Wilde

Ha senki nem vállalja, hogy ne szakadjon meg ez a 20 éves hagyomány, akkor elvállalhatom, bár ez a 48 csapatos mezőny kicsit riasztó...

Kissé megkésve, de nagyon boldog születésnapot @Donát @tomcsi80 @RockySkywalker ! Azt sajnálom, hogy nem tudtál jönni és így nem találkoztunk a fórumos premieren, de egy jó ajándékot kaptál.

Sajnos kicsit lebetegedtem a premier után, úgyhogy csak most jutottam odáig, hogy írjak a filmről. Előzetesen nem tudtam elképzelni, hogy nekem ez a film ne tetszen és igazából így is történt. Hozta azt, amit lehetett tőle várni, nem árult zsákbamacskát, egy kedves akció-kaland volt a már megismert párossal. Én nagyon jól szórakoztam a filmen, persze nem váltotta meg a világot, de nem is vártam tőle ilyesmit. Felmerült a készülő film kapcsán, hogy eredetlieg egy 4. évadnak szánták és abszolút el tudom képzelni, hogy úgy is érdekes lett volna, jobban kapcsolódhatott volna a mandoversehez, de nekem teljesen jó élmény volt, amit így egy önálló film formájában kaptunk. Tudom, hogy átdolgozták az alapvető elképzeléseket ezek miatt, de olvastam kritikákban is, hogy felmerült az epizodikusabb felépítés és én örömmel tapasztaltam, hogy számomra ez nem volt igazán tettenérhető. Egyedül az elejénél éreztem azt, hogy az olyan volt, mint a heti egy epizódos kaland a sorozat évadoknál, de utána ahogy jobban beindult a film ezt már nem éreztem hangsúlyosnak, hanem szépen összeállt egy egésszé. A Birodalommal kapcsolatos történetszál kissé csalódástkeltő volt több szempontból is, bár bevallom őszintén nekem nem volt meg, hogy ez a Lord Janu már meg volt említve korábban is, mondjuk ehhez hozzátartozik az is, hogy sajnos nem volt időm előzetesen újranézni a sorozatot a film előtt. Az ő karaktere köré felépített second act ettől még tetszett, bár ez elsősorban Rotta miatt volt. Az egész birodalmi fenyegetés olyan fékezett habzásúnak tűnt, nem hozott olyan fenyegetettség érzetet, amit korábban a sorozatban azért meg tudtak alapozni Gideonnal, aki miután kikerült a képből így egy elég nagy űrt hagyott maga után ezen a téren. Janu elfogásánál például kifejezetten azt éreztem, hogy itt ez egy filmre lett így kialakítva és nem egy sorozatra, mert ha ez mondjuk a 4. évadban lenne, egy fél epizódot simán rá lehetne szánni arra, hogy rendesen felderítiki a helyszínt és egy látványos akció keretében kimenekítik onnan. Itt ezt elég kapkodósan lezavarták, úgy hogy közben Zebnek kellett felhívnia a rohamosztagosok figyelmét, hogy ne lőjenek már a saját főnökükre... ami elég fura volt. A másik dolog ami nem annyira tetszett itt, hogy a környezet, a tengerparti kastély nekem nagyonis eviláginak érződött, ami azok után volt kirívó, hogy a Nal Hutta, vagy a Rottás aréna, de akár az első helyszín a lépegetőkkel is mind-mind igazi Star Wars hangulatot árasztott magából. Rotta ezzel szemben fantasztikus volt, talán ő volt a kedvenc karakterem a filmben és ezt a középső szakaszt is ő vitte a hatán. Azt azért sejteni lehetett, hogy ez nem egy ilyen szokásos mentőakció lesz, de nekem meglepő volt, hogy erre futatták ki a történetet. Az apa-fiú kapcsolat másik oldalát is beemlték a képbe Rottával, hogy ő nem hasonlítani szeretne az apjára, mint Grogu, hanem pont hogy különbözni akar tőle. Érzelmes és kedves pillanatok voltak azok, amikor Groguval megtalálta a közös hangot és közben ébredtem rá, hogy ő talán az első hutt akivel szimpatizálni tudok. Egyébként végig volt egy ilyen keserédes jellege az ő karakterének, hiába szabadították ki kétszer is és találta meg a helyét az apja és a sorsa árnyéka azért mintha nyomot hagyott volna rajta. Jerem Allen White is jó volt a szinkronszerepben, mondjuk eredetileg nehezen tudtam volna elképzelni, hogy ez milyen párosítás lesz vele meg Rottával, illetve az is kérdőjeles volt korábban a szememben, hogy érdemes e visszahozni a TCW mozifilm csecsemő huttját, de azt kell mondanom, hogy ez volt az egyik legjobb ötlet a filmben. A másik kedvenc részem a Nal Hutta volt. Eléggé emlékeztetett a TCW sorozatban látott világra, de így filmként nagyvásznon látva elképesztő volt. A helyi fauna és flóra gyakorlatilag megelevenedett a mocsári képeken, olyan igazi nyálkás, bűzös hangulatot árasztott. Itt megjegyezném, hogy az a döntés, hogy a huttokat tették meg főgonosznak amellett, hogy a Thrawn jelentette fenyegetés tükrében egy mellékküldetésnek hat, de mégis hozzátesz az univerzum kontinuitásához, mert pontott tettek a Boba Fett sorozatban feltűnt ikerpár sztorijának végére. Egy kicsit vissza is tértek ehhez a fejvadászos vonalhoz, tekintve, hogy két fejvadász küzdött egymással, ami meg a sorozat alapjaihoz volt egy jó kikacsintás, úgyhogy én őszintén szólva nem sajnáltam, hogy nem mentek bele a nagyobb horderejű dolgokba. Az megint csak egy plusz pont volt nálam, hogy a mocsári redneck nem volt valami titkos jedi mester, hanem csak egy egyszerű horgász, aki segített Grogunak egy ponton. Mindent egybe vetve az egész Nal Huttás szekció nagyon tetszett. Din és Grogu kb. azt hozták amit lehetett tőlük várni, jól egészítették ki egymást és igazi összeszokott párossá váltak. Din nem sokat változott, már korábban is a lelkiismeretére hallgatott, talán egy kicsit közelebb került az ÚK-hoz. Grogu ezzel szemben sokat lépett előre és mindezt úgy tudták meglépni, hogy nem tűnt túlzásnak az amit láttunk tőle. Nem azt láttuk, hogy mondjuk egy harc jelenetben egyedül semlegesít minden ellenfelet, vagy megszerel egy űrhajót, hanem olyan alapvető képességeket mutatott, ami hihető volt és egyben kulcsfontosságú szerepet játszott Din túlélésében. Közben nem hazudolta meg önmagát és továbbra is egy szerethető kis energiabomba volt, az anzellanokkal való jeleneteiben is nagyon aranyos volt és a moziban a reakciók is azt igazolták vissza (most nem kizárólag a mellettem ülő fórumtagokra gondolok) hogy még mindig mosolyt csal az arcokra. A színészi játék hiányát is felülírták nálam azok a helyzetkomikumok, amikor érzelmeket is ki tudtak fejezni pusztán ilyen módon, mondjuk a film elején lévő lépegetős jelenetnél, amikor Grogu beszéd nélkül, pusztán nonverbálisan - a sisak agresszív kopogtatásával - jelzi a veszélyt, vagy annál a jelenetnél, ahol mindenképpen bele akarja nyomni Dint a saját maga építette kis kunyhóba. Egy szereplőre még kitérnék, ő pedig nem más, mint Embo. Szerintem ő is baromi jó volt és itt pont az ellenkezőjét éreztem, mint a Birodalom kapcsán, ő sokkal fenyegetőbbnek tűnt, mint korábban, bár az az igazság, hogy már régen láttam a TCW-t. Embo nagyon badass volt, kicsit olyan Ep. I-es Darth Maul hatást keltett bennem, hogy nem volt sok szövege, de egy ilyen nyugodt erő áradt belőle, hogy pusztán a jelenléte a vásznon egyfajta fenyegető erőt sugall. A harcjelenetek is baromi jól néztek ki és az ÚK is kifejezetten potensnek tűnt. Nagyon sok párhuzam is feltűnt, mondjuk ezeket egy későbbi újranézés után lehet tisztábban látnám, de a Yodás vonal nagyon tetszett, vagy az is amikor az aréna harc volt ott a Fallen Order idéződött meg kissé, de a legmegmosolyogtatóbb mégis az volt amikor bevágták Rottáról a csecsemőkori képét a TCW mozifilmből ott az egész mozi jót derült. Összességében én azt mondom, hogy nem egy tökéletes film, nem ez lesz a kedvenc SW filmem és bizonyos kritikákat még ha nem is osztok teljesen, de meg tudom érteni, ezzel együtt, amiért én elmentem megnézni ezt a filmet azt tökéletesen hozni tudta, egy jó szórakozás volt. Amikor 2015-ben tíz év szünet után visszatért a SW a nagyvászonra, akkor más tétekkel kellett berúgni az ajtót, most az élőszereplős tartalmak terén majdnem egy éve tették le az asztalra talán a legerősebbet a Disney érában, úgyhogy ezért sem érzem kevésnek, hogy "csak" egy ilyen szórakoztató kalandot kaptunk, ami megáll a saját lábán, de a rajongóknak is egy kellemes két órát tud adni. Én nagyon bizom abban, hogy jó szájhagyománya lesz a filmnek, mert megérdemli és remélem, hogy látjuk még a moziban ezeket a karaktereket egy jövőben mandoverse filmben!

