Wilde

4.

GoT 6/8

Németország: 2 Ukrajna: 0

Lengyelország: 1 Észak-Írország: 0

Törökország: 0 Horvátország: 1

Wales: 1 Szlovákia: 1 Anglia: 1 Oroszország: 0

Tegnap meglepően jól teljesített Románia, én sokkal gyengébb produkcióra számítottam tőlük. Az első félidőben kifejezetten zártan, szervezetten védekeztek, magasan, szinte a támadó harmadban letámadták a franciákat és nem nagyon engedték átjátszani a középpályájukat. A középpályások vonala mögé csak elvétve tudtak bekerülni a támadók, a széljátékuk meg csak a második félidőben Coman behozatalával élénkült meg. Azt gondolom, hogy egyrészről Franciaország megérdemelten nyert, többet próbálkoztak, ők akarták igazán a győzelmet, de valamilyen szinten a döntetlen sem lett volna igazságtalan a román válogatottal szemben. Ma kevésbé gól gazdag meccsre számítok itt délután, de szerintem egyszer csak sikerülni fog feltörni az albánok kemény védekezését a svájci támadóknak. Albánia: 0 Svájc: 1

De Albánia nem 10 gólt szerzett, hanem - még, ha az óngólra azt mondom, hogy ők harcolták ki, akkor is - hetet. A szerbek ellen a 42. percben félbeszakított mérkőzésen az albánok egy gólt sem értek el, csak az UEFA nekik adta 3-0-val a meccset, ahogy az ilyenkor szokás. Amellett, hogy nem tudjuk, hogy mi lett volna, ha lejátsszák rendesen a találkozót, ettől még ezt az albán csapat teljesítményének beírni szerintem nem valós. Az albán játékosok 7 gólig jutottak 8 meccsen, ami a gólarányt tekintve 0.875-nek felel meg, szemben a Wales + Magyarország + Románia hármas 1.1-es gólarányával.

Én is megnéztem a magyar csapatról készült dokumentumfilmet. Nagyon élvezetes volt, azt hozta, amit vártam tőle. Összehasonlítva a 98'-as francia mintával (Les Yeux dans les Bleus), az talán egy fokkal intimebb volt és több bepillantást engedett a játékosok hétköznapjaiba, de itt úgy olvastam a rendezőtől, hogy az idő szűke és a narratíva összetartása miatt csak az igazán exkluzív és kifejezetten a labdarúgáshoz kötődő felvételeket akartak látni a kész filmben. Talán szintén a szűkösebb időkeret (a francia film ennek a kétszerese volt játékidő tekintetében) miatt alakult így, de a párhuzamosan mutatott mérkőzések Egervári és Dárdai alatt nekem nem tetszettek annyira. Nem azért mert követhetetlen lett volna az esemény, hanem mert elkülönítve jobb lett volna mindegyik találkozó. Itt is értem a koncepciót, hogy miért így volt felfűzve a mérkőzések sorozata, de a megvalósítást én nem így oldottam volna meg. Amit még sajnálok, hogy egyrészt nem került be Pintér... hozzá képest még nagyobb kontraszt lett volna talán Dárdai, mint Egervárihoz mérve, másrészt azt is sajnálom, hogy kimaradtak Dárdai első mérkőzései. (Itt valami probléma lehetett a forgatási engedéllyel, vagy az egyeztetéssel.) Mindenesetre jó lett volna látni kontrasztban a bukaresti 0-3-hoz képest azt az 1-1-et, ahol Dzsudzsák nagyszerű szabadrúgásgóljával (ami az egyik volt abból a kettőből, amit románok az egész selejtezősorozat alatt beszedtek) egyenlítettek a magyarok Dárdai első tétmeccsén. Ez után jött el az a hatalmas bizalom, hogy kvázi mém lett Dárdaiból (már miniszterelnöknek is akarták). Ezektől eltekintve viszont nagyszerű volt a film, egy olyan oldaláról mutatta be a magyar válogatottat és a labdarúgókat, amit eddig nem nagyon ismerhettünk. Érdekes volt egy picit belepillantani a szakmai munkába és, hogy a kulisszák mögött milyen történésék zajlanak. Bár azt még mindig nem tudom komolyan venni, hogy Nyilasi csak akkor nézi a meccseket, ha nálunk van a labda. Jó kis felvezető volt, élmény volt olvasni. Annyival pontosítanék, hogy a szintén az A csoportban szereplő Albánia csak 10 gólt szerzett, amiből 3-at kvázi ajándékba kaptak az UEFA-tól a szerbek elleni mérkőzésen történt incidens miatt. A meglévő 7 góljukból meg egy öngól volt, szóval gyakorlatilag önerőből 6 találatig jutottak. Egyébként még egy érdekesség, az Eric Cantona által "levízhordózott" Didier Deschamps irányítja a francia válogatottat, aki főszereplő volt a francia labdarúgás talán legsikeresebb évtizedében. 1993-ban a Bajnokok Ligája első kiírásában csapatkapitányként a BL serleget emelhette magasba (eddig első és egyben utolsó francia csapatként tudott nyerni a Marseille), 1998-ban - a legutóbbi nagy francia világeseményen - a világbajnoki trófeát vehette át kapitányként, majd két évvel később az EB serleggel tette meg ugyanezt (ez után a döntő után visszavonult a válogatottságtól), hogy aztán edzőként pedig 2004-ben a Monacót egészen a BL döntőig vezesse. Ha van valaki, aki ismeri a siker receptjét az ő lesz... hogy át tudja e adni a játékosainak, az meg majd kiderül kb. egy hónap múlva. Franciaország: 2 Románia: 0

