Wilde
Ezüst támogató
-
Csatlakozott:
-
Utolsó látogatás:
Wilde összes hozzászólása
-
Én is azért írtam. -
-
Shaak Ti-vel már félig meddig közel voltam.
-
-
Kanan Jarrus
-
-
-
-
-
Erre abszolút nem gondoltam, a Resistance már teljesen kiment a fejemből.
-
Pedig én azt hittem Ody eltalálta a Malevolence tippel.
-
-
-
Nubian J 327
-
Most kellene büszkén kihúzni magam, de bevallom őszintén teljesen vakon voltam. Miután Iqvi beírta a Halálcsillagot, gondoltam valami fegyver, akkor legyen a Starkiller...
-
Starkiller base
-
Itt akkor most azt se lehet tudni, hogy ez egy karakterre vonatkozik, vagy egy helyszínre, vagy egy idézetre?
-
"A szerencsejáték a vesztesek sportja."
-
-
Ebben az epizódban az tetszett, hogy milyen dinamikákat indítottak el a karakterekkel. Ugye már az előző részben elszeparálódnak két csapatra a BB tagjai, amiből Hunter meg Wrecker volt a kevésbé izgalmas. Ott maximum azt tudnám kiemelni, amikor elhangzott korábban a lift buherálásánál, hogy ezt általában Tech szokta csinálni, de ők mind a ketten azt hozták nagyjából, amit szoktak, fegyverrel, erővel, ügyességgel felülkerekedenek a helyzeteken. A csapat másik fele már sokkal érdekesebb volt, leginkább Omega miatt, ezért is annyira fontos Omega, hogy mit tud elindítani a karakterek tekintetében. A hármasuk Echo és Tech részvételével igencsak fúrcsa volt, nem is emlékszem, hogy ők hárman együtt akcióztak volna valamikor korábban, itt viszont miután megsérült Tech majdnem olyan volt, mintha egy embert veszítettek volna. Omegára így nehéz szerep hárult, főleg úgy, hogy nyomasztotta az is, amit még a hajón hallott Echótól. Amikor megjelent az öreg fószer az nagyon sokat dobott az epizódon, ő egy olyan külső szereplő volt, aki jobban kontextusba tudta helyezni az egész rész során játszódó eseményeket. Az egész ugye onnan indult, hogy rá akarták tenni a kezüket a Dookunál lévő vagyon egy részére, hogy vagy felszívódjanak, vagy ahogy Echo elképzelte volna beszálljanak a Birodalom elleni harcba. Itt amikor megérkeztek a bolygóra a rommá lőtt város képében láthatták, hogy mire képes a Birodalom a céljai érdekében és milyen nagyvonalúan írnak le adott esetben egy egész várost, ahogy ezt már korábban is megtapasztalhatták Tipoca City esetében is. Mégis volt Dookuval meg a Szeparatistákkal szemben egy ilyen ellenszenv bennük, még akkor is, ha az már egy rég letűnt világnak tűnik az a konfliktus amiben ez realizálódott és itt ennek az öreg serennói lakosnak a képében egy kicsit más perspektívába került a történelem. A TCW harmadik évadában volt az az epizód, a 'Hereos on both sides' ahol először szintet lépett a sorozat, de a 6. évados Clovis szál is mindenképpen ide kívánkozik és most érdekes volt látni, hogy még a háború befejezése után is hozzá tudnak tenni ehhez a szeparatista konfliktushoz. Az öreg azt a történelmi állandóságot is képviselte, hogy rendszerek jönnek, mennek, de aki tiszta szívvel, az értékei szerint él annak a morális iránytúje még ilyen körülmények között sem kerül mágneses viharba. Omega megszállottsága a kincs iránt egyrészt tényleg fakadhatott abból a felszínes kíváncsiságból, ahogy úgy általánosságban a világra tekint. Nagyon emlékezetes momentum volt még az előző évad elejéről, ahogy megtapasztalja milyen az igazi talajra lépni az általa korábban megszokott mesterséges körenyezethez képest. Amikor mindenben a potenciális kincset látja tényleg kicsit megjelenik ez is, meg persze ott volt az az igény is, hogy ő azt akarta, hogy mindenképpen sikeres legyen ez az akció. Ahogy a gyerekek sokszor felelősnek érzik magukat a szüleik megoldatlan problémáit miatt, itt egy elkapott félmondatból Omega arra gondolta, hogy ő az oka minden rossznak és nem látta át úgy a helyzetet, ahogy aztán Echo elmagyarázta neki. Tényleg a legjobb