Wilde

Boba Fett karakterét én mindig is egy antihősként értelmeztem. Az teljesen rendben van, hogy a TCW-ben nem követ el komoly gaztetteket, de nem egy 12-13 éves gyerek tettei alapján ítélném meg a karakterét. Nem csak azért, mert az életkorát tekintve az itteni Boba a klasszikus trilógiában látott alakjához van közelebb, hanem mert anno még nagyon csak ismerkedett ezzel a szakmával, míg ekkora már a galaxis egyik leghírhedtebb fejvadásza vált belőle. A gonoszság mibenlétén, pontos természetrajzán lehetne filozofálgatni, de számomra az, hogy gengsztereknek, meg mindenféle megbízónak valaki másokat pénzért megöl… az igenis gonoszság, akkor is, ha ő csak a munkáját végzi és nem élvezi. Egyébként azt nem is várta senki (én biztos nem), hogy egy vérgőzös pszichopata legyen, aki halomra lő mindenkit, aki csak szembejön és kéjes élvezetét leli az egészben. Egyszerűen annyi elég lett volna, ha egy olyan embert látunk, aki nem csinál erkölcsi kérdést abból, hogy a céljainak elérésért erőszakot alkalmazzon, vagy akár öljön is. Ettől még végrehajthat akár pozitív, morálisan értékelendő tetteket is, elmehet majd Djarinnal együtt felszabadítani a Mandaloret, de Boba maradjon meg egy antihősnek. Abban a sivatagi menekülős jelenetben sokkal jobb hatást váltott volna ki, ha megöli a massifot (nem azért mert egy vérengző őrült, hanem mert a menekülés szempontjából ez számára előnyt jelent), a gyereket túszul ejti, majd így próbál meglépni a táborból, mondjuk kizsarol a törzsfőnökből egy banthát amivel átvághat a sivatagon (így azt is láthattuk volna akár, hogy a tuskenek is hasonlóan féltik a gyereküket, mint bárki más és ezzel is lehetett volna őket egy kicsit közelebb hozni a „lelketlen szörny” Anakin által lefestett képétől)… aztán akár ugyanúgy elkaphatták volna a buckalakók, jól összeverik és ugyanoda visszakerül Boba elesetten, sebezhetően, mint ahogy végződött ez a próbálkozás számára az epizódban is, mégis a badass fejvadász imázsának integritását megtarthatta volna. Én arra a karakterre lettem volna kíváncsi, akihez Darth Vader külön kiemelten odafordul a Birodalom visszavágban és feltartott mutatóujjal felhívja rá a figyelmét, hogy élve kell a Falcon legénysége, csak semmi dezintegráció! Ehelyett kaptam egy olyan fazont, aki kedvesen megsimogatja az elkábított állatkát, meg egy emberarcú maffiafőnök akar lenni. Na ne már! Ott van Din Djarin, aki egy kemény fejvadász, de aztán kiderül róla, hogy a mandalori páncél és a marcona külső mögött egy igazi érző szívű, kedves figura lapul, aki alapvetően jó ember. Az eddig látottak alapján (a változás lehetőséget a hátralévő epizódokban nem vetem el, bár tartok tőle, hogy nem ez lesz) nekem az az érzésem, hogy Boba Fettből is alapvetően egy szerethető, kedvelhető figurát akarnak faragni, aki nem is olyan rossz ember és nekem ez egyáltalán nem tetszik. Ez lehetett volna egy sötétebb tónusú sorozat, ahol nincs cukiság, baby yoda, hanem van helyette egy alvilági szcéna, gengszterek, fejvadászok és olyan karakterek, akik nem hősiesek próbálnak lenni. Lehet tényleg elmegyünk majd ilyen irányba a folytatásban és akkor nekem is jobban fog tetszeni az egész, de egyelőre onnan indul most nálam a Book of Boba Fett, hogy a mínuszból kell majd pluszt csinálnia. Temuera Morrison színészi kvalitásaihoz még egy gondolat. Én nem tartom alapvetően borzalmas színésznek Morrisont, arra például tökéletesen alkalmas, hogyha nem rajta van a fókusz, akkor egy ilyen mellékkaraktert megformáljon a háttérben és hozza ezt a figurát, arra viszont, hogy ő vigyen el a hátán egy egész szériát már alkalmatlan. Ebben nem csak a képességeit érzem hiányosnak, hanem ott van az tény is, amiről egyszerűen nem tehet, hogy megöregedett. Szerintem nagyon sokat veszített a vonzerőjéből. 20 éve mikor Jangót játszotta igazán erőteljes, markáns megjelenése volt a vásznon. Így kopaszon, ráncosan, mackósan a mimikája, gesztuskészlete is másként hat és az összhatás számomra sajnos egyáltalán nem meggyőző.

