Wilde

Dooku már a filmekben, vagy a TCW-ben is érdekes volt (meg egy elég erőteljes váltás Maul után, mint Palpatine tanítványa), de nekem is leginkább a Tales of the Jedi lendített egy nagyot rajta, hogy egy kicsit jobban megismerhessük az embert is, aki a gróf álarca mögött van. Dooku egy tragikus karakter, a helyzete okán benne volt a kudarca, ő csak a ló helyetti ideiglenes szamár volt Sidious számára mielőtt rátehette a kezét Vaderre. Ebben a párosításban ugyanakkor azt érzem, hogy nekem itt az a döntő, hogy Dooku ugyan érdekes figura, de van nála komolyabb Sith (Palpi) és bukott jedinek sem ő a legdrámaibb figura (Anakin), vele szemben viszont Rex amiben jó - mint lojális, hősies, kemény klón katona, akinek helyén van az erkölcsi érzéke is - abban viszont a legjobb. Ha a klónhadsereget kellene egy személyben kifejezni, annak a legjobb aspektusaival, akkor azt mondanám, hogy Rex a Klón - így nagybetűvel, ezért kapja ő a szavazatomat.

Lando valahogy mindig elment mellettem, nem éreztem annyira közel magamhoz a karakterét, ettől még mind a klasszikus, mind a sequel trilógiás megjelenését bírtam és jó volt a Solo-ban, valamint a Rebelsben is. Ő kétség kívül egy olyan ikonikus karaktere ennek a világnak, aki elsőre nem biztos, hogy pont beugrik az átlag SW nézőnek mondjuk egy Luke, Vader, Yoda hármassal szemben, de hozzátartozik a Sagahoz. Cal vele szemben jelentős hátrányból indul, hiszen csak két videójátékban szerepelt, de mint karakter sokkal inkább megkedveltem, mint Landot. Szerintem egy nagyon könnyen azonosulható figura Cal, akinek vannak gyengeségei, hibái és nem egy olyan über jedi, mint mondjuk Anakin, de egy olyan hős, akinek ott van a helye a nagyok között és jó volt megtapasztalni a kalandjait. Úgyhogy most ő kapja a szavazatomat.

Szerintem a magabiztossággal alapvetően nincsen probléma, a feröeriek is úgy számíthattak, hogy itt a Ferencváros az esélyes és valószínüleg tovább fog jutni, de előre nem kellett volna olyanokat posztolni, mintha már tovább is jutott volna a Fradi. Ez leginkább a social media manager sara volt, biztos vagyok benne, hogy a csapat azért készült erre a mecsre, csak most ez így alakult. Azért az orosz mester a méretes zakó utáni felkérdezésnél az esetleges távozása kapcsán visszakérdezett, hogy "Warum?", aztán ahogy olvasom ez is megoldódott...

Nem árultam zsákbamacskát az eddigi szavazásokon sem, Luthen nekem nagyon szimpatikus figura, ugyan nem kapott sok képernyőidőt, de az Andor miatta is volt annyira jó tavaly. A Lázadás sötét oldalaként olyan rétegeket adott a klasszikus filmekhez is, hogy a Halálcsillag elleni támadást, vagy a lázadók Endornál aratott győzelmét is úgy lehet nézni, hogy ehhez kellettek az ilyen alakok is és ez nekem nagyon tetszik. Egy igazi bábjátékos, stratéga, aki mer kockáztatni és az esetleges visszásságai ellenére is a jó ügyért harcol. Poe egy badass pilóta, aki olyan igazi SW hős, amilyen minden produkcióba elkél. Egy szerethető, azonosulható figura, akinek helyén van szíve, nem fél cselekedni és megtestesíti a hősiesség motívumait. Oscar Isaacre mintha ráöntötték volna a szerepet, a ST színészei közül ő szerintem az egyik legjobb volt és számomra pl. messze túlszárnyalta Wedge Antillest a klasszikus trilógiából (mondjuk Wedge ennyi szerepet nem is kapott), úgyhogy ő a kedvenc pilótám. Ettől még ez nálam egyértelmúen Luthen, ő egy sokkal izgalmasabb figura számomra, mint Poe, akit sokak ellen tovább tudnék vinni, de innen nem.

