Wilde

Én mindenkit becsülök, aki a She-Hulkot végig tudta nézni, nekem három rész után már sok volt.

Kicsit megint le vagyok maradva, de igyekszem bepótolni a kimaradt fejezeteket. Továbbra is jó a sztori és érdekes lesz majd egyben is elolvasni, ha vége van, valahogy majd feltehetnéd, hogy aztán át tudjam dobni a Kindlere és ott is elolvashassam. 14. fejezet Tetszett a folytatás is és jó volt, hogy rögtön hozzákötötted ahhoz a felfokozott pillanathoz, ahol az előző rész véget ért. Nekem meglepő volt, hogy mire futott ki ez a kártyaparti és az, hogy ez a hajó valójában értéktelennek volt elkönyvelve. Ez egy plusz réteget adott a kalapos férfi stratégiájának, akit egy kicsit Filoniként képzeltem el. Szóval jó volt, hogy kapott a legvégén még egy fordulatot ez a kártyacsata. Azt mondjuk nem értettem, hogy miért kiáltott csalást annak kapcsán a vesztes, hogy a másik úgy adta meg, hogy nem nézte meg a kapott lapot. Ezt tudomásom szerintem semmilyen kártyajátékban nem írja elő semmi, hogy te csak úgy játszhatsz, ha előtte megnézed a saját lapjaid… nyilván akkor magaddal tolsz ki, ha vakon belemész mindenféle emelgetésbe, de ettől ez még nem csalás. A másik meglepő dolog az Zak volt, napbarnított és pocakos, őt sem így képzeltem, de nagyon ügyesen ráfűzted erre a múltbeli szálra azt, hogy nem csak a Maze, hanem ő, hogy került oda Trish mellé. Már csak arra leszek kíváncsi, hogy esetleg még milyen hatással lesz a múltbeli történetszál a jelenben játszódóra, vagy ez csak ilyen betekintés volt a karakterek múltjába, hogy jobban el tudjuk helyezni őket? Egyébként az nem volt számomra egyértelmű, hogy Zak volt az eredeti tulajdonosa a hajónak, akitől anno elnyerte a kalapos fazon és utána mindig feltette tétnek, vagy Zak csak a hangárt tulajdonolja, ahova a kalapos leparkolhatta a tragacsát? 15. fejezet Az űrcsatás részeket szöveges formában általában annyira nem szeretem. Valahogy, ha nem vizuálisan találkozom egy-egy ilyen jelenettel, akkor nálam nem működik annyira. Itt azt kell mondjam, hogy végig világosan követhető volt, hogy ki mit és hogyan akar megvalósítani a csatatéren. Kellően feszültségteli volt a csata leírása és érezni lehetett a fenyegetést, amit a TIE vadászok jelentettek. Az olyan kis apróságok is hozzátesznek amúgy a szöveghez, hogy autentikusak a káromkodások. Ez nem csak ebben a fejezetben, hanem a korábbiakban is egy remek elem volt: karabast, dank farrik, bantha abrak legyek stb. A végén nem mondom, hogy teljesen meglepődtem a drámai végkifejleten, valahogy sejtettem, hogy lesz valami áldozat, de szerintem ez jó is volt így, ettől még inkább úgy érződik, hogy súlya van az eseményeknek és lehet érezni a felelősséget is Trishék részéről, hogy mit szabadítottak rá ténylegesen az állomásra. Erről korábban kicsit tényleg megfeledkeztem, de egy érdekes aspektusa a karakterének. Én korábban arra számítottam, hogy a kislány lesz valahogy Erőérzékeny, de a kárytapartys résznél eléggé érződött, hogy Trishben ott motoszkál valami. Kíváncsi vagyok, hogy ez a szál merre fog elmenni és Trish esetleg jobban is ki tudja bontakoztatni a képességeit, vagy megmarad egy ilyen megérzésnek, sugallatnak, ami vezeti az életben. Felmerült bennem az is, hogy az Erőnek lehetett e szerepe Ferra megmentésében... egyébként is érdekes figura volt Trish, de így egy újabb dimenziót kapott.

