Wilde

@mui-ruy Boldog születésnapot!

Nagyon tetszett ez a rész. Azok után, hogy a Raxus képében láthattuk, hogy hogyan zajlott az átmenet egy korábbi "ellenséges" világon, itt most azt is megtapasztalhattuk, hogy a korábban a Köztársaság, most a Birodalom "védelme" alá tartozó bolygón ez miként ment végbe. A Ryloth viszontlátásának több szempontból is örülök. Egyrészt itt ismét megmutathatták, hogy milyen gyönyörű képeket, helyszíneket tudnak megkonstruálni az alkotók. Csak így belepillantva az első évados TCW-s történetbe, már ott is látszott a bolgyó természeti környezetének szépsége, csak az akkori színvonalon ezt még nem tudták úgy megmutatni, mint ahogy itt láttuk ebben a részben. Nagyon látványos volt tehát már önmagában a helyszín is, de a sorozatban még egy további hidat is képeztek (az eddig meglévők mellé), ami ezúttal nem a filmekkel és nem is az előzménysorozatnak számító TCW-vel, hanem a Rebels-el kötötte össze a Bad Batch-et. Hera feltűnése és múltjának bemutatása önmagában hordozta az egész Saga-ra jellemző és vissza-visszatérő tematikákat (a hőssé válás, a hős elvágyódása - ez különösen hangsúlyos volt abban a jelenetben, amikor elképzeli, hogy repül, majd ezt megszakítja a klónkatonák betolakodása a képbe) és egyben megágyazott a későbbi, már felnőttként látott szerepének is és azoknak a mozgatórugóknak, amelyek a Rebelsben is vezérlik. Herában már itt is megjelenik a tettre készség, a hősiesség, a kalandvágy, a lázadó természet, de itt még nagyon messze áll attól a magabiztos, az egész csapat számára biztos stabil pontot jelentő "anya" szereptől, amit a Rebelsben testesít meg. Itt volt viszont Hera édesanyja, akit Cham-el ellentétben, sem a TCW-ben, sem a Rebelsben nem láthattunk, csak mint a múlt árnyéka volt jelen ez utóbbiban. Itt viszont gyakorlatilag minden megvolt benne, amivé aztán Hera válik felnőttkorára... mondhatnám, hogy büszke lenne a lányára, ha ismerte volna akkoriban. Chopper legalább olyan "őrült" volt, mint ahogy a későbbiekben ismertük és már itt is látszott, milyen hűséges Herához és gyakorlatilag ő jelentett az állandó társát és bizalmasát a lánynak. A Birodalom megszilárdulásában is egy remek kis kordokumentum volt az itt lezajlott esemény. Kifejezetten Cham karakterén keresztül, de úgy nagyobb általánosságban a Ryloth-ot illetően is ez egy olyan időszak, amikor a galaxis lakóinak elege van már a háborúból, békét szeretnének és ezért a békéért még olyan elveket is adott esetben könnyebben feladnának, amit az azt megelőző konfliktus kirobbanása előtt nem biztos, hogy megtettek volna. Az egész klónháborúnak és az azt bemutató TCW-nek itt jön be egy olyan újabb aspektusa, hogy ez az egész színjáték nem csak azért kellett Palpatinenak, hogy megszilárdítsa a hatalmát a Szenátusban és szépen sorban olyan újabb jogokat ragadjon magához, ami már túllép a hatáskörén... és nem is csak a jedik likvidálásához, hanem, hogy az egész galaxist egy olyan apatikus állapotba taszítsa, ami után egy olyan légkörben kezdhet hozzá a birodalma kiépítéséhez és megszilárdításához, ahol kezdetben még akár örömmel is fogadhatják a sok zűrzavar utáni békét és az erős kezet, ami ezt garantálja. Cham a TCW-ben nehezen bízik meg kezdetben a jedikben és Ryltoh-ot maga akarja megvédeni külső beavatkozás nélkül, aztán szépen lassan megtanul bízni a köztársaságiakban, viszont mikor hosszú évekkel később látjuk a Rebelsben, akkor már nem bízik senkiben sem és még a Herával való kapcsolata is megromlik. Itt a kettő pont között találjuk és nagyon jól érzékeltették azt a vívódást, ami benne dúlt, hogy szerette volna hinni, hogy a harcnak, az elnyomásnak, a nélkülözésnek vége és teljesen érthető módon nem akarta a népét egy újabb konfliktusba belerángatni. Közben persze fokozatosan az is kiviláglik számára, hogy ez a vágyvezérelt gondolkodás nem működik és a Birodalom szándékai nem olyan tiszták, mint ahogy hinni szeretné, a konfrontáció elől pedig nem tud elbújni. A Birodalom hideg módszereit mindenesetre jól érzékeltette, hogy az őket mindenben kiszolgálni igyekvő és a ráosztott szerepet maradéktalanul ejátszó Orn Free Taa is egy pillanat alatt eldobható volt, ha éppen a helyzet úgy kívánta, ezzel is bemutatva, hogy a Birodalom ellen az egyetlen módszer a felkelés, nem lehet a szabályaik szerint játszani, mert még, ha látszólag nekik is cselekszik valaki, az sem garancia arra, hogy nem dobják félre. Ryloth a TCW-ben is egy sokat szenvedett népként jelent meg, gyakorlatilag az első évadban talán rajtuk keresztül mutatták meg leginkább, hogy mivel jár ez a háborús konfliktus és mit jelent egy nép szabadságmozgalma. Ez a tematika a Birodalom korában is abszolút érdekes és aktuális, azt látva, hogy aztán mivé lesz ez a tűnékeny béke, amit ideig óráig kiharcoltak pedig kifejezetten baljóslatú és tragikus a twi'lekek számára. Végezetül még arról, hogy az egy baromi ötletes húzás volt, hogy a Bad Batch tagjait itt csak mellékszereplőként láthattuk. Mégiscsak ők a címszereplői ennek a sorozatnak és róluk szól ez a széria, de dramaturgiai szempontból ez nagyon jól működött így, hogy ők egyszer csak, mint idegenek kerülnek képbe, akiket mi nézők ugyan ismerünk, de Heráék nem. Így egyrészt kicsit kívülről láthattuk a csapatot, azok után, hogy megannyi epizódon keresztül az évad során megkedveltük és megismerük őket, most viszont a nézőpont miatt úgy láthattuk őket, ahogy utoljára talán a TCW-ben a 7. évados feltűnésük kapcsán. Másrészt így jobban megmaradt a fókusz a Rylothon és az ott zajló eseményeken, így a korábban sorozatra jellemző perspektíva (egy csapatra fókuszáltan látjuk a többi eseményt is), ami inkább a Rebelsre emlékeztetett, most jobban hajazott a TCW-re. Ebből a szemszögből pedig a galaxisban végbemenő változások, a Ryloth szerepe ebben az átmeneti időszakban sokkal jobban működött így először látva Herával, mintha itt is a BB játszotta volna a főszerepet. Az mindenesetre nagyon szívetmelengető volt, ahogy Omega és Hera öszzebarátkoznak, ha lehet ezt annak nevezni. Omega ritkán van fiatalok közelében, de itt is látszott, hogy milyen könnyen tud empatizálni másokkal és mennyire elüt ő a többi csapattagtól. Amit @Cpt. Rex írt az egy nagyon érdekes felvetés. Howzer volt az epizód egyik nagy meglepetése számomra. Több jelenetben is észlelhető nála, hogy tényleg mintha elbizonytalanodna a kiadott parancs morális megitélését illetően. Az is látszik, hogy érez valamiféle kötődést Cham és az itteniek iránt, ami érthető is, hiszen mégicsak együtt harcoltak ezért a bolygóért és ezért a népért viszonylag hosszú időn keresztül. Ez azonban pont a biochip lényégére világít rá, hogy ezeket a kötődéseket és ezeket az érzelmeket kellene felülírnia annak, mivel alapvetően nehezen lenne elképzelhető, hogy azok a harcostársak (itt most a jedikre és a klónkatonákra gondolok), akik éveken át vált vállnak vetve harcoltak az életük adott esetben egymásért való kockáztatásával, ők egyik pillanatról a másikra elhiggyék Palpatine jelentését, hogy a jedik elárulták a Köztársaságot. Erre kell a chip és ezért volt ez egy forradalmi húzás Filoniék részéről amikor ezt behozták, egy plusz drámai élt adva ezzel a háború tragéiájának és klónok életének. Ha most Howzeren keresztül (nem a chip esetleges meghibásodása nyomán) egyfajta feloldozást adnának a klónoknak, hogy képesek befolyásolni a reakcióikat a post-66-os helyzetre, akkor az egy új dimenzióját tárná fel ennek a konfliktusnak. Kíváncsian várom, hogy mi lesz ennek a kifutása.

