Wilde

Ebben az esetben felmerül, hogy Boba Fett kinek dolgozik... Amikor legutóbb láttuk, akkor ugyan már saját kis fejvadász csapatot vezetett, de itt nem sokkal járunk még a háború után és számora furcsa lenne, ha Boba már itt akkora játékos lenne (ami egyébként később sem volt), hogy ő magának akarja megszerezni Omegát és nem valakinek a megbízásából dolgozik. Azt egyébként el tudnám képzelni a teóriánál maradva (lehet te is erre gondoltál csak nekem nem volt egyértelmű), hogy tényleg Boba Fettnek jelent Fennec Shand, de úgy, hogy Bobát bízták meg a kaminoiak - végül is az apját ismerték és ő is onnan származott, szóval vele meg lehet a kapcsolat - de szerintem mindenképpen oda jutunk vissza, hogy a kaminoiak keresik Omegát.

Kétségtelen, hogy nem volt annyira fajsúlyos ez az epizód a történéseket tekintve, mint az előzőek, a hangulatát tekinte viszont nekem ez tetszett eddig a legjobban. Az elsősorban a prequel érára jellemző nyüzsgő, mozgalmas, sokszínű környezetet kedvelem a legjobban a SW világában és itt ebben az epizódban ezt remekül idézték meg. Egyszerre volt ismerős és újszerű az a megközelítés, ahogy Pantorával találkozhattunk. A legutóbbi feltűnésekor a TCW-ben egy teljesen más oldalát mutatták meg, akko ott elsősorban a felsőbb körök, a high society szemszögéből láttunk rá egy kicsit a bolygóra, míg ez a helyszín sokkal inkább tűnt számomra egy átlagos pantorai lokációnak, ahol a hétköznapi életbe (ugye itt elsősorban a piac vonzáskörzetébe) nyerhettünk bepillantást ezen a planétán. Ami szintén tovább erősítette ezt a prequel hangulatot, az üldözéses jelenet. Ott konkrétan mintha még a hangeffekteket is átemelték volna egy-egy szituációban, ahogy elhúznak egymás mellett a járművek. Persze a jelenetek dinamikája más volt, itt egy emberrablást próbált Hunter megakadályozni és Omega néhány alkalommal segítette is ebben, mikor szabotálni próbálta Fennec menekülési tervét. Nem csak az előzmény trilógiát idézte meg azonban ez a pantorai szekvencia, hanem a klasszikust is. Láttam egy képi összehasonlítást azzal kapcsolatban, hogy Omega egyes jeleneteit képileg párhuzamba lehet állítani az Ep. V-ből a Bespinen játszódó jelenetekkel Luke kapcsán (amikor egy alagútszerű csőben megy, ahogy az ujjai hegyével kapaszkodik a peremen, vagy a végén mikor lóg Cloud City alatt) itt Omegával láthattunk nagyon hasonló képeket. Az innentől fogva feltételezhető, hogy Omega származása és a vele kapcsolatos bonyodalom fogja kijelölni a sorozat irányvonalát egy darabig, én továbbra sem mondanék le róla, hogy Erőérzékeny lenne, vagy legalábbis eredetileg annak szánták csak nem feltétlenül úgy sikerült, ahogy eltervezték, de ezzel egy kapocs lehetne a későbbi Palpatine örökséghez is. Ami kifejezetten szórakoztató volt, azt látni, hogy mennyire új a csapat számára az a helyzet, amibe belekerültek. Hunter nagyon gyorsan akklimatizálódott ebbe a félig-meddig apa szerepbe, amibe Omega mellett belekényszerült és ugyan megvan még benne az a jéghideg profi katona, akinek először megismerhettük, de az óvó, gondoskodó, aggódó szülő is felsejlett ez alatt a rövid idő alatt, amit együtt töltöttek. Amikor Tech és Wrecker megpróbálta lefizetni a sullustit, ott nagyon érződött, hogy nekik ez a helyzet teljesen új és elég bizonytalanul mozognak benne, már önmagában az is, hogy talán életükben először kellett azon elgondolkozniuk, hogy hogyan fognak maguknak muníciót, elletmányt, üzemanyagot szerezni. A leginkább Echo került furcsa helyzetbe azzal, hogy droidnak állt. Abba igazából csak most gondoltam bele először, hogy valamennyire tényleg át is alakult a Szeparatistáknál töltött fogság alatt, ahol nem csak, hogy az övéi ellen használták fel, hanem valamelyeset a képükre is formálták. A droidsereg ellen küzdő klón maga és félig-meddig géppé válik... majd itt ebben az epizódban konkrétan droidnak (úgy is mondhatnánk, hogy "konzervnek") kell kiadnia magát, majd a droidok vezéréve válik, jó kis fricska volt ez az írók részéről. Fennec Shand a SW-ban szokásos hideg, érzelemmentes, badass fejvadász kontúrjait viselte magán, itt nekem sokkal jobban tetszett, mint a Mandalorianben, talán elsősorban azért, mert ott leginkább egy ilyen támogató szerepkörben volt, mindig valakinek az árnyékában és itt ebben az akcióban láthattuk úgy igazán, hogy amikor rajta van a fókusz, akkor mennyire vagány és szórakoztató tud lenni. A kinézetét tekintve én már az előzetesen kiadott karakterfotó után sem gondoltam, hogy túl nagy fennecet kellene keríteni a dolognak, de itt szerintem sokkal jobban nézett ki, egyáltalán nem volt zavaró, hogy úgy érezzem ez nem is az a karakter akit nekem itt látni kéne! A karakterek kapcsán is visszakanyarodnék a Coruscanton látott üldözéshez. Hasonlóan Fennec Shand üldözéséhez ott ugye Zam Wesell volt az üldözött szerepében és ő együtt dolgozott Jango Fettel, aki történetesen a klónok mintaegyedéül szolgált, így valamilyen mértékben ott van Hunterben is és ott lehet Omegában is (ha ő is Jango klónja). Azt én sem gondolnám, hogy a Birodalom bérelte volna fel, nekem úgy tűnt Lama Su részéről, hogy a klónprojektes tervükről nem akarják még értesíteni a Birodalmat, amíg a terv ebben a fázisban van, illetve amíg nem ismerték ki a szándékaikat, így jó eséllyel ők nem is tudnak erről az egészről és ennél fogva nem is keresik Omegát. Nem tudom, hogy valamelyik könyvben, vagy képregényben belementek e Boba Fett és Fennec Shand közös múltját érintő történetekbe, de érdekes lenne, ha Boba is bekapcsolódna az eseményekbe, mondjuk, hogy ők együtt dolgoznak. Ráadásul Boba Fett rendelkezik valami olyasmivel a Bad Batch tagjai közül senki sem és a kaminoiaknak is gondot okozott... az eredeti minta, változtatásmentes, még nem degradálódott változata. Ezzel együtt idén jön a Boba sorozat, akár be is hozhatnák a karaktert ide, úgy hogy Fennec és ő már itt ismerik egymást és látjuk őket közös akcióban is, mintegy megelőlegezve az élőszereplős sorozatban való közös kalandjaikat. Nagyon sok kis apróság volt, amit még ki lehetne emelni a résszel összefüggésben (mondjuk a gran árus jópofa szemüvege). A látványvilág kellően egyedi volt, az épületek, a színek olyan összhatást keltettek, amitől kifejezetten kitűnt ez a helyszín számomra és nagyon magával ragadott a hangulata. A maguk módján az olyan képi megoldások is hihetetlenül hatásosra sikeredtek, mint amikor Omegát majdnem elütik, majd átfut azon a ködön és egy pillanatra teljesen eltűnik benne, majd látjuk az előző kis bonyodalom feloldásást, hogy sértetlenül felbukkan a ködből. Egy ilyen kis átmeneti epizódnak nagyon szórakoztató volt a szálak, amiket bevezetett azok nagyon tetszett. Itt kihagyták Crosshairt és a birodalmi szálat, ami az előző részekben nekem a legjobban tetszett és sokkal inkább a csapatra fókuszáltak, de valamelyest megerősítést nyert, hogy Omega szerep túlmutat önmagán, vele valakinek nagy tervei vannak. Annyit azért láthattunk a Birodalomból, hogy ebben a kezdeti szakaszban még nagy népszerűségnek örvendtek, a haború lázárásáért és az áhított béke és stabilitás iránti igényből fakadóan éljenezték a katonákat, de kíváncsi lennék néhány év/évtized multán milyen korszak köszönt be Pantorán? Nem csak a kódlánccal lehet ellenőrizni és az irányítása alá vonni a lakosságot a Birodalomnak, hanem ha elképzeljük, hogy azt a megfigyelő rendszert, amit Tech olyan könnyen felhasznált Omega követésére, azt akár a lakosság ellen is használhatják, akik lehet, hogy aztán nem utazhatnak, vagy börtönbe is kerülhetnek, ha valami olyat mondanak/tesznek, ami az új világrend ellen való... vagy akarom mondani veszélyezteti a békét és a biztonságot, a jóságos Birodalomban!

