Jump to content

Wilde

Tag
  • Content count

    2901
  • Joined

  • Last visited

Community Reputation

265 Nagyon kedvelt

About Wilde

  • Rank
    Jedi Knight
  • Birthday 04/27/1992

  • Nem
    Férfi
  • Lakhely
    Budapest
  • Érdeklődés:
    Filmek, sorozatok, könyvek, NFL, NBA...

Recent Profile Visitors

3579 profile views
  1. Már jó pár napja láttam a filmet, de ezt még mindig szívesen meghallgatom:
  2. Hát nagyon remélem, hogy nem pont ilyen lesz a film. Ez a Palpatine-os dolog, akár klón akár pacekba túlélte annyira szembemegy szerintem a mítosszal, hogy aki egy kicsit is elkötelezett a SW iránt (abban nem kételkedem, hogy JJ-ben megvan ez az alázat) az nem találhat ki ilyen baromságot...
  3. Ha már egyszer nincs harmadik évad (tudom, hogy az a nézettség miatt is alakult így, bár nem hiszem, hogy ezt a sorozatot olyan széles célközönségre tervezték volna, mint a korábbiakat) és két évadban mindenképpen lezárják, akkor mindenképpen úgy lenne logikus, hogy érjen véget az évad az Ep. IX előtt, mondjuk amennyiben csak utánna kapjuk meg a befejező részeket én megnézném úgy is (az még pozitívum is lenne, hogy több részt adnak le), de a történetvezetés sokat veszítene az értékéből így, tekintve, hogy így mivel nincsenek további évadok még jobban össze lehetne fűzni a filmmel egyenesen úgy, hogy abba torkolljon bele. Én személy szerint amiatt is örülnék, hogyha befejeződne a TRoS előtt, mert most kezdem újranézni a Rebelst és így a Resistance első évadát is ledarálva a második évad befejezése és a filmek újranézése után, minden addigi mozgóképes SW alkotást letudhatnék a premier előtt. (Kivéve a Mandaloriant...) Mondjuk a Mandalorinál szerintem a téli szünetet azért is meghúzhatják, hogy tekintve a heti bontást, mivel a kezdeti szakaszában a streaming szolgáltatásnak nincsen még annyi új exkluzív tartalmuk, egy kisebb pihenő beiktatásával még tovább elhúzhatják a sorozatot (a Resistancet viszont nem kell feltétlenül sokáig húzni, ott pont az lenne kézenfekvőbb, ha véget érne a filmig)!
  4. Az utóbbi időben nem olyan gyakrán járok fel az oldalra, de megmondom őszintén én semmyilen változást/lassulást nem tapasztaltam...
  5. @Dzséjt @Yoda József így utólag is boldog születésnapot!
  6. Ez a történetszál már anno is kilógott egy kicsit számomra ebből az évadból, mikor még először láttam (emlékszem ez volt az az évad, ami még először németül ment le és ezt a két részt én azóta nem is láttam egyébként, úgyhogy mindeképpen újdonság volt most így angolul) és most is kissé úgy érzem, hogy nem illik igazából a sorozat ezen szakaszának a hangulatához. Gyakorlatilag az ötödik évad második fele óta olyan történetszálak követték egymást, amelyek mind meglehetősen baljóslatúak voltak, szembesítettek minket a haború értelmetlenségével, kegyetlenségével, a benne résztvevők gyengeségével és mindenképpen nagyobb léptékben tárták elénk az eseményeket, mint amit itt látunk. Mondjuk Jar Jar-al a főszerepben mindenképpen egy könnyedebb hangvételű részre lehet számítani, bár néhány megmozdulásától eltekintve itt még kellemes meglepetés volt, hogy önmagához képest egész kompetens tudott lenni. Ez a szerelmi szál (ami számomra eléggé furcsa volt) arra mindenképpen jó volt, hogy ezáltal Jar Jar talán kissé vagányabb tudott lenni, ott volt valaki, aki számít rá, ő volt a kulcsa a Bardotta népe és a Jedik közötti összeköttetésnek és sokszor neki kellett a hős szerepét alakítania. Emiatt talán azt is mondanám, hogy ez volt a SW történelmében az egyik legkülönlegesebb Jar Jar ábrázolás. Talzin ténykedése is egy érdekes pontja volt az egész sorozatnak és annak is örültem, hogy visszatértek rá, bár még így is a sorozat keretein belül