Wilde

Itt, ha jól emlékszem az Ep. III volt nálam a befutó.

Eddig 2/2 amire voksoltam...

Nekem a Coruscant a kedvenc bolygóm, örülök, hogy ez nyert.

Nagyon szeretem a podcasteket, tényleg hiánypótló ez a SW-os adás, remélem lesz még folytatása. Néhány észrevétel: nem tudom, hogy csináltatok e már ilyet, de egy jó tanács, hogy előre fel lehet scriptelni az egész programot (pontosan összeírni, hogy mik legyenek a témák és melyik melyik után következzen - Riddick mondta, hogy felírt magának néhány dolgot, na ezt lehetne megcsinálni az egész tervezett adásra vonatkozóan). A hangtechnikai probléma kicsit zavaró volt, de azt leszámítva nagyon élvezetes volt az adás. Ja még annyi, hogy azt megbeszélhetnétek, hogy ki lesz úgymond a "műsorvezető" (kezdetben Riddick, aztán néha mintha Donát látta volna el ezt a szerepet), aki majd viszi a szót és bevezeti a témákat, kérdéseket tesz fel, amire a többiek reagálnak (itt nyilván ő is kifejti a véleményét)... tehát egy ember, aki kézben tartja az egészet. Várom a folytatást és mindenféle SW topicot felvethettek, nyilván olyat is, ahol elmagyarázva a prequel bizonyos elemeit ráébreszthettek nézőket az adott téma lényegére (ez a midi-chlorian-os például egy jó téma lehetne), de akár teljesen más SW-os témákat is felvethettek, akár a classicból, vagy a sorozatokból is. Ezek lehetnek egymásra épülő témák is és akkor egy ilyen nagy tematikus adást is lehetne csinálni (mondjuk a jedik szerepéről a történetben, miben hibáztak, stb.), de lehetnek egymáshoz nem olyannyira szorosan kapcsolódó témák is. Mindenesetre egy szépen felépített műsorstruktúrával még profibb lehetne. Én mindenképpen várom a következő részt. Ja és Riddick, anno az Episode I. premierjén találkozhattunk volna, mert még kis 7 éves lurkóként én is az azóta már lebontott Krúdy Moziban néztem a filmet (nem is volt még anno meg a NyírPláza).

Chopper amúgy mekkora troll már, mikor szabotálja a Shadow Caster fegyverzetét és Ketsu nem tud tüzelni... akkor utána benéz a pilótafülke ablakán és a hoppon maradt fejvadász képébe "röhög"

Lehet adok neki egy esélyt. Az előző tetszett, de hiányérzetem azért volt (elsősorban talán az volt a zavaró, hogy a könyv nem túl eseménydús első feléből csináltak külön egy filmet), úgyhogy az is lehet, hogy ezt majd csak otthon nézem meg...

