Wilde

Visszaolvastam, hogy mit írtam anno erről a részről... sokat nem tudnék hozzátenni még mindig nagyon tetszik. Ez az epizód ennek a történetszálnak szerintem egyértelműen a legjobbja. Wac itt vetkőzi le a korábban kissé idegesítő Jar-Jar szerű hülyeségeit és válik belőle egy már-már támogató szereplő Gascon mellett, míg maga Gascon is egyrészt itt veszíti el végle a kontrollt amihez korábban annyira ragaszkodott és utána itt tudja újra összerakni magát Wac segítségével. Nagyon jó az atmoszférája az egész epizódnak, egy igazi belső utazás is a szereplőknek, a csapat "kémiája" szempontjából is egy fontos lépcsőfok volt ez a kaland, nagyon élveztem. Mindenesetre ezek még mindig a könnyedebb részek a két fajsúlyos arc előtt, amit a Maul és az Ahsoka-szálban bemutattak, ott egy újabb szintet lépett a sorozat!

Boldog születésnapot!

Újabb kellemes meglepetés, ez az epizód is olyan volt, amit utólag sokkal jobban tudok értékelni. Egy kellemes kis filler történetszál a jedi gyerekekkel, de mégis nagyon élveztem, egyáltalán nem volt unalmas, jól adagolták a feszültséget, a végére került még egy jó kis cliffhanger is, úgyhogy egy teljesen rendben lévő epizódot hoztak össze, ami nem markol ugyan sokat, de a sorozat és a SW perspektívájának a kibővítését ügyesen csinálja. A nagy egészhez, a háborúhoz nem tesz hozzá igazán, de éppen azért volt üditő látni, hogy ilyen irányba is elmentek, ami egyfelől a mindennapi élet eseményeit mutatja be (tehát az idő nem áll meg attól a külvilágban, hogy a két nagy tömb éppen lángba borítja körülöttük a galaxist), másrészt annyiban azért mégiscsak egy exklúzív szeletét láthatjuk a hétköznapoknak, hogy egy ilyen különleges csoport, mint a Jedik egyik ősi hagyományába nyerhettünk bepillantást. Mind az előző részben bemutatott kristály keresés, mind az itt látható fénykard építés a Jedi tradíciók bemutatásának szempontjából is érdekes volt (ilyen formában korábban nem láthattuk ezt, a professzor karakterével a fénykard kiválasztása során tényleg érződött némi áthallás a Harry Potter varázspálca vásárlásos jelenetével, de összességében ezt a bölcs, öreg, megfontolt mentor figurát nagyon jól hozta David Tennant), másrészt tényleg jó volt kiszakadni kissé a csataterek, vagy a nagypolitika világából és ilyen hétköznapi (közben nem mindennapi) dolgokkal foglalkozni, ráadásul a gyerekek szemén keresztül. Apropó itt már annyira nem voltak zavaróak a gyerekek sem, az előző epizódban is inkább csak néhol éreztem ezt (elsősorban Petróval kapcsolatban, de itt már ő is rokonszenvesebb és kompetensebb volt), itt viszont ahogy összedolgoztak, segítették egymást és helyt tudtak állni a felnőtt kalózok ellen az sokkal élvezetesebb volt. Két szereplőt emelnék még ki, az egyik Ahsoka, a másik Hondo. Mindkettejüket valamelyest új szerepkörben láthatjuk itt, vagy pontosabban fogalmazva más oldalukról ismerhetjük meg őket. Ahsoka esetében nem annyira személyiségbeli változásra gondolok, mert ő hasonlóan viselkedik, mint ahogy korábban is megismerhettük (talán kicsit még érettebb lett időközben), de itt ebben a tanító, mentor szerepben nagyon otthonosan mozgott. Ezt némileg már pont az előző történetszálban is felvezették, ahol rábízták az onderoni ellenállás patronálását, de szembetűnő, mondjuk a TCW mozifilmmel összehasonlítva, hogy mennyivel inkább felnőttként kezelik Ahsokát, mint korábban (persze azóta eltelt néhány év is közben) és ő pedig abszolút felnőtt ehhez a feladathoz. Segíti, óvja, támogatja a rábízottakat és vezetőként sem vall szégyent, jól összefogja a csapatot, ez is előrevetítheti a Lázadásban játszott szerepét Fulcrumként ahol hasonló attribútumokat kellett bemutatnia. A másik éredekes karakter Hondó volt, aki itt mintha tényleg kilépne az eddig megszokott "jóságos kalóz" szerepéből, ami persze lehet csak egy olyan illúzió volt, amit mi nézők szerettünk volna belelátni. Annyiban semmiképpen sem lóg ki a lóláb, hogy Hondót mindig is a haszonszerzés és az ehhez olykor elengedhetetlen gátlástalanság jellemezte, a korábbiakkal ellentétben itt viszont egy olyan szituációban láthatjuk amikor ennek a kárvallotjai olyan személyek, akiket nem szeretnénk ha ilyetén módon felhasználnának (konkrétan gyerekek). Mindenesetre belenézni Hondo sötét oldalába szerintem jó volt, árnyalja egy kissé a karaktert és azt azért bemutatja, hogy mégiscsak egy bűnözőről beszélünk. Ráadásul azt egy merész és értékelhető húzásnak is tartom, hogy meglépték ezt egy olyan sorozatban, ami elsősorban a fiatalabb generációnak készül és ebben a történetszálban kifejezettten gyerekek a főszereplők, mindezek mellett pont most hozták ki Hondót egy ilyen sötétebb oldallal, ügyes húzás volt!

