Wilde

Várjál, ez a Scarlett Johanssonnal készülő új film nem live-action lesz, vagy nem arra gondolsz?

Következő rész

Ezt én is így gondolom, bár a veszteségek mértéke érdekes lehet. Azt nem tudom, hogy mikorra akarják kifuttatni Thrawn karakterét, ő csak ebben az évadba jelenti majd a fenyegetést, vagy a következő (befejező?) szezonra is tovább viszik... mert annyiból kérdéses lehet, hogy mennyire fog odacsapni hőseinknek. Ettől függetlenül én mindenképpen úgy képzelem, hogy Thrawn a végén kudarcot fog vallani, mind a saját, mind a Birodalom szemében és ezért majd visszavonul az ismeretlenségbe. El kéne tüntetni valahova a karakterét a klasszikus trilógia idejére, de úgy, hogy akár még elő is lehetne venni egy későbbi sorozatban is, ha van rá igény... mondjuk elmehetne az ismeretlen régiókba.

Ugye, ha az életkori sajátosságból fakadóan flashbackben fog csak szerepelni, akkor lehet, hogy ő a Krennictől való szökés közben meg fog halni?

Egyik barátom csinált egy nagyon jól sikerült összeállítást 2016 filmjeiről:

Ez szerintem sem esélyes, de az előfordulhat, hogy hőseink egyike odaveszhet Thrawn akciójának következtében, aminek okán mi nézők komoly érzelmi veszteségként élhetjük meg az akciót, ettől függetlenül az egész lázadást nem tudná lefejezni Thrawn és így ki is vehetnék a képből, mert a teljes lázadás eltörlésére tett kísérletében kudarcot vallott. Ettől függetlenül nem éreznénk azt, hogy a Lázadók mindent simán megúsznak.

Köszönet a feliratért.

Itt van egy kis előzetes is a következő epizódról (a legutóbbi reconból van kivágva, így nem a legjobb minőségű): http://www.youtube.com/watch?v=P0y8MUBcQrU

Szerintem Thrawn a kiszámíthatatlanságával és az ellenfelei kiszámíthatóságával fog sikereket elérni. Ebben a helyzetben nem azt tette, amit vártak volna tőle, de ő már szerintem előre tervezett két három lépéssel, az utolsó jelenete szerintem mindenképpen erre utal. Kiismeri az ellenfelet és ott és akkor fog majd lecsapni a legfájdalmasabban, amikor azok a legkevésbé számítanak rá. A Lázadás nem csak a Birodalommal szembeni jelenlegi sikereik, vagy Birodalom töketlensége okán érezhet egy olyan illúziót, hogy biztonságban vannak, hanem nem ismerik Thrawnt. Amikor először tűnik fel a főadmirális, akkor még azt mondja Konstantine szavaira reagálva, hogy nem is lesz galaxisméretű lázadás, tehát időben elfojtják az egészet és darabonként fogja felszámolni őket. Később a végén viszont már a nagyobb összképről beszél és nem tulajdonít olyan jelentőséget az Y-szárnyúaknak, melyekre korábban még fenyegetésként utalt. Szerintem közben már kitalálta a stratégiáját és az eseményekből kiindulva változtatott, így elengedve a végén hőseinket.

