Wilde

Nekem tetszett az epizód, a korábban látott erényeit a sorozat itt is hozta számomra, a hangulat itt is tökéletes volt, a főhős és a kis yoda közötti interakciók itt is remekül működtek és több új erős női karaktert is megismerhettünk ebben a részben, úgyhogy leszámítva azt, hogy az alapsztori már egy kicsit elkoptatott, maga az epizód kivitelezése nagyon jól sikerült. A kicsi továbbra is imádnivaló és fantasztikus ahogy nonverbálisan is tökéletesn kifejező tud lenni a nézésével, a füle mozgatásával, vagy akárcsak a puszta jelenlétével egy-egy jelentben. Amikor a Mando és Cara először harcolnak egymással és ő meg csak ott áll felettük a levesét szürcsölgetve az ez egyik kedven jelenetem az epizódban. Azt is díjaztam, hogy nem túl sok időt húztak el a falusiak felkészítésével és a csatára való felkészüléssel, itt talán először éreztem azt, hogy jobb volt ez így, hogy ilyen kompaktabb a sorozat terjedelme és egyből belevágtak az akcióba. Csatlakozva Dzséjthez, AT-ST nem nézett még ki ennyire fenyegetően, de a harcjelenetek mellett azért volt idő a karakterekre is. Tetszett Cara és a Mando párosa, remélem látjuk még őket együtt, csepegtettek némi infót a Birodalom utáni világról is, akit még kiemlnék az a falusi nő volt, aki majdnem levette a Mando sisakját. Itt egy kicsit bepillantást nyerhettünk a mandalori életforma ezen részébe is, hogy milyen áldozattal jár, milyen lemondások kísérik ezt az életet. Itt mintha egy kósza pillanatig átadta volna magát annak az elképzelésnek ő is, hogy milyen lenne, ha itt maradna, de aztán ez persze csak egy múló pillanat volt. Úgy érzem az identitásának legmélyebb rétegeit jelenti számára a mandalori életforma, ha levenné a sisakját ekként az emberként kvázi megszűnne létezni, viszont a karakterábrázolás szempontjából azért is volt ez egy fontos lépés, mert azáltal, hogy felvillantották előtte, hogy miről mond le, mit veszít, így csak még inkább megerősödött a mandalori identitásában. THIS IS THE WAY

Remélem ez tényleg megmarad a rajongói fantázia keretei között... Palpi esetleges klónozásánál is már jelentősen kileng a hülyeség-barométerem.

Én már most maradok Palpatine mellett (bocsi csoli), ha már egyszer valamilyen formában úgyis aktuális lesz a filmmel kapcsolatban...

De hát ő nem olyan, mint a többi hutt akiről hallottunk... legalábbis így mutatkozott be, de aztán kiderült, hogy azért elég dörzsölt ő is. A droidja egyébként szintén hatalmas forma, nagyon tudott lelkesedni a versenyek alatt is, mintha be lett volna állv... lehet belébújt a kóboráram.

