Wilde

Crosshairnek a Birodalom kötelékében már nem nagyon van maradása, de ha Rampart valahogy megússza és nem itt láttuk utoljára, akkor nagyon adná magát, hogy ők akár össze is dolgozhatnak. Amit írtál spekulációt az azért is lenne jó opció, mert Chuchi mindkettejüknek a bögyében lehet, de legalábbis Rampartnak mindenképpen. Arra tudnék gondolni, hogy itt úgy próbálta meg Palpatine spinnelni ezt a történetet, hogy a klónok igazából a klón mivoltuk miatt követték ilyen elvakultan a parancsot és mennyivel jobbak lennének ennél a klasszikus katonák, akik jobban mérlegelni tudnak egy-egy ilyen helyzetet és morálisan jobban igazolható az alkalmazásuk, mint a klónoknak... vagy legalábbis a Szenátusnak ezt próbálhatta beadni, mivel itt arra apelláltak, hogy mennyire borzalmas volt ez a tett, amit Rampart elkövetett. Ha Chuchiék nem nyomozzák ki Rampart szerepét a kaminoi pusztításban, akkor ez a morális szempont nem játszott volna.

Szerintem Cody biztosan visszatér majd, Rex vonalán erre lesz is lehetőség, ott lehet jobban is belemennek ebbe, de azt is jó volt látni, hogy bántja őket a Kamino sorsa.

Nehezen tudnám eldönteni, hogy ez a rész tetszett jobban, vagy az előző, de ez a szál annyira erős volt, hogy akár Hunterékkel, akár nélkülük is működőképes volt. Engem ez a milliő varázsolte el a legjobban ahogy megidézték az előző korszak kontúrjait, a szenátusi vitával, konkrét karakterekkel (Halle Burtoni), de közben már tökéletesen érzékeltették, hogy ez egy másik világ és a rész végére pedig literálisan is egy új időszámítás kezdődött, ami egyszerre szimbolikus is, másrészt keretbe foglalja ezt a történetet, amit a klónok sorsa a TCW kezdetétől bemutatatott. Valahogy éreztem, hogy ez lesz a vége és nem igazán lehet sok jóra számítani a klónok esetében, hiába Chuchi szenátor lelkes próbálkozásai, itt igazából nagyon szükreszabottak azok a keretek, amelyek között mozoghat. A későbbiekből meg ismerjük annyira klónok helyzetét hogy tudjuk nem valószínű, hogy nagyobb sikereket ért volna el Chuchi a jövőben a jóllétükért vívott harc során. Ez egyébként harmonizál azzal a motívummal is, ami a klón háborúk alatti politikai játszmákat jellemezte, ahol mindig mindent megpróbáltak hőseink a helyzet javításának az érdekében, de közben tudtuk, hogy ez mind felesleges erőfeszítés volt abból a szempontból, hogy mindkét oldalt Palpatine irányítja és nem lesz vége a háborúnak addig, amíg ő úgy nem akarja. Itt gyakorlatilag szintén az volt, hogy mindkét aspektussal számoltak Palpatine-ék és ők mindenképpen nyertek, csak így Rampartnak kellett elvinnie a balhét. Omega szerepeltetése egy üde színfolt volt a Szenátusban. Már amikor megérkeznek a Coruscantra és ilyen nagy szemekkel rácsodálkozik mindenre nekem abban is ott volt ez a hihetetlenül kíváncsi énje, akinek még mindig szinte minden új és izgalmas, de egyben felidézte bennem a kis Anakint az Episode I-ből, amikor először pillantja meg a galaxis központját (aranyos volt, hogy amikor még a Marauderen a Coruscantról beszélgetnek, akkor Omega azt sem tudja, hogy miért olyan jelentős ez a hely). Az ő szemein keresztül mi is egy kicsit ilyen külső szemlélőkként lehettünk a tanúi az itt végbemenő eseményeknek. Az mondjuk érdekes volt, hogy nem nagyon vettek tudomást a jelenlétéről, pedig az lerí róla, hogy nem pantorai, de senki nem szentelt túl nagy figyelmet neki. Nem tudom mennyire kell még rejtőzködniük, de azért Omega elég szabadon mászkált, legalábbis az, hogy ráadtak egy köpenyt nem volt valami nagy álcázás. A poén meg pont az, hogy Rampart, aki keresi őket egyenesen szembe jön vele a Szenátus épületében. Az is egy kifejezetten kedves pillanat volt amúgy, amikor Chuchi megpróbálta elmagyarázni neki, hogy mit is csinál egy szenátor valójában és elhangzik az a kérdés, hogy ki képviseli a klónokat... Chuchi számára, aki szenátorként azt élheti meg, hogy a politikai szerepvállalásnak nem sok foganatja ven ebben az új világban a klónok sorsának kérdése akár egy új motivációt is jelenthet, ami kézzel fogható célt ad, amiért lehet küzdeni és talán nem is annyira elérhetetlen, mint az egész állami berendezkedés megváltoztatása., Azonban a legjobban talán a Burtonival való beszélgetés tetszett ebből a szekvenciából. Omega itt eléggé felfedte magát, de nem hiszem, hogy az egykori kaminoi szenátor tudott volna Nala Se titkos projektjéről és felismerte volna, hogy kicsoda ő. Összességében az, hogy Omegát nem az akciónál használták, hanem rajta keresztül beleláttunk a szenátusi eseményekbe is egy jó ötletnek bizonyult és tényleg Chuchi is láthatott egy ilyen klónt is és átérezhette, hogy mit jelentett Omegáéknak a Kamino elvesztése. Burtoni persze tett rá magasról, de tőle talán mást nem is vártam. Az akció jelenetek nem voltak rosszak, nem tették ki túl nagy részét az epizódnak, de