Wilde

Szerintem ritka együttállás az olyan, mint ami Katee Sackhoff és Bo-Katan esetében tapasztalható, hogy az animációs karakter hangját adó szinkronszínész a valóságban is ennyire szinkronban van a karakterrel. Most nem akarok nagyon elrugaszkodni, de képzeljük el Kallus ügynököt David Oyelowoként... nyilván Ahsoka esetében nem ennyire szembetűnő a különbség és Ashely tényleg hozzánőtt valamilyen szinten Ahsokához, de én örülök, hogy nem ő lesz a karakter élőszereplős változata. Katee Sackhoffból minimális erőfeszítéssel nagyon jó Bo-Katant lehetett csinálni, de szerintem ez inkább kivéltel, Ashley nem hiszem, hogy jó live-action Ahsoka lenne, de nem is evidens, hogy aki "csak" a hangját adja egy karakternek, az hasonlít is rá. Persze meg lehetne oldani, hogy ő adja a hangját, valaki más pedig a fizikai megformálását, Vadert az Ep. VI-ban hárman keltették életre, de szerintem ez is olyan felemás lenne, úgyhogy én reménykedek, hogy jobb lesz így. Egyébként azt is tekintetbe vehetjük majd, hogy ez már egy másik, idősebb Ahsoka lesz, akiről sok mindent nem tudunk, hogy mi történt vele és emiatt az ugrás miatt sem lesz talán olyan zavaró a váltás, meg én azért bizom benne, hogy élőben meglátni lesz akkora élmény, ami zárójelbe teszi az esetleges furcsa érzésket is, amit az válthat ki, ha nem Ashley hangján szólal meg. Bo-Katan mindenesetre fantasztikus volt és szinte félelmetes belegondolni, hogy amikor anno megismerhettük ezt a karaktert nem tudhattuk még, hogy milyen utat fog bejárni nem csak a szereplő a Saga-n belül, hanem maga a SW is és idáig jutunk, hogy egy élőszereplős sorozatban térnek vissza ezek a karakterek. Nagyon jó időszak ez SW rajongónak lenni!

Annyit tennék azért hozzá a Mercedeshez, hogy Bottas nyilván nincsen Hamilton szintjén de ezen a Török versenyen sokkal rosszabbul nézett ki, mint amilyen valójában az utóbbi két éves teljesítménye alapján szokott lenni. Az időmérő sem alakult jól, nem is a Mercedes volt a futamon az esélyes és rögtön az első kanyarban belekerült egy kavarodásba, ami után hátraesett és be is ragadt a mezőnybe. Az nagyon szerencsétlenül jött ki neki és szerintem fejben el is engedte innentől kezdve a vb-t, úgy is csak elodázni tudta volna a bajnokavatást. Hamiltonnak sok minden jól jött ki a versenyen, leginkább a kiállások környékén, de stabilan tudott menni az elején és kihasználta lehetőségeit, így mindenképpen stílusosabban nyerte meg a címet, mintha csak Bottas nullázása miatt sikerült volna. Szerintem 2022-ben Russell nagy valószínűséggel érkezni fog a Mercedeshez és új korszak kezdődhet a csapatnál. Addig Hamilton megdöntheti Schumacher vb rekordját, megszerezheti a 100. futamgyőzelmét, a csapat pedig zsinórban a 8. konstuktőri bajnoki címet. Amikor 2004-ben Schumacher beállította ezt a rekordot nem gondoltam volna, hogy valaki megdönti ezt... amikor az előző évtized elején Vettel egymást után négyszer nyert, ha valaki megkérdezte volna tőlem, hogy ki fogja megdönteni a rekordot, akkor azt mondtam volna, hogy ő... de Hamilton biztos nem. Ezek után csak annyi kell, hogy legyen még egy ilyen domináns korszak és akár Russellnek is lehet esélye, de persze ezekhez a rekordokhoz nem kell feltétlenül fiatalon nyerni, mind Hamilton, mind Schumacher igazán 30 körül lendültek bele a halmozásba és mind a ketten 35 évesek voltak mikor megszerezték a hetediket, de amúgy meglepődnék, ha két év múlva egyáltalán nem változnának az erőviszonyok.