Egy kedves kis filler epizód volt, egy igazán különleges vendégszereplővel. Frankie a hutt kaszinó tulajdonos hiába próbált meg bevetni minden piszkos trükköt hőseink ellen és csalt ahol csak tudott, egyszerűen nem tudtam haragudni rá. Személyében egy nagyon jópofa, vicces, könnyed stílusú karaktert kaptunk, aki mindemellett nem riad vissza a csalástól és a fair playt hírből sem ismeri, de a végén azért állja a szavát. Úgyan itt sem kerültünk közelebb az olyan nagy horderejű eseményekhez, hogy mi zajlik a galaxisban, mi a helyzet az Ellenállás és az Első Rend konfliktusában, de néhány elejtett mondat azért segített kontextusba helyezni az epizódban látottakat. A háború Frankie üzletét is visszavetette, tetszett az utalás a Canto Bightra is, a Colossus pedig továbbra is küzd az új helyzet megoldásával, most ezzel az akcióval két legyet üthettek egy csapásra (felrázni a morált és egy kis pénzt szerezni is sikerült). A csapaton belüli dinamikát jól jelezte, hogy maga Doza is Neekura és Kazre is, mint a csapat fontos részére hivatkozik, megbízik bennük és fontos feladattal bízza meg őket (konkrétan az egész állomás rajtuk áll, vagy bukik). Ez egyébként Kaznek megint egy jobban sikerült epizódja volt, nem voltak benne idegesítő hülyeségei és a nap végén ő nyerte meg azt a versenyt, amivel megmentette az állomást és a társait. Az is tetszett, hogy Neekunak is fontos szerepet szántak, ő a műszaki tudását csillogtathatta meg, Kazről pedig ismét bizonyságot nyert, hogy még ha sokszor ügyetlen is, azért repülni azt tud. Az epizód könnyedségét jelezte számomra a sok kis bujaféreg, de igazán akkor mosolyodtam el, amikor két izomkolosszusra felgyúrt példány jelent meg, hogy jobb belátásra térítse az egyezségből kihátrálni próbáló Dozáékat. Egy jó hangulatú rész volt, de azt sajnálom, hogy sokat nem haladt előre a sztori, az ER-nél játszódó történetszál (ami Tam-mel az előző részben egy újabb löketet kapott, itt egyáltalán nem kapott teret) nem volt az epizódban és tekintve, hogy ez az utolsó évad az Ellenállásról is jó lenne többet hallani...

Szerintem ez az előrehozott döntő, aki ezt megnyeri az megnyerheti az egész versenyt! Úgy néz ki ez most Luke lesz, ő kapta az én szavazatomat is - elsősorban a TLJ-ben látottak miatt (régebben nem volt igazán a kedvencem).

Ha lesz ilyen, akkor mindenképpen... bár amennyiben Rex kerülne hasonló helyzetbe Palpatine ellen, ott lehet hogy mégis az öregre szavazok majd.

Én innen vettem tavaly és benne van a felirat.