dolog volt Omega, ami ezzel a csapattal történhetett, de az egy fontos dolog ettől még, hogy valami biztonságot jelentő vagyonra nem tudtak szert tenni úgy, hogy nem sikerült a megbízás és Cid jóslata, hogy egyszer el fognak érni az ő bázisukra is a Birodalom hosszúra nyúló ujjai egy baljóslatú jövőt vetít előre. Amikor megjelent Rampart a rész végén egy picit leesett az állam, nem számítottam rá, hogy ő is feltűnik majd, amit meg láttunk tőle, az meg talán az epizód legjobb pillanata volt. A klónok kapcsán többször is felmerült már bennem a felelősség kérdése, mennyiben tudnak ellenhatni az inhibitor chipnek, mennyire változtatja meg őket az, amit a parancsok követése közben úgymond természetes módon változtatnak meg a hozzáállásukban, ahogy ezt láthattuk Crosshair esetében is. Volt még az első évadból a Ryloth szál, ahol Howzer képében erre egy nagyon izgalmas felvetést emeltek be a képbe, azáltal, hogy vannak akik látják, hogy nem jó ez az irány amerre mennének. Itt a klón parancsnok kapcsán nekem az volt az érdekes, hogy ő most csak pedéns kötelességtudatból nem akart Rampartnak hamisítani egy jelentést, vagy valahol érezte, hogy ez az egész nem helyes. Ugye a klónokat úgy is lecserélik, de az lehetne egy végső redemption arc számukra, ha előtte egyre több olyan példát láthatnánk, hogy képesek átlátni a Birodalom aljasságán, korruptságán. Rampartnak meg főhet a feje a 99-esek miatt, de az így garantált, hogy Hunteréknek a visszavonulás egyébként sem lenne nagyon opció, ha ismért a Birodalom eredne a nyomukba. Ugye azt se tudjuk még, hogy adott esetben milyen további tervek lehetnek Omegával, de hogy Nala Se túlélte a Kamino pusztulását az mindenképpen sokat ígérő ezen a vonalon...
-
Sikerült újranézni az első évadot, úgyhogy most már megnéztem én is az új részeket. Ez az epizód hozta azt, amit az első évad nagy részében is megszokhattunk, egy jó kis BB kalandot, amiben minden csapattaganak kidomborodnak az erősségei és a korlátai is. Az is jópofa volt, hogy kapcsolódva az előző évad végéhez ebben az epizódban újra feltűnt AZ, bár az kissé csalódás volt, hogy nem vált részévé a csapatnak, hanem csak Cid felszolágálójáva tették meg. Jó kérdés, hogy ő mit tudott volna hozzáadni az osztaghoz, de amilyen érzelmes volt a megmenekülése az első évad fináléjában, utána azt gondoltam, hogy valamilyen kisegítő szerpben, de ő is a Marauder furcsa csapatát gyarapítja majd. Annak is örültem, hogy visszatértünk a Serennora, igazából az egész sorozatnak van egy ilyen TCW utánérzése, hogy egyrészt ez már egy másik világ, egy másik éra, mégis még annyi minden van a változás folyamatában, hogy a régi világ mementói is visszaköszönnek. A klónkatonák már nem a hősök, hanem a legyőzendő ellenségek képében vannak jelen, a szeparatista infrastruktóra egy letűnt kor emlékének tűnik. Dooku kapcsán érdekes kalandokat láthattunk a Serennón, nekem rögtön bevillant az Asajj Ventress által vezényelt merénylet, vagy Moralo Eval és a "Box" próbája, de most egy teljesen más arcát mutatta a bolygó és azok a kronológia szerint néhány évvel ezelőtti események egy teljesen másik, elfeledett világnak a nyomai csupán. Ezzel együtt az, hogy behozták a képbe Dooku anyagi örökségének a problémáját több érdekes szempontot is felvetett. Talán a legfontosabb és ami szerintem egy hosszabb léptékű, fajsúlyos elem is lehet ebben az évadban az az osztag jövője. Itt ugye a szeparatista vagyon megszerzésével felcsillan a lehetősége annak, hogy úgymond kiszálljanak ebből az életvitelből, ami azért nagyrészt a túlélésről szólt számukra. Egy olyan helyzetben találták magukat, amiben teljesen megváltozott körülöttük minden. Maguknak kellett gondoskodni az élelemről, a biztonságról, egy célt kellett találniuk és ebben például Omega érkezése mindenképpen