Wilde

@Nute Gunray Boldog születésnapot!

@Iqvi Boldog születésnapot!

Ez a 70-30 hogyan jött ki, Dávid Ibolyától? (Bocs ezt nem hagyhattam ki, ha meghallom, hogy '70-30' mindig ez jut eszembe.) Az tény, hogy így az elmúlt két verseny alapján elég meggyőzőnek tűnt a Mercedes tempófölénye, de szerintem továbbra is jobb helyzetben van Verstappen abból a szempontból, hogyha mindenki célba ér, akkor neki elég egy versenyt megnyernie a hátralévő kettőből, Hamiltonnak viszont mindkettőre szüksége van (ez ugye azt feltételezi, hogy győzelem esetén a rivális a best of the restként ér célba a 2. helyen). Egy győzelemmel úgy számolnék, hogy 6 pontot lehetne hozni a másikon, mivel a hátulról jövő a pályán elfoglalt poziciója miatt még kijöhet egyszer a végén kereket cserélni és rámehet a +1 pontra. Mondjuk, ha hét, vagy akár 8 pontokkal számolunk (7 az első két hely közti különbségért, valamint még a bónuszt is elviszi a futamgyőztes), akkor is fennáll az a helyzet, hogy Hamiltonnak mindkét verseny megnyerésére szüksége lenne, ha Verstappen be tud jönni másodiknak a hátralévő versenyeken. Jeddaht nem ismerjük, Abu Dhabiban pedig tavaly is le tudta győzni Verstappen a Mercedeseket, jó akkor más volt a pálya karakterisztikája, de az egy jóval kevésbé versenyképes Red Bull is volt egyben. Szóval szerintem nem teljesen eszköztelen Verstappen az elkövetkező futamokon, még akkor is, ha Hamiltonnal nem történik semmi és nem esik ki, nem történik vele semmi váratlan, hanem jó versenyt tud futni. Ismerve az előzményeket az is egy fontos szempont, hogy mi lesz akkor, ha esetleg összeakadnak. Ez megint Verstappennek kedvez, hiszen ő van továbbra is pontelőnyben és ha esetleg mindketten nulláznak egy futamon, akkor egy lehetőséget kivett Hamilton kezéből, hogy csökkentse a hátrányát. Ezzel nem azt akarom implikálni, hogy direkt ki akarja majd ütni Hamiltont, de előfordulhatnak olyan 50-50 szituációk, hogy valakinek el kell venni és nem fogja, lesz belőle egy versenybaleset és amilyen feszült ez a csata kettejük között, meg a két csapat között is ahogy elmérgesedett a helyzet én meglepődnék, ha nem látnánk még ebben a relációban valami keményebb párharcot, akár összeérést, kiesést is. Sőt szerintem az első vb címe előtt volt a legpechesebb! Az újonc évében 2007-ben már fél kézzel megfoghatta a vb serleget amikor két futammal a vége előtt 17 pont volt az előnye (akkoriban még csak 10 pontot lehetett kapni a győzelemért) Raikkonennel szemben. A 90-es évek vége óta, amióta követem az F1-et nem is emlékszem, hogy valaki így a végén eldobjon egy már kvázi megnyert világbajnoki címet, ami már-már zsebben volt. Tudom voltak olyan összeesküvés elméletek, hogy a McLarennek direkt el kellett veszítenie azt a Spygate botrány miatt, de ez azért sem áll meg, mert ott még akár Alonso is megnyerhette volna, végül ő is csak egy pontra volt Kimitől. Az egyszerűen egy kolosszális pech volt. 2016-ban is futamgyőzelmek (10-9), poleok (12-8) is jobb volt Rosbergnél, de többször esett ki nála és főleg a szezon elején volt elég peches. Nem azt mondom, hogy azt mindenképpen neki kellett volna nyernie, de azért ott sem volt éppen a legszerencsésebb. Emellett persze rengeteg olyan eset is volt akár csak az elmúlt évekből, amikor szinte minden úgy alakult, hogy az neki kedvezzen, de az igazán szoros években egyedül 2008-ban tudnám azt mondani, hogy a szerencse az ő oldalán állt. Most mondjuk 2016-al ellentétben a saját kezében van a sorsa, de én sanszosnak tartom, hogy nem fogja tudni simán behúzni ezt a hátralévő két futamot, szerencse ide, szerencse oda.