jó volt újra akcióban látni Rexet ezúttal a csapattal kiegészülve. A belső dinamikán már akkor látszott, hogy Rex képbe kerülése mit jelent, amikor az első évadban kivették belőlük a chipet és már ott Rex pedzegette, hogy a nagy egész szempontjából lenne feladatuk. A Martez nővéreken keresztül aztán láthattuk, hogy keresztezik egymással az útjaik és Hunter ott azt választotta, hogy nekik nagyobb szükségük van arra droid fejre és az információkra, majd itt a második évad elején is megjelent az, hogy többet is tehetnének a puszta túlélésnél. Nagyon örülök neki, hogy az Echoval való konfliktus ilyen kifutásra jutott, én sajnálom, hogy ő elhagyja a csapatot, de közben meg valahogy úgy is érzem, hogy neki ott a helye Rex mellett. Még az első TCW évados Rookiesban találkoztak és hihetetlen jó újra együtt látni őket. Itt ebben a részben is mondja Echo, hogy úgy érzi itt megtalálta a helyét, de közben a körülöttük lévő világ megváltozott. Már nem arról van szó, hogy be tud e illeszkedni egy klón osztagba, hanem már nincsenek is klón osztagok, ahová be lehetne illeszkedni. Egyszóval ez egy érdekes változás lesz, hogy milyen lesz a dinamika Echo nélkül, de szerintem van potenciál bőven ebben az új helyzetben és biztosra veszem, hogy Echot nem most látták Hunterék utoljára, az tuti, hogy már a Rebelsben nincs közvetlenül Rex mellett. Van egy olyan érzésem, hogy Rampartot sem utoljára láttuk, meglepne, ha ez lenne a hattyúdala. Amúgy arra sem számítottam, hogy Chuchiék sikerrel járnak és lebuktatják Rampartot, de jobban nézve Rampart is csak egy gyalog volt. Nagyon szépen emelkedett fel a lánckódos projekttel, aztán ott volt Tarkin oldalán és egyre jelentőségteljesebbnek tűnt, de természetesen ő is feláldozható volt. Mivel az előző rész végi orvgyilkos klón szálát nem varrták el, ami Ramparthoz köthető volt én valószínűsítem, hogy valahogy még visszatér Rampart, de az egy érdekes fejlemény a csapatnak, hogy mi lesz ezek után a 99-es osztag keresésével. Rampart volt nagyon rájuk állva és Crosshair sorsa is új kérdőjeleket vet fel. Rampart nem bízott bene, de ő szeretett volna a Birodalomhoz tartozni, most a Birodalom kirúgta alóla a széket és a főldről kell fetápászkodnia. Szerintem nagyon elő van készítve a terep egy redemption sztorinak, amit az előző évadban nagyon nem szerettem volna, de most már nyitott lennék rá. Echo kikerülésével ott lenne a helye is, mint a negyedik eredeti csapattag, alig várom az első felbukkanását, bár a visszatérése - amennyiben megvalósul - biztosan nem lesz egyszerű folyamat. A végére még néhány szó a rész csúcsjelenetéről, ami Palpatine belépője volt. Egészen eddig a pontig valahogy túl jól alakultak a dolgok, Rampart éppen lebukott, köpni nyelni nem tudott és úgy tűnt, hogy a Birodalmi Szenátusban kivételesen győzhetett volna az igazság, de ekkor Palpatine közbelépett. Az előző részben látott hiánya így még nagyobb súlyt kapott, valahogy olyan volt, mint amikor civakodnak a gyerekek és egyszer csak megjön az egyik szülő. Amint Palpatine tiszteletét tette azonnal megfagyott a levegő és mindenki számára egyértelmű volt, hogy a vita eddig tartott. Megszólalnak a szirénák, Rampart kihúzza magát, még Omega is összébb kucorodik ott a kémlelő helyén. Szavakkal nehéz visszaadni, mennyire hidegrázós, hátborzongató pillanat volt a megjelenése. Olyan tekintélye van ennek az embernek, hogy az félelmetes és itt nagyon kiemelném Ian McDiarmid munkáját aki zseniálisan adta vissza ezúttal csak hangban Palpatine karakterét... de ez az érces hang annyira ott volt, hogy szinte elfeledtette ezt, hogy egy animációs produkciót nézek. Az pedig tipikus Palpatine volt, ahogy olyan jóságos nagypapásan elkezd hízelegni, a drága, kedves Chuchi szenátornak, hogy milyen ügyes volt. hogy lebuktatta ezt a csúnya Rampartot. Majd utána rögtön úgy csavarja a szituációt, hogy az pont azt támassza alá, ami ellen Chuchi küzdött és ami Palpatine eredeti célja volt. Neki mindig is az volt az egyik szuperképessége, hogy remekül tudta manipulálni az ellenfeleit és az időközben bekövetkező változásokra hihetetlen érzékkel tudott reagálni. Ugyan úgy tűnhet, hogy van még Szenátus és ott lehet kezdeményezni dolgokat, de közben látjuk, hogy Palpatine úgy játszadozik ezzel a díszlettel, mint macska az egérrel. Innentől kezdve a szezon második fel alapvetően eltérő dinamikákat hozhat, mi lesz így a csapattal, mi lesz Crosshairrel, mi lesz a klónokkal. Ezek a kis könnyed epizódok, amelyeket ezt megelőzően kaptunk valamilyen szinten felértékelődnek, mert látjuk, hogy milyen sötét hely is a galaxis és mennyire sziszifuszi ez a küzdelem amit ők folytatnak. Az pedig egy érdekes helyzetet termethet, ha majd rohamosztagosokkal kerülnek szembe, ott már lehet nem kábítóval lőnek csak, de itt egy korszak most mindenképpen lezárult.