Itt reagálnék, mert a másik topichoz nem tartozik igazán hozzá. Nem ellened irányult, hogy nem tageltelek be, a legutolsó hozzászólásomban Revant sem tageltem be a HR-os topicban (ahogy most sem), egyszerűen csak odaírtam a nevét, ebbe nem kell rosszindulatot látni, van hogy egyszerűen kimarad. A másik, hogy nem is gondoltam, hogy téged érdekel, hogy mit irogatnak veled kapcsolatosan ezen a fórumon, mivel nem vettem észre korábban, hogy igazán aktív lennél itt (ez lehet megint csak az én figyelmemet kerülte el), gondoltam, hogy neked megvan a saját SW-os közösséged és nem annyira foglalkoztat, hogy mi van itt. A cikk kapcsán továbbra is fennatartom azt, hogy nem tudom mégis miből kellett volna nekem azt előre tudni a cím alapján, hogy te nem láttad még a filmet. Nem követtem az előzetes reakciókat, így nem tudtam, hogy mikor vetítik le előre a filmet az újságíróknak. Még egyszer elolvasva a címet: Nagyon félek attól, hogy A mandalóri és Grogu két szék között a padlóra ül, ebben miért ne lenne benne az, hogy úgy írod meg róla a félelmeidet, hogy már láttad, de nem tudod, hogy a közönség hogyan fog erre reagálni, azok akik látták a sorozatokat, meg azok akik csak egy mozifilmre akarnak beülni és te (mivel már láttad és tudsz viszonyítani) attól félsz, hogy igazából egyiknek sem felel meg igazán. Eleve az egész cikk feltételezésekre épül mivel még nem láttad a filmet, de abból, hogy "adott esetben kifejezetten negatív vélemények is kikerülnek" írtál egy cikket azzal a címmel, hogy "Nagyon félek attól, hogy A mandalóri és Grogu két szék között a padlóra ül". Írtad itt az utolsó hozzászólásodban, hogy egy negatív időszakban vagy/voltál, ezt sajnálom és nem akartalak megbántani, de nekem ettől függetlenül ez a cikk továbbra sem tetszik. Azt is említetted, hogy szerinted nem kell 100%-ban pozítívan viszonyulni a SW-hoz, ezzel egyetértek, de ez vonatkozik az újságírásra is. Én azért is olvastam el ezt a cikket mert te irtad és mivel kedvelem a korábban látott videóidat, podcastjeidet (a Gamestaros munkáról nem volt tudomásom) ebből kifolyólag kíváncsi vagyok a véleményedre. Ha mondjuk Sajó Dávid ír a filmről egy cikket a Telexen és azt osztja meg Ody, azt eleve meg sem nyitottam volna, mert nem vagyok kíváncsi a vélmenyére SW kapcsán, meg úgy általánosságban sem. A fórumos találkozásokon, de akár saját ismerettségi körben is aki valamilyen szinten érdeklődik a SW iránt azok mind kedvelték a videóidat és egy pozitív példának tartanak a magyar nyelvű SW tartalomgyártás terén. Ezt azért írom le, hogy van egy szimpátia és tisztelet az irányodba még akkor is, hogyha ezt esetleg nem érezted itt és nem volt ebben a cikkel kapcsolatos hozzászólásban annyi, hogy odáig menjen, hogy esetleg azon gondolkodj, hogy kivonulsz az online térből, mert sokan kedvelünk még akkor is, ha nem mindennel értünk egyet.