Akkor ez megadta a lökést, hogy a hétvégén újra fogom nézni a 7. évadot, de már amúgy is esedékes volt...

Nekem régebben is volt Netflixem, a Discovery-t pedig mindig itt néztem. Ezek után mindenféle szívfájdalom nélkül fogom majd letölteni az új részeket (hozzáteszem a Lower Decks, meg a Prodigy sem elérhető nálunk, úgy hogy ezeket eddig is így néztem). Dzséjt, tudom, hogy ez nem vigasztal most, de így akár még hamarabb is hozzájuthatsz az új epizódokhoz, mert volt, hogy a Netflixre csak egy nappal később tették fel az aktuális heti epizódot, miközben a kalózöbölben már rég elérhető volt és emlékszem, hogy Iqvi itt már írt is a részről én meg még mindig csak vártam, hogy mikor kerül már fel. Azt egyébként valahol meg tudom érteni, hogy nagyon fel akarják hozni ezt a Paramount+ szolgáltatást, de ezt így meglépni elég suttyó volt. Ráadásul úgy, hogy most direkt megnéztem, csak egyedül a Discovery került ki a kínálatból. Mondjuk lehet a régebbi sorozatoknak a jogai körül van valami, de a TOS-től az ENT-ig minden fent van még mindig a Netflixen, még a TAS is. Szóval ha az lett volna, hogy minden ST tartalmat levesznek és innentől csak a Paramounton elérhető az nem azt a hatást keltette volna, hogy az éppen aktuális sorozatot, ami pont most indul azt már nem nézheted rögtön az új évad előtt, hanem menjél szépen és fizess elő a másikra.

