Wilde

Tetszett a rész, úgy érzem jól áll a sorozatnak, hogy több különböző stílusú kalandot is behoznak az évadon belül, ahogy a TCW-t is elég színes történetszálak tarkították, a kevésbé komolytól, a húsbavágó drámáig. Az előző rész versenyzős pörgését most felváltotta a klasszikus felfedezős, sírrablós sztori, ami magán viselte a műfaj összes jellegzetességét, de ezzel együtt kifejezetten szórakoztató volt. Omega volt ezúttal is az események katalizátora, akin látszott, hogy csak úgy issza Phee szavait és teljesen elvarázsolják a nő - valószínüleg sok tódítással elláttott - elbeszélései a különböző kalandokról. Itt is az a dinamika bontakozott ki, hogy a többiek nincsenek meggyőződve egy adott akció fontosságáról, de Omega meggyőzi őket és végül kötélnek állnak. Ebben az esetben nem volt olyan morális vetülete az egésznek, mint az előző epizódban Cid megmentése kapcsán, de ismét Omega volt az események mozgatórugója. Phee egy érdekes figura volt, részben tényleg Landóra emlékeztetett, bár a stílusa (eddig nem egy ilyen kifinomult, kissé piperkőc sármőrnek tűnt) azért kellően eltérő volt, hogy ne érezzem teljesen ugyanolyannak. Igazából ő volt az aki Omega mellett ezt az akciót előremozdította, mivel elvileg ő volt a "szakértő" aki miatt belementek a kincskeresésbe. A legjobban az a jelenet tetszett, amikor Phee és Omega együtt ülnek a Marauderen és éppen a bolygó felé tartanak. Ahogy ott beszélgettek kettesben (a háttérben a morózus Hunterrel, aki nem igazán értette mi szükség is volt erre az egészre) abban volt egy olyan meghittség, ahogy két nő tud beszélgetni. Nem teljesen egy anya-lánya kapcsolat, de valami olyasmi, amit a BB tagjai egyszerűen nem tudnak megadni Omegának. Azért lehet még egyébként érdekes Phee karaktere, mert ő is egy kapocs Cid-hez. Az összes rész ebben az évadban, ami a BB jelenlegi tagjait érintette, valahogy ahhoz kapcsolódott, hogy mi a helyzet az Ord Mantell-es szállal. A serennoi út során képbe került, hogy egy nagy zsákmánnyal felszívódhatnak, mert Cid belengette, hogy nem biztos, hogy sokáig tudja folytatni az üzelmeit a Birodalom uralma alatt. A múlt heti részben pedig Cid multja került képbe és megtudhattuk, hogy a korábbi üzlettársa szerint nem megbízható, míg most Cid egyik barátja került közelebbi kapcsolatba Omegáékkal. Úgy érzem, hogy ennek a közös élménynek is lesz egy kifutása majd valamikor a későbbiekben, amikor az Ord Mantellen esetleg megjelenik a Birodalom és bonyolódik a helyzet Cid és hőseink körül. Maga a rész fő fókuszát jelentő kincskeresős kaland igazán hangulatos volt. A zenék tényleg nagyon jól sikerültek, teljesen megidézték az Indiana Jones hangulatot, ami egyébként is tetten érhető volt az epizód több pontján is. Az iránytű, ami egyszerre egyfajta "kulcs" is és az egyik feladvány megoldásában kap szerepet, vagy a fejtörők, amelyek arra szolgálnak, hogy a kincs után áhítozók az eszüket használják tökéletesen hozták ezt a kalandfilmes feelinget. Omega lelkesedésén pedig látszott, hogy milyen sokat jelentett neki, hogy rész vehetett egy ilyen klasszikus kalandban. Amikor az évadnyitóban rácsodálkozott azokra a "kincsekre" amit serennon kapott abban is ott volt az, amit még az első évad Cut Lawquane-es részében is láthattunk, hogy neki szinte minde új ebben a világban, amit nem ismert, mert egy olyan steril helyen nőtt fel, mint a Kamino. Itt kicsit jobban kijött a gyermeki énje, de jó volt látni milyen jól rezonálnak egymással Phee-vel. A Zeffo esetleges képbe kerülésének örülnék, egy érdekes elemét jelentették a Fallen Order játéknak, ennek a lépegetőnek a lövése pedig eléggé erősen eszembe juttatta a tomb guardianok blokkolhatatlan lézersugaras támadását a játékból. Izgalmas lenne, ha így összefűznék a régebbi korok történetét az általunk is jól ismert SW érával és erre tökéletes terep lehet egy ilyen sorozat, mint a Bad Batch, ahol a nagy egész szempontjából sorsfordító események nagyon nem lesznek, de ilyen információ töredékekkel egy fontos lépcsofokot tölthetnek be az egész SW világ történelmével.

