Wilde

Tetszett a sors iróniája, hogy Phee vezette el a Birodalmat végül a Pabura, még ha akaratán kívül is, ami azért volt ironikus, mert ő volt az, aki legelőször elvitte a 99-eseket a bolygóra. Gyakorlatilag ő mutatta meg nekik, hogy itt van egy védett hely, ahol új otthonra lelhetnek és most ő volt az egyben, akin keresztül eljutott a Birodalom a Pabura. Ventress maga is megtalálta, meg itt "besegített" Cid is, akinek az árulása most még egy plusz réteget kapott, hiszen már nem "csak" az osztagot árulta el, hanem így az egész Pabura ráhozta a poklot. Teljesen más képét mutatta most a Pabu, amikor égő roncsokat, menekülő embereket, viharfelhőket láttunk ezeken a snitteken. Nagyon jól érzékeltették azt a pusztítást és azt az áldozatot, amit ez a támadás jelentett és amit még kiemelnék, hogy mennyire eszköztelennek tűntek a hőseink ez ellen a fenyegetés ellen. Általában mindig a Batch van lépéselőnyben, valahogy kivágják magukat és kompetensebbnek tűnnek az ellenségnél, még az előző duplarész során is azt láthattuk, hogy Rex-ékkel kiegészülve lenyomták az X klónt... most viszont megfordult a dinamika. Hunter is, Wrecker is megsérült, vagy alulmaradt a szökési kísérlet közben, míg a Birodalmiak könyörtelenül profi módon vonták ellenőrzésük alá a várost. A végén én is reménykedtem Crosshair esetében, hogy a döntő pillanatban rá tudja lőni a jeladót a távozó hajóra, de utólag azt mondom ez így volt sorsszerű. Ezzel pedig tényleg ráfordultunk a végjátékra. Ezek után már nem hiszem, hogy ugyanolyan lehetne az életük. A Pabu sok szenvedésen ment keresztül és ugyan láthattuk, hogy itt hagyta a tárgyi emlékeit Omega, de nem hiszem, hogy ő vissza fog térni ide, az valahogy túl szép lenne. A nagy összecsapásig, amit az évad végére prognosztizálhatunk, addig nem hiszem, hogy újra látjuk a Pabut, de kíváncsi lennék a város utóéletére. Jó volt, hogy láthattuk a fiatal klónokat is itt, akiket még az évad elején Hunterék megmentettek, remélem azért ők még visszatérhetnek ide. Azáltal, hogy láthattuk Crosshairéket ilyen szorult helyzetben, pedig szintén megágyaztak a finálénak. Most nagyon mélyen vannak, gyakorlatilag teljes vereséget szenvedtek, láthattuk őket olyan pozícióban, amilyenben talán eddig még nem. A 2. évad végén Cid árulása kellett ahhoz, hogy eljussanak Omegáig, de most még ráadásul ártatlanok is szenvedtek közben és talán az egyetlen kis győzelem Omega önfeláldozása volt, aki inkább a Tantiss fogságát választotta a civilek szenvedése helyett. Ez az áldozat nagyon illett Omega karakteréhez és kifejezetten tetszett az, hogy be merték ezt vállalni és nem húztak meg egy olyat a készítők, hogy mondjuk megjelenik egyszer csak Echo és kihúzza őket a bajból, hanem ezt a keserű pirulát most le kell nyelni és Omega újra fogoly lesz. Most egyben visszajutunk oda is, ahonnan az évad elején indultunk, hogy Omega be van zárva a Tantissra és meg kell onnan menteni, de közben mégis mennyire megváltozott minden. A Marauder elvesztése szerintem is szimbolikus, kicsit olyan, hogy mintha egy korszakhatárt is jelezne, már nem lehet visszamenni oda, amilyen régen volt, hanem egy új időszak kezdődik, aminek része kell most már legyen a nyílt konfrontáció és az összecsapás a Birodalommal. Eddig bújkáltak, de most gondolom majd össze fognak állni Rexékkel és jöhet a várva vár klón lázadás. Omega meg időközben megszelidítette Crosshairt, van egy olyan érzésem, hogy a remegése is el fog múlni és Emerienek is szerepe lehet majd a végjátékban. Nagyon sötét tónusú epizódokon vagyunk túl és a folytatás sem ígér felhőtlen pozitivitást, de nagyon izgalmas lesz a vége és elképesztő, hogy mennyi minden rejlett ebben a korszakban, meg a klónozós szálban, amit anno elindítottak és még most is ilyen sztorikat hoznak ki belőle...

