Wilde

A Lower Deckset nézed még? Eddig egész jó az új évad is.

Kylo Ren karaktere eleinte nagyon szimpatikus volt és a színészek közül is Adam Driver játéka tetszett talán a legjobban az új trilógiából, de nem örültem annak, amerre a végére elvitték ezt a karaktert. Maul esetében pont fordítva volt nálam, eleinte egy kifejezetten unalmas, érdektelen figurának tűnt és aztán később nőtte ki magát. Szerintem is az egyik legtragikusabb sorsú szereplő volt ő a Sagaban és most már azt mondom, hogy Palpatine után a második legjobb gonosz karakter lett belőle... úgyhogy Maul kapja a szavazatomat. Far above, far below. We don’t know where we’ll fall. Far above, far below. What once was great is rendered small.

@Donát Most olvastam el ezeket a karakter felvezetőket, nagyon jól összeraktad mindet.

Nem volt ez se egy rossz epizód, de ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, hogy maradéktalanul elégedett voltam az évadzáróval. Igazából nálam az utolsó két részre kicsit visszaesett a sorozat.

Szerintem a legfontosabb dolog az volt ebben a részben, hogy Ahsoka is ideérjen a másik galaxisba és minden szereplő úgymond felkerüljön a táblára a végjáték előtt. Megtörtént a nagy találkozás Ezrával, ráadásul Sabinenal is újra egyesültek és így mehetnek neki a fináléban Thrawnnak. Ami számomra nagyon furcsán alakult az Baylannek a története, akinél én egyáltalán nem láttam jönni ezt különválást Shinnel, ráadásul kissé feleslegesnek is éreztem, mert úgy gondolom, hogy az itteni fiaskó után vissza fog menni hozzá a tanítványa. Az akciójelenetek, különösen az űrben játszódók nagyon rendben voltak, jó volt látni azt is, hogy a purrgilek nem halnak bele sem az utazás fáradalmaiba, sem Thrawn kis meglepetésébe, amivel várta őket, így nem volt az, hogy Ahoska olyan áldozatot várt volna a purrgilektől, ami karakteridegen lett volna tőle. Az elején ez az Új Köztársaságos tárgyalás nekem nem igazán tetszett, amellett, hogy jó volt kicsit belelátni a galaxis politikai működésébe. Alapvetően érdekel ez a politikai szál és mind a PT-ban, mind a TCW-ban, vagy akár a TBB-ben is örültem, ha politikával foglalkoztak, itt viszont valahogy nem működött ez nálam. Nem vagyok kifejezetten tisztában ezzel az OT utáni korszakkal, lehet valamelyik könyvben volt szó arról, hogy ez a Xiono szenátor áruló lenne, de ha nem is volt ez leírva, nekem nagyon olyannak tűnik. Ez a kényszeres ellenkezése, a bizonyítékok tagadása azt az érzést kelti bennem, hogy ez a csávó tudatosan ellenük dolgozik. Itt lehetett volna árnyaltabban bemutatni ezt a konfliktust, mondjuk mint Hera előző szereplésénél a szenátorok előtt, ahol nem a legjobban játszotta ki a lapjait és lehetett Ezra irányába részrehajlónak ítélni. Az is lehetne egy tök valid szál, hogy egy törékeny új rendet próbálnak egyben tartani ezek a szenátorok és egy ilyen vágyvezérelt gondolkodással nem is akarnak belegondolni abba, hogy a rendszer amit létrehoztak milyen kihívások előtt áll jelenleg is. Ez az egyoldalú, faék egyszerűségű szöveg, amit itt lenyomott a Xiono viszont nagyon alulírt volt, az Andort ebben, meg úgy összességében a dialógusok szintjén is erősebbnek éreztem. Ami viszont pozitív volt ebben a szekvenciában, az C-3PO szerepeltetése, aki nem csak, hogy most nem volt idegesítő, hanem megmentette a napot, de emellé még úgy sikerült beemelni Leiát a képbe, hogy nem kellett mesterségesen életrekelteni Carrie Fishert. Amikor korábban Carson említette Leiát, akkor valahol reménykedtem benne, hogy valahogy színrelép majd és így 3PO által ez baromi jó volt. Amikor 3PO-t meg lehurrogja Xiono, akkor az egy igazi nosztalgia pillanat, hogy eszembe jutnak az emlékek a filmektől az animációs sorozatokig, hogy az öreg aranybogár mennyi kalandban volt már benne és nem egyszerűen "csak egy droid". Az űrcsatás szekció remek volt, mind a látványvilágot tekintve ahogy manővereznek ott a törmelékek között az fantasztikusan nézett ki és egyben ezzel azt is bemutatták a Thrawnt még nem annyira ismerő nézőknek (mondjuk akik nem látták a Rebelst), hogy mégis hogyan dolgozik a főadmirális. Sokszor egy egy manővere sokkal inkább szól az információszerzésről, a megismerésről, további következtetések levonásáról, mint magáról a tényleges akcióról. Ez a fajta elemző attitűd, ami áthatja Thrawn karakterét pedig jól kijött az epizód során többször is, legyen szó akár az űrcsatáról, akár arról, ahogy a felszíni egységeit mozgatta a chiss. Persze az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy out of universe nyilván azt nem várhatjuk el, hogy Thrawn mindig győzzőn (ez a könyvekben, ahol ő a protagonista sincs így) és itt a hőseinket rögtön legyilkolja és így kell egy olyan spinelés a végeredménybe, hogy a kecske is jól lakjon (Thrawn egy penge parancsnoknak tűnik) és a káposzta is megmarad (Ahsokáék megmaradnak). Amúgy arra lennék még kíváncsi, hogy az a bizonyos sötét mágia, amire Thrawn kérte a Dicső Anyákat az előző rész végén, hogy szüksége lesz a segítségükre, az ennyi volt, hogy Ahsokának a helyzetét kellett meghatározni? Én valami többre számítottam, meg amikor ezt mondta, akkor Ahsokáék még nem is értek át ide, de arra továbbra is kíváncsi vagyok, hogy mit akarnak azokkal a koporsókkal, amelyek annyira fontosak, hogy még mindig nem indulnak el. Itt van a nyakukon Ahsoka, akit egyelőre csak lelassítani tudtak az erőfölényük ellenére és még ha ezt sikernek is lehet elkönyvelni továbbra is fenyegetést jelent. Mégsem mennek el, hanem továbbra is pakolják be a szajrét, úgyhogy valamihez tényleg nagyon kellhet. Egyébként nem tudom ki hogy van vele, de én arra tippelnék lesz még személyes találkozás is Ahsoka és Thrawn között az utolsó részben. Itt pedzegették, hogy Thrawn ismeri Anakint, ami egy ügyes kikacsintás az ide vonatkozó könyvet olvasókra, de érdekes lenne közöttük egy beszélgetés Ahsokával. Az előző részben, amennyit kaptunk az Ezra - Sabine párosból az számomra tökéletesen elég volt. Megtörtént a viszontlátás, üdvözlés és erre az epizódra vártam, hogy jobban belemennek abba, hogy mi is történt itt. Az, hogy Sabine nem mesél arról, hogy mi van Ahsokával nekem nagyon életszerűtlennek tűnik. Ok, hogy nem büszke arra, ami történt, de az egész kijutásuk innen nagyban függ attól, ahogy ő idejött, mert Baylanék hozták ide a járművükkel és amennyire ő tudja ez az egyetlen kiútjuk innen. Az jópofa volt, ahogy egy Rebelses kikacsintással megemlítették, hogy Sabine korábban már gyakorolt, még ha Kanan nem is jedinek képezte ki és tetszett az is, ahogy Ezra ráébred, hogy mennyi minden történt azóta a galaxisban, hogy ő távol volt. Eddig kicsit hiányoltam Zebet amúgy, de örülök, hogy legalább itt megemlítették, hiszen ő is fontos tagja volt az eredeti csapatnak. Ez az elválás Ahsoka és Sabine között viszont szerintem tök kínosra sikeredett, hogy Sabine mint egy durcás kislány nem akar beszélni róla, majd amikor megérkezett Ahsoka és újra látják egymást az is ilyen furcsa volt, hogy na mégis itt vagyok. Itt közbeszúrnám, hogy lehet ennek a konfliktusnak lesz még kifutása az utolsó részben és szerencsétlen Ezra is megtudhatja, hogy mi történt a Seatoson, de ez a viszontlátás nagyon suta volt számomra. Ahsokán egyelőre azt érzem, hogy talán mégsem változott annyit, mint amit én belelátni véltem az 5. rész után. Tény, hogy felszabadultabbnak érződik és van benne egy nagyobb fokú könnyebbség, mint az első néhány részben, de közben kevésbé tűnik kisimultnak, ami lehet a jelenlegi helyzet szülte feszültségnek is szól. Jó volt újra látni Anakint, még ha csak hologramként is, azért szívmelengető, hogy Ahsoka így őrzi a mestere emlékét, aki olyan sokat jelentett neki. Ahsoka mellett Ezra is remek casting választás volt az animációsról élőszereplősre való átültetést tekintve. Nagyon él a szerepben ez a srác és tényleg az első pillanattól visszaadta azt az Ezrát, akit a Rebelsben láthattunk. Amúgy tetszik, hogy Ezrát egyfajta védelmezőnek tekintik ezek a kis teknőslények, meg jó volt a dinamika kettejük között Sabinenal (azért felrémlett bennem a meglehetősen kínos fiatal Ezra, amikor a hormonoktól hajtva bepróbálkozgatott Sabinenál). A harcok is jók voltak, ez a bandita támadás, meg ahogy körbevették a nomádokat kissé western hangulatot árasztott és tetszett az is, hogy Ezra úgy küzdött, hogy nem használta a fénykardját. Eleinte furcsáltam és egy olyan kötelező elemnek tartottam, hogy jó akkor ezzel majd azt fogják megmutatni, hogy Sabine most már mennyire tud koncentrálni és jobban bánik majd a fénykarddal, mint korábban, de azt hiszem ez így volt jó. Végül is a fénykard csak egy eszköz, ami Ezrának nem állt rendelkezésére kb. egy évtizeden keresztül, ott volt viszont neki az Erő, aminek használatában elmerülhetett (amúgy azt sajnálom, hogy Ezra itteni tartózkodásáról nem volt beszélgetés közte és Sabine között, hogy miként váltak el egymással Thrawnnal, ő találkozott e az éjnővérekkel stb.) és ez jól is állt neki itt ebben a küzdelemben. Itt két apróság volt, ami szúrta a szememet, amikor Ahsoka bekapcsolódik a felszíni küzdelembe és azon a rámpán lecsusszan ott a földetérésnél, ahogy átbukfencezik az nagyon furán nézett ki az a jelenet, mintha lenne egy törés a mozgásában. A másik ilyen szintén hozzá kötődik, hogy amikor körbeveszik Ezráékat és egyszer csak Ahsoka belovagol az események közepébe ott ahogy ilyen szúrós szemmel, meg egy ilyen pantomimes arckifejezéssel rámered a Shinre, az engem teljesen kidobott a jelenetből. Baylanről még mindenképpen megemlékeznék. Ez nem feltétlenül negatívum, vagy hiba, de én teljesen úgy érzem, hogy ez a karakter sokkal érdekesebb, izgalmasabb, fenyegetőbb, mint az a főgonosz, akire fel van építve a sorozat, hogy őt kell megállítani. Thrawnnak is megvan a titokzatossága, a kis saját tervei és láthattuk, hogy továbbra is remek stratéga, valamint Lars Mikkelsen is remekül hozza ezt a figurát, de Ray Stevenson annyira eltalálta ezt a sötét jedi alakot, hogy én sokkal jobban várom azokat a jeleneteket, amelyekben ő szerepel, még ha Thrawnt nagyon szépen fel is vezették a 6. részre. Továbbá Baylan terveit is fenyegetőbbnek érzem, valami grandiózus lépték van abban, ahogy beszél, persze kellően sejtelmesen, hogy pontosan ne tudjuk, hogy mi az, ami hozzáad a fenyegető élhez, ami megvan benne. Thrawn is sok galibát okozhat a dathomiriakkal, ha megérkeznek az ismert galaxisba, de Baylan vágyaiban valami alapvetőbben veszélyeset érzek és nem zárnám ki a wbw-öt, mint eshetőséget, de díjaznám, ha valami egyedit, valami kreatívabbat hoznának be, amiről eddig még nem is tudhattunk. Aztán az várható, hogy hiába szövögetik itt a gonoszok a terveiket, majd úgysem fogok egyiknek sem sikerülni amit akar, de azért izgalmas kilátások ezek, hogy mi lehet az az erő, amit Baylan akar. Ami nálam nem annyira működött itt az Baylan és Shin elválása. Már az is offscreen történt, hogy összeálltak a fosztogatókkal (kíváncsi lennék arra is, hogy ők kik, kapcsolatban voltak e a Dicső Anyákkal, vagy csak random idegenek), de lehet történt között valami, mert nekem ez kicsit olyan derült égből villámcsapás volt, hogy Shin inkább elmegy tőle. Azt kezdettől fogva éreztem, hogy Baylan nem Morgan Elsbethékkel mozog együtt, hanem csak felhasználják egymást. Azt is érzékeltették, hogy Shin nem bízik a boszorkányokban és igazából nem is ismeri Baylan pontos terveit, de az, hogy így kvázi otthagyja a mesterét az nagyon furcsa volt nekem, még úgy is, hogy ugye sok mindent nem tudunk róluk. Baylan amúgy remekül van építgetve, hogy egyszer már legyőzte Ahsokát és most is megállta a helyét, úgyhogy ha a fináléban összecsapnak mindenképpen kemény ellenfél lesz. Ettől még ez a rész mind a Baylan - Ahsoka, mind a Shin - Sabine vonalon inkább ilyen edzőmeccsnek érződött, hogy nagyon ne tegyen kárt senki senkiben, mert az igazán sorsdöntő ütközetek valószínüleg a 8. epizódban várhatóak. Ez egy ilyen átvezető kalandnak jó volt, de remélem a folytatásban további válaszokat is kapunk az eddig fehér foltokat illetően, mondjuk arra nem számítok, hogy mindent kétséget kizáróan lezárnak az évadzáróban, úgyhogy nem tudom, hogy bejelentették e már, de én nagyon bíznék egy második évadban. Annyi érték van ebben a sorozatban, hogy abszolút megérdemelné és azt hiszem a történet, meg ezek a karakterek igénylik is. Hosszú egy hét lesz ez még jövő szerdáig és ugyan nagyon várom a finálét, de kissé sajnálom is, hogy már vége, mert jó volt úgy kezdeni ezeket a napokat, hogy rögtön megnéztem az Ahsoka részt!

