Na, ez már sokkal tetszetősebb volt, mint a múlt heti... bár némi hiányérzetem azért maradt.
Azt hiszem ilyen látványos és érzelemdús űrcsatát még animációs fronton nem láttam a SW történelmében. Nagyon ütős volt a hangulat, ahogy Thrawn végig nyeregben volt és szinte kézzel foghatóan érződött, ahogy szorul a hurok a lázadók körül. Ők is érezték a feszültséget és ott volt az az elkeseredettség is kicsit, hogy ebből a helyzetből nincs nagyon kiút... ami hát sok Rebels epizód során nem merül ténylegesen fel, mert mindig kicsúsznak a birodalmiak kezei küzl... sajnos végül most is így alakult. Az atmoszférateremtés mellett a látvány is nagyon jól sikerült, az üldözések, a robbanások, a lángoló roncsok mind nagyon jól mutattak, egy igazi adrenalin löket volt ez a szekvencia. Sato halála pedig azt gondolom nagyon szépre sikerült, a tábornok a hajójával együtt veszett oda, úgy hogy közben az övéit szolgálta. Azt mondjuk sajnáltam, hogy az ismerősebb arcok közül csak Satot merték kiírni... de erről majd még később. Itt ami még szúrta a szemem, az ez a köztes megoldás volt, hogy egyrészt Thrawnt a szinte tévedhetetlen intellektusával és mindent kiismerő analitikus képességével nem akarták úgy beállítnai, mint akit taktikailag legyőznek a lázadók, hogy így megmaradjon a renoméja. Valami hiba mégis kellett, hogy ne zúzza össze őket teljesen Thrawn, erre Konstantine vitte el a balhét, a saját magánakciójával. Érthető volt, hogy megrészegült a siker illatától, de így szembemenni Thrawnnal, valahogy mégis a főadmirális renoméját rontotta a szememben, hogy nem tudta fenntartani a fegyelmet teljesen.
A "szőnyegbombázás" során is maradt bennem egy kis diszkomfort érzés eziránt a megoldás iránt, hogy már majdnem szétmegy a pajzs, de micsoda szerencse, még pont azelőtt leállíttatja Thrawn a tüzelést. Persze erről nem ő tehetett, nem is akarom a nyakába varrni, hogy miért nem folytatta még fél percig, mert akkor leradírozhatta volna Főnix sejtet... hanem itt inkább a készítők részéről éreztem ezt olyan nehezen megfogható jelzővel "hollywood-i" megoldásnak. Ha jól tart a pajzs, a birodalmiak felismerik, hogy szárazföldi egységekkel kell megostomolni őket azt jobb megoldásnak tartottam volna, mint ezt az 'épphogy megúsztuk' klisét. Ami szintén nehez volt komolyan vehető az az, ahogy Kanan kolbászol meg szlalomozik kint, mikor tűz alá vették a bolygót, ha talál valami védett menedéket és ott vár míg elül a támadás ezen hulláma az kevésbé rajzfilmszerű lett volna.
A szárazföldi offenzíva nagyon kemény volt. Felvonultatták AT-ST-ket, AT-AT-kat, voltak kemény tűzpárbajok, de már-már azt hittem, hogy azért megint kicsusszanak a karmaik közül a lázadók. Meglepetésemre, örömmel konstatáltam, hogy bekerítették őket a birodalmiak és ténylegesen sarokba szorították a Főnix sejtet. (Ahogy körbezárták őket, felsejlett előttem a geonosisi aréna hasonló jelenete.) Erre sajnos amolyan deus ex machina módra jön a Bendu és végül az ő "segítségével" azért csak meglógtak a lázadók. Ráadásul Kallust sem sikerült likvidálni... mondjuk sajnáltam is volna, ha így van neki vége. Már a rész elején az elfogását sem éreztem olyan igazán különlegesnek, ahogy hátulról Thrawn rajtakapja, mint valami rossz gyereket az olyan béna volt, majd leálltak verekedni és simán elhurcolták. Ezek után végig mozizta a két epizódot, majd minimális erőfeszítésekkel lerázta a rohamosztagosokat. Igazából így méltatlan is lett volna, ha mondjuk szétlövik a mentőkabinját, neki remélem valami sokkal epicebb, méltóságteljesebb katartikus halált szánnak. Mondjuk ilyesfélére szerintem tökéletes alkalom lett volna ez az évadzáró és Thrawn mesterterve, amiben Kallus cseles önfeláldozása lehetett volna a kulcs (nem Konstantine baklövése).
A Bendura még visszatérve, az nagyon tetszett nekem, hogy Kanan győzködésére sem állt melléjük (még ha az az önérzeteskedés egy ilyen talmi hívságok felett álló lénytől meglehetősen karakteridegenül hatott is) és tényleg megmaradt középen. A vége több értelmezést is felvet, szerintem bizots visszatér még valamilyen formában, mert azért ő továbbra is nagyon a levegőben lóg ezzel a középutasságával és egyben az egész létezésével.
Jó volt viszontlátni a Wren klánt és a mandaloriaiakat, ez már egy kicsit a jövőbe is bepillantást engedett. Nagyon kíváncsi lennék arra a polgárháborúra. Sabine visszatérésével teljes volt megint a "család", ezt jó volt viszontlátni, akkor is, ha mégis itt azért szurkoltam, hogy valamelyik főbb szereplőt sikerüljön megölnie a Birodalomnak.
Na és akkor Thrawnról még pár gondolat. Baromi jól építgették fel, egyrészt, már az átemelése, átdolgozása is az EU-ból a sorozatba szerintem tanári módon volt végrehajtva. Majdnem azt mondom itt még jobban is tetszett, mint a könyvekben. Nagyszerű jelenléte van a képernyőn, ahogy ezzel a hideg, számító, elemző stílusával és az intellektusával gyakorlatilag képes elhomályosítani bárkit maga körül és az amúgy még jobb képességű birodalmiak is gyenge kezdőnek tűnnek hozzá képest. Ebben a nagy szerepe van Lars Mikkelsennek, ugyanis Thrawn hanghorodzása is egyfajta felsőbségérzetet kelt bennem, ami nagyon sokat tesz hozzá a karakterhez. Azok után, hogy ennyit méltattam nekem itt mégis kicsit csalódás volt. Főleg a végén, ott úgy éreztem, hogy túlságosan magabiztos, mintha már az önuralom páncélja nem lenne annyira szoros rajta és ahogy reagált például a Bendura, ott sokkal inkább egy beképzelt birodalmi tiszt benyomását keltette, mint egy kíváncsi, vizsgálódó elméét, aki tudni akarja mi ez az életforma és mit tudnánk kezdeni vele.
Ez egy nagyon jó kis, puskaporos lezárás volt, de nálam csak a szimplán "jó" kategóriába sorolnám, ha sokkal bátrabbak lettek volna, akkor akár a kedvenc Rebels epizódom is lehetett volna. Várom a következő évadot.