Nagyon tetszett ez a szál, erre is már csak homályosan emlékeztem, ez a "szerelmi hároszög" Steela + Lux + Ahsoka között például totál kimaradt, viszont érdekes volt látni a kifutását. Ahsoka erre az epizódra mintha már teljesen elfogadta volna, hogy Lux inkább Steela felé közeledne és igazából a Lux - Steela viszony is itt tetőzik be azzal a csókkal, ami egyébként pont Ahsoka szeme előtt csattan el. A harcok is nagyon jók voltak, a HMP-k felűnésének, vagy Hondo visszatérésnek is örültem, de ami a leginkább így az újranézés perspektívájából eszembe ötlött az egyrészt Kalani szereplése volt. Nagyszerű dolog volt, hogy azok után, hogy itt láthattuk ebben a szálban még az előző sorozatban egy egyszerű mellékkarakterként és itt Dooku egy félmondat erejéig megemlíti neki, hogy vonuljanak vissza az Agamaron lévő bázisra (az is milyen badass volt, ahogy utána csak egyszerűen lelövi a hisztiző királyt) és aztán hosszú évekkel később már egy másik korszakban egy másik sorozat keretein belül ennek a félmondatnak még jelentősége lesz és ott visszatér ez a mellékszereplő! Így utólag ennek ismeretében nagyon jó érzés visszatekinteni erre a kis részletre. A másik hasonló tényező maga Saw Gerrera, aki egyrészt szintén visszatér a Rebelsben, sőt őt még a nagyvásznon is láthatjuk (tényleg messzire jutott innen), de a karakterének a drámáját Steela elvesztését is itt láthatjuk, ami részben - még ha véletlenül is - de az ő hibájából következett be. Egyébként az nagyon tökös húzás volt, hogy meg mertek ölni egy ilyen karaktert, mint Steela... ja és Lux is itt változtatja meg az álláspontját a Köztársaságról, úgyhogy sok tekintetben volt mérföldkő ez az epizód.

