Wilde

Nálam is Boba nyert, az ő visszatérését még jobban élveztem, mint Ahsoka élőszereplős felbukkanását (az is remek volt), annyit adott hozzá a karakteréhez ez az évad, hogy azt nehéz lenne kifejezeni a korábbi önmagához képest. Most beváltották azt az ígéretet, amit 40 éve tettek ezzel a badass fejvadász figurával, már egyértelműen kíváncsi vagyok a róla szóló sorozatra, egy éve ez még korlátozottan lett volna csak igaz!

A Tatooine a legikonikusabb SW helyszín és nagyon tetszett, hogy egy új nézőpontból is megtekinthettük (ezért is nyerte a legjobb epizód kategóriát nálam a szezonnyitó rész), de mint helyszín a Trask volt amelyik a leginkább kitűnt pont az újdonságával, szokatlanságával.

Nálam a Trask nyert, tetszett ez a vízi világ, amilyet nem sokat láthattunk a filmekben/sorozatokban.

Ha jól emlékszem itt Ahsoka vs. Elsbethre ment a szavazatom, de Luke belépője is emlékezetes volt, főleg érzelmi oldalról...

Én régebben csak szinkronnál láttam az összes Trek sorozatot (kivéve a TAS-t) és emiatt, hogy így ismertem meg eredetileg ezt az univerzumot azért az én szememben eléggé megszépül a szinkron, de úgy 5 éve mikor elkezdtem újra, ezúttal eredetiben a TNG-t akkor jutottam el oda, hogy mennyivel jobban hangzik szinkron nélkül. Most pont a TOS-t kezdtem el nézni a Netflixen, mert ezt még nem láttam angolul. Nemsokára a második évadhoz érsz, ott az első epizódban volt egy olyan zseniális snitt, hogy az azóta is rengetegszer eszembe jut.

Kicsit utána kellett néznem ennek a sztorinak, hogy pontosan miről is van szó. Az alapján amit írt, meg a korábbi megnyilvánulásai után... hát, nem lepődtem meg, hogy a mai világban ezért kirúgták és akár volt vele erről korábban beszélgetés, akár nem figyelmeztették, de ezt tényleg neki is tudnia kellett, hogy mihez vezethet. Ettől függetlenül a stúdió gyakorlata nem lesz szimpatikusabb a szememben, de az ő szempontjukból is valahol érthető ez a damage control, hogy akkor próbálják maguktól eltávolítani ezt az egészet, hogy nehogy rossz fényt vessen a cégre, vagy az adott produkcióra. Szomorú, hogy ilyen mellékzöngék árnyékolják be az amúgy rendkívül pozitív sorozatot, de hozzáteszem, hogy Donáthoz hasonlóan a karakter önmagában annyira nekem sem fog hiányozni, ha esetleg nem látjuk már többet.

Úgy néz ki szeptember 15-én érkezik a Dűne a mozikba, úgyhogy még egy bő fél évet kell már csak várni! A Gabo kiadások nekem is nagyon tetszenek, mondjuk az furcsa volt, hogy az első kötetben volt térkép és egy tartalomjegyzék oldal külön, a két folytatásból ez pedig valamiért kimaradt, de az mindenképpen filgyelemre méltó, hogy nagyon szépen egységesen, a régi fordítások felhasználásával egy egységes rendszerben jönnek ki a könyvekkel. Esztétikailag pedig fantasztikusan néznek ki a kiadványok. Nekem a harmadik könyv volt a kedvencem, és várom az első könyvből készülő filmet, de arra nagyon kíváncsi leszek, hogy a belső monológok adta feszültséget (ami a későbbiekben még hansúlyosabbá válik) hogyan sikerül majd filmre vinni. A Dűne ciklusban sok minden a felszín alatt történik, amikor szinte szavak nélkül is képes az író egy csatát megrendezni a karakterek összeütközésében, ezt érzem a legnagyobb kihívásnak az adaptációnál... azért én bízom Villeneuveben. Korábban volt egy olyan hír is, ha jól emlékszem, hogy tervben van az HBO Max-ra egy Bene Gesserit sorozat is, úgyhogy talán többet is kapunk ebből az univerzumból, mint a Dűne film, de én is örülnék, ha valahogy a teljes történetét megfilmesítenék, még ha erre kevés esélyt is látok.

Magyar felirat van a Discovery-hez, szinkron nem, a Picard meg nincs is fent Netflixen. Mivel ezek nem jelentek meg tudomásom szerint egyik hazai TV csatornánál sem, így nem tartom valószínűnek, hogy lenne hozzájuk szinkron.

Én is leszavaztam, voltak nehéz kategóriák, majd kíváncsi leszek a győztesekre. Jól összeraktátok... nünüke külön tetszett.

