Wilde

Ezért nem is nézem. Ezzel egyet is értek. A többi itt off topic, ezért az egyebek között írom le...

Hú, akkor ez esetben törlést kérek az előző kommentemre.

TCW hatodik évados spoiler

Így van, ez okkal alakult ki így, ettől függetlenül van olyan oldala a rendszernek, ami már nem feltétlenül az esélyegyenlőséget szolgálja, hanem a stabilitást, de ez is a "termék" jobb eladhatóságát hivatott elősegíteni. (Mondjuk ezt az 'igazi kereslet'-et nem tudom, hogy most pontosan mire érted?) A CBA-vel a mindenkori (itt most be lehet helyettesíteni bármelyik major bajnokságot) liga pl. azt is axiómaként állapítja meg, hogy milyen arányban részesülnek az adott sportágból származó bevételekből (ebből szoktak kialakulni a legalapvetőbb viták és emiatt vannak a lockout-ok, amikor a tulajdonosok és játékosok nem tudnak megegyezni, egyszerűsítve úgy lehetne összefoglalni, hogy milliárdosok harcolnak milliomosokkal, mégse lehet azt mondani, hogy az összes adu a tulajok kezében volna). Előfordulhat az is, hogy egy csapat csődbe megy (itt is vannak durván veszteséges franchise-ok, még ha nem is olyan mértékben, mint az európai top futballban), vagy a tulaj megválik tőle és ilyenkor "a birtok visszaszáll a királyra" és megkapja a liga a franchise tulajdonjogát, közvetetten tehát a comissioner rendelkezhet vele (persze nem kizárólagosan). Ez pl. azt feltételezné egy európai példában, hogy amikor itt volt az Újpesttel ez a katyvasz, akkor fel sem merült volna az, hogy száműzik őket a BLSZ III-ba (vagy mit tudom én hová), hanem Csányi irányítaná a klubot és addig ők gardírozzák, amíg nincsen új tulaj. Mondanom sem kell, hogy ez itt elképezhetetlen, de nem csak Magyarországon! A másik sarkalatos pontja a központosított irányításnak a szerződések egészen aprólékos meghatározása (itt is vannak kiskapuk, ez mondjuk baj). Megvan határozva, hogy az adott játékos milyen fizetést kaphat és milyen lehet a fizetése emelkedésének a mértéke. Erre van egy standard, de természetesen lehetnek kivételek. Az például adott, hogy egy újonc maximum mennyit kereshet, de annak fényében, hogy kap-e All-Star meghívót, vagy esetleg MVP díjat, akár 35%-os bérnövekedést is elérhet még az újoncszerződésén belül! (Egy alap rookie contract 4 év, undraftedként bonyolultabb, ha újonc, akkor 3 éves szerződést kaphat.) A multi-year contract esetében csak az első évben garantált a maximum. Az is megvan határozva például, hogy kik kaphatnak veterán minimumot (ez egyfajta segítség a soft cap-nél a csapatoknak). Az átlagos minimumon (1.2 millió dollár) feltölthetik a rostert olyan játékossal, aki már 5 szezont lehúzott a ligában. Ez tehát nem függ a játékos életkorától, lehet valaki 35 évesen is újonc és ő csak újonc szerződést kaphat, míg valaki 25 évesen már veterán minimumért vihető, ha megfelel a kritériumoknak. Szabályozva van az is, hogy milyen kiegészítések lehetnek - ez persze csak soft cap esetében (amnesztia, mid-level, bi-annual). Központilag szabályozzák még a luxusadóból befolyó pénzek elosztását is. Az lehet a legszembetűnőbb különbség, hogy itt nem lehet valakit csak úgy leigazolni. Csak akkor lehet valakit megszerezni, ha lejárt a szerződése és FA lesz, vagy pedig, ha trade-ben cserél csapatot, ahová be lehet dobni mellé másik játékosokat, jövőbeni draft jogokat (a pontos számot nem tudják előre, csak az, hogy hányadik körös lesz a pick), és limitált mennyiségű pénzt egy csomagban! Amúgy a helyzet még élesebb vizsgálatához remek példa egy tavalyi eset. Az NBA mérkőzéseket (csak úgy, mint a többi sportban) van, hogy helyi és néha országos adók közvetítik. Az egyik kiemelt műsorfolyam a csütörtök esti (a kedd estivel egyetemben ezt szokták felkínálni Európának is, amit a Chello Central Europe-on keresztül a Sport TV is vesz). Az egyik csapat edzője viszont úgy gondolta, hogy egy több mérkőzéses idegenbeli túra után hazaküldi a legfontosabb játékosait, hogy rápihenjenek az otthoni találkozókra (ez egy igen magas átlagéletkorú csapat). A main event-nek tartott mérkőzést, ahol egyébként nagy csata lett volna várható, viszont az amúgy csak garbage time-ban bevetett 2./3. sor vívott meg ebben az esetben, s csúnyán egyoldalú is lett a találkozó. Ennek eredményeképpen pedig nagyot esett a nézettség és a kilátogató szurkolók is zúgolódtak, hogy ők nem ezért fizettek volna. Ezt követően a comissioner megbüntette a csapatot! Én mindkét oldalt megértem. A komisszár, a brand-et képviseli és neki ezt kell eladnia, őt így megkárosította az adott csapat, ezt kellett megfizetni. Ugyanakkor, ha én vagyok az edző, akkor egy teljesen érthető húzás volt, amit meglépett és legközelebb is megtenném, ha a schedule úgy kívánná. Abba bele se merek gondolni, mi lenne, ha Mourinho-nak beszólnának, hogy kiket tegyen be a kezdőbe... szóval megvan a dolgoknak az árnyoldala is.

