Wilde

Az is egy jó párhuzam igen. Én amúgy Echót hiányoltam, mert azért még ő is tagja volt a csapatnak és persze megemlítették, de őt még nem láttuk. Tényleg fura volt így látni Hunteréket és érződik a többiek hiánya... Tech okoskodása, Omega lelkesedése nagyon látványosan hatással van a többiekre is, hogy úgy nem tűnik egésznek ez a csapat most, ami érthető is hiszen ezért vannak most ilyen helyzetben.

Lehet, hogy ennek is köze lesz ahhoz, hogy Omega különleges genetikával rendelkezik, vagy direkt alkották ilyenre (lehet, hogy Nala Se akart egy lányt magának). Amúgy az mennyire elképzelhetetlen lett volna még 2008-ban, amikor a Malevolence-es részek mentek a TCW-ben, hogy 15 év múlva Nala Se ilyen jelentőségre fog szert tenni, hogy a Saga fináléját jelentő filmben is akár nagy szerepe lehet a felfedezéseinek. Én úgy értettem, hogy itt most azzal voltak elakadva, hogy nem tudtak létrehozni egy olyan klónt, akinek a midichlorian száma nem kevesebb, mint annak az alanynak, akit klónozni szeretnének (gondolom Palpatine az), mert eddig csak olyan eredményeik voltak, ahol a midi-szám lecsökkent az eredetihez képest. Ez így Palpatinenak nem jó és ehhez keresik a kulcsot, amit most lehet meg is találhatnak... Erre amúgy nem emlékszem, hogy korábban megvolt e ez a kézremegése, de biztos hatással volt rá a börtönben töltött idő, meg a kísérletek, amiket végeztek rajta.

Túl sok jóság ez már egy napra, gondoltam a Bad Batch részek után, mikor megláttam az előzetest... aztán kiderült, hogy június. Amúgy nagyon várom SotE megjelenését, pont tegnap este kezdtem egy új végigjátszást. Az utóbbi időben úgy általánosságban már nem nagyon játszottam semmivel sem, de hallva hogy jön a DLC gondoltam előszedem én is az ER-et. Kb. 25 éve videójátékozok, de ezalatt az időszak alatt a kedvenc időszakom az 2022. március volt, amikor valósággal letarolta az internetet az ER. Emlékszem a memekre, a kis vicces videókra, a rejtélyes 'Let me solo her' legendájára... annyira jó időszak volt. Viszont a NG+ nem valami jó, még korábban játszottam úgy elég sokat és rohadt könnyű úgy a játék, elvileg NG++ illetve ettől feljebb már valóban rejt kihívásokat, de nekem a sima NG+ nagyon nagy csalódás volt. Konkrétan a Tree Sentinelt a játék elején rögtön 4 ütésből leszedtem, szinte nem lehet meghalni annyira OP vagy, ezért kezdtem inkább egy teljesen új végigjátszást. Mondanám, hogy co-opozzunk, de úgy tudom nincs cross-play, nekem meg csak PS-en van meg a játék... úgy emlékszem neked PC-n volt, nem?

