Wilde

@pb69 A látványsport kifejezés annyiban lehet szubjektív, hogy te mit tartasz annak (én pl. az amerikai-focit sokkal látványosabbnak érzem a vízilabdánál), az viszont konkrétan meg van határozva, hogy ma Magyarországon mi számít látványsportnak. Ez öt sportágat jelent, amelyek külön támogatást élveznek a többi sportággal szemben. Látványsportnak számít nálunk a labdarúgás, a kosárlabda, a kézilabda, a jégkorong és a vízilabda. Azt nem nehéz kitalálni, hogy az USA, Kanada, Kína, vagy Ausztrália miért van meg annyira a labdarúgás nélkül (itt azért megjegyezném, hogy ebből a felsorolásból elsősorban Ausztrália, de a Team USA válogatottja is igen komoly játékerőt képvisel a magyar, illetve számos európai válogatotthoz képest, az utóbbi világbajnokságoknak is rendszeres és a maguk módján eredményes résztvevői voltak). Az amerikaiaknak ott vannak saját általuk kitalált nemzeti sportágaik, a baseball és az amerikai-futball (amelynek a döntője a világ legnézettebb televíziós műsora és nálunk is egyre komolyabb bázist nyer meg) ahol egyeduralkodónak számítanak és máshol igazán profi szinten nem is művelik... ez igaz náluk még a kosárlabdára is, amit szintén ők találtak fel és ők benne egyértelműen a legjobbak, de a labdarúgással egyetemben a kosárlabda is az egész világon elterjedt, úgyhogy ezt nem venném egyértelműen az előző kettőhöz. Kanada a jégkorong hazája, ott elképzelhetetlen, hogy bármilyen más sportág nagyobb népszerűséget érjen el. Hiába van több amerikai csapat az NHL-be, a legtöbb játékos (továbbmenve az igazi klasszisok) mind kanadaiak. A kanadaiak olyanok a jégkorongba, mint fociban a brazilok. Ausztráliában szintén megvan a saját játékuk, az ausztrál-foci, amit a legjobban talán a rögbihez lehetne hasonlítani, emellett a brit nemzetközösségi időkből megmaradt még a krikett, ami szintén nagyon népszerű és vannak is jó eredmények benne (azt meg ugye már említettem, hogy labdarúgásban sem kell szégyenkezniük). A kínaiakról meg csak annyit, hogy ők elsősorban azt csinálják, amit mondanak nekik, szóval Kína az egy külön világ! Tehát vannak országok, ahol nem a legnépszerűbb a labdarúgás, de ott megvan az a saját sportág, ami nem elsősorban azért örvend nagyobb népszerűségnek, mint a foci, mert nem olyan eredményesek a labdarúgásban, hanem mert ez az övék, vagy ők találták ki, vagy legalábbis kultúrájuknak szerves részét képezi. Nálunk ez a labdarúgás, az itteni igazi tömegsport és mint azt már korábban is mondtam egész Európát ez mozgatja, akár a sportok népszerűségét, akár a gazdasági oldalát nézve! Az üzleti modellt, mindig ahhoz kell igazítani, hogy milyen lehetőségeid vannak. Nálunk vannak olyan csapatok, amelyeket nem lehet felzárkóztatni arra a szintre, hogy egy teljesen egységes liga alakuljon ki. Ezért mindenképpen azzal kellene kezdeni, hogy kevesebb csapatba gondolkozunk és más lebonyolítási rendszert dolgozunk erre ki. A NB1 nem fog soha a Bundesliga szintjén működni (ebbe kár is reménykedni), de egy ukrán mintájú tervet ki lehetne dolgozni, ahol van két, három jobb csapat, akik európai szinten is kompetitívek. Persze, ahhoz ott is kellettek olyan emberek akik mögé álltak a csapatnak, viszont nem politikai céllal. Nálunk sajnos komolyan csak ilyen emberek tudnak beleszólni. Vannak ezek a G. Hemingway félék, vagy Kevin McCabe (aki a Fradit vette meg anno... aztán pár év után szépen el is adta!), viszont ezektől hiába várnak el olyan támogatást, amit nem tudnak beletenni. Ez nem kockázati tőke! Azok az emberek, akik megvesznek ilyen csapatokat, inkább a státusz miatt teszik (erre a legjobb példa az arab sejkek, a City, vagy a PSG élén), hirtelen három ember jut eszembe akik ezzel abszolút profitot tudtak szerezni (Jerry Buss, George