Ezzel egyetértek. Szerintem itt Luke esetében, ami szignifikáns az az érzelmi kötődés az apja felé és vissza. Ezért működhetett az egész, míg ennek a hiányát felróni Obi-Wan, vagy Yoda felé nem érzem igazságosnak. Luke ezáltal egy kicsit tényleg felé nemesült a jediknek, de ez mással (tehát nem Vaderrel) szemben nem működött volna. Vader a fia iránt érzett érzelmei miatt tér meg, egy idegen, legyen az akár Yoda, de akár Obi-Wan ezt nem tudta volna elérni benne. Ettől függetlenül ennek így kellett lennie és ez adja Luke igazi nagyságát és az egész karakterrel kapcsolatban ez az egyik kedvencem.

Arról, hogy miben lépett előre a magyar válogatott a mutatott játék terén az elmúlt két évben szép áttekintést nyújt Ferenczi Attilának - a magyar edzőképzés egyik úttörőjének - az elemzése: http://eb2016.24.hu/hirek/2016/05/25/eb-2016-fejlodott-valogatottunk-ez-nem-kerdes/

Már anno 2010-ben Huszti távozásánál felmerültek Egervári hiányosságai. (Érdekes itt is megnézni, amit Mezey Györgyről írt.) http://www.origo.hu/sport/magyarfoci/20100909-huszti-szabolcs-megindokolta-donteset-es-kemeny-kritikat-fogalmazott-meg-a.html Volt ez a híres besértődése, ami kb. annyira volt komolyan vehető, mint amikor Döme kifakadt, hogy az ellenfél játékosai minden eszközzel megpróbálnak minket megakadályozni a gólszerzésben. http://www.origo.hu/sport/magyarfoci/20120913-egervari-megdobbent-van-gaal-kritikajan.html "Rendkívüli módon meglepett ez a kijelentés. Hogy egy komoly szakember értékelje a másik csapat játékát, az számomra több mint döbbenetes. Legalábbis nem szokás" De a legmélyrehatóbban Wágner Gábor és Ádám világított rá az edzői szakmabán zajló visszásságokra és Egervári szerepére. http://totalsport.hu/hir/mezeyek-megfelemlitessel-tettek-tonkre-a-magyar-edzotarsadalmat-video Szerintem konkrétan Egervári, vagy Csank, Pintér, de akár Bozsik sem lesz már válogatott szövetségi kapitány. Eledzősködnek maximum az NB1-ben, aztán meg elmehetnek "szakkomentátornak" ahol az üres frázisaikon, hogy meg kell tölteni tartalommal a játékot, meg a labda gömbölyű és hasonló közhelyek, mint amiket Zombori szokott püffögtetni... ezen maximum mosolyogni lehet majd. Zavarjuk el Egervárit (ezt aláírom), nem lesz ott a válogatottnál... de nem a válogatott és még csak nem is az NB1 a leglényegesebb, hanem az utánpótlás. És mindennek alapja az edzőképzés, mert ők fogják majd az elkövetkező generációt edzeni és olyan játékosok lesznek amilyet formálnak belőlük. Ezek a játékosok, ugyanúgy, mint akik anno edzették őket behatároltak. Kell egy paradigmaváltás és azt az establishmentet kell elzavarni, vagy megreformálni, akik kézben tartják a szakmát. Nélkülük az, hogy már nem lesznek itt a Csankék, akik csak fogaskerekek voltak a gépezetben az nem változtatna szerintem sok mindent. Ezzel kapcsolatban, pedig nem vagyok olyan optimista, mint abban, hogy ők már nem lesznek ott a válogatott 100 km-es körzetében. Egyébként egy viszonylag friss cikk, ami ezt a pesszimizmusomat táplálja: Doktor úr nem érti! http://www.origo.hu/sport/magyarfoci/20160602-mezey-gyorgy-nem-talalja-a-magyar-valogatott-eb-re-jutasanak-szakmai-hatteret.html "Mezey nem találta a mostani Eb-kijutás szakmai hátterét." - Azt hiszem ebben az egy mondatban benne van minden.