Én tavaly kezdtem bele a High Republicba, aztán az első fázis befejezése után egy kis szünetet tartok most, de majd tervezem folytatni. Én is azt javasolnám, amit Revan: felnőtt regény, young adult regény, felnőtt képregény, így is úgy éreztem, hogy van ami kimarad, mert voltak olyan karakterek, akik egy ifjusági novellában voltak benne először amit én nem olvastam, de ettől függetlenül szépen összáll a sztori. Egyébként én ennek a listának a mentén haladtam a HR-al: https://www.reddit.com/r/Highrepublic/wiki/media/readingorder/mainstory/?solution=bdf7b2fddbd38109bdf7b2fddbd38109&js_challenge=1&token=bbbe4bf1c9a2b5160829c4be34da58610a25822149ac56169183e4e9562f94a1&jsc_orig_r=

Elolvastam ezt a Rixonos cikket, én először azt hittem, hogy ő már látta a filmet és úgy aggódik... erre kiderül, hogy még nem is látta, csak bizonyos véleményekből akár arra is lehetne következtetni, ha és amennyiben stb. Én emiatt nem aggódnék, amúgy az volt legmeglepőbb információ a cikkből, hogy Rixon a Gamestarnál van (lehet én élek egy kő alatt).

Tales of the Jedi-ban igen.

Most megnéztem én is a Special Look-ot, nagyon hangulatos volt, alig várom a premiert. A készítéssel kapcsolatban meg öröm volt hallgatni milyen lelkesedéssel beszélt Favreau a filmről.

Tényleg jól sikerült, először néztem is, hogy valami eltér a megszokottól, mikor megnyitottam a fórumot, de nagyon jó lett.

@Sinistra Boldog születésnapot!

Így sem Maul lenne elsősorban felelős Daki haláláért, hanem Vader aki mindenképpen meg akarta ölni és sanszos, hogy meg is ölte volna. Mault azért lehetne hibáztatni, hogy nem tett meg mindent annak érdekében, hogy az utolsó pillanatig kitartson a mester mellett, hanem inkább magát mentette az öreget meg a sorsára hagyta, hogy addig ő elmenekülhessen. Ez egy sötét oldali figurától azt hiszem természtesenek vehető. Persze elképzelhető, hogy Maul megjátsza majd az erkölcsös tanítót Devonnak, de itt azt éreztem, hogy az évad során szép fokozatosan eléggé a hatása alá került a lány és ha ezt tudja fokozni, akkor le is veheti előtte azt maszkot, hogy ő igazából csak jót akar, hanem lehet egyszerűen az aki valójában.

Az epizód nagyon a harcra volt kihegyezve, nekem általában a kedvenceim azok a részek szoktak lenni, amelyek változatosabbak, de itt ezt a tematikát is meg tudták fűszerezni. Kezdjük mondjuk Vaderrel, aki nem szólt egy szót sem az egész epizód alatt, de ez számomra kicsit szimbolikus is volt. Itt Vader nem, mint karakter volt jelen (így nem is kellett beszélnie), hanem a Birodalom megállíthatatlanságának jelképe, ami ellen ugyan megpróbálhatják felvenni a harcot a jedik a régi módszerek szerint - itt megint csak szimbolikus volt, hogy Vader úgy ölte meg Dakit, hogy az agresszivitásával győzte le, ami ellen mester ágállt, hogy nem így kell küzdeni a jediknek - de nem győzhetnek ellene. Megállíthatatlan volt, igzagi őserő, ami Mault és az inkvizítorokat is más megvilágításba helyezte. Marrok abszolút jelentéktelennek érződött, hol volt már az a fenyegető aura, ami a körbelengte. Itt Vader képében megmutatkozott a Birodalomnak egy olyan oldala, ami még az eddigi borzalmaknál is sokkal félelemetesebbnek és legyőzhetetlenebbnek tűnt, ami szintén hozzájárulhatott Devon vívódásához. Maul karaktere nagyon tetszett ebben az epizódban, igazából már az előző részben is mikor átkelnek a savon, akkor mintha némi önzetlenség szorulna belé, ő kel át utoljára és itt is próbálja védeni a többieket, mondjuk az is ironikus volt, hogy két alkalommal is, egyszer Devon, aztán Daki menti meg egy potenciálisan halálos csapástól Vader irányából. Aztán Maul nem hazudtolta meg önmagát, mert tényleg addig tartotta a frontot Dakival, amíg kellett, aztán nem hazudtolta meg önmagát, de ennek én örültem is, mert ok, hogy valamennyire meg lehetett kedvelni Mault, de azért ne bújjon ki teljesen a bőréből. Az is egy érdekes párhuzam volt számomra, hogy mindkét mentor figura valamilyen gyengeségtől szenved, Dakit láthattuk már korábban is, hogy nincs 100%-os állapotban, Maul meg jó ideje küzd a testi fogyatékosságával. Ez nekem egy hangsúlyos elem volt a sorozat során végig, mivel azt érzem Maullal kapcsolatban, hogy neki nagyon nagy tervei vannak, sokkal többet képzel magából, mint amire ténylegesen lehetősége van és aztán szembetalálja magát különböző korlátokkal. Ilyen volt a TCW-ben, mikor megérkezett Palpatine és helyre tette, hogy ne álmodozzon olyan nagyokat, vagy amikor itt többször is a saját teste képez korlátot számára. Az mindenesetre, ahogy Daki és Maul próbálja meggyőzni Devont a helyes útról nagyon jól rájátszott az egész évad során végigfutó szálra, hogy itt gyakorlatilag Devon "lelkéért" próbált mindkét fél érvelni. Maga az összecsapás bár jól nézett ki, de én azokat a párbajokat szeretem igazán, ahol közel egyenlő félként tudnak harcolni a felek, itt viszont egyrészt a körülmények miatt is, de másrészt önmagában Vader olyan erőfölényt képviselt, amivel nem nagyon tudták felvenni a versenyt, így leginkább csak a túlélésre játszottak. Ettől még látványos volt az egész, különösen ahogy Vader megállíthatatlanul ott volt mindenütt, amikor áttörte egyszer csak a falat az egyik jelenetbe a kezével az nagyon horrorfilmes hatást keltett. Eközben a másik szálon is jól érzékeltették a szorult helyzetet, mert mintha Lawsonéknak sem lett volna egy perc nyugtuk se. Szinte folyamatosna támadták őket, lőttek rájuk és végig nyomás alatt voltak. Az külön jópofa volt, hogy még Varionak is meg volt a lehetősége, hogy hőssé váljon csaliként és pont azt használták ki benne, hogy nagyon kicsi, így kisebb a hitbox, miközben az első megjelenésénél a robottestben még nagynak és fenyegetőnek akar látszani. Azért ő sem hazudtolta meg önmagát, mikor megjött Vos, akkor gyorsan felszalad a rámpán és odaveti, hogy ja persze majd Maul is biztos jön valahol. :D Én örülnék neki, ha Lawson meghalna, egyrészt ez a jelenet az önfeláldozásával számomra így működne igazán. A másik meg, hogy közte és Devon között mintha alakult volna valami szimpátia az évad során és a közösen megélt trauma egy olyan kötelék lenne, ami akár még megmentheti Devont a sötét oldal és Maul karmából. Ha kiderülne, hogy az ő apja nem is halt meg az nekem így nem működne. Abban persze lenne potenciál, hogy Lawson elárulja Devonnak, hogy Maul odalökte Dakit Vader martalékául, de őszintén szólva ez nem biztos, hogy kapaszkodó lehetne Devonnak a fény felé. Daki halálát nem Maul okozta és ha Maul nem löki így oda (ami inkább a nézőknek szólt, hogy lássuk mennyire számító Maul) akkor Vader így is úgy is megölte volna akkora fölényben volt, hiába küzdött becsülettel a kisöreg. Attól függően, hogy mennyire sikerült behálózni Devont mondhatja azt a lánynak, hogy a visszavonulásával tudta megmenteni aztán őt, az öreg meg amúgy is csak hátráltatta az Erőben való kiteljesedésben a jedi dogmáival. Ha Devon kellően elmerült a gyülöletben, akkor nem tudom, hogy az info, hogy Maul odavetette a mesterét Vadernek mennyire válhat be nála. Az igazán érdekes időszak majd most kezdődik, mivel Maul megkapta azt a fegyvert ami értékesebb bármi másnál, amit eddig a sorozatban megszerzett. Persze kellenek a bűnbandák is, de ha van egy ilyen jobbkeze, akiben hatalmas az erő és kellően a sötét oldal felé tudja fordítani, akkor még nagyobb kihívást jelenthet Palpatinék számára, mint eddig gondolták. Sejteni is lehetett az előzetesek után, hogy valamilyen szinten Maul és Devon párosáról fog szólni a sorozat, de az igazi kiteljesedés majd most jöhet.