Egyáltalán nem volt rossz rész, de nekem az előző három epizódhoz képest ez kevésbé tetszett. A fináléra felépítettek néhány dolgot és aminek elsődlegesen meg kellett történnie ebben a részben az megtörtént, úgyhogy én annyira nem panaszkodnék. Fent vannak a bábuk a sakktáblán, a befejezés várhatóan nagyon ütős lesz.

Szerintem abban vagy a halott rohamosztagosok vannak, mivel Thrawn utalt rá, hogy megcsappant a személyi állományuk, vagy ha figyelembe vesszük azt, hogy mennyire fontos ez az egész az Éjnővéreknek - valószínű, hogy ők úgy szövetkeztek Thrawnnal, hogy egy eszközt láttak benne a saját céljaik elérésre, amikor ide került, nem kifejezetten rá vártak itt a másik galaxisban - így lehet a saját halott társaik vannak azokban a kapszulákban, vagy részben ők, részben Birodalmiak. Már elég régen olvastam az eredeti, mára már legendának számító Thrawn-trilógiát, de mintha rémlene egy olyan sztori, hogy Thrawn ott klónokkal akarta feltölteni a csillagrombolóit, mert nem volt elég embere. Egyrészt az itteni viszontagságok miatt is, meg a honi galaxisban sincsenek túlságosan elhalmozva emberekkel egy grandiózus vállalkozáshoz, így ez itt is egy fontos probléma, amit az éjnővér mágiával - mint Marrok esetében is láthattuk - megoldhatnának. Abból kiindulva, hogy az éjnővéreknek ez egy lényeges pont és ha azt feltételezzük, hogy nem csak ők hárman akarnak innen megpattani, akkor én afelé hajlok, hogy dathomiriak vannak a koporsókban, akiket ki akarnak innen menekíteni. Baylan pedzegetett valami furcsa erőt, ami elől menekülnek a boszorkányok, lehet ehhez van köze annak, hogy miért vannak koporsóban a fajtársaik a Dicső Anyáknak (már ha azok a ládák tényleg őket rejtik).

A könyvekben eléggé utalnak arra, hogy Thrawn tisztában van vele, hogy Palpatinenak vannak különleges képességei. Anakin Skywalkerrel együtt voltak akcióban még a TCW idején (még Padmé is velük volt), aztán később már a Birodalom szolgálatában közös akciójuk is volt Vaderrel, ahol időközben Thrawn rájött, hogy Vader valójában Anakin Skywalker. Én leginkább arra gondoltam, hogy Thrawn ezesetben Anakinra utalt a fenti idézettel, főleg, hogy se Anakint, se Ahsokát itt nem látták konkrétan meghalni, csak feltételezték róluk, illetve az a hír terjedt el, hogy halottak... szerintem erre vonatkozik a "deceptions". Az éjnővérek esetében pedig, ha jól emlékszem a Son of Dathomirban volt az a sztori, hogy Talzint megpróbálták feltámasztani. Itt hallhatott az éjnővér praktikákról, de akár olyan dolgokról is, amiről nekünk még nincs tudomásunk. Amúgy amikor Thrawn azt mondja Morgan Elsbethnek, hogy tudjon meg mindent Ahsokáról. Amennyiben szóba kerül majd Ahsoka mestere, akkor érdekes lesz, hogy Thrawn ismerte őt Anakinként és Vaderként is és kíváncsi leszek, hogy reagál majd az Ahsokával való találkozásra.