Steinbrenner, vagy Jerry Jones), de ezek is mind Amerikába, egy teljesen másik rendszerbe. Ez nem egy bonyolult egyenlet, vagy egy póker játszma. Nagyon egyszerű, bele kell tenni a pénzt, meg a kemény munkát (ugyanis megjegyzem elég ritkán láttam azt, hogy ezek a magyar csapatok meghaltak volna a pályán a győzelemért!) és akkor ott lehetünk a középmezőnyben, de arra, hogy az élmezőnyhöz tartozzunk nincs esélyünk. Arra, hogy a középmezőnyhöz odaérjünk, arra is éveket kell áldozni, mert ez olyan mint a testépítés. Lemész edzeni, utána rögtön nem fog látszani sok minden, idővel aztán elérhetsz egy olyan testet, amire van kapacitásod (ugyanis nem lesz mindenkiből Arnold Schwarzenegger, vagy Jay Cutler, hiába edz keményen!, de a maga relációjában elérheti azt, ami a maximum), viszont ezt is hosszú évek munkájával teheti csak meg. Szóval dolgozni kell, hogy odaérjünk a középmezőnybe. Ezek után mégis miért támogatják még mindig a labdarúgást. Két okból, mert még mindig ez a legnépszerűbb (a TAO kedvezménnyel, amit direkt azért hoztak létre, hogy többi látványsportot is támogathassák az adózók, 7.9 milliárdból 6 milliárd folyt be az MLSZ-nek), másrészt pedig arra már itt is többen rávilágítottak, hogy Don Viktornak ez a szíve vágya! Jelenleg ő hozza a szabályokat, úgyhogy ez van. Persze jobb lenne, ha a vízilabdának, meg a kézilabdának adnák oda a pénzt, vagy az lenne a legjobb ha szétosztanák a szegény éhezők között... de ezt mindenki tudja, hogy nem fog megtörténni, ugyanis nem egy ideális világban élünk. Ha már kézilabda, annyit tennék hozzá, hogy a Győr most BL-t nyert, úgy hogy voltak olyan befektetői, támogatói akik Európa egyik legstabilabb, gazdaságilag legerősebb csapatát hozták itt össze, míg Skandináviában, illetve egész Európában több csapat is tönkrement... szóval van a kézilabdában is pénz, ettől függetlenül én se sajnálnám tőlük, de ugyanúgy nem sajnálnám pl. olyan sportágaktól ahol nem is fizetésért játszanak a játékosok! Az, hogy 10%-nál többet nem szabadna adni a közpénzből, ez eléggé a levegőben lóg, ugyanis a közpénz felhasználás átláthatatlansága miatt, elég nehéz tényekkel alátámasztani a jelenlegi folyamatot. Amit lehet tudni a támogatásokról, hogy a társasági adókedvezményből befolyt pénz egyötödét (kb. 2.8 milliárdot) Felcsút kapta meg... erről szerintem legyen elég ennyi. Ami mondtál, hogy beleteszik a pénzt koncepciótlanul, ezzel egyet kell értsek. Ugyanis van egy terv, de aztán nem tartják ehhez magukat, hanem idehoznak valakit csak a neve miatt. Annak idején Lotharral is így volt ez, de az még legalább nem ebbe a koncepcióban volt, utána viszont idejött P. Sousa, aki ugyanúgy mint német elődje komoly edzői tapasztalattal és eredményekkel nem rendelkezett, csak jól csengő neve volt (játékosként!). Az már Détárinál is kiviláglott, hogy attól, hogy valaki jó játékos volt nem feltétlenül lesz jó edző is. Mindenesetre amit a Videotonnál addig felépítettek, Sousával szépen le is rombolták. Itt most nem pont arra gondolok, hogy elküldték a nagy dottorét - Mezey Gyuri bácsit, hanem hogy idehoztak boldog boldogtalant, (többségében mindenféle portugált) sok ott nevelt magyar játékos meg elment, vagy egyszerűen nem kapott lehetőséget. Ez mondjuk általános a magyar csapatoknál, hogy ha van valami külföldi, azt szinte mindig idehozzák, pedig lehet, hogy nem tud többet, vagy még annyit se, mint az itteni magyar fiatalok. Szóval megy ez az akadémiai képzés is, de egyelőre elég koncepciótlanul, mert van olyan csapat, amiben alig vannak magyar játékosok... ezt érzem itt az igazi problémának. Az az érzésem gumigyilkolás lesz és a Lotust nagyon meg fogja szorongatni a Red Bullt, de Vettelék itt a délelőtt edzésen szerintem csak altattak...