elvarratlan maradt, de azt érdekes volt látni, hogy ezúttal nem Dookuval és a sötét oldali erőhasználókkal gyűlt meg a baja, hanem a Jedikkel is összetűzésbe keveredett. Voltak itt is olyan jelenetek, amelyeken felhúztam a szemöldököm (az Indiana Jones és a végzet templomát idéző szekvencia például), de az is pozitívum, hogy olyan irányba nem mentek el, mint néhány évaddal ezelőtt Dooku woodoozása. A bardottaiak különleges világát az Erőhöz való kapcsolódásukat is kedveltem, ezzel is egy olyan plusz aspektusát adják az univerzumnak, amit egyrészt kifejezetten a sorozatból ismerhetünk meg, másrészt hozzáad a lorehoz, bővíti az Erő misztériumát, ráadásul egy olyan fajt láthatunk, aminek igencsak egyedi tulajdonságai vannak. Ebben az epizódban ráadásul egy olyan snittet is láthatunk, amely ott van a kedvenceim között az évadból. Amikor Jar Jar és Windu "ellovagolnak" a helyre, ahol fogvatartják a királynőt ott a fények, a sötétben kirajzolódó sziluettek egy fantasztikus képet alkotnak. Windut is jó volt látni megint egy olyan fontosabb szerepben, amit talán a sorozat első évada óta nem láthattunk és Jar Jar mellett ő tökéletes kontrasztot adott az előbbi viselkedésének, mégis a végére egész jó csapatot alkottak, kicsit ilyen "buddy movie" jelleggel. Szórakoztató volt ez a történetszál is, de a hangulatát tekintve nekem egy kicsit megtörte azt az ívet ami mondjuk a Maul-szál, Ahsoka-szál, Fives-szál, Clovis-szál, Yoda-szál atmoszféráját jellemzi.
  7. Ez a történetszál is nagyon jól illett a sorozatba. Egyrészt láthattuk, ahogy itt a háború vége felé Palpatine hogyan mesterkedik a hatalmi játszmában, másrészt amiért még inkább értékeltem ezt a szálat, az talán meglepő módon, de Anakin volt. Anakint mindig is egy kicsit furcsáltam a sorozatban, hogy számomra annyira másnak tűnik a filmekben látott Anakintól, néha azért persze emlékeztett rá, meg a forrófejűségéből, a vadságából és az "unorthodox" megoldásaiból rengeteget láthattunk a sorozatban is, de a személyisége, a karaktere sokkal érettebbnek tűnt a TCW-ben, mint a filmekben. Ebben szerepe lehetett annak is, hogy a legtöbbször Ahsoka mellett egyfajta mentorszerepben volt látható, ami valamennyire meg is követelte ezt az érettséget. Itt viszont azt a szerelmes Anakint láthattuk, aki a Padméhoz fűződő ragaszkodás miatt képes teljesen elveszíteni a kontrollt. Jó volt látni ezt a motívumot a sorozatban, hogy itt van azért ez is a háttérben Anakin személyiségében, amit aztán kijátszva Palpatine át tudja csábítani a sötét oldalra. Clovis lehetne egy tragikus hőse is a sorozatnak, az is egy pozitívum volt, hogy visszatértek hozzá, pedig már korábban elég régen láthattuk a sorozatban. A végén itt még meg is sajnáltam, bár valamilyen szinten magának kereste a bajt és olyan emberekben bízott meg, akikben nem kellett volna. Dooku ebben a részben nagyon elemében volt, korábban sokszor volt, hogy nem éreztem annyira a tekintélyét már jelentősnek, de itt nagyon ügyesen mozgatta szálakat, ahogy meg Padméval lelövette azt a szeparatista szenátort az nagyon badass volt és egyben újból megmutatta, hogy ez az egész szeparatista - köztársasági szembenállás mennyire érvénytelen. Hiába van ott a szeparatisták képviselője, aki hivatkozik az előírásokra, Dooku ilyen kegyetlen módon feláldozza. Thorn parancsnok önfeláldozása is egy nagyon emlékezetes pillanat volt, sok ilyet láthattunk már a sorozatban, Hevy, Hardcase például, de ez talán epikusabb volt mindegyiknél. Itt tényleg beleláthattunk ebben a történetszálban a haború kulisszái mögé és hogy hogyan konspirál és áldoz fel bárkit a háttérből az az oldal, amely számára se a szeparatista, se a köztársasági jog nem jelent semmit.
  8. Wilde