A három rész közül nekem ez tetszett a legjobban, gyakoraltilag megvolt benne minden, amit csak kívánni lehet. Egyrészt megtudtunk egy csomó mindent a Tantiss-on zajló projekt természetéről, a benne résztvevők szerepéről és még a főszereplőnkről Omegáról is. Másrészt egy látványos, pörgős epizódot láthattunk, amiben a történet is egy másik fázisába lépett ezzel továbbgördítve az évad eseményeit. Mindemellé pedig szépen összefűzték az itteni történéseket egy korszakokon átívelő szállal... és még Palpatinet is láthattuk, aki a legutóbbi feltűnése alkalmával, egyetlen jelenettel ellopta a showt és most sem hazudtolta meg önmagát. Néhány apróbb negatívumot leszámítva ez egy tökéletes rész volt és tényleg áldom a készítőket, hogy így dobták elénk ezt az évad nyitányt, hogy három részt is kaptunk, mert ez volt a cseresznye a tejszínhabon az előző két rész minőségi indítása után. Mostanra kikristályosodott, hogy Nala Se tökéletesen tisztában van az Omegában rejlő potenciállal, de a saját érzései miatt nem akarja, hogy a lánynak bármi baja essen. Ha jelentős köze volt Omega megalkotásához, akkor most már lehet, hogy bánja, hogy egyáltalán belekezdett és ennyi bajt hozott Omega fejére. Van egy olyan érzésem, hogy Emerie is egy hasonló kreálmány lehet, de benne nem jött össze az, ami Omegában igen, hogy hidat képezzen a midichloriános klónozás két addig áthidalhatatlannak tűnő lépcsőfoka között. Amúgy látványosan nem mutatták, hogy ki/mi van abban a tartályban, amit annyira őriznek, kíváncsi lennék nem egy ilyen proto-Snoke szerű kreatúrát láttunk volna e, ha Hemlockék mögül látunk rá arra az alanyra. Az mindenesetre látványos, hogy Palpatine ilyen nagy figyelmet szentelt ennek a projektnek. Olyan prioritást kapott az itt folyó munka, amit kevés Birodalmi projekt tudhat magáénak és ami még beszédesebb, ez valami olyasmi, amit Palpatine nagyon titkolni akar... kíváncsi lennék ki tudhat még erről a dologról? Biztos vagyok benne, hogy még rengeteg dolgot nem tudunk, de mintha elhangzott volna korábban azt hiszem Emerietől, hogy nem csak klónokon kísérleteznek. Azt el tudom képzelni, hogyha begyüjtenek valahol egy Erőhasználót, akkor akár megpróbálhatják vele is az eljárást, de úgy érzem Omegának a különlegessége az, hogy vele kifejezetten a midichlorián-os klónozást lehet megvalósítani, aki úgy lett mesterségesen létrehozva, lehet egy kísérlet eredményeként (ezért is gondoltam Emerire úgy, hogy ő is egy alany volt az Omega előtti sorban... ez persze csak feltételezés). Egy természetesen fogant, hús-vér Erőhasználó lehet ugyanúgy nem jó alany ezekhez a kísérletkezhez, ahogy azok a klónok sem, akiket eddig megpróbáltak. Azt viszont én is valószínűsítem, hogy valami gebasz lesz, mert ugye itt még azok előtt az idők előtt vagyunk az idővonalon ha jól sejtem, amikor az Inkvizítorok már szerte a galaxisban folyamatosan portyáztak. Akár az is lehet, ha ők összefogdostak volna rengeteg Erőhasználót, akkor Omega nélkül is meg tudta volna csinálni az áttörést Hemlock, csak jelenleg nem volt olyan nagy a rendelkezésükre álló ex-jedik sora. Viszont már csak azért is, mert nem hiszem, hogy valami abszolút negatív befejezést fog kapni a TBB, ezért valami probléma lehet majd a végén és én azt is el tudom képzelni, hogy Hemlock az évad végére megy a levesbe. Azt láthattuk már Rampartnál is, hogy Palpatine képes egy mozdulattal félredobni az emberét, ha a helyzet azt kívánja meg, ráadásul nekem nagyon látványosnak tűnt, ahogy Hemlock bepróbálkozott egy pozícióért Palpatinenál... és ha valaki túl gyorsan akar túl magasra mászni az könnyen leeshet. Megmondom őszintén én abban gondokodtam a továbbiakat illetően, hogy majd Hunterék fogják megmenteni valahogy Omegáékat, de nem számítottam rá, hogy Nala Se lesz a segítség, ráadásul, hogy már most eljön a szökés pillanata, de kellemes meglepetés volt ez. Az is jó volt, hogy visszautaltak az első részben látottakra, ami így nem pusztán Omega karaktere miatt volt érdekes, hanem egyben a menekülésük útját is jelentette. Egyébként Crosshair talán most először volt egy kicsit kedvesebb Omegával, tudom már anno az első évad végén a Kaminón is megmentette, de most éreztem hosszú idő után először közvetelennek és nem távolságtartónak. Amikor megemlítették Techet még mintha egy kis büszkeség is kihallatszott volna belőle, hogy Omega mennyire kompetens. Aminek nem örültem és ezt érzem egy kis negatívumnak, hogy az első részben az egy kifejezetten érdekes szál volt, amit Hemlock megpendített, hogy Omega a túlzott kedvességével bajba sodorhat másokat. Ez egy fontos elem, mert az önzetlenség naivitás ártalmas is lehet, illetve az egy kifejezetten realisztikus lépés lett volna, ha Omegának rá kell ébrednie, hogy nem lehet mindent feloldani kedvességgel (így az általa megszelíditett állatka a vadonban bizony könnyű préda lehet és hiába akart jó tenni végül így is a pusztulásba taszíthatja). Ugyanakkor egyrészt Hemlock hideg pragmatizmusa egy önigazolás is, ha nem is tudunk elképzelni egy jobb világot, amiért tenni akarunk, akkor az a világ soha sem jön el, másrészt ezzel reménykedő, pozitív attitűddel, amit Omega képvisel nem vágott volna egybe, ha végül Hemlocknak van igaza és csak elpusztul az állat. Úgyhogy ugyan alakulhatott volna másképpen is, de el tudom fogani, hogy ez egy ilyen történet és kis bestia még be is segített neki meg Crosshairnek a szökésben. Egyébként valahogy az állat megszelidítése egybevág azzal is, ahogy Omega Crosshairt próbálja "megszelíditeni". Most megváltozik a főszereplők dinamikája, eddig Hunterék üldözték Omega nyomát, de most ha újraegyesülnek üldözöttekké válhatnak, stílszerűen egy célkeresztet kaptak a hátukba. Nagyon vészjósló volt, ahogy Hemlock azt monda, hogy meg fogják őket találni és van egy olyan érzésem, hogy még a Tantisson sem láttunk mindent. Emerieről egy pillanatra azt hittem, hogy nem fog szólni Hemlocknak Omega mintájáról azok után, hogy olyan lekezelően bántak vele miután megszökött Omega. Felajánlották neki is, hogy tartson velük, amit ugyan visszautasított, de nekem van egy olyan érzésem, hogy van még benne lehetőség arra, hogy szembeforduljon a Birodalommal. Nagyon ígéretes lesz a folytatás, jó lesz megint hétről hétre új részeket nézni... az Ahsoka után már hiányzott ez az érzés.