Engem ez a játék kifejezetten játékosként érdekelne, de csak akkor, ha van megfelelő létszám hozzá.

A rúdtáncra nincsen rálátásom, de én például nagyon szeretem az amerikai sportokat és jóban vagyok a magyar baseball szövetségből pár emberrel. Egyszer volt alkalmam csinálni egy interjút a szövetség elnökével (aki mellesleg MOB tag is volt asszem) és ő mondta, hogy mióta 2008 után lekerült a baseball az olimpiai programról, szinte semmilyen állami támogatást nem kapnak. Ő speciel többször volt kint Amerikában, ilyen hivatalos meghívásos rendezvényeken és ott ő maga próbált támogatókat szerezni a sportág hazai fellendítéséhez, akár szakmai támogatás tekintetében, akár kint élő magyar származású üzletemberek személyében. Szóval ez egy teljesen önerőből szerveződött szakág nálunk, ahol nem pénzért játsszanak a játékosok, hanem tisztán a játék élvezete miatt (persze a hőskorban még így volt ez a labdarúgásban is). Ami eredménye lett ennek a munkának az az, hogy az éves sportágválasztó napokon egyre több gyerek csatlakozik, akiknek nyáron táborokat is szerveznek és ott amerikai edzők tanítják őket. Ja és elkezdődött Óbudán az első magyarországi nemzetközi szintű pálya építése, ami tényleg hazai viszonylatban minden igényt kielégítő létesítmény lesz és nem a legelőn kell játszani... ebben a fővárosi önkormányzat mellett (megjegyzem itt se maga az állam szponzorált) nagyon nagy szerepe volt a külföldi partnereknek, támogatóknak is. Szóval önerőből is lehet eredményeket elérni. Az, hogy mi lenne sportszakmai okokból logikus és mi lenne üzleti szempontból kifizetődő ebben a kérdésben nem teljesen fedi egymást. Egyet tudok érteni azzal, ahogy gondolod, de én itt most csak az ő szempontjukból nézem, hogy mit miért csinálnak. Az olimpiát ettől függetlenül szerintem sokan hajlamosak túlmisztifikálni, ugyanis az igaz, hogy hatalmas közösségteremtő ereje van, de egyrészt a 4 éves intervallum kellően nagy idő ahhoz, hogy egy addig felépített koncepciót eltöröljenek (kormányváltás, vagy csak szimplán költségcsökkentés... nem egy stabil minta a jövőre nézve), másrészt pedig az olimpia tele van olyan sportágakkal, amit az egyszeri nézők 80% számára teljesen érdektelen, mert nem látványsport, vagy csak nem vagyunk jók benne. De azt is érdemes tekintetbe venni, hogy a tradicionális magyar sikersportok közül is elég kevesen érdeklődnek (ebbe én is beletartozok) a vívás, kajak-kenu, öttusa iránt, ha nem olimpiáról van szó, hanem mondjuk egy Európa bajnokságról... A másik felvetésedre meg annyit, hogy aki nem akar kimenni az a 20 000-es stadionba ugyanúgy nem fog kimenni, mint az eddig 5000 férőhelyesbe. Én nagyon ritkán járok focimeccsre, akkor is inkább csak azért, mert a haverokkal összeülünk ott és eldumálgatunk, közbe nézzük félszemmel a meccset... a nosztalgia miatt. Tehát nem az effektív sportélmény, hanem inkább a társaság és a hangulat miatt (ami egyes magyar stadionokban, abszolút korrekt, még ha nem is egy Maracana egyik sem). Sok csapatnál nem is feltétlen az érdeklődés miatt nem nyereséges a klub, bár az igaz, hogy amíg ilyen alacsony kihasználtságúak a stadionok addig hiába várnak nagy átütő profitra. Pedzegettük már a politikát, ebbe nem akarok mélyebben belemenni, viszont a kérdéshez nagyon szervesen kapcsolódik. Maradjunk annyiban, hogy nézz utána, hogy ki az FTC elnöke és akkor érteni fogsz mindent...