Nem értek egyet. A kanyarbemenetnél beljebb volt Hamilton az íven Leclerc ellen, mint Verstappen ellen... ez oké, de a kimeneti íven, ha Leclerc ugyanúgy agresszíven otttartja az autót, mint Verstappen és nem pedig kifelé húzódik (ahogy egyébként megtette Verstappen a rajt után), akkor úgyanúgy összeérhettek volna. Ezzel nem azt mondom, hogy Verstappen hibázott, szerintem inkább versenybaleset volt, de Hamiltoné a felelősség az összeérés miatt, viszont a holland részéről is elkerülhető lett volna a baleset, még azzal együtt is, hogy Hamilton lecsúszott az ívről. A stewardok a döntésben is úgy fogalmaztak, hogy Hamilton volt a hibás, de predominantly és nem wholly. Egyébként az eredeti felvetésen, miszerint Horner kijelentette, hogy ott belül nem lehet előzni ez nem változtat (bár ez nem volt egyértelmű számomra, hogy azt vitattad-e, ha nem akkor mindegy). A büntetésről pedig csak ugyanoda tudok visszakanyarodni, ahova az előző hozzászólásomban, azt a büntetést adták az ütközés-okozásért, amit ezért szoktak adni - 10 másodpercet (ennyit kapott Verstappen is, mikor kiütötte Vettelt), ilyenkor mindig magát az eseményt értékelik nem azt, hogy az azt követő események láncolatának mi lesz az eredménye. Michael Masi szavaival: "One of the big parts of stewarding that has been a mainstay for many, many years is that you should not consider the consequences in an incident. So when you judge incidents, they judge the incident itself, the merits of the incident and not what happens after as a consequence, and that’s been something the stewards have done for many years and have been advised to do from the top down – and I’m talking team involvement and so forth. That’s the way the stewards judge it, because if you start taking consequences into it, there are so many variables rather than judging the incident itself.”