Szerintem ez volt eddig a legnyomasztóbb epizód az egész a sorozatban, de lehet még idevehetném a TCW-t, meg a Rebelst is. Nagyon sötét hangulatú rész volt, amin végig érezni lehetett ezt a lehangoló, kilátástalan érzést, ami az egész Tantiss hegyet jellemzi. Ilyen gyerekrablós sztori már volt amúgy a TCW-ben is, ahol úgyanígy Bane volt a fejvadász, aki összefogdosta a gyerekeket, de ez az epizód valahogy számomra sokkal jobban ütött. Nagyon jópofa volt ez a faj (nem tudom, hogy új, vagy nem, de én nem emlékeztem rá, hogy láttunk már ilyen lényeket korábban) és aranyos volt a bébi is. Azt is remekül érzékeltették, hogy milyen stigma lett az Erő használata. Régebben még azt gondolhatták volna egy ilyen helyzetben, hogy milyen jó, az illetőből jedi lehet, most meg igyekeznek mindenképpen eltitkolni, mert felér egy célkereszttel a homlokodra. Amikor Bane elrabolta a gyereket, lehettek volna még egy fokkal kegyetlenebbek a készítők, ha nem csak elkábítja az anyukát, hanem élesbe lelövi... így még ott maradt a lehetőség, hogyha Rexék megtámadják a Tantisst és ki tudják szabadítani a fogva tartottakat, akkor ez a gyerek visszakerülhet az anyjához. Nagyon szomorú volt így is látni, ahogy elviszik és ez tényleg olyan aljasság, amit ritkán látunk. Ez a Cad Bane a saját anyját is eladná egy jó vérdíjért cserébe. Amúgy tetszik, hogy így bevállalták ezt és nem lett ő is egy cool, szerethető figura... egy Lee van Cleefről mintázott könyörtelen fejvadász, az legyen is ilyen. Aztán mikor megtudtuk, hogy mit őriznek annyira bent a hegy szívében, az megint sokat nyomott a hangulaton. A Birodalom kegyetlensége eléggé ismeretes, számos olyan bűnt láthattunk tőlük, amelyek segítenek elhelyezni, miért is olyan gonosz és embertelen ez a gépezet, amit Palpatine megalkotott és miért olyan kitörő az ünnep a VI. rész végén, hogy legyőzték az Uralkodót. Viszont ez, hogy gyerekeken kísérleteznek és ahogy Hemlock beszél róluk az egészen bicskanyitogató volt. Amikor Emerie elkezd egy kicsit közeledni az egyik gyerekhez, akkor Hemlock rögtön leinti, hogy ezt nem így kell. A saját szempontjából igaza van, nekik tényleg csak kísérleti példányok ezek a gyerekek, de Emerienk azért még pislákol az erkölcsi érzéke és tudja, hogy ez nem helyes. Az Andorban volt hasonló érzésem a börtönös szekvenciánál, ahol tapintani lehetett a kiszolgáltatottságot és a kilátástalanságot a rabokon, de ez itt sokkal durvább volt gyerekeken keresztül látni ugyanezt. Emerie egyébként számomra az epizód pozitív meglepetése volt. Ugyan ő nem része a csapatnak, de kötődik Omegához, egy kicsit azt is érzem, mintha egy tükör lenne Omegával ellenben, hogy ilyen lett volna, ha nem Hunterékhez kerül. Emerietől elhangzik, mikor Nala Se-vel beszélget, hogy őt is gyerekként vitték el és kísérleteztek rajta... kíváncsi leszek erről mit tudunk majd meg, de Emerienek sem volt túl szép gyerekkora. Lehet Palpatine már régebb óta dédelgeti ezt a klónprojektet és belegondolni is félelmetes, hogy eddig mennyien szenvedhettek miatta. Emerie esetében már az első három epizódban láthattuk, hogy ahogy Omegával bánt benne még van lelkiismeret és itt a saját helyzetéből adódóan tud empatizálni ezekkel az itt fogvatartott gyerekekkel. Szerintem ő pozitív irányba fog elbilleni, akkor amikor igazán számít majd. Az mindenesetre látszik, hogy ő nem olyan, mint Hemlock, vagy az itt szolgálatot teljesítő katonák, ő nem tudja csak úgy eszközként kezelni a gyerekeket. A csapat tagjai ugyan nem szerepeltek a részben, de Omega hatása itt is érezhető volt. Az a kedvesség, amit ő hozott ki Emerieből a játék babával, olyan volt, mint egy mag, amit egyszer elvetnek, de aztán később hajt ki és hoz gyümölcsöt. Az, hogy milyen érett lesz az a gyümölcs, az még elválik, de van egy olyan érzésem, hogy az Emerie által itt tanúsított kedvesség még szárbaszökken majd és meg fogja menteni végül valahogy ezeket a gyerekeket. Az az odatett játék annak a gyereknek egy kis reményt adott és talán a nézőknek is. Amúgy tetszik, hogy behozzák Nala Se bűntudatát és, hogy foglalkoznak ezzel a szállal, hogy mit jelent ez mentálisan a karakterekenek, hogy ők a felelősek egy-egy adott helyzetért. Tarkin feltűnésének én is örültem, ezzel nagyobb nyomatékot is kapott az itt folyó munka, meg out of universe is érzékeltették egy kicsit, hogy az eltelt néhány részben, amikor nem nagyon haladt ez az itteni szál, az idegesíti a Birodalmat is. Eredményeket kell produkálni és hát fel is pörögnek ezen a vonalon az események. Egyébként szerintem meg lett az is, hogy hogyan juthatnak el a Tantiss bázisra. A kulcs Cad Bane lehet, tegyük fel, hogy ahogy itt láttuk, megvan ez a protokoll, hogy ő átadja a gyereket a Birodalomnak és utána elviszik azt a Tantissra, ezzel lehet egy csapdát is állítani és így eljutni Hemlockhoz...

Nem érződik annyira rajta az idő sem, a sorozat ötlete szerintem ma is müködne. Abba meg tényleg fura belegondolni, hogy már felnőtt egy generáció azóta, hogy elindult a Lost. A sorozatok nagy korszakának amit a 2010-es években éltünk az egyik előfutára volt a Lost is. Nekem meg személy szerint még gyerekként ez volt az első sorozat, amit már úgy néztem, hogy rendesen vártam a részeket, meg utána beszélgettünk róla az osztálytársaimmal, teorizáltunk stb.

Hát kinek mi... nekem csak a Puffin lekvár adhat energiát és mindent lebíró akaratot. Van aki a tejet szereti:

Eszembe jutott egy közösségi médiában látott poszt után, hogy idén 20 éves lesz a Lost és kedvem támadt újranézni. Csak nagyon homályos emlékek maradtak meg róla, mert ezt én anno még úgy néztem, hogy rendesen mikor leadták az RTL Klubon, akkor mindig egy-egy részt megnéztem (volt, hogy ki is maradtak epizódok és néhol nem annyira tudtam követni az eseményeket), de így egyben még sosem láttam. Az rémlik, hogy a vége nekem nem tetszett, de kíváncsi vagyok rá, most milyen élmény lesz. Eddig négy részt tudtam le és elképesztő nosztalgia hullám kapott el. Amellett, hogy nagyon régen láttam, azt vettem észre, hogy vannak konkrét mondatok, vagy jelenetek, amelyek egyből beugranak (pl. mikor Locke kicsapja ott a késeket, hogy menjenek vadászni) és nem gondoltam, hogy ennyire ráfüggök, de nagyon tetszik az egész sorozatnak meg a szigetnek a koncepciója.

Nem is tudtam, hogy holnap duplarész jön... akkor készülni kell szíverősítővel.