A futball igenis a legnépszerűbb sportág Magyarországon, továbbmenve Európában, még tovább pedig világviszonylatba az egész bolygón. Ezen nem fog az változtatni, hogy éppen miben vagyunk sikeresek.Ennek az okait lehet keresni, talán azt mondanám, hogy az igazi látványsportok közül ez a legegyszerűbben űzhető, legminimálisabb felszereléssel játszható sportág. Unatkozó Ödönke, hiába vagyunk jobbak vízilabdában mit fogok inkább csinálni szabadidejében... valószínűleg inkább lemegy az udvarra focizni, mert sokkal egyszerűbb sportág és a többi gyerek is azt csinálja, mert nagyobb tömegeket mozgat meg! Mi sem bizonyítja jobban a futball iránti szeretetet, hogy akkor is a legnépszerűbb nálunk, hogyha már régóta nem értünk el szinte semmilyen komolyabb eredményt benne. Régen jártam újságíró akadémiára, és a közvetítéseknél is mérhető, hogy bizony a magyar bajnokságnak van a legkomolyabb reklámértéke a honi sportesemények közül. Anyagilag is ezért ez éri meg a legjobban nekik, így értelem szerűen ebbe fektetnek be (továbbá az nyílt titok, hogy az ország jelenlegi vezetésének zászlóshajója a sport területén a labdarúgás!). Én voltam labdarúgó mérkőzésen is, kézilabda meccseken szintén, kosárlabdára még bérletem is volt az elmúlt 3 évben, sőt még vízilabda meccseken is voltam (erről még egy ízben közvetíthettem is). Az tény, hogy a maga relációjában a kézilabda, illetve a vízilabda jobban teljesít, de a teljes képet nézve még mindig a labdarúgás mozgatja meg a legtöbb nézőt. Befektetők igenis jelen vannak a magyar futballban, de ugyanúgy a kézilabdában, jégkorongban, kosárlabdában szintén. Viszont, ahogy a játék megítélésében sem kell magunkat a nyugati elmezőnyöz hasonlítanunk, úgy a sport gazdasági részében is helyesen kellene elhelyezni magunkat. Tehát azt hiába várjuk, hogy egy Bundesligához hasonlatos üzleti modell épüljön föl Magyarországon! Az akadémiai képzés nagyon hasznos, de mint ahogy a komolyabb támogatások is, ezek is csak bizonyos csapatokat érintenek. Az lehet egy reális elvárás, hogy lesz néhány olyan stabil klubunk, akik nem csak egymással versengenének, hanem a nemzetközi kupákban is ott tudnának lenni. Egy egész bajnokságot nem lehet azonban így felépíteni, ugyanis olyan évtizedes lemaradások vannak, hogy a legtöbb csapat csak vegetál, nem tudják még a játékosokat sem kifizetni. Mindenképpen csökkenteni kellene a mezőnyt akár 12-re és akkor meg lehetne oldani egy olyan lebonyolítási rendszert, mint a skót élvonalba. Az állami támogatások pedig igenis kellenek a kluboknak, mert hiába vannak befektetők önmagában az egészet ők sem tudnák előteremteni, ugyanis itt nem orosz olajmágnások, vagy arab sejkek ezek a befektetők, nekünk nincsenek ilyen kaliberű befektetőink. Van az MLSZ-be Csányi, vagy Dab Docler-es Gattyán is csak ebihal a bálnák között, ha az igazán komoly csapatok támogatóit nézzük, ráadásul még Csányiék sem vesznek részt közvetlenül a szponzorációba, tehát hiába van nagy bankroll, nem teszik bele csak a töredékét! Anélkül, hogy pénzt ölnének bele (ez igaz bármilyen vállalkozásra) változás nem lesz, a helyzet nem fog magától javulni. Igazából az arányoknál érzek itt problémát, hogy 30-40 év lemaradását akarják most pár év alatt behozni. A stadionépítések és átadások, egyértelműen politikai célokat is szolgálnak, de túllépve ezen azt kellene belátni, hogy mire van kapacitásunk és prioritásokat támasztani. Rómát se egy nap alatt építették fel! Legyenek felújítások, de először mondjuk csinálnák meg a válogatottnak a nemzeti stadiont (amit megjegyzem Rákosi építkezése óta nem sikerült befejezni!), utána meg majd szépen fokozatosan, ha van rá keret, akkor majd jöhetnek a klubcsapatok. Az más kérdés, hogy a támogatások elosztásánál azért vannak érdekes dolgok, de erről csak annyit, hogy az egyenlőknél is vannak egyenlőbbek... Számomra egyébként gazdaságilag az amerikai major sportokban alkalmazott franchise rendszer a legvonzóbb, ahol szinte a legapróbb részletekig szabályozva van minden, legitim módon még maga a szabad verseny is! Ezt azonban nálunk elképzelhetetlennek tartom, ugyanis egyrészt olyan fokú átszervezést igényelne, ami kivitelezhetetlen lenne, másrészt az itteni üzleti mentalitás sincsen azon a szinten, amit ez a rendszer megkövetelne! Az Aranycsapathoz azt tenném még hozzá, hogy sokan azt a válogatott olyan természetesének veszik, hogy volt az 11 és ők simán mindenkit megvertek, jók voltak, de a döntőben kikaptak és ennyi. Az gárda egy olyan eresztés volt, amit se előtte, se azóta nem nagyon látott a futballvilág. Puskás, Kocsis, vagy Hidegkuti egyéni képességeiket tekintve nem állítom, hogy jobb lett volna Pelénél, Maradonanál, vagy Beckenbauernél. Viszont egy csapatba ennyi világklasszist, akik csapatként így tudtak együttműködni nem volt még ilyen. Azt a totális futballt, amit a spanyol válogatott játszott az elmúlt években az 50-es évekbeli magyarhoz hasonlították, és nem a Sport TV-s megmondóemberek (Zomborival, meg Puhl Sanyival az élen), hanem a Sky Sports meg a BBC közvetítésében hangzottak ilyenek el! Aki ismeri az Élő-pontrendszert (amit egy magyar származású, amerikai fizikaprofesszor dolgozott ki) - ezt az interdiszciplináris matematikai, statisztikai viszonyítási rendszert, amit a sakktól, a baseballon át, a kosárlabdában, a labdarúgásban, még akár számítógépes játékok játékosainak teljesítményének értékelésére is alkalmaznak - az tudhatja, hogy ez alapján minden idők leütőképesebb csapata az 1954-es magyar válogatott volt (megelőzve a 1962-es brazil, vagy a 2013-as spanyol válogatottat)! Annak a csapatnak az érdeméből semmit nem von le az, hogy elvesztették azt a döntőt, annyi történt, hogy volt egy rossz meccsük, sajnálatos módon ez pont a döntőben következett be. Arra igenis büszkék lehetünk, amit ott elértek, de ha manapság hasonló eredményekben reménykedünk, akkor nagyon el vagyunk tájolva, vagy csak egy álomvilágban élünk. Szinte biztos, hogy még egyszer olyan csapatunk nem lesz, és igenis ma már annak is örülnünk kell, hogyha bejutunk az Európa Ligába... ez a szomorú igazság!

