa, de mindkét sorozat esszenciáját magában hordozta az az epizód. A karakterek kapcsán úgy éreztem Pike szémélyes sztorija, ami az első évad háttérben zajló dilemmáját képezte most kicsit félre lett téve, de a Spock - Chapel - T'Pring hármas, vagy Uhura is kellő izgalmat szolgáltatott és az is tetszett, hogy Una cliffhangerét, amivel véget ért az első évad, nem húzták sokáig, hanem hamar pontot tettek a végére egy remek epizódban. Várom a folytatást, Star Trek fronton még mindig ez a kedvenc sorozatom, de azért jön még a Lower Decks is, már csak pár hét múlva. Mindenesetre az elmondhatjuk, hogy az elmúlt pár év igen jól alakult ST fronton!

@MissKarrde Boldog születésnapot!

Ez iszonyat jó lesz, ezt így látatlanban érzem. Nem csak Ahsoka miatt, de a Rebelses karaktereket is baromi jó lesz élőben látni.

Boldog születésnapot!

Két, vagy három olyan jelenet volt, ha jól emlékszem, ahol feltűnt. Nekem leginkább a film végén volt szembetűnő, ahol hallani lehetett a hangján, hogy magyar akcentussal beszéli az angolt, ott tényleg olyan érzés volt, hogy egy magyar embert hallasz. Tellernél csak az akcentus érződött, de ott ez alapján nem mondtam volna meg, hogy milyen származású, ha alapvetően nem tudtam volna.

Abszolút, ő is a 'keveset szerepelt, de remek volt' csapatot erősítette a filmben, hasonlóan Casey Affleckhez, vagy Gary Oldmanhez.

@Donát Köszi a lebonyolítást, tényleg üde színfoltja volt ez a játék az idei nyárnak, várom majd a nagy versenyt is...

@Ody Mandrell Boldog születésnapot!

Kanant kedvelem, érdekes karakternek tartom, Gideont meg nem, szóval ennyivel le is zárhatnám. Gideonnak úgy érzem nagyobb volt a füstje, mint a lángja, pedig még volt saját terve is, annak ellenére, hogy korábban azt hittem, hogy áll mögötte valaki. Nálam valahogy nem tudta átütni az ingerküszöböt, nem maradt meg egy igazán fajsúlyos gonosztevőként, számomra egy Darth Maul mondjuk simán lepipálná. Ettől még emlékezetes volt, de az leginkább Giancarlo Esposito játéka miatt volt, aki úgy tűnt nagyon jól mozog ebben a szerepben. Kanan egy tragikus hős, akinek egyszer már szinte a nulláról kellett felépítenie magát, majd amikor elvesztette a látását megint egy új helyzetből kellett felálnia. Tegnap azt írtam, hogy Hera az összekötő kapocs a Ghoston, de legalább ennyire fontos Kanan is, aki meg egyfajta apa/mentor szerepet tölt be. A sorsa és az emlékezete talán nem annyira van ott a köztudatba, mint egy Anakin, Obi-Wan, vagy Luke, de legalább ennyire hősies és tragikus is Kanan karaktere és úgy érte ezt el, hogy rajta folyamatosan azt éreztem, hogy amellett, hogy tanítgatja Ezrát ő legalább annyira folyamatosan tanul is közben. Ez a fajta sebezhetőség, tökéletlenség, ha nevezhetjük ezt egyáltalán annak messze eltér a szokásos, öreg, bölcs, megfontolt jedi mesterektől (talán az Anakin - Ahsoka pároshoz lehetne hasonlítani, de Anakin az egy külön világ) és ez nagyon tetszett benne, úgyhogy gondokodás nélkül Kanan!

Oppenheimer Tegnap sikerült megnézni a filmet, az itteni ajánlások hatására akartam jegyet váltani az IMAX-es vetítések valamelyikére, de sajnos mind a szinkronos, mind a feliratos verzióra a legalsó sor kivételével nem volt szabad hely, így a Corvinban tekintettem meg végül. Így is nagy élmény volt, de most már utólag el tudom képzelni, hogy IMAX-ben miért tudna még nagyobbat ütni a film. Cillian Murphy tökéletes volt a szerepben, azt inkább a forgatókönyv számlájára írnám, hogy ahhoz képest, hogy Oppenheimerről azt olvastam, hogy egy nehéz ember volt, aki nagyon elragadtatta magát saját zsenialitásától és hajlamos volt lenézni a nála kevésbé pallérozott elméket... ez a filmből egyáltalán nem jött le, egy abszolút szerethető, kedvelhető figuraként került bemutatásra. Eredeti nyelven láttam a filmet, azt sajnáltam, hogy Teller Edét nem egy magyar színész szólaltatta meg, de mikor feltűnt Szilárd Leóként Haumann Maté ott tisztán lehetett érezni, hogy magyar akcentussal beszéli az angolt, ami számomra egy kellemes kis plusz volt. A többit spoilerbe teszem, bár igazán nagy fordulatokat nem lehet lelőni ebben a filmben: A színészek a főbb szerepektől eltekintve is fatnasztikusak voltak, nekem Matt Damon is nagyon emlékezetes volt, de Rami Malek rövidke szerepe ellenére is képes volt ellopni a showt, hogy arról a Jack Quaidről ne is beszéljek aki most debütált a Star Trekben élőszereplős formában a Lower Decskből átlépve a Strange New Worldsbe. A fényképezés, a zene, a hanghatások is kiválóak voltak, Nolan alkotásai még mindig az eseményfilm kategóriájába esenek, amit egyszerűen látni kell. A legnagyobb elismerés pedig tényleg az, hogy még azóta is a hatása alatt vagyok a filmnek, hogy láttam, még mindig eszembe jut egy-két jelenete, maradandó élményt tud nyújtani, ami nem könnyen ereszti el az embert. A jelenleg is zajló szomszédos háború adta aktualitás pedig még húsbavágóbbá teszi, hogy tényleg új időszámítás kezdődött 1945. július 16-án.

