Wilde

Mert ott volt a razor crest a börtönhajónál a fogolyszöktetésnél, de a biztonsági kamerás felvételekből látták, hogy Din megpróbálta megmenteni a security csávót.

Mert ő volt aki lebombázta a Mandaloret és ismerte Din nevét, amit csak onnan tudhatott.

Hogy djarin tobbet er a cehnek mint o.

Ilyenkor amugy ket valaszt kell beirni?

A sarkany megette a tuskent a bantha helyett es visszahuzodott a barlangba.

Egy batnhat teleraktak robbanoszerrel es hogy majd bekapja azt. De nem volt hajlando a sarkany kijonni a barlangjabol.

Bocsánat az ékezetekért, telefonról gyorsan gépelni csak így tudok.

Mert azt hitte korozik.

6

Először azt hittem a nevét kell tudni, de mintha az nem is hangzott volna el, bár nem is emlekeztem volna rá.

Kicsit késve értem ide, meg telefonról tudok csak lenni, de nem felejtettem el.

Sziasztok 32 év, Anakin

Erre egyáltalán nem számítottam, de baromi jó rész volt. Nem csak önmagában volt egy szórakoztató epizód, hanem hozzá is adott az egész évad ívéhez és talán egy kicsit kontextusba is helyezte az eddigi kalandokat. Már rögtön az elején nagyon tetszett, hogy lett következménye Cid viselkedésének, amit az előző kaland során mutatott és itt előrevetítették azt is, hogy megszakítják a közös munkát, legalábbis Tech kiejelntése, miszerint ezt az egy könnyűnek tűnő munkát még elvállalják neki számomra azt jelezte, hogy hosszabb távon már nem akarnak vele dolgozni. Ugyanakkor itt megemlítik azt is, hogy Cid esetleg feldobhatja őket a Birodalomnál, ami azért érdekes, mert elvileg őket halottnak hiszik, ha minden igaz. Crosshair tud róluk, meg az lesz még izgalmas, hogy mi van Ramparttal, de most, hogy Hemlock a rész végén megtudta Lama Su-tól, hogy mi Nala Se gyenge pontja a BB ismét reflektorfénybe kerülhet. Ezzel nem csak, hogy újra belerángatják őket a nagyobb léptékű eseményekbe, hanem megágyaznak annak is, hogy Ciddel kapcsolatban lehet egy vízválasztó pillanat. Ha komolyan elkezdik keresni őket, akkor vajon tényleg elárulja a csapatot, vagy ez egy lehetőség számára is, hogy megmutassa tényleg megválozott, amit abban a versenyzős epizódban mondott. Ami miatt szerintem nem csak önmagában véve volt értékes ez a rész az az, hogy megmutatta a BB korlátait, a helyét ennek az osztagnak a galaktikus térképen. Az évad során láthattuk, hogy (ahogy egyébként úgy általánosságban a 66-os parancs óta) a csapat egy folyamatos útkeresésben van. Először felmerül, hogy otthagyhatnák Cidet, egy nagy zsákmánnyal kiszállhatnának ebből az egészből, de már itt is képbe kerül Echo kapcsán, hogy akár a nagyobb jó érdekében többet is tehetnének a galaxisért. Aztán láthattuk ahogy viszonylag kényelmesen berendezkednek az Ord Mantellen, elvállalnak mindenféle munkát, ilyen side-quest jellegű kalandokba keverednek, de aztán szembejön a politika és ismét a nagyobb események sűrűjébe csöppennek. Ezzel a mostani akcióval pedig igazán kikristályosodott, hogy nem igazán húzódhatnak félre. Egyrészt azért, mert időközben az is kiderült, hogy Cid-re sem biztos, hogy számíthatnak, másrészt - és ez főleg Echo kiválásával kapott igazán nagy hangsúlyt - vannak olyan események, amelyek őket is érintik. Itt ők is érzik, hogy valami nagy dolog van készülőben a háttérben és azt még csak nem is sejtik, hogy hamarosan Omega is célkeresztbe (talán átvitt értelemben is) kerül. Magáról az epizódról annyit, hogy baromi