@Adrián Boldog születésnapot!

Megnéztem én is a Book of Boba Fettet, azt nem mondanám, hogy fájdalmas volt nézni, de jelenleg én egyáltalán nem tudok lelkesedni ezért. Az epizód indítása nagyon hangulatosan sikerült Jabba palotájának látképével, a Sarlacc belsejével, a visszaemlékezésekkel Kaminora, illetve a Geonosisra. Azt is díjaztam, hogy ezt rögtön a legelején megmutatták, hogy hogyan szabadult ki Boba a Sarlaccből és így egyrészt ott folytatták, ahol az Ep. VI abbahagyta a történetét, másrészt nem húzták sokáig ezt az egész szekvenciát és rögtön megválaszolták nekünk így mozgóképen, hogy hogyan is élte túl ez a karakter a korábban végzetesnek tűnő "halálát" (ez olyasmi, amit Maulnál, vagy Palpatinenál nem kaptunk így meg, bár Boba túlélése volt talán a legkézenfekvőbb ezek közül). Nem is volt túlbonyolítva, de mégis valami kézzelfogható magyarázatot és feloldást kaptunk arra, hogy miként tudott kimászni onnan. Innen jött aztán az újabb remek ötlet, ami ugye a Mandalorian kapcsán az előzmények (kronológiailag folytatások) ismeretében persze adta magát, hogy Bobát megfosztják a páncéljától. Ha van egy karakter Vader mellett akit igazán a jelmeze definiál, akkor az Boba Fett. A klasszikus trilógiában még az arcát sem látjuk és az egész státuszát gyakorlatilag annak köszönheti, hogy nagyon jól nézett ki a páncélja. Most Boba itt belekerül egy olyan helyzetbe, hogy azok után, hogy éppen hogy túlél egy halálos szörnyet, elveszíti mindazt, ami nagyjából definiálta őt, hogy kicsoda. Elkanyarodva egy kicsit a klasszikus trilógiától a Mandalorianben sem volt nagyon kibontva a felnőtt Boba Fett karaktere, ez a sorozat pedig remek lehetőséget adott arra, hogy mélységet adjanak ennek a korábban szerintem két dimenziós karakternek. Amikor azonban a páncél nélküli Boba Fettet látjuk, ott egy olyan irányba vitték el a karaktert, amire én nem vagyok kíváncsi. Fogalmazzunk úgy, hogy ez egy ilyen family-friendly Boba Fett lett. Volt az a jelenet, amikor Boba megpróbál megszökni a buckalakóktól és itt az volt az érzésem, hogy nem is egy alvilági figurát, hanem konkrétan egy jedi lovagot látok. Mondjuk, ha Obi-Wan akart volna megszökni egy ilyen szituációból, akkor ő pontosan ugyanezt csinálhatta volna: miután elkábítja gyengéden megsimogatja a massifot, hogy minden gyerek tudja a TV előtt, hogy nem halt meg, csak alszik és Boba igazi állatbarát, a gyereket nem üti le, mert ő nem egy rosszember (jajj csak meg ne sérüljön valaki az ő keze által) és önzetlenül még a rodiait is megmentené... nem fogok hazudni, engem itt kicsit el is vesztett ez a sorozat, ha végig ez lesz az irányvonal. Boba Fett karaktere abból a szempontból igen hálás, hogy gyakorlatilag egy üres lap, amire bármit lehet írni, úgyhogy nem is abból a nézőpontból mondom ezt, hogy valami konkrét ellentmondást véltem volna felfedezni korábbi dolgokkal, de nekem ez a Boba Fett, akit én korábban egy kemény fejvadásznak, egy alvilági figurának képzeltem el az előzetes ismereteim alapján (bár az tény, hogy a könyveket, meg képregényeket amelyekben esetleg szerepelhetett nem olvastam), ebben a tálalásban egyáltalán nem hiteles. Már régen láttam a Mando második évadát is, de ott sem úgy emlékeztem Boba Fettre, mint egy ilyen aranyszívű, kedves, jóságos figurára. A belépője Bib Fortuna lelövésével kifejezetten hatásosra sikeredett és én azt vártam, hogy itt majd Boba felnő ahhoz a hypehoz, ami körülötte van már 