Wilde

Kicsit késve értem ide, meg telefonról tudok csak lenni, de nem felejtettem el.

Sziasztok 32 év, Anakin

Erre egyáltalán nem számítottam, de baromi jó rész volt. Nem csak önmagában volt egy szórakoztató epizód, hanem hozzá is adott az egész évad ívéhez és talán egy kicsit kontextusba is helyezte az eddigi kalandokat. Már rögtön az elején nagyon tetszett, hogy lett következménye Cid viselkedésének, amit az előző kaland során mutatott és itt előrevetítették azt is, hogy megszakítják a közös munkát, legalábbis Tech kiejelntése, miszerint ezt az egy könnyűnek tűnő munkát még elvállalják neki számomra azt jelezte, hogy hosszabb távon már nem akarnak vele dolgozni. Ugyanakkor itt megemlítik azt is, hogy Cid esetleg feldobhatja őket a Birodalomnál, ami azért érdekes, mert elvileg őket halottnak hiszik, ha minden igaz. Crosshair tud róluk, meg az lesz még izgalmas, hogy mi van Ramparttal, de most, hogy Hemlock a rész végén megtudta Lama Su-tól, hogy mi Nala Se gyenge pontja a BB ismét reflektorfénybe kerülhet. Ezzel nem csak, hogy újra belerángatják őket a nagyobb léptékű eseményekbe, hanem megágyaznak annak is, hogy Ciddel kapcsolatban lehet egy vízválasztó pillanat. Ha komolyan elkezdik keresni őket, akkor vajon tényleg elárulja a csapatot, vagy ez egy lehetőség számára is, hogy megmutassa tényleg megválozott, amit abban a versenyzős epizódban mondott. Ami miatt szerintem nem csak önmagában véve volt értékes ez a rész az az, hogy megmutatta a BB korlátait, a helyét ennek az osztagnak a galaktikus térképen. Az évad során láthattuk, hogy (ahogy egyébként úgy általánosságban a 66-os parancs óta) a csapat egy folyamatos útkeresésben van. Először felmerül, hogy otthagyhatnák Cidet, egy nagy zsákmánnyal kiszállhatnának ebből az egészből, de már itt is képbe kerül Echo kapcsán, hogy akár a nagyobb jó érdekében többet is tehetnének a galaxisért. Aztán láthattuk ahogy viszonylag kényelmesen berendezkednek az Ord Mantellen, elvállalnak mindenféle munkát, ilyen side-quest jellegű kalandokba keverednek, de aztán szembejön a politika és ismét a nagyobb események sűrűjébe csöppennek. Ezzel a mostani akcióval pedig igazán kikristályosodott, hogy nem igazán húzódhatnak félre. Egyrészt azért, mert időközben az is kiderült, hogy Cid-re sem biztos, hogy számíthatnak, másrészt - és ez főleg Echo kiválásával kapott igazán nagy hangsúlyt - vannak olyan események, amelyek őket is érintik. Itt ők is érzik, hogy valami nagy dolog van készülőben a háttérben és azt még csak nem is sejtik, hogy hamarosan Omega is célkeresztbe (talán átvitt értelemben is) kerül. Magáról az epizódról annyit, hogy baromi hangulatos volt, egy az egyben az Alient idézte meg úgy, hogy egy-két jelent még úgy is feszültséggel teli volt, hogy azért sejteni lehetett, hogy nem lesz komoly baja hőseinknek. A zillo még bébiként egész aranyos volt, de aztán ahogy fejlődött egyre inkább visszaidézte a TCW-ben látott formáját, bár ott ha jól emlékszem ennél még sokkal nagyobb volt. Az meg, hogy viszontláthattuk egy nagyon szép gesztus, hogy így ápolják a TCW örökségét és ilyen már-már elfeledett szálakat is visszahoznak és emellett be is építik a nagy egészbe, azt én is erősen remélem, hogy nem csak a páncél felhasználás okán kerül ez képbe, hanem akár Omegán keresztül, de lehet csak a klónozó létesítmény kapcsán is, valamilyen mozsákat kapunk Palpatineról, az ő nagyobb tervéről is a klónozással összefüggésben. Az alien-atmoszféra mellett, a másik ami még nagyon tetszett, hogy ennek az epizódnak a dinamikája meglehetősen szokatlan volt. Itt nem a hősök jöttek, láttak és győztek, hanem leginkább csak az események után kullogtak. Nem ők győzték le a zillót, utána is csak menekülniük kellett és az egész akciónak a végén üres kézzel és mint mi tudjuk egy fenyegetéssel távoztak. A falusiak sorsa bizonyosan nem szép véget jelentett, akárhogy is, de ők ebből mindenképpen rosszul jöttek ki... mondjuk én arra számítottam, hogy ott a klón kommandósok legéppuskázzák őket, de így talán még félelmetesebb, hogy pontosan nem tudjuk mi történt velük, de hogy jó nem az biztos. Ez a "metamorfózis" egyébként kicsit elvonatkoztatva a zillótól így szólhat magáról a BB csapatról is. Eddig kihúzták magukat a nagyobb események alól, ezért is ment el Echo, de most a rész végén Hunter eltökéltsége nekem azt mutatta, hogy lehet másként lesznek a dolgok. Összekötve ezt azzal, hogy a Birodalom hosszú idő után újra vadászik majd rájuk mindenképpen azt vetíti előre, hogy ennek a rejtőzködő életmódnak vége szakadhat. Azért is tudtak Cidnél berendezkedni, mert viszonylag elcsitultak a dolgok, de ez most valószínüleg megváltozik. Már csak arra leszek kíváncsi Crosshair hogyan kerül megint képbe. Kicsit sajnálom, hogy őt eddig csak egy epizódban láthattuk (bár az baromi jó volt), viszont az ő viszonyrendszerében nagyon nagy törés lehet, hogy lemondott a klónokról a Birodalom és Echo kiválásával is adná magát a lehetőség, hogy visszatérjen a csapathoz. Azt mindenesetre erősen valószínűsítem, hogy ebben az esetleges hajtóvadászatban így, vagy úgy, de ő is szerepet kap majd. Még nem láttam a Mandaloriant (előtte az újranézésből, még hátra van a Boba Fett fináléja), de fel van adva a lecke neki, mert ez egy baromi erős epizód volt és el vagyunk kényeztetve, hogy egyszerre két ilyen sorozat is megy párhuzamosan... tíz éve azt mondtuk volna, hogy Star Wars mennyország, bár most is lehet ezt mondani.