Grievous nem a kedvencem, egyszerűen olyan "nagyobb a füstje, mint a lángja" szereplő, aki az Ep. III-as feltűnése idején nézett ki talán a leginkább félelmetesnek, kompetensnek. A TCW-ben néhány kivételtől eltekintve a pofozógép szerepet osztották rá, ami nem sokat lendített a renoméján. Alapvetően lenne egy drámai él a karakterében, de nem igazán bontakoztatták ezt ki és nem is így él az emlékezetemben. Mondjuk a legmaradandóbb a halála volt számomra, máig itt van előttem ahogy néztem a moziteremben, amikor tűzcsóvák csapnak ki a maszkjának a szemgödreiből. 3PO egy mérhetetlenül ikonikus figurája a Star Warsnak, szerintem Vader mellett az ő megjelenése is olyan, hogy a laikusok is egyből felismerik, hogy ez kicsoda/micsoda, meg melyik franchise. Esszenciálisan hozzátartozik a SW élményhez ő, illetve a tőle elválaszthatatlan R2-D2 alakja. Ettül függetlenül, mint karaktert 3PO-t én sosem kedveltem igazán. Sokszor idegesítő, vagy egyszerűen sok volt, a sopánkodásával, fontoskodásával, mint egy zsémbes vénasszony. Nem annyira hajmeresztő, mint Jar Jar, de azt nem csodálom, hogy Hannak is az agyára ment. Úgyhogy itt én a tábornok urat preferálom.

Megnéztem én is az előzetest, nagyon várom a sorozatot. A szereplőket itt-ott nehéz lesz megszokni, nekem Sabine abszolút rendben volt, de Hera még elég szokatlan, de ez az animációs-élőszereplős váltás velejárója és ahogy folyamatában látjuk majd a részeket jobban meg lehet majd szokni, mint itt egy kiragadott részlet alapján. Thrawn kapcsán nekem mindig az volt az első gondolatom, hogy Benedict Cumberbatchet a Jóisten is Thrawn főadmirálisnak teremtette, de Lars Mikkelsen is biztosan remek lesz. A legjobban természetesen magát Ahsokát várom, szerintem ő az animációs szeletéből ennek a világnak a legizgalmasabb szereplő, eddig mindenütt ahol feltűnt jó volt látni, most a saját sorozat igazi jutalomjáték lehet neki. Az persze biztos, hogy ez már egy másik Ahsoka, nem teljesen az, mint akit megszoktunk. A Sabine-os szál, mint tanítvány nagyon ígéretes, Tar Vizsla után egy másik mandalori is jedinek állhat, ha ez lesz... várom!

Ez sem könnyú menet, gyakorlatilag a Birodalommal szemben ellenállás két pontját jelenítik meg. Saw a harcosan, frontálisan kiálló, adott esetben a határokon is túlmenő felkelő, míg Bail megfontoltabban haladó lázadó, aki nem ajtóstól akar nekirontani a Birodalomnak. Ettől még mindketten ugyanazon a vonalon mozognak, de az eszközeik, a habitusuk teljesen más. Saw a Rogue Oneban lett igazán emlékezetes és ott alapozták meg a renoméját is. Gyakorlatilag ő lett a felkelől fekete báránya, aki néha még a sajátjait is megriasztja, fejcsóválásra készteti. Emiatt hajlok felé, de közben ott van Bail is, aki meg egyszerűen csak szimpatikus. Tetszik, hogy próbálja megőrizni a méltőságát még az olyan sötét időkben is, mint a Birodalmi éra, ezt láthattuk az Obi-Wan sorozatban is és valahogy megtestesíti a régi Köztársaság eszméjét ethoszát, de közben megpróbál az új realitások között lavírozni. A kapcsolata Leiával nagyon sokat dobott rajta, ami annak fényében kiemelendő, hogy remek folytatása annak a vonalnak, hogy milyen jóban voltak Padméval. Saw egy olyan tüske a köröm alatt, ami kellemetlen, nehezen kipiszkálható, ami hiányosságot érzek benne, hogy szembeállítva Luthennel a stratégia, az átfogóbb, nagyobb léptékű tervezés mintha nem annyira lenne meg benne, de a küzdeni akarását, a kérlelhetetlen kitartását nem lehet megkérdőjelezni, hogy ő nem hagyja magát a Birodalommal szemben. Egy szürkezónás ember, akiből tök jó, hogy minél több feltűnik a felkelésben, így sokkal életszerűbbé téve azt. Mégis jó, hogy vannak ilyen Bail féle szereplők is, akik egy biztos igazodási pontot jelentenek, nem törtnek meg, de nem is billennek el morálisan. Jimmy Smits a megjelenésével, a gesztusaival is ezt kimért nyugodt erőt hozta és bennem ez nagyon megmaradt, úgyhogy végül azt mondom, hogy Bail.

