Wilde

Néhol kicsit természetellenes, de egészen jól megcsinálták az arcát az öregnek és jó volt őt meg Spockot újra együtt látni. Elkezdtem nézni a Lower Decks 5. évadát és nekem csak most esett le, hogy ez lesz az utolsó évad. Sajnálom a sorozatot, a napokban elővettem a negyediket, így felfrissíteni a záró évad előtt és ez még mindig baromi jó. Az első két rész az 5. évadból is remek volt, érezni, hogy nagy utat tettek meg a karakterek, kíváncsi leszek majd a lezárásra, de biztos érzelmes lesz.

Sajnos múlt héten nem tudtam itt lenni, de jó volt visszaolvasni is. @Bence1997 nagyon profin megszervezte az egészet, legközelebb igyekszem majd itt lenni, mert amúgy nem csak szívesen gondolok vissza régi díjátadókra, hanem a mai napig is érdekel az ilyen.

@Dzséjt @Yoda József Utólag is boldog születésnapot!

Rákerestem erre a hangoskönyv sorozatra... a 'Harry Potter és a Negyedik Torony' a trilógia első része, azzal kellene kezdeni?

Egyébként hiába törölték a sorozatot és én, mint egy jó buddhista próbálnám elengedni a ragaszkodást, de még mindig belefutok olyan plakátokba, ahol hírdetik az Akolitust. A Pasaréti téri buszmegállónál is volt egy, ezt a képet pedig nemrég csináltam a Hüvösvölgyi Shop Stopban lévő dm mellett:

Én is szavaztam, szóval ez a ma esti 13. én voltam.

@kudar Boldog születésnapot!

@Nabopolasszar Boldog születésnapot!

Egy kérdés azokhoz, akik már látták a Romulust és eléggé otthon vannak az Alien franchiseban (itt most virtuálisan @Dzséjt-re nézek, de bárkitől szívesen veszem a segítséget): melyik filmeket érdemes megnézni az új rész előtt, amihez szorosan kapcsolódik? Próbáltam utánanézni a neten, de valahol azt írják, hogy a Covenant nem fontos előtte, van ahol meg azt, hogy igen... Korábban láttam amúgy az összes filmet a franchiseból (a Covenantot még moziban is), de már elég homályosak bizonyos részletek és mivel hétvégén lenne esedékes a mozi, addig lenne idő pár film újranézésére. Előre is köszi.

A másodikban szerintem rém idegesítő volt az a családi szál, maga a film látványra szép volt, de ezzel 2009-ben lehetett eladni nekem ezt a filmet, manapság már többre vágynék, ha beülök az oly rég óta készülő folytatásokra.

Őszinte leszek, nem sok mindent tudok előztesen a sorozatról, de engem nem győzött meg egyelőre ez a kis betekintő, hogy ez nekem készült. Alapvetően sem kedvelem az olyan alkotásokat, ahol gyerekek a főszereplők és egy-két pillanatot leszámítva a SW hangulat is hiányzott... Persze megvárom a rendes előzetest, meg majd egy esélyt mindenképpen adok a sorozatnak, de aztán lehet ez lesz az első kánon SW, amit nem nézek végig.