Nekem ami kifejezetten tetszett ebben az epizódban az leginkább ez a békaperspektíva volt, amin keresztül rátekinthettünk a klónok helyzetére. Az első és a harmadik rész is a nagyobb léptékű oldalát mutatja meg annak ami a klónozásban rejlik, hogy milyen nagyratörő tervek szövődnek a háttérben, itt meg leginkább a velejáróját láthatjuk, hogy ezek a nagyszabású tervek milyen áldozatokat követelnek. Nem is emlékszem amúgy, hogy nagyon láttunk volna ilyen korú klónokat korábban, akik azért idősebbek azoknál a gyerek kadétoknál akiket akár a TCW-ben, akár a TBB-ben láthattunk, de még nem felnőttek. Valahogy egyszerre tűntek gyereknek, de közben felnőttnek is, ami részben fakadt a helyzetükből is persze, hiszen gyorsan önállóvá kellett válniuk, mégis mikor megjelentek náluk Wreckerék, akkor valahogy olyan elveszettnek tűntek, akiknek szüksége van az útmutatásra. Amúgy az egész setting nagyon bejött ez a titokzatos, sötét csapdákkal teli dzsungelkörnyezet a romokkal mind nagyon hangulatos alapot adott az epizódnak. Azt is jó volt látni, hogy visszautaltak a Roland Durandos szálra, így azok a filler epizódok is egy visszacsatolást kaptak, amelyek önmagukban olyan nagyon sok vizet nem zavartak korábban. Arra egyébként valahogy számítottam, hogy a kapott információval nem fognak egyből eljutni a Tantissra, de ez a szupernövény valami olyasmi volt, amit nem láttam jönni. Ettől még nagyon jó kis fenyegetés volt, nem a birodalmiakkal kellett harcolni közvetlenül, de valahogy közvetett módon ezt is vissza lehet vezetni a Birodalomhoz. Nem csak az a pusztítás brutális, amit itt végeztek, vagy az a helyzet, amiben itthagyták ezeket a fiatal klónokat, hanem ezek a kísérletek is. Valahogy ezekről nekem a legendás náci kísélretek jutottak eszembe, akinek állítólag mindenféle titkos programjuk volt, aminek a jórésze legenda, de itt a Birodalom is megtestesíti ezt a sötét gonosz erőt, aminek semmi sem szent és olyan dolgokat akar létrehozni, ami jobb lenne, ha nem létezne. Azoknak a klónoknak a helyzete, akiknek pedig részt kellett vennie ezekben a kísérletekben pedig még a társaiknál is elkeserítőbb. Pedig már önmagában a klónoknak az egész létezése is egy olyan ellentmondás, hogy kifejezetten azért lettek létrehozva, hogy egy háborúban feláldozhatóak legyenek, a saját bajtársaikat, a jediket is elárulják, majd közben még élő kísérleti alanynak is felhasználták őket. Kezdek afelé hajlani, hogy kevés tragikusabb sorsú teremtmény van a köztársasági/birodalmi klónoknál. Ezeknek a klónoknak a sztorijába még az is benne volt, hogy mennyire hátrahagyottnak érezték magukat. Az előző részben láthattuk Omegát úgymond "az ellenség szívében", mégis azt éreztem rajta, hogy neki van miért küzdenie. Ezek a klónok pusztán a túlélésért hajtottak, de úgy érezték, hogy a saját társaik is elárulták őket, ezután volt éles a kontraszt Hunterékkel, hogy ők milyen kitartóan keresik az egyik társukat még úgy is, hogy elég kevés remény mutatkozik arra, hogy ennyi idő után megtalálják. Úgy érzem ez lehetett a fordulópont akkor, amikor el akarták vinni a hajót, hogy ketten megszökjenek, mert a valakihez való tartozás érzése - főleg egy olyan közegből jőve, ahol mindannyian "testvérek" voltak a többi klónnal - erősebb annál, mint hogy a pusztítás óta egyedül kellett túlélniük és csak magukra számíthattak. Az ilyen nem túl nagy léptékű tettekkel, mint hogy ezeket a fiatal klónokat is megmentették Hunterék, az ilyenekkel tudják egy kicsit jobb hellyé tenni a galaxist.

Tetszett, hogy egy ilyen lassabb tempójú epizóddal indíttták el a záróévadot, amiben alapos betekintést nyerhettünk abba, hogy milyenek a hétköznapok itt a Tatntiss bázison. A korábbiakban mindig inkább csak érintőlegesen látogattunk el ide és egy kis misztikum is övezte ezt a helyet, még most is vannak nyitott kérdések, de azért valamivel már jobb rálátásunk nyílt az eseményekre, erre a helyre és hogy mi is zajlik itt valójában. Ezt Omega nézőpontján keresztül látni azért is volt külön kiemelendő, mert az itteni szürke, monton rutin jól rájátszott arra az érzésre, hogy itt van elválasztva a többiektől, kvázi egyedül, kissé kilátástalan helyzetben, ahol egyik nap szinte ugyanolyan mint a másik. Az eltelt időt is sikerült érzékeltetni a kis rovátkákkal (ha jól figyeltem meg, akkor bő két hónapot töltött itt minimum Omega), ráadásul vissza is utaltak vele az első évadra, ahol még anno Wrecker jelölte így a Kaminón a sikeres bevetéseiket, viszont közben itt tényleg úgy érződött, hogy Omega nem csak egy-két napot tölt itt és majd megmenekül, hanem érzékelhető volt ez a nyomasztó reménytelenség, ahogy teltek a napok. Ezzel együtt szintén kirajzolódott Omega mindig optimista, proaktív karaktere, aki megpróbál segíteni a bajbajutottakon, nem adja fel a reményt és keresi a lehetőségeket, hogy min tudna változtatni. A kontraszt Crosshair esetében volt kifejezetten szembetűnő, aki ahogy Bence is írja teljesen beletörődött az itteni sorsába (persze ő régebb óta is van itt és neki át kellett mennie egy belső átalakuláson is, azután, hogy csalódott a Birodalomban). Az viszont, hogy Omega ebben a helyzetben sem mond le róla, ahogy például megmenti azt a sérült vadállatot is szintén egybevág az Omegától megszokottaktól. Azt hiszem őt azért sem lehetne úgy megtörni mint Crosshairt, mert neki van miben reménykedni, van kiben bíznia, hogy kint, távol valahol ott van a "családja". Ez a család dolog azért is érdekes, mert Emerie mintha kvázi a "nővére" lenne Omegának, de közben Nala Se-ben több kötődést látok Omega irányában, mint Emerie esetében. Ez a midichloriános dolog azért érdekes, mert itt már élő alanyok közötti átvitelről van szó, ha jól értettem. Nem pusztán létrehozni valamit a midichlorianok által. Én Sidiousnak az operában mondott beszédét mindig is fenntartásokkal kezeltem, hiszen abban a szituációban ő egyértelműen manipulálni akarta Anakint. Ráadásul, ha még Plagueis képes is lett volna életet alkotni a midichlorianokkal, akkor sem biztos, hogy ezt a tudást Palpatine is birtokolja. Ez egy szemléletes példa is lehetne, hogy Palpatine kénytelen kelletlen de ilyen mesterséges módszerekkel tudja csak elérni a célját, amit akár természetes módon is elérhetett volna, ha a hatalom iránti vágya nem sarkallja arra, hogy megölje a mesterét (már ha tényleg Plagueis volt a mestere). Ami érdekes még ebben a szekvenciában, hogy Nala Se direkt elpusztítja Omega mintáit. Ő vagy korábban már lefuttatta a méréseket Omega vérmintáin és utána megijedt, vagy eredetileg is tudta, hogy több van Omegában, mint pusztán egy nyers klón. Még az első évad alatt emlékszem ment a találgatás, hogy Omega Erőérzékeny e vagy sem, lehet hogy nem is kell konkrétan Erőérzékenynek lennie, de így is egy nagyon fontos lépcsőfok lehet egy rajta messze túlmutató folyamatban. Amivel kapcsolatban pedig felmerült bennem, hogy milyen céllal hozhatták létre Omegát, esetleg Nala Se kísérlete volt, vagy több is van a háttérben... Nagyon hangulatos indítása volt ez az évadnak és ezzel együtt viszont örülök, hogy három részt kaptunk, mert így a többi főszereplőt is láthattuk már ma!

