Wilde

Tegnap láttam egy interjút a TV-ben, ahol Beckhamet kérdezték Sir Alex új könyvéről, amiben beszólt Beckhamnek. Nagyon éretten nyilatkozott Beckham, de nem volt semmi körbenyalás... rengeteg változott ez az ember, nem csak a játékhoz való hozzáállásában, hanem az off court viselkedésében is! Egyébként kb. 2002 környékén miatta kezdtem el nézni a focit, akkor még teljesen más figura volt...

Fantasztikus mérkőzés volt a mai TNF is. Nézzétek végig mindenképpen, még egy ilyen végjátékot biztos nem láttok, mint ami itt ment!

Örülök, hogy tetszett.

Boldog Születésnapot pb!

Nem akarom magamat fényezni... de ugye megmondtam, hogy a Dallas - Detroit lesz a kora estei idősáv legjobb mérkőzése! Az eredményt nem írom be, hogyha valaki esetleg meg akarná nézni utólag, de az év mérkőzése is lehetne, olyan csata és egyéni teljesítmények voltak!!

Azért az milyen már, mikor Jeff Gordon azt mondja egy Camaro-ra, hogy "I don't know, if i can handle it...", mondjuk az is igaz, hogy Ken Block-al ez a prank sokkal durvább lett volna! http://www.youtube.com/watch?v=EDAEplTKvPY

Én nemrég tekintettem meg a 2006-os Superman-t. Szerintem bántóan egyszerű film, Kevin Spacey jeleneteiben volt egy-két jó poén, a romantikus szál ellenben már önmaga paródiája volt... Superman is túl színpadiasnak hatott nekem. Nem nagyon szeretem a mai szuperhősfilmeket (Vasember és társaik), de azok ennél merőben komplexebb történettel és viszonyrendszerrel dolgoznak. Az igaz, hogy kell hozzá egy bizonyos fokú történelmi ismeretanyag, de ez inkább a finomabb hangolású poénokra igaz, a humor nagy része (főleg a Pelikán - Bástya elvtárs koordináta-rendszerben) könnyen értelmezhető. Szerintem itt az is fontos, hogy úgy akarok e leülni elé, hogy érteni is akarom, vagy csak nevetek... én mai szemmel is nagyon tudom értékelni ezt az alkotást, úgyhogy szerintem abszolút időtálló film. Az ötödik pecsétről annyit, hogy egy más stílusú mozi, mint ez, de komoly súlya van a történetnek. Mindenképpen ajánlani tudom, egyébként Őze ott is hatalmasat alakít! Nem tudom hol volt ez, de ha lesz még ilyen, kérlek írd be ide a fórumra. Szeretem a régi magyar filmeket, szívesen elmennék egy ilyenre. Azt nem láttam, de máshol se hallottam túl biztató véleményeket róla...