Tetszett a történet folytatása, az első két rész után, ami gyakorlatilag egy munkára koncentrálódott - a kis yoda megszerzésére és leszállítására - most úgy érzem, hogy rögtön ki is léptünk abból a mederből, amiben eddig zajlott a sorozat. Azáltal, hogy hátat fordít a fejvadászoknak és egyben a birodalmiak céltáblájává is válik, már rögtön egy teljesen más irányba viszik el a sorozatot. Eddig ő volt az aktív, kezdeményező szerepben, ő volt a üldöző, a vadász... azáltal, hogy hagyta, hogy az érzelmei befolyásolják (a kötődés szempontjából így még inkább értelmet nyernek a korábbi flashback jelenetek, amelyek nem csak önmagukban a Mando karakteréhez adnak hozzá villanásokat, hanem a kapcsolatához a kicsivel is és ezáltal a felelősségvállalásához), egy kicsit mintha kiengedett volna a szokásos hideg, céltudatos fejvadász-szerepből, rögtön üldözötté és prédává válik. Ez mondjuk tetszett, hogy a fejvadászokat, ezt az egész közösséget így ábrázolták, hogy képesek rögtön ellene fordulni (nem csak az irigyei, mert azok régebben is csúnyán néztek rá, hanem Greef Karga is csak addig volt vele joviális, amíg a szerint dolgozott, ahogy azt elvárták) és egy ilyen igazán kemény, hátbaszúrós társaságként lettek prezentálva a fejvadászok. A másik érdekesség a mandalori lore volt, nekem ez tetszett még nagyon az epizódban. Bepillantást nyerhettünk egy kicsit a mandalori kultúra közösségi vetületére. Itt sok minden megjelent, az identitás szerepe, hogy mitől lesz mandalori egy mandalori, az összetartozás és az a közösség tagjai között meglévő kapocs, ami egyfajta kapaszkodóként, megtartó erőként működik a diaszpórában. A mandalori fogadtatása a többiek által, a birodalmiak irányában táplált erőteljes negatív érzelmek egy remek feszültséggel teli jelenetet alkottak és itt jött ki igazán az identitás primátusa, hogy amikor a kovács kimondta a szavakat, mindenki tudta, hogy valójában mi össze tartozunk, nem egymással kell konfliktusban lennünk. Ez azért is volt fontos jelenet, mert jelezte, hogy az összetartozás, a mandalori hagyomány milyen fontos közösségmegtartó erőként működik és annak érdekében, hogy valaki egy küzülük képesek félretenni az ellenérzéseiket és egy emberként kiállni érte... ez az epizód zárásánál megjelenő mentőakcióban öltött gyakorlati formát és így nem éreztem oda nem illőnek, vagy olyan kilógónak azt, hogy mindannyian képesek szembe menni a fejvadászokkal, a birodalommal ezért az egy emberért. Ami még idetartozik az a mandalori hagyományra való kis utalgatások, érdekesnek találtam, hogy a pecsét elnyerését milyen különleges tradíciók követik. Olyasminek tűnt, mintha valamiféle próbatétel lenne, ahol bizonyítania kell az illetőnek a rátermettségét, a becsületét, hogy ő is rettenthetetlen harcos... és itt a becsületnek is fontos jelentősége van, mert a Mando nem akarta elfogadni a sárszarvút, tekintve, hogy azt a kis yoda segítségével tudta csak legyőzni, nem egyedül. Ezek után kíváncsi leszek, hogy mi lesz majd az a vad amit leterítve megkapja a pecsétját... ezek után valami nagy durranásnak kell lennie. Erről a helyzetről egyébként az jutott eszembe, mikor a játékokban elindulsz az elején egy karakterrel és akkor folyamatosan tudod fejleszteni a fegyverzetedet, a felszerelésedet és itt a Mando most már kapott egy beskar páncélt, kapott új alkar-fegyverzetet és tett rá utalást, hogy egy hátrakétát is szeretne, úgyhogy lehet lassan összeáll majd a teljes csomag. Persze ezek mellett a mandalori loreal kapcsolatban vannak még olyan kérdések, amelyeket majd jobban kifejthetnek... mi a helyzet az árvákkal, a sisak nem levételének a tradíciója (ha jól emlékszem a TCW-ben látott mandaloriak nem feltétlenül követték ezt) a közösség, mi történt velük a birodalmi időkben... úgyhogy egy nagyon érdekes és izgalmas csoportot kaptunk itt főszereplőül, akik nem csak annyiból állnak, hogy jól néz ki a páncéljuk és remekül passzolnak ehhez az alvilági, fejvadászos témához, hanem nagyon sok érdekességet rejtenek önmagukban is. A sorozat hangulata továbbra is fantasztikus, a feszültséget remekül adagolták már az epizód elején is, amikor leszállítja a kis yodát, illetve a rész második felében a harcjeleneteknél, amikor visszamegy érte. Már amikor odaviszi a kicsit, már akkor szembetűnő mennyire más mozdulatokkal bánnak vele a birodalmiak és amilyen szomorúan visszanéz ott a kis yoda, mikor átviszik a másik szobába, az nagyon szívszorító volt. Ezzel együtt biztos voltam benne, hogy vissza fog érte menni a főszereplő, már csak a múltja miatt is. A második ottjártakor, ahogy leszedte a rohamosztagosokat az nagyon tetszett, ott az elején ilyen igazi silent assassin volt, de aztán előkerült a lángszóró, meg a madárfütty és tényleg mindent bevetettek a látványos koreográfiáért. A legjobban mégis az a szekvencia nyerte el a tetszésem, amikor viszi a kis yodát az utcán, már a hajója felé tart és háttérben egyre másra tűnnek fel, először csak homályosan, aztán jobban körvonalazódnak az alakok, akik mind rá várnák. Itt annak is örültem, hogy nem a kis yoda villantott valami erőképességet és nem így menekültek meg, hanem bekapcsolódtak a mandaloriaiak és így egy más mederbe tért át a sorozat. Azt továbbra sem tudom, hogy a kis yodának milyen szerepet szánnak, elsősorban csak katalizátora lesz az eseményeknek, vagy a főbb fókusz is inkább rá kerül, de az mindenképp furcsa volt, hogy a Moff nagyon megörül a kis jövevénynek, azt állítja, hogy nagyon fontos volt, hogy eljusson hozzá a csomag, mégis IG-11 + a trandoshanok elsősorban a killre mentek, aztán az orvos meg azt állítja, hogy miatta van csak életben a kis yoda és korábban is elsősorban ő akarta mindenképpen élve megszerezni, szóval az továbbra sem egyértelmű számomra, hogy mi is a céljuk vele. Gondolom a doki nem puszta szívjóságból védte a kicsit és valami olyan célra kellhet ami jelenlegi szétszóródott birodalmiak számára értékes... a klónozás, vagy az erőképességek kinyerése számomra nem tűnik ebbe beilleszhetőnek, de kíváncsian várom a fejleményeket... meg a teóriákat.