Azért azt nem árt tisztázni, hogy a szabályalkotó testület, amely meghozza a különböző rendelkezéseket akár a motor, akár az aerodinamikai szabályokra, akár a technikai részletekre vonatkozóan az a Jean Todt vezette FIA! Ecclestone egyfajta vezérigazgatói szerepkört töltött be a Forma 1 Csoporton belül, ahol az volt a feladata, hogy a versenysorozat pénzügyi hátterét menedzselje, a promóteri feladatokat ellása és megszervezze a különböző területekről érekező bevételek elosztását. Ezt a szerepkört vette át tőle a Liberty Media 2016-ban, így a 2017-es szezontól kezdve ők irányítják a sportágnak ezt az oldalát. Ehhez kapcsolódik a Concorde-szerződés, ami az F1 financiális hátterét hivatott rendezni. A jelenlegi szerződés 2013-ban lépett életbe és jövőre lejár, ahelyett újat kell kötni, a Libety pedig 2017-es színrelépését követően rögtön belevágott abba, hogy megreformálja a Forma 1-et. Az NFL annyiban lehet releváns (bár nem csak a fluktuáció miatt a legnépszerűbb, hanem egyéb okokból is: kevésbé statikus, mint a baseball; férfiasabb, mint a kosárlabda; nemzetibb, mint a jégkorong, stb.), hogy a Liberty vezetői amerikaiak, akik az amerikai sportszervezési szemléletet hozzák magukkal, ami megtalálható a labdajátékoktól kezdve egészen a motorsportokig Amerikában. Ennek a sarokköve az úgynevezett "competitive balance", ezt próbálják meg átültetni a fizetési plafonnal, a költségcsökkentéssel és az esélyek lehetsőg szerinti kigyenlítésével. Ez ellen a nagy halak saját érdekeiket szem előtt tartva együttesen tiltakoznak (többek között ennek köszönhető, hogy október végéig el kellett halasztani az új szerződés aláírását, mert még mindig nem tudtak megállapodni a rengeteg érdekellentét miatt) és mind a Mercedes, mind a Ferrari, de még a Red Bull is belengette esetleges távozását - ami persze jó nyomásgyakorlási stratégia is egyben! Az azonban koránt sincs úgy, hogy minden rendben lenne a sorozat körül és ez a jelenlegi vezetésnek így jó. A TV-s nézettség sok helyen visszaesett, erre panaszkodott Hamilton is még idén januárban, hogy 2008-hoz képest mekkora a fogyatkozás az Egyesült Királyságon belül (más kérdés, hogy itt mindig figyelembe kell venni, hogy milyen konstrukcióban sugározzák a versenysorozatot, Magyarországon például ingyenes - ha csak az adóforintjaink ilyetén felhasználását nem számítjuk bele - sok helyen viszont komoly előfizetési pénzeket kell érte kifizetni, ez fontos szempont volt a UK-ban is). A helyszíni jegyeladások pedig sok Európán kívüli helyszínen jelentettek gondot, mert hiába van pénz, amivel odavihetik a versenyeket, de nézők nem biztos, hogy mindenütt lesznek kellő számban. Ami szintén fontos probléma volt, az a nézőközönség elöregedése. A Forbes írta meg idén januárban, hogy az F1 saját kutatása szerint csak a rajongók 14%-a 25 éves, vagy annál fiatalabb és az látszik is a LM vezetésén, hogy nagyon szeretnének ezen az adaton javítani. Chase Carey (aki az új Bernie) kiemelt feladatként jellemezte, hogy közelebb kell hozni az F1-et a fiatalabb generációhoz, mert a sorozat jövőjét, mint nézők és mint fizető vendégek ők jelentik majd. Efelé tettek is komoly lépéseket, nagyon felpörgették a közösségi médiás jelenlétét a Forma 1-nek, változtattak az infografikákon a közvetítésekben és próbálnak még több izgalmat belevinni a futamokba is (a legyorsabb körért járó +1 pont is erre irányuló próbálkozás volt) ezzel pedig tovább nyitni a fiatalok irányába, mert a jelenlegi rendszer nem megfelelő. A másik jelentős probléma a nézettség mellett, ami viszont már a Bernie korszak végén is jelentkezett, hogy nem elég vonzó az F1. Nehéz olyan új csapatokat bevonni, amelyek képesek is megragadni hosszabb távon. Azonban még csak nem is a csapatok jelentik a nagyobb problémát, hanem a motorgyártók! Most szinte már könyörögtek, hogy valaki szálljon már be 2021-től mikor életbe lépnek az új motorszabályok, voltak tárgyalások is (a Porsche elvileg épített és tesztelt is egy új motort), azonban végül senkit nem sikerült meggyőzni, hogy megérné nekik beszállni az F1-be. Ezen nagyon szeretne változtatni az új vezetés, hogy a versenyképességet és a kompetíciót az egyes csapatok között növeljék és emiatt akarják a költségcsökkentést és a fizetési plafont is, hogy az új belépőknek vonzóbb legyen a Forma 1. A hibrid-rendszer ugyan 2014-ben lépett életbe, de előtte már 2010 körül tervezték, hogy ebbe az irányba fognak majd elmenni a jövőben. Nem azért vezették be ezt a rendszert, mert előtte négyszer nyert egymás után a Red Bull, hanem ettől függetlenül akartak váltani, az F1 "zöldítése" már terítéken volt, a hatodik Concorde-szerződés is 2009-től 2013-ig tartott és ezzel egyidjüleg abban reménykedtek, hogy a 2014-es új motorszabályok életbe lépése mellett, majd új gyártókat tudnak bevonzani (a Honda ugyan érkezett, de a Cosworth távozott, kb. ugyanott voltak, mint előtte szóval ez már akkor sem jött be a vezetésnek). 2017-ben kezdtek el tárgyalni a következő motorszabályokról, amelyek majd 2021-től lépnek életbe. Az volt a célkitűzés, hogy az MGU-H kiiktatásával egyszerűsítsék a rendszert, másrészt olcsóbb legyen a motorok fejlesztési költsége, plusz még nem ártana, ha hangosabbak lennének és az utcai autógyártás szempontjából is releváns erőforrásokat tudnának fejleszteni. Azonban a tárgyalások elhúzódtak és az új szabályokhoz alkalmazkodni sem megy gyorsan, úgyhogy ez nem úgy működik, hogy kitalálják, hogy változtatni kell és akkor jövőre már jönnek az új motorok. Ráadásul itt egyéb üzleti szempontok is szerepet játszottak az új Concorde szerződéssel, ami majd jövőre jár le és azzal amilyen irányba a Liberty el akarja vinni az F1-et. Egyébként az aerodinamika terén történtek jelentős változások a 2017-2019-es szakaszban a korábbi 2014-2016 közötti időszakhoz képest. 2017-re egyébként a nyers motorerőt tekintve a Ferrari be tudta érni a Mercedest, de az aerodinamikai változásokhoz a Mercedes tudott jobban alkalmazkodni, ebben szerepe lehetett annak is, hogy 2016-ban a Ferrari elvesztette James Allisont, aki pont aero téren volt kimagasló (korábban a Schumacher érában is volt a Ferrarinál, de Alonso 2006-os világbajnok Renault-ján is dolgozott), aki pont a Mercedeshez ment át abban az évben, egy családi tragédia után. A Liberty-nek érdeke, hogy legyen változás, de ez nem úgy megy egyik napról a másikra, hogy most ezt mondjuk és akkor holnapra megvalósul. A motorokat lecserélni nem egyszerű (bár jelenleg nem is ez a legnagyobb probléma), új motorgyártókat bevonni pláne nem az, egy olyan új átfogó változáshalmaz, mint ami 2021-ben életbe lép majd, pedig több éves tervezés eredménye.