Én tartottam korábban kicsit tőle, hogy az animációs szereplők, akiket már megszoktunk valahogy abban a formában miként festenek majd élőszereplősre átültetve... ezek után már nincs bennem félelem. Bo-Katan fantasztikus volt Katee Sackhoff megformálásában, azt hiszem jobbat el se tudnék képzelni ennél, ha Ahsoka is így sikerül majd, akkor tökéletes lesz. A rész maga zseniális volt, ha lesz időm írok ide bővebben is.

Ha a gól nélkül megnézzük a statisztikáit, akkor egyáltalán nem nyújtott klasszis teljesítményt... viszont ott van azért a gól, mert végeredményben még is az döntött és pont ettől lesz valaki klasszis, hogy ilyenkor el tud dönteni egy meccset. A gól előtt pedig a labdakezelése, ahogy felvitte és maga a lövés is, technikailag félig-meddig knuckleball volt... nagyon jól találta el. Látszik, hogy a legjobb rúgótechnikáju magyar játékos, remélem nagy karriert fog befutni.

Egyedül a hosszát tudnám kifogásolni, de amúgy nagyon jó rész volt, talán még jobban is tetszett mint az évadnyitó, ami nem kis teljesítmény. Halad a történet, a lore-ról is megtudunk többet, meglepetés is volt számomra benne, úgyhogy fantasztikus volt, elnéztem volna még egy fél órát. Azért most már egyre inkább azt érzem, hogy egy TCW/Rebels előismeret nem árt a sorozat teljes értékű élvezetéhez (anélkül is érthető persze, de mikor többedmagammal néztem, akik nem annyira járatosak a SW világában egy kis gyorstalpalót kellett tartsak a részletekről). Megnézem még párszor, mert hatalmas fun volt ez kb. 30 perc.

Nem játszottunk igazán jól, sok pontatlanság volt a játékunkban, de a második félidőt végighajtották és a végén az a gól Szoboszlaitól hatalmas volt. Látszik, hogy van tartása a csapatnak. Ez nekem nagyobb élmény volt a végjáték miatt, mint 5 éve a norvégok elleni.

Ez egy kedves kis történet lenne így, de szerintem azok a tojások amiket megevett már nem jönnek ki Baby Yodából... maximum a toaletten.

Boldog születésnapot Revan!

Boldog születésnapot!

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Nagyon örülök, hogy ez ebben a formában tényleg megvalósul és most már hivatalos is, de nagyon reménykedtem benne, hogy még idén megkapjuk. Az viszont további jó hír, hogy magát a franchiset sem hagyják parkolópályán az Andromeda után és visszatér majd a ME új fejezetekkel is, addig meg itt lesz a trilógia, ráadásul mind az új mind a régi konzolokon.