@Donát @tomcsi80 Boldog születésnapot!

Ez teljesen váratlanul ért. Írtak róla egy nagyon jó cikket a 24-en itt, béke poraira! Játékvezetőként már nem láttam, leginkább a TV-s szerepléseiről volt számomra emlékezetes, ha meghallom, hogy Puhl nekem mindig ez a Zomborival való vitája fog eszembe jutni:

Szerintem ezzel az egész chip-klón vonallal a kaminoiak függésébe is kerülne a Birodalom. Amennyiben elkészülne az új termék, a felsőbbrendű klón, akkor azzal ahogy Lama Su is mondta fenntarthatnák az érdekeltségüket. A klónhadsereg egy hasznos és fontos eszköz volt Palpatine kezében a felemelkedésben, de az új világrend sarokkövének a Halálcsillagot szánja. Ha tényleg a kaminoiak adják neki a hadsereget, ráadásul még egy ilyen fontos kockázati tényező felett, mint a biochip (ami kifejezetten veszélyes, ha ilyen könnyen át lehet állítani a klónokat, akkor ez kockázati faktort jelent, mivel mindent arra tennének fel, hogy azért követik a katonák az utasításokat, mert bennük van a chip, ezzel szemben egy hagyományos katona hozzájuk kötése több lábon is állhat) is ők rendelkeznek, akkor ez kevesebb mozgásteret jelent Palpatine számára és egy függőségi viszonyt a kaminoiakkal. Inkább megalkotják a saját hadseregüket, de azt is el tudnám képzelni, hogy a Kaminot is teljesen az irányításuk alá akarják vonni.

Amikor Lama Su és Nala Se beszélgetnek, utána a következő snittben rögtön Crosshairt látjuk és tényleg minden arra utal, hogy ő az, akit fel akarnak majd használni a továbbfejlesztett klón programjukban. Nekem mégis nagyon gyanús Omega, lehet nem ő a legkézenfekvőbb jelölt, de meglepődnék, ha semmilyen kavarás nem lenne a személye körül. Arra spekulálnék, hogy ő valami köztes lépcsőfokot jelenthetett az erőérzékeny klónok megalkotásának evolúciójában és ezért gondolnám, hogy azt a bizonyos felsőbbrendű klónt, amivel az egész kaminoi operáció egy következő fázisba léphet azt Omegából szeretnék létrehozni. Persze lehet, hogy csak túlgondolom az egészet és tényleg a legegyértelműbb megoldás valósul meg... ott van Crosshair, a kaminoiak meg pusztán csak egy fejlettebb érzékeléssel rendelkező szuperkatonát akarnak és abból alkotják meg aki ott van kéznél.

Szerintem az új szuperterméket, amivel fenn akarják tartani a klónbiznisz érdekeltségét inkább Omegából akarják megalkotni... de ez egyelőre csak megérzés.

