Wilde
-
Összes hozzászólás:
4.483 -
Csatlakozott:
-
Utolsó látogatás:
-
Győztes napok:
10
Tartalom típusa
Profilok
Fórumok
Naptár
Star Wars Feliratok
Wilde összes hozzászólása
-
A sportfogadást egy tudatosan menedzselt bankrollal (mindig pontosan meghatározott unittal fogadásonként), kellő időráfordítással (megkeresni az értéket az over-under - több/kevesebb, és a moneyline - kimenetel fogadások között) és természetesen rövid távú memóriával (ami fontos, hogy ne befolyásoljon a széria) hosszú távon bőven nyereségesnek lehet lenni (általában itt szúrják el a legtöbben és belőlük élnek a nagy fogadóoldalak, hogy rövid ideig és/vagy rendszertelenül játsszanak). A nyereség mértéke meg a tét nagyságától függ, ez a másik hiba, amit gyakran elkövetnek, hogy túlságosan megemelik a unitot. Néhány esetben 100%-os nyereséggel is számolhatunk, kellően nagy online rendszereknél, ha nagyon figyelünk, akkor sokszor rábukkanhatunk bennmaradt oddsokra, amit élő-fogadás esetében még elfelejtettek kivenni a bukik és, ha sikerül regisztrálni még időben a fogadást, akkor már olyan kimenetelre tippelhetünk, amely eleve megvalósult. Nagyon sok olyan fogadást is kötnek, amely eleve egy későbbi keresztbe fogadás lehetőségét veti fel. Kis tétbe megjátszani hosszú távon (tehát jó előre kell fogadni) egy eseményt, majd a fináléban kiszámolni azt az összeget, amely a másik kimenetel megjátszása esetén még mindig nyereséget eredményez. Ilyeneket rengeteget raktam, ilyen esetekben csak a nyereség mértékért kell izgulni. Szerintem a sportfogadásban a legfontosabb sportágspecifikusan kiszűrni, hogy miben találni értéket és mindig meghatározott összeggel fogadni, amit eleve erre különítünk el és ezek csak hosszú távon (akár egy év múlva csak) változtatni, a nyereség függvényében. Én anno labdarúgásra csak nagyon ritkán fogadtam, a legtöbb nyereséget egyébként is az over-under fogadás adja magában, pl. baseball-ban első inning - nincs pont. Ha valaki nagyon profin akarja ezt csinálni, annak sokat kell vele foglalkozni, pl. követni a csapatok beat writereit, az odds változásokhoz viszonyított forma változásokat stb. Én már nem akartam erre anno időt szánni, úgyhogy a középiskolás időszakom után már csak nagyon felületesen foglalkoztam sportfogadással (ma már egyáltalán nem). Arról nem tudok beszámolni, hogy milliomossá vált volna közülünk bárki, de aki e szerint a rendszer szerint játszott, az hosszú távon (több éves viszonylatban) mind nyereséget abszolvált. Donát, a tegnapi tippemnél a Németországban az Németország, csak telefonról véletlenül így küldte el.
-
Boldog születésnapot!
-
Néhány gondolat, az Eb-ről, meg a magyarok szerepléséről: Így egészében látva a csoportmeccseket azt kell mondjam, hogy nem is volt olyan rossz ötlet megemelni a létszámot. Ugyan a színvonal szempontjából azért van bennem hiányérzet, de egyrészt az nem csak az újonnan (selejtezős csoport harmadikként) bekerülők miatt alakult így - a "nagyok" is képesek voltak igen lapos meccseket játszani, másrészt pedig ez a számolgatás a végén kifejezetten tetszett. Hogy ki hova, milyen ágra kerül, így, hogy a harmadik helyezettek közül is volt, aki továbbjuthatott, ez a csoportkör végső szakaszának is adott egy plusz érdekességet. A magyarok eddig tényleg remekül szerepeltek, de azt azért el kell ismerni, hogy nem mi szolgáltattuk eddig az egyetlen pozitív meglepetést. Észak-Írország, vagy éppen Írország továbbjutására sem sok esélyt adtak volna, Wales csoportelsőssége legalább ilyen csodaszámba megy (a Brit-szigetek csapatai közül egyedül éppen Anglia volt csalódást keltő). Izland pedig elképesztő, hogy honnan hová jutott két évtized alatt. Perszer negatív oldalról is meg lehet közelíteni, hogy Anglia, Portugália, Belgium, Ausztria, vagy Oroszország mélyen tudása alatt játszott