Köszi, most már csak az érdekelne, hogy arra van-e magyarázat, hogy Maul ilyen altesttel rendelkezik a Lotho Minoron, ahogy itt az epizódban Savage rátalál... tehát onnan, hogy a Nabbo-n történő zuhanást tuléli... akkor a szemétből összeeszkábált magának lábakat és az erővel magához "rögzítette", vagy mi?

Gyerekkoromban nagyon szerettem a Bond filmeket, aztán mikor az elmúlt években újranéztem egymás után az egész Bond életművet, akkor arra kellett rájönnöm, hogy inkább csak az idő szépítheti meg ezeket a legjobb esetben is középszerű filmeket, mert tele vannak kínosabbnál kínosabb pillanatokkal (még a Sean Connery féle "aranykor" filmjei is, sőt!). Valahol érthető ez a váltás, de nem hiszem, hogy kíváncsi lennék rá (persze stílszerűen 'soha ne mond, hogy soha'), mert szerintem ez a franchise a karakter nélkül nem működik. Ha kivesszük James Bondot az egészből, akkor mi marad? Az Aston Martin, meg a vodka-martini? Ez az egész arra a 60-as évekbeli macsó ideálra épült, hogy itt van ez a jól öltözött, markáns férfi, luxusautók, szép (de lehetőség szerint gyámoltalan) nők, egy kis akció és megmenti a világot (természetesen nem a tényleges ellenféltől, mondjuk a hidegháborúban a kommunistáktól - az orosz nőt azt maximum megdugja - hanem valami pszichopata rajzfilmfiguraszerű gonosztól). Minden nőnek összefut a nyál tőle a bugyijában, minden férfi pedig irigykedik rá, hogy hát így kell élni. Kb. ez a kamaszos macsó fantázia adja a James Bond filmek esszenciáját és ezen (egy két kivételtől elteintve - On Her Majesty's Secret Service, Skyfall) nem nagyon változtattak, ami manapság meglehetősen korszerűtlennek hat progresszív szempontból (a feminista író, aki szerint az emancipáció jegyében a Bond-lányokat mostantól Bond-nőként kell majd megnevezni a Sean Connery féle Bondot biztos beiratná egy érzékenyítő tréningre). Minden eköré a karakter köré épült és erre az életérzésre, stílusra, amit ez közvetít, így szívták fel azokat a hatalmas szponzorációs pénzeket is, ami a Bond filmeknél mindig egy jelentős tételt jelentett, az öltönytől kezdve a karóráig minden erre a stílusra játszott rá. (Egyébként ehhez kapcsolódik szerintem az egyik legkínosabb jelenet, amikor az aktuális bond girl ránéz Daniel Craig órájára és megkérdezi, hogy "Rolex?", mire Bond gyorsan rágávja "Nem kérem, hát ez Omega!" - leheletfinom product placement.) Egyébként szerintem pont azért is tudott ennyire sikeres lenni ez a franchise, mert nem a klasszikus kémfilmes dolgokkal operált, hanem behozta ezt a valóságtól elrugaszkodott a fantasztikumban (mindenféle kütyük) és a vágyfantáziakban fürdőző történetet... ennél fogva, ha jól fogják meg az új 007-es karaktert, kitalálnak hozzá egy olyan formulát, ami kellően lendületes, izgalmas és találkozik az aktuális közönségigényekkel, akkor lehetne akár sikeres is, csak az eredit franchisehoz semmennyire sem fog hasonlítani, maximum néhány külsőség emlékezethet rá, hogy volt itt valami James Bond brand is, a rajongók, akik meg eddig pont ezekért a régi klisékért szerették nehezen fognak utat találni az új formulához. Arra korábban volt utalás, hogy ez nem példa nélküli, mármint a 7-es ügynök szerepének átvétele. A 00 az ügynökök különleges beosztása (ehhez tartozik a külön jogosítvány, ami a Bond filmek egyik szállóigéje: "licence to kill"), de több 00-s is megjelenik így úgy (akár említés szintjén, akár konkrétan) a filmekben/regényekben (bár ez utóbbiakat annyira nem ismerem). 002 a The Man with the Golden Gun-ban, de egy másik 002 van a The Living Daylightsban (sőt itt láthatjuk 004-et is), 003 A View to a Killben jelenik meg, de a leghíresebb az a 006, akit Sean Bean alakít a Goldeneye elején és ott együtt is akcióznak 007-el azaz Bonddal.

