Wilde

Néhány gondolat még az eheti rész befejezéséhez: könyvspoiler, szóval csak az kattintson aki olvasta, vagy nem zavarja, ha előre megtud egy részletet:

Én még nem láttam a mai részt, de az első hat epizód alapján is azt már ki merem jelenteni, hogy nálam is az Andor van az élen. Ez egyébként nem jelenti azt, mint ami itt felmerült, hogy akkor már mindennek olyannak kell lennie, mint az Andornak és egy sötétebb, földhözragadtabb megközelítést kell alkalmazni, csak egyszerűen üdítő látni ennek az újdonságát, hogy van egy ilyen sci-fi kém-thriller sorozat is ebben a messzi-messzi galaxisban. Szerintem pont azért jó ez a korszaka a Star Warsnak, mert annyi mindennel lehet kísérletezni, animációs sorozatok, élőszereplősek, ott volt az az anime próbálkozás is és lehet, hogy minden nem sikerül egyforma magas minőségűre, de ez a hozzáállás teret ad arra, hogy ilyen különleges gyöngyszemek is szülessenek... meg mások is, amelyek meg másként jók, de pont azért tűnik ki az Andor, mert nem minden SW sorozat ilyen és nem is kell ilyennek lennie.

Az arckifejezését nézve, ahogy elsétált a bázsiról, abban bármi benne volt, de szerintem nem. Vel azt mondja, mikor felmerül, hogy úgyis megölik a foglyokat hiba működnek együtt, hogy ők nem olyanok, mint a Birodalom és nem tennének ilyet. Ugye most azt nem tudjuk, hogy Cinta hogyan értelmezte azt, amikor odalent elszabadult a pokol, lehet ő azt hitte, hogy nem tartották be az egyezséget és azért kezdődött a lövöldözés, akkor akár le is lőhette a foglyokat, de úgy érzem az már sok lenne. Skeen árulás persze jelezte, hogy itt nem csak makulátlan hősök vanank, de alapvetően a Lázadók jó emberek és egy ilyen tett szerintem nem férne bele ebbe az imidzsbe, hogy az anyukát meg a gyereket ott lemészárolják. Ez érdekes felvetés, alapvetően azt gondolnám, hogy ez elsősorban a narratíva miatt volt, hogy így a végén átváltottak Luthenre és láthattuk őt örömködni a rész végén, ugye az előző részben ott izgult, hogy mi lett az akcióval és így megmutatták, hogy tudomására jutott a "siker". Mondanám, hogy Velék szivárogtatták ki valamilyen csatornán az információt, ami aztán eljutott a hírekbe, hogy így hirdessék az eredményüket, de abban a helyzetben amiben vannak talán nem az a legjobb, ha bárhogy felhívják magukra a figyelemet.

9. rész

Ez megint egy olyan epizód volt, mint a harmadik, ami pontot tett az azt megelőző részek építkezésére és egy látványos, emlékezetes csúcspontban lökte tovább a történetet előre. Mondjuk, amit itt kaptunk az messze felülmúlta az egyébként szintén kiváló harmadik rész színvonalát is. Egyszerűen most ez olyan élmény volt, ami nálam abszolút kiemelkedik az összes eddigi Star Wars sorozat epizódjai közül. Itt írta korábban valaki, hogy ezt tényleg úgy lehetett nézni, hogy nem tudtad, hogy mire számíthatsz, jó persze Cassian itt nem halhat meg, de, hogy mi fog történni ennek az akciónak a végén az teljesen kiszámíthatatlan volt. Bennem végig ott volt egy olyan érzés, hogy itt valami baj lesz, arra nem gondoltam volna, hogy ide futnak ki az események, de úgy éreztem, mintha végig ott lenne a levegőben, hogy innen nem fog mindenki élve kikerülni. Ezzel együtt nem csak a feszültség és a bizonytalanság elegyítése volt, ami ennyire felejthetetlenné tette ezt az epizódot, hanem legalább annyira a színészek, a látvány, a rendezés és az egész, ahogy egyben van, az valami elképesztő. Nagyon tetszik például, ahogy a birodalmiakat kezelték és bemutatták a viszonyukat a helyiekkel. Jayhold Beehaznak volt az a kis jelenete a családjával és már abban is annyi élet volt, pedig eleinte úgy tűnt, hogy ő egy ilyen ügyeletes, szürke gonosz lesz, aki itt éppen szemben áll a hősökkel. Erre kaptunk egy kis családi jelenetet vele, ami hozzám sokkal közelebb hozta ezt a karaktert és emlékezetessé is tette, amikor pl. nem tudta bekapcsolni az övét, vagy ahogy láttuk, hogy miként próbálja a családját irányítani és ő is el akar húzni erről a számukra nem túl barátságos helyről. Így felértékelődnek a fenyegetések is, amelyeket a rablás során hozzávágnak, hogy megölik a családját és tudunk egy rövidke karakterépítő jelenetet is kötni, ehhez az amúgy pusztán tűnékeny akadályt képező figurához. Maga a heist szerintem baromi jó volt és kifejezetten üdítő volt látni, hogy az a terv, amit most formába öntöttek tényleg egy kidolgozott, prezíc, de ezzel együtt nem hibátlan, így realisztikusnak is ható akció volt. Korábban többször előfordult, hogy Cassian belejavított a tervbe, vagy kimutatta ellenérzéseit a kivitelezhetőséggel kapcsolatban és nekem ez egy kicsit olyan érzetet keltett, hogy azért itt vannak porszemek a gépezetben. Most mégis mikor láttuk, hogy a valóságban is alakot ölt a rablás, akkor egész jól sikerült előremozdítani az akciót. A helyükre kerültek a puzzle darabok, megtudtuk, hogy mi a két csaj szerepe az egészben, láthattuk, hogy mennyire kardinális volt Gorn jelenléte és közben azt is láthattuk, hogy azért itt nem úgy megy minden, mint a mesében. Az első feszültség akkor keletkezett, mikor az ezredes megpróbált közbelépni, de ez még csak egy apró porszem volt csupán a csavarok között és utána mentek tovább terv szerint, bár azt utána a pénz berakodásánál is megemlítették, hogy egy embert már megöltek, nem érdemes hősködni és érződött, hogy van súlya az eseményeknek. Gondolom arra nem zámítottak, hogy ott lesz fent az a kommunikációs tiszt, aki véletlenül elkapta az egyik üzenetváltásukat és így meg tudta lepni őket, de ez aztán borított mindent és innentől kezdve tényleg elszabadult a pokol. Gornt egyből lelövik, folyamatson tűz alatt tartják őket, Cassian egyből még be sem tud futni a pilótafülkébe. Itt valami olyan elementáris erejű feszültség szabadult el, hogy tényleg odatapdta a képernyőre mikor néztem, ez egy tömény adrenalin volt ez a szekvencia. Én kifejezetten örültem annak, hogy voltak áldozatok az úgymond jó oldalon is. Ettől érződött valóságosnak az egész. Van Martin Scorsesenek a Taxisofőr című filmje, aminek a végén van egy nagy showdown, ami egyáltalán nem tükrözi a filmes lövöldözések mainstream dinamikáját. Az sokkal káoszosabb, esetlegesebb, de itt is hasonló érzés fogott el, hogy ez nem az a tipikus tűzpárbaj, ahol a hősök érinthetetlenek, mindig célbatalálnak, a rosszak meg persze állandóan mellélőnek. Aztán az is erre erősített rá, ahogy utána Nemiket véletlenül eltalálja az pénzköteg és összepréseli. Már éppen fellélegezhetnénk, hogy túl vagyunk a nehezén és erre le nem vennék a lábukat gázpedálrol, még tovább fokozzák a feszültséget. Az a menekülős jelenet is, te jó ég... ez annyira jól nézett ki, a látvány, meg a zene összjátékaként, hogy sajnálom, hogy ezt moziban, nagy vásznon nem láthattuk, nem a sorozatos formátumra gondolok, nem kellett volna ebből filmet összeheggeszteni, de ezt IMAX-ben nagyon szívesen megnéztem volna. Amire még kitérnék itt az címben is szereplő "Szem". Egyrészt varázslatos volt ez a jelenség, ahogy kinézett az így TV-n keresztül is lélegzetelállító volt, de emellett én úgy érzem, hogy a szimbolikus jelentősége is figyelemreméltó volt. Ha megnézzük, akkor az az áhitat, a meghatottság és az a kicsinység érzés, ami minden ilyen galaktikus léptékű természeti "csoda" alkalmával elfogja az embert és megmutatja, hogy mennyire aprók és jelentéktelenek vagyunk, azokhoz az elérhetetlen erőkhöz képest, ami a világegyetemet mozgatja, ez remekül tükröződik az arcokon. Mind a birodalmi katonák, mind a dhani nép jelenlévő zarándokai egy pillanatra összetartoznak ebben az érzésben és ez egy számomra kifejezetten megható pillanat volt, közben meg ott volt az a káosz, ami elszabadult a pénz bepakolása közben a bázison belül, ami egy olyan elegyet keltett, amit semmihez sem tudnék hasonlítani. Visszatérve még a Szemre, ebben nekem ott volt az is, hogy a Birodalom, ami egy technokrata monstrum, hogyan próbálja erodálni ezt a természeti népet, amelyik sokkal régebb óta él itt és lehet, hogy a felszínen ez egy primitívebb kultúrának tűnik, mint a galaxist az uralma alá hajtó szuperhatalom, de vannak olyan erőhatások, amelyet ők sem tudnak kontrollálni, ami a Lázadásra is érvényes. A dhani civilizáció és a Szem egy sokkal örökérvényűbb jelenség, mint a Birodalom múlandó csillogása és tekintbevéve, hogy hogyan beszélnek róluk a birodalmiak, puszta izomerőként, terelgethető jószágkánt kezelik őket (ez egyébként összhangban van azzal is, amit Cassian mond Nemiknek a rész elején a Birodalomról), így egy olyan kontextusba helyezi az eseményeket a Szem, ami az egész Lázadást éltető üzenetként értelmezhető... van remény, vannak hatalmasabb erők is az elnyomó zsarnoknál! Természetesen a rész csúcsjelenete az egyértelműen Skeen lelövése volt. Azt hittem, hogy már egy kicsit lecsillapodnak a kedélyek és végre fellélegezhetünk, erre bedobnak egy ilyet a végére. Azért nem gondolom, hogy ez egy teszt lett volna, mert teljesen ad-hoc szituáció volt, amiben találták magukat azzal, hogy a lövöldözés során meghalt két ember és egy harmadik még meg is sérült. Szerintem ezt nem lehett megtervezni előre, hogy akkor majd így próbálják meg Cassiant próba elé állítani. Amikor kérdezi Cassian, hogy hova menjenek, akkor Skeen az aki erőlteti az orvost és megpróbálja érzelmileg kompromittálni Velt, hogy ő képes lenne feláldozni Nemiket. Szóval én úgy látom, hogy Skeenben ott volt kezdettől fogva az árulás magja, nem feltétlenül készült arra, hogy elárulja őket, de amikor adódott egy lehetőség rögtön képes volt lecsapni rá, mikor megtalálta az előző részben a kristályt az is inkább ahhoz járult hozzá, hogy Cassianban ő egy potenciális szövetségest talált, aki ugyanúgy nem elkötelezett az ügyhöz, mint ő. Cassianon látszik a hitetlenkedés, amikor hallgatja Skeent és az utolsó csepp talán az volt, mikor azt ecsetelte, hogy ők ugyanolyanok. Nagyszerű volt, ahogy Cassian lelőtte őt és ettől olyan jó ez a karakter, aki nem egy morális hős, nem filozofál, hanem cselekszik. Ezek után nem tudom, hogy hogyan lehetett volna életbenhagyni Skeent, félő lett volna, hogy ő lövi le, vagy megpróbálja Cassiant bemártani Velnél... nem bíztak benne és érthető okokból ő sem bízott bennük, sőt ő csak azért volt itt, mert Luthen így intézte, de neki nem az ügye még a Lázadás. Ettől még elsőre meghökkentő volt, hogy csak így se szó se beszéd előrántja pisztolyt és megöli a csávót, akiről pár perce még azt gondoltuk a társuk, viszont az tökéletesn lejött, hogy Cassian nem egy rossz ember és nem áruló! Érdekes lesz az utóélete ennek a cselekdetnek, de biztos vagyok benne, hogy mind Vel, mind Luthen össze tudja majd rakni a részleteket. A folytatásban mindenképpen egy nyugisabb epizódra számítok, amit még kiemelnék az Mon Mothma és a Szenátus, hihetetlen érzés volt újra látni azt az ikonikus helyiséget, ezúttal némileg más dizájnnal, de nagyon várom, hogy újabb coruscanti jeleneteket kapjunk a szenátorral. A rész befejezése, meg keserédes volt, mert egyrészt ott volt ez a pozitív fellélegzés Luthennel, de közben mi tudjuk, hogy nagyon nem úgy ment az akció, ahogy kellett volna, milyen áldozatok voltak és azt is láthattuk, hogy a birodalmiak is elkezdtek mozgolódni... most már csak Syril Karn becsatlakozására várok az eseményekbe, hogy ő hogyan fog szerepet kapni ebben, ő az egyik kedvencem. Szerintem sokszor írtuk már ezt az elmúlt évek content dömpingje kapcsán, de egy ilyen rész után főleg igaz, baromi jó most Star Wars rajongónak lenni és őszintén mondom, hogy én nem gondoltam volna, hogy az Andor tényleg ennyire jó... de az!!