Én sose követtem kifejezetten ezt versenyt (nem a zenei értéke miatt), de ezt a magyar dalt most meghallgattam. Nekem nem annyira tetszett, de azért gratulálok az 5. helyhez. Egyébként az énekes csávót látásból ismerem (ugyanoda járt fodrászhoz, mint én). Ebbe az osztrák előadóba is csak kényszerűségből botlottam bele (a facebookon mindenki ezt nyomatta), de azt már nem sikerült megfejtenem, hogy pontosan mi volt a baj vele... Az, hogy ilyen a stílusa; az, hogy ezzel szemen köpi a transz neműeket; vagy az, hogy nem jól énekel Esetleg mindhárom egyszerre?

Ezért megérte bent maradni a stáblista alatt.

A csodálatos Pókember II. Gyerekkorom egyik meghatározó tényezőjének tartom a Pókembert. Mondom ezt úgy, hogy még egy képregényt sem vettem a kezembe. Volt viszont a 90-es években egy sorozat a karakterről, ami - a képregényt ismerők véleménye szerint - az audiovizuális termékek közül a legközelebb állt az eredeti alapanyaghoz. Ezt a sorozatot mind az Egyesült Államokban, mind Magyarországon a Fox Kids tűzte műsorra. És itt lépek be én a történetbe (már valahol az ezredforduló környékén), ugyanis itt szerettem meg először a figurát. Pókember volt a kedvenc szuperhősöm. Ő voltam farsangon, játszottam a számítógépes játékokkal (az egyiket még Németországból szereztem be anno) és kb. 10 évvel ezelőtt ott ültem a moziban a Sam Raimi féle verzión… Az fogott meg a figurában, hogy hihetetlenül laza volt, jó szövegeket adtak a szájába és (a sorozatban legalább is) nem volt egy totális lúzer, hanem egy decens fiatal srácból lett szuperképességekkel megáldott akcióhős. Olyan személyes problémákat vázolt fel esetében a történet, amelyek engem gyerekként/tizenévesként is érintettek, így az azonosulás megvolt, bevont a karakter a produkcióba. A sok negatív kritika és felhang ellenére, ami megelőzte a filmet, úgy gondoltam, ha filmművészeti értékét nem is nézem, attól még a nosztalgia faktor miatt nekem ezt látni kell. Összességében azt gondolom, hogy ezt az oldalát hozta a film a történetnek, a figura és a karakter is megmaradt azon keretek között, amiért gyerekként rajongani tudtam… és itt végül is azért ültem be erre a filmre, hogy 2 órára újra gyerek lehessek! Ezzel együtt nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy manapság már más szemmel nézem a filmeket, mint 10 éve. Így több dolog is feltűnt, ami negatívan befolyásolja az amúgy eredendően pozitív véleményemet. Kezdve azzal, hogy elég hosszúra nyúlt a film (majdnem két és fél óra volt