HotD - 2. évad Én kezdteben lelkes voltam, Bomarr is olyan jókat írt az első 4 rész után... de aztán fokozatosan elszállt a lelkesedésem. Az utolsó 2 epizódot hosszú ideje tologattam és csak most vettem rá magam, hogy megnézzem. Nálam az egy régi hagyomány volt, még egyetemista koromból, hogy hétfő reggel, akkor mindegy, hogy mi van az az első, hogy megnézem a GoT új epizódját és aztán majd minden csak utána jöhet. Aztán nyilván a későbbi években ezt már nehezebb volt összeegyeztetni a napi rutinnal, de mindig megvolt bennem ez a kitüntett lelkesedés. Mostanra eljutottam odáig, hogy egyáltalán nem vártam az új részeket, úgy voltam vele, hogy majd valamikor megnézem és ha kiderülne, hogy valamilyen oknál fogva nem készül 3. évad (úgy tudom, hogy már berendelték), akkor egyáltalán nem lennék szomorú. Pár hete újranéztük egy kisebb társasággal az új Dűnét és egy kicsit azt éreztem megint, mint itt is, hogyha nem ismerném a könyvet, akkor sokkal jobban tudnám élvezni, amit látok. Persze a végeredmény egyik esetben sem élvezhetetlen, de látva ezeket a hibákat így nagyon fájó tud leni, hogy ez sokkal jobb is lehetne. Vannak pontok, amelyek akkor is zavarnának itt a sorozatban, hogyha nem ismerném a könyvet, de közben van elismerésre méltó is benne. A színészi alakítások nekem továbbra is tetszenek, olykor akár felül is múlják az alapsorozatot. A párbeszédek között vannak arcpirítóan amatőrök is, ahol végtelenül szájbarágós, didaktikus módon akárják éreztetni velünk, hogy itt ki a morálisan jó karakter és mit kellene gondolnunk, de közben vannak olyan pillanatok is, amiért érdemes elmerülni Westeros világában és a könyvvel szemben lehetőséget kapunk a karakterek árnyaltabb személyiségének megismerésére. Mondjuk pont ez az árnyaltabb ábrázolás teljesen félresikerült szerintem. Ugyan okozott itt ott figyelemre méltó jeleneteket, de összességében szerintem inkább ártott, mint használt volna a sorozatnak. Ez alatt nem konkrétan arra gondolok, hogy nem olyan kő egyszerűen festettek meg mindenkit, mint ahogy könyvben van, hanem itt már átestek a ló túloldalára. A könyvben mind Alicent és mind Rhaenyra intrikusak, morálisan megkérdőjelezhető döntéseket hoznak, de tudják mit akarnak, világosan érthetőek a motivációik és szólnak érvek mindkét oldal mellett. Ezzel szemben itt úgy kilúgozták mindkettőt, hogy mintha féltek volna attól, hogy itt nem hősöket akarnak látni a nézők. Az ábrázolásmód totál egyoldalú én nem hiszem el, hogy van élő ember, aki ezt látva nem a feketék oldalát választaná. Nekem pedig pont azért tetszett ez a konfliktus és vártam a Fire & Blood adaptálását, mert ez egy olyan sztori ahol nincsenek hősök, hanem egy hatalmi harc van bemutatva, hogy a hatalmasok hogyan képesek mindent megtenni a trónért és közben milyen következményekkel jár mindez a Targaryen házra nézve, a köznépre és milyen hosszú távú hatási vannak. Ez pont az a történet, aminek csak erről kellene szólnia... az alapsorozat, meg ahol a prófécia, a fantasy elemek számítanak. Ott mintha a végére mindent félretettek volna azért, hogy egy egyszerű hatalmi harcot lássunk fantasy nélkül, miközben az az a történet ahol annak igazán helye van, hiszen hosszú idő óta visszatér a mágia, a természetfeletti egy olyan világba, ahonnan az emberek mindennapi érzékelése szerint kikopott. Most úgy érzem, már olyan sok ponton kezdünk eltérni és alapvető irányvonalakban a könyvtől, hogy ez nem is a Fire & Blood adaptációja. Az a könyv tökéletes volt egy adaptációhoz, egy vázat adott, amit meg kell élettel tölteni, most viszont ott tartunk, hogy nem élettel töltötték meg, hanem a vázba is belepiszkáltak. Amit pedig hozzáírtak pluszba saját kútfőből az vagy érdektelen volt, vagy egyenesen káros a karakterekre, történetre nézve. Nem minden hozzátoldás tévút, ha jól csinálják és megfelelő arányban írnak bele új dolgokat. Viserys és Daemon között az az érzelmes jelenet az első évad vége felé, mikor odaadja neki a koronát ilyen volt, önmagában Viserys karaktere is olyan volt, hogy sokkal emberibbnek, tragikusabbnak tűnt, mint a könyvben. Alicent, Rhaenyra, Aemond, de most már Daemonra is azt mondom, hogy totál vakvágányon vannak. Eleve Daemont parkolópályára teszik és húzzák az időt, hogy aztán úgy oldják fel ezt a dilemmát vele kapcsolatban ahogy láttuk... hát ezt ennél csak jobban lehetett volna csinálni. Egy időre most ezt igyekszem elfelejteni és majd ha jön a harmadik évad visszatérni rá. Mondjuk voltak kételyeim az első évad után is, de mikor láttuk Rhaenyrát badass módon megindulni a kamera felé ott az évadzáróban, akkor azt hittem, hogy most végre elkezdődik a villian arc... ezzel szemben még mindig ott tartunk, hogy jajj csak béke legyen és ő az ártatlan áldozatokért aggódó morális hős. Ebből kiindulva akár a végét is úgy átírhatják, hogy nem is teljesn oda fog kifutni mint a könyv csak nagy vonalakban. Azért Westerosnak van egy olyan hangulata, ami még mindig érdekel és ha jön a Dunk & Egg sori, azért lehet újra lelkesedni tudok majd.