Ez volt az első rész, amit többször is újranéztem, eredetiben és szinkronnal is...

Le kéne feküdnöm, de ezek után nehéz lesz aludni. Azt eddig is tudtam, hogy ez egy nagyon jó sorozat... na de ennyire! Mondjuk egy éve még vacilláltam volna, hogy kell e Cassianról sorozat, de most már azt mondom, hogyha ezek az alkotók Buja féregről akarnának összerakni valamit, azt is tűkön ülve várnám. Ez nálam a peak Star Wars!

Így, hogy már csak két rész van hátra elég átfogó képet kaphattunk a sorozatról, nekem nagyon tetszik és teljes mértékben visszahozta azt az érzést, hogy milyen volt hétfőnként az új GoT epizódokat várni. @Donát Attól nem kell tartanod, hogy olyan lesz a vége, mint az alapsorozatnak, mert ez egy befejezett történet, előre megvan (még ha a könyvben csak elnagyoltan, egyfajta történelemkönyv szerűen mutatják be az eseményeket), hogy hová fog eljutni a konfliktus végére a karaktereknek a sorsa és ami szintén egy előnye a GoT-val szemben, hogy ez egy sokkal fókuszáltabb sztori, nem annyira szerteágazó, amivel Martin azóta is küzd a regényfolyam írása során. Már nem emlékszem, hogy itt hogy volt a policy, de mivel pont Donát, meg lehet sokan mások még nem látták az összes részt a többit spoiler mögét teszem (amúgy az anyasorozatban Joffrey Baratheon már elspoilerezte a történet egyik legfontosabb elemét a harmadik évadban, de valószínüleg arra már sokan nem emlékeznek).

Ez egy kicsit laposabb rész volt, mint a legutóbbi, de az nagyon tetszik, ahogy adagolják a feszültséget. Ezt az akciót most már úgy felvezették, hogy ezek után biztos nagyot fog ütni és minden bizonnyal a következő részben már tényleg láthatjuk a heistot. Amiért szintén nagyon értékes volt az epizód, hogy sokkal jobban beleláthattunk a karakterekbe és a közöttük lévő viszonyokba, még ha itt egyelőre továbbra is inkább csak a kontúrjaik vannak meg a figuráknak és az igazi mélységekbe még mindig nem ástunk le. A csapatdinamika érdekesen alakult és itt azt külön díjaznám, hogy ezt a konfliktust Cassian motivációját illetően már most felszínre hozták és nem csak egy későbbi epizódban próbálták meg ellőni, vagy akár a rablás közben. Az Aldhanin játszódó jelenetekben éreztem leginkább azt a feszültséget, ami nem hogy időhúzónak, hanem kiefejezetten építőnek láttatta ezt az epizódot, ami után így sokkal jobban várom a heistot. A szereplők közötti bizalmatlanság, az egész akció miatt bennük lévő félelem, Cassiannak a saját nézőpontja, ezek mind olyan elegyet adtak, hogy én még el tudtam volna nézni ezt a részt úgy is, hogyha a fő atrakció, a betörés még mindig nem is történik meg. Az Cassianon is látszik, hogy ő is tudatában van annak, hogy mennyit kockáztat, tetszett, ahogy több ponton is belejavított a tervbe és nekem végig az volt az érzésem, hogy ez a kis csapat nem teljesen biztos a dolgában, még ha el is terveztek mindent. Az mindenesetre, ahogy bevágták Luthent a végén még tovább növelte azt az érzést, hogy ezeknek az eseményeknek nagyon komoly súlya van, mindenki megkérdőjelezi a sikert, önmagát és folyamatosan ott lebeg a levegőben a kudarc esélye. Van egy olyan érzésem, hogy nem fog minden simán menni. A másik szál, ami kiemelkedő volt, az Syril Karn története volt. Nekem vele kapcsolatban már kezdettől fogva volt egy olyan elképzelésem, hogy egy elég küzdelmes belső világgal rendelkezik és így a családja körében látva ez megerősítést is nyert. Ezzel a passzív elnyomással, amit az anyja plántált bele méginkább kontextusba kerülnek azok a bizonyításivágytól fűtött pillanatok, amikor nagyon meg akarta mutatni, hogy ki is ő valójában. Szimpatikus karakternek talán nem mondanám, de ő az egyik legérdekesebb figura az úgynevezett "ellenoladalon", akire részről részre nagyon kíváncsi vagyok. Nem tűník különösebben nagy tettekre hivatottnak, de úgy érzem, egy igazi időzített bomba a srác, aki teljesen rá van állva Cassianra és ez még komoly bonyodalmakat okozhat. Arra pedig van egy-két tippem, hogy neki hová vezethet innen az út. Ha beállna a Birodalomba azt nagyon díjaznám, mert ugyan ők vették el az állását, de ő szerintem nem rájuk haragszik, hanem Cassianra, aki számára minden baj okozója. Ő csak jól akart eljárni, elkapni a bűnöst és igazságot tenni, ami aztán nem sikerült. Ráadásul az egész akció kudarcba fulladt és ő személyesen is megszégyenült, ahogy Cassian elvette a fegyverét, legyőzte a csapatát és végül Syril szinte mindent elveszített. Hogyha valami magányos bosszúba kezdene, abban is lenne potenciál, de rajta keresztül be lehetne mutatni a Birodalom lehengerlő hatásait is, hogy egy alapvetően nem velejéig romlott ember, ha bekerül ebbe a gépezetbe hogyan alakulhat át akár egy tőrőlmetszett űrnácivá is. Mon Mothma most talán egy kicsit csalódás volt, nem annyir amiatt amit láttunk tőle, hanem hogy sajnos elég keveset szerepelt. Nekem ő az egyik kedvenc karakterem ebből a sorozatból és az előző rész egyik fénypontja volt. Az most is jó volt, ahogy továbbvitték nála ezt a családi szálat a férjével és most már megismerhettük a gyerekét is. Ez a toxikus légkör, ami körüllengi ezt az otthont az remekül átjött ezekből a röpke jelenetekből is. Továbbra is ott tartok, hogy én nagyon nem ilyen életet képzeltem el Mon Mothmának, de baromira bejön, hogy behozták a képbe ezt a konfliktust és így őt kvázi egy ilyen két frontos csatában látjuk, otthon a családdal, meg a nagyobb képet tekintve a Birodalommal. A férje egyre jobban kezd érdekelni, neki milyen motivációi vannak ebben az egészben... ő csak oda dörgölőzik, ahol a hatalom van, netán tényleg internalizálta ezt az attitűdöt, amit megjelenít, vagy már eleve is ilyen volt? Ja és Mon Mothma, hogy került össze ezzel a férfival, lehet, hogy nem ő akarta, de valamilyen nyomás hatására kellett összeházasodniuk, vagy régen minden más volt? Azt elég valószínűnek tartom, hogy ezzel a családi szállal nem csak színesítik Mon Mothma karakterét, hanem ennek még jelentősége lesz a továbbiakban is, főleg a lányára tippelnék, hogy ő még akár valamiféle zsarolási potenciált is jelenthet rossz kezekben... A birodalmi vonal most annyira nem sziporkázott, az mondjuk mindenképpen tetszett, hogy máris visszatértünk a Ferrixre és így Cassian menekülése nem lóg a levegőben annyira, hanem megismerhetjük annak a felfordulásnak a következményeit, amit ott maga után hagyott. Dedra Meero kissé sebezhetőnek tűnt itt, már nem volt benne az a kikezdhetetlen arrogancia, mint mikor legutóbb láttuk és ő is megkérdőjelezi önmagát, ettől sokkal emberibbnek tűnt. Tetszett az is, hogy megemlítették a Jakkut és ezek a már nem is annyira új helyszínek így a lore természetes részévé váltak, 10 évvel ezelőtt még azt sem tudtuk volna, hogy mi ez a bolygó. Egyébként a Birodalomnak is van egy olyan perspektívája ebben a sorozatban, amit eddig nem annyira láttunk. Gorn hadnagyon keresztül azok az egyszerű beszélgetések is remekbe szabottak voltak, ahogy játszott ott azzal a két emberrel, a TIE vadász megjelenése ismét zseniális volt, ahogy ott elhúzott a "pásztorok" felett és valahogy olyan érzésem van, hogy ez egy sokkal félelmetesebb, sokkal badassebb Birodalom, mint amit én eddig ismertem. Egyébként visszatérve még a Gorn hadnagyos részre, a párbeszédek szerintem kiemelkedően üdítőek, olyan mintha tényleg ilyen hétköznapi szituációkat látnánk, ahogy normál emberek beszélgetnek. Annyira élettel teli, földhözragadt, de amikor kell akkor meg feszült és jelentőségteljes, hogy teljesen másként hat, mint az űropera sokszor kicsit meseszerűbb, vagy olykor emelkedettebb dialógusai. Szerintem a következő rész nagyon kemény lesz, én továbbra is remekül szórakozom és mikor talán Bomarr írta néhány hete, hogy ez a sorozat Star Wars történelem lesz, egyelőre így öt rész alapján én úgy látom, hogy nem lőtt mellé!