Két nagyon különböző karakterről van szó, de az ilyenek szoktak igazán jó párharcok lenni, ahol mindenkinek más és más értékei tudnak kidomborodni. Nekem alapvetően mindketten szimpatikusak, de azért nehéz összehasonlítani számomra a kettőt, mert az egyikük egy főszereplő, aki nagyobb teret is kap a kibontakozásra a saját sorozatában, a másikuk pedig egy mellék karakter, aki csak most lép át az animációs világból az élőszereplősbe, ahol talán jobban megmutathatja magát. Ettől még nem tudok elvonatkoztatnia könyvektől, ezáltal volt szerencsém Thrawnt jobbban megismerni, ahol ő igenis főszereplő és még a hős típustól sem áll annyira távol, mint elsőre gondolni lehetne... Din Djarin egy nagyon jó figura, egyszerre ötvözi magában a westernhőst és az apaszerpbe beletanuló magányos farkast, aki nagyon sokat fejlődik a sorozat során. Nem túl bonyolult karakter, de amiben jó, a klasszikusan hősies erények megjelenítése mellett, hogy azért van egy ilyen markánsan "fejvadászos" arcéle, tehát nem egy fehér lovag, aki adott esetben megijedne az erőszaktól. Ami még tetszik benne, hogy nem túlságosan előtérbe helyezve, de ott van benne egy vezető személyiség képe is, ahogy képes hatni a körülötte lévőkre, ahogy az élére tud állni ügyeknek, úgy, hogy közben a morális iránytűje is egyensúlyban marad az egy olyan ember képét festi fel elénk, akit igazán követni lehet. Mégis Din azért megmarad úgymond "kisembernek", nem lesz belőle a következő Mandalore, vagy egy bolgyó kormányzója, hanem éli a kis életét Groguval, ami egy nagyszerű életkép volt a 3. évad fináléjában. Thrawn nekem kezdetben nem volt annyira magától értetődően szimpatikus szereplő, mint Din. Még középiskolás koromban olvastam a régi Thrawn trilógiát, ami anno tetszett, de néhol túltoltnak éreztem ezt az überlogikus karaktert (meg emlékeim szerint voltak más túlzások is azokban a könyvekben). Amikor megjelent a Rebelsben nagyon izgatott voltam miatta és abszolút üde szinfoltja volt a sorozatnak, jót tett a Birodalmi oldalnak a megjelenése, ezáltal felvonultatva egy olyan negatív szereplőt, aki abszolút méltó ellenfele hőseinknek, de mégsem egy Vader, vagy egy Tarkin, akikkel tudjuk mi lesz a későbbiekben. Ettől még ezzel a szereplésével engem nem teljesen nyűgözött le. Most, hogy elolvastam a Thrawn könyveket viszont változott róla a véleményem és ugyan ez a szavazás a mozgóképes részére koncentrál a karaktereknek, ez is a kánon része és a friss élmény miatt nem is áll szándékomban elvonatkoztatni tőle. Egy olyan karaktert alkotott - most már részben újra - Zahn, aki számomra kiemelkedik a többi általam ismert könyves figura közül. Van stílusa, egy olyan intellektusa, amire mindig oda kell figyelni és egy igazán maradandó jelenség Thrawn bárhol kapjon is szerepet. Persze van néhány túlzó elem is benne, a dedukciós képességét néha túlzásba viszik, amikor műalkotásokból, igazán apró részletekből olyan messzemenő következtetéseket tud levonni és egyes egyedül meglátni, amit senki más. Kicsit olyan érzésem van, mint amikor a Sherlock Holmes-os sorozatokban kis túlzással valakinek a szájszagából megállapítja, hogy ki volt a gyilkos és mi az indíték. Valamint Thrawn esetében a totális politikai analfabetizmus is egy olyan elem, ami szerintem nehezen egyeztethető össze ezzel a kiemelkedő intellektussal. Azt értem, hogy Zahn ezzel azt szerette volna érzékeltetni, hogy Thrawn sem tökéletes, neki is van gyenge pontja, de sokszor a legalapvetőbb politikai összefüggéseket sem képes meglátni, ami egy olyan a politikiával szervesen átszőtt társadalomban, mint a Chiss Birodalom, eléggé érdekes. Din Djarin az a karakter, aki egy nagyon jó hőstípus és kedvelhetőségben kevesen veszik fel vele a versenyt, de Thrawn egy olyan figura, hogy ha egy valakivel lehetne találkoznom a Star Wars világából, akkor az vagy ő lenne, vagy Yoda... na jó esetleg még Qui-Gon. Úgyhogy a Thrawn könyvből idézve a "szemgyulladásos pantorai" kapja a szavazatomat.