a teljes mozi, szóval előzetesekkel együtt kb. 160 percet kellett egy helyben ülni). A játékidő nem túl szerencsésen volt ritmizálva. A romantikus szál - ami egyébként a Webb széria legnagyobb pozitívuma - túl hosszan volt ecsetelve és mellette elsikkadtak azok a vonalak, melyeken a három (erre még visszatérek) antagonistának kellett volna színre lépnie. Ha jól számoltam, talán három, vagy négy komolyabb akció szekvencia volt a filmben. Ez így nagyon kevés, mondhatnánk… de ott voltak kitöltő elemnek Peter Parker személyes problémái. Ezek szolgálnak átvezetőül két harc között, illetve tágabb értelemben két film között, ugyanis a továbbiakban majd a folytatásokban (már tuti, hogy még két film lesz) bontják ki jobban ezeket a szálakat. Itt megint csak az volt a bajom, hogy nem jutott elég idő ezen belső konfliktusok mélyebb kibontására, a szerelmi vonulatot leszámítva… (A továbbiakban spoileresen!) A színészi játék többé-kevésbé jó volt. Andrew Garfield remekül hozza Peter Parker figuráját. (Amúgy az ugye megvan, hogy a Doctor Who-ban ő egyszer már megmentette NY-ot…). Emme Stone pedig kitűnő Gwen Stacy! A kettejük között kémia szinte tapintható, nem csoda, hogy a valóságban is szerelem lett belőle. A közös jeleneteikben tényleg érezni a feszültséget és persze úgy nézni, hogy ők a valóságban is együtt vannak, egy kis kitekintésnek is felfogható a filmből. A pozitív oldalról még kiemelném Dane DeHaan-t, aki sokkal jobban megfogta Harry-t, mint tette az Franco az előző változatban. Az is igaz persze, hogy HO itt sokkal érdekesebb karakter profilt kapott. Egyébként néhány beállításból DeHaan kifejezetten hasonlít a fiatal DiCaprio-ra. A másik oldalról viszont ott volt Jamie Foxx, aki nem mondom, hogy borzalmas volt, de nekem egyáltalán nem jött be. Nem volt jó se Electro-ként, se Max Dillon-ként. Szerintem túljátszotta a figurát (bár nem volt ripacs, ami DeHaan-nak még jól is állt) és végig azt éreztem, hogy csak egy szerepet játszik - ez így furcsán hangzik, de Andrew Garfield, vagy akár DeHaan azonosulni tudott a karakterrel, az én olvasatomban. Paul Giamatti meg elvileg maga akarta eljátszani Rhino-t, hát ő sokat nem mutatott, sajnos… Végig érezni rajta, hogy ez nagyon egy átvezető film, ettől függetlenül, akik szeretik a Pókembert, vagy tetszett az első rész, azoknak ajánlom. Nem olyan nagyon rossz film, de én is azt mondom, hogy ennél azért jobbat vártam (mondjuk azt nem állítom, hogy feltétlenül megbántam volna a rá kiadott pénzt)...