Az idei SW tartalmak közül ezt a sorozatot vártam a legjobban, így elég magasan voltak az elvárásaim. Azt tudom mondani, hogy ez a nyitó hármas nem csak hozta az elvárásokat, de még egy picit túl is szárnyalta azokat. Baromi jó kezdés volt ez a három rész, úgy hogy három eléggé eltérő stílusú epizódot kaptunk. Az is tetszett, hogy nem finomkodtak, hanem ebben a három epizódban (különösen a harmadikban) eléggé felpörögtek az események, ki is derültek dolgok és persze még több kérdés maradt bennem. Írok majd bővebben is a részekről, de ha ilyen lesz az egész évad, azt hiszem méltó megkoronázása lesz ez nem csak ennek a sorozatnak, hanem az egész TCW érának, ami a klónokkal a főszerepben itt érhet a csúcsra!

Készülődve a záróévadra, a napokban újranéztem ezt a sztoriszálat, két dolog miatt. Egyrészt itt csatlakozik a csapathoz Echo, másrészt itt láthatjuk talán utoljára az eredeti felállásban a 99-eseket, úgy hogy még nincsen semmi nagyobb zűr közöttük és nincs velük Omega sem. Megmondom őszintén, ha csak ezt a szálat nézem most sem lettek szimpatikusak így az első feltűnésük alkalmával és kifejezetten Crosshairen éreztem, hogy inkább ellenszenves, ami a későbbi életútját tekintve előrevetített dolgokat. Ami még érdekes volt, hogy nekem most másodjára (azóta nem láttam ezeket a részeket, hogy anno 2020-ban megnéztem én is a premier alkalmával) is ott volt Echoban ez a sejtelmesség. Még az előző rész zárósnittjében, mikor látjuk Echot ott is olyan fura volt, mintha lenne valami hátsó szándéka, itt meg ebben az epizódban direkt arra játszottak rá, hogy meg lehet e bínzi a hűségében, vagy nem, amiből persze végül nem lett semmilyen fordulat, de ügyesen hozták be ezt a készítők és sejtetté, hogy valami lehet vele. A másik dolog ami eszembe jutott most utólag, hogy Rex mellett Anakin is feltűnt itt a 99-esek oldalán és azt nem tudom, hogy Darth Vader benne lesz majd a 3. évadban, vagy nem, de érdekes lenne látni egy új találkozást közte és a csapat között... itt Wreckernek valóságos orgazmust okozott azzal, hogy felrobbanthatta a Szeparatista hajókat.

@Donát Továbbra is jó olvasni a részeket, azért remélem minden rendben van. 21. fejezet Ez az űrcsata valahogy jobban tetszett, mint az előző. Könnyen lekövethető volt az események iránya és Drax is jó volt, ahogy kikövetkeztette a dolgokat. Ghorn felbukkanására valahogy számítottam már korábban is, hiszen egy jelentős szerepet töltött be a múltbeli történetszálnál és így várható volt, hogy valamikor láthatjuk még. Ráadásul azáltal, hogy volt egy tartozása Trish felé, amivel sakkban lehetett tartani, így kínálta magát a lehetőség, hogy egyszer még itt ő lehet az, aki hőseink segítségére siethet. Szerintem ügyesen oldottad meg, hogy így pont ott tudott lenni segíteni, de nem ment el egy túlzásba sem a jelenléte, hogy egyedül ő nem tudta volna megoldani a problémájukat, hanem szükség volt ehhez Sato-ra, meg végül az ÚK flottájára is. A párbeszédek is nagyon jók voltak Ghorn és Trish között, ez a régebbi részekben is tetszett, hogy volt egy ilyen pattogós dinamika abban, amikor összeszólalkoztak és ez most is remek volt. Egyébként, ha jól értem itt a támadóknak az volt a nehézség, hogy egyrészt el akarták kapni Ferrát, amiért hajlandóak voltak olyan nagy erőfeszítést és kellemetlenséget vállalni, hogy megtámadják ezt az állomást, de közben meg nem akarták, hogy tudomást szerezzenek róluk, mármint az ER-ről. Az, hogy bosszúból szétlövik Sato-ékat, nekem olyan fura lenne, de, ha meg nem kapják el őket (ezért lett volna izgalmas, ha végén az X-Wingek elkapják a gozantit), akkor nem biztos, hogy kiderül, hogy az ER támadt rájuk és ez lenne Draxék érdeke. Kíváncsi leszek, hogyan tovább, mert most úgy érzem, hogy azáltal, hogy az ÚK is színre lépett egy kicsit nyugvópontra juthat Ferra üldözése és a jelenbeli szál... 22. fejezet Most megint egy olyan irányba vitted el ezt a szálat, amire nem számítottam. Gondoltam, hogy ez a Travis még bajt jelenthet, de azt nem, hogy a halálával adódhat gond. Valami olyasmit képzeltem el, hogy odamegy a hangárba balhézni, hogy adják vissza a hajóját és Trishnek, meg Zaknek menekülnie kell a bolygóról, vagy valami ilyesmi. Ezzel a váratlan halálesettel viszont most elültetted bennem a gyanakvást, milyen fordulatok adódhatnak még. Az előző múltban játszódó fejezetben megismerhettük Zak sötét múltját, vagy legalábbis, amit elmondott belőle. Most elkezdtem gyanakodni, hogy mi van, ha itt van valami más is a háttérben, bár az fura lenne, ha Zakről kiderülne, hogy hátsó szándékai vannak, direkt ölte meg Travist, de a jövőben még mindig együtt nyomulnak Trish-el. Ettől még ez a setup a gyilkossággal, akár önvédelem volt, akár nem felvet egy olyan morális dilemmát, hogy ilyenkor mi a helyes döntés. Nyilván, ha elfogadjuk, hogy tényleg ártatlan Zak, akkor meg lehet e bízni az igazságszolgáltatásban, vagy azáltal, hogy megpróbálják eltusolni így veszik magukra a bűnnel járó stigmát. Valahogy az az érzésem, hogy amiért ennyire el akarják tűntetni azt a csávót, ez még vissza fog ütni rájuk. Maga a fejezet, amúgy érdekes volt, eleinte egy ilyen kis rövid nyugis átvezetőnek gondoltam, érezni lehetett Trishen az elvágyódást, az új kalandok utáni ingert, amikor elképzeli, hogy milyen lesz majd repülni a Maze-el, de azt is ügyesen belefűzted, hogy a fejezet elején szóba kerül az a konténer, amivel majd később el lehet tüntetni Travis holttestét. Erről a Kék Oázisról meg valahogy mindig a Rendőrakadémia filmek Kék Osztriga bárja jut eszembe.