Sajnos az utóbbi napokban lévő szavazásokról lemaradtam, de érdekesen alakulnak az eredmények, nem gondoltam, hogy itt hosszabbítás lesz.

Az újranézésnél pont most láttam ezt a részt. Amikor Ryder megjegyzi, hogy a gravitációs zárakat nem lehet csak úgy lerobbantani, mert ő onnan tudja, hogy a börtönben ilyeneket szereltettek össze velük, akkor bevillant az Andor, hogy ott is láttunk birodalmi börtönt, ahol összeszerelő üzbemben dolgoztak a rabok. Mire rá nem világít egy újranézés.

Ez azért egy jó párharc, amit csoli is pedzegetett, hogy mindkettejükről el lehet mondani, hogy elsősorban az animációs produkciók tették őket igazán háromdimenzióssá abból a kissé papírmasé figurából, amit az élőszereplős feltűnésük képviselt. Mondjuk, ha őszinte akarok lenni, már az alapján is valószínű Maulnak adnám a voksomat, mert egy ikonikusan badass gonosz volt a megjelenésével, a szótlanságával, a harci stílusával (anno a Baljós előtt csak Vadert láthattuk sithként vívni és az ő darabos mozgásához képest Maul dinamizmusa egészen újszerű volt). Még gyerekként voltam farsangon is Maul, úgyhogy ő nagyon emlékezetes volt számomra, de azért Plo Koon mellett sem mennék el szó nélkül. Ugyan ő szó nélkül maradt a filmek jelentős részében (most hirtelen nem is rémlik, hogy egyáltalán beszélt e), de nekem nagyon tetszett ez a karakter, ahogy kinéz, olyan igazi Star Wars-os. Egy olyan fajt láthattunk általa, ami tényleg idegennek hat, nem az ami sokszor előkerül a Star Trekben, hogy szinte egy az egybe úgy néznek ki az idegen fajok, mint az emberek, csak minimális eltéréssel. A Jedi Academy-ben szinte mindig Kel Dorral voltam, mert annyira tetszett ez a faj. Ettől függetlenül csak a filmes szereplésüket tekintve nem mondanám egyiket sem igazán jó karakternek. Mindent egybevéve Plo Koonról a menő maszkja maradt meg leginkább bennem, meg ezek a nőgyógyász ujjak. Maul nála valamivel emlékezetesebb volt, de nem sokkal. Aztán jött a TCW, meg Maul esetében a Rebels és sokat változott a véleményem mindkettőről. Plo mester egy szimpatikus jedi lovag volt, akit egy olyan "nyugodt erőként" tudnék jellemezni, aki mindig higgadtan, éleslátóan próbál a problémkhoz hozzáállni. Ahogy kezelte a Boba Fett ügyet, vagy ahogy tanítgatta Ahsokát az nagyon tetszett, jó páros voltak. Maul viszont teljesen más megvilágításba került. Azt talán nem mondanám, hogy Sidioushoz hasonló bábjátékos, de egy nagy machinátor és manipulátor vált belőle, aki úgy tudja mozgatni a bábukat, ahogy csak kevesen. A Trónok Harcás hasonlatot megint elővéve a játékosokról és a bábukról, ő a játékosok közé lépett, úgy hogy korábban abszolút bábunak tűnt és azért azt tegyük hozzá, hogy Palpival nem egy ligában játszik. Mégis az ő szála, az alvilági mesterkedései fantasztikusak voltak a sorozatokban, a végére talán egy kicsit el lett húzva a karaktere, de egy szép ívet írt le és ért körbe a sorsa. Maul egy baromi jó karakterré vált, majd írok még róla, van egy olyan érzésem, hogy látjuk még, úgyhogy egyértelműen Maul!

Utólag is boldog születésnapot @Darth Riddick!

Mint karakter, az életútja, a szenvedései, a fordulata Ventressnek megnyerőbb és lehet más körülmények között rá voksoltam volna, most azonban a Rebels újranézés közben vagyok és újból rá kellett jönnöm, hogy Hera mennyire egyedülálló figura. Ez a klasszikus anya szerep, amit ő betölt a Ghost legénységének az életében egy olyan szerepkör, ami nincs túlságosan elcsépelve a SW-ban. Az elvágyódó főhősből van jó pár, de kemény katonát, vagy marcona fejvadászt is fel tudnék sorolni jónéhányat, viszont aki ennyire megtestesíti azt, amit talán érzelmi intelligenciának, gondoskodásnak, támasznak tudnék jellemezni az így egyben nem sok van. Hera persze ezek mellett, egy remek pilóta, egy igazi lázadó, aki nem riad meg a kalandok mellett az összetűzésektől sem és nagyon helyén van a morális iránytűje, de a Rebels kis csapatának talán ő a legfontosabb tartja, aki igazi ragasztóként tartja össze ezt a társaságot. Amikor Chopperék, Zebbel, Ezrával rendetlenkednek valamin és megjön Hera, akkor tényleg olyan, mintha az anyjuk lenne, de ahogy támogatja Kanant, vagy Sabinet, amikor annak szüksége van rá ott is nagyon kidomborodik ez a tartás, ami benne van. Megvan benne a klasszikusan hősies kvalitások egyvelege is, amikor akcióba kell lépni, de eemberileg egy végtelenül szimpatikus figura, úgyhogy most rá szavazok.