Nekem ami a legjobban tetszett ebben az epizódban az a hangulat volt. Egyszerűen remekül elkapták ezt a baljóslatú, feszültséggelteli atmoszférát, ami egy ilyen politikai thrillerhez kell. Mind az előzmény-trilógia, mind a Klónok Háborúja esetében fontos szerepet játszott a politika és az, hogy mi történik a színfalak mögött. Ebben az epizódban pedig már a Bad Batch keretein belül is beleláthattunk egy kicsit ebbe a világba. Eleinte kicsit fura volt, hogy a címszereplők itt semennyire sem kerültek elő, még úgy sem, mint először a Rylothon a fegyveszállítással, vagy amikor itt a harmadik epizódban legalább Crosshairt láthattuk, hanem a rész fókusza egyértelműen a Coruscanton volt és a nagypolitika eseményein. Chuchi szenátor visszatérésének nagyon örülök, ő megtestesítette itt mindazt, ami ebben az átmeneti állapotban még megmaradhatott az egykori Köztársaság örökségéből. Egyébként emiatt is volt annyira érdekes és értékes ez a történet, hogy beleláthattunk egy kicsit a Birodalom működésébe ebben a korai időszakban is. Tényleg érdekes a kontraszt azzal a Szenátussal, amit már az Andorban láthatunk, ahol már nyoma sincs ennek az esetleges ellensúly szerepnek, amivel itt még számolnia kell Palpatineéknak. Ezeknek a kis győzelmeknek, mint itt, hogy elnapolták a szavazást meg örülnie kell Bailéknek, mivel ennél nagyobb mértékben nem nagyon tudnak hatással lenni a politika keretein belül az eseményekre. Ez egyben azt is jelzi mennyire szűk a mozgástere a Szenátusnak, de még van egy látszólagos mozgástér és ez így is marad a Halálcsillagig. Az is nagyon beszédes volt, hogy az öreg személyesen egyáltalán nem vett részt ezen a vitán és az az űr, amit a jelenlétének a hiánya keltett, csak még inkább aláhúzta a kitüntetett szerepét ebben a berendezkedésben. Neki nem kell ilyen piszlicsáré dolgokkal foglalkozni, úgyis át fogja nyomni az akaratát a Szenátuson, a többieknek meg megadja a demokrácia elbábozásának a lehetőségét. Chuchi amúgy itt engem nagyban emlékeztetett Padmére, azáltal ahogy megnyilvánult ebben a konfliktusban. Így első ránézésre nem tűnik egy olyan igazán kemény, talpraesett embernek, aki mindenáron érvényesíteni tudja az akaratát, de hatalmas elszántság és igazságérzet van benne, ami miatt megállíthatatlannak tűnik. Nagyon emlékezetes volt az a mondata, hogy ezekben az időkben már nem a tétlenség, meg a beletőrődés, hanem az igazság kimondása az, ami felfordulást okoz. Bail szerepeltetését is üdvözöltem, valahogy úgy kiáltott is utána egy ilyen történet és tetszik, hogy ő most is itt sertepertél az ilyen politikai ügyek környékén. A klónok lelkiismerete mindig is foglalkoztatott engem, hogy miként csapódott le bennük az amit tettek, mennyire vannak tudatában a 66-os parancs során elkövetett bűneiknek, illetve önmagában annak, hogy egy ilyen rendszernek, mint a Birodalom, a kiszolgálói. Erre már reflektáltak az előző évad során is Howzerékkel a Rylothon, de Cody parancsnok is szembenézett azzal a ténnyel, hogy nem egy ilyen világért harcoltak itt a második évad elején és ismét újabb tanúbizonyságát adták annak, hogy ebben a szálban bőven van potenciál. A Kamino elpusztítása valahogy személyes ügy is a klónoknak és egyben egy remek korrajz az is, hogy itt még mennyire tojásokon lépkedve próbál operálni a Birodalom is. A klónok meg egy teljesen sajátos problémával néznek szemben, ami túlmutat azon, hogy egy hivatásos katona is, aki szinte egész életét a hadseregben töltötte, utána nehezen találhatja meg a helyét a civil életben, de az ő esetükben ez egy konkrét egzisztenciális kérdés is. A klónokat csak és kizárólag a háború miatt hozták létre, ennek köszönhetik az életüket, most visszakanyarodva értékelődik fel hihetetlenül az a rész még a TCW második évadából, ami anno nem tűnt olyan jelentősnek Cut Lawquane-el, hogy láthattuk azt is, hogy milyenek lehetnének ők akár a habárú nélkül, csak nehéz erre átállni azután, amilyen sorson ők keresztülmentek. Amikor látjuk Rampart és Chuchi beszélgetését ott szinte tapintani lehetett a feszültséget, ahogy elkezdték kóstolgatni egymást az fantasztikus volt és Rampart remekül hozza ezt a látszólag tudatlan, de egyben burkoltan eléggé fenyegető figurát. Az is tetszett, hogy ott a Coruscanti látképen, a háttérben mintha feltűnne a Jedi Templom sziluettje is, meg itt a parancsnokság épülete is, mintha csak a múlt relikviája lenne. Persze igaz ez az egész részre is, olyan mint egy itt maradt emlékkönyv a TCW-ről, egy másik világból. Az egész kérdésben ott van a klónok tragikus sorsa, egy újabb csapása, hogy miután küzdöttek és meghaltak a Köztársaságért (jó volt, hogy az üzenetet megerősítendően elhaladtunk az emlékfal előtt is) most egyszerűen kidobják őket, mint egy régi ruhát. Palpatinenak meg úgy kellenek a külső rendszerekben lévő zendülések, mint egy falat kenyér, mivel rájuk hivatkozva tarthatja fent és frissítheti a hadigépezetét, meg nem mellesleg futtathatja a Halálcsillag projektet is. Miközben a még meglévő hadseregét is kihasználhatná, de inkább leselejtezi őket. A csattanó volt talán a legérdekesebb ebben az epizódban ezzel a renegát klónnal, aki mintha valami szektásnak tűnne és kifejezetten hű lenne a Birodalomhoz. Rex feltűnése borítékolható volt, de örültem is neki, hogy ő is itt van és nem csak úgy a BB tagjai toppannak be ide felmentőseregként, ez a lépték nem is igazából az ő asztaluk. Amit viszont előkészítettek ebben a részben az nagyon sokat ígér a folytatásra és az egész évadra, egyben nagyon baljóslatú a klónokra nézve.