Sprint futam: ha azt nézzük, hogy ez az egyik szabadedzés helyett van megtartva, akkor mindenképpen jobb szórakozást jelent, mint a teljesen tét nélküli gyakorlás, még akkor is, ha kevesebb igzalom van rajta, mint egy rendes versenyen. Összehasonlítva a legutóbbi 2016-os reformmal, amikor az időmérőt akarták új formába önteni, ahhoz képest ez egy sokkal működőképesebb koncepció lehet. Ezzel együtt az időmérő és a jövőbeni pole pozíciók értékét megváltoztatja (ezek után érdekes, hogy Hamilton pole rekordját még egy másik rendszerben szerezte). Összességében többel lehet bukni a sprintben ezzel a konstrukcióval, mint amennyit nyerni lehet, ha előzöl néhányat, mivel az igazi pontokat vasárnap osztják, így magának a szombati futamnak az értékéből is kissé elvesz az, hogy mindenki inkább a rendes versenyen akar kockáztatni. Szerintem a jövőben ki fogja még forrni magát ez az egész, de így elsőre nem volt rossz. Baleset: szerintem nagyon a határán volt a versenybalesetnek ez az ütközés, de a büntetés megadható volt, Hamilton volt az aki megpöckölte Verstappent. Az eset kontextusba helyezésével azért kirajzolódik az idei szezon kiélezettsége. A Mercedes egyre jelentősebb hátrányba kerül és nem csak a pontok tekintetében, hanem a mutatott forma, magabiztosság terén is a Red Bull egyértelműen lépéselőnyben van. Ez teljesen új helyzetet teremt a Mercedes számára (ilyen szituációban utoljára 2013-ban voltak) és ebbe az esetbe szerintem az is belejátszott, hogy mi történt a korábbiakban. Egyrészt szombaton az F1 történetének első sprintfutamán, azok után, hogy magabiztosan behúzta a pénteki időmérőt, a rövidített versenyen elmaradt Verstappentől és látta, hogy később csak nehezen tudná követni őt versenyhelyzetben és hazai közönség előtt Hamilton nagyon bizonyítani akart. Másrészt a szezon során Verstappen több éles, a még megengedhető agresszivitás határát súroló manővert hajtott végre Hamilton ellen (Imolában, Barcelonában pl.) amikor Hamilton mindig elvette a gázt és inkább besorolt mögé. Most nem vette el és kicsit a régi (még a McLaren-es) Hamiltont láthattuk, akiben biztosan volt egy adag elszántság amiatt is, hogy lassan tudatosult bennük, hogy idén nem ő a favorit. A koccanást illetően több véleményt is olvastam versenyzőktől, Leclerc, aki ott volt az akció közvetlen közelében azt mondta, hogy szerinte versenybaleset volt. Szerintem Verstappen volt pozíció előnyben, még ha a kanyarbemenetnél még nagyjából egymás mellett voltak is, de versenyív az övé volt. Hamilton tempóelőnyből jött, már a rajtnál jobban jött el, aztán az első körben végig látszott, hogy gyorsabb lehetne Verstappennél, aki viszont jól védekezett, volt, hogy össze is értek, de tudta tartani Hamiltont. A kanyarban Hamilton csúszott le az ívről kifelé, ő okozta a balesetet (ezért érzem jogosnak azt, hogy nem egyszerű versenybalesetnek minősítették), de Verstappen ha akart volna kívül elfordulhatott volna a szélesebb íven (a rajt után, ahol a bemeneti íven Hamilton előrébb is volt, Verstappen kívül le is ment félig a pályáról, hogy megtartsa a pozícióját) ezen az íven Alonso több előzést is bemutatott szombaton. Ráadásul Horner kifakadása, hogy abba a kanyarba nem lehet bemenni belülre előzési szándékkal (önmagában nettó baromság ), láthattuk, hogy Hamilton az utolsó, mindent eldöntő előzését Leclerc ellen ugyanabban a kanyarban csinálta meg, belülről, csak Leclerc több helyet hagyott neki, más kérdés, hogy elrontotta a kigyorsítást, de lehet ott előzni, ha megvan a tempóelőny. Ami a büntetést illeti, ez a vélt, vagy valós jogosság csak akkor fáj a Red Bullnak, amikor az ő versenyzőjük jön ki rosszul belőle. Az előző versenyhétvégén mikor Perez kétszer egymás után(!) teljesen szabálytalanul leszorította a pályáról egy előzési kísérlet közben Leclercet, majd Leclerc visszaesett Perez meg kapott egyszer 5 másodpercet, majd mégegyszer annyit (ugyan belengették neki is a bokszutca áthajtásost, de csak még 5-öt kapott másodikra) és a verseny végén simán kiautózta a különbséget és így az előtt végzett, akit kétszer megszivatott.... akkor hogy, hogy nem Horner meg Marko nem sírta tele a médiát a szabályok igazságszolgáltató szerepét számonkérve. De ha Verstappennél maradunk, 2018 Kína, belső íven beesik Vettel mellé elkésve, kiüti Vettelt, aki 9. míg Verstappen meg bejön negyediknek, amiből a 10 másodperces büntetés után 5. hely lett, de így is jóval jobban járt, mint Vettel, akinek elrontotta a versenyét. Szintén nem hallottam a moralizálás hangját a RB-tól... arról meg nem is beszélve, hogy az első Hondás győzelmüket úgy szerezték, hogy Verstappen leszorította a pályáról (úgy, hogy meg is lökte) Leclercet, majd nem engedte vissza maga elé és ezért egyáltalán semmilyen büntetést nem kapott! Eleve a szankciókat nem úgy hozzák, hogy morális elégtételt szolgáltassanak a pórul járt versenyzőnek, hanem mindennek van egy büntetési tétele és ezt osztják ki és nem azt nézik, hogy ki milyen autóba ül, hanem mindenkire egyformán vonatkozik a büntetési tétel, aztán, hogy a verseny további része hogyan alakul az már nem rajtuk múlik. Egyáltalán nem volt ez sima egészen a végéig Hamiltonnak és hatalmasat kellett mennie ahhoz, hogy ebből győzelem legyen. Az biztos, hogy ezek után más lesz ez az idei párharc közöttük, szerintem továbbra is Verstappen a favorit és ez a kudarc csak még jobban fogja motiválni. Aztán évek multán lehet úgy nézünk vissza erre a koccanásra, mint a Senna és Prost, vagy a Schumacher és Hill közöttire, ami egy vb címről is dönthetett.