    Filmek

    Volt egyszer egy... Hollywood
  9. Az egyik legszívbemarkolóbb történetszála ez a sorozatnak. Sötétebb hangulatú történetíveket már láthattunk bőven a negyedik, vagy az ötödik évadban is, itt viszont nagyon kiütközött az a jellegzetessége a sorozatnak, hogy tudjuk hova fog kifutni. Akármennyire is szurkoltam Fivesnak azt lehetett tudni, hogy itt olyan dologba nyúlt bele, amiből egyszerűen nem lehet jól kijönni és mivel túl sokat tudott, így borítékolható volt a halála. Pedig ő az egyik olyan klón volt, akit a kezdetektől fogva követhettünk az útján, Rex, vagy Cody ellenében viszont őt még láthattuk gyenge kezdőként is, tehát nem egyből vezető szerepben. A 66-os parancs és a hozzá kapcsolódó jelenetek mindenképpen kiemelkednek az Ep. III jelenetei közül is, egy kultikus pontja ez a Saganak, a hosszú távú hatásait tekintve is, az, hogy ezt is jobban kibontották, adtak neki egy hátteret, mélységet és ráadásul még valamennyire elkerülhetővé is tették az a sorozat egyik nagy érdemei közé tartozik. Megint egy olyan plusz tartalom a filmekhez, ami egy esetleges újra nézés esetén többet tud adni a nézőnek, hogy nem csak annyit lát, hogy Palpatine mond valamit és a klónok gépiesen engedelmeskednek, hanem tudjuk, hogy valójában mi is történik, mi lép működésbe ebben a pillanatban. Ezzel együtt azt is tudjuk, hogy voltak, akik próbáltak tenni ellene, hogy a klónok mégsem ilyen könnyen irányíthatók, mint az előre programozott droidok és akár a saját kezükbe tudják venni a sorsukat, mint ahogy azt láthattuk Fives, vagy később Rex és Wolffe példáján keresztül. Fives kudarca is feloldást nyerhet abban, hogyha mindenkit nem is, de felfedezésével, vannak, akiket mégis sikerült megmenteni önmaguktól és attól, hogy olyat tegyenek, amit önszántukból nem tennének. Az egész sorozat címszereplői a klónok ez a szál pedig egyértelműen őket helyezi a középpontba, az ő végső sorsukat. Korábban is voltak epizódok, amelyek velük foglalkoztak (eszközként kezelésük, hasonló motívumokat mutatott a szintén meglehetősen sötét hangulatú Umbara-szálban), de itt tovább mentek annál, hogy pusztán feláldozható katonák lennének, akiket mesterségesen csak arra célra hoztak létre egy kémcsőben, hogy meghaljanak. Itt kiderül, hogy az egész életük, a küldetésük, a létezésük pusztán hazugság, arra szolgálnak, hogy a kellő pillanatban mechanikusan azok ellen forduljanak, akiket barátaiknak, bajtársaiknak, harcostársaiknak gondoltak. Ami igazán szomorú ebben, hogy dacára annak, hogy a klónok igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy őket is teljes értékű embereknek fogadják el (erre szolgálnak az azonosító számaik helyet használt nevek, az egyéniség jelei a frizura választásban) végső soron azonban ők is előre „programozottak”, mint a csatatéren velük szemben álló ellenfeleik. A megvalósítás is végig nagyon tetszett. Palpatine is fantasztikus volt, abban is, ahogy eljátszotta a szegény öreget, de azért ki is mutatta a foga fehérjét, emellett újfent jó érzékkel tudott reagálni egy váratlanul felbukkanó problémára, az is tetszett, hogy a kaminoiak úgy érzik, hogy ők a beavatottak, közben őket is szépen megvezetik. A hangulatán végig érezni lehetett az epizódnak Fives és az ügy reménytelenségét, ami rezonál is arra a nézői pozícióra, hogy mi is tudjuk, hogy itt most úgysem fog kiderülni az igazság. Összességében nagyon erőteljes kezdése volt ez a „hatodik” évadnak.
  10. Ez most nagyon meghozta a kedvem a filmhez, nagyon hangulatos volt így indítani ezzel a visszatekintéssel a korábbi filmek jeleneteivel, tényleg érezni lehet, hogy ez valami nagy lezárás lesz. Az a nyúlfarknyi rész a kilencedikből amit kaptunk így önmagában is baromi ütős, de ezzel a felvezetéssel meg pláne. Ezen a Rey - Kylo vonalon nagy meglepetések érhetnek még, bár ez a "Dark Rey" számomra sem tűnik egy az egyben igazinak. Hú de messze van még a december...