Én nem érzem helytállónak azt, hogy a kommentátorok koncepciózusan elfogultak lennének egy-egy versenyző irányába. Michelisz például annyira nincs benne a Mercedes ánuszában, hogy a Silverstoneban történt ütközés után körökön keresztül hangoztatta, hogy Hamiltonnak egy stop and go, vagy minimum áthajtásos büntetést kellene kapnia. Itt szerintem teljesen jogosan vetette fel és Wéber érthetetlen idétlenkedése után legalább ő a józan ész hangját képviselte, amikor azt mondta, hogy ennél tankönyvbe illőbb illusztrációját nehezen lehetne elképzelni annak, hogy hogyan kell valakit leszorítani a pályáról. Hasonló esetben csak idén kapott már +5 másodpercet Norris, Perez, de Leclerc is, ráadásul azok még ennél egy fokkal védhetőbbek is lettek volna. Itt még Wéber is elismerte, hogy Verstappen úgy zárta ki Hamiltont a pályáról, hogy ő maga sem tudott a pályahatáron belül elfordulni, a leszorítással egy előzést akadályozott meg (ezért az hülyeség is lett volna, hogy át kell adnia a pozícióját, mert Hamilton őt még nem előzte meg) és az, hogy ezt nem is vizsgálták az minden képpen hatalmas hiba volt a sportfelügyelők részéről. Mikor 2 éve Spielbergben volt egy hasonló eset (bár ott Verstappen a leszorítással pozíciót szerzett, hiszen ő előzött) Leclerc ellen, akkor legalább vizsgálódtak egyet a stewardok, aztán ha utólag a verseny után úgy ítélik meg, hogy nem adnak 5 másodpercet Verstappennek (ahogy történt ez Ausztriában is - bár az is minimum véleményes volt) az még egy elfogadhatóbb álláspont lett volna, bár tényleg Michelisz szavaival élve, ha ez nem leszorítás, akkor egyáltalán mi minősül annak... de ez, hogy egyáltalán semmilyen vizsgálatra nincs is szükség csak "Let them race" (mondjuk arra azért kíváncsi lennék, hogy Horner, meg a drága Helmut doktor akkor is ezt mondta volna, ha ez fordított felállásban zajlik le... szerintem akkor is szabálytalan manőver lett volna) ez így elfogadhatatlan volt. Még annyi mentő körülményt meg tudok érteni Michael Masiék részéről, hogy nem akartak esetleg ezzel belenyúlni a világbajnoki küzdelembe, mondjuk így utólag nem volt jelentősége az egésznek, de ha esetleg Verstappen meg tudja őrizni a vezetését a futam végéig és ezzel tovább növeli az előnyét az összetettben, akkor a nem cselekvéssel vajon nem befolyásolták volna a sportfelügyelők a vb alakulását? Wéber hülyeségére viszont nincs mentség, neki nem kellett olyan szempontokat is esetleg figyelembe venni, mint Michael Masiéknak, pusztán önszorgalomból sétált bele tátott szájjal abba a bizonyos erdőbe. Ráadásul még percekkel később is ezen lovagolt, hogy hát Hamilton nem volt egyértelműen Verstappen előtt a kanyarban, minthogyha akkor ha egymás mellett vesznek be egy kanyart, akkor az szabályos lenne, hogy úgy szorítasz le valakit, hogy ne tudjon befordulni, hogy közben négy kerékkel elhagyod a pályát Ez még elsőre lehet egy vélemény, de miután többször megmutatták a visszajátszást hihetetlenül kínos volt, főleg ahogy Michelisznek kellett mellette még majdnem szabadkozni, hogy "sajnálom Gábor, de továbbra sem értek veled egyet". Szerintem amúgy Wéber nem feltétlenül elfogult Verstappen irányába, a szezon során én legalábbis általánosságban nem éreztem ezt. Lehet van sokakban és benne is egy ilyen várakozás, mint ami 2005-ben Alonsót is körüllengte, hogy végre valaki megszakítja a nagy sorozatot, de nem gondolnám tendenciózusan részrehajlónak. Vele kapcsolatban szerintem inkább az volt a hiba, hogy túl nagy terhet raktak rá, hogy miután több, mint egy évtizeden át vitte a szakértő szerepét (amiben teljesen jó volt) utánna betették pole pozícióba, hogy most már neki kell vinnie a szót és elvinnie a hátán a közvetítéseket. Amikor feltűnt az RTL Klubon 2003 környékén még egy ilyen csendes, visszafogott, az adatok és az eredmények alapján mindig tárgyilagos figura volt, aki kifejezetten űdítően hatott Palik meg Dávid Sándor nagyotmondó bullshitelései mellett. Miután Szújót kirúgták utána Wéberre bízták azt a feladatot, hogy neki kell kézben tartania az egészet és köbzen ő lett itt a hazai F1 alfája és omegája... és szerintem nem áll jól neki ez a szerep. Amikor a technikai dolgokra szorítkozik és a régi Wébert halljuk az továbbra is nagyon értékes, de amikor eltér a tárgyilagosságtól és úgy érzi, hogy neki most nagyon meg kell mondani a tutit és a véleményét erőlteti az engem egyre jobban taszít. Az idei vb továbbra is nagyon kiélezett, tényleg méltó búcsúztatása lesz a hibrid érának, ahol ez a harmadik szezon, amikor a végletekig szoros verseny van, de az első, amikor két különböző csapat pilótája harcol a címért. Persze papíron jól hangzik, hogy Hamiltonnak már csak meg kell nyernie a hátralévő versenyeket és akkor világbajnok, de elég csak egyszer hibázni és akkor annyi. Továbbra is Verstappen van előnyben és igazából úgy érzem, hogy ő a legstabilabb versenyző az egész évben. Hamilton többször is hibázott, Verstappennek olyan nagy mellényúlása nem igazán volt idén, ez a manőver sem hiba volt, hanem ő megpróbált némileg a határokon is túlmenve védekezni, de én őt nem rónám meg emiatt sem, mert ez a kérlelhetetlen győzni akarás és a vereség minden áron való elutasítása a legnagyobbak sajátja. Eddig nem sok olyan hétvége volt amikor azt éreztem, hogyha minden autó célba ér és Verstappent senki nem löki ki, vagy nem kap defektet, akkor ne ő lenne a legesélyesebb, ez volt az egyik ilyen. Ettől még alakulhatott volna sokkal jobban a Mercedesnek ez a hétvége, ha nincs az az amatőr hiba a hátsó szárnnyal és Hamilton az ötödik helyről rajtol a sprint futamon és esetleg ott is tudott volna még hozni pontokat Verstappenen. Damon Hill írta a twitteren: "That was one of the best drives I've ever seen in F1. By anyone. Utterly awesome." - amiben van egy adag elfogultság, meg recency bias is, de az tény, hogy Hamiltontól ez volt eddig a szezon legdominánsabb hétvégéje és itt Interlagosban is régen volt, hogy valaki ennyire a mezőnytől külön ligában autózva tudott volna dominálni. Mindezek ellenére szerintem továbbra is Verstappen a vb esélyese, egyszerűen idén sokkal élesebbnek érzem őt, ezzel az idei hollanddal a prime Hamiltonnak is meggyűlne a baja és egyszerűen nem látom magam előtt, hogy az elkövetkező három futamot úgy le tudja hozni a Mercedes, hogy semmi probléma ne adódjon. Hamiltonnak 2016-ban volt egy nagy hajrája a végén, bár ott nem teljesen az ő kezében volt a sorsa... akkor az nem jött össze, de ha idén megnyeri, akkor az méltó módon lesz a record breaker 8. vb cím és az lenne a tökéletes pont a visszavonulására!