Maulnak a szervezetépítői munkája számomra kicsit feledésbe merült az elmúlt részek után, mikor inkább a Devonnal való kapcsolatát, illetve a múltjával és egyben önmagával való szembenézés került inkább előtérbe. A sorozat elején még nagyon hangsúlyos volt, hogy Maul szinte a nulláról kezdi el újra azt a munkát, amit a TCW-ben egyszer már véghez vitt, de örültem neki, hogy itt most Dryden Vos-on keresztül egy kicsit visszatértek erre, hogy a sok menekülés, meg sötét oldali csábítás közepette ahhoz, hogy Maulnak legyen a bosszúra bármi esélye egy komoly szervezői munkát kell elvégezni az alvilágban és ennek egy lépcsőfoka lehet ez a Vörös Hajnallal való szövetség. Dryden Vost is jó volt viszontlátni és nekem is tetszik, hogy a Solo-hoz is jobban fog kapcsolódni a sorozat, mert nekem pusztán a film ismeretében mindig kicsit fanservice szerű érzést keltett ott Maul megjelenése, főleg úgy, hogy még a fénykardját is bekapcsolta, hogy az nehogy kimaradjon egy SW filmből, de itt a sorozaton keresztül most már azt is más fényben fogom látni, ha majd a Mandalóri film előtt újranézem. A rész közben amúgy eleinte az volt az érzésem, hogy azok után, hogy az inkvizítorok az előző heti részekben végig nagyon fenyegetőnek, szinte már legyőzhetetlennek bizonyultak (a sérült és nem teljesen összeszedett Maul számára), most mintha csak futnának az események után. Az persze egy ismert filmes megoldás, hogy mikor közelítenek az üldözők valakihez és benyitnak mondjuk a szobába, akkor úgy van vágva, hogy azt higgyük, hogy mindjárt elkapják őket, de közben már rég nincsenek ott... na nekem itt most ilyen érzésem volt, mikor a két inkvizítor megérkezik abba a helyiségbe, ahol Devon felriadt az álmából. Ezt követően is gyakorlatilag végig nyomolvasót játszottak a "fivérek" mire végre rátaláltak Maulékra és talán azért is, mert itt Maul kiegészült még két fénykardforgató jedivel, de nem tűntek már annyira félelmetesnek az inkvizítorok, bár ehhez van némi köze annak is, amit a rész végén láttunk, mert ahhoz képest szinte minden fenyegetés eltörpül. Az összecsapás szokás szerint nagyon látványos volt, egyrészt tetszett az is, hogy a környezettel is már önmagában megteremtették a feszültséget. Adott egy életveszélyes akadály, amin át kell valahogy kelni, úgy hogy közben folyamatosan nyomás alatt tartják őket nem csak az inkvizítorok, hanem az elfogyhatatlan masszaként beözönlő rohamosztagosok is. Másrészt az is tetszetős volt, hogy tétet adtak ennek az összecsapásnak azáltal, hogy rendesen hullottak Maul emberei. Az már a múlt heti epizódoknál is ott motoszkált bennem, hogy sokat nem tudtunk meg Maul háttérembereiről ebből a sorozatból, így leginkább golyófogóként szolgáltak, akiket be lehet dobni egy ilyen helyzetbe áldozatként, de emellett azért meg kell említeni, hogy mégis csak ők voltak ott vele a sorozat kezdetei óta, így a haláluk nem volt teljesen érdektelen. Azt külön megsajnáltam, hogy szegény Spybotot is elvesztettük, mert ő baromi szórakoztató volt és mindig képes volt némi troll humort csempészni az egyébként igen sötét hangulatú alvilági sorozathoz, a "halála" meg őszintén jobban megviselt, mint Rook Kast, vagy a két zabrak testvér elvesztése. Én meg voltam győződve róla, hogy Daki mester itt meg fog halni. Szégyen, nem szégyen de már régóta azt lesem, hogy mikor írják ki a sorozatból az öreget, mert ő jelenleg egy akadályt képez Maul és Devon között. Érdekes volt Devon álma, azt Anakin óta tudjuk, hogy az Erő által vezetett álmok veszélyesek is lehetnek, de mindenképpen érdekessége a sorozatnak ez a kötelék, ami formálódott Maul és Devon között úgy, hogy nem így direktbe hozták össze a két karaktert, ahogy sokan talán vártuk, hanem fokozatosan, szinte radar alatt alakult ki egy kapocs közöttük úgy, hogy Devon közben azért még mindig megmaradt jedinek. Visszatérve Dakihoz, itt lett volna a tökéletes alkalom ennek a párbajnak a képében, hogy elhalálozzon, akár az 1. akár a 11. Fivérnek a renoméját is lehetett volna egy szinttel emelni, hogy na ők intéztek el egy jedi mestert és potenciálisan ők taszították Devont Maul karmaiba, de a készítők nem így döntöttek és elnézve az utolsó képsorokat, lehet hogy így lesz tényleg még jobb. Csak kiderült, hogy kinek üzenhetett Marrok amikor jelentést tett és nagyon örülök Vader megérkezésének. Minden jött ment túlélő jedi levadászásához nem érezném fontosnak, de Maul láthatóan megkívánja azt a figyelmet, hogy Vader avatkozzon be. Ebben az időszakban szervezett lázadásról még nem beszélhetünk, a túlélő jedik pedig elszórtan bújkálnak csupán, Maul viszont már most szervezkedik és ő belülről ismeri Palpatinet, mivel a tanítványa volt. Ahogy megérkezik Vader az nagyon hatásosra sikeredett, Rook Kastot fontosabb karakternek gondoltam, aki ott lehet Maul mellett a szervezetépítés időszakában, egyfajta jobbkézként, amíg majd nem kerül a képbe Qi'ra, de ahogy szembetalálkozott Vaderrel ott nem volt kérdés. Amikor elmentek felderíteni és mintha valami vadállat hangot hallanának ott már sejtettem, hogy valami lesz, főleg azután, hogy az inkvizítorok tettek rá utalást mikor Maul elmenekült, hogy ők úgy vették, hogy minden a terv szerint halad. Ez mondjuk felvetette bennem, hogy mennyire tudták ezt előre eltervezni? Tudtak Vos hajójáról, ami majd fel fogja venni őket egy megadott ponton? Nekem úgy tűnt, hogy mikor lemásztak abba az aknába, igazából csak ott akadtak ismét a menekülők nyomára, onnan persze gyorsan összerakhatták ezt a tervet, de akkor mindent nagyon gyorsan kellett elintézni. Azok után, hogy ilyen cliffhangerrel fejeznek be egy részt igazi áldás, hogy egyszerre rögtön két epizódot kapunk egy héten.

