Wilde

Abból, ahogy a Halálcsillagot kezelték és csak azután tértek át egy direktebb elnyomásra, miután a terror eszközeként funkcionáló fegyvert bevetésre késznek gondolták nekem az jön le, hogy valamiféle látszat hatalma mégis csak volt a szenátusnak, ha nem is feltétlenül ellenörző funkciója, de egyfajta visszatartó erőként még a régi világ diszletei valamennyire fennálltak. Én arra számítanék, hogy ekkoriban már csak egy színjáték a galaktikus politika a szenátusban. Ahogy Bail az Obi-Wan sorozatban is elkezdi előhozni a demokratikus elveit és így rögtön leintik, hogy "jajj ne gyere már ezzel", szóval eljátszák, hogy valamennyire opponálva van a hatalom, de valójában mindenki tudja, hogy nincs igazán mozgástere. Itt az Andorban mondjuk Mon Mothmával kapcsolatban szerintem nem is a szenátusi munkája lesz a legizgalmasabb, hanem ahogy a háttérben keveri a kártyákat, bár arra tényleg kíváncsi leszek, hogy a Birodalom hogyan reagál erre. Megpróbál beépülni közéjük, hagyja hogy beinduljanak a mozgások és csak utána csap le, vagy a belső hierarchiaharcaik akadályozzák meg, hogy csírájában fojtság el a Lázadás kezdeményeit, érdekes lesz!

Amennyit láttunk az alapján is, sokkal grandiózusabbnak és egyben élettel telibbnek is érződik ez a képi világ.

Szerintem is benne van, hogy addigra ő meg fog halni, mire odáig érünk ahol a Rogue One játszódik. Egyébként az alapján, hogy mennyire másképp néz ki a két megjelenése az előzetesben Luthennek ez egy elég nagy kettős játéknak tűnik (a rövid szőkés hajú fazon áll közelebb Skarsgard eredeti fizimiskájához is, szerintem az előkelő fószer az álca), ami már önmagában egy plusz izgalmi faktort ad a karakternek. Ennyiből, amit láttunk még találgatni is csak nagy mellényúlások közepette merek, de nekem az jött le, hogy Mon Mothma az aki igazán a politikai fronton viszi az eseményeket, a megjegyzése arról, hogy milyen arcot mutat a szenátusnak is ezt támasztja alá, de nem belülről akarja megváltoztatni a Birodalmat, hanem valami radikálisabban gondolkodik. Ennek lehet a letéteményese Luthen is, aki viszont láthatjuk, hogy ott van az események sűrűjében, tárgyal Saw-val, űrcsatába keveredik, beszervezi Cassiant és talán személyesen is részt vesz az operatív működésben. Érdekes lenne, ha ő lenne a Lázadás kezdeményének megszervezője, de én egy megosztott működést is el tudnék képzelni Mon Mothmával, amivel Luthen jelentősége nem feltétlenül csökkenne, főleg, ha egy bizonyos ponton az életét is áldozná azért, hogy ez az ötlet szárba szökkenhessen.

@Ody Mandrell Boldog születésnapot!

Eszméletelen volt ez az előzetes, már a legutóbbi teaser után is elkezdett érdekelni a sorozat, úgy hogy ezt megelőzően nem igazán vártam, de ez még annál is jobb volt, mint amire számítottam. Egyrészt a látványvilágot tekintve abszolút filmszerűnek és kellően grandiózusnak hat amit láttunk, másrészt kellőképpen sokszínűnek, mozgalmasnak tűnik a széria, még azt is megkockáztatom, hogy talán itt kaphatjuk majd az eddigi élőszereplős alkotások közül a legtágabb látószöget a galaxis átfogóbb eseményeit illetően. A birodalmi szenátusra nagyon kíváncsi vagyok és ez az egész társadalomkritikai, politikai szál az, ami a leginkább érdekel a komplett produkcióból. Nekem talán a Rogue One tetszett a legjobban a Disney éra filmjei közül, úgyhogy ezt már csak emiatt is külön figyelemmel kísérem majd, bár eredetileg nem voltam meggyőződve róla, hogy még egy olyan sorozatra lenne a legnagyobb szüksége a SW-nak, ami az első két trilógia között játszódik a Rebels, Bad Batch, Obi-Wan után, de mégis amit itt az előzetesekben láthattunk az azt vetíti előre számomra, hogy itt egy olyan szemszögből láthatjuk a Birodalmat is, amelyet eddig még egyik filmben/sorozatban sem tártak elénk. Luthen karaktere tűník előzetesen a legizgalmasabbnak az új szereplők közül, Stellan Skarsgard amilyen jó színész biztos vagyok benne, hogy sziporkázni fog a szerepben, de akinek ez igazi jutalomjáték lehet, az Genevieve O'Reilly! Már a Rogue One is nagyon sokat adott a karakteréhez, de csak amit itt a trailerben kapunk belőle engem már az meggyőzött, hogy baromi jó lesz. Akit még külön megdícsérnék az az illető lenne, aki összevágta ezt az előzetest, mert baromi jó munkát végzett! A zene, ahogy követik egymást a bevágások (ahogy elkezdődik a csajt beárnyékoló csillagromboló lassan beúszó alakjával már az zseniális) és a végére totál azt éreztem, hogy ezt most azonnal látni akarom, na ilyen hatással volt rám most ez 2 és fél perc.