Ezzel az epizóddal még egy szintet lépett a sorozat. Eddig is tetszett és abszolút hozta azt, amit előzetesen reméltem, de ahogy eltávolodtunk a Ferrixen történt eseményektől és kiléptünk a nagyvilágba, ezzel együtt bevonva új és merően meghatározó szereplőket, most még inkább azt érzem, hogy baromi jó, hogy elkészülhetett ez a sorozat. Ezidáig Luthen volt a kedvenc szereplőm a szériából és vele kapcsolatban is tetszett, amit láttunk, úgyhogy továbbra is őt tartom az egyik legérdekesebb figurának, de annak még jobban örülök, hogy végre színre lépett Mon Mothma, aki már ezzel az egy epizóddal is előlépett elsőszámú kedvencé. Egyrészt nagyon tetszik maga a karakter, akit eddig csak felületesen ismerhettünk és ugyan több helyen is feltűnt (számozott epizódok, spin-off filmek, animációs sorozatok), de az átlag néző leginkább csak a fehér ruhás nőként ismeri... ha emlékszik rá egyáltalán. Most egy kicsit beleláttunk az emberbe is, akit a név takar és nekem néhol egy kicsit ilyen Padmés feelingem volt vele kapcsolatban, bár ez lehet csak amiatt van, hogy egy elkötelezett, talpraesett szenátornőről a Coruscanton rögtön Padmé jut eszembe, de az már most látszik rajta, hogy megvan benne az az erő és eltökéltség, ami miatt aztán a Lázadás vezéralakja lehet. A családi szál vele kapcsolatban csak még inkább emberivé tette az ő karakterét. Tetszik, hogy nem egy tökéletes kapcsolatot látunk, hanem Mon Mothmának úgy kell megküzdeni a Birodalommal, hogy közben a saját otthonában is meg kell vívnia ezeket a harcokat, hogy miért érdemes a jó ügy mellett kiállni. Remélem ezen a vonalon bekapcsolódik valamikor Bail Organa is, mert a férjével szemben benne biztosan egy támogató szövetségest találna. Luthen egy nagyon különleges figura, akinek a motivációi még továbbra sem tisztázottak előttem. Miért csinálja ezt az egészet, miért érzi úgy, hogy neki megéri ez a jelenleg elég reménytelennek tűnő küzdelem? Látszik, hogy ő is sokat kockáztat és anyagilag is megterhelő ez az ügy, apropó ez is egy tök jópofa kis elem volt, hogy behozták a képbe a finanszírozás problémáját, ami amúgy teljesen jogosan merülhet fel a Lázadás kapcsán, hogy honnan indult, ki finanszírozta, mert ez igenis pénzbe kerül. Luthen álcája amúgy azért is tetszett, mert egy kicsit bepillanthattunk a felsőbb rétegek mindennapjaiba is, azok után, hogy láttuk a Ferrixen azt, ahogy az egyszerű emberek élnek. Ezek a coruscanti régiségboltos jelenetek nekem kicsit a TCW hangulatát hozták vissza, amikor többször is bepillanthattunk a Coruscant mindennapjaiba. Az mindenesetre elég szembetűnő volt, hogy a Birodalom résen van, gyanakszik és nagyon nincs könnyű dolga a hőseinknek, hogy létrehozzák azt a szikrát, amiből aztán lángra lobban a Lázadás. Az Anton Lesser által alakított birodalmi tiszt remek figura volt, róla nekem mindig Qyburn jut eszembe a Trónok Harcából, de itt is egy emlékezes szerepet kapott. Tetszett, ahogy irányította a többiek figyelmét azon a meghallgatáson és úgy volt tekintélye és respektje, hogy alapvetően nem egy vérfagyasztó fazon, de mégis valahogy teljesen másnak tűnik, mint egy tipikus vezető. Dedra Meero egyelőre még nem annyira fogott meg, jelenleg rá nem vagyok annyira kíváncsi, mint karakterre, olyan átlagos, pedálgép buzgómócsingnak tűnik, de az az esetlenség hiányzik belőle, mint Syril Karnból, aki éppen attól volt emberi. Az viszont érdekes lesz, hogy hová jutnak azon a szálon, amit ez eltűnt Starpath egység kapcsán pedzegettek, illetve a belső hatalmi játszmák is sokat adtak hozzá ehhez a szekvenciához. Valahogy így képzeltem mindig is, ahogy tepernek a birodalmi tisztek az elsimerésért és előbbrejutásért, de jó volt most ezt látni így mozgóképen is, illetve az is remek volt, ahogy Partagaz kezelte ezt a helyzetet, hogy nem adta ugyan meg Dedrának, amit akart, de közben meg is dícsérte és bátorította, hogy támassza alá a feltevéseit és akkor megkapja amit szeretne. Az előző három rész utórezgései közül a cégés vonalon volt a legérdekesebb a következmények jelentősége. A Birodalom egy hasznos húzást eszközölt ezzel a lépéssel, hogy jobban az irányítása alá vonta ezt a szektort, így még jobban ki tudja terjeszteni a hatalmát és ez a kvázi autónómia is elveszik, mint a régebbi világ maradéka. Azért képzeljük el azt a helyzetet, amikor a cégesek ellen fordultak a helyeik a Ferrixen úgy, hogy mi van ha ott egy birodalmi rohamosztag száll le rendet csinálni... még ha mertek is volna velük szembeszállni, a megtorlás biztosan eltántorított volna több hasonló esetet (aztán persze lehet az is a jövőben Lázadáshoz is hozzájárult volna). Az meg kiviláglott, hogy mennyivel jobb lett volna, ha az öreg módszerei szerinte csak szemet hunytak volna az eset fölött és erre talán Syril Karnis rádöbbent. Kíváncsi leszek benne hogyan csapódik le ez az ügy, ő miként lép tovább innen, mert biztosra veszem, hogy az ő sztorija nem zárul le itt. Lehet, hogy egy méginkább pedáns, kötelességtudó irányba mozdul el, az idealizmusát talán lecseréli egy pragmatikusabb megközelítésre, vagy netán bosszút akar állni Cassianon, aki számára ezt a bukást okozta, érdekes lehetőségek. A hazatérésében ott volt ennek a tipikus "vesztes kisember" létnek a nyomora és egyben a megkötöttsége is, amiből szerintem ő ki akar lépni. Cassian szála is jó volt és majd ha megtörténik az akció biztos jobban tudok lelkesedni érte, de annyi minden új finomság volt ebben az epizódban, hogy nekem Cassian most nem annyira ragadta meg a képzeletemet. Ezzel együtt jó volt látni az a dinamikát ami a betőrő csapatban megvolt és az nagyon realisztikus volt, ahogy megbolygatta ezt az állóvizet az, hogy Luthen beállít egy új emberrel, akit őszintén szólva még ő sem ismer igazán és a csapat többi tagja meg érthetően nem annyira bízik benne. Azt viszont már most látni, hogy mennyire elkötelezettek az ügy iránt és képesek belemenni ebbe a kompromisszumba azért, hogyha van ez a különleges alkalom, akkor megcsinálják a heistot mindenképpen. Ugyan flashbackeket nem kaptunk már a gyerek Cassianról, de az érdekes volt a múltjában, hogy korábban már harcolt és, hogy Luthen úgy olvasott belőle, mint egy könyvből. Azért az tetszett, hogy ezzel együtt sem tett rá minden zsetont az új emberre, hanem amikor Velel beszéltek, akkor azért finoman jelezte, hogy lecserélhetőnek tartja Cassiant, ha valami gond van. Az a rész is jó volt, amikor átvágtak a hegyeken, mikor megjelentek a TIE vadászok annak tényleg súlya volt, mint ahogy az egész birodalmi jelenlétnek, itt olyannak érződik ez a hatalom, mint egy tényleges fenyegető szervezet, nem mint a béna, mindig mellélövő rohamosztagosok gyülekezete. A kecskék, meg a kalasnyikovra emlékeztető fegyverek nekem is feltűntek, úgy is, hogy nem vagyok egy nagy fegyvermókus, de már valamelyik korábbi epizódban is szemet szúrt egy két háttérben megjelenő szereplő meglehetősen megszokottnak tűnő ruhája, ezek a jelentősen eviláginak tűnő részletek kicsit kizökkentettek, de ha csak ennyi lesz a baj a sorozattal, akkor részemről már megvagyunk, de a fegyverek kis átfazonírozása, hogy egy inkább SW világbeli cuccnak tűnjenek nem igényel valami nagy kunsztot, úgyhogy ebbe tehettek volna egy kicsit több erőfeszítést, de amúgy a dizájnnal, meg a formavilággal az egyéb részletekben én teljesen elégedett vagyok úgyhogy nem érzem ezt túl nagy hibának. Most méginkább várom a jövő hetet és a következő részt, mert ezzel a rablással is jócskán felcsigáztak, aztán ott vannak még a coruscanti események és akkor még arról nem is beszéltünk, hogy mi van a Birodalommal, szóval van muníció bőven ebben a szériában.