Nemrégiben befejeztem a teljes novella újraolvasását, most így egyben és ez baromi jó volt. Nagyon jópofa volt az a kis extra is, amit a történet végére függelékben betettél ilyen kis képeket az egyes hajótípusokról, fajokról, szereplőkről (ugyan nem volt rálinkelve a függelékre az elején az adott információ, de a Kindle-n lehet gyorsan egy adott oldalra ugrani, így ezt is megoldottam). Ráadásul így egyben olvasva a történetet sokkal jobban érzékelhető volt a múltbeli és a jelenben játszódó szálnak az összekapcsolódása, egymásra hatása. Eleinte (ahogy ezt itt az egyes fejezetek értékelésénél is írtam) nekem jobban tetszett a múltban játszódó szál és főleg ez a Ghornos rejtély, ami az ő karakterét és azt a történetszálat övezte... de aztán a végére azon kaptam magam, hogy teljesen beszippantott az Első Rend körüli sztori és az fogalmazódott meg bennem, hogy mennyire szívesen megnézném ezt egy Disney+-os sorozat formájában. Ahogy helyükre kerültek a részletek és kezdett összeállni a kép, úgy rajzolódott ki, hogy mi is van itt a háttérben és azt kell mondjam, hogy nagyon jól összefésülted ezeket a szálakat és tetszett ez a kontrasztos szerkezet, hogy a múltbeli szál fokozatosan halad előre (én egy ponton, mikor Trish megszerzi hajóját és megismerjük Zak-et, azt hittem, hogy ott ez véget ér) és ott ér végét a könyv utolsó előtti fejezetében, ahol a jelenbeli elkezdődik és közben milyen szépen megismertük Trisht és láthattuk, hogy mennyi minden történt vele mind a múltban, mind a jelenben. Ráadásul ez a kezdés - zárás közben képbe hozott a jövőbeli ER-el kapcsolatos eseményeket illetően is. A karaktereket illetően a főszereplő, Trish nyilván kiemelkedik. Szerethető volt, kellően sokoldalú, de nem túl tökéletes és egyesítette magában egy női karakternek a hangsúlyosabb gyengédségét (mikor néhol kicsit olyan anyai szerepben volt Ferra mellett), de egy igazi rettenthetetlen csempész (bocsánat, fuvarozó!) lazaságát, bátor, vagány figuráját is. Ami nem volt tiszta vele kapcsolatban, bár ezt lehet direkt akartad ilyen homályosan hagyni, hiszen Trish múltja egy központi eleme volt a múltban játszódó szálnak, hogy ki is volt ez a Brie Alcyon... Én úgy vettem ki, hogy ő volt Trish testvére, aki benne volt az ER Erőhasználókról szóló archívumában és valamiért nagyon nagy érdeklődést mutattak iránta, úgy hogy Drax-et még a halál torkából is ki tudta menteni egy ilyen információ. Brie már régóta eltűnt, őt kereste Trish (itt kicsit eszembe jutott az Andornak a kezdése, ahol Cassian a testvérét keresi) azután, hogy az elválásuk nem volt zökkenőmentes - legalábbis nekem erre utalt a beszélgetése Porro-val a fogatversenyen - aztán Trisht összetévesztették a nővérével és most kutatnak utána, amiért újból célkereszt került Ferrára is. Először azt gondoltam, hogy Brie Alcyone és Trish ugyanaz a személy, mivel Trishnek többször sem hangzott el az igazi neve "csak simán Trish", de végül mégis úgy tűnt, mintha ő meg Brie nem ugyanaz lenne... de ez nem volt egyértelmű nekem. Az mindenestre nagyon izgalmas, hogy milyen kapcsolata van az Erővel, mit jelentenek a Mustafaros álmai és miért akarja ennyire az egyik Ren lovag... úgyhogy bőven marad kérdés a folytatásra is. A segítői, mint Zak, vagy Ferra, aki még csak gyerekként került a képbe jól hozzá tudtak tenni a főszereplő karakteréhez, rajtuk keresztül is ment végbe kicsit a karakter fejlődése, hogy megváltoznak a prioritásai, felelősségteljesebb lesz, megosztja az életét Zakkel, megtanul bízni másokban. A mellékszereplők közül nekem Ghorn volt a kedvencem, aki eleinte egy nagyon talpraesett, kompetens, hidegvérű profinak tűnt, aztán az egy merész húzás volt, hogy megfordítottad a szerepeket és Ghorn átkerült a proaktívból a reaktív szerepbe, akinek Trish adta az utasításokat, de a karaktert így is kedveltem. Sato szintén jól sikerült és vele egyben megidéztél egy már ismert karaktert, úgy hogy közben egy újat alkottál. Amit egy kritikaként említenék a másik oldalról, hogy voltak emlékezetes pillanatok a gonoszoktól (nekem nagyon tetszett a niktós összecsapás az állomáson, feszültség szempontjából, meg a jelenet felépítését tekintve szerintem az volt a legjobb írásod), de ezek a negatív karakterek nem kaptak elég teret. Ez nyilván benne van a terjedelemben is, hogy egy ilyen novella esetében nincs annyi idő egy-egy kevésbé fontos karakterre és ezek a szereplők csak mellékesek, de nekem nagyon sokat adott, amikor olvashattunk egy fejezetet Drax szempontjából. Egyrészt belátni egy kicsit az ER-be a kulisszák mögé, már alapból jó volt, de magának a karakternek is jót tett, hogy az ő perspektívjából láthattuk az akciót. A kudarcot, a várható következményeit, a férfi félelmeit és így sokkal izgalmasabb figurának is tűnt Drax, egy kicsit kilépve abból a keretből, hogy ő a sötét alak, aki el akar rabolni egy gyereket. Szóval én szívesen olvasnék a folytatásban majd több ilyen ER-es fejezetet, ahol a gonoszokat is egy kicsit jobban megismerhetjük. Amire még kitérnék egy gondolat erejéig, hogy nem csak a saját magad által kreált szereplők sikerültek jól, hanem a már megismert figurákat is remekül keltetted életre. Hux ugyan keveset szerepelt, de jó volt, a Ren lovagról nem sokat tudtam, de iszonyú badass és nagyon fenyegető volt abban a fejezetben, amikor szerepelt. Maz Kanata, aki viszont többször is szerepet kapott, na ő pont olyan volt, mint a filmekben és ez nagy dícséret, hogy ilyen jól tudtad hozni a karakterét, szinte magam előtt láttam, ahogy magyaráz, gesztikulál. Egy name drop erejéig, pedig még @Ody Mandrell neve is elhangzott. Remélem hamarosan majd olvashatjuk az újabb fejezeteket, nagyon tetszik az az irány, amerre halad a történet és az is remek döntés volt, hogy ebbe a korszakba helyezted az eseményeket. Nem csak azért mondom, mert ismerlek, meg kedvellek, de tényleg megnézném ezt a sztorit egy sorozatban is, nagyon jó volt!

Én úgy látom, hogy arra abszolút van esély, hogy Ventress hazudott Omegának, amikor a vére M-számáról beszélt neki a rész végén és azt is valószínűnek tartom, hogy keresztezni fogja még Ventress útja a csapatét. Mondjuk, ha esetleg Ventress maga mellé is venné Omegát az nem biztos, hogy egy klasszikus mester - tanítvány párost láthattunk abban az értelemben, hogy Omegából jedi lesz, hiszen végtére is Ventress sem volt igazi jedi, de Omega akár használhatja az Erőt, lehet kardja... de ez még a jövő zenéje. Az is lehet szomorúbb véget ér a sorozat, de Hemlock szinte tuti rá fog faragni erre a nagyratörő klónozós projektre, a többit meg majd meglátjuk.

Szerintem az lehetett a koncepció, hogy direkt Ventress legyen Omega mellett, mert az ő párosukban van potenciál. Ventress még mindig kissé paprikás karaktere kiegészülve Omega örök optimizmusával egy olyan elegyet alkot, ami különlegessé teszi ezt a duót és nekem valahol tetszene is ez a dinamika, de azért megvárnám, hogy mivel állnak elő Ventress történetét illetően. Viszont Ventresshez már alapvetően van egy viszonyulásunk, ismerjük őt, ez ezért müködik, ha egy random jedi lett volna, aki túlélte a 66-os parancsot, de nem tudunk róla semmit szerintem ott ez nem müködött volna. Azt mondták, hogy tiszteletben fogják tartani a könyvet és én egyelőre megadom ennek az esélyt, aztán ha csalódástkeltő lesz a magyarázat, akkor azt is felvállalom, de egyelőre még nem ismerjük a teljes képet.

Kellemes ünnepeket kívánok én is mindenkinek.

