Erre a részre lehet úgy fogunk emlékezni később, hogy vízválasztó volt. Most jutottunk el először a sorozat keretein belül a Mandalorera és az egésznek a megvalósítása, mind a látványt, mind az atmoszférát tekintve elképesztően színvonalas volt. Az eddig űrwestern zsánert már a második évadban is itt-ott megtörték, de most érzem úgy, hogy egy teljesen új úton indultak el itt a harmadik évadban és ahogy összefűzték ezt a sztorit a Mandalore történelmével az egészen mesteri volt. Amikor leszállunk a bolygóra még hatalmas a feszültség... az egész hely szinte felismerhetetlen és olyan földöntúli, élettelen környezetet mutat, ami tovább erősíti ezt a baljóslatú érzést, ami eddig csak a többiek mendemondáiból volt ismeretes, hogy a bolygó egy borzalmas, elátkozott hely. Aztán megjelennek azok a lények, amelyekkel meg kellett küzdeni és ott is az volt az érzésem, hogy ez nem az a Mandalore, amit én ismertem, mi történhetett itt? Mikor végre meglátjuk Sundari romjait az katartikus volt, főleg Bo-Katan szavaival, aki mondta, hogy az egész hely egykor nagy civilizáció otthona volt. A TCW-ben már nem feltétlen a régi fényében láttuk a mandalori civilizációt, de mégis ránézni erre a városra így hátborzongató volt.
Amikor alászállnak az alsó városba és ott figyelik őket ilyen lények, meg aztán megjelenik az a droid abban a "rák" testben (valahogy nekem a Horizon játékok jutottak eszembe) az annyira hangulatos volt és amit hozzáadott a sztorihoz és a karakterekhez is nagyon jól működött. Grogu nekem eddig mindig olyan volt, hogy egy ilyen kis cukiság faktor, jó hogy itt van, kíváncsi vagyok a múltjára, de mint karakter nem volt nagyon kidolgozva. Most már elkezd beszélni (még ha nem is értik igazán) és itt konkrétan neki kellett megmenteni Dint. (Itt bevillant, hogy Pedro Pascal jelenleg futó másik sorozatában a Last of Us-ban is volt egy ilyen motívum.) Talán azért is segített neki Bo-Katan, mert ha megjelenik egy ilyen kis cuki lény nálad, akkor nem lehet neki nemet mondani.
Azt már az előző évadban is üdvözöltem, hogy Bo-Katan és vele az általunk is régebbről már ismert mandalori világ beszivárog a sorozatba. Itt pedig nagyobb szerepet kapott, mint eddig talán bármikor a három évad alatt. Érdekes volt látni a párosát Dinnel, azt ahogy néhány esetben még ő tanítja Dint arról a közegről, amit az vallásos áhitattal szemlél, de igazán nem is ismer. Ugyanakkor a rész végén Bo-Katan rácsodálkozása is erős volt, aki kissé mintha meghatottan nézte volna azt a szertartást, amit ő pusztán egy felesleges rítusnak tart, de mégis milyen erőt tud adni ez valakinek, aki hisz benne és ez viszi előre. Majd aztán szembesülhetett a mythosaur-al is, ami egyszerre szimbolizálhatja a Mandalore nagyságát, kitartását, létét, hogy az ittenieket nem lehet elpusztítani, másrészt az "élő vizek" igazságát, a legendák valóságát, ami a nem hívőket is új utakra viheti.
Bo-Katan kezében nagyon jól állt a darksaber, ahogy mozgott, ahogy irányította a mozdulatait, abban ott volt az a céltudatosság, fesztelenség, ami Din korábbi próbálkozásaiból hiányzott. Ő nem tudta mit kezdjen az életével, a karddal és a vele járó felelősséggel. Ezzel szemben Bo-Katan pontosan tudja, hogy mi akar és ahogy leszedte azt szemes-droidot azt öröm volt nézni. Ettől még a kard nem az övé, de kíváncsi leszek a párosuk mihez kezd majd és mi lesz a mythosaurral. Milyen változásokat indíthat el ez a felfedezés, amit itt a bolygóval kapcsolatosan tettek. Mennyire akarja Bo-Katan a hatalmat, egymás ellen fordulnak, vagy összejönnek... és hogyan fognak majda kovácsék fordulni ehhez az új helyzethez, de ha valamit megtanulhattunk a mandalori történelemből, hogy ezek egymás legnagyobb ellenségei, úgyhogy még egy esetleges belharcot sem zárnék ki.
Annak nem igazán örültem, hogy megint visszatértünk a Tatooine-ra, olyan már ez, mint egy ilyen hub area, de a régebbi művekre való utalások itt is tetszettek. Az R5-ös szerepeltetése egy kicsit furcsa volt annak fényében, hogy nem is volt specifikusan egy IG-ra szüksége és ez a 'megbízok benne' szöveg sem indokolta annyira a személyét, inkább csak egy ilyen tisztelgés lehetett irányába, hogy nem felejtettünk el. A droidportba behelyezett Grogu nagyon aranyos volt, hogy ő ott ül hátul és akkor az az ő kis helye, erre most azt a koncepciót is elvetették, de az dícséretes, hogy közben látjuk, hogy Din mennyire levetkőzi a korábbi viszolygását a droidoktól és ezt az első évadtól kezdve vezetik végig.
Nagyon érdekes irányba mentünk most él, és roppantul örülök neki, hogy már így az évad elején ellátogattunk a Mandalorera, nem voltak nagyon felesleges kitérők és rögtön belecsaptak a közepébe ezzel a felfedezéssel. Ha Bo-Katan nagyobb szerepet kap, örülnék egy TCW, vagy TCW előtti flashbacknek, ugye itt beszélt a családjáról, de a szakadás közte és Satine között nem volt annyira kitárgyalt a sorozatokban és jó lenne látni a Mandaloret a régi világban is.