Wilde

Hát az biztos, hogy több vért láttak, mint Renly lovagjai, de itt inkább arra gondoltam, hogy fiatalok, becsvágyóak és nagyon bizonyítani akarnak és mivel konkrét háborúban nem élhették ki magukat, így a lovagi torna az, ahol ezek az indulatok felszínre törhetnek. Azt nem gondolom, hogy a tornán belül ez teljesen megszokott lenne itt sem, mert inkább tűnt a pillanat hevében elszabaduló erőszaknak (valaki éppen lerántotta a győztesnek tűnő versenyzőt a lováról), mintsem egy bejáratott eljárásrend szerinti esetnek. Szerintem Rhaenys is arra gondolt, hogy ezek az elszabaduló indulatok annak tudhatóak be, hogy az ilyen jellegű energiák nincsenek levezetve, így a lovagai torna keretein sem számít szokásosnak, hogy belevágnak valakinek egy bárdot a homlokába. Attól még az kétségtelen, hogy ez totálisan nincs összhangban azzal, amiről a lovagi tornáknak szólnia kellene és ahogy ezeket az eseményeket eddig ábrázolták és ezt nem kellene ennyiben hagyni, hanem visszautalhatnának rá később, hogy ez így nem oké és van aki reklamál, hogy neki megölték a fiát, hogy fordulhatott elő egyáltalán ilyen stb. Mondjuk amilyen tempóban haladt ez az epizód, a lovagi torna utáni snittben rögtön a temetést láttuk, aztán meg jött az utódlás kérdése és így itt nem nagyon volt lehetőség erre reflektálni, de a későbbiekben nem zárom ki, hogy akár megemlítik ezt az eseményt, meg ugye a könyv elég vázlatosan mutatja be ezt a korszakot, így renget lehetőség van a hozzáírásra és akár még egy konfliktust is kihozhatnának ebből, hogy ott az öldöklés során valaki meghalt, akinek a hozzátartozója ezért majd valamilyen szempontból lényeges lesz. Aztán az is lehet, hogy totál nem foglalkoznak vele említés szintjén sem és az egész csak azért volt, hogy véres, látványos legyen az a jelenet, bár meglepene, hogy az alkotók ilyen félvállról vegyék ezt a világot, hogy ilyen csak úgy előfordul. Amit írtál, abból szerintem aki nem ismeri a könyveket annak semmit nem lő le, mert úgy is csak akkor fogja tudni, hogy miről volt szó, amikor megtörténik (ha akkor még emlékszik erre a kommentre), ráadásul ez részünkről is csak találgatás, hiszen nem tudjuk pontosan, hogy mi lesz az első évad végén, vagy a második elején, mert az attól függ, hogy milyen ütemben dolgozzák fel a sorozat alkotói Martin vázlatos történetét, de a továbbiak akkor spoiler mögött:

Arra gondoltam, hogy az az ötlet származik Martintól tudomásom szerint, hogy Aegon azért akarta meghódítani Westerost és nem maradt egyszerűen Sárkánykőn, mert előre látta a Mások elleni harc elkerülhetetlen eljövetelét és úgy gondolta, hogy azt csak a Targaryenek tudják megállítani. A tőr és ez a kitüntett szerep a könyvekben nincs benne, nem kötődik ilyesmi Aegonhoz, ez kifejezetten a sorozathoz kapcsolódik. Mondjuk számomra azért sem tűnik ez az egész prófécia és ez a titkos tudás egy kiforrott ötletnek (szerintem ezt később találhatta ki Martin), mert ha ez tényleg ennyire alapvető szerepet játszott az egész hódításban, akkor egyáltalán miért kellett ezt titkolni? A siker érdekében ehellyett inkább elterjeszteni kellett volna a későbbiekben ezt a közgondolkodásban, létrehozhattak volna egy külön rendet erre, megerősíthették volna a Falon az őrséget, elkezdhettek volna sárkányüveget osztogatni, felkészülni, ahellyett, hogy ezt mindig csak az uralkodó ismerheti meg. Ha egyszer csak tényleg eljönnek a Mások, akkor mégis mi haszna van annak, hogy ezt az egészet addig csak egy ember tudta és titkolták. Amúgy ez önmagában nem egy rossz kapcsolódási pont a két sorozat között, mert, ha jól tévedek a 7. vagy 8. évadban (azóta nem néztem újra őket, hogy kijöttek, úgyhogy nem emlékszem pontosan) találnak Sárkánykőn ilyen barlangrajz szerű utalásokat a Másokra, meg egy halom sárkányüveget, szóval ez valamilyen szinten egy tudott dolog volt a sorozatos kánonban. Amúgy ez nem spoiler, pusztán spekuláció a részemről, de el tudom képzelni, hogy a HotD végére ez a tudás elveszik és ezért történik majd az, hogy a későbbiekben nem tudnak erről és nem is kerül szóba, ezáltal még nagyobb a tétje az egész konfliktusnak, amit ebben a sorozatban látunk... ez szerintem továbbra sem hiányzott igazán ide, de ha ennyiben kimerül tényleg abban az egész, hogy ez egy ilyen kis kapcsolódás, akkor számomra ez rendben van. Szerintem is fura volt, mivel az egész lovagi tornának, mint eseménynek az lenne a lényege, hogy szabályozott körülmények között, egyfajta szimulált harcot folytatnak, a keretek betartásával. Persze sérülések, balesetek, olykor halállal végződő szerencsétlenségek is előfordulhatnak, de itt kb. úgy kezelték ezt, hogy na van egy kis plusz izgalom. Ami miatt tetszett nekem mégis ez az ábrázolásmód, az a párhuzam volt, ami közbe így be volt vágva a szülőszobával. Korábban volt az a beszélgetés Aemma és Rhaenyra között, hogy a lány harcolni akar, mint a lovagok, de mondja neki az anyja (aki bele van teljesen helyezkedve a társadalmi szerepébe), hogy a nőknek a szülőágyon kell megvívniuk a harcaikat. Ezzel volt így szerintem párhuzamba állítva a két esemény. Ugye elve a tornát úgy rendezik, hogy Viserys meg van róla győződve, hogy közben meg fog születni a fia, így a két esemény mindenképpen összekapcsolódik és ahogy látjuk, hogy a harctéren egymást öldöklik a férfiak, folyik a vér, hasadnak a pajzsok, törnek a lándzsák, akkor közben néha átváltanak Aemmára, ahol meg szakad a gát, folynak a könnyek és szintén egy véres küzdelem zajlik... mondhatjuk életre halálra. Ez persze nem igényelte volna, hogy a küzdelem során ott meg is öljék egymást a résztvevő lovagok, de közben ott volt, hogy lovagnak lenni az ezzel jár, harcolnak és meghalnak és hát azt is láthattuk, hogy anyának lenni is könnyen járhat ezzel, hogy meghalnak a kötelességük teljesítése közben. Egyébként az is egy jó párhuzam volt, amikor Rhaenys megjegyzi, hogy ezek a lovagok ki vannak éhezve a sikerre, a harcra, nem láttak Maegor óta igazi nagy háborút, így előrevetítve a későbbi eseményeket és a második könyvben is volt egy hasonló jelenet, amikor Catelyn elmegy Renly táborába és látja az ottani lovagokat és úgy jellemzi őket, hogy a "nyár lovagjai", akik nem is tudják, hogy mit jelent a közelgő tél és a vele járó kegyetlen időszak. Ami miatt még nekem az egész lovagi torna nagyon tetszett, azok ezek a kis elejtett morzsák voltak, amelyekből kiviláglik a politikai helyzet, illetve a karakterizációt is elősegítették. Ott volt az a Baratheon, aki a "Sosemvolt Királynő"-nek nevezte Rhaenyst, akinek az anyja Baratheon volt és ők Rhaenys trónigényét támogatták anno és később a Táncban is lesz szerepük. Aztán Daemon kapcsán szintén nagyon jó volt ez a szekvencia, egyrészt tovább élezték a feszültséget közte és Otto Hightower között, Daemon direkt Hightower fiát hívta ki először maga ellen, akit utána keményen a födlbe döngölt, majd hogy még jobban megalázza Ottot, a lányának a zálogát kérte el. Ugye azt is láthattuk, hogy igazából Ser Otto volt a hibás azért, hogy Daemon ilyen veszélyessé vált a Városi Őrség élén, mert ő pakolgatta ide oda és végül nevezte ki abba a pozícióba, szóval a kettejük közötti ellentét nagyon jól kijött itt a torna során is és láthattuk, hogy Daemon mennyire egy provokatív, konfliktuskereső alak. Valamint láthattuk, hogy Daemon egy kiváló harcos is egyben, de aztán jött egy még jobb lovag Criston Cole személyében, aki őt is legyőzte, ezzel hírnevet szerezve magának és fellépve az események színpadára, ahol még neki is fontos szerepe lesz.