Ezt a Cid-es vonalat talán lezárják ebben az évadban, én azt mindenképpen várom, hogy az ebben a két részes sztoriban látottaknak is legyenek következményei Ciddel kapcsolatban. Annak örülnék amúgy, ha valami féle önálló sejtként működnének tovább, ami lehet csak lazán kapcsolódna a Birodalom elleni fellépéshez, de ebben a zavaros átmeneti időszakban sok helyen besegíthetnének.

The Last of Us - 7. rész Nekem kifejezetten tetszett ez a rész, szerintem jobb volt, mint a múlt heti és a DLC hangulatát, illetve az Ellie múltjával kapcsolatos főbb történeti ívét is jól visszaadta.

Nem volt rossz rész, bár nekem az előző jobban tetszett a karakterek miatt, ahogy ott továbbvitték Echo kiválását és a hiányával bekövetkezett űrt a csapat belső dinamikájában. Itt ez inkább egy ilyen klasszikus kaland volt ahol a BB-nek be kell segítenie egy helyi konfliktusba, bár az egy kicsit megfűszerezte ezt a felállást, hogy annak kellett segíteniük, aki korábban kirabolta őket. Az is tetszett, hogy Gonky most viszonylag komolyabb szerepet kapott és rajta keresztül jutottak el a Marauderhez. Azért eddig leginkább csak díszlet volt és nem érződött többnek egy berendezési tárgynál, most meg úgy tűnt, mintha ő is valamilyen szinten a csapat része lenne. Azért egy kicsit sajnálom AZI-t mert ő sokkal érdekesebb droid volt szerintem, már csak a kaminói származása miatt is, meg amit látott, amiket közösen megéltek (ahogy Crosshair megmentette) és egy fokkal közönségbarátabb figura is, mint Gonky, akivel igazi dialógusokat sem lehet alkotni. Szóval azok után, hogy ő is eljött a többiekkel együtt a Kaminóról, azt hittem jobban a csapat részét képezheti majd, de sajnos azóta nem nagyon láttuk. Ez a kissrác, Benni, nekem elsőre kicsit idegesítő volt, a főnöke Mokko meg egy elég generic gonosznak tűnt, aki nem volt túl izgalmas, kapzsi és gátlástalan. Ahogy kibomlott a történet egy kicsit talán túl egyszerű volt a konfliktus feloldása azáltal, hogy Benni újból keresztbe tesz nekik, majd miután meglátja a valós adatokat rögtön Mokko ellen fordul és mindenki olyan hirtelen fel is lázad a gonosz főnök ellen. Nem mondom, hogy logikátlan volt, vagy ne lett volna érthető, csak olyan túlságosan is egyszerűnek tűnt ahhoz képest, hogy talán évekig dolgoztak neki ezek a gyerekek és Benni karakteréből úgy jött le nekem, hogy valamilyen szinten érzelmileg is kötődtek hozzá. Legalábbis úgy nézett ki, mintha a figyelméért, az elismeréséért is versengenének, nem csak a fejadagok voltak a fontosak, hanem valamiféle groteszk apafigura is megjelent benne, ennek tudnám be azt is, hogy Benni még a nagy reveláció után is meg akarná menteni Mokkót, mikor az lezhunna, úgy, hogy előtte képes lett volna leszámolni velük. Ennek az egész kalandnak a súlya ha valahol szerepet játszhat majd, az talán pont a Ciddel való kapcsolatuk. Én amellett voltam korábban, hogy Cid szerintem nem olyan rosszarc és talán tényleg megváltozott, illetve értékelni fogja, hogy már többízben is önzetlenül mentették meg. Itt az volt a helyzet, hogy ő küldte őket ide, neki vállaltak egy munkát és mikor bajba kerültek, akkor eléggé noszogatni kellett, hogy egyáltalán bármit hajlandó legyen csinálni és nem is sietett így se azonnal a segítségükre, nem úgy ahogy Omega tette volna fordított helyzetben, ha rajta múlik. Kiváncsi vagyok ennek lesz e kifutása. A karakterek szempontjából pedig nem csak Omega, hanem Tech miatt is egy fontos történet volt ez a két epizódos sztori, úgy en bloc az egész második évadban én Techen érzem a legnagyobb fejlődést a csapatból és sokkal közelebb került hozzám, mint az első évad során bármikor. Nagyon tetszett, ahogy kvázi meggyászolták Echo kiválását és ezt összekötötték a hajó elvesztésével, itt pedig ebben a részben ahogy visszaszerzik a hajót, egy kicsit visszanyerik az önbizalmukat, a régi energiájukat és úgy működnek ahogy BB a legjobban operál, másoknak segítenek, a jó ügy érdekében. Technikailag amúgy nagyon jól nézett ki ez a rész és és az egész sorozat pazarul fest. A vizuális, kreatív megvalósítás továbbra is pazar, nekem nagyon tetszett a bánya láványvilága, ezekkel a sötét tónusú, vöröses, feketés színekkel. Az egész helynek a milliője magából arasztotta, az elhagyatottságot, a kilátástalanságot és ezzel kapcsolatban volt érdekes az, hogy végül a gyerekek mégis itt akartak maradni, mert akármennyire is kietlen volt ez a hely, nekik ez jelentette azt az ismerős otthont, amit hőseinknek a Marauder. Nem volt rossz epizód, de úgy érzem még mindig a szenzációs midseason hullámainak fodrozódásán lovagolunk, mert az magasan kiemelkedő volt, ha fele olyan jó lesz a szezonzáró, akkor már nyert ügyünk van.