Én azt vártam ettől a résztől, hogy végre megtudjuk majd mi a helyzet ebben a rejtélyes másik galaxisban, ehhez képest nem csak az új világot pillanthattuk meg, de megkaptuk Thrawnt és Ezrát is már rögtön a hatodik epizódban. Örülök neki, hogy nem húzták el a felbukkanásukat, hogy mondjuk miután megérkeznek Baylanék, akkor még keresni kell őket, vagy, ha mondjuk Thrawn meg is van, akkor Ezra majd csak egy későbbi részben tűnik fel és nem csak a sorozat végére érkeznek meg, hanem már most láthattuk őket. Tényleg úgy érzem, hogy nagyon jól volt felépítve az epizódnak a dinamikája, pont minden benne volt és úgy adagolva, hogy megválaszoljon kérdéseket, de kellő izgalmat tartogasson az utolsó két részre. Egyedül talán azt sajnálom, hogy Ahsokából keveset láttunk a múlt heti rész után, bár az igaz, hogy az az epizód meg szinte teljes egészében az ő jutalomjátéka volt, úgyhogy érthető, hogy itt kevesebbet szerepelt, meg ő ugye eleve még az utazás fázisában van. A másik dolog még itt a rész elején ami megmaradt bennem, hogy azok után, hogy Ahsoka átment ezen a halálközeli élményen az előző részben és egy új emberként tért vissza, amit vizuálisan is aláhúztak a megjelenésével, de a viselkedésén is látszott, most mégis egy sokkal gondterheltebb Ahsokát láttunk, akinek szembe kellett nézni Sabine bonyolult helyzetével. Kevésbé tűnt felszabadultnak, de ami ennél jobban zavart, hogy nem akarta először meghallgatni Huyang történetét. Én meg így néztem, hogy Ahsoka, hát szerintem a rajongók azért kíváncsiak lennének a régi idők lore vonatkozásaira! Amellett, hogy persze ez csak egy ilyen átvezető elem volt, tetszett az utalás a három történettel a Saga három trilógiájára... Amikor mondja a navigációs droid, hogy megérkeztünk az új galaxisba és először láthatjuk meg, ahogy a hiperűr kékes derengése átadja a helyét a Perideának az nálam abszolút áll leejtős momentum volt. Ahogy előtte már részek óta fel volt vezetve ez a másik világ, az mindenképpen hozzájárult ehhez, de akár visszamehetek odáig is, hogy a Rebels fináléja óta várhattunk erre, hogy megtudjuk, hogy hova is kerültek Ezráék... és most itt van, ez felejthetetlen pillanat marad örökre. Aztán mikor meglátjuk a purrgil csontvázak maradékát rögtön bekúszik egy ilyen baljós, félelmetes hangulat ebbe az örömbe, meg amit Baylan mond róluk, mind hozzájárul ehhez a vészjósló érzéshez. A purrgilek maradványairól, a háttérben beúszó hiperűrgyűrűvel nekem beugrott egy elsőre lehet hülyeségnek tűnő gondolat, hogy az íves alakjuk ott a csontoknak hasonlított a hiperűrgyűrű formájához, ami figyelembe véve azt, hogy a lények természetes úton képesek a hiperűr utazásra lehet valamikor korábban inspirációt is jelentett az első hiperűrgyűrűk feltalálásához, amit a jedi vadászgépeknél is láthattunk a prequelben. A jedik ugye Baylan elmondása szerint tudtak a purrgilekről, szóval ez onnan jutott eszembe. Maga a Peridea egyszerre volt nagyon érdekes és sivár is. Nem számítottam arra, hogy valami virágzó civilizáció központját fogjuk itt találni, nyüzsgő élettel, meg mindenféle új frakcióval, de maga a bolygó nagyon kihaltnak tűnik. Az egészről az volt a benyomásom, hogy egy rég letűnt korszaknak a mementója, ami már a múlt ködébe vész. Ezek az éjnővér szobrok baromi hangulatosak voltak, a maguk monumentalitásával egyszerre hirdették az emelőik nagyságát, ambícióit és remek kontrasztot alkottak a táj sivárságával. Amikor megjelentek az éjnővérek, na nálam az volt a második áll leesős pillanat, hogy mi van? Ezzel egyben megválaszolódni látszik az a rejtély is, hogy Thrawn, aki nem erőhasználó és itt is igyekeztek kihangsúlyozni, hogy van egy szelete az univerzumnak, amihez ő nem ért (hozzászámítva a politikát, ahol Pelikán elvtársként ide-oda sodródott szerencsétlenül), de meg tudta tenni ezt más erőhasználók segítségével, ráadásul az éjnővér származású Morgan Elsbethnek közvetlen kapcsolata is lehetett a saját erőpraktikáik által az itteni boszorkákkal. Megint egy olyan választ adtak egy kérdésre, mint Marrok, vagy Ahsoka utazásának esetében, ami teljesen kézenfekvő. Nem tudom, hogy amúgy Morgan milyen kapcsolatban van a dathomiriakkal, de Jacenből kiindulva az ilyen interracial kapcsolatok esetében inkább emberi kinézetű az utód, úgyhogy az sem kizárható, hogy Elsbethnek az anyja dathomiri volt. A három éjnővér szerintem iszonyat jól nézett ki, abszolút megidézték Talzint, a történetben betöltött szerepük mondjuk számomra még kicsit ködös. A három nőről egy kicsit a moirák jutottak eszembe a görög mitológiából a sors fonalával, de ahogy meg tudják jósolni, hogy mi következik a jövőben, az baromi izgalmas. Ez valamilyen szinten része volt a jedik repertoárjának is, de lehet itt a másik galaxisban más oldalait tudják kidomborítani az erőnek, azáltal, hogy hogyan használják. Ahogy meg reagáltak Sabinera az szintén sokat ígérő... mintha lenne valamiféle előzetes viszolygás bennük a jediktől, ami régre nyúlik vissza. Lehet volt valami közöttük az ősi jedikkel, ha azok alkalomadtán ellátogattak a Perideára, ha már egyszer tudtak erről a bolygóról... de ez persze csak vaktában lövöldözés egyelőre a részemről. A másik dolog, ami még ide kívánkozik, hogy dathomiriaknak ez volt elvileg a szülőbolygója? Érdekes, lehet, hogy más fajok is jöttek ebből a galaxisból az általunk is ismertbe... mondjuk Yoda, Yaddle, meg Grogu faja? Amúgy az, hogy ők "lovagolták" meg először a purrgileket az meg kicsit a Dűnét idézte meg nálam, ha nem is így szánták, de jópofa utalás volt. Thrawn felbukkanására nagyon vártam, főleg azok után, hogy idén elolvastam mind a hat kánon Thrawn könyvet és a Rebels után, ahol annyira nem győzött meg, most én is a rajongójává váltam. Ezek után elég nagy elvárásokkal vártam a "szemgyulladásos pantorai" élőszereplős felbukkanását és meg kell mondjam Lars Mikkelsent így élőben Thrawnként még szoknom kell (nem volt ez másképp Herával sem), de szerintem nagyon jó lesz. A kisugárzása Mikkelsennek szerintem megvan hozzá, hogy vissza tudja adni azt a szenvtelen figurát, aki a könyvekben képes olyan érzelemmentesen levezetni egy összecsapás közepén az ellenfélnek, hogy miért veszített máris, hogy úgy érződik, mintha tudatosan trollkodna... pedig ő egyszerűen csak ilyen. Ezért is volt nagyon karakteridegen a Rebelsben az a 3. évados epizód, ahol indulatosan megrángatja az egyik beosztottját, mert az nem tartja tiszteletben a twi'lek kultúrát, amikor foglyul ejtik Herát. Az, ahogy itt belép a képbe Thrawn, az nagyon hatásos, szinte libabőrös volt. Ebben nagy szerep volt annak, hogy érzékeltették a közben eltelt időt, vizuálisan, de mégsem egyenesen kimondva utaltak a viszontagságokra, amit ebben az intervallumban el kellett szenvednie az ide érkezőknek. A toldozott foldozott rohamosztagosok, a még mindig sérült burkolatú csillagromboló remek aláfestése volt a chiss megjelenésének. Számomra ezeknek a stormtroopereknek volt valami még fenyegetőbb, még félelmetesebb a kinézetében. Az egyenpáncélos katonák az egyformaságuk, fényes vértezetük által a hideg professzionalizmust jelenítik meg, míg ezek a harcosok, akiket itt látunk olyan folyamatos küzdelemben edzett egységnek tűntek, amelyek jónéhány kemény harci szituációt kellet már átéljenek ezalatt az időszak alatt, amíg itt voltak. Az az arany maszkos csávó meg a legbadassebb rohamosztagos ever! Lehet, hogy tartogatnak még meglepetéseket, hogy mi minden történt itt közben velük, a végén még lehet célozni is megtanultak ezek a stormtrooperek. Hát és akkor a Chimaera megjelenése, ami számomra vitte a rész legemlékezetesebb momentuma címet (lekörözve még Thrawnt, vagy Ezrát is). Ez volt a money shot! Ahogy először halljuk a hangot Sabine erőpróbálkozásánál, az még egy szórakoztató kis geg is volt, hogy lehet elsőre úgy tűnt, hogy ő okozza ezt, ahogy próbálja kinyitni az ajtót... aztán látjuk még csak a sötét sziluettet beúszni a cellának azonk a keskeny kis ablakán... majd a torony felett ahol Baylanék állnak megjelenik a csillagromboló teteje és szépen, méltóságteljesen kitölti szinte az egész képet. Ez esztétikájában, szimbolikájában tökéletesen volt megkomponálva. Egyben megint csak a vizualitást emelném ki, hogy ahogy az Ep. IV esetében az első snittel képileg is aláhúzzák azt, amit bevezető szövegben felvázolnak a nagy Birodalom és a maroknyi lázadó konfliktusát. Itt Thrawn belépője esetén is legalább ilyen hangsúlyosnak éreztem, hogy a fenyegetést, amit ő jelent és ami miatt Ahsoka, Hera és mindenki aki tisztában van ezzel (kivéve a politikusokat) nagyon aggódik miatta, azt itt képileg is belénk égeti, hogy mennyire hatalmasnak, félelmetesnek, grandiózusnak tűnik ez a belépő. Baylanék szóváltása Thrawnnal is olyan volt, hogy rajtuk is az érződött, hogy mennyire tisztelik Thrawnt. Az a feltételezésem pedig beigazolódni látszik, hogy Thrawnék nem tartanak rájuk feltétlenül igényt. Amikor azt mondja a chiss, hogy őket nyugodtan itt lehet hagyni Ezráékkal nekem ez nagyon ebbe az irányba hajaz, hogy Thrawn terveiben igazából nem szerepelnek, de arra egy jó eszköz lehetnek (és ezért is engedte el Sabinet), hogy megtalálják Ezrát és elintézzék. Úgy érzem valamikor Ezra megszökhetett a Chimaeráról és azóta nem találják Thrawnék, mondjuk érdekes lenne, hogy ez még azelőtt, vagy azután volt, hogy Thrawn kapcsolatba lépett az itteni éjnővérekkel (tippre azt mondanám, hogy utána). A másik izgalmas dolog, hogy Baylan terve körvonalazódni látszik. Azt elkönyvelhetjük most már talán, hogy nem a wbw-öt akarja, pedig ez egy jó ötlet volt Bencétől. Korábban mintha azt emlegette volna Baylan, hogy Thrawnra azért van szükségük, hogy a háborújával káoszt teremtsen az ismert galaxisban, most viszont valami itteni rejtélyes és egyben nagyon veszélyes erőre áhítozik. Megmondom őszintén lehet ez szentségtörésnek számít, de engem jelenleg sokkal jobban izgat Baylan karaktere, mint akár Thrawn, vagy bárki a sorozatban. Nagyon eltalálták ezt a figurát és Ray Stevenson is remekül hozta magát a szerephez. Thrawn terve egyébként szintén kérdéses, most mit akar ő, milyen hosszútávú cél lebeg a szemei előtt, mi lett a korábbi elképzeléseivel? Mintha nagyon mehetnékjük lenne és úgy érzem nem csak Ahsoka esetleges érkezése miatt, hanem az a fenyegetés, amit Baylan emleget itt a másik galaxisban és ami miatt lehet az itteni éjnővérek is szívesen megpattannának a Chimaerával még fontos tényező lehet. A végére hagytam Sabinet és Ezrát, pedig szerintem nagyon jól sikerült ez a szál is. Sabine mintha kezdte volna belátni mennyire rossz lóra tett, amikor Baylanékkel "szövetkezett". Baylan persze csak manipulálta és felhasználta őt, ahogy Thrawn is, de végül mégis csak eljtutott Ezrához. Itt feltétlenül meg kell álljak, mert szerintem mind a kutya/farkas, mind a kis páncélos lények fantasztikusak voltak. Van a TFA elején mikor ott a sivatagban bekacsint a képbe az az idegen lény és az érzése az embernek, hogy ez a Star Wars, ez a varázslat, az a hangulat, ami a SW-ot SW-á teszi és nekem ezt hozta vissza ez a találkozás, amikor Sabine rálel ezekre a lényekre. Amikor elvezetnek a táborukba az annyira hangulatos volt, hogy még, ha egy másik galaixsban járunk is érezzük, hogy ezt a világot ismerjük, ezért rajongunk, az ilyen pillanatokért. Amikor pedig megjelenik Ezra, az csak felteszi a pontot az i-re. Teljes mértékben egyetértek Donáttal, Eman Esfandi tökéletes választás volt Ezra szerepére, nála azt érzem, mint Sabine-nál, hogy első pillantásra is elhittem, hogy ezek azok a szereplők, akiket a Rebelsben is láttunk és nem kellett egy kicsit sem megszokni őket. Ezra ráadásul itt most ezzel a fizimiskával hasonlít az apjára is, akit egy képen láthattunk az anyjával még a Rebelsben, szerintem nagyon jól nézett ki. A találkozásuk itt még nem bontakozott ki igazán, de szerintem a következő rész nagyon izgalmas lesz emiatt is, hogy Ezra még nem tudja az igazságot Sabine ideérkezése kapcsán. Az, hogy gyorsan tovább is állnak amúgy szintén egy érdekes kis tényező, nem tudom, hogy ez azoknak a banditáknak szól e, akikkel Baylanék időközben kapcsolatba lépnek, vagy Thrawnéktól tart Ezra, aki lehet már korábban kutatott utána, de érdekelnek ezek a kis nomádok. A végére meg ez a befejezés is elég baljóslatú volt, hogy miféle sötét mágiát akar használni Thrawn? Amellett, hogy az erőt, a misztikus dolgokat ő nem tudhatja magáénak, azért azt láthatjuk, hogy felhasználni nem rest, ha ez szükséges a sikerhez (erre egyébként volt példa a könyvekben, amikor Anakinnal, majd aztán Vaderrel is együtt dolgozott) és az is Thrawnra vall, hogy úgy igyekszik belemenni egy csatába, hogy előtte kiismeri az ellenfelét, csak itt nem a művészetek, hanem Morgan Elsbeth, meg az éjnővérek által. Abból meg úgy néz ki tanult, hogy a purrgilek múltkor hogy elbántak vele, annyira kiszolgáltatottnak talán még egyszer sem láthattuk Thrawnt, mint amikor a Rebels fináléban ott tehetetlenül vergődött az egyik csápjának a szorításában. Nagyon várom, hogy ők Ahsokával majd találkozzanak és amilyen tempóban haladnak az események erre lehet nem is kell sokat várnunk...

