Wilde

Köszi, most már megvan. Még annyi észrevételem lenne, hogy amikor megnyitom az Aktivitás menüt és ott látom a hozzászólásokat, akkor Dzséjt válasza ami spoiler mögött van a topicban az Aktivitás menüben simán olvasható... ez a régi fórumon is így volt? Mert így aki el akar kerülni egy spoiler mögötti hózzászólást simán belefuthat véletlenül.

Alien Earth - S01/E02 A spoilert még nem találtam meg itt az új elrendezésben ezért igyekszem ezt szem előtt tartva írni. Tetszett ez a rész is, nagyon mozgalmas volt azt hittem kétszer ilyen hosszú nem "csak" 50 perc. Amit nem igazán értettem, hogy Wendy miért hallja azokat a hangokat és a többiek miért nem? (Aki látta tudja miről van szó.) Nem gondoltam volna, hogy ilyen baseball referenciák is szembejönnek egy Alien alkotásban, de amúgy Reggie Jacksont azért hívták Mr. Octobernek, mert a baseball rájátszás a szezon végén mindig októberben van és ő az igazán fontos meccseken volt nagyon jó. A végén a zene nekem is nagyon furcsa volt, először azt hittem, hogy ott még majd tart tovább a rész... nyugodtan bevághatták volna a stáblistára is.

Köszi, utána kerestem is az appok között de nem találtam.

Még meg kell szokni, de jól néz ki. Amikor telefonról nyitottam meg ott feljött valami jelzés, hogy használjam az alkalmazást... van swsaga mobilapp is?

Én még csak az első részt láttam, de határozottan tetszik, az elején a dizájn, meg azok a hangeffektek... nagyon eltaláták a hangulatot!

@MissKarrde Boldog születésnapot!

Strange New Worlds - 3. évad Még csak az első részt láttam, ez a közvetlen folytatása a második évad finálájának és azt kell mondjam, hogy hozza a megszokott minőséget. Ilyenkor veszi észre az ember, hogy mennyire hiányzott ez a sorozat még ha volt közben egy nagyon jó Lower Decks finálé is. Továbbra is remekül működik az, hogy visszaadja az eredeti sorozat (TOS) szellemiségét, még a struktúrájában is jobban hajaz rá, mint a többiek, de közben nem elfelejtve, hogy eltelt lassan 60 év és modernizálva, a mai korba van átültetve az egész. Erre a legjobb példa talán a gorn fenyegetés, ami itt is visszaköszönt. Szerintem nagyon jó évadnak nézünk elébe!

@kolmilan Boldog születésnapot!

Nagyon jó ötlet, úgy emélkszem, hogy tök jó beszélgetések voltak, úgyhogy lenne hozzá kedvem nekem is.

Örülök, ha kedvet kaptál hozzá, szerintem nagyon jó folytatás lett.

@Ody Mandrell Boldog születésnapot!

Most kedvem támadt újranézni a Predator franchiset. Ha tényleg ilyen finoman fogják összefésülni a két univerzumot, akkor abszolút le a kalappal!