40 éve, hogy hú hát ez micsoda félelmetes fazon. Erről az emberről, akit itt Boba Fettként láttunk hamarabb hiszem el, hogy illedelmesen átkísér egy nyugdíjas nénit a gyalogátkelőhelyen, mint azt, hogy ő embereket vadászna le pénzért élve, vagy holtan. Sajnos a maffia szál sem győzött meg jobban. Az audiencián azért voltak jó pillanatok, mondjuk a Robert Rodriguez által alakított trandoshan egész jó volt azzal a wookie bundával (nem tudom, hogy ez itt egy TCW-s kikacsintás volt-e a 3. évad fináléjára, ahol sportból is vadásztak rájuk, de Filoniból kinézem), meg a trón karfáin lévő kis rancor fejek is jópofák voltak, a torture droid visszatérésének is örültem, bár ez a puha Boba Fett koncepció itt is árnyékot vetett, hogy nem lesz ám itt semmiféle kínzás... Olyan érzésem volt így Boba Fettet látva, hogy megpróbálja eljátszani a keresztapát. Ez láthatóan az ellenfeleiben is lecsapódott és úgy is reagáltak rá. Ez a twi'lek csávó, aki a titokzatos polgármester samesza volt, számomra rém idegesítő volt, ráadásul ezzel az eltúlzottan maníros viselkedéssel mindenféle feszültséget kivett abból a jelentből, ahol ennek az előrevetített hatalmi harcnak meg kellett volna indulnia. Boba ilyen naív reform donként teljesen oda nem illőnek hatott és leginkább a tekintély hiányzott belőle, ami ha van közeg, ahol ez fontos az szerintem pont a szervezett bűnözés lenne, ráadásul mind a tisztelet, mind akár a félelem alapjául is szolgálna ez. Szinte folyamatosan kioktatják, megmondják neki, hogy mit kéne csinálnia, kérdőre vonják, ő meg elkezd magyarázkodni. Ha van valami amivel le lehet rombolni valakinek a tekintélyét, akkor az, ha neki így magyarázni kell, hogy amúgy én kemény csávó vagyok, csak most gyalog jöttem... miért kellene neki magyarázkodni bárki előtt is, ahelyett, hogy előveszi a fegyverét és megkérdezi, hogy van valakinek kérdése (bár tudom ez így nem férne bele az emberarcú asszertív gengszter képébe). Amikor bemegy beszedni az adót abba a csehóba (Max Rebo bandájának zenei világán azért érződött Rodriguez hatása) és nincs rajta a maszk ez még erőteljesebben érződött. Morrisonon látszik, hogy eléggé megöregedett, az engem annyira nem zavart, hogy sokkal idősebbnek néz ki, mint amennyinek karakter szerint Bobának kellene lennie, de sajnos egyáltalán nem félelmetes. Morrisonnak még az Ep. II-ben maszk nélkül is volt egy olyan nézése Jangoként, ami feszültséggel teli, tekintélyt parancsoló volt, itt meg egy ilyen kedves bácsikát látok és ez még a jobbik eset, mert amikor aztán akció közben elkezd vicsorogni az egyenesen röhejes. Az akciójelenetek is felejthetőek voltak. Erre persze rányomta a bélyegét, hogy Boba sérült, láthatóan nincsen top formában, na meg annak ellenére, hogy látványosan jobb kondiban van Morrison, azért még mindig kicsit nagypapás a mozgása. A parkouros ninják a tetőkön mondjuk elég jól néztek ki, de az a pajzsharc rém látványtalan volt és az sem segítette öregbíteni Boba hírnevét. Azt sem igazán értettem, hogy a két gamorreai őr egyszer csak eltűnt mögülük, pedig mikor kijönnek az épületből még ott vannak, aztán hirtelen már nincsenek sehol. Jango Fettben anno azt bírtam a legjobban, hogy mindenféle küytüt, eszközt használt, hogy felvegye Obi-Wannal a versenyt és ettől nyerte meg annyira a képzeletemet. Nem tudom, hogy Boba páncélja időközben mennyire lett downgradelve, de itt konkrétan semmit extrát nem csinált vele, még a jetpackjét sem