Ugyan magam sem tudnám racionálisan megmondani, hogy miért, de jobban vártam ezt a napot, mint az oltást, vagy a néhány héttel ezelőtti születésnapot, meg úgy egyáltalán bármit az utóbbi időszakban! Megvan az eredeti trilógia PC-n, bármikor újrajátszhatnám, mégis olyan izgatott voltam már délelőtt is, mikor elindítottam a PS-n a MELE letöltését, hogy nem is emlékszem mikor volt képes utoljára egy játék ilyen érzelmeket kiváltani belőlem. Egyelőre kb. 2 órát játszottam vele és mikor megszólal a zene a főcím alatt, már ott elmorzsoltam pár könnycseppet. Hihetetlen nosztalgiabomba ez a játék, utoljára kb. 4 éve játszottam vele, de sokkal szebb lett, de ha nem lenne az valószínüleg akkor is ezen lógnék még hetekig/hónapokig. Amit csak most fedeztem fel, hogy a régi irányítható háromszöges minijátékot lecserélték egy ilyen gombnyomogatós kvázi QTE-re (amit ugyanúgy könnyen elrontok, ezért most is direkt elmentem a játékot minden ilyen láda/ajtónyitogatós szituáció előtt). Piszkosul élvezem a játékot, még ha a trilógiából az első rész nálam mindig is csak a harmadik helyen állt. Az Insanity nehézségi szint rögtön választható és a trófeák kapcsán az is nagy előrelépés, hogy a kill countot lejebb vitték és a csapattársak biotikus/mérnöki képességeinek használata is beleszámít szóval egy végigjátszásból meg lehet oldani az egészet (nem mintha csak egyszer tervezném végigvinni), direkt Soldierrel kezdtem és a default Sheparddel - nálam ez a kánon. Általában, ha lehet választani egy játékban akkor szinte mindig női karakterrel megyek, mert számomra egy érdekesebb nézőpontot ad az élményhez, jobban néz ki, és kisebb a hitbox ( na jó, ezt az utolsót nem ám komolyan venni), viszont, ha meghallom azt, hogy Shepard, akkor nekem mindig ez az arc fog beugrani (itt éppen az Eden Prime után járok):

A tűz és jég világa könyv, illetve a Tűz és vér történeteiben több ponton is megjelenik Corlys Velaryon. Én továbbra sem tartom életszerűnek azt, hogy írói szempontból van egy karaktered, ami valami olyan egyedi, sem a Velaryonokra, sem Westeros nemeseire általánosságban nem jellemző tulajdonsággal rendelkezik, mint hogy fekete a bőre, akkor ezt egyáltalán nem említik meg. Nagyon egyszerű a válasz, ha Martin feketének akarta volna megírni, akkor írt volna róla, hogy a Tengeri kígyó történetesen az apja, az anyja, vagy a bánat tudja kinek az éjfekete bőrszínét örökölte. Ebben az esetben szerintem senkinek semmi baja nem lenne ezzel, sőt még egy érdekes elemet is belevihetnének a karakterbe, csakhogy ez nem történt meg az író részéről, innentől kezdve minden belemagyarázás. Akár lehetett fekete is, de végül is azt sem lehet 100%-osan kizárni, hogy zöld, pikkelyes börű gyíkember volt, hiszen ennek ellentmondó, ezt cáfoló konkrét állítás nincsen se róla, se az apjáról, így akár lehetne gyírkember is, akár élhetnek ilyen emberek a világ eldugott részein és tőlük is számrazhatna. Nem jegyezték le a pontos kinézetét, így bármit bele lehet ebből a megközelítésből magyarázni. Amúgy lehet ebben a kánonban az egész Velaryon família fekete, Corlys is, már az apja és az anyja is és akár a gyereke is, hogy ez történeti szempontból miért lehet problémás arról írtam a könyvspoilerben. Nemrég kezdetm el újra a regénycikulst és fejeztem be az első könyvet, ha jól emlékszem Ned Stark bőrének pontos színéről sem adott leírást Martin amikor a külső jegyeit mutatta be, akár ő is lehetne fekete. Rengeteg másik karakternél be lehetett volna vezetni ebben a készülő sorozatban, hogy legyen fekete (az is erőltetten hatott volna, ha egy Starkra fogják rá, de abból a gondolatmenetből kiindulva, hogy a leírások lehetnek hiányosak, vagy direkt tévesek is, akár miért ne lehetne a múltban Deresben egy fekete, vagy ázsiai Stark is). Nálam egy Velaryon, mint ahogy egy Targaryen se legyen fekete, ránézek erre a csávóra, a full fekete bőrével, meg a hidrogénszőke hajával (gondolom ezzel akarták demonstrálni a valyriai származását) és egyszerűen nevetséges az összhatás. Még zárszóként annyit ehhez a témához, aztán napirendre térek fölötte, hogy itt szóba került korábban a Witcher... Triss castingjával én sem vagyok kibékülve, de magát a sorozatot kifejezetten szerettem, ennek a szériának is abszolút megadom az esélyt, hogy megnyerje a tetszésemet. Lehet még a fekete Corlys Velaryonról is megváltozik majd a véleményem, ha a sorozat közben látom, megismerem, de így elsőre onnan indul a karakter, hogy a mínuszból kell pluszt csinálni... aztán majd meglátjuk.

Jó kis összeállítás volt, most meghoztad a kedvemet a Trine trilógiához. Az AC-k kapcsán nekem az Origins jobban tetszett, elsősorban a harcrendszer miatt, de ami a leginkább efelé billenti a mérleg nyelvét az a történet. Az Odyssey (ez volt az első és máig az egyetlen AC amit kiplatináztam, úgyhogy ezzel is elvoltam egy bő 120 óra erejéig) végén a történetet elég összecsapottnak éreztem, főleg azt nem szerettem ahová az a maszkos szektás dolog ki volt futattva. Azzal mindenestre egyetértek, hogy sokkal jobban sikerült megtölteni tartalommal a játékteret, mint az Originsben, ahol ha jól emlékszem tényleg volt egy olyan területi egység, ahol szinte semmi sincs a sivatagban. A nyomozós küldetések már a Unityben is megjelentek, de a Syndicateben sokkal jobban voltak kivitelezve, illetve beleszőve a környezetbe, ezzel együtt nálam ez az AC játék maradt azóta is félbe (a Liberation mellett) amit nem fejeztem be a sorozatból. A Ratchet and Clankkel itt találkoztál először vagy játszottál már PS2-n is vele? Én az eredetit is nagyon szerettem, de ez is baromi jól sikerült. Az én ME borítóm így nézne ki. Egyébként kijött a trófea lista a teljes pakkhoz, összesen 130 trófeával, közte 3 platinával... azt hiszem ezzel elleszek egy darabig.

