Wilde

Ha nem követnek el hibát és tényleg az van, hogy mondjuk egy másik büntető telepre viszik át, akkor ott törhetett volna ki ebből a balhé. Odamegy a csávó nyilván fel van dühödve, hogy végiggürcölt több száz műszakot, megtette, amit elvártak tőle és mégsem szabadulhat, mert nincs menekvés. Amikor megtudják ezt az ottaniak, akkor azok okozhattak volna bajt, hiszen az egész rendszerbe benne van a szabadulás lehetősége, ha ezt a távlati lehetőséget is elveszik tőlük és azt mondják, hogy innen nincs kiút, akkor minél többen dönthetnek úgy, mint az a csávó, aki az előző részben öngyilkos lett. Kino karakterén lehetett érezni, hogy ő meg volt győződve róla, hogy a szabályok szerint kell játszani és akkor kijuthat, majd mikor kiderül, hogy mi a helyzet, akkor kezd hajlani a Cassiannal való együttműködésre. Ráadásul, ha mindig az van, hogy csak a telepek között küldözgetik át egyikről a másikra az éppen szabaduló rabokat, akkor a vetésforgóból egyszer ide is kerülhetett volna egy olyan, akinek meg egy másik telepről kellett volna szabadulnia, csak most ide helyezték, szóval, ha nincs ez a hiba, akkor is kiderülhetett volna az itteniek számára, hogy jön egy új tag és elmondja, hogy neki már pont szabadulnia kellett volna. Itt úgy reagálnak erre, hogy megölnek mindenkit azon a szinten, ami értintett volt, márpedig ez a szisztéma így elég fenntarthatatlannak tűnik számomra.

Igazad lehet, ez inkább egy távlati cél, ami majd a most felgyülemlő szenvedés árán jön létre.

Sikerült behozni a lemaradásom és ez a rész is ilyen kifejezett hajletevős epizód volt. Talán nem volt annyira korszakhatár, mint az előző, hármas egységeket lezáró 3. vagy 6. epizód, de így is az egyik leghangulatosabb sorozatrész volt, amit eddig az előszereplős SW világában láttam. Ezt az igazán nyomasztó, feszültséggel teli atmoszférát kiválóan hozta ez az egész rész, és most nem csak a börtönben játszódó jelenetekre gondolok, hanem legalább annyira a Ferrixre is, meg úgy en bloc mindenre. A reménytelenség megjelenik a börtönben rekedt raboknál, Mon Mothma kényes helyzetén, valamint a szélmalomharcán a Szenátusban és a galaxison belül is ez a magasabb fokozat, amire a Birodalom kapcsolt egy nagyon kemény világot hozott el már most is és az igazi borzalmak még hátra vannak. Ez a kínzásos rész egyszerre volt nagyon félelmetes, brutális mégis egy vértelen, vizuálisan nem annyira megviselő módon volt ábrázolva. Valahogy így inkább szubliminálisan működött ez a jelenet, hogy nem tudjuk pontosan, hogy mi él át, kissé a fantáziánkra van bízva, de közben az egésznek a megvalósításában, a szinészi játékban, a zenében annyira benne van és átjön, hogy ez mekkora szenvedes. Szerintem ez zseniális volt és egy kicsit metaforikus is abban a tekintetben, hogy eddig még (ez pont most változott) nem annyira látványosan szorongatta a társadalmat a Birodalom, hanem inkább ez a felszín alatti elnyomás ment, miközben a mélyben már ekkor is megvolt az a fajta uralom, ami később kiteljesedik majd. Itt olyan igazi space nácinak tűnik a Birodalom, akik hihetetlen kimért kegyetlenséggel képesek rémtettek elkövetésére. Ez a Birodalom-kép valahogy ott lebegett mindig is előttem, ha erre a hatalmas szervezetre gondoltam, de ilyen ábrázolásmóddal viszontláni ezt hidegrázós volt. A Ferrixen meg gyűlnek a viharfelhők és ebből bizots, hogy nagy égzengés lesz. Ahogy reagáltak a cégesekre még a sorozat elején bennem azt az érzést keltette, hogy ez egy büszke társaság, akik nem viselik könnyen az elnyomást. Most még egy annál is cudarabb világ jött a Birodalom ideérkezésével, mint ami előtte volt és amilyen rideg embertelenséggel viseltetnek a helyi erők a lakossággal szemben ez bitzos, hogy robbanással fenyeget. Cinta biztos ott lesz az események közepében és valahogy Maarvának is lesz szerepe Bixet pedig kihozzák, de az egy jó kérdés, hogy mi maradt belőle, milyen nyomot hagyott rajta ez a kínzás és félelmetes belegondolni, hogy Cassian milyen lavinát indított el a Ferrix számára is. A Coruscanton a legjobban a Dedra körül alakuló szál tetszett. Vártam, hogy valahogy jobban hozzá kössék Syrillt, mert rajta keresztül tudna kapcsolódni ő a nagyobb történethez. Erre mondjuk pont nem számítottam, hogy egy ilyen személyes vonalra terelik az ő szálát. Amikor néztem az epizódot, annál a résznél, ahol bevallja neki, hogy már régóta figyeli, meg az utcán várja fél napokon keresztül teljesen az volt benne, hogy ez mindjárt megcsókolja basszus. Alapvetően azt gondolnám, hogy itt az lenne az elsődleges irány, hogy Dedrán keresztül vezet az út Cassianhoz és rá van teljesen fixálódva Syrill és ez a megszállottság hajtja a nő iránt. Ezzel együtt ebben a közös jelenetben én mindenképpen érezni véltem valamiféle fura vonzalmat is Syrill részéről, ami talán túlmutat Cassian személyén is. Az az undorral teli reakció, amit viszont Dedra adott erre az egészre az tökéletes volt és nagyon örülök neki, hogy nem ment át ez valami olyan karakteridegen felállásba, hogy neki esetleg imponálna ez a nyomulás, akár a munkával, akár a személyével kapcsolatban. Abban viszont látok potenciált, hogy a történet egy adott pontján fel fogja használni őt Dedra és ebben lehet szerepe Syrillnek, hogy valami kényes dolgot el kell neki intézni, ő meg baleknak jó lesz és aztán viheti is el a balhét. A Ferrixen is azt éreztem, hogy ugyan ő maga is nagyon buzgómócsing volt, de azért Linus Mosk eléggé kihasználta, adta alá a lovat, feltüzelte ezt a tenni akarását és így került bele abba a helyzetbe, amitől meg akarta óvni az öreg főnök, aki nem akart egyáltalán nyomozást. Szóval, ha megint kihasználnák Syrillt az úgy illene a karakteréhez, főleg így, hogy most már annyira megszállottnak tűnik, hogy már annyira sem gondolkodik tisztán, mint előtte. Dedra továbbra is hihetetlen badass és ahogy alakulnak a Birodalmi nyomozás szálai lehet, hogy előre nem várt módon juthatnak el Luthenhez. Cassianról ugyan tudott meg dolgokat Dedra, de Bix azt akarva sem árulhatta volna el kicsoda Tengely, hiszen annyira nem ismerte. Viszont így, hogy ismét képbe került az a Kreegyr, akit Saw kategorikusan elutasított az előző részben, még akár rajta keresztül is indulhat egy nyom Luthenhez. Persze a legviccesebb az egészben, hogy már a Birodalomnál van Cassian, akitől komplett személyleírást kaphatnának róla, de őt még mindig hiába keresik. Amikor az előző részben utaltak rá, hogy Vel gazdag családból származik, akkor egyáltalán nem gondoltam volna, hogy összekötik majd Mon Mothmával. Ennek annyiban nem örültem, hogy egy kicsit ott éreztem benne, ezt a családi dolgot, hogy kiderül egy szereplőről, hogy egy már másik ismert karakternek a rokona, de ebben még lehet potenciál, ha jobban összeérnek a szálak a lázadás körül. Mon és Vel elég más pályán mozognak, elég más módszerekkel dolgoznak mégis ugyanazért a célért. Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy amikor itt a rezidencián kettesben beszélgettek, akkor Vel elmondta e neki a szerepét az Aldhani ügyben, vagy Mon Mothma egyáltalán tudott e róla, hogy ő Luthennek dolgozik? Ami szintén érdekes lesz ez a bűnözős szál, amivel Monnak el kell fednie a tevékenységét. Egyébként ebben is benne van ez a pillangóhatás szerű jelenség, hogy egy adott tettnek milyen további kihatásai, fodrozódásai vannak. Azáltal, hogy bekeményített a Birodalom az Aldhani üzenet miatt, most Monnak is nehezebb lett a dolga és ott egy olyan esetről volt szó, aminek az elveivel, Luthen módszerével nem értett egyet, de most neki is olyan utakra kellene térnie, ami nem egyezeik a morális iránytűjével, hogy ezzel az emlegetett bűnözővel közösködjön. A Szenátusban tartott beszéde kapcsán meg az fogalmazódott meg bennem, hogy ez egy mélyebb betekintést igénylő aspektus lenne, hogy ez a közöny, apátia miként fejlődik ki ebben a közösségben... sokan lehet, hogy megalkuvásból, félelemből vannak Palpatine és a Birodalom pártján, de mi lett azokkal, akik a régi Szenátusból maradtak, vagy lehet sokakat lecseréltek politikai okokból inkább a Birodalomhoz hű szenátorokra (végülis ez egy adott bolygó, rendszer boldogulását is befolyásolhatja). Nagyon hiányozna nekem innen akár egy rövidke kis feltűnésre Bail is, aki találkozhatna Mon Mothmával esetleg reflektálnának erre a politikai helyzetre, hogy miként változott meg így minden. A legütősebb részek persze most is a börtönben voltak. Ennél a korábban említett náci párhuzamnál maradva igazából ez egy munkatábor, csak nem elgázosítanak, hanem halálra sokkolnak. Már önmagában ez a vég nélküli összeszerelő munka is kellően sziszifuszi, ami így, hogy mindig csak egy elemet látunk olyan mintha egy kicsit úgy önmagáért lenne, persze aztán biztos összeáll valamivé, de eddig még lehetett abban reményt találni, hogy még ha a műszak végén meg is sütnek, de minden egyes nappal közelebb kerülnek a szabaduláshoz. Ebbe már belerondított az, hogy megemelték mindenkinek a büntetési tételét, de amit most felvetettek az egy még elkeserítőbb és nyomorúságosabb irányba vitte el ezt az egész koncepciót. Amit elsőre nem értettem, hogy mégis hogyan gondolták azt, hogy valaki dolgozott mondjuk a 17-es részlegen, aztán mikor lejárt a büntetése, akkor nem kiengedték, hanem átvezérelték a 2-esre... ha egymással beszélnek a rabok (azt láttuk, hogy Cassianra is hogy rárepültek megtudni valami infót a kinti világról mikor bekerült ide) akkor gondolom az első, amit közlne az újonnan bekerülő magát átverve érző társuk, hogy hát engem nem is kiengedtek, hanem csak áthoztak ide. Arra tudok gondolni, hogy ez is része lehet a Birodalom bekeményítésének, hogy mostantól kezdve kijutni sem lehet a börtönből, hanem az a kis szám, amit kijeleznek ott nekik, hogy mennyi van hátra, az olyan, mint a MÁV-nál a menetrend, hogy leginkább tájékoztató jellegű, de a valósággal nem mindig van összhangban. Mondjuk akkor meg az a fura ebben, hogy akkor miért idegeskedenek azon, hogy hát megtudták azon a részlegen... hát hogy a francba ne tudták volna, vagy akit átvezényelnek egyik részlegről a másikra annak előtte kivágják a nyelvét, hogy ne tudjon róla beszélni? Mindenesetre ez a börtön nagyon para, már az is elég durva volt, hogy mennyire lélekölő ez a nemtörődömség és egyben mennyire kegyetlen is, amit ez az egész működésmód üzen nekik, ahogy ez a börtön működik, de most még eggyel emelni tudták a tétet. Andy Serkisnek az arcjátéka, amikor tudatosul benne, hogy ez a belenyugvó hozzáállás, amivel ő eddig elevickélt az nem fogja kijuttatni innen és belül átvált egy olyan módba, hogy jó akkor innen nekem meg kell szöknöm, az egész egyszerűen fenomenális volt. Azt sejtettem, hogy ebben a részben még nem lesz szökés, biztos, hogy legalább akkorát fog ütni, mint a 6.-ban a heist és már elő is készítették ebben a részben, hogy Cassian nagyon készül rá, hogy ő ki fog innen jutni, de nagyon sok változó van ebben az egyenletben, az viszont tetszene, ha pont megint az elbizakodottság jelentené a Birodalom gyenge pontját, mivel az egész börtön arra épül, hogy minimális erőfeszítéssel is itt tudjuk tartani ezeke az emberszámba sem vett alakokat. Persze akkor még mindig ott van két rész és hihetetlen, hogy már így is mennyi minden történt ebben az évadban, van egy olyan érzésem, hogy a kezdeti flashbackes szálat sem engedtük még el teljesen és valahogy képbe kerül majd még Cassian testvére is...