Ezzel egyetértek, hogy nem kellett volna feltétlenül megváltoztatni, bár egyik említett várost sem ismerem annyira, hogy meg tudjam ítélni melyiket lehetet volna egyszerűbben reprodukálni Calgaryben. Lehet a CGI terén erre már nem akartak költeni, ami egy kompromisszum volt, de az is lehet, hogy Mazin egyszerűen utálja Pittsburgh-öt.

Abszolút! Én még csak az elsőt láttam, de az egy olyan igazi politikai thriller volt, amiben beleláthatunk a nagyobb volumenű események hátterébe is. Volt egy-két snitt, ahol megálíltottam a lejátszást, hogy jobban megnézzem, a hangulata meg ízig-vérig a TCW-t idézte. Ez annyira jó volt, hogy még a fogfájásom is elmúlt!

A helyszínváltozással kapcsolatban, amit a negyedik részben láthattunk:

Lower Decks - 3. évad Nagyon jól sikerült ez az évad is, nekem az első kettő is tetszett, de szépen fejlődik eddig folyamatosan a sorozat. Azt hiszem ez volt az a szezon, ahol igazán szintet tudott lépni a Lower Decks, mivel egyrészt a történetmesélést tekintve összekötötték számtalan korábban látott, már-már elfeledett történetszállal (ajánlott újranézni előtte az első kettőt, hogy minden utalás meglegyen) és ezekkel a visszakapcsolásokkal sokkal élőbbé tudták tenni a sorozatot. Ugyan megvan ez az epizodikus, egy rész - egy kaland felépítése továbbra is a sorozatnak, nincsenek ilyen nagyívű, 3-4 részes story arc-ok, mint a TCW esetében, de rengeteg olyan eseményt vittek itt tovább, amit már talán kissé befejezettnek is tekinthettünk, hogy nem fogunk visszatérni egy eseményhez, egy karakterhez. A legjobb az egészben, hogy ezzel nem csak így összefűzik a korábban látottakat és egy nagy epikus finálét kapunk az évad végére (megjegyzem szerintem ez volt az eddigi legjobb szezonzáró rész a sorozat történelmében), hanem közben párhuzamosan elkezdtek építgetni karakterszinten is, meg a történet vonalán is egy olyan konfliktust a negyedik évadra, ami nem csak itt a harmadik etapban, hanem az első két szezon során is fel lett vezetve, itt továbbépítve és ez kulminálhat majd a negyedik évad átívelő nagy bonyodalmában. Egyedül, ami számomra egy kicsit csalódás volt, hogy a második évad utolsó epizódjában látott nagy cliffhanger feloldása elég semmilyen lett, ahogy fel volt vezetve a finálé egy ilyen szorult helyzettel ahhoz képest a szezonnyitóban itt nem kápráztattak el annyira. Volt egy két igen filler epizód is, de annak kifejezetten örültem, hogy a humor faktor továbbra is megmarad egy egészséges balanszban a még vicces, de nem infantilis vonalán. Még mindig rengeteg általáns Star Trek utalást kapunk, itt ebben a sorozatban ellátogattunk egyik kedvenc helyszínemre is, de ettől függetlenül, ami miatt szerintem itt tényleg nagyot lépett a sorozat, hogy nem kell külső segítséget hívni, ha ki kell őket húzni a bajból. Nincs Riker és a Titan, hanem a Lower Decks és nem csak a Cerritos, hanem ez az egész része a Csillagflottának saját jogán is tud kompetens lenni és helyet szerezni magának a Star Trek legnagyobb hősei között. Az új évadot baromira várom, egyrészt a háttérben felépített konfliktus miatt (erről konkrétabban, majd spoilerben) és a karakterek között is lesz érdekesség bőven és megválozthat az eddig ismert és megszokott dinamika is. Már csak ezért a sorozatért is nagyon jó most ST rajongónak lenni. A Strange New Worlds baromi jó volt tavaly, szinkronnal még nem láttam, de lehet újranézem majd, nekem a 2017-től induló új sorozatok közül egyértelműen az tetszik a legjobban és nagyon várom majd a folytatást, elvileg 2023 őszére érkezhet meg talán.

The Last of Us - 4. rész Benne volt a játék kvintesszenciája ebben az epizódban. Bizonyos megoldásai, változtatásai, amelyek lekövették a játékban látható eseményeket csak kicsitt másképpen oldották meg, pedig még jobban is tetszettek így, mint a Playstation-ön...

Most újra megnéztem, tényleg hallani valami halovány vuki üvöltést, de még ezelőtt azt mondja Omega Echónak, hogy úgy érzi valami nem stimmel ezzel a hellyel... és aztán ahogy ráérzett utána jött a megerősítés is.

@Dzséjt Arról amúgy tudsz valami infót, hogy tényleg először ehhez is készült egy másik pilot, mint a Trónok Harcához és aztán nem voltak elégedettek vele és újraforgatták? Ezt olvastam egy cikkben és elvileg ott lett volna vége az eredeti epizódnak, ahol kb. az első rész 50. percénél Joel eléget egy testet.

Ráadásul Phee egy olyan mesés személyiség, ami egyik BB tagra sem jellemző és tényleg remekül tudott kapcsolódni Omega gyermeki énjéhez, amit a hosszas Kaminoi elzártság is táplált. Az első útja során még az organikus talajra is hogy rácsodálkozott.