  11. Befejeztem az 5. évadot, nagyon örülök, hogy nem ezzel a történetszállal ért véget a sorozat. Szép és megható kép volt, ahogy itt az epizód végén Ahsoka elsétál a naplementében, de azért örülök, hogy ő is visszatér majd még a 7. évadban. Visszaolvasva, hogy milyen találgatások mentek anno a merénylő kilétével kapcsolatban most már olyan szemmel néztem végig ezeket a részeket, hogy tudtam, hogy Barriss az és sok apró jel utal rá már a kezdetektől fogva. Az mindenesetre figyelemre méltó volt, hogy még, ha nem is hiba nélkül össze tudott hozni egy ilyen tervet, az előző részben párbajban legyőzte Ahsokát, itt pedig valamelyest még Anakinnal is felvette a versenyt. Abból a szempontból is nagyon hatásos epizódok voltak ezek, hogy bepillantást nyerhettünk egy kicsit a háború hátországában zajló közhangulatra. Azáltal, hogy megjelentek a háború ellenes érzelmek és a Renden belül is már nem az első árulót találjuk a háború alatt az Ep. III utóéletéhez, az átmenethez több kapcsolódási pontot kapunk. Amikor Palpatine a RotS-ben bejelenti a jedik árulását, kíváncsi vagyok, hogy bejátssza e Barriss beszédét mondjuk a kétkedőknek, hogy 'na tessék, a közülük valók is beismerik, hogy a jedik letértek a helyes útról'... A másik hasonló szempont pedig az Anakin - Tanács kapcsolat. Anakinnak korábban is akadtak nézeteltérései a jedik vezető körével (és amint tudjuk a későbbiekben is adódik még ilyen alkalom), itt viszont nem csak Ahsoka, hanem maga Anakin is nagy gyomrost kapott a Tanácstól, ami szintén befolyásolhatja majd a későbbi árulását (nem mintha az Padméval nem működött volna eddig, de így, hogy több tényezőt is felsorakoztathatunk a döntése mellett más kontextusban láthatjuk, ahogy érlelődött benne a csalódás a jedikben, a Köztársaság addigi formáiban és úgy általánosságban az életben). Visszatérve még Anakinra, az anyja elvesztése után, megint el kell engednie valakit, ami viszont a csavar ebben az esetben, hogy itt most Ahsoka önként mond le róla, tehát ez inkább egy visszautasítás és még, ha Anakin érzi, hogy ez nem is kifejezetten ellene szól, azért komoly érzelmi hullámokat indíthatott el benne. Persze a főszereplő ő itt nem ő, hanem Ahsoka, akinek az igazi coming of age sztorija itt jött el, a "bölcs mesterek" meg is jegyzik - némi trollkodással - hogy az igazi próbatétele Ahsokának ez volt, hogy itt bizonyítsa az ártatlanságát. Sokkal inkább éreztem itt azt, hogy az önállóság szempontjából a mesteréről való leválással, azzal, hogy kipróbálni milyen az, hogy csak magára számíthat és neki kell feltalálnia magát... tehát ezzel jött el az ő nagy pillanata. Tényleg furcsa belegondolni, hogy abból a tapasztalatlan gyerekből, aki először találkozott Anakinnal aztán mennyire talpraesett jedi lett, akinek nem kell fogni már a kezét, kvázi 'egyedül a világ ellen' is elboldogul. Azt se felejtsük el a végső döntésével kapcsolatban, hogy itt nem csak a Jedi Tanácsban, vagy a Köztársaságban csalódhatott, hanem sokkal személyesebb léptékben, egy barátban. Már önmagában az, hogy Barriss képes ilyesmire nagyon felkavaró lehet egy ilyen tiszta szívű karakternek, mint Ahsoka, aztán az, hogy ővele akarta elvitetni a balhét és képes lett volna feláldozni a cél érdekében a barátját (miközben egy nem várt fordulattal Ventress sietett Ahsoka segítségére) az már egyértelműen sok lehetett neki. Visszakanyarodnék még a kezdő gondolathoz, nagyon örülök neki, hogy Ahsokát még láthatjuk a TCW-ben és nem ez volt itt a végső búcsú, mindenesetre Filoniék az egyik leginkább szerethető SW karaktert alkották meg ebben a sorozatban, mondom ezt úgy, hogy olyan 2008 környékén mikor megismerhettük még nagyon idegen volt Ahsoka számomra.
  12. Boldog születésnapot!
  13. Wilde