hangulatos volt, egy az egyben az Alient idézte meg úgy, hogy egy-két jelent még úgy is feszültséggel teli volt, hogy azért sejteni lehetett, hogy nem lesz komoly baja hőseinknek. A zillo még bébiként egész aranyos volt, de aztán ahogy fejlődött egyre inkább visszaidézte a TCW-ben látott formáját, bár ott ha jól emlékszem ennél még sokkal nagyobb volt. Az meg, hogy viszontláthattuk egy nagyon szép gesztus, hogy így ápolják a TCW örökségét és ilyen már-már elfeledett szálakat is visszahoznak és emellett be is építik a nagy egészbe, azt én is erősen remélem, hogy nem csak a páncél felhasználás okán kerül ez képbe, hanem akár Omegán keresztül, de lehet csak a klónozó létesítmény kapcsán is, valamilyen mozsákat kapunk Palpatineról, az ő nagyobb tervéről is a klónozással összefüggésben. Az alien-atmoszféra mellett, a másik ami még nagyon tetszett, hogy ennek az epizódnak a dinamikája meglehetősen szokatlan volt. Itt nem a hősök jöttek, láttak és győztek, hanem leginkább csak az események után kullogtak. Nem ők győzték le a zillót, utána is csak menekülniük kellett és az egész akciónak a végén üres kézzel és mint mi tudjuk egy fenyegetéssel távoztak. A falusiak sorsa bizonyosan nem szép véget jelentett, akárhogy is, de ők ebből mindenképpen rosszul jöttek ki... mondjuk én arra számítottam, hogy ott a klón kommandósok legéppuskázzák őket, de így talán még félelmetesebb, hogy pontosan nem tudjuk mi történt velük, de hogy jó nem az biztos. Ez a "metamorfózis" egyébként kicsit elvonatkoztatva a zillótól így szólhat magáról a BB csapatról is. Eddig kihúzták magukat a nagyobb események alól, ezért is ment el Echo, de most a rész végén Hunter eltökéltsége nekem azt mutatta, hogy lehet másként lesznek a dolgok. Összekötve ezt azzal, hogy a Birodalom hosszú idő után újra vadászik majd rájuk mindenképpen azt vetíti előre, hogy ennek a rejtőzködő életmódnak vége szakadhat. Azért is tudtak Cidnél berendezkedni, mert viszonylag elcsitultak a dolgok, de ez most valószínüleg megváltozik. Már csak arra leszek kíváncsi Crosshair hogyan kerül megint képbe. Kicsit sajnálom, hogy őt eddig csak egy epizódban láthattuk (bár az baromi jó volt), viszont az ő viszonyrendszerében nagyon nagy törés lehet, hogy lemondott a klónokról a Birodalom és Echo kiválásával is adná magát a lehetőség, hogy visszatérjen a csapathoz. Azt mindenesetre erősen valószínűsítem, hogy ebben az esetleges hajtóvadászatban így, vagy úgy, de ő is szerepet kap majd. Még nem láttam a Mandaloriant (előtte az újranézésből, még hátra van a Boba Fett fináléja), de fel van adva a lecke neki, mert ez egy baromi erős epizód volt és el vagyunk kényeztetve, hogy egyszerre két ilyen sorozat is megy párhuzamosan... tíz éve azt mondtuk volna, hogy Star Wars mennyország, bár most is lehet ezt mondani.

Ezt a Cid-es vonalat talán lezárják ebben az évadban, én azt mindenképpen várom, hogy az ebben a két részes sztoriban látottaknak is legyenek következményei Ciddel kapcsolatban. Annak örülnék amúgy, ha valami féle önálló sejtként működnének tovább, ami lehet csak lazán kapcsolódna a Birodalom elleni fellépéshez, de ebben a zavaros átmeneti időszakban sok helyen besegíthetnének.

The Last of Us - 7. rész Nekem kifejezetten tetszett ez a rész, szerintem jobb volt, mint a múlt heti és a DLC hangulatát, illetve az Ellie múltjával kapcsolatos főbb történeti ívét is jól visszaadta.