Boldog születésnapot az ünnepelteknek!

The Last of Us - 1. rész Ismerem a történetet, tavaly szeptemberben végigjátszottam mindkét játékot (az elsőt már másodjára, a folytatást most először) és nagyon szerettem is őket, a második rész sokkal többet markol, de az első részt kerekebbnek éreztem. Úgy álltam neki a sorozatnak, hogy nagyjából tudtam mire számítsak és igazából azt is kaptam, amit vártam. Ott volt benne az a dráma, az a feszültség, ami a játékot is jellemezte, de mindezt viszontlátni egy TV sorozatban, ami mégis csak egy passzívabb élményt kínál teljesen más érzést nyújtott. Olyan volt, mintha egyszerre valami ismerőset és egyben újat is látnék. Szerintem a legnagyobb hozadéka ennek a sorozatnak, hogy egyrészt olyanokat is be tud vonzani és leültetni a képernyők elé, akik egyébként nem ülnének oda egy játék kedvéért és így azok is megismerhetik ezt a tényleg nagyon remekül megírt történetet, akik amúgy nem gamerek, vagy csak nem rendelkeznek Playstation-nel. A másik pozitívuma pedig az lehet, hogyha ez tényleg nagyot szólna ez a játék (nálam máris olyan eseménysorozat lett ebből, amit úgy várok, mint a SW-n kívül talán legutóbb a HotD-t), akkor megnyithatná az utat egy sokkal érzékenyebb, hozzáértőbb játékadaptációs gyakrolat felé. Persze itt abból szempontból könnyű dolguk volt a készítőknek, hogy már maga az alapjáték is szinte filmre termett és ezt talán könnyebb adaptálni, mint egy olyan játékot, ami kevésbé kifinomult narratív szerkezettel rendelkezik (most hirtelen a Tomb Raider adaptációk jutottak eszembe), de szerintem rendkívül sok olyan játék van még, amelyik megérdemelné azt figyelmet és szeretetet, amelyet azoktól kaphatna meg, akik amúgy nem játékosok és így nem is hallottak talán az adott játékról. Azzal kezdeném, hogy nekem a legjobban a nyitás tetszett, ami egy olyan jelenet volt a talk show-val a 60-as évekből, ami egyáltalán nem volt benne a játékban, a vészjósló hangulatot viszont tökéletesen megalapozta. Ezzel a későbbi események sem tűntek olyan derült égből villámcsapás szerű dolognak, ahogy a játékban megtapasztaltuk az egészet. Azáltal, hogy Sarah több időt kapott az elején és még egy nappal előrébb kezdődött itt sztori, így jobban megismerhettük és hozzám most közelebb is került egy kicsit, mint a játékban. Ráadásul az is hozzáadott az atmozsférához, hogy végig ott volt ez a feszültség, hogy kis jelekből ugyan már következtetni lehet arra, hogy mi lesz, de még nem történik meg és egy ilyen vihar előtti csend érzést kölcsönzött a kezdő szekvenciának. Voltak dolgok amiket megváltoztattak és itt nekem az volt, ami leginkább zavaró volt, hogy ha ezek nem lettek volna, akkor végig az az érzés maradt volna meg bennem, hogy teljesen olyannak érződött az élmény, mintha ott lettem volna a játékban. Nem azt mondom, hogy elkezdtem a levegőt markolni a kontrollert tapogatva, de tényleg olyan volt, mintha egy az egybe visszaköszönt volna a játék. A Bostonban játszódó jelenetekkel is jól érzékeltették ezt a posztapokaliptikus világot, azt, hogy mennyire megváltozott minden. Talán az immerziós hatás miatt is választhatták azt, hogy 2013 helyett 2003-ra teszik a történet kezdetét, így érdekes belegondolni, hogy ez akár most is történhetne. Már nem emlékszem tisztán, de egyszer mintha Ellie rácsodálkozna a Facebookra, ami 2003-ban még nem létezett, de hogy volt e más olyan újdonság ebben az intervallumban, ami elhangzott a játékban és így a szerepeltetése, megemlítése inkonzisztens lenne az idővonallal az hirtelen nem jut eszembe. A szereplők még mindig szokatlanok, annyira hozzámnőttek azok az arcok, akiket a játékban látunk, hogy nehéz átállítani magamban azt, hogy ő most Joel, vagy ő meg Ellie, de ettől függeltenül a színészi játékra nem panaszkodnék, mert a saját eszközkészletükkel jól tudják életre kelteni ezeket a karaktereket. Ráadásul remek színészeket is kértek fel erre a feladatra, amit a TLoU játékok egyik sajátossága, hogy kifejezetten szívszorító, drámai jeleneteket kapunk a játékokban és ezeket érdekes lesz viszontlátni élőszereplős formában, ahogy egy hús-vér ember idézi meg azt a szendvedést, örömöt, fájdalmat, amit az egyébként szintén kiváló arcanimációkkal prezentáltak nekünk a játékban és van egy olyan érzésem az első rész alapján, hogy Pedro Pascal ebben remekelni fog. Én nagyon várom a folytatást és valószínűleg hétfőnkén rögtön nézni fogom, mert teljesen be tud szippantani ez az adaptáció. A zene ugyanazt a bizsergető érzést képes kiváltani, a képi világ esztétikája nem csak megidézi a játékbeli jelenetket, de tényleg úgy ézrődik, mintha ott lennék a már ismert helyszíneken és az egésznek a hangulata abszolút visszaadja a játék világát. Látszik rajta, hogy nagyon nagy tisztelettel és szeretettel nyúltak az alapműhöz, hozzáértő módon, ami érthető is, hiszen Neil Druckmann is ott van a kormányrúdnál. Én tudnám ajánlani ezt azoknak is, akiket nem érdekelnek a "zombis" dolgok, mert ez a történet alapvetően nem róluk szól, hanem az emberről és az emberek közti kapcsolatokról.