Továbbra is nagyon élvezem ezt a sorozatot, teljesen új lendületet adott a SW rajongásomnak a Mandalorian második évada utáni pangást követően. Ami kifejezetten tetszett ebben az epizódban, hogy itt egy kicsit leülepedett az a helyzet, amibe az előző részben belekeverték magukat. Indult úgy az egész, hogy Omega a nyitány végén elhatározza, hogy velük akar tartani és ott még javában sodródunk az eseményekkel, egyik akció követi a másikat, de nem igazán látunk bele, hogy ez mivel is jár majd. Itt már a kezdő jelenetekben megjelenik az a dilemma a csapaton belül, elsősorban Hunternél, hogy mihez is fognak kezdeni egy gyerekkel, biztosan jó ötlet e, hogy velük maradjon. Végül is mondhatjuk, hogy a rész végén ugyanoda lyukadunk ki, mint ahol az előző befejeződött, hogy Omega felgurik velük együt a hajóra és együtt mennek tovább, de szerintem nagyon hatásos volt ez a rész a köztük lévő kapcsolat szempontjából. Cut szerepeltetése két tényező miatt is örvendetes volt számomra. Egyrészt így rajta keresztül egy újabb kapcsolódási pontot kaptunk a TCW-hez, egy újabb példáját kapva annak, hogy egy korábban elejtett nem túl jelentősnek gondolt motívumból (egy dezertőr klón, akinek családja van, mint a klónokról kialakult képet színesítő elem nagyon jól működött az alapsorozatban) később mit tudnak kihozni. Cut nem csak a családja miatt volt érdekes, hanem a klón mivolta okán is. Ahogy többen is írtátok, itt a klónok már tényleg idegenként és az új világrend, a Birodalom egyszerű eszközeiként jelennek meg, a testvériséget, az összetartozást nem tudják már megjeleníteni a BB számára sem, így természetesnek hat, ha egymásra támadnak. Cuton keresztül viszont egy kicsit mintha belepillanthattunk volna a régi világba, amikor a klónok még teljesen másképpen jelentek meg a közönség számára és az egymáshoz való viszonyulásuk is sokkal közelebbi volt. Cut családja egy olyan elemét is adta az epizód vonalának, hogy láthatta mind Omega, de elsősorban Hunter, hogy milyen egy ideális szerető, összetartó közeg, amiben egy gyerek boldogan felnőhet. Omega rácsodálkozása a környezétére nagyon hangsúlyos volt, talán a legszembetűnőbb tényleg az volt, ahogy a korábban mesterséges viszonyokhoz szokott gyerek először lép egy bolygó felszínére, de számomra legalább ilyen érdekes volt az is, amikor a gyerekekkel játszott. Nem sokszor lehetett saját korabeliek között, akik nem Jango Fett klón gyerekek, vagy kaminoiak lehettek. Hunterben pedig itt tudatosul, hogy mivel is jár majd az, hogy ők szökevények lettek és ebben az életben van e hely egy gyerek számára. Omega kapcsán is felvetődik a valahová való tartozás igénye. Amikor szóba kerül az első részben, hogy mi van a szüleivel, akkor értetlenkedve reagál, ő is különleges klón és érződik rajta egyfajta igény, hogy ő és a 99-esek összetartoznak. Annyiban a Rebelshez tudnám hasonlítani ezt a helyzetet, hogy ott Ezrának szolgáltak egy második családként a csapat tagjai, akik közé bekerült és ezt a jelenséget itt is érzem, hogy amikor Omega ránéz a BB tagjaira, akkor (ugyan Crosshair kiválás ellenére is) egy összetartó közeget lát és szeretne ő is bekerülni. Itt az epizódban láthattuk azt is, mint ahogy az előző rész végén is tanúbizonyságát adta annak, hogy képes ő is hasznos tagjává válni a csapatnak és kiegészíteni a többieket. Ami a galaktikus helyzetet illeti, ez még mindig annyira hihetetlen, hogy látjuk a Birodalmat kibontakozni. Tudtam, hogy erre számíthatunk a sorozattól, de baromi jó látni is ezeket a kis eseményeket, ahogy szépen megjelenik a változás az átlagember számára is, akik nem voltak ott a Szenátusban mondott Palpatine beszédnél és esetleg összefüggéseiben sem látják át úgy a politikát, mint Padmé amikor ott szörnyülködik a szabadság elmúlásán. Egyre több ilyen jelenetet szeretnék látni, mert ezek nagyon sokat adnak a Sagahoz, a RotS végéhez, vagy akár a később megismert Birodalomhoz is, hogy látjuk az igazi átmenetet és hogy miként alakult ki és vált bevetté egy sor dolog. A kiábrándultságot és a csalódottságot, amit az emberek a háború végéhez fűztek mindenesetre nagyon jól ábrzolták az epizódban. Nekem az is nagyon tetszett, hogy ugyan a nagy horderejű dolgokat tekintve nyugisabb részt kaptunk, mégis végig mennyire fent tudta tartani a feszültséget, hogy képes voltam izgulni értük és Cut családjáért is, nehogy fennakadjanak az ellenőrzésen. Azt is láthattuk Cut karakterén keresztül, hogy számára most ugyanúgy nem életbiztosítás klónnak lenni, mint akkor mikor még zajlott a háború. Annak kifejezetten örültem, hogy egy ilyen összekötő elemként használták, aki jóban van Rexel, de közben a BB tagjai is visszatérő ismerősökként érkeznek hozzá. Ő már azt az életet éli a háború után, ami elszakadt a régi konfliktustól. Mikor először láttuk a TCW-ben olyan furcsa volt nekem ez az egész ember, most teljességében ismerve a később kibontakozó dolgokat, egyértelműen neki volt igaza, hogy hamar kiszállt ebből az egészből. Rex kapcsán nagyon izgatott vagyok, tudjuk hogy őt mennyire megviselte a 66-os parancs körüli dráma és érdekes lesz újra klónokkal együtt látni, ha majd találkoznak, meg főleg az Echoval való viszontlátás. Ha továbbra is ezt a színvonalat tartaja a sorozat, akkor abszolút ott van benne a potenciál, hogy letaszítsa a TCW-t a trónjáról!