Az nehezen tudtam volna elképzelni, hogy ne állapodjanak meg az idei szezonra, azt viszont nem zárnám ki teljesen, hogy 2022-ben ne lenne realitása annak, hogy Hamilton nem a Mercedesszel folytatja (már ha folytatja). Úgy gondolom a szerződés hosszával kapcsolatban lehetett nézetkülönbség (az összes többi részlet, ami állítólag "kiszivárgott" csak porhintés volt, vagy egyenesen kamu) és még azt is megkockáztatnám, hogy nem Hamilton, hanem a Mercedes akart volna hosszabb kontraktust kicsikarni. Persze ez is csak találgatás a részemről. Super Bowl LV (spoilerbe teszem, ha valaki még nem látta volna)

Pont ezért voltam kíváncsi erre a listára, mert sok olyan játék volt már ezek között is, amivel én nem játszottam, de most meghoztad a kedvem, a 200 cím azér nem semmi. A felsorolatak közül nekem egyedül a RDR2 meg a Tomb Raider volt meg és az előbbi kapcsán én is azt éreztem, hogy ugyan a környezet nagyon élettel teli volt és gyakran bele lehetett futni olyan random emberekbe, akik vagy egy küldetést adtak, vagy csak valami vicceset/érdekeset csináltak - hasonlóan a GTA V-höz - csak míg ott az autózás (a rádióval kiegészítve) két pont között számomra önmagában is élvezetes volt, addig itt eljutni A-ból B-be tényleg baromi unalmas, még ha a környezet szép is, de mikor elindultam valahová leginkább azt vártam, hogy már odaérjek ahova menni akartam. Nekem nem működik ez az oldal, pedig a jelzett paramétereknek biztos megfelelek kíváncsi lettem volna a statisztikáimra. Mondjuk azt magamtól is tudom, hogy tavaly a Dark Souls 2-vel töltöttem a legtöbb időt, de így lebontva érdekelt volna. Pazarul néz ki a Mass Effect előzetes, én már nagyon várom. Ha a Dzséjt által említett Pinnacle Station esetleg ki is marad azt sem sajnálnám annyira. Mondjuk belefutattam a twitteren egy elég nevetséges sztoriba, hogy volt megint egy kis vihar a biliben annak kapcsán, hogy néhány gamer kiakadt miután meg lesz változtatva pár jelenetnél a kamera beállítás és nem Miranda fenekére fog fókuszálni a kép. Ez legyen a legnagyobb probléma vele és én már elégedett leszek.

Én még nem szavaztam, de az elkövetkező napokban fogok, csak még gyorsan befejezem addig az újranézést.

@Frenkie Boldog születésnapot!

Én is megszoktam már az őszi Mandaloriant, de most ezt úgy is lehet nézni, hogy viszonylag rövid idő alatt két külön évadot is kapunk, ami az eddig megszokott egyhez képes azért mindenképpen pozitívum.

Nagyon jók ezek a kisfilmek, Avar Kriss az egyik kedvenc karakterem a Light of the Jediból.

Azt a mindenit Dzséjt, ez még a megszokott mércéddel mérve is részletes és alapos élménybeszámoló lett! Az első kettővel játszottam még hosszú-hosszú évekkel ezelőtt nem túl jó minőségben egy laptopon és azokat is szerettem, de most annyira meghoztad ezzel az írással a kedvem a harmadikhoz, hogy behúztam PS-en a teljes szériát (az első két részt tartalmazó Metro Redux ráadásul csak 2000 ft jelenleg).

Abszolút, egy jól megírt történet. Az elején rögtön belecsapnak a közepébe, nincs nagyon időhúzás, vagy üresjárat (a negyedénél tartok most) és a fejezetek is kompaktak, nincsenek túlhúzva. Egyedül ami nehézséget okozott a kezdetekben, hogy elég sok különböző szereplőt mozgatnak, amelyeket nehezen tudtam hirtelen beazonosítani, hogy ő akkor ki is volt, de aztán ahogy halad a sztori és jobban megismerjük őket, letisztul a helyzet és ez sem probléma.

Nem, ebookként olvasom, de ha megjelenik majd magyarul is, akkor megveszem papír alapú kiadásban is, amit fel lehet tenni a polcra.

Én éppen tegnap kezdtem el olvasni a könyvet. Nagyon hatásosan indult az első két fejezettel a történet, némileg meg is lepődtem ettől a kezdéstől.

Persze nyugodtan, én köszönöm. Egyben látva a hat posztert még jobban kirajzolódik a koncepció, nagyszerűen átgondolt sorozat lett!

Ez azért van így, mert az első két God of War eredetileg PS2-re jelent meg, majd a God of War Collection keretében tették elérhetővé az elve a PS3-ra készült harmadik rész mellett arra a konzolra. Később a harmadikból készült remastered verzió, az első kettőből viszont (más PS2-es régi játékokkal ellentétben) nem, így sajnos (nekem is kimaradtak azok a játékok) az első két játék nem volt elérhető PS4-re. Ha jól emlékszem Te voltál, aki csináltál korábban egy ilyen összegzést, élménybeszámolót még az előző generáció (valójában már az eggyel ezelőtti Xbox 360) kedvenc játékairól, egy ilyen listaszerű formában. Nincs kedved egy hasonlót alkotni a PS4-es korszakról, ha már itt a generációváltás időszaka? Én szívesen olvasnám.