The Last of Us - 6. rész Alapvetően tetszett ez az epizód is, bár elég sok mindent összesűrítettek a játékból, ettől még önmagában nem tűnt túlzsufoltnak a rész, de itt-ott kicsit kapkodósnak éreztem. Magát a játék hangulatát továbbra is remekül át tudja adni a sorozat és a helyszínek atmoszférája is tökéletesen visszaköszön az itt látható képekről. Ráadásul itt még egy rövidke kis előretekintést is kaptunk a második évaddal kapcsolatosan, amit szerintem csak azok szúrnak ki, akik ismerik a játékok történetét, de nekem nagyon tetszett, hogy már talán itt elkezdték felvezetni a folytatás egyik elemét, ami amúgy az első játékban, ha jól emlékszem nem volt benne.

Nekem a ma este sajnos nem jó, az eredeti, vagy a két hét múlva lévő szombat megoldható lenne.

Azt biztos, hogy tudja, hogy mi a helyzet, de nekem így elsőre úgy tűnik, hogy ő egy elég hithű birodalminak látszott, aki egészen eddig lubickolt ebben a rendszerben és élvezte a szerepkörét és az így érdekes lenne, hogy teljesen a Birodalom ellen fordulna. Itt eléggé nyiltan le voltak játszva a lapok, hogy neki kellett volna ezt elintézni, az, hogy ebben Chuchi-ék megakadályozták ez az ő hibája és nyilván nem szívesen viseli el a bukást, de hát ez az ő sara volt. Szerintem az ilyen akciók egyfajta tesztként is működnek ezekben a felsőbb körökben... rádbízunk egy fontos feladatot, ha elintézed, akkor feljebb lépsz, közelebb kerülhetsz a tűzhöz, ha viszont elbuksz, akkor tudjuk, hogy nem lehet rád számítani. Emiatt gondolnám, hogy ha látjuk még Rampartot, akkor az valahogy úgy lehet, hogy valaki (esetleg Crosshair) valahogy megmenti őt, vagy kiszabadul, mert ezek után azt nem tudom elkézelni, hogy esetleg Palpatinék azt mondják, hogy nyílvánosan elítéljük, de titokban megbízzuk valami projekttel és még működhet a háttérben. Hiszen itt pont azt láttuk, hogy egy fedett akcióban csúfosan felsült és még az öregnek kellett közbeavatkoznia, mielőtt az egész ügy tovább dagadhatott volna és szabotálhatta volna a birodalmi terveket.

Karakterszinten ez az egyik legjobb rész volt szerintem, nagyon ügyesen reflektáltak az előző epizód végén lévő meglepetésre. A legutóbbi dupla után most jól esett egy ilyen lassabb tempójú, elmélkedős kaland.

@NorbiLordi Boldog születésnapot!

Az nagyon ütős lesz, amikor a klónokat leszerelik, azért biztos lesz hozzá egy-két szavuk. Az előző epizódban volt az a kocsmai jelenet, ahol láthattuk, hogy mennyire egy egzisztenciális kérdés is ez a klónoknak, akiknek az egész énképe arra épül, hogy ők katonák, őket ezért hozták létre. Erre rímel Rex kijelentése is a TCW 7. évadából, hogy nekik a háború jelentette a létezésük alapját. Crosshair arra játszott, hogy kelleni fog majd a Birodalomnak, de rá kellett jönnie, hogy csak úgy félredobják, most az a pikáns, hogy akár Rampart is azt élheti meg, hogy őt is csak úgy félreállítják, ahogy ő akarta ezt tenni a klónokkal. Ez akár összehozhatná kettejüket is, bár, hogy hogyan azt nem tudom. Nem gondolnám így elsőre, hogy Crosshairnek felelősséget kellene vállalnia Rampart tettei miatt, de az biztos, hogy nem lesz nagyon maradása az új felállásban a seregnél.