A könyvekben igen ritkán térnek ki kategórikusan egy karakter bőrszínére, amikor ezt megteszik, akkor azért fordul elő, mert az átlagostól eltér. A Nyár szigetekről származóknál külön kiemelik az ébenfekete tónust, ami kifejezetten kuriózumnak számít és nem sokan szaladgálnak ilyen adottságokkal a Hét királyságban. Ezért ugyan bele lehetne erőltetni, hogy Corlys Velaryon anyja akár lehetett Nyár szigeteki is, de igen furcsa lenne, ha Martin semmi említésre méltót nem találna ebben, miközben az átlagostól elétrő karakter jegyeket korábban külön megjegyezte. Westeros nem egy színvak PC társadalom és totál életszerűtlen lenne, ha senki egyetlen egy fél mondat erejéig sem tenne említést arról a történetben, hogy az egyik legbefolyásosabb ember történetesen fekete... ja és persze ezüst hajjal. A Velaryonokról tudjuk, hogy milyen jellemző vonásaik vannak, ők hasonlítanak a leginkább a Targaryenekre, amiért előfordult, hogy direkt velük házasodott az uralkodó család, hogy a lehetőségekhez mérten tisztán tartsák a vérvonalat. A könyvekben ezek között a jellemzők között ott van a világos bőr is, ezért joggal feltételezhetjük, hogy a leszármazással ez öröklődik is, most ha nagyon belemegyünk egy kevert rasszú ember akkor sem lenne ennyire hangsúlyosan sötét bőrű, mint ez a színész, de én mint mondtam az előző hozzáállásomban elfogadom, hogy ez egy ilyen kánon, amiben akár lehet fekete is. Hiába nem szerepelt sokat a történetekben egy igen izgalmas karakternek tartottam és kifejezetten kíváncsi voltak a sorozatbeli szereplésére és ehhez én nem tudok jó pofát vágni. A korábbi hasonló esetek Xaro Xhoan Daxos, Sallador Saan, vagy mondjuk Areo Hotah egyáltalán nem zavart, itt sem zavart volna ha egy jelentéktelenebb karakterrel húzzák meg ezt. Még egy apró adalék a bőrszín kérdéséhez, mert a leszármazásnak azért ebben a feudális világban fontos jelentősége van és ebből a könyvben is adódik konfliktus ami igencsak hülyén jönne ki egy fekete Velaryonnal: (könyves spoiler, komoly végkifejletet nem lő le a sztoriból, de aki nem ismeri az eredeti történetet csak saját felelősségre olvassa)

@kolmilan Amennyire én tudom a futballhuliganizmus leginkább a 80-as években kezdődött és a kilncvenes években élte a virágkorát nálunk, némileg átnyúlva az új évezred elejére. A második világháború utáni korszakban a politika sok tekintetben beleszólt a labdarúgásba, több csapat (pl. FTC, MTK) is rendszeridegenként volt számon tartva és megpróbálták megváltoztatni a nevét, identitását. Az 56' utáni időkben pedig Kádár kifejezetten tartott a bizonyos szurkolói csoportoktól (a futballban ugye a nemzeti érzelem, nacionalizmus és az állami ideológián felüli összetartozásérzés is megnyilvánult, aminek ezt a formáját nem nézték jó szemmel a kommunista vezetők, illetve tartottak ezeknek az energiáknak egy szervezett újabb forradalomban kibontakozó eszkalálódásától) ezért akkoriban a lelátók népe igen komoly keretek közé volt szorítva - állítólag volt olyan időszak az 50-es években, amikor egy "Hajrá Fradi!"-ért is elvihettek valakit. Ettől függetlenül amivel én kapcsoltaba hoznám ezt a jelenséget a kádári diktatúra puhulásán túl, hogy a 80-as évek második felére kezdett igen komolyan hanyatlani a magyar foci és a 90-es években volt talán igazán a mélyponton. A rendszerváltás utáni időkben az élet több területén is sokkal szabadabban tört fel az erőszak az akkori magyar társadalomban és az ultrák összecsapásai is ekkor voltak leginkább előtérben. Én személy szerint Nyíregyházán jártam meccsekre olyan 2004 és 2011 között NB2-ben és NB1-ben is és már akkor sem volt igaz az, hogy családok ne jártak volna meccsre, vagy fiatalabb gyerekeket ne mertek volna egyedül elengedni oda, erre én vagyok az élő példa. 2010 után pedig tényleg sokat tettek azért, hogy azt régi arculatát a futballnak megváltoztassák. Élkészültek a stadionok és ezek már kifejezetten olyan létesítménynek épültek, ahol nem a székeket hajigálják meg összecsapnak a szurkolók, hanem egy családi szórakozásnak. Kubatov és a Fradi tábor között ebből éveken át voltak szankciók, de aztán ők is belesimultak ebbe az új rendszerbe. Egy-két balhé lehet, hogy előfordul, anyázás, káromkodás mindig lesz, de szerintem egyáltalán nem félelmetes közeg, ahová akár én ha lenne gyerekem, akkor ne merném elengedni. Ilyen antiszemita megnyilvánulásra talán utoljára arra emlékszem amikor még készült a Fradi stadionja és a régi Puskásban játszottak és egy Csatáry Lászlóra (háborús bűnös) emlékező felirattal próbálták hergelni a "zsidó csapatként" számon tartott MTK-t. Erre is csak azért emlékeztem, mert a TV-s közvetítésben Ifj. Knézy Jenő, mint egykori Fradi játékosként hivatkozott Csatáryra (gondolom nem tudta kiről van szó).