Most én is leadtam a szavazataimat. Köszönet Dzséjtnek a szervezésért és külön hála a kis segédanyagok miatt, főleg a zenéknél voltak hasznosak.

19. fejezet Érdekes fejezet volt. Tetszett, hogy végül Zak is egy kicsit jobban előkerült, kissé kibújva ebből a sidekick karakterből és megismerhettük a múltját. Az is jó volt, hogy behoztad a Vörös Hajnalt, nem gondoltam volna Zakről, hogy ilyen háttérrel rendelkezik. Valahogy az eddig látott joviális, vidám figurához nem igazán illett egy komoly bűnszervezet, de határozottan tetszik a kontraszt. A másik, amire nem számítottam ez a kalapos csávó volt, akit én úgy gondoltam, hogy annyiban hagyunk, hogy veszített és kész. Ezzel szemben az itteni megjelenése és a belengetett fenyegetés előrevetíti a visszatérését. Kíváncsi vagyok mit fogsz kihozni ebből, mert most elég volt, hogy Zak közbelépett, de elképzelhető, hogy legközelebb már nem lehet ilyen könnyen elijeszteni... 20. fejezet Úgy érzem az utóbbi részekben eléggé felpörgött a múltbeli történetszál. Az előző fejezet is nagyon tetszett ezen a vonalon és ez is egészen kiváló volt, még ha kicsit rövidebb is. Egy pillanatra megijedtem, hogy az lesz, hogy valahogyan mégis beveszik a csalit miközben nyilvánvaló volt, hogy Ferra még mindig az állomáson van. Egyrészt a niktó megérezte a szagát az előző részben, tehát miatta már eleve sejthette volna, hogy itt van a lány, másrészt meg ez egy elég buta hiba volt Trishék részéről. Elhiszem, hogy rögtönözniük kellett, meg nem volt lehetőség mindent átgondolni, de ha már egyszer kiszedték a jeladót Ferrából, akkor ott azonnal meg kellett volna semmisíteniük. Így, hogy megtalálták a jeladót a támadók, rögtön tudták, hogy rájöttek erre a cselre és arra is kézzel fogható bizonyítékuk volt, hogy a jeladó már nem sugároz, hiszen ez a Drax taposta szét. Ha viszont már a kezdet kezdetén kiiktatják a jeladót, akkor gondolhatták volna azt a támadók, hogy valami miatt elromlott, de még mindig Ferrában van és csak akkor kezd el sugározni, mikor veszik a jelet a Mazeről. Annak külön örültem, hogy kezd egy kicsit körvonalazódni a nagy egész kép. Ha jól veszem ki, akkor a támadók tényleg az ER-nek dolgoznak és az Illumról, vagyis a Starkiller körüli dolgokról nem akarják, hogy tudomást szerezzenek a hőseink. Hux megemlítése külön jó volt, ez is kicsit közelebb hozza a filmekben látott világot és jobban a részének lehet érezni ezt a történetet a Saganak. Azt hiszem, még az elején tippeltem valami olyasmit, hogy lehet Ferra is ilyen gyerek stormtrooper alapanyag volt és most ahogy elnézem a sztorit ez még bejöhet. A fejezet vége pedig különösen ütősre sikeredett, valahogy sokszor a filmekben, sorozatokban nem annyira érzékelni a halálesetek súlyát, ha nem olyan fontos karakterrel esik meg, ellenben itt a novelládban most már nem először érzem úgy, hogy elég jól átjön az a sokkos állapot, amit egy-egy ilyen halál indukál az életben maradottakban.

@Frenkie Boldog születésnapot!