A héten sikerült újra megnézni az évadot, ezúttal egyben az egészet plusz most magyarul és mivel még korábban nem írtam róla most írnék néhány sort, egyfajta évadértékelőként. Azzal kezdeném, hogy nekem tetszett ez a sorozat és nem csak a nosztalgia miatt. Elsősorban amiatt vártam az Obi-Want, hogy visszahozza azokat a szereplőket, azokat az arcokat, akik nekem a gyerekkoromat jelentették a prequel trilógia során. Tényleg jó volt viszontlátni Ewan McGregort ebben az emlékezetes szerepben, főleg a végső párbaját Anakinnal, de emellett önmagában az a koncepció is nagyon jó volt, amit el akartak mesélni ebben a sorozatban, úgyhogy „saját jogán” is megállta a helyét az Obi-Wan Kenobi. Negatívumként azt hoznám fel, hogy ugyan baromi jó ötletek voltak a készítők fejében és tetszett az irány amerre el akartak menni, de sokszor a tényleges megvalósítást elég gyengének éreztem, ez volt leginkább, ami visszavetette nálam a sorozatot mondjuk a Mandaloriannel szemben. A felütés kifejezetten érdekes volt, hogy a megtört Obi-Want láthatjuk, aki olyan dilemmákkal kerül szembe, hogy mégis hogyan pozícionálja magát ebben a megváltozott világban. Már nem jedi, mintha már nem is hinne annyira magában, de közben érzi, hogy lenne felelőssége a kialakult helyzettel kapcsolatban. Ez a téma talán az egész sorozat egyik legjobb ötlete volt, hogy a 66-os parancs utáni korszakban milyen nehézségekkel néznek szembe a jedik mikor a kötelességüket nem tudják úgy teljesíteni, hogy azzal ne vonják rögtön magukra a Birodalom figyelmét, de közben meg szeretnének másoknak segíteni. Itt magának a jediségnek az ethosza kerül mérlegre ezekben a döntési helyzetekben. Mivel az előzetesen esetleg kiszivárgó híreket nem követtem, így számomra teljesen meglepő volt, hogy Leia szerepel ebben a sorozatban. Ez egy tök jó kis ötlet volt, hogy vele is legyen egy közös kalandja Obi-Wannak, ha már volt Lukekal és Anakinnel is ilyen és itt igazából Leia az, aki az energikusságával, az állhatatosságával és a pozitív attitűdjével ki tudja mozdítani Obi-Want abból az állapotból, ahol a sorozat elején járt, amikor még csak a napról napra való túlélés számított neki. A filmek azt sugallják, hogy Luke az a bizonyos „új remény”, de ez valamilyen szinten az ikrek mindegyikére igaz. Itt Leia volt az, aki bizonyos értelemben reményt adott Obi-Wannak és elindította azon az úton, hogy a Lukekal kapcsolatos tervei se pusztán távolba révedő bizonytalan célok legyenek, hanem egy hús vér valóság, hogy Anakin és Padme szelleme tovább él a gyerekeikben. Amellett, hogy Leiában viszontlátta kicsit a múlt szellemeit a szülei bizonyos tulajdonságai képében, emellett ott volt az is, hogy ő már egy új jövő ígérete és ez immár egy megtapasztalt bizonyosságként csapódhatott le Obi-Wanban. Szóval Leia kiemelkedően jót tett a sorozatnak, mondom ezt úgy, hogy nem nagyon szeretem a gyerekszínészeket és itt is volt, hogy néha picit sok volt (mikor nagyon felnőttesnek akarták ábrázolni), meg sajnos az egész évad legkínosabb jelenetei is hozzá kötődnek, de ezektől eltekintve ő volt a legkellemesebb meglepetés az egész sorozatban. A történet érdemi része alapján talán jobban tetszett volna nekem ez a kaland, ha egy filmként van bemutatva és nem sorozat formájában kapjuk meg, ha meg sorozatként tekintek rá, akkor pedig elnéztem volna hosszabb részeket és mondjuk egy 8-10 epizódos évadot. Lett volna még bőven mit kifejteni és nem éreztem volna ennyire kapkodósnak a történetvezetést, hogy mintha semmire nem lenne rendesen idő, hanem már jön is a következő kaland. Volt például az a rész a végén, mikor Reva ott fekszik leszúrva a Jabiimon, majd mikor legközelebb látjuk akkor már ott van a Tatooineon és nem fárasztanak minket azzal a készítők, hogy ott akkor hogyan élte túl és hogy jutott el egy másik bolygóra, hanem ezt így adottnak veszik. Persze el tudom én képzelni és megmagyarázni valahogy magamnak, hogy ez miként történt, de akár meg is mutathatták volna. Ez volt talán a legszembetűnőbb példa, de folyamatosan az volt az érzésem, hogy nagyon gyorsan történik minden. Obi-Wan találkozik Rokenékkel, két mondat váltása után ráveszi, hogy mentsék meg Leiát, képbe kerül az a férfi pilóta, aki aztán meghal, de a halála semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem, tekintve, hogy egyáltalán nem ismerhettük meg, mégis úgy kezelik, hogy itt micsoda tragédia történt, de nálam a jelenet nem működik. Szóval lehetett volna egy kicsit több játékidőt adni a sorozatnak. Ezek a történetbeli dolgok inkább apróságok voltak azonban, ahol szerintem félrement egy kicsit a sorozat minősége az a rendezés, úgyhogy Deborah Chowt én összességében nem dicsérném meg. A legtöbb akciójelenet egyszerűen gyenge volt. Csak az első részben az inkvizítorok belépője után az a menekülés, meg Leia kergetőzése Fleavel (azt még mindig alig akarom elhinni, hogy ő szerepelt itt) az erdőben nevetséges volt, de a következő rész tetőn ugrálós, parkourozós akciói is totál oda nem illőnek és komolytalannak hatottak. Jelenetfelépítésben is nagyon el volt maradva a korábbi minőségtől ez a sorozat. Az első Obi-Wan vs. Vader párbajnál volt az a vágás, amikor Kenobi befut egy kavicshalom mögé balról jobbra, majd ugyanabból az irányból visszafut és itt hiába akarták azt érzékeltetni, hogy ő egy másik helyszínen jön ki, úgy néz ki, mintha oda menne vissza ahonnan jött, vagy az a szintén érthetetlen megoldás, hogy a titkos menekülőalagút, ami úgy néz ki, mintha egy csőben mennének, ott Tala elmegy Leiától, Reva bemegy utánuk és nem találkozik szembe se Talával, sőt Leia elé kerül és már a kijáratnál várja. Lehet, hogy ő már előre tudta, hogy hol a cső vége és egyből odament, de a sorozatból nem ez jön le, hanem hogy az egy egyirányú utca és ő ott megy utánuk. Technikailag is lehetett volna előrébb lépni. Az ötöd részben az egy bravúros megoldás volt, hogy egy koncepcióra próbálták felfűzni az egész epizódot az egykori