Dedrára szavaztam, de DJ is egy nagyon jó karakter, ahhoz képest, amilyen keveset szerepelt. Mégis Meero hadnagy számomra egy olyan figura volt az Andorban, aki a maga módján teljesen lenyűgözött. Egy olyan gonosz szereplő, aki nem félelmetes a klasszikus értelemben, nem is a legvéreskezűbb fenevad, de mégis van egy fenyegető él, ebben az ambíciózus, hideg számító nőben, aki nem mellesleg kiváló manipulátor is. Arra meg nagyon kíváncsi leszek, hogy alakul majd a kettőse Syrilel a 2. évadban, úgyhogy nálam ez Dedra.

Érdekes párosítás, amiatt mindenképpen, hogy egy sorozatos és egy videojátékos karakter csap össze, ráadásul az egyikük egy mellékszereplő, a másik viszont főszerepben van. Carson Teva szimpatikusnak tűnt korábban is, de igazán itt a 3. évadban kapott kicsivel nagyobb szerepet és már nem csak a háttérben tűnt fel, egy-egy jelenet erejéig beköszönve, hanem bizonyos pontjain a történetnek komolyabb hatással is tudott lenni az eseményekre. Igazából mindig is egy jófej pilótának tűnt számomra, aki elkötelezett a hivatása iránt, de emellett helyén van az esze és a szíve is és láthattuk, hogy nem feltétlenül rest cselekedni sem, ha arra van szükség. Vele szemben Cal egy sokkal másabb szereplő, aki egy klasszikus hős, aki rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel egy főhősnek rendelkeznie kell. Egy kicsit elveszett, de nagy potenciál rejlik benne, képes az önfeláldozásra, mások megmentésére, kiállni az igaz ügyért és ha meg is inog azért megtalálja a helyes ösvényt. Sokszor kifejezetten szórakoztató is tud lenni akár BD-8-el, akár Merrinnel, vagy Greezel kerül interakcióba és egy abszolút azonosulható figura. Nekem nem feltétlenül ő volt a Fallen Order/Survivor legvonzóbb aspektusa (inkább a játékmenet), de élmény volt végigmenni ezzel a karakterrel ezen az utazáson, amint a játékok végigvezetnek. Cal közelebb áll hozzám, de nem elsősorban a platform interaktív jellegéből adódan, hanem egy általam könnyebben azonosulható figura, akinek szívesen bújtam a bőrébe, így rá szavazok. Aki szeretné megismerné a történetét, de idegenkedik a játékmenettől (ami lehet sokaknak frusztráló), vagy hardver hiányában nem teheti meg, hogy végigjátssza, annak lehet alternatíva a YouTube-os megtekintés, ahol a történet és a karakter is megismerhető. Ettől függetlenül, ha ilyen intenzív ellenérzéseket vált ki egy videojátékos karakter szereplése, akkor szorítkozhatunk a következő kiírásban csak a TVs/sorozatos karakterekre, amelyek hozzáférhetőség tekintetében univerzálisabbak... bár azt hozzáteszem, hogy lehet átjárás médiumok között is. Pl. nekem Thrawn csak a Rebels alapján nem feltétlenül lenne a kedvencem, de most, hogy olvasom a könyveket róla, nagyon az elitbe került, ez viszont a könyvek érdeme, viszont ő mindenképpen itt lehet, mert szerepelt sorozatban, szóval ha esetleg Cal feltűnne egy élőszereplős/animációs alkotásban akkor az a része feloldódhatna a problémának, hogy mások is kaphatnak egy képet róla mégis sokan úgy is a videojáték alapján szavaznának rá valószínüleg.