kulcsfontosságú volt. Egyrészt azért, mert általa egy teljesen új perspektíva nyílott meg előttük, nem katonákként, hanem egy kvázi családként kellett működniük, vigyázniuk kellett Omegára, felelősséggel tartoztak iránta, nem csak úgy, mint egymásért, hanem mint egy gyerekért is. Másrészt pedig Omega nézőpontja, a kedvessége, segítőkészsége, jóra való törekvése hatással volt a csapatra is, akikből a legjobb énjüket hozta ki ez a közös kaland, szemben Crosshairrel, akiből pedig a legrosszabbat hozta ki a Birodalom. Amikor felmerül Echóban, hogy lehet nem kellene teljesen kivonulniuk a galaxis ügyeiből, hanem a Birodalom ellen fel kellene lépni, akkor az egy olyan dilemmát, potenciális konfliktust alapoz meg, ami alaposan elő volt készítve már az előző évadban is. Volt az az emlékezetes epizód, amikor Rex segítségével kiszedik a chipeket a BB tagjaiból és utána Rex megemlíti nekik, hogy csatlakozhatnának hozzá, elkél a segítség... ott Hunter azzal utasítja vissza, hogy neki a sajátjaira kell vigyáznia. Ennek ellenére több ponton is az évadban belekeverednek az újonnan formálódó Birodalom és az ezt a változást elszenvedő egyszerű emberek konfliktusába, többször megtapasztalják ennek a rendszernek az embertelenségét és valahol jogos, hogy felmerül, hogy nekik is tenniük kellene/lehetne ez ellen valamit. Omegánál itt a két epizód során a legfontosabb mozgatórugú volt, hogy próbált annak az elvárásnak megfelelni, amit Echo fogalmazott meg Hunternek, hogy többet kellene tenniük a puszta túlélésnél és miért ilyen fontos ez az akció. Önmagában az epizódban még mindig nagyon tetszik, hogy viszontlátjuk azt a művészi megvalósítást, aminek a keretei között a TCW készült. Az animációk nagyon szépek, különösen azoknál a kezdeti képeknél, a trópusi környezetben volt feltűnő, azokkal az élénk színekkel, hogy mennyire jól néz ki így a sorozat, az új karakter dizájn is tetszik amit a hőseink kaptak és az akciók is öteltesek, látványosak voltak (kifejezetten tetszett Omega terve a konténerek kieresztésével). Az, hogy még mindig leginkább kábítólövedékkel lőtték az ellenésget a BB tagjai, abban szerintem kifejeződik az a szolidaritás, amit a klónok iránt éreznek. Ők tisztában vannak az inhibitor chippel és annak hatásaival, Wrecker is mennyire kivetkőzött magából, mielőtt eltávolították volna belőle és ugyan hozzáidomulhat valaki a Birodalomhoz, ahogy láttuk Crosshair esetében, de azért valahol ezek a klónok is áldozatok. Tetszik, hogy figyelnek ilyenekre is és ettől olyan élettel telinek tűnik a sorozat. Az újranézést most magyarul tettem meg az első évadot illetően és meglepően jó volt a magyar szinkron, úgyhogy ezek után most az új részeket is magyarul láttam, ez például egy olyan hozadéka a Disney+ megjelenésének, ami nélkül a premiert biztos, hogy nem magyarul nézem. Az amúgy oké, hogy ez egy duplarész volt, de a befejezés, így elvágva nem volt a legelegánsabb, persze most rögtön nézhettük is az új részt, de azért itt mégis két külön tagolt epizódban kaptuk meg a nyitányt, nem úgy egybe, mint az első évadnál és egy kicsit ez zavaró volt számomra.
-
-
A többi kategóriánál mind egyértelműen tudtam szavazni, itt viszont több karakter is versengett egymással ezért a díjért. Mivel a férfi szereplőknél Obi-Wan kapta a voksomat, miután őt sokkal esszenciálisabbnak éreztem a saját szerepe okán, itt Luthenre szavazok. Az a monológja ott a 10. rész végén az egy annyira kivételes momentuma volt az egész sorozatnak, hogy mind a színészi játék, mind az írás, mind a karakterábrázolást tekintve nálam mindent vitt és ezért Luthennek is jár nálam az elismerés.
-
Ősi zen kōan a Blaha Lujza térről: "Ami előttünk áll, az még hátra van!" Én ezzel kívánok mindenkinek boldogságot, megelégedettséget és sok SW tartalmat az új évre.
-
