Wilde

Azt biztos érdekes lehetett, úgy tudom Bulgakov színházban is dolgozott, biztos értékelte volna a színházi változatokat is, de alapvetően a történet színes, fantasztikus volta miatt nem lehet egy könnyű feladat adaptálni. Igen elvileg a harmincas években kezdte írni, de kb. 10 évig írta, volt hogy elégette a kéziratot, aztán emlékezetből újraírta, szóval elég viszontagságos módon készült el maga a könyv. Aztán az utóélete is hasonlóan kalandos volt, sokáig meg sem jelenhetett és én úgy tudom, hogy az első 60-as évekbeli kiadás is cenzúrázott volt a Szovjetúnióban, az eredeti kéziratát állítólag Bulgakov felesége a bugyijában csempészte ki az országból és külföldön hamarabb jelenhetett meg a teljes formájában, mint otthon Moszkvában. Remélem tetszeni fog, én meg elkezdtem olvasni a regényedet amúgy és nem felejtettem el, fogok arról is írni (amúgy tök jól betördelte a kindle, jó ránézni az oldalakra is és most végre egyben is elolvashatom).

Ha tényleg megvalósul ez a nagy összecsapás a klónok és a Birodalom között, akkor tényleg ez lesz a méltó lezárása annak a korszaknak, amit a TCW indított el. A végső kifutását a klónkatonák sorsának itt láthatjuk majd és stílszerű lesz, ha ez összekapcsolódik a Bad Batch tagjaival, akik ugyan klónok, de mégis mind nagyon egyediek. Igazából az egész TCW, meg a TBB is azért részben arról is szólt, hogy annak az egyen-masszának, amit a klónok jelentenek egyediséget, különbözőséget adjon, hogy megmutassa milyen emberek is ők valójában, nem pusztán lecserélhető, eldobható eszközök és ennek a betetőzése a TBB, akiknél sokkal jobban nem lehetne ezt a gondolatot hirdetni, hiszen mind nagyon különböző egyéniségek mégis a sorsuk összeköti őket a klónokéval. Az meg csak egy plusz elem, hogy ezek mellé még a Saga egészére is olyan befolyással lévő szálat is behoztak, mint Palpatine klónprojektje, úgyhogy biztosan jelentőségeteljes lesz az az összecsapás, de van egy olyan előérzetem, hogy nagyon fájdalmas is...

Mihail Bulgakov - A Mester és Margarita Egy olyan véleményt olvastam erről a könyvről mielőtt belekezdtem volna, hogy a "Twin Peaks a Sztálinista Moszkvában"... így utólag azt mondom, még sokkal elrugaszkodottabb annál, amit David Lynch el tudott volna képzelni. A szürrealizmus, a groteszk, a fantasztikum keveredése egy nagyon is valós történelmi, politikai kritikával, filozófiai kitekintéssel. Egyszerre szatíra és mese, de közben nagyon is húsbavágó történelmi helyzetekkel, igazságokkal, sorskérdések archetípusával találkozhatunk ebben a könyvben, ami valahol magáról az irodalomról, az írás művészetben és a kultúrában betöltött szerepéről is szól. A kettősség több szinten is megjelenik benne, egyrészt van egy regény a regényben (de ennek egy harmadik szintje is felfedezhető, ha tekintetbe vesszük egy kicsit a mű valós életben meglévő viszontagságos sorsát, amin keresztül kellett mennie ahhoz, hogy egyáltalán valahogy megjelenhessen), de a kettősség ott is tetten érhető, hogy a két idősíkon játszódó történetben ahol a realizmust várnánk el ott kapjuk a mesét, míg ahol a természetfölötti eseményekre számíthatunk ott a szikár realista ábrázolásmódot. A humor szintén egy fontos eleme a könyvnek, nem csupán a groteszk, néhol textuális LSD tripre hajazó jelenetek képében (egy kétlábon járó macska, revolverrel a mancsában lövöldözésbe keveredik a rendőrséggel... és ez még a kevésbé elképesztő történések egyike, az autót vezető varjúhoz képest), hanem a szituációs komodédiás slapstick humor képében, ami a természetfölötti jelenségek elviccelésére is szolgál. Mindezek mellett a legkomolyabb szórakoztató faktor sokszor az a görbe tükör jellege a humornak, amikor azt látjuk, hogy a hétköznapi emberek milyen abszurd módon reagálnak a cseppet sem hétköznapi szituációkra. Mondhatnák, hogy Bulgakov írt egy könyvet, aminek az egyik főszereplője maga az ördög (azt hiszem ez nem egy nagy spoiler és nem is ez adja a történet lényegét), de mégis az egész mű hihetetlenül életigenlő és pozitív ívet kap, ami egy egészen kielégítő befejezésben ölt testet... aminél szenzációsabb csak a könyv kezdete, szerintem ez az egyik legjobb könyvkezdés ever, ami után rögtön berántja a könyv az olvasót. Sok különböző síkon lehet értelmezni az eseményeket, azért nem kell hozzá kremlinológusnak lenni, hogy el tudjuk helyezni a renszer kritikáját a 1930-as évek Moszkvájának, de a különböző értelmezési kereteken túllépve is ez egy fantasztikusan megírt, igazán szép könyv... talán a kedvencemmé is válik. Az utóbbi időben tényleg a legjobb olvasmányélményem volt, igazából azoknak tudnám ajánlani, akik nyitottak egy kicsit a klasszikus irodalom felé, de egy nagyon szórakoztató regény, ami abszolút meghálálja a belefektetett időt.

@csoli1138 Boldog születésnapot!

Lehet, hogy Omega tényleg csak azért lett létrehozva, hogy legyen egy olyan egyed, amelyik tovább őrzi Jango módosítatlan (fejlődésgyorsítástól, fokozott engedelmességtől mentes, biochip nélküli) mintáját. Aztán közben mikor létrehozták, valami félrement. A 99-es osztagnál direkt a mutációkkal akartak kísérletezni, de 99 egy félresikerült klón volt. Lehet Omega egy olyan mutációval "született", ami nem tudatos tervezés eredménye volt, hanem úgymond véletlenül alakult ki nála, hogy képes betölteni a köztes szerepet a midi-chlorian átvitelnél. Ezáltal nem Palpatine kérésére, akkor még lehet nem is létező titkos projektrjére lett megalkotva (legalábbis, ha ez képben lett volna biztos, hogy Omegát sokkal jobban őrzik már az elején is, míg egészen idáig úgy tudtuk, hogy Omega csak arra kell, hogy Nala Se-t sakkban tartsák vele), hanem nekik csak Omega génmintája kellett volna. Lehet Nala Se tudott róla, hogy Omega különleges, mert ő mintha ennek a területnek lenne a szakértője - klónozás a midi-chloriánokkal - és ezért volt az, hogy mindig megsemmisítette Omega mintáit, mielőtt azokat elemzte volna egyáltalán azzal a géppel. Aztán az is lehet, hogy Nala Se, mint a téma egyik szaktekintélye már korábban is folytatott ilyen irányú kísérleteket, a kaminóiaknak lehetett kiterjedtebb portfóliójuk, mintsem a katonák klónozása - láthattuk még az első évadban azt az elhagyatott klónozóbázist, ahol mindenféle lény teteme oszladozott - és voltak ilyen kísérleteik is, amit nem egy konkrét megrendelésre végeztek, hanem csak tudományos célzattal egy esetleges új áttörés jövőbeni piacra dobása miatt. Hemlock meg Palpatine lehet tudomást szerezhetett arról, hogy Nala Se jó ebben és ezért akarták őt felhasználni, de azt nem tudták, hogy Nala Se már elérte az áttörést Omegával. Omega felé láthatóan kissé anyai érzelmekkel viszonyul és lehet, hogy nem akarta, hogy kitudódjon róla, hogy mennyire különleges, de Nala Se már korábban tudta róla, hogy Omegával milyen egyedi klónt alkotott (már ha tényleg személyes ő felel Omega megalkotásáért). Ezek persze csak feltételezések, de örülnék neki, ha nem az derülne majd ki, hogy volt valami nagyszabású mesterterv és Palpatine előre kitalálta, hogy Omegát meg kell alkotni, nekem tetszene, ha akár véletlenül alakult volna úgy, hogy ő ekkora szerepet kap... nem kell mindennek egy kifejezett, határozott céllal létrejönnie. Aztán majd pár hét múlva meglátjuk, mert biztos kitérnek valamilyen formában erre is.

Boldog nőnapot kívánok én is az érintetteknek!

Valószínűleg ez lesz vele, Hemlock meg már hozzászokhatott, de annyiszor láttuk már, hogyha csak nem azt akarják vele érzékeltetni, amit Frenkie is írt, hogy lelkileg nincsen még teljesen egyben az átélt traumáktól, akkor még biztosan lesz jelentősége valamilyen formában. Mondjuk egyszer majd elhibázik egy fontos lövést, vagy valami hasonlót tudnék elképzelni. Arra emlékeztem, hogy Cid-nél pincérkedett, csak most hirtelen az nem volt előttem, hogy láttuk e már korábban a Pabun, hogy ő is ott lett volna velük...

@SimonZ Boldog születésnapot!

Ez azért is jó, hogy felhozod, mert tényleg a Barton IV volt a csúcspontja Crosshair arc-jának, de ez egy folyamat volt, aminek fontos állomása volt a Cody-s rész is és az, hogy ott Cody meglépte azt, amit Crosshair akkor még nem tudott. Egyébként csatlakozva Ody-hoz tényleg nagyon stílusos volt, hogy visszatértünk erre a bolygóra és Crosshairnek a karakterfejlődése így egy kicsit keretbe lett foglalva és a megbocsátást is itt nyerte el. A sok rossz után amit okozott a megváltást azzal nyerheti majd el, ha besegít a Tantisson is, de ez már valószínűleg a jövő héthez tartozik... Amúgy AZI mikor került a Pabura? (már nem emlékszem rá, hogy korábban ő is itt lett volna velük)

Nekem nagyon tetszik a tempó, amivel haladunk előre eddig az évadban. Omega szökését sem húzták el túl sokáig, gyakorlatilag már a premier napon megkaptuk, kiderült róla egy fontos információ is, most pedig a heti részben már újra egyesült is a csapat, még egyelőre Echo nélkül, de ez az iram határozattan tetszik. Ráadásul most jobban kidomborodhatott ez az eddig még jórészt ismeretlen dinamika Crosshair és Omega között, amit már az előző részekben is pedzegettek, de itt kapott teret igazán kettejük párosa. Omega pozitív természete és Crosshair kiábrándult fásultsága már rögtön a rész elején megmutatkozott (mikor Omega egyből vissza akar menni a Weylandra a többi fogolyért), de a rész során végig egy visszatérő motívum volt és megadta az alapot ahhoz, hogy Crosshair változását érzékeltessék. Nekem már a korábbi részekben is úgy tűnt, hogy az egyhangú, komor, kimért Tantisson is Omega jelentette az életet egy kvázi élettelen, mechanikus, mindenféle eleven dologtól mentes közegben, aki kapcsolatot teremtett Fenevaddal és megpróbálta Emeriet is magának megnyerni és itt Crosshair is egy ilyen kvázi élettelen, beszürkült tudatállapotban van azóta, hogy csalódott a Birodalomban és nem találja a helyét a galaxisban. Erre még rárakódott a Tantisson átélt trauma kínja is, de Omega valahogy talán belé is vissza tudja egy kicsit hozni az életet a jelenlétével és hogy mindig érzi, hogy a helyes utat kell választani. Az, amit az előző rész végén megtudtunk Omegáról egyelőre nem kapott olyan teret, hogy újabb válaszokra leljünk az esetleges Erőérzékenységével kapcsolatban, de nekem eszembe jutott Donát fan fiction írása, amiben van egy kártyás jelenet és egyből az ugrott be, hogy mi van, ha Omega azért ilyen jó ezekben a stratégiai játékokban (volt amikor Cidnek sakkozott össze pénzt), mert nem egy Magnus Carlsen, hanem az Erő miatt érez rá a helyes taktikára. Ettől még persze lehet, hogy a klón mivolta önmagában alkalmassá teszi az ilyesféle feladatokra, mert adott esetben úgy alkották meg, hogy a stratégiai képességei fejlettebbek legyenek. Önmagában ez egy olyan momentum volt, amit láthattunk már korábban Omegától, hogy képes így pénzt szerezni, még ha ott nem is konkrétan kártyán nyert, de így úgy oldották meg ezt a kérdést, hogy hogyan tudnak elmenekülni, hogy ez természetesnek tűnt, nem valami semmiből előrántott megoldásnak. Az más kérdés, hogy a végén erővel kellett kivágniuk magukat a szorult helyzetükből, de tetszett ez a kártyás megoldás. A másik dolog ami miatt jó volt ez a szekvencia, hogy láthattuk ezt a birodalmi tisztet, aki már első ránézésre sem tűnt szimpatikusnak. Olyan igazi birodalmi figurának tűnt, aki önfeledten lubickolhat egy ilyen rendszerben, amilyet a Birodalom elhozott a galaxisba. Volt egy pillanat amikor azt hittem valamennyire gerinces marad és nem próbálja meg teljesen lehúzni Omegáékat, de aztán nem hazudtolta meg önmagát és megmutatkozott, hogy milyen ember is igazából. Az egyébként már másodjára kerül elő ebben az évadban, hogy az állatok kiszabadítása segíti hozzá a hőseinket is a szabaduláshoz, ezáltal egy kicsit behozva a képbe a természetet leuralni kivánó technológiai civilizáció problémáját, ahol az állatokat kihasználják és azt hiszik, hogy uralni tudják a természetet (erre egyébként jó példa lehet a titkos kísérlet a Zillo sárkánnyal, meg az csápos lény a második részből, ami aztán elszabadult). Úgyhogy végül stílszerű volt, hogy ezek az állatok okozták a vesztét a magával oly nagyra lévő birdalmi vezetőnek. A viszontlátás talán nem sikerült számomra olyan katartikusra, mint elsőre vártam, bár vizuálisan jól meg volt komponálva az a jelenet, mikor egy oldalsó perspektívából láthattuk a két hajót a leszálló rámpánál megvilágítva, de inkább csendesebb egymásnak örülés volt, a Crosshairrel való találkozást pedig még nem tudom hová tenni. Gondolom nem fognak egyből egymás nyakába borulni, de arra tippelnék nem is húzzák nagyon sokáig ezt a kibékülést, de Tech hiánya biztos meg fog látszani a csapaton, még ha Crosshairrel most plusz egy fővel többen is lettek. A háttérben megbújó Palpatine szál és a nagy klón projekt, amit Hemlock visz talán a legérdekesebb a sorozatban, sajnos ebből ebben a részben sokat nem kaptunk, de az látszik, hogy Hemlock nagyon magabiztosnak tűnik Omega megtalálását illetően. Felmerült bennem, hogy vajon elmondta e már a felfedezését az Uralkodónak, hogy tényleg minden rendelkezésre álló erőt mozgósítson a lány megtalálásáért, bár abból ahogy Nala Se-vel beszélt Omega mintáiról az az érzésem, hogy még ő sem teljesen biztos a dolgában, amíg további teszteknek alá nem vetik Omegát, hiszen a benne rejlő potenciál elképesztő lehetőségeket nyithatna meg a nekromanta projektben. Lehet csak akkor akar majd szólni Hemlock az Uralkodónak, ha már megvannak és így is van annyi embere, hogy fel tudja kutatni Omegát, úgy meg már rögtön az eredményekkel hízeleghetne urának... az amúgy kissé ironikus - és Hemlock biztos nem hivatkozna erre magyarázatként - de Palpatine miatt tudtak megszökni Omegáék, hiszen az ő siklójának pályáját követve jutottak el a lezuhant hajóhoz. A következő rész legalább ilyen várós, mert most már legalább tudjuk, hogy mire számítsunk... legalábbis a Crosshair - Hunter vonalon biztosan lesz egy érdekes beszélgetés!

Mármint arra gondolsz, hogy az ő génmintáján is kísérleteztek a Tantisson és akkor az lehet egy klón-Ventress akit a trailerben láttunk? Vagy félreértettelek?

Úgy érzem utólag, hogy a második évad végig a csapat széteséséről szólt. Úgy is tekinthetjük, hogy ott már megalapozták ezt az esetleges későbbi történetszálat. Itt ezek a fiatal klónok, akiket összeszedtek is simán beleszövődhetnek ebbe és szerepük lehet majd a végső harcban.

Az is lehet, hogy csak magnéziumhiánya van... Amúgy az jutott még eszembe ezzel a résszel kapcsolatban, hogy nem tudom emlékeztek még arra a részre a Rebelsből, amikor Kallus és Zeb együtt ragadtak és miután megmentették mindkettejüket, akkor láttuk, hogy Kallus visszatér a szürke, egyhangú, semmilyen kis birodalmi lakrészébe. Nekem itt nagyon beszédes volt, hogy Omega "cellája" milyen sivár, a csöpögő csap, amit több snittben is megmutattak, a csupasz falak, az ablakon kívül elterülő buja világ, mind nagyon jól alátámasztotta az elszigeteltséget és a sivárságot, amit ez a közeg jelent ahol ő kényszeredetten van és azzal a kis szalma játékkal, ami Wrecker plüssének a mása egy kis emberséget csempészett ebbe a szürke szobába, ahogy a jelenlétével, a pozitivitásával is ezt képviselte, amikor megmentette Fenevadat, vagy próbált lelket önteni Crosshairbe... és mikor elveszik tőle a játékot az is olyan szimbolikus, hogy ezt a melegséget akarják elvenni, hogy ugyanaz a hideg, kiszámított, szinte mechanikus alkatrész legyen ő is ebben a gépezetben, mint mindenki, akinek megvan a pontos feladata.

@Donát Nagyon jó lett! Majd írok bővebben is, ha nem nagy gond át tudnád dobni az egészet egy fájlban, mert szeretném egyben is elolvasni majd a Kindle-n az egészet.

Igen, ha figyelembe vesszük azt is, hogy elég korlátozottnak tűnik azoknak a köre, akik értenek az efféle eljárásokhoz, ezért is lehetett olyan értékes Nala Se. Ha történik valami ezzel a létesítménnyel és az itt dolgozó tudósok fontosabbjaival, akkor az nagyon vissza tudná vetni a projektet, mert nem biztos, hogy csak úgy le tudnak akasztani valakit, aki képes ilyen áttörésekre, mint amit Nala Se elért Omegával. Én valahogy úgy éreztem, hogy van benne lehetőség. Mikor korábban visszaadta Omega játékát, vagy ahogy nem élből elutasította a szökést, hanem megpróbálta megérvelni, hogy miért nem jó ötlet számomra azt vetítette előre, hogy ő nem hisz totálisan vakon abban amilyen szerepet itt rá osztottak, csak még fél megtenni a nagy ugrást, hogy kilépjen ezen keretek közül. Lehet lesz egy olyan esemény, ami átlöki ezen a ponton. Crosshair esetében sok ilyen apró pofon volt, de a végső lökést a Mayday-es küldetés adta meg. Szerintem benne van, hogy Emerienél is lesz egy ilyen pont. Főleg ha valóban lesz egy nagy válaszcsapása a klónoknak, amire Rex készülhet, akkor ott lehet a lehetőség a pálfordulásra. Na arra már csak Ventress miatt is nagyon kíváncsi leszek... egyelőre elképzelni sem tudom ez milyen formában fog működni úgy, hogy közben Ventress tényleg visszatér onnan, ahol a könyv végén halottnak hittük, de bízom benne, hogy elegánsan megoldják. Lehet Ventresst Nala Se küldi majd úgy, mint anno Fennec Shandet, de azt most nehezen tudnám elképzelni tekintve Nala szorult helyzetét, hogy onnan neki olyan messzire elér a keze...

Az is egy jó párhuzam igen. Én amúgy Echót hiányoltam, mert azért még ő is tagja volt a csapatnak és persze megemlítették, de őt még nem láttuk. Tényleg fura volt így látni Hunteréket és érződik a többiek hiánya... Tech okoskodása, Omega lelkesedése nagyon látványosan hatással van a többiekre is, hogy úgy nem tűnik egésznek ez a csapat most, ami érthető is hiszen ezért vannak most ilyen helyzetben.

Lehet, hogy ennek is köze lesz ahhoz, hogy Omega különleges genetikával rendelkezik, vagy direkt alkották ilyenre (lehet, hogy Nala Se akart egy lányt magának). Amúgy az mennyire elképzelhetetlen lett volna még 2008-ban, amikor a Malevolence-es részek mentek a TCW-ben, hogy 15 év múlva Nala Se ilyen jelentőségre fog szert tenni, hogy a Saga fináléját jelentő filmben is akár nagy szerepe lehet a felfedezéseinek. Én úgy értettem, hogy itt most azzal voltak elakadva, hogy nem tudtak létrehozni egy olyan klónt, akinek a midichlorian száma nem kevesebb, mint annak az alanynak, akit klónozni szeretnének (gondolom Palpatine az), mert eddig csak olyan eredményeik voltak, ahol a midi-szám lecsökkent az eredetihez képest. Ez így Palpatinenak nem jó és ehhez keresik a kulcsot, amit most lehet meg is találhatnak... Erre amúgy nem emlékszem, hogy korábban megvolt e ez a kézremegése, de biztos hatással volt rá a börtönben töltött idő, meg a kísérletek, amiket végeztek rajta.

Túl sok jóság ez már egy napra, gondoltam a Bad Batch részek után, mikor megláttam az előzetest... aztán kiderült, hogy június. Amúgy nagyon várom SotE megjelenését, pont tegnap este kezdtem egy új végigjátszást. Az utóbbi időben úgy általánosságban már nem nagyon játszottam semmivel sem, de hallva hogy jön a DLC gondoltam előszedem én is az ER-et. Kb. 25 éve videójátékozok, de ezalatt az időszak alatt a kedvenc időszakom az 2022. március volt, amikor valósággal letarolta az internetet az ER. Emlékszem a memekre, a kis vicces videókra, a rejtélyes 'Let me solo her' legendájára... annyira jó időszak volt. Viszont a NG+ nem valami jó, még korábban játszottam úgy elég sokat és rohadt könnyű úgy a játék, elvileg NG++ illetve ettől feljebb már valóban rejt kihívásokat, de nekem a sima NG+ nagyon nagy csalódás volt. Konkrétan a Tree Sentinelt a játék elején rögtön 4 ütésből leszedtem, szinte nem lehet meghalni annyira OP vagy, ezért kezdtem inkább egy teljesen új végigjátszást. Mondanám, hogy co-opozzunk, de úgy tudom nincs cross-play, nekem meg csak PS-en van meg a játék... úgy emlékszem neked PC-n volt, nem?

A három rész közül nekem ez tetszett a legjobban, gyakoraltilag megvolt benne minden, amit csak kívánni lehet. Egyrészt megtudtunk egy csomó mindent a Tantiss-on zajló projekt természetéről, a benne résztvevők szerepéről és még a főszereplőnkről Omegáról is. Másrészt egy látványos, pörgős epizódot láthattunk, amiben a történet is egy másik fázisába lépett ezzel továbbgördítve az évad eseményeit. Mindemellé pedig szépen összefűzték az itteni történéseket egy korszakokon átívelő szállal... és még Palpatinet is láthattuk, aki a legutóbbi feltűnése alkalmával, egyetlen jelenettel ellopta a showt és most sem hazudtolta meg önmagát. Néhány apróbb negatívumot leszámítva ez egy tökéletes rész volt és tényleg áldom a készítőket, hogy így dobták elénk ezt az évad nyitányt, hogy három részt is kaptunk, mert ez volt a cseresznye a tejszínhabon az előző két rész minőségi indítása után. Mostanra kikristályosodott, hogy Nala Se tökéletesen tisztában van az Omegában rejlő potenciállal, de a saját érzései miatt nem akarja, hogy a lánynak bármi baja essen. Ha jelentős köze volt Omega megalkotásához, akkor most már lehet, hogy bánja, hogy egyáltalán belekezdett és ennyi bajt hozott Omega fejére. Van egy olyan érzésem, hogy Emerie is egy hasonló kreálmány lehet, de benne nem jött össze az, ami Omegában igen, hogy hidat képezzen a midichloriános klónozás két addig áthidalhatatlannak tűnő lépcsőfoka között. Amúgy látványosan nem mutatták, hogy ki/mi van abban a tartályban, amit annyira őriznek, kíváncsi lennék nem egy ilyen proto-Snoke szerű kreatúrát láttunk volna e, ha Hemlockék mögül látunk rá arra az alanyra. Az mindenesetre látványos, hogy Palpatine ilyen nagy figyelmet szentelt ennek a projektnek. Olyan prioritást kapott az itt folyó munka, amit kevés Birodalmi projekt tudhat magáénak és ami még beszédesebb, ez valami olyasmi, amit Palpatine nagyon titkolni akar... kíváncsi lennék ki tudhat még erről a dologról? Biztos vagyok benne, hogy még rengeteg dolgot nem tudunk, de mintha elhangzott volna korábban azt hiszem Emerietől, hogy nem csak klónokon kísérleteznek. Azt el tudom képzelni, hogyha begyüjtenek valahol egy Erőhasználót, akkor akár megpróbálhatják vele is az eljárást, de úgy érzem Omegának a különlegessége az, hogy vele kifejezetten a midichlorián-os klónozást lehet megvalósítani, aki úgy lett mesterségesen létrehozva, lehet egy kísérlet eredményeként (ezért is gondoltam Emerire úgy, hogy ő is egy alany volt az Omega előtti sorban... ez persze csak feltételezés). Egy természetesen fogant, hús-vér Erőhasználó lehet ugyanúgy nem jó alany ezekhez a kísérletkezhez, ahogy azok a klónok sem, akiket eddig megpróbáltak. Azt viszont én is valószínűsítem, hogy valami gebasz lesz, mert ugye itt még azok előtt az idők előtt vagyunk az idővonalon ha jól sejtem, amikor az Inkvizítorok már szerte a galaxisban folyamatosan portyáztak. Akár az is lehet, ha ők összefogdostak volna rengeteg Erőhasználót, akkor Omega nélkül is meg tudta volna csinálni az áttörést Hemlock, csak jelenleg nem volt olyan nagy a rendelkezésükre álló ex-jedik sora. Viszont már csak azért is, mert nem hiszem, hogy valami abszolút negatív befejezést fog kapni a TBB, ezért valami probléma lehet majd a végén és én azt is el tudom képzelni, hogy Hemlock az évad végére megy a levesbe. Azt láthattuk már Rampartnál is, hogy Palpatine képes egy mozdulattal félredobni az emberét, ha a helyzet azt kívánja meg, ráadásul nekem nagyon látványosnak tűnt, ahogy Hemlock bepróbálkozott egy pozícióért Palpatinenál... és ha valaki túl gyorsan akar túl magasra mászni az könnyen leeshet. Megmondom őszintén én abban gondokodtam a továbbiakat illetően, hogy majd Hunterék fogják megmenteni valahogy Omegáékat, de nem számítottam rá, hogy Nala Se lesz a segítség, ráadásul, hogy már most eljön a szökés pillanata, de kellemes meglepetés volt ez. Az is jó volt, hogy visszautaltak az első részben látottakra, ami így nem pusztán Omega karaktere miatt volt érdekes, hanem egyben a menekülésük útját is jelentette. Egyébként Crosshair talán most először volt egy kicsit kedvesebb Omegával, tudom már anno az első évad végén a Kaminón is megmentette, de most éreztem hosszú idő után először közvetelennek és nem távolságtartónak. Amikor megemlítették Techet még mintha egy kis büszkeség is kihallatszott volna belőle, hogy Omega mennyire kompetens. Aminek nem örültem és ezt érzem egy kis negatívumnak, hogy az első részben az egy kifejezetten érdekes szál volt, amit Hemlock megpendített, hogy Omega a túlzott kedvességével bajba sodorhat másokat. Ez egy fontos elem, mert az önzetlenség naivitás ártalmas is lehet, illetve az egy kifejezetten realisztikus lépés lett volna, ha Omegának rá kell ébrednie, hogy nem lehet mindent feloldani kedvességgel (így az általa megszelíditett állatka a vadonban bizony könnyű préda lehet és hiába akart jó tenni végül így is a pusztulásba taszíthatja). Ugyanakkor egyrészt Hemlock hideg pragmatizmusa egy önigazolás is, ha nem is tudunk elképzelni egy jobb világot, amiért tenni akarunk, akkor az a világ soha sem jön el, másrészt ezzel reménykedő, pozitív attitűddel, amit Omega képvisel nem vágott volna egybe, ha végül Hemlocknak van igaza és csak elpusztul az állat. Úgyhogy ugyan alakulhatott volna másképpen is, de el tudom fogani, hogy ez egy ilyen történet és kis bestia még be is segített neki meg Crosshairnek a szökésben. Egyébként valahogy az állat megszelidítése egybevág azzal is, ahogy Omega Crosshairt próbálja "megszelíditeni". Most megváltozik a főszereplők dinamikája, eddig Hunterék üldözték Omega nyomát, de most ha újraegyesülnek üldözöttekké válhatnak, stílszerűen egy célkeresztet kaptak a hátukba. Nagyon vészjósló volt, ahogy Hemlock azt monda, hogy meg fogják őket találni és van egy olyan érzésem, hogy még a Tantisson sem láttunk mindent. Emerieről egy pillanatra azt hittem, hogy nem fog szólni Hemlocknak Omega mintájáról azok után, hogy olyan lekezelően bántak vele miután megszökött Omega. Felajánlották neki is, hogy tartson velük, amit ugyan visszautasított, de nekem van egy olyan érzésem, hogy van még benne lehetőség arra, hogy szembeforduljon a Birodalommal. Nagyon ígéretes lesz a folytatás, jó lesz megint hétről hétre új részeket nézni... az Ahsoka után már hiányzott ez az érzés.

Nekem ami kifejezetten tetszett ebben az epizódban az leginkább ez a békaperspektíva volt, amin keresztül rátekinthettünk a klónok helyzetére. Az első és a harmadik rész is a nagyobb léptékű oldalát mutatja meg annak ami a klónozásban rejlik, hogy milyen nagyratörő tervek szövődnek a háttérben, itt meg leginkább a velejáróját láthatjuk, hogy ezek a nagyszabású tervek milyen áldozatokat követelnek. Nem is emlékszem amúgy, hogy nagyon láttunk volna ilyen korú klónokat korábban, akik azért idősebbek azoknál a gyerek kadétoknál akiket akár a TCW-ben, akár a TBB-ben láthattunk, de még nem felnőttek. Valahogy egyszerre tűntek gyereknek, de közben felnőttnek is, ami részben fakadt a helyzetükből is persze, hiszen gyorsan önállóvá kellett válniuk, mégis mikor megjelentek náluk Wreckerék, akkor valahogy olyan elveszettnek tűntek, akiknek szüksége van az útmutatásra. Amúgy az egész setting nagyon bejött ez a titokzatos, sötét csapdákkal teli dzsungelkörnyezet a romokkal mind nagyon hangulatos alapot adott az epizódnak. Azt is jó volt látni, hogy visszautaltak a Roland Durandos szálra, így azok a filler epizódok is egy visszacsatolást kaptak, amelyek önmagukban olyan nagyon sok vizet nem zavartak korábban. Arra egyébként valahogy számítottam, hogy a kapott információval nem fognak egyből eljutni a Tantissra, de ez a szupernövény valami olyasmi volt, amit nem láttam jönni. Ettől még nagyon jó kis fenyegetés volt, nem a birodalmiakkal kellett harcolni közvetlenül, de valahogy közvetett módon ezt is vissza lehet vezetni a Birodalomhoz. Nem csak az a pusztítás brutális, amit itt végeztek, vagy az a helyzet, amiben itthagyták ezeket a fiatal klónokat, hanem ezek a kísérletek is. Valahogy ezekről nekem a legendás náci kísélretek jutottak eszembe, akinek állítólag mindenféle titkos programjuk volt, aminek a jórésze legenda, de itt a Birodalom is megtestesíti ezt a sötét gonosz erőt, aminek semmi sem szent és olyan dolgokat akar létrehozni, ami jobb lenne, ha nem létezne. Azoknak a klónoknak a helyzete, akiknek pedig részt kellett vennie ezekben a kísérletekben pedig még a társaiknál is elkeserítőbb. Pedig már önmagában a klónoknak az egész létezése is egy olyan ellentmondás, hogy kifejezetten azért lettek létrehozva, hogy egy háborúban feláldozhatóak legyenek, a saját bajtársaikat, a jediket is elárulják, majd közben még élő kísérleti alanynak is felhasználták őket. Kezdek afelé hajlani, hogy kevés tragikusabb sorsú teremtmény van a köztársasági/birodalmi klónoknál. Ezeknek a klónoknak a sztorijába még az is benne volt, hogy mennyire hátrahagyottnak érezték magukat. Az előző részben láthattuk Omegát úgymond "az ellenség szívében", mégis azt éreztem rajta, hogy neki van miért küzdenie. Ezek a klónok pusztán a túlélésért hajtottak, de úgy érezték, hogy a saját társaik is elárulták őket, ezután volt éles a kontraszt Hunterékkel, hogy ők milyen kitartóan keresik az egyik társukat még úgy is, hogy elég kevés remény mutatkozik arra, hogy ennyi idő után megtalálják. Úgy érzem ez lehetett a fordulópont akkor, amikor el akarták vinni a hajót, hogy ketten megszökjenek, mert a valakihez való tartozás érzése - főleg egy olyan közegből jőve, ahol mindannyian "testvérek" voltak a többi klónnal - erősebb annál, mint hogy a pusztítás óta egyedül kellett túlélniük és csak magukra számíthattak. Az ilyen nem túl nagy léptékű tettekkel, mint hogy ezeket a fiatal klónokat is megmentették Hunterék, az ilyenekkel tudják egy kicsit jobb hellyé tenni a galaxist.

Tetszett, hogy egy ilyen lassabb tempójú epizóddal indíttták el a záróévadot, amiben alapos betekintést nyerhettünk abba, hogy milyenek a hétköznapok itt a Tatntiss bázison. A korábbiakban mindig inkább csak érintőlegesen látogattunk el ide és egy kis misztikum is övezte ezt a helyet, még most is vannak nyitott kérdések, de azért valamivel már jobb rálátásunk nyílt az eseményekre, erre a helyre és hogy mi is zajlik itt valójában. Ezt Omega nézőpontján keresztül látni azért is volt külön kiemelendő, mert az itteni szürke, monton rutin jól rájátszott arra az érzésre, hogy itt van elválasztva a többiektől, kvázi egyedül, kissé kilátástalan helyzetben, ahol egyik nap szinte ugyanolyan mint a másik. Az eltelt időt is sikerült érzékeltetni a kis rovátkákkal (ha jól figyeltem meg, akkor bő két hónapot töltött itt minimum Omega), ráadásul vissza is utaltak vele az első évadra, ahol még anno Wrecker jelölte így a Kaminón a sikeres bevetéseiket, viszont közben itt tényleg úgy érződött, hogy Omega nem csak egy-két napot tölt itt és majd megmenekül, hanem érzékelhető volt ez a nyomasztó reménytelenség, ahogy teltek a napok. Ezzel együtt szintén kirajzolódott Omega mindig optimista, proaktív karaktere, aki megpróbál segíteni a bajbajutottakon, nem adja fel a reményt és keresi a lehetőségeket, hogy min tudna változtatni. A kontraszt Crosshair esetében volt kifejezetten szembetűnő, aki ahogy Bence is írja teljesen beletörődött az itteni sorsába (persze ő régebb óta is van itt és neki át kellett mennie egy belső átalakuláson is, azután, hogy csalódott a Birodalomban). Az viszont, hogy Omega ebben a helyzetben sem mond le róla, ahogy például megmenti azt a sérült vadállatot is szintén egybevág az Omegától megszokottaktól. Azt hiszem őt azért sem lehetne úgy megtörni mint Crosshairt, mert neki van miben reménykedni, van kiben bíznia, hogy kint, távol valahol ott van a "családja". Ez a család dolog azért is érdekes, mert Emerie mintha kvázi a "nővére" lenne Omegának, de közben Nala Se-ben több kötődést látok Omega irányában, mint Emerie esetében. Ez a midichloriános dolog azért érdekes, mert itt már élő alanyok közötti átvitelről van szó, ha jól értettem. Nem pusztán létrehozni valamit a midichlorianok által. Én Sidiousnak az operában mondott beszédét mindig is fenntartásokkal kezeltem, hiszen abban a szituációban ő egyértelműen manipulálni akarta Anakint. Ráadásul, ha még Plagueis képes is lett volna életet alkotni a midichlorianokkal, akkor sem biztos, hogy ezt a tudást Palpatine is birtokolja. Ez egy szemléletes példa is lehetne, hogy Palpatine kénytelen kelletlen de ilyen mesterséges módszerekkel tudja csak elérni a célját, amit akár természetes módon is elérhetett volna, ha a hatalom iránti vágya nem sarkallja arra, hogy megölje a mesterét (már ha tényleg Plagueis volt a mestere). Ami érdekes még ebben a szekvenciában, hogy Nala Se direkt elpusztítja Omega mintáit. Ő vagy korábban már lefuttatta a méréseket Omega vérmintáin és utána megijedt, vagy eredetileg is tudta, hogy több van Omegában, mint pusztán egy nyers klón. Még az első évad alatt emlékszem ment a találgatás, hogy Omega Erőérzékeny e vagy sem, lehet hogy nem is kell konkrétan Erőérzékenynek lennie, de így is egy nagyon fontos lépcsőfok lehet egy rajta messze túlmutató folyamatban. Amivel kapcsolatban pedig felmerült bennem, hogy milyen céllal hozhatták létre Omegát, esetleg Nala Se kísérlete volt, vagy több is van a háttérben... Nagyon hangulatos indítása volt ez az évadnak és ezzel együtt viszont örülök, hogy három részt kaptunk, mert így a többi főszereplőt is láthattuk már ma!

Az idei SW tartalmak közül ezt a sorozatot vártam a legjobban, így elég magasan voltak az elvárásaim. Azt tudom mondani, hogy ez a nyitó hármas nem csak hozta az elvárásokat, de még egy picit túl is szárnyalta azokat. Baromi jó kezdés volt ez a három rész, úgy hogy három eléggé eltérő stílusú epizódot kaptunk. Az is tetszett, hogy nem finomkodtak, hanem ebben a három epizódban (különösen a harmadikban) eléggé felpörögtek az események, ki is derültek dolgok és persze még több kérdés maradt bennem. Írok majd bővebben is a részekről, de ha ilyen lesz az egész évad, azt hiszem méltó megkoronázása lesz ez nem csak ennek a sorozatnak, hanem az egész TCW érának, ami a klónokkal a főszerepben itt érhet a csúcsra!

Készülődve a záróévadra, a napokban újranéztem ezt a sztoriszálat, két dolog miatt. Egyrészt itt csatlakozik a csapathoz Echo, másrészt itt láthatjuk talán utoljára az eredeti felállásban a 99-eseket, úgy hogy még nincsen semmi nagyobb zűr közöttük és nincs velük Omega sem. Megmondom őszintén, ha csak ezt a szálat nézem most sem lettek szimpatikusak így az első feltűnésük alkalmával és kifejezetten Crosshairen éreztem, hogy inkább ellenszenves, ami a későbbi életútját tekintve előrevetített dolgokat. Ami még érdekes volt, hogy nekem most másodjára (azóta nem láttam ezeket a részeket, hogy anno 2020-ban megnéztem én is a premier alkalmával) is ott volt Echoban ez a sejtelmesség. Még az előző rész zárósnittjében, mikor látjuk Echot ott is olyan fura volt, mintha lenne valami hátsó szándéka, itt meg ebben az epizódban direkt arra játszottak rá, hogy meg lehet e bínzi a hűségében, vagy nem, amiből persze végül nem lett semmilyen fordulat, de ügyesen hozták be ezt a készítők és sejtetté, hogy valami lehet vele. A másik dolog ami eszembe jutott most utólag, hogy Rex mellett Anakin is feltűnt itt a 99-esek oldalán és azt nem tudom, hogy Darth Vader benne lesz majd a 3. évadban, vagy nem, de érdekes lenne látni egy új találkozást közte és a csapat között... itt Wreckernek valóságos orgazmust okozott azzal, hogy felrobbanthatta a Szeparatista hajókat.

@Donát Továbbra is jó olvasni a részeket, azért remélem minden rendben van. 21. fejezet Ez az űrcsata valahogy jobban tetszett, mint az előző. Könnyen lekövethető volt az események iránya és Drax is jó volt, ahogy kikövetkeztette a dolgokat. Ghorn felbukkanására valahogy számítottam már korábban is, hiszen egy jelentős szerepet töltött be a múltbeli történetszálnál és így várható volt, hogy valamikor láthatjuk még. Ráadásul azáltal, hogy volt egy tartozása Trish felé, amivel sakkban lehetett tartani, így kínálta magát a lehetőség, hogy egyszer még itt ő lehet az, aki hőseink segítségére siethet. Szerintem ügyesen oldottad meg, hogy így pont ott tudott lenni segíteni, de nem ment el egy túlzásba sem a jelenléte, hogy egyedül ő nem tudta volna megoldani a problémájukat, hanem szükség volt ehhez Sato-ra, meg végül az ÚK flottájára is. A párbeszédek is nagyon jók voltak Ghorn és Trish között, ez a régebbi részekben is tetszett, hogy volt egy ilyen pattogós dinamika abban, amikor összeszólalkoztak és ez most is remek volt. Egyébként, ha jól értem itt a támadóknak az volt a nehézség, hogy egyrészt el akarták kapni Ferrát, amiért hajlandóak voltak olyan nagy erőfeszítést és kellemetlenséget vállalni, hogy megtámadják ezt az állomást, de közben meg nem akarták, hogy tudomást szerezzenek róluk, mármint az ER-ről. Az, hogy bosszúból szétlövik Sato-ékat, nekem olyan fura lenne, de, ha meg nem kapják el őket (ezért lett volna izgalmas, ha végén az X-Wingek elkapják a gozantit), akkor nem biztos, hogy kiderül, hogy az ER támadt rájuk és ez lenne Draxék érdeke. Kíváncsi leszek, hogyan tovább, mert most úgy érzem, hogy azáltal, hogy az ÚK is színre lépett egy kicsit nyugvópontra juthat Ferra üldözése és a jelenbeli szál... 22. fejezet Most megint egy olyan irányba vitted el ezt a szálat, amire nem számítottam. Gondoltam, hogy ez a Travis még bajt jelenthet, de azt nem, hogy a halálával adódhat gond. Valami olyasmit képzeltem el, hogy odamegy a hangárba balhézni, hogy adják vissza a hajóját és Trishnek, meg Zaknek menekülnie kell a bolygóról, vagy valami ilyesmi. Ezzel a váratlan halálesettel viszont most elültetted bennem a gyanakvást, milyen fordulatok adódhatnak még. Az előző múltban játszódó fejezetben megismerhettük Zak sötét múltját, vagy legalábbis, amit elmondott belőle. Most elkezdtem gyanakodni, hogy mi van, ha itt van valami más is a háttérben, bár az fura lenne, ha Zakről kiderülne, hogy hátsó szándékai vannak, direkt ölte meg Travist, de a jövőben még mindig együtt nyomulnak Trish-el. Ettől még ez a setup a gyilkossággal, akár önvédelem volt, akár nem felvet egy olyan morális dilemmát, hogy ilyenkor mi a helyes döntés. Nyilván, ha elfogadjuk, hogy tényleg ártatlan Zak, akkor meg lehet e bízni az igazságszolgáltatásban, vagy azáltal, hogy megpróbálják eltusolni így veszik magukra a bűnnel járó stigmát. Valahogy az az érzésem, hogy amiért ennyire el akarják tűntetni azt a csávót, ez még vissza fog ütni rájuk. Maga a fejezet, amúgy érdekes volt, eleinte egy ilyen kis rövid nyugis átvezetőnek gondoltam, érezni lehetett Trishen az elvágyódást, az új kalandok utáni ingert, amikor elképzeli, hogy milyen lesz majd repülni a Maze-el, de azt is ügyesen belefűzted, hogy a fejezet elején szóba kerül az a konténer, amivel majd később el lehet tüntetni Travis holttestét. Erről a Kék Oázisról meg valahogy mindig a Rendőrakadémia filmek Kék Osztriga bárja jut eszembe.

Most én is leadtam a szavazataimat. Köszönet Dzséjtnek a szervezésért és külön hála a kis segédanyagok miatt, főleg a zenéknél voltak hasznosak.