Babylon Nagyon különleges filmélmény volt ez az eposz Hollywood hőskoráról, a némafilm és a hangosfilm korszakának találkozásáról. Talán úgy tudnám a legjobban összefoglalni, hogy egy jó háromórás szerelmeslevél a filmezésről. A játékidő egy kicsit túlzásnak érződik, az egész film egy kb. félórás party jelenettel kezdődik, a vége meg majdnem jobban el van húzva, mint A Király visszatérnek a zárása, de ezzel együtt végig lekötött, egy percig nem unatkoztam és nagyon intenzív volt ez az élmény, amit Damien Chazelle megalkotott ebben a filmben. Nagyon erős, nagyon ütős ez a hullámvasút, amin a film végigvezet, van egy baromi jó húzása, sodrása az egész filmnek és ugyan mind a történet, mind a karakterek számomra eléggé hagytak hiányérzetet maguk után, annyira visz magával a film, hogy közben nem zavartak ezek a dolgok úgy igazán. Ettől függetlenül, ha utólag visszagondolok rá, akkor jóval több karakterizációt kaphattak volna, ezek az egyébként egydimenziós figurák, akik sokszor csak úgy estek bele egyik jelenetből, egyik korszakból a másikba anélkül, hogy igazán reflektáltak volna a bennük végbemenő változásokra, hogy egyáltalán látszott volna valami ív velük kapcsolatban. Fel lehet úgy is fogni, hogy ez egy allegória és igazából a film nem elsősorban a történetére és a karaktereire koncentrál, hanem ez az egész sztori magáról a filmezésről, a filmkészítésről szól és egy ahhoz írt óda (a záró montázs is ezt támasztja alá). A főszereplő Diego Calva maga a néző, akit elvarázsol ez a világ, Brad Pitt és Margot Robbie pedig Hollywoodnak a megtestesülései, de ettől még mégis ezeket a karaktereket nézzük 3 órán keresztül és bennem maradt hiányérzet velük és a történettel kapcsolatosan is. Az egész film a 2/3-áig nagyon jó volt, de a third actre elkezdett szétesni (ahol Tobey Maguire egy gengsztert játszik az hihetetlenül kilóg az egészből) és mintha nem is találná magát a film. Sok érdekes dologba belekap, lehetne komédia, dráma, romantikus film, társadalomkritikus alkotás, de valójában csak egy korrajz a 20-30-as évek dekadens Hollywoodjáról. Megmutatja az árnyoldalát is ennek az "álomgyárnak", de közben azért érződik egy szokásos hollywoodi önfelláció is az egészben. Ettől függetlenül akit egy kicsit is érdekel Hollywood, ez a klasszikus korszak, meg a filmkészítés az mindenképpen nézze meg. A színészi alakítások zseniálisak és a rendezés, ahogy össze van rakva a film, az utolsó harmadát nem számítva szintén pazar. Az operatőri megoldásokban, jelenetfelépítésben, vágásban fantasztikus húzások vannak benne és egy maradandó élményt tud adni, még úgy is, hogy nem voltam teljesen elégedett vele... a hétvégén láttam, de még mindig itt motoszkál a fejemben, ennél nagyobb elismerést meg nem nagyon tudok adni!

Nekem a 31-es szekció jutott eszembe a Star Trekből kicsit ezekről a piszkos munkát elvégző klónokról. Amúgy azáltal, hogy nem varrták el ezt a szálat lehet, hogy ez valami nagyobbnak a része is lehet és azért nem tértek ki rá jobban és lehet még kapcsolódni fog a Waylandes szálhoz is.

Crosshairnek a Birodalom kötelékében már nem nagyon van maradása, de ha Rampart valahogy megússza és nem itt láttuk utoljára, akkor nagyon adná magát, hogy ők akár össze is dolgozhatnak. Amit írtál spekulációt az azért is lenne jó opció, mert Chuchi mindkettejüknek a bögyében lehet, de legalábbis Rampartnak mindenképpen. Arra tudnék gondolni, hogy itt úgy próbálta meg Palpatine spinnelni ezt a történetet, hogy a klónok igazából a klón mivoltuk miatt követték ilyen elvakultan a parancsot és mennyivel jobbak lennének ennél a klasszikus katonák, akik jobban mérlegelni tudnak egy-egy ilyen helyzetet és morálisan jobban igazolható az alkalmazásuk, mint a klónoknak... vagy legalábbis a Szenátusnak ezt próbálhatta beadni, mivel itt arra apelláltak, hogy mennyire borzalmas volt ez a tett, amit Rampart elkövetett. Ha Chuchiék nem nyomozzák ki Rampart szerepét a kaminoi pusztításban, akkor ez a morális szempont nem játszott volna.

Szerintem Cody biztosan visszatér majd, Rex vonalán erre lesz is lehetőség, ott lehet jobban is belemennek ebbe, de azt is jó volt látni, hogy bántja őket a Kamino sorsa.

