Wilde

Végre valami infó! http://aeonflux.blog.hu/2013/10/23/megvan_a_sherlock_s3_premierdatuma

OFF Szerintem ennek a kategóriának a koronázatlan királya Charlie Sheen... és hozzáteszem, hogy én őt nagyon bírom.

Köszönöm, hogy ajánlottad. Jövőhéten őszi szünetem lesz, akkor mindenképpen időt szakítok mindkét filmre. Megtettem és elnézést.

Gondolom nem árulok el nagy titkot, hogy jelenleg az egyetlen veretlen csapat az NFL-ben a Kansas City Chiefs, az a csapat, mely tavaly az egész ligában a legutolsó lett!! Érdekes lehet Chiefs drukkernek lenni, azok után, hogy áteveztek azon az érzelmi raftingon, amit a tavalyi év jelentett számukra. A Jovan Belcher-es tragédián, a szinte totális sikertelenségen... Idén meg a talán két legfontosabb komponenst átkalibrálva, új edzővel és új QB-val egyelőre minden a lehető legjobban alakult számukra. Ezért az egyik legszebb liga az NFL!

Egy fantasztikus YouTube csatornát ajánlanék nektek, tényleg eszméletlen felvételek találhatóak rajta... http://www.youtube.com/user/GoProCamera

A sz*revés egy olyan kultikus szegmense volt a filmnek, ami nyilván sokaknak beleégett a retinájába (megjegyzem, azért eléggé látszik, hogy igazából nem is sz*rt esznek), mivel ilyen jellegű megaláztatást nem nagyon látni máshol. Az Élet trilógiája sokkal emészthetőbb, befogadhatóbb és azok nekem tetszettek is. A Mamma Roma című filmjét még nem láttam, de most, hogy így említetted lehet megnézem. Köszönöm, igazából sokan mondják róla, hogy egyszer látni kell, de én ezt a véleményt nem osztom. Nem a brutalitása miatt, hanem egyszerűen szerintem nagyobb a füstje, mint a lángja. Egyetértek Bomarr-al, nem látom a kapcsolatot (lehet azért, mert nem hiszek a karmában) egy beteg film és ennek jogos büntetéséül szolgáló gyilkosság között. Szerintem amúgy a művészetnek van egy pontja, ami egyéni, szubjektív megítélést követel meg. Tehát lehet, hogy én nem látom annak (így van ez esetemben a Saló-nál is, vagy sok festmény esetében szintén), de attól még más felfedezhet benne olyan elemeket, amelyek őt az ellenkező vélemény felé irányítják. Szerintem a Saló nem művészfilm és nekem nem is tetszett, de hangsúlyozom nem amiatt, hogy mit ábrázol, hanem ahogy teszi azt. Pasolni perverzióiról nem tudok releváns véleményt alkotni. Én tőle Az Élet trilógiáját láttam még, ott nem fedeztem fel ilyesmit, bár a Bomarr által említett filmet pl. pont nem láttam, úgyhogy inkább nem is minősíteném, főleg nem egy film alapján, ami eleve egy könyvadaptáció, s amely mű primer célkitűzése a megbotránkoztatás volt!

Szép összefoglaló volt, még ha nem is értek egyet minden elemével... Egyébként tetszik a blogod.