Nekem tetszett a rész, főleg azért, mert itt kerültünk a legközelebb eddig Sabine karakteréhez, aki nem mozgatott meg eddig nagyon (talán pont amiatt, hogy nem sok mindent tudtunk róla). Az epizód felépítése egyébként jól követte le a karakterek interakciójában bekövetkező változást, de azon a ponton egyet értenék a kritizálókkal, hogy nagyon hirtelen állt be az a fordulat a kettejük viszonyában. Ahogy beszél Sabinenal Ketsu az elején és ahogy a végén... mintha nem ugyanaz az ember lenne és azért ez egy elég komoly pálfordulásnak tűnik ilyen rövid idő alatt, még ha nem is kötelezte el mellettük magát (ez nagy butaság is lett volna a Fekete Nappal a hátában). Ugyanakkor azzal lehetne magyarázni, hogy amikor szemtől szemben állnak egymással a dokkolócsőben, akkor ott valószínűleg felszínre kerül Ketsuban sok olyan érzés, ami összekötötte őket anno és jó barátok voltak, csak ő mindig a rövidebb, egyszerűbb utat választotta. Ezért hagyta cserben annak idején Sabinet, ezért csatlakozott a Fekete Naphoz stb. Ő az a fajta ember, aki a könnyebbik utat választja, meglehetősen cinikusan beszél az egész Lázadásról és nem is érti, hogy valakiben - itt most Sabineban - hogy merülhet fel, hogy akár önmagát is feladva, az életét egy nagyobb ügyért kockáztatva higyjen valamiben, ami túlmutat a kézenfekvő önérdeken. Viszont lehet, hogy nem volt mindig ilyen ő, csak az egyszerűbb volt a könnyebb utat választani, és itt a kettejük találkozásakor előtör belőle a régi énje, ezért segít a régi barátjának és ezért változik meg a viselkedése is. Érdekes volt, hogy mik derültek ki Sabine múltjáról. A fejvadász szálat a trailerekből lehetett sejteni, illetve ez a mandaloriaiaknál nem ritka foglalkozás, mindenesetre érdekes, hogy fiatal kora ellenére mennyi mindent élt már meg. Ugye nem volt túl idős, amikor megszökött az akadémiáról, miután fejvadásznak állt, majd csatlakozott a Kananékhoz. Az, hogy visszatér még Ketsu azért is lesz jó, mert többet is megtudhatunk arról az időszakról, mikor közösen fejvadászkodtak. Például érdekelne, hogy mi volt az, ami miatt Sabine megváltozott és beállt a lázadók közé, azon túl, hogy Ketsuval megromlott a kapcsolata, azt mondja Sabineról a csaj, hogy régebben te is úgy gondolkodtál, mint én... szóval itt még van mit elmesélni. Egyébként kíváncsi lennék, mi volt az a fontos információ, amit a Fekete Nap is meg akart szerezni... Már nem először utalnak a szervezetre, korábban a TCW-ben is képbe kerültek, érdekes lenne viszontlátni őket, akár Xizor herceggel az élen, meg úgy általánosságban a birodalmi érában működő alvilágra is vetnék egy pillantást. Ugye elvileg Coruscantról érkezett az info, gondolom akkor valami fontos adatok lehetnek, akár a birodalmi központból... érdekes. Az új bolygó is tetszett, ahová a végén leszálltak Sabineék és jó volt R2-t is viszontlátni. Ketsu hajója, a Shadow Caster nagyon tetszett, remek dizájnt alkottak neki és a fejvadász kinézete is jól sikerült (mintha azt mondta volna Filoni, hogy egy korai Episode VII-es vázlat alapján készült, amit nem használtak fel a filmhez). Az akciójelenetekben is jó volt a két csaj, kár, hogy a stormtrooperek még mindig ilyen balfékek, de náluk már talán az lenne a meglepő, ha nem szerencsétlenkednének ennyit, hanem el is találnak valakit. Összességében nekem tetszett a rész, még ha nem is ez lesz a kedvencem a sorozat epizódjai közül.

A könyv alapján engem is érdekelne (ez sokkal jobbnak ígérkezne, mint az előző fele), de nem nagyon győztetek meg, hogy mindenképpen moziban nézzem meg.