Grogu egy kedves kis aranyos, jópofa karakter, de sohasem volt úgy a kedvencem, mint egy olyan karakter, akinek szövege is van. Eleinte jobban örültem volna, ha nem tér vissza egyből Mando mellé a 2. évad fináléja után, de a 3. évadban sokat lendítettek rajta, a Jedi Templomos visszaemlékezős részt pl. kifejezetten élveztem. Hera viszont régen is nagyon szimpatikus volt és most az újranézés alatt (3. évad) kristályosodott ki bennem, hogy ő a kedvencem a Ghost csapatából. Tényleg mintha az anyjuk lenne, felemeli őket, bátorítja ha kell és ő az aki összetartja a csapatot, de közben megvannak a maga gyengeségei is amit le kell győznie. Nagyon kedvelem úgyhogy nálam ez egyértelműen Hera.

Ezen el kellett gondolkozzak, mert mindkettejük mellett szólnak érvek és kevdelem is ezt a két karaktert. Fennec Shand elsőre egy olyan semmilyen karakter volt számomra nem igazán tudtam hova tenni ezt a figurát, de az nagyon tetszik benne, hogy mennyire kinőtte magát onnan, ahol a Mandalorianben láttuk egy egyszerű mellékszereplőként. Tetszik a profizmusa, hogy egy kifejezetten kompetens fejvadász és ami róla és Dedráról is elmondható, hogy női karakterként a saját típusukban kissé alulreprezentáltak, de nem csak ezért jók! Szóval Fennec egy nagyon jó kis női fejvadász és mint ilyen nekem nagyon tetszett. Dedra meg kiemelkedett az Andorból, mert a birodalmi oldalon nekem talán ő volt az egyik kedvencem és azok a jelenetek, amelyek a Birodalom berkeiben játszódtak is részben miatta voltak olyan emlékezetesek. Ez a nő még apró elemeiben sem egy igazán szerethető, azonosulható karakter, talán a ferrixi szezonzáróban láthattuk egy kicsit az emberibb arcát, de közben meg amiben jó, hogy egy ilyen vérprofi, törtető birodalmi tiszt, ahogy használja a hatalom létráját és próbál rajta kapaszkodni, ahogy manipulál embereket az egészen emlékezetes volt és nem sok ilyen nőt találunk a SW-ban. Csoli emlegette korábban az "Andor sznobság" fogalmát és ha őszinte vagyok magammal, akkor talán emiatt hajlok inkább Dedra felé, úgyhogy ő kapja a szavazatomat.

Az Oppenheimerrel kapcsolatosan lenne egy kérdésem azokhoz akik már látták: mennyire látványos a film? Azt olvastam róla, hogy leginkább egy politikai thriller lett és a párbeszédekben a legerősebb, kevésbé a látvány visz magával az élményt tekintve. Szívem szerint a Puskin Moziban nézném, de ha nagyon bitang a látványvilág, akkor az IMAX miatt "ráfanyalodnék" az Aréna Plázára...

Boldog születésnapot! @mui-ruy

Először nem tudtam hova tenni, hogy két részt is adnak kvázi egymás után a múlt héten, de kellemes meglepetés volt, hogy a crossover epizódra így nem kell annyit várni. Nekem is tetszett a rész, jó volt látni azokat a karaktereket élőszereplős formában, akiket anno három éve elkezdtem nézni egy érdekes kísérletben (ST rajzfilm + vígjáték), úgy emlékszem még itt ajánlást is írtam a Lower Deckshez.

Finn sosem volt igazán szimpatikus nekem, ellenszenvesnek sem mondanám, de nem is kedveltem meg. Eleinte én is azt gondoltam, hogy szerelmes Reybe, ez a jedi/erőhasználó dolgot meg nem igazán értettem, hogyha ezt közölni akarták, akkor miért nem került bele a filmbe, bár az igazat megvallva nem lett volna sokkal szimpatikusabb tőle akkor sem a karakter számomra. Vele szemben Galent mindig is nagyon kedveltem, a drámája, a tragikuma, a felszín alatti hősiessége és nem utolsó sorban Mads Mikkelsen játéka miatt, úgyhogy ő kapja a szavazatomat.