A scadutree fragmenteket gyüjtögetni kell mindenképpen, vannak ilyen videós guideok is, hogy össze tud mindet szedni, ha kimaradt valamelyik. Az a védelemhez is nagyon hasznos, hogy mennyit sebződsz, emellett a defensed is sokat számit, hogy ne legyél 2-3 ütés az ellenfeleknek. Egy jó armor mindenképpen kell, már csak azért is, hogy legyen olyan 45-50-es poise-od, ez a minimum. Az ahhoz is kell, hogy például egy ash of war esetében ne tudjon belőle kiszakítani az ellenfél támadása, amikor benyomnád az aow-t. Ezért egy olyan 50-es posie mindenképpen kell, de én 75-ös voltam ilyen szempontból. Az aow-nál meg valami olyanra menj rá, amivel könnyen lehet stancet törni, igazából a stance törés majdnem jobb is, mint a pure damage egy fegyvernél, mert az gyakorlatilag free hitet jelent, amit mindenképpen be tudsz ütni (ez különösen az utolsó boss-nál számit, ja és oda 20-as scadutree blessing alatt nem szabad bemenni!). Plusz az aow-oknál is van olyan, amit ha használsz, akkor közben nem csak, hogy nem tudnak belőle kiszakítani, hanem hyperarmorod van és ha egy olyan támadással jön a boss, amit nehezen tudsz dodgeolni, akkor csak kell egy kis FP benyomod az aow-t és garantáltan nem sebződsz. Volt néhány terület ahol én is izzadtam és nem csak a júliusi kánikula miatt. Van az a nagy sárkány, Bayle... na az nekem durvább volt, mint a final boss.

@MissKarrde @kolmilan Boldog születésnapot mindkettőtöknek!