Nagy kézifék behúzásra nem érdemes számítani, sőt szerintem revelatív értékét tekintve ez az epizód volt a legizgalmasabb, bár az érzelmi katarzis miatt nekem az előző jobban tetszett. Ettől még sokat haladt előre a történet, több dolog is a helyére kerülni látszik, amit eddig találgattunk, hogy mégis hogyan történhetett. Emellett nagyon szerethető, kedves igazi kis Star Wars pillanatok voltak benne egy-egy jelenetben, ami színesítette a hangulatot. Ráadásul vizuálisan továbbra is szenzációs a sorozat... volt egy olyan snitt benne, amit azonnal bekeretezve kitennék a falra. Szerintem amit lehetett várni ettől a résztől az előző után az gyakorlatilag mind benne volt!

Ez egy érdekes felvetés, erre nem gondoltam, de abszolút elképzelhető lenne ez is. Anakin itt nem a klasszikus "kékes" erőszellem alakban jelent meg, ami persze még nem jelenti azt, hogy nem lehetett erőszellem, de maga az egész szekvencia leginkább Ahsokáról és az ő érzéseiről szólt, a saját belső útjáról, amihez lehetett ez az Anakin csak egy eszköz, amit az Erő vetített így ki. Ettől még ha ez az igazi Anakin is volt szerintem simán lehet, hogy még találkoznak és látjuk még őket együtt. Eleve Hayden itteni visszatérése is nagyon jól sült el, hogy a továbbiakban a folytatásban megérné még visszahozni erőszellemként. Ez bennem is felmerült, vagy legalábbis az, hogy a World Between Worlds és az ide való be és kijutás nagyon máshogy nézett ki a Rebelsben. Persze ez még lehet, hogy csak egy másfajta megnyilvánulása az Erőnek és eléggé hasonlít is a hely a wbw-re, de azért nem vetném el ezt a felvetést teljesen. Egyébként a címről ki mit gondol, hogy pontosan kire és hogyan vonatkozik? Az erőszellem/látomás Anakinra, Ahsokára, esetleg az Ahsokában lévő harcosra, akit meg kell haladnia? Kíváncsi vagyok, nekem nincs egy kialakult véleményem egyelőre ezzel kapcsolatban, de tetszik az epizód misztikuma, hogy néhány dologot kissé homályban hagynak és lehet közösen találgatni...