A Trónok Harcában Littlefingernek van egy olyan mondata a hatalomtechnikáról, hogy kétféle ember van Királyvárban, a játékosok és a bábuk. Luthen egyértelműen az első kategóriába esne és talán ő az egyetlen a Lázadók oldalán aki ilyen típusu karakterjegyeket vonultat fel. Ahogy játszik a bábukkal, tologatja őket ide oda, elégedetlenséget szít és a Birodalom bajszát ráncigálja az nagyon szórakoztatóvá teszi és az az érzése az embernek, hogy egy ilyen figura kell a Lázadás élére, hogy az sikerre jusson. A karakter tálalása is elsőosztályú volt, Stellan Skarsgard tökéletesen hozta ezt a kettős játékot, amit Luthen játszik és az írók is nagyon jó szövegeket adtak a szájába. A Lázadás sötét oldalaként nagyon belopta magát a szívembe, ha rajtam múlna egészen sokáig juthatna... Kallus a Rebelses karakterek közül igazán emlékezetesre sikeredett, talán neki volt a leglátványosabb a változása ahhoz képest ahonnan elindult a sorozat elején odáig, ahol véget ért a széria. Kallusnak van személyisége, vannak értékei, képes a változásra, arra, hogy jobb emberré váljon és valami olyannak rendelje alá magát, amiben őszintén tud hinni és a galaxis jobbá tételéért dolgozik. Ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek szimpatikussá teszik és tényleg egy érdekes karakter, sajnálom, hogy ki kell esnie, de Luthen ellen kevésnek érzem. Kallus is egy különleges alakja a saga történetének, de nem annyira unikális és elementáris a jelenléte, mint abban a néhány jelenetben Luthennek, amit az Andor első évadában kapott.

Strange New Worlds S02E01

Egy nagyon szimpatikus és egy nagyon ellenszenves figura párharca ez, ahol ettől függetlenül mindkettő mellett szólnak olyan érvek, hogy melyikre szavazzak. Poe egy igazi fenegyerek, amilyen mindig is kell a SW-ba. Egy kiváló pilóta, egy félelemet nem ismerő ellenálló és igaz barát egyben, aki sokat tett hozzá Palpatine és a Sithek újbóli megállításához. Emellett egy laza, közvetlen fazon, aki könnyen megtalálja a hangot Finnel és az összhatást tekintve is egy szimpatikus csávó. Oscar Isaacet azóta bírom, hogy először láttam filmben és a színészi játékát tekintve is az egyik legizgalmasabb figura jelenleg Hollywoodban. Van egy sajátos kisugárzása és többé kevésbé jól is választ szerepeket. Jabba viszont hasonlóan a másik párharcban 3PO-hoz egy igazán emlékezetes, ikonikus karakter, aki szintén a kezdetektől hozzátartozik ehhez az univerzumhoz. Eleinte mindig egy ilyen kő egyszerű undorító, gusztustalan rondaságnak tartottam őt is, meg a huttokat is úgy en bloc. Most komolyan elég ránézni erre a képre, amit betett Donát, ahogy beindult a nyálelválasztása Leiától és szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy bármennyire is pozitív kontextusban gondolkodjunk erről a karakterről. Ma azonban így apák napján bevillan a TCW mozifilm és nem mondom, hogy Jabba szimpatikusabbá vált számomra az ott látatottak miatt, de mégis egy aggódó édesapát ismerhettünk meg benne, aki egy olyan sebezhető oldalát mutatta, amit korábban, meg aztán mondjuk később sem láttunk tőle. Arra pedig korábban nem gondoltam, hogy egy hutt lehet aranyos is. Ettől még persze Jabba egy megátalkodott gengszter, Poe meg egy hős, de nekem most valamiért Jabba felé billen a mérleg nyelve, hozzáteszem 3PO-val ellentétben ő nem idegesített sohasem és ha jobban belegondolunk a férfitársadalom is hálás lehet neki, ugyanis ő vetkőztette le arra a bikinire Leiát!

C-3PO tényleg egy nagyon emlékezetes alakja a SW-nak, szerintem még a sagat felületesen ismerők közül is sokaknak egyből beugrik, hogy miről van szó, ha meglátják ezt az arany robotot, de nekem sajnos sohasem sikerült igazán megkedvelni. Annyira nem volt idegesítő soha, mint Jar-Jar, de a maga módján valahogy ő volt mindig is a legkevésbé szimpatikus a főhősök közül az OT-ben, de azért voltak jó pillanatai neki is. A másik versenyző személyében pedig egy kifejezetten antipatikus karakter áll itt, aki sohasem volt kedves számomra még az Ep. IX-ben sem, de ettől függetlenül, mint karaktert jobban bírtam őt, mint 3PO-t. Abban a szerepben, amit kapott sikerült emlékezeteset és maradandót alkotnia, a Starkilleren tartott beszédében egybesűríteni az elnyomó hatalmak kvintesszenciáját és ezt Domhnall Gleeson tálalásában előadva a film egyik csúcsjelenete volt. Hux ugyanakkor sohasem nőtte ki magát igazán nagy gonosszá, vagy egy félelmetes ellenféllé, ez ettől még semmit nem von le abból a pillanatból. Mivel C-3PO-t nem igazán kedvelem, így kizárásos alapon Hux marad, bár őt sem vinném sokáig, ha rajtam múlna...