Igazából arra gondoltam, hogy inkább azt láttuk ebben a részben, amit Mon Mothma vetített előre, hogy az emberek szenvedni fognak és ez rengeteg fájdalmat hoz a galaxis olyan lakóinak is, akik eddig ki talán ki tudták bekkelni a Birodalom elnyomását. Míg Luthen szintén erre számított, de az ő elképzelésében nem a reakció, hanem a reakcióra adott reakció játszotta a főszerepet. Mon Mothma nem számol ez ebből esetlegesen fellángoló ellenállással csak a keletkező szenvedéssel, míg Luthen azt helyezi előtérbe, hogy ez mit hozhat az ügyüknek, a felerősödő elnyomást meg járulékos veszteségként írja le a lázadó attitűd megjelenésének oltárán. Az epizódban inkább azt az aspektust éreztem kidomborodni, amit Mon Mothma képvisel, ahogy látjuk, hogy bekeményít a Birodalom és hogy mivel jár ez az emberek szintjén, míg a Luthen általk képviselt ideák egyelőre leginkább Maarvában öltöttek testet. Hosszabb távon nyilván az érvényesülhet, amit Luthen kívánt, talán még Cassian későbbi átfordulásában is szerepet játszik majd az, amit a Birodalom miatt most meg kell éljen.

Ez volt eddig talán a legnyomasztóbb rész és hihetetlen jó volt, ahogy érzékeltették a Birodalom elnyomását és erejét. Itt most tényleg egy olyan szuperhatalmat látunk, ami mindenhova elér, szinte bármit meg tud tenni és ez még a Halálcsillag előtti időben van, amikor még legalább a látszata, díszlete megvolt a régebbi világnak és annak, hogy a politikán keresztül valamennyire hatást gyakorolhatnak a hatalomra. Ebben a világban leginkább a Birodalom igazi arcát lehet megismerni, ami nem pusztán Darth Vaderből, meg az Uralkodóból, Halálcsillagból és egyéb ilyen nagyon látványos már-már szimbólumszerű képekből áll, hanem magának a rendszernek az embertelen működése köszön vissza. A birodalmi szálba végre ismét bekapcsolódott Syrill Karn is, aki meg van róla győződve, hogy ő a Birodalmat szolgálja és csak jó ember akar lenni, miközben egyértelműen érződik nála ez a komplexus, hogy saját magának akar bizonyítani és Cassianban meg is találta ehhez az eszközt. Amennyire a megszállottjává vált az lehet egy életre rányomta a bélyegét erre a karakterre. Ettől még az is tetszett, hogy Dedra érzékelte benne ezt a labilis, túlbuzgó stílust és Syrill egyértelműen a személyes sorsa miatt fixálódott rá ennyire Cassianra, így teljesen más pályán mozognak Dedrával, aki viszont Karnnal ellentétben tényleg csak a munkáját végzi. Ezzel együtt még lehetnek egymás segítségére, szerintem nem itt ért véget ez a szál, hogy Syrill próbál a Birodalom kegyeibe férkőzni és nem elegszik meg azzal a munkával, amivel már amúgy ki tudna mászni abból a zűrből amibe a sorozat elején látott incidenssel keverte magát. Dedrára visszatérve nekem most ő kezd egyre "szimpatikusabbá" válni (a szimpatikus alatt azt értem, hogy baromi jól prezentált karakter, nem mint kedvelhető figura). Egy vérprofi ez a nő és ahogy kikövetkeztet dolgokat - ez a hipotézis 'Tengely' körül, illetve már a korábbi részekben is ő tapogatózott leginkább a jó irányba - az egyrészt zseniális, másrészt felveti a kérdést, hogy mi lesz az endgame szcenárió így vele kapcsolatban. Ha így a folytatja, akkor simán el is juthat az értelmi szerzőkig, de közben meg ott motoszkál bennem az az elejtett félmondat még egy korábbi részből, hogy mintha Blevin figyelmeztette volna, hogy vigyázzon hogyan helyezkedik és kíváncsi lennék, hogy a belső hatalmi harcoknak lesz e szerepe vele kapcsolatban, mert egyelőre mindent nagyon jól csinál és talán ez egyszer megváltozik. A Ferrixen az a rész, mikor Bixet beviszik a szobába az fantasztikus volt, ahogy ott megjátszotta a szerepét Dedra az egy olyan aspektusát is felvillantotta ennek a karakternek, amit eddig a kimért, hideg, hivatalos stílus alatt nem nagyon láthattunk. Apropó a Ferrix most szembesülhetett igazán a Birodalom haragjával és Cassian tetteinek húsbavágó következményeivel. A Ferrixen kicsit össze is érhetnek a szálak Cassian kapcsán, hiszen most eljutottak ide Velék, de egyben itt vannak Bixék is, tehát Cassian korábbi és későbbi életének szereplői is. Pont ez lehet Bix számára a menekülés lehetősége, ha esetleg Cinta önös érdekből, ki tudná hozni onnan, akár szerepet kaphatnának azok a föld alatti járatok, amit Maarva okán megemlítettek. Tetszett az is, hogy Cassian anyja még mindig benne van ebben a lázadó szerepben, de ő most kettős céltáblává is válhat, egyrészt nála kereshetik a fiát Luthenék és ami még rosszabb, hogy a birodalmiak is rajta tartják a szemüket. Azt most mintha még egyértelműbbé tették volna, hogy Cinta és Vel között van/volt valami, de úgy érzem ebben a relációban Vel a ragaszkodóbb, még a rablásnál is volt egy olyan jelenete, amikor olyan aggódva szólt a másik nőhöz és most is inkább Cintán éreztem azt, hogy ő kötelességet, a küldetést helyezi a előbbre. Jó volt újra látni Sawt és ismét Forrest Whitaker által megformálva, valamint annak is örültem, hogy Luthen ismét megmutatta az igazi énjét. Az ő karakterében pont az a legjobb, hogy igazából akkor játszik szerepet, amikor úgymond a normális életét éli és mikor titkos küldetésen van, inkognítóban, akkor láthatjuk az igazi Luthent, álca és paróka nélkül. Sawn keresztül egy érdekes bepillantást nyerhettünk a galaxisban zajló folyamatokra is. Ahogy egyre többet tudunk meg erről a turbulens időszakról úgy helyeződik kontextusba a Rogue One és később a klasszikus trilógiában látott helyzet a lázadás kapcsán. A különböző lázadó frakciók jelentette nehézség egy másik visszahúzó erőt képvisel az általános apátia mellett, amiből Luthen az Aldhani akcióval ki próbálja rángatni a galaxist, ez viszont egy olyan akadály, amit itt most nem tudott megoldani. Ismerve Saw radikalizmusát ez valahol várható volt, de azért kíváncsi lennék látjuk e azt a pasast, akiről itt beszélgettek és Saw semmiképpen nem akart vele szövetkezni. Ebben a lázadós vonalban még nagyon nagy potenciál van. Mon Mothma szála most egy kicsit csendesebb volt, de azért az tetszett, hogy némi bepillantást kaptunk Perrin múltjába, bár még mindig igen keveset. Érdekelne, hogy ő mikor lett ilyen, érdektelen, cinikus és miért érződik folyton olyannak a hangulat ennek a családnak a kapcsán, mintha valami nagyon nem lenne rendben. Már eleve az fura, hogy Perrin nem Mon Mothma legfőbb bizalmasa, amit egy normális kapcsolatban a házastársától elvárna az ember, előtte is tikolóznak és van egy olyan érzésem, hogy egy adott pillanatban ő meg fogja tudni a titkokat a feleségéről és az jutott eszembe, hogy milyen dráma lenne, ha ezek után Mon Mothmának kellene cselekednie egy ilyen szituációban (elhallgattatja, megpróbálja átállítani, vagy mit lép ). A másik figyelemre méltó esemény az Birodalom bekeményítő politikája volt és ezt is beleszőtték abba, hogy Luthen és Mon között volt ez a nézeteltérés az előbbi módszerei miatt és most ez kihatással van Mon tevékenységére is, mert mindenre jobban odafigyel a Birodalom és nem biztos, hogy gördüléknyen tudják folytatni a pénzek lehívását. A lázadó frakciók kapcsán ami még felmerült bennem, hogy azt tudjuk, hogy pontosan kinek juttat pénzt Mon Mothma? Ő most akkor tágabb értelemben az ellenállást pénzeli és akkor ezen belül ad csak Luthennek, vagy valaki másoknak is? A rész csúcspontja az a címben is szereplő Narkina 5 volt számomra. Ez az egész börtön valami elképesztő volt! Szimbolikusan is, amit kifejezett, meg technikailag is a kivitelezés is pazar volt. Lehet, hogy már találkozhattunk ilyennel valamelyik eddigi alkotásban, de nekem ez a koncepció teljesen új volt és igazán egyedivé tették ezt a helyet azáltal, hogy milyen megoldásokat alkalmaztak itt. Ez tényleg egy olyan büntető intézmény, ami egyszerre lélekölő, de közben folyamatosan tűzben tart. A steril kialakítás és a rabok szinte totális irányítása egyszerre fejezi ki a Birodalom elnyomó vasmarkát és közben az érdektelenségét is az itteni emberélet iránt. Az is tetszett, hogy nem tudjuk, hogy mit raknak össze (én legalábbis nem tudtam), de az egész munkának van egy végtelenül monoton, nyomasztó érzése, mert értelmet találni ebben maximum annyit lehet, hogy nem sütnek meg. Az meg, hogy a győztesnek az a jutalma, hogy kap egy kis ízt a kajába tökéletesen fejezi ki, hogy milyen szűkmarkúan bánnak dícsérettel is. Amikor az egyik rab megöli magát, az egy totálisan érthető reakciónak tűnik ebben a közegben. Megmondom őszintén ez az egyik legkeményebb börtön, amit valaha láttam és ebben az a legérdekesebb, hogy így elsőre egyáltalán nem tűnik annak. Tiszta, kissé futurisztikus dizájn, az őrök nem vegzálják folyamatosan őket és nem is az ilyen börtön kliséket idézték meg, hogy na jól rászállnak az új rabra, hanem itt maga az egész rendszer egy olyan lélektelen, rideg gépezet, hogy az az ember érzése, hogy ebbe bele lehet őrölni. Persze még itt is képesek voltak megemelni a tétet ugyanis az új birodalmi intézkedések hatására mindenkinek megemelték a büntetési tételét. Amikor Cassianhoz, mint kívülről jött emberhez fordulnak információért, abban én éreztem egy ilyen burkolt feszültséget, ami a nézőknek szólt. Ugye mi össze tudjuk rakni a képet, hogy az az akció, ami Cassian nélkül nem ment volna vezetett el oda, hogy most ők még inkább szívnak, de ezt ők nem tudják, de mi érezzük itt Cassian felelősségét. Az a tényező, amit már az előző rész végén is pedzegettek, hogy mivel járt Luthen üzenete a Birodalomnak most még sokkal hangsúlyosabb, ahogy látjuk ezeknek az embereknek a szenvedését. Egyébként az is milyen kontrasztos már, ahogy Cassian arról az üdülőbolygóról, ahol ugyan ott van a Birodalom, de azért mégis egy szép, egzotikus helynek tűnik, most átkerül ebbe a steril pokolba és miközben részben utána is kajtat a Birodalom, már itt senyved ebben a létesítményben. Arra nagyon kíváncsi leszek innen hogy fognak megszökni, de biztosra veszem, hogy legalább olyan ütős lesz, mint a hatodik részben a heist. Forrest Whitaker mellett Andy Serkist is jó volt látni és amikor szerepelt érezhető volt, hogy milyen jelenléte van ennek a karakternek, remekül keltette életre a figurát. Eddig is egy sötétebb tónusú sorozatnak érződött az Andor, de most még inkább ebbe az irányba mennek el, én meg örülök, hogy van egy ilyen SW alkotás is a palettán. Őszintén szólva mikor 10 éve meghallottam, hogy a Disney megveszi Lucas örökségét egyáltalán nem számítottam efféle produktumra, mint amit itt kihoztak ebből a sorozatból!