A tanú Nemrég adták 23.-án a TV-ben, úgyhogy elhatároztam, hogy ismét megtekintem, a magyar filmgyártás egyik legkultikusabb darabját, A tanú című filmet. Nem hiába van abban a státuszban ez a film, amiben. Több szállóige van benne, mint ahány mondat, a színészi alakítások fenomenálisak, mindenkire “rá van öntve” a szerepe és emellett a komikum mögött igen komoly intellektus bújik meg! Annyira szatirikus, hogy az már felér egy formatanulmánnyal, viszont azt is meg kell jegyeznem, hogy ilyen t*kös és ezzel együtt makulátlan társadalom/politikai kritikát nem nagyon láttam máshol. Máig óriási rejtély előttem, hogy ki volt az az ember akkoriban, aki erre a forgatókönyvre rábólintott az állam részéről… mert az tiszta sor volt, hogy az elkészülés után majd szépen megy évtizedekre a dobozba. Ebben a bő másfél órában tökéletesen objektiválta Bacsó Péter a teljes Rákosi-korszakot. Amellett, hogy remek helyzetkomikumokat és tényleg kultikussá váló dialógokat tartalmaz, sokszor nagyon kegyetlenül rántja le a leplet az egész kommunista diktatúráról és azokról a hazugságokról, ami ezt a gépezetet működtette. Tele van groteszk elemekkel, sok helyen a háttérben érezni a feszültséget. Kedvenc magyar színészem Őze Lajos szinte egybeforrt Virág elvtárssal (azért mondom, hogy csak szinte, mert nagyot alakított Az ötödik pecsétben is - az mondjuk talán egy nüansznyival jobb film, de a színészi alakítás viszont itt eredetibb). Olyan finom eszközökkel formálja meg ezt az alapjaiban introvertált, a félelem hajtóanyaga által bizonyítási vágytól fűtött karaktert, hogy egy pillanatra nem érezni azt rajta, hogy ez az ember színészkedne! A másik oldalon pedig ott van Pelikán József, aki egyfajta szatirikus Forrest Gump-nak is tekinthető, egészen a perig. Nem is igazán fogja föl az őt körülvevő világot, mely mindig egyre érdekesebb szituációkba sodorja. A rendszerre, mint egyfajta ernyőre gondol, ami alól ő nem tud kicsúszni, mert ha vét is a szabályok ellen, ő nem hibáztat senkit, hanem felvállalja egyfajta determinált dogmaként a rá váró nehézségeket. Lépten-nyomon szembeköpi a Rákosi-rendszert a film, a legszembetűnőbben talán ott érhetjük tetten Bacsó kegyetlen tükrét, amikor Pelikán elvtárs készhez kapja a vallomását, belepillant, majd felszólal, hogy “Elnézést, de ez az ítélet!”... a koncepciós perek színtiszta analógiáját megkapjuk ebben az egy jelenetben. Mellesleg a per egyébként egy remek kordokumentum is, melyben a vádlottat, a kiváló rendező Fábri Zoltán játssza, aki sokáig Bacsó mentora is volt. Az is kitűnő jelenet, amikor kiderül, hogy a védőügyvéd halálbüntetést kér védencére, a feketevágás miatt!! Az egész diktatúra paranoid logikája ott bujkál Virág Árpád szavai között. Mindenhol ellenséget keres (az a gyanús, aki nem gyanús), majd a temetőbeli monológja: “bárkire rábizonyítom, hogy áruló… magára is, magamra is!”. (Spoilerbe teszem, bár nem tudom, hogy kell-e egyáltalán ide...) Nagyon komoly filmet alkottak, mely igen hatásos és kemény társadalom/rendszer kritikát fogalmaz meg, elsősorban a Rákosi korszak ellen, de ráhúzható igazából bármely diktatúrára (ezért nem is mutatták be sokáig). Mégis azt kell mondjam, a groteszk humora az, ami magával ragadó, tényleg oldalakat lehetne idézni belőle (elsősorban a két főszereplő szájából), valószínűleg a legtöbbet idézett magyar filmről van szó A tanú esetében. Igazából azoknak ajánlom, akik jól akarnak szórakozni (azt mindenképpen kiszolgálja), de emellett képesek egy kicsit a dolgok mögé is nézni… Végszóként, remélem a jövőben is készülnek majd egy adott korszakra (akár a jelenlegire is) ilyen könnyeden, mindemellett bátran reflektáló alkotások, amik ezzel együtt legalább ilyen szórakoztató filmek is tudnak maradni!

Nincs mit. Egyébként elnéztem, mert az óraátállítás miatt nem így lesznek az időpontok (ott majd csak egy hét múlva állítják vissza az órákat). Itt a helyes időrend - magyar idő szerint: Dallas @ Detroit - 18:00 Miami @ New England - 18:00 NY Giants @ Philadelphia - 18:00 NY Jets @ Cincinnati - 21:05 Atlanta @ Arizona - 21:25 (TV-s meccs) Washington @ Denver - 21:25

Esetleg valami égetett szeszt is próbálhatnál... bár az nem csak torokfájásra jó.