Éppen ez az, hogy "elvan". A labdarúgás olyan dinasztikus keretek között működik, hogy alulról szinte lehetetlen feltörni. A PSG, vagy a Man. City ámokfutása után többekben is felmerült (köztük Ferguson is felvetette) a fizetési sapka. Hozzáteszem a korábban említett csapatok sem tudatos építkezéssel kerültek be a top futball vérkeringésébe, hanem azzal, hogy megvette mindkettőt egy-egy milliárdos! A tudatosan építkező csapatokat, mint az Ajax, vagy a Porto pénz hiányában megfojtják a nagyok és ellehetetlenül a magasabb szintre lépésük. Az NBA-s példa a San Antonio-val, vagy az NFL-ben a New England jól mutatja, hogy egy évek óta tartó építkezés meghozhatja a gyümölcsét akkor is, ha ezek messze nem a leggazdagabb csapatok! De, hogy egy még szemléletesebb példát hozzak, ott van a Faragó Ricsi kedvenc csapata, a KC, akik egy 180 fokos fordulatot véve kis túlzással utolsókból elsők lettek, egy év leforgása alatt. Ez kb. olyan, mintha a Sunderland idén ott lenne a BL indulók között (első négy hely) a PL-ben! Hol van ilyen? (maximum a FIFA 14-ben) Csak úgy merő kalandvágyból utánanéztem, hogy az elmúlt 10 szezonban hány bajnok volt a négy legrangosabb európai bajnokságban és négy nagy major ligában (az egyik eredmény meglepett): Bundesliga: 5 (Werder Bremen, Bayern München, Stuttgart, Wolfsburg, Dortmund) Premier League: 4 (Arsenal, Chelsea, Manchester United, Manchester City) Primera Division: 3 (Valencia, Barcelona, Real Madrid) Seria A: 3 (AC Milan, Internazionale, Juventus) NHL: 9 (New Jersey, Tampa Bay, Carolina, Anaheim, Detroit, Pittsburgh, Chicago, Boston, Los Angeles) NFL: 8 (New England, Pittsburgh, Indianapolis, New York, New Orleans, Green Bay, Baltimore, Seattle) NBA: 6 (Detroit, San Antonio, Miami, Boston, Los Angeles, Dallas) MLB: 6 (Boston, Chicago, St. Louis, Philadelphia, New York, San Francisco) A német bajnokságban volt a legnagyobb a szórás, annak ellenére, hogy Bundesligát lehet talán a legkönnyebben egy csapattal azonosítani! Mindenesetre kivétel nélkül jobbak a számok a major rendszerben, ahol érdemes azt is megnézni, hogy ahol soft cap van (NBA, MLB) ott fordult elő legtöbbször, hogy egy csapat "kibérelte" magának az első helyet és többször is meg tudta védeni a címét. Viszont ezzel szemben el lehet azt is mondani, hogy a kosárlabda ligában a Spurs egy kifejezetten kis piacként tudott feltörni és nyerni 3 bajnoki címet négy év alatt, míg az MLB-ben a két leggazdagabb és legbefolyásosabb csapat (New York Yankees, Los Angeles Dodgers) ketten együtt mindössze egyetlen (!) bajnoki címet tudott szerezni, hogy az NFL-ben ne említsem meg a legértékesebb csapatnak tartott (a Forbes szerint) Dallas Cowboys-t, akik 2009 óta a playoffban sem voltak... egy a lényeg ebben rendszerben nem csak azok tudnak érvényesülni, akik tele vannak pénzzel, hanem olyan csapatok (elnézést franchise, nem hiába hívják ez ott annak!) előtt is adott a lehetőség, amelyek nem rendelkeznek hatalmas forrásokkal és felvevő piaccal. Ez a megközelítés pedig számomra sokkal szimpatikusabb.