Na az asszertivitást szem előtt tartva, hogy közeledjenek az álláspontok. Azzal, hogy nem csak Egervári az okozója a jelenlegi állapotoknak ezzel egyet is értek, sőt nem csak általánosságban az edzőket emelném ki, hanem az MLSZ-ben ülő sportvezetőket is lehet okolni a történtekért. Alapvetően ők hozzák meg azokat az irányelveket, amelyek alapján az edzőképzést és az egész szakmai munkát szervezik. Volt egy irányzat – ami már eleve is egy hibás reakció volt a labdarúgás forradalmi változásaira – ami megbukott. Ez idővel beigazolódott. Ezt kell felismerni és megreformálni, de annak, hogy lehet mutogatni egyes egyénekre (legyen az Egervári, akire a selejtezősorozat után rávertek mindent, vagy legyen más) ebben nem sok előrevivőt látok a jövőre nézve. Az egész magyar futballszcéna tettestárs volt abban, hogy ilyen szinten van nálunk a labdarúgás. A magyar edzők felkészületlensége mellett, azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem csak hazai trénerek buktak itt meg az elmúlt évtizedben. Lothar Matthaus, vagy Erwin Koeman vezetése alatt, sem az eredményekben, sem a mutatott játékban nem volt semmi fejlődés a későbbi/korábbi évekhez képest. Nekik a német, illetve holland háttérrel közük nem volt a magyar futballkultúrához, mégsem tudtak ebből az anyagból valami használhatót formálni. Egyszerűen van egy szint, amit ezek a játékosok megkaptak a korábbi képzésben és az ennyire elég nemzetközi szinten. Ugyanígy van egy szint az edzőképzésben, ők is kaptak egy ugyanilyen silány alapot, amire nem lehet stabil felépítményt rakni. Azok, akik a 70-es, 80-as, 90-es években kezdtek el edzősködni (köztük Gellei, Egervári, Csank, Bozsik – akivel még Máltától is sikerült kikapni), azok mind ebben az elavult rendszerben szocializálódtak. Dárdai, Lőw Zsolt, a Wágner ikrek már egy más rendszert, egy más szemléletet hozhatnának be. Legyen így! Nekem az nem tetszett a cikkben, meg abban a hangulatban, ami a vb-selejtező után is volt, hogy az Egerváriban egy tökéletes bűnbakot találtak, aki ilyen kis nyámnyila tejbetök, nem egy olyan karakán személyiség, mint mondjuk a Mészöly, akit a háttéremberek (Mezey doktor és társai) is nagyon jól betoltak ebbe a szerepbe és mikor égett ház rá mutogattak. Ettől függetlenül, van felelőssége az Egervárinak a kialakult helyzetben? Van! Van felelőssége a vezetőségnek ebben? Van! Van felelőssége a játékosoknak? Van! (Alapvető hibák, Lipták, Guzmics, Szalai – hogy csak néhányat említsek, utóbbi egyébként 2012 óta egyetlen egy gólt szerzett, azt is Feröer ellen) Ez kell, legyen a lényeg? Nem! Hanem a most megkezdett folyamatokat becsatornázni, lefele az akadémiák felé és felfele a vezetőség felé és akkor néhány évtized múlva sikerülhet megújulni. Legyen így!