Nekem is nagyon tetszett, nagyon jól adagoltad a feszültséget végig a fejezet során, de főleg a végére sikerült úgy fokozni az izgalmakat, hogy igazából nem tudtam eldönteni, hogy mi fog történni. Adta magát, hogy mivel Trish a főszereplő, úgyis győz, meg Roghoz hasonlóan nekem is bevillant, mikor szóba került, hogy Trish kaphat egy hajót, hogy így tesz szert a Mazere (azért ez a kártyán való hajóhoz jutás egy ismert téma a SW-on belül) és a jövőben már azzal utazgat a galaxisban. Mindettől függetlenül ott volt bennem az is, hogy lehet, hogy Donát megint átver bennünket... én nem sejtettem, hogy Ghornt csak így megvezette és valójában nem is vették fel a beszélgetést a vonal másik végéről, hanem csak a hajóban készült felvétel, másrészt ez a fajta hazárdírozásos tematika visszaköszönt a kártyaparti finálájában is, ahol kvázi vakon tette fel a végén a hajóját Trish. Egyébként ha jól értettem, akkor a hajón volt a felvétel Ghornról, akkor ha bukja a hajót, akkor a felvételnek is annyi, mert végül akár ebből is ki lehetett volna utólag következtetni, hogy nyerni fog... ez csak most jutott eszembe közben. A szereplők, a légkör, az egész játéknak a hangulata nagyon jól visszaadta azt az atmoszférát, ami egy ilyen kártyaasztalnál tapasztalható. Magam csak nagyon amatőr szinten pókereztem, kisebb társaságban, de itt szinte ott éreztem magam az odasereglett nézők között, ahogy feszülten figyelik a játszmát, úgyhogy tényleg nagyon jól elkaptad az ízét ennek érzésnek. A sabacc-ot sokszor emlegették már a SW-ban, de én nem is tudtam, hogy ennek tényleg van egy kidolgozott szabálykészlete. Nem ismerem a játékot, de attól még a dinamika ami meghatározta ezt a fejezetet nagyon jól átjött az írásodból. Gondolom a 4 lapból összerakott 0-ás összértéknél azért erősebb az 5 lapos, mert ott több kártyából nehezebb összehozni, hogy valamelyik ne rontsa el. Azt hittem a múltkor, hogy véget ért ez a régebbi szál, de kellemeset csalódtam, mert nagyon jó fejezet lett ebből, az eddigi egyik legjobb!

Most bepótoltam a lemaradásom, érdekesen alakulnak az események. Nem tudom jól érzem e, de mintha a múltbeli szál lezáródott volna. 10. fejezet Ez tetszett talán eddig a legjobban az egész történetből, a múltban játszódó események mind ide vezettek és itt nyert értelmet minden addig történés... ki is ez a Ghorn és mik a céljai. Jó volt ez a kis plusz infó a társaság ER-es kapcsolatairól, de a helyzet dinamikája, hogy miért csinálta Ghorn számomra követhető volt a szövegból is és szerintem nagyon jól összehoztad, hogy egyfelől kézenfekvő volt egy ilyen magyarázat, másrészt meg meglepő is volt egyben, mert én valami másra számítottam, mondjuk, hogy közvetlenül az ER-nek dolgozik, vagy valami nagyobb léptékű dologra. Ettől függetlenül logikus volt így levezetve, hogy mi miért csinált és adott egy kis ilyen krimis ízt az egésznek, ahogy Trish összerakta a kirakós részleteit és az külön tetszett, ahogy leszerelte Ghornt. Eleve Ghorn egész végig egy ilyen nagyon badass figura benyomását keltette és ezrét is volt érdekes látni, ahogy Trish kijátszotta és a végén az adósává tette. Ezzel arra is adva egy potenciális választ, hogy hogyan láthatjuk majd viszont Ghornt... Trishnek egyszer még szüksége lehet a segítségére, akár a jelenben és akkor kvittek lesznek. 11-12. fejezet Csatlakozon Pildihez, én is valami olyasmire számítottam itt, hogy a Maze legénysége elmenekül a hajóval és akkor így próbálják meg kihúzni az állomást a harcból. Először azt gondoltam, hogy biztos valami módon képbe kerül Ghorn és ő fog segíteni, de azért realisztikusan belegondolva bizonyára nem tud egyik pillanatról a másikra csak úgy itt teremni és valamilyen érdekesebb, fordulatosabb feloldása lesz ennek a krízisnek. Tetszett az is, hogy például reflektáltál arra, hogy az a két csávó ott volt elkábítva és nem maradtak csak úgy ott (mint Gendry a Trónok Harcában, akit beraktak egy csónakba, aztán évadokon keresztül csak evezett). Ami megint jó volt, de már a korábbi fejezetekben is olvashattunk erre vonatkozó példákat, hogy jól érzékelteted a szövegben a karaktereknek a jelenlétét egy egy adott helyzetben. Tehát nem csak úgy ledarálnak egy rájuk szabott szöveget, hanem van reakciójuk a környezetükre, egymásra és az érzelmeken keresztül is meg lehet mutatni akár egy félmondattal az adott szereplő jellemzőit. Itt most Sato parancsnokra gondolok, aki érezhetően feszült, de közben lelkesíteni is akarja az embereit és nem akarja letörni a kezdeményezőkészségüket, mikor megpróbál egy kicsit lágyabban szólni a beosztottjához, hogy elvegye a szavai élét. Amit esetleg negatívumként hoznék fel, hogy ez a két fejezet kicsit rövidebb volt a többinél, így érzésre és talán össze lehetett volna vonni őket és lehetett volna az a záró csúcspont, ami a 11. fejezet végén van, hogy bekeményít a Gozanti.