mester és tanitvány különböző stratégiája alapján és ez egy remek ötlet. A nagy visszatérés is itt történt meg igazán, mert attól még, hogy Christensen van a Vader páncél alatt biodíszletként az nem ugyanaz, mint amikor Anakinként van ott Obi-Wan mellett. Maga a jelenet viszont annyira steril lett, hogy nem tudtam igazán élvezni. A háttérben az az élettelennek tűnő Coruscant, mint egy szellemváros egyszerűen illúzióromboló volt és nem a kedvenc bolygómat láttam, hanem pusztán a led falat. Sajnálatos módon Anakin visszafiatalítása sem volt egyáltalán meggyőző. Hayden elég jól öregedik, amúgy nem tűnik 40 évesnek, de itt ezen az arcon nagyon látszik, hogy nem a 20 év körüli padawant látjuk, hanem egy idősebb férfit és ez engem kidobott a jelenetből, így sajnos a katarzis sem volt akkora, amekkora lehetett volna, ha erre egy picit jobban odafigyelnek. A fináléról külön szót akartam ejteni, mert ha csak ennyi készült volna el a sorozatból már csak azért megérte volna, hogy megcsinálják. Az első párbajuk a Mapuzón nem volt az igazi, de azért megdicsérem a készítőket, hogy jól vissza tudták adni a kettejük lelkiállapotát azzal az összecsapással. Obi-Wan menekül, hátrál, nem akar szembenézni Vaderrel, a félelmeivel, míg a sithet a bosszú, a visszavágás vezérli és ő lép fel agresszíven, támadólag. Aztán mikor itt találkoznak Obi-Wan már egy más ember. A Leiával való közös kalandok után ráébred a saját erejére, hogy miből merítkezhet, hogy van miért harcolnia és nem kell a múlt terheit is magával cipelnie, hanem inkább a jövőre koncentrálva előre tekinthet. A Mapuzói kavicsbánya kicsit méltatlan helyszín volt egy ilyen ikonikus összecsapáshoz (főleg a Mustafar pokolbéli látképe után) ez a sziklás, élhetetlen felszín, amit a visszavágóhoz választottak sokkal jobban bejött, itt tényleg azt éreztem, hogy egy idegen égitesten vannak, nem pedig a sarki kőfejtőben. Az egész harcnak a dinamikája is nagyon rendben volt, de amire szerintem a legtöbben kíváncsiak voltak az Vader és Kenobi szóbeli interakciója. Ahogy a 4. részben az Inkvizítor erőd kapcsán is azt éreztem, hogy ezt már mintha láttam volna korábban, itt is bevillant a Rebels Ahsokás párbaja, de ez sokkal jobb volt. Ahogy meghalljuk Christensent az eltört maszk alatt ott valami olyan kvintesszenciája szabadul el az első két trilógiának, hogy egyetlen pillanatba sűrítve visszaköszön ennek a karakternek a drámája. A vizualitásban is nagyon erős volt ez a szekvencia, ahogy a fénykard színe játszik Anakin/Vader arcán először kéken, majd pirosan. Na rövidre fogva, ez volt számomra az év SW pillanata és nem hiszem, hogy ezt bármi felül tudná múlni. Obi-Wan számára ez egy elengedés terápia volt, elengedni a múltat, túllépni a régi, megváltoztathatatlan veszteségeken és elindulni egy új cél felé. Tetszett, hogy ebbe beleszőtték Qui-Gont, aki mindössze egy cameot kapott, de pont így volt jó a történet szempontjából, hogy ennek itt volt az ideje. Akiről még mindenképpen szót kell ejteni az Reva, a másik főszereplő. Az ő története valahol ugyanerre a koncepcióra volt felfűzve, mint Obi-Wané: az elengedés, az önmagának való megbocsátás, a tovább lépés, mégis teljesen más megközelítést kapott. Egyrészt az inkvizítorokból többet is elviseltem volna, ugyan funkciójukat tekintve mindig is inkább ilyen szofisztikáltabb henchmanek voltak, de érdekes lett volna belülről jobban megismerni őket. Reva kapcsán ez egy remek kis sztori volt, amit rajta keresztül el akartak mesélni a Jedi Templomban történt mészárlással kapcsolatban, de valahogy ezt sem éreztem túlzottan kibontottnak. A csavar miatt és a végén a megtérése kapcsán nagyon hirtelennek éreztem ezeket a váltásokat, hogy egyszer még a kegyetlen terminátor, majd utána a megtört kislány. Az amúgy fantasztikus jelenet volt, ahogy meggondolja magát Luke kapcsán, meg a párhuzam is tetszett, hogy kb. ugyanúgy hozza vissza a karjaiban Lukeot, mint anno Anakin tette ezt Shmivel, csak akkor ott egy halottat hoztak vissza és a főhős útja a sötét oldalra vezetett, míg itt egy élőt hozott vissza Reva és ő most indult el a fény felé. Önmagában ahogy ez ábrázolva volt, ez csillagos ötös! Ami nagyon nagy csalódás volt az inkvizítorok kapcsán az leginkább a GI volt. Az, hogy nem úgy néz ki, mint a Rebelsben az annyira nem zavart, Christopher Lee sem úgy fest, mint Dooku a TCW-ben (szerencsére). Viszont ennek a figurának semmi tekintélye nem volt. Leginkább egy erőlködő, tehetetlen, szerencsétlen alaknak tűnt, vagy Reva homályosította el, vagy aztán Vader árnyékából nem látszott ki, de ha nem szerepelt volna semmit nem veszített volna a sorozat. Ráadásul a Főinkvizítornak volt egy sajátos stílusa, a nézése, a jelenléte egy egy jelenetben annyira erős volt a Rebelsben, hogy lett volna helye itt is, de ez a sótlan fazon, akit itt láttunk hát meg se közelítette. Annak ellenére, hogy lehetett volna egy kicsit vastagabb a történet, amit kaptunk az kifejezetten mozgalmas volt, változatos helyszínekkel, talán a Daiyu volt a kedvencem és egy jó koncepcióval, valamint kiváló színészekkel. McGregor sallangmentesen illeszkedett vissza Obi-Wan karakterébe és ő akár egyedül el tudná vinni a hátán a sorozatot, de a többiek is jók voltak, a Revát játszó színésznővel sem volt gond és a gyerekszínészek is telitalálatnak bizonyultak. Egyébként, ha Haydennél megemlítettem, hogy szépen öregszik, ez McGregorra is igaz, ezért tűntek hiteltelennek azok a szövegek, amikor azt próbálták elhitetni, hogy Obi-Wan milyen rozzantnak néz ki és nem lehetne Leia apja. Jimmy Smits sokkal rosszabbul néz ki, mint McGregor, tegyük hozzá öregebb is, mégse merült fel ez vele kapcsolatban. Ja és amúgy szinkronnal is élvezhető volt a sorozat, bár azt nem adja vissza, mikor Hayden először szólal meg Vaderként. Most kifejezetten visszajött a lelkesedésem a SW iránt és kíváncsian várom majd az Andort, ha csak fele ilyen jó lesz én már szórakoztatónak fogom találni.