Itt főleg az űrjárműveknél volt nehéz kihagyni jelölteket, annyi emlékezetes egyedi modell volt ebben az érában, ami egyik másik SW korszakhoz sem köthető.

Itt tényleg nagyon nehéz volt eldönteni, hogy melyik maradjon ki, leginkább a pillanatnyi érzés befolyásolta most ezt nálam.

@Darth Porg Boldog születésnapot!

Nem annyira tanács, ez inkább vélemény lesz, de szerintem egy kicsit túlgondolod az egészet. Ha úgy érzed, hogy számodra nagyon megterhelő lenne, ha esetleg nem úgy alakulna ez a kapcsolat kettőtök között, mint ahogy szeretnéd és érzelmileg nem jönne jól ebben az időszakban egy ilyen csalódás, akkor tedd félre ezt az egész témát, diplomázz le és utána szépen, nyugodtan egyszerűen hozd fel neki. Abból viszont, hogy most így előre felvetetted a kérdést nekem kicsit úgy érződik, hogy te szeretnél vele egyenesbe jönni és azt írod, hogy mintha ő sem merne igazán a szívére hallgatni. Annak alapján, hogy már van köztetek egy régebbi ismeretség, ami miatt sokkal egyszerűbb fesztelenül, gátlások nélkül beszélni arról, hogy te mit szeretnél szerintem nyugodtan elmondhatod neki előbb is, hogy mit érzel. De ne azért legyél határozott, mert ő esetleg ezt hiányolja, vagy azért mondta az 1 hónapot, hogy hátha te mégis felhozod (az mondjuk elég furcsa, hogy egy ilyen hosszabb ismeretség után, valakinek ilyen sok idő kell ahhoz, hogy eldöntse, hogy most akkor mi is van köztetek), hanem mert a nyíltsággal és az érzéseid (akár kétségeid) őszinte felvállalásával tudsz tenni a legtöbbet magadért és kettőtökért is egyben. Mondanám, hogy az élet minden területén, de szívügyekben különösképpen csak bátran érdemes játszani. Szóval én a helyedben inkább elmondanám neki, hogy mit érzek és érdekelne hogy kölcsönös e ez a vonzalom, viszont nem vagyok a helyedben és mondtad, hogy ez egy nehéz időszak számodra, úgyhogy a lelki egészséged szempontjából lehet érdemesebb később rákérdezni. Amit Bomarr mondott, hogy ha decemberben sem tudja eldönteni mit akar, akkor viszont tényleg hagyd az egészet és engedd el. Tényleg azért nehéz tanácsot adni, mert mi nem ismerjük őt és az érzéseit sem (ahogy írod ő maga is nehezen dönt), de sok sikert a lányhoz és a záróvizsgához is!

Ahogy elkezdték kiaknázni az utóbbi években a ST brandet ez már időszerű volt, hogy lassan egy új filmmel is előrukkoljanak. Jó lesz majd ismét egy egész estés Trek kalandot látni, de azt a premier dátumot még át kell majd gondolni. A Nemesis nyújtotta lécet nem lesz nehéz megugorni, arra azonban kíváncsi leszek mennyire lesznek bevállalósak, elrugaszkodottak a szokásos kliséktől, a rajzfilm sorozatokban most több figyelemreméltó próbálkozást is láttunk ilyen irányba.