A szüleimék házánál még augusztus végén szigetelte le a tetőteret apukám, amit meg lehetett mesterember segítsége nélkül is csinálni. Meg kellett venni külön az anyagot (kőzetgyapot, üveggyapot) azt méretre levágni és a tetőtérbe lerakni. Mondjuk az oldalfal szigeteléshez már biztos szakembert hívnék, ha a burkolatot is meg kell bontani.

Nem számítottam ilyen folytatásra a rablás után. Annyira felpörögtek az események, hogy ez a rész legalább annyira tetszett, mint az előző epizód egekig fokozott feszültsége, még ha itt nem is volt egy ilyen nagyszabású akció sem. Ami viszont tökéletesen lejött az itt történtekből is - ez egyékbént az egész sorozatra hűen jellemző - hogy minden egyes lépésnek komoly következménye van és súlya van a szereplők cselekdeteinek. Ahogy Ody, mondta ez a rész a nagy heist utóhatásait és az ott elindított folyamat utórezgéseit prezentálta igen jellegzetesen. Nekem már az is nagyon tetszett, hogy mennyire nincs egyetértés Luthen és Mon Mothma között a módszereket illetően. Az itt lezajlott burkolt szócsata nem csak azért volt zseniális, hogy közben a figyelő tekintetek kedvéért el kellett játszaniuk, mintha csak úgy mellékesen csevegnének, hanem mert éles kontrasztot mutatott az előző epizód végével, ahol Luthen önfeledten, felszabadultan ünnepelt. Itt azért láthattuk Mon Mothmán keresztül, hogy ő számol a következményekkel is, az árral, amit a galaxis fizet meg azért, amit itt Luthenék mozgásba hoztak, de pont azért volt érdekes ez a vita, mert a másik érveit is meg lehet érteni, hogy kell valami, ami kimozdítja a galaxist az apátiából és ehhez ez kellett, mint ahogy látjuk is majd ezt Maarván keresztül. A Coruscanton játszódó jelenetek fénypontja ezzel együtt számomra az a fogadás volt, ahol Mon találkozik Tay Kolmával. Az a high society és a szenátorok rendezvényei nekem erőteljesen a prequel érát és a TCW-t idézi meg az esztétikájában, mégis amit látunk az már egyértelműen a Birodalom kora. Ahogy finoman puhatolózva közelednek egymáshoz és próbálják tapogatózva kitalálni mit is akar a másik, úgyhogy közben fenn kell tartani a semmitmondó joviális maszkjukat az egészen kiváló volt. A dialógusok az egész sorozatban fantasztikusak, tényleg olyanok, mintha elő emberek spontán beszélgetései lennének, nem pedig ami nagy műgonddal előre meg van írva, hogy jól hangozzon és itt ez kifejezetten tetten érhető volt. Azáltal, hogy Mon tud pénzt szerezni kíváncsi vagyok hogyan alakul a kapcsolata Luthennel, vagy mennyire fog céltáblává válni. A családját és különösen a lányát már annyit láthattuk, hogy velük biztos lesz még valami izgalmas a történetben. Luthentől meg baromi jó volt ez a húzás, hogy Cassiant is ki akarják iktatni. Azáltal, amilyen üzenetet küldött az egész Birodalomnak és ezzel potenciálisan rengeteg ember életét nehezítette meg, nekem nem fért volna bele, ha Andorral meg csak elkezd érzelgősködni. Ő tényleg egy elvarratlan szál volt, aki otthagyta a küldetést és Luthen már az elején is megjegyezte Velnek, hogyha gond van vele, akkor majd gondoskodnak róla. Az ISB-s szál is kezd egyre érdekesebb lenni. Jó volt látni Yularent és erezni az előző rész nagy dobásának jelentőségét. Tényleg olyan érzése van az embernek, hogy ezt az üzenetet megérezte a Birodalom és Palpatine új intézkedései miatt a galaxis is meg fogja érezni. Dedra végre a helyére került, várható volt, hogy ő fog rátapadni Cassianra és az ő ötletei, meglátásai voltak eddig a leghelytállóbbak. Ami még esetleg érdekes lehet, hogy ez a belső harc, amit most megnyert mennyire fog még esetleg visszaütni a későbbiekben egy ballépésnél, hibánál nála, amikor emlékezni fognak rá. Syrill Karn is képbe került és egyre jobban tetszik, ahogy megismerhetjük az életét. A hátterét, azt, hogy miként válhatott azzá, aki annyira görcsösen akart bizonyítani a Ferrixen és milyen hatással volt rá a Cassiannal kapcsolatos incidens. Nem mondom, hogy egy életre megsebezte, mert már eleve egy sérült személyiségnek tűnik, de az biztos, hogy jelentős nyomot hagyott rajta Andor. Ahogy ült ott Syrill a hivatalban a munkaállomásánál, abban tökéletesen benne volt egyrészt a klasszikus "kisember" kiszolgáltatottsága és elveszettsége, másrészt én éreztem benne egy kis nyughatatlanságot is, ami már a Pre-Mornál is jellemezte és nem gondolom, hogy sokáig itt fog maradni ebben a közegben. Annak nagyon örültem, hogy hamar visszatértünk a Ferrixre és tényleg láthattuk, hogy milyen következményei voltak annak a káosznak, amit Cassian maga mögött hagyott, mikor a harmadik részben elmenekültek onnan Luthennel. Timm meghalt, Bix is megsérült és az egész helyen rajtahagyta a bélyegét ez az incidens, valamint a Birodalom ideérkező csapatai. Valahogy már nem érződik ugyanolyannak a Ferrix és ez érthető is, hiszen elveszítették még azt a kis szabadságot is, ami a céges időkben megvolt és ez a hangulatváltozás tökéletesen kiérződik a hely atmoszférájából. Az igazán érdekes viszontlátás azonban inkább a Maarvával kapcsolatos volt és látni azt, hogy mit is okozott ez az akció az egyén szintjén. Azt láthattuk, hogy a Birodalom hogyan reagált és ennek is szólt Mon Mothma dühös reakciója, de most láthattuk azt is, hogy Luthen miért érezte adekvátnak ezt a lépést és igenis képes elérni a célját. Maarva olyan ajándékot kapott Cassiantól, ami értékesebb a pénznél is, amit felajánl, hogy kezdejenek új életet. Reményt, hitet, büszkeséget kapott és az ebben a legszebb, hogy nem is tudja, hogy kitől. Cassian viszont még nem tart itt, ő még mindig azt hiszi, hogy érdemes menekülni, hogy el lehet tűnni ez elől a veszedelem elől, amit a Birodalom képvisel és ő inkább efelé mozdul el, ebben szerepe lehet Clem halálának és az azt követő akciójának, ami egy nagyon jó kis flashback volt. A rész végére jött aztán a slusszpoén, hogy hiába szeretné azt hinni Cassian, hogy el lehet tűnni a Birodalom elnyomása elől... kiderül, hogy nem lehet. A poén meg az egészben, hogy nem is azért kapják el, amit tényleg elkövetett, hanem egy ártatlan gyanusítás fajul odáig, hogy hat évre bevarrják, ami részben érzékelteti a Birodalom tulkapását, hogy mennyire kegyetlenül reagáltak arra a fenyegetésre, amit az Aldhani akció okozott, másfelől meg kiefejezi az átlagember tehetetlenségét a rendszer ellen, jogorvoslat és bárminemű védekezés nélkül. Tetszett, ahogy Mon Mothma és Luthen vitája visszaköszön a reakciókon az epizódban, hogyan reagál a Birodalom, hogyan reagálnak az egyes karakterek, de összességében úgy érzem itt a végére, hogy inkább Mon Mothma vészjósló megérzései igazolódnak be és nagyon kemény világnak nézhetnek elébe ebben a korszakban a messzi-messzi galaxis lakói.