@Cpt. Rex A pajzsokat a guard boost miatt éri meg fejleszteni, így nem fogyasztanak annyi staminát, amikor blokkolásra használod őket. A parryzéshez azt tudnám ajánlani, hogy a Bucklerrel próbálkozz, annak a pajzsnak a leghosszabb a parry windowja, így azzal van a legnagyobb esélyed beadni. Emellett nagyon közel kell állni az ellenfélhez és mindig a kezét figyeld, ne magát a fegyvert, amikor a fegyvert tartó kéz elkezd mozdulni előre akkor már nyomjad a parryt. Van még egy ashes of war, a "golden parry", amit rá lehet tenni pajzsokra, azzal kissé messzebbről és nagyobb hatékonysággal is be lehet adni a parryket. A parry, de plane a guard counter is alapból jó mechanikák és érdemes megtanulni őket, de mondjuk a bossok ellen nem valami hasznosak (vagy azért mert nem lehet parryzni őket, vagy mert gyors egymásutánban többet támadnak, így nincs lehetőség a countert befejezni), ha jól dodgeolsz, akkor az i-framek miatt könnyebb dolgod van, de egy jó greatshield sok esetben megkönnyíti a dolgokat, a Fingerprint Stone Shield gyakrolatilag sérthetetlenné tud tenni, mert mindent tudsz blokkolni vele, csak bírd staminával.