Kellemes ünnepeket kívánok én is mindenkinek innen a Szenátusból!

Megoldotta a helyzetet, ahogy Mészöly Kálmán mondta annak idején: "Keményen, határozottan, nincs izé!"

Riyo Chuchi szenátort jelölném különdíjra, aki ugyan nem szerepelt sokat a Bad Batchben, de számorma kifejezetten emlékezetes volt.

Ugyan nem voltam teljesen elégedett a sorozattal és maradt bennem hiányérzet a végére, de az mutatja, hogy így is mennyire tetszett az egész, hogy nálam nem is lehetett kérdés, hogy itt az Ahsoka kapja a szavazatomat. Nagyon megható volt látni ezeket az animációs karaktereket így együtt élőben, valami olyasmi, amiről sokáig csak maximum álmodhattunk.

Crosshairre szavaztam, kicsit meglepődtem, hogy még nem kapott egy szavazatot sem. Nekem ő vitte a hátán ezt a második évadot, de tágabb kontextusban az első szezonban látottakat is idevéve egy egészen különleges karaktert sikerült megalkotni a személyében, szépen fokozatosan az egyik kedvencemmé kezd válni. Most újranéztem nemrég a 2. évadot és mikor lelőtte azt a birodalmi tisztet a hóban... nálam Star Wars fronton az az év pillanata volt.

@Donát A történetről nem feledkeztem meg, továbbra is szívesen olvasom és kíváncsian várom az új fejezetket... csak kicsit el voltam havazva az elmúlt időszakban, nem nagyon volt energiám semmire, de most már januárig szabad vagyok. 8. fejezet Kifejezetten tetszett ez a rész, csatlakozom az előttem szólókhoz, remekül adtad vissza a kaszinót, amit már a filmekben is láthattunk. A másik nagyon erős pillére a fejezetnek, az pedig a karakterábrázolás volt. Ghorn már kezdettől fogva a legizgalmasabb karakternek tűnt a sztoriban, de ahogy haladunk előre ez a sejtelmesség továbbra is ott van körülötte, ráadásul most kapott egy legalább ilyen különleges figurát a kódtörő személyében. Jó volt látni, milyen is egy ehhez hasonló figura, itt is remekül kaptad el a hangulatot, ami a kaszinóban uralkodik és a kódtörő karaktere is sokat adott hozzá a történethez. Szegény Trish olyan helyzetben van, hogy nem nagyon tud mihez kezdeni, ezért még inkább érdekes, hogy mihez tud kezdeni ebben a szorult helyzetben. 9. fejezet Kicsit olyan vihar előtti csend érzésem volt ennél. Sato parancsnok továbbra is nagyon jól sikerült karakterként működik. Tetszett, ahogy gyorsan összerakta a részleteket, hogy hányadán is állnak Trish-el és az ő sérülése miatt köthetett ki itt a Maze csapata. Az is nagyon jól volt bemutatva, ahogy átértékelte a lehetőségeket, de aztán részben egy személyes szál kapcsán mégis Trishék mellé állt. Finoman emelted be Jun Satot a történetbe, ez így pont jó volt, hogy csak éppen megemlítve volt ugyan, de mégis hatással tudott lenni a jelen idejű eseményekre. Kíváncsi leszek, hogy kerekednek ki ebből az egészből, meg kik is ezek a támadók és hogyan függ ez össze a múltbeli sztorival és a birodalmi kódhengerrel… Ami itt egy kicsit furcsa volt nekem, az az előző „Most” fejezetben megemlített kis intermezzo, hogy Trish leszedált ott két embert a kórházállomáson. Feltetted a kérdést, hogy mi lett volna a jó megoldás a helyzetben, csak most jutottam idáig, de valójában most úgy tűnik, hogy olyan nagy jelentősége egyelőre nincsen annak a két fazonnak, mert Trish és Sato hamar közös nevezőre jutott és együtt fognak cselekedni. A másik kettőre majd holnap kerítek sort, érdekes lesz a sztori, úgy hogy még több, mint a fele hátravan az egész történetnek.