Lehet, hogy régebben Cid őt is átverte, vagy ketten együtt dolgoztak, bár itt a gengszter pont, hogy a maga módján becsületes volt és állta a szavát. Az szerintem is valószínű, hogy nem fognak igazán hosszú távon az Ord Mantell-en maradni, még, ha olyan is lett nekik az a hely, mint egy otthon, de Rampart tud róla, hogy még élnek és biztosra veszem, hogy vele még konfrontálódni fognak. Tényleg nem túl szívélyes velük, de pont ebben az epizódban láttottak alapján szerintem lehet, hogy más irányba mennek el majd a dolgok. Cid őszintén meglepődik, amikor ennyit kockáztatnak érte és a bajban sem hagyják cserben. Utána tesz is valami olyan kijelentést, hogy az adósotok vagyok, vagy valami ilyesmi. Én el tudnék innen képzelni egy fordulatot is Cidet illetően, hogy adott esetben pont ő lenne az, aki kisegíti őket, amikor a Birodalom már éppen ott lenne a nyomukban... bár lehet, hogy túl optimista vagyok Cidet illetően.

Nem ez volt a legfajsúlyosabb epizód, de a maga módján szórakoztató volt. Igazából Tech és Cid miatt örültem ennek a résznek, jó volt, hogy egy kicsit más dinamikával működött így a csapat, hogy nem volt ott Hunter és nem ő vezette az osztagot. Technek kellett előlépni és ideje volt már, hogy egy kicsit ő is a középpontba kerüljön. Az első évad második felében már volt egy rész, amikor Cidet kellett kimenteni a csávából, de itt az tetszett, hogy elhintettek pár gondolatot vele kapcsolatban. Ugye nem nagyon ismerjük a múltját, de érdekes belegondolni, hogy ki is lehetett ő, mennyiben hatott az életre a változás a Birodalom létrejöttével és esetleg milyen zűrűs ügyekbe keveredhetett korábban. A gengszter, Millegi úgy utalt rá, mintha nekik lenne valami közös múltjuk és Cid meg akarna változni, hátrahagyni a korábbi önmagát és azt a világot, ami akkor jellemezte. A rész végén még utoljára figyelmezteti hőseinket, hogy vigyázzanak Ciddel és nekem ebben valami személyes tapasztalaton nyugvó őszinte intés tűnt ki. Előtte bebizonyította, hogy ugyan egy bűnöző, aki piszkos trükkökkel játszik, de annyiban becsületes, hogy állja a szavát és tiszteletben tartotta az egyezséget, amit az utolsó versenyre kötöttek (nem hiszem, hogy attól ijedt volna meg, hogy erőszakot kell alkalmazni, hiszen korábban Wreckerék puszta jelenléte azt sem tudta megakadályozni, hogy Cidet úgymond "zálogba vegye"), majd a távozásukkor megvédte őket a sértett önérzetű versenyzőtől is, aki arra készült, hogy rájuk lő. Szóval egy igen érdekes figura volt ez a gengszter, aki talán még képbe kerülhet, ha Cid múltjába is jobban belemászunk. Ha a verseny részét nézem, arról nekem is eszembe jutott a fogatverseny az Ep. I-ből, de azért itt eléggé más erővonalak mentén zajlott a küzdelem. Végig az volt az egésznek dinamikája, hogy Tech totál esélytelen, ráadásul a többiek még kifejezetten ellene is dolgoznak és neki éppen ezt kell kihasználnia a győzelem