Wilde

Erre a részre szinte egyáltalán nem emlékeztem szemben a következővel, amiben benne van Boba Fett is, innen egyedül a Grievous vs. Ventress párbaj maradt meg. Nem emlékszem arra sem anno hogy reagáltam rá, de ez a mágikus vetülete a SW-nak itt már egyszerűen sok volt. Savage Opress kapcsán annyira nem zavart ez, de itt a barlangban kántáló öregasszony, meg Talzin woodoozása (amitől ragyák nőnek Dooku fején ) sokkal nehezebben voltak befogadhatóak nekem, mint az, hogy Savaget felpumpálják egy izomkolosszussá. Ettől eltekintve a csatát élveztem, az Éjnővérek dizájnja továbbra is nagyon jó, ezek az íjfegyverek pedig nagyon ötletesek voltak, egyébként az epizód képi világához is nagyon jól tettek hozzá a színekkel (maga a Dathomir barnás-vöröses árnyalata, Talzin mágiájának zöldje és az Éjnővérek lila nyilai, keveredve a lövedékek és Ventress fénykardjának piros színével egy remek elegyet alkottak). A halottak feltámasztása egy az egyben a Gyűrűk Urát idézte meg, de a fénykardpárbaj is jó volt, még ha kicsit szűkre szabott is. Viszont amit még kiemelnék ebből a részből, hogy milyen komoly érzelmi hullámvasúton is megy át Ventress. Úgy gondolom, hogy a TCW-nek Ventress az igazi tragikus hőse. A végén a segélykiáltása remekül összefoglalja az egész sorsát, elszakad a családjától, majd még elveszíti a mesterét is. Aztán Dooku is cserben hagyta, most az Éjnővéreket és Talzint is elveszíti, ráadásul itt gyakorlatilag ő hozta a bajt az egész kolóniára (ennek tükrében különösen erős jelenet, amikor a droidok halomra lövik az erősítés nélkül maradt Éjnővéreket – itt amúgy a droidok legalább nem tűnnek bénának). Ezt feldolgozni és innen újra felépítenie magát nem kis feladat!

Anno ez a történetszál volt az egyik kedvencem az évadból, most így 7 év távlatából (leírni is fura ezt) újranézve, már árnyaltabb a kép. Palpatine elrablása már eleve egy kudarcra ítélt akció, tudható, hogy se a fejvadászok, se Dooku nem fog sikerrel járni, így nem is lehet igazán izgulni értük, pedig az előző epizód arra nagyon jó volt, hogy megágyazzon ezeknek a karaktereknek (persze van akiket már ismerhettünk), meg leginkább az egész csapatnak, akik majd végrehajták az akciót. Itt megvan a terv, az egyes csapattagoknak a külön feladata, ami majd összeáll egy nagy egésszé, van benne kötelező csavar, tehát minden ilyen heist filmes kelléket ellőnek, csak hogyha megnézek egy ilyen rablásos történetet, akkor az nagyon sokat ront az élményen, ha már előre tudom a végét, hogy úgyse fog nekik összejönni. Az szintén zavart, bár ez nem ebben az epizódban jelent meg először, hanem már az előzőben is, hogy Moralo Eval totálisan a háttérbe szorult. A börtönös részben mikor ki kellett szabadítani, de még utána is igazi nagyágyunak látszott, egy másokban félelmet keltő, badass karakternek véltem, a történet végére meg olyan mint egy sértődött, hisztis gyerek, és sokkal inkább szánalmas, mint félelmetes (erre a szerepre ott van Cad Bane, aki teljesen a háttérbe szorítja Evalt, miután megérkeznek Dookuhoz). Ezzel együtt az Obi-Wan álcával, a fejvadászok közötti tornával és ezzel az egész történetszállal behozták megint egy kicsit a galaxis alvilágát ennek pedig nagyon örültem, számomra ez az egyik nagy pozitívuma ennek a történetnek és emiatt még mindig szeretem (bár már nem mondanám a kedvencemnek az évadból). Voltak egyébként nagyon jó vizuális megoldások, amikor pl. Palpatine gyenge öregembernek tetteti magát az egyik pillanatban, majd pár másodpercre rá már igazi sith nagyúrként vigyorogva nézi Dooku és Anakin párbaját. Apropó a párbaj, ez megint inkább egy fekete pont, minden egyes ilyen csatározás kettejük között nálam kissé rombolja az Ep. III-as párbaj jelenetüket, ami így csak egynek tűnik a sorban, azt azért meg kell hagyni, hogy az nagyon jól nézett ki, ahogy beleállnak a villák Anakin "műkezébe", vagy amikor Dooku egy székkel próbálja visszatartani Anakint és az átfúródó fénykard pengéje pedig csak pár centire áll meg Dooku orrától. Mindezek mellett szerintem a legértékesebb momentuma ennek a résznek és a végkifejletnek abban található meg - ami remekül ki is szolgálja a sorozat azon funkcióját, hogy kiegészíti a filmeket - amikor Anakin veszekszik Obi-Wannal, hogy nem avatták be a tervbe. Azért jobban belegondolva tényleg elég dúrva, hogy a hozzá talán legközelebb álló ember elvesztésével adják el az álcát (ami a cél szempontjából érthető), de azért ezt Anakinnak érzelmileg nehéz lehet feldolgozni (tudjuk róla, hogy halálszorongás és az ebből fakadó tehetetlenség az ő karakterének egyik neuralgikus pontja - gondoljunk csak az anyjára, vagy a feleségére) és itt azt érezte, hogy őt kihagyják, kizáráják valamiből, ami csak táplálta a Palpatine által már beléültetett gondolatcsírát, hogy a jedik nem ismerik el eléggé és nem bíznak benne... így ő is egyre bizalmatlanabbá válik a Renddel szemben. Ez pedig nagyon jól ad hozzá egy lépcsőfokot az Ep. III azon szekvenciájához, amikor Anakin elveszíti a bizalmát a jedikben és inkább a Kancellár mellé áll.