kapcsolta be. Bobát egyébként is folyamatosan ilyen degradáló helyzetkben láthattuk az egész rész során, aminek a csúcsa talán az volt, mikor az a röhejes kinézetű tusken nő hülyére verte. Önmagában még ez, hogy elesettnek, gyengének is láthatjuk ezt a korábban badassnek gondolt karaktert nem baj, de úgy, hogy nem igazán volt mellette balansz, amivel azt éreztem volna, hogy attól még, hogy ő most kiszolgáltatott helyzetben van, ő egy igazi könyörtelen kemény csávó és vissza fog innen pattanni. A legnagyobb hőstette az a szörny elleni harc volt, ami számomra a rész mélypontja volt. Annyira nem volt kínos, mint mikor a TOS legendás Arena epizódjában Kirk heroikus küzdelmet folytatott a gornnal, de belőlem ez is inkább mosolygást váltott ki, mint komolyan vehető csodálatot. Komolyan mondom Ming-Na Wen félelmetesbbnek, meg kompetensebbnek nézett ki az egész rész során, mint Boba Fett, pedig elvileg neki kéne elvinnie a hátán a sorozatot. A látvány tekintetében voltak kifejezetten üde színfoltok a részben. Mos Espa baromi jól nézett ki és az is tetszett, hogy érzékeltették az idő múlását és azért megváltozott a város. Egyébként kellően élettel telinek és valóságosnak tűnt az utcai perspektívában is, számomra abszolút megidézte az Ep. I-es hangulatot, az is remek volt, ahogy egy rövidke jelenetben feltűntek a Boston Dynamics robotkutyái, amiket, mint valami birkanyájat terelgetett egy nő. Sajnos a sivatagi jelenetek már ennyire nem voltak hatásosak, főleg összehasonlítva egy nemrégiben megjelent Dűnével és az ottani nagytotálokkal, itt eléggé érződött a studiófeeling. Ezzel együtt azt kell mondanom, hogy a dűnetengerben játszódó jelenetek is egész hangulatosak voltak. A történetet tekintve remélem amúgy ez a tuskenes szál viszonylag hamar lecseng majd és nem fogják az egész évadon keresztül húzni azt, hogy ő hogyan illeszkedik be a törzsbe. Egyrészt ennek a szálnak a kifutását már ismerjük, megtalálja Djarint és visszaszerzi a páncélját, másrészt mindent amire kíváncsi voltam azt ebben a történetben tökéletesen megkaptuk, eleinte ridegen bánnak vele, majd megmenti a gyereket, bizonyítja a hősiességét/értékét és a törzs (legalábbis a törzsfőnök) szemében megnő a respektje és másként tekinthetnek rá. Ami sokkal inkább érdekelne az a Mandalorian utáni időszak, hogy mit is akar ő majd gengszterfőnökként csinálni. Az is érdekelne, hogy miért akar ő Jabba helyére kerülni, mikor korábban egy egyszerű fejvadász volt, meg mi a célja ezzel az egésszel (szindikátust épít, mint Maul, vagy csak a pénzt akarja számolgatni Jabba palotájában?), remélem nem az lesz a magyarázat, hogy ő olyan nemes lelkű fehér lovag, hogy nem nézhette tétlenül, ahogy kirabolják azt a párafarmert és csak békét és nyugalmat akar az elszemtelenedő Tatooine-i bandák között. Ez a polgármesteres szál engem abszolút nem hoz lázba, remélem nem ő lesz majd a nagy főellenség, akivel az évad végére Bobának le kell számolnia. A Mandalorian első epizódjának a végén ott volt Grogu, akit akkor még egyáltalán nem ismertünk mégis rögtön felkeltette az érdeklődésemet, hogy ki lehet ez a lény, esetleg hogy kapcsolódik a jedikhez, Yodához stb. itt semmi ilyesmi nem volt, első epizódként az legszomorúbb, hogy nem csigázott fel, nem vonzott be a sorozat, hogy tűkön ülve várjam a folytatást. Biztosan tovább fogom nézni, még egyelőre csak egy rész ment le, de van egy olyan érzésem, hogy ez nem az én sorozatom lesz!