Ventressnek is meg lenne az oka bőven, hogy visszavágjon Palpatinenak a korábbi sérelmeiért (főleg, hogy Dooku már nincsen képben), de egyelőre azt valószínűbbnek érzem, hogy a klónok vs birodalmiak összecsapásban ő nem fog szerepet kapni. Neki tényleg Omegával kapcsolatosan lehetnek további kalandjai, azáltal, hogy felvillantották köztük ezt a mester és tanítvány lehetőséget, úgy érzem sanszos, hogy erre fognak elmenni a jövőben. Azt egyelőre még nem tudjuk, hogy milyen hatásai voltak Ventressre a korábban átélteknek és annak, hogy visszatért a halálból és azokat a magyarázatokat amiket megadtak Maulnál, akár Ventressnél is megkaphatjuk. Azzal egyetértek, hogy egyelőre ez kevés, de azt biztosra lehet már venni, hogy nem itt láttuk Ventressből az utolsó képkockákat. Ha végül nem lesz olyan indok, ami miatt úgy érzem, hogy érdemes volt megbolygatni a Dark Disciple végét és visszahozni Ventresst az események közepébe, akkor én is csalódott leszek, de azt feltétlezem, hogy nagy terveik vannak a karakterrel, végül is Mault is azért hozták vissza, hogy aztán használják és milyen jót tett neki az, hogy visszatért. Amúgy azzal is egyetértek, amit írtál, hogy egyre többen térnek vissza a halálból és nekem sem tetszik ez az irány, még akkor se, ha esetleg a visszatérő karakterek utána szórakoztató történetekben vesznek részt, mint ahogy volt ez Maul-al, vagy akár lehet itt is Ventress esetében. Nekem is úgy tűnt, hogy Ventress direkt mondta azt Omegának, hogy ne élje bele most túlságosan magát ebbe a Jedi dologba, nem csak azért, mert akkor valószínüleg ott kellene hagynia a csapatot, vagy mert most nagyon keresik az Erőhasználókat, hanem azért a Birodalom korszakában egyébként sem tanácsos Jedinek lenni, Ventressnek meg már ismerheti a Sitheket. Az, hogy Hunterék nem tudtak meg többet, meg felveti azt, hogy igazából Ventress kikövetkeztethette volna, hogy miért van szüksége a Birodalomnak Omegára? Azt gondolom, hogy a Nekromanta projektről (ami nem tudom pontosan, hogy mikor fogant meg Palpatine fejében, de szerintem akár már a Klón-háború előtt is gondolhatott rá) biztos nem tudott Ventress. Viszont volt az a gyerekrablós történetszál még a TCW elején, amikor Sidious fel akarta használni az Erőérzékeny csecsemőket, esetleg arra gondolhatott volna Ventress, hogy Omegát az Erőérzékenysége okán keresik Palpatine számára (ezért fontos az M-szám), aki fel akarja őt használni. Ha tudnák Hunterék, hogy egyenesen az Uralkodó ácsingózik Omegára, akkor lehet megcéloznák az Ismeretlen Régiókat, de az biztos, hogy más szemmel néznének a fenyegetésre. Egyébként Ventress nem tudhatta, hogy miért kell pont Omega Hemlocknak és most már egyre inkább az az érzésem, hogy ez a szál így nem vezethetett csak egy irányba, hiszen Ventress eleve nem tudhatta a vágyott információt, így az lehetett a funkciója, hogy behozza a képbe Asajjt és felvezesse ezt az Omega - Ventress szálat, amit esetleg a jövőben láthatunk.

Nekem alapvetően tetszett az epizód. Ventress visszahozása tényleg olyan volt, hogy egyszer csak megjelent és nem nagyon akarták megmagyarázni, hogy hogyan. Maul jutott eszembe, hogy ha jól emlékszem, akkor a sorozat keretein belül nem nagyon tértek ki rá, hogy ő mégis pontosan hogyan élte túl azt a párbajt a Naboo-n, de Maul esetében mégis úgy érzem, hogy ott a filmben ő egyszerűen csak meghalt. Ezzel szemben Ventressnek nagyon szépen, drámaian be volt mutatva a végjátéka, ami után jobban zavarna az, ha csak úgy visszatérne. Persze nem biztos, hogy az ő visszatérését ugyanúgy kezelik e majd, mint Maulét és lehet, hogy már itt a TBB-ben, vagy egy későbbi sorozatban, majd egy pontos és kielígtő magyarázatot kapunk arra, hogy mi lett vele a Dark Disciple után, de addig ez így nekem nem kerek. Azért is érzem ezt másnak, mert amíg Maul a TPM-ben nem volt egy igazán emlékezetes karakter (azon túl, hogy menőnek nézett ki, meg jó volt, ahogy harcolt) addig Ventress szépen lassan már a TCW-ben, aztán a róla szóló könyvben is rengeteget fejlődött és nem éreztem azt az esetében, mint Maulnál, hogy ott egy két dimenziós karaktert töltöttek meg élettel azután, hogy visszahozták. Ettől még azt meg kell hagyni, hogy Ventress belépője nagyon ütősre sikeredett. Amikor egyszer csak megjelent ott Omega mögött én egy pillanatra összerezzentem... nem számítottam rá, hogy az tényleg Ventress lesz, aki mögötte ólálkodik. Annak viszont nagyon örülök, hogy Ventresst már most behozták a képbe, ha tényleg akarnak vele valamit. Nem tudom, hogy egy másik sorozat lesz e, amit Bence is említett, vagy még itt a TBB-ben szeretnének neki nagyobb szerepet szánni (adná magát, ahogy nyilatkozott a háborúról, hogy őt is meg a klónokat is csak felhasználták és átverték, akár be is szálhatna a nagy klón lázadásba, amit sokan az évad végére prognosztizálnak és ami egyben egy kicsit a TCW - klónháborús részének a lezárása is lehetne), de örülök neki, hogy nem húzták nagyon sokáig azt, amit már az előzetesekből is tudtunk, hogy szerepelni fog Ventress ebben a sorozatban. A fő szál, mármint hogy a Birodalom keresi Omegát, meg amit akarnak vele a Nekromanta projekthez egyelőre tényleg nem haladt előre, de közben Omega szempontjából ez egy nagyon fontos rész volt. Szerintem most először merült fel benne, hogy akár neki más útja is lehet, mint az, hogy Hunterékkel tart és ő is a 99-es osztag tagja. Ugyan mindannyian mások, mint az átlagos klónok, de Omega ezzel a potenciális Erőérzékenységgel mégis kirí közülük és olyan lehetőségek rejlenek benne, ami tényleg más útra terelhetne, mint amit eddig megszokott. Emlékszem még az első évadban, mikor más jövőt szántak neki Hunterék, hogy menjen Cuték családjával, akkor Omega elutasította és direk velük akart maradni. Azóta sok minden történt, meghalt Tech, de megkerült Crosshair, Echo elhagyta a csapatot és már valahogy semmi sem a régi. Azok a veszélyek, amelyeket a Birodalom nyújtotta fenyegetés jelent ezzel a klónprojekttel kapcsolatban pedig méginkább felbolygatják az állóvizet. Nem mondom, hogy most biztosan elment volna Ventress-el Omega, de szerintem elgondolkodott rajta és látszott, hogy nagyon lelkes volt azzal kapcsolatban, hogy lehet ő is használni tudná az Erőt. Ez egy olyan szempont miatt is érdekes, hogy ne felejtsük el, hogy Omega még mindig egy kamasznak felel meg és ebben az életkorban a "ki vagyok én" identitáskérdése is fontos szerepet játszik az embereknél és Omega előtt most felcsillant egy másik én képe, aki lehetne valami más is, mint amit eddig gondolt magáról. Emiatt is volt külön izgalmas, ahogy kezelték Omega Erőérzékenységének kérdését. Tetszett, hogy végre elhangzott a midi-chlorian kifejezés, pedig már azt éreztem mikor itt is eleinte csak M-számoztak, hogy Donátnak lesz igaza és direkt nem mondják ki a midiket, de aztán ahogy Darth Cupsy illusztrálta én is felkaptam a fejemet, hogy hoppá na végre elhangzott. A tesztek is jópofák voltak, végig hozták azt a megismert jedis feelinget és ötletes volt az a közjáték, hogy Ventress elküldte Omegát, addig amíg ők összekülönböztek Hunterékkel. Ez jó volt, hogy felismerték Ventresst és nem próbáltak meg egyből úgy csinálni, hogy bemondásra mindent elhisznek neki, hogy ő már jó útra tért és gyanakvással közelítenek felé. Ventress esetében pedig jól ragadták meg a készítők a karakterét, amiből érezni lehetett, hogy már nem az a figura, aki Dooku grófnak dolgozott (bár ez már valamelyest tetten érhető volt a 4. és az 5. TCW évadokban is), de most sokkal magabiztosabbnak tűnt, aki tudja, hogy kicsoda és mit akar, még régebben mintha bizonytalanabb lett volna. Ezt én úgy értelmezem, hogy hatással voltak rá a Vos mellett töltött pillanatok és így utaltak a könyvre a készítők. Bízom benne, hogy amit Ody írt, hogy a könyvet tiszteletben tartják és még ha Ventress nem is halt meg végérvényesen látszik rajta az ott történtek hatása. Ezt a változást a legérzékletesebben ebben a részben a kraken ellen vívott kis harc során láthattuk, ahol a régi Ventress valószínüleg a szeme közé döfte volna a fénykardját, de most inkább az Erő segítségével megnyugtatta a lényt. Egyrészről érdekes lenne az ő párosa Omegával, de inkább azt mondanám, hogy találjanak ki valami mást, ezt a dinamikát már láthattuk a Mandalorianben így egyelőre nem várom ezt annyira, ha tényleg ez lesz a kifutása a sorozatnak. Ezek után kérdés, hogy merre tovább... amit lehetett megtudták, én úgy érzem, hogy Omega Erő szintjét tekintve nem látunk még egyelőre tisztán. Lehet csak nekem nem volt egyértelmű, de mintha Ventressnél arra utaltak volna, hogy hazudott Omegának, ami jelentheti azt is, hogy megvan benne a potenciál, hogy Erőhasználó legyen, csak nem akarták ezt elmondani neki. Az is lehet, hogy Sabinehoz hasonló, vagy lehet az is, amit még az évad elején vetettem fel, hogy ő azért különleges mert egy köztes, de elengedhetetlen lépcsőfokot jelent a genetikai állománya abban a folyamatban, hogy hogyan lehet átvinni Palpatinet egy klóntestbe anélkül, hogy bármennyire is lecsökkene a midi-chlorian szintje az új Palpatinenak... ehhez pedig nem kell feltétlenül Omegának is magas midi szinttel bírnia, ettől még nagyon értékes lehet a Birodalomnak. A hogyan továbbot illetően pedig Ventress részéről elhangzott, hogy el kellene menniük a Paburól, de az évad előzetesének ismeretében lehet ezt már csak túl későn teszik majd meg...