Szerintem igaza van Donátnak, de azt azért hozzátenném, hogy ez a csúf igazság, szóval szomorú, de tényleg már ennek is örülni kell. Személyes véleményem, hogy a magyar foci nem annyira értékelhetetlen, mint amennyire nevetség tárgyát képezi nálunk. A legnagyobb baj, hogy rosszul pozicionáljuk be magunkat, el kell fogadni, hogy már régen kikerültünk a világfutball vérkeringéséből és egyhamar nem is fogunk oda visszakerülni. Sajnos az nem csak a sportra igaz, hanem úgy az egész országra, hogy sokkal előrébb helyezzük magunkat a táplálékláncban, mint ahol a helyünk lenne. Ezt persze lehet nyugodtan csinálni, csak utána általában mindig nagyot koppanunk, mint az elmúlt évekbe, évtizedekbe jó párszor. Bejutni egy nemzetközi kupába, már önmagában a maximum, amit el lehet várni, ha még ott el tudunk valamit érni, az már mind plusz. Ennek már örülni kell, más kérdés, hogy ez elég szomorú, a múltunkat, vagy a minket körülvevő országok nagy részét elnézve... Az más kérdés, hogy szerintem irracionális ennyi pénzt beleölni, mint amit eddig megtettek, mert egyrészt eléggé koncepciótlanul viszik végig ezt a tervet (így ki tudtak volna kapni a 18-19 éves magyar fiatalok is, de ők félpénzért is megcsinálták volna ugyanezt, mint ezek a légiósok!), másrészt pedig szerintem sok sportvezetőnek az a kényszerképzete, hogy ezzel az új rendszerrel (aminek megjegyzem még nagyon az alapjainál járunk!) majd hirtelen itt megjön a Kánaán. Nagyon hosszú munka lesz mire eljutunk egyáltalán oda, ahol 30 éve tartottunk és úgy gondolom, hogy ezzel a koncepcióval az a maximum. Munkás, hajtós, szervezett csapatokat lehet nevelni az akadémiai képzéssel, amik odaérhetnek Európa középmezőnyébe, de van egy olyan komponens, amit se pénzen nem lehet megvenni, se tanítani nem lehet... az pedig a tehetség(!) és én megmondom őszintén, hogy Détári ("fröccsös Döme") Lajos óta igazán nagy tehetsége nem volt a magyar labdarúgásnak (bár rá is csak játékosként gondolhatunk, mert edzőként kritikán aluli... Dzsudzsákot, Gerát stb. nem sorolnám ebbe a kategóriába, jó játékosok, meg is látszik hol játsszanak, de világviszonylatba vett klasszisnak egyiküket sem lehetne nevezni! ).