érdekében. Igazából az egész verseny eléggé meseszerűen káoszos volt. Az egyik korábbi jelenetben azt látjuk, hogy egy random versenyző véletlenül megöli az egyik nézőt és erre úgy reagálnak, mint kb. az ókori Rómában, amikor meghalt az egyik gladiátor és a tömeg még több vért kívánva éljenzésben tört ki, csak itt a nézőközönség közül halt meg valaki. Ezekkel a túlzásokkal is azért sikerült érzékeltetni azt, hogy ez egy kemény, könyörtelen küzdelem és maguk a versenyzők is mindenféle fegyverrel egymásnak esnek, úgy hogy közben a pálya is ellenük dolgozik. Ehhez képest a pod race az egy gyerekmatiné volt. A droid nem csak azért volt érdekes figura, hogy milyen megmosolyogtató szövegeket adtak a szájába, hanem, hogy milyen kontrasztot képezett Tech-el. Tech-ben nekem mindig is az volt kicsit idegen, hogy annyira kimért, távolságtartó volt mindig is, hogy nem igazán látszott a lazább, emberibb arca. Erre itt volt ez a droid, aki nagyképű volt, magabiztos, fennhéjázó és ezzel szemben meg Tech a megszokott nagyon kalkulált, gépies, érzelemmentes formáját hozta, ami egy sajátos kettősséget képezett az epizódban. Aztán a győzelem és az azt követő ünneplés egy kicsit talán az Tech szívét is megmelengette, de azért annyira nem esett ki a szerepből, hogy mondjuk táncra perdüljön. Még visszatérve Cidre, engem nagyon érdekel, hogy lesz e valami több az ő karakteréből, adnak e neki valami igazán érdekes sorsot, tetszene, ha továbbmennének ezzel a vonallal, amit itt elejtettek, hogy ő meg akar válozni, most valami másmilyen életet akar élni... a közösen megélt kalandok biztos rá is hatással voltak. Az első évados történetszálban is az mutatkozott meg, amikor képbe került Roland, meg a Pyke-ok fenyegetése, hogy Omega az önzetlenségével bármikor képes a bajbajutottak segítségére lenni. Azt hiszem többször is említettem már, hogy mennyire tetszik az a húzás, hogy ő milyen nagy hatással van a csapatra. Nem feltétlenül harci helyzetekben tud igazán a segítségére lenni az osztagnak, vagy nem minden helyzetet ő old meg, de ő ennek a csapatnak a lelke! Nélküle sem biztos, hogy a történelem rossz oldalára sodródtak volna a BB tagjai, de Omega a legjobb énjüket hozza ki belőlük és egy olyan dinamikát hoz a csapatba, ami jobbá teszi a körülette lévőket. Cid most már másodjára lehetett tanúja annak, hogy hogyan képes az önfeláldozás, az odaadás erőt adni másoknak és kihúzni őt a bajból. Tetszene, ha ezek a közösen átélt élmények is befolyásolnák Cidet abban, hogy ő is megváltozzon és így Omegának megint szerepe lehetne ebben, úgy is, hogy itt az epizódban nem ő volt a főszereplő, hanem Tech, akinek nagyon kellett már ez. Amúgy én nagyon szeretem ezt a csapatot és jó így elnézegetni őket kisebb kalandokban is, nem kell minden második történetben valami nagyon nagy ívű hőstettet véghez vinniük, szóval részemről az ilyen filler epizódok is jöhetnek.