Az, hogyha nyertünk az a játékosok miatt volt, az meg hogyha kikaptunk Egervári miatt... ez ugyanaz csak pepitában, mint amit Van Gaal csinált a Manchesternél. Győzelem esetében úgy nyilatkozott, hogy nyertünk, vereség után meg, hogy kikaptak. Az edző szerepét mind a vereség, mind a győzelem esetében el kell ismerni. Ő határozza meg eleve a válogatott keretét, majd a kezdő tizenegy összetételét, a csapat arculatát, ő vezeti le az edzéseket, ő osztja be, hogy mikor milyen játékhelyzeteket milyen arányban gyakoroljanak, hogy építse fel az edzéseket stb. Amikor nyertek abban ugyanúgy része volt Egervárinak, mint abban amikor kikaptak. Ettől függetlenül alapvető hiányosságai lehetnek abban, hogy nem tud kész forgatókönyvvel szolgálni arra, hogy egyes szituációkra rögtön reagáljanak a pályán, míg Dárdai ezeket meccs közben, vagy a szünetekben jelezte a játékosoknak. Emellett az is a hiányossága, hogy nem egy jó pedagógus, nem képes motiválni a játékosait és az egész személyisége olyan, mint akinek megalszik a tej a szájában (hozzáteszem Rafa Benitez hasonló mentalitással európai kupaszinten mindent megnyert) és nem tudja lekommunikálni a játékosainak, hogy mit szeretne, amit Dárdai nem csak, hogy kitalál, hanem úgy tudja átadni, hogy a játékos meg is tudja utána valósítani a pályán. Ehhez hozzátartozik az egész magyar futballkultúra hiánya, aminek része az a metanyelv amelyen kommunikálnak. Nálunk nem egy tudományként tekintettek a labdarúgásra, hanem amolyan grund nosztalgiával, egy egyszerű játékként. Eközben Hollandiában már a 70-es években azt vizsgálták, hogy a lassú és a gyors izomrostú játékosokat milyen módszerekkel kell edzeni, hogy a játékot 3-5 perces periódusokra lebontva kell megnyerni, nem a teljes 90 percet végighajtani és annak is csak az egyharmadát teljesíteni tényleg intenzív futással. Ez idő alatt itthon az volt az általános narratíva, hogy a magyar játékosok fizikálisan nem elég erősek, miután nem jöttek az eredmények a 70-es, 80-as években ez volt az alapvetés. Ezért irreális erőfeszítést öltek bele az alapozásba, túledzettek voltak a játékosok, hamar elsavasodtak, mert ész és technika nélkül csak a fizikalitásra helyezték a hangsúlyt. Eközben a játék beszűkült, egyre kisebb területen kellett megnyerni a párharcokat, ami a kreatív, kombinatív játékot helyezte előtérbe, ebben pedig hatalmas az elmaradás itthon, mert nem fektettek bele szinte semennyi időt. Hozzáteszem ezt ennek a generációnak Dárdai sem tudta és nem is lehet már megtanítani. A támadójátékunk nagyon felületes volt és hiányzik egyáltalán a jelenlegi eresztésből az az alap, az a kellő érintésszám, hogy biztonsággal tudjon bánni elől a labdával. Ettől függetlenül a szervezettségben, a labda nélküli játékban, a területvédekezésben óriásit fejlődött a magyar csapat és a játékosok hozzáállásán is tudott az új kapitány javítani. Ez egy mentalitásbeli különbség, amit külföldről hoznak, ha Egervári, vagy más magyar edzők hasonló utat járnak be, mint Dárdai és ők is egy olyan közegben szerzik meg a tudást, mint ő, akkor az Egerváriék is rendelkezhetnének ezekkel a képességekkel, de nekik abból kifolyólag, hogy egy más rendszerben szocializálódtak évtizedes deficitjük van... amit már sohasem fognak behozni. Így az is egyértelmű, hogy nem velük kell elképzelni a jövőt és szemléletváltásra van szükség, ezt nem vitatja senki, az is igaz, hogy a Mezey nemcsak edzőként hagy kívánnivalót maga után, hanem emberileg is, ahogy ő egyedüliként rátenyerelt erre a komplett szakmára, hogy Edző. Viszont az, hogy most az Egerváriból (aki semmivel nem volt rosszabb, mint az eddigi szövetségi kapitányok többsége) egy bűnbakot csinálnak, akire lehet jól mutogatni, hogy itt van ő a feketeseggű, ez szerintem nem tükrözi a valóságot, nem elegáns és még csak nem is igazságos.