Az előző epizód grandiózusabb volt abban a tekintetben, hogy a buckalakók és a városiak összefogásának hála közös erővel egy nagyobb "offenzíva" keretében terítették le a sárkányt. Ehhez képest itt egy sokkal személyesebb kalandot kaptunk, kevés szereplővel és a rész dinamikáját is sokkal inkább a túlélés, a menekülés jellemezte, amikor ebbe a szorult helyzetbe kerültek a jég fogságában. A békahölgy személyében nem kaptunk olyan emlékezetes és cool karaktert, mint Cobb Vanth az előző részben, de mégis ez az "emberközeliség" és Mandonak a helyzetben nyújtott segítsége tetszett és jó volt látni ezt az oldalát is a hősünknek, aki az érzékenységét nem csak a Baby Yodával való bánásmódjában mutatja meg, hanem másokon is segít. Másrészt pedig az egyszerű emberek mindennapi vesződségeit, küzdelmeit is láthatjuk, ami a sorozat perspektívájához egyébként is hozzátartozik, itt van tere ennek és örültem, hogy láthattunk ilyet is. Az üldözési jelenet nagyon látványos volt, egészen jól nézett ki az egész szekvencia. Azok az apróságok is remekül sikerültek, mikor mondja az egyik pilóta, hogy váltsanak át másik csatornára és a kamera némán átpillant az egyik oldalról a másikra és látjuk a szárnyakat kinyílni, ha a western hangulatot kellene megidézni ez kb. olyan, mint amikor némán félrehúzza a pisztolyhős a kabátját a jobb oldaláról és ott a fenyegetés, de még nem mondanak semmit. Az is jó dolog volt ebben a részben, hogy megint utalnak a Birodalom utáni világra, hogy már másképp mennek a dolgok és ebből adódhatnak ilyen események, mint amit itt látunk. A visszautalás is tetszett az első évadra és a börtönhajón játszódó kalandra és kifejezetten annak örültem, hogy van következménye a dolgoknak. Ha bajszot akasztanak az Új Köztársasággal, akkor annak lesz később még folyománya és visszatérnek rá. A visszautalás ott is tetszett, hogy az epizód kezdetén a recap első snittjében láthattuk a droidot, aki szintén annál a kalandnál került a hajóra és eddig úgy tűnhetett, hogy elkönyveltük, hogy ő egy roncs, aztán most mégis felhasználták a kommunikáció elősegítésére. Az atmoszférateremtésben ez a fagyos, kietlen hely nagyon jól támasztotta alá, hogy mennyire reménytelennek tűnt a helyzetük. Egyébként itt is éles váltás volt az előző epizód nagy nyílt terepen játszódó kalandjára, ahol Mandóék voltak a kezdeményező fél. Itt egy zárt térben, a jég barlangokban, küzdve az elemekkel, reaktív szerepbe voltak kényszerülve egy súlyosan sérül hajóval, ami a menekülési esélyeiket korlátozta. Az Alien utalás nagyon tetszett és a szereplők közötti dinamika is. Már önmagában a nyelvi nehézségek miatt is (nehéz úgy kapcsolódni valakihez, hogy nem is értjük mit mond), meg úgy általánosságban a megjelenése, az egész lényének az idegensége miatt is egy jelentős távolságtartás volt a békahölgy és Mando között, ez teljesen a rész végére sem oldódott fel, de a közösen átélt traumák után azért közelebb kerültek egymáshoz. Mikor megmenti Baby Yodát és lelövi a fejéről a pókokat ott a pilótafülkében amikor úgy tűnt már minden veszni látszik, ott egy kicsit ő is kijött abból a passzív szerepből, amiben addig benne volt, hogy csak sodródott az eseményekkel és Mando megmentésére támaszkodott. Egy különleges hármast alkottak ők és ez egy különleges