Salo, avagy Sodoma 120 napja Több helyen is minden idők legocsmányabb, legbrutálisabb filmjeként aposztrofálták ezt az alkotást. Sokáig be is volt tiltva Magyarországon, vannak helyek, ahol még most is! Szerintem az egyik - ha nem a - legmegosztóbb film, amit valaha készítettek. Alapjában véve én szeretem a (jó!) művészfilmeket, illetve egyfajta kihívásként hatott rám a Salo híre, mivel nagyon nem szoktak rám hatással lenni, az ilyen filmes kegyetlenkedések, így hát kíváncsi voltam rá, hogy miként fog ez működni a "legbrutálisabbnál". Persze az is vonzott a megtekintésben, hogy sokan Pasolini filmje és az alapmű elévülhetetlen társadalmi és filozófiai értékeit méltatták, ami szintén felkeltette az érdeklődésemet. Szerintem akik megnézik ezt a filmet 90%-ban mélységesen elítélik, gyűlölik, míg a másik 10% pedig méltatja és dicséri. Én valahová a kettő közé lőném be magamat. Nem gyűlölöm, de igazából dicsérni sem tudom. A csorbítatlan befogadásban az hátráltatott elsősorban, hogy nagyon nem tudtam komolyan venni a filmet. Félreértés ne essék, nem azért, mert elképzelhetetlennek tartom ezeket a borzalmakat. A történelemnek voltak olyan korszakai, amikor legitim módon el lehetett követni ilyen cselekedeteket és a fasiszta Olaszország is lehetett ilyen. Viszont ahogy ezt prezentálták az számomra olyan abszurd volt, hogy egyszerűen nem tudtam komolyan szemlélni. Amit színészkedés terén leművelt egy-két szereplő, az már ilyen pornó “színészi” magasságokat karcolt, csak itt más eszköztárral kellett volna operálni. A legendás szarevős jelenetnél is azok a dialógok, meg amilyen fejeket vágnak… hát inkább komikusan hatott számomra. Továbbá, komolyan látszik rajta, hogy eljárt felette az idő. Az effektek, főleg a végén a showdown kínzásoknál nagyon bárgyúnak hatnak. Azt azért meg kell említenem, hogy nagyon kapcsolódik az alapműhöz, De Sade márki könyvéhez. Tehát az itt ábrázolt szexuális képzelgéseknek nincsen közük, a rendező latens homoszexualitásához. Ami eltérés lehet, az az, hogy nem a 18. századi Franciaországban, hanem a II. világháborús Salói Köztársaságban játszódik, illetve itt nem szerepelnek feleségek a történetben és a befejezés is más. Amit még fel lehet hozni a mentségére, hogy ez nem a végleges változat volt, mert a felvett anyag nagy részét ellopták és Pasolininek a maradékból kellett összevágnia a filmet. Vannak benne művészfilmes elemek, de egyáltalán nem hasonlítható Az Élet trilógiájához, amit Pasolni meg is tagadott a Saló elkészítése után. Néhány gondolat az alapműről: (a tisztánlátás végett elolvastam azt is) A Sodoma 120 napjait (amiről hamar kiderül, hogy nem sok köze van a Bibliai Sodoma városához, hanem a szodómiára utal) egy olyan korban írta Sade, amikor ez olyan bűnnek számított, amit manapság talán nem is tudnék választani. Ez tekinthető akár egy eredménynek is (Sade szempontjából), hogy