Nem volt rossz rész, bár nekem az előző jobban tetszett a karakterek miatt, ahogy ott továbbvitték Echo kiválását és a hiányával bekövetkezett űrt a csapat belső dinamikájában. Itt ez inkább egy ilyen klasszikus kaland volt ahol a BB-nek be kell segítenie egy helyi konfliktusba, bár az egy kicsit megfűszerezte ezt a felállást, hogy annak kellett segíteniük, aki korábban kirabolta őket. Az is tetszett, hogy Gonky most viszonylag komolyabb szerepet kapott és rajta keresztül jutottak el a Marauderhez. Azért eddig leginkább csak díszlet volt és nem érződött többnek egy berendezési tárgynál, most meg úgy tűnt, mintha ő is valamilyen szinten a csapat része lenne. Azért egy kicsit sajnálom AZI-t mert ő sokkal érdekesebb droid volt szerintem, már csak a kaminói származása miatt is, meg amit látott, amiket közösen megéltek (ahogy Crosshair megmentette) és egy fokkal közönségbarátabb figura is, mint Gonky, akivel igazi dialógusokat sem lehet alkotni. Szóval azok után, hogy ő is eljött a többiekkel együtt a Kaminóról, azt hittem jobban a csapat részét képezheti majd, de sajnos azóta nem nagyon láttuk. Ez a kissrác, Benni, nekem elsőre kicsit idegesítő volt, a főnöke Mokko meg egy elég generic gonosznak tűnt, aki nem volt túl izgalmas, kapzsi és gátlástalan. Ahogy kibomlott a történet egy kicsit talán túl egyszerű volt a konfliktus feloldása azáltal, hogy Benni újból keresztbe tesz nekik, majd miután meglátja a valós adatokat rögtön Mokko ellen fordul és mindenki olyan hirtelen fel is lázad a gonosz főnök ellen. Nem mondom, hogy logikátlan volt, vagy ne lett volna érthető, csak olyan túlságosan is egyszerűnek tűnt ahhoz képest, hogy talán évekig dolgoztak neki ezek a gyerekek és Benni karakteréből úgy jött le nekem, hogy valamilyen szinten érzelmileg is kötődtek hozzá. Legalábbis úgy nézett ki, mintha a figyelméért, az elismeréséért is versengenének, nem csak a fejadagok voltak a fontosak, hanem valamiféle groteszk apafigura is megjelent benne, ennek tudnám be azt is, hogy Benni még a nagy reveláció után is meg akarná menteni Mokkót, mikor az lezhunna, úgy, hogy előtte képes lett volna leszámolni velük. Ennek az egész kalandnak a súlya ha valahol szerepet játszhat majd, az talán pont a Ciddel való kapcsolatuk. Én amellett voltam korábban, hogy Cid szerintem nem olyan rosszarc és talán tényleg megváltozott, illetve értékelni fogja, hogy már többízben is önzetlenül mentették meg. Itt az volt a helyzet, hogy ő küldte őket ide, neki vállaltak egy munkát és mikor bajba kerültek, akkor eléggé noszogatni kellett, hogy egyáltalán bármit hajlandó legyen csinálni és nem is sietett így se azonnal a segítségükre, nem úgy ahogy Omega tette volna fordított helyzetben, ha rajta múlik. Kiváncsi vagyok ennek lesz e kifutása. A karakterek szempontjából pedig nem csak Omega, hanem Tech miatt is egy fontos történet volt ez a két epizódos sztori, úgy en bloc az egész második évadban én Techen érzem a legnagyobb fejlődést a csapatból és sokkal közelebb került hozzám, mint az első évad során bármikor. Nagyon tetszett, ahogy kvázi meggyászolták Echo kiválását és ezt összekötötték a hajó elvesztésével, itt pedig ebben a részben ahogy visszaszerzik a hajót, egy kicsit visszanyerik az önbizalmukat, a régi energiájukat és úgy működnek ahogy BB a legjobban operál, másoknak segítenek, a jó ügy érdekében. Technikailag amúgy nagyon jól nézett ki ez a rész és és az egész sorozat pazarul fest. A vizuális, kreatív megvalósítás továbbra is pazar, nekem nagyon tetszett a bánya láványvilága, ezekkel a sötét tónusú, vöröses, feketés színekkel. Az egész helynek a milliője magából arasztotta, az elhagyatottságot, a kilátástalanságot és ezzel kapcsolatban volt érdekes az, hogy végül a gyerekek mégis itt akartak maradni, mert akármennyire is kietlen volt ez a hely, nekik ez jelentette azt az ismerős otthont, amit hőseinknek a Marauder. Nem volt rossz epizód, de úgy érzem még mindig a szenzációs midseason hullámainak fodrozódásán lovagolunk, mert az magasan kiemelkedő volt, ha fele olyan jó lesz a szezonzáró, akkor már nyert ügyünk van.