Részben még egyet is értek, abból a szempontból, hogy nem működik úgy, ahogy ideális esetben kellene. Az amerikai profi ligákban nagy hangsúlyt fektetnek az esélyegyenlőségre, hogy minél kiegyenlítettebb legyen a bajnokság. (Egy érdekes párhuzam, hogy míg az ország gazdasági berendezkedése szöges ellentéte ennek, itt - sport gazdasági szempontból - még ha csak "látszólagosan" is, de ellene vannak a szabad versenynek.) *A látszólagost azért tettem idézőjelbe, mert a legtöbb ligában az úgynevezett soft cap van érvényben, ami megnyit bizonyos kiskapukat a csapatok előtt, az NFL-ben egyébként hard cap van. Visszatérve a draftra (a fizetési plafont csak azért említettem meg, mert ez is az esélyek kiegyenlítését hivatott szolgálni), minden nagy sztár először újoncként kezdi, így adott az ötlet, hogy a legígéretesebb újoncokat kínáljuk fel az aktuálisan leggyengébben teljesítő csapatnak. Ez sok esetben működik is, a legjobb példa talán az NBA-ben szereplő San Antonio Spurs, akik tavaly döntőt játszottak (az elmúlt évtizedben háromszor is bajnokok voltak - 2003, 2005, 2007) és a kezdőcsapatból mindenkit kivétel nélkül ők draftoltak! Viszont a rendszer hibája is egyben, hogy semmi garancia nincsen arra, hogy az adott újonc tényleg be fog válni, "le tudja fordítani a játékát" a profi liga szintjére, ugyanis az egyetem, vagy középiskola (manapság innen már nem lehet draftolni, tiltják a szabályok) teljesen más igénybevételt jelent. Erre vannak pozitív, vagy negatív példák is a közelmúltból, pl. JaMarcus Russell, akit 2007-ben 1/1-en választott ki az Oakland Raiders, de nem vált be a profik között, sőt minden idők legnagyobb melléfogásának tartják ezt a húzást a draft történelmében. Ugyanakkor a másik oldalról nézve meg ott van Tom Brady (minden idők legnagyobb draft steal-je), aki a 6. körben, a 199. választottként talált csak gazdára, Bill Belichick és a New England Patriots személyében... onnantól a többi meg már történelem (3 bajnoki cím, 5 Super Bowl, 9 Pro Bowl szereplés, 2 MVP cím és számtalan rekord fűződik a nevéhez). Azt meg nem tudhatjuk, hogy egy jelenlegi kései pick-ből nem lesz-e a következő Tom Brady. Ha több éve nézed az NFL-t, akkor biztos emlékszel Tim Tebow-ra. Ő is hatalmas egyetemi közönség kedvenc volt, csakúgy nyert Heismand trófeát, mint Johnny Manziel, s Tebow vele ellentétben egyetemi bajnok is volt, ráadásul kétszer! Viszont nem igazán illett bele a legtöbb csapat rendszerébe. 1/25-ön kelt csak el és első szezonját Denverben végig a padon töltötte. Utána is csak kényszerűségből került a kezdőbe, de akármilyen látványosan is játszott és maga mellé állította a szurkolókat, a médiát és kis túlzással a fél világot, nem tudott megragadni a ligában! Johnny Manziel nála azért sokoldalúbb játékos. Erősebb karja van és pontosabban dob, mint Tebow, de valószínűleg nem fog tudni ennyire fickándozni, mint itt a videóban, mert az NFL-ben más a tempó. A kiválasztásnál egyébként sok függ a támadó koordinátortól is, hogy ő milyen rendszerben képzeli el az offense-t, sok csapatnál ez lehetett a kizáró ok vele szemben. A Cowboys azért lett volna érdekes, mert a dallasi támadófal mögött Romonak rengetegszer kellett Manzielhez hasonló módon feltalálnia magát, így ott a mobilis "szabadulóművész" képességei értékesek lettek volna, bár a nyomás meg akkora lenne annál a franchise-nál, hogy azt kevés újonc tudná viselni... talán jobban is járt, hogy nem oda került.

Boldog szülinapot.