Horizon Forbidden West Közben a napokban előfizettem a PS+ Prémiumra, kíváncsi voltam erre a Sony-s Game Passre. Kipróbáltam a PS3-as Red Dead Redemption streamelését és kifejezetten jó volt, a második rész nekem egy nagyon meghatározó játékélményem volt, de az elsővel korábban sosem játszottam. Tegnap meg egyszerre töltöttem le a Ghosts of Tsushimát (ami szintén nekem eddig kimaradt, de mivel benne van a kínálatban ezért rápróbáltam) és játszottam párhuzamosan a RDR-el és még úgy is teljesen stabilan ment, úgyhogy egyelőre elégedett vagyok.

Angelről én sem tudtam először, hogy nem bináris, meg voltam győződve róla, hogy nő, de ezt az egész érzékenyítő tematikát kifejezetten ügyesen szőtték bele a 7. epizód szövetébe... úgy, hogy közben a színész/nő mibenléte fel sem tűnt volna, ha nem hallok róla utólag, úgyhogy egyáltalán nem volt tolakodó, vagy szájbarágós a megvalósítás.

A 7. részről, az ehetit még nem láttam:

Konkrétan ő volt a mo-cap, meg a voice actor is.

@Darth Riddick Boldog születésnapot kívánok!

Léa Seydoux-nak nagyon örülök, tökéletesen fog illeni ebbe a szereplőgárdába (bár őt Irulannak is el tudtam volna képzelni, inkább, mint Florence Pught). Fenring grófra pedig én is nagyon kíváncsi leszek, számomra ő volt az egyik legérdekesebb mellékes karakter a könyvből, aki ugyan nem szerepelt sokat, de egy igazán figyelemreméltó figura volt. A kedvenc jellemzésem is hozzá kapcsolódik Herbert tollából: "nyuszimodorú ragadozó, az ilyen a legveszélyesebb fajta".