Én Ryan Goslingot egyelőre nagyon nehezen tudnám elképzelni az SW-ben, viszont leírni csak akkor írnám le a koncepciót, ha már láttam a filmeben és nem tetszett. Egyébként nagyon jó színésznek tartom, a fiatalabb generációból az egyik kedvencem, de szerintem legendaként aposztrofálni egyelőre barokkos túlzás. A színészi játék megítélése sok esetben tényleg csak magasztos belemagyarázás, de azért azt észre lehet venni, ha egy színésznőre/színészre ráöntöttek egy figurát és lubickol a szerepében, vagy pedig nem formálja meg annyira élethűen a karaktert. Természetesen ennek a megítélése is majdnem teljes egészében szubjektív, úgyhogy igazából itt érzelmekkel lehet csak vitatkozni, nem pedig tényekkel. Remélem az új trilógiánál is megtalálják majd a megfelelő színészeket, legyenek akár ismert sztárok, vagy nem annyira mainstream figurák. Nem attól lesz valaki jó egy szerepben, hogy előtte milyen filmjei voltak, vagy mennyire volt ismert!

Forrest Gump Nem szeretek és nem is szoktam ömlengve dicsérni, de erről a filmről csak így tudnék megnyilvánulni... úgyhogy csak annyit, hogy egy időtlen alapmű, minden korosztály számára!

Dilemmába vagyok, hogy nézzem e tovább a szériát azok után, hogy meglett ugyan a Mother (tavaly azt mondtam volna, hogy már csak miatta nézem), a régi színvonalat viszont még mindig nem sikerült megtalálni. Lehet az új évad első pár részét bepróbálom, aztán a folytatásra meg annyit, hogy a vak is azt mondta, hogy majd meglássuk... A promo mindenesetre jól sikerült.

Haverokkal sokszor idéztük már a nagy Albus ezen intelmeit a nyár folyamán és még fogjuk is!

Most épp ezen kattog az agyam. Fantasztikus ez az album is, az Odd Future-el is hozhatna már vmi újat ki a Creator...

Gratulálok! Egyszer kipróbálnám én is milyen egy ilyet leúszni. Nem annyira a táv miatt, mert azt lazán megtenném, kiskoromban még versenyszerűen is úsztam... viszont nyílt vízen nagyon más lenne, mint medencében, ezért vagyok rá kíváncsi.

Egy az egyben Karib-tenger Kalózai hangulatom van. Egyébként most játszottam a Brotherhood-al, itt jelent meg először valamilyen formában a tengeri csata... akkor még nem gondoltam volna, hogy egyszer majd idáig fog fejlődni és így fog kulminálni ez az elem, és egy AC játékban ilyen fontos szerepet kapjon! Mindenesetre azt tény, hogy nagyon hangulatos és ahogy a végén felhúzzák a fekete zászlót... remélem ez motívum ténylegesen megjelenik majd a játékban egyes küldetések elvégzése után.

A BB szerintem is egy kötelező darab a sorozatok kedvelőinek.