így sikerült megcáfolni a hit és az erkölcs alapjait, mindig egy kicsit tovább tolva a határokat. Természetesen mai korunk társadalmának erkölcsi képe, egy permanens liberalizációs folyamatnak az igazi eredménye (de ez valójában nem ide tartozik). A könyv önmagában értékelhetetlen, tekintve, hogy nem is lett befejezve. A ⅔-a csupán naplószerű jegyzetekből áll. Sokkal explicitebb erőszakot ábrázol, mint a film (bár ott a végső változatot ugye nem ismerjük), irodalmi értéke viszont azt kell mondjam van. Nem egy orosz széppróza, de Sade leíró részei helyenként igencsak kifinomultak, nagyon látványos, kifejező metaforákkal, költői képekkel ábrázol. Ez a karakterleírásokban, illetve a környezet szemléltetésében csúcsosodik ki. Amellett, hogy néhol szerintem öncélú (a szexuális ábrázolásban), van egyfajta üzenete a műnek. Az egyén szabadságát, szabadossággal akarja kifejezni, viszont nem az elnyomáson van a hangsúly, hanem a mindenen és mindenkin túlmutató egyéni szabadságon. Tehát az elsődleges prioritás nem azon van, hogy másokon uralkodjon, hanem ez csak egy velejárója az ő életvitelének. Paradox módon, korlátoz másokat, de azért, hogy őt ne korlátozza senki. Az elnyomó rendszerek, mint a fasizmus is, viszont nem a szabadosságra, hanem a kőkemény elnyomásra törekedtek a hatalom megtartásának érdekében. Itt pedig egy markáns különbség rajzolódik ki Sade műve és Pasolini alkotása között. Egy apró elem, amiből ez érezhető: a gyerekeket a filmben a fasiszta katonák rabolják el az urak számára, míg a könyvben csak megbíznak néhány bérgyilkost. Ott is világi hatalommal rendelkező személyek az urak (herceg, pap, bankár stb.), de olyan hatalmuk nincsen, mint a fasisztáknak. Az is egyfajta diktatúra, amit ők csinálnak, de nem ideológia diktatúra, mint a Saló-i fasizmus! Volt egyébként Pasolininek egy olyan nyilatkozata amelyben ezt a fajta elnyomó rendszert a fogyasztói társadalom allegóriájának tekintette. Viszont a fogyasztói attitűdhöz semmi köze nincsen a Sodoma 120 napjának, a Salónak is csak maximum annyiban, hogy mindig többet akarnak az urak, de ismerve az alapokat, egyáltalán nem erről szól ez a történet! Összességében szerintem, aki az elnyomó rendszerekről, a diktatúrákról (legyen az fasiszta, vagy kommunista - az ideológia más, de az eszköztár gyakorlatilag ugyanaz), a teljes testi, lelki terrorról akar egy szeplőtlen, naturalista képet kapni, annak George Orwell - 1984 című könyvét (vagy a belőle készült filmet) tudnám ajánlani. A diagnózisom az, hogy nagyon beteg film, de egy David Cronenberg féle body horror szerintem betegebb, a Szerb film, az meg brutálisabb ennél. Fenntartom a lehetőségét annak, hogy én nem vagyok azon a fejlettségi szinten, hogy kellőképpen befogadjam és értékelni tudjam ezt a filmet, de azt kell mondjam megbántam azt a szűk 2 órát, amit a Saló-ra áldoztam az életemből...