House of the Dragon - 1. rész Alapvetően fenntartásokkal fogadtam ezt a sorozatot, ami elsősorban a Trónok Harca befejezésével volt kapcsolatos. Valójában azonban ez a sztori, a „Sárkányok tánca”, maga a Targaryen polgárháború mentesül mindkét problémától, ami jellemző a fő történetre. Jelesül, hogy nincsen rendesen befejezve, másrészt annyira széttartóvá, szerte ágazóvá válik, hogy már nagyon nehéz kézben tartani és megfelelően összefésülni a szálakat. Ez egy sokkal kisebb fókusszal rendelkező konfliktus, ami koncentráltabban van elmesélve, gyakorlatilag igazából három fő ház (Targaryen, Velaryon, Hightower) játssza a főszerepet és közben felvonultatja mindazokat az erényeket, amelyek miatt a GoT világát sokan megkedvelték: árulás, intrika, politika, háború. A pilot megtekintése után pedig azt mondhatom, hogy kifejezetten ígéretesnek tűnik ez a produkció. A másik előnye ennek a történetnek, hogy Martin ugyan bemutatta a Fire & Blood könyvben az egész konfliktust, de szándékosan úgy írta meg, hogy rengeteg esemény, konkrét történés homályosan, több – nem egyszer egymásnak is ellentmondó – forrásból származik, így teret engedve a sorozat alkotóinak, hogy maguk hozzák létre azt a verziót, ami ténylegesen úgymond megtörtént. Voltak változtatások a könyvhöz képest, amelyek jól sikerültek, voltak hozzáírások, aminek annyira nem örültem és volt néhány leegyszerűsítés, amit az univerzum történelmét kevésbé ismerő casual nézők kedvéért vezethettek be, így ezt megértettem. Az alábbiakban írok ezekről néhány dologot, hogy szerintem mi sikerült jól és mi nem, de olyan spoiler nem lesz benne, ami a további történetről szól, hanem csak, amit eddig is láttunk azt helyezi kontextusba. Az egész ahogy elkezdődik a Nagytanáccsal egy nagyon jó indítás volt, örültem, hogy ezt is láthattuk, mert az utódlás kérdése, ami az egész polgárháború (a későbbiekben majd csak a „Tánc” néven fogom emlegetni) kiváltó okát képezte ugyan csak Viserys uralma után kezdődött, de az előzménye még Jaehaerys idejében indult. Azt azért érdemes megjegyezni, hogy a dinasztián belül az utódlás már eddig sem volt zökkenőmentes és teljesen kőbevésett és nem mindig az került hatalomra, akire a szokásjog alapján számítani lehetett. Mindenesetre itt egy leegyszerűsítést alkalmaztak, ugyanis a 101-ben megtartott Nagytanácson végül nem is elsősorban Rhaenys trónigényét utasították el, hanem a fiát Laenor Velaryont, akivel szemben Viseryst választották meg. Rhaenys korábban 92-ben került szóba, amikor az apja meghalt (ő volt Jaehaerys legidősebb fia és örököse) és akkor őt már elutasították és helyette Baelon herceget, Jaehaerys második fiát és Viserys apját tették meg örökösnek, azonban később ő is meghalt, mielőtt trónra léphetett volna. A Nagytanácson tehát nem pusztán a női öröklés kizárására teremtettek precedenst, hanem arra is, hogy a női ágról származó férfiak is hátrébb kerülnek a rangsorban. A központi gondolat, ami köré megpróbálták felfűzni ezt az egészet és ez egy visszatérő elem lesz a sorozatban is úgy látom, az a patriarchális berendezkedés okozta konfliktusok. Itt a Rhaenys vs Viserys szembenállás is így van spinnelve, hogy egy nő egy férfi ellen, ez a könyvben is egy fontos mozgatórugója a döntéseknek (sem az Elsők, sem az Andalok között nem örökölhettek a nők és Dorneba is csak a Rhoyne-i bevándorlás után került be ez a szokás), de azt is érdemes hozzátenni, hogy más racionalizálható szempontok is szerepet játszottak a választásban. Rhaenys még fiatal lány volt, amikor vele szemben Baelon herceget egy idősebb, tapasztalt, kipróbált lovagot és a nép egyik kedvencét jelölték ki örökösnek, míg a Nagytáncson a kisfiú Laenorral szemben a felnőtt férfi Viseryst, aki korábban az utolsó ember volt, aki betörte Baleriont az utolsó ősi valyriai sárkányt. A legironikusabb pedig ebben az egész történetben az, hogy Viserys Rhaenyra kinevezésével pont azt a szabályt írja felül, aminek ő maga köszönhette az uralkodását… Nagyon kíváncsi voltam erre a korszakra, mert ez az időszak az, amikor a Targaryen ház még utoljára hatalma csúcsán volt. Viserys ugyan rossz uralkodó volt, de a Targaryenek ekkor bírtak a legnagyobb befolyással az egész birodalomban és ekkor volt a legtöbb sárkány Westeroson, átvitt értelemben is, illetve konkrétan az élő példányokat tekintve is. Az különösen tetszett, hogy ezek a sárkányok, amelyeket itt látunk nem tűnnek olyan egyen szabványnak, mint a GoT-ban, amikor leginkább színük alapján lehetett megkülönböztetni őket, hanem formájuk, alakjuk is változó volt, Caraxes tetszett a legjobban, de Sárkánykőn is van még néhány kifejezetten gyönyörű példány, amelyek majd később be fognak kapcsolódni a Táncba. Az szintén egy változtatás volt, hogy Rhaenyra és Alicent egymáshoz ennyire közel állnak és nagyjából egykorúnak is tűntek, míg a könyvben majdnem tíz év van köztük és nem voltak igazán bartánők fiatalon se. Ezt azért tartom jó változtatásnak, mert a későbbi szereplőket így közelebb hozza egymáshoz és ez az új dinamika, amit itt a sorozatban lefektettek kettejük között szerintem még érdekesebbé teheti a jövőbeni viszonyukat. A karakterek közül nekem Rhaenyra volt az egyik kedvencem, ha egy archetipikus karaktert kellene hozzá hasonlítani a GoT-ból az Cersei lenne, aki egy erős, uralkodásra termett nő volt, de szembe kellett néznie a neméből fakadó akadályokkal. Itt a fiatal Rhaenyra viszont inkább Aryát juttatta eszembe, aki egy impulzív, lázadó, a kor elvárásaihoz mérten atipikus lány volt, nem akart finom úri hölgy lenni, hanem kalandokat, izgalmakat, harcokat akart. Alicentből még elég keveset láttunk, ő majd később lesz érdekes, amikor az igazi szerepe feltárul majd a konfliktusban. Az apja Ser Otto viszont már most is nagyon jelentős volt. Jól érzékeltették a közte és Daemon között meglévő feszültséget, a hatalmát és befolyását a királyi tanácson belül, az ambícióját, a becsvágyát, a dörzsöltségét. Egy kicsit ott volt benne számomra Tywin Lannister, de közben megvolt a saját stílusa is. Ha már szóba került Daemon, nekem ő volt a kedvencem, gondolom nagy közönségsiker lesz ez a karakter. Kicsit féltem azért Matt Smithtől, mert a Doctor Whoban nagyon jó volt (számomra ő volt a kedvenc Doctor), de itt egy nagyon sötét tónusú figurát kellett életre keltenie és szerintem baromi jó volt. Egyszerre ott van benne a könyörtelenség és a kamaszos, dacos attitűd is, ahogy a tanácskozás során hamiskásan rámosolyog Otto Hightowerre az fenomenális volt. Daemonnak az irányíthatatlanságát és hataloméhségét kellően jól ábrázolták a városi őrségben, meg az orgián is és kellően megismerhettük a helyzetét, hogy miért nem akarják őt örökösnek. Amellett, hogy erőszakos és irányíthatatlan, azért volt egy gyengédebb oldala is, amelyet elsősorban Rhaenyra felé mutatott ki, de persze neki