Néhány gondolat még az eheti rész befejezéséhez: könyvspoiler, szóval csak az kattintson aki olvasta, vagy nem zavarja, ha előre megtud egy részletet:

Én még nem láttam a mai részt, de az első hat epizód alapján is azt már ki merem jelenteni, hogy nálam is az Andor van az élen. Ez egyébként nem jelenti azt, mint ami itt felmerült, hogy akkor már mindennek olyannak kell lennie, mint az Andornak és egy sötétebb, földhözragadtabb megközelítést kell alkalmazni, csak egyszerűen üdítő látni ennek az újdonságát, hogy van egy ilyen sci-fi kém-thriller sorozat is ebben a messzi-messzi galaxisban. Szerintem pont azért jó ez a korszaka a Star Warsnak, mert annyi mindennel lehet kísérletezni, animációs sorozatok, élőszereplősek, ott volt az az anime próbálkozás is és lehet, hogy minden nem sikerül egyforma magas minőségűre, de ez a hozzáállás teret ad arra, hogy ilyen különleges gyöngyszemek is szülessenek... meg mások is, amelyek meg másként jók, de pont azért tűnik ki az Andor, mert nem minden SW sorozat ilyen és nem is kell ilyennek lennie.

Az arckifejezését nézve, ahogy elsétált a bázsiról, abban bármi benne volt, de szerintem nem. Vel azt mondja, mikor felmerül, hogy úgyis megölik a foglyokat hiba működnek együtt, hogy ők nem olyanok, mint a Birodalom és nem tennének ilyet. Ugye most azt nem tudjuk, hogy Cinta hogyan értelmezte azt, amikor odalent elszabadult a pokol, lehet ő azt hitte, hogy nem tartották be az egyezséget és azért kezdődött a lövöldözés, akkor akár le is lőhette a foglyokat, de úgy érzem az már sok lenne. Skeen árulás persze jelezte, hogy itt nem csak makulátlan hősök vanank, de alapvetően a Lázadók jó emberek és egy ilyen tett szerintem nem férne bele ebbe az imidzsbe, hogy az anyukát meg a gyereket ott lemészárolják. Ez érdekes felvetés, alapvetően azt gondolnám, hogy ez elsősorban a narratíva miatt volt, hogy így a végén átváltottak Luthenre és láthattuk őt örömködni a rész végén, ugye az előző részben ott izgult, hogy mi lett az akcióval és így megmutatták, hogy tudomására jutott a "siker". Mondanám, hogy Velék szivárogtatták ki valamilyen csatornán az információt, ami aztán eljutott a hírekbe, hogy így hirdessék az eredményüket, de abban a helyzetben amiben vannak talán nem az a legjobb, ha bárhogy felhívják magukra a figyelemet.

9. rész

Ez megint egy olyan epizód volt, mint a harmadik, ami pontot tett az azt megelőző részek építkezésére és egy látványos, emlékezetes csúcspontban lökte tovább a történetet előre. Mondjuk, amit itt kaptunk az messze felülmúlta az egyébként szintén kiváló harmadik rész színvonalát is. Egyszerűen most ez olyan élmény volt, ami nálam abszolút kiemelkedik az összes eddigi Star Wars sorozat epizódjai közül. Itt írta korábban valaki, hogy ezt tényleg úgy lehetett nézni, hogy nem tudtad, hogy mire számíthatsz, jó persze Cassian itt nem halhat meg, de, hogy mi fog történni ennek az akciónak a végén az teljesen kiszámíthatatlan volt. Bennem végig ott volt egy olyan érzés, hogy itt valami baj lesz, arra nem gondoltam volna, hogy ide futnak ki az események, de úgy éreztem, mintha végig ott lenne a levegőben, hogy innen nem fog mindenki élve kikerülni. Ezzel együtt nem csak a feszültség és a bizonytalanság elegyítése volt, ami ennyire felejthetetlenné tette ezt az epizódot, hanem legalább annyira a színészek, a látvány, a rendezés és az egész, ahogy egyben van, az valami elképesztő. Nagyon tetszik például, ahogy a birodalmiakat kezelték és bemutatták a viszonyukat a helyiekkel. Jayhold Beehaznak volt az a kis jelenete a családjával és már abban is annyi élet volt, pedig eleinte úgy tűnt, hogy ő egy ilyen ügyeletes, szürke gonosz lesz, aki itt éppen szemben áll a hősökkel. Erre kaptunk egy kis családi jelenetet vele, ami hozzám sokkal közelebb hozta ezt a karaktert és emlékezetessé is tette, amikor pl. nem tudta bekapcsolni az övét, vagy ahogy láttuk, hogy miként próbálja a családját irányítani és ő is el akar húzni erről a számukra nem túl barátságos helyről. Így felértékelődnek a fenyegetések is, amelyeket a rablás során hozzávágnak, hogy megölik a családját és tudunk egy rövidke karakterépítő jelenetet is kötni, ehhez az amúgy pusztán tűnékeny akadályt képező figurához. Maga a heist szerintem baromi jó volt és kifejezetten üdítő volt látni, hogy az a terv, amit most formába öntöttek tényleg egy kidolgozott, prezíc, de ezzel együtt nem hibátlan, így realisztikusnak is ható akció volt. Korábban többször előfordult, hogy Cassian belejavított a tervbe, vagy kimutatta ellenérzéseit a kivitelezhetőséggel kapcsolatban és nekem ez egy kicsit olyan érzetet keltett, hogy azért itt vannak porszemek a gépezetben. Most mégis mikor láttuk, hogy a valóságban is alakot ölt a rablás, akkor egész jól sikerült előremozdítani az akciót. A helyükre kerültek a puzzle darabok, megtudtuk, hogy mi a két csaj szerepe az egészben, láthattuk, hogy mennyire kardinális volt Gorn jelenléte és közben azt is láthattuk, hogy azért itt nem úgy megy minden, mint a mesében. Az első feszültség akkor keletkezett, mikor az ezredes megpróbált közbelépni, de ez még csak egy apró porszem volt csupán a csavarok között és utána mentek tovább terv szerint, bár azt utána a pénz berakodásánál is megemlítették, hogy egy embert már megöltek, nem érdemes hősködni és érződött, hogy van súlya az eseményeknek. Gondolom arra nem zámítottak, hogy ott lesz fent az a kommunikációs tiszt, aki véletlenül elkapta az egyik üzenetváltásukat és így meg tudta lepni őket, de ez aztán borított mindent és innentől kezdve tényleg elszabadult a pokol. Gornt egyből lelövik, folyamatson tűz alatt tartják őket, Cassian egyből még be sem tud futni a pilótafülkébe. Itt valami olyan elementáris erejű feszültség szabadult el, hogy tényleg odatapdta a képernyőre mikor néztem, ez egy tömény adrenalin volt ez a szekvencia. Én kifejezetten örültem annak, hogy voltak áldozatok az úgymond jó oldalon is. Ettől érződött valóságosnak az egész. Van Martin Scorsesenek a Taxisofőr című filmje, aminek a végén van egy nagy showdown, ami egyáltalán nem tükrözi a filmes lövöldözések mainstream dinamikáját. Az sokkal káoszosabb, esetlegesebb, de itt is hasonló érzés fogott el, hogy ez nem az a tipikus tűzpárbaj, ahol a hősök érinthetetlenek, mindig célbatalálnak, a rosszak meg persze állandóan mellélőnek. Aztán az is erre erősített rá, ahogy utána Nemiket véletlenül eltalálja az pénzköteg és összepréseli. Már éppen fellélegezhetnénk, hogy túl vagyunk a nehezén és erre le nem vennék a lábukat gázpedálrol, még tovább fokozzák a feszültséget. Az a menekülős jelenet is, te jó ég... ez annyira jól nézett ki, a látvány, meg a zene összjátékaként, hogy sajnálom, hogy ezt moziban, nagy vásznon nem láthattuk, nem a sorozatos formátumra gondolok, nem kellett volna ebből filmet összeheggeszteni, de ezt IMAX-ben nagyon szívesen megnéztem volna. Amire még kitérnék itt az címben is szereplő "Szem". Egyrészt varázslatos volt ez a jelenség, ahogy kinézett az így TV-n keresztül is lélegzetelállító volt, de emellett én úgy érzem, hogy a szimbolikus jelentősége is figyelemreméltó volt. Ha megnézzük, akkor az az áhitat, a meghatottság és az a kicsinység érzés, ami minden ilyen galaktikus léptékű természeti "csoda" alkalmával elfogja az embert és megmutatja, hogy mennyire aprók és jelentéktelenek vagyunk, azokhoz az elérhetetlen erőkhöz képest, ami a világegyetemet mozgatja, ez remekül tükröződik az arcokon. Mind a birodalmi katonák, mind a dhani nép jelenlévő zarándokai egy pillanatra összetartoznak ebben az érzésben és ez egy számomra kifejezetten megható pillanat volt, közben meg ott volt az a káosz, ami elszabadult a pénz bepakolása közben a bázison belül, ami egy olyan elegyet keltett, amit semmihez sem tudnék hasonlítani. Visszatérve még a Szemre, ebben nekem ott volt az is, hogy a Birodalom, ami egy technokrata monstrum, hogyan próbálja erodálni ezt a természeti népet, amelyik sokkal régebb óta él itt és lehet, hogy a felszínen ez egy primitívebb kultúrának tűnik, mint a galaxist az uralma alá hajtó szuperhatalom, de vannak olyan erőhatások, amelyet ők sem tudnak kontrollálni, ami a Lázadásra is érvényes. A dhani civilizáció és a Szem egy sokkal örökérvényűbb jelenség, mint a Birodalom múlandó csillogása és tekintbevéve, hogy hogyan beszélnek róluk a birodalmiak, puszta izomerőként, terelgethető jószágkánt kezelik őket (ez egyébként összhangban van azzal is, amit Cassian mond Nemiknek a rész elején a Birodalomról), így egy olyan kontextusba helyezi az eseményeket a Szem, ami az egész Lázadást éltető üzenetként értelmezhető... van remény, vannak hatalmasabb erők is az elnyomó zsarnoknál! Természetesen a rész csúcsjelenete az egyértelműen Skeen lelövése volt. Azt hittem, hogy már egy kicsit lecsillapodnak a kedélyek és végre fellélegezhetünk, erre bedobnak egy ilyet a végére. Azért nem gondolom, hogy ez egy teszt lett volna, mert teljesen ad-hoc szituáció volt, amiben találták magukat azzal, hogy a lövöldözés során meghalt két ember és egy harmadik még meg is sérült. Szerintem ezt nem lehett megtervezni előre, hogy akkor majd így próbálják meg Cassiant próba elé állítani. Amikor kérdezi Cassian, hogy hova menjenek, akkor Skeen az aki erőlteti az orvost és megpróbálja érzelmileg kompromittálni Velt, hogy ő képes lenne feláldozni Nemiket. Szóval én úgy látom, hogy Skeenben ott volt kezdettől fogva az árulás magja, nem feltétlenül készült arra, hogy elárulja őket, de amikor adódott egy lehetőség rögtön képes volt lecsapni rá, mikor megtalálta az előző részben a kristályt az is inkább ahhoz járult hozzá, hogy Cassianban ő egy potenciális szövetségest talált, aki ugyanúgy nem elkötelezett az ügyhöz, mint ő. Cassianon látszik a hitetlenkedés, amikor hallgatja Skeent és az utolsó csepp talán az volt, mikor azt ecsetelte, hogy ők ugyanolyanok. Nagyszerű volt, ahogy Cassian lelőtte őt és ettől olyan jó ez a karakter, aki nem egy morális hős, nem filozofál, hanem cselekszik. Ezek után nem tudom, hogy hogyan lehetett volna életbenhagyni Skeent, félő lett volna, hogy ő lövi le, vagy megpróbálja Cassiant bemártani Velnél... nem bíztak benne és érthető okokból ő sem bízott bennük, sőt ő csak azért volt itt, mert Luthen így intézte, de neki nem az ügye még a Lázadás. Ettől még elsőre meghökkentő volt, hogy csak így se szó se beszéd előrántja pisztolyt és megöli a csávót, akiről pár perce még azt gondoltuk a társuk, viszont az tökéletesn lejött, hogy Cassian nem egy rossz ember és nem áruló! Érdekes lesz az utóélete ennek a cselekdetnek, de biztos vagyok benne, hogy mind Vel, mind Luthen össze tudja majd rakni a részleteket. A folytatásban mindenképpen egy nyugisabb epizódra számítok, amit még kiemelnék az Mon Mothma és a Szenátus, hihetetlen érzés volt újra látni azt az ikonikus helyiséget, ezúttal némileg más dizájnnal, de nagyon várom, hogy újabb coruscanti jeleneteket kapjunk a szenátorral. A rész befejezése, meg keserédes volt, mert egyrészt ott volt ez a pozitív fellélegzés Luthennel, de közben mi tudjuk, hogy nagyon nem úgy ment az akció, ahogy kellett volna, milyen áldozatok voltak és azt is láthattuk, hogy a birodalmiak is elkezdtek mozgolódni... most már csak Syril Karn becsatlakozására várok az eseményekbe, hogy ő hogyan fog szerepet kapni ebben, ő az egyik kedvencem. Szerintem sokszor írtuk már ezt az elmúlt évek content dömpingje kapcsán, de egy ilyen rész után főleg igaz, baromi jó most Star Wars rajongónak lenni és őszintén mondom, hogy én nem gondoltam volna, hogy az Andor tényleg ennyire jó... de az!!