Hajnalban megtartották az idei NFL Draft-ot, én pedig meg is tekintettem (na jó, csak felvételről). Azt volt érdemes tudni a 2014-es játékosbörzéről, hogy most jelentkezett először a Draftra "Johnny Football", így java részben ellopta a show-t és mindenki arra volt kíváncsi, hogy hova kerül majd a fiatal irányító. Sokan gondolták, hogy a 3. helyezett Jacksonville, vagy a 4. pozícióból jövő Cleveland lesz a befutó, ugyanis a rostert tekintve ott volt a legnagyobb need egy franchise irányítónak szánt ifjú titán... Hogy megértsük a Johnny körüli hisztériát, itt egy kis referenciaanyag: Szokás szerint a Rockefeller Centerben található, Radio City Music Hall szolgált a Draft helyszínéül, ahol Roger Goodell komisszárt komoly "füttyszó" (inkább boo-zás, de ez nem hangzik olyan jól írásban) kísérte, kivéve mikor megnyitotta a "piacot". Az óra elindult, 10 perce volt a pole pozícióban lévő Texans-nak, hogy meghozza a döntését. A Texans egyébként 25 játékost draftolt saját maga a jelenlegi rosterből, ezek közül 4 a Pro Bowl-ba is bejutott, korábban kétszer voltak 1/1-en (David Carr - 2002, Mario Williams - 2006), bár ehhez hozzátartozik, hogy a legfiatalabb franchiseról beszélünk esetükben, 2002-ben csatlakoztak 32. csapatként a ligához. A houstoni war room-ban olyan gondterhelten ültek a scout-ok, mint a NASA-nál az Apollo 13-ban, a rakétamérnökök. Várható volt, hogy nem húzzák be Johnny Manzielt az első picken és a konzervatív hívást, Jadeveon Clowney-t (DE) mondták be a telefonba, aki J.J. Watt-al kéz a kézben a liga egyik legerősebb defensive end párosát produkálhatja. A második helyen kihúz egy tackle-t Jeff Fisher, itt is a várható scenario valósult meg, viszont ekkor jön a feketeleves! A 3. pick-el Blake Bortles kerül a Jaguarshoz (btw Skip Bayless a nap végén a legrosszabb pick-nek nevezi ezt a húzást). Rásvenkel a kamera eközben a green room-ban várakozó Johnny-ra és stábjára. A barátosné még tartja a poker face-t, de Johnny fején már látszik, hogy ideges... Ezek után megvan az est első trade-je is. A Cleveland elcseréli a 4. választás jogát a Bills-hez. Ők meg nem nagyon akarnak QB-t draftolni (tavaly húzták be Manuel-t), inkább elhozzák a draft legígéretesebb WR-ét, Sammy Watkins személyében (megy a pacsi Buffalo-ba)! Khalil Mack következik az Oakland választottja, aki tavaly is jelentkezni akart a draftra (akkor max. 4. körbe várták volna a mock-on), de édesanyja tanácsára inkább visszament a suliba, most meg 5. pick lett belőle (jár a pacsi a mamának is). A következő két pick-el elkel Johnny Football két legfontosabb segítője, a blind side tackle - Jake Matthews (6. választott) és irányítónk primer célpontja Mike Evans elkapó személyében (7. választott). A 8. választás jogán a Browns megszerezte a Vikings pick-jét, de mégsem Manziel-t húzták be, hanem Justin Gilbert cornerback-et (Joe Haden-el egy secondary-ben terrorizálhatják majd az elkapókat). A következő pick-ek nem szólnak nagyot, de szépen lassan eljutunk a bűvös 16-oshoz! Ez a választás ugyanis a Dallas Cowboys tulajdona. Johnny még mindig a kalapban... Voltak olyan