Eddig ez a rész tetszett a legjobban a sorozatból, az első két rész építkezése itt csúcsosodott ki mind a karakterek, mind a történet szempontjából. Egyrészt Cassian kénytelen volt szembenézni a tettei következményével, másrészt láthattuk azt is, hogy milyen lavinát indított el azzal a véletlen balesettel, ami az első rész elején történt és aztán ez a lavina hogyan temetett maga alá szinte mindenkit. Végre komolyabban is megismerhettük Luthent, aki továbbra is a sorozat legizgalmasabb szereplőjének tűnik és elhagyva ezt a bolygót, illetve ezt a konfliktust, amit kirobbantott itt, elkezhetünk haladni a nagyobb léptékű események felé. A flashback szál szempontjából is ez egy mérföldkő volt, mert megtudhattuk, hogy miként került el ő a Kenariról és hogyan került kapcsolatba Maarvával. Syril Karn számára is ez egy sorsfordító epizód lehet, ugyanis az eddig látott viselkedése katasztrófához vezetett és érdekes lesz, hogy milyen irányba viszik tovább az ő karakterét. Számomra, mint rejtély továbbra is Cassian előtörténete az, ami a leginkább elgondolkoztat, hogy mégis hogyan lehetne itt kibogozni a szálakat. Az elég egyértelműnek tűnik, hogy a flashbackekben látható események még a Birodalom megalakulása előtt játszódnak és maga a bányatelep pedig még azelőtt vált elhagyatottá, szóval a Birodalomnak nem volt köze hozzá. Érdekes lenne az a megközelítés, hogy mivel a Köztársaság és a Birodalom között van valamiféle folytonosság, még ha teljesen más a két berendezkedés, de végül is a Birodalom a Köztársaság utódja és tegyük fel, hogy a bányának is van valamiféle jelentősége, hogy amit ott bányásztak az nagyon értékes, valamiért el is kell utólag titkolni és a Birodalom azt a jelenben fel akarja használni, mondjuk a Halálcsillaghoz, vagy valami fontos projekthez (a Köztársaság idejében volt az a Zillo sárkányos eset is, amit Palpatine titokban akart felhasználni, úgyhogy el tudnék képzelni egy ilyen forgatókönyvet). Annó a Szeparatisták hozzájutottak ehhez az anyaghoz, de lelőtték a hajójukat a köztársaságiak, hogy nehogy kitudódjanak a terveik, esetleg fény derüljön a korábbi bánya incidensre. Ezért voltak Andorék olyan idegesek, amikor mondták, hogy egy köztársasági fregatt érkezik és gyorsan el kell tünniük onnan. Ráadásul ott van az a tényező is, hogy mintha a Kenari valami titkos világ lenne, amihez valamiféle rejtély kötődik. Maarva olyan idegesen reagált a jelenben, mikor kiderült, hogy egy Kenariról származó férfit keresnek, kicsit úgy tűnt nekem, mintha a Kenariról nem nagyon lehetne beszélni. Persze lehet egyszerűen arról van szó, hogy kellett adni egy személyazonosságot a gyereknek, miutána elhozták a Kenariról és úgy ítélték meg, hogy jobb, ha nem említik az ott történtek után, hogy onnan származik, hanem beírják neki az "anyakönyvébe" a Festet, de én arra gyanakszom, hogy a Kenari körül van még valami titok. Lehet, hogy a Kenarin nem szabadott volna túlélőknek maradni és azok a gyerekek, akiket ott láttunk már eleve valami véletlen folytán menekültek volna meg és nem szabad senkinek sem megtudnia, hogy ő valójában a Kenariról származik. Szerintem ez túlmutat a lelőtt szeparatista esetén, nekem az az érzésem, hogy az elhagyatott bánya és az ott maradt gyerekek, valami még sötétebb titkot rejtenek, ami lehet, hogy felszínre is kerül majd ha eljutunk Cassian már emlegetett hugához. Ugyan most úgy tűnik, hogy a flashbackekenek ez a fejezete lezárult, de szerintem biztos vissza fogunk még térni Cassian származáshoz, mert az egész sztori úgy kezdődik, hogy a hugát keresi, onnan indul a bonyodalom és el tudom képzelni, hogy ugyan az évad során mindenféle kalandba keveredik, láthatjuk ahogyan formálódik a Lázadás, de személyes szinten mégis csak oda fogunk eljutni az évad végére, hogy vagy megtalálja, vagy megtud valami fontosat a hugáról. Amit még kiemelnék ebből az epizódból az az akció és az azt követő káosz. Ennek elsősorban két szereplője volt, az egyik Cassian, aki elkövetett egy hibát és aztán ennek a következményeit láthattuk továbbgyűrűzni az első három részen. A másik főkolompos pedig Karn volt, aki nem volt hajlandó annyiban hagyni az ügyet és azáltal, hogy ő csak jót akart cselekedni, a végére járni két emberük halálának, persze kellő adag becsvágy is fűtötte, de így ő volt aki méginkább hozzájárult az elszabaduló káoszhoz (zárójelben még megemlíteném Timmet is, azért neki is volt része ebben). Végül odáig fajult ez az eset, hogy pont az ellenkezője történt, mint amitől a főnöke óva intette, hogy ne legyen semmi nagy ügy. Volt két halott és egy megoldatlan eset, majd ebből lett egy rakás halott (köztük civil áldozat), a Ferrixen a helyiek ellenük fordultak és ráadásul még Cassiant sem sikerült elkapni, tehát úgy eszkalálták tovább a konfliktust, hogy még semmi eredménye sem volt, és persze most már elsikálni sem lehet az ügyet, ahogy az elején a két halottal még megoldható lett volna. Karn esetében pedig láthattuk, hogy a kötelességtudat és a bizonyítási vágy egy túlbuzgó emberben milyen bonyodalmakhoz vezethet. A tágabb képet nézve pedig onnan indult az egész, hogy két kötekedő alak összeszólalkozott valakivel, aztán most már ott tartunk, hogy az ellopott Starpath egységet otthagyták a Ferrixen, mivel Cassian mindenképpen vissza akart menni érte, szerintem annak még jelentősége lesz és ez elvezethet egy nagyobb, sokkal fontosabb dologhoz is, ami már jobban érdekelheti a Birodalmat, mint az egyszerű céges incidensek. Ugyanis ezek a hétköznapi, átlagembereket érintő szituációk eltörpülnek amellett, hogy itt a Birodalom vs. Lázadás szembenállásnak a csíriái kellene, hogy megjelenjenek, itt mégis ilyen szokványos nem túl nagy léptékű konfliktusokkal indítunk, de ezek vezethetnek el aztán a nagyobb fontosabb eseményekhez. A másik pedig az, hogy nagyon jó volt látni, ahogy azok az emberek, akik azt hiszik, hogy jót cselekszenek szemberülnek a valósággal. Timm esetében nyilván ott volt egy nagy adag féltékenység is, de alapvetően én őt is úgy képzelem, hogy nem nagyon firtatja a fennálló viszonyokat, hanem ő csak úgy cselekszik, ahogy az adott rendszer elvárja, és mikor lelövik teljesen meg lehett döbbenve, hogy hát ő lenne a törvénytisztelő polgár, vele hogy történhet ilyen. Karn teljesen idomulni igyekszik ehhez a világhoz és az elvárásaihoz, nem merül fel benne, hogy jó-e amit tesznek. Az előző epizódban Linus Mosk gúnyosan megjegyzi, hogy az esedékes fórumon majd lehet reklamálni a polgároknak, ha nem tetszik valami és ez a hozzáállás nem kelt ellenérzést Karnban sem, hanem ők adottnak veszik ezt a világot. Most szembesülve a tettei következményeivel tényleg látszik rajta a sokk, a megdöbbenés, hogy ennek nem így kellett volna történnie és ő csak jól akart eljárni az embereik halálát illetően, nem akarta ezt a káoszt. Ez a káosz pedig végigkíséri Cassiant is, aki úgy hagyja ott a Ferrixet és veti bele magát a nagyobb téttel bíró kalandokba, hogy amit ott hagy maga után arra nem lehet büszke. Bix elveszíti Timmet, Maarva ott marad egyedül a szétdúlt lakásban, talán a bartaikra, akik segítették őket (aki kikötötte a hajót) is felelősségrevonás várhat. Érdekelne, hogy visszatérünk e még a Ferrixre, mert jó lenne ha reflektálnának erre a káoszra, ami itt maradt és hogy ez milyen hatással volt Bixre, Maarvára, az nagyon tetszik eddig a sorozatban, hogy még a véletlen tetteknek is van következményük, ettől olyan életszagú az egész és tetszene, ha ennek is lenne egy szép kifutása.