hangulatot is adott a közöttük lévő interakciónak, kezdetben az idegenség a meg nem értés, utána már valamiféle közös szolidaritás is kialakult, hogy együtt vagyunk benne ebbe... az más kérdés, hogy a nő valószínű nem tudta, hogy Baby Yoda előszeretettel csemegézett az ivadékaiból, ami ronthatott volna a közösségérzeten. Baby Yoda az előző részben kimerült annyiban, hogy aranyosan nézett még gügyögött a távolból és abban a kalandban, annyi más fontosabb szereplő között nem is éreztem a hiányát ott. Itt egy ilyen perszonálisabb szituációban ahol az epizód nagy részében csak hárman voltak (meg a pókok) sokkal inkább előtérbe kerülhetett, emiatt nem is zavart a jelenléte. Az meg ahogy viselkedett szerintem kifejezetten jól sikerült. Akinek volt már dolga ilyen korú (nem 50 éves, hanem még kb. csecsemő/kisgyerek) csemetével az tujda, hogy sokszor rosszalkodnak, mindent a szájukbavesznek és még nem sajátították el azokat a normákat amelyeket a felnőttek szerint követniük kellene. Emiatt kifejezetten jópofa volt, hogy Baby Yoda ennyit rosszalkodott, a pókos incidens egyébként nem tudom, hogy tőle függetlenül is megtörtént volna, ahová bement a béka asszonyság áztatni magát az elvileg a tojásrakó helyük volt, úgyhogy lehet, hogy egyébként is visszatértek volna és akkor is megtörténehtett volna a baj, bár lehet, hogy csak és kizárólag az triggerelte őket, hogy Baby Yoda megkóstolta az egyik kicsit. Persze nem szép dolog az sem, hogy a leendő békaporonyokat eszegette, de a rész humorforrása szerintem remekül táplálkozott azokból a pillanatokból, amikor azokkal a nagy szemeivel gusztálja a tartályban lévő tojásokat. Az akció jelenetek kellően klausztrofóbra és mikor elözönlötték a hajót eléggé reménytelenre sikerültek, végig az az érzés volt benne, hogy ebből nem nagyon fognak tudni majd kiveceklődni és aztán deus ex filoni megjöttek a pilóták és ugyan meg is mentették őket, de ott is hagyták Mandot. Azért az ÚK helyzetéről is sokat mondó volt, hogy 'nehéz időket élünk' és ezekből a kicsi életképeből amiket korábban (akár az előző részben is kaptunk) sokkal inkább kontextusba kerül a galaxis post-Endor helyzete. Az összekapcsolódások, visszautalgatások pedig látszik, hogy remekül működnek mind a sorozaton belül, de az egyéb művekkel kapcsolatban is. Egy érdekes kaland volt ez is, szerintem a rendezés kifogástalan volt Peyton Reed kitűnő munkát végzett, várom a jövő heti epizódot kíváncsi leszek, hogy rögtön eljutnak az úticélig, vagy közbe jön még valami nem várt esemény. Ez így olyan lenne, hogy van egy belengetett ígéret Temuera Morrison megjelenése az előző rész végén, ahogy nézi Mandot a páncéljával elmenni... majd a várt jutalom, az esetleges találkozás elmarad. Arra tippelnék, hogy ezt a helyzetet nem fogják így feloldatlanul hagyni, hanem látjuk még őket együtt. Bobának és a páncél előszedésének akkor nem igazán lenne funkciója, ha már egyáltalán nem kerülnének elő, hiszen akkor nem kellett volna megmagyarázni semmit velük kapcsolatban, nem annyira érdekes a sorsa és maradhatna halott, senki nem hozakodna elő vele, ha nem is szerepelne igazán. Amennyiben viszont előkerül még és esetleg szembe kerül Mandoval, akkor viszont fontos, hogy előtte kvázi megmagyarázták, hogy hogyan térhetett vissza.