Ez volt az első rész, amit többször is újranéztem, eredetiben és szinkronnal is...

Le kéne feküdnöm, de ezek után nehéz lesz aludni. Azt eddig is tudtam, hogy ez egy nagyon jó sorozat... na de ennyire! Mondjuk egy éve még vacilláltam volna, hogy kell e Cassianról sorozat, de most már azt mondom, hogyha ezek az alkotók Buja féregről akarnának összerakni valamit, azt is tűkön ülve várnám. Ez nálam a peak Star Wars!

Így, hogy már csak két rész van hátra elég átfogó képet kaphattunk a sorozatról, nekem nagyon tetszik és teljes mértékben visszahozta azt az érzést, hogy milyen volt hétfőnként az új GoT epizódokat várni. @Donát Attól nem kell tartanod, hogy olyan lesz a vége, mint az alapsorozatnak, mert ez egy befejezett történet, előre megvan (még ha a könyvben csak elnagyoltan, egyfajta történelemkönyv szerűen mutatják be az eseményeket), hogy hová fog eljutni a konfliktus végére a karaktereknek a sorsa és ami szintén egy előnye a GoT-val szemben, hogy ez egy sokkal fókuszáltabb sztori, nem annyira szerteágazó, amivel Martin azóta is küzd a regényfolyam írása során. Már nem emlékszem, hogy itt hogy volt a policy, de mivel pont Donát, meg lehet sokan mások még nem látták az összes részt a többit spoiler mögét teszem (amúgy az anyasorozatban Joffrey Baratheon már elspoilerezte a történet egyik legfontosabb elemét a harmadik évadban, de valószínüleg arra már sokan nem emlékeznek).

Ez egy kicsit laposabb rész volt, mint a legutóbbi, de az nagyon tetszik, ahogy adagolják a feszültséget. Ezt az akciót most már úgy felvezették, hogy ezek után biztos nagyot fog ütni és minden bizonnyal a következő részben már tényleg láthatjuk a heistot. Amiért szintén nagyon értékes volt az epizód, hogy sokkal jobban beleláthattunk a karakterekbe és a közöttük lévő viszonyokba, még ha itt egyelőre továbbra is inkább csak a kontúrjaik vannak meg a figuráknak és az igazi mélységekbe még mindig nem ástunk le. A csapatdinamika érdekesen alakult és itt azt külön díjaznám, hogy ezt a konfliktust Cassian motivációját illetően már most felszínre hozták és nem csak egy későbbi epizódban próbálták meg ellőni, vagy akár a rablás közben. Az Aldhanin játszódó jelenetekben éreztem leginkább azt a feszültséget, ami nem hogy időhúzónak, hanem kiefejezetten építőnek láttatta ezt az epizódot, ami után így sokkal jobban várom a heistot. A szereplők közötti bizalmatlanság, az egész akció miatt bennük lévő félelem, Cassiannak a saját nézőpontja, ezek mind olyan elegyet adtak, hogy én még el tudtam volna nézni ezt a részt úgy is, hogyha a fő atrakció, a betörés még mindig nem is történik meg. Az Cassianon is látszik, hogy ő is tudatában van annak, hogy mennyit kockáztat, tetszett, ahogy több ponton is belejavított a tervbe és nekem végig az volt az érzésem, hogy ez a kis csapat nem teljesen biztos a dolgában, még ha el is terveztek mindent. Az mindenesetre, ahogy bevágták Luthent a végén még tovább növelte azt az érzést, hogy ezeknek az eseményeknek nagyon komoly súlya van, mindenki megkérdőjelezi a sikert, önmagát és folyamatosan ott lebeg a levegőben a kudarc esélye. Van egy olyan érzésem, hogy nem fog minden simán menni. A másik szál, ami kiemelkedő volt, az Syril Karn története volt. Nekem vele kapcsolatban már kezdettől fogva volt egy olyan elképzelésem, hogy egy elég küzdelmes belső világgal rendelkezik és így a családja körében látva ez megerősítést is nyert. Ezzel a passzív elnyomással, amit az anyja plántált bele méginkább kontextusba kerülnek azok a bizonyításivágytól fűtött pillanatok, amikor nagyon meg akarta mutatni, hogy ki is ő valójában. Szimpatikus karakternek talán nem mondanám, de ő az egyik legérdekesebb figura az úgynevezett "ellenoladalon", akire részről részre nagyon kíváncsi vagyok. Nem tűník különösebben nagy tettekre hivatottnak, de úgy érzem, egy igazi időzített bomba a srác, aki teljesen rá van állva Cassianra és ez még komoly bonyodalmakat okozhat. Arra pedig van egy-két tippem, hogy neki hová vezethet innen az út. Ha beállna a Birodalomba azt nagyon díjaznám, mert ugyan ők vették el az állását, de ő szerintem nem rájuk haragszik, hanem Cassianra, aki számára minden baj okozója. Ő csak jól akart eljárni, elkapni a bűnöst és igazságot tenni, ami aztán nem sikerült. Ráadásul az egész akció kudarcba fulladt és ő személyesen is megszégyenült, ahogy Cassian elvette a fegyverét, legyőzte a csapatát és végül Syril szinte mindent elveszített. Hogyha valami magányos bosszúba kezdene, abban is lenne potenciál, de rajta keresztül be lehetne mutatni a Birodalom lehengerlő hatásait is, hogy egy alapvetően nem velejéig romlott ember, ha bekerül ebbe a gépezetbe hogyan alakulhat át akár egy tőrőlmetszett űrnácivá is. Mon Mothma most talán egy kicsit csalódás volt, nem annyir amiatt amit láttunk tőle, hanem hogy sajnos elég keveset szerepelt. Nekem ő az egyik kedvenc karakterem ebből a sorozatból és az előző rész egyik fénypontja volt. Az most is jó volt, ahogy továbbvitték nála ezt a családi szálat a férjével és most már megismerhettük a gyerekét is. Ez a toxikus légkör, ami körüllengi ezt az otthont az remekül átjött ezekből a röpke jelenetekből is. Továbbra is ott tartok, hogy én nagyon nem ilyen életet képzeltem el Mon Mothmának, de baromira bejön, hogy behozták a képbe ezt a konfliktust és így őt kvázi egy ilyen két frontos csatában látjuk, otthon a családdal, meg a nagyobb képet tekintve a Birodalommal. A férje egyre jobban kezd érdekelni, neki milyen motivációi vannak ebben az egészben... ő csak oda dörgölőzik, ahol a hatalom van, netán tényleg internalizálta ezt az attitűdöt, amit megjelenít, vagy már eleve is ilyen volt? Ja és Mon Mothma, hogy került össze ezzel a férfival, lehet, hogy nem ő akarta, de valamilyen nyomás hatására kellett összeházasodniuk, vagy régen minden más volt? Azt elég valószínűnek tartom, hogy ezzel a családi szállal nem csak színesítik Mon Mothma karakterét, hanem ennek még jelentősége lesz a továbbiakban is, főleg a lányára tippelnék, hogy ő még akár valamiféle zsarolási potenciált is jelenthet rossz kezekben... A birodalmi vonal most annyira nem sziporkázott, az mondjuk mindenképpen tetszett, hogy máris visszatértünk a Ferrixre és így Cassian menekülése nem lóg a levegőben annyira, hanem megismerhetjük annak a felfordulásnak a következményeit, amit ott maga után hagyott. Dedra Meero kissé sebezhetőnek tűnt itt, már nem volt benne az a kikezdhetetlen arrogancia, mint mikor legutóbb láttuk és ő is megkérdőjelezi önmagát, ettől sokkal emberibbnek tűnt. Tetszett az is, hogy megemlítették a Jakkut és ezek a már nem is annyira új helyszínek így a lore természetes részévé váltak, 10 évvel ezelőtt még azt sem tudtuk volna, hogy mi ez a bolygó. Egyébként a Birodalomnak is van egy olyan perspektívája ebben a sorozatban, amit eddig nem annyira láttunk. Gorn hadnagyon keresztül azok az egyszerű beszélgetések is remekbe szabottak voltak, ahogy játszott ott azzal a két emberrel, a TIE vadász megjelenése ismét zseniális volt, ahogy ott elhúzott a "pásztorok" felett és valahogy olyan érzésem van, hogy ez egy sokkal félelmetesebb, sokkal badassebb Birodalom, mint amit én eddig ismertem. Egyébként visszatérve még a Gorn hadnagyos részre, a párbeszédek szerintem kiemelkedően üdítőek, olyan mintha tényleg ilyen hétköznapi szituációkat látnánk, ahogy normál emberek beszélgetnek. Annyira élettel teli, földhözragadt, de amikor kell akkor meg feszült és jelentőségteljes, hogy teljesen másként hat, mint az űropera sokszor kicsit meseszerűbb, vagy olykor emelkedettebb dialógusai. Szerintem a következő rész nagyon kemény lesz, én továbbra is remekül szórakozom és mikor talán Bomarr írta néhány hete, hogy ez a sorozat Star Wars történelem lesz, egyelőre így öt rész alapján én úgy látom, hogy nem lőtt mellé!

