Nehéz lennye kiemelni mi tetszett a legjobban ebben az epizódban, mert egyrészt szerintem baromi látványos volt. A harcoknak, az akció jeleneteknek a dinamikája lenyűgöző volt, Crosshair stílusa kicsit mindig megidézi ezt a nagyon látványos, 'ki ha én nem' akcióhőst, aki elképesztően higgadtan, szenvtelnül hajtja végre a kunsztokat és mellé még most megkaptuk azt a Cody-t is, aki meg tipikus 'by the book' katona mintapéldánya. Nagyon érdkes párosnak ígérkezett ez és nem is hazudtolták meg magukat. Ahogy leszedték ezt a kis szeparatista helyőrésget, különösen a droidekákkal való harc tetszett (ahogy bedőlt a pajzson belülre a B1-es az pazar volt), de a lépcsőn való akció is kifejezetten kreatív volt. Ráadásul volt egy tétje, egy erős érzelmi töltete az egész akciónak, ami miatt még inkább úgy érződött, hogy súlya van annak, amit látunk. Az a család, aki a rész elején is láthattunk, meg közben is itt-ott képbe kerültek nagyban hozzájárult ahhoz az atmoszférához, ami miatt ennyire keménynek érződött ez az epizód. Megmondom őszintén még a rohamdroidok sem voltak olyan gyerekesen zavaróak, mint néhány TCW epizódban, ahol elég infantilis módon ábrázolták őket, itt ebbe semmi ilyen gyerekeskedés nem volt, ez egy kőkemény epizód volt és tényleg el tudta azt érni, amit itt felettem is írtatok, hogy valóságosan a "szeparatistáknak" szurkoltam a klónok ellen.
A másik része a látvány mellett, meg a politikai szál és emiatt össze is lehet kötni az első két résszel, hogy ott is a szeparatistákat sikerült újabb kontextusba helyezni és meglátni annak a háborúnak az igazi méregfogát, hogy valójában az minden csatájával, minden szenvedésével csak ehhez kövezte ki az idevezető utat. Minden akkor relevánsnak tűnő gondolat átkereteződik abban a realitásban, amit a Birodalom hoz el a galaxis számára, ezért tűnik talán olyan távolinak a Klón-háborúk és a Köztársaság, meg a Szeparatisták világa, miközben alig telt el valamennyi idő a konfliktus óta. Olyan ez, mintha lekaptak volna egy fátyolt a szemük elől és amit mögötte láttak az sokkal borzalmasabb, mint amiben előtte szenvedtek. Dooku jóslata a Köztársaság átalakulásáról pont emiatt volt olyan szívbemarkoló, hogy ő tudta, az igazat mondta, csak azt nem tette hozzá, hogy mi leszünk azok a mesteremmel, akik ezt megvalósítjuk és ahogy a klónok, meg a jedik, a szeparatisták is csak eszközök voltak a folyamat során.
Egyébként a klónok szempontjából is legalább ilyen érdekes volt ez a rész, egyrészt személyes szinten is Cody nézőpontját tekintve, másrészt átfogóbban szemlélve a jelenlegi helyzetet szintén kérdéseket vet fel az, amit itt hallottunk. Cody-nál, túl azon, hogy baromi jó volt újra látni és egyre másra idézik vissza TCW nosztalgia kellemes érzését, már nekem az is árulkodó volt, ahogy reagált arra, amikor Crosshair megemlíti a jediket. Mintha már itt lett volna benne valami elbizonytalanodás, ami azért nagyon hatásos, mert így ez is kontextusba helyezi a RotS-ben látott akcióját Obi-Wan ellen. Utólag megbánta, tudja vajon a helyén kezelni ezt az egészet, egyáltalán mit okozott ez azokban a klónokban, akik nem is tudnak az inhibitor chipről, ami valahol egy szabadkártya a bűntudat ellen, hogy nem direkt csináltam, nem volt befolyásom rá, de itt ez sincsen, mégis valami miatt a klónok elkezdték felismerni, hogy ami történik ebben a háború utáni új világban az nem kóser. Egyrészt láthattuk a félelmeiket, ami amiatt merül fel bennük ott az étkezőben, hogy lehet rájuk már nincsen szükség. Ugye az egész klón létnek meg van az az átka, hogy ők ugyanúgy egy céllal létrehozott eszközök, mint a droidok, csak emellett ők emberi lények is (ez egyébként a kaminoi gyakorlattal kapcsolatosan is egy igen fajsúlyos morális dilemma) akikkel valamit kezdeni kell. A TCW záróévadában mondja Rex, hogy a háború nélkül ők nem is léteznének, ami miatt igazán fontos ez a sorozat és ezért egyre jobban kezdem értékelni a TBB-et, mert ez rajzolja meg teljes egészében a klónoknak a sorsát, hogy mit jelentenek ők a háború nélkül. A TCW-ben láthattuk a drámájuk az inhibitor chippel, itt viszont egy fokkal tovább mennek és felteszik a kérdést, hogy van e innen visszaút, van e megváltás a számukra.