Évadkezdésnek teljesen jó nyitány volt. Kaptunk egy kis körképet, hogy ki milyen módon változott meg az eltelt időben, aztán a személyi konfliktusok feloldása is megvolt a rész végére, az új fenyegetést is bevezették, de egyelőre inkább csak elhintve, mindez egy akciódús, pörgős epizódban állt össze, ami elsősorban Hondónak hála a humorban sem maradt adós. Annak egyfelől örültem, hogy Ezra változását és a Kanannal való kapcsolatát nem bonyolították túl, másrészt pedig rögtön belevágtak a közepébe azzal a konfrontációval, hogy már az első részben megtudjuk, hogy Ezra használja a holokront. Igaz itt még csak a felszínt kapargattuk ezzel, a hosszútávú hatásai, hogyha lesznek, majd később lesznek érdekesek, hogy Ezrára milyen mélyen hatott a sötét oldal. Mindenesetre annak örültem, hogy rögtön az elején behozták ezt a konfliktusforrást. Ettől függetlenül Ezra érzelmi reakciói még kicsit kiforratlannak tűntek, egyfelől sokkal önfejűbbnek tűnt - ami lehet, hogy nem feltétlenül csak és kizárólag a holokron hatása, hanem az életkorából is fakadhat - emellett a végjáték hatására mégsem érzem azt, hogy már elveszett lenne. Voltak nagyon hatásos jelenetek, melyek azt sugallták, hogy letért az útról (az AT-ST-vel végrehajtott mészárlás nagyon teátrális volt, ettől persze még működött), de nem vennék rá mérget, hogy azzal együtt, hogy elvették tőle a holokront itt megszűnt volna a sötét oldal kísértése, illetve a vágy Ezrában, hogy többet tanuljon, tapasztaljon az Erő másik oldalából, ami ilyen magabiztossá és erőssé tette. Kanan megküzdése az új helyzettel is érdekes volt. A látása elvesztése és az önvád, ami a csoportban betöltött szerepére is kihatással volt vezette a Benduhoz. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit kezdenek ezzel a lénnyel, továbbá miként mélyítik esetleg tovább az Erő mitológiáját. Itt némi hiányérzetem maradt, mert sokat nem tett hozzá szerintem az összképhez, legalábbis az alapján amennyit eddig láttunk belőle (nem tudom szerepelni fog e még az évadban). Ugye itt Ezra is magát hibáztatta a Malachoron történt események miatt, valamint Kananban is ott volt ez az érzés saját magával szemben. Kanan számára a Bendu nyújtotta azt a felismerést, hogy meg kell békélnie önmagával, a félelmeivel és ez segítette át azon a nehéz időszakon. Ezrának pedig ott volt Kanan, aki a végén megmentette, ezzel biztosítva, hogy ott áll mellette és még mindig számíthat rá. Ezra sötét oldalra sodródásában itt szerintem fontos szerepe volt annak, hogy úgy érezhette Kanan önkéntes száműzetése után, hogy egyedül maradt és mivel részben magát okolta az eseményekért, ezért akarta megszerezni azt a különleges tudást, amit a holokron tud nyújtani számára, hogy többé ne fordulhasson ez elő. Itt analógiát vélek felfedezni Anakinnal, aki Ezrához hasonlóan szintén elvesztette a családját és az a személy, akihez kötődni tudott utána mindennél fontosabb lett számára, hogy megvédje őt. Ezra itt az új családjához kötődik, őket akarja megvédeni, akár azon az áron is, hogy közben a sötét oldalt használja. Itt Kanan tényleg azzal teheti a legtöbbet, ha visszatér Ezrához, biztosítja a támogatást számára és szorosan a saját kezébe veszi a kiképzését. Ugyan most nem rajtuk volt a fókusz, de azért érdekelne majd, hogy a többi csapattag hogy élte meg a beállt változásokat... elsősorban Hera szempontjából. Hondo nem hazudtolta meg önmagát, azt hozta, amit lehetett várni tőle. Igazából az lepett volna meg, ha a végen nem pattan meg otthagyva Ezráékat. Valószínű még vissza fog térni, amit nem is bánok, mindig feldobja az epizódokat a jelenlétével. A visszatérő szereplők közül Kallusból és Tarkinból nem sokat kaptunk, bár az érdekes volt, hogy utóbbival azért érzékeltették Thrawn renoméját, hogy még Tarkin is mintha tisztelettel beszélt volna róla. Na és akkor az újak, az tetszett, hogy beleszőtték Thrawn főadmirálissá való kinevezését a történetbe és mi is egyszerre tudhattuk meg Konstantine admirálissal (nem tudom, hogy a meglepettsége a rangnak, Thrawn személyének, vagy a származásának szólt). Itt még csak nagyon keveset kaptunk belőle, de azt már itt is kellőképpen érzékeltették, hogy nagy játékosról van szó, aki nagyban játszik - sas nem megy a legyekre alapon itt futni hagyta a lázadókat, ami jó plot machine is volt, mert a cselekményt előre viszi, hogy épülget a lázadók flottája (itt külön öröm volt, hogy megemlítették Dodonnát is) és úgyse itt az elején csapnak le rájuk, ezzel pedig a birodalmiak tekintélye sem sérül, hogy nem bírtak a lázadókkal. Pryce kormányzót egyelőre még nem tudom hova tegyem, mennyire lesz ő fajsúlyos szereplő, mikor ilyen nagyágyúk vannak mellette a játékban, de ígéretes karakter ő is. Egyébként jól nézett ki az epizód, jók voltak az összecsapások, a csatajelenetek, űrharcok, robbanások. Nekem az a vizuális megoldás nyerte el a legjobban a tetszésemet ebben a részben, mikor volt az a vágás annál a jelenetnél, ahol Thrawn ecseteli, hogy miként fogja levadászni a lázadókat és alatta ott látszik a holotérképen a Yarma rendszer sziluettje, majd vágás és az áttűnésben a következő snittre pontosan abban a vonalban megjelenik a bolygó és felette még egy pillanatra ott marad Thrawn vörösen izzó szeme, ami csak úgy ott "lóg a levegőben" mintha figyelné az érkezőket és ezek után úszik be a Phantom a képbe. Összességében remek kezdés, várom a folytatást, izgalmas évadnak nézünk elébe!