Ez egy ilyen régivágású kaland volt, ami behozott a képbe egy klasszikus helyszínt és fajt, viszontláthattunk egy régi ismerőst, közben a rész fókusza megmaradt a kis csapaton. Érdekesek ezek a világépítős epizódok, amelyekkel itt a második évad első felében találkozhattunk, amelyek nem feltétlenül egy nagy ívű sztori részeként mesélnek el valamit, hanem különállóan, egy-egy karakterre, egy adott történtetre lebontva adnak képet a galaxisról, akár a Birodalom helyzetéről, akár a régmúltról, akár az egyszerű emberek szórakozásáról (a versenyzésre gondolok itt) legyen szó. Ettől sokkal élőbbnek tűnik a galaxis és tetszik az is, hogy sok világba betekintést nyerhetünk, amitől olyan érzésem van, hogy jobban rálátunk erre a korszakra. Kicsit olyan, mint a TCW-be, amikor egyszer ide ruccanunk ki, aztán oda és közben megismerhetjük az általános viszonyokat. Ez az időszak amiatt mindenképpen speciális, hogy itt egy olyan átmenet van végbemenőben, ami nem hasonlítható a klónok háborújához. Ezzel együtt pont az a pikantériája a Kashyyykon kialakult állapot talán nem is tér el olyan sokban a korábbi szeparatista támadástól, akkor is harcra kényszerültek a saját otthonukban, bár azért itt a lépték más és nincsenek itt a köztársaságiak, hogy segítsenek, hanem pont az egykori szövetségesük fordult most ellenük. Szóval mindenképpen érdekes a helyzet a wookieknak. A bevezető rész a droidokkal számomra két szempontból volt érdekes. Az egyik az a tény, hogy mégis mivel foglalkozik ez a droid banda... ha jól értettem, akkor ilyen chaincode kártyákkal sefteltek, ami egy szép visszautalás volt a Cut Lawquane-es epizódra és egyben egy kapcsolódási pont Ramparthoz is. Most ezeket eladják valakinek és kellett valaki (ezesetben Tech), aki ezt meg tudta csinálni helyettük? Meg mennyire ironikus már az is, hogy a droidok, akik maguk is bizonyos helyzetkben kvázi rabszolgáknak tűnnek (az első Bad Batch évadban volt egy rész, amikor Fennec Shand el akarta kapni Omegát a Pantorán és Echót gyakorlatilag "eladta" Hunter, mint droidot egy kereskedőnek) és itt ők azok akik egy hús-vér élőlényt akarnak rabszolgaként eladni. Az is megérne egy külön sztorit, hogy mi lett Gungi-val, hogy maradt eddig életben... ott volt e a Jedi Templomban, amikor Vader elkezdte a hentelést. Legutóbb, ha minden igaz az 5. TCW évad végén láthattuk a háttérben az Ahsoka - Hitchcock arc-ban Terra Sinube felügyelete alatt. Az öreget, meg egy fiatal növendéket pedig megpillanthattunk az Inkvizítor Erődben az Obi-Wan sorozatban, ami felveti a kérdést, hogy őket esetleg akkor kapták el/ölték meg, amikor Vader lemészárolta a Templomban lévőket... akkor ott lehetett e Gungi, vagy valahol máshol volt? Szerintem még nem biztos, hogy volt akkor mestere, akinek a padawanja lehetett volna, az ifjak meg elvileg a Templomban vannak, vagy nem? Omegáról is muszáj ejteni néhány szót. Az előző évad során már elkönyveltem, hogy ő nem lesz erőérzékeny (bár talán ezt kategorikusan nem jelentettek ki, hogy nem lehet az), hanem valami más módosítás történt vele a kaminoiak boszorkánykonyháján, aminek nincs feltétlenül köze a midi-chlorianokhoz. Most viszont megint felmerült bennem, hogy olyan volt, mintha tényleg megérezte volna, hogy Gungi bajban van és neki közbe kell lépnie. Lehet, hogy nem az Erő vezette, hanem a levegőben érzékelt valamit... terjedt a wookie szag, de kezd gyanús lenni Omega. Abban a tekintetben pedig hozta a formáját, hogy rögtön önzetlenül kiállt a szorult helyzetben lévő elesett személy mellett. Még ha nem is lesz erőérzékeny, de a viselkedésében, a hozzáállásában Omega tökéletesen megidézi a jediségnek az éthoszát és megjeleníti azokat az erényeket, amelyekre egy jedi is büszke lehetne. Ha már jedik, azt hiszem a pilot óta most láttunk először fénykardot a sorozatban és eddig egyáltalán nem is hiányzott ez a nagyobb léptékű, hősies világ, amit azért mind a TCW-ben, mind a Rebelsben ott volt, itt viszont egy földhözragadtabb csapatot láthattunk. Gungi hiába volt felszerelkezve az Erővel, meg egy fénykarddal (az mennyire jó már, hogy a TCW-ben konkrétan láthattuk ahogy elkészíti ezt a kardot és akkor talán senki sem gondolta volna, hogy 10+ év után azt még viszontlátjuk akció közben), de mégis remekül érzékeltették az epizód fő motívumát, ami a gyerekkor, a felnövés, a valahová tartozás volt. Hunterék utolsó beszélgetése a falu bölcsével ezt emelte ki, hogy igazából bele sem gondolunk, de Omega még csak egy gyerek, még ha technikailag idősebb is, mint a többi BB tag és nagyon éretten tud viselkedni, de attól még nem egy felnőtt ember. Gungi is hiába volt egy potenciális jedi, de láthattuk, hogy fél, elveszett, sebezhető és keresi a helyét ebben a magából kifordult világban. Ott van bennem az kellemetlen érzés, hogy egyre több figuráról derül ki, hogy túlélte a 66-os parancsot, de közben meg ez egy nagyon drámai sors, ami ezeknek a jedi növendékeknek adatott. Összeomlik körülöttük minden, az a háló, ami megtarotta, ami a világát jelentette (ugye őt is elég kis korában hozhatták el a Kashyyykról) és egyedül kell megállnia a helyét, úgy, hogy közben célkereszt van a homlokán amiatt, hogy jedi... és még csak egy gyerek. A trandoshan - Birodalom szövetségen nem lepődtem meg, birodalmi szempontból a legjobb jelölteket találták meg, ha wookiekr akarnak vadászni. A Birodalom érzéketlenségét és pusztítására is egy újabb remek példát kaptunk, hogy itt a hábút követő közeli időszakban is hogy bánnak a wookiekkal. Arra azért kíváncsi lennék, hogy a rohamosztagossá avanzsált klónokban, akiket itt is láthattunk hogyan csapódik le ez a változás. Nem sokkal korábban még az életüket kockáztatták ezért a bolygóért, most meg teljesen kiszipolyozzák, felégetik és írtják a wookiekat. Csak remélni tudom, hogy lesz néhány klón, akik hasonlóan Howzerhez a Rylothon szembe tudnak nézni azzal, hogy mivé váltak és, hogy ez mennyire helytelen. Az mindenesetre beszédes volt, hogy hogyan reagáltak a BB tagjaira a wookiek, amikor először megtudják, hogy klónok. Azt olvastam én is, hogy eredetileg ez egy TCW epizód volt, aminek a "nyers váza" már megvolt korábban is, de számomra volt itt néhány furcsaság a rész végén. Nem tudom, hogy eredetileg is így akarták e befejezni, de nagyon furcsán lett vége a kalandnak. Amikor Gungit üldözi a trandoshan vezető és Omega fut utánuk én ott teljesen meg voltam győződve, hogy Omega fogja megmenteni a wookiet. Ezzel szemben végig mozizta az egész jelenetet és gyakorlatilag semmilyen ráhatása nem volt az eseményekre, hozzáteszem az nagyon jó volt, hogy nem effektíve Gungi ölte meg a csávót, hanem rábízta a természetre, mondhatjuk a fák meghallgatták a kérését. Viszont ez után kirontanak a fák közzül Hunterékhez és mondják, hogy nagy a baj tűz van, de amikor elmentek én egyáltalán nem érzékeltem ezt a riadalmat rajtuk, meg aztán a következő snittben súlyos kövektezménye nem volt ennek a tűznek... lehet, hogy csak meg akarták mutatni, hogy a tüzet nem hagyták csak úgy ott maguk után. Jó látni amúgy, hogy mennyire érzékeltetik ezt a korszakot és ennek az átmeneti felfordulását, ami így kontextusba helyezi ezeket az eseményeket. Látni az AAT tankokat, ahogy most a Birodalom szolgálatában vannak igen szürreális élmény és a klónok, akik meg kicsivel korábban még a droidok ellen harcoltak most szépen hasznosítják a felszerelésüket is. Gungi további sorsa is felvet kérdéseket a Birodalom és Kashyyyk kapcsolata miatt. Kíváncsi lennék rá a fénykardját használta e még, ha jól emlékszem a Fallen Orderben, ahol ellátogatunk a bolygóra és találkozunk Tarrfullal is, akkor nem említik, hogy 'hé Cal, amúgy van itt egy fénykardos wookie is', bár nem is vágott volna témába abban a beszélgetésben. Cidnek tényleg elbaltázták ezt a melót, de a legutóbbi kaland során nem neki akarták megszerezni a "kincset", előtte meg pont Cid volt az, aki verseny után már úgy fogalmazott, hogy most már ő tartozik Hunteréknek és én bízom benne, hogy Omega önzetlen segítsége megtermi majd a gyümölcsét Cid esetében és nem fogja elárulni őket a Birodalomnak, ha úgy adja a helyzet, amivel Cid is bebizonyítaná, hogy korábbi üzlettársa figyelmeztetése ellenére meg lehet bízni benne. Várom a jövő hetet, mert ezek után a köztes epizódok után biztos valami nagy durranásra készülnek.

The Last of Us - 3. rész Nekem ez az epizód tetszett a legjobban eddig a sorozatból...