Mi ez a két mondat pontosan? (tényleg érdekel)

Ott kezdődik a szerencse, hogy egy váratlan körülmény Giovinazzi kiesése, aminek pont akkor kellett megtörténnie, amikor úgy alakult, hogy Bottas már kint volt, Hamilton még nem, helyzetbe hozta Hamiltont. Amikor kicsúszott az Alfa Romeo, az ESPN-es közvetítésben Anthony Davidson már mondta, hogy lehet be fogják küldeni a Safety Cart, ezek után 15 másodperccel (ez kb. annyi, hogy váltottak két mondatot a versenyirnyításnál, hogy mi a döntés) beküldték a biztonsági autót, nem azt figyelték, hogy most mi a különbség Bottas meg Hamilton között, meg ki hol tart a pályán, nem volt semmi időzítés, időhúzás, hanem egyértelműen így itélték meg a helyzetet. Egyébként nem csak Hamilton nyert vele, hanem Vettel is, Sainz is és mindenki, aki akkor pont jó helyzetben volt, de mégegyszer az egész onnan indult, hogy egy műszaki meghibásodás miatt kicsúszott Giovinazzi, amivel nem lehetett számolni előre, innentől kezdve szerencséről van szó, mert ha ez nincs, akkor fel sem merül maga a helyzet (persze Hamilton még akkor is nyerhetett volna, az utolsó körben a 31 körös kemény keverékkel verte rá a leggyorsabb kört a lágyon menő Bottasszal szemben). A biztonsági autó beküldésénél meg semmi bizonyíták nincsen rá, hogy lenne valamiféle agenda, persze lehetett volna VSC is, de amennyiben a versenyirányíásnál úgy ítélik meg, hogy biztonságosabb a pályabíróknak egy ilyen technikás kanyarkombinációnál, ha jobban kontrollálva van a mezőny a SC áltál, akkor nem szabályellenes, hogy ezt használják, szóval nem történt csalás. Az ilyen helyzetkben nem azt nézik ki hol van a pályán, van, hogy egyiknek jön ki a lépés jobban (Vettel tavaly Ausztráliában), van hogy a másikuk, itt éppen Hamilton jár jobban, de hogy itt valami tudatos stratégia húzódna meg az egy merő konteó. A Hamilton iránt érzett ellenszenvedből képes vagy legyártani egy ilyen összeesküvést, hogy itt a háttérből direkt úgy mozgatják a szálakat, hogy így jöjjön ki a dolog. Giovinazzi pont abban a "boxutca-ablakban" csússzon ki, amikor Hamilton pont be tud jönni Bottas elé egy esetleges kiállással (nem egy körrel később, nem egy körrel hamarabb), ráadásul a pályának is pont ezen a részén legyenek abban a pillanatban... azért ezt mind előre kiszámolni az összeesküvőknek, ráadásul ilyen rövid idő alatt szerintem nonszensz.

Konkrétan mi volt itt a csalás, az, hogy Hamiltonnak szerencséje volt a Safety Car miatt a boxkiállással? Meg mi ez a T/3, kik ezek az ők? A háttérhatalom? Elhiszem, hogy Vettel szurkolóként savanyú a szőlő (főleg a mai produkciója után), de lassan már, ha elered az eső azért is Hamilton lesz a hibás.

Ha nem pont olyan lesz, mint a TNG-ben annak csak örülni tudok, mert a sorozatot ugyan szeretem, de pont nem Picard miatt. Azt megemlítik egyesek, hogy a replikált étel és a hagyományós módon elkészített között lehet érezni a különbséget (ez persze lehet pusztán pszichés), ami egy plusz hozzáadott értéket kölcsönözhet az eredeitnek és a főzés valamilyen szempontból mégiscsak egy alkotó tevékenység, ami némi kreativitást is igényel, úgyhogy ez lehet motiváció egy szakácsnak, bár mondjuk, hogy pincérnek, takarítónak, konyhai kisegítőnek miért állna be valaki, ha nem kényszerből munkabérért... azt nehezen tudnám elképzelni. Egyébként azt lehet tudni, hogy a replikátorok mennyire elterjedtek?