Örülök, ha tetszett neked is pb. Nekem gyerekként elsősorban az a saját kis univerzum tetszett, ennek az egész varázsvilágnak a hangulata, ami amellett, hogy varázslatos, különleges volt, azért jól beintegrálható a mindennapi környezetünkbe (kiskoromban olykor én is eljátszottam a gondolattal, hogy titokban létezik párhuzamosan a varázsvilág). Persze később nemcsak a hangulat fogott meg, hanem azt is díjaztam, hogy milyen alaposan, részletesen meg van írva a saját világa (kultúrával, történelemmel, legendákkal, hiedelmekkel, mítoszokkal). Manapság elsősorban a high conceptet emelném ki, mert nagyon tetszett, ahogy a sorozaton átívelő nagy vonalat kezelte és végül zárta le az írónő. A felépítése mellett pedig a karakterei voltak még amelyek lenyűgöztek. Én is a mellékszereplőkre térnék ki, mert nagyszerű mellékkaraktereket alkotott Rowling az egyébként szintén jól megírt főszereplők mellé. Dumbledore, Malfoy, Piton (talán ő volt a kedvenc karakterem), Neville akik ugyan nem voltak főszereplők, de legalább olyan szép ívük volt, mint a Harryéknek. A Star Wars (prequel) mellett a másik nagy meghatározó élménye volt a gyerekkoromnak, de az, hogy Karrde, vagy Te is még olvasod, azt jelzi, hogy milyen kortalan a sorozat és nem csak gyerekként lehet élvezni és elmerülni benne. Egyébként anno anyukám is olvasta a könyveket. Nekem személyesen a legjobban a Tűz Serlege tetszett (a kviddicskupa meg a trimágus kupa miatt, plusz itt tért vissza Voldemort is), de technikailag a legjobban megírt könyvnek talán én is a Félvér Herceget mondanám.

Köszi a feliratot!

Már elérhető az évad (ugye Netflixes sorozat) én el is kezdtem nézni. A Dr. Who fanoknak igencsak ismerős lehet az egyik szereplő:

Egyszer írtam itt róla valahol... nagyon rossz ezt látni, főleg a kárörvendő reakciókat.

Nagyon jó! Ez a Jakku?

Nekem volt szerencsém kvázi együtt felnőni a sorozattal. Az első könyv, amit elolvastam a HP1 volt még első osztályos koromban. A filmeket is végigkövettem, még a videó-játékok egy részével is játszottam, de elsősorban a könyvszéria volt a nagybetűs Harry Potter számomra. A könyvek és az olvasás megszerettetésében nagy szerepe volt J.K. Rowlingnak az én életemben. Még anno a 2000-es évek elején mikor kb. 3 évig nem jött ki új könyv elkezdtem én megírni a folytatást az egyik iskolás füzetembe... Már egy ideje tervezem, hogy újra nekiállok a sorozat elolvasásának, ezúttal angolul... csak mindig van mit olvasni és a 7 kötet miatt egyelőre nem kezdtem bele.

Az első listába azokat az ellenfeleket tettem, akiket szívesen látnék, élmény szempontból: Wales - Olaszország - Anglia A második listába pedig akik ellen a legnagyobb esélyt látom a továbbjutásra: Észak-Írország - Ukrajna - Belgium

Most nézem, hogy pénteken már jön is az új Marveles sorozat a Jessica Jones. Én nagyon várom.

Annak, hogy bővítették a mezőnyt a kijutásunk mellett még meg van az az előnye is, hogy a csoportkörből a 3. helyezett is továbbjuthat (ez számunkra előny, de ezt is, meg összességében az egész 24 csapatos eb-t továbbra sem tartom feltétlen jó ötletnek). Ebben a rendszerben egy győzelemmel meg egy döntetlennel már tuti továbbjutók lehetnénk, de akár két vereség is belefér (ha megvan az egy W). Így előzetesen belegondolva azt hiszem, hogy ez a maximum, amit a jelenlegi magyar válogatottól elvárhatunk (kijutás és esetleg a csoportkörből továbbjutni). Azzal a játékkal, amit itt a norvégok ellen hoztunk, ha megint kedvező sorsolást kapunk, akkor ez a fentebb vázolt szcenárió nem lehetetlen és bejuthatunk az egyeneskieséses szakaszba. Persze ez még mind nagyon messze van és tényleg úgy kell belehúzni a sorsoláson, hogy legyen esélyünk. Egyébként, ha tényleg az angolokkal kerülnénk egy csoportba, akkor mindenképpen megpróbálnék kijutni, mert gyakorlatilag a két kedvenc válogatott csapatom játszana egymás ellen. Amióta komolyabban elkezdtem nézni a focit (2002-es vb - Anglia - Argentína mérkőzés) általában nekik szoktam szurkolni a válogatott tornákon, mert a magyarok eddig amióta én élek sose jutottak ki sehova. Most olyan jó lenne látni, hogy mi is ott vagyunk, akár pont az angolok ellen...