Nehezen tudnám eldönteni, hogy ez a rész tetszett jobban, vagy az előző, de ez a szál annyira erős volt, hogy akár Hunterékkel, akár nélkülük is működőképes volt. Engem ez a milliő varázsolte el a legjobban ahogy megidézték az előző korszak kontúrjait, a szenátusi vitával, konkrét karakterekkel (Halle Burtoni), de közben már tökéletesen érzékeltették, hogy ez egy másik világ és a rész végére pedig literálisan is egy új időszámítás kezdődött, ami egyszerre szimbolikus is, másrészt keretbe foglalja ezt a történetet, amit a klónok sorsa a TCW kezdetétől bemutatatott. Valahogy éreztem, hogy ez lesz a vége és nem igazán lehet sok jóra számítani a klónok esetében, hiába Chuchi szenátor lelkes próbálkozásai, itt igazából nagyon szükreszabottak azok a keretek, amelyek között mozoghat. A későbbiekből meg ismerjük annyira klónok helyzetét hogy tudjuk nem valószínű, hogy nagyobb sikereket ért volna el Chuchi a jövőben a jóllétükért vívott harc során. Ez egyébként harmonizál azzal a motívummal is, ami a klón háborúk alatti politikai játszmákat jellemezte, ahol mindig mindent megpróbáltak hőseink a helyzet javításának az érdekében, de közben tudtuk, hogy ez mind felesleges erőfeszítés volt abból a szempontból, hogy mindkét oldalt Palpatine irányítja és nem lesz vége a háborúnak addig, amíg ő úgy nem akarja. Itt gyakorlatilag szintén az volt, hogy mindkét aspektussal számoltak Palpatine-ék és ők mindenképpen nyertek, csak így Rampartnak kellett elvinnie a balhét. Omega szerepeltetése egy üde színfolt volt a Szenátusban. Már amikor megérkeznek a Coruscantra és ilyen nagy szemekkel rácsodálkozik mindenre nekem abban is ott volt ez a hihetetlenül kíváncsi énje, akinek még mindig szinte minden új és izgalmas, de egyben felidézte bennem a kis Anakint az Episode I-ből, amikor először pillantja meg a galaxis központját (aranyos volt, hogy amikor még a Marauderen a Coruscantról beszélgetnek, akkor Omega azt sem tudja, hogy miért olyan jelentős ez a hely). Az ő szemein keresztül mi is egy kicsit ilyen külső szemlélőkként lehettünk a tanúi az itt végbemenő eseményeknek. Az mondjuk érdekes volt, hogy nem nagyon vettek tudomást a jelenlétéről, pedig az lerí róla, hogy nem pantorai, de senki nem szentelt túl nagy figyelmet neki. Nem tudom mennyire kell még rejtőzködniük, de azért Omega elég szabadon mászkált, legalábbis az, hogy ráadtak egy köpenyt nem volt valami nagy álcázás. A poén meg pont az, hogy Rampart, aki keresi őket egyenesen szembe jön vele a Szenátus épületében. Az is egy kifejezetten kedves pillanat volt amúgy, amikor Chuchi megpróbálta elmagyarázni neki, hogy mit is csinál egy szenátor valójában és elhangzik az a kérdés, hogy ki képviseli a klónokat... Chuchi számára, aki szenátorként azt élheti meg, hogy a politikai szerepvállalásnak nem sok foganatja ven ebben az új világban a klónok sorsának kérdése akár egy új motivációt is jelenthet, ami kézzel fogható célt ad, amiért lehet küzdeni és talán nem is annyira elérhetetlen, mint az egész állami berendezkedés megváltoztatása., Azonban a legjobban talán a Burtonival való beszélgetés tetszett ebből a szekvenciából. Omega itt eléggé felfedte magát, de nem hiszem, hogy az egykori kaminoi szenátor tudott volna Nala Se titkos projektjéről és felismerte volna, hogy kicsoda ő. Összességében az, hogy Omegát nem az akciónál használták, hanem rajta keresztül beleláttunk a szenátusi eseményekbe is egy jó ötletnek bizonyult és tényleg Chuchi is láthatott egy ilyen klónt is és átérezhette, hogy mit jelentett Omegáéknak a Kamino elvesztése. Burtoni persze tett rá magasról, de tőle talán mást nem is vártam. Az akció jelenetek nem voltak rosszak, nem tették ki túl nagy részét az epizódnak, de jó volt újra akcióban látni Rexet ezúttal a csapattal kiegészülve. A belső dinamikán már akkor látszott, hogy Rex képbe kerülése mit jelent, amikor az első évadban kivették belőlük a chipet és már ott Rex pedzegette, hogy a nagy egész szempontjából lenne feladatuk. A Martez nővéreken keresztül aztán láthattuk, hogy keresztezik egymással az útjaik és Hunter ott azt választotta, hogy nekik nagyobb szükségük van arra droid fejre és az információkra, majd itt a második évad elején is megjelent az, hogy többet is tehetnének a puszta túlélésnél. Nagyon