Visszaolvastam egy kicsit, hogy a megjelenés idejében miket írtatok róla, elég megosztó rész volt, összességében inkább negatív felhangokkal. Maul visszatérése ugye itt realizálódott és önmagában a tényt, hogy túlélte azt az incidents, vagy az olyan részletkérdéseket, hogy miként került a Lotho Minorra és hogyan vált belőle ez a lény, akit itt látunk... hát ezekkel továbbra sem vagyok kibékülve, viszont a folytatás ismeretében, hogy majd az 5. évadban hová jut el innen ez a karakter és milyen mélységet adnak Maulnak, azt kell mondjam már annyira nem zavar az egész (meg lehet az eltelt évek is közrejátszanak ebben, hogy már nem egy aktuális téma, Maul meg is halt, Obi-Wan által, ahogy itt a topicban is reménykedtek benne) és ahogy Donát írta a rajongók egyszerűen lenyelték ezt. Mindezek mellett mégis azt kell mondjam, hogy leszámítva a Maul körüli kérdőjeleket, ez egy baromi hangulatos és számomra kifejezetten élvezetes epizód volt. A képi ábrázolásban, az atmoszférateremtésben nagyon jó volt az epizód. Ezzel a bolygóval, a szemétteleppek égése, a színek, a hangulat, a kígyószerű Morley mind azt erősíti, hogy itt valami alvilágba szállunk alá és tényleg olyan, mintha a poklot akarták volna itt megidézni. Aztán ugye lemegyünk a föld alá is és ott Maul ezzel a fejével (a túlnőtt szarvai) az őrületével méginkább rájátszik erre a metaforára. Savage nyomozása során végig érezni a feszültséget, hogy itt még lesz valami váratlan, Morley végig gyanús és a kis összecsapás is nagyon jó a junkerekkel. Egyébként a teknősszerű űrhajó dizájnja is nagyon jól sikerült, főleg a földetérésnél tűnik olyan természetesnek az a mozdulatsor, ahogy talajt fog, de a fire-breatherek is tökéletesen illettek az epizód hangulatához. Annak is örültem, hogy Savage itt még nem tűnik annyira pótkeréknek, hanem Maul megerősödése előtt még igazán fajsúlyos szereplő... sajnos utána eléggé a háttérbe szorul.

Akkoriban még pont nem voltam tag, úgyhogy nem is írtam róla (csak az 5. évadtól) arra meg már nem emlékszem, hogy amikor 7 éve megnéztem mit gondoltam róla csak úgy.

Erre a részre szinte egyáltalán nem emlékeztem szemben a következővel, amiben benne van Boba Fett is, innen egyedül a Grievous vs. Ventress párbaj maradt meg. Nem emlékszem arra sem anno hogy reagáltam rá, de ez a mágikus vetülete a SW-nak itt már egyszerűen sok volt. Savage Opress kapcsán annyira nem zavart ez, de itt a barlangban kántáló öregasszony, meg Talzin woodoozása (amitől ragyák nőnek Dooku fején ) sokkal nehezebben voltak befogadhatóak nekem, mint az, hogy Savaget felpumpálják egy izomkolosszussá. Ettől eltekintve a csatát élveztem, az Éjnővérek dizájnja továbbra is nagyon jó, ezek az íjfegyverek pedig nagyon ötletesek voltak, egyébként az epizód képi világához is nagyon jól tettek hozzá a színekkel (maga a Dathomir barnás-vöröses árnyalata, Talzin mágiájának zöldje és az Éjnővérek lila nyilai, keveredve a lövedékek és Ventress fénykardjának piros színével egy remek elegyet alkottak). A halottak feltámasztása egy az egyben a Gyűrűk Urát idézte meg, de a fénykardpárbaj is jó volt, még ha kicsit szűkre szabott is. Viszont amit még kiemelnék ebből a részből, hogy milyen komoly érzelmi hullámvasúton is megy át Ventress. Úgy gondolom, hogy a TCW-nek Ventress az igazi tragikus hőse. A végén a segélykiáltása remekül összefoglalja az egész sorsát, elszakad a családjától, majd még elveszíti a mesterét is. Aztán Dooku is cserben hagyta, most az Éjnővéreket és Talzint is elveszíti, ráadásul itt gyakorlatilag ő hozta a bajt az egész kolóniára (ennek tükrében különösen erős jelenet, amikor a droidok halomra lövik az erősítés nélkül maradt Éjnővéreket – itt amúgy a droidok legalább nem tűnnek bénának). Ezt feldolgozni és innen újra felépítenie magát nem kis feladat!