    Sport

    Eddig szép, Zágrábban is okosan játszott a Fradi, de azért én nem vagyok nyugodt a visszavágó előtt, az biztató, hogy a nyilatkozatai alapján Rebrov két lábbal a földön jár...
  14. Újranéztem ezt is, azt hiszem itt ért a csúcsra a sorozat és nagyon örülök neki, hogy oly sok év várakozás után végül mégiscsak befejezést kap ez a szál. Nehéz lenne választani, mert nagyon sok jó történetszál volt akár ebben az évadban, de úgy általánosságban a sorozatban is, mégis azt mondanám, hogyha egyet kellene kiválasztani, ezt választanám a kedvencemnek. Egyszerűen itt minden annyira egyben van, a kezdetektől érezni rajta, hogy itt egy egészen más hangulatú megközelítést alkalmaztak. A sztori elején még a Hondós részben belefért némi könnyedség, de már ott is megjelenik a brutalitás Adi Gallia halálával (sajnos ez Savage egyik utolsó igazán értékelhető momentuma volt). Aztán ahogy megjelenik a Death Watch és haladunk előre a történetben úgy vált egyre komorabbá, sötétebb hangulatúvá az egész. Az utolsó epizódok képi világa is jól támasztja alá ezt és erősíti az atmoszféráját a résznek, itt található az egyik kedvenc képem, az a snitt, amikor Obi-Wan éppen menekül Bo-Katannal a Mandaloreról és mikor kinyílik mögötte egy ajtó a leszállópálya felé, akkor ott találja magát a cikázó lövedékek között, mindenütt lángok, robbanások, folyamatos harc és annyira átjön az a káosz erről az egy képről, ami Mandaloreon elszabadult, hogy ez így szinte beleégett a retinámba és erre pontosan emlékeztem, még akkor is, hogyha kb. 6 éve láttam utoljára ezt a részt. Sam Witwer az 5. évadban Maulként szerintem a legjobb szinkronteljesítményt tette le az asztalra az egész TCW-t tekintve (ha lenne ilyen animációs-sorozat Oscar, akkor a legjobb szinkronhang díját mindenképpen megérdemelné), de nemcsak emiatt marad számomra Maul emlékezetes, hanem ahogy életre keltették ott az animáció is megérdemel egy nagy tapsot. Itt az epizód végén a Sidiousszal való párbajánál nagyon jól átjött a félelem, a harag, a düh a tekintetéből, mint ahogy mondjuk az Obi-Wan és Satine közötti utolsó pillantásban is több volt, mint pusztán a szavak amelyek ott elhangzottak közöttük. Az egész story arc és egyben szerintem az ötödik évad sztárja egyértelműen Maul, elképesztő, hogy honnan hová jutott