Egyikükkel se szeretnék összefutni, de Tarkin sokkal félelmetesebb... ő kapja a szavazatomat.

Szegény helytartó, én azért rá szavazok!

Régebben (olyan 4-5 éve) Liam Neeson volt az avatarom... úgyhogy itt nem volt sok kérdés.

Tényleg azt el is felejtettem... bár arra kiváncsi lettem volna, Luke milyen arcot vág, ha az előzetesen nagy harcosként várt mentora egészbe lenyel egy békát. Ezzel egyetértek, bár itt szerintem az a specialitása ennek a helyzetenk, hogy noha ott volt Yaddle is az előzménytrilógiában, ezt az egész fajt Yodával azonosították, Yoda meg már pusztán a klasszikus trilógia alapján is az egyik legérdekesebb/furább lénye volt a SW univerzumnak, az Erőhöz való kapcsolódását, pedig jól mélyítették a TCW-ben is, tehát ő egy olyan misztikus szereplő, akivel kapcsolatban ha felmerül egy hasonló fajú figura (akinek a pontos faját még nem is ismerjük) akkor ott van az, hogy talán valahogy kapcsolatban lehet vele... miért ennyire rejtélyes ez a faj, miért nem tudunk róluk pontos információkat, milyen szerepet tölthetnek be loreban... Persze ezt a Yoda - Yaddle dolgot csak poénnak szántam, de annak mindeképpen örülök, hogyha ebbe a kissé földhözragadtabb megközelítésű sorozatba a nagy héroszok, mint a jedik nem kerülnek bele, de az Erő, mint misztikum itt is megjelenik és itt érdekes is, ahogy már többen is írták, hogy hogyan reagálja le ezt a többi szereplő, mármint a kis yoda erő-manifesztációját. Szerintem a végén azért piheg ott, mert még kicsi és nagy megerőltetést okoz neki az Erőt használni (én mondjuk le tudok futni úgy 100 métert, hogy nem fáradok el nagyon, de egy éppen totyogó csecsemőnek egy 10 méteres "sprint" is megerőltetést okozhat). Egyébként én is abba gondoltam bele most, hogy milyen szerepet kaphat még ez a csöpség a későbbiekben (ha túléli a sorozatot... szerintem nincs szívük kinyírni), akár simén életben lehet a sequel trilógia idején is!

Szerintem nem volt ez olyan rossz, bár az tényleg érezhető volt, hogy az uruguayiak 2-0 után már az elős félidőben is nagyon kiengedtek, a másodikban meg végképp egyértelművé vált, hogy nem vették komolyan a találkozót. Persze lehetett volna valami gyengébb ellenfelet hívni az átadóra és akkor valószínűbb a siker, de úgy meg a presztizse csökkent volna az eseménynek. Így legalább megvolt az, hogy gólt szereztűnk az első meccsen az új stadionban, ráadásul egy jól kivitelezett támadás végén egy akciógólt (tehát nem is egy öngólt, vagy egy 11-est sikerült begyötörni), persze nem egy szinten van a két válogatott. Mondjuk azt is fontos megjegyezni, hogy a walesi válogatott is szerintem valójában előrébb jár, mint a magyar, szóval bravúr lenne az egyenesági kijutás... jelenleg itt tartunk, de reménykedni azért lehet. Kalmár nem tudom mennyire lett volna alapember, de a védelemben fájhatnak igazán a sérülések, Kádár, vagy Orbán esetében, de azért Nagy Ádámra is kíváncsi leszek, hogy ő sérülésből visszatérve milyen játékot fog mutatni, a legnagyobb baj, az, hogy nincs nemzetközi szinten igazán sok minőségi játékosunk és, ha valaki kidől az amúgy sem kifejezetten acélos alapcsapatból, akkor nincs reális alternatíva a helyére csak olyan, aki kevesebb potenciállal és tapasztalattal rendelkezik.