is megvannak a saját tervei. Viserysről ejtenék még néhány szót, szerintem ő is nagyon jó volt, sikerült megfogni ezt a karaktert, aki nem akart konfliktusokat és szeretett volna egyszerűen csak jó király lenni. Paddy Considine nekem elsősorban a Cornetto trilógiából volt emlékezetes, de nagyon jól hozta Viserys király figuráját. Viserys kapcsán a legfontosabb újítás, ami bekerült a könyvhöz képest a szülésnél történt. Eredetileg csak annyi volt, hogy Aemma királyné belehalt a szülésbe és nemsokra rá a csecsemő is elhunyt. Az, hogy belevették ezt, hogy Viserysnek kell meghozni ezt a döntést, amivel kvázi megöli a feleségét egy baromi erős húzás volt a készítőktől. Vizuálisan is ez volt a legfelkavaróbb az egész epizódban, de közben tovább is építgették a produkció alap narratíváját. Egyébként a showrunner elmondta, meg a könyvben is ez van, hogy Aemma amúgy is meghalt volna, de ettől még Viserysnek ott döntenie kellett és ő előbbrevalónak tartotta a fiú utód puszta ígéretét, mint a felesége potenciális megmentését, aki mint ahogy korábban utalt rá a Viserysszel való beszélgetésükön már nem akart többször gyerekszüléssel próbálkozni. Érdekesség képpen, ugyan a könyvben ez az egész esemény nincs benne, de egy ilyen döntési helyzetről olvashatunk egy korábban élt nemes Rogar Baratheon kapcsán, aki egy ilyen szituációban simán feláldozta a feleségét. Már az epizód során korábban is láthattuk, hogy maga Viserys is mennyire megszállottan várja a fiú örököst és Aemma problémái is leperegnek róla, aztán képes feláldozni a feleségét is, ezzel beárazva, hogy a nőket ebben a rendszerben elsősorban a fiú utódok világra hozására tartott szülőgépnek tekintik. Rhaenyra látja ezt és nem akar ő is ebbe a helyzetbe belekényszerülni, ő többet akar és ez a későbbi ambícióira is hatással lehet, illetve Viserys is részben azért is akarja Rhaenyrát utódjául, hogy ezzel valami megmaradjon, tovább éljen első felesége emlékéből. Szerintem a látványt tekintve is teljesen rendben volt a sorozat. Nekem nagyon tetszett Királyvár, ami ebben a korszakban éli egyik virágkorát, jó volt a Sárkányverem is azokkal az idomárokkal, akik mintha egy saját kis rendet alkotnának. A legjobban, ami tetszett és amin keresztül érzékelni lehet a különbséget, hogy honnan hova jutott el a megvalósítást tekintve ez az univerzum az a lovagi torna volt. Amikor a GoT 1. évadában láttunk ilyen mulatságot az olyan olcsónak nézett ki, mintha egy falunapon összetolnak két padot, meg felhúznak egy sörsátrat. Itt meg olyan érzésem volt, mint egy rendes stadionban, ahol egy nagy sporteseményt látunk és sokkal professzionálisabbnak nézett ki az egész. Hozzáteszem az kicsit furcsa volt, hogy egyszer csak elkezdték egymás öldökölni a résztvevők, meg ad hoc módon közelharcra váltanak a viadal közben. A kézitusa eredetileg egy külön „szakág” a westerosi lovagi tornákon és akit egyszer kilöknek a nyeregből az abban a pillanatban búcsúzott az egyenes kieséses rendszerben zajló tornáról és köteles átadni a felszerelését a győztesnek, amit aztán pénzért visszavásárolhat. Amúgy a párbaj is jó volt és éppen csak, de képbe került Criston Cole is, aki még fontos szereplő lesz, de egyelőre még ott tartunk, hogy a sakktáblára pakolgatják fel a bábukat. Ami nem annyira tetszett az egyrészt a tempó volt, kicsit úgy éreztem, hogy meglepően gyorsan halad a sorozat, nem gondoltam volna, hogy már a pilot epizódban láthatjuk, hogy Rhaenyra lesz az örökös. Mondjuk, ha jól tudom akkor 3-4 évadra terveznek, úgyhogy ez nem fog annyira hosszúra nyúlni, mint a GoT. Ettől még mindig rengeteg mindennek kell megtörténnie a Tánc végéig, egyelőre még mindig az előjátéknál tartunk. Aztán ott volt az a hozzáírás, ami a Westerost északról fenyegető próféciát illeti, ez a könyvben egyáltalán nem szerepelt, ettől függetlenül úgy tudom az ötlet magától Martintól származik és korábban már valahol elejtette egyszer. Több szempontból sem tartom jó ötletnek, hogy ezt a high conceptet így hozzá akarják adni a történethez. Azt meg kell hagyni, hogy Aegon hódításának lehetne adni ezzel egy magyarázatot, hogy miért döntött úgy hirtelen, hogy meg kell hódítania Westerost, korábban csak annyi volt, hogy mondjuk a hatalomért, így viszont ő valamiféle szent küldetést teljesítő hős megmentő lenne, ami nekem nem tetszene. Ezáltal, hogy ezt a titkos tudást a királyok mindig továbbadják a következő uralkodónak így valamiféle erkölcsi jogalapot próbálnak szolgáltatni arra, hogy kinek kell lennie az uralkodónak és mivel ezt most Rhaenyra kapta meg, így neki is most akkor mintha lenne valami küldetése. Remélem ez az egész csak arra kellett, hogy egy kapcsot hozzanak létre a Got és HotD között és ezen kívül jobban nem fognak belemenni ebbe a témába. Azt külön nem szeretném, ha ezzel azt implikálnák, hogy mondjuk Rhaenyrának kellene uralkodni, mert ő viszi tovább ezt a titkos örökséget, ugyanis az egész polgárháborúnak az a legjobb eleme, hogy csak szürke karakterek vannak, nincsenek felkent jók és eleve kudarcra ítélt rosszak, mindenkinek vannak megfontolandó érvei arra, hogy miért neki kellene lennie az új uralkodónak és spoilerek nélkül annyit mondhatok, hogy a végén mindenki veszít. Ebbe teljesen felesleges belekeverni egy olyan tétet, hogy itt valami nagy apokaliptikus veszedelem lebeg a háttérben. Ráadásul a prófécia ahogy itt felvázolják nem is teljesül be (ahogy a próféciák általában nem is pontosan ugyanúgy szoktak beválni), mert nem egy Targaryen öli majd meg az Éjkirályt és nem is egy Targaryen ül a Vastrónon. Ahogy a Star Warsba sem kellenek jedik, sithek, erőhasználók minden történetbe, úgy itt sem kell mindenhová misztikus elemeket beleerőltetni. A GoT végén azt láthattuk, hogy az akkori alkotók inkább az emberek közötti hatalmi harcokra helyezték volna a hangsúlyt a természetfeletti dolgokkal szemben, ennek akkor nem örültem, itt viszont ez egy örökösödési háború története, abszolút szükségtelen belekeverni a Másokat, a Long Nightot, meg ezeket a mágikus dolgokat. Összességében nekem most ez a sorozat visszahozta azt a lelkesedést Martin univerzumának mozgóképes változata iránt, amit utoljára talán a GoT 6. évadánál éreztem. Úgy érzem, hogy baromi jó lehet ez az előzménysorozat és megnyithatja a kaput további produkciók iránt is, ha jó fogadtatásban részesül. Mondjuk arra a Jon Snow-s szériára pont nem vagyok kíváncsi, de annyi mindenről lehetne még sorozatot készíteni ebben a világban (akár visszamenve egészen a régmúlt időkig), hogy nagyon szurkolok most ennek. Meg valahogy visszahozta azt az izgatottságot is, amit anno éreztem mindig egy új GoT epizód megtekintése előtt. Nekem a SW után ez a második kedvenc kitalált univerzumom, úgyhogy elfogult vagyok, de szerintem jó lesz a HotD és aki szerette a GoT az itt is megtalálja majd a számításait!