Elden Ring - Shadow of the Erdtree Már egy ideje a végére értem, de nyaralás és egyéb dolgok miatt csak most jutottam odáig, hogy írjak róla pár sort, bár nem tudom @Cpt. Rex-en kívül valaki játszott e vele, de mégis az idei nyár slágeréről van szó. Sok dolgot vártam az elmúlt időszakban foci eb, Acolyte, House of the Dragon, de amivel maradéktalanul elégedett voltam az a SotE volt. Valahogy úgy érzem, hogy Miyazaki egyszerűen nem tud hibázni... ott volt ugyan a Dark Souls 2, de azt egyrészt nem ő csinálta, másrészt szerintem nem is annyira rossz, mint amilyen negatívan van kezelve a fanok megítélése szerint. Az Elden Ring esetében nagyot kockáztattak, bevállalták ezt a nyíltvilágú, a felfedezésre, a szabadságra épülő felépítést és sikerült sallangmentesen összeházasítani ezt a soulslike formulával. Voltak, akik ugyan felvetették, hogy veszített a hatásából az a fejlődési ív, amit az alap soulslikeok megkövetelnek, elsősorban a spirit summonok miatt, de közben a summonolás (más hús vér játékosokkal) kezdettől fogva a sajátja ennek a műfajnak és ez továbbra is opcionális, maga a játék pedig továbbra is annyira nehéz, amennyire te magadnak nehézzé teszed. Az alapjáték mindenesetre óriási siker volt, emlékszem amikor kijött, akkor mennyire letarolta a világot és tényleg olyanokhoz is eljutott, akik amúgy egy Dark Soulst se vettek volna elő. (Ha jól emlékszem @Cpt. Rex is ilyen volt.) Régóta vártunk már a DLC-re és idén nyáron végre eljött és azt kell mondjam, hogy a FromSoftware megint megcsinálta. Kiadtak egy olyan fullos DLC-t kb. 15.000 ft-ért, ami tartalmát tekintve pariban van az első két Dark Souls-al. Gyakorlatilag egy teljes értékű új játékot adtak ki, nem teljes áron. Ha hasonlítani kéne valamihez én csak a Witcher 3 DLC-ket tudnám egy lapon említeni ezzel. Kerültek változtatások is a játékba, amit egyrészt jól oldottak meg atekintetben, hogy ne legyen nagy különbség a játékosok szintje között (be lehet jönni a DLC-be 100-as, meg 200-as szinten is, jó meg persze level 1-on is végig lehet nyomni az egészet), hanem a DLC-nek saját fejlődési rendszere van. Hasonlóan a Sekiro-hoz nem önmagában a soulokat/runeokat kell gyüjtögetni, hanem egy adott itemet, amivel lehet fejleszteni a karakter életerejét, sebzését, védelmét egyszerre. Itt lenne egy kritikám is a SotE-vel, mert míg a Sekiro-ban ez a boss-ok legyőzéséhez van kötve ami természetes módon követi az előrehaladásodat a játékban, addig itt fel kell fedezgetni a terepet és néhány ilyen item eléggé nem egyértelmű helyre van eldugva, úgyhogy simen elkerülhetőek. Ez csak azért probléma, mert ez a sava borsa a DLC-nek, enélkül jóval nehezebbek a boss-ok. Ezen a ponton rá is térnék a játékkal kapcsolatos kritikákra, amelyek a nehézséget illetően érkeztek. Úgy érzem, hogy azáltal, hogy az ER ekkora siker lett és nyitni tudott olyan csoportok felé, akik a soulsborne időszakban nem voltak a célkeresztben megérkezett egy olyan elvárás, hogy legyen könnyebb a játék (jó igazából most hogy írom ezt, eszembe jutott, hogy 5 éve már a Sekiro-nál is voltak, akik amiatt méltatlankodtak, hogy túl nehéz a játék és ezzel csináljon valamit a FromSoft). Akik így gondolkodnak alapvetően egy félreértésben vannak, egy souls játéknál nem az a baj, ha túl nehéz, hanem ha túl könnyű (az ER-nél sok olyan véleményt is olvastam, hogy egy-két kivételtől eltekintve a boss-ok mennyire könnyűnek tűntek). Ettől még nem mondom, hogy a DLC egyszerű lenne, de aki végigjátszotta az alapjátékot és (Elon Muskkal ellentétben ) tud egy normális buildet csinálni, felfedezi a DLC-t és használja az upgrade itemeket, annak nem lesz sokkal nehezebb ez a kaland, mint az előzőek. Van benne kihívás, sokszor neki kell futni, meg kell tanulni a boss-okat, kevesebb az opening, de egyáltalán nem éreztem unfairnek. Az utolsó boss tényleg combosabb, de annak is megvannak a weaknessei, amit ha jól támadsz, akkor simán le lehet szedni. Azt veszem észre mostanában magamon, hogy egyre kevesebb kedvem, energiám van játszani. Sokszor elkezdek valamit (legutóbb pl. a Hogwarts Legacy-t) és semmi kedvem befejezni, egyszerűen elunom és inkább nézek egy filmet, vagy olvasok. Ez a SotE egy ilyen teszt is volt saját magamnak, hogy van e még kedvem ehhez az egészhez és ez a játékstílus továbbra is megmozgat, azt az adrenalint, amit egy nehezebb pályaszakasz, vagy egy táposabb boss legyőzése után érzek, azt egyetlen másik játék sem tudja visszaadni. Ahogy a gyásznak, a soulslike formulának is megvannak a maga fázisai, először elakadsz és totál lehetetlennek tűnik minden, aztán kezdesz ráérezni, már-már úgy tűnik, hogy ez nem is nehéz és mégis rosszabbul megy, mint a legelején... aztán már éppen csak egy hangyalábnyi hp-je marad a bossnak, de még mindig meghalsz és a végén, mikor egy olyan körön vagy, hogy nem is gondolnád, hogy most meglesz, akkor meg tök simán leszeded. Na ezt tudják a Miyazaki játékok, fantasztikus pálya design-al, a felfedezés valós örömével, ahol nem azért nézek meg valamit, mert van egy nagy kérdőjel a térképen, hanem mert csak mászkálok a világban szétnézek és maguk a tereptárgyak vonzzák oda a figyelmed mindenféle kiírt szöveg, vagy segítség nélkül, nem fogja a kezed, hanem felnőttként kezel és kitartásra nevel a nehézségével. Ezért az érzésért pedig még mindig van kedvem bekapcsolni a PS-t, úgyhogy egy ideig még maradok gémer. @Cpt. Rex Neked hogy tetszett, kipróbáltad már?