Gyakorlatilag most már egyre jobban kikristályosodik, hogy az előzetes birodalmi elképzelés, hogy a klónok számukra megbízhatatlanok igaznak bizonyult. Jó kérdés, hogy hogyan zajlik ez a folyamat, ahogy ráeszmélnek, hogy nem akarnak ebben az új világrendben részt venni, hiába kell követniük a parancsokat, engedelmeskedni a "programozásuknak", attól még csak nem múlt el nyomtalanul az az időszak a háborúban, amikor rengeteg alkalommal ártatlanokon segítettek és a jediktől is azokat az értékeket kapták, amelyek a szöges ellentétei annak, amit a Birodalom képvisel. Ez Cody cselekedetein is meglátszott. Hiába próbálta követni a parancsokat (Crosshair itt meg is könnyítette a dolgát, hogy megtette ő azt, amit Cody lehet, hogy nem tudott volna) a becsülete, az erkölcsi érzéke nem engedte azt, hogy megölje azt a fegyvertlen embert, akinek ő békét ígért. A Birodalom számító könyörtelensége, meg egyre jobban kibontakozik ebben a sorozatban, amit szintén díjazok.
Amellett, hogy itt megfordultak a szerepek és a klónokat látjuk a rossz arcokként, az egykori szeparatistákat pedig az áldozatok szerepében, azért nekem baromira tetszett az a jelenet, amikor mielőtt Cody felszáll a távozó hajóra még visszanéz és látja megérkezni a rohamosztagosokat. Valahogy ott van a levegőben az is, hogy a klónok már nem számítanak, lehet nekik a parancsokat követni is akár, lehet kapaszkodni a lojalitás eszméjébe (szerintem Crosshairnek is már csak ennyi maradt, hogy neki családja nincsen, csak jó katona akar lenni, kapaszkodni valamibe, amit ismerni vél), de az ő sorsuk már eldőlt, az ő koruk, idejük már lejárt. Ebben a jelenetben amúgy az is nálam nagyon betalált, hogy mennyire hidegnek, ridegnek tűnnek az érkező katonak, hiába ők úgymond "igazi emberek" és nem pusztán klónok, valahogy semmi emberi nincs bennük, nem is látjuk őket sisak nélkül. Amikor Cody megpróbál a szeparatista kormányzó lelkére beszélni, akkor leveszi a sisakját, ennek a nonverbális gesztusnak megvan az a hatása, hogy próbálja az emberi arcát mutatni, hogy ő nem csak egy egyenkatona, hanem egy másik ember, aki nem pusztán lőni tud, hanem képes az empátiára is. Aztán az arculcsapás, hogy meg kellene ölnie ezt az embert utána az tényleg szívbemarkoló volt, nagyon szomorú voltam.
Annak azért örültem, hogy lelépett Cody, remélem még viszontlátjuk és ő is, meg a klónok jelentős része is megkapja a megváltását, de az biztos, hogy nem lesz egyszerű vége ennek a birodalmi átmenetnek a hadsereg állományán belül. Most nem szerepeltek Omegáék, de még csak nem is Crosshair volt szerintem a leghangsúlyosabb szereplő és így is baromi jó epizódot kaptunk, ami ismét a sorozat erejét mutatja. Várom a jövőhetet!