Ez is egy jó kis rész volt, amúgy mintha már az elején az intro zenét is megváltoztatták volna ennél az epizódnál. Az nagyon tetszett, ahogy továbbvitték a szálakat. Elsősorban Syril Karn kapcsán, aki olyan igazi kis pedáns tisztviselőnek mutatozott. Amikor elmondta azt a beszédét az osztagnak akikkel a Ferrixre mentek, abban annyira benne volt ez az egész karakter. Nem egy karizmatikus, erős, nagy tiszteletnek örvendő figura, de közben nagyon meg akarja mutatni, hogy mennyire igazodik a szabályokhoz és ezt mások kihasználják. Amikor feljelentette a srác Cassiant, az is egy nagyon tipikusan emberi pillanat volt. Félreértett egy jelenetet és némileg ittas állapotban az érzelmeitől vezérelve dönött, aminek aztán komoly következményei lehetnek, de ott ez akkor nem egy kiszámított reakció volt. Mégis úgy érezni, hogy ebben a sorozatban igazi érző emberek vannak, akik úgy reagálnak, mint ahogy adott esetben sokan reagálnának és ezért is érződik ennyire ütősnek eddig az Andor. Az időjelző csávó már az előzetesben is nagyon tetszett és tényleg baromi jópofa volt látni, hogy hogyan működik ez a kis közösség. Nem csak jól nézett ki, ahogy ott kongatta a fémet (gondolom nem beskar, de valamiért nekem az ugrott be arról az anyagról, amit ott kalapálgatott), hanem láthatóan ehhez az időjelzéshez igazították a rutinjukat az ott élők is, így még fontosabb jelentőséget nyert Cassian alibije... na nem mintha most már sokra menne vele. A legjobban talán most azok a részek tetszettek, amelyek a múltban játszódnak. Cassian jelenlegi motivációja úgy néz ki az elveszett testvéréhez kötődik, őt akarja megtalálni, onnan indult ez az egész bonyodalom (amúgy az is ilyen jó kis részlet volt, hogy láthattuk Cassian kezét bekötve mikor Bixel beszélt, annak a nyomán, hogy leütőtte az egyik áldozatát az előző epizódban), így kiemelten érdekes, hogy mi is történt a múltban, hogy került ő ide, meg egyáltalán mi volt ott ez az egész a gyerekekkel. Na itt még jobban megkavarták a szálakat ezzel a kőbányával, illetve a titokzatos szeparatista hajóval, ami ott zuhant le. Mintha emberek lettek volna az utasok és talán attól a szivárgó sárga gáztól volt olyan sárgás árnyalatú a bőrük, de ez az egész egy kicsit zavaros. A bánya, az ott lévő infrastruktúrával együtt, már jó ideje elhagyatottnak tűnik, tehát ránézésre nem tegnap történt az esetleges baleset. A szeparatista hajó az előző részben sérülten lezuhant, lehet hogy egy a klón háborúban történő konfliktus folyományaként és ők mintha nem szánt szándékkal kerültek volna ide, lehet, hogy ez a szeparatisták egy régebbi bányája volt. Az nekem is eszembe jutott, hogy a gyerekek lehetnek a bányászok leszármazottai, a ruháik is mintha nagyjából egy konfekcióhoz tartoznának és nincsenek felnőttek közöttük. Aztán ott van az az infó is, amit a jegyárúsító csávó mondott, hogy a Kenarin valami birodalmi bányakatasztrófa volt... felmerül a kérdés, hogyha ekkor még nem is létezett a Birodalom, akkor miért vállalna magára a hivatalos törétenet szerint valami olyat, amit nem is hozzájuk köthető? Kíváncsi vagyok, hogy itt milyen turpisság van, mert egyelőre a részletek nem adnak ki egy egészet, de mindenesetre eddig talán ez a legérdekesebb sztori!

A helyettesében a kötelességtudat és a becsvágy egy veszélyes elegye munkál. Ahogy kezelik az elhunyt munkatársaik ügyét, még azt is mondanám, hogy némi szimpátiát ébreszt bennem ez a hozzáállás. A főnök azt mondja, hogy hát úgyis balhés csávók voltak, nem kár annyira értük, nem kell utánamenni az ügynek. Azért az összetartást, egymásért kiállást fel lehetne vetni itt. Miközben láttuk mielőtt Cassian lelőtte a másodikat, hogy a pasas ott könyörgött kvázi az életéért, még ha előtte egy kötekedő alak is volt. Így azért sokkal nagyobb drámája volt annak az egy jelenetnek is, valahogy azt tudnám mondani az Andorról, hogy nagyon életszagúnak érződik eddig az egész, ez nem mese, mítosz, űropera, hanem egy kemény sci-fi dráma!

Nekem az első gondolatom a résszel és a sorozattal kapcsolatban az volt, hogy ez mennyire nem érződik az általam megszokott Star Warsnak. Tegnapelőtt újranéztem a Rogue Onet az Andor előtt és ugyan ott is megvan ez a motívum, hogy hétköznapi embereket látunk, nem pedig felkent hősöket, ez itt még erőteljesebben jelen van. Ha egy a franchiset csak felületesen ismerő embert leültetnénk ez elé, aki mondjuk csak a számozott epizódokat látta annak lehet elsőre le se esik, hogy ez egy Star Wars alkotás... ezt pedig pozitívumként mondom! Nem mintha a kommerszebb sorozatok, ahol már ismert, bejáratott szereplőket vonultatnak fel ne lehetnének szórakoztatóak, de ez a merészség, bevállalósság, hogy valami nagyon újat és eddig nem látottat kapjunk, ez nekem kicsit hiányzott a Star Warsból. Számomra a kedvenc jelenet talán az volt, amit Dzséjt is említett, hogy itt már rögtön érezni lehetett, hogy ez egy másfajta Star Wars, amikor Cassian megöli azt a két céges alkalmazottat. Már a helyzetnek a dinamikája is olyan szokatlan volt, amikor leállnak vele kekeckedni, szerintem 10-ből 8 ember azt várta volna, hogy ott megfordul és badass módon inasba rakja azt a két csávót... ezzel szemben itt az látjuk, hogy a hős akartalanul is, de véletlenül megöli az egyiküket, majd miután más opicója nem nagyon volt (legalábbis nem akart börtönbe kerülni) némi vívódás után hidegvérrel lelövi a másikukat. Nekem az nagyon tetszett, hogy a főszereplő itt nem egy klasszikus értelmben vett jó ember, ahogy a Rogue One-ban sem volt az, mégis működött, lehetett érte szorítani, izgulni érte és nem volt ellenszenves. Az is remek karakterpillanat volt még ebben a korábban említett jelenetben, ahogy reagált az első halottra Cassian. Hitetlenkedett, hogy ennek nem így kellett volna történnie, most milyen bajt hoz magára, de utána azért nem csinált komolyabb erkölcsi kérdést a másik halálából. Az szintén nagyon jó volt, ahogy belepillanthattunk a galaxis lakóinak mindennapjaiba. A biztonsági tiszt, aki nem akar több papírmunkát, statisztika romboló gyilkossági ügyeket inkább elmismásolná az egészet, csak ne kellejen vele csinálni semmit. Vele kontrasztban pedig pedáns mégis kissé bizonytalan beosztottja, aki még őrzi a lelkesedés lángját, hogy mindennek az idealizált mederben kell folynia ez egy remek hátteret képezett ennek az egész ügynek, meg magának a korszaknak is. Ez az éra a Birodalom korszakának a delelőjén helyezkedik el, amikor már egy ideje kiépült ez a rendszer amiben léteznek. Vannak akik még hiszenek a hangzatos elvekben és meg akarnak felelni az elvárásoknak, mások viszont már csak alkalmazkodnak a keretekhez, hozzuk a számokat, de azért nem kell összetörni magunkat alapon. A setting is érdekes volt ezzel a viszonylagos autonómiával, amit ezek területek élveznek. A konglomerátum, uralma alatt vannak, de mégis érződik, hogy a háttérben a Birodalomnak kell megfelelniük, ettől függetlenül tetszett ez a megoldás, hogy ilyen megacégek is részét képezik a birodalmi gépezetnek. A karakterekről, meg úgy általánosságban a történetről még sok dolgot nem tudnék kiemeleni, nagyon felvezetőnek éreztem ezt az epizódot, ami kifejezetten lassan építkezik és itt még inkább egy hátteret rajzoltak meg. Az mindenesetre eddig elég szembetűnő, hogy Cassian Andort egy elég magánakvaló, zűrös alaknak festteték le. Mindenkinek tartozik, potenciálisan bajba sodorja a kapcsolatait és valami eddig ismeretlen motiváció viszi előre. Ezzel kapcsolatban kifejezetten jók voltak a flashbackek a gyerekkoráról, bár azt fájlaltam, hogy nem feliratozták a kenarik beszédét. Mondjuk ettől függetlenül követni lehetett a történéseket, a beszédük megnemértésében pedig ennek a törzsi kultúrának az izoláltságát, felfedezetlenségét látom, hogy ezzel akarták érzékeltetni, hogy ezek a kenarik, ilyen kifejezetten ismeretlen, titokzatos népek. Tényleg elég lassú az építkezés, de végülis három részt adtak ki egyből (még ha én nem is láttam mindet) úgyhogy ezt nem érzem problémásnak, amit kaptunk azzal kapcsolatban pedig nagyon izgatott vagyok, hogy milyen újszerű kaland vár ránk ebben a sorozatban.