Vasárnap úgy tudom egy meccset közvetítenek, az Atlanta - Arizona-t. Engem speciel egyik csapat játéka sem kápráztat el különösebben, főleg, hogy a Falcons idén kifejezetten alulmúlja magát! Ugyanebben az idősávban (22:25) rendezik azonban a Denver - Washington találkozót is, melynek keretében a tavalyi év két leglátványosabban játszó csapata feszülhet egymásnak. Idén a Skins nagyon harmatosan kezdett, de tavaly is kb. így álltak, mígnem egy emblematikus győzelmi szériával 3-6-ról feljöttek 10-6-ra és megnyerték a divíziójukat. Szóval nem írnám le őket, de egyértelműen a liga legjobb irányítójával felálló Broncos lesz a favorit, akik a múltheti vereség után most mindenképpen javítani szeretnének... annál is inkább, hogy a Chiefs veretlenül vezeti a csoportot, ráadásul vasárnap is egy könnyednek ígérkező Browns elleni mérkőzés vár rájuk. A két csapat az elmúlt játékhéten összesen 78 pontot szerzett, ami garancia lehet a puskaporos támadójátékra. A szoros végjátékhoz viszont az is kelleni fog majd, hogy a fővárosiak védelme felnőjön a vadlovakhoz, mivel ebben a csapatrészben egyértelmű a Denver fölénye (más kérdés, hogy én az offense-t is produktívabbnak érzem). Az este hétkor kezdődő derbik közül is van néhány ínyencfalat. Az Eagles - Giants, illetve a Patriots - Dolphins párharcok esetében rögtön két csoportrangadóról beszélhetünk, bár inkább az utóbbi emelkedik ki, mivel ott mindkét csapat számár komoly téttel bír a találkozó! Ezeken kívül pedig a Dallas - Detroit és a Cincinnati - NY Jets összecsapás is sok pontot és szoros eredményt hozhat majd. A Philly - Giants meccsen igazából csak a sasokon van nyomás, tekintve, hogy a NYG már biztos (matematikailag még minimális esélyük azért van), hogy nem kerülhet be a rájátszásba - csak a mérlegük kozmetikázása lehet a cél, amit múlt héten el is kezdtek, viszont az Eagles sokat veszíthet, ha fő riválisuk a Cowboys nyerni tud. Múlt héten tőlük kaptak ki és az eddig fej-fej mellett zakatoló két franchise közül a Dallas most lépéselőnyben van. Annál is fontosabb azonban a múlt heti mérkőzés, hogy megsérült a csapat csereirányítója Nick Foles, viszont jó hír, hogy visszatérhet (személyes kedvencem) az egykor szebb napokat is látott Michael Vick, aki franchise irányítóként kezdte meg a szezont, csak aztán ő is lesérült. Amennyiben Vick nem tudná vállalni a játékot (a Yahoo-n azt írták, hogy játszani fog, szóval ez a scenario nem túl valószínű), akkor a 3. számú QB-nak, Matt Barkley-nak kéne beugrani. Ő tavaly nagy egyetemi sztár volt a USC-ben, aztán a drafton mégis csak a 4. körben talált gazdára. Múlt heti bemutatkozása a Cowboys ellen borzalmas játékot és 3 eladott labdát hozott, szóval, ha ő játszik, akkor nem ajánlom a meccset. Vick azért is lenne biztatóbb opció, mert az ő játékstílusa eleve jobban illeszkedik Chip Kelly Oregonban meghonosított, majd az NFL-be átültetni próbált játékrendszerébe! A Bengals - Jets egy jó meccs lehet, ha Geno és a New York-i támadófal felnő a feladathoz. Az újonc irányító azt már megmutatta (akár az elmúlt fordulóban a New England ellen), hogy képes nyomás alatt is kiegyensúlyozott lenni, az is igaz, hogy nem ez volt az első game winner drive-ja idén. A mobilitása mellett nem egy igazi precision passer, de egyelőre mégis a "levegőben" volt magabiztosabb, mint futásban. A túloldalon Andy Dalton-ban még mindig nem érzem azt a pluszt, ami az elit QB-k közé emelné, ezzel együtt természetesen