@Bomarr Boldog születésnapot, így kissé megkésve.

Nekem kifejezetten tetszett az a részlet az összecsapásban Maul és az inkvizítorok között, hogy Maul nincs 100%-os állapotban. Ez egyrészt igaz a fizikai korlátozottságára, de aztán ahogy később látjuk mentálisan sincs tökéletes formában. Nekem azért tetszett ez, mert így egy kicsit sebezhetőnek tűnt és nem az volt az érzésem, hogy jó majd ő úgy is mindent megold, mert olyan magabiztos. Ez a Maul, akit itt látunk még nem az a Maul, aki majd újra felépíti alvilági birodalmát és ez a kudarc is kellett ahhoz, hogy majd azzá válhasson akinek lennie kell. Hiába harcolt jól a 11. fivér (azzal egyetértek, hogy sok mindent amúgy most sem tudunk róla) és Marrok továbbra is badass, de az az érzésem, hogy egy ereje teljében levő Maul keresztbe lenyelte volna őket. Ezen én is nagyot néztem. Nem lett a kedvencem Daki mester, ugyan értem a gondolkodását és valahol még értékelhető is, ha valaki tisztában van a saját limitációival és nem kezd olyan vállalkozásba, aminek a kárvallotja lesz, de ez a túlzott passzivitása már kezd zavarni. Ok, hogy úgy értékeli, hogy ők a tanítványával inkább kimaradnának a dolgokból, mert úgy is kevesek ahhoz, hogy megváltoztassák a rendszert, de így kvázi a sorsára hagyni Lawsont, úgy hogy ők hozták a fejére a bajt, és mindezt elütni ezzel az álnaív magyarázattal, hogy akkor ha ők elmennek, akkor biztos békén hagyják majd Lawsonékat... hát nem ő lesz a kedvenc jedim. Nekem tetszik az elméleted a kondicionálásról, de igazából az egész mögött azt érzem, hogy a legkézenfekvőbb magyarázat Maul korábbi viselkedésére az, hogy őt utólag hozták vissza. Ha benne lett volna a TCW-ben, hogy ő elmondja az infót valamelyik jedinek 1 évvel az Ep. III előtt (itt most nem Ahsokára gondolok a 7. évad végén, bár ott meg ahhoz, hogy megállítsák Palpatinet túl késő lett volna, Ahsokam meg valószínű úgy sem bízott volna jobban Maulban) akkor a filmekben okozott volna problémát, hogy miért nem lépnek ennek tudatában a jedik. Akár az is lehetne magyarázat, hogy Maul maga akarta beteljesíteni a bosszúját és nem akarta, hogy a jedik kapják el helyette... mondjuk ennek meg ellent mond az a körülmény, hogy sokkal nehezebb bármilyen módon hozzáférni Palpatinehoz azután, hogy kiiktatta a jediket és a Birodalom uralkodója lett. Ami Devont illeti, itt szerintem az is lehet, hogy ő például nem tudja, hogy Palpatine főkancellár, aki aztán kikiáltotta a Birodalmat valójában egy sith nagyúr. Nem tudom, hogy az egyszeri túlélő jedik ezt mennyire tudták evidenciaként összerakni. Ettől még elmondhatná persze neki, hogy az ő mester valójában Sidious volt, aki ugyanaz a személy, mint a főkancellár, de nem vagyok biztos benne, hogy mondjuk manipulációs technikaként ezt tudna igazán hatni Devonra. Én nem gondolnám, hogy Devon leginkább Sidiousra haragszik (akiről sanszos, hogy azt se tudta eddig, hogy létezik), hanem általánosságban a "gonosszal" áll szembe, ami átfogóbb értelemben a Birodalom, a sithek, akár éppen Maul, akik azt a sötétséget képviselik, amivel szemben a jedik képviselnék a fényt. Szerintem Maul azzal tudná őt meggyőzni, hogy ezt a kettéosztottságot eloszlassa, hogy ez a fajta egyszerű, tiszta világkép az új világrendben amibe kerültek már nem úgy érvényes, mint régen. Ettől függetlenül még Maul elmondhatná Devonnak, hogy ki a mester, ha nem oszt nem szoroz akkor is, erre lehet egy magyarázat ez a kondicionálás, mert mintha egy kicsit hezitálna is mielőtt válaszolna Devonnak. Különösen a két utóbbi, Spybot meg Vario az aki néha egy kis könnyedséget tud csempészni az amúgy elég sötét tónusú epizódokba, főleg úgy, hogy a Maul bandája körül forgó események mindig inkább egy ilyen kemény alvilági hangulatot árasztanak. Azért az, hogy nem igazán bontották ki őket ott mondjuk visszaütött ilyen téren, hogy mikor meghal a Scorn nevű zabrak én totál semmit nem éreztem a halála után.