Igen, sőt most már azt is ki merem jelenteni, hogy a 2017 óta bemutatott ST sorozatok közül nekem ez a kedvencem. Azt meg külön kiemelném, hogy Zachary Quinto után Ethan Peck is egy baromi jó Spockot hoz! Ő volt már a Discoveryben is, de itt jön ki igazán, hogy mennyire jól illeszkedik a szerepbe és még, ha számomra ez a karakter mindörökre össze is nőtt Leonard Nimoy-al, ettől még egyáltalán nincs hiányérzetem, ha Spockot látom.

@Darth Krande Boldog születésnapot!

A Fallen Order számomra egy komfort játék, amit minden évben egyszer végigjátszok. Egyesíti magában azokat a tulajdonságokat, amelyeket nagyon szeretek, a "soulsborne" játékok harcrendszerének kihívását, az Uncharted széria platformer kalandjának varázsát és mindezt a kedvenc kitalált univerzumomban egészen minőségi tálalásban. Szóval, ha ebből a játékból folytatás készül, akkor a shut up and take my money... egyedül azt fájlalom, hogyha next-gen only lesz, akkor jövőre már tényleg be kell szereznem egy PS5-öt. Ha tényleg 5 évet ugrunk előre az időben, az jót fog tenni a sztorinak, kíváncsi leszek Cal mennyit fejlődött, hová jutott a FO-ben megismert állapota óta és az esetleges fejlődés, majd milyen új játékbeli skillekben, mechanikákban nyilvánul meg. Ez jövőre mindenképpen egy biztos vétel lesz számomra!

Az előzetes "kedvcsináló" funkcióját tökéletesen beteljesítette, mivel korábban engem egyáltalán nem érdekelt ez a sorozat, gondoltam majd, mint a Solo-nál, ha kijön akkor megnézem, de nem különösebben vártam... eddig. A hangulat, ami ezekből a képsorokból lejön nagyon ütős, a zene, a vágás mind tökéletesen fokozza a feszültséget és amit látunk az alapján is egy kifejezetten sokrétű kalandnak ígérkezik ez a széria. Amire nagyon kíváncsi vagyok az Mon Mothma és a politikai szál, egy kicsit ebből a felsőbb perspektívából ránézni a Birodalomra nagyon izgalmasnak ígérkezik, hogy nem csak szokásos szegény elnyomottak szemén keresztül láthatjuk a rendszer működését, hanem egy olyan nézőpontból is felsejlik az új világrend, aki ott van a Szenátusban. Amellett, hogy sok mindent láttunk ebben a beharangozóban, még így sem nagyon tudom, hogy pontosan mire számítsak ettől a szériától és ez egy nagy dícséret, így kell jól kedvet csinálni, hogy közben nem tárul fel minden és megmarad a meglepetés... most már azt mondom, hogy kíváncsi vagyok erre a sorozatra és ezt ennek a teasernek a számlájára írom.

Ez a sorozat érdekel a legjobban az újonnan beharangozott anyagok közül. A kedvenc korszakomat hozzák vissza és közben annyi új aspektusát is felvillanthatják a már ismert karaktereknek is, hogy egy igazi aranybánya lehet ez a sorozat a lore tekintetében. Az pedig külön jöt fog neki tenni, hogy ennyi mindenbe belekóstolhatunk ebben a 6 epizódban, már csak amit itt felvillantottak ebben az előzetesben azt jelezi, hogy nagyon sokszínű, eltérő kalandokra számíthatunk. Leginkább persze az Ahsokás szekvenciára leszek kiváncsi, ő a kedvenc karakterem, akit (mondjuk Dookuval) ellentétben már elég jól kitárgyaltak a különböző művekben és több korszakban is megismerhettük, de itt vele kapcsolatosan is egy olyan nézőpontot kapunk, amit korábban egyáltalán nem ismerhettünk, de a karakter háttere szempontjából kifejezetten érdekes lehet.