Erre utána Böde azt mondta, hogy "Pofára esett mint a zsíros kenyér" Amúgy Hajdu B.-nek volt még egy nagy beszólása - ami egyben leírja a magyar válogatottnál megváltozott helyzetet - amikor azt mondta, hogy "Kezdem azt hinni, hogy tényleg jók vagyunk!" Ja és én megköszönném Pintér munkáját is, mert mégis csak ő ágyazott meg a sikernek.

Azt pont Kallusnak jelenti az egyik birodalmi, hogy az ellenállók a hegyekben rejtőznek, akik kapcsolatban állnak a Lázadókkal, tehát amit Werebazs is mondott. Ez is egy lehetséges cél lehetett, ami azt mutatja, hogy a birodalmiak is tudnak taktikázni és nem olyan szerencsétlenek. Végül is Kallus ismeri őket, pont tőle hangzik el, hogy úgyis visszatérnek Kananék, mert nem tudnak ellenállni annak az érzésnek, hogy segítsenek a bajbajutottaknak. Mindenesetre ez az elgondolás nekem mindenképpen szimpatikus.

Ocean's sorozat Az eredeti Sinatra félét nem láttam, a Clooney-s részekből az első tetszett. Jók voltak a karakterek, maga a heist is ötletesen volt kivitelezve és a kis szerelmi subplot is ízléses volt még itt (szemben a második résszel). Tetszett a felépítése a filmnek, a rendezés (Soderberghet nagyon kedvelem), a színészek... ebben a műfajban szerintem nagyon rendben van ez a film. A következő viszont már nagyon nem jött be (a harmadikra bevallom férfiasan már alig emlékszem, mert elég jellegtelen volt és annyi maradt meg, hogy kvázi az első gyenge koppintása). Az időkezelése nagyon fárasztó volt a filmnek és vontatottnak is éreztem, ezzel együtt megpróbált valami nagyon csavarosat, mindfuckot húzni... miközben kvázi csalással csinálják meg benne a heistot és úgy győzik le a Vincent Cassel karakterét (ráadásul itt a szerelmi szál is túl volt erőltetve). Bourne filmek Itt most a trilógiára gondolok, a modern 21. századi akciófilmeken belül talán a kedvencem. Ez a realisztikus ábrázolásmód, ahogy megkoreografálták az akciójeleneteket nagyon magával ragadott. Nekem különösen a Paul Greengrass által jegyzett második és harmadik rész jött be nagyon, de az első is tetszett. Az is pozitívum, hogy szerintem filmről filmre jobb lett a trilógia, úgy hogy az első rész is jól sikerült. Matt Damon korábban nyilatkozta, hogy csak Greengrass-al vállalja a folytatást és össze is álltak végre ismét, nagyjából most forgatják az új filmet, amiben az előbb említett Vincent Cassel lesz a fő gonosz.