Ezzel az epizóddal még egy szintet lépett a sorozat. Eddig is tetszett és abszolút hozta azt, amit előzetesen reméltem, de ahogy eltávolodtunk a Ferrixen történt eseményektől és kiléptünk a nagyvilágba, ezzel együtt bevonva új és merően meghatározó szereplőket, most még inkább azt érzem, hogy baromi jó, hogy elkészülhetett ez a sorozat. Ezidáig Luthen volt a kedvenc szereplőm a szériából és vele kapcsolatban is tetszett, amit láttunk, úgyhogy továbbra is őt tartom az egyik legérdekesebb figurának, de annak még jobban örülök, hogy végre színre lépett Mon Mothma, aki már ezzel az egy epizóddal is előlépett elsőszámú kedvencé. Egyrészt nagyon tetszik maga a karakter, akit eddig csak felületesen ismerhettünk és ugyan több helyen is feltűnt (számozott epizódok, spin-off filmek, animációs sorozatok), de az átlag néző leginkább csak a fehér ruhás nőként ismeri... ha emlékszik rá egyáltalán. Most egy kicsit beleláttunk az emberbe is, akit a név takar és nekem néhol egy kicsit ilyen Padmés feelingem volt vele kapcsolatban, bár ez lehet csak amiatt van, hogy egy elkötelezett, talpraesett szenátornőről a Coruscanton rögtön Padmé jut eszembe, de az már most látszik rajta, hogy megvan benne az az erő és eltökéltség, ami miatt aztán a Lázadás vezéralakja lehet. A családi szál vele kapcsolatban csak még inkább emberivé tette az ő karakterét. Tetszik, hogy nem egy tökéletes kapcsolatot látunk, hanem Mon Mothmának úgy kell megküzdeni a Birodalommal, hogy közben a saját otthonában is meg kell vívnia ezeket a harcokat, hogy miért érdemes a jó ügy mellett kiállni. Remélem ezen a vonalon bekapcsolódik valamikor Bail Organa is, mert a férjével szemben benne biztosan egy támogató szövetségest találna. Luthen egy nagyon különleges figura, akinek a motivációi még továbbra sem tisztázottak előttem. Miért csinálja ezt az egészet, miért érzi úgy, hogy neki megéri ez a jelenleg elég reménytelennek tűnő küzdelem? Látszik, hogy ő is sokat kockáztat és anyagilag is megterhelő ez az ügy, apropó ez is egy tök jópofa kis elem volt, hogy behozták a képbe a finanszírozás problémáját, ami amúgy teljesen jogosan merülhet fel a Lázadás kapcsán, hogy honnan indult, ki finanszírozta, mert ez igenis pénzbe kerül. Luthen álcája amúgy azért is tetszett, mert egy kicsit bepillanthattunk a felsőbb rétegek mindennapjaiba is, azok után, hogy láttuk a Ferrixen azt, ahogy az egyszerű emberek élnek. Ezek a coruscanti régiségboltos jelenetek nekem kicsit a TCW hangulatát hozták vissza, amikor többször is bepillanthattunk a Coruscant mindennapjaiba. Az mindenesetre elég szembetűnő volt, hogy a Birodalom résen van, gyanakszik és nagyon nincs könnyű dolga a hőseinknek, hogy létrehozzák azt a szikrát, amiből aztán lángra lobban a Lázadás. Az Anton Lesser által alakított birodalmi tiszt remek figura volt, róla nekem mindig Qyburn jut eszembe a Trónok Harcából, de itt is egy emlékezes szerepet kapott. Tetszett, ahogy irányította a többiek figyelmét azon a meghallgatáson és úgy volt tekintélye és respektje, hogy alapvetően nem egy vérfagyasztó fazon, de mégis valahogy teljesen másnak tűnik, mint egy tipikus vezető. Dedra Meero egyelőre még nem annyira fogott meg, jelenleg rá nem vagyok annyira kíváncsi, mint karakterre, olyan átlagos, pedálgép buzgómócsingnak tűnik, de az az esetlenség hiányzik belőle, mint Syril Karnból, aki éppen attól volt emberi. Az viszont érdekes lesz, hogy hová jutnak azon a szálon, amit ez eltűnt Starpath egység kapcsán pedzegettek, illetve a belső hatalmi játszmák is sokat adtak hozzá ehhez a szekvenciához. Valahogy így képzeltem mindig is, ahogy tepernek a birodalmi tisztek az elsimerésért és előbbrejutásért, de jó volt most ezt látni így mozgóképen is, illetve az is remek volt, ahogy Partagaz kezelte ezt a helyzetet, hogy nem adta ugyan meg Dedrának, amit akart, de közben meg is dícsérte és bátorította, hogy támassza alá a feltevéseit és akkor megkapja amit szeretne. Az előző három rész utórezgései közül a cégés vonalon volt a legérdekesebb a következmények jelentősége. A Birodalom egy hasznos húzást eszközölt ezzel a lépéssel, hogy jobban az irányítása alá vonta ezt a szektort, így még jobban ki tudja terjeszteni a hatalmát és ez a kvázi autónómia is elveszik, mint a régebbi világ maradéka. Azért képzeljük el azt a helyzetet, amikor a cégesek ellen fordultak a helyeik a Ferrixen úgy, hogy mi van ha ott egy birodalmi rohamosztag száll le rendet csinálni... még ha mertek is volna velük szembeszállni, a megtorlás biztosan eltántorított volna több hasonló esetet (aztán persze lehet az is a jövőben Lázadáshoz is hozzájárult volna). Az meg kiviláglott, hogy mennyivel jobb lett volna, ha az öreg módszerei szerinte csak szemet hunytak volna az eset fölött és erre talán Syril Karnis rádöbbent. Kíváncsi leszek benne hogyan csapódik le ez az ügy, ő miként lép tovább innen, mert biztosra veszem, hogy az ő sztorija nem zárul le itt. Lehet, hogy egy méginkább pedáns, kötelességtudó irányba mozdul el, az idealizmusát talán lecseréli egy pragmatikusabb megközelítésre, vagy netán bosszút akar állni Cassianon, aki számára ezt a bukást okozta, érdekes lehetőségek. A hazatérésében ott volt ennek a tipikus "vesztes kisember" létnek a nyomora és egyben a megkötöttsége is, amiből szerintem ő ki akar lépni. Cassian szála is jó volt és majd ha megtörténik az akció biztos jobban tudok lelkesedni érte, de annyi minden új finomság volt ebben az epizódban, hogy nekem Cassian most nem annyira ragadta meg a képzeletemet. Ezzel együtt jó volt látni az a dinamikát ami a betőrő csapatban megvolt és az nagyon realisztikus volt, ahogy megbolygatta ezt az állóvizet az, hogy Luthen beállít egy új emberrel, akit őszintén szólva még ő sem ismer igazán és a csapat többi tagja meg érthetően nem annyira bízik benne. Azt viszont már most látni, hogy mennyire elkötelezettek az ügy iránt és képesek belemenni ebbe a kompromisszumba azért, hogyha van ez a különleges alkalom, akkor megcsinálják a heistot mindenképpen. Ugyan flashbackeket nem kaptunk már a gyerek Cassianról, de az érdekes volt a múltjában, hogy korábban már harcolt és, hogy Luthen úgy olvasott belőle, mint egy könyvből. Azért az tetszett, hogy ezzel együtt sem tett rá minden zsetont az új emberre, hanem amikor Velel beszéltek, akkor azért finoman jelezte, hogy lecserélhetőnek tartja Cassiant, ha valami gond van. Az a rész is jó volt, amikor átvágtak a hegyeken, mikor megjelentek a TIE vadászok annak tényleg súlya volt, mint ahogy az egész birodalmi jelenlétnek, itt olyannak érződik ez a hatalom, mint egy tényleges fenyegető szervezet, nem mint a béna, mindig mellélövő rohamosztagosok gyülekezete. A kecskék, meg a kalasnyikovra emlékeztető fegyverek nekem is feltűntek, úgy is, hogy nem vagyok egy nagy fegyvermókus, de már valamelyik korábbi epizódban is szemet szúrt egy két háttérben megjelenő szereplő meglehetősen megszokottnak tűnő ruhája, ezek a jelentősen eviláginak tűnő részletek kicsit kizökkentettek, de ha csak ennyi lesz a baj a sorozattal, akkor részemről már megvagyunk, de a fegyverek kis átfazonírozása, hogy egy inkább SW világbeli cuccnak tűnjenek nem igényel valami nagy kunsztot, úgyhogy ebbe tehettek volna egy kicsit több erőfeszítést, de amúgy a dizájnnal, meg a formavilággal az egyéb részletekben én teljesen elégedett vagyok úgyhogy nem érzem ezt túl nagy hibának. Most méginkább várom a jövő hetet és a következő részt, mert ezzel a rablással is jócskán felcsigáztak, aztán ott vannak még a coruscanti események és akkor még arról nem is beszéltünk, hogy mi van a Birodalommal, szóval van muníció bőven ebben a szériában.