ők a mérkőzés esélyesei, főleg az AFC egyik legjobb védelme miatt, ami mögöttük dolgozik. Érdekesség, hogy a Jets esélye is szerintem ez lehet, tehát a defense-nek kell fellépni, minél nagyobb nyomást helyezni és interception-ökbe kergetni Dalton-t, akkor a Bengals meg szokott törni. A Patriots és Miami mérkőzése hordozza magában a legnagyobb tétet az összes vasárnapi meccs közül. Brady-ék múltkor nem várt pofonba szaladtak bele a Jets elleni hosszabbításos mérkőzésen. A delfineket is hideg zuhanyként érhette a Bills remeklése és győzelem a Sun Life Stadionban, viszont nekik már nem ez az első megmagyarázhatatlan botlásuk az idei szezonban. Ettől eltekintve én még mindig őket érzem inkább, hogy odaérhetnek itt a Pats mögött a 2. helyre, mint a Jets-et, elsősorban a keret predesztináltsága és a chemistry miatt. Viszont, ha itt kikapnak, akkor nemcsak, hogy 2.5 meccs (azért mert a Miami már volt bye week-en) lesz a hátrányuk a New England mögött, hanem divízión belül 0-2-vel fognak állni, ami duplán fájhat a végelszámolásnál (ezért kiemelten fontosak a csoportrangadók). A diagnózisom, hogy nem tartom valószínűnek azt, hogy kétszer egymás után vereséget szenvedjenek Brady-ék, de szoros meccset várok. Végül, de nem utolsó sorban, az általam legjobban várt összecsapásra is kitérnék, ami pedig nem más, mint a Cowboys - Lions találkozó. A Detroit, ha kikap komoly lépéshátrányba kerülhet az NFC North-ban, tekintve, hogy egymás nyakán vannak a Green Bay-el és Chicagóval. A Dallasiak pedig vereség esetén elveszítenék azt a minimális egy meccsnyi előnyt, amit a múlt héten a Philly-vel szemben megszereztek, így mindkét csapatnak kellene a W. A Dallas idén szerintem az NFC East legnagyobb esélyese, elsősorban a riválisok gyengélkedése miatt. Azt is meg kell azért jegyezni, hogy az elmúlt évek sérüléshullámai után most viszonylag egyben van a keret (még lehet, hogy a többszörös Pro Bowl-er, Jay Ratliff is hamarosan beszáll) és Romo-t is egész jól megvédik a fal játékosai, ami nála kardinális kérdés. A védelem a korábbi Super Bowl győztes koordinátorral, Monte Kiffin-nel remekül állt át a 4-3-as front seven-re, de leglényegesebb eleme, DeMarcus Ware, még egy darabig sérülés miatt nem áll majd rendelkezésre. A másik oldalon a támadójáték szerintem az egyik legizgalmasabb az egész ligában. Ott van az utóbbi évtized egyik (ha nem a) legjobb elkapója Calvin "Megatron" Johnson, a két éve 5000 yard fölött passzoló Matthew Stafford és az NFL egyik leguniverzálisabb játékosa (mind futó, mind elkapó, mind visszahordó pozícióban is bevethető) Reggie Bush - aki nem 100%-os állapotban, de vállalni tudja a játékot a holnapi napon. A Dallasnak ezt az évet mindenképpen ki kéne használnia, 4 év után térhetnének vissza a rájátszásba, de a Detroit is megérdemelné, viszont wild card-on nagyon nehéz bekerülni, az ő divíziójuk uralkodója pedig elsősorban a Green Bay. Azért is mondom, hogy ez ígérkezik a legjobb meccsnek, mert itt két nagyon hasonló képességű csapat méri össze tudását!! Lesz még a SNF keretein belül egy Minnesota - Green Bay összecsapás, ami szintén nagy múltra visszatekintő csoportrangadó, de a Vikings-nak eddigi teljesítményük alapján idén nem lehetnek nagy álmai, úgyhogy sima Packers sikert vizionálok. Másrészt elég későn is kezdőik, nem nagyon érdemes ezért fennmaradni. (A mérkőzéseket egyébként nem aszerint írtam ki, hogy ki lesz otthon és ki idegenbe, mert az fejből nem tudom.)