Nehezen tudom egyelőre hová tenni ezt az új részt, tetszett is, de szerintem elégedett csak a későbbiekben leszek vele igazából...

Az egyáltalán nem illett volna sem Hunter, sem Wrecker karakteréhez, hogy így próbálják szóra bírni Shandet, de errő a nő szerintem rá is játszott. Mármint úgy, hogy ő nincs birtokában az információnak, de ennek tudatában kihasználja a két klónt a saját céljaira. Egy ilyet mondjuk egy Cad Bane, vagy valami nehézfiú ellen biztosan nem húzott volna meg, ahol félő, hogy a másik tényleg úgy reagál, ahogy te is írtad... de ez a jók keresztje, hogy ők nem élhetnek ilyen módszerekkel. Az jutott most eszembe, hogy nem tudom lehet-e erre valami speciális képesség, de a Star Trekben voltak a betazoidok, akik képesek érzékelni mások lelki megnyilvánulásait és lehet, hogy Omegának is van valami ilyesféle képessége, ami akár a klónozás során kerülhetett bele, amivel képes így ráhangolódni másokra, mint itt akár Crosshairre is, de korábban láthattuk ezt vadállatokkal kapcsolatban is, még ha nem is pont ilyen formában. Aztán lehet az Erőhöz is köze, vagy Omega szimplán csak ilyen mentalitásu, aminek jobban is örülnék, mert az ő "nyers klón" mivolta is már eleve kérdéseket vet fel, hogy mennyiben nyers, nem kellene még ilyen plusz képességeket is hozzáadni. Amúgy nagyon kíváncsi leszek, hogyha tényleg Ventress volt a vonal másik végén, akkor ők honnan ismerték egymást Fennec-el. Az addig ok, hogy Ventress egy időben fejvadászként tevékenykedett és hallhatott Ventressről, vagy esetleg keresztezték is egymás útját, de azok után, hogy a Dark Disciple könyvben elvileg halottként hagytuk ott Ventresst, miután visszatér, akkor miért pont Fennec Shand lenne az, akivel olyan kapcsolatba kerül, hogy az csak úgy lazán felhívja, ha valami információ kell neki?

A Macskafogóban meg Pokió. Öszinte leszek, komolyan elgondolkoztam rajta. Yodához hasonlóan én is szerettem volna már egy ideje eljutni egyszer Japánba és most, hogy ezt össze lehetne kötni egy ilyen SW programmal... könnyen elcsábulnék. Mondjuk azt meg kell hagyni, hogy az ár egy kicsit elriaszt, mindennel együtt olyan 1 millió körülre kellene számolni gondolom, amit most éppen megengedhetnék magamnak, de igazából nem erre gyűjtöm a pénzt és alapból nem erre tennék félre. Szóval még nem tudom, de határozottan érdekelne a dolog, meg ugye májusig még van idő gondolkodni, addig megálmodom.