Eddig ez a rész tetszett a legjobban a sorozatból, az első két rész építkezése itt csúcsosodott ki mind a karakterek, mind a történet szempontjából. Egyrészt Cassian kénytelen volt szembenézni a tettei következményével, másrészt láthattuk azt is, hogy milyen lavinát indított el azzal a véletlen balesettel, ami az első rész elején történt és aztán ez a lavina hogyan temetett maga alá szinte mindenkit. Végre komolyabban is megismerhettük Luthent, aki továbbra is a sorozat legizgalmasabb szereplőjének tűnik és elhagyva ezt a bolygót, illetve ezt a konfliktust, amit kirobbantott itt, elkezhetünk haladni a nagyobb léptékű események felé. A flashback szál szempontjából is ez egy mérföldkő volt, mert megtudhattuk, hogy miként került el ő a Kenariról és hogyan került kapcsolatba Maarvával. Syril Karn számára is ez egy sorsfordító epizód lehet, ugyanis az eddig látott viselkedése katasztrófához vezetett és érdekes lesz, hogy milyen irányba viszik tovább az ő karakterét. Számomra, mint rejtély továbbra is Cassian előtörténete az, ami a leginkább elgondolkoztat, hogy mégis hogyan lehetne itt kibogozni a szálakat. Az elég egyértelműnek tűnik, hogy a flashbackekben látható események még a Birodalom megalakulása előtt játszódnak és maga a bányatelep pedig még azelőtt vált elhagyatottá, szóval a Birodalomnak nem volt köze hozzá. Érdekes lenne az a megközelítés, hogy mivel a Köztársaság és a Birodalom között van valamiféle folytonosság, még ha teljesen más a két berendezkedés, de végül is a Birodalom a Köztársaság utódja és tegyük fel, hogy a bányának is van valamiféle jelentősége, hogy amit ott bányásztak az nagyon értékes, valamiért el is kell utólag titkolni és a Birodalom azt a jelenben fel akarja használni, mondjuk a Halálcsillaghoz, vagy valami fontos projekthez (a Köztársaság idejében volt az a Zillo sárkányos eset is, amit Palpatine titokban akart felhasználni, úgyhogy el tudnék képzelni egy ilyen forgatókönyvet). Annó a Szeparatisták hozzájutottak ehhez az anyaghoz, de lelőtték a hajójukat a köztársaságiak, hogy nehogy kitudódjanak a terveik, esetleg fény derüljön a korábbi bánya incidensre. Ezért voltak Andorék olyan idegesek, amikor mondták, hogy egy köztársasági fregatt érkezik és gyorsan el kell tünniük onnan. Ráadásul ott van az a tényező is, hogy mintha a Kenari valami titkos világ lenne, amihez valamiféle rejtély kötődik. Maarva olyan idegesen reagált a jelenben, mikor kiderült, hogy egy Kenariról származó férfit keresnek, kicsit úgy tűnt nekem, mintha a Kenariról nem nagyon lehetne beszélni. Persze lehet egyszerűen arról van szó, hogy kellett adni egy személyazonosságot a gyereknek, miutána elhozták a Kenariról és úgy ítélték meg, hogy jobb, ha nem említik az ott történtek után, hogy onnan származik, hanem beírják neki az "anyakönyvébe" a Festet, de én arra gyanakszom, hogy a Kenari körül van még valami titok. Lehet, hogy a Kenarin nem szabadott volna túlélőknek maradni és azok a gyerekek, akiket ott láttunk már eleve valami véletlen folytán menekültek volna meg és nem szabad senkinek sem megtudnia, hogy ő valójában a Kenariról származik. Szerintem ez túlmutat a lelőtt szeparatista esetén, nekem az az érzésem, hogy az elhagyatott bánya és az ott maradt gyerekek, valami még sötétebb titkot rejtenek, ami lehet, hogy felszínre is kerül majd ha eljutunk Cassian már emlegetett hugához. Ugyan most úgy tűnik, hogy a flashbackekenek ez a fejezete lezárult, de szerintem biztos vissza fogunk még térni Cassian származáshoz, mert az egész sztori úgy kezdődik, hogy a hugát keresi, onnan indul a bonyodalom és el tudom képzelni, hogy ugyan az évad során mindenféle kalandba keveredik, láthatjuk ahogyan formálódik a Lázadás, de személyes szinten mégis csak oda fogunk eljutni az évad végére, hogy vagy megtalálja, vagy megtud valami fontosat a hugáról. Amit még kiemelnék ebből az epizódból az az akció és az azt követő káosz. Ennek elsősorban két szereplője volt, az egyik Cassian, aki elkövetett egy hibát és aztán ennek a következményeit láthattuk továbbgyűrűzni az első három részen. A másik főkolompos pedig Karn volt, aki nem volt hajlandó annyiban hagyni az ügyet és azáltal, hogy ő csak jót akart cselekedni, a végére járni két emberük halálának, persze kellő adag becsvágy is fűtötte, de így ő volt aki méginkább hozzájárult az elszabaduló káoszhoz (zárójelben még megemlíteném Timmet is, azért neki is volt része ebben). Végül odáig fajult ez az eset, hogy pont az ellenkezője történt, mint amitől a főnöke óva intette, hogy ne legyen semmi nagy ügy. Volt két halott és egy megoldatlan eset, majd ebből lett egy rakás halott (köztük civil áldozat), a Ferrixen a helyiek ellenük fordultak és ráadásul még Cassiant sem sikerült elkapni, tehát úgy eszkalálták tovább a konfliktust, hogy még semmi eredménye sem volt, és persze most már elsikálni sem lehet az ügyet, ahogy az elején a két halottal még megoldható lett volna. Karn esetében pedig láthattuk, hogy a kötelességtudat és a bizonyítási vágy egy túlbuzgó emberben milyen bonyodalmakhoz vezethet. A tágabb képet nézve pedig onnan indult az egész, hogy két kötekedő alak összeszólalkozott valakivel, aztán most már ott tartunk, hogy az ellopott Starpath egységet otthagyták a Ferrixen, mivel Cassian mindenképpen vissza akart menni érte, szerintem annak még jelentősége lesz és ez elvezethet egy nagyobb, sokkal fontosabb dologhoz is, ami már jobban érdekelheti a Birodalmat, mint az egyszerű céges incidensek. Ugyanis ezek a hétköznapi, átlagembereket érintő szituációk eltörpülnek amellett, hogy itt a Birodalom vs. Lázadás szembenállásnak a csíriái kellene, hogy megjelenjenek, itt mégis ilyen szokványos nem túl nagy léptékű konfliktusokkal indítunk, de ezek vezethetnek el aztán a nagyobb fontosabb eseményekhez. A másik pedig az, hogy nagyon jó volt látni, ahogy azok az emberek, akik azt hiszik, hogy jót cselekszenek szemberülnek a valósággal. Timm esetében nyilván ott volt egy nagy adag féltékenység is, de alapvetően én őt is úgy képzelem, hogy nem nagyon firtatja a fennálló viszonyokat, hanem ő csak úgy cselekszik, ahogy az adott rendszer elvárja, és mikor lelövik teljesen meg lehett döbbenve, hogy hát ő lenne a törvénytisztelő polgár, vele hogy történhet ilyen. Karn teljesen idomulni igyekszik ehhez a világhoz és az elvárásaihoz, nem merül fel benne, hogy jó-e amit tesznek. Az előző epizódban Linus Mosk gúnyosan megjegyzi, hogy az esedékes fórumon majd lehet reklamálni a polgároknak, ha nem tetszik valami és ez a hozzáállás nem kelt ellenérzést Karnban sem, hanem ők adottnak veszik ezt a világot. Most szembesülve a tettei következményeivel tényleg látszik rajta a sokk, a megdöbbenés, hogy ennek nem így kellett volna történnie és ő csak jól akart eljárni az embereik halálát illetően, nem akarta ezt a káoszt. Ez a káosz pedig végigkíséri Cassiant is, aki úgy hagyja ott a Ferrixet és veti bele magát a nagyobb téttel bíró kalandokba, hogy amit ott hagy maga után arra nem lehet büszke. Bix elveszíti Timmet, Maarva ott marad egyedül a szétdúlt lakásban, talán a bartaikra, akik segítették őket (aki kikötötte a hajót) is felelősségrevonás várhat. Érdekelne, hogy visszatérünk e még a Ferrixre, mert jó lenne ha reflektálnának erre a káoszra, ami itt maradt és hogy ez milyen hatással volt Bixre, Maarvára, az nagyon tetszik eddig a sorozatban, hogy még a véletlen tetteknek is van következményük, ettől olyan életszagú az egész és tetszene, ha ennek is lenne egy szép kifutása.