örülök neki, hogy az Echoval való konfliktus ilyen kifutásra jutott, én sajnálom, hogy ő elhagyja a csapatot, de közben meg valahogy úgy is érzem, hogy neki ott a helye Rex mellett. Még az első TCW évados Rookiesban találkoztak és hihetetlen jó újra együtt látni őket. Itt ebben a részben is mondja Echo, hogy úgy érzi itt megtalálta a helyét, de közben a körülöttük lévő világ megváltozott. Már nem arról van szó, hogy be tud e illeszkedni egy klón osztagba, hanem már nincsenek is klón osztagok, ahová be lehetne illeszkedni. Egyszóval ez egy érdekes változás lesz, hogy milyen lesz a dinamika Echo nélkül, de szerintem van potenciál bőven ebben az új helyzetben és biztosra veszem, hogy Echot nem most látták Hunterék utoljára, az tuti, hogy már a Rebelsben nincs közvetlenül Rex mellett. Van egy olyan érzésem, hogy Rampartot sem utoljára láttuk, meglepne, ha ez lenne a hattyúdala. Amúgy arra sem számítottam, hogy Chuchiék sikerrel járnak és lebuktatják Rampartot, de jobban nézve Rampart is csak egy gyalog volt. Nagyon szépen emelkedett fel a lánckódos projekttel, aztán ott volt Tarkin oldalán és egyre jelentőségteljesebbnek tűnt, de természetesen ő is feláldozható volt. Mivel az előző rész végi orvgyilkos klón szálát nem varrták el, ami Ramparthoz köthető volt én valószínűsítem, hogy valahogy még visszatér Rampart, de az egy érdekes fejlemény a csapatnak, hogy mi lesz ezek után a 99-es osztag keresésével. Rampart volt nagyon rájuk állva és Crosshair sorsa is új kérdőjeleket vet fel. Rampart nem bízott bene, de ő szeretett volna a Birodalomhoz tartozni, most a Birodalom kirúgta alóla a széket és a főldről kell fetápászkodnia. Szerintem nagyon elő van készítve a terep egy redemption sztorinak, amit az előző évadban nagyon nem szerettem volna, de most már nyitott lennék rá. Echo kikerülésével ott lenne a helye is, mint a negyedik eredeti csapattag, alig várom az első felbukkanását, bár a visszatérése - amennyiben megvalósul - biztosan nem lesz egyszerű folyamat. A végére még néhány szó a rész csúcsjelenetéről, ami Palpatine belépője volt. Egészen eddig a pontig valahogy túl jól alakultak a dolgok, Rampart éppen lebukott, köpni nyelni nem tudott és úgy tűnt, hogy a Birodalmi Szenátusban kivételesen győzhetett volna az igazság, de ekkor Palpatine közbelépett. Az előző részben látott hiánya így még nagyobb súlyt kapott, valahogy olyan volt, mint amikor civakodnak a gyerekek és egyszer csak megjön az egyik szülő. Amint Palpatine tiszteletét tette azonnal megfagyott a levegő és mindenki számára egyértelmű volt, hogy a vita eddig tartott. Megszólalnak a szirénák, Rampart kihúzza magát, még Omega is összébb kucorodik ott a kémlelő helyén. Szavakkal nehéz visszaadni, mennyire hidegrázós, hátborzongató pillanat volt a megjelenése. Olyan tekintélye van ennek az embernek, hogy az félelmetes és itt nagyon kiemelném Ian McDiarmid munkáját aki zseniálisan adta vissza ezúttal csak hangban Palpatine karakterét... de ez az érces hang annyira ott volt, hogy szinte elfeledtette ezt, hogy egy animációs produkciót nézek. Az pedig tipikus Palpatine volt, ahogy olyan jóságos nagypapásan elkezd hízelegni, a drága, kedves Chuchi szenátornak, hogy milyen ügyes volt. hogy lebuktatta ezt a csúnya Rampartot. Majd utána rögtön úgy csavarja a szituációt, hogy az pont azt támassza alá, ami ellen Chuchi küzdött és ami Palpatine eredeti célja volt. Neki mindig is az volt az egyik szuperképessége, hogy remekül tudta manipulálni az ellenfeleit és az időközben bekövetkező változásokra hihetetlen érzékkel tudott reagálni. Ugyan úgy tűnhet, hogy van még Szenátus és ott lehet kezdeményezni dolgokat, de közben látjuk, hogy Palpatine úgy játszadozik ezzel a díszlettel, mint macska az egérrel. Innentől kezdve a szezon második fel alapvetően eltérő dinamikákat hozhat, mi lesz így a csapattal, mi lesz Crosshairrel, mi lesz a klónokkal. Ezek a kis könnyed epizódok, amelyeket ezt megelőzően kaptunk valamilyen szinten felértékelődnek, mert látjuk, hogy milyen sötét hely is a galaxis és mennyire sziszifuszi ez a küzdelem amit ők folytatnak. Az pedig egy érdekes helyzetet termethet, ha majd rohamosztagosokkal kerülnek szembe, ott már lehet nem kábítóval lőnek csak, de itt egy korszak most mindenképpen lezárult.