el (nemcsak a Baljós Árnyak mogorva, szűkszavú figurájától) önmagában itt a sorozaton belül. Amekkora blődségnek tűnhetett a visszahozatala a harmadik évad környékén utólag azt tudom mondani, hogy minden esetleges kérdőjelet el tudtak a szememben homályosítani ezzel a karakterábrázolással azzal kapcsolatban, hogy miként élte túl, vagy miért érezték úgy, hogy egy félbevágott ember túlélte azt a támadást. Megérte visszahozni Mault! Esetében itt a zsenialitás keveredik a brutalitással, a hideg számítás a nyers erővel, képes taktikusan nagy távlatokban gondolkodni, még egy időre a személyes rövid távú érzelmeit is képes félretenni, nagyszerűen manipulál másokat és mellette, ha kell akkor fizikai erőt is képes felmutatni (a párbaja Vizslával az előző részből szerintem műfajában az egyik legjobban megkoreografált az egész sorozatban). Ami kissé negatívum számomra az Savage karaktere, aki talán törvényszerűen, de mégis fájóan beleszürkült ebbe a háttérszerepbe, ami Maul megerősödésével rá lett szabva. Különösen Maul mellett volt nagyon éles a kontraszt, hogy Savage mennyire egyszerű, mint a százas szög, talán az utolsó igazán badass megmozdulása az volt, amikor lefejezte a Fekete Nap vezetőségét (az is egy olyan momentum volt, ahol úgy éreztem, hogy szintet lép a sorozat és egy kicsit idősebb közönségnek szól), a Sidious elleni párbajban viszont már nagyon nem rúghatott labdába. Ezzel együtt csak azt sajnáltam igazán ezzel a történettel kapcsolatban, hogy vége lett. Remekül mutatta be azt, hogyan emelkedhet fel egy új erőközpont a zavarosból a háború viszontagságai között (az is jó volt, ahogy az alvilági bűnbandák világába is bepillantást nyerhettünk) és emellett ennek mind következményei vannak és Sidious ezt nem hagyhatta szó nélkül, ez nem szerepelt a tervei között. A második évad óta felépítették ezt a Mandalore szálat és itt egy olyan új elemet adtak hozzá a Sagahoz, ami ugyan a filmekben nem szerepelt, de a világépítés szempontjából egy fantasztikus történet volt ez, tele érzelemmel, akcióval és fantasztikus alkotói kreativitással.
  15. A vége felé már sok négy részes történetszál volt (az 5. évad gyakorlatilag csak ilyenekből áll), úgyhogy lehet, hogy sajnos tényleg "csak" három külön történet lesz.
×
×
  • Create New...

Important Information