hangok, hogy Jerry Jones valahogy megpróbál fel-tradelni érte, de arra senki nem számolt, hogy idáig lecsúszik a 2012-es Heisman győztes. Adná magát a pick, itt van ez a texasi gyerek, aki óriási egyetemi sztár volt, hát hol máshol köthetne ki, mint Texasban, azon belül is a Cowboys-nál, "Amerika Csapatánál", ahol a football a vallás! Aaron Rodgers ezt tweetelte ki a pick előtt: "This should be an interesting 10 minutes." Hát az volt. Dieon Sanders (aki amolyan "ringspeaker"-ként működött közre és a színpad aljánál várta egy villáminterjúra a frissen draftoltakat) még lenyomott egy kis kortesbeszédet Manzielnek... Aztán Goodell bejelenti a döntést, a Dallas Cowboys Zack Martin-t (OT) választotta! Mindenki a Radio City Music Hall-ban és a Cowboys Stadionban elkezd fújolni. Voltak jelek a war room bejátszókban, hogy JJ nem biztos, hogy belemegy a Manziel kérdésbe és valamilyen szinten érthető is volt a döntés. Van egy 108 millás irányítójuk Romo személyében őt most eldobni még nagyobb butaság lenne, mint az, hogy tavaly felajánlották neki ezt a kontraktust! Persze az igaz, hogy ahelyett, hogy nyomást helyeztek volna Romo-ra hoztak valakit, akivel bebetonozták őt az irányító pozícióba... hátha legalább megvédeni képes lesz majd Martin, mert a Cowboys O-Line kb. 5 éve átjáróházként funkcionál az ellenfél védői előtt. Közben szépen lassan fogytak a pick-ek és Steve Mariucciék a stúdióban már arról beszéltek, hogy vajon kihúzzák e Johnny-t az első körben, vagy úgy jár, mint tavaly a másik nagy közönség kedvenc Matt Barkley, aki végül lecsúszott a 4. fordulóba (mondjuk ő inkább az elkapóiból élt a USC-nél és nem voltak ilyen képességei, mint Manzielnek). Végül eljutottunk a 22. választásig, ahol a Philadelphia cserélt a Clevelanddel és így a Browns húzhatott. Goodell pedig végre bejelenti Johnny Manziel nevét!!! Erre mindenki egyszerre ejakulál Clevelandben, csak hősünk van lelombozva. Azért nyom egy műmosolyt a kamerába, de utána az interjúban Sandersnek is azt nyilatkozza, hogy kicsit csalódott és "reméli egy nagyobb jónak a része ez a döntés"... Van ez a mondás Amerikában, hogy "God hates Cleveland", hát most azt is lehetne mondani, hogy "God hates Johnny"... Ezek után, ami még érdekes volt, az az utolsó pick-nél következett. Johnny Manziel mellett ugyanis volt egy másik ígéretes irányító, akit a legjobbnak tartottak a QB-k közül. Teddy Bridgewater-ről van szó, aki tavaly 31 TD passzt osztott ki, ezzel megdöntve a Louisville házi rekordját! Az utolsó választás természetesen a bajnoki címvédő Seattlenél volt, akik viszont 'eltradelték' azt a Minnesotához. A Vikingek pedig az utolsó szó jogán még behúzták Bridgewater-t, aki remekül illik majd a rendszerükbe és rögtön kezdő irányító is lehet. Összességében jobban járt talán, mint Johnny, mivel egy komplexebb csapatba érkezik, ráadásul Mike Zimmer kezei alatt dolgozhat! Így ért véget az első kör és eme hozzászólás is... jövőre határozottabban több Cleveland meccset fogok nézni ez már biztos, kíváncsi vagyok Johnny Football, hogy tudja majd lefordítani az NFL szintjére a játékát...