The Last of Us - 6. rész Alapvetően tetszett ez az epizód is, bár elég sok mindent összesűrítettek a játékból, ettől még önmagában nem tűnt túlzsufoltnak a rész, de itt-ott kicsit kapkodósnak éreztem. Magát a játék hangulatát továbbra is remekül át tudja adni a sorozat és a helyszínek atmoszférája is tökéletesen visszaköszön az itt látható képekről. Ráadásul itt még egy rövidke kis előretekintést is kaptunk a második évaddal kapcsolatosan, amit szerintem csak azok szúrnak ki, akik ismerik a játékok történetét, de nekem nagyon tetszett, hogy már talán itt elkezdték felvezetni a folytatás egyik elemét, ami amúgy az első játékban, ha jól emlékszem nem volt benne.

Nekem a ma este sajnos nem jó, az eredeti, vagy a két hét múlva lévő szombat megoldható lenne.

Azt biztos, hogy tudja, hogy mi a helyzet, de nekem így elsőre úgy tűnik, hogy ő egy elég hithű birodalminak látszott, aki egészen eddig lubickolt ebben a rendszerben és élvezte a szerepkörét és az így érdekes lenne, hogy teljesen a Birodalom ellen fordulna. Itt eléggé nyiltan le voltak játszva a lapok, hogy neki kellett volna ezt elintézni, az, hogy ebben Chuchi-ék megakadályozták ez az ő hibája és nyilván nem szívesen viseli el a bukást, de hát ez az ő sara volt. Szerintem az ilyen akciók egyfajta tesztként is működnek ezekben a felsőbb körökben... rádbízunk egy fontos feladatot, ha elintézed, akkor feljebb lépsz, közelebb kerülhetsz a tűzhöz, ha viszont elbuksz, akkor tudjuk, hogy nem lehet rád számítani. Emiatt gondolnám, hogy ha látjuk még Rampartot, akkor az valahogy úgy lehet, hogy valaki (esetleg Crosshair) valahogy megmenti őt, vagy kiszabadul, mert ezek után azt nem tudom elkézelni, hogy esetleg Palpatinék azt mondják, hogy nyílvánosan elítéljük, de titokban megbízzuk valami projekttel és még működhet a háttérben. Hiszen itt pont azt láttuk, hogy egy fedett akcióban csúfosan felsült és még az öregnek kellett közbeavatkoznia, mielőtt az egész ügy tovább dagadhatott volna és szabotálhatta volna a birodalmi terveket.

Karakterszinten ez az egyik legjobb rész volt szerintem, nagyon ügyesen reflektáltak az előző epizód végén lévő meglepetésre. A legutóbbi dupla után most jól esett egy ilyen lassabb tempójú, elmélkedős kaland.

@NorbiLordi Boldog születésnapot!

Az nagyon ütős lesz, amikor a klónokat leszerelik, azért biztos lesz hozzá egy-két szavuk. Az előző epizódban volt az a kocsmai jelenet, ahol láthattuk, hogy mennyire egy egzisztenciális kérdés is ez a klónoknak, akiknek az egész énképe arra épül, hogy ők katonák, őket ezért hozták létre. Erre rímel Rex kijelentése is a TCW 7. évadából, hogy nekik a háború jelentette a létezésük alapját. Crosshair arra játszott, hogy kelleni fog majd a Birodalomnak, de rá kellett jönnie, hogy csak úgy félredobják, most az a pikáns, hogy akár Rampart is azt élheti meg, hogy őt is csak úgy félreállítják, ahogy ő akarta ezt tenni a klónokkal. Ez akár összehozhatná kettejüket is, bár, hogy hogyan azt nem tudom. Nem gondolnám így elsőre, hogy Crosshairnek felelősséget kellene vállalnia Rampart tettei miatt, de az biztos, hogy nem lesz nagyon maradása az új felállásban a seregnél.