Engem is érdekel, előreláthatólag mindkét dátum megoldható lenne számomra (bár még elég messze van a két említett időpont). Addig még pont lesz idő újranézni az első két évadot, amúgy is újrázni akartam és most van rá egy jó indok is.

@Frenkie Boldog születésnapot, így utólag is!

Most, a legutóbbi szavazó én voltam.

Majd igyekszem erre odafigyelni a jövőben.

Tetszett a rész, úgy érzem jól áll a sorozatnak, hogy több különböző stílusú kalandot is behoznak az évadon belül, ahogy a TCW-t is elég színes történetszálak tarkították, a kevésbé komolytól, a húsbavágó drámáig. Az előző rész versenyzős pörgését most felváltotta a klasszikus felfedezős, sírrablós sztori, ami magán viselte a műfaj összes jellegzetességét, de ezzel együtt kifejezetten szórakoztató volt. Omega volt ezúttal is az események katalizátora, akin látszott, hogy csak úgy issza Phee szavait és teljesen elvarázsolják a nő - valószínüleg sok tódítással elláttott - elbeszélései a különböző kalandokról. Itt is az a dinamika bontakozott ki, hogy a többiek nincsenek meggyőződve egy adott akció fontosságáról, de Omega meggyőzi őket és végül kötélnek állnak. Ebben az esetben nem volt olyan morális vetülete az egésznek, mint az előző epizódban Cid megmentése kapcsán, de ismét Omega volt az események mozgatórugója. Phee egy érdekes figura volt, részben tényleg Landóra emlékeztetett, bár a stílusa (eddig nem egy ilyen kifinomult, kissé piperkőc sármőrnek tűnt) azért kellően eltérő volt, hogy ne érezzem teljesen ugyanolyannak. Igazából ő volt az aki Omega mellett ezt az akciót előremozdította, mivel elvileg ő volt a "szakértő" aki miatt belementek a kincskeresésbe. A legjobban az a jelenet tetszett, amikor Phee és Omega együtt ülnek a Marauderen és éppen a bolygó felé tartanak. Ahogy ott beszélgettek kettesben (a háttérben a morózus Hunterrel, aki nem igazán értette mi szükség is volt erre az egészre) abban volt egy olyan meghittség, ahogy két nő tud beszélgetni. Nem teljesen egy anya-lánya kapcsolat, de valami olyasmi, amit a BB tagjai egyszerűen nem tudnak megadni Omegának. Azért lehet még egyébként érdekes Phee karaktere, mert ő is egy kapocs Cid-hez. Az összes rész ebben az évadban, ami a BB jelenlegi tagjait érintette, valahogy ahhoz kapcsolódott, hogy mi a helyzet az Ord Mantell-es szállal. A serennoi út során képbe került, hogy egy nagy zsákmánnyal felszívódhatnak, mert Cid belengette, hogy nem biztos, hogy sokáig tudja folytatni az üzelmeit a Birodalom uralma alatt. A múlt heti részben pedig Cid multja került képbe és megtudhattuk, hogy a korábbi üzlettársa szerint nem megbízható, míg most Cid egyik barátja került közelebbi kapcsolatba Omegáékkal. Úgy érzem, hogy ennek a közös élménynek is lesz egy kifutása majd valamikor a későbbiekben, amikor az Ord Mantellen esetleg megjelenik a Birodalom és bonyolódik a helyzet Cid és hőseink körül. Maga a rész fő fókuszát jelentő kincskeresős kaland igazán hangulatos volt. A zenék tényleg nagyon jól sikerültek, teljesen megidézték az Indiana Jones hangulatot, ami egyébként is tetten érhető volt az epizód több pontján is. Az iránytű, ami egyszerre egyfajta "kulcs" is és az egyik feladvány megoldásában kap szerepet, vagy a fejtörők, amelyek arra szolgálnak, hogy a kincs után áhítozók az eszüket használják tökéletesen hozták ezt a kalandfilmes feelinget. Omega lelkesedésén pedig látszott, hogy milyen sokat jelentett neki, hogy rész vehetett egy ilyen klasszikus kalandban. Amikor az évadnyitóban rácsodálkozott azokra a "kincsekre" amit serennon kapott abban is ott volt az, amit még az első évad Cut Lawquane-es részében is láthattunk, hogy neki szinte minde új ebben a világban, amit nem ismert, mert egy olyan steril helyen nőtt fel, mint a Kamino. Itt kicsit jobban kijött a gyermeki énje, de jó volt látni milyen jól rezonálnak egymással Phee-vel. A Zeffo esetleges képbe kerülésének örülnék, egy érdekes elemét jelentették a Fallen Order játéknak, ennek a lépegetőnek a lövése pedig eléggé erősen eszembe juttatta a tomb guardianok blokkolhatatlan lézersugaras támadását a játékból. Izgalmas lenne, ha így összefűznék a régebbi korok történetét az általunk is jól ismert SW érával és erre tökéletes terep lehet egy ilyen sorozat, mint a Bad Batch, ahol a nagy egész szempontjából sorsfordító események nagyon nem lesznek, de ilyen információ töredékekkel egy fontos lépcsofokot tölthetnek be az egész SW világ történelmével.

Boldog születésnapot az ünnepelteknek!