@Ody Mandrell @Lada @PrincessLeia Boldog születésnapot kívánok!

Az előző rész végének (mármint a flashback előttinek) egyik nagy kérdése volt, hogy Sol miért menekült el Vernestra és a jedik elől. Most a rész nézése közben arra gondoltam, hogy tisztázni akarta Oshával, valójában Mae-vel, hogy mi is történt a Brendokon. Így viszont lehetőséget adott arra, hogy őt vádolják meg a Khofaron lévő halálesetekkel. Elsősorban a jedikkel kellett volna tisztázni a dolgokat, már csak azért mert felbukkant egy sith. Értem, hogy Solra lehet mondani, hogy teljesen meg van zavarodva és emészti a bűntudat, de Qimir megjelenése azért nagyobb hangsúlyt kellett volna kapjon. Ezzel szemben elmegy a Brendokra (azt nem tudom miből gondolta, hogy ott lesz Osha, eleve ő csak azért megy majd oda, mert bepillantást nyer a sisakot felvéve a jövőbe) és jelez a jediknek, hogy menjenek oda. Miközben odamehettek volna együtt is, azután, hogy tisztázta magát Yordék halálát illetően és felhívja Vernestra figyelmét Qimirre. Sol karaktere volt az egyik aki igazán felkeltette az érdeklődésemet (a másikuk Qimir), a végére viszont egyáltalán nem volt szimpatikus. Egyáltalán nem akarta belátni, hogy totál elbaltázták a brendoki küldetést és ez jelentős részben az ő felelőssége volt. Azt mondja baleset volt, ami igaz is, hiszen nem előre megfontolt szándékkal ölte meg Aniseyát, hanem a pillanat szülte hirtelen reakció volt, de akkor is az ő lelkén szárad. Mae frusztrációja teljesen érthető vele szemben, de Sol mintha semmit nem akarna belátni. Arra tudok gondolni még, hogy esetleg tényleg annyira megborult mentálisan, hogy már egyáltalán nem lát tisztán, de hogy minimális megbánást se mutasson, csak azért mert ő meg volt győződve róla, hogy őket csak a jószándék vezérelte mikor betörtek a kovenhez, úgy hogy látja azt a rengeteg áldozatot... ez számomra nagyon elszomorító volt Sollal kapcsolatban. Az is kissé zavaros volt, hogy miért akarta a konvergenciát bizonyítani. Eleve nem tiszta előttem, hogy most akkor a konvergencia az volt, hogy a Brendokon újra megjelent az élet (láthattuk a növényzetet), vagy konkrétan Osha és Mae megszületése/megalkotása? Amennyiben az utóbbi helyzet áll fenn, akkor nem lehetett volna ezt akkor is bizonyítani, mikor még anno magukkal vitték Oshát? Megvoltak Torbinnak a lányok véreredményei, ami alapján tudták, hogy ők ketten nem pusztán csak ikrek, hanem többek annál, szóval nem kellett volna a jediknek bemondásra elhinni mit mondanak Solék. Ráadásul emiatt még a kovenben történt incidensről alkotott meséjüket is megtarhatták volna, de emellett hozzáteszik, hogy mi a helyzet az ikrekkel, akik közül nekik ugyan csak az egyik van meg, de az eredmények ott vannak a számítógépben. Ami a legjobban tetszett a részben az Rayencourt szenátor volt. Nem tudom, hogy ő titokban a sitheknek frontol-e, de örülnék, ha ő megmaradna az egyszerű emberek józan hangjának. Amit elmondott a jedikről és az ellenőrzésükkel kapcsolatos elvárásokról, azok teljesen valid dolgok. Ettől még azt is meg tudom érteni, hogy Vernestra és a jedik féltik a szuverenitásukat, mert a hatalommal nem csak a jedik tudnak visszaélni, hanem azok a politikusok és bizottságok, akik az ellenőrző funkciót látják el. Később pedig ismerjük, hogy mi lett a jedikkel, hogyan sodródtak bele a politikába. Ezzel együtt szerintem Rayencourtnak igaza van, de amúgy az egész jelenet nagyon jó volt, tetszett a szereplők közötti differencia, ahogy a szenátor higgadtan, kimérten vonultatja fel az érveit, a jedi meg kissé hevesen reagál, érdemes az arcjátékát is megnézni Vernestrának, mint akinek ökölbe szorult a talpa. Amit sajnáltam, hogy Qimirről nem tudtunk meg többet. Manny Jacintót éreztem a színészek közül is Lee Jung-jae mellett, úgyhogy rá nagyon kíváncsi lettem volna. Plagueis feltűnésének egyelőre nem tudom, hogy örülök e vagy nem, ahogy nyújtogatta az ujjait, meg kilesett a fal mögül az kicsit rajzfilmszerű volt. Még sok mindent kezdhetnek vele, ha lesz folytatás és igazából mindig is egy izgalmas karakternek gondoltam, az alapján a kevés alapján, amit a filmekből tudtam róla. Mégis úgy érzem én jól meglettem volna, ha nem hoznak be egy ismert karakter Qimir mögé/mellé, aki később elveheti róla a fókuszt. Sajnos arról se tudtunk meg sokkal többet, hogy neki mi a története, de azt igen, hogy Vernestra tanítványa volt (bár ez lehet azoknak egyértelmű volt, akik olvasták a könyveket, én nem olvastam, úgyhogy számomra ez új információ volt). Azzal is egybevág ez, hogy láthattuk korábban azt a sebhelyet a hátán mikor lefürdött és Vernestrának meg mintha egy ilyen fényostora lenne, szóval biztos annak a sebhelynek is megvan a történet. Megintcsak képbe kerül a második évad, szóval ha ez ennyi volt, akkor sajnos ezt se tudjuk meg. A csatában amúgy Qimir csak