és összességében Spanyolország második helye (főleg, hogy így milyen ágra kerültek), vagy csoportelsőssége ellenére a franciák mutatott játéka is csalódást keltő lehetett, de egyben ez a szépségei is az ilyen válogatott tornáknak, hogy néhány meccsre kell a legjobb formájukat időzíteni a csapatoknak (hosszabb időtávon, több mérkőzésen jobban kijönne a csaptok közti különbség) és ez lehetőséget ad a kisebb csapatok számára is, hogy egy jól eltalált két héttel nagyot alkossanak. A magyarok pedig rendkívül jól kihasználták ezt a lehetőséget, az osztrákok és a portugálok beragadását és egyik mérkőzésen sem játszottak alárendelt szerepet. Igazából az volt a szép ebben a csoportelsősségben, hogy nem igazán tudnék belekötni a játékba. Az osztrákok ellen nagyon okosan, taktikusan, fegyelmezetten játszottunk és kifejezetten precízen használtuk ki a helyzeteinket, a második félidőben abszolút kontroll alatt tartottuk a mérkőzést és teljesen megérdemelten nyertünk, úgy, hogy tényleg a főbejáraton tértünk vissza a világ és most elsősorban Európa futballtérképre. Az Izland elleni találkozón pedig megmutatta a csapat, hogy nyomás alatt is képes játszani és nem rogyik meg. Azt a meccset kicsit sajnálom ugyan, mert egy nyerhető találkozó lett volna, de az 1 pontot mindenképpen megérdemeltük, mert nagyon sokat dolgoztunk azért a gólért és amit még üdítő volt látni, hogy fizikálisan ezekkel a kemény északiakkal abszolút fel tudtuk venni a versenyt! Az utolsó csoportmeccsen már továbbjutóként pályára lépve pedig azt mutatta meg a válogatott, hogy micsoda tartása van ennek a nagybetűs Csapatnak. A Portugál válogatott az egyéniségekről szól, erről árulkodik Cristiáno Ronaldo játéka, testbeszéde (persze ahol egy ilyen egyéniség van ott nyilván rá építik a csapatot), a magyar csapat viszont tényleg csapat volt, a cserejátékosok is hozták magukat (gyakorlatilag minden mezőnyjátékosunk már pályára lépett) és mindannyian valamennyit hozzátettek ehhez a sikerhez, még ha nekünk is megvannak azért a húzóembereink (akik közül néhányan most pihentek, úgyhogy duplán szép eredmény ez a döntetlen). Korábban hányszor hallhattuk már, hogy elfáradtunk, nem voltunk ott fejben (románok elleni 0-3), most itt az elmúlt két meccsen ugyan egy győzelmet sem szereztünk, de ezek a hibák szóba sem kerültek. Fizikálisan remekül felkészítettek voltak a játékosok és nem ijedtek a Ronaldóéktól, sőt még attól sem, hogy gólokat kaptunk, hanem háromszor is megszerezték a vezetést, mindig vissza tudtak jönni, passzívan a területet remekül kontrollálták és 3-3 után is volt még egy sansz (egy kapufa) a győzelemre. Ezt, illetve azt a közhangulatot, pozitív szemléletet, ami a válogatott szereplés kapcsán eluralkodott az országban ezt elképzelni sem tudtam. Emberek tömegei ünnepelnek az utcákon (ilyen tömegeket maximum tüntetéseken látni a belvárosban), olyan rokonok, ismerősök válnak igazi szurkolóvá, akikről tudom, hogy általánosságban abszolút hidegen hagyja őket a futball, külföldi szakírók kapják fel a fejüket a magyarokra, akikről korábban teljesen megfeledkeztek az évtizedek alatt... ez pedig tényleg fantasztikus játékkal párosul. Ezt még meg kell emésztenem, most egyelőre nem fogom fel a jelentőségét (nyilván ezt a következő korszak is beárazza majd, de remélem most nem kell évtizedeket várni a következő tornára), hogy most milyen különleges tornát, sportélmény élhetek át. Köszönöm a magyar válogatottnak ezt az egészet, ha most lennék gyerek és kezdeném el követni a labdarúgást, lehet, hogy teljesen másképp állnék hozzá (így utoljára a 2000-es évek elején tudtam lelkesedni a sportért). HAJRÁ MAGYAROK! (Azért az angoloknak is szurkolok, Donáthoz csatlakozva, jól alakult így a végén, hogy az izlandiakkal játszanak, persze még bármi lehet.)
-
Boldog szülinapot Cupsy.