Boldog új évet kívánok minden kedves fórumtársnak! @gafz @ati Boldog születésnapot!

Sajnos már korábban megrendeltem a reklámmentes változatot, úgyhogy már mindegy, de nagyon köszi a választ (ha a használattal kapcsolatban lesz még kérdésem lehet felteszem itt). Így átlátva tényleg nem olyan nagy "teher" a reklámos, a wifit én se nagyon akarom majd rajta használni csak ha valamihez éppen kell, de így nem lesznek rajta ott se reklámok.

Kellemes ünnepeket mindenkinek!

Kindle-el kapcsolatban szeretnék segítséget kérni. Ez lenne az egyik karácsonyi ajándékom (én veszem meg, de mástól kapom) itt felmerült korábban ez a téma, ez alapján kezdtem el keresgélni. A Karrde által belinkelt honlapon néztem ki egy PaperWhite 4-et. Láttam azóta most ősszel megjelent a PaperWhite 5 is, de kiindulva abból, hogy többen is azt írtátok, hogy régebbieket használtok és azok is tökéletesen jók még ma is, illetve megnézve az újdonságokat nekem nem tűnt úgy (így laikusként), hogy annyival jobb/több lenne az új, hogy megérje azt a plusz 25.000 Ft-ot. Amit viszont nem értettem, hogy mi az, hogy reklámmentes? Amit kinéztem azok között is van egy kb. 7.000 Ft-os különbség, ami nem túl jelentős, de ez nem egyértelmű számomra, hogy a reklámmentesség mire vonatkozik. Bocs, ha nagyon hülye kérdés, de nem volt még ilyen eszközöm.

@Kargarosz Boldog születésnapot!

Köszönjük Donát, ismét nagyszerű volt! Azt én is sajnálom, hogy a ST egy díjat sem nyert, mert ennél többet erdemelt volna, de összességében elégedett vagyok. Az Erő legyen mindenkivel...

Nálam sokat változtatott azért a ST, de továbbra is a prequel éra a kedvencem. Iqvi is az a generáció aki itt került igazán közel a SW-hoz és vannak még nála fiatalabbak is akik itt léptek be ebbe az univerzumba. Szerintem megvan a STnek is a közönsége, majd látszani fog később az eredményeken is.

Tavaly óta már csak a Supercuttal nézem, úgy meg durvább, de nálam ez a saga csúcsa. A legsötétebb és a legszívbemarkolóbb SW film, ezt az érzelmi katarzist nagyon köszönöm Lucasnak!

Egyébként abszolút kortalan alkotás, ez is mutatja.

Én ezen lepődtem meg, a ANH ilyen népszerű lenne?

Ez volt amit talán a legkomolyabban átszabott a ST. Mind vizuálisan, mind emocionálisan ahogy meg van komponálva Han halála Kyloval az valami zseniális. Az egész kompozíció geometriája ahogy egy derékszögű háromszög átfogójaként beesik az utolsó fénysugár a Kylora aki közben küzd a magában lévő sötétség győzelmért... ez egy vizuális orgazmus volt.

Kylo hanyadik lett Donát?

Nehéz szívvel, de még mindig Anakinra tettem, az ő útja tetszik továbbra is komplexitásában a legjobban a sagaból.

Először azt hittem döntetlen, mondom hát ilyen se volt még.

Akkor jó, kedvenc zenei témám a Duel of the Fates itt csendül fel, ez alapján lett első nálam.

Most akkor az Ep. I nyert?

Nálam itt a Birodalom nyert, de a filmnél fordítva volt az első kettő. Remélem nem lőttem mellé mindkettővel.

Akkor már 4en vagyunk.

Poszeterek téren is a ST nyert nálam, a TLJ ebből a szempontból a kedvencem.

Ez volt az egyik jelentős változás amit a ST hozott az AF2-höz képest nálam ugyanis Adam Driver nyert.