The Last of Us - 1. rész Ismerem a történetet, tavaly szeptemberben végigjátszottam mindkét játékot (az elsőt már másodjára, a folytatást most először) és nagyon szerettem is őket, a második rész sokkal többet markol, de az első részt kerekebbnek éreztem. Úgy álltam neki a sorozatnak, hogy nagyjából tudtam mire számítsak és igazából azt is kaptam, amit vártam. Ott volt benne az a dráma, az a feszültség, ami a játékot is jellemezte, de mindezt viszontlátni egy TV sorozatban, ami mégis csak egy passzívabb élményt kínál teljesen más érzést nyújtott. Olyan volt, mintha egyszerre valami ismerőset és egyben újat is látnék. Szerintem a legnagyobb hozadéka ennek a sorozatnak, hogy egyrészt olyanokat is be tud vonzani és leültetni a képernyők elé, akik egyébként nem ülnének oda egy játék kedvéért és így azok is megismerhetik ezt a tényleg nagyon remekül megírt történetet, akik amúgy nem gamerek, vagy csak nem rendelkeznek Playstation-nel. A másik pozitívuma pedig az lehet, hogyha ez tényleg nagyot szólna ez a játék (nálam máris olyan eseménysorozat lett ebből, amit úgy várok, mint a SW-n kívül talán legutóbb a HotD-t), akkor megnyithatná az utat egy sokkal érzékenyebb, hozzáértőbb játékadaptációs gyakrolat felé. Persze itt abból szempontból könnyű dolguk volt a készítőknek, hogy már maga az alapjáték is szinte filmre termett és ezt talán könnyebb adaptálni, mint egy olyan játékot, ami kevésbé kifinomult narratív szerkezettel rendelkezik (most hirtelen a Tomb Raider adaptációk jutottak eszembe), de szerintem rendkívül sok olyan játék van még, amelyik megérdemelné azt figyelmet és szeretetet, amelyet azoktól kaphatna meg, akik amúgy nem játékosok és így nem is hallottak talán az adott játékról. Azzal kezdeném, hogy nekem a legjobban a nyitás tetszett, ami egy olyan jelenet volt a talk show-val a 60-as évekből, ami egyáltalán nem volt benne a játékban, a vészjósló hangulatot viszont tökéletesen megalapozta. Ezzel a későbbi események sem tűntek olyan derült égből villámcsapás szerű dolognak, ahogy a játékban megtapasztaltuk az egészet. Azáltal, hogy Sarah több időt kapott az elején és még egy nappal előrébb kezdődött itt sztori, így jobban megismerhettük és hozzám most közelebb is került egy kicsit, mint a játékban. Ráadásul az is hozzáadott az atmozsférához, hogy végig ott volt ez a feszültség, hogy kis jelekből ugyan már következtetni lehet arra, hogy mi lesz, de még nem történik meg és egy ilyen vihar előtti csend érzést kölcsönzött a kezdő szekvenciának. Voltak dolgok amiket megváltoztattak és itt nekem az volt, ami leginkább zavaró volt, hogy ha ezek nem lettek volna, akkor végig az az érzés maradt volna meg bennem, hogy teljesen olyannak érződött az élmény, mintha ott lettem volna a játékban. Nem azt mondom, hogy elkezdtem a levegőt markolni a kontrollert tapogatva, de tényleg olyan volt, mintha egy az egybe visszaköszönt volna a játék. A Bostonban játszódó jelenetekkel is jól érzékeltették ezt a posztapokaliptikus világot, azt, hogy mennyire megváltozott minden. Talán az immerziós hatás miatt is választhatták azt, hogy 2013 helyett 2003-ra teszik a történet kezdetét, így érdekes belegondolni, hogy ez akár most is történhetne. Már nem emlékszem tisztán, de egyszer mintha Ellie rácsodálkozna a Facebookra, ami 2003-ban még nem létezett, de hogy volt e más olyan újdonság ebben az intervallumban, ami elhangzott a játékban és így a szerepeltetése, megemlítése inkonzisztens lenne az idővonallal az hirtelen nem jut eszembe. A szereplők még mindig szokatlanok, annyira hozzámnőttek azok az arcok, akiket a játékban látunk, hogy nehéz átállítani magamban azt, hogy ő most Joel, vagy ő meg Ellie, de ettől függeltenül a színészi játékra nem panaszkodnék, mert a saját eszközkészletükkel jól tudják életre kelteni ezeket a karaktereket. Ráadásul remek színészeket is kértek fel erre a feladatra, amit a TLoU játékok egyik sajátossága, hogy kifejezetten szívszorító, drámai jeleneteket kapunk a játékokban és ezeket érdekes lesz viszontlátni élőszereplős formában, ahogy egy hús-vér ember idézi meg azt a szendvedést, örömöt, fájdalmat, amit az egyébként szintén kiváló arcanimációkkal prezentáltak nekünk a játékban és van egy olyan érzésem az első rész alapján, hogy Pedro Pascal ebben remekelni fog. Én nagyon várom a folytatást és valószínűleg hétfőnkén rögtön nézni fogom, mert teljesen be tud szippantani ez az adaptáció. A zene ugyanazt a bizsergető érzést képes kiváltani, a képi világ esztétikája nem csak megidézi a játékbeli jelenetket, de tényleg úgy ézrődik, mintha ott lennék a már ismert helyszíneken és az egésznek a hangulata abszolút visszaadja a játék világát. Látszik rajta, hogy nagyon nagy tisztelettel és szeretettel nyúltak az alapműhöz, hozzáértő módon, ami érthető is, hiszen Neil Druckmann is ott van a kormányrúdnál. Én tudnám ajánlani ezt azoknak is, akiket nem érdekelnek a "zombis" dolgok, mert ez a történet alapvetően nem róluk szól, hanem az emberről és az emberek közti kapcsolatokról.

Lehet, hogy régebben Cid őt is átverte, vagy ketten együtt dolgoztak, bár itt a gengszter pont, hogy a maga módján becsületes volt és állta a szavát. Az szerintem is valószínű, hogy nem fognak igazán hosszú távon az Ord Mantell-en maradni, még, ha olyan is lett nekik az a hely, mint egy otthon, de Rampart tud róla, hogy még élnek és biztosra veszem, hogy vele még konfrontálódni fognak. Tényleg nem túl szívélyes velük, de pont ebben az epizódban láttottak alapján szerintem lehet, hogy más irányba mennek el majd a dolgok. Cid őszintén meglepődik, amikor ennyit kockáztatnak érte és a bajban sem hagyják cserben. Utána tesz is valami olyan kijelentést, hogy az adósotok vagyok, vagy valami ilyesmi. Én el tudnék innen képzelni egy fordulatot is Cidet illetően, hogy adott esetben pont ő lenne az, aki kisegíti őket, amikor a Birodalom már éppen ott lenne a nyomukban... bár lehet, hogy túl optimista vagyok Cidet illetően.