18. fejezet Nagyon feszült kis fejezet volt ez, hiába az egész nagyjából csak arra épült, hogy ez a nikto megpróbálja levadászni Trishéket, abszolút fenn tudta tartani az érdeklődésemet az egész rész során az írásod. Az elején az a hődetonátoros akció nagyon menő volt, eleve maga a hődetonátor már önmagában elég ikonikus és itt most használva is volt, nem csak fenyegetés gyanánt jelent meg. A másik kiemelendő elem számomra az volt, hogy szép számmal hullottak el úgymond a "jók" oldaláról az emberek. Ezáltal a támadók nyújtotta fenyegetés is sokkal valóságosabbnak, nagyobbnak érződött, hogy ezek nem csak úgy össze-vissza lövöldöznek, mint a rohamosztagosok, hanem tényleg képesek is eltalálni valakit. Ráadásul érdekes volt ez a kis betekintés is a niktó kultúrába, egy kicsit más érzést keltett így a niktók, mint mondjuk Neeku a Resistanceben. A legjobban persze az tetszett az egész részben, amikor Trishék ott maradnak a niktóval abban a szobában és ott egy olyan feszült showdownt sikerült megteremtened, hogy az egészen feszült volt, a végére meg ez a Bruce Campbelles egysoros szöveg "Még több áldozat M’dweshuunak" - nagyon badass volt itt Trish. Azt mondjuk sejtettem, hogy Trish nem hal majd meg, de valahogy számítottam rá, hogy nem lesz könnyű dolguk. Az nem volt teljesen tiszta, hogy mi volt Trish elképzelése itt a menekülésüket tekintve... Zak úgy csinál, mintha elvinné Ferrát, a támaduk utána mennek és így el lehet őket csalogatni onnan? Ugye elvileg a niktó pusztán szaglás útján meg tudta állapítani merre lehet Ferra és őt már a kiszedett nyomkövetővel sem lehetett átverni... ezek után amikor bementek abba a helyiségbe ahol Ferra el volt bújva nem kellett volna megéreznie a szagát rögtön? Mert mintha csak az alapján jött volna rá arra, hogy ott van a lány, hogy az előbújt mikor meglőtték Trisht. A másik dolog ami még itt eszembe jutott, hogy először nem vágtam, hogy ki ez a Drax ezredes, de közbe összeállt a kép, hogy ez volt az a csávó, aki még a történet legelején üldözte őket. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy a niktók kinek dolgoznak, ki állhat az egész mögött és miért kell nekik ennyire élve Ferra, mire akarják használni. Így a rangja alapján, hogy ezredes kíváncsi lennék, hogy kihez tartozik ez a Drax, eseteleg az ER-hez...

Amikor fiatalon láttuk a TCW-ben a mesterével egy Flashback jelenetben, akkor is volt haja, bár más színű volt, mint itt.

Ezzel az a baj szerintem, hogy nem tudhatják előre, hogy amilyen történetet ők akkor megírtak és adottnak vettek, mivel nem kavart be semmibe akkor még (sőt, hogy konkrétan a topic témájánál maradjunk Ventress esetében, ha jól tudom azt a sztoriszálat valósították meg nagyjából a könyvben, amit az időközben elkaszált TCW-ben szerettek volna vele meghúzni egyébként is). Itt a hangsúly azon van, hogy akkor még nem kavart be semmibe, de aztán később dönthetnek úgy az alkotók, hogy hát inkább mégis újra előszednénk ezt a karaktert és akkor már ott van az ütközés a régebbi kánonnak számító eseménnyel, ha a könyveket így kezelik. Persze ez egyelőre még mind vaktában lövöldözés, mert nem ismerjük pontosan mi lesz Ventressel, ahogy azt sem, hogy Filoniék eredetileg terveztek e azzal, hogy visszahozzák valamikor, valamilyen formában... Az meg ugyan kicsit belemagyarázásnak tűnhet és én se örülök annak, hogy a halálból egyre többen visszajönnek, de a könyv végén azért van opció arra, hogy akár Ventress még vissza is térhet (számomra ez sokkal inkább elfogadható, mint volt Maul), még ha ezt jól is kell majd tálalni a TBB-ben.

Előtte még én is újra szeretném nézni, főleg, hogy egyben látva egy évadot valahogy mindig másféle hatást ad, mint amikor heti bontásban nézi az ember.

Folytattam a történetet én is, szerintem a héten utolérem magamat. 16. fejezet Érdekes volt ez a csapda, kíváncsi voltam, hogy mit találnak ki a támadók ellen és ez egy egész ötletes húzásnak tűnt. Mondjuk, ha jól értettem, akkor Zak ott volt bent a támadókkal együtt a hangárban, ami lehetőséget jelent akár arra nézve is, hogy szabotálhatja őket, vagy valamilyen megpróbálhatja hátráltatni az előrehaladásukat. Azt valahogy sejtettem, hogy olyan könnyedén nem fogják tudni semlegesíteni őket, hogy egyből be is jön a terv és már végeztek is, ettől még egész jó ötlet volt, főleg, ha csak azon bukott meg, hogy jeladó van Ferrán. Itt visszakanyarodnék a múltbeli történetszálra, ügyesen összefűzted ezzel, hogy már bennem, mint olvasóban is felmerült, hogy mi van, ha rajta is jeladó van, mint anno azon az aqualishon, akit kidobtak a zsilipen és ez egy remek visszacsatolási pont a múltra… főleg, ha így tudja megoldani Trish ezt a jelenben fellépő problémát. 17. fejezet Ez egészen különleges rész volt. Úgy érzem visszatértünk a Trish Erőérzékeny vonalhoz és úgy összességében ezekből a múltbeli részekből rengeteg izgalmas információ derült már ki eddig is, meg a kedvenc fejezeteim is ezen az idősíkon játszódtak korábban. Sok minden eszembe jutott erről a Mustafaros álomról, de úgy érzem jelenleg eléggé vakon vagyok, hogy mire is fog kifutni ez a történet. Elsőre inkább Mazra térnék ki, aki talán mintha kicsit hirtelen rúgta volna ki Trisht, nekem ez egy kicsit ilyen derült égből villámcsapásként hatott, bár megértem a szempontjait, meg azt is, hogy egyszer le kellett válnia róla Trishnek a történet miatt és ez egy jó pont volt erre. Az, hogy feltette a főnöke hajóját kártyán annak tudta nélkül és ezt utólag az Erővel akarta megmagyarázni azért jobban belegondolva tényleg elég meredek… ennél kevesebbért is rúgtak már ki embereket. Maz meg tanújelet adta ismét bölcsességének, hogy ne csak a végeredmény alapján ítéljünk meg egy döntést, cselekedetet, mert vakon feltenni hajót egyáltalán nem volt bölcs dolog. Ez az álom-szekvencia baromi érdekes volt, nekem elsőre a TCW azon epizódja jutott eszembe, amikor Cad Bane elrabolt csecsemőket Palpatinenak, akiket a Mustafaron tartottak… bár valószínűleg Trish túl fiatal lenne ehhez, még ha ilyen program később is létezhetett. Aztán az ugrott be, hogy mi van, ha a Mustafaron történt tragédiára vonatkozóan Anakin bukására és elégésére utalt, de az meg miért pont személyesen Trisht érintené úgyhogy valami olyamire gyanakodnék, hogy neki személy szerint van köze a Mustafarhoz. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit hozol ki ebből Trish és az Erő vonalból, mert megvannak a buktatói is egy ilyen szálnak, de kifejezetten izgalmasan alakul a sztori és örülök, hogy még mindig nem zárultak le a múltbeli események.