Nemrég volt a 20 éves évfordulója ennek a filmnek és emiatt, meg az Obi-Wan okán is újranéztem. Ugyan nem mondanám a kedvencemnek a Saga-ból, de az a 2002-es mozis premier gyerekkorom legemlékezetesebb moziélményeként maradt meg. Máig itt van előttem a várakozás a pénztárnál, az opening crawl és az a hangulat, ami akkor uralkodott a teremben, nem tudom miért maradt ez így meg, de ezek miatt a körülmények miatt számomra ez mindig az egyik legkülönlegesebb Star Wars film lesz. Obi-Wan és Anakin kapcsolata talán a következő epizódban éri el a filmek közül a csúcspontot, de már itt is érdekes megfigyelni, hogy milyen feszültség van ebben a párosban egy egy jelentben. Valamint a közöttük lévő dinamika egyfelől hierarchizáló, másrészt már-már testvéri jellegét elegyítve Lucas nagyon jól érzékeltette ennek a kapcsolatnak a konfliktusos és jelentőségteljes mivoltát. Most így újranézve számomra ez az egyik legértékesebb aspektusa a filmnek... azt meg álmaimban sem gondoltam volna, hogy két évtized után ezt a párost még újra láthatjuk majd valamilyen élőszereplős Star Wars alkotásban. Még mindig kicsit szürreálisan hat, főleg azután, hogyha jól emlékszem néhány éve mikor csináltuk a filmekről a podcasteket, akkor Donát nekem azt mondta, hogy Christensen egy farmon dolgozik... örülök, hogy visszatért!

Hú, hát ez már kicsit régen volt:

Star Trek Picard - 2. évad Sajnos a végére már nem tudtam annyira lelkesedni ezért az évadér... a befejezés hagyott némi kivánnivalót maga után, de ezzel együtt még mindig baromi jó volt és ahogy megközelítették Picard karakterét, beleszőve a korábbi ábrázolását és reflekálva arra, hogy Picardot mindig is eléggé távolságtartó módon ismerhettük csak meg, ebben a két évadban és kiváltképp itt a másodikban sokkal szerethetőbb, emberközelibb figurává vált. Seven és Raffi párosát is nagyon bírtam, bár az utóbbi karakter útjából némileg elvett a befejezés megoldása. Talán a végére kissé csalódást keltő volt, de attól még élveztem ezt az évadot. Strange New Worlds Nem akarok nagy szavakat hasznáni (még csak két részt láttam), de ez az egyik legjobb dolog ami az élőszereplős ST-el történhetett! Emlékszem, hogy talán itt is felmerült még régebben, hogy az eredeti sorozatból készülhetne egy remake, mert a klasszikus részek abban a formában mai szemmel nézve rengeteget veszítettek az élvezeti értékükből (tavaly akartam tartani a Netflixen egy TOS újrázást, de kb. 6 rész után feladtam). Ezzel együtt persze nem lett volna elegáns így hozzányúlni egy mára már klasszikusnak számító művészeti alkotáshoz, hogy hozzáfércelgetjük mindig az aktuális elvárásokhoz. Ennél jobb megoldást találta erre az egészre, nem remakelték a TOS-t, hanem csináltak egy teljesen új sorozatot, de nagyjából abban korszakban, nagyjából azokkal a szereplőkkel akiket ismerünk és szeretünk (az eredeti szériában ami abszolút időtálló szerintem azok a karakterek). Nagyon ízlésesen sikerült átültetni 2022-be a 60-as években megalkotott Star Trek dizájnelemeit és formavilágát. Felfedezhető benne mindenütt a klasszikus kor, de olyan áramvonalasan bele van simítva a mai szemnek is tetszetős, nem avitt, de nem is túl futurisztikus látványba, hogy ezért már mindenképpen elismerést érdemel. Az epizodikus szerkezeti felépítés pedig egyrészt szintén a klasszikus Star Treket idézi meg, ráadásul teljesen egyetértek Iqvi-vel, hogy ez kifejezetten üdítő tud lenni a mai felfogásban, amikor egy-egy kisebb, egyetlen részre koncentrálódó kalanddal kínálnak meg minket az alkotók. Azt is jól szőtték bele a sorozatba, ami a Discovery 2. évadában történt és jó volt viszontlátni ezeket az arcokat, Spock természetesen örökre Leonard Nimoy marad, de Ethan Pack számomra szinte tökéletesen hozza ezt a figurát, akit kissé még nehéz megszokni az Uhura lenne, de amúgy teljesen rendben van a cast is. Most ennél a sorozatnál izgalmasabbat nem is tudnék elképzelni magamnak... talán a Kenobit majd. Meg fogom nézni valamikor nyáron biztosan, ha már lecsengett a SNW, mert amúgy nem van benne potenciál, de most valahogy nincs bennem késztetés ehhez, kicsit elfáradtak a karakterek, nem tudok már úgy lelkesedni értük, vagy én fáradtam el...