Köszi a linket, tényleg jó.

Boldog születésnapot az ünnepelteknek!

X-Men: Apokalipszis

Most találtam, nagyon jó kis videó PM visszavonulásáról. Egy legenda távozott, de azért örülök, hogy a csúcson hagyta abba. http://www.youtube.com/watch?v=Inq-uhQ_q08 Az engem őszintén érdekelne, hogy mi visz rá valakit Magyarországról, hogy a Cleveland Brownsnak szurkoljon?

Engem is érdekelne az éjféli.

Jah, örülünk. Nagyon jól néz ki a játék, akkor november 7.-én trailer...

Nem néztem végig a tegnapi meccset, mivel közben elaludtam (elsősorban azért, mert nagyon fáradt voltam), így nem tudom érdemben megítélni a magyar válogatott játékát, de azt az eredménytől függetlenül, már a torna előtt aláírtam volna, hogy számunkra nem realitás az, hogy innen ki kell jutnunk Oroszországba. Ha megnézzük az előző selejtezősorozatot, akkor a szakmai előrelépés mellett a hideg tények azért mégis azt mutatják, hogy a kijutás nagyban függött olyan tőlünk független körülményektől is, mint a csoportellenfeleink erőssége, illetve Michel Platini politikai érzéke - aki meglátta a lehetséges szavazatokat egy európai bővítésben. Ha csak ez utóbbi hiányzik, akkor a harmadik hellyel sajnos nem jutottunk volna ki sehová. A csoportellenfelek pedig taktikailag, játéktudásban talán közelebb voltak egymáshoz, ami lehetőséget adott olyan keresztbeverésekre, amivel pontokat vettek el egymástól. Itt most viszont van két olyan csapat Svájc és az Európa-bajnok Portugália személyében, akik kiemelkednek ebből a mezőnyből, még ha a Feröer - Andorra - Lettország triumvirátus nem is olyan acélos és ezeket az ellenfeleket elfogadtuk volna az Eb-selejtezőben is (ugye Feröer ott is megvolt). Ráadásul itt csak az első hely jelent automatikus kijutást, ami a második helyhez mérten még annyira sem reális, ha teszem azt a két nagyból meg valakit megelőzünk, akkor még mindig ott a pótselejtező, ahol viszont az Eb-vel ellentétben potenciálisan sokkal nehezebb ellenfelek várnának ránk (ugye az Eb-selejtezőn csoport 3.-ként mi is más 3. helyen végzett csapatokat kaphattunk, itt viszont a 8 legjobb 2.(!) egyike lenne az ellenfél egy esetleges pótselejtezőben). Én nem várok kijutást, csak azt szeretném látni, hogy az a lendület és az a szeretet és bizalom, ami a közvélemény felől megvolt az Európa-bajnokság után, azt ne veszítse el a válogatott, erre most nagyon nagy szüksége lenne a magyar focinak az utánpótlás szempontjából. Ha ehhez fel tudnak nőni és egy 3. helyet behúznak a csoportban tisztes helytállással, akkor én már elégedett leszek, ha meg valami csoda folytán mégis ott lennénk 2018-ban Oroszországban az már csak extra lenne. Egy világbajnoki szereplés, ahol 13 hely van (szemben az Eb 23 kiadó helyével) úgy gondolom akkor jöhetne össze, ha vagy nagyon jó csoportot kapunk, mint a legutóbbi Eb-selejtezőben, és/vagy egy teljes selejtezősorozaton keresztül életük formájában tudnának teljesíteni a játékosaink, mint tették az a csoportmérkőzések során Franciaországban. Ez utóbbinak csak az a hátulütője, hogy a Bajnokok Ligája csoportkörében sem szoktak olyan nagy gyakorisággal előfordulni ilyenek, pedig ott "mindössze" 4 hónapon és 6 csoportmeccsen kellene a kisebb csapatoknak csodát csinálniuk (ezért sírják sokan vissza a néhai BEK-et, ahol ugyan oda-visszavágós, de egyeneskieséses rendszer volt az elejétől a végéig és azért két meccsen nagyobb volt a siker reménye, mint a haton), pláne egy több, mint egy éven át tartó 10 mérkőzésből álló sorozatban, ahol ráadásul a válogatott nincs is annyira együtt, mint a BL-ben egy klubcsapat (még ha most úgy tudom a bajnokságot két hétre le is állították a válogatott szünet miatti felkészülésre hivatkozva). Ezek mellett a legnagyobb sanszt talán itt is a bővítés jelentené jelenlegi helyzetünkben, tanulva Platini példájából, Gianni Infantino a FIFA jelenlegi elnöke is azzal jött elő a választási kampányában, hogy tervezik a 40 csapatos világbajnokságot, valamint a 2020-as Európa-bajnokság után szabadon, egy egész régióra kiterjedő rendezési jogot. Az pont egy tegnapi hír volt az ESPN-en, hogy Infantino arról beszélt, hogy mivel 2018 és 2022 után az UEFA és az AFC is kiesik a kandidálási folyamatból, továbbá azt is tekintetbe véve, hogy a 2010-es években már Afrika és Dél-Amerika is rendezett vb-t, könnyen elképzelhető, hogy Észak-Amerika nyeri majd el a rendezési jogot és egy Mexikó - Egyesült Államok - Kanada hármas szövetség is megkaphatná a rendezést. Ezen a tornán pedig akár már 40 csapat is szerepelhetne (persze ez egyelőre mind teoretikus), talán ebben látnám a legnagyobb sanszot egy magyar vb szereplésre.