Kicsit megkésve, de boldog születésnapot Nabo!

@MissKarrde Boldog születésnapot kívánok!

@kolmilan Boldog születésnapot!

Florence Pugh készül a szerepre:

Abból, ahogy a Halálcsillagot kezelték és csak azután tértek át egy direktebb elnyomásra, miután a terror eszközeként funkcionáló fegyvert bevetésre késznek gondolták nekem az jön le, hogy valamiféle látszat hatalma mégis csak volt a szenátusnak, ha nem is feltétlenül ellenörző funkciója, de egyfajta visszatartó erőként még a régi világ diszletei valamennyire fennálltak. Én arra számítanék, hogy ekkoriban már csak egy színjáték a galaktikus politika a szenátusban. Ahogy Bail az Obi-Wan sorozatban is elkezdi előhozni a demokratikus elveit és így rögtön leintik, hogy "jajj ne gyere már ezzel", szóval eljátszák, hogy valamennyire opponálva van a hatalom, de valójában mindenki tudja, hogy nincs igazán mozgástere. Itt az Andorban mondjuk Mon Mothmával kapcsolatban szerintem nem is a szenátusi munkája lesz a legizgalmasabb, hanem ahogy a háttérben keveri a kártyákat, bár arra tényleg kíváncsi leszek, hogy a Birodalom hogyan reagál erre. Megpróbál beépülni közéjük, hagyja hogy beinduljanak a mozgások és csak utána csap le, vagy a belső hierarchiaharcaik akadályozzák meg, hogy csírájában fojtság el a Lázadás kezdeményeit, érdekes lesz!