Ez is egy jó kis rész volt, amúgy mintha már az elején az intro zenét is megváltoztatták volna ennél az epizódnál. Az nagyon tetszett, ahogy továbbvitték a szálakat. Elsősorban Syril Karn kapcsán, aki olyan igazi kis pedáns tisztviselőnek mutatozott. Amikor elmondta azt a beszédét az osztagnak akikkel a Ferrixre mentek, abban annyira benne volt ez az egész karakter. Nem egy karizmatikus, erős, nagy tiszteletnek örvendő figura, de közben nagyon meg akarja mutatni, hogy mennyire igazodik a szabályokhoz és ezt mások kihasználják. Amikor feljelentette a srác Cassiant, az is egy nagyon tipikusan emberi pillanat volt. Félreértett egy jelenetet és némileg ittas állapotban az érzelmeitől vezérelve dönött, aminek aztán komoly következményei lehetnek, de ott ez akkor nem egy kiszámított reakció volt. Mégis úgy érezni, hogy ebben a sorozatban igazi érző emberek vannak, akik úgy reagálnak, mint ahogy adott esetben sokan reagálnának és ezért is érződik ennyire ütősnek eddig az Andor. Az időjelző csávó már az előzetesben is nagyon tetszett és tényleg baromi jópofa volt látni, hogy hogyan működik ez a kis közösség. Nem csak jól nézett ki, ahogy ott kongatta a fémet (gondolom nem beskar, de valamiért nekem az ugrott be arról az anyagról, amit ott kalapálgatott), hanem láthatóan ehhez az időjelzéshez igazították a rutinjukat az ott élők is, így még fontosabb jelentőséget nyert Cassian alibije... na nem mintha most már sokra menne vele. A legjobban talán most azok a részek tetszettek, amelyek a múltban játszódnak. Cassian jelenlegi motivációja úgy néz ki az elveszett testvéréhez kötődik, őt akarja megtalálni, onnan indult ez az egész bonyodalom (amúgy az is ilyen jó kis részlet volt, hogy láthattuk Cassian kezét bekötve mikor Bixel beszélt, annak a nyomán, hogy leütőtte az egyik áldozatát az előző epizódban), így kiemelten érdekes, hogy mi is történt a múltban, hogy került ő ide, meg egyáltalán mi volt ott ez az egész a gyerekekkel. Na itt még jobban megkavarták a szálakat ezzel a kőbányával, illetve a titokzatos szeparatista hajóval, ami ott zuhant le. Mintha emberek lettek volna az utasok és talán attól a szivárgó sárga gáztól volt olyan sárgás árnyalatú a bőrük, de ez az egész egy kicsit zavaros. A bánya, az ott lévő infrastruktúrával együtt, már jó ideje elhagyatottnak tűnik, tehát ránézésre nem tegnap történt az esetleges baleset. A szeparatista hajó az előző részben sérülten lezuhant, lehet hogy egy a klón háborúban történő konfliktus folyományaként és ők mintha nem szánt szándékkal kerültek volna ide, lehet, hogy ez a szeparatisták egy régebbi bányája volt. Az nekem is eszembe jutott, hogy a gyerekek lehetnek a bányászok leszármazottai, a ruháik is mintha nagyjából egy konfekcióhoz tartoznának és nincsenek felnőttek közöttük. Aztán ott van az az infó is, amit a jegyárúsító csávó mondott, hogy a Kenarin valami birodalmi bányakatasztrófa volt... felmerül a kérdés, hogyha ekkor még nem is létezett a Birodalom, akkor miért vállalna magára a hivatalos törétenet szerint valami olyat, amit nem is hozzájuk köthető? Kíváncsi vagyok, hogy itt milyen turpisság van, mert egyelőre a részletek nem adnak ki egy egészet, de mindenesetre eddig talán ez a legérdekesebb sztori!

A helyettesében a kötelességtudat és a becsvágy egy veszélyes elegye munkál. Ahogy kezelik az elhunyt munkatársaik ügyét, még azt is mondanám, hogy némi szimpátiát ébreszt bennem ez a hozzáállás. A főnök azt mondja, hogy hát úgyis balhés csávók voltak, nem kár annyira értük, nem kell utánamenni az ügynek. Azért az összetartást, egymásért kiállást fel lehetne vetni itt. Miközben láttuk mielőtt Cassian lelőtte a másodikat, hogy a pasas ott könyörgött kvázi az életéért, még ha előtte egy kötekedő alak is volt. Így azért sokkal nagyobb drámája volt annak az egy jelenetnek is, valahogy azt tudnám mondani az Andorról, hogy nagyon életszagúnak érződik eddig az egész, ez nem mese, mítosz, űropera, hanem egy kemény sci-fi dráma!

Nekem az első gondolatom a résszel és a sorozattal kapcsolatban az volt, hogy ez mennyire nem érződik az általam megszokott Star Warsnak. Tegnapelőtt újranéztem a Rogue Onet az Andor előtt és ugyan ott is megvan ez a motívum, hogy hétköznapi embereket látunk, nem pedig felkent hősöket, ez itt még erőteljesebben jelen van. Ha egy a franchiset csak felületesen ismerő embert leültetnénk ez elé, aki mondjuk csak a számozott epizódokat látta annak lehet elsőre le se esik, hogy ez egy Star Wars alkotás... ezt pedig pozitívumként mondom! Nem mintha a kommerszebb sorozatok, ahol már ismert, bejáratott szereplőket vonultatnak fel ne lehetnének szórakoztatóak, de ez a merészség, bevállalósság, hogy valami nagyon újat és eddig nem látottat kapjunk, ez nekem kicsit hiányzott a Star Warsból. Számomra a kedvenc jelenet talán az volt, amit Dzséjt is említett, hogy itt már rögtön érezni lehetett, hogy ez egy másfajta Star Wars, amikor Cassian megöli azt a két céges alkalmazottat. Már a helyzetnek a dinamikája is olyan szokatlan volt, amikor leállnak vele kekeckedni, szerintem 10-ből 8 ember azt várta volna, hogy ott megfordul és badass módon inasba rakja azt a két csávót... ezzel szemben itt az látjuk, hogy a hős akartalanul is, de véletlenül megöli az egyiküket, majd miután más opicója nem nagyon volt (legalábbis nem akart börtönbe kerülni) némi vívódás után hidegvérrel lelövi a másikukat. Nekem az nagyon tetszett, hogy a főszereplő itt nem egy klasszikus értelmben vett jó ember, ahogy a Rogue One-ban sem volt az, mégis működött, lehetett érte szorítani, izgulni érte és nem volt ellenszenves. Az is remek karakterpillanat volt még ebben a korábban említett jelenetben, ahogy reagált az első halottra Cassian. Hitetlenkedett, hogy ennek nem így kellett volna történnie, most milyen bajt hoz magára, de utána azért nem csinált komolyabb erkölcsi kérdést a másik halálából. Az szintén nagyon jó volt, ahogy belepillanthattunk a galaxis lakóinak mindennapjaiba. A biztonsági tiszt, aki nem akar több papírmunkát, statisztika romboló gyilkossági ügyeket inkább elmismásolná az egészet, csak ne kellejen vele csinálni semmit. Vele kontrasztban pedig pedáns mégis kissé bizonytalan beosztottja, aki még őrzi a lelkesedés lángját, hogy mindennek az idealizált mederben kell folynia ez egy remek hátteret képezett ennek az egész ügynek, meg magának a korszaknak is. Ez az éra a Birodalom korszakának a delelőjén helyezkedik el, amikor már egy ideje kiépült ez a rendszer amiben léteznek. Vannak akik még hiszenek a hangzatos elvekben és meg akarnak felelni az elvárásoknak, mások viszont már csak alkalmazkodnak a keretekhez, hozzuk a számokat, de azért nem kell összetörni magunkat alapon. A setting is érdekes volt ezzel a viszonylagos autonómiával, amit ezek területek élveznek. A konglomerátum, uralma alatt vannak, de mégis érződik, hogy a háttérben a Birodalomnak kell megfelelniük, ettől függetlenül tetszett ez a megoldás, hogy ilyen megacégek is részét képezik a birodalmi gépezetnek. A karakterekről, meg úgy általánosságban a történetről még sok dolgot nem tudnék kiemeleni, nagyon felvezetőnek éreztem ezt az epizódot, ami kifejezetten lassan építkezik és itt még inkább egy hátteret rajzoltak meg. Az mindenesetre eddig elég szembetűnő, hogy Cassian Andort egy elég magánakvaló, zűrös alaknak festteték le. Mindenkinek tartozik, potenciálisan bajba sodorja a kapcsolatait és valami eddig ismeretlen motiváció viszi előre. Ezzel kapcsolatban kifejezetten jók voltak a flashbackek a gyerekkoráról, bár azt fájlaltam, hogy nem feliratozták a kenarik beszédét. Mondjuk ettől függetlenül követni lehetett a történéseket, a beszédük megnemértésében pedig ennek a törzsi kultúrának az izoláltságát, felfedezetlenségét látom, hogy ezzel akarták érzékeltetni, hogy ezek a kenarik, ilyen kifejezetten ismeretlen, titokzatos népek. Tényleg elég lassú az építkezés, de végülis három részt adtak ki egyből (még ha én nem is láttam mindet) úgyhogy ezt nem érzem problémásnak, amit kaptunk azzal kapcsolatban pedig nagyon izgatott vagyok, hogy milyen újszerű kaland vár ránk ebben a sorozatban.

Az eddig látottak alapján ez tényleg a legütősebbnek ígérkezik az élőszereplős felhozatalból, engem most már inkább az lepne meg, ha nem lenne igaza Bomarrnak.

Boldog születésnapot @Dzséjt, @Yoda József, utólag is Isten éltessen @kudar!

10 évvel ezelőtt ezen a napon regisztráltam a fórumra, akkor még leginkább a TCW miatt. Azóta nagyon sok minden történt SW fronton is (nekem is eléggé megváltozott idő közben az életem), gazdát cserélt a franchise, láttunk egy új trilógiát, spin-off filmeket, még élőszereplős sorozatokat is és anno el sem hittem volna, hogy tíz év alatt ennyi minden fog történni a kedvenc univerzumommal... mégis úgy tűnik most visszagondolva számomra, hogy nagyon gyorsan elrepült ez az évtized. Ami még fontosabb, hogy ezalatt nagyon sok jó embert ismertem meg itt, többetekkel személyesen is talákoztam és köszönöm nektek ezt a tíz évet, mert ez a fórum a hozzászólók miatt az a hely, ami még mindig idevonz. Talán a legaktívabb az első 4-5 évemben voltam, de ide mindig visszajárok és azért most jobban belegondolva webes viszonylatban egy ilyen helyen 10 év nagy idő (más fórumokon nem voltam sehol ennyit), úgyhogy köszönöm nektek!

Nekem alapvetően tetszett az új intro, már eleve annak örülök, hogy kapott egy sajátot a sorozat, azzal kapcsolatban viszont egyetértek Yodával, hogy ehhez dukált volna egy jól elkülöníthető zene, ami nem hajaz ennyire a GoT-ban már megismert dallamra. Ettől még a koncepció szerintem baromi jó volt, ezt lehet csak én látom bele, de míg a GoT-nál, ami gyakorlatilag az egész Martin által alkotott világot felvonultatta ez visszaköszönt az intróban is, itt viszont kifejezetten csak a Targaryen dinasztiára koncentráltak. Elindulva Valyriából és utána a koronákkal jelezve az uralkodókat haladunk előre, hiszen ez a sorozat ahogy a nevében is benne a van a Sárkányok házáról szól és ebben a világban a vérségi leszármazás kitüntetett szerepét is kiemelve, valamint egyben kicsit szerintem előrevetítve az eljövendő konfliktusokat a patakban csordogáló vérrel baromi hangulatos volt ez az ötlet. Ennek a sorozatnak a fő konfliktusa a királyi ház és az utódlás körül lesz és itt végigkövethetjük szó szerint a királyi vérvonalat, ha lenne hozzá egy saját zene szerintem tökéletes lenne. Az epizódcímekből is lehet találgatni (annak aki ismeri a történetet), hogy hogyan fog majd kibomlani ez az évad, amúgy az első rész címe megegyezik a könyv egyik fejezetének a címével is, a többiből inkább csak következtetéseket lehet levonni.