@Donát Köszi a lebonyolítást! @misafeco Gratulálok! Az olaszoknak is jár a gratuláció, az egész torna során nagyon jól építették fel a menetelésüket. Amikor kellett és lehetett, akkor remekül játszottak és sok tekintetben levetkőzték a régi catenaccio-s sztereotípiákat, de amikor úgy hozta a helyzet, akkor tudták a játékot is úgy menedzselni, ahogy a klasszikus olasz erényeket domborította ki, hogy egy nagyon stabil védekezéssel tartják az eredményt és taktikailag képesek megfojtani a másik csapat támadójátékát. A döntőben is amikor kellett, akkor Mancini nagyon jól tudott belenyúlni a meccsbe és kihozta ebből a keretből, ami benne volt. Az angoloknak is van egy nagyon jó fiatal generációjuk, akik akár a jövő évi világbajnokságon is nagyot alkothatnak, de az olasz talent pool is nagyon rendben van fiatal tehetségekkel (Chiesa, Locatelli, Barella, Pessina, Raspadori és akik most nem voltak itt, de jövőre ott lehetnek, Pellegrini, Zaniolo, Tonali) és Mancini kezében nagyon jó helyen van ez a csapat. Az angolokat illetően, ez most nagyon nagy csalódás lehet, hazai pályán, ráadásul igazán "angolosan" az örök mumus tizenegyespárbajban elveszíteni a döntőt. Mégis azt mondom, hogy ez a csapat büszke lehet magára és összességében emelt fővel távozhat a tornáról, úgy, hogy jövőre vb és ott most már nem csak az angol lapok fogják esélyesnek tartani őket, hanem itt megmutatták, hogy képesek akár egy nagy torna döntőjéig is menetelni és ha még egy kis rutint is szereznek ezek a fiatalok, akkor abszolút számolni kell velük a következő vb-n. Az elmúlt években fokozatosan fejlődött a válogatott, korábban csak egyszer fordult elő velük, hogy két nagy tornán egymás után is a négy közé jutottak és önmagában a csapatnak az identitása is megváltozni látszik. Sokkal pragmatikusabban játszanak ők is levetkőzték a régi sablonokat és egyre több fiatal kreatív játékos villantja meg magát, akikből akár világsztárok is lehetnek. Southgatreről sem venném le a keresztvizet, mert ahogy haladtak előre a tornán, úgy vált egyre magabiztosabbá és dominánsabbá a válogatott. Mentálisan nagyon erősek voltak, amiben szintén nagy szerepe van az edzőnek, ilyen összetartó, közösen lélegző angol válogatottra az elmúlt 20 évből, amióta én nézem a focit nem emlékszem. Lehetett volna kicsit bátrabb a döntőben, nem mondom, hogy nem hibázott, de olyan kis dolgokon múlt a végén, hogy ha fordítva van, akkor most őt ünnepelnék. A büntetőrúgásnál egyedül Saka jelölése, ami hiba volt (Sancho és Rashford, Kane után a legjobb tizenegyeslövők a keretben), látszott, hogy odament Grealishhez is, de végül Saka mellett döntött, ezt felvállalta, a felelősséggel együtt és Sakat nagyon sajnálom, mert bátor volt, bevállalta minden terhével azt rugást és végül fájdalmasan hibázott. Ezzel együtt az edzéseken mutatott eredmények alapján Southgatenek meglehetett az oka rá, hogy ezt a döntést hozza, úgyhogy én olyannyire nem húznám le emiatt. Büntetőkkel bárkinek bárhol ki lehet kapni, ez nem jelenti a tényleges különbséget két csapat között, egyszerűen egy pillanatnyi koncentrációt és némi szerencsét mutat az adott pillanatban a párharcban és valahogyan el kellett dönteni ezt a meccset. Ez az angol válogatott el tudja hinni magáról, hogy képes nyerni és képes nagy dolgokat elérni, megvannak hozzá a tehetségeik, Southgatenek edzőként még sokat kell fejlődnie, de az eddig látottak alapján szerintem ő egy olyan karakter, aki képes erre a fejlődésre és tanulásra. Maga az eb lebonyolítása nekem mondjuk annyira nem tetszett. Ez a formula egyszer így érdekes volt, de én a magam részéről üdvözlöm az UEFA azon döntését, hogy inkább vissza kívánnak térni a régi formához és egy, maximum két helyszínen rendezni a tornát. Itt így mi is, meg más olyan helyszínek is lehetőséget kaptak rendezőként, amelyek nem biztos, hogy egy egész tornát meg tudnának rendezni, de az egésznek a hangulata, a "hazai csapat" szereplése miatti plusz pikantéria megoszlott és kicsit nekem értékét veszítette. Az angol szurkolók viselkedése kapcsán, meg talán nem is baj, ha a Wembley egy ideig nem ad helyet nagyobb válogatott döntőnek.