Mert nagyon kedveltem a karaktert és ezt egy kifejezetten félrecsúszott színészválasztásnak, illetve az inkluzivitás erőltetett és izzadságszagú megnyilvánulásának tartom. A Velaryonok westerosiak és emellett valyriai származásúak. Talán egy fokkal kevésbé hangsúlyos a külső jegyeikben megnyilvánuló valyriai örökség, mint mondjuk a Targaryenek esetében, de egy valami biztosan kijelenthető, nem a Nyár-szigetekről származnak! Értem, hogy mikor Martin kitalálta ennek az egész univerzumnak az alapjait és a benne szereplő egyének, házak történetét, akkor nem volt még a sokszínűség ennyire a popkultúra homlokterében, mint az elmúlt néhány évben amikor a GoT-t is néhányan támadták azzal, hogy túl fehér a cast. Most már szinte nem tehetik meg, hogy ne feleljenek meg ennek az elvárásnak, de ezt lehetett volna ügyesebben is bevezetni. Ha egy másik nemesi ház (mondjuk Dorneból), vagy egy jelentéktelenebb szereplő esetében lépik meg azt, hogy sokszínűbbé próbálják alakítani a szereplő gárdát azt kevésbé éreztem volna kirívónak, de a legelegánsabbnak azt tartottam volna, hogyha egy új karaktert alkotnak (aki színesbőrű és illeszkedik a meglévő világ viszonyrendszerébe), akinek a történetszála bekapcsolódhatott volna a sorozat főáramába (az alapsorozatnál előfordult, hogy több különböző karakter történetszálát gyúrták egybe és dolgozták át). Persze nyilván ahogy egy adaptációnak, nem kell minden szempontból igazodni az alapműhőz, ebben a kánonban Corlys Velaryon akár lehet fekete is... de akár az is beleférhetne, hogy egy ázsiai törpe alakítja Rhaenyra Targaryent, csak adnak rá egy világos színű parókát, meg esetleg egy kontaktlencsét... és nem is biztos, hogy a sorozat attól még rossz lenne, de bennem úgyanúgy keserű szájízt hagyna maga után, mint ez a húzás. Hangsúlyozom ez nem is a színész ellen irányul, aki lehet nagyon tehetséges, de az nekem nem tetszik, hogy Corlys Velaryont ő kelti életre, mert szerintem nem illik a karakterhez.

Korábban nagyon lelkes voltam a sorozattal kapcsolatban, most egy kicsit megcsappant a lelkesedésem, mikor megtudtam, hogy a második képen az Corlys Velaryon akarna lenni.

@Darth Sky Boldog születésnapot!

Boldog születésnapot, Sinistra.