Amiben erős volt az első rész - az atmoszférateremtésben, a hangulat megalapozásában - azt ebben az epizódban is nagyon jól vitték tovább. A helyszín továbbra is fantasztikus, egyszerre minimalista és kietlen, emellett pedig remekül illiek ehhez a western-stílushoz, ami körbelengi az egész sorozatot. A Tatooine kietlen, küzdelmes világát pedig jól idézték meg egy másik helyszínen a jawak szerepeltetésével, akik itt most egyszerre tűntek veszélyesebbnek, de ezzel együtt szórakoztatóbbnak is, mint ahogyan korábban a filmekben láthattuk őket. A sorozat építkezése továbbra is lassan halad, inkább a felszín alatt, tekintve, hogy nagyon szegényesek a dialógusok, de ez az epizódhoz, a főhős karakteréhez és általánosságban a sorozat hangulatához is illeszkedik. Ezzel együtt, olyan apró jelekkel érzékeltetik a karakterek jellemzőit, amelyekből remek metakommunikációs interakciók születnek. A Mando ahogy őrzi, óvja a kis yodát abban ott van a gondoskodás, a törődés, ami már rögtön éles kontrasztban van az eddig látott többi fejvadásszal (persze itt képbe kerül, hogy őket lehet, hogy más bízta meg és elsősorban likvidálniuk kellett a célszemélyt, de erről majd később), ehhez még hozzáad az a flashback is, amit az előző részben láthattunk a gyerekkoráról (ami egy apró jelenet volt, de mégis mennyivel emberibb, személyesebb lett ez - az egyébként szintén névtelen, arctalan - fejvadász, mint a többi kollégája akikkel eddig találkoztunk) és mindezekkel együtt egy olyan érzés alakult ki bennem a karakterrel kapcsolatban, hogy tényleg fontos neki a kis yoda és nem csak az értékes beskar miatt, amit a célpontért ígértek (bár ezt meg fogja kapni, azt már biztosan tudjuk). Ahogy Kuiilel bánt az szintén hasonló húrokat pendített meg, hogy alapvetően ő egy tisztességes ember, megvan benne az alapvető jóindulat, hogy szeretné viszonozni a kapott kedvességet és segítséget. A kicsi yoda esetében érdekes, hogy hasonló módon ismerhetjük meg a karaktert, ahogy a Mandót. Mondjuk itt annyival egyszerűbb a szituáció, hogy ő még nem is tud beszélni. Ezzel együtt itt is ott vannak azok az apró mozzanatok, amelyek sokat adnak hozzá a karakterhez. Az öreg Yoda esetében is nagyon kifejező volt a fülmozgása, ez a kicsi esetében is így van, ha nem is komplex érzelmi reakciókat, de a félelmet, az aggodalmat, az izgatottságot remekül tudták érzékeltetni pusztán a szemei és a fülei mozgásával. A testbeszéde, arcjátéka, a karakter megjelenítése szerintem ebből a megközelítésből nagyon szórakoztató volt (itt az egyik kedvencem az volt, amikor az epizód elején lévő harcban a Mandó hátralöki a kis bölcsőjét az egyik támadó elől, az izgatottan mozizó kis yoda meg tehetetlenül hátratántorodik a lendülettől). Azt is megtudhattuk, hogy képes behatóan érzékelni a környezetét, akár amikor megpróbálja a sérülést meggyógyítani, akár amikor a vadállatot megállítja az Erővel, az mind azt mutatja, hogy fiatal kora ellenére már képes felismerni a helyzeteket és használni is tudja a képességeit (ez utóbbi jelenet, egyébként jól idézte meg az egyik kedvencemet a klasszikus trilógiából, amikor az öreg Yoda kiemeli az X-szárnyút a mocsárból - a méretek és az Erő érzékeltetéseként - és ott Luke ugyanilyen hitetlenül néz)... és emellet még nagyon ügyesen tud békát fogni is - nem is emlékszem Yodát láttuk-e enni valaha, lehet be volt neki spájzolva néhány békacomb a Jedi Templom konyháján? Az epizód tömörsége, feszessége teljesen rendben volt, igazából arra volt felhúzva, hogy miután az előző rész végén megszerezte a célszemélyt el is tudja vinni a