Olaszország - Anglia: 1-2

Azt én is üdítőnek vélem, hogy a sokszor elfogult angol sportsajtó itt nem volt részrehajló. Most egy kis gyors keresés után a médiában dolgozó prominensebb nevek, mint Lineker, Shearer, Wright, Neville, Keane, Wenger leginkább mind azon az állásponton voltak, hogy ez nagyon necces volt így, talán Wright volt az, aki azzal próbálta árnyalni a helyzetet, hogy egész évben lefújtak hasonló eseteket, egyedül Jermaine Jenas volt aki inkább megadta volna és mentette a játékvezetőt. Azt szinte kitvétel nélkül kiemelték - ezt egyébként én is írtam a hozzászólásomban - hogy azután, hogy megadta a játékvezető, ezt nehéz lett volna visszavenni. Amiért én egyértelműen kijelenteném, hogy szerintem rossz döntés született, hogy egy ilyen szituációban, amikor egy potenciálisan mérkőzést eldöntő eseményt kell megítélni, ráadásul úgy, hogy a büntető nem volt teljesen egyértelmű, ezt így nem lett volna szabad megadni, hogy legalább minimum nem nézi vissza (akkor kiderült volna, hogy Sterling már a kontakt előtt dobta magát). A nemrégiben elhunyt Puhl Sándor mondta azt a játékvezetéssel kapcsolatban, hogy a bírónak mérlegelnie kell a helyzetet, hogy milyen hatással van a döntése a mérkőzésre. Második sárgalapnál csak az olyan szituációban adjon lapot, amiben teljesen biztos. Itt a büntetővel egy olyan gólhelyzetbe hozta az egyik csapatot a bíró (azt most kihagyom a képletből, hogy a hazaiakat, mert szerintem ilyen jellegű részrehajlás nem történt), ami az üres kapus ziccer után talán a második legnagyobb gólszerzési lehetőség, úgy hogy a büntető legitimitása minimum kétes, egyértelműnek biztosan nem nevezném. Egy ilyen szituációban, ha nem mond semmit, hanem rábízza a VAR-ra, hogy úgyis szólnak neki, ha meg kell néznie... az lett volna a jó döntés.

Érdekes volt ez a tegnapi meccs, nehezen lehetne amellett érvelni, hogy az Angolok ne érdemelték volna meg a továbbjutást. Sokkal gólratörőbben játszottak és összességében is többet tettek a győzelemért, mint a dánok, akik a mérkőzés vége felé már egyértelműen a hosszabbításra és a tizenegyesekre játszottak. Damsgaard lehozatalával nem csak a gólszerzőt, hanem a leginkább veszélyes és kreatív játékosát vette le a pályáról a dán edző (nem tudom, hogy fáradás, vagy sérülés közrejátszott e ebben a döntésben) és amit utána csináltak, az lehet, hogy hatékony volt egy darabig (a görögök kb. ilyen játékkal nyertek eb-t 2004-ben), de nem lettem volna boldog, ha továbbjutnak. Most jön azonban egy nagy DE, az a tizenegyes szerintem hatalmas kamu volt és kifejezetten frusztráló volt számomra azt látni, hogy az angolok így jutnak tovább. Örültem neki és meg is érdemelték ezt a döntőt, de nem így! Még a drága jó Kassai Viktorral esett meg néhány éve, hogy lefújta tizenegyesnek, mikor Sterling belerúgott a földbe és elesett... ez nem volt olyan egyértelmű eset, mégis én kifejezetten negatívan éltem ezt meg. Egyedül talán azt tudnám felhozni a játékvezetői testület védelmében, hogy miután a vezetőbíró befújta, onnantól kezdve valami olyan bizonyíték kellett volna, hogy semmilyen kontakt nem volt, mert végülis kontakt az volt, csak azután, hogy Sterling már feldobta magát. Talán hasonlóan a leshelyzetekhet, a büntetőket sem kellene előre megadni, hanem ugyanazt az irányvonalat szem előtt tartani, hogy inkább elengedem, megnézik és majd ha szólnak akkor úgy ítélem meg a helyzetet. Ha ezt visszanézik szerintem biztos, hogy nem adják meg, fordítva viszont nagyon kockázatos lett volna elvenni, mégis az lett volna a jó döntés szerintem.