Boldog szülinapot.

Megemlékeztek a SW napról. http://www.nfl.com/photoessays/0ap2000000346372/star-wars-mock-draft?campaign=Facebook_essay_rank

Így anyák napja alkalmából.

Arról van valami infó, hogy ezek mikor is fognak megjelenni? Engem főleg a Tarkinos érdekelne (egyrészt, mert Luceno, másrészt, mert Tarkin )...

Köszi Dzséjt, ez tényleg nagyon jó lett!

Szerintem Tarkin csak el akarta bagatellizálni a képességeiket, mert olyan dologgal bírtak, ami neki nem adatott meg. Ráadásul ő nyíltan a nyers erőben hitt, ami ellen a jediknek nem osztott lapot. Ettől függetlenül érdekes lehet ez a vonal, hogy a jedik mekkora "publicitást" kapnak ebben a korszakban... Még visszatérve Tarkinra, vele kapcsolatban jutott eszembe, hogy ugyan a trailerben nem láttuk, de azért remélem fel fog tűnni a sorozatban.

Nem tudom érint-e itt még valakit az érettségi, ha igen, akkor sok sikert a jövő hétre! http://index.hu/belfold/2014/05/04/magyar-tori_erettsegi_teszt/ - 10/8, anno 5-ös kaptam mindkettőből, most már a felét csak tippelni tudtam.

Azt hiszem erre ez a megfelelő emoticon:

Gratulálok Donát, biztos hatalmas élmény lehetett.

Nem is azért készült, hogy komolyan vegyék. Egyébként hazai viszonylatban elég kevés releváns videós 'kritikát' találni a Saga-val kapcsolatban, inkább karikatúrákkal találkoztam...

Hoppá https://movies.yahoo.com/blogs/movie-news/decoding-the-most-prolific-hidden-symbol-in-movies-190750316.html

OFF Azzal egyetértek annyiban, hogy már az, hogy életben van - nyakatekert. Viszont én itt arra gondoltam, hogy ahogy ezt kezelték (nem próbálták megmagyarázni, szájba rágni valami elképzelhetetlen módon), okosan inkább a levegőben hagyták, s azzal foglalkoztak, hogy felépítsék a karaktert olyanra, hogy végül a rajongók nem a feltámadásával foglalkoztak, hanem azzal, hogy milyen mélységet kapott Maul.

Ma ünnepli a születésnapját a kedvenc sportolóm (sportágtól függetlenül), ő volt az első nagy kedvencem... David Beckham! Nehéz elhinni, hogy már 39 éves. Pár hete olvastam az új(2013-as) könyvét, ami egyfajta kollázs volt a pályafutása legjelentősebb pillanatairól, képekkel illusztrálva és a fotókhoz fűzte hozzá, hogy mit érzett azokban a percekben. Több érdekes sztori is volt benne, amit nem tudtam (pl. hogy Sol Campbellel már 12 éves koruk óta ismerték egymást), de ez nem egy klasszikus monográfia. Két fő oszlopa volt a visszaemlékezéseinek, az egyik az 1998-tól 2001-ig tartó időszak, melyben paradox módon egyszerre emberileg a legsötétebb, szakmailag viszont a legfényesebb időszakát élte át. Ez a szekvencia viszont inkább a világbajnokságról (illetve a selejtezőről szólt), míg a másik átfogó részben a Manchester Unitedhez fűződő rajongását, karrierjét és minden idők egyik legfordulatosabb BL döntőjét kommentálja a saját szemszögéből (a madridi, milánói és az amerikai + a párizsi részek csak a könyv 1/3-át teszik ki). Azért volt érdekes a könyv, mert én java részben emlékszem ezekre az eseményekre, amikről írt és nagyon furcsa most így hallani, hogy belülről ez hogy nézett ki... (Egyik ilyen emlék pl. a 2002-es VB - ami az első ilyen torna volt, amit követtem - csoportkörében, az angolok az ő góljával verték meg az argentinokat. Az M1 stúdiójában ott volt anno Ganxta Zoli és máig előttem van az a fej, amit utána bevágott... róla tudni kell, hogy nem kedveli se Beckhamet, se az angolokat, de az a fej, az priceless volt! ) Gyerekként nagyon komoly Beckham fan voltam, olyan hajat akartam vágatni, mint ő (voltam kb. 8-10 éves) + miatta kezdtem el nézni a labdarúgást és kvázi a profi sport, a televíziós közvetítések iránt is miatta kezdtem el érdeklődni. Részben Beckham miatt fogok most is az angoloknak szurkolni a VB-n és minden labdarúgó világeseményen is, ha nincsenek ott a magyarok (amire az én életemben még nem volt példa). Itt van még egy videó az összes manchesteri góljával, amikor itt játszott, tényleg a világ legjobbjai közé tartozott, s tette ezt annál a csapatnál, amelyikért kisgyermek kora óta szorított! (Amúgy kedvet kaptam most egy átfogóbb Beckham-es íráshoz, lehet pötyögök róla majd valami értékelésfélét.)