Amikor tavaly véget ért a TCW ott egy olyan magas színvonalat mutattak nekünk, mind az animáció, mind a történetmesélés tekintetében, hogy az a standard egy teljesen új dimenzióba emelte ezt az animációs formátumot a SW világán belül. Eddig is sokan tudtuk, hogy milyen lehetőségek és értékek rejlenek ezekben a sorozatokban, de a TCW fináléra olyanok is felkapták a fejüket, akik csak felületesen ismerik ezt az univerzumot (a környezetemben legalábbis ezt tapasztaltam). Azt a minőséget visszaadni, helyenként még túl is szárnyalni már önmagában egy komoly elismerés a TBB számára, ezzel a szériával pedig úgy érzem, hogy egy újabb mérföldkőhöz érkezett el a Lucasfilm animációs részlege. Dramaturgiai szempontból a még az AotC-ben elindított konfliktus csúcspontja és egyben a TCW emlékezetes záróakkordja is a háború befejezéséhez és a 66-os parancshoz köthető. Azt az eseménysort elsősorban a jedik szempontjából igen szívbemarkoló módon láthattuk már a RotS-ben, illetve egy sokkal intimebb, személyesebb nézőpontból a TCW fináléjában. Azonban mindkét esetben kihangsúlyozva az esemény drámaiságát és egyben egyfajta korszakhatárként is működő jelentőségét, a pillanat totalitásában mutatták be a történésket. Viszont legalább ennyire izgalmas és érdekes helyzetet teremet a csúcspont után következő utóhatás! Először azzal kezdeném, hogy úgy álltam neki ennek az epizódnak, hogy előtte megtekintettem a BB előző szereplését, még a TCW záróévadából. Abban a történetszálban ugyan egyértelműen Rex volt a középpontban még Echo megmentése is leginkább a százados személyes küzdelme volt (a veszteség, a felelősség, az összetartozás keveredése némi bűntudattal). Abban a történetben a 99-es osztag tagjai egyfajta ellentétpárul szolgáltak a fókuszban lévő Rexhez képest. Nem mintakatonák, sokszor tiszteletlenek, a saját útjukat járják és kiefejezetten kívülállókként vannak érzékeltetve, mintha kissé le is néznék a hagyományos klónokat. Számomra eleinte nem igazán voltak szimpatikusak. Ebben a pilotban viszont minden megváltozott. Itt már egyértelműen rajtuk volt a fókusz és az a tény, hogy az eseményeket rajtuk keresztül ismerhetjük meg az egy olyan egyedi nézőpontot adott - úgy érzem nem csak a 66-os parancshoz, hanem az egész korszakhoz - ami egy egészen zseniális húzása volt a készítőknek. Visszatérnék egy kicsit Rex-hez a tavalyi fináléból. Amíg a RotS nézőpontja túl általános, túl távoli, addig Rex megélése a klónok átfordulása kapcsán túl személyes. A Bad Batch tagjai ugyan klónok, ugyan ők is közülük valók, testvérek, de ezzel együtt mégis kívülállónak számítottak és van egyfajta távolságtartás bennük. Az egész klón létnek az egyediség hiánya, az egyformaság, a másolat lét a kvintesszenciája. Erre tettek erőfeszítéseket, hogy mégis egyedivé, emberivé tegyék őket a TCW-ben, akár egy frizurával, vagy tetoválással, de ne folyton ugyanazokat az arcokat lássuk. Na a BB ezzel végletesen szembe megy, ők egyszerre klónok, de mégis kirívóan különböznek a többiektől, egyszerre vannak kint és bent, ezt az egyedi élményt adták át velük és sikerült a klónok sorsán még egyet csavarni ezzel az osztaggal, ami ne feledjük úgy indult, hogy megismerük 99-et a 3. évadban és az ott felvetett problémakörhöz (hibás klón) is milyen mélységet tudtak adni! A kívülállást pedig nem csak a kinézetükkel, a furcsaságukkal érzékeltették, hanem ez egy plusz réteget nyert a biochippel. Ugyan Crosshair példáján látjuk, hogy ők sem mindannyian tudtak teljes mértékben mentesülni a hatása alól, de ennél érzékeletesebben nem is mutathatták volna be, hogy ők nem ugyanolyanok, mint a többiek. Szóval rajtuk keresztül egyszerre egy belső perspektívát is kaptunk a 66-os parancs körüli drámáról, akik közvetlenül a frontvonalban találják szemben magukat a történelem sodrásával, viszont ez egyszerre egy távolságtartó, külső nézőpont is, amiben helyet kap rögtön egy nézeteltérés is az események kibontakozásáról, de erről majd még később. Amiért én mindenképpen a TCW teljesértékű örökösének tartom ezt a sorozatot, az nem feltétlenül a stílus, vagy az alkotói gárda, hanem a történetmesélés. A TCW egyrészt a háborúról szólt, a galaxisról, ahogy a háborúra reagál és ennek kis szeleteit mutatták be, amelyeken keresztül egy képet kaptunk, hogy milyen különböző hatásai vannak ennek a konfliktusnak egyes szektorokra, bolygókra, személyekre és milyen újabb konfliktusokat generálhat ez. A sorozat főszereplői azonban kimondatlanul is klónok voltak. Ugyan a jedik mellett általában csak kiegészítő szerepet töltöttek be (ha a korszakra gondolok, nekem is először Ahsoka ugrik be, mondjuk csak utána Rex), de a háború legfontosabb tartozékai ők voltak. Nem is a harcértékük okán, hanem amiatt ahogy bemutatták őket. Kifejezetten a filmekre szorítkozva egy csapat névetelen, jellem és sors nélküli katonát láttunk akik nem is igazi embereknek tűntek, hanem amolyan intelligensebb és önállóbb droidoknak. Azokat a fehér páncélokat a TCW töltötte meg élettel, az egész 66-os parancs körüli dráma, ahogy a RotS-ben bemutatták csak a jedik drámája, Filoni azonban úgy csavarta meg a történetet és adott hozzá újabb rétegeket, hogy az a jelenetsor legalább annyira a kivégzők drámája is, mint az áldozatoké. Ebben az epizódban megint azt az ábrázolásmódot éreztem, ahogy korábban láttam a klónokat, jellegtelen, mindenféle egyediséget nélkülöző masszaként. Ahogy éljenezték Palpatinet, ahogy szenvtelen végrehajtói lettek az új rendnek (kihangsúlyoznám azt a jelenetet, amikor eltolnak egy halott jedit és az egyik klón csak úgy lazán felveszi a kardját - ez valami félelmetes volt, ahogy a korábban szeretett és hősként féltett katonákat most egy ilyen hideg, gonosz szerepben látjuk) ismét az intelligens droidokat láttam, akik követik a "programozásuk". Ugyan nem ők alkotják majd a jövőbeni rohamosztagokat, de itt olyan érzésem volt, hogy ez már egy másik hadsereg, nem csak nevében, hanem az egésznek a jellege olyan különböző a Köztársaságtól (erre játszott rá a harci szimuláció is). Lehet a jövőben találkozunk majd árnyaltabb klón-ábrázolásokkal is, de nagyon kíváncsi leszek, hogy bontják ki a továbbiakben ezt a részét a sorozatnak. A klónok bemutatása pedig nagyon illett a felszín alatt megbúvó stílusváltáshoz is, valahogy a Birodalom korszakához sokkal jobban passzol ez a kép, ahol nincs szükség az unikalitásra, hanem a mindent felülíró engedelmesség az elvárás. A Bad Batch tagjai pedig nem csak szökevényekként, hanem egy nagy haború utáni exkatonákként is egy teljesen új helyzetben találhatják magukat, ahol szintén kívülállókként kell megtalálniuk a helyüket egy megváltozott világban. Az egész epizód stílusa, hangulata nagyon erre az átmenetre lett hangolva. Gyakorlatilag egy klasszikus felállásból indítunk, klónok a droidok ellen, láthatunk egy mestert és egy padawant is, majd az epizód végén már Tarkin és a Birodalom vasmarka készül lecsapni. Eleve az, hogy birodalmiak vannak a Kaminón annyira szürreálisan hat, de itt megint megdicsérném a sorozat képi ábrázolását, hogy mennyire szimbolikusan hat a letakarva eltolt jedi és később a katonás rendben bemasírozó Tarkin. Ennél érzékletesebben nem is lehetett volna bemutatni az átmenetet. Tovább erősítette ezt az átmeneti érzést, hogy rögtön az első akcióval egy renegát csoportot kellett célba venni és azért azt érzékelhettük, hogy Palpatine ugyan bejelenthette a változásakot, de a viszonyok itt még nem szilárdultak meg. Nagyon izgalmas lesz látni ezt több perspektívából, mert itt ez az egész leginkább csak a hátteréül szolgált a csapaton belüli törésnek. Az osztag tagjai a karakterüket tekintve továbbra is eléggé egysíkuak. Leginkább Hunteren éreztem, hogy egy kissé kibújt ebből a megszokott szerepéből, ahol elég volt keményen nézni és szenvtelen precizitással végrehajtania az akciókat, hanem konfliktust kellett vállalnia, megtenni egy értékválasztást. Nem azt mondom, hogy mondjuk Echo nem fordult volna szembe a Birodalommal, de Hunter a csapat vezére, a többiek arra mozdulnak, amerre ő és itt egyértelműen az ő vállára lett helyezve az súly, hogy felvállalja ezt a konfliktust a Birodalommal. Ezt nagyon jó volt látni, titkon reménykedek benne, hogy Hunter személyében legalább egy annyira izgalmas és emlékezetes klónt kaphatunk, mint mondjuk Rex, vagy Fives volt a TCW-ben, ott van benne a potenciál, hogy igazán karizmatikus vezetővé váljon. Biztos vagyok benne, hogy a többieknek is meglesz a fejlődési lehetősége és látjuk őket is olyan helyzetekben, ami hozzáad a karakterükhöz, persze leginkább Echora leszek kíváncsi. A 7. évados történetszál nagy ajándéka volt az ő visszatérése a képbe és itt jó volt látni, hogy tökéletesen beilleszkedett a csapatba és azért emlékeztetett a régi önmagára is. Crosshair volt szerintem az epizód sztárja! A korábbi szereplése kapcsán egy ilyen végtelenül cinikus, rideg, nemtörődöm figurának látszott. Sokáig az volt az érzésem, hogy úgy vezetik fel a csapaton belüli törésvonalat, hogy Crosshair csak úgy szembefordul velük (bár sejteni lehett már az igazságot Caleb üldözése közben is). Elsőre nem annyira tetszett, hogy végül nála is a biochipre hozták ki az átállását, de miután aludtam rá egyet úgy vagyok vele, hogy ez lehetőséget ad, akár egy újabb megváltás történetre (amit Ahsoka adott meg Rexnek a 7. évad végén), vagy akár egy még komolyabb bukásra, ha Crosshair időközben annyira a Birodalom felé sodródik, hogy annak ellenére sem tudják már visszaállítani, ha esetleg valahogy a biochip kiváltotta hatást semlegesíteni tudnák is. Omega egyelőre nagy rejtély számomra, nem is próbálnék találgatásokba bocsátkozni a kilétét illetően. Azt mindenképpen a javára írom, hogy nem volt idegesítő, pedig a gyerekszereplőket általában nem nagyon kedvelem. Ami azonban a sorozat legizgalmasabb rejtélyét szolgálhatja, hogy ki is ő és mi a szerepe a történetben. Az, hogy a kaminói nő segített nekik a szökésben, úgy hogy közben ott van a Birodalom a sarkukban egyrészt valami hátsó szándékot feltételez (már ha nem puszta szívjóságból tette), viszont, ha személy szerint Omega kifejezetten fontos lenne a számukra, akkor nem tudom, miért nem vigyáztak rá jobban. Annak biztosan nem örülnék, ha mondjuk Palpatine klónja lenne, remélem ennél kreatívabb ötletek is eszébe jutnak a készítőknek, de kíváncsian várom, hogy mi lesz a sorsa. Számomra nagyon impresszív kezdés volt ez a nyitány. Láthattuk a nagy események "utórengéseit", ami önmagában különleges volt és egy olyan egyedi nézőpontból tekinthettük rá az éppen formálódó Birodalomra, ami zseniálisan tisztelgett az előd sorozat előtt. Kellően mozgalmas és baromi látványos epizód volt, igazából már megszokhattuk a TCW 7. évad után, hogy ilyen jól néz ki az animáció, mind az akciók, mind a karaktermodellek terén, de nem győzöm dícsérni őket, hatalmas utat tettek meg a kezdeti "baltával faragott" próbálkozások után, az esztétikai szempontohoz pedig hozzáadnám azt is, hogy a kompozíciókat tekintve is mennyire jó snittek vannak benne. Amiről még itt a végén röviden szót ejtenék az a kánon-Kanan (bocsánat a szóviccért) botrány, ami felmerült az epizód kapcsán. Az mindenképpen érzékelhető, hogyha kimondatlanul is, de van egyfajta hierarchia (kánonszintnek azért nem mondanám) a megjelent művek között és a mozgóképes tartalmak adott esetben ellentmondhatnak egy regénynek, képregénynek. Ezáltal nyilván sérül a kánonnak az összekötő integritása, illetve a minden egyformán számít vezérelve. Ezzel mindenképpen kezdeniük kellene valamit, vagy elengedni a minden számít formulát, vagy kidolgozni egy protkollt az ilyen összeegyeztetésekre. Azért én nem temetném teljesen a kánont, mivel ahogy egyre nagyobbra duzzad a Disney érában a SW univerzum, eddig kisebb kisiklásoktól eltekintve jól tartják egyben az egészet és működnek a keresztbe utalások, hivatkozások, szerepeltetések is. Az epizód élvezeti értékéből nekem ez a kis intermezzo semmit nem vett el, mivel nem ismertem az eredeti, képregényes változatot, ha itt nem olvasok róla, akkor teljesen elment volna mellettem ez a sztori. Én örülök is neki, hogy Kanan/Caleb bekerült ebbe a történetbe, egy ismert arccal sokkal jobban működött az a jelenet ott az elején, így számomra sokkal jobban működött az azonosulási pont, könneybben bele tudtam helyezkeni abba a jelenetbe az elején, hogy nem egy noname jedit és a mesterét támadják meg, hanem egy általam ismert és szeretett arcot, így komolyabb súlya is volt Hunter tettének, mivel Kananon keresztül a galaxisban beinduló eseményeknek, bizonyos szempontból ő volt a katalizátora. Aki eredetileg másképp ismerte ezt a történetet annál ez nyilvánvalóan nem működött, de nekem tetszett így.