Erről én is lemaradtam, de úgyis Saw-ra szavaztam volna, úgyhogy a továbbjutó kilétén nem változtattam volna.

Ezen nem gondolkoztam sokat, Qi'ra nem volt rossz a Solo-ban, de nekem kevés volt. Szívesen láttam volna belőle többet, a története is kezdett egyre érdekesebbé válni, a kapcsolata Maul és az alvilág embereivel egy nagyon jó téma. Érdekes lenne ennek a hatásait jobban megismerni, de a Solo filmben nem annyira rajta volt a hangsúly, egy katalizátor volt Han karaktere számára és inkább a háttérben volt. Ettől még van benne potenciál, ha jobban megismerhetem majd lehet nem ilyen egyértelműen vetném el. Saw vele szemben viszont nagyon emlékezetes volt számomra. Megtestesíti magában mindazt, amit a Rogue One próbált átadni a Lázadás korszakáról. Azt, hogy itt nem csak az igazság bajnokaiként harcoló fehér lovagok vannak, hanem terroristák is. Sokat ad a figurájához a TCW-ben megismert háttértörténete a testvérével, meg az Onderonon kibontakozó ellenállással. Ő volt a lázadók fekete báránya, akivel előfordult, hogy átlépte azt a vékony vonalat, ami a jó és a rossz között van, de képes volt úgy tekinteni a Birodalom elleni küzdelemre, ami valójában volt, egy elkeseredett harcra a fennmaradásért, egyáltalán a reményért a változásra. Saw karakterén keresztül meg ezt a Birodalom vs. Lázadás szembenállást is talán egy olyan szemüvegen keresztül láthattuk, ahogy korábban nem igazán. Nem mondanám egy kifejezetten szimpatikus karakternek Saw-t, de egy olyan figura, aki nagyon jó, hogy helyet kapott a történetben.

Krennic az a fajta figura, aki egyszerre tud fenyegető és félelmetes, ugyanakkor gyenge és szánalmas is lenni egyben. Valahol ebben rejlett a karakterének a különlegessége a Rogue One-ban, hogy őt ismerhettük meg a film elején, mint a gonoszt, aki rettegést és katasztrófát hoz Jyn családjára, de aztán ahogy Qui-Gon mondta, mindig jön egy nagyobb hal. Tarkin, meg pláne aztán Vader mellett pedig kijött Krennic kicsinyes, tenyérbemászó énje és már nem tűnt egy olyan nagy hatalmú, megingathatatlan szereplőnek, főleg a Mustafaron kapott egókarcsusító leckéje után. Az erőlködése, a kapálózása, hogy mindenképpen az övé legyen az érdem a Halálcsillagért egyrészt elismerésre méltó volt és azért mutatta, hogy van a csavónak egy tartása, de közben hiábavalónak is tűnt, mert kis hal volt ő a cápák között. Bail Organa viszont Krennic-el szemben egy korszakokon átívelő szereplő, aki már a prequelben is tiszteletetét teszi és RotS-ben komolyabb szerepet is kap, a hattérből kibicelő politikus pozíciójából kimozdulva, majd feltűnik a Rebelsben és az Obi-Wan-ban is, amellett, hogy persze a RO-ban is láthatjuk. Nekem mégis a TCW-ben tetszett a legjobban, a párosa Padmével nagyon megnyerő volt, amikor együtt akcióztak. Ő is hasonlóan Amidalához egy megingathatatlan demokrata volt, akire úgy érzem Padmé is támaszkodhatott egy kicsit a munkája során felmerülő viszontagságokat illetően, olyan módon, ahogy Anakin már csak helyzetéből fakadóan sem tudott ott lenni. Nehéz döntés, de Krennic kapja a voksomat, egy orrhossznyi Ben Mendelsohnnal megelőze Jimmy Smitset.