Én ezzel nem értek egyet, ez kb. olyan, mint amikor azt mondják, hogy az életbe ne várj semmit, mindig számíts a rosszra és akkor minden kis jót pozitívan fogsz értékelni... Szerintem nem azzal van a baj, ha vannak elvárásaink, hanem hogy sokszor nem megfelelően kalibráljuk azokat az elvárásokat! Tehát az ilyen típusú filmektől nem kell elvárni mélyebb mondanivalót, gondolatiságot, illetve olyan eszközöket, amelyeket ez a koncepció nem bír el, vagy nem a sajátja. Ettől függetlenül a maga relációjában abszolút támaszthatok elvárásokat egy ilyen film felé is, hogy azokban a pontokban legyen jó, ami egy ilyen mozit naggyá, élvezhetővé, szórakoztatóvá tesz.

Az a szomorú, hogy ezt a paródiát komolyabban lehet venni, mint az ilyen fajta eredeti műsorokat. Mikkurini-hegység érzőborza!

Megérte költeni a milliókat a magyar labdarúgásra. Az augusztust se érik meg a csapataink. Hogy is mondták, kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci... vagy mégse!

Nekem eddig a Dexter nagyon egyértelmű, persze valószínűleg nem itt fog kulminálni a cselekmény, de igencsak visszaesett a lelkesedésem. Nekem tetszett, az eddigi két évadot láttam, de csak akkor merném ajánlani, ha szereted a horrort. Ha nem kedveled annyira ezt a műfajt, akkor bőven ki lehet hagyni, nekem bejött. Ja és ha az első évad nem tetszett annyira, attól még a másodikat mindenképpen érdemes kipróbálni, mert teljesen más, mint az első (nem azt mondom, hogy jobb, vagy rosszabb, ezt mindenki döntse el maga, hanem más az alapkoncepció és a színészek is más szerepeket játsszanak). Röviden ennyi.

A történettel nem volt semmi bajom, az nekem is tetszett és mint írtam is korábban, nagyon jól illeszkedett az egész ciklusba! A játékban a Desmondos szál mondjuk nem annyira tetszett, sok üresjárat volt benne, nem annyira kötött le, mint a másik kettő. Azok viszont Altairral és Ezioval remekül működtek és a végén a befejezés is pazar volt, mint ahogy Te is leírtad. A játékmenetben az újítások elég súlytalannak hatottak, nem is lehetett rendesen kihasználni mindet, mert általában felesleges volt. Az egész produkción úgy éreztem, hogy a játékélmény szintjén nem tudott sem annyira elvarázsolni, mint a két elődje, másrészt nem gondolnám, hogy fejlődött volna annyit Revelations, hogy felülmúlja mondjuk Brotherhoodot, ami szerintem valamilyen szinten megtette ezt a lépést a 2. résszel szemben. Szóval ezek után végig az volt bennem, hogy ezt csak el akarják adni nekem, még jobban kihasználva azt hullámot, amit a korábbi epizódokkal meglovagoltak. Persze, ha a másik oldalon állnék én is így csinálnám, hogy még többet ki tudjak hozni a "befektetésemből", de én játékos vagyok, aki azt az oldalt képviseli, amelyik inkább minőségibb produktumot szeretne (nem feltétlenül évente, hanem lehet nagyobb is a szünet két megjelenés között, csak dolgozzanak vele igazán)! Mondjuk most, hogy így a napokban felmerült itt az AC, megint elővettem a Brotherhoodot és ha befejeztem, utána végigviszem a Revelationst is. Lehet, hogy most pár év távlatából másképp látom majd és megváltozik valamelyest a véleményem róla.