bolygóról, ezt húzták el azzal, hogy feltartják a fejvadászok, a jawak és aztán még egy bestiával is meg kell küzdenie. Ez azonban nem tűnt funkciótlan időhúzásnak, a korábban ismertett tényezők miatt, mert ha az információkat pusztán csepegtetve is, de azért adagolják. Egy élénkebb képet kaphattunk a főhősről, megismerhettük egy picit a kis yodát, megtudhattuk az erőérzékenységét és egy kicsit a jawakról is jobb képet kaphattunk - ami a történet szempontjából nem lényeges, de a loret ez is színesiti, élőbbé teszi, ami olyan, mintha egy kiragadott pillanat lenne az ottani hétköznapokból - mindezt pedig megfejelték ezzel az egyid space-western hangulattal, ami számomra nagyon tetszetős (még a zene is kissé az Ennio Morricone féle klasszikusokra emlékeztet). A jawak üldözése, az egész akció, egyszerre idézte meg a kalandfilmeket (Indiana Jones vibe megvolt) és megint csak a weseternek vonatrablásos jeleneteit, de ebben és aztán a tárgyalás során is azért kiütközött, hogy nem kell ezt véresen komolyan venni. Persze jobban belegondolva vannak benne durvának mondható események (dezintegrálást is láthatunk ugye), de mégis az egésznek van egy ilyen habkönyyű kalandfilmes utánérzete, ahol mondjuk a menet közben a járműből kizuhanó jawanak a szomorú végkifejletébe nem gondolunk bele, hanem csak megyünk a flowal a hős után, aki próbál feljutni a Homokkúszóra. Itt megint fontos kiemelni a kis yodát, aki azáltal, hogy a kis bölcsőjével követi az akciót és robog utánuk, már a puszta jelenlétével elvesz abból az élből, hogy itt a főhősünk bizony hidegre tesz néhány térdmagasságú jawat. A tárgyalás közben hirtelen elsülő lángszóró, vagy az egész bonyodalom kiváltója az édességként (vagy hallucinogénként) funkcionáló tojás is olyan elemek, amelyek egy ilyen eklektikus elegyet alkotnak, a mocsokkal, az erőszakkal, a fejvadászokkal és az édes kis csecsemővel. Az egyedi negatívum az továbbra is az epizódok terjedelme. Itt csak azt tudom elképzelni, hogy nagyon magasak voltak a gyártási költségek, de ennél én mindenképpen hosszabb részeket vártam, bár ahogy csoli is mondta, ha összeadogatjuk, akkor az több, mint 4 óra anyag, ami jobban belegondolva nem hangzik rosszul. Ezzel együtt ez egy olyan pont, amit szerintem lehet kritizálni, elnézve az eddigi színvonalat, én bízok annyira a készítőkben, hogy tudták volna ez tartani epizódonkénti 45-50 percben is. Most, hogy már végleg kiderült a kis yoda erőérzékenysége és következtethetünk arra, hogy a faja ezt a képességet alapból birtokolja (még nem mondtam le arról a kedden felvetett ötletemről, hogy Yoda és Yaddle nem csak az Erő misztériumait tanulmányozták kettesben ) és emellé figyelembe véve a Birodalmi orvos karján a Kaminohoz kötehető emblémát, hajlok rá, hogy itt az erőképességek és klónozás még tényleg szerepet kaphat. Olvastam teóriákat, ahol az is felmerült, hogy a kis yoda az öreg klónja, bár ennek ellentmond, hogy amennyiben tényleg 50 éves, akkor még azelőtt kellett volna leklónozni, hogy a kaminoiak egyáltalán képbe kerültek Palpatine tervében. Mindenesetre kiindulva abból, hogy további fejvadászokat láthatunk, akik csak végezni akarnak a kicsivel, így érdekes, hogy mennyire fontos mégis ez a kis lény... inkább fenyegetést látnak benne, amelyet el kell tenni láb alól, vagy eszközt, ami egy cél érdekében hasznos lehet, az eddigi tapasztalatokból úgy látszik, hogy a többség és elsősorban a moffok (szerintem itt Werner Herzog mellett Giancarlo Esposito karaktere is bekerül az egyenletbe és a fejvadászok külön megbízóktól érekeznek) inkább az előbbit.