A könyvtárban a kezembe akadt ez a könyv és úgy gondoltam, hogy elolvasom. Igazából már régebben is érdekelt, mert az tudtam, hogy szerepel benne Qui-Gon, aki az egyik legizgalmasabb jedi, másrészt pedig szóba kerül benne a prófécia a Kiválasztottról. Így elolvasva a könyvet nem igazán a prófécián (vagy inkább próféciákon) volt az igazi hangsúly, de nekem így is nagyon tetszett és Qui-Gont illetően pedig tényleg hiánypótló volt. Végre egy kicsit jobban megismerhettem a karakterét és érdekes volt a kapcsolatának a kibontakozása Obi-Wannal és a saját kétségei. Qui-Gon sokkal esendőbbnek tűnt ebben a történetben, ahol kétségek között van, bűntudat is gyötri és nem olyan sztoikusan magabiztos aurája van, mint az Ep. I-ben. Ugyan a filmben is van közöttük egy érezhető eltérés a mentalitást illetően a tanítványával, de nekem meglepő volt, hogy ilyen konfliktusos volt a viszonyuk, hogy Qui-Gon le is akarta adni Obi-Want mégha csak kényszerűségből is, illetve azért, mert jót akart neki. Maga a történet is tetszett, érdekes volt ez a nyomozós szól, engem meglepett, hogy hova lett kifuttatva a történet a hercegnővel, szinte mindenre számítottam, de erre a végkifejletre nem, úgyhogy ez mindenképpen pozitívum volt, ettől még voltak azért kiszámítható elemei is a sztorinak, de számomra ez a könyv a karakterek és különösen a főszereplő páros miatt volt annyira jó élmény. Az új karakterek közül eleinte idegenkedtem ettől a Rael Averrosstól, mert olyan furcsa volt. Kicsit éreztem benne egy kis Anakint, meg ott volt rajta Dooku árnyéka is - úgy hogy volt még egy padavanja Qui-Gon előtt, de aztán ez is egy jó meglepetés volt, hogy nem az történt vele sem, mint amire számítottam, hanem egy viszonylag pozitív befejezést kapott az ő története is. Maga a karakter pedig végeredményben hozzá tudott adni Qui-Gon fejlődéséhez. Dooku ugyan nem szerepel jelenidőben igazán a könyvben (kivéve a végén), inkább csak mint a múlt képviselője jelenik meg, aki az események egy-egy pontján hatással volt hőseinkre, de róla is érdekes volt olvasni ebben a kontextusban. Ha jól néztem utána a dolgoknak, akkor ez a sztori 8 évvel van a Baljós előtt és itt még nem dolgozott Palpatinenak, de a jediktől való eltávolodás már tetten érhető, valamint a benne rejlő sötétség már korábban is kibontakozott. Valahogy végig a könyv során, mint egy árnyék ott volt Dooku, egyrészt a két egykori tanítványa mögött feltűnve, másrészt a próféciák és vele együtt Qui-Gon útjának katalizátoraként. Ami még meglepetés volt, hogy a rabszolgaság témája milyen hangsúlyt kapott. Eleve ez az egész, mint jelenség igazán az első filmben volt jelentős, de közben egy érdekes felvetés, hogy miként áll ehhez a galaxis. Benne van a Köztársaság hanyatlása, vagy legalábbis az eszméinek, meg a jedik eszményeikkel az ellentmondása is és úgy érzem, hogy itt reflektáltak rá igazán (úgy rémlik, hogy volt a TCW-ben is egy sztori amiben a rabszolgaság megjelent). A másik érdekesség a próféciák és leginkább a jedi misztika sokrétűsége volt. Az, hogy ennyi prófécia van számomra szintén új információ volt, korábban úgy képzeltem, hogy volt valami régi legenda egy jediről, aki majd elhozza az egyensúlyt, de ennyi. Ezzel szemben az, hogy volt egy ilyen irányzat a Renden belül, ahol a jövőt fürkészték, több jóslat is született és Dookura is ilyen nagy hatással voltak, ez szintén meglepő volt. Azt nagyon jól hozták ki a történetből, hogy Qui-Gon inkább az Erőre akar figyelni, fókuszálni és nem a címeket keresi és ezért marad Obi-Wan mellett. Ez előre is vetíti a jedik dekadenciáját, hogy elfordultak az Erő igazi megismerésétől és belemerevedtek a pózokba, pozíciókba, szokásokba. Van abban igazság, hogy miért nem kellene megismerni a jövőt, de nekem tetszett Qui-Gon magyarázata, hogy miért érdemes tanulmányozni a Erőnek ezt az aspektusát. Egyébként ez az egész misztikus vonal szerintem egy még mindig kiaknázatlan forrás, amit behozott Lucas a SW-ba. Ugyan a TCW már pedzegette ezt a Mortis szál esetében, vagy a midikloriánokkal, a Rebelsben is képbe került a World Between Worldsben, de én nagyon kíváncsi leszek az Ahsoka sorozatra, hogy mit tudhatunk még meg az Erő különlegesebb megnyilvánulásairól. Ugyan nagy hatása nem volt, de jópofa volt olvasni, mikor név szerint nem is, de megemlítették Maz Kanatát, ilyenkor érezni, hogy ez már a sequel érában készült ez a könyv és mennyire összeér az univerzum. Olyan volt olvasni Qui-Gon és Obi-Wan történetét, mintha visszarepültem volna az időben, amikor gyerekként láttam ezt két jedit és ezért mindenképpen hálás vagyok, pedig már ismert és bevezetett karaktereket nem könnyű úgy mozgatni, hogy azt érezzük ezek tényleg azok akiket megszerettünk... Claudia Graynek itt sikerült!