Néhány hónapos kihagyás után folytatva a TCW újranézésemet, megint egy olyan történetszál került elém, ami miatt ez a sorozat nálam a top az animációs fronton. Az Umbarai epizódok után megint egy kifejezetten sötét hangulatú, a kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget, a hősöket kissé elesettségükben megjelenítő sztorit kaptunk. Míg ott a kegyetlen vezetőnek alárendelt katonák, itt a rabszolgák és rabszolgatartók viszonyrendszerében láthattuk ezt és most kifejezetten a legnagyobbak Anakin/Obi-Wan is kerültek megalázó, méltóságon aluli helyzetekbe nem "csak" Rex meg a klónok. Ez ebben az epizódban volt a leginkább tetten érhető elsősorban ugye Obi-Wan karakterén keresztül, de Anakin szála is érdekes volt, hogy a királynővel hogyan alakult kapcsolata, ugyan a zygeriaiakat továbbra is gondolom gyűlöli Anakin, de a királynővel a végén sokkal közvetlenebb és már-már gyengéd volt a halála pillanatában. Ahsoka ugyan nem volt talán olyan hangsúlyos a korábbi részekben, de itt a végén ahogy küzdött a népéért az az ő karakterének a szempontjából is egy fontos lépcsőfok volt, egyre nagyobb felelőséggel és ennek a felelősségnek a tudatával cselekszik már ilyen fiatalon (itt kvázi egy megmentőként tekinenek rá az övéi) és ez szerepet játszhat a későbbi fejlődésében is... majd hosszú évek múlva, mint a Lázadók egyik fontos alakja is hasonlóan jár el. Nagyon jól nézett ki egyébként ez a rész is, a végén Plo Koon és a köztársaságiak kimenekítő akciója is nagyon látványos volt és az is egy badass pillanat volt, amikor Obi-Wan ugyan nem ölhette meg Agrusst, de Rex-nek nem voltak erkölcsi aggályai és megtette helyette (Obi meg belenyugodott). Az hogy ilyen jellegű epizódokat bevállaltak és a sötétebb hangulat, a főszereplők ilyen jellegű ábrázolása is belefért a sorozat keretei közé ez egy nagyon nagy erénye volt a TCW-nek!

Szerintem Snokenak túl alacsony, legalábbis itt annak tűnik nekem...

Olyan Targaryen nem volt, akit a saját sárkánya ölt meg, azért sem, mert a sárkány és a lovasa közötti kötelék nagyon szoros, úgyhogy az szinte elképzelhetetlen, hogy egy már hozzákötött sárkánylovast a saját sárkánya bántson. Arra volt ugyanakkor példa, már a Hódító Aegon halálát követő zavaros évtizedekben, hogy egyik Targaryen megölt egy másikat és egyik sárkány megölt egy másikat (Kegyetlen Maegor és Balerion végzett Koronázatlan Aegonnal és Quicksilverrel), vagy a sárkányok táncában (a későbbi Targaryen polgárháború), ahol az is előfordult, hogy II. Aegon Targaryen a féltestvérét Rhaenyrát megetette a sárkányával Sunfrye-el, illetve Rhaenyra fia Joffrey Velaryon is egy sárkány által halt meg, ő az anyja sárkányát Syraxot akarta meglovagolni, de mivel Rhaenyra akkor még élt és a sárkány csak a meglévő lovasát fogadja el ezért Joffreyt lerázta magáról, aki így lezuhant róla és meghalt (szóval mondjuk itt nem közvetlenül ölte meg). Az ok, hogy a sárkányok intelligensek, de ugyanúgy idomításra szorulnak, mint a vadállatok (különben maguk körül mindent tönkretehetnek), összességében fegyverként, vagy "közlekedési eszközként" nagyon jól használhatóak, de ettől függetlenül komolyabb kognitív képességekről nem tudunk a sárkányokkal kapcsolatban. Amit Te mondasz egyébként az nem is annyira az intelligencia kérdése, sokkal inkább a moralitáshoz kapcsolódik, ami nem következik szükségszerűen az intelligenciából. Tud-e egy sárkány morális értékítéletet hozni... hát ezt meglehetősen kétlem, szóval Dany tetteinek helytelensége szerintem nem játszott szerepet ebben és azt is eléggé elrugaszkodott dolognak tartom, hogy a sárkány szimbólumokban gondolkodna és ezért megolvasztja a trónt, szóval engem ez a magyarázat nem győzött meg. Itt szerintem igazán jó magyarázat nincsen, így írták meg és kész (hasonlóan, mint a 4. részben a Vasflottáról való megfeledkezés esetében), akartak adni egy keretes szerkezetet a sorozatnak, Jont vissza kellett küldeni a Falon túlra (ugye ott indult az egész széria) és ebbe nem fért bele az, hogy ott Drogon elevenen megsüti.