Lehet már én emlékszem rosszul, de eredetileg nem az volt, hogy több, mint 3 órás lesz a második film?

@Kenobi tábornok Boldog születésnapot!

Amikor megláttam ezt a nevet, rögtön az ugrott be, hogy ez a Sato olyan ismerősnek tűnik és tök jó, hogy így belefűzted az új karaktert a nagy egészbe. Mint Maz esetében is, az ilyen kis kapcsolódási pontok sokkal élőbbé teszik a történetet az univerzum részeként. Gondoltam, hogy a kórházállomáson nem lesz könnyű dolguk, de arra nem számítottam, hogy ilyen gyorsan elfajul a helyzet és a támadók el is kezdik lőni az állomást szinte azonnal, hogy Trishék megérkeznek. Amit le tudtam szűrni a szűkmarkúan adagolt információkból, hogy Trish igazából nem ismeri Ferrát, a megmentése sokkal inkább tűnik most egy ilyen ad hoc dolognak, mint egy tervezett akciónak. Szóval igazából ő is mintha belekveredett volna csak ebbe az egészbe, ez lehet, hogy eddig is egyértelmű volt, de bennem most tisztult le igazán. A másik meg, hogy Ferra valamiért nagyon kell a támadóknak, ami felveti a kérdést, hogy mitől is olyan értékés... valamilyen titkos tudás, esetleg konkrétan a személye, de kifejezetten izgalmasan alakulnak az események és várom, hogy egyre többet tudjunk, hogy mégis mire megy ki a játék. Az is egy érdekes folyománya lesz majd az eseményeknek, hogy milyen hullámokat kelthet ez a támadás... várom a folytatást.

@Donát Nagyszerűen levezényelted ezt a játékot. Így visszatekintve csak most tudatosult bennem, hogy már milyen régen kezdődött a szavazás a selejtezőkkel, azóta mennyi minden történt, akár SW fronton is. A karakterprofilok és az egész lebonyolítás is mind profi módon meg volt szervezve... köszönjük!

Ebben a fejezteben az tetszett, hogy megint itt volt Ghorn aki az egyik legérdekesebb karakter a történetben és egy kicsit megváltozott a dinamika vele kapcsolatban is. Ghorn ugyan nem beszélt sokat, de mindig úgy tűnt, hogy irányítani tudja a helyzeteket és most volt talán először, amikor úgymond át kellett adnia az irányítást, mert Trish nem engedte át neki a hajó vezetését. Az egy jó kérdés, hogy mivel járt volna jobban Trish, ha megpróbál itt még az elején kiszállni ebből az egész zűrből, vagy most már végigmegy vele egészen a végkifejletig, hiszen már így is belekerült, az üldözőknek, meg ha elkapnák csak magyarázkodni tudna. A Cantonica feltűnésének nagyon örülök és talán körvonalazódni látszik valami a tágabb sztorival kapcsolatban is. Jó volt ez a fejezet is, de most éreztem azt igazán, hogy lehetne egy kicsit hosszabb is.