Nekem is az a trilógia a szívem csücske (nem csak ebben a franchise-ban, hanem egy all time játéklistán is ott lenne nálam a top 10-ben). A Revelations mondjuk nem tetszett annyira, mint a trilógia másik két darabja. Egyáltalán nem volt rossz (sőt), de azt a katarzist nem éreztem, mint a II részben, vagy a vele egyenrangú (nálam legalábbis) Brotherhoodnál. Ettől függetlenül élvezetes volt és teljesen jól illeszkedik abba a ciklusba, de itt az a helyzet áll fent, hogy a másik kettő annyira jó, hogy így ez a cím kevésbé nyerte el a tetszésemet, pedig önmagában nem egy rossz játék. A 4. rész hangulatával kapcsolatban pedig úgy értettem, hogy a játék egész miliője nagyon magával ragadó, de természeténél fogva ez a korszak nem annyira szól az testvériségről, mint mondjuk az első epizód (a történelmi assasinok is akkor alakultak meg és a közel keleten "tevékenykedtek"). Az Ezio-trilógiában a családok közötti rivalizálással (és hogy korban még mindig közelebb álltunk a rend valós fénykorához) sokkal megfoghatóbb volt számomra ez a történet. A III részben már egyáltalán nem éreztem annyira ezt és itt már nagyon szétcsúszottnak találtam az egész gondolatiságot is (főként az ending-re asszociálva). Így értettem azt, hogy "asszaszinos"-e, vagy sem. Az előző gondolatot tovább fűzve, ebben nagy szerepe lesz majd a történetnek is. Desmond saga-ja kerek egész volt és le is zárult (még ha hagyott is maga után kérdőjeleket a story). Így hasonló helyzet áll fent, mint a SW Ep. VII esetében, nem tudni, hogy fogják majd mégis folytatni. Az mindenesetre elég valószínű, hogy nem lesz olyan monumentális a koncepció, mint az első öt részen át, de a közben nyitva maradt kérdéseket teljes mértékben megválaszolhatják és további mélységeit fedezhetjük fel az eddig látottaknak. És egyébként ez az, amivel engem meg tudnak győzni és, mint játékost "meg tudnak venni", nem kifejezetten a hangulattal (a középső trilógiában látottakat, ebből a szempontból nem tudják überelni), a játékmenettel, vagy a látvánnyal... mert alapjában véve az fogott meg ebben a szériában, hogy nagyon érdekesnek találtam a történetét.

Szerintem egy esetleges újrakezdés nem csak, hogy inkonzisztens lépés lenne, hanem még tovább is növelné a szakadékot a kontinuitásban. Ez persze nem zárja ki, nem lenne logikátlan, hogy a sequel trilógiához is készüljenek majd EU-s tartalmak, de akkor ezt csak az addigi érák eltörlésével valósulhatna meg. Persze mindenképpen rengeteg anyag fog kirostálódni, de szerintem amit lehet azt meg kellene őrizni a régi EU-ból. Az elkövetkező műveknek, pedig megpróbálni úgy kapcsolatot teremteni a korszakokkal, ahogy például azt a Halálcsillag esetében szinte kifogástalanul tették meg. Ez persze csak az én véleményem.

A PC-s megjelenést itt olvastam - http://www.vgreleases.com/pc/releasedate-243263.aspx, de akkor ez bizonyára fake. Valószínű, hogyha akkor jön konzolra, akkor tényleg csak valamikor 2014-ben lehet vele majd PC-n játszani, ha jól emlékszem eddig mindegyik GTA-nál megvolt ez az eltérés... Nekem is az AC II volt a kedvencem. Az AC IV pedig most, hogy egyre többet látok belőle már nagyon tetszik. A tengeri csatákba egy új elemet vittek, külön jó hogy ezt továbbfejlesztették, mert alapból is szerintem ez volt a III rész egyik legélvezetesebb komponense. A mini-quest-ek is érdekesebbnek hangzanak, mint az előző epizódban, ráadásul itt hangsúlyosabbnak is tűnnek! A szinkronizációs pontok nekem már nagyon nem hiányoznának (ez igaz volt már az előző rész esetében is), a harcrendszerre is kíváncsi leszek (itt a közelharcra gondolok), ezek lehetnek nálam minuszosok. Illetve itt van még a történet, amiről eddig még nem sokat tudok, ez viszont egy nagyon sarkalatos pont lesz nálam a játék megítélésében. A Black Flag hangulatára nem nagyon panaszkodhatok az eddig megjelent anyagok alapján, nagyon jól átérezni ezt a karibi világot, viszont én még mindig nem érzem olyan igazi "assasinosnak". Korábban is mondtam, hogy meggyőzhető vagyok és minél több részletet csepegtetnek annál jobban növelik a kíváncsiságomat. Szóval ősszel/télen tuti én is be fogom majd szerezni és végigjátsszom, ha lesz rá pénzem még lehet egy collector's editiont, vagy valamilyen másik speciális kiadást is bepróbálok...

A Vogel kapcsolatos sejtéseim beigazolódni látszanak... hatalmas karakter! Nagyon komoly dialógusokra lehet itt az elkövetkezőkben számítani! http://www.youtube.com/watch?v=oyDmbDh1fsk

Én annyit tudok, hogy Szeptember 17.-én jön ki az USA-ban PC-re, szóval gondolom, hogy nálunk is jönni fog majd. (Feltéve, ha erre értetted.)