Érdekes volt ez a rész ezzel a két szálon futó dinamikával. Az előző epizódban együtt volt a csapat és igazából ott nyerte el Crosshair a megbocsátást, ahol szembe kellett néznie neki is azzal, hogy milyen károkat okozott másoknak azáltal, hogy a Birodalomhoz csatlakozott. Itt a Pabu-n játszódó történetben ügyesen vitték tovább az ő történetét azon a vonalon, hogy miután maga mögött hagyta a régi életét, most meg kell találnia az új helyét ebben a világban. A többiek számára már az előző évad során megvolt ez a próbatétel, amikor idejöttek a Pabura. Ez egy olyan világ, ami gyökeresen más volt, mint amit ők ismertek katonaként és ehhez alkalmazkodniuk kellett. Crosshairnek azáltal, hogy van ez a kézremgése és nem tud már úgy lőni, így a puszta létezése, mint mesterlövész is átgondolásra szorul. Eleve a klónoknak van egy olyan létkérdése, amit már anno Rex is feszegetett a TCW végén, hogy ők direkt a háborúra lett létrehozva, így nehéz elképzelni azt az életet, amiben nem ekörül forog az életük. Crosshair ráadásul tényleg egy extrán zárkózott figura volt régebben is, tehát mielőtt megtörtént volna a szakadás a csoportban, azelőtt is olyan magának valónak tűnt. Most, hogy van ez a kézproblémája és át kell gondolnia, hogy mit tud kezdeni magával, ki is ő valójában a célkereszt nélkül, amibe belenéz a fegyver csövén, ezen túlmenően ő kicsoda. Ebben Omega nagy segítsége volt, akinek van egy olyan képessége, hogy érzelmileg nagyon jól tud kapcsolódni másokhoz és még a kifejezetten zárkózott Crosshairre is képes hatni. Ha visszaemlékeztek, már az első epizódban is megérezte, hogy Crosshairrel valami gond van, de itt a közösen átélt szökés a Tantissról is szerepet játszhat abban, hogy így tudnak egymáshoz kapcsolódni. Azért az első évad során, amikor hőseink végig Crosshair ellen mentek, nem gondoltam volna, hogy ekkorát tud fordulni úgy a világ velük, hogy közben tökéletesen koherensnek érződjön a történet. A másik szál, ami talán nagyobb figyelmet is kapott az pedig Hunterék nyomozása volt, ami szintén élvezetesre sikerült. Adta magát a lehetőség, hogy Fennec Shand is visszatérjen, hiszen korábban ő is kutatott Omega után még az első évadban és ő egy olyan karakter, akit máshonnan is ismerhetünk. Ez a helyszín egészen egyedi volt, korábban nem emlékszem, hogy találkoztunk volna hasonlóval, talán egyedül a TCW 3. évada rémlik, ahol a Nal Huttán láttunk mocsarakat, de ez sokkal hangulatosabb volt. A krokodilok engem annyira nem zavartak, bár az igaz, hogy lehettek volna ennél ötletesebbek is, de amikor Hunterék hatástalanították az aknákat, az a jelenet szerintem így is remek volt, ahogy adagolták a feszültséget, meg az is jó volt, hogy itt maszkot kellett viselni a levegő miatt, ami nem annyira gyakori a SW-ban, pedig sok helyen adhatná magát. Az is tetszett, hogy a sáskaembert nem sikerült egyből lekapcsolni, hanem rendesen megszenvedtek vele, de annak örültem, hogy Fennec még itt nem verte át őket, mert közben felmerült bennem, hogy mi van, ha Hunterék már itt hoppon maradnak. Arra valahol számítottam, hogy nem lesz ez olyan egyszerű, hogy segítenek neki elkapni a célpontot és ő egyből el is árulja a fejvadász nevét aki segíthet, de érdekes opciókat nyitottak meg azzal, hogy nem mutatták meg a másik felet Fennec holohívásánál a végén... Amikor elárulta Fennec, hogy a Birodalomtól akarta megóvni Omegát, ott nem tudom, hogy Hunterék összerakták e, hogy Nala Se bérelte fel Fennecet (aki vagy már akkor tudta, hogy mire lehet képes Omega és milyen veszélyt jelentene rá, ha kiderülni milyen értékes genetikai örökséget hordoz, vagy csak szimplán nem akarta, hogy a Birodalom kezére kerüljön), de azt tudhatják, hogy Nala Se segített neki megszökni. Az, ahogy Fennec bánt Omegával, meg ahogy elváltak ott egymással Cad Bane-nel, nekem valahogy azt sejteti, hogy nem az öreg kalapos volt, akit itt felhívott Shand, hanem valaki más. Adná magát Ventress, azt nem tudom, hogy valamelyik regényből, vagy képregényből ők ismerték e egymást, de történhetett ez az ismeretség akár offscreen is, de az még mindig kérdéses, hogy milyen formában tervezik visszahozni Ventresst... Most, hogy már ráfordulunk a szezon második felére tényleg adhatná magát, hogy Ventress nem csak a fináléra teszi esetleg tiszteletét, hanem már hamarabb is láthatjuk, de lehetne akár egy másik fejvadász is. Nem tudom Boba Fettel ők ismerhették e egymást, vagy van e valami ami ennek ellentmondhat a BoBF-ből, de ha már egyszer itt van Omega érdekes lenne az ő esetleges találkozásuk Alfával, esetleg az, hogy mit tudhat véletlenül Boba úgy, hogy hallott ezt azt a Kaminón. Amúgy fura belegondolni, hogy ez a fogdossunk össze Erőérzékeny gyerekeket terv ez már benne volt a TCW-ben, benne volt a Rebels-ben és ott is nagyon aljasnak tűnt, de azt gondolni sem mertük volna, hogy közben Palpatinenak ilyen hátsó szándékai, ilyen gonosz elképzelései vannak. Arról ugyanis van egy sejtésem, hogy sok jóra nem számíthat az, akit elvisznek a Tantissra kísérleti alanynak. Az igazán nagy dolgok még hátra vannak, de addig is, ha ilyen részeket kapunk én nagyon boldog leszek.

Elég jó volt az eheti rész is, eléggé más stílusú, mint a múltheti duplarész, de egy nagyon egyedi helyszínt kaptunk, ahol még Krokodil Dundee szellemét is megidézték. Ráadásul a nagy egész szempontjából is voltak érdekes fejlemények..

Amikor megpillantottam a sok gyereket a mesterrel a Jedi Templomban az rögtön a prequel-feelinget hozta be, amit nagyon jó volt újra érezni. Lehetett volna egy kicsit diverzebb az osztály, olyan szempontból, hogyha jól számoltam csak két nem emberi fajba tartozó gyerek volt. Visszatérve a prequelre, nagyon másnak tűnik ez a korszak, mégis ismerős húrokat pengetnek (a sok Jedivel például), ettől még ez az időszak annyira különbözőnek tűnik egyelőre az alapján, amennyi bepillantást nyerhettünk a megszokott prequel érától, hogy nem tudom mire számítsak. Érdekes lesz a konfliktus úgy, hogy a sötét oldal is így bekapcsolódik... sokat ígérő volt az a vörös fénykard a végén. Olyan érzésem van, hogy ezek a Jedik is teljesen mások lesznek, mint az Rend, amit az előzményfilmekből ismerhetünk és kíváncsi leszek, hogyan reagálnak majd a Sithre. Ez eleve egy baromi ígéretes produkciónak indult, hiszen egy eddig csak a könyvekből ismert korszakba kalauzol el minket ez a sorozat, de most az előzetes után még jobban várom. Egy hónap lesz kiheverni a TBB valószínüleg szintén ütősnek ígérkező fináléját, aztán már rögtön jön is az Acolyte... hát fogalmazzunk úgy, hogy jó dolgunk van!