Köszönöm szépen mindenkinek.

Ezt mondjuk megtudhatnánk a képregényből (lehet abban benne is van, csak én még nem olvastam). Szerintem Vadernek kellene lennie. Ha benne lett volna a szuszogós levegővétel, úgy túl egyértelmű lett volna, így meg még lehet lebegtetni egy darabig. Szerintem csak az utolsó részekben jön el bármilyen nagy összecsapás, addig még meg fognak küzdeni a 11. fivérrel is, aki benne volt az előzeztesben. Nekem azért működne jobban Vaderrel a dolog, mert e sorozat előtt Maul utolsó felbukkanásánál azt láthattuk, hogy megpróbálta befűzni Ahsokát és figyelmeztetni arra, hogy mit jelent Anakin. Ott már előrevetítettek egy Maul elleni összecsapást, ami végül nem valósult meg. Maul most talált magának valakit, akit sikeresebben behálózhat Devon személyében és végre összecsaphat Vaderrel.

Nekem az az elméletem, hogy Marrok fogja megölni Daki mestert, ami Devont erőteljesen Maul irányába taszítja. Ezek után pedig Maul le fogja valamikor győzni Marrokot, ami után akár adná is magát az a lehetőség, hogy ő csinál majd vele valamit, ami a dathomiri mágiához kapcsolódik. Ez a vonal tetszene, csak közben az merült fel bennem, hogyha Maulnak van egy ilyen "katonája", mint Marrok, akkor ő hogy kerül majd később Morgan Elsbethhez. Mondjuk az is tetszene, ha Maul valahogy irányítani tudná Marrokot, de nem tartaná maga mellett, hanem így lenne egy kvázi beépített embere az inkvizítorok között.

Ez a rész is élvezetes volt, bár nehéz elválasztani, így hogy kettesével adják ki őket. Az már az előző részben is viszonylag egyértelmű volt nekem, hogy azok után, hogy a rendőrfőnöket megkínozták, míg Lawsont csak simán elengedik, akkor van itt valami a háttérben. Egyébként ésszerű következtetés volt, hogy elvezetheti őket a kiszemelt célponthoz, ha nem akkor meg majd újra letartóztatják. Úgyhogy azon nem lepődtem meg mikor Lawson hazaért és ott volt a két jedi. Az utána következő részt kicsit rövidre zárta, hogy elég hamar megjelent Marrok és onnantól megint menekülni kellett. Azt legalább megtudhattuk, hogy a jedik nem ide készültek csupán átmenőben volt a bolygón, de érdekes lenne a korábbi történetük, hogy miként élték túl a 66-ost, vagy utána milyen helyeken próbálták átvészelni az időközben eltelt időszakot. Amikor Rylee beszél Devonnak az életéről megmosolyogtató volt, hogy szóba kerül, hogy milyen más módon nőttek fel, egyben persze szomorú is, mert Devonnak a háborúval, meg a Birodalom felemelkedésével nem lehetett egy jó gyerekkora. Az a sport amit Rylee csinál amúgy szerepelt már korábban valahol? Elsőre mikor a múlt heti részekben láttam nekem kissé evilági érzést keltett, de amúgy nem rossz ötlet, hogy a hétköznapoknak próbálnak egy kis színt adni, hogy vannak ilyen rekrációs jellegű dolgok is a messzi-messzi galaxisban. A legjobbak persze a harcok voltak, amik fantasztikusan néztek ki. Már Maul kis edzésénél is csak pislogtam, hogy a mennyire áramvonalasnak tűntek a mozgásanimációk, de az összecsapásoknál is baromi jó volt látni, hogy idáig jutottunk a TCW mai szemmel nézve már kissé darabos animációja után. Én elég valószínűnek tartottam, hogy mikor Daki elküldi Devont Lawsonék után, akkor ő ott meg fog halni, úgyhogy teljesen meglepett, hogy túlélte az epizódot. Azért látszik rajta, hogy nem fiatal, talán az előző részben tett is rá utalást, hogy már sok mindent megélt a galaxisban (nem tudom a HR érában már ott lehetett e), de itt egész jól nyomta. Az is egy jó dinamikát adott az epizódhoz, hogy úgy szeparálódtak el a főszereplők, hogy a fiatalok, meg az idősek külön külön kerültek. Amikor Rylee felkerült az egyik szerelvényre én azt gondoltam, hogy ő nem fog összekerülni többet Devonnal, mert így Maulnak is egyszerűbb lett volna maga mellé állítani a lányt, ha csak egyedül van. Maul és Marrok első szembenézése nagyon hangulatos volt, gyakorlatilag tapintani lehetett a feszültséget. Azért még mindig szürreális, hogy Maulra, mint megmentőre kell tekintetni egy sorozatban, de itt tényleg úgy érkezett meg mikor Devon bajban volt. Innentől kezdve mondjuk már végig az volt az érzésem, hogy Marroknak esélye sincsen, de azért látványos harcot kerekítettek hármújuk között, mi meg úgy érezhettük magunkat, mint Rylee aki csak a háttérben pislog, hogy mi megy itt. Devon szerintem itt kezd el igazán sodródni Maul irányába. Az továbbra is tiszta sor, hogy amíg Daki él, addig nem fog Maul mellett kikötni, de most is azt láthatta, hogy milyen lehetőségek vannak abban, ha ők összefognak. Egyébként Daki szerintem egy kicsit azt is jelképezi, hogy a Jedi Rend egy letűnt kor maradványa, öreg, gyenge, passzivitásban van és csak túlélni próbál. Ezzel szemben Maul egy olyan alternatívát kínált neki kezdettől fogva, hogy felléphet aktívan és harcolhat azért, amit el akara érni, de Devon most láthatta a gyakorlatban, hogy így sikeresek is lehetnek, ezért érezm ezt egy fontos lépcsofoknak. Az mindenesetre minden kétséget kizáróan egyértelművé vált a Birodalomnak, hogy komoly a helyzet, nem csak Maulról van már szó, hanem jedikről is, akik Marrok perspektívájából már most összejátszanak, ez pedig még inkább emelheti a potenciális fenyegetést, amit Maul jelent a Birodalomra. A két rész alapján amúgy tényleg félelmetes, hogy milyen hamar megváltozik az általános hangulat azok után, hogy a Birodalom beteszi erre a világra a lábát, legyen az akár a kaszinó, akár a rendőrörs. Two-Boots is leginkább most szembesülhetett azzal, hogy mit is okozott. A szabálykövetés és a protokoll, amit droidként helyesen követett és ami a Birodalom felfogásában a helyes út közben azt az egyediséget veszi el tőle, amivel ő kiemelkedett a többi szürke, egyforma droid közül a két csizmáját. A szabályokra épülő egyformaságban pont egy droidon keresztül mutatták be mennyire nem tűri meg egy ilyen elnyomó hatalom, hogy valaki a legminimálisabbb mértékben is kilógjon a sorból. Ahogy utána meg "nézett" az nagyon sokatmondó volt, szinte bűnbánat volt azokban a "szemekben". Nagyon tetszik ez a sötét tónus, nekem most van egy kicsit olyan Andor érzésem.