Boldog születésnapot.

Akkor ezek szerint nem látunk több "helikopterezést"?

Jó kis díjátadó volt, talán egyedül Ezrát, meg esetleg Sam Witwert sajnálom, hogy lemaradt most. Gratula a szervezőknek.

Ezek a láb közötti visszaadások mindig látványosak, de itt talán technikailag a behelyezett emelés volt a legnehezebb. Azért sajnálom, hogy nincs itt Federer, így kissé érdektelen számomra a US Open. 99-ben igen, az 50-es években meg is nyerték a tornát, vb-n viszont még sohasem voltak. Ettől függetlenül, ha most kijutnának az szerintem nagyobb szenzáció lenne, mint az, hogy a nyáron labdarúgásban ott voltunk...

Ez tényleg Palpatinera vall, hogy így megszervezi az eseményeket és a jóhiszemű embereket felhasználja. Az a manipulációs technika is tetszik, hogy a tudós jóhiszeműen, a tudományos áttörés és a nemes cél okán kívánja létrehozni a technológiát, amit aztán bolygók elpusztítására akarnak használni. Ezáltal egyfajta bűntudat motivációt is adnak a karakternek és még érdekesebb lesz Jyn és Krennic találkozója a filmben. Egyébként Erso keresztneve és a már legendának számító Galen Marek keresztneve között van valami összefüggés (úgy emlékszem a régi EU-ban neki is köze volt a Lázadókhoz, vagy a Halálcsillag terveihez).

Messzire vezetett ez a kérdés a Puzsér cikk után és kicsit offenzívnek tűnhetett a véleményem az olimpikonokkal szemben, az az igazság, hogy ennyire nem szúrja a szemem ez az egész, illetve vannak esetek az állami pénzek elosztása, vagy akár konkrétan a sportfinanszírozás terén is, amit persze sokkal problémásabbnak érzek. Ettől függetlenül nem csak az oppozíció kedvéért helyezkedtem erre az álláspontra, hanem egy elvi szempontból én máshogy szervezném ezt a rendszert.

Fulcrum, mivel ennyiszer kérdőjelezted meg a sportra való rálátásom, csak a tisztánlátás végett 5-12 éves korom között úsztam, középiskolás koromban a Napkor SE serdülő csapatának igazolt labdarúgója voltam, egy időben sportújságíróként is tevékenykedtem, az utánpótlássport.hu-nál voltam egy ideig szerkesztő-riporter is, a most bronzérmes Kapás Boglárkát például személyesen is ismerem. Úgyhogy nem esett jól amiket írtál, főleg, hogy ilyen lekezelő stílusban tetted, mert, ha a többiek nem értettek egyet a véleményemmel, azt más formában is kifejezésre tudták juttatni. Ezért nem árt, ha az ember megismer valakit és csak utána fogalmaz meg a személyére szóló kritikát. Abból, hogy találjanak állást az olimpikonoknak, amit képesek ellátni, Te azt hoztad ki, hogy nehogy már portás legyen egy olimpiai bajnok... miközben én sehol nem írtam azt, hogy csak portás, vagy biztonsági őr lehetne. Pb ezen véleményével egyetértek: Ez viszont ezen állításoddal ellentétben nem egy működő rendszer. Mert az én verziómban nincs benne az életjáradék. Ezzel nem értek egyet, egy egyiptológus is tehet akár történelmi léptékű felfedezést, amivel kulturális értelemben az ország számára komoly teljesítményt ér el. Amikor azt írod, hogy honoráljuk a teljesítményüket, karoljuk fel őket, legyenek ők a példaképek, a sportot és a kultúrát is támogassa az állam... ezekkel mind egyetértek, csak a támogatás és a segítés módszerében van közöttünk egy véleménykülönbség.