Anno ez a történetszál volt az egyik kedvencem az évadból, most így 7 év távlatából (leírni is fura ezt) újranézve, már árnyaltabb a kép. Palpatine elrablása már eleve egy kudarcra ítélt akció, tudható, hogy se a fejvadászok, se Dooku nem fog sikerrel járni, így nem is lehet igazán izgulni értük, pedig az előző epizód arra nagyon jó volt, hogy megágyazzon ezeknek a karaktereknek (persze van akiket már ismerhettünk), meg leginkább az egész csapatnak, akik majd végrehajták az akciót. Itt megvan a terv, az egyes csapattagoknak a külön feladata, ami majd összeáll egy nagy egésszé, van benne kötelező csavar, tehát minden ilyen heist filmes kelléket ellőnek, csak hogyha megnézek egy ilyen rablásos történetet, akkor az nagyon sokat ront az élményen, ha már előre tudom a végét, hogy úgyse fog nekik összejönni. Az szintén zavart, bár ez nem ebben az epizódban jelent meg először, hanem már az előzőben is, hogy Moralo Eval totálisan a háttérbe szorult. A börtönös részben mikor ki kellett szabadítani, de még utána is igazi nagyágyunak látszott, egy másokban félelmet keltő, badass karakternek véltem, a történet végére meg olyan mint egy sértődött, hisztis gyerek, és sokkal inkább szánalmas, mint félelmetes (erre a szerepre ott van Cad Bane, aki teljesen a háttérbe szorítja Evalt, miután megérkeznek Dookuhoz). Ezzel együtt az Obi-Wan álcával, a fejvadászok közötti tornával és ezzel az egész történetszállal behozták megint egy kicsit a galaxis alvilágát ennek pedig nagyon örültem, számomra ez az egyik nagy pozitívuma ennek a történetnek és emiatt még mindig szeretem (bár már nem mondanám a kedvencemnek az évadból). Voltak egyébként nagyon jó vizuális megoldások, amikor pl. Palpatine gyenge öregembernek tetteti magát az egyik pillanatban, majd pár másodpercre rá már igazi sith nagyúrként vigyorogva nézi Dooku és Anakin párbaját. Apropó a párbaj, ez megint inkább egy fekete pont, minden egyes ilyen csatározás kettejük között nálam kissé rombolja az Ep. III-as párbaj jelenetüket, ami így csak egynek tűnik a sorban, azt azért meg kell hagyni, hogy az nagyon jól nézett ki, ahogy beleállnak a villák Anakin "műkezébe", vagy amikor Dooku egy székkel próbálja visszatartani Anakint és az átfúródó fénykard pengéje pedig csak pár centire áll meg Dooku orrától. Mindezek mellett szerintem a legértékesebb momentuma ennek a résznek és a végkifejletnek abban található meg - ami remekül ki is szolgálja a sorozat azon funkcióját, hogy kiegészíti a filmeket - amikor Anakin veszekszik Obi-Wannal, hogy nem avatták be a tervbe. Azért jobban belegondolva tényleg elég dúrva, hogy a hozzá talán legközelebb álló ember elvesztésével adják el az álcát (ami a cél szempontjából érthető), de azért ezt Anakinnak érzelmileg nehéz lehet feldolgozni (tudjuk róla, hogy halálszorongás és az ebből fakadó tehetetlenség az ő karakterének egyik neuralgikus pontja - gondoljunk csak az anyjára, vagy a feleségére) és itt azt érezte, hogy őt kihagyják, kizáráják valamiből, ami csak táplálta a Palpatine által már beléültetett gondolatcsírát, hogy a jedik nem ismerik el eléggé és nem bíznak benne... így ő is egyre bizalmatlanabbá válik a Renddel szemben. Ez pedig nagyon jól ad hozzá egy lépcsőfokot az Ep. III azon szekvenciájához, amikor Anakin elveszíti a bizalmát a jedikben és inkább a Kancellár mellé áll.

Néhány hónapos kihagyás után folytatva a TCW újranézésemet, megint egy olyan történetszál került elém, ami miatt ez a sorozat nálam a top az animációs fronton. Az Umbarai epizódok után megint egy kifejezetten sötét hangulatú, a kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget, a hősöket kissé elesettségükben megjelenítő sztorit kaptunk. Míg ott a kegyetlen vezetőnek alárendelt katonák, itt a rabszolgák és rabszolgatartók viszonyrendszerében láthattuk ezt és most kifejezetten a legnagyobbak Anakin/Obi-Wan is kerültek megalázó, méltóságon aluli helyzetekbe nem "csak" Rex meg a klónok. Ez ebben az epizódban volt a leginkább tetten érhető elsősorban ugye Obi-Wan karakterén keresztül, de Anakin szála is érdekes volt, hogy a királynővel hogyan alakult kapcsolata, ugyan a zygeriaiakat továbbra is gondolom gyűlöli Anakin, de a királynővel a végén sokkal közvetlenebb és már-már gyengéd volt a halála pillanatában. Ahsoka ugyan nem volt talán olyan hangsúlyos a korábbi részekben, de itt a végén ahogy küzdött a népéért az az ő karakterének a szempontjából is egy fontos lépcsőfok volt, egyre nagyobb felelőséggel és ennek a felelősségnek a tudatával cselekszik már ilyen fiatalon (itt kvázi egy megmentőként tekinenek rá az övéi) és ez szerepet játszhat a későbbi fejlődésében is... majd hosszú évek múlva, mint a Lázadók egyik fontos alakja is hasonlóan jár el. Nagyon jól nézett ki egyébként ez a rész is, a végén Plo Koon és a köztársaságiak kimenekítő akciója is nagyon látványos volt és az is egy badass pillanat volt, amikor Obi-Wan ugyan nem ölhette meg Agrusst, de Rex-nek nem voltak erkölcsi aggályai és megtette helyette (Obi meg belenyugodott). Az hogy ilyen jellegű epizódokat bevállaltak és a sötétebb hangulat, a főszereplők ilyen jellegű ábrázolása is belefért a sorozat keretei közé ez egy nagyon nagy erénye volt a TCW-nek!