Az előbb néztem meg Rixon videóját és engem meglepett, mert nekem pont az volt az érzésem az eheti részekkel kapcsolatban, hogy itt kezdtek felpörögni a dolgok. Maul mesterkedései és a jedik túlélése is bőven szolgáltatott témát az eddigi epizódoknak, de az igazi játszma akkor kezdődik el, amikor bekapcsolódik a Birodalom is. Maul ugyanis nem csak a kis saját birodalmát akarja felépíteni, hanem hosszabb távon nagyobb tervekre tör és a fenyegetés, amit jelent Palpatine számára van olyan jelentős, hogy ilyen erőket mozgósítson a hatalmi gépezet, mint amit itt láttunk. A Birodalom belépője elég hatásosra sikeredett, ezeket a képeket látva érthető, hogy sokan miért nem akarták őket itt látni, de az egyelőre nem derült ki számomra a részekből, hogy mind Lawson, mind a rendőrfőnök miért van ennyire ellene a beavatkozásnak. Elvileg ez még a kezdeti időszaka a Birodalomnak, amikor nem mindenki számára egyértelmű az a fenyegetés, amit a Birodalom képvisel. Legalább feltűnt Mrs. Lawson, bár ebből a kis rövid jelenetből nekem az sem feltétlenül derült ki, hogy ő pontosan mit is csinál a Coruscanton, azon kívűl, hogy a Birodalomnak dolgozik... lehet valaki az öltözékéből tud következtetni, de nekem nem volt egyértelmű. Mindenesetre akár rajta keresztül kiderülhetne valami mondjuk Lawsonnal kapcsolatban, hogy ő neki milyen múltja van a Birodalommal. A rendőrfőnök kapcsán, nekem eléggé úgy tűnt, hogy ő konkrétan meghalt csak ez így mondták ki. Marrok tényleg félelmetes volt, az Ahsoka sorozatban nem csak azért volt kevésbé emlékezetes, mert pusztán árnyéka volt az igazi önmagának, amit az éjnővérek mozgattak, hanem nem is volt úgy felépítve, mint itt. Ebben a részben nagyon jól oda voltak téve azok a karakterpillanatok, amivel megalapozták, hogy súlya van a jelenlétének a képernyőn minden egyes jelenetben. A kilétével kapcsolatban vártam, meg várom, hogy egyszer belássunk a maszk alá, hogy ki van alatta, de aztán lehet egyszerűen nem is lenne lényeges és csak egy random csávó van alatta. Az ahogy félelemkeltően megjelenik és végig ott van ez a fenyegetettségérzés a jeleneteiben, az viszont mindenképpen el lett találva. A menekülés a metróban tetszett, meg az is, hogy továbbra is ott van ez az ellentét a két jedi között, hogy Devon (szerintem részben Maul hatására is) nem csak túlélni akar, míg Daki mester elsősorban azt nézi, hogyan tudnának kikeveredni ebből az egészből. Az mondjuk viszonylag hamar egyértelművé vált számukra is, hogy nem Maul az igazi ellenfelük ebben a jelenlegi berendezkedésben és valójában ők a Birodalom miatt vannak ilyen helyzetben. Az ellentétek kapcsán még ami szintén tetszett, hogy bemutatták azt, hogy Maul körül sem minden tökéletes és a mandaloriak már zúgolódnak, hogy ők nem így tervezték a dolgot, valamint Rook Kastban (aki nem csak a fizetségért van vele) is érzek némi rosszallást azzal kapcsolatban, hogy Maul miért akarja ennyire ezt a lányt. Kicsit mintha az ő szerepe is átértékelődne ezután, mint Maul jobbkeze, de az mindenképpen tetszik, hogy ilyen emberi pillanatok is vannak a sorozatban.