Amennyit láttunk az alapján is, sokkal grandiózusabbnak és egyben élettel telibbnek is érződik ez a képi világ.

Szerintem is benne van, hogy addigra ő meg fog halni, mire odáig érünk ahol a Rogue One játszódik. Egyébként az alapján, hogy mennyire másképp néz ki a két megjelenése az előzetesben Luthennek ez egy elég nagy kettős játéknak tűnik (a rövid szőkés hajú fazon áll közelebb Skarsgard eredeti fizimiskájához is, szerintem az előkelő fószer az álca), ami már önmagában egy plusz izgalmi faktort ad a karakternek. Ennyiből, amit láttunk még találgatni is csak nagy mellényúlások közepette merek, de nekem az jött le, hogy Mon Mothma az aki igazán a politikai fronton viszi az eseményeket, a megjegyzése arról, hogy milyen arcot mutat a szenátusnak is ezt támasztja alá, de nem belülről akarja megváltoztatni a Birodalmat, hanem valami radikálisabban gondolkodik. Ennek lehet a letéteményese Luthen is, aki viszont láthatjuk, hogy ott van az események sűrűjében, tárgyal Saw-val, űrcsatába keveredik, beszervezi Cassiant és talán személyesen is részt vesz az operatív működésben. Érdekes lenne, ha ő lenne a Lázadás kezdeményének megszervezője, de én egy megosztott működést is el tudnék képzelni Mon Mothmával, amivel Luthen jelentősége nem feltétlenül csökkenne, főleg, ha egy bizonyos ponton az életét is áldozná azért, hogy ez az ötlet szárba szökkenhessen.

@Ody Mandrell Boldog születésnapot!

Eszméletelen volt ez az előzetes, már a legutóbbi teaser után is elkezdett érdekelni a sorozat, úgy hogy ezt megelőzően nem igazán vártam, de ez még annál is jobb volt, mint amire számítottam. Egyrészt a látványvilágot tekintve abszolút filmszerűnek és kellően grandiózusnak hat amit láttunk, másrészt kellőképpen sokszínűnek, mozgalmasnak tűnik a széria, még azt is megkockáztatom, hogy talán itt kaphatjuk majd az eddigi élőszereplős alkotások közül a legtágabb látószöget a galaxis átfogóbb eseményeit illetően. A birodalmi szenátusra nagyon kíváncsi vagyok és ez az egész társadalomkritikai, politikai szál az, ami a leginkább érdekel a komplett produkcióból. Nekem talán a Rogue One tetszett a legjobban a Disney éra filmjei közül, úgyhogy ezt már csak emiatt is külön figyelemmel kísérem majd, bár eredetileg nem voltam meggyőződve róla, hogy még egy olyan sorozatra lenne a legnagyobb szüksége a SW-nak, ami az első két trilógia között játszódik a Rebels, Bad Batch, Obi-Wan után, de mégis amit itt az előzetesekben láthattunk az azt vetíti előre számomra, hogy itt egy olyan szemszögből láthatjuk a Birodalmat is, amelyet eddig még egyik filmben/sorozatban sem tártak elénk. Luthen karaktere tűník előzetesen a legizgalmasabbnak az új szereplők közül, Stellan Skarsgard amilyen jó színész biztos vagyok benne, hogy sziporkázni fog a szerepben, de akinek ez igazi jutalomjáték lehet, az Genevieve O'Reilly! Már a Rogue One is nagyon sokat adott a karakteréhez, de csak amit itt a trailerben kapunk belőle engem már az meggyőzött, hogy baromi jó lesz. Akit még külön megdícsérnék az az illető lenne, aki összevágta ezt az előzetest, mert baromi jó munkát végzett! A zene, ahogy követik egymást a bevágások (ahogy elkezdődik a csajt beárnyékoló csillagromboló lassan beúszó alakjával már az zseniális) és a végére totál azt éreztem, hogy ezt most azonnal látni akarom, na ilyen hatással volt rám most ez 2 és fél perc.