Megnéztem ma én is a nyitányt, hát ez egyszerűen eszméletlen jó volt. A TCW teljesértékű örökösének látom ezt a sorozatot, ami azt a mélységet és érzékenységet tudja megmutatni a SW világában, amit én annyira szerettem a korábbi sorozatnál. Holnap, ha lesz időm bővebben is írok majd egy részletes értékelést az epizód topicjába, mert van miről! Számomra mindent megadott ez a kezdés, amit reméltem ettől a szériától, tálán még egy kicsit többet is. Ma korábban még letudtam a 7. évados részeket és így az volt az első érzésem, hogy annyira nekem nem is szimpatikus ez a csapat... de végül most azt kell mondjam, hogy a nézőpont miatt, hogy rajtuk keresztül láthatjuk ezt a korszakot ez zseniális húzás volt és nagyon komoly potenciál van a sorozatban. Nagyon várom a következő részt!

Boldog születésnapot, Dei!

@HeirToGrievous Boldog születésnapot, így utólag is!

Boldog születésnapot, Bomarr.

Köszönöm szépen mindenkinek, hogy gondolt rám!

Azt hittem már sose jön el ez a pillanat, de hétfőre végül behívtak a Sinopharmra... talán most már mindenki sorra kerül.

Szép találat, ezért beírhatsz egy piros pontot! Ha jól emlékszem, mikor beszélgettünk itt a trailer kapcsán te vetted fel, hogy ez lesz. Az újranézést most hirtelen én is beterveztem a jövő hétre, nagyon várom már a sorozatot!