Az eddig látottak alapján ez tényleg a legütősebbnek ígérkezik az élőszereplős felhozatalból, engem most már inkább az lepne meg, ha nem lenne igaza Bomarrnak.

Boldog születésnapot @Dzséjt, @Yoda József, utólag is Isten éltessen @kudar!

10 évvel ezelőtt ezen a napon regisztráltam a fórumra, akkor még leginkább a TCW miatt. Azóta nagyon sok minden történt SW fronton is (nekem is eléggé megváltozott idő közben az életem), gazdát cserélt a franchise, láttunk egy új trilógiát, spin-off filmeket, még élőszereplős sorozatokat is és anno el sem hittem volna, hogy tíz év alatt ennyi minden fog történni a kedvenc univerzumommal... mégis úgy tűnik most visszagondolva számomra, hogy nagyon gyorsan elrepült ez az évtized. Ami még fontosabb, hogy ezalatt nagyon sok jó embert ismertem meg itt, többetekkel személyesen is talákoztam és köszönöm nektek ezt a tíz évet, mert ez a fórum a hozzászólók miatt az a hely, ami még mindig idevonz. Talán a legaktívabb az első 4-5 évemben voltam, de ide mindig visszajárok és azért most jobban belegondolva webes viszonylatban egy ilyen helyen 10 év nagy idő (más fórumokon nem voltam sehol ennyit), úgyhogy köszönöm nektek!

Nekem alapvetően tetszett az új intro, már eleve annak örülök, hogy kapott egy sajátot a sorozat, azzal kapcsolatban viszont egyetértek Yodával, hogy ehhez dukált volna egy jól elkülöníthető zene, ami nem hajaz ennyire a GoT-ban már megismert dallamra. Ettől még a koncepció szerintem baromi jó volt, ezt lehet csak én látom bele, de míg a GoT-nál, ami gyakorlatilag az egész Martin által alkotott világot felvonultatta ez visszaköszönt az intróban is, itt viszont kifejezetten csak a Targaryen dinasztiára koncentráltak. Elindulva Valyriából és utána a koronákkal jelezve az uralkodókat haladunk előre, hiszen ez a sorozat ahogy a nevében is benne a van a Sárkányok házáról szól és ebben a világban a vérségi leszármazás kitüntetett szerepét is kiemelve, valamint egyben kicsit szerintem előrevetítve az eljövendő konfliktusokat a patakban csordogáló vérrel baromi hangulatos volt ez az ötlet. Ennek a sorozatnak a fő konfliktusa a királyi ház és az utódlás körül lesz és itt végigkövethetjük szó szerint a királyi vérvonalat, ha lenne hozzá egy saját zene szerintem tökéletes lenne. Az epizódcímekből is lehet találgatni (annak aki ismeri a történetet), hogy hogyan fog majd kibomlani ez az évad, amúgy az első rész címe megegyezik a könyv egyik fejezetének a címével is, a többiből inkább csak következtetéseket lehet levonni.

Hát az biztos, hogy több vért láttak, mint Renly lovagjai, de itt inkább arra gondoltam, hogy fiatalok, becsvágyóak és nagyon bizonyítani akarnak és mivel konkrét háborúban nem élhették ki magukat, így a lovagi torna az, ahol ezek az indulatok felszínre törhetnek. Azt nem gondolom, hogy a tornán belül ez teljesen megszokott lenne itt sem, mert inkább tűnt a pillanat hevében elszabaduló erőszaknak (valaki éppen lerántotta a győztesnek tűnő versenyzőt a lováról), mintsem egy bejáratott eljárásrend szerinti esetnek. Szerintem Rhaenys is arra gondolt, hogy ezek az elszabaduló indulatok annak tudhatóak be, hogy az ilyen jellegű energiák nincsenek levezetve, így a lovagai torna keretein sem számít szokásosnak, hogy belevágnak valakinek egy bárdot a homlokába. Attól még az kétségtelen, hogy ez totálisan nincs összhangban azzal, amiről a lovagi tornáknak szólnia kellene és ahogy ezeket az eseményeket eddig ábrázolták és ezt nem kellene ennyiben hagyni, hanem visszautalhatnának rá később, hogy ez így nem oké és van aki reklamál, hogy neki megölték a fiát, hogy fordulhatott elő egyáltalán ilyen stb. Mondjuk amilyen tempóban haladt ez az epizód, a lovagi torna utáni snittben rögtön a temetést láttuk, aztán meg jött az utódlás kérdése és így itt nem nagyon volt lehetőség erre reflektálni, de a későbbiekben nem zárom ki, hogy akár megemlítik ezt az eseményt, meg ugye a könyv elég vázlatosan mutatja be ezt a korszakot, így renget lehetőség van a hozzáírásra és akár még egy konfliktust is kihozhatnának ebből, hogy ott az öldöklés során valaki meghalt, akinek a hozzátartozója ezért majd valamilyen szempontból lényeges lesz. Aztán az is lehet, hogy totál nem foglalkoznak vele említés szintjén sem és az egész csak azért volt, hogy véres, látványos legyen az a jelenet, bár meglepene, hogy az alkotók ilyen félvállról vegyék ezt a világot, hogy ilyen csak úgy előfordul. Amit írtál, abból szerintem aki nem ismeri a könyveket annak semmit nem lő le, mert úgy is csak akkor fogja tudni, hogy miről volt szó, amikor megtörténik (ha akkor még emlékszik erre a kommentre), ráadásul ez részünkről is csak találgatás, hiszen nem tudjuk pontosan, hogy mi lesz az első évad végén, vagy a második elején, mert az attól függ, hogy milyen ütemben dolgozzák fel a sorozat alkotói Martin vázlatos történetét, de a továbbiak akkor spoiler mögött:

Arra gondoltam, hogy az az ötlet származik Martintól tudomásom szerint, hogy Aegon azért akarta meghódítani Westerost és nem maradt egyszerűen Sárkánykőn, mert előre látta a Mások elleni harc elkerülhetetlen eljövetelét és úgy gondolta, hogy azt csak a Targaryenek tudják megállítani. A tőr és ez a kitüntett szerep a könyvekben nincs benne, nem kötődik ilyesmi Aegonhoz, ez kifejezetten a sorozathoz kapcsolódik. Mondjuk számomra azért sem tűnik ez az egész prófécia és ez a titkos tudás egy kiforrott ötletnek (szerintem ezt később találhatta ki Martin), mert ha ez tényleg ennyire alapvető szerepet játszott az egész hódításban, akkor egyáltalán miért kellett ezt titkolni? A siker érdekében ehellyett inkább elterjeszteni kellett volna a későbbiekben ezt a közgondolkodásban, létrehozhattak volna egy külön rendet erre, megerősíthették volna a Falon az őrséget, elkezdhettek volna sárkányüveget osztogatni, felkészülni, ahellyett, hogy ezt mindig csak az uralkodó ismerheti meg. Ha egyszer csak tényleg eljönnek a Mások, akkor mégis mi haszna van annak, hogy ezt az egészet addig csak egy ember tudta és titkolták. Amúgy ez önmagában nem egy rossz kapcsolódási pont a két sorozat között, mert, ha jól tévedek a 7. vagy 8. évadban (azóta nem néztem újra őket, hogy kijöttek, úgyhogy nem emlékszem pontosan) találnak Sárkánykőn ilyen barlangrajz szerű utalásokat a Másokra, meg egy halom sárkányüveget, szóval ez valamilyen szinten egy tudott dolog volt a sorozatos kánonban. Amúgy ez nem spoiler, pusztán spekuláció a részemről, de el tudom képzelni, hogy a HotD végére ez a tudás elveszik és ezért történik majd az, hogy a későbbiekben nem tudnak erről és nem is kerül szóba, ezáltal még nagyobb a tétje az egész konfliktusnak, amit ebben a sorozatban látunk... ez szerintem továbbra sem hiányzott igazán ide, de ha ennyiben kimerül tényleg abban az egész, hogy ez egy ilyen kis kapcsolódás, akkor számomra ez rendben van. Szerintem is fura volt, mivel az egész lovagi tornának, mint eseménynek az lenne a lényege, hogy szabályozott körülmények között, egyfajta szimulált harcot folytatnak, a keretek betartásával. Persze sérülések, balesetek, olykor halállal végződő szerencsétlenségek is előfordulhatnak, de itt kb. úgy kezelték ezt, hogy na van egy kis plusz izgalom. Ami miatt tetszett nekem mégis ez az ábrázolásmód, az a párhuzam volt, ami közbe így be volt vágva a szülőszobával. Korábban volt az a beszélgetés Aemma és Rhaenyra között, hogy a lány harcolni akar, mint a lovagok, de mondja neki az anyja (aki bele van teljesen helyezkedve a társadalmi szerepébe), hogy a nőknek a szülőágyon kell megvívniuk a harcaikat. Ezzel volt így szerintem párhuzamba állítva a két esemény. Ugye elve a tornát úgy rendezik, hogy Viserys meg van róla győződve, hogy közben meg fog születni a fia, így a két esemény mindenképpen összekapcsolódik és ahogy látjuk, hogy a harctéren egymást öldöklik a férfiak, folyik a vér, hasadnak a pajzsok, törnek a lándzsák, akkor közben néha átváltanak Aemmára, ahol meg szakad a gát, folynak a könnyek és szintén egy véres küzdelem zajlik... mondhatjuk életre halálra. Ez persze nem igényelte volna, hogy a küzdelem során ott meg is öljék egymást a résztvevő lovagok, de közben ott volt, hogy lovagnak lenni az ezzel jár, harcolnak és meghalnak és hát azt is láthattuk, hogy anyának lenni is könnyen járhat ezzel, hogy meghalnak a kötelességük teljesítése közben. Egyébként az is egy jó párhuzam volt, amikor Rhaenys megjegyzi, hogy ezek a lovagok ki vannak éhezve a sikerre, a harcra, nem láttak Maegor óta igazi nagy háborút, így előrevetítve a későbbi eseményeket és a második könyvben is volt egy hasonló jelenet, amikor Catelyn elmegy Renly táborába és látja az ottani lovagokat és úgy jellemzi őket, hogy a "nyár lovagjai", akik nem is tudják, hogy mit jelent a közelgő tél és a vele járó kegyetlen időszak. Ami miatt még nekem az egész lovagi torna nagyon tetszett, azok ezek a kis elejtett morzsák voltak, amelyekből kiviláglik a politikai helyzet, illetve a karakterizációt is elősegítették. Ott volt az a Baratheon, aki a "Sosemvolt Királynő"-nek nevezte Rhaenyst, akinek az anyja Baratheon volt és ők Rhaenys trónigényét támogatták anno és később a Táncban is lesz szerepük. Aztán Daemon kapcsán szintén nagyon jó volt ez a szekvencia, egyrészt tovább élezték a feszültséget közte és Otto Hightower között, Daemon direkt Hightower fiát hívta ki először maga ellen, akit utána keményen a födlbe döngölt, majd hogy még jobban megalázza Ottot, a lányának a zálogát kérte el. Ugye azt is láthattuk, hogy igazából Ser Otto volt a hibás azért, hogy Daemon ilyen veszélyessé vált a Városi Őrség élén, mert ő pakolgatta ide oda és végül nevezte ki abba a pozícióba, szóval a kettejük közötti ellentét nagyon jól kijött itt a torna során is és láthattuk, hogy Daemon mennyire egy provokatív, konfliktuskereső alak. Valamint láthattuk, hogy Daemon egy kiváló harcos is egyben, de aztán jött egy még jobb lovag Criston Cole személyében, aki őt is legyőzte, ezzel hírnevet szerezve magának és fellépve az események színpadára, ahol még neki is fontos szerepe lesz.