Loki - 5. rész

Olaszország - Spanyolország: 1-0 Holnapra Anglia - Dánia: 3-1

Ez megint egy olyan rész volt, ami megmutatta a sorozat értékét, ebben a hídképző szerepben, amit a két nagy korszak között betölt. A korábbiakban, mikor láthattuk a Kamino birodalmi megszállását már ott is egy olyan teljesen szürreális helyzet bontakozott ki, hogy Tarkint és Lama Su-t, a Birodalom - Kamino relációban látni egyszerre az OT és a PT érájának összeütközését figyelni nagyon furcsa volt. Itt a szeparatisták kaptak egy olyan szerepet, hogy valamit, amit nagyon erőteljesen az előzmény-trilógia korszakához köthetünk most szintén a birodalmi irányítás alatt nézhettünk meg és teljesen új fénytörésben láthattuk ezt a frakciót. A Raxus visszatérésének azért is örültem, mert az egyik legérdekesebb történetszál kötődött ide a 3. évadban, ahol mind a történet, mind a karakterek szempontjából szintet lépett a sorozat. Annyiból is kapcsolódik ide az a sztori, hogy ott Ahsoka az, aki rájön arra, hogy nem is ismeri igazán a másik oldalon állókat és amit korábban gondolt az ellenségről, az megkérdőjeleződik benne. Itt a Bad Batch tagjaiban játszódik le ugyanez az élmény, kezdetben nagyon idegenkednek a küldetéstől, de aztán szépen fokozatosan ahogy haladnak előre, összedolgoznak és egy csapatként küzdenek a közös ellenség ellen. Ennek az átmeneti korszaknak megvan az az előnye is, hogy láthatjuk, ahogy minden, de tényleg minden megváltozik. A Birodalom kiterjedt hatalmi gépezete szépen bekebelezi azokat a rendszereket is, amelyek nem tartoztak a Köztársasághoz és mindenhová elér a kezük. A Raxuson ahol sokan őszintén hittek benne, hogy azért harcolnak a Köztársaság ellen, hogy egy jobb rendszert teremtsenek most azzal kellett szembesülniük, hogy egy még az általuk elvetett Köztársaságnál is rosszabb konstrukcióban találják magukat, ahol nyílt erőszakkal próbálják meg elnyomni őket. A háború végét és az új világrend kiépülését eddig láthattuk olyanok szemein keresztül, akik a Köztársaság oldalán harcoltak korábban, most viszont kifejezetten a szeparatisták nézőpontjából nézhettük végig ennek az átmenetnek konkrét tettekben megnyilvánuló kibontakozását. A háború vége őket is legalább olyan érzékenyen érintette, mint a másik oldalon harcolókat, csak erről kevesebb szó esik, mint a jóságos Köztársaság demokráciából diktatúrába való átmenetéről. A Raxus helyszínnek is kifejezetten üdítő volt. Sok tekintetben a Naboot, meg Onderont juttatta eszembe és ez a mentőakció is akár elmehetett volna a TCW-be. Az, hogy megint szeparatisták és klónok voltak fókuszban nagyon hangulatossá tette az epizódot, még ha itt merőben más felállásban is voltak a felek. Az egész akcióban ismét kiviláglott, hogy a BB tagjai mennyire felülmúlják a hagyományos klónokat hatékonyság terén, még ha itt kellett a szenátor menekülési terve (meg a droid vázadobása is). A legjobban talán a lépegetős akció tetszett, főleg amiatt, hogy ezeket a gépeket most láthattuk olyan fenyegetőnek, mint anno az AT-AT-kat az Ep. V-ben. Itt mikor az elején megjelennek és elkezdik oszlatni a tömeget, egyetlen képpel vizuálisan is tökéletesen átadták az üzenetet, hogy lehet, hogy külsőségeikben, a formákban, a sisakok alatt megbúvó klón katonákban ez még a régi világ visszfénye, de valójában már egy teljesen új korszakban járunk. Ebbe a témába jól illeszkedett az epizód fő motívuma is, hogy egy ilyen feje tetejére állított korban még a korábbi ellenségek (klónok vs. szeparatisták) is közös célt találhatnak. Az tényleg érdekes volt, hogy a klónokra csak kábítólövedékkel lőnek, nem tudom, hogy ennek köze van e ahhoz, hogy eltávoltították magukból a chipet, ezzel így jobban átérzik az ő kiszolgáltatottságukat is és, ha egy mód van rá akkor nem próbálják egyből megölni őket. Aztán az is lehet más van a háttérben, mindenesetre ha itt mindenkit megöltek volna, akire lőnek, akkor nagyon megugrott volna a hősként beállított csapat bodycountja. A karaktereket tekintve egyértelműen Omega története tetszett a legjobban, pedig a felszínen az ő szála volt a legkevésbé izgalmas. Gyakorlatilag csak takarított meg sakkozott mégis nagyon nagyot nőtt a csapaton belüli szerepe. Az előző két epizód viszontagságai - az elvesztése, aztán a megmentése - után érthető volt, hogy próbálták óvni, de azt Hunternek is be kellett látni, hogy nem csak egyszerűen egy gyerek és mindentől úgysem fogja tudni megóvni, talán az a legjobb neki, ha velük van, ott ahová tartozik. Ettől függetlenül Omega így sem volt passzív szerepben az epizódban, sőt kifejezetten proaktív volt. Azáltal, hogy kifizette az adósságukat nem csak, hogy bizonyította Hunternek a kompetenciáját és a csapaton belüli személyes értékét, hanem akár egy új pályára is állíthatja a csapatot. Eddig Sid egyfajta kikötőként működött a számukra - ami továbbra is megmaradhat, úgye próbálják meghúzni magukat - aki mindig új munkákkal látta el őket, de ide mindig vissza lehetett térni. Most már nincs az a kötöttség/függőség, hogy tartoznak neki és addig nem mehetnek el, vagy nem indulhatnak más utakra, amíg ez nincs tisztázva... most viszont ez a helyzet megszűnt. Omega stratégiai érzékének bővebb kibontására is kíváncsi leszek, ez lehet az "apjától" örökölt képesség is, még ha Jangót sosme láttuk sakkozni például. A többieket érintve Hunternek volt ez igazán emlékezetes akció, mintha ő ragaszkodott volna leginkább ahhoz, hogy Omegát ne vigyék magukkal, ami részben érthető is, onnan nézve, hogy Bane pont tőle rabolta el. Amikor azt hiszi Omega ott van velük a Raxuson azon nagyon érződött, hogy valójában ítéletet is mondott a korábbi meggyőződésével szemben, hogy Omegát nem kellene kihagyni a további akciókból. A szenátoron látszott, hogy igazi államférfi, akinek a meggyőződése fontosabb, mint a személyes szabadsága és megpróbál tényleg a népéért tenni, a rész végén megfogalmazódó dilemmája is őszintének tűnt, hogy menjen el, vagy maradjon. Azért külön dícséret, hogy egy ilyen figurát láthattunk a szeparatista oldalon, így tovább árnyalva az előző háborús konfliktust. Még, ha az Omega-Kamino-Crosshair vonalon nem haladt előre sokat a fő történet, én azt mondom, hogy még több ilyen részt, mert ez mind a látvány tekintetében, mind a háttér ábrázolásában, új nézőpontok felvillantásában és a Saga színesítésében, mélyítésében betöltött szerepét tekintve is nagyon remek szórakozás volt. Omega pedig úgy kapott kitüntett szerepet a csapatban, hogy most már zsinórban a második epizódban hiányzott a többiek közül és pont a hiánya volt annyira hangsúlyos, amivel jelezte, hogy mennyire ő is a csapat szerves része lett. Ezt tíz epizód alatt nagyon szépen elérték.