-
Most láttam én is a hírt, ezek szerint igaz. Nagyon örülök ennek, hogy így összefűzik az új érát a már meglévő prequelhez kötődő szálakkal. Kíváncsi leszek az ő sztorijára hogy került ide, bár neki az előtörténete alapján ezt az utat tudtam elképzelni a birodalmi korszakban.
-
Boldog születésnapot az ünnepelteknek. Gratula az érettségizőknek!
-
Elnézve a tegnapi meccset, az egyik szemem sír, a másik nevet. Összességében úgy gondolom, így utólag, hogy ez egy nyerhető meccs lett volna, mert tényleg az izlandi csapat fölé sikerült kerekedni a magyaroknak, de ugyanakkor nagyon keményen védekeztek az északiak és ennek az 1 pontnak is örülhetünk, mert azért sok kidolgozott ziccert nem sikerült teremteni a kapujuk előtt. Kiindulva Fulcrum kis összefoglalójából, én is annak örülnék a legjobban, ha a B csoportból kapnánk ellenfelet és a legjobb talán az lenne, ha az oroszok nyernének Wales ellen és befutnának a második helyre és velük kellene játszanunk. Azért vannak egy időben az azonos csoportban játszók meccsei a csoportkör utolsó fordulójában, hogy ne tudják a másik meccs eredményét a csapatok és így ne tudjanak ezzel taktikázni. Ennek az eredete az 1982-es világbajnokságon történt incidensre (Schande von Gijón) nyúlik vissza, ahol a németek az osztrákokkal játszottak és már ismerték a csoport két másik tagjának (Algéria + Chile) meccsén előző nap lejátszott eredményét és tudták, hogy egy 1 - 0-ás német győzelemmel mindketten továbbmennek (annak ellenére, hogy Algéria legyőzte a németeket az első körben) és így totál unalmas játékkal le is alibizték a meccset. Ezután változtatta meg a FIFA, hogy egy időpontban legyenek ezek a sorsdöntő meccsek.
-
Rendesen megleptek az ukránok... Azok után, hogy az északírek a lengyelek ellen kb. semmit nem mutattak, most mégis esélyük lehet a továbbjutásra. Az ukránok meg a németek ellen - ugyan csak rövid periódusokban - de uralni tudták néhol a mérkőzést, most ennek ellenére teljesen ötlettelenek voltak, pedig tudták, hogy a továbbjutásért nekik ezt a meccset meg kell nyerni. Egyébként, aki kíváncsi, hogy mit énekeltek az északír szurkolók amikor vezettek (meg kb. állandóan): van az északír válogatottban egy amolyan helyi Böde Dániel - Will Grigg. Róla azt kell tudni, hogy az angol harmadosztályban szereplő Wigan Athletic csatára, aki 40 mérkőzésen 25 gólt szerzett. Egy helyi hős és utána egy szurkolói dalnak köszönhetően egyfajta mém lett belőle, miután egy Sean Kennedy nevű Wigan szurkoló egy "Will Grigg's on fire" címmel egy videót töltött fel a YouTubera, ami egy átdolgozása volt. Azóta Kennedy kapott egy ingyenes szezonbérletet a következő évadra a Wigan tulajdonosától, a dal pedig az Egyesült Királyság iTunes listáján a 7. helyig jutott és igazi szurkolói himnusz lett belőle, amit mindenütt énekelnek. (Egy Jamie Vardy-ra átírt verzió az angol - orosz meccs félidejében is elhangzott.) http://www.youtube.com/watch?v=MY9MqZBnQqY Mindenképpen. Ezt Hodgson rendesen bemákolta, gyakorlatilag felküldött minden támadót a második félidőben - Rashford beállítása a meccs 3/4-nél, de Sturridge esetében sem posztra cserélt - szóval egyszerűen megpróbálta túltölteni a walesi védekező harmadot. Nem kidolgozott akciókból születtek a gólok, egyedül egy nagy gólhelyzetet tudtak teremteni kombinatív játékkal, jobbára inkább átlövésekkel próbálkoztak. Azok a játékkapcsolatok, melyek a Spursben is működtek a PL évad során (Alli - Kane, Walker - Kane), vagy az első meccsen kiemelkedő Sterling gyakorlatilag teljesen eltűntek... úgyhogy abszolút van még mit javítani, de így kicsit kényelmesebb helyzetből várhatják a folytatást. Az óriási blama lett volna, ha az utolsó meccsen a kiesés elkerüléséért és nem pedig a csoportelsősségért kell küzdeni ennek az angol válogatottnak.