Fantasztikus lett mind a három poszter! Nekem a prequel a kedvencem és az nagyon tetszik, hogy ahogy a trilógiát végigkíséri a sötét oldal erősödése és itt mind a három képen egy sith került a középpontba, előbb a két tanítvány, majd a harmadik részre, a hatalom átvételére maga Palpatine. A legjobban viszont az tetszett meg a posztersorozatban, ahogy diszkréten a kompozíció alján végig lehet követni Anakin útját a Shmitől való elválástól a Padméval közös szerelmen át egészen az Obi-Wan elleni párbajig és a bukásig, úgy hogy közben már feltünik egy átmenetként Vader is a háttérben. Nagyon ötletes az elrendezés is, Shmi alakja abban a kis "háromszögben", vagy a geonosisi aréna bejáratának szabályos alakzata tökéletesen épül be a perspektívába, de a színválasztás is remekül harmonizál a sötét oldallal a színekkel, tónusokkal, árnyalatokkal, az első képen például az a vörösen izzó kontúr a kis Anakin körül mintha sorsszerűen már önmagában előrevetítené a harmadik képen Palpatine mögött meghúzódó Vadert. Nagyon megragadó kép sorozat, ami sok gondolatot ébreszt a szemlélőben amikor rátekint!

@JakeSully @Lenci @luke19 Boldog születésnapot!

Volt ilyen kapcsolt mű Palpatine kapcsán a film előtt? Én nem tudok róla, maximum annyit, hogy Ian McDiarmid az egyik előzetesnél tiszteletét tette és ebből lehetett arra következeteni, hogy valamilyen formában benne lehet majd a filmben. Aki csak a filmeket ismeri az pedig szerintem a diskurzus szempontjából nem tényező, mert a kérdés az, hogy létezette-e valami előtte, vagy nem (ezért nem mindegy, hogy előre mutatnak meg valamit, vagy utólag magyarázzák meg, miután egyszer csak bedobják). Ebben az esetben Grievous már szerepelt a film előtt is, de abban igazad van, hogy a háttértörténetét nem fejtették ki a sorozatban sem. Itt azonban van néhány jelentős különbség. Oda tudok visszakanyarodni, hogy Dooku, Gievous nem létezett az előtt, hogy először megpillantottuk őket, így a 'semmiből való megjelenés' előtt nem volt sorsuk, nem volt történelmük, míg Palpatine ilyen jellegű megjelenése előtt nagyon is volt története, egy addig teljesen logikusan értelmezhető lezárt története volt. Az is jelentős különbség, hogy míg Grievous és Dooku lábjegyzet (az előbbi egy henchman, az utóbbi egy kicsit szofisztikáltabb henchman), addig Palpatine sokkal több annál, de visszatérve az öregre, inkább Vaderhez lehetne hasonlítani. Vaderről is kiderül (bár az fontos, hogy nem az utolsó Saga záró filmben, hanem egy trilógia középső részében, amit aztán jól tudnak továbbvinni és kifejteni a folytatásban) egy olyan dolog, ami némileg ellentmond a korábban ismert információknak. Azért itt mégsem arról van szó, hogy Vader meghalt! Úgy tudnám ezt elképzelni, hogy mondjuk a negyedik rész végén felrobbant volna Vader a Halálcsillaggal, mindenki meg van róla győződve, hogy meghalt, örülnek a Lázadók. Majd eltelik néhány évtized, közben elkészül pár film amiben nem szerepel Vader, majd a fináléra bejelentik a szövegben, hogy visszatért, később pedig kiderülne, hogy nem csak gyereke van, hanem még unokája is! Azért ezt nem lehet hasonlítani ahhoz, hogy az első film (amiben szerepelnek) után a következőben kiderül, hogy Luke a fia, Dooku meg Grievous előzmények nélküli feltűnéséhez meg pláne nem. Ezért nem érzem azt a példát helytállónak. Ettől függetlenül Palpatine visszatérésében van ráció és nem vagyok feltétlenül ellene, ha nem ő a főgonosz, akkor Snoke okán kellett volna nehéz kérdésket megválaszolnia a készítőknek és Palpatine főgonoszként történő megtartásával a Saga integritása és az öreg státusza tökéletesen lett kezelve, de a megvalósítás módját szerintem érheti kritika, mert abban érzek hiányosságokat és egy trilógia, pláne a Saga zárása kapcsán erre jobban lehetett volna figyelni, mint a korábbi filmek esetén. Ezt én a sorozatra jellemző túlzásnak tudnám be, ami végigkísérte az epizódokat, ha jól emlékszem maga Windu is volt, hogy John Rambóként, igazi egyszemélyes hadsereg módjára ölte halomra a droidokat, míg a filmekben azért láthattuk, hogy néha feltűnik pár droideka és ott hirtelen megáll a tudomány és a hős jedik inkább megfutamodnak.