Most néztem, hogy elég szoros lett a Qui-Gon vs. Luke párharc vége, sajnálom Qui-Gont, de így most ennél a párosításnál könnyebb dolgom volt. Obi-Wan nekm A JEDI, így nagybetűvel, ő mindig is megtestesítette azt, ami miatt kedveltem a Rendet a prequelekben és Ewan McGregor volt talán az egyik legjobb színész az egész Sagaban, úgy, hogy neki Alec Guiness után kellett megformálnia Kenobi figuráját. Anakin mindig is egy konfliktusos figura volt, őt nehezebben tudtam kedvelni, viszont Obi-Wan nagyon nagy kedvenc volt és maradt számomra a mai napig is és a prequel filmeken felnőve nekem örökre beírta magát a legnagyobbak közé, úgyhogy most nyugodt szívvel szavazok rá.

Bizonyos szempontból eddig ez a rész tetszett a legjobban. Nem volt hosszú és nem haladt előre nagyon a történet, azért megtudhattunk néhány infót a karakterekről, elsősorban Ferráról. Továbbra is úgy érzem, hogy az ER tarthatta fogva, vagy valamilyen szempontból közük lehet ehhez az egészhez, túl nagyszabásúnak hat a körülötte kavart por. Amit nagyon jól sikerült eltalálni ebben a fejezetben az az érzelmi oldal. Kifejezetten valóságosnak hat így a sztori, hogy hangsúlyt fektettél a következményekre, amelyek egy-egy akciót követhetnek. Trish részéről, ez az empátia, érzelmi intelligencia is remek karakterépítő pillanat volt, így még közelebb érezheti magát az olvasó a főhőshöz és még azt is mondanám, hogy volt előzménye ennek, mikor a menekülés kellős közepén a forgalmas utcán leállt megnyugtatni Ferrát a járókelők bosszúságára, még az első fejezetben. Ott egy kicsit már benne volt, amibe itt jobban is bepillantást nyerhettünk, hogy Trish egy érzékeny és intelligens ember, akinek helyén van szíve és ezt bizonyította is. Nagyon érzékletes volt ez a példa a lelkünkben lévő csillagokról, bevallom ezt még nem hallottam, ha nem máshonnan jött, hanem te találtad ki, akkor nagyon gratulálok, ez tetszett a legjobban amúgy ebben a részben. Tényleg érezni lehetett, hogy mennyire megviselte ez Trisht és egyben, hogy milyen mélységekben lehet Ferra, na és persze még mindig ott van, hogy hová fog kifutni a történet. Egy kicsit lasabb, érzelmesebb rész volt, de kifejezetten tetszik, ahogy a különböző stílusú fejezetek egymásra épülnek, emiatt a végén lehet majd egybe is el fogom olvasni.

Ez is alapvetően egy erős párosítás, de nálam itt a személyes szimpátia döntött. Hiába gondolom Luke-ot jobban megírt karakternek és a Saga szempontjából is fontosabb volt, meg többet is láthattunk belőle, de én itt Qui-Gonra szavazok. Van egy olyan kiállása, karizmája, jelenléte ennek a különc jedi figurának, amit Liam Neeson remekül formált meg abban az időben, amit eddig a SW-ban kapott, ami engem teljesen magával ragadott. Luke is nagyon jó karakter, egy igazi hős, de engem jobban megfogott ez a "nyugodt erő", amit Qui-Gon sugároz és egyébként a színészek közül is Liam Neesont egy picit jobban kedvelem. Az is szép eredmény, hogy idáig eljutott Qui-Gon, annak ellenére, hogy nem szerepelt nagyon sokat, én most adok még neki egy szavazatot, de ha Luke legyőzi azt is meg tudom érteni.

Ez megint egy olyan párharc Obi-Wan miatt, mint az előző körben Han ellen, hogy őt is nagyon jó karakternek tartom, meg az ellenfelét is és igazából mindekttejükre szívesen szavaznék. Itt Anakin miatt most az Ahsoka sorozat ad némi plusz löketet és rá is fogok szavazni, de egyáltalán nem bánom, ha mégis Obi-Wan lesz ott a döntőben. Mindkét karakter nagyon jól meg van írva és esszenciális szereplői a Saganak, talán Ewan McGregor egy kicsit jobb volt a szerepében, de Anakin pedig Vaderként a legikonikusabb, legfelismerhetőbb alakja a SW-nak és az ő sorsa ragadott meg mindig a legjobban a karakterek közül, ha csak a filmeket nézem. Úgyhogy most itt nekem Anakin, de a döntőben szívesen szavazok majd Obi-Wanra... hacsak nem Qui-Gon lesz az ellenfele, mert akkor megint dilemmába kerülök.