Ha nem gond, akkor beírnám előre a tippeket a holnapi meccsekre is, nehogy közbe elfelejtsem, mint a múltkor. Svájc - Spanyolország: 0-1 Belgium - Olaszország: 1-1 TJ: Belgium Csehország - Dánia: 0-2 Ukrajna - Anglia: 0-3

it's coming home

Nagyon örülök az angoloknak! Csak a meccs közbe jutott eszembe, hogy még ma nem tippeltem, ha még most elfogadod Donát, akkor az estire még tippelnék: Svédország - Ukrajna: 2-0

Ez egy logikus következtetés, csak nekem ez az önzetlenség nem áll össze Nala Se korábbi multjából, illetve abból kifolyólag, hogy az egész operációt veszélybe sodorná azután, hogy Lama Su itt kimondja, hogy Omegából, ha kinyerték a dns-t akkor mehet a levesbe, miközben Omega részéről semmi nem utal arra, hogy igazán közel álltak volna egymáshoz. Ebben sokat segíthet majd, ha kiderül, hogy pontosan milyen nexusban is voltak ők egymással, mi volt Omega eredeti szerepe (csak úgy létrehoztak egy női egyedet is, vagy egy konkrét terv része volt)... a szentimentális nézőpont, hogy megsajnálta, így önmagában nekem egyelőre még nem túl meggyőző.

Horvátország - Spanyolország: 1-2 Franciaország - Svájc: 2-0

Ez tényleg egy érdekes észrevétel, korábban nem gondolkoztam el rajta, de Omega kapcsán eléggé homályban vagyunk a szökése előtti időszakot illetően. Milyen volt az élete a Kaminon, milyen kapcsolatban állt a kaminoiakkal stb. Szerintem erről majd még megtudhatunk valamit az elkövetkezőkben, de egyelőre olyan, mintha ő teljesen egy burokban élt volna és egy csomó mindenről nem tud (por, rabszolgaság), annak ellnére, hogy nem tűnik annyira kicsi gyereknek. Az pedig mindenképpen beszédes, hogy nem mutatott igazán semmiféle kötődést a kaminoiak iránt sem. Mikor először találkozik a BB tagjaival, még úgy ismeretlenül is nagyobb érdeklődést mutat feléjük, mint Nala Se iránt. Az is elképzelhető persze, hogy Omegával nem is terveztek soha szoros érzelmi kapcsolatot kialakítani (a hagyományos klónokat sem pátyolgatják annyira), ő csak egy eszköznek készült és eszerint is bántak vele, csak az idő közben megélt közös munka alatt Nala Se elkezdett valami kötődést érezni Omega felé, aki a többiektől eltérően elég egyedi klón (némi képzavarral élve), ráadásul lehet ez tényleg az ő projectje volt és Omega rá volt bízva. Azért ettől függetlenül is az, hogy így szembe megy Lama Su-val és az egész klón-program további terveit kockáztatja és szabotálja, ez engem arra enged következtetni, hogy több is kell legyen itt a háttérben, mint hogy olyan aranyos ez az Omega, hogy megsajnálta...