Így spoilermentesen most csak annyit, hogy teljesen más stílusú, más hangulatú epizód volt, mint a múlt heti, de én többek között ezért is szerettem az első évadot, hogy különböző kalandokat mutatott be és jól színesítette az összképet ez a felépítés. Nálam nem ütött akkorát ez a rész, mint a szezonnyitó, de így is voltak benne bőven emlékezetes és említésre méltó dolgok, a maga módján látványos is volt és a helyszín, az atmoszféra és a hangulat hármas egysége nagyon rendben volt. Én továbbra is elégedett vagyok a szériával!

Sikerült úgy elindítani az új évadot, hogy azokat a kontúrokat, amelyek az első évadot is jellemezték egyrészt remekül visszaidézték ebben az epizódban, de emellett hozzá is adtak az egész Saga hátteréhez olyan, szinte unásig ismert helyszíneket felhasználva, mint a Tatooine homokdűnéi és az ott élő tuskenek. Úgy indult el az évad, hogy mintha el sem indult volna, mégis a sorozat világát nézzük, érezzük és amiben számomra a legerősebb volt az első szezon - az atmoszférateremtésben - azt itt talán mindennél jobban sikerült eltalálni. Ezáltal úgy helyezkedhettünk vissza a sorozat világába, hogy még, ha nem is haladt előre a cselekmény, a konkrét epizódban nem hogy a jedik nyomára nem bukkant Mando, de még Boba Fett-tel sem találkozott, mégis amitől szerethető és élevezetes volt eddig ez a széria azt remekül hozta epizód és én nagyon várom a folytatást. A karakterek szempontjából is szerintem egy érdekes epizód volt, a lore-hoz is adott hozzá, de leginkább megalapozza azt a hangulatot, amelyben mind a karakterek, mind a cselekmény olyan jól ki tudott bontakozni korábban is. Ahogy elindult a rész, azzal az akciójelenettel, amit az előzetesben is láthattunk, egy szép kontrasztot adott a későbbi eseményekhez. Egy sötét, alvilági hely, gyors, pörgős akciókkal. Mando keményen leszámol mindenkivel és már megy is tovább. Ez olyan igazi "fejvadászos" kezdés volt, amihez aztán érdekes folytatást kínált a Tatooine. Ez már nem teljesen az a Tatooine, mint, amit korábban megismertünk (erre jó példa volt az első évadban játszódó epizód is) és ez a világ, amit itt látunk már talán nem annyira mocskos és szennyes, mint ahogy korábban gondoltunk a sivatagbolygóra. Persze továbbra sem egy Naboo, de azáltal, hogy a tuskeneket is humánusabbnak mutatták be és az epizód során láthattuk, hogy képesek áthidalni az itt élők, az etnikai különbségeket és egy közös cél érdekében együtt működni, ez mindenképpen egy sokkal kellemesebb képet adott a bolygóról, mint amikor a rabszolgaság, a gengszterek és a fosztogató állatias tuskenekről volt ismeretes. Amikor megérkezik ide Mando és először összetűzésbe kerül a Marshallal, akkor sejtettem, hogy ő még nem Boba Fett lesz. Az, hogy valaki más van Boba páncélja alatt nem újkeletű dolog lenne, de tetszett ahogy az egészet kibontották a flashback jelenetekkel. Maga a sorozat azért is nagyon izgalmas, mert egy olyan átmeneti korszakban játszódik, amikor az addigi világrend összeomlott és valami új érkezik a helyére. Persze ez az átállás teljesen más természetű, mint a legutóbbi nagy átalakulás a Köztársaság korából a Birodalom korszakába, de látszik, hogy ilyenkor nagyon zavaros idők jöhetnek és nem feltétlenül a rend és a prosperitás köszönt be az új kort várókra. Cobb Vanth és Mando párosa remek volt. Az elején mikor szinte tapintani lehetett a feszültséget kettejük között nagyon jó eltalált jelenet volt, a kocsmával, a belengetett pisztolypárbaj ígéretével abszolút hozta a western hangulatot. Mikor volt az a snitt, hogy kint állnak és kapunk egy közelit a pisztoly felett matatató kézről az annyira hangulatos volt, hogy én már ott meg voltam véve. Aztán persze jött a jelenetnek a feloldása, a nagyobb ellenség, aminek a hatására a kezdetben szemben álló felek képesek összefogni. Ez úgy általánosságban véve az egész epizód fő motívuma is volt egyben. Azonban nem csak a két mandalori páncélos hősnek kellett félretennie a nézeteltéréseit, hanem a két közösségnek, a városlakóknak és a sivatag