Én mindenkit becsülök, aki a She-Hulkot végig tudta nézni, nekem három rész után már sok volt.

Kicsit megint le vagyok maradva, de igyekszem bepótolni a kimaradt fejezeteket. Továbbra is jó a sztori és érdekes lesz majd egyben is elolvasni, ha vége van, valahogy majd feltehetnéd, hogy aztán át tudjam dobni a Kindlere és ott is elolvashassam. 14. fejezet Tetszett a folytatás is és jó volt, hogy rögtön hozzákötötted ahhoz a felfokozott pillanathoz, ahol az előző rész véget ért. Nekem meglepő volt, hogy mire futott ki ez a kártyaparti és az, hogy ez a hajó valójában értéktelennek volt elkönyvelve. Ez egy plusz réteget adott a kalapos férfi stratégiájának, akit egy kicsit Filoniként képzeltem el. Szóval jó volt, hogy kapott a legvégén még egy fordulatot ez a kártyacsata. Azt mondjuk nem értettem, hogy miért kiáltott csalást annak kapcsán a vesztes, hogy a másik úgy adta meg, hogy nem nézte meg a kapott lapot. Ezt tudomásom szerintem semmilyen kártyajátékban nem írja elő semmi, hogy te csak úgy játszhatsz, ha előtte megnézed a saját lapjaid… nyilván akkor magaddal tolsz ki, ha vakon belemész mindenféle emelgetésbe, de ettől ez még nem csalás. A másik meglepő dolog az Zak volt, napbarnított és pocakos, őt sem így képzeltem, de nagyon ügyesen ráfűzted erre a múltbeli szálra azt, hogy nem csak a Maze, hanem ő, hogy került oda Trish mellé. Már csak arra leszek kíváncsi, hogy esetleg még milyen hatással lesz a múltbeli történetszál a jelenben játszódóra, vagy ez csak ilyen betekintés volt a karakterek múltjába, hogy jobban el tudjuk helyezni őket? Egyébként az nem volt számomra egyértelmű, hogy Zak volt az eredeti tulajdonosa a hajónak, akitől anno elnyerte a kalapos fazon és utána mindig feltette tétnek, vagy Zak csak a hangárt tulajdonolja, ahova a kalapos leparkolhatta a tragacsát? 15. fejezet Az űrcsatás részeket szöveges formában általában annyira nem szeretem. Valahogy, ha nem vizuálisan találkozom egy-egy ilyen jelenettel, akkor nálam nem működik annyira. Itt azt kell mondjam, hogy végig világosan követhető volt, hogy ki mit és hogyan akar megvalósítani a csatatéren. Kellően feszültségteli volt a csata leírása és érezni lehetett a fenyegetést, amit a TIE vadászok jelentettek. Az olyan kis apróságok is hozzátesznek amúgy a szöveghez, hogy autentikusak a káromkodások. Ez nem csak ebben a fejezetben, hanem a korábbiakban is egy remek elem volt: karabast, dank farrik, bantha abrak legyek stb. A végén nem mondom, hogy teljesen meglepődtem a drámai végkifejleten, valahogy sejtettem, hogy lesz valami áldozat, de szerintem ez jó is volt így, ettől még inkább úgy érződik, hogy súlya van az eseményeknek és lehet érezni a felelősséget is Trishék részéről, hogy mit szabadítottak rá ténylegesen az állomásra. Erről korábban kicsit tényleg megfeledkeztem, de egy érdekes aspektusa a karakterének. Én korábban arra számítottam, hogy a kislány lesz valahogy Erőérzékeny, de a kárytapartys résznél eléggé érződött, hogy Trishben ott motoszkál valami. Kíváncsi vagyok, hogy ez a szál merre fog elmenni és Trish esetleg jobban is ki tudja bontakoztatni a képességeit, vagy megmarad egy ilyen megérzésnek, sugallatnak, ami vezeti az életben. Felmerült bennem az is, hogy az Erőnek lehetett e szerepe Ferra megmentésében... egyébként is érdekes figura volt Trish, de így egy újabb dimenziót kapott.