Nekem ami a legjobban tetszett ebben az epizódban az a hangulat volt. Egyszerűen remekül elkapták ezt a baljóslatú, feszültséggelteli atmoszférát, ami egy ilyen politikai thrillerhez kell. Mind az előzmény-trilógia, mind a Klónok Háborúja esetében fontos szerepet játszott a politika és az, hogy mi történik a színfalak mögött. Ebben az epizódban pedig már a Bad Batch keretein belül is beleláthattunk egy kicsit ebbe a világba. Eleinte kicsit fura volt, hogy a címszereplők itt semennyire sem kerültek elő, még úgy sem, mint először a Rylothon a fegyveszállítással, vagy amikor itt a harmadik epizódban legalább Crosshairt láthattuk, hanem a rész fókusza egyértelműen a Coruscanton volt és a nagypolitika eseményein. Chuchi szenátor visszatérésének nagyon örülök, ő megtestesítette itt mindazt, ami ebben az átmeneti állapotban még megmaradhatott az egykori Köztársaság örökségéből. Egyébként emiatt is volt annyira érdekes és értékes ez a történet, hogy beleláthattunk egy kicsit a Birodalom működésébe ebben a korai időszakban is. Tényleg érdekes a kontraszt azzal a Szenátussal, amit már az Andorban láthatunk, ahol már nyoma sincs ennek az esetleges ellensúly szerepnek, amivel itt még számolnia kell Palpatineéknak. Ezeknek a kis győzelmeknek, mint itt, hogy elnapolták a szavazást meg örülnie kell Bailéknek, mivel ennél nagyobb mértékben nem nagyon tudnak hatással lenni a politika keretein belül az eseményekre. Ez egyben azt is jelzi mennyire szűk a mozgástere a Szenátusnak, de még van egy látszólagos mozgástér és ez így is marad a Halálcsillagig. Az is nagyon beszédes volt, hogy az öreg személyesen egyáltalán nem vett részt ezen a vitán és az az űr, amit a jelenlétének a hiánya keltett, csak még inkább aláhúzta a kitüntetett szerepét ebben a berendezkedésben. Neki nem kell ilyen piszlicsáré dolgokkal foglalkozni, úgyis át fogja nyomni az akaratát a Szenátuson, a többieknek meg megadja a demokrácia elbábozásának a lehetőségét. Chuchi amúgy itt engem nagyban emlékeztetett Padmére, azáltal ahogy megnyilvánult ebben a konfliktusban. Így első ránézésre nem tűnik egy olyan igazán kemény, talpraesett embernek, aki mindenáron érvényesíteni tudja az akaratát, de hatalmas elszántság és igazságérzet van benne, ami miatt megállíthatatlannak tűnik. Nagyon emlékezetes volt az a mondata, hogy ezekben az időkben már nem a tétlenség, meg a beletőrődés, hanem az igazság kimondása az, ami felfordulást okoz. Bail szerepeltetését is üdvözöltem, valahogy úgy kiáltott is utána egy ilyen történet és tetszik, hogy ő most is itt sertepertél az ilyen politikai ügyek környékén. A klónok lelkiismerete mindig is foglalkoztatott engem, hogy miként csapódott le bennük az amit tettek, mennyire vannak tudatában a 66-os parancs során elkövetett bűneiknek, illetve önmagában annak, hogy egy ilyen rendszernek, mint a Birodalom, a kiszolgálói. Erre már reflektáltak az előző évad során is Howzerékkel a Rylothon, de Cody parancsnok is szembenézett azzal a ténnyel, hogy nem egy ilyen világért harcoltak itt a második évad elején és ismét újabb tanúbizonyságát adták annak, hogy ebben a szálban bőven van potenciál. A Kamino elpusztítása valahogy személyes ügy is a klónoknak és egyben egy remek korrajz az is, hogy itt még mennyire tojásokon lépkedve próbál operálni a Birodalom is. A klónok meg egy teljesen sajátos problémával néznek szemben, ami túlmutat azon, hogy egy hivatásos katona is, aki szinte egész életét a hadseregben töltötte, utána nehezen találhatja meg a helyét a civil életben, de az ő esetükben ez egy konkrét egzisztenciális kérdés is. A klónokat csak és kizárólag a háború miatt hozták létre, ennek köszönhetik az életüket, most visszakanyarodva értékelődik fel hihetetlenül az a rész még a TCW második évadából, ami anno nem tűnt olyan jelentősnek Cut Lawquane-el, hogy láthattuk azt is, hogy milyenek lehetnének ők akár a habárú nélkül, csak nehéz erre átállni azután, amilyen sorson ők keresztülmentek. Amikor látjuk Rampart és Chuchi beszélgetését ott szinte tapintani lehetett a feszültséget, ahogy elkezdték kóstolgatni egymást az fantasztikus volt és Rampart remekül hozza ezt a látszólag tudatlan, de egyben burkoltan eléggé fenyegető figurát. Az is tetszett, hogy ott a Coruscanti látképen, a háttérben mintha feltűnne a Jedi Templom sziluettje is, meg itt a parancsnokság épülete is, mintha csak a múlt relikviája lenne. Persze igaz ez az egész részre is, olyan mint egy itt maradt emlékkönyv a TCW-ről, egy másik világból. Az egész kérdésben ott van a klónok tragikus sorsa, egy újabb csapása, hogy miután küzdöttek és meghaltak a Köztársaságért (jó volt, hogy az üzenetet megerősítendően elhaladtunk az emlékfal előtt is) most egyszerűen kidobják őket, mint egy régi ruhát. Palpatinenak meg úgy kellenek a külső rendszerekben lévő zendülések, mint egy falat kenyér, mivel rájuk hivatkozva tarthatja fent és frissítheti a hadigépezetét, meg nem mellesleg futtathatja a Halálcsillag projektet is. Miközben a még meglévő hadseregét is kihasználhatná, de inkább leselejtezi őket. A csattanó volt talán a legérdekesebb ebben az epizódban ezzel a renegát klónnal, aki mintha valami szektásnak tűnne és kifejezetten hű lenne a Birodalomhoz. Rex feltűnése borítékolható volt, de örültem is neki, hogy ő is itt van és nem csak úgy a BB tagjai toppannak be ide felmentőseregként, ez a lépték nem is igazából az ő asztaluk. Amit viszont előkészítettek ebben a részben az nagyon sokat ígér a folytatásra és az egész évadra, egyben nagyon baljóslatú a klónokra nézve.