nomádjainak is. Még, ha egy pillanatra visszatérek a western-tematikához, akkor itt az őslakos vs. mondjuk úgy betelepült csoportok közötti konfliktust láthattuk új köntösben. És ez a megközelítést - ami nem új a sorozattól, az első évadban már láthattuk Mandot a tuskenekkel tárgyalni - ami ennek a sorozatnak a nagy ajándéka. Itt van ez a népcsoport, akiket már a kezdet kezdetén megismerhettünk még a valaha volt első Star Wars filmben. Eddig mindig is úgy ismerhettük őket, hogy vadak, kezelhetetlenek, "lelketlen szörnyek, olyanok, mint az állatok", ezáltal kialakul bennünk is egy kép, hogy ilyennek látjuk őket. Az talán csak a távolságtartóbb, antropológiai megközelítés kapcsán merülhetne fel, hogy lehet, hogy nem is értjük őket. Most egy olyan oldalát mutatták meg a Tatooinenak, amelyet eddig is ismertünk, de valójában mégsem ismertünk igazán. Az összes "kiegészítő" eleme a SW univerzumának, legyen az akár animációs, akár élőszereplős sorozat, akár videójáték, akár képregény, akár könyv (azért tettem idézőjelbe, mert nem csak kiegészítik, de ezek éltetik igazán az univerzumot, hogy egy részletgazdag, összefüggő, lélegző egésszé álljon össze a filmek által nyujtott hálózat, mint a vér az ereinkben), ez a küldetése, hogy úgy egészíti ki az eddig ismert világot és ad hozzá a nagy egészhez, hogy közben telejesen új dolgokat láthatunk meg az általunk addig ismert univerzumban. A Krayt sárkány okozta probléma nem csak összekötő elemként szolgált a történetben, ami közös nevezőre hozhatja a tuskeneket a városiakkal, hanem az egész bolygó faunájához is hozzájárul. Hozzákötik a Sarlacc-et is, a banthákat is, a tusken kultúrában is szerepet játszik és mindezek mellett itt még egy kitüntetett szerepet is kap a két frakció egyesítésében. Mando szerepe a konfliktusban azért is volt érdekes számomra, mert az epizód elején láthattuk a badass fejvadászt, itt viszont a későbbiekben sokkal inkább kellett támaszkodnia az intelligenciára, a konfliktuskezelésre, az asszertivitásra és igazi vezetőként lépett fel, először Vanth és a buckalakók között, illetve tágabb értelemben a Krayt sárkány elleni egész offenzívában is, még egy önfeláldozó akciót is bevállalt a végén a siker érdekében. Szóval sokkal több ő, mint egy fejvadász, de mégsem egy hófehér lovag... ezért is volt szerintem baromi jó, hogy otthagyta az egyszemű fickót a rész elején. A vizuális megvalósítás továbbra is pazar és a sorozat megnevezés egyáltalán nem degradáló, bár manapság már általánosságban kijelenthető, hogy az utóbbi években egyes sorozatok képesek felvenni a versenyt a mozifilmekkel. Itt azért azt külön kiemelném, hogy a Krayt sárkány elleni küzdelem valami eszméletlen jól festett. Maga a lény kidolgozottsága, ahogy megtámadta őket, a harcnak a dinamikája a rész fénypontja volt. Egyáltalán nem tűnt olcsónak, vagy megúszósnak. A képek és az operatőri munka továbbra is szemetgyönyörködtető, de a jelmezek és díszletek és a zene is elengedhetetlenek ahhoz, hogy ezt a remek hangulatot így meg tudják idézni. Ebben továbbra is kiváló munkát végeznek a sorozatnál és egyszerűen jó ránézni egy-egy snittre, annyira árad belőle a SW hangulat. A végére még a végéről annyit irnék, hogy nem tudom mihez akarnak kezdeni Bobával és mikor látjuk újra viszont, de nekem hatalmas élmény volt őt megpillantani abban a jelenetben. Mikor nem ő volt a páncélban akkor elkönyveltem, hogy ok, akkor őt itt most nem látjuk, aztán amikor ráfordult a kamerára Temuera Morrison ezzel a megviselt ábrázattal, akkor ott feltettem a kezem és én megadom magam. A cselekmény előrehaladása szempontjából nem csak a származása miatt van potenciál a Mandoval való találkozásukban, hanem neki azért vannak elsőkézből származó emlékei a fénykardos varázslókkal kapcsolatban is, de bármi is lesz a folytatás, ahogy ott Boba megfordult, az a jelenet nálam abszolút arany és feltette a részre a koronát. Hosszú idő után ez az első év, hogy nincs új SW mozifilm... de azt hiszem, hogy kárpótolva vagyunk ezzel a sorozattal!