Én most pont így jártam el.

Ez volt eddig talán a legkülönlegesebb hangulatú fejezet, kicsit elmerengős, a tudat alatt játszódó történésekkel. Hiába a jelenben zajlanak az események mégis kicsit kikacsintott a múltra is az egész és Trish karaktere is elkezd egyre érdekesebbé válni. Ugye ez már a negyedik fejezet és úgy érzem, hogy még mindig nem ismerjük őt sok szempontból igazán, de ahogy adagolod a részleteket, úgy válok kiváncsibbá. Ez szerintem jól találtad el, valamint az is tetszetős ahogy letükröződik a múltbeli fejezet dinamikája a jelenbeli részben, ott is elindulnak valahová a hajóval aztán közbe kiderül, hogy máshová kell menniük és nem az eredeti úticélra vezet az útjuk. Az a szekvencia volt számomra amúgy a fejezetben a leginkább figyelemre méltó, amikor Trish kicsit ilyen lázálomszerű állapotban van a lövés után. Itt nem kristálytiszta előttem, hogy most ő hallucinál, egy emléket hív elő ezzel a Ferrás sztorival, meg a tudatallatijából szóló hang is izgalmas lehetőségeket vet fel. Megmondom őszintén felmerült bennem, hogy itt az Erő nyilvánult meg, de úgy érzem, hogy ez direkt volt ilyen sejtelmesre szabva, hogy ne legyen egyértelmű, hogy itt mi a valóság és mi Trish zavart állapotának a következménye... persze javíts ki, ha nem ez volt a szándék, csak én nem értettem valamit. Izgi lesz a folytatás, kíváncsi leszek erre a kórházállomásra, meg arra is, hogy az ÚK is színre lép és, ha tényleg az ER-nek dolgoznának a nikto támadók, akkor még érdekesebb lehet a helyzet... van egy olyan érzésem, hogy annak a biztonsági kamerás felvételnek, ami felmerült még lesz jelentősége és bizony rájuk bukkannak itt a támadók. Jó lesz ez a hármas Zakkel, meg a kislánnyal és remélem Ferráról is minél többet megtudunk majd, mert őt egyelőre nehezen tudom hova tenni, de tetszik a történet és azt kell, hogy mondjam, hogy jó így részletkbe olvasni, pedig eredetileg egyben akartam, mert úgy jobban összeáll az egész.

Sajnos a hétvégi párharcokról már lemaradtam és ugyan sajnálom Palpatine kiesését, de örülök Qui-Gonnak, jó volt látni a Kenobi sorozat végén, meg a Tales of the Jediban is. Hát a kedvenc gonoszom esett ki a kedvenc jedim ellen... mondhatjuk, hogy az Erő akarta így.

Tetszett, mondjuk elsőre azt gondoltam, hogy a jelenbeli történetszállal fog folytatódni a történet, így mindig felváltva az idősíkokat, de ez a fuvar és Trish múltja nagyon jól fel lett vezetve az előző fejezetben, így kifejezetten kíváncsi voltam a folytatásra. Arra például nem számítottam, hogy ilyen irányba mennek el az események és le sem szállnak az Onderonra, az mondjuk már várható volt azon a ponton, hogy a légzsilipen lehet kidobni a jeladót, hogy az aqualish is ott fog távozni. Ez a Ghorn eddig is nagyon izgalmas figura volt, kicsit Gorn hadnagy jutott eszembe az Andorból, pusztán a névről, de maga a karakter kellően rejtélyes és van egy sajátos vészjósló stílusa, így számomra ez a múltbeli történetszál elsősorban most miatta érdekes. Eredetileg azt gondoltam volna, hogy az aqualishal ők ketten együtt mozognak és próbálnak meglépni a trandók elől, elsőre is úgy tűnt, hogy ő határozatabb kettejük közül, de az, hogy így odadobja a társát arra enged következtetni, hogy valamilyen lazább kapcsolódás volt közöttük, nem álltak olyan közel egymáshoz. Érdekes a sztori és várom a jelenbeli történetszál folytatását is, mert úgy ahogy egyre több derül ki a másik vonalon is lehet majd együtt értékelni a két idősíkon zajló történetet. Jó lesz!