Nem vagyok teljesen tisztában a jedi feladatkörökkel, de főleg Obi-Wan + Ahsoka, akik a háború során is elég sok akcióban vettek részt személyesen, ahol párbajozni is kellett, azért élesben is nagyobb gyakorlatot szereztek, míg Daki mester lehetett akár valami könyvtáros, vagy az Erő misztériumaival foglalkozó jedi is. Egyébként felmerült az is bennem, hogy lehet valami baja van, tehát nem teljesen egészséges és az a kis akció ahol meg kellett tartania a leszakadó hidat a 2. részben az is sokat kivett belőle úgy, hogy végül is kéregetésből élnek és így nem lehet egészségileg a legjobb formában. Nekem tetszett az, hogy a kifejezetten emberi Two-Boots, akinek olyan kis apró gesztusai vannak, amiből úgy tűnik, hogy egy érző lény végül mégis úgy viselkedik, ahogy egy droidnak kell, követi a programozását. Még akár azt is gondolhatta, hogy segít ezzel Lawsonnak, tehát nem pusztán szabálykövetésből, hanem kezdett kicsúszni az irányítás a rendőrség kezéből. Lawson itt sem tudta kézben tartani a dolgokat, amikor túlerőben voltak Maulék, ő akkor is karakánul megpróbálta irányítani a helyzetet, majd egyedül ment letartóztatni Maul, úgy hogy a legutóbbi találkozásuk után is csak azért maradt életben, mert Maul valamiért életben hagyta, de nem úgy nézett ki mintha ő kézben tudná tartani a konfliktust azóta, hogy megjelent Maul a Janixen. Szerintem azt jól tette Lawson, hogy nem ment bele Maul alkujába. Az ilyen alvilági figurákban soha nem szabad megbízni és az érthető, hogy megpróbálná távol tartani a Birodalmat a bolygótól, de ha kiderül, hogy tudott Maulról és lepaktált vele, azzal pont a Birodalom szemében lehet még veszélyesebb, ezzel még nagyobb bajt hozva az itteniekre. Valahol én ezt kicsit kifordított módon, de pont Maul mesterkedésének tudnám be. Amikor megismerjük a jedi párost azt látjuk rajtuk, hogy nagyon passzívak, nem igazán mernek cselekedni, csak próbálják meghúzni magukat, túlélni. Devon első proaktív próbálkozása ugyan rögtön kudarcba fullad (amikor lopni próbál), de ott van benne az igény, hogy végre csináljunk valamit, tegyünk azért, hogy jobb legyen nekünk. Ezekre az érzelmekre játszott rá Maul a csábításával, amikor megpróbálta behálózni a lányt, hogy ne csak tehetetlenül sodródjon, hanem használja ki a lehetőségeit. Azáltal, hogy el akarja kapni Maul olyan mintha egy kicsit megint jedi lehetne, ami alapvetően a feladata lenne, hogy harcoljon a sötétség ellen és egyben végre kilépjen abból a passzivitásból, amibe a Birodalom fenyegetése száműzte őket. Ugyanilyen érdekes megnézni Daki mestert, aki csak akkor cselekszik, ha nagyon muszály. Megmenti az ártatlanokat az Erő segítségével a leszakadó hídról, de nagyon nem akar küzdeni a fennálló rend ellen, mert ahhoz túl kevésnek érzi magukat (elnézve őket egyébként jogosan). Itt is Devonnak kell győzködnie, hogy lépjenek fel Maul ellen, ne csak úgy továbbálljanak. Maul ezzel szemben egy olyan jövőt kínálhat Devonnak, ahol nem csak bújkálnia kell, meg túlélni, hanem elkezdhet élni és odacsaphat... ez főleg egy fiatalnak érthetően vonzó ajánlat, még ha veszélyes is. Amúgy most, hogy be lett vonva a Birodalom, megtudják, hogy itt van Maul, jöhetnek az inkvizítorok és szerintem ők fogják Maul kezére játszani az új tanítványát. Maul ugyan puhítgatja a lányt, de még mindig ott vannak benne is a jedi eszmények. Más köteléke azonban nincsen, ha ezt elszakítják, akkor Maul beléphet az életébe és felkarolhatja, de ha Maul ölné meg a mesterét, akkor biztos nem állna mellé még akkor sem, ha ő jelentené az egyetlen esélyét a túlélésre. A jedik tényleg csak rosszkor voltak rossz helyen, de belecsöppentek egy olyan konfliktusba, ahol az inkizítorok céltáblái lehetnek ők is. Megjönnek, megölik Dakit, Devonban pedig megtörténhet a felismerés, hogy itt tényleg vége a régi világnak, a régi eszmények ebben az új helyzetben nem működnek és besorol Maul mellé, lesz egy közös céljuk... a bosszú, ami mindkettejük egy irányba hajtja a Birodalom ellen.

Így egyértelművé vált, hogy tényleg egy kvázi teszt volt az, hogy szabaduljon ki maga az Erővel a fogságból, gyakorlatilag vártak rá, miután kijött a "cellából". Amúgy én is azt hittem, hogy itt csak simán elmegy és találkozik a mesterével.

Szerintem itt Maul a nagyobb hal. Túlélő jediket lassan már minden harmadik világon lehet találni és erre ott vannak az inkvizítorok, de egy sötét oldali Erőhasználó, aki ráadásul Palpatine kottájából játszik (nagyratörő tervei vannak és a háttérből mozgatja a szálakat) ennél sokkal nagyobb fenyegetést jelent. A jedik inkább rosszkor voltak rossz helyen, bár jedinek lenni ebben az időszakban alapvetően veszélyes, szóval így is bajba kerülhettek volna (ezért volt szerintem nagyon nagy felelelőtlenség Dakitól az első részben, hogy Devon csak menjen be a rendőrségre és minden rendben lesz). Az asszonynak meg kellene jelennie szerintem, főleg azután, hogy felemlegették, hogy miatta idegenkedik Lawson a Birodalom bevonásától. Most, hogy képbe került a Birodalom egy nagy kihagyott ziccer lenne, ha ezt nem történne meg, főleg, hogy amúgy ezt a családi szálat egyébként is bevezették Lawsonnál a fiával. Az is felmerülhetne, hogy miért van vele a fiú és nem az anyjával...

Én ebben azt éreztem, hogy Two-Bootsra nem igazán lehet haragudni, mert ő egy droid. Próbál mindent az előírásoknak megfelelően csinálni, de közben mégis olyan emberinek alkották meg, hogy egy szerethető figura marad. Ehhez hozzátesz a kapcsolata Lawsonnal, az is egy ilyen emberi gesztus, hogy legyen többet a családjával ezért elvállalja helyette azt a feladatot, ahol találkoznak Rook Kastékkal. Amikor egy pillanatra látszik az a közös "fénykép" Lawsonról + TB-ról és odatolja elé azt a ládát az is annyira érzelmes volt, hogy ott volt benne a bűntudat ami Lawsonban munkált, hogy most miatta van ilyen helyzetben a droid, aki csak jót akart, de közben nem tudja, hogy mit cselekszik. Amúgy még mentségére legyen mondva, eddig tényleg nem úgy tűnt, mintha a rendőrök tökéletesen kézben tartanák az ügyet. Valami olyasminek kellene lennie, ahol rálátása van arra, hogy mi a Birodalom igazi arca, ami ezekben a kezdeti időkben még nem feltétlenül mutatkozott meg mindenki számára. Arra így amúgy már választ kaptunk, hogy miért idegenkedik attól Lawson, hogy bevonja a Birodalmat (mert a felesége révén van valami rossz tapasztalata, rálátása a működésükre), viszont itt nekem olyan érzésem volt, hogy mintha a rendőrfőnök sem nagyon akarná bevonni a Birodalmat. Azt gondoltam korábban az lesz a dinamikája a helyzetnek, hogy Two-Boots szól a rendőrfőnöknek és akkor Lawson egyedül marad, de olyan mintha ő is megértené a Birodalommal kapcsolatos aggodalmakat. Az is lehet ennek is köze van a feleséghez, akit ő is ismert és tényleg valami durva dologról tudhatott, ami miatt nem szívesen látnák itt a Birodalmat.

Lehet, hogy nem egy Sidious elleni párbaj miatt kell neki Devon, hanem egy olyan fegyverként, amivel könnyebben elérheti azt a célt, hogy visszahozza magát legalább arra a szintre, ahol az Árnyék Kollektívával volt. Aztán, ha be akarja teljesíteni a bosszút, akkor nyilván új utakat kell keresnie, de ugye egyszer el fog majd még jóval később jutni a Malachorra is.