A besúgó Kifejezetten jól indult ez a sorozat, aztán fokozatosan egyre komolytalanabbá vált... még ezzel együtt is el tudom képzelni, hogy abszolút kiemelkedik a magyar mezőnyből, bár ezt úgy mondom, hogy nem nagyon ismerem a hazai produkciókat. Amit nagyon jól eltaláltak az a hangulat, ugyan még nem éltem abban a korszakban, amikor ez játszódik (80-as évek), de el tudom hinni, hogy ilyen lehetett és teljesen magával ragadó a sorozatnak az atmoszférája (az intro ahogy össze van vágva azzal a zenével, az az egyik legjobb dolog a sorozatban). Egyedül talán az szúrhat szemet, ami más (nem csak magyar) történelmi korokat megidőző alkotások esetében is előfrodul, hogy minden olyan frissnek, újnak, tökéletesnek hat, nincsenek amolyan mindennaposan lelakott, leharcolt, elhasználódott díszletek, tárgyak, jelmezek. A színészek is meglepően jók voltak és nem éreztem azt a modernkori magyar filmekre jellemző klisét sem, hogy olyan mintha nem is szerepet játszanának, hanem csak egy szöveget olvasnának fel. Az mondjuk fájó volt, hogy a leggyengébb talán pont a főszereplőt alakító srác volt ebben a tekintetben, na ő olyan volt, mintha egy gesztuskészletttel nyomta volna le az összes érzelmet, amit meg kellett volna jelenítenie a karakternek. Ahol szerintem leginkább félrement ez a széria, az a forgatókönyv. Sokszor az volt az érzésem, hogy csak azért történnek meg dolgok, mert a dramaturgia ezt kívánja meg és amúgy totál életszerűtlen. Fordulatok érik egymást, de egyik sincs kifuttatva úgy, hogy azt érezzem, hogy tényleg súlya van a történteknek. Az pedig külön fájdalmas volt, hogy az éles felütés után a politikai, kritikai szál nagyon szájbarágós, didaktikus volt, majd szépen lassan teljesen a háttérbe szorult a sorozat személyes szintű fő vonalát képező coming of age sztori mellett. A hatalom ábrázolása is meglehetősen eklektikus benyomást kelt, néha az 50-es éveket idézi meg, majd hirtelen visszatér a puhább 80-as évekbe. A kommunisták árnyalása meg kb. annyira volt kifinomult, mint A Tenkes kapitányában a labancoké (ha már magyar sorozatoknál tartunk). Az már egy más kérdés, hogy mindeközben a történelmi hűséget mennyire tartják szem előtt, de ezt annyira nem kérném számon, el tudom fogadni, hogy ez egy ilyen alternatív világ. Nagyon érdekes és bizonyos értelemben máig is ható kérdéseket feszeget a beszervezett emberek elköteleződése, személyes dilemmái kapcsán, de pont ez a probléma, hogy nagyon csak feszeget. Ez a motívum megmarad egy totál felületes szinten és helyette sokkal fontosabb, hogy ki kivel kavar, jön össze, milyen "akció jeleneteket" kapunk és hogy hogyan rajzolják meg a készítők a 80-as évek bulizó, lázadó fiatalságának tablóját. Az utolós résznek azért beírok egy piros pontot, hogy feltűnt benne Madarász Isti, akit nagyon kedvelek!

@Donát @tomcsi80 Boldog születésnapot mindkettőtöknek!

A Discovery 4. évadát néhány rész után egyszerűen eluntam, a Picardot viszont kifejezetten tudom ajánlani. Az első évadot is nagyon szerettem, elsősorban a régi sorozatok iránti nosztalgia miatt, most újranéztem a 2. évad előtt és lassan az idei szezonnak is a végére érek. Ez egy baromi jó sorozat, annak kifejezetten örültem, hogy a konfliktus felépítésében amellett, hogy itt is megvan ez nagy léptékű "mentsük meg a világot" vonulat, de közben sikerült kimondottan személyessé tenni ezt az évadot, hogy igazán Picardról szóljon. Hozzáteszem, hogy itt a csapattagok közötti interakciók, kapcsolódások is sokkal jobban működnek, mint az első évadban, ahol éreztem némi hiányosságot, míg itt abszolút izgalmas, humoros, szórakoztató, érzelmes szálakat írtak nekik. Most még visszajött a kedvem a Discovery-hez is...

Nagyon ott volt ez az előzetes... a látvány, a hangulat terén abszolút hozta azt, amit vártam. McGregor teljesen sallangmentesen illeszkedett vissza Obi-Wan szerepébe, mintha nem is telt volna el 17 év, ha meg újra láthatjuk Christensennel az még, ha esetleg nem is lesz tökéletes mindenképpen Star Wars történeti pillanat lesz. Owen bácsi meg úgy trollkodik, mint Obi-Wan fénykorában.,,