@Rog Utólag is boldog születésnapot! @Darth Revan9 Neked is boldog születésnapot!

Az szerintem is baromi jó lett, a Netflix mindig felajánlja, hogy át lehet az elejét ugrani az új részeknek, de itt sosem nyomom el, mert a zene is, meg az intro is nagyon tetszik. Amit én még nagyon szerettem az az ENT főcímzenéje, ami kissé szokatlan volt, a korábbi sorozatoktól eltérő, de azt is szerettem mindig meghallgatni az epizódok elején.

Az Episode III-hoz én javasolnám az "opera" jelenetet, amikor Palpatine elmondja Anakinnak Plagueis történetét (ha még nem volt, legalábbis úgy értelmezem, hogy Donát nem erre gondol a Palpatine felfedi magát alatt). Annyira ritkán volt elemében az öreg, mint ahogy ott finoman manipulálja jövendőbeli tanítványát.

Star Trek Prodigy Megnéztem a dupla nyitó epizódot, kellemesen meglepett. Igazából annyit tudtam erről a sorozatról, hogy elsősorban a fiatalabb korosztályt célozzák meg vele és voltak félelmeim ezzel a kapcsolatban. Amikor a Star Wars próbálkozott hasonlóval a Resistance-el, akkor az nem sült el valami jól, még ha én nem is utáltam annyira azt a sorozatot sem. Ugyan a sorozat tónusán érezni lehet, hogy ez tényleg a fiatalabbaknak készült, elsősorban egy-két poén volt kissé gyerekesre véve, de ugyanakkor jól balanszírozták ki az egyeneleget néhány igazán komoly, fajsúlyos és már-már ijesztő jelenettel és sikerült egyrészt egy olyan egyensúlyt belőni, ami bármilyen korosztály számára élvezhetőve teszi a produkciót, másrészt a gyerekes részek sem voltak olyan infantilis szerencsétlenkedésbe hajló momentumok, mint amiket Kaz, vagy Neeku esetében láthattunk a Resistanceben. A diverzitás terén egészen kiemelkedő a sorozat, ennyi különböző idegen lényt még soha nem láthattunk egyszerre semmelyik korábbi ST műben, ember konkrétan nem is nagyon szerepelt egyelőre... bár erre meg is van a magyarázat. Azt spoilerek nélkül azért elárulhatom, hogy ilyen aranyos caitiant még nem láthattunk korábban, azt az érzést tudja kiváltani, hogy csak úgy felkapnád és megölelgetnéd. Egy Voyager gyorstalpaló lehet nem árt egyébként azoknak, akik már nagyon régen látták a VOY-t, bár egyelőre még én is csak találgatani tudok, hogy merre fog elmenni ez a sorozat, mert annyi minden vár megválaszolásra az első epizód után, de ezt nem mint negatív kritikát írom, hanem úgy, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Eleinte nem is igazán értettem, hogy miként lesz ebből valami szokásos Star Trekre emlékeztető széria, de aztán kezdett körvonalazódni a fő csapásirány. A szereplőket valamennyire így is elkezdhettük megismerni, a konfliktusnak még csak a kontúrjai vannak meg, de végig lekötött és a végére felcsigázott a nyitány. Michael Giacchino írta a fő témát, ami hasonlít a 2009-es filmre, de nekem nagyon tetszett és az epizódon belül is a zene fantasztikus, de a képi világ volt, ami igazán lenyűgözött. Teljesen más stílusban készült, mint a Lower Decks és valami csodálatosan néz ki az animáció, a karakter modellek is remekül lettek megalkotva, élettel telinek érződik az egész. Néhány snitt pedig magával ragadóan látványos lett, egy képkocka számomra még a TFA egyik jelenetét is megidézte. Azt mondták a készítők, hogy egy olyan sorozatnak szánják ezt, amit leülsz megnézni a gyerekeddel és ezzel bevezetheted a Star Trek világába... ugyan nincs még gyerekem, de ezt abszolút el tudom képzelni, ugyanakkor nem csak a kicsiknek jelenthet remek kis szórakozást a Prodigy, hanem minden trekkernek. Kíváncsi vagyok Dzséjt majd mit szól hozzá, de mindenkinek ajánlom, aki ST rajongó és egy olyan Trek kalandra vágyik, ami a felszínen ugyan nem szokványos és meglehetősen ismeretlen, de ugyanakkor azok a témák, motívumok, amik a szerves részét képezik ennek a franchisenak itt is megjelennek!