Nem ez volt a legfajsúlyosabb epizód, de a maga módján szórakoztató volt. Igazából Tech és Cid miatt örültem ennek a résznek, jó volt, hogy egy kicsit más dinamikával működött így a csapat, hogy nem volt ott Hunter és nem ő vezette az osztagot. Technek kellett előlépni és ideje volt már, hogy egy kicsit ő is a középpontba kerüljön. Az első évad második felében már volt egy rész, amikor Cidet kellett kimenteni a csávából, de itt az tetszett, hogy elhintettek pár gondolatot vele kapcsolatban. Ugye nem nagyon ismerjük a múltját, de érdekes belegondolni, hogy ki is lehetett ő, mennyiben hatott az életre a változás a Birodalom létrejöttével és esetleg milyen zűrűs ügyekbe keveredhetett korábban. A gengszter, Millegi úgy utalt rá, mintha nekik lenne valami közös múltjuk és Cid meg akarna változni, hátrahagyni a korábbi önmagát és azt a világot, ami akkor jellemezte. A rész végén még utoljára figyelmezteti hőseinket, hogy vigyázzanak Ciddel és nekem ebben valami személyes tapasztalaton nyugvó őszinte intés tűnt ki. Előtte bebizonyította, hogy ugyan egy bűnöző, aki piszkos trükkökkel játszik, de annyiban becsületes, hogy állja a szavát és tiszteletben tartotta az egyezséget, amit az utolsó versenyre kötöttek (nem hiszem, hogy attól ijedt volna meg, hogy erőszakot kell alkalmazni, hiszen korábban Wreckerék puszta jelenléte azt sem tudta megakadályozni, hogy Cidet úgymond "zálogba vegye"), majd a távozásukkor megvédte őket a sértett önérzetű versenyzőtől is, aki arra készült, hogy rájuk lő. Szóval egy igen érdekes figura volt ez a gengszter, aki talán még képbe kerülhet, ha Cid múltjába is jobban belemászunk. Ha a verseny részét nézem, arról nekem is eszembe jutott a fogatverseny az Ep. I-ből, de azért itt eléggé más erővonalak mentén zajlott a küzdelem. Végig az volt az egésznek dinamikája, hogy Tech totál esélytelen, ráadásul a többiek még kifejezetten ellene is dolgoznak és neki éppen ezt kell kihasználnia a győzelem érdekében. Igazából az egész verseny eléggé meseszerűen káoszos volt. Az egyik korábbi jelenetben azt látjuk, hogy egy random versenyző véletlenül megöli az egyik nézőt és erre úgy reagálnak, mint kb. az ókori Rómában, amikor meghalt az egyik gladiátor és a tömeg még több vért kívánva éljenzésben tört ki, csak itt a nézőközönség közül halt meg valaki. Ezekkel a túlzásokkal is azért sikerült érzékeltetni azt, hogy ez egy kemény, könyörtelen küzdelem és maguk a versenyzők is mindenféle fegyverrel egymásnak esnek, úgy hogy közben a pálya is ellenük dolgozik. Ehhez képest a pod race az egy gyerekmatiné volt. A droid nem csak azért volt érdekes figura, hogy milyen megmosolyogtató szövegeket adtak a szájába, hanem, hogy milyen kontrasztot képezett Tech-el. Tech-ben nekem mindig is az volt kicsit idegen, hogy annyira kimért, távolságtartó volt mindig is, hogy nem igazán látszott a lazább, emberibb arca. Erre itt volt ez a droid, aki nagyképű volt, magabiztos, fennhéjázó és ezzel szemben meg Tech a megszokott nagyon kalkulált, gépies, érzelemmentes formáját hozta, ami egy sajátos kettősséget képezett az epizódban. Aztán a győzelem és az azt követő ünneplés egy kicsit talán az Tech szívét is megmelengette, de azért annyira nem esett ki a szerepből, hogy mondjuk táncra perdüljön. Még visszatérve Cidre, engem nagyon érdekel, hogy lesz e valami több az ő karakteréből, adnak e neki valami igazán érdekes sorsot, tetszene, ha továbbmennének ezzel a vonallal, amit itt elejtettek, hogy ő meg akar válozni, most valami másmilyen életet akar élni... a közösen megélt kalandok biztos rá is hatással voltak. Az első évados történetszálban is az mutatkozott meg, amikor képbe került Roland, meg a Pyke-ok fenyegetése, hogy Omega az önzetlenségével bármikor képes a bajbajutottak segítségére lenni. Azt hiszem többször is említettem már, hogy mennyire tetszik az a húzás, hogy ő milyen nagy hatással van a csapatra. Nem feltétlenül harci helyzetekben tud igazán a segítségére lenni az osztagnak, vagy nem minden helyzetet ő old meg, de ő ennek a csapatnak a lelke! Nélküle sem biztos, hogy a történelem rossz oldalára sodródtak volna a BB tagjai, de Omega a legjobb énjüket hozza ki belőlük és egy olyan dinamikát hoz a csapatba, ami jobbá teszi a körülette lévőket. Cid most már másodjára lehetett tanúja annak, hogy hogyan képes az önfeláldozás, az odaadás erőt adni másoknak és kihúzni őt a bajból. Tetszene, ha ezek a közösen átélt élmények is befolyásolnák Cidet abban, hogy ő is megváltozzon és így Omegának megint szerepe lehetne ebben, úgy is, hogy itt az epizódban nem ő volt a főszereplő, hanem Tech, akinek nagyon kellett már ez. Amúgy én nagyon szeretem ezt a csapatot és jó így elnézegetni őket kisebb kalandokban is, nem kell minden második történetben valami nagyon nagy ívű hőstettet véghez vinniük, szóval részemről az ilyen filler epizódok is jöhetnek.

Az anyáknak mindig igaza van, azt tényleg látni kellett. Ráadásul ez egy elég központi, fontos szerepet betöltő hely volt, ahol érdekes lehet tetten érni a változásokat. Már az Andorban is érdekes volt látni, hogy milyen a Coruscant a Birodalom korszakában, az egésznek a hangulata számomra teljesen más volt. Régebben a nyüzsgés, a változatosság, az elegancia jutott először az eszembe a városról (persze azért ez utóbbit árnyalták valamelyest az alsóbb részeken játszódó jelenetek), míg a birodalmi érában látott bolgyó egy sokkal szürkébb, rigidebb, kimértebb arcát mutatta, brutalista stílusú épületekkel, kevésbé életteli látképpel. Kíváncsi leszek rá ebben az új, a korábbiakhoz nem igazán hasonlítható korszakban milyennek látni majd.

Jó kis előzetes volt, kedvet is kaptam egy újranézéshez a korábbi évadokból. A legjobban az tetszett, hogy a régi világhoz, a prequel érához is kapcsolódtunk néhány ponton, Coruscant, a Jedi Templom, a B1-esek. Ebben az egészben a legizgalmasabb az mindenképpen Grogu múltja lesz, hogy esetleg láthatjuk, hogy miként menekült meg a Templomból. Érdekes lenne Anakint látni, de azon se szomorkodnék, ha ő itt nem szerepelne, ő már Reva kapcsán tiszteletét tette és ott volt is egy jól felépített személyes szála az egésznek, de nem kell feltétlenül minden egyes karakterrel keresztezniük egymás útját. A Corscant bekapcsólódása kapcsán legalább ennyire sokat ígérő lehet a feltételezhetően jelenbeli történetszál, izgalmas lenne egy kicsit tágabb perspektívában látni a galaxist ebben az időszakban és remélem a harmadik évadban majd a Mandalore-ra is eljutunk. Jó lesz és várom a folytatást, amúgy fura, hogy több, mint 2 év telt el a legutóbbi Mandalorian évad óta és közben annyi mindent kaptunk, hogy számomra úgy tűnik, hogy tök hamar elrepült ez pár év.