Fűrész rajongóknak.

Boldog születésnapot!

Boldog születésnapot!

Végignéztem az említett videót és kb. 80%-ban egyet tudok érteni. A bürokrácia virulens komplementere nálunk a tehetségtelenség. Az edzőképzésről csak annyit tudnék hozzátenni, hogyha már a beszélgetés során is felmerült a pro-licenc, akkor kitérnék Révész Attilára. Ő Szabolcs megye Pat Riley-ja, a helyi sport keresztapa, csak nem Miamiba, hanem itt kicsibe nálunk. Amolyan helyi oligarcha, akinek részesedése is van a Nyíregyháza Spartacusban, korábban pedig volt a csapat vezetőedzője is. Ő szerezte meg elsőnek ott a pro-licenc-et, nagyon nagyra tartották. Voltam egyszer amolyan nyári gyakorlatként egy helyi rádió sport részlegénél. Felhívták Révészt és úgy csüngtek a szavain, mint körülbelül Mezey esetében az MLSZ-nél. A baj csak ott van, hogy amit ő játszatott Nyíregyházán, az a játéknak nem nevezhető tevékenység, köszönőviszonyban sem volt azzal, amit a világon futballnak neveznek! Egy dimenziós "játék", ha megkapod a labdát 20-30 méterre előreíveled (megjegyzem az olyan játékosoknak, akik egy közepesen hosszú passzt sem tudnak úgy levenni, hogy maximum fél méterre pattanjon el tőlük), olyan hail mary szinten. Széljátékot mindig csak a jobb oldalon erőltette, így ha a túltöltött oldalt bezárták, akkor se középre, se előre nem tudta adni a szerencsétlen, csak hátra. Én nem vagyok futball szakember, ezért szomorú, hogy ezek a problémák már nekem is feltűnnek! A másik idekapcsolódó story, pedig Vincze Ottóhoz köthető, aki nem kapta meg elsőre a megfelelő képesítést az edzőképzésen. Ottónál olyan konstruktív ötletek is felmerültek a vizsgán, hogy az energiát, az energiaitalból nyerjük. A jelenlegi magyar válogatott belső ügyeire nincs rálátásom, de abszolút elképzelhetőnek tartom a két srác által említett történeteket. Egyébként, ha valaki arra vetemedik, hogy megnéz egy részt a Harmadik Félidőből (ami egyébként egy nyíregyházi kocsmának a neve volt eredetileg), akkor láthatja is ezeket. A Dottore, Józsi bácsi, Sanyi bácsi meg az összes többi, akinek már köze nem volt az aranykorszakhoz, csak az ő idejükbe még egy-két szinttel feljebb voltunk, mint most! Ha Grosicsot nyalják körbe így, akkor azt mondom, hogy rendben van, viszont Mezey György pl. semmi olyasmit nem tett szerintem, amivel erre rászolgálna. A külföldi edzők szakmai képességeit nem kérdőjelezem meg, sőt Henk ten Cate-nak (aki emlékszik még a Rijkaad féle Barcelonára - nem volt az olyan rég, az tudja mire számítson a jobbkéztől) kifejezetten örülnék. Csak szerintem, ami probléma, hogy sokan olyannyira csalódottak a jelenlegi hazai helyzetben, hogy már boldog boldogtalant idehoznának, gondolva azt, hogy az csak jobb lehet. Kb., mint mikor úgy mennek ki külföldre dolgozni emberek, hogy ott úgy is minden jobb lesz majd. Továbbá szerintem érezhető fejlődés a válogatotton, azzal nem értek egyet, hogy semmi nem történt 30 év alatt. Ez így nagyon jó populista szöveg, mindenki ezt akarja hallani, de, ha megnézzük a 10 évvel ezelőtti és a mostani csapatunkat, akkor nem ugyanott tartunk. Sajnálatos módon ez sem ért továbbjutást (megjegyzem tudtam volna olyan csoportot mondani Európában, ahol igen - itt megint oda érünk vissza, hogy nem feltétlenül a legjobb 32 csapat van ott egy világbajnokságon). 10 éve esélyünk nem lett volna Törökország, vagy akár még Románia ellen sem. Most volt esélyünk ugyanis Románia ellen akárki akármit mond egy megnyert meccset engedtünk ki a kezünkből, mind mezőnyben, mind taktikailag felülmúltok a románokat. Idegenbe, amit kaptunk nem a reális különbséget tükrözte, saját magunkat vertük meg, elég csak annyit mondanom, hogy Guzmics, vagy Lipták! A török matchup-ból kihoztuk a maximumot (egy tőlünk jobb állományból merítő csapat ellen), itthon 3-1, idegenbe 1-1. A Hollandok ellen meg 2 vereséggel kell számolni (ne legyenek illúzióink), bár a különbség fele ekkora. Szóval benne volt ebbe a csapatba simán egy második hely, 10 évvel, vagy 5 évvel ezelőtt ezt nem mondhattuk el. Szerettük volna, ha igen, de reális esélye nem volt, itt annyi kellett volna, hogy a románok ellen az utolsó két percben kirugdossuk a lelátóra a labdát (nem szerethető válogatott kell!), idegenbe meg kiszenvedünk egy x-et, vagy legalább kevesebbel kapunk ki (már azzal is másodikak lettünk volna), aki szerint ez nem lett volna kivitelezhető, az elvakultan nem hisz a magyar labdarúgásban! Egy konstruktív tárgyat azonban még megemlítenék... Ugyanis, amíg bárminemű válogatott még a kezdés előtt összefossa a bokáját, mikor 50 000 román üvölti neki, hogy "K*rva anyád!", az nem baj... csak tőle ne is várjunk győzelmet, jó!

A 4. évadot is követed? Nekem az itt látott antagonista sokkal jobban tetszik, mint a 3. évadban láthatott, általad is említett illető. Ha még nem láttad az új részeket, akkor nem spoilerezek, de az összefoglalódat megdicsérem, remek összegzés volt. Nekem ami még nagyon tetszett az előző évadban:

A tegnapi magyar meccset direkt nem néztem meg, annak viszont örülök, hogy kedvenc csapatom az angol válogatott ott lesz jövőre Brazíliában! A nagy nyilatkozattornádóhoz annyit tennék hozzá, hogy részben egyetértek az elhangzottakkal, csak megint ott tartunk, hogy Úrbán Flóriánt idézzem még fénykorából: "Unom már, hogy itt mindenki k*rva okos!" - megoldást persze senki se tud. Szalai természetesen nyeregbe érezhette magát, mivel az Egervárival való konfrontálódásából végül ő kerülhetett ki győztesen azzal, hogy a szövetségi kapitány leszerepelt. Ennek a rendszernek volt a részese ő is (megjegyzem olyan nagyon sok mindent nem is tett hozzá), s míg a törököket 3-1-re vertük, akkor nem emlékszem, hogy felállt volna és azt mondja, hogy én ebben nem kívánok tovább részt venni, mert nekem ez a formula nem tetszik. Azóta csak annyi változott, hogy elkezdték elhinni, hogy sikerülhet a kijutás és ezzel párhuzamosan a saját maguk, a média és a szurkolók által rájuk került nyomást pedig nem tudták elviselni és így lett a 3-1-ből aztán 0-3, illetve 1-8! Az abszolút tény, hogy a válogatott és hazai bajnokság között óriási szakadék tátong! Magyarország nemzeti csapata jelenleg ott van a 30 legjobb között a világon (csak sajnos selejtező zónák vannak, így juthat ki előttünk Új-Zéland, vagy esetleg Tahiti, akiket több, mint valószínű, hogy normál esetbe megelőznénk... Egy a lényeg, nem pont a legjobb 32 csapat jut fel a főtáblára.)! Az NBI, vagy legyen MBI, viszont szerintem a legjobb 50-be se férne bele (Mondom ezt úgy, hogy véleményem szerint nem akkora szégyen a honi a pontvadászat, mint amennyire nevetség tárgyát képezi itthon!). Amíg ott tartunk, hogy olyan játékosokkal töltik fel a keretet, akik Magyarországon úgy-ahogy teljesítenek, addig nincs miről beszélni. Persze arról is lehet szót ejteni, hogy sokan külföldön nem kapnak elég lehetőséget, de ez már egy más kávéház. Amennyiben egy tehetségesnek tűnő magyar fiatal 18-20 éves korában még itthon játszik, az örökre csak egy be nem teljesült ígéret marad!! Ez a csúf igazság. Persze azzal is egyet kell értsek, hogy a jelenlegi eresztésből tényleg nem lehet egy olyan nevet mondani, akire abszolút tehetségként tekinthetnénk. Szalai, Dzsudzsák technikás, jól képzett játékosok (látszik is, hogy nem itthon pallérozódtak). Viszont egy erős középszintnél több (európai elithez mérve), egyikbe sincsen! Ezt kéne elfogadni. Dzsudzsák nem fog a vállán elvinni egy csapatot! Ha megnézzük pl. a belgákat, akik csoportelsőként jutottak ki és most kapásból azt mondhatnánk, hogy na ne már, még Belgium is kijutott... Ott játszik egy Hazard (Chelsea), Fellaini (Man.Utd.), Komany (Man.City csapatkapitánya), Lukaku (korábban Chelsea, most Everton), De Bruyne (Werder Bremen - kölcsönben, mert amúgy ő is a Chelsea-é), ja és ezek nem 25-26 évesek, mint Szalaiék, hanem 20-22 évesek! Úgyhogy lehet nagyokat nyilatkozni, megmondóembernek lenni, de csak ésszel!

Le a kalappal, még mindig hátborzongató! Ha meglenne rá a támogatásom, kipróbálnám.

Nagyon aranyos az új dal (elsősorban a hősnő miatt ), bár annyira nem katartikus, mint a régi Killers... Egyébként Brandon Flowers ezzel a séróval, a Ben Affleck hasonmásverseny 2. helyezettje is lehetne!

Nincs mit, majd írjatok róla, hogy nektek mi a véleményetek a filmről.

Írtam, amúgy semmi gond, Te teszel nekem szívességet.

Én ezt a TCW nélkül is el tudom helyezni magamban. Az Erőre, mint egy lehetőségre tekintek, amit lehet két heterogén módon is használni. A Jedi és a Sith csak két csoportosulás, akik a maguk saját módján merítenek ebből a forrásból. Lehetnek olyan "felhasználók", akik nem ilyen effektíven, nem ilyen látványosan, de az Erő-ből nyernek bizonyos képességeket. Az meg csak rajtuk áll, hogy ezt milyen formában (világos, vagy sötét) akarják szabadjára engedni. Továbbá, a felvetett kérdésben szerintem is az a mérvadó, ami benne volt a filmben, az pedig egyértelműen a Sith-ekre vonatkozott.