Nekem se a kedvencem, de már a Toro Rosso-val is bizonyította - ahogy Jackie Stewart is mondta - hogy ő nem a driver kategóriába tartozik, hanem a kevés igazi racer egyike a jelenlegi mezőnyben. Ezzel együtt mikor nem alatta dolgozott a legjobb technika (lásd. 2009), akkor nem is ő nyert, hanem Button (félreértés ne essék nem azt mondom, hogy Button jobb lenne Vettel-nél). Összességében a jelenlegi sorozat engem nem hoz lázba, hogy klasszikust idézzek: "Ha kicsi a tét, a kedvem sötét." Jelenleg itt szinte tét nélküli versengésről beszélünk. Azt az általam legnagyobbra tartott (világbajnoki címektől függetlenül!) versenyző, Ayrton Senna mondta, hogy másodiknak lenni annyit jelent, mint, hogy első lettél a vesztesek között!! Egyébként a nap poénja, most láttam Facebook-on: Egy helyi riporter kérdése Niki Laudához: „Ausztrálként mit gondol a krikettről?” Lauda válasza: „Osztrák vagyok…” (majd elsétált)

Már egy ideje nem követem az F1-et, úgy látom nem érdemes időt áldozni rá. A McLaren idén terített betli, ezen kívül Hamiltonnak sincs esélye, még igazából a második helyre sem. Nekem amúgy nem baj, ha Vettel akár 7, vagy 8 világbajnoki címet szerez, csak ne egymás után, meg ne ilyen különbséggel tegye azt!

Boldog születésnapot!

Végre valami infó! http://aeonflux.blog.hu/2013/10/23/megvan_a_sherlock_s3_premierdatuma

OFF Szerintem ennek a kategóriának a koronázatlan királya Charlie Sheen... és hozzáteszem, hogy én őt nagyon bírom.

Köszönöm, hogy ajánlottad. Jövőhéten őszi szünetem lesz, akkor mindenképpen időt szakítok mindkét filmre. Megtettem és elnézést.

Gondolom nem árulok el nagy titkot, hogy jelenleg az egyetlen veretlen csapat az NFL-ben a Kansas City Chiefs, az a csapat, mely tavaly az egész ligában a legutolsó lett!! Érdekes lehet Chiefs drukkernek lenni, azok után, hogy áteveztek azon az érzelmi raftingon, amit a tavalyi év jelentett számukra. A Jovan Belcher-es tragédián, a szinte totális sikertelenségen... Idén meg a talán két legfontosabb komponenst átkalibrálva, új edzővel és új QB-val egyelőre minden a lehető legjobban alakult számukra. Ezért az egyik legszebb liga az NFL!

Egy fantasztikus YouTube csatornát ajánlanék nektek, tényleg eszméletlen felvételek találhatóak rajta... http://www.youtube.com/user/GoProCamera