nekem tűnt gyengébbnek? Az ötödik részben hihetetlenül badass volt, most meg Sol mintha csak játszadozott volna vel, ez kicsit csalódás volt. Ezek a belassított kung-fu mozdulatok is inkább erőltetettek voltak, mint tetszetősek, viszont volt egy nagyon jó vágás, amikor bent Osháék összerúgnak és utána úgy vált a kép, hogy kint a két fénykard pont olyan perspektívában keresztezi egymást, az nagyon emlékezetes volt. Az is tetszett, ahogy Osha és Mae között megfordultak a szerepek és a végén tényleg Osha lett az akolitus, de olyan érzésem volt, mintha nem akarták volna elengedni Oshát, mint pozitív szereplőt. Azok után, hogy bosszúból, az anyja megölése miatt hidegvérrel megfojtotta a volt mesterét, közben kivéreztette a kardját... vissza akar menni a jedikhez. Elmagyarázza, hogy mit tett Sol és azt várja, hogy azért amit ő követett el, meg majd félrenéznek. Mintha Qimirnek kellett volna észhez tériteni, hogy ennek semmi értelme. Aztán az érzelmes búcsú után, mikor elmennek Qimirrel, akkor is azt éreztem, hogy Osha egy kedves karakter, akin nem látszott, hogy igazán megváltoztatta volna amit tett, nem látszott rajta a változás, úgy mint Anakinon ami után levágta Windut és eladta a lelkét Palpatinenak. Mae emlékezettörlése egyáltalán nem tetszett. Még, ha droidokkal csinálják meg ezt az egy dolog, de így úgy érzem, hogy egy olcsó húzással próbálták meg elvarrni azt a szálat, hogy a jediknek nem lehet tudomása a sithekről a Baljós Árnyak előtt, de Mae mégse mehetett Qimirékkel third wheelnek, így ő a jedik kezére kellett kerüljön. Az egész sorozat egyik kérdése volt a kezdetektől, hogy a jedik miért nem tudnak majd a sithekről, ha egyszer itt találkoznak velük és akkor így oldják meg. Az előző gondolathoz még kapcsolódva, az is egy problémám volt a sorozattal, hogy a kezdeti lendület után mikor kiderültek az igazság úgy éreztem, hogy a jedik ebben az elvileg még emelkedettebb korban sem voltak sokkal különbbek morálisan, erkölcsileg véve, mint a prequelben. Jó tudom, ha minden igaz ez már a High Republic korszak vége, de erre az érzésemre most még rátettek egy lapáttal azzal, hogy Vernestra mester megpróbálja eltussolni ezt az egész ügyet. Rajta is azt érzem, mint Solon, hogy nem akarja belátni a másik igazságát, itt ezzel a reakciójával gyakorlatilag aláhúzza azt, amiről Rayencourt beszélt. Az érzelmei által vezérelve hozott egy döntést (hogy ne derüljön ki az igazság, nehogy rossz fényben tűnjenek fel a jedik) és semmit nem értett meg abból, hogy miért akarják őket korlátozni, hát pont az ilyenk miatt, mint ez az incidens. Továbbá, hiába próbálja az egészet Solra kenni a jedik így is úgy is komolyabb ellenőrzés alá kerülhetnek. A másik dolog ezzel az egész üggyel kapcsolatban, hogy azért nem kell egy Columbonak lenni, hogy valaki felgöngyölítse a tényeket, hogy nem áll össze Vernestra meséje Solról (lehet Columbo helyett elég lesz egy Yoda mester is). Az elején Oshát, majd Mae-t gyanúsítják Indara halálával, amire gondolom Solnak van alibije, másrészt mikor Torbin megkapja a mérget, akkor Sol konkrétan ott van a helyi jedikkel, ha valaki jobban a mélyére néz ennek a sztorinak kiderül, hogy nem Sol volt és összedől ez az egész hazugság... már csak ezért is örülnék annak a második évadnak. Vernestra pedig mintha nem firtatná Mae szerepét Indara és Torbin halálában, úgy hogy az egyiküket közvetlenül ő ölte meg. Oké, hogy nehéz gyerekkora volt, Indara is hibázott, de ez még nem jogosítja fel Maet, hogy elvegye valaki életét. Az meg, hogy elveszítette az emlékeit szerintem nem teszi semmissé a morális felelősséget, azzal kapcsolatban, amit ő követett el a múltban, amikor még emlékezett. Ez egy érdekes erkölcsi dilemma, kíváncsi vagyok rá mit gondoltok arról, hogy valaki mikor elveszíti az emlékeit, mintha azt az énjét is elveszítené, aki régen volt, a tettei, a múltja viszont adott, de mennyire lehet ezért őt felelősségre vonni, ha már gyakorlatilag olyan, mintha egy másik személy lenne? Igazából nagyon jót tenne a második évad, sok olyan dolog, ami itt nem tetszett a helyére kerülhetne és láthatóan sokat terveztek még ezzel az időszakkal, remélem a megfelelő következtetést vonják le a kritikákból és nem azt, hogy ne legyen második évad és ne próbálkozzunk semmi újjal, másik korszakkal, hanem visszatérnek valami jól bejáratott dologhoz, mondjuk Han Solo sorozat vagy nem tudom. Örülnék, ha folytatnák és meg fogom nézni hamarosan egyben is, sokszor éreztem azt, hogy jó a heti epizódonkénti adag, de jónéhány helyen rövidnek éreztem a heti részt (a 4. és az 5. az nyugodtan lehetett volna egyben) és egyben nézve a flashbackek sem törik meg majd annyira a jelenbeli történetszálat, úgyhogy érdekes lesz. Jó lenne, ha nem Yoda tarkójával érne véget az Acolyte, hanem mondjuk egy harmadik, vagy negyedik évaddal!