Ezt az új Jurassic Park filmet mennyire lehet úgy megnézni, hogy kicsit kimaradtam az előzőekből? Szerintem az első négyet láttam, de az "újakból" annyi maradt meg, hogy szerepelt benne Chris Pratt. Régen nagyon szerettem az első filmeket, de aztán valahogy kikopott az érdeklődés belőlem, pedig most eszembe jutott, hogy gyerekként nagyon oda voltam a dinoszauruszokért. Gyűjtöttem műanyag dínókat, olvastam könyveket róluk, akkor lett a teknősünk is (egyfajta dínó-pótlék), ami mind a mai napig megvan immár 25 éve és amikor alsó tagozatban kellett írni egy fogalmazást, hogy mi szeretnél lenni felnőttként, akkor azt írtam, hogy dínócsont kutató - mert nem tudtam, hogy kell rendesen leírni azt, hogy paleontológus. 😁

Néhány hete fejeztem be egy James Bond maratont és ő benne volt az utolsó Pierce Brosnanes filmben is, nagyon nehéz így realizálni, hogy mennyire múlandó az élet.

Remek volt a hely, a hangulat, de mindenek előtt a társaság! Örülök, hogy ott lehettem, nagyon jó beszélgetések voltak, itt a fórumon és érezni, hogy ez egy összetartó közösség, de élőben ez méginkább kijött. Ezek után azt mondanám, hogy egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy újabb 20 év után a 40 éves évforduló is összejöhet a fórumnak! Remélem akik nem tudtak jönni most, azok is becsatlakoznak legközelebb...

Nekem jó lesz a jövő szombat, igyekszem odaérni majd 13:00-ra, előtte még el kell intéznem valamit, de ha egy fél órát kések, szerintem még ott lesztek. 😉

Amikor megalakult ez a fórum én még általános iskolás voltam és nem is interneteztem annyira rendszeresen. Aztán a TCW idejében csatlakoztam a fórumhoz és azóta annyi minden történt, mind a Star Wars terén, mind az egyéb dolgokat tekitnve, amit el sem tudtam volna képzelni anno és minden változás közepette egy állandó pont volt számomra a fórum. Ide mindig visszajártam, régebben aktívabban és gyakrabban voltam fent az oldalon, de mindig fel-fel nézek az oldalra - még ha csak olvasni is - ha van rá időm, meg energiám. Sokan vannak, akik már nem annyira aktívak (most jutott eszembe, hogy milyen régen olvastam már @pb69-től, pedig az Andorról biztos lett volna mondanivalója), de közben lettek új tagok is és jó látni, hogy még mindig él a fórum. Nekem a kedvenc időszakom az 2013-16 közötti pár év volt, amikor ugyan befejeződött (időlegesen) a TCW, de baromi erős történetszálakat kaptunk, utána jött már a Rebels, aztán elkezdtek szivárogni a "kémjelentések" a készülőben lévő filmekről (tisztán itt van előttem, amikor először láttam a TFA első teaserét és az izgalom, ami akkor megvolt bennem), és akkor jöttek a számozott epizódok, spin-offok és ez egy hihetetlenül jó időszak volt. A TFA-s éjféli premier volt ráadásul nekem ahol először találkoztam a fórum legtöbb tagjával személyesen (ha jól emlékszem talán Karrde meg Donát volt, akikkel már előtte is összefutottam). Persze a mostani időszakra sem lehet panaszkodni tartalmak terén, mert rengeteg nagyszerű projekt fut, ilyen volt az Andor is idén tavasszal, de én már várom, hogy a moziba is visszatérjünk. Összességében nagyon boldog születésnapot kívánok a fórumnak és ezzel együtt a tagoknak, mert miattatok maradt ez egy olyan kikötő, ahova mindig jó behajózni egy fárasztó nap után!

Én úgy emlékszem ezt Dzséjt beírta valamelyik epizódnak a topicjába, de én is meglepődtem mikor megtudtam.