@pb69 Boldog születésnapot!

Ma délután én is láttam a Dűnét, majd összehozok egy részletesebb írást is a film kapcsán, ha lesz időm, mert van miről írni, de így elsőre ez egy megrengető filmélmény volt. Jodorowsky mondta azt a soha el nem készült adaptációjáról, hogy egy már-már pszhidelikus élménynek szánta azt a víziót, amit ő akart kihozni a Dűnéből. Amikor Villeneuve azt nyilatkozta, hogy a nagyvásznon úgy elevenedik meg ez az eposz, hogy az már "physical experience", akkor egy kicsit szkeptikus voltam, de azt kell mondjam, igaza volt! Voltak ugyan részletek, amelyek nem annyira tetszettek ebben az adaptációban, dolgok amiket nagyon sajnáltam, hogy kimaradtak, de összességében ilyen meghatározó filmélményt én eddig csak Star Wars kapcsán éreztem, hogy olyan intenzív az az érzés, amit ki tud váltani, annyira a hatása alá tud keríteni, hogy hiába ért véget a film, még mindig egyszerűen nem ereszt. A hangulat, az atmoszféra, a képi világ (egy-egy snittnek konkrétan múzeumban lenne a helye bekeretezve a falon), a látványtervezés, a zene, a rendezés és a színészi alakítások is egymásra licitálnak... és ez még csak egy fél film. Olyan érzésem van, mintha belepillanthattunk volna egy készülő filmnek a felébe, még az előtt, hogy befejezték volna... ha nem készül el a folytatás, ez akkor is egy örökre velem maradó élményként rögzül, de ahhoz, hogy lássuk Villeneuve vízióját mindenképpen kell a második rész, abban fognak történni a legfontosabb dolgok, ami a Dűne esszenciáját adja. Még biztos sokszor megnézem, de ezt így 2021-ben szinte ki merem jelenteni, hogy nálam ez nem csak az év, de könnyen lehet, hogy az évtized filmje lesz, ha ilyen minőségben készül el a film második része is.

Én is rá gondoltam elsősorban, főleg azért is volt ezt jó látni, mert amíg a TNG-ben nem volt annyira elemében (az első feltűnése kifejezetten Boimlerhez hasonlóan kínos szerencsétlenkedés volt), itt már úgy láthattuk, hogy egy kompetens, karizmatikus vezető, aki mellett büszkén kitartanak az emberei a legnagyobb veszélyek közepette is. Ez pedig valamilyen szinten előrevetíti azt is, hogy a nem annyira reflektorfényben lévő lowerdecks-ből is fel lehet törni, ami így amellett, hogy tisztelgés az elődök előtt, Boimlerék jövőjére nézve is egy perspektíva.

@Pildi @Bence1997 Boldog születésnapot az ünnepelteknek!

Ezzel egyetértek, bár a 2000-es minisorozat szerintem nem volt annyira rossz, mondjuk én sem azzal kezdtem. Hozzáteszem én Lynch filmjét is újranézem majd az új Dűne előtt, leginkább csak érdekesség képpen. Aki teheti annak szerintem viszont az a legjobb, hogyha a könyvvel ismeri meg először ezt az univerzumot.