A World Between Worldsel kezdeném... vagy ez a wbw volt tényleg? Érdemes visszanézni a videót, amit Ody valamelyik nap berakott a wbw-ről, ahol Filoni beszél az egész koncepcióról. Ezek alapján számítottam arra, hogy itt nem valamiféle átjáróházat kell várni, ahol ki be ugrálnak különböző kapukon, hanem sokkal inkább a tudásról szól ez a hely. Ehhez kapcsolódva itt úgy érzem, hogy az epizód során látottak remekül rezonáltak Dave korábbi gondolataival, de nekem ez a szekvencia leginkább Luke, vagy Rey próbatételét idézte meg a barlangokból, ahol a hősnek önmagával kapcsolatban kell felfedezéseket tennie. Nem mondom azt, hogy ez nem az a hely volt, mint ahova Ezra jutott be a farkasos kapun át a Rebelsben, de valahogy teljesen másnak érződött az egész. Ez az Erő misztériuma és könnyen elképzelhető, hogy másként nyilvánul meg, aszerint, hogy ki hogyan kerül kapcsolatba ezzel a misztikus hellyel. Ezra maga indukálta az eseményeket, mikor ő kereste meg a kaput, ő jutott be a wbw-be, ő húzta ki Ahsokát a maga idősíkjából, de most azt láthattuk, hogy Ahsoka egyedül került ide, mások nélkül... hacsak nem Anakin Erőszelleme lépett közbe. Anakin leginkább olyannak érződött itt, mint a klasszikus Erőszellemek, akik tanítani akarnak valamit a hősöknek, vezetni, terelgetni őket tanácsokkal, persze ezt Anakin a maga sajátos módján, megkísértve Ahsokát éri el, de ebből az egészből nekem olyan érzésem volt, mintha ez egy olyan élmény lenne Ahsoka számára, ami egyfajta transzformatív erővel bír. Ezt nem láttuk így direktben sem Lukenál, sem Reynél, itt viszont a Gandalf párhuzam szimbolikája jelenik meg nagyon erőteljesen. Mind esztétikájában, mind a karakterben végbemenő változást tekintve. Ahogy Szürke Gandalfból Fehér Gandalf lesz, abban ott van az a transzformáció, hogy elengedi a félelmeit, a kétségeit, emellett hatalmat kap, amivel felveheti a harcot az előttük álló megpróbáltatásokkal. Itt Ahsoka nem csak külsőleg változik meg és öltözik világosba, de egyben a jellemében is megfigyelhető egy felszabadultság. Sokkal jobban tükröződik rajta a régi, vidámabb, pozitívabb Ahsoka. Ennyit talán nem láttuk mosolyogni az egész sorozatban, mint itt a rész végén. A purrgil expresszre is szerintem úgy tudnak felszállni, hogy Ahsoka képessé vált "megszólítani" a purrgileket. Felmerülhet, hogy miért nem próbálkoztak ezzel már korábban (no offense Bomarrnak, de én örültem, hogy nem azt a törött gömböt próbálták még megbuherálni valahogy, bár a pszichometria behozása tetszett), de szerintem erre az a válasz, hogy nem tudtak volna a purrgilekkel kommunikálni. Ez természetszerüleg ment Ezrának, de ehhez most Ahsokának alá kellett merülnie és egy új jediként(?) visszatérnie, hogy ezt meg tudja csinálni. Én a tanítást is úgy értelmeztem, hogy Anakin arra próbálja emlékeztetni Ahsokát, hogy ki az akinek lennie kellene. Több trauma is érte őket, de amit Ahsokánál egy nagyon szignifikáns pontnak érzek az a Jedi Rendből való távozása és Anakin elvesztése. Ez utóbbira nem is reflektált eddig egyszer sem úgy igazán, pedig ha megnézzük, hogy milyen érzelmi bomba lehetett számára a nagy malachori találkozás, akkor valószínüsíthető, hogy ezt nem könnyű feldolgozni. Ezek után láttuk a wbw-ös epizódban a Rebelsben, valamint a sorozat végén és itt ebben a szériában sem tértek ki még erre idáig. Azért is érzem fontosnak ezt, mert az itt elhangzottak esetében úgy érzem, hogy úgy beszélnek a sorozat egyik rejtélyéről (az Ahsoka - Sabine kapcsolatról), hogy igazából nyiltan nem beszélnek róla, de a felszín alatt látni az összefüggéseket. Eleve azért került ilyen helyzetbe Ahsoka, mert Sabine - az egyikori tanítványa - hozta ebbe a szituációba. Amikor a TCW-s flashbacket látjuk (ahol meg kell jegyezzem, hogy nagyon jó volt a fiatal Ahsoka és most így élőben Anakin mellett látva úgy, hogy kimondja a háborúval kapcsolatos félelmeit az nagyon hidegrázós volt így egy gyerek szájából), akkor Anakin folyamatosan a harcról, a tanításról beszél, ami egy visszatérő elem a jelenbeli Ahsoka számára is. Mindenáron meg akarja akadályozni Thrawn visszatérését, közben elveszítette a tanítványát és én úgy érzem egy kicsit önmagát is, legalábbis számomra nagyon idegen volt ez az új Ahsoka, akit idáig láthattunk. Ahsoka első nagy traumájaként a Rendből való kizáratását és egy kicsit ezt az ott elindult különutasságát is képbe hozza ez a szekvencia, ahol reflektál a Jedik háborús szerepére. Közben ott van az is, hogy Anakin bukása rá is hatással van a sötét oldal képében. Amikor lefegyvezi Anakint, kikapcsolja és eldobja a kardot az egy az egyben az Ep. VI-ot idézi Luka-al. Az igazi Jedi ott vált Luke-ból, abban a pillanatban és úgy érzem, hogy itt Ahsoka számára is ez egy hasonlóan jelentőségteljes lépés volt. Egyben megmutatta azt is, hogy az esetleges félelem, hogy Anakin elbukott nem szükségszerű, számára tanárként nem azt adta át Anakin, ami a sötét oldalhoz vezet, hanem ott volt a jó oldala is, amit szintén tőle tanult, az elhivatottságot, a küzdeni akarást, a gyengébbek megsegítését és az utolsó lecke, amivel meghaladja a mesterét az, amikor ezt bebizonyítja neki abban a jelenetben, hogy eldobja a kardot, nem a harcot, hanem az életet választja. Ez segíthet neki a Sabine-nal való kapcsolatában is, hogy jó tanár legyen, el merje engedni azt a félelmét, amit az Anakin bukása miatti kudarc okán érzett és ebbe a mester-tanítvány dinamikába úgy vágjon bele, hogy megtalálják a közös hangot. Lehet, hogy Ahsoka már nem tartja magát Jedinek a régi mérce szerint, de azokat az értékeket, amelyek a Jediket Jedivé teszik, azt mind megjeleníti önmagában és ez az igazán fontos! Emellett sok dolog volt még az epizódban, ami szintén remek volt, a zene, a vizuális megvalósítás, a purrgilek csodálatosan festettek. A Star Wars érzést tökéletesen átadták, a varászlatot, a csodát, amikor először megpillantják őket a felhők között, majd amikor elugranak a másik galaxisba abban ott volt az az ahitat, ahogy nézik, hogy ez a SW, ezért rajongunk ezért a világért. A flashbackekben is nekem nagyon tetszettek az olyan apróságok, mint amikor először tér vissza a múltba Ahsoka, akkor úgy töri be alatta a padlót Anakin, mint amikor a Malachoron Ahsoka repeszti meg a talajt Vader alatt a párbajuk végén. Azok a snittek, mikor elindul a harcba Anakin, robbanások, lángnyelvek, lövések sűrűjében és néha Anakinként, néha Vaderként látjuk, mint egy vizuálisan is aláhúzva azt a mondanivalót, amit a karakter kettősségével és Ahsokának az ezzel kapcsolatos traumafeldolgozásával mondtak. Hasonlóan remek volt ahogy az arca, a szeme megválotzik amikor a párviadaluk végén, amikor ismét a Jedi Anakint látjuk. Nekem Christensen itt nem volt zavaró, az előző rész végén sem zökkentett ki és Hayden látni ebben a szerepben fantasztikus volt. Remekül fogta meg mind az Ep. III-as bukott Anakint, mind a TCW karizmatikus tábornokát, nekem itt még jobban is tetszett, mint az Obi-Wan sorozatban. Rexet talán most láttuk így klónpáncélban először élőben, ha nem tévedek és ha csak egy pillanatra is, de megszólalt! Anakinnak is a TCW-s öltözéke, meg Rex jelenléte mind mind olyan nosztalgiabombák voltak, hogy nagyon megható volt ezt így látni és közben azzal a tudattal nézni ezeket a jeleneteket, hogy a TCW kissé döcögős kezdésétől milyen magasságokba jutottunk el. Leia megemlítése is tetszzett, amitől valahogy méginkább összefüggőnek érződött ez a történet a nagy univerzummal, hogy behozták őt is a képbe és a háttérben ő is igyekszik segíteni nekik. Megkockáztatnám, hogy egyszer majd nem csak a háttérben is láthatnánk, de egyelőre az is jó volt, hogy megemlítették. Mon Mothma sajnos megint hozta azt a formát, amit korábban is láthattunk tőle, ami sokkal kényesebb a bürökráciára és arra, hogy mindenkinek a kedvében járjon, minthogy a tényleges eseményekkel foglalkozzon. Persze Hera nem túl kedvező helyzetbe manőverezte magát, de úgy érzem Mon Mothma nem válik túl szimpatikussá ezekkel a tipikus politikusi megnyilvánulásaival. Az legalább jó volt, hogy az érkező hajókkal Carson szót tudott érteni és nem lett belőle nagyobb balhé. Ja és még valami, Jacen talán most volt eddig a legjobb. Nagyon lebegtetik a jediségét, ha nem is Luke akadémiáján, de lehet ezzel lehetne valamit kezdeni. Mégis a legjobb jelenet szerintem nem ez volt, hanem amikor Huyanggal beszélget és kérdezgeti, hogy csinál e neki fénykardot, az olyan ártatlanul gyerekes volt, ami Huyang szenvtelen válaszaival volt tökéletes. Egyelőre még bennem is alakulnak a látottak, ennek még érnie kell, meg kell nézni még párszor. Talán a Mortis-trilógiához tudnám hasonlítani, amit többször is megnéztem és egyre több mindent fedeztem fel benne, szóval a fent leírtak most így az első gondolataim, de kíváncsi vagyok Ti miket láttatok meg ebben a részben. Számomra ez a Gandalf párhuzam volt nagyon erős (Baylan a Balrog, Ahsoka lezuhan, mindeki azt hiszi, hogy meghalt és felszabadultan, új formában tér vissza), meg az, hogy Anakint, a vele a kapcsolatos bűntudatot, a harcot, amibe azóta van benne, hogy gyerekként belecsöppent a Klón Háborúba el kell engednie, meg kell haladnia. Ja és a jövő héten végre megtudjuk, hogy milyen is az a másik galaxis... nem kevésbé város epizódnak nézünk elébe.

@Dzséjt @Yoda József Boldog születésnapot! Gondolom kevesen mondhatják el, hogy Dave Filonitól kaptak ajándékot a születésnapjukra.

Most néztem meg a részt, szerintem tökéletes lett... "jutalomjáték" Davenek és mint karakternek Ahsokának is. Minden benne volt, ami kellett: a misztikum, a karakterfejlődés, a történet is haladt előre és olyan nosztaliga hangulat csapott meg, hogy én letettem a hajamat. Filoni továbbra is nagyon érti a dolgát, a halál és az adó mellett ez a harmadik biztos dolog az életben... legyen elég ennyi!

Reggel én úgy kezdem a napot, hogy megnézem a részt... a többi feladat várhat!

Szerintem Sabine már lehet bánja, amit tett. Nem akarok nagyon abba az utolsó jelenetbe kapaszkodni az elugrásuk előttről, lehet csak én látok bele többet, mint ami benne van, de ott mikor megjön a Ghost, akkor Sabine mintha vágyakozna Heráék után. Ő ott van egy olyan közegben, amit nem ismer és valamilyen szinten az ellenségének tart, még ha most kényszerűségből együtt is működött Baylanékkel, de nem ide tartozik. Amint esetleg találkozna Ezrával szerintem inkább ő fordítaná Ezrát Baylanék ellen, hogy mit tettek Ahsokával és Baylan nehezen tudná vele manipulálni Ezrát. Az mondjuk tényleg egy érdekes kérdés, hogy mi van Ezrával, mert őt már többször meglegyintette a sötét oldal árnyéka, de eddig mindig sikeresen ellenállt. Róla is el lehet mondani viszont, hogy egy olyan közegben volt, mint Sabine, akik alapvetően az ellenségei és ott egyedül nem tudom, hogy ő milyen hatást gyakorolt Thrawnékra, vagy éppen Thrawn őrá. Persze sok függ attól, hogy Thrawn melyik arcát mutatja, amelyik a könyvekben van, az még mindig sokkal pozitívabb, mint a Rebelsben látott figura, aki a háborús bűnöktől sem riad vissza a sorozat végére. Mivel ebben a szériában Thrawnt valószínüleg az egyik főgonosznak pozicionálják, ezért hajlok arra, hogy a negatívabb énjét látjuk majd, amit ettől még persze lehet árnyalni. Sajnos egyelőre azt se tudjuk mennyi ideig voltak összekötve Ezrával, aki lehet, hogy lelépett egy ponton a csillagrombolóról és onnantól ők nem együtt mozogtak, szóval ha megtalálják Thrawn nem biztos, hogy pontosan vele lesz Ezra is. Holnap reggel lehet már többet tudunk majd.