Tényleg nagyon jó képek érkeztek, Lando mondjuk baromi öregnek néz ki ott Poe mellett.

Akármennyire nem tetszett is az utolsó(2) évad azért sajnálom, hogy véget ért a sorozat, belegondolni is félelmetes, hogy most az (eddigi) MCU mellett egy másik nagyon hosszú utazás végére került pont. Nagyon sok szép emléket adott nekem ez a sorozat, próbálok azokra emlékezni, mert egy időben ez volt a kedvenc sorozatom és nem tudtam elképzelni, hogy ne szeressem. Őszintén, mindenféle élcelődés nélkül mondom, hogy irigykedek azokra, akik úgy tudtak elválni ettől a szériától, hogy tetszett nekik a vége, számomra már csak egy ilyen letudás jellegű volt a finálé, hogyha már eddig néztem, akkor most nem hagyom abba. Ezzel együtt Beniofféknak sok sikert kívánok, remélem a SW-al valami jobbat hoznak össze.... Martin meg összekapja magát és legalább a 6. könyvet befejezi!

Boldog születésnapot az ünnepelteknek!

DiCaprio hatalmas már ebben az előzetesben is, alig várom a filmet!

Nem tudom pontosan mire gondolsz, ahhoz, hogy minden utalás meglegyen kell egy kis rálátás a szcénára (sok rímnek a csattanója elsőre nekem sem volt meg), de vannak nagyon részletes breakdownok róla, például ez:

@A pécsi @Darth Sky utólag is boldog születésnapot!

Mondjuk már egy ideje nem annyira követem a műfajt, de nagyon régen hallottam ilyen jól megírt rap számot ennyi különböző utalással:

Elnézve az utolsó évadot, egy klasszikust idézve, meglehetősen elégedetlen vagyok. Azok közé tartozom, akik nem az események irányával elégedetlenek, hanem a kivitelezéssel, a megvalósítással. Elolvastam @Bomarr összefoglalóját Daenerys karakteréről, nagyon jól felépített elemzés és tetszett is, de teljesen nem értek egyet vele, vagyis leginkább azzal, hogy ez jól lett volna megírva. Azért linkelem be ezt a videót, mert nálam sokkal összeszedettebben megfogalmazta benne a készítő, hogy miért nem elégedett az írói munkával az utolsó évadban:

Boldog születésnapot!

Boldog születésnapot!

8/3

Endgame

Köszönöm szépen mindenkinek! A tesómtól kapott egyik ajándék A júdás császár hagyatéka volt.

Eddig nem nagyon írtam a részekről, pedig láttam mindkettőt és nem is mondanám rossznak egyiket sem, de amiót tudom, hogy mi várható a harmadik részben (már a premier előtt pletykálták) azóta azt várom, úgyhogy egyelőre még fékezett habzású a rajongásom. A Másokkal kapcsolatban:

Hát igen sajnos itt már nincsenek miniszoknyás nők az Enterprise-on. Amúgy baromi jó volt az évadzáró és fantasztikusan nézett ki, ha a Mandalorian esetében is ilyen mindőségü látványt tesznek mögé, akkor nagyon fasza lesz.

Köszönöm, felírtam az "olvasandó" listámra, amúgy sosem olvastam még úgy könyvet, hogy közben rá lehet kérdezni dolgokra magánál az írónál.

@Dzséjt Ez a könyv ennek a Mysterious Universe sorozatnak egy darabja és amennyiben igen, akkor mennyire érthető így önmagában? Tehát, ha én ezt most el akarnám olvasni, de nem ismerem a többi könyvet, vagy általánosságban ezt az univerzumot... mert egyébként érdekelne.