Babylon Nagyon különleges filmélmény volt ez az eposz Hollywood hőskoráról, a némafilm és a hangosfilm korszakának találkozásáról. Talán úgy tudnám a legjobban összefoglalni, hogy egy jó háromórás szerelmeslevél a filmezésről. A játékidő egy kicsit túlzásnak érződik, az egész film egy kb. félórás party jelenettel kezdődik, a vége meg majdnem jobban el van húzva, mint A Király visszatérnek a zárása, de ezzel együtt végig lekötött, egy percig nem unatkoztam és nagyon intenzív volt ez az élmény, amit Damien Chazelle megalkotott ebben a filmben. Nagyon erős, nagyon ütős ez a hullámvasút, amin a film végigvezet, van egy baromi jó húzása, sodrása az egész filmnek és ugyan mind a történet, mind a karakterek számomra eléggé hagytak hiányérzetet maguk után, annyira visz magával a film, hogy közben nem zavartak ezek a dolgok úgy igazán. Ettől függetlenül, ha utólag visszagondolok rá, akkor jóval több karakterizációt kaphattak volna, ezek az egyébként egydimenziós figurák, akik sokszor csak úgy estek bele egyik jelenetből, egyik korszakból a másikba anélkül, hogy igazán reflektáltak volna a bennük végbemenő változásokra, hogy egyáltalán látszott volna valami ív velük kapcsolatban. Fel lehet úgy is fogni, hogy ez egy allegória és igazából a film nem elsősorban a történetére és a karaktereire koncentrál, hanem ez az egész sztori magáról a filmezésről, a filmkészítésről szól és egy ahhoz írt óda (a záró montázs is ezt támasztja alá). A főszereplő Diego Calva maga a néző, akit elvarázsol ez a világ, Brad Pitt és Margot Robbie pedig Hollywoodnak a megtestesülései, de ettől még mégis ezeket a karaktereket nézzük 3 órán keresztül és bennem maradt hiányérzet velük és a történettel kapcsolatosan is. Az egész film a 2/3-áig nagyon jó volt, de a third actre elkezdett szétesni (ahol Tobey Maguire egy gengsztert játszik az hihetetlenül kilóg az egészből) és mintha nem is találná magát a film. Sok érdekes dologba belekap, lehetne komédia, dráma, romantikus film, társadalomkritikus alkotás, de valójában csak egy korrajz a 20-30-as évek dekadens Hollywoodjáról. Megmutatja az árnyoldalát is ennek az "álomgyárnak", de közben azért érződik egy szokásos hollywoodi önfelláció is az egészben. Ettől függetlenül akit egy kicsit is érdekel Hollywood, ez a klasszikus korszak, meg a filmkészítés az mindenképpen nézze meg. A színészi alakítások zseniálisak és a rendezés, ahogy össze van rakva a film, az utolsó harmadát nem számítva szintén pazar. Az operatőri megoldásokban, jelenetfelépítésben, vágásban fantasztikus húzások vannak benne és egy maradandó élményt tud adni, még úgy is, hogy nem voltam teljesen elégedett vele... a hétvégén láttam, de még mindig itt motoszkál a fejemben, ennél nagyobb elismerést meg nem nagyon tudok adni!

Nekem a 31-es szekció jutott eszembe a Star Trekből kicsit ezekről a piszkos munkát elvégző klónokról. Amúgy azáltal, hogy nem varrták el ezt a szálat lehet, hogy ez valami nagyobbnak a része is lehet és azért nem tértek ki rá jobban és lehet még kapcsolódni fog a Waylandes szálhoz is.