@Iqvi @Nute Gunray Utólag is boldog születésnapot!

Alapvetően nem probléma, csak számomra az szokott zavaró lenni, ami más műveknél is előfordult, tehát nem itt tapasztaltam meg egyedül, hogy egy szereplőt elképzelek valahogy, mert eleinte nem tudom, hogyan képzeljem el, aztán később az író ad róla egy pontosabb jellemzést, de lehet közbe már eltelik két fejezet és én teljesen másképpen képzeltem el, mint ahogy elvileg meg van alkotva... ilyenkor mindig kicsit hülyén érzem magam és sokszor nem is fordítom már át úgymond magamban a karakter megjelenését, hanem ahhoz ragaszkodom, akinek eleve elképzeltem, még ha az nem is felel ez meg az iró jellemzésének. Most elolvastam a második részt is, ez szerintem még jobb is volt, mint az első. Nagyon jól sikerült elkapni a hangulatot, amit Maz kastélyában tapsztalhattunk, mind az Ep. VII-ben, mind a Battlefront II-ben. Ráadásul Maz karakterének a stílusát, ahogy beszél azt is jól visszaadtad, ami azért is dícséretes, mert egy már meglévő karaktert sem olyan könnyű életrekelteni, még ha itt nem is neked kell mindent a nulláról megalkotni, mint egy teljesen új szereplő esetében, viszont alkalmazkodni kell egy már ismert kerethez és ez itt remekül sikerült. Tényleg mintha láttam is volna Mazt magam előtt, a hangján hallva a mondtatokat. A hossza is rendben volt, a dialógusok pedig hozzájárultak az atmoszféra megteremtéséhez, visszaadva a hely hangulatát, illetve a szereplők közti dinamikába és feszültségbe is betekintést engedtek még ha itt nem is voltak mondjuk olyan mozgalmasabb jelenetek, mint a menekülés, vagy a lövöldözés, mint amiről a Kafrene gyűrűnél olvashattunk. A történettel kapcsolatban visszajelzés, hogy talán kezd tisztulni, hogy merre felé megyünk (aztán lehet teljesen rosszfelé tapogatózom). Arra tippelnék most, hogy nem járunk nagyon sokkal a jelenben zajló történetszál előtt, először azt hittem, hogy a múltbeli szál mondjuk Trish gyerekkorát fogja bemutatni, amikor kb. annyi idős volt mint a kislány az előző részben. Egyre inkább képbe kerül az ER és biztos, hogy velük akasztott bajszot a jelenben a főszereplő. Szóba került, hogy itt a múltban is volt már rá példa, hogy az ER kalózokat pénzelt és a niktókat ők bérelhették fel a jelenben, hogy kapják el Trisht, akinek a hozzáállásából arra következtetnék, hogy van valamilyen kellemetlen múltja az ER-el. Arról, hogy keres valakit, akit talán régen elvesztett nekem rögtön az Andor jutott eszembe, de most arra következtetnék, hogy a kislány az első részből, együtt lehetett ezzel a Brie-vel, akit keres és ezért is volt fontos számára, hogy kiemenekítse a Kafrene gyűrűről. A másik érdekes szál, ami egyelőre a jelenhez nem kapcsolható, de biztos lesz még jelentősége, az onderoni fuvar két utasa, ahol az a feltételezésem, hogy a trandók ölték meg a calamarit, akinek a vére a csuklyás ember ruháján végezte és ők egy kényszeredett "társulásban" vannak a trandoshanokkal. Lehet belekeveretdek valamibe, de már ki szeretnének szállni, mindenesetre nekem nagyon tetszett ez a párbeszéd és itt például kifejezetten előnyös volt, hogy még az aqualish csávóról érzékletesebben tárult elénk, addig a csuklyás alak kifejezetten titokzatos volt és ez sokat adott hozzá a feszültséghez, amikor Trishel beszéltek. Ez a szál például kifejezetten érdekes. Amúgy kb. hány fejezet lesz összesen?