A héten sikerült újra megnézni az évadot, ezúttal egyben az egészet plusz most magyarul és mivel még korábban nem írtam róla most írnék néhány sort, egyfajta évadértékelőként. Azzal kezdeném, hogy nekem tetszett ez a sorozat és nem csak a nosztalgia miatt. Elsősorban amiatt vártam az Obi-Want, hogy visszahozza azokat a szereplőket, azokat az arcokat, akik nekem a gyerekkoromat jelentették a prequel trilógia során. Tényleg jó volt viszontlátni Ewan McGregort ebben az emlékezetes szerepben, főleg a végső párbaját Anakinnal, de emellett önmagában az a koncepció is nagyon jó volt, amit el akartak mesélni ebben a sorozatban, úgyhogy „saját jogán” is megállta a helyét az Obi-Wan Kenobi. Negatívumként azt hoznám fel, hogy ugyan baromi jó ötletek voltak a készítők fejében és tetszett az irány amerre el akartak menni, de sokszor a tényleges megvalósítást elég gyengének éreztem, ez volt leginkább, ami visszavetette nálam a sorozatot mondjuk a Mandaloriannel szemben. A felütés kifejezetten érdekes volt, hogy a megtört Obi-Want láthatjuk, aki olyan dilemmákkal kerül szembe, hogy mégis hogyan pozícionálja magát ebben a megváltozott világban. Már nem jedi, mintha már nem is hinne annyira magában, de közben érzi, hogy lenne felelőssége a kialakult helyzettel kapcsolatban. Ez a téma talán az egész sorozat egyik legjobb ötlete volt, hogy a 66-os parancs utáni korszakban milyen nehézségekkel néznek szembe a jedik mikor a kötelességüket nem tudják úgy teljesíteni, hogy azzal ne vonják rögtön magukra a Birodalom figyelmét, de közben meg szeretnének másoknak segíteni. Itt magának a jediségnek az ethosza kerül mérlegre ezekben a döntési helyzetekben. Mivel az előzetesen esetleg kiszivárgó híreket nem követtem, így számomra teljesen meglepő volt, hogy Leia szerepel ebben a sorozatban. Ez egy tök jó kis ötlet volt, hogy vele is legyen egy közös kalandja Obi-Wannak, ha már volt Lukekal és Anakinnel is ilyen és itt igazából Leia az, aki az energikusságával, az állhatatosságával és a pozitív attitűdjével ki tudja mozdítani Obi-Want abból az állapotból, ahol a sorozat elején járt, amikor még csak a napról napra való túlélés számított neki. A filmek azt sugallják, hogy Luke az a bizonyos „új remény”, de ez valamilyen szinten az ikrek mindegyikére igaz. Itt Leia volt az, aki bizonyos értelemben reményt adott Obi-Wannak és elindította azon az úton, hogy a Lukekal kapcsolatos tervei se pusztán távolba révedő bizonytalan célok legyenek, hanem egy hús vér valóság, hogy Anakin és Padme szelleme tovább él a gyerekeikben. Amellett, hogy Leiában viszontlátta kicsit a múlt szellemeit a szülei bizonyos tulajdonságai képében, emellett ott volt az is, hogy ő már egy új jövő ígérete és ez immár egy megtapasztalt bizonyosságként csapódhatott le Obi-Wanban. Szóval Leia kiemelkedően jót tett a sorozatnak, mondom ezt úgy, hogy nem nagyon szeretem a gyerekszínészeket és itt is volt, hogy néha picit sok volt (mikor nagyon felnőttesnek akarták ábrázolni), meg sajnos az egész évad legkínosabb jelenetei is hozzá kötődnek, de ezektől eltekintve ő volt a legkellemesebb meglepetés az egész sorozatban. A történet érdemi része alapján talán jobban tetszett volna nekem ez a kaland, ha egy filmként van bemutatva és nem sorozat formájában kapjuk meg, ha meg sorozatként tekintek rá, akkor pedig elnéztem volna hosszabb részeket és mondjuk egy 8-10 epizódos évadot. Lett volna még bőven mit kifejteni és nem éreztem volna ennyire kapkodósnak a történetvezetést, hogy mintha semmire nem lenne rendesen idő, hanem már jön is a következő kaland. Volt például az a rész a végén, mikor Reva ott fekszik leszúrva a Jabiimon, majd mikor legközelebb látjuk akkor már ott van a Tatooineon és nem fárasztanak minket azzal a készítők, hogy ott akkor hogyan élte túl és hogy jutott el egy másik bolygóra, hanem ezt így adottnak veszik. Persze el tudom én képzelni és megmagyarázni valahogy magamnak, hogy ez miként történt, de akár meg is mutathatták volna. Ez volt talán a legszembetűnőbb példa, de folyamatosan az volt az érzésem, hogy nagyon gyorsan történik minden. Obi-Wan találkozik Rokenékkel, két mondat váltása után ráveszi, hogy mentsék meg Leiát, képbe kerül az a férfi pilóta, aki aztán meghal, de a halála semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem, tekintve, hogy egyáltalán nem ismerhettük meg, mégis úgy kezelik, hogy itt micsoda tragédia történt, de nálam a jelenet nem működik. Szóval lehetett volna egy kicsit több játékidőt adni a sorozatnak. Ezek a történetbeli dolgok inkább apróságok voltak azonban, ahol szerintem félrement egy kicsit a sorozat minősége az a rendezés, úgyhogy Deborah Chowt én összességében nem dicsérném meg. A legtöbb akciójelenet egyszerűen gyenge volt. Csak az első részben az inkvizítorok belépője után az a menekülés, meg Leia kergetőzése Fleavel (azt még mindig alig akarom elhinni, hogy ő szerepelt itt) az erdőben nevetséges volt, de a következő rész tetőn ugrálós, parkourozós akciói is totál oda nem illőnek és komolytalannak hatottak. Jelenetfelépítésben is nagyon el volt maradva a korábbi minőségtől ez a sorozat. Az első Obi-Wan vs. Vader párbajnál volt az a vágás, amikor Kenobi befut egy kavicshalom mögé balról jobbra, majd ugyanabból az irányból visszafut és itt hiába akarták azt érzékeltetni, hogy ő egy másik helyszínen jön ki, úgy néz ki, mintha oda menne vissza ahonnan jött, vagy az a szintén érthetetlen megoldás, hogy a titkos menekülőalagút, ami úgy néz ki, mintha egy csőben mennének, ott Tala elmegy Leiától, Reva bemegy utánuk és nem találkozik szembe se Talával, sőt Leia elé kerül és már a kijáratnál várja. Lehet, hogy ő már előre tudta, hogy hol a cső vége és egyből odament, de a sorozatból nem ez jön le, hanem hogy az egy egyirányú utca és ő ott megy utánuk. Technikailag is lehetett volna előrébb lépni. Az ötöd részben az egy bravúros megoldás volt, hogy egy koncepcióra próbálták felfűzni az egész epizódot az egykori mester és tanitvány különböző stratégiája alapján és ez egy remek ötlet. A nagy visszatérés is itt történt meg igazán, mert attól még, hogy Christensen van a Vader páncél alatt biodíszletként az nem ugyanaz, mint amikor Anakinként van ott Obi-Wan mellett. Maga a jelenet viszont annyira steril lett, hogy nem tudtam igazán élvezni. A háttérben az az élettelennek tűnő Coruscant, mint egy szellemváros egyszerűen illúzióromboló volt és nem a kedvenc bolygómat láttam, hanem pusztán a led falat. Sajnálatos módon Anakin visszafiatalítása sem volt egyáltalán meggyőző. Hayden elég jól öregedik, amúgy nem tűnik 40 évesnek, de itt ezen az arcon nagyon látszik, hogy nem a 20 év körüli padawant látjuk, hanem egy idősebb férfit és ez engem kidobott a jelenetből, így sajnos a katarzis sem volt akkora, amekkora lehetett volna, ha erre egy picit jobban odafigyelnek. A fináléról külön szót akartam ejteni, mert ha csak ennyi készült volna el a sorozatból már csak azért megérte volna, hogy megcsinálják. Az első párbajuk a Mapuzón nem volt az igazi, de azért megdicsérem a készítőket, hogy jól vissza tudták adni a kettejük lelkiállapotát azzal az összecsapással. Obi-Wan menekül, hátrál, nem akar szembenézni Vaderrel, a félelmeivel, míg a sithet a bosszú, a visszavágás vezérli és ő lép fel agresszíven, támadólag. Aztán mikor itt találkoznak Obi-Wan már egy más ember. A Leiával való közös kalandok után ráébred a saját erejére, hogy miből merítkezhet, hogy van miért harcolnia és nem kell a múlt terheit is magával cipelnie, hanem inkább a jövőre koncentrálva előre tekinthet. A Mapuzói kavicsbánya kicsit méltatlan helyszín volt egy ilyen ikonikus összecsapáshoz (főleg a Mustafar pokolbéli látképe után) ez a sziklás, élhetetlen felszín, amit a visszavágóhoz választottak sokkal jobban bejött, itt tényleg azt éreztem, hogy egy idegen égitesten vannak, nem pedig a sarki kőfejtőben. Az egész harcnak a dinamikája is nagyon rendben volt, de amire szerintem a legtöbben kíváncsiak voltak az Vader és Kenobi szóbeli interakciója. Ahogy a 4. részben az Inkvizítor erőd kapcsán is azt éreztem, hogy ezt már mintha láttam volna korábban, itt is bevillant a Rebels Ahsokás párbaja, de ez sokkal jobb volt. Ahogy meghalljuk Christensent az eltört maszk alatt ott valami olyan kvintesszenciája szabadul el az első két trilógiának, hogy egyetlen pillanatba sűrítve visszaköszön ennek a karakternek a drámája. A vizualitásban is nagyon erős volt ez a szekvencia, ahogy a fénykard színe játszik Anakin/Vader arcán először kéken, majd pirosan. Na rövidre fogva, ez volt számomra az év SW pillanata és nem hiszem, hogy ezt bármi felül tudná múlni. Obi-Wan számára ez egy elengedés terápia volt, elengedni a múltat, túllépni a régi, megváltoztathatatlan veszteségeken és elindulni egy új cél felé. Tetszett, hogy ebbe beleszőtték Qui-Gont, aki mindössze egy cameot kapott, de pont így volt jó a történet szempontjából, hogy ennek itt volt az ideje. Akiről még mindenképpen szót kell ejteni az Reva, a másik főszereplő. Az ő története valahol ugyanerre a koncepcióra volt felfűzve, mint Obi-Wané: az elengedés, az önmagának való megbocsátás, a tovább lépés, mégis teljesen más megközelítést kapott. Egyrészt az inkvizítorokból többet is elviseltem volna, ugyan funkciójukat tekintve mindig is inkább ilyen szofisztikáltabb henchmanek voltak, de érdekes lett volna belülről jobban megismerni őket. Reva kapcsán ez egy remek kis sztori volt, amit rajta keresztül el akartak mesélni a Jedi Templomban történt mészárlással kapcsolatban, de valahogy ezt sem éreztem túlzottan kibontottnak. A csavar miatt és a végén a megtérése kapcsán nagyon hirtelennek éreztem ezeket a váltásokat, hogy egyszer még a kegyetlen terminátor, majd utána a megtört kislány. Az amúgy fantasztikus jelenet volt, ahogy meggondolja magát Luke kapcsán, meg a párhuzam is tetszett, hogy kb. ugyanúgy hozza vissza a karjaiban Lukeot, mint anno Anakin tette ezt Shmivel, csak akkor ott egy halottat hoztak vissza és a főhős útja a sötét oldalra vezetett, míg itt egy élőt hozott vissza Reva és ő most indult el a fény felé. Önmagában ahogy ez ábrázolva volt, ez csillagos ötös! Ami nagyon nagy csalódás volt az inkvizítorok kapcsán az leginkább a GI volt. Az, hogy nem úgy néz ki, mint a Rebelsben az annyira nem zavart, Christopher Lee sem úgy fest, mint Dooku a TCW-ben (szerencsére). Viszont ennek a figurának semmi tekintélye nem volt. Leginkább egy erőlködő, tehetetlen, szerencsétlen alaknak tűnt, vagy Reva homályosította el, vagy aztán Vader árnyékából nem látszott ki, de ha nem szerepelt volna semmit nem veszített volna a sorozat. Ráadásul a Főinkvizítornak volt egy sajátos stílusa, a nézése, a jelenléte egy egy jelenetben annyira erős volt a Rebelsben, hogy lett volna helye itt is, de ez a sótlan fazon, akit itt láttunk hát meg se közelítette. Annak ellenére, hogy lehetett volna egy kicsit vastagabb a történet, amit kaptunk az kifejezetten mozgalmas volt, változatos helyszínekkel, talán a Daiyu volt a kedvencem és egy jó koncepcióval, valamint kiváló színészekkel. McGregor sallangmentesen illeszkedett vissza Obi-Wan karakterébe és ő akár egyedül el tudná vinni a hátán a sorozatot, de a többiek is jók voltak, a Revát játszó színésznővel sem volt gond és a gyerekszínészek is telitalálatnak bizonyultak. Egyébként, ha Haydennél megemlítettem, hogy szépen öregszik, ez McGregorra is igaz, ezért tűntek hiteltelennek azok a szövegek, amikor azt próbálták elhitetni, hogy Obi-Wan milyen rozzantnak néz ki és nem lehetne Leia apja. Jimmy Smits sokkal rosszabbul néz ki, mint McGregor, tegyük hozzá öregebb is, mégse merült fel ez vele kapcsolatban. Ja és amúgy szinkronnal is élvezhető volt a sorozat, bár azt nem adja vissza, mikor Hayden először szólal meg Vaderként. Most kifejezetten visszajött a lelkesedésem a SW iránt és kíváncsian várom majd az Andort, ha csak fele ilyen jó lesz én már szórakoztatónak fogom találni.