Nekem is nagyon tetszett, nagyon jól adagoltad a feszültséget végig a fejezet során, de főleg a végére sikerült úgy fokozni az izgalmakat, hogy igazából nem tudtam eldönteni, hogy mi fog történni. Adta magát, hogy mivel Trish a főszereplő, úgyis győz, meg Roghoz hasonlóan nekem is bevillant, mikor szóba került, hogy Trish kaphat egy hajót, hogy így tesz szert a Mazere (azért ez a kártyán való hajóhoz jutás egy ismert téma a SW-on belül) és a jövőben már azzal utazgat a galaxisban. Mindettől függetlenül ott volt bennem az is, hogy lehet, hogy Donát megint átver bennünket... én nem sejtettem, hogy Ghornt csak így megvezette és valójában nem is vették fel a beszélgetést a vonal másik végéről, hanem csak a hajóban készült felvétel, másrészt ez a fajta hazárdírozásos tematika visszaköszönt a kártyaparti finálájában is, ahol kvázi vakon tette fel a végén a hajóját Trish. Egyébként ha jól értettem, akkor a hajón volt a felvétel Ghornról, akkor ha bukja a hajót, akkor a felvételnek is annyi, mert végül akár ebből is ki lehetett volna utólag következtetni, hogy nyerni fog... ez csak most jutott eszembe közben. A szereplők, a légkör, az egész játéknak a hangulata nagyon jól visszaadta azt az atmoszférát, ami egy ilyen kártyaasztalnál tapasztalható. Magam csak nagyon amatőr szinten pókereztem, kisebb társaságban, de itt szinte ott éreztem magam az odasereglett nézők között, ahogy feszülten figyelik a játszmát, úgyhogy tényleg nagyon jól elkaptad az ízét ennek érzésnek. A sabacc-ot sokszor emlegették már a SW-ban, de én nem is tudtam, hogy ennek tényleg van egy kidolgozott szabálykészlete. Nem ismerem a játékot, de attól még a dinamika ami meghatározta ezt a fejezetet nagyon jól átjött az írásodból. Gondolom a 4 lapból összerakott 0-ás összértéknél azért erősebb az 5 lapos, mert ott több kártyából nehezebb összehozni, hogy valamelyik ne rontsa el. Azt hittem a múltkor, hogy véget ért ez a régebbi szál, de kellemeset csalódtam, mert nagyon jó fejezet lett ebből, az eddigi egyik legjobb!

Most bepótoltam a lemaradásom, érdekesen alakulnak az események. Nem tudom jól érzem e, de mintha a múltbeli szál lezáródott volna. 10. fejezet Ez tetszett talán eddig a legjobban az egész történetből, a múltban játszódó események mind ide vezettek és itt nyert értelmet minden addig történés... ki is ez a Ghorn és mik a céljai. Jó volt ez a kis plusz infó a társaság ER-es kapcsolatairól, de a helyzet dinamikája, hogy miért csinálta Ghorn számomra követhető volt a szövegból is és szerintem nagyon jól összehoztad, hogy egyfelől kézenfekvő volt egy ilyen magyarázat, másrészt meg meglepő is volt egyben, mert én valami másra számítottam, mondjuk, hogy közvetlenül az ER-nek dolgozik, vagy valami nagyobb léptékű dologra. Ettől függetlenül logikus volt így levezetve, hogy mi miért csinált és adott egy kis ilyen krimis ízt az egésznek, ahogy Trish összerakta a kirakós részleteit és az külön tetszett, ahogy leszerelte Ghornt. Eleve Ghorn egész végig egy ilyen nagyon badass figura benyomását keltette és ezrét is volt érdekes látni, ahogy Trish kijátszotta és a végén az adósává tette. Ezzel arra is adva egy potenciális választ, hogy hogyan láthatjuk majd viszont Ghornt... Trishnek egyszer még szüksége lehet a segítségére, akár a jelenben és akkor kvittek lesznek. 11-12. fejezet Csatlakozon Pildihez, én is valami olyasmire számítottam itt, hogy a Maze legénysége elmenekül a hajóval és akkor így próbálják meg kihúzni az állomást a harcból. Először azt gondoltam, hogy biztos valami módon képbe kerül Ghorn és ő fog segíteni, de azért realisztikusan belegondolva bizonyára nem tud egyik pillanatról a másikra csak úgy itt teremni és valamilyen érdekesebb, fordulatosabb feloldása lesz ennek a krízisnek. Tetszett az is, hogy például reflektáltál arra, hogy az a két csávó ott volt elkábítva és nem maradtak csak úgy ott (mint Gendry a Trónok Harcában, akit beraktak egy csónakba, aztán évadokon keresztül csak evezett). Ami megint jó volt, de már a korábbi fejezetekben is olvashattunk erre vonatkozó példákat, hogy jól érzékelteted a szövegben a karaktereknek a jelenlétét egy egy adott helyzetben. Tehát nem csak úgy ledarálnak egy rájuk szabott szöveget, hanem van reakciójuk a környezetükre, egymásra és az érzelmeken keresztül is meg lehet mutatni akár egy félmondattal az adott szereplő jellemzőit. Itt most Sato parancsnokra gondolok, aki érezhetően feszült, de közben lelkesíteni is akarja az embereit és nem akarja letörni a kezdeményezőkészségüket, mikor megpróbál egy kicsit lágyabban szólni a beosztottjához, hogy elvegye a szavai élét. Amit esetleg negatívumként hoznék fel, hogy ez a két fejezet kicsit rövidebb volt a többinél, így érzésre és talán össze lehetett volna vonni őket és lehetett volna az a záró csúcspont, ami a 11. fejezet végén van, hogy bekeményít a Gozanti.

Kellemes ünnepeket kívánok én is mindenkinek innen a Szenátusból!

Megoldotta a helyzetet, ahogy Mészöly Kálmán mondta annak idején: "Keményen, határozottan, nincs izé!"

Riyo Chuchi szenátort jelölném különdíjra, aki ugyan nem szerepelt sokat a Bad Batchben, de számorma kifejezetten emlékezetes volt.

Ugyan nem voltam teljesen elégedett a sorozattal és maradt bennem hiányérzet a végére, de az mutatja, hogy így is mennyire tetszett az egész, hogy nálam nem is lehetett kérdés, hogy itt az Ahsoka kapja a szavazatomat. Nagyon megható volt látni ezeket az animációs karaktereket így együtt élőben, valami olyasmi, amiről sokáig csak maximum álmodhattunk.