Az Andor után megnézve a filmet nagyon más érzést keltett bennem, mint amikor először láttam. Nekem már a sorozat előtt is ez a film tetszett messze a legjobban a Disney érából, de ettől még az Andor két évada és meg kell említenem az itteni ajánlásokra elolvasott könyveket, különösen a Katalizátort és A lázadás hajnalát, amelyek rengeteget adtak a filmhez. Igazából, ha csak a RO-t nézem, akkor ugyan lehet érteni a karakterek motivációit, de mélységet leginkább a kiegészítő művekben kapnak. Amikor Cassiant megpillantjuk a Kafrene sikátorában az Andor után nagyot üt, mennyivel másabb úgy látni ezt a karaktert ebben a filmben, hogy egy komplett életút van mögötte, de ezt akár elmondhatnám Jyn-ről is a Beth Revis könyv elolvasása után. Amúgy valahol egy picit gyengébbnek is éreztem most a RO-t, mert ugyan egy kicsit másabb hangvételt ütöttek meg az Andorban, de a jelenetfelépítések, a feszültség adagolása, a párbeszédek kifinomultságát tekintve azt kell hogy mondjam, hogy a sorozat lekörözte a filmet, de ez ettől még nem von el a RO érdemeiből, csak most más érzés volt így utána látni. Nekem továbbra is az egyik kedvenc filmem a RO és ez a vállalkozás, amit Gilroyék megcsináltak az Andorral egészen figyelemreméltó, utoljára talán a TCW volt a klónok tragédiájával, ami után ennyire új élmény volt újranézni egy korábban ismert filmet (az Ep. III esetében). Itt pedig ráadásul már a RO is nagyon sallangmentesen tudott rákapcsolódni az Ep. IV-re és még most ezt fejelték meg az Andorral, úgyhogy le a kalappal. Amikor pedig utoljára látjuk Cassiant és Jynt a Scarif tengerpartján, na az teljesen más élmény volt így a sorozat befejezését és zárósnittjét ismerve... így is szomorú, de egyben felemelő és megható is!

Újranézve az epizódokat, így egyben látva is nagyon szép lezárást kapott a sorozat. A rész felépítésében kifejezetten fontos szerep jutott az előző rész végi akciójelenetnek, ami miatt különösen úgy érzem, hogy ezt mindenképpen egybe, egymás után kellett leadni. Aztán a további események, mint egyfajta levezetésként estek meg, de nekem ez a szekvencia még jobban is tetszett, mint a rész elején látott akció. Kleya szöktetése nem volt túlnyújtva, ennek szintén örültem, mert így tömören, de lényegre törően tudták megoldani az akciót. K2 különösen elemében volt és a sorozatra jellemző módon itt sem finomkodtak, hanem kellően brutálisan prezentálták az akciójeleneteket. Ugyan az előző epizódban még úgy tűnhetett, hogy Dedra jót tett Heertel és a kezére játszhatta Kleyát (én az első megtekintésnél meg voltam győződve róla, hogy Kleya itt meg fog halni, de örülök, hogy tévedtem). Aztán kiderül, hogy csak a halálba küldte. Kellően feszült volt az egész jelenetsor, főleg a közbevágásokkal Partagazékra, akik próbálták valahogy lekövetni az eseményeket, amikor meg K2 megérkezett az nagyon emlékezetes volt. A Yavinon játszódó eseményeknél valahol érthető volt, hogy nem ugrottak rá egyből az infóra a lázadók, de engem azért Bail egy kicsit felidegesített - hozzáteszem kezdem megszokni az új szinészt, de azért még mindig egy kis tüskét érzek, hogy nem Jimmy Smits játszotta el. Azért mindamellett, hogy meg lehet érteni az aggodalmait Luthennel, meg az információval kapcsolatban, ha nem lett volna Luthen, akkor Mon Mothmát már rég elveszítették volna, ha csak Bailen múlik a dolog. Ettől még érdekes volt látni, hogy milyen vegyes a megítélése Luthennek és valahol egy kicsit felemelő is volt látni, hogy mennyire kinőtte magát a felkelés és milyen messzire jutottak onnantól ahonnan elindultak és mennyivel kiterjedtebb, professzionálisabb az egész szervezet, azzal együtt, hogy vannak azért problémák. Ami a legjobban tetszett ebben a lezárásban, hogy ami számomra a sorozat legnagyobb vonzerejét adta, az a karakterek és számukra volt ez egy nagyon jó lezárás. Gyakorlatilag reflektáltak szinte mindenkire aki megjelent valamilyen formában itt a lázadás keretében, érdekes volt hallani mennyire a múlt ködébe vész már kicsit az Aldhani akció és hogy mindannyian mennyi mindent veszítettek időközben. Kleya betagozódása a Yavinra is kellően átgondolt volt, hogy nem megy egyszerűen neki elfogadni azt, hogy Luthen nincs többé és ő is egy új pályára kényszerült most, de közben meg felszabadul benne egy csomó érzelem és valami olyan nagyobb dolognak a részének érezheti magát, amiben ott van Luthen öröksége is, amit ő is továbbvisz majd. Mégis az abszolút csúcspontja az epizódnak az számomra Cassian gyerekének a megpillantása volt. Ahogy abban sem reménykedtem, hogy Kleya túléli a sorozatot, bennem korábban az is felmerült, hogy Bixre is az a sors vár, hogy valamikor itt az évad során meghal. Ezzel szemben még kiderült, hogy egy gyereket is megszült és ezáltal Cassianból is van valami ami túléli ezt az egész konfliktust az nagyon meglepően hatott. Lehet, ha az évad előtt olvastam volna erről, akkor húztam volna a számat, hogy minek ezt, de így látva és főleg azután a sok szenvedés után amin keresztülmentek ezek a karakterek az egész sorozatban ez számomra egy tökéletes befejezés volt. Bix, Bee és a kis Andor, ez annyira szép volt, hogy természetesen ott van a szabadság vágya, meg a zsarnokság elleni küzdelem, de ezen túl is van még miért küzdeni és az, hogy Cassian ezt nem is tudja, de mégis van valami, ami túléli őt ez még szebbé teszi az egészet!