Eredetileg Ameddara akartam szavazni, de amikor megláttam Jar-Jar-ról ezt a nyelvnyújtogatós képet, amit berakott hozzá Donát és utána eszembe jutott, hogy ebből a figurából politikus lett... hát nem tudtam nem rá szavazni.

Azt már Filoni lefoglalta...

Yózsef

Szerintem itt valami olyasmi lehet, hogy az életciklus elején sokáig tart ez a "csecsemő" fázis (hasraütés szerűen 100 évig) és aztán egyenletesen öregszik, persze nem a mi léptékünkben mérve. Egyébként Yoda-n, meg Yaddle-n kívűl volt még ilyen fajú kánon karakter? (Még a végén kiderül, hogy Yodáék kavartak ketten ott a Jedi Templom egyik sötét szobájában... együtt meditáltak, aztán ez lett belőle - tekintve, hogy a kicsi a Baljós Árnyak előtt született, akkor még mindkét hegyesfülű megvolt.)

Csak annyit mondok, hogy lesz még egy favoritom itt a selejtezőkben.

Úgy meggyalázta a gyerekkorom, hogy Jar Jar Binks + Rian Johnson csak álmodott erről! Egyébként amit várni lehetett a sorozattól azt abszolút hozza, lassan építkezve, de felkeltve a kíváncsiságot... a főhős kissé keveset beszél, de azért többet, mint Boba Fett.

Egyébként amikor megkapja a megbízást a birodalmiaktól, akik beskarral fizetnek neki, akkor ugye a tudós az, aki élve akarja, IG-11-nek azt mondják, hogy végezzen vele... itt most vagy két külön megbízó van (ez jelenthet két moffot is, vagy két külön birodalmi frakciót), vagy egy belső konfliktusra is utalhat, hogy egyesek likvidálni akarják, mások felhasználnák a célpontot. Az is érdekes, hogy a kovács utal a 66-os parancs idején történő leszámolásra és hogy abból a korból való a beskar, kíváncsi lennék, hogy itt összekötik e TCW-végi mandalori eseményekkel... amúgy fura belegondolni, hogy a bébi Yoda, ha jól számoltam, akkor valamikor a Baljós Árnyak előtt születhetett.