A magyar dottore jön a kispadra , akkor én már inkább Dömét javasolnám! #BDSRSTNT

Gravity Az utóbbi évek legjobb mozis élménye volt számomra a tegnapi, ahol úgy éreztem, hogy abszolút mértékben kihasználták a nagyvásznat. Felemelő, lebilincselő, lélegzetelállító másfél óra volt. Mondanom sem kell az 5 literes pop-corn nem fogyott el a film végére, mert szinte idő sem volt rá, hogy levegyem a szemem vászonról. Katartikusnak ezzel együtt nem mondanám, mert nekem a markáns pozitívumaival együtt, a vége egy kicsit túl hollywood-i volt. Az összélményből még elvett az is, hogy a Filmünnep okán hatalmas tömeg torlódott fel a jegypénztáraknál, persze a kulturált szórakozást hírből sem ismerő nézőkből. A kóla kiöntve a földre, hadd ragadjon a padló, a kukorica szétszórva, a közönség egy jelentős része a kezdés után 15 perccel fáradt be a terembe, azt meg már meg sem említem, hogy a szemüveg, amit kaptam rettentő mázgás volt, már majdnem ott tartottam, hogy visszaviszem és kérek egy másikat… Szóval a mozizás élményei mellett, a hátrányait is sikerült ismét megtapasztalni. Maga a film, amellett, hogy realisztikus, hihetetlenül látványos volt - elképesztően nézett ki IMAX-ben. Nagyon jól teremtették meg a feszültséget, azonban a felfokozott adrenalinszint mellett szépen helyet és időt adtak a drámának, illetve aztán a feloldozásnak is. Úgy tudnám kategorizálni ezt a mozit, hogy egy sci-fi katasztrófafilmbe ültetett monodráma. Sok helyen igen nyomasztó volt, viszont túl sokáig nem merítkezett bele a melankóliába, mert gyorsan átváltott egy pörgős, akciódús, feszültséggel teli jelenetté. A rendezés csillagos ötös. Ilyen profin összerakott filmet már évek óta nem láttam. Cuarón ezzel mindenképpen a legnagyobbak közé emelkedett. Mind az atmoszférateremtésben, mind a karakterépítésben remek eszközökhöz nyúlt. Minden beállítás, minden vágás nagyon a helyen van (utóbbit különösen dicsérem, mert az páratlan munka volt). Érdekes vonatkozása lehet még a filmnek az a perspektíva, ahogy láttatja a világűrt, a maga naturalista mivoltában. Nincsen benne semmi romantikus, kalandos képzelgés, csak a sötét, hideg, érzelemmentes valóság. Ez különösen a jövőbeni, tervezett expedíciók fényében nagyon érdekes felvetés. A drámai faktor: Kedvenc jeleneteim: Az oxigén szinttel kapcsolatos gondolatom: Összességében mindenképpen megérte így megnézni, még annak ellenére, hogy a körülmények számomra messze nem voltak ideálisak. Én mindenképpen arra biztatlak benneteket, akik ezen sorokat olvassátok, hogy nézzétek meg, nézzétek meg IMAX-ben (megéri ), remek film! Nem szeretek numerikusan értékelni, úgyhogy ezt most sem teszem meg, csak annyit mondok, hogy nálam magasan az év filmje eddig!!

Nem tudom eldönteni melyik a jobb - maga a klip, a hangszerelés, az énekesnő hangja, Big Sean flow-ja, vagy pedig Travis Barker...

Örömteli látni, hogy így felpörögtek az események a Rebels kapcsán. Jó, hogy mindenki így lelkesedik. Ha nem is feledteti, de legalább kárpótolja a nézőket a TCW után. Én már nagyon várom.

Az AFC North nagyon kiegyenlített eddig, köszönhetően annak, hogy a Cincinnati nem azt hozza amit vártak tőlük, a Pittsburgh meg eddig terített betli... a Browns szerintem ki fog esni a playoff hunt-ból, hosszú távon nem látok bennük potenciált. Szóval a két aspiráns csapatból bármelyik odaérhet a divízió első helyére, mondjuk wild card-on innen nehéz lesz bekerülni...

Most értem haza a Gravity vetítéséről. A teljes hatás kedvéért IMAX-ben néztem. Lenyűgözött, magával ragadott. Nálam az év filmje eddig! Holnap majd bővebben is írok róla, csak előbb összeszedem a gondolataimat.