@Cpt. Rex A pajzsokat a guard boost miatt éri meg fejleszteni, így nem fogyasztanak annyi staminát, amikor blokkolásra használod őket. A parryzéshez azt tudnám ajánlani, hogy a Bucklerrel próbálkozz, annak a pajzsnak a leghosszabb a parry windowja, így azzal van a legnagyobb esélyed beadni. Emellett nagyon közel kell állni az ellenfélhez és mindig a kezét figyeld, ne magát a fegyvert, amikor a fegyvert tartó kéz elkezd mozdulni előre akkor már nyomjad a parryt. Van még egy ashes of war, a "golden parry", amit rá lehet tenni pajzsokra, azzal kissé messzebbről és nagyobb hatékonysággal is be lehet adni a parryket. A parry, de plane a guard counter is alapból jó mechanikák és érdemes megtanulni őket, de mondjuk a bossok ellen nem valami hasznosak (vagy azért mert nem lehet parryzni őket, vagy mert gyors egymásutánban többet támadnak, így nincs lehetőség a countert befejezni), ha jól dodgeolsz, akkor az i-framek miatt könnyebb dolgod van, de egy jó greatshield sok esetben megkönnyíti a dolgokat, a Fingerprint Stone Shield gyakrolatilag sérthetetlenné tud tenni, mert mindent tudsz blokkolni vele, csak bírd staminával.