Thrawn az Árulás könyv végére egy sajátos kettősséget érez a lojalitás kapcsán a Galaktikus Birodalom és a Chiss Birodalom között. Megmarad chissnek és sosem feledkezik meg a grysk fenyegetésről, egyben arról amiért az ismert űr területére érkezett, de kialakult benne egyfajta kötődés a Birodalomhoz is. Ettől függetlenül a Birodalmat, annak visszásságaival együtt leginkább a szükséges rossznak tartotta, amivel fel lehet venni a kesztyűt a kifejezetten erősnek és vészjóslónak tűnő grysk hódítókkal. Ha tudomására jut, hogy a távollétében a Birodalom elbukott és a helyén egy olyan fragmentált erő van hatalmon, ami pont megtestesíti azokat a jellemzőket, amivel szemben szerinte pont a Birodalom, egy erős kéz (Palpatine) irányításával lenne a jó szövetséges a gryskek ellen, akkor Thrawn hamar elveszíthetné az érdeklődését az itteni dolgok iránt. Persze közben azt is érdemes figyelembe venni, hogy - erre ugyan csak utalások vannak - a Chiss Birodalomban sem alakultak túl jól a dolgok Thrawn itteni távollétében, hogy aközben amíg ő a másik galaxisban történt mi minden mehetett végbe a chiss űrben, azt illetően csak találgatni lehet... de elképzelhető, hogy a gryskek időközben már meghódították a chisseket. Az, hogy mi lesz Thrawnnal, milyen irányba megy a karaktere a másik galaxisban, ami a könyvek során és a birodalmi szolgálatban is változásokon megy át az egyik legizgalmasabb kérdése a sorozatnak.

Én nem gondolnám, hogy a wbw-ről tudna Baylan, vagy kifejezetten azt keresné. Az egy jó teória volt, hogy esetleg ide akarnak bejutni a Chimaerán lévő romok segítségével, de itt mikor Thrawnról beszél Baylan Ahsokának, akkor úgy emlegeti, hogy Thrawnra azért van szükségük, hogy a háborúval, amit elindít romboljon, amiből ők aztán építeni tudnak. Nekem ebből az a következtetésem, hogy Thrawnt csak felhasználják egy eszközként, de nem tőle akarnak konkrétan valamit, hogy juttassa be őket a wbw-be, vagy ilyesmi. Szerintem ez abszolut benne van a levegőben. Én már a sorozat kezdetétől éreztve valamiféle feszültséget Baylanék párosa és Morgan Elsbeth között és arra gyanakszom, hogy utóbbinak más céljai, érdekei lehetnek Thrawn visszatérésével kapcsolatban. Baylanék hasznos szövetségesek lehetnek... egy darabig, de lehet utána már nem annyira szükségesek Morgan terveihez. Persze ez egyelőre csak egy megérzés a részemről.

Szerintem tuti, hogy régen inkvizítor volt, egy éjfivért miért hasonlított volna ennyire az inkizítorokra (a kard, a ruha, az egész megjelenése)? Anakinként az utolsó közös jelenetük, ha jól emlékszem akkor volt, mikor a Mandalore csatája előtt odaadta neki az új fénykardokat, vagy nem? Igen erről megfeledkeztem, bár azt nem tudjuk, hogy mikor jött vissza, hogy amikor Sabine elvesztette a szüleit az ez után volt, vagy még előtte. Lehet azért jött vissza, hogy Sabine támaszkodni tudjon rá, de a lány ezt nem akarta csak inkább egyedül lenni az egész után, mindenesetre az az összetartó egység, ami a Rebelsben volt abban a formában a sorozat végére felbomlott. Nekem egyértelműen az ugrott be ennél, hogy Jacen a Kanan vonalat követve Jedi lesz és azt érezte meg, hogy milyen veszélyekkel járt az, hogy Elsbethék elugrottak. Ahsoka mondjuk úgy eltűnt, Sabine elment a hajóval és most nem tudják Thrawnt megtalálni. Lehet nem így pontosan állt össze benne ez, de ennek a fenyegetését érezhette meg szerintem Jacen. Azt szokták mondani, hogy úriember biztosra nem fogad, úgyhogy nem állnék bele, de én nagyon meglepődnék, ha azt a térkép-gömböt valahogy még összelegóznák... akár kézrátétellel, akár valami más praktikával. Szerintem annak így volt jelentősége, hogy Baylan legyőzte Ahsokát, elküldte az adatokat és aztán a gömböt használhatatlanná tette. Ha Ahsoka a wbw-ön keresztül utána tudna menni, vagy valahogy a purrgilek vinnék oda akkor ez nem sérülne.

A Szilmarilokkal eddig kétszer próbálkoztam, de valahogy sosem sikerült teljesen befejezni, de idénre tervbe van véve ez is. Vannak benne kifejezetten jó fejezetek, de könnyen el lehet veszni a különböző családfák, nemzetségek, ki kinek a leszármazottja volt és milyen kapcsolatban voltak vonalon, főleg a könyv elején.

@kudar Boldog születésnapot!