Örülök ennek a filmnek. Nem elsősorban azért, mert tényfeltáró szenzáció lesz, hanem egyszerűen csak bepillantást enged a kulisszák mögé. Ezekkel az anyagokkal közelebb lehet hozni az átlagembereket is a futballhoz, akik az öltözőn, vagy az edzőpályákon lévő világot nem igazán ismerik. Az előző világbajnokság előtt az amerikai válogatott felkészüléséről volt egy nagyon jó sorozat, ami után a tornán szereplő játékosokra is ismerősökként lehetett tekinteni és nem csak úgy, mint egy nagy sztárnál, hogy tudom milyen a játékstílusa, hanem arról is adtak egy képet, hogy ő önmagában a mindennapok során milyen ember. A cikkből az jött le, hogy itt most akkor majd jól lerántják a leplet a magyar edzői szakma hiányosságairól, miközben ez a nagy reveláció körülbelül annyi információs értéket hordozott, mint, hogy kifigyeltük, hogy reggelente felkel a nap. Azt, hogy Egervári karizmátlan, nincs tekintélye, emellett pedig nem egy nagy motivátor azt eddig is tudhatta bárki, aki egy kicsit is bepillantott a labdarúgás színfalai mögé. Azt is lehetett tudni, hogy Mezey úgy beszél vele, mint a csicskájával, azt meg, hogy taktikailag nincs azon a felkészültségi szinten, mint az európai elit... azt meg az eredményeiből, meg a mutatott játékból is le lehetett szűrni. Viszont belőle a 0-3 + az 1-8 után egy bűnbak lett, miközben előtte tényleg arról szólt a vele kapcsolatos narratíva, hogy elindult valami. 2009-ben az utánpótlás világbajnokságon elért bronzérem után volt egy általános reménykedés a jövővel kapcsolatban és Egervárinak akkor teljesen pozitív volt a megítélése. Egy évre rá ki is nevezték a felnőtt válogatott élére és a világbajnoki selejtezőkön gyakorlatilag egy gólon múlt a pótselejtező (az a románok elleni 2-2, amiről Dzsudzsák beszél 0:17-nél a műsor jában). Könnyen előfordulhatott volna, hogy odaérünk a második helyre és a görögök ellen játszunk a főtábláért, akkor pedig Egervári megint hős lett volna, miközben a struktúra ugyanaz marad a sportág szervezése mögött, most meg rá lehet húzni a vizes lepedőt. Nekem az az attitűd tetszett, amit Dárdai fogalmazott meg ezzel az egész Eb lázzal kapcsolatban, hogy nem az a legfontosabb, hogy miként szerepelünk majd a tornán, de még csak nem is az, hogy 44 év után kijutottunk, hanem az, hogy ebből az eufóriából hogyan tudunk majd építkezni a jövőre és meg tudjuk e reformálni a gondolkodásmódunkat. Dárdai első megszólalása már egy olyan pontosan meghatározott, precíz képet alkotott mind a szervezéselméleti, mind a játéktechnikai elképzelésiről, ami mögött egy tudatos koncepció húzódott meg, ezt Egerváriékon számon kérni szerintem felesleges, mert meg lehet nézni Dárdai hol szedte magára ezt a tudást és mentalitást. Arról, hogy milyen képzésbeli strukturális hátrányban vagyunk évtizedek óta jó képet ad a szerző előző filmje, amit az újságíró a cikk a végére belinkelt.