Horizon Forbidden West Közben a napokban előfizettem a PS+ Prémiumra, kíváncsi voltam erre a Sony-s Game Passre. Kipróbáltam a PS3-as Red Dead Redemption streamelését és kifejezetten jó volt, a második rész nekem egy nagyon meghatározó játékélményem volt, de az elsővel korábban sosem játszottam. Tegnap meg egyszerre töltöttem le a Ghosts of Tsushimát (ami szintén nekem eddig kimaradt, de mivel benne van a kínálatban ezért rápróbáltam) és játszottam párhuzamosan a RDR-el és még úgy is teljesen stabilan ment, úgyhogy egyelőre elégedett vagyok.

Angelről én sem tudtam először, hogy nem bináris, meg voltam győződve róla, hogy nő, de ezt az egész érzékenyítő tematikát kifejezetten ügyesen szőtték bele a 7. epizód szövetébe... úgy, hogy közben a színész/nő mibenléte fel sem tűnt volna, ha nem hallok róla utólag, úgyhogy egyáltalán nem volt tolakodó, vagy szájbarágós a megvalósítás.

A 7. részről, az ehetit még nem láttam:

Konkrétan ő volt a mo-cap, meg a voice actor is.

@Darth Riddick Boldog születésnapot kívánok!

Léa Seydoux-nak nagyon örülök, tökéletesen fog illeni ebbe a szereplőgárdába (bár őt Irulannak is el tudtam volna képzelni, inkább, mint Florence Pught). Fenring grófra pedig én is nagyon kíváncsi leszek, számomra ő volt az egyik legérdekesebb mellékes karakter a könyvből, aki ugyan nem szerepelt sokat, de egy igazán figyelemreméltó figura volt. A kedvenc jellemzésem is hozzá kapcsolódik Herbert tollából: "nyuszimodorú ragadozó, az ilyen a legveszélyesebb fajta".

Igen, sőt most már azt is ki merem jelenteni, hogy a 2017 óta bemutatott ST sorozatok közül nekem ez a kedvencem. Azt meg külön kiemelném, hogy Zachary Quinto után Ethan Peck is egy baromi jó Spockot hoz! Ő volt már a Discoveryben is, de itt jön ki igazán, hogy mennyire jól illeszkedik a szerepbe és még, ha számomra ez a karakter mindörökre össze is nőtt Leonard Nimoy-al, ettől még egyáltalán nincs hiányérzetem, ha Spockot látom.

@Darth Krande Boldog születésnapot!

A Fallen Order számomra egy komfort játék, amit minden évben egyszer végigjátszok. Egyesíti magában azokat a tulajdonságokat, amelyeket nagyon szeretek, a "soulsborne" játékok harcrendszerének kihívását, az Uncharted széria platformer kalandjának varázsát és mindezt a kedvenc kitalált univerzumomban egészen minőségi tálalásban. Szóval, ha ebből a játékból folytatás készül, akkor a shut up and take my money... egyedül azt fájlalom, hogyha next-gen only lesz, akkor jövőre már tényleg be kell szereznem egy PS5-öt. Ha tényleg 5 évet ugrunk előre az időben, az jót fog tenni a sztorinak, kíváncsi leszek Cal mennyit fejlődött, hová jutott a FO-ben megismert állapota óta és az esetleges fejlődés, majd milyen új játékbeli skillekben, mechanikákban nyilvánul meg. Ez jövőre mindenképpen egy biztos vétel lesz számomra!

Az előzetes "kedvcsináló" funkcióját tökéletesen beteljesítette, mivel korábban engem egyáltalán nem érdekelt ez a sorozat, gondoltam majd, mint a Solo-nál, ha kijön akkor megnézem, de nem különösebben vártam... eddig. A hangulat, ami ezekből a képsorokból lejön nagyon ütős, a zene, a vágás mind tökéletesen fokozza a feszültséget és amit látunk az alapján is egy kifejezetten sokrétű kalandnak ígérkezik ez a széria. Amire nagyon kíváncsi vagyok az Mon Mothma és a politikai szál, egy kicsit ebből a felsőbb perspektívából ránézni a Birodalomra nagyon izgalmasnak ígérkezik, hogy nem csak szokásos szegény elnyomottak szemén keresztül láthatjuk a rendszer működését, hanem egy olyan nézőpontból is felsejlik az új világrend, aki ott van a Szenátusban. Amellett, hogy sok mindent láttunk ebben a beharangozóban, még így sem nagyon tudom, hogy pontosan mire számítsak ettől a szériától és ez egy nagy dícséret, így kell jól kedvet csinálni, hogy közben nem tárul fel minden és megmarad a meglepetés... most már azt mondom, hogy kíváncsi vagyok erre a sorozatra és ezt ennek a teasernek a számlájára írom.

Ez a sorozat érdekel a legjobban az újonnan beharangozott anyagok közül. A kedvenc korszakomat hozzák vissza és közben annyi új aspektusát is felvillanthatják a már ismert karaktereknek is, hogy egy igazi aranybánya lehet ez a sorozat a lore tekintetében. Az pedig külön jöt fog neki tenni, hogy ennyi mindenbe belekóstolhatunk ebben a 6 epizódban, már csak amit itt felvillantottak ebben az előzetesben azt jelezi, hogy nagyon sokszínű, eltérő kalandokra számíthatunk. Leginkább persze az Ahsokás szekvenciára leszek kiváncsi, ő a kedvenc karakterem, akit (mondjuk Dookuval) ellentétben már elég jól kitárgyaltak a különböző művekben és több korszakban is megismerhettük, de itt vele kapcsolatosan is egy olyan nézőpontot kapunk, amit korábban egyáltalán nem ismerhettünk, de a karakter háttere szempontjából kifejezetten érdekes lehet.