@pb69 Boldog születésnapot!

Megnéztem, bővebben majd később írok róla a rész topicjában. Így spoilermentesen csak annyit, hogy hatalmas ajándék, hogy ez a sorozat elkészülhetett. Egy olyan nézőpontból mutatja be a SW-t, hogy lehet bizonyos helyszíneket, csoportokat már ismerünk, de így nem láthattuk még őket, ahogy most prezentálva vannak, erre ez az epizód is remek példa volt. Kapunk utalásokat a Birodalom utáni világra is, ezzel együtt a fókusz most is egy lokális kisebb konfliktuson van, de ahogy az be van mutatva, az valami zseniális. A space-western hangulatot még jobban tudták fokozni, komplett snittek vannak erre kihegyezve, ezzel együtt mégis ízig vérig SW ami áramlik ebből az epizódból. Lesznek benne meglepetések is, a végén az utolsó beállítás meg nagyon oda lett téve. Még ma egyszer mindenképpen megnézem, de lehet, hogy holnap is. This is the way!

Én nagyon szeretek moziba járni, ha a Covid után ismét felélénkül a filmélet, akkor a jövőben is mindenképpen fogok menni rendszeresen. Ugyanakkor a Bomarr által felvetett tényezők engem is zavarnak. A tömeget például minden rendezvény (legyen az akár film, akár bármi más) esetében, ha tehetem akkor kerülöm és sokszor meg kell bírkózni azzal, hogy az adott filmalkotás teljesen más élményt jelenet az arra a filmre betévedőknek, mint nekem. Hogyha teszem azt én nagyon vártam az adott rendező filmjét, valaki meg csak be akart ülni egy filmre és se a témája, se a cast annyira nem érdekli, egyszerűen csak ezt választotta. Ez egy alkalmazkodást igényel, hogy másnak nem ugyanazt jelenti a film és ha még nem is tartja annyira tiszteletben az alapvető közösségi normákat (később érkezik, közben beszél, világít a telefonjával) az abszolút ki tud dobni az élményből. Számomra a mozi mégis fontos, mint program és mint élmény egyaránt. Nekem nincs olyan jellegű házimozi rendszerem, ami ugyanazt (vagy még jobb) hatást tudná elérni, mint amit egy mozi tud nyújtani és a jövőben sem tervezek beruházni ilyesmibe. Azonban nem csak a technikai oldala miatt járok moziba, hanem azért is mert számomra az sokkal különlegesebb, mintha csak otthon ülnék be a kanapéra. Oda el kell menni, akár egyedül, akár többedmagammal, van az egésznek nálam egy rutinja, hogy melyik mozikba szoktam járni, előtte az izgalom egy várt filmnél a jegyvásárlásnál, aztán van ahol ismerem a székeket is stb. Lehet másnak ez teher, de nálam megvan ennek a varázsa, lehet még gyerekkorból, amikor csak ritkán mentünk a családommal moziba (évi néhány alkalom) és emiatt azoknak az alkalmaknak mindig jelentősége volt. Ez a varázs felnőttként nincs meg, mikor van olyan időszak, hogy hetente is elmegyek (van film amit akár egy kezemen sem tudok megszámolni hányszor láttam moziban - Ep. VII), de még mindig elképzelhetetlen lenne számomra a filmnézés mozik nélkül (kissé hasonlóan vagyok a könyveknél is... ugyan kényelmesebb az e-book, nem is vagyok ellene én is használom és ez a jövő, de amíg vannak hagyományos könyvek, addig én elsősorban azokat preferálom). Szerintem vannak még sokan így, ezért a mozi jövője nem gondolom, hogy olyan nagy veszélyben lenne, de azt el tudom képzelni, hogy a jövőben megcsappanjon egy kicsit a számuk, lehet leszenk amelyek bedőlnek, de totálisan nem fognak eltűnni szerintem sosem. A közönség problémájára pedig lehet alternatív megoldásokat találni a vetítési időpontokkal, kisebb mozikkal, vagy az OV (original version, nem másra gondoltam) vetítésekkel, ahol elve kevesebben szoktak lenni és tapasztalataim szerint a közönség is kulturáltabb volt. Emellett én nem szoktam rögtön azonnal megnézni a premier filmeket, általában pár napot, még lehet egy hetet is várok vele és csak után megyek moziba, persze vannak kivételek. Budapest egyébként elég jól el van látva olyan mozikkal is, ahol szerzői filmeket is vetítenek és olyat is ki lehet fogni, hogy régi klasszikusokat újra műsorra tűznek, a Puskinban láttam még kb. 2015 körül a Stalkert például, de idén augusztusban a Cirkóban volt Sátántangó maraton is. Remélem ez a hálózat azért valamilyen szinten megmarad majd a jövőben is, még ha most nagyon megsínylik ezt az időszakot.