Lower Decks - 2. évad Az elmúlt napokban újra néztem az első évadot, illetve most egyben is megnéztem a másodikat. Így egyben látva nagyon élesen érződött, hogy mennyit fejlődött már a második évadra is ez a sorozat. Az első évad egy abszolút pozitív meglepetés volt, miután kezdetben elég negatív visszhangot kapott a széria, de egy teljesen vállalható, szórakoztató, helyenként a saját keretei közül kilépő próbálkozásnak éltem meg azt az évadot. Ezzel szemben itt a második évadban sokkal komolyabb szerepet és teret kaptak az érzelmek, a karakterek közti feszültségek és fejlődési lehetőségek. Nagyon sok szép és emlékezetes pillanata volt ennek az évadnak, amelyek messze túlmutattak azon a könnyed, szórakoztató hangvételen, ami alapvetően a Lower Decks sajátja. Ebben a második évadban éreztem azt, hogy volt a szezonnak egy jól kivehető tematikája, ami végig kísérte az elejétől a végéig. Ezt a karakterek felszabadításában ragadnám meg. A leghangsúlyosabban talán ezt Mariner esetében lehetett érezni és az első évad leginkább bevállalós epizódja (1x09) is az ő küzdelmét emelte ki saját magával. Az első évad végén bedobott nagy cliffhanger – hogy Boimler elhagyja a Cerritos-t – is igazából az ő karakterét építette. Az a gondolat, hogy merjenek önmaguk lenni, kimutatni az érzéseiket és egyben kilépni a komfortzónájukból mind nagyon szépen belesimult a sorozat világába. Soha nem éreztem kilógónak vagy szájbarágósnak ezeket az üzeneteket, hanem nagyon ügyesen sikerült részről részre építeniük a karaktereket. Amikor még az évad elején láthattuk, hogy Mariner és Tendi egy közös küldetésre indulnak, akkor tudatosulhatott először igazán a nézőben, hogy amellett, hogy mi nagyon szorosan így együtt kezeltük ezt a négyest, ők ketten még sohasem voltak közös küldetésen így kettesben. Az, hogy nem is ismerik annyira egymást pedig remek alkalmat szolgáltatott, hogy felfedjék egy kicsit a bennük rejlő bizonytalanságot, félelmeket és ezzel nem csak, mint karakterek fejlődtek, hanem a köztük lévő kapcsolat is szorosabbá vált, ami az egész kettős küldetésnek a lényege volt. Boimler viszonylag gyorsan történő visszahelyezésén kapcsán a Cerritos-ra eleinte kicsit csalódott voltam, mert kíváncsi lettem volna, hogy hosszabb távon hogyan állja meg a helyét Riker legénységében. Boimler nélkül viszont a csapat nem volt igazán teljes, az ő helye itt van. Próbálkoztak Jettel, ami nem volt feltétlenül rossz húzás és lehet a következő évadban Jennifer is komolyabb szerepet és több képernyő időt kaphat, de Boimler nem csak önmaga, hanem Mariner miatt is kifejezetten jó volt, hogy visszatért. A négyes tagjai az évad során fokozatosan kiteljesedhettek és átléphették az árnyékukat. Mariner és Boimler viszonya úgy formálódott, hogy egyre jobban megismerhettük Mariner érzékenyebb oldalát. Ezzel a kapcsolatban a finálé volt egyértelműen a csúcs, ahogy ezt az üzenetet átvitték, hogy le kell hántani ezt a külső érzelemmentes „burkot” magáról, hogy igazán meg tudjon nyílni mások felé és ezt átvitt értelemben is érzékelhettük a hajótest borításával. Tendi volt, aki a legnagobbat lépett előre közülük talán az évad végére, de mindannyian számtalan helyzetben bizonyíthatták, hogy amikor kell, akkor kifejezetten kompetensen tudnak az egész hajó segítségére sietni. Az egyes epizódokat, ha megnézzük rengeteg ötletes történetet kaphattunk, ahogy Dzséjt is írta, kifejezetten kreatív megoldásokat láthatunk itt, olykor az élőszereplős sorozatokat is túlszárnyalva. Voltak bőven példák arra is, hogy a Lower Decks sajátos humorát megtartva kifejezetten őrült eszetlenkedésbe csapjon egy-egy kaland, mondjuk a Mugato-s epizódot mindenképpen ide sorolnám, de még a komolyabb hangvételű részekbe is jutott néhány kifejezetten jól