A sz*revés egy olyan kultikus szegmense volt a filmnek, ami nyilván sokaknak beleégett a retinájába (megjegyzem, azért eléggé látszik, hogy igazából nem is sz*rt esznek), mivel ilyen jellegű megaláztatást nem nagyon látni máshol. Az Élet trilógiája sokkal emészthetőbb, befogadhatóbb és azok nekem tetszettek is. A Mamma Roma című filmjét még nem láttam, de most, hogy így említetted lehet megnézem. Köszönöm, igazából sokan mondják róla, hogy egyszer látni kell, de én ezt a véleményt nem osztom. Nem a brutalitása miatt, hanem egyszerűen szerintem nagyobb a füstje, mint a lángja. Egyetértek Bomarr-al, nem látom a kapcsolatot (lehet azért, mert nem hiszek a karmában) egy beteg film és ennek jogos büntetéséül szolgáló gyilkosság között. Szerintem amúgy a művészetnek van egy pontja, ami egyéni, szubjektív megítélést követel meg. Tehát lehet, hogy én nem látom annak (így van ez esetemben a Saló-nál is, vagy sok festmény esetében szintén), de attól még más felfedezhet benne olyan elemeket, amelyek őt az ellenkező vélemény felé irányítják. Szerintem a Saló nem művészfilm és nekem nem is tetszett, de hangsúlyozom nem amiatt, hogy mit ábrázol, hanem ahogy teszi azt. Pasolni perverzióiról nem tudok releváns véleményt alkotni. Én tőle Az Élet trilógiáját láttam még, ott nem fedeztem fel ilyesmit, bár a Bomarr által említett filmet pl. pont nem láttam, úgyhogy inkább nem is minősíteném, főleg nem egy film alapján, ami eleve egy könyvadaptáció, s amely mű primer célkitűzése a megbotránkoztatás volt!

Szép összefoglaló volt, még ha nem is értek egyet minden elemével... Egyébként tetszik a blogod.