Hol is kezdjem... Amit láttunk az is baromi erős volt, de ami a mélyben a felszín alatt van a karakterekben, a lehetőségekben, amit itt megnyitottak az talán még erősebb volt ebben a részben. Az mindenesetre biztos, hogy ez volt eddig a legfeszesebb epizód a 4 közül és ugyan a játékidő itt sem volt hosszú ezt valahogy most én mégis tartalmasabbnak éreztem. Az előző epizódokban is pedzegetett mester - tanítvány viszonyt itt még jobban a fókuszba helyezték. Az elején ez a harc a droidokkal, amit a TV spotban is láthattunk egyrészt jól megalapozta az egész rész sodró dinamikáját, itt már lehetett érezni, hogy nem nagyon lesz üresjárat és egy kifejezetten mozgalmas résznek nézünk elébe. A másik hangsúlyos pont ezen az Ahsoka - Sabine vonalon az volt, hogy mennyire jól össze tudnak dolgozni és Huyang is erre erősít rá azzal, hogy maradjanak együtt, ami a finálé ismeretében még inkább jelentőséget kap, ahol Sabine elmegy Elsbethékkel. Apropó Huyang itt is jópofa volt, ahogy szembeszállt a droidokkal, még ha nem is végezte el a munka dandárját, hanem Ahsokáék. David Tennant pedig rengeteget ad hozzá a karakterhez, ritka amikor egy hang ilyen kifejező és esszenciális tud lenni abban, hogy egy droidot áthozzon az "életbe". Aztán egyik összecsapásból estünk bele a másikba, de a feszültség nálam végig az egekben volt. A Marrok körüli rejtélyt ezzel azt hiszem kipipálhatjuk és egyébként nagy piros pont ezért Filoninak, úgy sikerült feloldani a helyzetet, hogy egy teljesen kézenfekvő mégis nem elsőre beugró választ adtak arra a kérdésre, hogy mi a helyzet Marrokkal... egy egyszerű henchman, aki annyira mégsem egyszerű, hiszen az éjnővérek mágiája adta az erejét. Amikor Ahsoka legyőzi (engem ez a párbaj kicsit Obi-Wan és Maul utolsó találkozására emlékeztetett a Tatooineról, ahol egy hasonló vágással győzőtt Kenobi) akkor olyan mintha elpárologna belőle valami zöldes árnyalatú anyag, gondolom egy korábbi inkvizítort alakított át/támasztott fel Elsbeth az éjnővér mágiával, de a kiléte azért nem fontos, mert valójában csak Elsbeth bábja volt. Azzal viszont, hogy így összekapcsolták egy korábban is látott gyakorlattal, amit Talzin is alkalmazott így mégis kapott egy érdekes élt is a karaktere. Közben tetszett az is, hogy Hera nem üldögél ölbe tett kézzel és ahogy a Lothal megmentésére is elindultak a 4. évadban úgy is, hogy nem kaptak megfelelő támogatást, itt is akcióba lép és csatlakozik hozzá Carson Teva is. Ez az egész Mandoverzum sokkal összefüggőbbnek érződik ezeketől az apróságoktól, amelyek ugyan nem jelenetenek talán olyan látványosan sokat, de mégis azt érezni, hogy egy nagy egész az, amit látunk. A kis Jacen is jópofa volt és hát persze a Ghost, amit ugyan már láthattunk animáción kívül is, de most volt talán a legtöbbet képernyőn. Számomra kissé hátborzongató volt látni, ahogy ott ülnek ketten a pilótafülkében, hátul középen Chopper befigyel és olyan jó érzés volt az egész, azután, hogy ezt a beállítást annyiszor láthattuk már korábban a Rebelsben és itt teljesen természetesnek érződött. A rész egyik fénypontja mindenképpen az Ahsoka - Baylan találkozás volt. Baylan mintha ismerné Ahsokát, lehet, hogy csak futólag a templomból, lehet lesz majd valami konkrétabb kapcsolat is kettejük között a múltból (most, hogy ott van Anakin, ha akarnák megemlíthetnék Baylant, hogy emlékszik e rá a Rendből), de az nagyon tetszett, hogy úgy fogalmazott Ahsoka kapcsán, hogy a tapasztalata miatt tart tőle. Az egész találkozás nagyon jól fel lett építve ezáltal, hogy volt valami kettejük között a levegőben, valami kimondatlan feszültség, miközben Baylan mintha tényleg szánta volna azt, hogy Ahsoka nem az ő oldalukon harcol és milyen lehetőségeket szalasztanak el ezzel. Közben az erdőben Shin és Sabine harca sem volt rossz, ami itt remek volt, hogy Sabine-on továbbra is érezni azt a belső kötöttséget, hogy nem képes elengedni magát, valami visszahúzza és ez a korábbi gyakorlásoknál, vagy a Shinnel való első összecsapásuk alkalmával is látszott rajta, de most is úgy érzetem, hogy akkor tudott először igazán fölé kerekedni, amikor a mandalori fegyvereivel támadott rá, amire Shin nem számított. Ez adná Sabine igazi erejét, az öröksége, ami elől a Rebelsben is próbált sokáig elfutni, nem pedig szembenézni azzal, amit tett és amit még tehet az ellen a helyzet ellen, amit létrehozott. Visszatérve az Ahsokás párbajhoz, itt a mozdulatok is nagyon rendben voltak és az egész küzdelemnek volt egy olyan hatása, hogy nehezen tudtam volna megtippelni ki kerül ki innen győztesen. Előzetesen arra számítottam volna, hogy jönnek a jók majd szépen legyalulják a rosszakat, de azok esetleg valahogy elmenekülnek. Ezzel szemben az, hogy Baylan legyőzte Ahsokát teljesen váratlanul ért. Ezt a merészségét, kiszámíthatatlanságot sokszor hiányoltam a SW-ból, de ami utána jött az adott hozzá ehhez méginkább. Azzal, hogy Ahsoka kikerült a képből érezni lehetett, hogy Sabine nagyon ingatag. Már előtte is hajlott rá, hogy Ezrát válassza a nagyobb jó helyett, hogy megakadályozzák Thrawnék visszatérését, amit szépen felvezettek már az epizód legelejétől és az egy kifejezetten szívbemarkoló pillanat volt, amikor Ahsoka kéri Sabinet, hogy tegye meg, de ő láthatóan nagyon vívódik. Lélekben talán már eldöntötte előtte is, hogy nem teszi meg, de ahogy ott van kiszolgáltatva Ahsoka azért még vacillál, mindenesetre lehet, hogy Baylan megérezte rajta ezt a bizonytalankodást ezért nem is nagyon tartott tőle, hogy Sabine esetleg idő előtt elpusztítja a gömböt. Amúgy sitheknél, vagy most a sötét jediknél elképesztő ez a manipulációs technika, ahogy játszadoznak a "prédával", felerősítve a félelmeiket, rájátszva a vágyaikra, ez korábban Palpatine is nagyon maga szinten művelte, de itt most Baylan is ahogy belemászott Sabine fejébe és manipulálta az baromi erős volt. Ami nekem itt a legmegdöbbentőbb volt, az amikor azt mondják, hogy Sabine úgy érzi elvesztette a családját. Szóba kerül a Mandalor és az, hogy Ahsokával volt valami nézeteltérésük ennek kapcsán. Na itt álljunk meg egy szóra. Ez elképesztő lehetőségeket nyit meg egy újabb kapcsolódásra a Mandoverzum kapcsán. A Mandalore felperzselése és pusztulása kapcsán még mindig van, amit nem tudunk és hátborzongató belegondolni, hogy ezt akár Sabineon és Ahsokán keresztül ismerhetjük meg. Nekem az is nagyon mellbevágó volt, hogy Sabine ilyen helyzetbe került. Az egész Rebelsnek az volt a végkicsengése, hogy ők egy nagy család. Ezra elveszíti a családját, Hera szintúgy, Kanan esetében oda lett a Jedi Rend, Sabinenak szintén a családja nélkül kell boldogulni, Zebnek meg oda az egész népe. Aztán a sorozat során kiderül, hogy nem mindenki esetében ennyire rossz a helyzet, de mégis az a központi gondolat, főleg Ezránál, hogy a Ghost legénysége egy család. Most úgy néz ki Sabine Heráékkal még egész jóban van, Kanan ugye meghalt korábban, Ezra elveszett, Zeb meg valószínüleg a lasatokkal van Kallusszal, de látni ezt, hogy Sabine így érez ez nagyon durva, főleg, hogy belengették, hogy odalett a vér szerinti családja, ami az ő sztorijának egy fontos eleme volt, hogy megmentette őket és szembenézett a múltjával... és még mi lehet ezzel kapcsolatosan Ahsokával? Persze tegyük hozzá, hogy itt már Baylan masszívan manipulálja és lehet egy olyan optikán keresztül mutatja be ezt a helyzetet, ami úgy tünteti fel, mintha Ahsokára kellene haragudnia Sabinenak, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezzel. Ez legalább olyan érdekes számomra, hogy mit csinál éppen Thrawn, vagy Ezra... A végén, amikor megérkezik a Ghost én azt hittem lesz még valamiféle összecsapás, lehet, hogy Baylanék kompját próbálják meg feltartóztatni, vagy a hipergyűrűt támadják meg, de ezáltal, hogy itt már nem tudnak csinálni semmit még inkább rájátszottak arra a legyőzött tehetetlenség érzésére, ami körbelengte a finálét azután, hogy Ahsoka lezuhant a szikláról Sabine meg odaadta a gömböt Baylannak. Én korábban azt is el tudtam volna képzelni az epizód egy adott pontján, hogy Elsbeth egyszerűen csak otthagyja Baylanéket és amint kész az adatátvitel szépen elugrik a francba, még mindig érzek közte és Shin és Baylan párosa között némi feszültséget. Elsbeth nagyon magabiztos, míg Baylan inkább olyan fontolva haladó, de valahogy egyre szimpatikusabb gonosz figura. Van becsülete, megtartja a Sabinenak adott ígéretét és van valamiféle küldetéstudata is, bár ez a nagyobb jóra való hivatkozás a leggyakoribb esetekben mindig katasztrófákhoz vezet. Az viszont továbbra sem kristálytiszta velük kapcsolatban, hogy mi is a nagy cél. Most úgy tűnik, hogy nem az a teória fog beigazolódni, hogy a világ közti világot akarják elérni a Chimaeráról és azért kell nekik Thrawn, hanem mintha ő csak arra kellene, hogy a háborújával káoszt teremtsen és utána ők meg újrakezdhessék a harcok elülése után a galaxis saját képükre formálását... kíváncsi leszek erre. Egyébként még itt azt megjegyezném, hogy mikor megjelennek Heráék, akkor mintha Sabineban feltámadna valami, vagy ráérezne, hogy nem a helyes utat választotta, amikor nem pusztította el a gömböt, de volt abban a jelenetben valami szomorú. Aztán meg a rész másik fénypontja a world between worlds és Anakin. Ezt még mindig fel kell dolgoznom, ahhoz hasonló érzés ez, mint amikor tavaly az Obi-Wan sorozatban láthattuk a flashbacket Christensennel. Ez annyiban volt másabb, hogy nem a prequel filmeket, hanem a TCW-t juttatta eszembe. Ahogy egyszer csak megszólal, hogy snips, majd megjelenik Christensen az libabőrös volt! Egyetértek abban Bomarral, hogy a wbw koncepcióval csak óvatosan bánjanak. Eddig ez már a második olyan eset volt, hogy Ahsoka úgy menekül meg egy halálosnak tűnő szituációból, hogy hopp deus ex machina itt a wbw és ez a megoldás a lehetetlennek tűnő helyzetre. Ebből azért ne csináljanak rendszert, ne legyen ez egy ilyen átjáróház, ahova Ahsoka csak úgy ki-be járkál, amikor szorult helyzetbe kerül. Nem vagyok ellene a lore bővítésének és új szempontok behozásának, szerintem Filoni ügyesen is oldotta meg ezeket eddig és biztos nem véletlenül hozta elő újra a Rebelsben a Mortishoz is kapcsolódó misztikusabb szálat, hanem tervei voltak vele. Eddig jól kitalálta a dolgokat, bízom benne, hogy továbbra is így lesz. Annak örülnék, ha valami olyan nyomot hagyna Ahsokán ez a kaland, aminek súlya van, az ilyen transzendentális tapasztalatok után pedig nem lenne ugyanaz, mint előtte. A lehetőség pedig, hogy láthatjuk Ahsokát újra Anakinnal, hogy mi mindent tudhatunk meg az Erőről, az Erőszellemekről pedig baromi vonzó, úgyhogy most talán még jobban várom a következő részt, mint az elmúlt hetek során bármikor!!!

Nem akarom azt írni, hogy a legjobb epizód, mert lehet még ennél is kiemelkedőbbek várnak ránk a folytatásban. Nekem eddig is nagyon tetszett az Ahsoka, de itt úgy érzem szintet lépett a széria. A bátorság, bevállalósság, merészség és a hamisítatlan SW hangulat összeházasítása volt ez az epizód, a lehetőségek, amelyeket megnyitnak pedig elképesztőek. Mindemellett érzelmi szempontból is egy nagyon megható fináléja volt a résznek, aki teheti minél hamarabb nézzen rá.

Én csak Chuck Norrist, Jack Bauert, meg egy kávét kérek... amit addig megiszok, amíg ők elintézik az összes szereplőt a képekről.