Boldog születésnapot.

Jó lett a videó! Érdekes lesz most már a magyarokat is ott látni egy ilyen nagy eseményen. Nekem, életkoromból adódóan ez egy teljesen új élmény lesz, hogy a magyar válogatottért is lehet szorítani. Eddig ez mindig olyan távoli, elképzelhetetlen helyzet volt. Alapból ez az egész EB/VB valami olyasmi, amiben nekünk nincs részünk, mi nem is juthatunk el odáig... ezért is kezdtem el anno (2002-ben) egy másik válogatottnak szurkolni (jelesül az angoloknak, elsősorban David Beckham miatt, meg mindig is a PL állt hozzám a legközelebb), mert a magyar nem volt opció, mert úgy sem jutnak ki sehová. Most mégis ott vannak és ez lesz az első olyan labdarúgó világesemény, ahol nem csak és kizárólag a torna maga tölt el izgalommal, hanem, hogy számomra először van végre magyar érdekeltség is, ami egy teljesen új dimenziót ad a várakozáshoz.

GoT 6/05 Mások

GoT 6/05 Húha, az eddigi egyik legizgalmasabb rész volt, ami a rejtélyek feltárását illeti. Fény derül Hodor titkára és a Mások eredetére is.

Kiszivároghatott az új Trónok Harca epizód, legalábbis az "online boltokban" már elérhető az 5. rész... just sayin'

Boldog születésnapot az ünnepelteknek!

Egyébként az, hogy nem megfelelő motorprogramon volt Rosberg azt jelenti, hogy neki az a kapcsoló, ami hibrid energiavisszanyerő rendszer erőforrásának motorbeállításait szabályozza, nem a versenyen használtban volt. Ezzel ő ugyan le tudta rajtolni Hamiltont (akinek mintha nem tökéletesen váltott volna sebességet a rajt után), viszont azután, hogy itt mindent tökig nyomott Rosberg utána a gyors részen elkezdett elfogyni alóla az erőforrás és hirtelen 160 lóerőnyi hátránya keletkezett Hamiltonnal szemben, mikor átkapcsolt. Itt Rosberg nyomta az előzésgombot is (de az a rajt után csak 90 másodperccel aktiválódik is itt még kb. 1 perc kellett volna neki), plusz ekkor állított még a kormányon, úgyhogy egyrészt szerintem nem figyelt eléggé hátra, másrészt azt viszont tudta, hogyha motorprogramot vált, akkor az a következő féktávon aktiválódik, mikor rálép a fékre. Így neki a féktávig hátralévő 4-500 méteren mindenképpen Hamilton előtt kell lennie. Ezért behúzódott középre, de mivel nem figyelt eléggé, vagy lehet, hogy egyszerűen csak másként érzékelte a távolságot, nem mérte fel, hogy Hamilton mennyire gyorsan esik rá, mikor kihúzódott szélre. Hamilton perspektívájából, pedig ő egyszer csak észlelete, hogy drasztikusan nő közöttük a sebességkülönbség, tudta, hogy itt Rosberg ellen meg kell próbálnia még a féktáv előtt beférni és ki is húzódott az akkor még üres területre. Ő úgy ítélte meg, hogy ezzel a sebességkülönbséggel oda be fog férni mellé, ami tényleg jelentős gyorsulás volt. Itt mind a ketten mentek a pozícióra és mindketten rosszul mérték fel a szituációt. Egyébként én összességében örültem ennek, mert így nem egy autó és két pilóta, hanem két különböző konstruktőr és négy pilóta volt versenyben a győzelemért. Ricciardót nem értem miért hozták ki az élről, ők voltak taktikailag lépéselőnyben, maximum azzal lehet magyarázni, hogy azért vele erőltették a lágy gumis etapot, mert azon ő gyorsabb volt, mint Verstappen, de összességében így elvették az ausztráltól a győzelmet. Ezzel nem Verstappen erényeit akarom csökkenteni, ő fantasztikusan tette a dolgát és tényleg spórtörténelmet írt, ahogy vérprofi módon maga mögött tudta tartani Raikkonent az tanítani való volt. (Egyébként az kemény, hogy Raikkonen még anno versenyzett az apja ellen is.) Mindenesetre ez az egész hétvége úgy gondolom, hogy Kvyat önbizalmát totálisan legyilkolhatta. Kezdve a csütörtöki sajtótájékoztatóval, ahol beültették Sainz és Verstappen közé (!) és kifejezetten kellemetlen kérdéseket tettek fel neki, egy amúgy is kellemetlen szituációban, majd a hétvégén, ahol a helyére érkező mindössze 18 éves pilóta ellopja a showt... ezek után, ha talpra tud állni az nagyon komoly teljesítmény lesz tőle, de nem lepne meg, ha jövőre őt már nem látnánk az F1-ben.