Nem tudom, hogy Storck munkája most érett be, vagy az új stábbal állt ennyire össze a csapat, de olyan erő volt bennük, amit legutóbb Dárdai alatt éreztem a válogatotton. Nagyon jól szervezettek, koncentráltak voltak és ugyan a norvégok rettentően indiszponáltan játszottak, de attól még ez a játék, amit a magyarok itt nyújtottak mások ellen (na nem a top csapatok) is bizakodásra adhat okot. Feladták Storck alapvető játékfilozófiáját a labdabirtoklásra épülő játékot, de a kontrákban kellően kreatívak tudtak lenni és védekezésben nagyon jól szűkítették a területet, ahol egyszerűen nem jutottak levegőhöz a norvégok. Nem volt meg az a kombinatív támadásépítés és az ehhez kellő kvalitás a középpályájukban, amivel fel tudták volna törni a védekezésünket. Storck pedig lehet, hogy bemákolta, de "a győztes edzőnek mindig igaza van" (Sallói István után szabadon) és tényleg minden húzása bejött. Azt már korábban is kiemeltem, hogy Nagy Ádámot felfedezte a válogatottnak és most már annyira jól beépítette a csapatba, hogy szinte alapemberré vált. Gera mélységi irányítóként való szerepeltetése is jó húzás volt. Az igazi felfedezett pedig itt a play-off-ban Kleinheisler László. Nem tudom, hogy őt a Möller látta e meg, vagy ki találta ki... de nagyon jó érzékkel nyúltak hozzá és remek formában szállt be a válogatottba. Itt pedig a mai meccsen még Priskin szerepeltetése is bejött, aki lehet, hogy 10-ből 8-szor nem találja el így a kaput... de az a lényeg, hogy most bement és ott leszünk végre az EB-n. Erősen gondolkodom rajta, hogy egy hosszabb-rövidebb nyári túra keretében ki is utaznék Franciaországba... mondjuk 10 éve nem gondoltam volna, hogy akár felkerekedhetek és kiutazhatok egy világeseményre szurkolni a válogatottnak.

Eddig is kedveltem a zenekart, bár nem voltam hardcore rajongó... mindenesetre nagyon örülök, hogy épségben megúszták a tegnap estét.

Köszi a feliratot!