Az alsóváros, akár az Ep. II-ben, akár a TCW-ben amikor lelátogattunk oda az igazán mélyen lévő szintekre tényleg más hangulatot árasztott, de nekem mindig is egy színes, pezsgő, élettel teli helynek hatott a környezet, amit láttunk. Ott volt az ipartelep is, ahová szintén ellátogattunk a filmben, de az nem olyan hely volt, ahol emberek életvitelszerűen élnek. Egyébként a változatos környezettel nem volt igazán problémám, csak nehéz volt megszokni ezt az arcát a bolgyónak/városnak, annak ellenére, hogy már az első évadban is voltak hasonló ábrázolások, még mindig kicsit szokatlannak tűnik. Az első évadban az a házkomplexum, ahol Syril lakik az anyjával eléggé olyan brutalista stílust áraszt magából és ha jól tudom, akkor azt Londonban vették fel, ahol megvan ez az épület. Ez is, illetve itt a védett házban tapasztalható lepukkant környezet is hozzájárul a karakterekhez, valamint kifejezi azt, hogy milyen helyzetben vannak. Ennek az ellenkezője is igaz, mivel amikor Padmét, a szenátorokat, vagy akár itt az Andornál maradva mondjuk Mon Mothmát látjuk a saját felső osztálybeli közegében az is nagyon kifejező a formák, a dízájn és a környezet tekintetében, úgyhogy ebben mindig is erős volt a SW. Én egy időben laktam a Szondi utcában, aztán meg a Völgy utcában is... kicsit sarkítva, de mintha nem is ugyanaz a város lenne.

Nem tudom mennyiben lehetett ehhez köze a Ghormanon történeteknek (Dedra elvileg megcsinálta azt, amit elvártak tőle), vagy inkább annak, hogy Syril elvesztése után mondjuk még megszállottabban akarta felfedni Tengely személyazonosságát, mert már csak ez maradt neki az életben...