Ezt nem érzem ebből a szempontból relevánsnak. Objektíven megítélve, csak önmagában az adott versenyszituációt nézve teljesen érthető volt Hamilton manővere, hogy ott megpróbált előzni. Fordított esetben Rosberg is megpróbálta volna, vagy ha én ülök abban az autóban és ennyivel gyorsabb vagyok én is bementem volna mellé. Azt a stewardok értékelése is tartalmazta, hogy Hamilton előzési manővere teljesen ésszerű volt: "The incident concerned started when Car 6 [Rosberg] dropped into an incorrect power mode, as set by the driver prior to the start. This created a significant power differential between Car 6 [Rosberg] and Car 44 [Hamilton] at the exit of turn three coming onto the straight, resulting in as much as a 17kph speed difference between the two cars on the straight. Car 44 [Hamilton] as the significantly faster car with, at that time, apparent space on the inside, moved to make the pass. Car 44's attempt to overtake was reasonable." Ott már nem tudott mit csinálni, mert irányíthatatlanná vált az autó ekkora sebességnél. Amikor leért a fűre befejezettnek is tekintették a manővert, megint csak a hivatalos értékelést idézem: "Once on the grass on the side of the track Car 44 [Hamilton] was no longer in control of the situation." Egy versenyszituációban szerintem ez nem így működik. Ha adódik egy lehetőség, akkor azonnal megpróbálod kihasználni, mert nem tudod, hogy legközelebb is leszel e hozzá ilyen közel. Hamiltonnak az előzésre vonatkozó ésszerű igényét elismerték a stewardok, attól függetlenül, hogy Rosbergnek sem kellett feladnia a pozícióját. Azután meg, hogy Rosberg visszakapcsolt a helyes programba (amit meg is tett a kanyar közben, csak már későn), utána már nem lett volna meg ez a sebességkülönbség. Szerintem a helyzet kulcsa mindenképpen a motormód és a sebességbeli differencia, ugyanis egyrészt ez volt az egész konfliktus okozója, másrészt a reakciók szempontjából sem elhanyagolható. Hamilton akkora sebességkülönbséggel esett rá (és nem csak egyszerűen gyorsan közeledett), amelynél jogosan gondolhatta, hogy ott még el fog férni, Rosberg kemény zárása után pedig már nem tudott időben reagálni. Rosberg, aki kanyar közben még átváltott a helyes programra, pedig lehet, hogy nem figyelt eléggé, vagy nem érzékelte, hogy mennyivel gyorsabban jön mögötte Hamilton és ezért zárt úgy oda, hogy a fűre kényszerítette Hamiltont. Szerintem egyikőjük sem volt hibás a klasszikus értelemben (Rosberg annyiban, hogy nem váltotta át időben a programot), ezért teljesen jó a verdikt, hogy versenybaleset történt.