Salo, avagy Sodoma 120 napja Több helyen is minden idők legocsmányabb, legbrutálisabb filmjeként aposztrofálták ezt az alkotást. Sokáig be is volt tiltva Magyarországon, vannak helyek, ahol még most is! Szerintem az egyik - ha nem a - legmegosztóbb film, amit valaha készítettek. Alapjában véve én szeretem a (jó!) művészfilmeket, illetve egyfajta kihívásként hatott rám a Salo híre, mivel nagyon nem szoktak rám hatással lenni, az ilyen filmes kegyetlenkedések, így hát kíváncsi voltam rá, hogy miként fog ez működni a "legbrutálisabbnál". Persze az is vonzott a megtekintésben, hogy sokan Pasolini filmje és az alapmű elévülhetetlen társadalmi és filozófiai értékeit méltatták, ami szintén felkeltette az érdeklődésemet. Szerintem akik megnézik ezt a filmet 90%-ban mélységesen elítélik, gyűlölik, míg a másik 10% pedig méltatja és dicséri. Én valahová a kettő közé lőném be magamat. Nem gyűlölöm, de igazából dicsérni sem tudom. A csorbítatlan befogadásban az hátráltatott elsősorban, hogy nagyon nem tudtam komolyan venni a filmet. Félreértés ne essék, nem azért, mert elképzelhetetlennek tartom ezeket a borzalmakat. A történelemnek voltak olyan korszakai, amikor legitim módon el lehetett követni ilyen cselekedeteket és a fasiszta Olaszország is lehetett ilyen. Viszont ahogy ezt prezentálták az számomra olyan abszurd volt, hogy egyszerűen nem tudtam komolyan szemlélni. Amit színészkedés terén leművelt egy-két szereplő, az már ilyen pornó “színészi” magasságokat karcolt, csak itt más eszköztárral kellett volna operálni. A legendás szarevős jelenetnél is azok a dialógok, meg amilyen fejeket vágnak… hát inkább komikusan hatott számomra. Továbbá, komolyan látszik rajta, hogy eljárt felette az idő. Az effektek, főleg a végén a showdown kínzásoknál nagyon bárgyúnak hatnak. Azt azért meg kell említenem, hogy nagyon kapcsolódik az alapműhöz, De Sade márki könyvéhez. Tehát az itt ábrázolt szexuális képzelgéseknek nincsen közük, a rendező latens homoszexualitásához. Ami eltérés lehet, az az, hogy nem a 18. századi Franciaországban, hanem a II. világháborús Salói Köztársaságban játszódik, illetve itt nem szerepelnek feleségek a történetben és a befejezés is más. Amit még fel lehet hozni a mentségére, hogy ez nem a végleges változat volt, mert a felvett anyag nagy részét ellopták és Pasolininek a maradékból kellett összevágnia a filmet. Vannak benne művészfilmes elemek, de egyáltalán nem hasonlítható Az Élet trilógiájához, amit Pasolni meg is tagadott a Saló elkészítése után. Néhány gondolat az alapműről: (a tisztánlátás végett elolvastam azt is) A Sodoma 120 napjait (amiről hamar kiderül, hogy nem sok köze van a Bibliai Sodoma városához, hanem a szodómiára utal) egy olyan korban írta Sade, amikor ez olyan bűnnek számított, amit manapság talán nem is tudnék választani. Ez tekinthető akár egy eredménynek is (Sade szempontjából), hogy így sikerült megcáfolni a hit és az erkölcs alapjait, mindig egy kicsit tovább tolva a határokat. Természetesen mai korunk társadalmának erkölcsi képe, egy permanens liberalizációs folyamatnak az igazi eredménye (de ez valójában nem ide tartozik). A könyv önmagában értékelhetetlen, tekintve, hogy nem is lett befejezve. A ⅔-a csupán naplószerű jegyzetekből áll. Sokkal explicitebb erőszakot ábrázol, mint a film (bár ott a végső változatot ugye nem ismerjük), irodalmi értéke viszont azt kell mondjam van. Nem egy orosz széppróza, de Sade leíró részei helyenként igencsak kifinomultak, nagyon látványos, kifejező metaforákkal, költői képekkel ábrázol. Ez a karakterleírásokban, illetve a környezet szemléltetésében csúcsosodik ki. Amellett, hogy néhol szerintem öncélú (a szexuális ábrázolásban), van egyfajta üzenete a műnek. Az egyén szabadságát, szabadossággal akarja kifejezni, viszont nem az elnyomáson van a hangsúly, hanem a mindenen és mindenkin túlmutató egyéni szabadságon. Tehát az elsődleges prioritás nem azon van, hogy másokon uralkodjon, hanem ez csak egy velejárója az ő életvitelének. Paradox módon, korlátoz másokat, de azért, hogy őt ne korlátozza senki. Az elnyomó rendszerek, mint a fasizmus is, viszont nem a szabadosságra, hanem a kőkemény elnyomásra törekedtek a hatalom megtartásának érdekében. Itt pedig egy markáns különbség rajzolódik ki Sade műve és Pasolini alkotása között. Egy apró elem, amiből ez érezhető: a gyerekeket a filmben a fasiszta katonák rabolják el az urak számára, míg a könyvben csak megbíznak néhány bérgyilkost. Ott is világi hatalommal rendelkező személyek az urak (herceg, pap, bankár stb.), de olyan hatalmuk nincsen, mint a fasisztáknak. Az is egyfajta diktatúra, amit ők csinálnak, de nem ideológia diktatúra, mint a Saló-i fasizmus! Volt egyébként Pasolininek egy olyan nyilatkozata amelyben ezt a fajta elnyomó rendszert a fogyasztói társadalom allegóriájának tekintette. Viszont a fogyasztói attitűdhöz semmi köze nincsen a Sodoma 120 napjának, a Salónak is csak maximum annyiban, hogy mindig többet akarnak az urak, de ismerve az alapokat, egyáltalán nem erről szól ez a történet! Összességében szerintem, aki az elnyomó rendszerekről, a diktatúrákról (legyen az fasiszta, vagy kommunista - az ideológia más, de az eszköztár gyakorlatilag ugyanaz), a teljes testi, lelki terrorról akar egy szeplőtlen, naturalista képet kapni, annak George Orwell - 1984 című könyvét (vagy a belőle készült filmet) tudnám ajánlani. A diagnózisom az, hogy nagyon beteg film, de egy David Cronenberg féle body horror szerintem betegebb, a Szerb film, az meg brutálisabb ennél. Fenntartom a lehetőségét annak, hogy én nem vagyok azon a fejlettségi szinten, hogy kellőképpen befogadjam és értékelni tudjam ezt a filmet, de azt kell mondjam megbántam azt a szűk 2 órát, amit a Saló-ra áldoztam az életemből...

Fűrész rajongóknak.