House of the Dragon - 1. rész Alapvetően fenntartásokkal fogadtam ezt a sorozatot, ami elsősorban a Trónok Harca befejezésével volt kapcsolatos. Valójában azonban ez a sztori, a „Sárkányok tánca”, maga a Targaryen polgárháború mentesül mindkét problémától, ami jellemző a fő történetre. Jelesül, hogy nincsen rendesen befejezve, másrészt annyira széttartóvá, szerte ágazóvá válik, hogy már nagyon nehéz kézben tartani és megfelelően összefésülni a szálakat. Ez egy sokkal kisebb fókusszal rendelkező konfliktus, ami koncentráltabban van elmesélve, gyakorlatilag igazából három fő ház (Targaryen, Velaryon, Hightower) játssza a főszerepet és közben felvonultatja mindazokat az erényeket, amelyek miatt a GoT világát sokan megkedvelték: árulás, intrika, politika, háború. A pilot megtekintése után pedig azt mondhatom, hogy kifejezetten ígéretesnek tűnik ez a produkció. A másik előnye ennek a történetnek, hogy Martin ugyan bemutatta a Fire & Blood könyvben az egész konfliktust, de szándékosan úgy írta meg, hogy rengeteg esemény, konkrét történés homályosan, több – nem egyszer egymásnak is ellentmondó – forrásból származik, így teret engedve a sorozat alkotóinak, hogy maguk hozzák létre azt a verziót, ami ténylegesen úgymond megtörtént. Voltak változtatások a könyvhöz képest, amelyek jól sikerültek, voltak hozzáírások, aminek annyira nem örültem és volt néhány leegyszerűsítés, amit az univerzum történelmét kevésbé ismerő casual nézők kedvéért vezethettek be, így ezt megértettem. Az alábbiakban írok ezekről néhány dologot, hogy szerintem mi sikerült jól és mi nem, de olyan spoiler nem lesz benne, ami a további történetről szól, hanem csak, amit eddig is láttunk azt helyezi kontextusba. Az egész ahogy elkezdődik a Nagytanáccsal egy nagyon jó indítás volt, örültem, hogy ezt is láthattuk, mert az utódlás kérdése, ami az egész polgárháború (a későbbiekben majd csak a „Tánc” néven fogom emlegetni) kiváltó okát képezte ugyan csak Viserys uralma után kezdődött, de az előzménye még Jaehaerys idejében indult. Azt azért érdemes megjegyezni, hogy a dinasztián belül az utódlás már eddig sem volt zökkenőmentes és teljesen kőbevésett és nem mindig az került hatalomra, akire a szokásjog alapján számítani lehetett. Mindenesetre itt egy leegyszerűsítést alkalmaztak, ugyanis a 101-ben megtartott Nagytanácson végül nem is elsősorban Rhaenys trónigényét utasították el, hanem a fiát Laenor Velaryont, akivel szemben Viseryst választották meg. Rhaenys korábban 92-ben került szóba, amikor az apja meghalt (ő volt Jaehaerys legidősebb fia és örököse) és akkor őt már elutasították és helyette Baelon herceget, Jaehaerys második fiát és Viserys apját tették meg örökösnek, azonban később ő is meghalt, mielőtt trónra léphetett volna. A Nagytanácson tehát nem pusztán a női öröklés kizárására teremtettek precedenst, hanem arra is, hogy a női ágról származó férfiak is hátrébb kerülnek a rangsorban. A központi gondolat, ami köré megpróbálták felfűzni ezt az egészet és ez egy visszatérő elem lesz a sorozatban is úgy látom, az a patriarchális berendezkedés okozta konfliktusok. Itt a Rhaenys vs Viserys szembenállás is így van spinnelve, hogy egy nő egy férfi ellen, ez a könyvben is egy fontos mozgatórugója a döntéseknek (sem az Elsők, sem az Andalok között nem örökölhettek a nők és Dorneba is csak a Rhoyne-i bevándorlás után került be ez a szokás), de azt is érdemes hozzátenni, hogy más racionalizálható szempontok is szerepet játszottak a választásban. Rhaenys még fiatal lány volt, amikor vele szemben Baelon herceget egy idősebb, tapasztalt, kipróbált lovagot és a nép egyik kedvencét jelölték ki örökösnek, míg a Nagytáncson a kisfiú Laenorral szemben a felnőtt férfi Viseryst, aki korábban az utolsó ember volt, aki betörte Baleriont az utolsó ősi valyriai sárkányt. A legironikusabb pedig ebben az egész történetben az, hogy Viserys Rhaenyra kinevezésével pont azt a szabályt írja felül, aminek ő maga köszönhette az uralkodását… Nagyon kíváncsi voltam erre a korszakra, mert ez az időszak az, amikor a Targaryen ház még utoljára hatalma csúcsán volt. Viserys ugyan rossz uralkodó volt, de a Targaryenek ekkor bírtak a legnagyobb befolyással az egész birodalomban és ekkor volt a legtöbb sárkány Westeroson, átvitt értelemben is, illetve konkrétan az élő példányokat tekintve is. Az különösen tetszett, hogy ezek a sárkányok, amelyeket itt látunk nem tűnnek olyan egyen szabványnak, mint a GoT-ban, amikor leginkább színük alapján lehetett megkülönböztetni őket, hanem formájuk, alakjuk is változó volt, Caraxes tetszett a legjobban, de Sárkánykőn is van még néhány kifejezetten gyönyörű példány, amelyek majd később be fognak kapcsolódni a Táncba. Az szintén egy változtatás volt, hogy Rhaenyra és Alicent egymáshoz ennyire közel állnak és nagyjából egykorúnak is tűntek, míg a könyvben majdnem tíz év van köztük és nem voltak igazán bartánők fiatalon se. Ezt azért tartom jó változtatásnak, mert a későbbi szereplőket így közelebb hozza egymáshoz és ez az új dinamika, amit itt a sorozatban lefektettek kettejük között szerintem még érdekesebbé teheti a jövőbeni viszonyukat. A karakterek közül nekem Rhaenyra volt az egyik kedvencem, ha egy archetipikus karaktert kellene hozzá hasonlítani a GoT-ból az Cersei lenne, aki egy erős, uralkodásra termett nő volt, de szembe kellett néznie a neméből fakadó akadályokkal. Itt a fiatal Rhaenyra viszont inkább Aryát juttatta eszembe, aki egy impulzív, lázadó, a kor elvárásaihoz mérten atipikus lány volt, nem akart finom úri hölgy lenni, hanem kalandokat, izgalmakat, harcokat akart. Alicentből még elég keveset láttunk, ő majd később lesz érdekes, amikor az igazi szerepe feltárul majd a konfliktusban. Az apja Ser Otto viszont már most is nagyon jelentős volt. Jól érzékeltették a közte és Daemon között meglévő feszültséget, a hatalmát és befolyását a királyi tanácson belül, az ambícióját, a becsvágyát, a dörzsöltségét. Egy kicsit ott volt benne számomra Tywin Lannister, de közben megvolt a saját stílusa is. Ha már szóba került Daemon, nekem ő volt a kedvencem, gondolom nagy közönségsiker lesz ez a karakter. Kicsit féltem azért Matt Smithtől, mert a Doctor Whoban nagyon jó volt (számomra ő volt a kedvenc Doctor), de itt egy nagyon sötét tónusú figurát kellett életre keltenie és szerintem baromi jó volt. Egyszerre ott van benne a könyörtelenség és a kamaszos, dacos attitűd is, ahogy a tanácskozás során hamiskásan rámosolyog Otto Hightowerre az fenomenális volt. Daemonnak az irányíthatatlanságát és hataloméhségét kellően jól ábrázolták a városi őrségben, meg az orgián is és kellően megismerhettük a helyzetét, hogy miért nem akarják őt örökösnek. Amellett, hogy erőszakos és irányíthatatlan, azért volt egy gyengédebb oldala is, amelyet elsősorban Rhaenyra felé mutatott ki, de persze neki is megvannak a saját tervei. Viserysről ejtenék még néhány szót, szerintem ő is nagyon jó volt, sikerült megfogni ezt a karaktert, aki nem akart konfliktusokat és szeretett volna egyszerűen csak jó király lenni. Paddy Considine nekem elsősorban a Cornetto trilógiából volt emlékezetes, de nagyon jól hozta Viserys király figuráját. Viserys kapcsán a legfontosabb újítás, ami bekerült a könyvhöz képest a szülésnél történt. Eredetileg csak annyi volt, hogy Aemma királyné belehalt a szülésbe és nemsokra rá a csecsemő is elhunyt. Az, hogy belevették ezt, hogy Viserysnek kell meghozni ezt a döntést, amivel kvázi megöli a feleségét egy baromi erős húzás volt a készítőktől. Vizuálisan is ez volt a legfelkavaróbb az egész epizódban, de közben tovább is építgették a produkció alap narratíváját. Egyébként a showrunner elmondta, meg a könyvben is ez van, hogy Aemma amúgy is meghalt volna, de ettől még Viserysnek ott döntenie kellett és ő előbbrevalónak tartotta a fiú utód puszta ígéretét, mint a felesége potenciális megmentését, aki mint ahogy korábban utalt rá a Viserysszel való beszélgetésükön már nem akart többször gyerekszüléssel próbálkozni. Érdekesség képpen, ugyan a könyvben ez az egész esemény nincs benne, de egy ilyen döntési helyzetről olvashatunk egy korábban élt nemes Rogar Baratheon kapcsán, aki egy ilyen szituációban simán feláldozta a feleségét. Már az epizód során korábban is láthattuk, hogy maga Viserys is mennyire megszállottan várja a fiú örököst és Aemma problémái is leperegnek róla, aztán képes feláldozni a feleségét is, ezzel beárazva, hogy a nőket ebben a rendszerben elsősorban a fiú utódok világra hozására tartott szülőgépnek tekintik. Rhaenyra látja ezt és nem akar ő is ebbe a helyzetbe belekényszerülni, ő többet akar és ez a későbbi ambícióira is hatással lehet, illetve Viserys is részben azért is akarja Rhaenyrát utódjául, hogy ezzel valami megmaradjon, tovább éljen első felesége emlékéből. Szerintem a látványt tekintve is teljesen rendben volt a sorozat. Nekem nagyon tetszett Királyvár, ami ebben a korszakban éli egyik virágkorát, jó volt a Sárkányverem is azokkal az idomárokkal, akik mintha egy saját kis rendet alkotnának. A legjobban, ami tetszett és amin keresztül érzékelni lehet a különbséget, hogy honnan hova jutott el a megvalósítást tekintve ez az univerzum az a lovagi torna volt. Amikor a GoT 1. évadában láttunk ilyen mulatságot az olyan olcsónak nézett ki, mintha egy falunapon összetolnak két padot, meg felhúznak egy sörsátrat. Itt meg olyan érzésem volt, mint egy rendes stadionban, ahol egy nagy sporteseményt látunk és sokkal professzionálisabbnak nézett ki az egész. Hozzáteszem az kicsit furcsa volt, hogy egyszer csak elkezdték egymás öldökölni a résztvevők, meg ad hoc módon közelharcra váltanak a viadal közben. A kézitusa eredetileg egy külön „szakág” a westerosi lovagi tornákon és akit egyszer kilöknek a nyeregből az abban a pillanatban búcsúzott az egyenes kieséses rendszerben zajló tornáról és köteles átadni a felszerelését a győztesnek, amit aztán pénzért visszavásárolhat. Amúgy a párbaj is jó volt és éppen csak, de képbe került Criston Cole is, aki még fontos szereplő lesz, de egyelőre még ott tartunk, hogy a sakktáblára pakolgatják fel a bábukat. Ami nem annyira tetszett az egyrészt a tempó volt, kicsit úgy éreztem, hogy meglepően gyorsan halad a sorozat, nem gondoltam volna, hogy már a pilot epizódban láthatjuk, hogy Rhaenyra lesz az örökös. Mondjuk, ha jól tudom akkor 3-4 évadra terveznek, úgyhogy ez nem fog annyira hosszúra nyúlni, mint a GoT. Ettől még mindig rengeteg mindennek kell megtörténnie a Tánc végéig, egyelőre még mindig az előjátéknál tartunk. Aztán ott volt az a hozzáírás, ami a Westerost északról fenyegető próféciát illeti, ez a könyvben egyáltalán nem szerepelt, ettől függetlenül úgy tudom az ötlet magától Martintól származik és korábban már valahol elejtette egyszer. Több szempontból sem tartom jó ötletnek, hogy ezt a high conceptet így hozzá akarják adni a történethez. Azt meg kell hagyni, hogy Aegon hódításának lehetne adni ezzel egy magyarázatot, hogy miért döntött úgy hirtelen, hogy meg kell hódítania Westerost, korábban csak annyi volt, hogy mondjuk a hatalomért, így viszont ő valamiféle szent küldetést teljesítő hős megmentő lenne, ami nekem nem tetszene. Ezáltal, hogy ezt a titkos tudást a királyok mindig továbbadják a következő uralkodónak így valamiféle erkölcsi jogalapot próbálnak szolgáltatni arra, hogy kinek kell lennie az uralkodónak és mivel ezt most Rhaenyra kapta meg, így neki is most akkor mintha lenne valami küldetése. Remélem ez az egész csak arra kellett, hogy egy kapcsot hozzanak létre a Got és HotD között és ezen kívül jobban nem fognak belemenni ebbe a témába. Azt külön nem szeretném, ha ezzel azt implikálnák, hogy mondjuk Rhaenyrának kellene uralkodni, mert ő viszi tovább ezt a titkos örökséget, ugyanis az egész polgárháborúnak az a legjobb eleme, hogy csak szürke karakterek vannak, nincsenek felkent jók és eleve kudarcra ítélt rosszak, mindenkinek vannak megfontolandó érvei arra, hogy miért neki kellene lennie az új uralkodónak és spoilerek nélkül annyit mondhatok, hogy a végén mindenki veszít. Ebbe teljesen felesleges belekeverni egy olyan tétet, hogy itt valami nagy apokaliptikus veszedelem lebeg a háttérben. Ráadásul a prófécia ahogy itt felvázolják nem is teljesül be (ahogy a próféciák általában nem is pontosan ugyanúgy szoktak beválni), mert nem egy Targaryen öli majd meg az Éjkirályt és nem is egy Targaryen ül a Vastrónon. Ahogy a Star Warsba sem kellenek jedik, sithek, erőhasználók minden történetbe, úgy itt sem kell mindenhová misztikus elemeket beleerőltetni. A GoT végén azt láthattuk, hogy az akkori alkotók inkább az emberek közötti hatalmi harcokra helyezték volna a hangsúlyt a természetfeletti dolgokkal szemben, ennek akkor nem örültem, itt viszont ez egy örökösödési háború története, abszolút szükségtelen belekeverni a Másokat, a Long Nightot, meg ezeket a mágikus dolgokat. Összességében nekem most ez a sorozat visszahozta azt a lelkesedést Martin univerzumának mozgóképes változata iránt, amit utoljára talán a GoT 6. évadánál éreztem. Úgy érzem, hogy baromi jó lehet ez az előzménysorozat és megnyithatja a kaput további produkciók iránt is, ha jó fogadtatásban részesül. Mondjuk arra a Jon Snow-s szériára pont nem vagyok kíváncsi, de annyi mindenről lehetne még sorozatot készíteni ebben a világban (akár visszamenve egészen a régmúlt időkig), hogy nagyon szurkolok most ennek. Meg valahogy visszahozta azt az izgatottságot is, amit anno éreztem mindig egy új GoT epizód megtekintése előtt. Nekem a SW után ez a második kedvenc kitalált univerzumom, úgyhogy elfogult vagyok, de szerintem jó lesz a HotD és aki szerette a GoT az itt is megtalálja majd a számításait!

Kicsit megkésve, de boldog születésnapot Nabo!

@MissKarrde Boldog születésnapot kívánok!

@kolmilan Boldog születésnapot!

Florence Pugh készül a szerepre: