Wilde

Bomarr: nagyon tetszik, amit írsz. Én arra lennék kíváncsi: Egyébként itt van egy érdekes cikk az utóbbi részhez - http://www.hbo.hu/series/tronok-harca/article/borultak-a-szabalyok-a-tronok-harcaban_47298

Érdekesek a szereplők... azért több hölgynek örültem volna.

Ironikus, hogy Adam Driver és Oscar Isaac azt énekelte, hogy "please don't shoot me into outer space"

Éppen azért mert ilyen fontos és érdekes szereplő engem jobban érdekelt volna, szívesen láttam volna többet belőle. Anélkül, hogy komolyabb részleteket is lelőnének vele kapcsolatban, ugy is meg lehetett volna oldani a több játékidőt.

Nincs mit!

Köszi, szerintem az még pár hét míg odáig jutok...

Szerintem a TD-ben a nyomozás kb. olyan, mint a TWD-ben a zombi hentelés. Ott van benne, de nem azon van a hangsúly. Sőt még azt is mondhatnám, hogy a nyomozós szál, ez az egész ügy abszolút középszerű, nem nagy truváj...

Abban tudnátok segíteni, hogy pontosan hol is tart most a sorozat a könyvekhez képest? Tehát melyik könyv nem "szerepelt" még? Egyébként én megértem, amit írsz Nabo, én is így vagyok mondjuk a Harry Potter univerzummal, hogy a filmek csak egy "homályos leképezését" adják a könyveknek. Itt viszont a Trónok Harca esetében először láttam a sorozatot és nekem ezért mindig az lesz az első, míg a könyvek egyfajta ilyen "bővített rendezői változatot" jelenetnek számomra.

The Winter Soldier Hétvégén én is megnéztem a legújabb Marvel filmet. Nem vagyok oda kifejezetten ezért az univerzumért, de most ezután megjött a kedvem hozzá. Nem érdekelnek a képregények (egyedül a Pókember sztoriját ismerem jobban, de azt is csak rajzfilmről) és a belőlük készült filmeket sem várom kifejezetten már. Ebből is látszik, hogy már megöregedtem, 5-6 éve még meg tudtak venni az ilyen filmekkel, most viszont abszolút pozitívan csalódtam. Az új Amerika Kapitány filmben, egy már-már klasszikus politikai thrillert alkottak, felturbózótt akciójelenetekkel. A film első felében kifejezetten paranoid hangulatot teremtettek, ami még tovább fokozta ezt a már meglévő érzést bennem, hogy itt nem egy tipikus szuperhősfilmet látunk. A sok menekülés, illetve ez 'ne bízz senkiben' téma olyan elemeket csempészett a filmbe, amit egyáltalán nem vártam volna tőle, az első rész után. Teljesen e világi szereplőket és konfliktusokat vázol fel a film, ami több szempontból is remekül reflektál a mai világ társadalmi és politikai problémáira, melyek tényleg szinte ott vannak a mindennapjainkban. Összességében tehát csak momentumokat tudnék inkább kiemelni a negatív oldalról, viszont mellé rengeteg pozitívumot találtam a filmben. Remélem a folytatásban kiküszöbölik ezt a néhány kis hibát és akkor még jobb lehet. Most újra megjött a kedvem a szuperhősfilmekhez. Tényleg már szinte várom a Bosszúállók második részét, főleg a bónuszjelenet után… Ja és a rövid verdikt, hogy ajánlom a filmet (ha akad még olyan, aki esetleg nem látta)!

Pildi, köszi szépen.

Tesómtól megkaptam ajándékba a Trónok Harca eddig megjelent összes kötetét, úgyhogy most már kénytelen leszek elolvasni. Mondjuk igyekszem majd úgy haladni vele, hogy csak azokat olvassam el, ami már eddig lement, hogy ne tudjak meg úgymond előre semmit, ugyanis nálam mindig a sorozat lesz az első ennél az univerzumnál.

Köszönöm mindenkinek a jókívánságokat!

Az tény, hogy a 80-as években tényleg volt egy komoly per, de valójában ezek a szervezetek - melyeknek sokszor már közük sincs "Banános Joe"'-hoz, vagy az eredeti családokhoz - mindmáig léteznek. Nem olyan szinten kell ezt elképzelni persze, mint a hőskorban, de nem is úgy, ahogy az itáliai cosa nostra működött. A 60-as évektől kezdve már egyre inkább radar alatt mozogtak a szereplők (tanulva elődeik hibáiból, másrészt jelentős társadalmi változások is történtek ekkoriban). Az igaz, hogy még 91-ben is voltak komolyabb fegyveres konfliktusok, de a 'Castellammarese Háború' néven elhíresült incidens óta ezek nem annyira a "felszínen" zajlottak, hogy kvázi mindenki tudott mindent. New Yorkról még annyit, hogy 1975-ben például egy nagyobb szövetségi kölcsön mentette meg a várost a pénzügyi csődtől, a 80-as évek második felétől számíthatjuk NY reneszánszát. Ekkor jelentek meg az új pénzügyi zsenikből álló társadalmi osztály, a "yuppie"-k, az ő jelenlétük szilárdította meg a Big Apple, mint globális hajtóerő fellendülését. (Wolf of Wall Street, Wall Street - Oliver Stone; filmajánló erre a korszakra). Giulianihoz; a bűnözési statisztikák kozmetikázása mellett két nagyon fontos tényező volt, amiért komoly népszerűségnek örvendett. Az egyik a 80-as években lévő maffiaperek miatt volt, míg a másik a város legfontosabb eseményéhez 9/11-hez kötődik. A krízishelyzetet Giuliani nagyon profin kezelte és egy ilyen csapásból kifejezetten hamar állt fel a város, amiben elévülhetetlen érdemei voltak a polgármesternek. Meg is kapta anno a Time magazintól az év embere díjat.

"Kedves Hallgatótársaink! Az ELTE teljes informatikai rendszere összeomlott." És az vicc, hogy ez nem vicc!!!

A Grammy óta nem rohadt le róla ez a kalap.

Trónok Harca 4/3

http://www.youtube.com/watch?v=_U7LBXEIBNw

Jake: Én a Shorpy-t nézegettem többek között, sok érdekes életkép van fent, nem csak New Yorkról. Amúgy régi térképeket is át lehet böngészni, ha rákeresel a Google-ben. Egyébként mit csináltál a 'Mile High'-on? A 70-es években New Yorkban követték el a legtöbb bűncselekményt, a 80-as években volt Amerikában a 'kokain korszak', ami szintén nem kedvezett a városnak, de a századforduló hajnalán sokkal sötétebb éra volt, amikor kb. 15 percen belül bárki fegyverhez juthatott és pár dollárért gond nélkül agyonlőttek. A 70-es évekhez nagyon jól lehet kapcsolni a - kedvenc Scorsese filmemet, amiben van a Mesternek egy zseniális jelenete is - Taxisofőrt. Amúgy említettem az amerikai politikát, az egyik szemináriumon pont az USA külpolitikájából írom most a záró dolgozatomat...

Bejelöltem a megnézendő videók közé. Azt ne mond, hogy tegnap nézted meg (tegnap este pont ezt néztük otthon).

Ez így egy kicsit túlzás, bár tény, hogy sok dolog miatt nagyon is kedvelem Amerikát. Említetted a sportágakat, melyek a hihetetlen profizmus és szervezés, illetve a körítés, a show miatt nálam abszolút elsők. A 'major' rendszer szerintem a lehető legideálisabb sport-szervezési modell, még ha ezt Európában képtelenség is lenne megvalósítani. A sport mellett a másik nagy szenvedélyem pedig a zene, aminek a filmiparhoz hasonlóan alfája és ómegája az Egyesült Államok. Kulturális értelemben tehát két virtuális vénáján is szorosan tartom a kezemet Amerikának. Persze a filmek/sorozatok is megkerülhetetlenek, ha Amerikáról van szó, de az irodalmat is megemlíthetném, mert nagyon tetszenek a korai 20. századi modernista-naturalista amerikai művek. Ami azt a képet illeti, a kedvenc városom New York. Ha élhetek egy hasonlattal - remélem ezzel még nem leszek hübrisz - ami Adynak Párizs, az nekem New York. Ez a szeretet arra vezethető vissza, hogy mindig is szerettem a nyüzsgő, élettel teli helyeket. (Ezért is a kedvenc bolygóm a SW univerzumban a Coruscant.) Gyerekkoromban például utáltam, hogy éjszaka le kell feküdni aludni és az tetszett, hogy ez a város "soha nem alszik". Aztán említhetném azt is, hogy túl a felhőkarcolókon, ott van az is, hogy New York mindig egyfajta kaput szimbolizált egy új világba, egy másik életbe. Talán a legsokszínűbb város, nem véletlenül nevezik úgy is, hogy "The Capital of the World". Ez a kulturális sokszínűség nekem nagyon tetszik, mert én mindig szerettem így szemlélni a világot, hogy nem kifejezetten nemzeti szinten, hanem nemzeteken és kultúrákon átívelve egy közösségként. Amúgy kifejezetten fizikai kapcsolatom nem volt Amerikával, de valamilyen mértékben talán én is hordozok magamban egy kis Amerikát, mert apai ágon a dédnagymamám és a nagymamám is ott született kint (ettől függetlenül magyar származásúak). A képhez még annyit, hogy van/volt egy könyvem (still in progress), ami nagy részben a 30-as évek Amerikájában játszódik és az egyik fő helyszín New York városa. Ehhez rengeteg régi felvételt és fotót nézegettem (a későbbi évekből is). Elég jól ismerem a várost ez alapján is és a néhai WTC helyzetéből könnyen kitaláltam azt a helyet. (Az ikertornyokkal akarta anno beindítani a városvezetés Lower Manhatten-t, ez részben be is jött, de azért nem érhet fel a Midtown-hoz.) Egyébként van még néhány város (Los Angeles, Chicago, Miami), amiket ezen időszak alatt szintén megismertem és tudok róluk egy-két dolgot. Sok filmet/sorozatot megnéztem azért, mert New Yorkban játszódik Woody Allen, vagy Spike Lee munkássága, de mondhatnám Scorsese-t is és itt még hosszan lehetne folytatni a sort. Részben ezért tetszett annyira a How I Met Your Mother is annak idején, na jó a Szex és New Yorkot például nem néztem (ahhoz ösztrogén kell)! Továbbá az amerikai populáris kultúra mellette a politikai kultúrát is figyelemmel követem, mert a nemzetközi viszonyok, nemzetközi jog a tanulmányaimnak is az alapját képezik és érdekel is ez a (sokszor sötét) oldala Amerikának. Több dolgot is fel tudnék sorolni ugyan, ami miatt nem tetszik Amerika és talán nem szeretnék életvitelszerűen ott élni, de itt most arra voltál kíváncsi, hogy miért szeretem.

Az 'egyéb' topicban válaszolok.

Tetszenek a képek. A negyedikről az a christophsisi jelenet ugrott be, ahol Anakin + Obi-Wan mennek hasonló környezetben ilyesmi járgányokon (azt hiszem a 'The Hidden Enemy'-ben). Kár, pedig moziban jó lett volna, mint a TCW...

A szeretet jegyében mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok! (Már, ha szoktátok ünnepelni a húsvétot.)

Nekem nagyon tetszik az Episode IV-es utánérzés. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy végig ilyen nyomvonalat követnek majd...

Arról nincs infó, hogy lesz-e olyan "sorozatindító" film, mint a TCW esetében?