A hangulat csillagos ötös, nagyon jól eltalálták ezt az űr-western stílust, a képi világ érdesebb, mocskosabb ábrázolása és az atmoszféra leginkább a klasszikus trilógia érzését hozza vissza, de közben azért finom utalásokon keresztül érződik, hogy ez már egy új érában játszódik (itt a birodalmi kreditek értékállóságát, vagy a rozzant rohamosztagos páncélokat emelném ki). Mindemellett az is egy fontos tényező, hogy a galaxisban zajló nagy eseményekről nem sok szó esik, persze a háttérben érezhetően lezajlott egy átalalkulás, de itt most a fókusz ezzel a szűkebb látószöggel egy olyan világon van, amit korábban nem annyira ismerhettünk meg. Emiatt külön tetszett, ahogy tettek utalásokat erre a fejvadász lorera, amit remélem később majd jobban is megismerhetünk. Aztán itt van a titokzatos megbízó, aki a Céh háta mögött akar üzletelni és a Doktor, akinek láthatóan fontosabb, hogy a célpontot élve szerezzék meg. Nagyon hajszálnyi bepillantást nyerhettünk csak a fejvadász életforma mindennapjaiba, ebből majd biztos kapunk még többet is és akkor jobban tisztázódnak azok a viszonyrendszerek is, hogy ez a szervezet egészen pontosan miként működik, milyenek a viszonyok és ha a nagy galaktikus események nem is kerülnek előtérbe, de abba azért belekaphatnának, hogy hol helyezkednek most ők el a nagy egészben. Nagyon sok minden van ami érdekelne és nagyon keveset tudunk, így összességében roppant kevésnek éltem meg ezt a 36 percet... a másik hiányosság az a karakterépítés. A mandalorit körbeleni egy nagyon sejtelmes aura, itt képbe kerül az OT is, ahol Boba Fettnek megvolt az a kultusza, hogy nem lehett tudni, hogy ki van a maszk alatt és itt a mandalori is úgy hozza le az egész epizódot, hogy szóba kerül, hogy nem veszi le a maszkját. Ez a szinészi teljesítményt is bekorlátozza (ezzel együtt Pedro Pascal alakítása nagyon tetszett, a testbeszéde, az apróbb gesztusok, taglejtés mind nagyon rendbe van és tényleg jelenléte van a "vásznon"), de mintha maga a koncepció része is lenne, hogy szinte semmit nem árulnak el a mandaloriról. Volt az a pici flashback - valószínűleg a gyerekkorára - a kovácsnál, meg a beskarral kapcsolatban ott be van lebegtetve, hogy a mandalori loreba is betekintést nyerhetünk majd, de az az igazság, hogy sokkal nem tudok többet erről a figuráról, mint tegnap. A gyerekkori visszatekintés abból a szempontból is fontos lehet, hogy talán emiatt is könyörülhetett meg a kis "Yodán" a végén. Egyébként amit láthattunk belőle az nagyon tetszett, egy halál laza, igazi kemény pisztolyhős, egy olyan figura, akit Sergio Leone bármelyik westernjében el tudnék képzelni. Ahogy leszerelte az első áldozatát és ahogy ott láttuk a raktérben a befagyasztott rosszarcokat az olyan volt, hogy szinte egy snittel ott el is helyezték ezt a karaktert a táplálékláncban, hogy mekkora csúcsragadozó (de ilyen jelenetnek beleillik az előzetesben is látott ajtóval való félbevegás, vagy az epizód elején a felszállásnál, ahogy leszereli azzal a legendás puskával azt a vadállatot). A helyszínek is nagyon rendben voltak, mindegyiknek olyan klasszikus SW hatása volt és voltak nagyon szépen befényképezett jelenetek is, főleg a harmadik bolygón. Mondjuk itt az ugnaughttal való a részek, főleg az blurrg szelidítős szakasz volt olyan, amit kihagytam volna, nagyon rövid volt az epizód, ehelyett valami érdekesebbet is nézhettünk volna. Az egyik kedvenc kis jelenetem az volt, amikor láthattuk Bujaféreg egyik kis fajtársát nyárson de a mandalorinak ajtót nyitó "kukadroid" is jó volt, meg az ewokos filmekre való utalások és IG-11 is, itt megint jó volt a droidok vs emberek között kibújó helyzetkomikum, ahogy K-2SO-val a RO-ban, ez itt is jól működött. Az epizód végi cliffhangert sejtettem, pedig előzetesen nem sokat olvastam a sorozatról, de mikor mondták, hogy 50 éves, de közbe ott egy "bölcső", akkor már tudtam, hogy ez lesz. Nagyon várom a pénteket, de nem csak a cliffhanger miatt, hanem baromi jó volt élőszereplős SW sorozatot nézni (én az animációst is szeretem, de ez egy más szint), ahogy Ody is mondta tegnap ez bizony történelmi jelentőségű volt, milyen régóta vártunk már erre, jóval a Mandalorian előtt is és most végre megvalósult. Vannak még pontok ahol javulhatna a sorozat, de Filoni előtt le a kalappal, ennek az embernek a vérében van a SW és ezt újra bizonyította. I have spoken!