Nekem az első két rész valahogy jobban tetszett, de ez sem volt rossz, a rövidsége ellenére sem. Ami már rögtön az elején feltűnt az Ahsoka és Sabine kapcsolata, amit jól vezettek át ezen az epizódon az első közös gyakorlástól odáig, hogy Ahsoka valamennyire Sabinera bízza magát és mintha kicsit felengedne a kettejük közötti kimondatlan feszültség. Nagyon kíváncsi leszek arra, hogy mi is történt ezen a mester-tanítvány viszonyon közöttük a korábbiakban és tényleg baromi jó lenne, ha megvalósulna egy Tales of the Jedi sztori keretében, ahogy Bence jósolta. Amúgy, az is hozzátartozik ehhez a dinamikához, hogy Ahsoka jelentősen megváltozott a korábbi önmagához képest. Ez persze érthető, hiszen rengeteg mindenen ment keresztül, de számomra nagyon szembetűnő látni, hogy az a vidám, energikus optimizmus mintha átadta volna a helyét, egy ilyen sztoikus, nyugodt, kimérten érett bölcsnek. Amikor tanítgatta Sabinet a harcra ott nekem is eszembe jutott a Kanannal való hasonló jelenet és ott is mennyire impulzív volt Sabine, akit akkor a családjával és a Mandaloreral való érzelmei befolyásoltak, most meg úgy érzem, hogy nagyon meg akar felelni Ahsokának. Utóbbi pedig igzán egy olyan távolságtartó öreg mester benyomását keltett, ahogy szenvtelenül reagálta le Sabine kapkodó mozdulatait. Ezen a ponton meg kell még említenem Huyangot is, aki ugyan nem új szereplő, de úgy érzem, hogy most bomlik ki előttünk igazán. Eddig nekem ő a kedvenc karakterem talán a sorozatból. Az egész széria hangulatán érződik egy furcsa kettősség, de akár hármasságot is mondhatnék (ha van ilyen szó egyáltalán). Egyrészt ízig vérig támaszkodik a Rebelsre, de egyben pedzegeti a visszásságait, nehézségeit ennek a poszt-birodalmi helyzetnek, amiben a sorozat játszódik, de közben önmagában a címszereplő miatt van egy ilyen régies, köztársasági-klón háborús vibeja is számomra az egésznek, ettől az összhatás pedig egy ilyen hídszerű érzést kelt a különböző SW korszakok között, ami nagyon jól áll a sorozatnak. Nem csak Ahsoka karaktere járul hozzá ehhez, a hajója, a különböző erőhasználók, az éjnővérek felemlegetése és akivel elkezdtem, maga Huyang. Ő valahogy egyszemélyben megtestesít valamit egy rég letűnt korszakból. Amikor mindig a jedi irányelveket veszi elő és arra hivatkozik, akkor olyan érzésem van, mintha abból a már a múlt ködébe vesző korszakból valami kis szikra visszatérne a jelenbe és megidézné azt az időszakot, amikor még Huyang a jedik alkalmazásban állt és kis jedi ifjoncoknak segített a fénykardjukkal. Jó látni ezt és egy speciális hangulatot kölcsönöz a közös jeleneteiknek Ahsokával és Sabinenal, ahol utóbbi már egy teljesen másik kor gyermeke. Az Erő kérdése egyelőre annyira nem zavar vele kapcsolatban, ha nem akarnak valami nagyon nagy spílert faragni belőle, hanem csak lazan képes kapcsolódni az Erőhöz, ami lehet már régebben is ott volt benne, csak nem fókuszált rá igazán, akkor számomra ez elfogadható. Azt a kijelentését Ahsokának, hogy jó jedi lehetett volna belőle lehet úgy is értelmezni, hogy megvannak benne azok az erények, amelyek a jediket jellemzik, de nem az Erő-érzékenységre kihegyezve gondolta ezt. Eleinte amúgy idegenkedtem én is ettől a koncepciótól, hogy Sabine jedi lehet, de ebben a formában, ha úgy valósulna meg, hogy egy mester-tanítvány dinamikát valósítanak meg közöttük az még valahol tetszene is. A politikai szálnál számomra az volt a legmeglepőbb, mikor utólag olvastam, hogy az az akadékoskodó szenátor valójában Kaz apja volt a Resistanceből. Az egész beszélgetés engem egy kicsit emlékeztetett arra a Rebelsből, amikor a 4. évadban Hera próbál csapatokat kérni a Lázadóktól a Lothal felszabadítására tervezett akcióra és Mon Mothmával egyezkedik, de nem igazán jár sikerrel. Az Új Köztársaság politikai játszmáit nem igazán ismerem, de feltűnő volt, hogy Mon Mothmának nincs igazán olyan tekintélye, amit adott esetben egy vezetői pozícióhoz társítani szoktunk. A többi szenátornál pedig a tagadás, a naivitás jeleit véltem felfedezni, mintha nem is akarnák elhinni, hogy ez egy komoly fenyegetés lenne, amiről Hera beszél. Ebben szerepet játszhat egyfajta vágyvezérelt gondolkodás is, hogy a galaxist a sok háború és széthúzás után egy olyan helynek szeretnék látni, ahol néhány apró cseprő incidens ugyan van (ők így kezelik ezt a jelenlegi problémát is), de alapvetően rendben mennek a dolgok, ami persze az ő irányításuknak is a gyümölcse. Hera sem kezelte a legjobban ezt az ellnállást, de azt el kell mondani, hogy ő nem politikus, pedig, ha arra irányította volna a figyelmüket, hogy van itt egy incidens, ami lehet, hogy nem komoly dolog, de egy kisebb csapat ránézhetne, akkor lehet jobban célt tudott volna érni, mint így, hogy egyből Thrawnra, meg Ezrára terelődött a figyelem, ami félelmet kelthetett a szenátorokban, hogy az általuk jónak és működőképesnek gondolt ÚK-ban komolyabb gondok is adódhatnak. Jacen feltűnése tényleg örvendetes volt, nekem egyből beugrottak a Kanan és Hera közötti jelenetek a Rebelsből, ahol eleinte nem volt annyira szembetűnő, hogy milyen viszonyban is vannak, de szépen fokozatosan egyértelművé tették kettejük kapcsolatát. Idevonatkozóan talán az volt a kedvencem, amikor találkoztak Cham Syndullával és Kanan eleinte teljesen be volt sózva, hogy jó benyomást keltsen az "apósánál", ami kifejezetten megmosolyogtató jelenetekhez vezetett. Jacen kinézete a Rebels végén elég furára sikerült, nehezen tudtam elképzelni, hogy fogják ezt majd átültetni az élőszereplős vonalra, de egész jó lett a körülményekhez képest szerintem. Jó, hogy megmaradt a zöld haj, meg a vállap is sokat adott hozzá az összhatáshoz. Valamint tetszett, ahogy utaltak Sabine nénire és olyan érzésem volt, hogy azt a gondolatot, hogy a Rebels legénysége igazából egy nagy család, ami annak a sorozatnak az egyik központi eleme volt, így megőrizték itt az Ahsokában is. Végezetül még néhány gondolat az űrcsatáról, szerintem nagyon rendben volt ez az összecsapás és én picit meglepődtem, hogy így nyiltan konfrontációba kerültek már itt a 3. részben Elsbethékkel. Azt hittem még nem találnak itt rájuk, vagy valami, de ez előrevetíti számomra, hogy Thrawn hamarabb talán hamarabb tűnhet fel és nem csak mondjuk az utolsó epizódban teszi tiszteletét, mintegy előrevetítve a második évadot. A legjobb talán az volt az egész űrcsatában, amikor Ahsoka megkérdezte Sabinetól, hogy miben segítsen neki és tényleg itt éreztem azt, hogy úgy igazán összekovácsolódtak ebben az ütközetben. Ahsoka űrruhás kalandjáról másokhoz hasonlóan nekem is a TCW ugrott be, ahol volt, hogy Anakinnal így szálltak át az űrben egyik hajóról a másikra. Ez az űrruha meg nagyon jópofa volt a lekkuit is becsomagoló részekkel. Persze láthattuk már régebben is űrruhában Ahsokát, de így nem animációs formában ez olyan meghökkentő volt, az villant be, mint mikor most a Star Trekben láthattunk egy űrruhás gornt is, ami szintén nagyon jópofa volt. A kicsoda Marrok dologhoz annyit tennék hozzá, hogy én nem örülnék neki, ha Ezra lenne, mert felmerülne bennem, hogy ő hogyan jött vissza úgy, hogy Thrawn nem tudott, meg miért dolgozna Baylanékkel. Azt kicsit elrugaszkodottnak gondolnám, hogy beépült közéjük és belülről bomlasztaná a terveiket, de azt továbbra is el tudnám képzelni, hogy valami olyan karakter, akinek így-úgy de jelentősége van, szóval nem pusztán egy arctalan noname senki, akit a következő részben egyszerűen levágnak és nem tudunk meg róla semmit. Az, hogy ő az egyetlen itt a gonoszok közül, akinek takarják az arcát, ráadásul a hangja is el van torzítva nekem nagyon afelé mutat, hogy ő nem pusztán egy senki, de aztán lehet ez a csel és csak beetetés az egész, jövőhéten lehet többet tudunk erről is majd. Kíváncsi vagyok a folytatásra, itt akkor fognak igazán beindulni a dolgok, hogy megtudjuk mi történt Thrawnékkal ott a másik galaxisban. Akkor fog kiderülni mi az az elképesztő hatalom, amit Baylanék el akarnak érni, mit vár tőle Elsbeth, hogyan kerültek ők kapcsolatba és mégis mi lett Ezrával és milyen szerepet fognak ők mind játszani a nagy egészben a jövőt illetően, hiszen a sequel trilógi idejére már nincsenek ott az események közepében. Az, hogy itt voltak a purrgilek mindenképpen érdekes lehetőséget jelent, mondjuk mi van akkor, ha velük tudnának eljutni a másik galaxisba Ahsokáék, mert a hiperűrgyűrűt Elsbethék elviszik, vagy megsérül. Ezra tudott igazán kapcsolódni ezekhez a lényekhez, de lehet másoknak is menne, de mindenképpen izgalmas helyzet, amit teremtettek.