Ez ilyen klasszikus átvezető epizód volt, ami valamennyire mindig is jellemző volt ezeknek a hármas egységeknek a középső részére, de itt kifejezetten tetten érhető volt ez az átvezető jelleg. Ezzel együtt is volt pár kiemelten feszült és jól megírt jelenet ebben a részben is, úgyhogy a minőségre itt sem lehetett panaszkodni. Mindjárt itt az elején nagyon hangsúlyos volt az a feszültség ami a birodalmiakon eluralkodott miután Kleya keresztülhúzta a terveiket Luthennel. Igazából Kleya ügyességén, találékonyságán múlt, hogy sikerült véghezvinnie a tervét, de itt ütközött ki igazán, hogy milyen hibát is vétett Dedra azzal, hogy úgy odarohant a régiségboltba, hogy személyesen triumfáljon Luthennel szemben. Mégis ironikus, hogy a végső bukását is ez okozta Dedrának, az a megszállotság, hogy mindenáron leleplezze Tengelyt és közben nem figyelt elég körültekintően arra, hogy hová lép, mibe tekint bele és mit tud meg. A közte és Krennic között lezajlott jelenet nagyon sokatmondó volt, hogy Dedra, akit korábban szinte mindig olyan helyzetben láthattunk, amikor irányítani próbálja az eseményeket most úgy néz ki, mint egy ijedt kisgyerek az igazgatói irodában. Ugyan már a Ghormanon történtek végén is kiesik ebből a hideg, érezelemmentes, mindent kontroll alatt tartó szerepből, de most nem a magánéletében történtek változások, hanem úgymond szakmailag nézett ki nagyon rosszul számára ez a szituáció. Krennic gyakorlatilag azzal szembesíti, hogy nem jól végezte a munkáját, ami Dedra számára különösen kiábrándító, tekintve, hogy ez az a terep, ahol ő ki tudott emelkedni, aminek köszönhetően a Birodalomban a társadalmi ranglétrán előrelépett. Nem tudom Syril elvesztése mennyire játszott rá a mentális változására, de nekem nem csak a Luthen fiaskó miatt, hanem már előtte is egy kicsit megtört embernek tűnt a nő. Annak szintén örültem, hogy K2 is egy kicsit lehetőséget kapott, hogy szerepeljen és ezek a kártyázós, önfeledt jelenetek, ahogy ott elvannak a Yavinon nekem nagyon tetszettek. Benne volt, hogy mennyire jól összejött ez a kis csapat, ami egyrészt megágyazott a küszöbön álló mentési akciónak, hogy tényleg jól tudnak együtt működni, másrészt a Rogue One előtt is már láthattuk Cassian és K2 párosát, ahogy zrikálják egymást és jól elvannak. Azért Cassian korábbi tapasztalatai a hasonló droidokkal nem voltak valami pozitívak, akár az első évados bebörtönzése, akár a Ghormanon látott mészárlás kapcsán gondolunk rá. Ja és annak is örültem, hogy Melshi is egy kicsit látványosabban volt jelen, mint az eddigiekben és összességében jó csapatot alkottak. Coruscantnak meg volt egy elég speciális hangulata igazából az egész sorozatban, de itt ahogy láttuk egy kicsit ennek a háztömbnek a környezetét is bennem nagyon furcsa érzéseket keltett. Egyáltalán nem olyan tipikus fancy vibeja volt a helynek, mint amit a prequel során a legtöbbször Coruscant mellé társítottunk (bár a sorozatban azért voltak ilyen jellegű helyszínek bőven), valahogy szürkébbnek, szomorúbbnak hatott az egész hely. Maga az akció nagyon szépen fel volt építve, ahogy adagolták a feszültséget a rádióösszeköttetés megszakadásával, a birodalmiak közelítésével. Az is érdekes volt, hogy Dedrának volt még egy utolsó lehetősége, hogy helyrehozza a hibáját, de aztán végül ez is kútba esett. Ahogy az előző történetszálban Mon Mothma is emberi módon reagált a traumákra és látszott, hogy kellett neki egy kis idő, amíg magához tért Cassian mentőakciója után, nekem tetszett, hogy itt is úgy oldották meg, hogy Kleya ugyan lekommandózta a fél kórházat, de aztán itt látjuk, hogy érzelmileg mennyire megviselte Luthen halála és ez az egész eseménysor. Egy kicsit aggódtam, hogy az lesz a sztori, hogy senki nem hisz neki, de aztán látszott, hogy Cassian csak empatikus vele és nem arról van szó, hogy totál hiteltelennek tartaná, amit hall. Ugyan az igazán látványos akciójelenetek a következő epizódban voltak, azért mégis nekem a kedvenc jelenetem ebből az akcióból az volt, amikor K2 egyszerűen lecsapja azt a katonát az átjáróhídon. Ezek a badass egysoros beszólások annyira nem voltak jellemzőek az Andorra, de itt K2-nek nagyon jól állt. Annak pedig tényleg a legjobban örültem, hogy itt már lehetett is aztán folytatni a következő epizóddal, mert ha így vágják el a részt a végén és utána egy hétig várni kell a következőre, akkor nagyon szomorú lettem volna.

@Donát @tomcsi80 Boldog születésnapot!