Nekem kissé vegyesek az érzéseim a finálé után, nem volt rossz, de nem is vagyok teljesen elégedett... de bővebben majd később a rész topicjában.

A jobb csapat győzött tegnap. @Yoda József Köszönjük a szervezést, nagyon jó volt! Több ehhez hasonló játékban is részt vettem már korábban céges, baráti körben, de mindig az swsaga-t várom a legjobban.

A spanyolok jobban megérdemelnék az egész tornán nyújtott teljesítményük miatt, de most már úgy érzem a watfordi Verebes Mágus ezt is megcsinálja... Spanyolország - Anglia: 1 - 2 @Donát-nak nagy gratula a győzelemhez, úgy szórta a hárompontosokat, mint Steph Curry.

A Kúria nem rendelhetné el a pontok újraszámlálását? Hollandia - Anglia: 0 - 1

Nem akarom minden héten leírni az aktuális részről, hogy ez tetszett a legjobban, de itt tényleg ez a helyzet. Ebben az epizódban minden benne volt: reveláció, akció, gondolatébresztő morális kérdések és azzal együtt, hogy más megvilágításba helyeződtek az események és sok mindent megértettünk, maradtak még érdekes kérdőjelek a fináléra is!

Spanyolország - Franciaország: 1 - 0

HotD S02E04 Ez tényleg nagyon jó rész volt!

Anglia - Svájc: 1 - 1 (továbbjutó - Anglia) Hollandia - Törökország: 2 - 1