Azt lehet, hogy egy pendrivera ráteszed a mentést és felülírod vele a PS-en tárolt save filet. Nekem biztosan végig van játszva a HZD kétszer is, de úgy emlékszem az utolsó mentésem NG+-os és abban a végigjátszásban nem vittem végig csak az alapsztorit, de FW-ot kihagytam (kellett még két trófea a 100%-hoz az NG+-os végigjátszással, meg legnehezebb fokozattal). Az az egy amit nem tudok, hogy PS4 - PS5 között működik-e ez a fájlfelülírás, mert gondolom te PS5-ön akarnál vele játszani, de nekem a save file az PS4-en van meg. Esetleg emailban csatolmányként el tudnám küldeni a mentés filet és akkor ráteszed egy pendrivera és megpróbálod azzal.

Öröm volt látni, ahogy visszanyúltak korábbi történetszálakhoz, karakterekhez. Singh szenátort is jó volt viszontlátni, de ez a találkozója Chuchi szenátorral kicsit mintha annak a meghosszabbítása is lenne, amit a második évadban láttunk. Nem csak az X klón miatt volt egy jó visszatérés ez azokhoz a részekhez, hanem a klónok jogai kapcsán mikor Baillel beszéltek már mintha körvonalazódni látszott volna - még ha egyelőre csak a kontúrjait látjuk - az a munka amit egy ellenállás szervezésébe beletesznek. Valamit tenniük kell az ellen, ami felé halad a Birodalom és adja magát, hogy az egykori ellensége most egy oldalon találhatják magukat, végül is Singh is annak idején azért került bajba, mert nem akarta a Birodalom szekerét tolni. Amúgy nagyon kifejező, hogy ugyan nem telt el olyan hosszú idő, de mégis mennyire megváltozott az alaphelyzet és a közeg, amiben mozognak a szereplők. Az első évadban, mikor megkapják Cidtől a munkát, hogy Singhet ki kell menekíteni, akkor Hunter először nem akarja elfogadni a megbízást a Szeparatistákkal szembeni ellenérzése miatt. Akkor még ott élt bennük ez a Köztársaság vs. Szeparatisták ellentét, ami meghatározta az előző éveiket, a háborút, de aztán rá kellett jönnie mindenkinek, hogy már mennyire más világ van. Ahogy a klónokat is szépen fokozatosan lecserélik rohamosztagosokra, úgy az egész milliő is megválozik a hőseink körül és ugyan a TCW folytatása a TBB, de azért érezni, hogy mennyire más lett minden és máshol vannak a konfliktusok súlypontjai, hiába vannak meg azok a szereplők, akiket még a régi rendszerben láttunk, de ez egy új világ. Crosshair miatt is egy fontos epizód volt ez úgy érzem, mivel az előző részben nyerte el igazán a megbocsájtást a csapattól, ami a 4. rész végének hűvös fogadtatására adott remek válasz volt. Azt azért nem szabad elfelejteni, hogy az addig ok, hogy a volt közvetlen bajtársai visszafogadták - egyébként ők, az egész osztaggal mindig is kicsit kívülállók voltak a klón hadseregen belül - de Crosshair nem csak nekik tett keresztbe és rengeteg vétség, gonosz tett szárad a lelkén. Emiatt volt jó, hogy itt volt Howzer is, aki közvetlenül a kárvallotja volt Crosshair birodalomhű felfogásának, úgy hogy ő Crosshairrel szemben maga választott oldalt, amikor szembefordult a Birodalommal és erre buzdította a többi klónt is. Pont emiatt került aztán majdnem ő is a Tantissra, ahol könnyen lehet, hogy ő is kísérleti alanyként végezte volna és legközelebb vele is maximum egy ilyen X ügynökként találkozunk, de persze az már nem is Howzer lett volna. A megmenekülését sem Crosshairnek közsönhette és aztán itt van vele szemben az az ember, aki akkor a másik oldalon állt és szerepe volt Howzer letartóztatásában... mindenképpen ígéretes helyzetet teremtettek. Ezt pedig egy remek kivitelezés követte, ugyanis sikerült kibontani ezt a kettejük közötti ellentétet, aminek keretében bepillantást nyerhettünk egy kicsit a klónprogram egyik szegmensébe is. Crosshair vállalta a felelősséget a tetteiért, de közben azt is kimutatta, hogy kész máshogy csinálni a dolgokat a jövőben és ő az aki figyelmezteti a többieket az X klón veszélyére, hogy hamarosan itt lesznek utána a Birodalom emberei. Az, hogy megismerte a csávó Crosshairt nekem azt mondja, hogy biztos eléggé benne volt Crosshair is a programban, nem csak néhány tesztet futtattak le vele, akár az is lehet, hogy ő lett volna ennek az új klón szériának a prototípusa, hiszen eleve fejlettebb képeséggel rendelkezett, mint a sima klónok. Kíváncsi vagyok vajon min bukott meg a program vele kapcsolatban, lehet éppen a mutációja volt az oka annak, hogy őt nem tudták olyan könnyen átalakítani, de az is lehet, hogy a kézremegése is ezeknek a kezeléseknek az utóhatása miatt van, hiszen biztos komoly traumákat kellett átélnie. Egyébként félelmetesek ezek a klónok és tényleg iszonyú kegyetlenség, amit el kellett szenvedniük ismét. Nem elég az, hogy a puszta létezésük is elsősorban egy ágyútöltelék szerepét szánta nekik (ahogy Rex utalt is a klónok egzisztenciális szorongására még a TCW záróévadában Ahsokának, hogy a háború nélkül ők nem is léteznének), aztán akaratuk ellenére a jedik életére törtek, akik vezetőik és harcostársaik voltak és akkor mindezek után úgy dobják félre őket az új direktíva oltárán mint a használt zsebkendőket... majd még jön ez a creepy X program, ahol totál agymosott, üres héjakká redukálják le őket. Sokszor elgondolkoztam már korábban is azon, hogy van e szomorúbb sors a SW-ban, mint a klónoké, de nem hiszem, hogy van olyan csoport akikre folyamatosan, egymás után így rájárt a rúd. Jó volt az is, hogy visszatértünk a Teth-re, tényleg a klasszikus TCW hangulatot idézi ez a hely, de itt is érezni, hogy már egy rég letűnt korszak utolsó fuvallataink hat csupán az emlék, hogy nem is olyan sokkal régebben itt még Rex Anakinnal akciózott, aki azóta már egy teljesen másik figura lett. A visszatéréseket érintve pedig nagyon örülök Wolffenak, igazából eszembe sem jutott korábban, hogy ő hol van, mert természetesnek vettem, hogy majd ő is ott lesz Rex oldalán a Rebels idejében, de eddig mégis őt nem láttuk. Gregor mellett ő is ott lesz Rexnek társnak abban a kiégett trióban, akiket Ezráék rángatnak vissza az életbe és a reménykedésbe, viszont azt, hogy hogyan jutunk el odáig, hogy ők már nem aktívan harcolna majd ebben a sorozatban láthatjuk. Ez is azt vetíti előre, hogy nem fog pozitívan zárulni ez a klón lázadás és újabb fájó fejezet kerül be a klónok történetébe, de örülök, hogy végre Wolffe is felkerült a táblára és a fontosabb klónok (ahogy azt láthattuk Cody-val is) azért majd talán a jó oldalra álltak.