A napokban újranéztem a Strange New Worlds első évadát. Még mindig ezt tartom a legszórakoztatóbb sorozatnak az új érából. Még azok az epizódok is tetszettek, amelyek általában nem szoktak annyira bejönni, például volt itt az rész, amikor mindannyian annak mesekönyvnek a karaktereit játszották el, ami erősen emlékezetett arra, mikor a régebbi sorozatokban abból próbáltak egy történetet fabrikálni, hogy hőseink bezáródnak a holoszobába és ott kell valamit eljátszaniuk egy epizódon át. Viszont itt még ezt is ki tudták hozni egy érzelmes, mély karakterívre és lezárni egy szálat úgy, hogy nem húzták az orvosnak a személyes kálváriáját a lányával több évadon át, hanem ennek keretében tettek pontot a végére. A gornok is más megvilágitásba helyeződtek, gyakorlatilag a nevetséges kategóriából sikerült fellépniük egy second-hand xenomorph státuszba, ami az utolsó előtti epizódban kifejezetten hangulatos volt. Összességében pedig sokkal érzelmesebbnek éreztem ezeket a karaktereket, jobban tudtam kötődni hozzájuk, mint a többi sorozatnál. A klasszikus karakterek is kaptak egy olyan élt, ami miatt újrszerűnek hatnak, Spocknál baromi jó volt ez a háromszög T'Pring és Chapel nővér részvételével és ahogy küzd az emberi oldalával, de Pike saját sorsával való szembenézése is erősre sikeredett. A kedvenc részem továbbra is testcserés epizód volt és tetszett, hogy amellett, hogy nagyon komoly témákat is beleszőttek ebbe az első évadba (pl. a gyerek feláldozása azon a bolygón), mellette voltak ilyen könnyedebb hangvételű, hangosan röhögős megoldások is, mint mikor Spock T'Pringként leütötte azt a vulcánit. Várom a holnapot, ha fele ilyen jó lesz az új évad én már boldog leszek.

Mon Mothma hatalmas kedvencem volt az Andorban, szinte mindig az ő szálát vártam az egyik legjobban az összes közül. Ebben nagy szerepe volt Genevieve O'Reilly-nak, aki fantasztikusan keltette életre ennek határozottan tojásokon lépkedő politikusnak az alakját. Az aggódó anyát, a rendületlen demokratát és a rendzserbe belenyugodni nem képes lázadót, amiből azért az igazi puskapor valószínüleg a második évadra marad majd. Közben meg itt van Thrawn, aki jelenleg a mindennapjaim részét képezi az elmúlt időben. Készülve az Ahsoka bemutatására, a Rebels mellett gondoltam felhozom magam egy kicsit Thrawn karakterével kapcsolatban is. A chisst én korábban csak az eredeti Thrawn - trilógia kapcsán ismertem, úgyhogy most belevágtam Zahn kánon könyveibe is és lassan az Ascendancy - trilógia végére érek. Továbbra is egy baromira szórakoztató karakter Thrawn és most még inkább közel érzem magamhoz, hogy a múltját, a gyengeségeit is megismerhettem, meg a chissek is úgy általánosságban jobban izgatnak. Ahogy Zahn ezt a karaktert elmélyítette az barvúros, a társadalmuk bemutatásával egyetemben, az egyik legizgalmasabb figura, akiről SW könyvben olvastam még mindig Thrawn, így most őt jelenleg kevesen taszítanák le ebből a selejtezős mezőnyben a trónról (elnézést a szójátékért).

Sabine eleinte nem volt igazán szimpatikus karakter számomra, kicsit olyan távolinak éreztem és első benyomásra sem sikerült úgy megkedveltetnie magát, mint mondjuk Kanannak, vagy Herának, ez most a Rebels újranézésnél tudatosult bennem. Később aztán amikor rátérünk a mandalori szálra már közelebb került hozzám, a gyengeségeivel, a rászakadt felelősséggel, a megbánt döntéseivel együtt és kifejezetten várom majd az élőszereplős felbukkanását. Kuill vele szemben viszont már rögtön az elején egy igazi feel-good karakter volt, aki ezt az azonosulható, jólelkű mentor szerepet tökéletesen hozta. Az "I have spoken" jelmondata pedig rögtön egy instant klasszikust adott a SW univerzumnak és emlékezetessé tette a karakterét. Az is hozzájárult a megbecsüléséhez, hogy az életét adta Groguért és így legendává válhatott. Részben ő indította el a Dint is az útján és így elengedhetetlen volt abban az utazásban, amit aztán a Mandalorian három évada alatt láthattunk. Végül úgy döntöttem, hogy Sabinera szavazok, mert az ő karakterében több potenciált látok, részben ez egy megelőlegezett bizalom is az Ahsoka sorozat számára, de úgy érzem Sabine még tartogathat néhány meglepetést...