elhelyezett poén, leginkább egy régebbi Star Trek utalás formájában. A legjobban mégis az tetszett, ahogy a lower decks szerepét mutatták be a hierarchiában. Ezzel kapcsolatban három epizódot emelnék ki, a hatodikat, a nyolcadikat és a kilencediket (a GoT-ban régen mindig a kilencedik rész volt az évadok legjobbja, itt is hasonlóan érzek), amelyek kifejezetten ezt a témát helyezték fókuszba. Az egész sorozat központi eleme, hogy egy olyan szeletét mutatják meg a flottának, amelyik nincs ott a reflektorfényben és nem annyira menő, középpontban lévő figurák alkotják, akik így nem is emelkednek olyan kultstátuszba, mint a jól ismert hősök. Ez hajtja Boimler motivációját, hogy mindenképpen feljebb kerüljön, előrébb lépjen, Mariner részben ez elől próbál menekülni, de megfigyelhető a főtisztek esetében is, hogy nem kapják meg feltétlenül azt az elismerést, amit úgy éreznek, hogy járna nekik (erre is remek példa volt mondjuk a Doopleres epizód), valamint ők is szeretnének innen tovább lépni, lásd Freeman kapitány az évad végén. Mégis aztán mindig kiderül, hogy erre a rétegre is abszolút szükség van, a felmerülő problémákra tudnak kompetensen reagálni és ahol tartanak az nem egy kudarc, hanem lehet egy igazán összetartó, egymásért és másokért is küzdeni akaró és tudó igazi közösség, ami szerintem a Csillagflotta lényege. Amikor láthattuk a hatodik részben, hogy Boimler nem a vágyait, önmagát tartotta szem előtt, valójában akkor vált a feljebbvalói szemében is igazán figyelemreméltóvá. A nyolcadik részben pedig, amikor felcserélődtek a szerepek egy másik perspektívából láthattuk mind a főtisztek, mind a lowerdeckerek szerepét, ami nagyban hozzájárult a közeledésükhöz. Mégis visszakanyarodnék még ahhoz a kilencedik részhez, ahol még ezen is tudtak csavarni egyet és láthattuk egy klingon és egy vulcani hajó alsófedélzetét is. Ebben a részben nem csak ez a perspektíva színesítés volt emlékezetes, hogy most már máshol is láthattuk ezt a rétegét az egyes hajóknak, hanem a kulturális különbségek is, amelyeket nagyon ügyesen érzékeltettek és ízig vérig hozták a ST hatást, bemutatva, hogy a különböző kultúrák lowerdeckereinek sok esetben hasonló mozgatórugóik vannak mégis mennyiben meghatározzák őket azok a kulturális sajátosságok, amelyek rájuk jellemzőek. (Amikor pedig az epizód végén a stáblista közben látjuk a Borg lower deckst, az konkrétan az évad poénja volt nálam!) Az egyik legjobb dolog volt a tavalyi évben ez a sorozat, ami a Star Trek univerzumával történhetett. Egyrészt szórakoztató volt, ahogy viccet csinált a ST klisékből és nem azzal a pátosszal kezelte az univerzum nagy alakjait, amit adott esetben a hardcore rajongók elvárnak, hanem képes volt nevetni önmagán. Ezzel együtt viszont kifejezetten nagy szeretettel és odafigyeléssel nyúlt ehhez az univerzumhoz, sokszor olyan korábban jelentéktelennek tűnő szereplőket is behozva és felemelve, akiket a korábbiakban már láthattunk, de már-már el is felejthettünk. Az utalások, a poénok és a dizájn terén mind-mind nagyot alkotott a sorozat, összetéveszthetetlen atmoszférával, hangulattal és sikerült úgy felcsigázniuk, hogy jövőre talán ezt a harmadik évadot várom a legjobban Star Trek fronton. Rutherford kapcsán biztos lesz valami kavarás és a kapitánnyal is egy jó kis cliffhangert dobtak be az évad végére, hát nagyon várom!

Nézd meg mindenképpen. Léa Seydoux karaktere elég fontos szerepet kap ebben a filmben is és ő a Spectre-ben tűnik fel először, meg a kapcsolatuk Bonddal is ott indul.

No Time to Die A napokban megnéztem a sokat tologatott új James Bond filmet, összességében egy jó élmény volt:

Akkor úgy kérdezem, mennyire akciódús?

Én tervezem majd nézni. Sokban eltér a könyvtől (az előzetes alapján nekem így tűnt)?