Nem láttam végig a meccset, de egyáltalán nem volt rossz a Fradi. A helytállás tekintetében nem lehet panasz és meg kell becsülni ezt a lehetőséget, hogy ott vannak a BL-ben, innentől minden extra.

Nagyon hangulatos volt az előzetes. A látvány, a hangulat mind pazar és a helyszínek is bejönnek, szerintem legalább olyan színvonalas évadnak nézünk elébe, mint tavaly... csak messze van még az a jövő hét. Nagyon várom! Szerintem is ő lehet, még korábban mikor kiszáll Mando a Nevarrón és találkozik Caraval, meg Greeffel, akkor a háttérben látszik, hogy valaki ott lóg "befagyasztva" a hajó belsejében. Nem hiszem, hogy az ő lenne, de erről meg a fickóról egyből az ugrott be, hogy ő lehet... de jobban tetszik Bence verziója, hogyha tényleg úgy találkoznának vele.

@Bence1997 @Pildi Boldog születésnapot nektek!

@Dzséjt Örülök, ha meghoztam a kedved hozzá és még emellé tetszett is. Amit írtál a szereplőkről én is azt emelném ki, hogy nagyon jó volt úgy látni ezeket a szereplőket, hogy amellett, hogy a sorozat és adott esetben egy-egy epizód hősei és akár a nap megmentői lehettek, azért látjuk azt, hogy ők az alsó fedélzeten vannak. Esendőek, megvannak a gyengéik, emberközelibbek, még Mariner is, aki a legvagányabbnak és a legkompetensebbnek tűnik. Az évadzáróba beletettek egy kis cliffhangert szóval kíváncsi leszek milyen irányba viszik el majd a második évadot, de ahogy hozzáálnak a problémákhoz az nagyon tetszik. Nem veszi magát nagyon komolyan a sorozat (ami a hangvétele miatt adott is) és sok Trek utalás épül arra, hogy kikaríkiroznak jegyeket, szereplőket. Mikor Q megjelenik és Mariner elküldi, hogy mennyél inkább Picardhoz az nagyon találó volt. Amúgy nem tudom az megvan-e, de ha jól emlékszem az egyik korai (1. vagy 2. epizód) részben van SW utalás is Anakinnak a homokkal csajozós dumájára... Szerintem inkább 2022-körül érdemes számítani rá, de tervben van a folytatás. Ha láttad a TNG-t akkor a Dzséjt féle listához még hozzáadnám Guinant, mint visszatérőt. Valami beszélgetős műsorban Patrick Stewart személyes hívta meg (Kurtzman jóváhagyásával) Whoopi Goldberget, hőgy ő is visszatérjen.

Ezt nem is tudtam... de a végeredmény nagyon meggyőző volt. Számomra Maz is kellően elválasztható volt Yodától, de hatásmechanizmusában, ahogy a főhősökkel interakcióba lép van hasonlóság. Kuiilnek is megvan a varázsa, ami (jó értelemben vett) meseszerű, mítikus hangulatot kölcsönzött a karakterének ebben az alapvetően rideg, kemény világban, amiben a sorozat játszódik.

Köszönjük, jól összeraktátok a kategóriákat is, a díjátadó is jó hangulatban telt, remek munka volt. Várjuk a második évadot!

Jó helyre került a díj.

Én is az utolsó részre szavaztam.