Ez azért is lenne jó, mert kifejezné azt a kettősséget is, hogy amíg a klónok valamilyen szinten "programozva" vannak a biochip által és így a felelősség is lekerül abban a tekintetben a vállukról, hogy nem volt választásuk. Ezzel szemben azok a katonák, akik úgymond "csak parancsot teljesítettek" és így ölnék meg a klónokat megmutatnák a Birodalom hideg erejét, ahol már nem is kellenek ilyen kifinomult rendszerek az irányításra és egyben láthatnánk, hogy ők is vannak olyan lojálisak és készek végrehajtani a legbecstelenebb tetteket is, amit egy civilizáltabb időben a Köztársaság korszakában még egy előre irányított módon kellett megtenni, mert azoknak a klónoknak még volt lelkiismeretük és meghasonlottak volna önmagukkal, ha tudják, hogy mit cselekszenek. Az is lehet, hogy Emeryhez lesz köze, mert végülis ő adta vissza a babát Omegának, ami egy jele volt annak, hogy valamilyen szinten empatizál vele...

Sikerült ma megnézi nekem is az új Dűnét, tegnap este még újranéztem az első részt is és most azt kell mondanom, hogy szerintem Denis Villeneuve egy nagyon szép, látványos filmet alkotott megint, ami, mint film azt is mondanám, hogy tetszett... de számomra nem ez a Dűne! Stílszerűen azt tudnám mondani, hogy a sava-borsa hiányzott ennek, ami nem más, mint a fűszer! A többit inkább spoilerben, de a könyvspoilerekre figyelek:

Azt biztos érdekes lehetett, úgy tudom Bulgakov színházban is dolgozott, biztos értékelte volna a színházi változatokat is, de alapvetően a történet színes, fantasztikus volta miatt nem lehet egy könnyű feladat adaptálni. Igen elvileg a harmincas években kezdte írni, de kb. 10 évig írta, volt hogy elégette a kéziratot, aztán emlékezetből újraírta, szóval elég viszontagságos módon készült el maga a könyv. Aztán az utóélete is hasonlóan kalandos volt, sokáig meg sem jelenhetett és én úgy tudom, hogy az első 60-as évekbeli kiadás is cenzúrázott volt a Szovjetúnióban, az eredeti kéziratát állítólag Bulgakov felesége a bugyijában csempészte ki az országból és külföldön hamarabb jelenhetett meg a teljes formájában, mint otthon Moszkvában. Remélem tetszeni fog, én meg elkezdtem olvasni a regényedet amúgy és nem felejtettem el, fogok arról is írni (amúgy tök jól betördelte a kindle, jó ránézni az oldalakra is és most végre egyben is elolvashatom).

Ha tényleg megvalósul ez a nagy összecsapás a klónok és a Birodalom között, akkor tényleg ez lesz a méltó lezárása annak a korszaknak, amit a TCW indított el. A végső kifutását a klónkatonák sorsának itt láthatjuk majd és stílszerű lesz, ha ez összekapcsolódik a Bad Batch tagjaival, akik ugyan klónok, de mégis mind nagyon egyediek. Igazából az egész TCW, meg a TBB is azért részben arról is szólt, hogy annak az egyen-masszának, amit a klónok jelentenek egyediséget, különbözőséget adjon, hogy megmutassa milyen emberek is ők valójában, nem pusztán lecserélhető, eldobható eszközök és ennek a betetőzése a TBB, akiknél sokkal jobban nem lehetne ezt a gondolatot hirdetni, hiszen mind nagyon különböző egyéniségek mégis a sorsuk összeköti őket a klónokéval. Az meg csak egy plusz elem, hogy ezek mellé még a Saga egészére is olyan befolyással lévő szálat is behoztak, mint Palpatine klónprojektje, úgyhogy biztosan jelentőségeteljes lesz az az összecsapás, de van egy olyan előérzetem, hogy nagyon fájdalmas is...

Mihail Bulgakov - A Mester és Margarita Egy olyan véleményt olvastam erről a könyvről mielőtt belekezdtem volna, hogy a "Twin Peaks a Sztálinista Moszkvában"... így utólag azt mondom, még sokkal elrugaszkodottabb annál, amit David Lynch el tudott volna képzelni. A szürrealizmus, a groteszk, a fantasztikum keveredése egy nagyon is valós történelmi, politikai kritikával, filozófiai kitekintéssel. Egyszerre szatíra és mese, de közben nagyon is húsbavágó történelmi helyzetekkel, igazságokkal, sorskérdések archetípusával találkozhatunk ebben a könyvben, ami valahol magáról az irodalomról, az írás művészetben és a kultúrában betöltött szerepéről is szól. A kettősség több szinten is megjelenik benne, egyrészt van egy regény a regényben (de ennek egy harmadik szintje is felfedezhető, ha tekintetbe vesszük egy kicsit a mű valós életben meglévő viszontagságos sorsát, amin keresztül kellett mennie ahhoz, hogy egyáltalán valahogy megjelenhessen), de a kettősség ott is tetten érhető, hogy a két idősíkon játszódó történetben ahol a realizmust várnánk el ott kapjuk a mesét, míg ahol a természetfölötti eseményekre számíthatunk ott a szikár realista ábrázolásmódot. A humor szintén egy fontos eleme a könyvnek, nem csupán a groteszk, néhol textuális LSD tripre hajazó jelenetek képében (egy kétlábon járó macska, revolverrel a mancsában lövöldözésbe keveredik a rendőrséggel... és ez még a kevésbé elképesztő történések egyike, az autót vezető varjúhoz képest), hanem a szituációs komodédiás slapstick humor képében, ami a természetfölötti jelenségek elviccelésére is szolgál. Mindezek mellett a legkomolyabb szórakoztató faktor sokszor az a görbe tükör jellege a humornak, amikor azt látjuk, hogy a hétköznapi emberek milyen abszurd módon reagálnak a cseppet sem hétköznapi szituációkra. Mondhatnák, hogy Bulgakov írt egy könyvet, aminek az egyik főszereplője maga az ördög (azt hiszem ez nem egy nagy spoiler és nem is ez adja a történet lényegét), de mégis az egész mű hihetetlenül életigenlő és pozitív ívet kap, ami egy egészen kielégítő befejezésben ölt testet... aminél szenzációsabb csak a könyv kezdete, szerintem ez az egyik legjobb könyvkezdés ever, ami után rögtön berántja a könyv az olvasót. Sok különböző síkon lehet értelmezni az eseményeket, azért nem kell hozzá kremlinológusnak lenni, hogy el tudjuk helyezni a renszer kritikáját a 1930-as évek Moszkvájának, de a különböző értelmezési kereteken túllépve is ez egy fantasztikusan megírt, igazán szép könyv... talán a kedvencemmé is válik. Az utóbbi időben tényleg a legjobb olvasmányélményem volt, igazából azoknak tudnám ajánlani, akik nyitottak egy kicsit a klasszikus irodalom felé, de egy nagyon szórakoztató regény, ami abszolút meghálálja a belefektetett időt.