James Bond - Spectre Régebben nagyon szerettem a James Bond filmeket és még valamilyen szinten ma is rajongónak vallom magam. Most így az új rész előtt végignézve a Daniel Craig éra filmjeit azt kell mondjam, hogy – egy hardcore Bond fan előtt ez lehet szentségtörés lenne – ez a kedvenc 007-es korszakom (igen beelőzi a Sean Connery féle filmeket is). Ugyan van benne egy gyenge (Quantum of Solace), egy nem kifejezetten jól sikerült darab (ez lenne a Spectre, de erről majd még később), de két kiemelkedő alkotás is, köztük a kedvenc Bond filmemmel a Casino Royale-al. Mondom ezt úgy, hogy anno még, ha nem is voltak határozott ellenérzéseim Daniel Craiggel szemben (amúgy ma sem tartom egy igazán fantasztikus színésznek), de nehezen tudtam vele gondolatban megbarátkozni, hogy ő a következő 007-es. Ettől függetlenül a Casino Royale hatalmas élmény volt és egy nagyhatású adrenalin injekció az egész Bond franchisenak, emellett a Goldeneye amit még ki tudnék emelni (talán nem véletlen, hogy mindkettőt Martin Campbell rendezte), mint ahol meg tudták fogni az igazi „bondságot”, a klasszikus Sean Connery nevével fémjelzett filmek után. A Daniel Craig által alakított filmekben a legjobban az tetszett, hogy nagyon egymásra épülnek és Bond „karrierjét” a kezdetektől követhetjük kronológiailag. A másik nagy pozitívuma volt ennek az etapnak, hogy ezekben a filmekben megpróbálták egy kicsit mélyíteni (ez alól még a sokat szidott Quantum sem kivétel) ezt az amúgy elég felszínes, egydimenziós karaktert (hogy erre feltétlenül szükség volt-e, arról majd még szót ejtek). A karakterének voltak árnyalatai, változásai és egyfajta karakterfejlődési ív is kirajzolódott az első három filmben. A Casino Royale-ban nagyon hűen ábrázolták Bond érzelmi vonalát (remekül adaptálták az eredeti Fleming novellát), ami nem volt túlzó és mítoszromboló, de ezzel együtt újszerű is (jól ötvözték az érzelmi vonalat, ezzel a keményebb, hidegebb Bonddal, ami Timothy Daltonnál annyira nem volt sikeres). A Quantum of Solace-ban egy igazi gyilkológépet láttunk, egy olyan főszereplővel, akit a düh, a harag és nem utolsó sorban a bosszú vezérel – ez bizonyos értelemben paralel volt a már említett Dalton Licence to Kill című filmjével. Craig ugyan nem egy nagy színészlegenda (mint ahogy Sean Connery-n kívül talán egyik Bond sem – max Roger Moore), de sokkal karizmatikusabb, nagyobb jelenléte van a vásznon, mint Daltonnak. A Skyfall-ban egy már-már kiégett Bondot látunk, aki amolyan életközepi válságban van és átértékel bizonyos dolgokat az életében… na ehhez próbált meg csatlakozni a Spectre, de nem igazán szánt időt elmerülni ebben. JB múltjába is csak annyira felületesen engedett betekinteni a film, hogy valójában ki is hagyhatták volna az egészet, nem vesztettünk volna vele érdemben semmit. Szerintem egyébként nem muszáj Bondot árnyalni, a Sean Connery-s filmek remekül működtek a maguk zsánerében enélkül és a Pierce Brosnan féle karakter is jól elvolt a szokásos szerepben… de ha már egyszer itt rászánják magukat, hogy Bondot komplexebben mutassák be, akkor ne legyenek ilyen hanyagok, mint itt. Ráadásul az egész filmen azt éreztem Daniel Craigen, hogy olyan kényszeredett a játéka, nem élt már annyira a szerepben, mint a korábbi filmekben… sajnos. Ahogy a Quantum inkább a Casino Royale-hoz, úgy a Spectre is inkább a Skyfallhoz kapcsolódik, de nagyon örültem neki, hogy visszautaltak az első két rész egyik komoly elvarratlan szálához is. Így utólag azt mondom, bár ne tették volna! Sam Mendes személyében az első igazi A-ligás rendezőt szerezte meg anno a Broccoli család a franchisenak, és itt sem az ő rendezésével van a gond. Gyönyörűen felvett film, a képi világa, az akció jelenetek fantasztikusak (a vonaton lévő akció szekvencia Bautistával első osztályú volt, még ha láthatóan nagyon spóroltak a vérrel a korhatár besorolás miatt – bár a film elején lévő szemkinyomásos jelenet erre valamelyest rácáfol), még ha Roger Deakins már nem is volt a fedélzeten, akkor is, ezt meg kell dicsérnem. A forgatókönyv miatt, illetve amiben talán bírálnám Mendest, hogy az innováció, az újítások hiánya miatt egy felejthető Bond film lett a Spectre (a Quantumnál azért mindenképpen jobb, már csak a vágások miatt is). Volt egy jó kis aktuális, modern felvetése, hogy gépekkel-megfigyelőprogramokkal helyettesítsék a kémeket – ezt a vonalat arra is rá lehetne kötni, hogy mi keresnivalója van Bondnak a hidegháború után, de aztán ezzel nem kezdtek semmit. Q (aki itt remek karakter volt, őt még megemlítem, mint pozitívum) mondja a Skyfallban, hogy már nem szórakozunk olyan hülye kütyükkel… na itt azért mégis kapunk belőle, meg van tűzcsóvát szóró csodaautó is, meg egydimenziós Bond lány, aki rögtön rácuppan a titkosügynökre… úgyhogy egy klasszikus, régi vágású Bond filmet csináltak, ha akként nézem, akkor nagyjából rendben van a film, de ma már ez szerintem kevés. Én legalábbis többet vártam az előd (Skyfall) remeklése után, mindenesetre azoknak, akik szeretik általánosságban a Bond filmeket egyszer mindenképpen meg lehet nézni, de inkább csak nekik ajánlanám, nekem azért csalódás volt.

Én is leadtam a szavazataimat. Egyetértek luke19-el, mondjuk én úgy csináltam, hogy próbáltam kompromisszumos megoldásokat találni (pl.: Yodát, akit mellékszereplőként is számításba vettem, inkább máshol szavaztam meg).