Ezzel egyetértek, hogy nem kellett volna feltétlenül megváltoztatni, bár egyik említett várost sem ismerem annyira, hogy meg tudjam ítélni melyiket lehetet volna egyszerűbben reprodukálni Calgaryben. Lehet a CGI terén erre már nem akartak költeni, ami egy kompromisszum volt, de az is lehet, hogy Mazin egyszerűen utálja Pittsburgh-öt.

Abszolút! Én még csak az elsőt láttam, de az egy olyan igazi politikai thriller volt, amiben beleláthatunk a nagyobb volumenű események hátterébe is. Volt egy-két snitt, ahol megálíltottam a lejátszást, hogy jobban megnézzem, a hangulata meg ízig-vérig a TCW-t idézte. Ez annyira jó volt, hogy még a fogfájásom is elmúlt!

A helyszínváltozással kapcsolatban, amit a negyedik részben láthattunk:

Lower Decks - 3. évad Nagyon jól sikerült ez az évad is, nekem az első kettő is tetszett, de szépen fejlődik eddig folyamatosan a sorozat. Azt hiszem ez volt az a szezon, ahol igazán szintet tudott lépni a Lower Decks, mivel egyrészt a történetmesélést tekintve összekötötték számtalan korábban látott, már-már elfeledett történetszállal (ajánlott újranézni előtte az első kettőt, hogy minden utalás meglegyen) és ezekkel a visszakapcsolásokkal sokkal élőbbé tudták tenni a sorozatot. Ugyan megvan ez az epizodikus, egy rész - egy kaland felépítése továbbra is a sorozatnak, nincsenek ilyen nagyívű, 3-4 részes story arc-ok, mint a TCW esetében, de rengeteg olyan eseményt vittek itt tovább, amit már talán kissé befejezettnek is tekinthettünk, hogy nem fogunk visszatérni egy eseményhez, egy karakterhez. A legjobb az egészben, hogy ezzel nem csak így összefűzik a korábban látottakat és egy nagy epikus finálét kapunk az évad végére (megjegyzem szerintem ez volt az eddigi legjobb szezonzáró rész a sorozat történelmében), hanem közben párhuzamosan elkezdtek építgetni karakterszinten is, meg a történet vonalán is egy olyan konfliktust a negyedik évadra, ami nem csak itt a harmadik etapban, hanem az első két szezon során is fel lett vezetve, itt továbbépítve és ez kulminálhat majd a negyedik évad átívelő nagy bonyodalmában. Egyedül, ami számomra egy kicsit csalódás volt, hogy a második évad utolsó epizódjában látott nagy cliffhanger feloldása elég semmilyen lett, ahogy fel volt vezetve a finálé egy ilyen szorult helyzettel ahhoz képest a szezonnyitóban itt nem kápráztattak el annyira. Volt egy két igen filler epizód is, de annak kifejezetten örültem, hogy a humor faktor továbbra is megmarad egy egészséges balanszban a még vicces, de nem infantilis vonalán. Még mindig rengeteg általáns Star Trek utalást kapunk, itt ebben a sorozatban ellátogattunk egyik kedvenc helyszínemre is, de ettől függetlenül, ami miatt szerintem itt tényleg nagyot lépett a sorozat, hogy nem kell külső segítséget hívni, ha ki kell őket húzni a bajból. Nincs Riker és a Titan, hanem a Lower Decks és nem csak a Cerritos, hanem ez az egész része a Csillagflottának saját jogán is tud kompetens lenni és helyet szerezni magának a Star Trek legnagyobb hősei között. Az új évadot baromira várom, egyrészt a háttérben felépített konfliktus miatt (erről konkrétabban, majd spoilerben) és a karakterek között is lesz érdekesség bőven és megválozthat az eddig ismert és megszokott dinamika is. Már csak ezért a sorozatért is nagyon jó most ST rajongónak lenni. A Strange New Worlds baromi jó volt tavaly, szinkronnal még nem láttam, de lehet újranézem majd, nekem a 2017-től induló új sorozatok közül egyértelműen az tetszik a legjobban és nagyon várom majd a folytatást, elvileg 2023 őszére érkezhet meg talán.

The Last of Us - 4. rész Benne volt a játék kvintesszenciája ebben az epizódban. Bizonyos megoldásai, változtatásai, amelyek lekövették a játékban látható eseményeket csak kicsitt másképpen oldották meg, pedig még jobban is tetszettek így, mint a Playstation-ön...

Most újra megnéztem, tényleg hallani valami halovány vuki üvöltést, de még ezelőtt azt mondja Omega Echónak, hogy úgy érzi valami nem stimmel ezzel a hellyel... és aztán ahogy ráérzett utána jött a megerősítés is.

@Dzséjt Arról amúgy tudsz valami infót, hogy tényleg először ehhez is készült egy másik pilot, mint a Trónok Harcához és aztán nem voltak elégedettek vele és újraforgatták? Ezt olvastam egy cikkben és elvileg ott lett volna vége az eredeti epizódnak, ahol kb. az első rész 50. percénél Joel eléget egy testet.