Hollandia - Csehország: 1-0 Belgium - Portugália: 2-2 - TJ: Portugália

Érdekes rész volt. Sok mindent megtudhattunk az események hátteréről, ki bérelt fel kit, ki milyen megfontolásból tette azt amit csinált. Karakter szempontból talán kevésbé volt erős ez az epizód, mint az előző, itt inkább az akción volt a hangsúly. Az viszont nagyon tetszett, ahogy Omega szembesül az őt érintő kérdésekkel. Már az előző részben is remekül kijött, mikor a háborúról kérdezi Techet, és próbálja elhelyezni magát a világban. Ott is ahogy körbenézett a roncsok tengerén egy képpel képesek voltak többet mondani ezer szónál... itt amikor ráteszi a kezét a tartályra és ahogy ránéz a benne lévő lényre egy pillanatra mintha beleláthatnánk a gondolataiba: "Ki vagyok én és mi lesz velem?". Részben a BB tagjai számára is ez az új helyzet amiben a háború után találják magukat egy egzisztenciális krízis is, amiben újra kell fogalmazniuk magukat és a helyüket a világban, Omegának viszont fel kell fedeznie, hogy ki is ő valójában. Amellett, hogy Omega még nagyon fiatal és ez az életkorral is együtt járó konfliktus, nagyobb léptékben ez egy visszatérő motívum a SW-ban, mondjuk Luke, vagy Rey kapcsán is felmerül, hogy rá kell jönniük, hogy kik ők és mire rendeltettek. Amikor azt mondja Hunternek, hogy nem akarja egy kémcsőben végezni az egyben előrevetítette a BB további küldetését, megvédeni Omegát és megakadályozni, hogy felhasználják. Cad Bane nekem itt kicsit csalódás volt, mondjuk az előző epizódbeli belépőjét nehezen lehetett volna fokozni, de az apró kis hangulati elemket itt is nagyon jól adagolták (pl. mikor Bane lemászik a létrán a film elején megszólal ez a western szerű zene). Fennec Shand kapcsán itt talán megágyaztak a BoBF-beli szerepének, aki egy kemény, rettenthetetlen fejvadászt alakít, de azért neki van szíve is - még ha ez a munka is csak egy megbízás volt. A párbajuk látványosra és kiegyenlítettre sikeredett, egyikük sem tudott nagyon a másik fölé kerekedeni, de remélem Cad Bane majd még Bobával is összecsap majd valamikor a jövőben. A kaminoi belső konfliktus remekül színesítette az összképet. Így gyakorlatilag két fronton van nyomás alatt a csapat. Egyrészt Crosshair és a Birodalom szorongatja a BB-et, másrészt pedig Lama Su rá akarja tenni a kezét Omegára, míg Nala Se-től nem várt segítséget kaptak. Így értelmet nyert az is, hogy miért engedte el őket még a pilotban. Nala Se kapcsán kaptunk egy árnyaltabb megközelítést a kaminoiak viszonyáról a klónokhoz. Korábban Nala Se is nagyjából azt képviselte, mint itt Lama Su, hogy felhasználjuk őket és aztán eldobjuk, de ő valami miatt gyengéd érzelmekkel viszonyul Omegához. Omega kapcsán ami felmerült bennem, hogy miért csak Alpha és Omega van? Mi van, ha közben volt több egyed is, akik már nem élnek és a folyamat végén csak Omega van. Az, ha Omegának nincsen semmilyen különleges képessége arra jó alapot adna, hogy miért nem vigyáztak rá jobban az elején, ha annyira értekes a számukra, mert így mondhatjuk, hogy "ő csak Jango eredeti mintáját hordozza". Mondjuk ez megoldást jelentene arra a problémára is, hogy degradálódik az általuk használt minta, amit már a TCW 3. évadában megemlít Lama Su, sőt azt is javasolja Shaak Ti-nek, hogy keressenek egy másik donort a további klónok gyártásához. Ennek ellentmond, ha közben nekik végig ott volt Omega, akibők akár ki tudták volna nyerni Jango eredeti mintáját az agyonhasznált régi helyett. Ez persze lehetett Nala Se sideprojectje is, már nem emlékszem, hogy melyik részben, de az évad elején említik, hogy Nala Se valami kísérleteket végzett Omegán, mindenesetre talán még lesz valami váratlan körülötte, legalábbis azzal kapcsolatban, ahogy fel akarják használni. Ha tényleg csak annyi lenne, hogy ő Jango némileg módosított klónja, akkor kissé csalódott lennék. Az epizód látványvilága itt is lenyűgöző volt. A legjobban a létesítmény állapota tetszett. Dzséjt említette a kontrasztot, hogy mennyire más volt ezeket a kaminoi épületeket így összetörten és romokban látni, a korábbi steril, makulátlan környezet után... azáltal, hogy a felhők fölé emelték az épületeket és a törtött ablakokon bekúsztak a felhők az epületekebe egy olyan egyedi atmoszférájú helyet teremtettek ami eszméletlenül jól nézett ki. Ahogy Cad Bane többször egyszer csak előbukkant ebből ködszerű felhőrétegből az fergeteges volt, másrészt a lepukkant, elhagyatott környezet nagyon jól játszott rá a rész hangulatára is. Egy fojtogató, bizonytalan, félelmetes atmoszférát kreált, ahol Omegát üldözik, közben megtudjuk az igazságot róla és, hogy mire akarják használni. A klóntartályokban rothadó testek jelenléte már önmagában elég creepy volt, de közben az a belső feszültség is dolgozott Omegában, hogy mit akarnak itt tőle és miért hozták ide. A képi világ szenzációsan dolgozott alá a történetnek és olyan hangulatot teremtett, ami remekül adta vissza az epizód feszültségét. A tartályokban lévő testek elsőre rég összeaszott kaminoiaknak tűntek, de ahogy ott lebegtek benn, nekem eszembe jutott az Ep. IX-ből Snoke is abban a tartályban. Kíváncsi lennék milyen titkok rejlenek még a kaminoiak kapcsán... ez csak egy mellék-létesítmény volt, vagy korábban itt éltek? Valami katasztrófa volt itt, vagy egyszerűen csak odébbálltak a biznisszel? Lehet, hogy nem is a Kamino bolygóról származnak és oda is csak elvitték a klónprogramot? Az, hogy más bolygókon is (és kifejezetten más környezetben) voltak létesítményeik egy érdekes fejleményt adott hozzá nekem a fajhoz. Kíváncsi leszek mire jutnak majd, ha ez a belső feszültség Lama Su és Nala Se között kiéleződik, akkor sok jóra nem hiszem, hogy számíthatnak a Birodalommal szemben. Omega szempontjából Nala Se pedig passzívan tud segíteni, de a Kaminóra vissza nem kerülhet, mivel ott tudják mi vár rá. Az ahogy megígérik neki Hunterék, hogy nem fog visszamenni oda, az mindenesetre nagyon előrevetíti nekem, hogy vissza fognak még térni a Kaminóra és talán a kaminoiakról is megtudhatunk még valamit, illetve látjuk ennek a szálnak (háború-klónok-kaminoiak) a lezárását is... aztán lehet a vízi létesítmény is olyan sorsa fog jutni, mint a fellegekben lévő, egy letűnt idő romos mementója.

Wales - Dánia: 0-1 Olaszország - Ausztria: 2-0

@Darth Riddick Boldog születésnapot!

Így sokkal fájdalmasabb volt, mintha kikaptunk volna 4-0-ra. Egy pillanatra el lehetett hinni, hogy ott vagyunk ezek között a csapatok között. Aztán jött a realitás, hogy nekünk nem ezekkel a csapatokkal kell meccsben lennünk és minden rúgott gól és szerzett pont hatalmas teljesítmény. A németeknél a cserepadról is olyan játékosok jöttek be, akik képesek meccseket eldönteni, ehhez képest abszolút helytálltunk. Nagyon büszke vagyok a csapatra, a végéig továbbjutásra álltunk és még a németek húzták az időt ellenünk. Ha visszatér Szoboszlai és Rossival folytatódik a fejlődés talán még világbajnokságon is láthatjuk a válogatottat.

Nem hiszem el, de tényleg van esélyünk. Maradt még puskapor a németekben, de az első félidő alapján itt meg lehet fogni őket. Hajrá magyarok!

Svédország - Lengyelország: 1-1 Szlovákia - Spanyolország: 0-2 Németország - Magyarország: 3-0 Portugália - Franciaország: 1-3

Boldog születésnapot, Krande!