Az anyáknak mindig igaza van, azt tényleg látni kellett. Ráadásul ez egy elég központi, fontos szerepet betöltő hely volt, ahol érdekes lehet tetten érni a változásokat. Már az Andorban is érdekes volt látni, hogy milyen a Coruscant a Birodalom korszakában, az egésznek a hangulata számomra teljesen más volt. Régebben a nyüzsgés, a változatosság, az elegancia jutott először az eszembe a városról (persze azért ez utóbbit árnyalták valamelyest az alsóbb részeken játszódó jelenetek), míg a birodalmi érában látott bolgyó egy sokkal szürkébb, rigidebb, kimértebb arcát mutatta, brutalista stílusú épületekkel, kevésbé életteli látképpel. Kíváncsi leszek rá ebben az új, a korábbiakhoz nem igazán hasonlítható korszakban milyennek látni majd.

Jó kis előzetes volt, kedvet is kaptam egy újranézéshez a korábbi évadokból. A legjobban az tetszett, hogy a régi világhoz, a prequel érához is kapcsolódtunk néhány ponton, Coruscant, a Jedi Templom, a B1-esek. Ebben az egészben a legizgalmasabb az mindenképpen Grogu múltja lesz, hogy esetleg láthatjuk, hogy miként menekült meg a Templomból. Érdekes lenne Anakint látni, de azon se szomorkodnék, ha ő itt nem szerepelne, ő már Reva kapcsán tiszteletét tette és ott volt is egy jól felépített személyes szála az egésznek, de nem kell feltétlenül minden egyes karakterrel keresztezniük egymás útját. A Corscant bekapcsólódása kapcsán legalább ennyire sokat ígérő lehet a feltételezhetően jelenbeli történetszál, izgalmas lenne egy kicsit tágabb perspektívában látni a galaxist ebben az időszakban és remélem a harmadik évadban majd a Mandalore-ra is eljutunk. Jó lesz és várom a folytatást, amúgy fura, hogy több, mint 2 év telt el a legutóbbi Mandalorian évad óta és közben annyi mindent kaptunk, hogy számomra úgy tűnik, hogy tök hamar elrepült ez pár év.

Gratulálok a győztesnek! Ody, köszi a kvízt, nagyon jól volt összeszedve. Főleg a képrészlet kitalálós tetszett, de az idézetek is kitalálhatóak voltak. Sajnos itt esélytelennek éreztem magam, de azért szórakoztató volt.

Amikor Sidious az erővillámokat ráereszti a flottára az Exegol csatában.

Amikor Holdo atmegy egy hiperűrugrással a Supremacy-n.

Greedo, Hannak az Ep. IV-ben, mielőtt lelövi őt Solo.

Én Sky-nak adnám, ő írta be legelőbb, de lehet Yodáé is.

Az midichlorian bolygón mondja a Harag papnó Yodának a Destiny című epizódban.

Dagobah Ep. V, amikor R2-t elnyeli az vízi lény.

Anakin Ahsokanak a tcw 7 evad 9 reszében

Amikor Leia megfojtja Jabbat.

Luke Yodának a kunyhójában.

Snoke mondja Reynek a Supremacy-n.

Amikor gyorsan kell válaszolni így érzem magam:

Tudtam, hogy Coruscant és Padméhoz köthető és az üveg miatt ugrott be, hogy a lift az épület oldalán ment felfelé közbe rá lehett látni hátul a városra. Amúgy én még a második kép előtt mondtam meg, akkor ez 5 pont?

Azt a filmet láttam a legtöbbször bármi közül (30-40 alkalom is meglehet, még anno VHS-en is megvolt) és nagyon ismerős volt az belső dizájn.

Ep. II Anakin és Obi-Wan mennek fel a lifttel Padméhez a film elején.

Vader Lukenak Ep. V, Bespinen.