Szerintem Snokenak túl alacsony, legalábbis itt annak tűnik nekem...

Olyan Targaryen nem volt, akit a saját sárkánya ölt meg, azért sem, mert a sárkány és a lovasa közötti kötelék nagyon szoros, úgyhogy az szinte elképzelhetetlen, hogy egy már hozzákötött sárkánylovast a saját sárkánya bántson. Arra volt ugyanakkor példa, már a Hódító Aegon halálát követő zavaros évtizedekben, hogy egyik Targaryen megölt egy másikat és egyik sárkány megölt egy másikat (Kegyetlen Maegor és Balerion végzett Koronázatlan Aegonnal és Quicksilverrel), vagy a sárkányok táncában (a későbbi Targaryen polgárháború), ahol az is előfordult, hogy II. Aegon Targaryen a féltestvérét Rhaenyrát megetette a sárkányával Sunfrye-el, illetve Rhaenyra fia Joffrey Velaryon is egy sárkány által halt meg, ő az anyja sárkányát Syraxot akarta meglovagolni, de mivel Rhaenyra akkor még élt és a sárkány csak a meglévő lovasát fogadja el ezért Joffreyt lerázta magáról, aki így lezuhant róla és meghalt (szóval mondjuk itt nem közvetlenül ölte meg). Az ok, hogy a sárkányok intelligensek, de ugyanúgy idomításra szorulnak, mint a vadállatok (különben maguk körül mindent tönkretehetnek), összességében fegyverként, vagy "közlekedési eszközként" nagyon jól használhatóak, de ettől függetlenül komolyabb kognitív képességekről nem tudunk a sárkányokkal kapcsolatban. Amit Te mondasz egyébként az nem is annyira az intelligencia kérdése, sokkal inkább a moralitáshoz kapcsolódik, ami nem következik szükségszerűen az intelligenciából. Tud-e egy sárkány morális értékítéletet hozni... hát ezt meglehetősen kétlem, szóval Dany tetteinek helytelensége szerintem nem játszott szerepet ebben és azt is eléggé elrugaszkodott dolognak tartom, hogy a sárkány szimbólumokban gondolkodna és ezért megolvasztja a trónt, szóval engem ez a magyarázat nem győzött meg. Itt szerintem igazán jó magyarázat nincsen, így írták meg és kész (hasonlóan, mint a 4. részben a Vasflottáról való megfeledkezés esetében), akartak adni egy keretes szerkezetet a sorozatnak, Jont vissza kellett küldeni a Falon túlra (ugye ott indult az egész széria) és ebbe nem fért bele az, hogy ott Drogon elevenen megsüti.

Tényleg nagyon jó képek érkeztek, Lando mondjuk baromi öregnek néz ki ott Poe mellett.

Akármennyire nem tetszett is az utolsó(2) évad azért sajnálom, hogy véget ért a sorozat, belegondolni is félelmetes, hogy most az (eddigi) MCU mellett egy másik nagyon hosszú utazás végére került pont. Nagyon sok szép emléket adott nekem ez a sorozat, próbálok azokra emlékezni, mert egy időben ez volt a kedvenc sorozatom és nem tudtam elképzelni, hogy ne szeressem. Őszintén, mindenféle élcelődés nélkül mondom, hogy irigykedek azokra, akik úgy tudtak elválni ettől a szériától, hogy tetszett nekik a vége, számomra már csak egy ilyen letudás jellegű volt a finálé, hogyha már eddig néztem, akkor most nem hagyom abba. Ezzel együtt Beniofféknak sok sikert kívánok, remélem a SW-al valami jobbat hoznak össze.... Martin meg összekapja magát és legalább a 6. könyvet befejezi!

Boldog születésnapot az ünnepelteknek!

DiCaprio hatalmas már ebben az előzetesben is, alig várom a filmet!

Nem tudom pontosan mire gondolsz, ahhoz, hogy minden utalás meglegyen kell egy kis rálátás a szcénára (sok rímnek a csattanója elsőre nekem sem volt meg), de vannak nagyon részletes breakdownok róla, például ez:

@A pécsi @Darth Sky utólag is boldog születésnapot!